Macskarisztokraták borító

Megvolt az első kiadású Macskarisztokraták videokazetta, de annak borítója már eléggé szakadt volt, a tok is már ázott, a kazetta sem volt az igazi. Szoktam nézni a vaterán a filmzenét CD-n és kazettán, mert valami extrém ritkaság, és hátha felteszik, de eddig semmi... Ellenben megtaláltam az első kiadású VHS-t 1 forintért, ami ráadásul nagyon szépen nézett ki. Na mondom, ezt ingyen elvinni szinte pofátlanság lenne, de mégis tettem rá licitet. És az enyém lett 1 forintért. ^^' Igazság szerint nem szeretek semmit sem 1 forintért átvenni, ingyen elvinni, de úgy vagyok vele, hogy az eladó nyilván annak tudatában teszi fel a termékét 1 forintért, hogy akár ennyiért is elkelhet.

Ez nagyon szép állapotban van, minden nagyon jól néz ki, sőt a belső kis Disney-s reklám prospektus is benne volt. Így különösen örültem neki, mert ez is bekerül a gyűjteményembe. De hogy meg is legyen örökítve az utókornak, bescanneltem a borítót és a prospektust is.

Előbb a videokazetta borítója:

És a prospektus:

Ott van a prospektusnál a Macskarisztokraták filmzene CD és kazetta borítója. A fele királyságomat odaadnám érte. A képekre kattintva teljes méretben megtekinthető és letölthető.

Két könyv akciósan

A Tescóban 30% kedvezménnyel vannak könyvek, és pont volt két olyan, ami érdekelt. Sokat gondolkodtam rajtuk, hogy ha megveszem, hogy tudom kispórolni az árát, vagy valahogy kompenzálni, és úgy gondoltam, hogy meg tudom oldani. Részben úgy, hogy nem megyek januárban a MondoCon-ra. Így már lehetséges.

Az egyik a könyv Észak-Koreáról, a Vádirat, a másik meg Hesna könyve, a Félj bátran. Úgy tűnik, nagyon jó lesz mind a két könyv. Most a Vádiratot olvasom. Ez nem egy teljes történet Észak-Koreáról, hanem fejezetenként vannak kisebb sztorik az ország történéseiről. De ezek a fejezetek is eléggé súlyosak, és rávilágít arra, hogyan zajlanak ott a mindennapok. Meglepőnek tartom, hogy vannak, akik annak ellenére, hogy egy hermetikusan elzárt országban élnek, tudják, hogy mi folyik valójában náluk. Mert amit eddig olvastam az országról, olyan szintű agymosás folyik náluk nap, mint nap, hogy csoda, hogy van ember, aki ráébred az igazságra. Még csak az első fejezeten vagyok túl, de már az is megdöbbentő volt. Illetve, nem is feltétlen megdöbbentő, mert ha nem is tudható nyíltan, hogy mik történnek egy ilyen országban, azért el lehet képzelni, hogy tartja fenn magát egy olyan rendszer, melyre a diktatúra sem kifejezés. Olvastam egyszer, hogy az észak-koreai rendszer a Csoszon-dinasztia öröksége, azt remete-királyságnak is szokás hívni.

A második fejezetet olvasom most, az első arról szól, hogy bárki lehet magas rangú, aki azt "megszolgálja" (persze negatív értelenben), de nem is elspoilerezni akarom a történetet, inkább annak hátteréről beszélni. Mert feljebb írtam, hogy meglepőnek tartom, hogy valaki ráébred ott, hogy rendszerben él valójában. mert az eddig olvasott 2 könyvben azt olvastam, hogy már az iskolákban azt nevelik a gyerekekbe, hogy a Nagy Vezér jóformán egy isten, aki egyszerre több helyen is képes lenni, meg hogy Észak-Korea gazdasága a legfejlettebb a világon, mindegyik más ország gonosz, és sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint ők. És hogy bármi rossz is történik, az mind külső hatások miatt van, ők semmiben sem hibásak, de majd a Bölcs Vezér (mert így hívják a jelenlegi vezetőjüket) mindent helyretesz, és megad a dolgozó népnek. És hogy mégis van valaki, aki átlátja, hogy miről szólnak ott a dolgok valójában.

Ahogy olvastam ezt a könyvet, elképzeltem magamat észak-koreainak. Milyen lehet ott gyereknek lenni, felnőni, élni a nagybetűs életet. Oda jutottam magamban, hogy ha nem ismernék külső tényezőket, történéseket, és nem lenne viszonyítási alapom, akkor én is a jelenlegi Vezér hűséges szolgája lennék, és számomra teljesen normális lenne, ha a rangban előrejutásért némi "ellenszolgáltatást" kell nyújtani, azért, mert fogalmam sem lenne arról, hogy ezt lehet másképp is csinálni. De így, hogy kívülről látom az országot, azt mondom, hogy látogatóba se mennék oda soha. Azt olvastam, hogy még a turistákat is megfigyelik, nehogy kémkedésen kapják. És amikor erről az országról olvasok, mindig egy lepusztult, sivár, élettelen városképet látok magam előtt, mely valahol a XX. század elején leragadt, és képtelen kitörni onnan. Nem hiszem, hogy lenne bármi, vagy bárki, aki rá tudna venni arra, hogy valaha oda elmenjek. De könyveket szívesen olvasok róla, mint ázsiai országról. Érdemes volt megvenni a könyvet.

Hesna könyvébe még csak beleolvastam. Az előszót olvastam el, de annak alapján az is jónak tűnik. Mesél arról, hogy milyen háborús övezetben tudósítani, egyáltalán élni ott. Ír arról, hogy milyen megélni a félelmet, mivel írta az előszóban, hogy több könyvet is elolvasott a félelem hátteréről, ezért számítok arra, hogy írni fog a pszichológiájáról, és írni fog arról, hogy tanulta meg kezelni. De jónak ígérkezik, remélem, az olvasása közben is azt fogom érezni, hogy érdemes volt megvenni.

Új Suara album

Nagy örömömre szolgál, hogy Suara új albumot jelentet meg 2018. március 28-án. Az album címe Hikari (星灯; Hoshi akari kanjival), tehát az Utawarerumono: Futari no Hakuoro PC játék openingjének címét kapja meg. Egyébként is érdekel az album, de főleg azért, mert a Limited Edition változata tartalmazni fogja az Utawarerumono openingek karaoke változatát. Ennek nagyon megörültem, mert a kislemezeken valamiért kimaradt, de azt sajnálom, hogy nem lesznek rajta az endingek. Van néhány olyan záródal, melyet nagyon szívesen vennék, ha meglenne az instrumental verziójuk. A Yume ka Utsutsu ka és a Uruwashiki Sekai nagy kedvencek. Hátha módosul a dallista, és felkerülnek az endingek is.

Amúgy meglehetősen drága lesz a Limited Edition, ¥4.500, méghozzá azért, mert egy Blu-ray lemezt is tartalmazni fog. Ezen rajta lesznek az olyan videoklipek, mint a Nue Dori, Fuantei na Kamisama és Amakakeru Hoshi, és remélem, hogy nem teljes a lista. Nagyon szeretném megvenni eredeti a limitált kiadású CD-t, de nagyon ki kell találjam, hogy tudok március végéig kigazdálkodni kb. 13.000 forintot. Rengeteg pénz az, de azt érzem, hogy eszmei érték tekintetében megtérülne az összeg. Önmagában az instrumentalok és a videoklipek miatt is megéri, de Suarában soha nem csalódtam komolyan. Szétnézek a lakásban, hogy találok-e valamit, amit tudok nélkülözni.

A cím magyarázva van, Hikarinak kell ejteni, csak a Hoshi és az Akari kanjijaival van írva, ugyanis a csillag fényére gondol. A videoklip egy részlete elérhető YouTube-on, éjszaka vették fel, csillagfényes égbolt alatt énekli a dalt. Bár csalókának tűnik nekem a kép, van is olyan gyanúm, hogy azt egy stúdióban vették fel csillagos háttérrel. Ki tudja, teljesen mindegy, ettől függetlenül kell az album, és imádom a címadó dalt is.

Gondolatok a Yonekura Chihiro toplistáról

A végére elégedettséget éreztem, úgy éreztem, hogy sikerült kiválasztani az énekesnő legjobb dalait. Viszont az elején volt némi kellemetlen érzésem, amikor nemcsak dicsértem, hanem kritizáltam a dalokat. Elkezdtem megbánni, hogy 40-es listát állítottam össze, minek írok én listát 40 legjobb dalról, ha a valójában nem érzem, hogy 40 igazán erős dala van? Aztán azzal zártam le magamban a dolgot, hogy így tudom a legátfogóbban megmutatni az énekesnő teljes pályafutását. Hiszen mindenféle dal szerepel a debütálasától kezdve egészen a mai időkig.

Illetve, aki hozzám hasonlóan ismeri az énekesnő szinte teljes pályafutását, az felfigyelhetett arra, hogy egy album teljesen hiányzik. Ez pedig az 1998-as always album. Nem véletlen. Többször írtam arról, hogy az énekesnő dalainak többsége klisés, túlárad a pozitív gondolkodás, és az élet értelmét filléresre váltott gondolatok. Az always album egy hatalmas kliséhalmaz. A rajta szereplő 13 dal sablonos, végighallgatva semmi kiemelkedőt nem nyújt. Talán az Eien no Tobira című dalt lehetne kiemelni, az ismert is a rajongók által, hiszem 08th MS Team Gundam zene, a maga nemében jó dal, de végsősoron semmi kiemelkedőt nem nyújt. Sőt, ezen az albumon szerepel Yonekura Chihiro minden idők általam legrosszabbnak vélt dala, a Yume Miru Blue Moon. Úgy énekel benne érzelmeket, ami nekem már túl sok, ráadásul a refrénben olyan magasra viszi fel a hangját, ami komolyan bántja a fülemet. Túlzottan idealista, olyan boldogságot énekel meg abban a dalban, ami talán már nem is létezik. Ahol minden csodálatos, gyönyörű, a szél miatta táncoltatja a faleveleket, és borúnak nyoma nincs. És ezt úgy adja elő, mint egy végkifejlett állapot, tehát, hogy az ideális boldogság elérhető. Csakhogy ez hazugság. Aki örökösen a boldogságot hajszolja, az soha nem lesz elégedett az életében, mert mindig boldogabb és boldogabb akar lenni a jelenlegi állapotához képest, ezáltal az élet elmegy mellette. Ezért tartom jó gondolatnak, amit nemrég hallottam, hogy nem boldognak, hanem elégedettnek kell lenni, mert akkor állsz le, és nem hajszolod az élményeket, hanem megéled a jelent. És sajnos az album többi dala is hasonló mondanivalóval bír, a zenéket meg nem tudom visszaidézni. Pedig megtettem azt, hogy néhány évre rá ismét elővettem az albumot, gondolván, hogy hátha érteni fogom, hogy miről énekel az énekesnő, de sajnos ugyanúgy vakvágány volt a dolog.

Úgyhogy Yonekura Chihiro is ad elő érvénytelen gondolatokat, emiatt néhány albuma semmi jelentőséggel nem bír, már-már súlytalanok. Azokat a dalait bocsájtom meg neki, sőt, már-már szeretem, ahol nem feltétlen az a célja, hogy pozitív gondolatokat adjon elő, hanem hogy szinte kifigurázza ezeket azzal, hogy túlzottan lazán, szinte már szórakozottan adja elő. Ezekkel azért nincs bajom, mert azt érzem, hogy a könnyed szórakoztatás a célja, és ez nálam bőven belefér, hiszen nekem is vannak oldottan bolond pillanataim, ezekbe ezek a dalok tökéletesen beleillenek. Aztán meg van néhány olyan dala, ahol tényleg komolyan énekel, vagy az előadásmódja szerethetővé teszi a gondolatait. Ezek kerültek a lista élbolyába. És valahányszor hallgatom a Colours, a jam és a Nakeru Anison albumokat, melyek a kedvenceim tőle, akkor azért valami reményt érzek, hogy érdemes hallgatni őt, és ráérzek arra, hogy miért is szeretem őt. Hát amikor 2011-ben megjelent és megismertem a Nakeru Anisont, olyan szinten hatással volt rám, hogy hirtelen sokat nőtt Yonekura Chihiro a szememben, és elkezdtem hallgatni ennek szellemében a régi albumait. Volt néhány, ami megtetszett, de még utána is voltak olyan dalok, melyekről azt gondolom, hogy jobb, ha meg sem születtek volna. Az, hogy a hatás mekkora volt, az abból is meglátszik, hogy az albumból 5 dal is helyet kapott a listán, ezek közül pedig 3 ott van a minden idők legjobb 5 dalának listájában.

De hogy mennyire passzolt volt a Nakeru Anison koncepciója Yonekura Chihiróra, az is bizonyítja, hogy az albumnak van egy folytatása. 2015-ben megjelent egy "Nakeru Anison ~with you~" című album, mely Yoshioka Aika albuma. Nagyon kíváncsi voltam rá, bíztam benne, hogy lesz olyan jó, mint Yonekura Chihiro albuma, de óriási csalódás volt. Soha nem hallottam Yoshioka Aikáról, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Egy érzelmileg teljesen éretlen fiatal lányt hallottam énekelni, aki azon a bizonyos sztereotip magas japán női hangon énekel olyan érzelmekről, amikről nyilvánvalóvá válik, hogy nem élte meg azokat. Pedig a dalok hangszerelése, koncepciója ugyanaz, csak az előadó más. Egy ugyan jó hangú, de teljesen súlytalan énekesnőt hallottam énekelni, aki legfeljebb saját magát szórakoztatja, de nem éreztem, hogy bármi érvényeset akar átadni.

Szóval vannak nagyon jó dolgai Yonekura Chihirónak, én csak azt tudom neki kívánni, hogy ne csak a pozitív gondolkodás legyen nála túlsúlyban, hanem a nagyon jó dalai is. Legyen trónfosztás az első helyen.

Top 40 Yonekura Chihiro #1

Diamond Crevasse

Hát akkor tegyük fel a koronát a legjobb Yonekura Chihiro dalra, ami egy feldolgozás. Az eredeti előadó May'n, és ez a Macross Frontier anime egyik karakter dala, amit Sheryl Nome-ként énekelt. Egyszer meghallgattam az eredetit, de az annyira nem jött be. De ahogy Yonekura Chihiro felénekelte, az teljesen más volt. Ebben semmi SEMMI SEMMI hiba nincs. Ezzel nyerte el a dal valódi mondanivalóját, és pont azon  gondolkodtam el, hogy ha képes komolyabb szövegeket is tökéletes hitelességgel énekelni, akkor csak többet gondol a világról, minthogy az élet mennyire szép, és mindenki szeret, meg elég egy apróság az életben, és tiéd a világ boldogsága. Ez a dal az első nagy szerelmi csalódásról szól. Amikor konkrétan istennek látja a másik felet, el se tudta képzelni, hogy bármikor is ne legyenek együtt. De aztán mégis megtörténik, ezt az érzést kell feldolgozni. Aztán ez az istenség leszelídül "itoshii hito"-vá, de az érzelmek ugyanolyan erősek maradnak. Mintha távolságában tapasztalná meg, hogy ki is ő valójában, és hogy mennyire szereti. Yonekura Chihiro valami olyan hitelességgel adja elő ezt az érzést, hogy majdnem elsírtam magam, amikor először meghallottam ezt a dalt. Az az érdekes, hogy sokáig csendes, lágy marad a hangszerelés, de a végére az elektromos gitár és a dobok hihetetlen nyomatékot adnak az érzelmeknek. Mintha ekkor jutott volna végképp arra a felismerésre, hogy a másik fél mennyire értékes a számára, amikor már elvesztette. A búcsú, az érzelmi leválás, és a bizalom a következő életben, és akkor találkozhatnak. A hangszerelés is csodálatos, szinte teljes katarzis élmény fogott el, az érzéssel, ahogy az énekesnő énekli, tökéletesen azonosulni tudok. Ilyen egy számomra tökéletes Yonekura Chihiro dal.

Top 40 Yonekura Chihiro #2

I believe

A Colours album első dala egy ars poetica. A szöveg sokat elárul az énekesnő múltjáról, és hogy miért vannak olyan dalai, amilyenek. Bántásokról, nehézségekről szól a dal, meg hogy bármi is legyen, hisz abban, hogy mégis itt a helye, és az a virág is az ég felé néz, mely a terméketlen földben nő. Ez is olyan dal, melyet nem is a szöveg tesz naggyá, hanem az, ahogy az énekesnő előadja. Az valami fantasztikus. Neki elhiszem, amiről énekel. Ahogy énekli, fel is merül bennem, hogy ha valaki tényleg nehézségeket él meg gyerekkorában, vagy később, azt talán nem is lehet másképp túlélni, minthogy erőt vesz magán, és mégis hisz a jó dolgokban. Persze a valóság ennél árnyaltabb. De a hangszerelés is hihetetlen jó. Erősen szól a gitár, de lassú a ritmusa, ezzel érzékelteti az erős és jelentőségteljes érzelmeket. Olyan, mint egy filmben egy lassított jelenet, csak itt az egész dal alatt lassítva van. Az ének nagyon szép, és jól meg van komponálva. A versék, melyke a nehézségekről szólnak, akkor mély hangon énekel, a bridge magasabb, a refrénben pedig amikor a hitéről énekel, szinte kitör. A dalok többsége nagyon jó a Colours albumon, ennek egyik bizonyítéka, hogy ilyen dallal nyitja az albumot. Kifejezetten nagy hatású dal, de olyan, ami nem direktben hatásvadász, nem túl érzelgős, pont annyira érzelmes, hogy hiteles marad a mondanivaló. Legyen ez az alap minőség.

Top 40 Yonekura Chihiro #3

you

Hát elérkeztünk a dobogóhoz, melynek alsó fokán egy feldolgozás áll, méghozzá a Nakeru Anison album első dala. Amikor először meghallottam, már az első másodpercekben hihetetlen kellemes érzés fogott el. Aztán kb. fél perc után majdnem felordítottam, hogy nekem ez az album KELL! Ez valami csoda. Hát létezik a mai fogyasztói társadalomban olyan mű, ami katarzist okoz? Rengeteget hallgattam ezt a dalt, és akkor legtöbbször semmit nem csináltam, csak figyeltem a zenére, és hagytam, hogy teljesen magával ragadjon.

A dal eredeti előadója Yuzuki, és a Higurashi no Naku Koro ni anime image dala. Illetve, ha jól sejtem, karakter dal, de ennek nem néztem pontosan utána. Yonekura Chihiro változatának címében csak a személyes névmás áll, az eredeti változat kapott egy "Visionen im Spiegel" alcímet. Az igazat megvallva az a változat annyira nem tetszett, de Yonekura Chihiro előadásában egyszerűen csodálatos! Az egyszerű hangszerelés nagyon beleillik a hangulatba, és a dal végén gyönyörű, ahogy a lágyan megszólaló elektromos gitár szinte felborzolja az érzékeket. Akkor van csúcson érzelmileg a dal. Amúgy egy múltidézés, egy különleges kapcsolatról szól, mely már elmúlt, de bízik az előadó abban, hogy bárhol van ő, boldog a jelenlegi életében. Csodálatos dalszöveg, annyira sajnálatos, hogy alig van ilyen szövegű dala az énekesnőnek. Ezért kellenek a feldolgozások, hogy ily módon engesztelje ki azokat, akik többet szeretnének. Engem ezzel a dallal többszörösen kiengesztelt.

Top 40 Yonekura Chihiro #4

cheers!

Újabb bizonyíték, hogy lehet szerethetően is előadni ezt a pozitív gondolkodás dolgát. Ez a dal lényegében arról szól, hogy a köszönöm egy olyan szó, mely nem kerül semmibe, mégis megváltja a világot, boldoggá tesz. Nem is emiatt került ennyire előkelő helyre, hanem a körítés az, ami annyira jó, hogy épp, hogy lemaradt a dobogóról. A hangszerelés hihetetlenül erős: Az elektromos gitár és a dob annyira erősen szól, hogy akármennyire is elcsépeltnek és az élet értelmét filléresre váltottnak tartom, amiről az énekesnő énekel, a zene kárpótol mindenért. A zene mintha kilépne abból a gondolatvilágból, amiről Yonekura Chihiro énekel, és sokkal tágabban értelmezhetővé teszi a dalt. Olyan érzésem van, hogy lehet úgy is értelmezni a szöveget, hogy te is lehetsz boldog az életedben, ha elfogadod, hogy a változás nagyon hosszú, következetes és kemény munkával jár. Annak gyümölcse lehet, hogy évek múltán érik be, de van rá esély. Ezzel a gondolatmenettel mentem meg magamban a szöveget, mert ez is illeszkedik a zenéhez, így a dal végén már én is együtt lalázok a kórussal.

Egy érdekes Nintendós nyereményjáték

Méghozzá negatív értelemben. Régen, amikor a Stadlbauer volt a Nintendo forgalmazó, akkor szinte teljesen híján voltunk a Nintendo promóciónak, csak egy nyereményjáték maradt meg az emlékezetekben, az is azért, mert annyira idétlen volt az egész, hogy rettenetesen fájt. Igen, arra a bizonyos Nintendo 3DS-es Facebookos játékra gondolok 2011 tavaszán, ha valaki emlékszik rá.

2014-ben jött a változás, amikor forgalmazóváltás történt, amikor jött a ConQuest, és valamit el akartak kezdeni csinálni. Volt több kifejezetten jó megmozdulásuk, a múlt havi PlayIT! nagyon jóra sikeredett, de most olyan nyereményjátékot találtak ki, ahol ugyan Switch konzolt lehet nyerni játékokkal, de hogyan... Az a nem mindegy. A Hivatalos Nintendo weboldalon lehet olvasni a leírást, a lényege az, hogy Switch-csel kell pózolni. Ha leegyszerűsítjük, az nyerhet Switchet, akinek már van. Annyiból lehetne szépíteni a dolgot, hogy meghívom a barátomat, akinek még nincs Switche, de nagyon akar, és akkor nyerhet ő, nem utolsósorban tudunk ketten is játszani két különböző konzolon közösen egy játékkal. Vagy lesz december 30-án egy Nintendo találkozó az InGame eSport bárban, oda lehet jönni, aki szeretné a Nintendo konzolját, és fényképezkedhet valaki Switchével, vagy egy controllerével.

De akárhogy is nézzük, sokkal normálisabb lenne a dolog, ha Wii U-val vagy Nintendo 3DS-sel lehetne fényképezkedni, és azzal nyerni. Ez volt az első gondolatom, míg nem olvastam el részletesebben a leírást, melyben van egy mondatrész, mely minden kérdésre választ ad:

lehetséges, hogy bekerülsz a konzol következő reklámjába

Semmi másról nincs szó, minthogy a ConQuest reklámarcokat keres. Az tény, hogy jól megfizetik a képeket, hiszen Switch konzolt lehet nyerni Super Mario Odyssey és The Legend of Zelda: Breath of the Wild játékkal, képernyővédő fóliával. Ez jár az első helyezettnek, és azért a második- és harmadik helyezetteknek sem kell szégyenkezniük, hiszen mind a ketten megkapják a fentebb említett játékokat, de reklámcélból kizárni azokat, akik alapvetően nem tudnak Switch-csel fényképezkedni, az azért eléggé alávaló.

Most csalódtam a ConQuest-ben. Amikor volt a mizéria a Super Nintendo Classic Mini ára miatt, akkor próbáltam értelmet keresni az áremelésben, próbáltam megmagyarázni, nézni a jó oldalát a dolognak, írtam is erről egy elemzést, de sajnos ezzel a nyereményjátékkal azokat igazolja vissza a ConQuest, akik szimplán meggazdagodást gyanítottak a hirtelen jött áremelés mögött. Merthogy azt nem magyarázták meg, nem adtak indokot arra, hogy miért emelik meg 16.000 forinttal a konzol árát, csak egymást érték a találgatások, de a hivatalos okot nem tudtuk meg. Most már sejthető, hogy miért nem... Nyilván emiatt senki nem tudhatta, hogy mi történt, de utólag bánom, hogy akkor kiálltam ConQuest mellett. Azt érzem, hogy nem való nekik a siker, mert akkor azt néznék, hogyan tehetnének szert minél nagyobb bevételre, és soha nem lenne nekik elég.

Én még tudom azt mondani, hogy képet tudok csinálni a találkozón, és örömmel is nevezek be, hátha én nyerek, de azért lássuk be, hogy sokan "kizáródnak" a versenyből, akiknek tényleg jól jönne a konzol. És ha valóban reklámcélra keresnek képet, akkor vajon mi alapján választják ki a legjobb képet? Azt gondolom, hogy bár ott van a Mario és a Zelda játék, szerintem azok a képek preferáltak, ahol közösségi játék van, mert azt akarják promózni a Nintendo társas szórakozás. Nem utolsósorban azok a játékosok preferáltak, akik fotogénebbek. Nem feltétlen a szépség fog dönteni, de feltételezhetően az fog nagyobb eséllyel nyerni, akinek jó fizimiskája van, aki alkalmas arra, hogy reklámban szerepeljen.

Aztán ki tudja, mi lesz az eredmény. Az biztos, hogy ez nem az, amit vártam a forgalmazótól. De ha ennek bármilyen ilyen jellegű folytatása lesz, akkor vissza fogom sírni a Stadlbauert. Ők csak szimplán töketlenek voltak, de ha kiderül a ConQuest-ről, hogy mindent az anyagi haszonra alapoznak, ezen kívül nem sok számít, akkor valahogy mindenképp jelezni kell feléjük, hogy ez így nincs jól. Ha másképp nem, nyomásgyakorlással.

Top 40 Yonekura Chihiro #5

Hoshizora no Waltz

Akárcsak az Ever After, a Nakeru Anison albumon levő dalok egy bizonyos koncepció alapján lettek hangszerelve, felvéve. A különbség az, hogy az utóbbi albumból többet hoztak ki, hovatovább a Nakeru Anison Yonekura Chihiro egyik legjobb albuma. Ezt erősíti a Hoshizora no Waltz című dal, melynek eredeti előadója Kuribayashi Minami. Az eredeti változatot annyiszor nem hallgattam, de Yonekura Chihiro csodálatos balladát énekelt, az övét bármikor szívesen előveszem. Igazából annak ellenére, hogy egy csendes, nyugodt dal, egy szerelemtől megrészegülten boldog embert hallhatunk énekelni. A párkapcsolat kezdeti stádiuma, amikor milyen olyan csodálatos, és bár holnap is találkoznak, de még nem akarja, hogy elmenjen, és úgy érzi, hogy még a csillagos ég is az ő szerelmüket táncolja. Egy kis óvás, féltés van a szövegben, bár érzi, hogy nagyon szerelmes, de már most tudja, hogy erre a szerelemre vigyázni kell, folyamatosan ápolni kell, mert csak így maradhat erős. Ez a fajta dalszöveg tetszik, főleg ahogy Yonekura Chihiro előadja. Neki elhiszem. És itt van a jó oldala annak, amit írtam régebben: Az énekesnőnek mostanság is olyan dalszövegei vannak, amivel azt érzékeli, hogy ugyanúgy hisz a pozitív és jó dolgokban, mint 20 éve, és annyit megsúgok, hogy a jobb helyen lévő dalok is hasonlók lesznek, de ezek egyben olyanok, amiket hihetetlenül szerethetően ad elő. Az ének egyszerre érzelemdús és hiteles, a zene pedig csodálatosan harmonizál a zene mondanivalójával. Első hallásra megszerettem a dalt, azóta is ott jegyzem az énekesnő valaha hallott legjobb dalai között.