2017. november 27., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #23

Seize the Days

Ez a dal az ékes bizonyítéka annak, hogy Yonekura Chihiro látásmódja, az életről való gondolkodása lényegében nem változott semmit az évek során, csak finomodott. Ez a dal 2010-es, és hasonlókat énekelt már a karrierjének elején is. A címből lehet következtetni a mondanivalóra, a pozitív gondolkodásmód, meg a ragadd meg a pillanatot, és hasonlók. Ráadásul annyi dalban hallom az "afurete" szót (itt is túlárad...) és annak különböző ragozásait, hogy valósággal elérvényteleníti a jelentését. Mégis képes úgy előadni az énekesnő, hogy az szerethetővé válik. Egyrészt a hangszerelés jön be, meg a dallamvilág, másrészt meg tényleg hallani, hogy Yonekura Chihiro ebben hisz. Látva a róla készült képeket, látva a videókon a beszédstílusát, ahogy kifejezi magát, lehet azt látni rajta, hogy neki tényleg csak ennyire terjed ki látásmódja a világra, ennyiről vesz tudomást, és az életben ért nehézségeket is úgy fogja fel, hogy abból majd csoda lesz. És ő az egyetlen, akitől ezt nem kérem számon, mert így adja elő.

2017. november 26., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #24

Tori no Uta

Ez a dalcím is ismerős lehet sok anime rajongónak, és bizony. Ez is feldolgozás, és ez annak az AIR TV anime openingje. Yonekura Chihiro változata talán fapados kiadásnak tűnik, de tudni kell, hogy a Nakeru Anison egy koncepció album. A rajta levő 10 dal hangszerelése nagyon hasonló, és az eredetileg különböző hangszerelésű dalokat lényegében "egybekeverten" hallhatjuk. Ha nem lenne szünet, tényleg egy dal lehetne az egész album, mert hasonlítanak egymásra. Nem nevezhető mindegyik dal kiválónak ezen az albumon, de az a néhány nagyon kiemelkedő. Ilyen a Tori no Uta. Ha elvonatkoztatunk az eredeti változattól, akkor azt gondolom, hogy egy nagyon jó dalt hallhatunk, ezzel a hangszereléssel érdekes mondanivalót ad a dalnak úgy, hogy szinte megmarad az eredeti értelme. Ennek a dalnak is az eredeti előadója Lia.

2017. november 25., szombat

Top 40 Yonekura Chihiro #25

FEEL ME

Yonekura Chihiro karrierjének csúcsán jobbnál jobb dalokkal jelentkezett. A Colours album a legsikeresebb, azt hallgatva mintha sikerre tervezték volna. Szerencsére ez az album bizonyítja, hogy lehet a minőségre is menni még akkor is, ha egy kiadványt sikerre terveznek. Ennek egyik bizonyítéka a FEEL ME dal. A kislemez érdekes abból a szempontból, hogy 1 hónappal a WILL kislemez után jelent meg, ami az énekesnő legsikeresebb kislemez volt. Az még javában a listán volt, amikor a FEEL ME épp csak fel tudott kerülni. Furcsa, hogy az előző kislemez sikere nem tudta továbbvinni a következőhöz. Ebből is látszik, hogy az animés kislemezek nem feltétlen hozzák magával az előadójának sikerét. Pedig nagyon jó dal, kifejezetten szeretem a könnyedsége miatt. A szöveg viszont eléggé kusza, nehezen áll egybe. A refrénben a szerelemről énekel, de a verse valami teljesen másról szól. De ez is olyan dal, amit a könnyed hangulata miatt bármikor szívesen hallgatok.

Vásárolni tervezett könyvek listája

A minap szétnéztem a Libriben, és találtam néhány könyvet, amit érdekelne, és elolvasnám, ha lenne lehetőségem.

Először is szívesen tanulok nyelveket, kinéztem néhány nyelvkönyvet, amit megvennék.

Azt sajnálom, hogy a kevésbé oktatott nyelvekből nem igazán van rendes nyelvkönyv. A Libri weboldalán néztem most szét, de beszéltem az egyik barátommal, aki tanult hollandul, és felajánlotta a könyvét. Köszönettel elfogadtam. Meg japán nyelvtanfolyamra járok, az a két tanár tanít akik a Dekiru nyelvkönyvet írták. Arra gondoltam, hogy ők ismernek ritkább nyelvkönyveket is, megkérdezem tőlük, hogy milyen könyveket ismernek, amiből lehet csehet, szlovént és vietnamit tanulni. Mindig is szerettem nyelveket tanulni, ezt most új szintre szeretném emelni, és olyan "ritkább" nyelveket is tanulnék, amik érdekelnek. Semmiképp nem úgy akarom csinálni, hogy telipakolom a könyvesboltos kosarat, hanem fokozatosan. A legolcsóbb könyvet venném meg, azt nézném, hogy a gyakorlatban hogy megy, mit tudok kezdeni vele, és ha megy, és megmarad az érdeklődés, akkor komolyabban fogom tanulni.

Néhány számítástechnikai könyv. Ezek nem feltétlen az informatika mély elsajátítását teszik lehetővé, inkább azért kezdtem el venni ezt a sorozatot, hogy ha van olyan, amit nem tudok, azt megtanuljam.

Most így hirtelen ezek jutnak eszembe. Szokták dicsérni a BBS-INFO által kiadott informatikai könyveket, mert kezdőknek tényleg konyhanyelven magyarázza el az operációs rendszer és az Office programok praktikus használatát, így aki kezdő a számítástechnikában, és motivált a tanulásban, annak ezek a könyvek alkalmasak. Én inkább azért veszem őket, mert úgy vagyok vele, hogy nem lehet eleget tudni, és hátha olvasok olyanokról, amik számomra újdonságok.

Aztán vannak más könyvek, amik érdekelnek. Van olyan, amit azonnal megvennék, ha lenne rá anyagi lehetőségem, van olyan is, amivel előbb inkább megismerkednék, jobban beleolvasnék, mielőtt megvenném, mert nem biztos, hogy azt kapom, amit gondoltam.

Nagyjából ennyi jut eszembe, amit szívesen olvasnék. Galla Miklós könyvébe beleolvastam, és sajnos nem nevettetett meg. Azt érzem, hogy elfáradt, nem tud már olyan jó szóvicceket csinálni, mint régen. 6 éve, amikor megjelent a Könnyű műhaj című könyv, és beleolvastam, nagyon vissza kellett fogjam magam, hogy ne röhögjem el magam hangosan a könyvesboltban. Mondjuk abba régi poénokat gyűjtött egybe, ezek meg újak, de korántsem annyira szellemes, vicces, mint a régiek. Még a Holló Színházban is nagyokat alakított.

Jakupcsek Gabriellára már régebben felfigyeltem, de leginkább a Ridikülben lett számomra szimpatikus. Meg arra emlékszem, hogy a TV2-n a Jakupcsek-show (ha jól emlékszem a címére... De neki egy volt egy talk show-ja) sokkal értelmesebb volt, mint a Mónika, és a Balázs show. Közéleti témákat dolgozott fel, és olykor szakavatottak voltak a vendégek. Ezek alapján meg azt gondolom, hogy jók lehetnek a könyvei, de az övéibe is inkább beleolvasnék előbb, mert van olyan gondolatom, hogy nem azt fogom kapni, amire számítok. De az biztos, hogy érdemes az élet dolgairól nem szakmai (pszichológiai) írást is olvasni. Ez is olyan, amiről nem lehet eleget olvasni, és azt gondolom, hogy jó élettörténeteket más szemszögből is megismerni.

A feketeleves című könyv pedig érdekel, mert sokat néztem a Heti Hetest, és érdekel (azon túl, hogy sejthető), hogy mi történt vele. Ezen könyv felől meg azért vagyok szkeptikus, mert nem bulvár- vagy botránykönyvet akarok venni, hanem olyat, ami tárgyilagosan mondja el, amiről "beszélni" akar. Ezt akarom kideríteni.

Az utolsó két könyv pedig Észak-Koreáról szól. Több könyvet is olvastam már az országról (A lány hét névvel, Nélküled mi sem vagyunk), és ez is olyan dolog, amit más szemszögből szeretnék megismerni. Érdekel, nagyon nehéz elhinni, hogy van egy ázsiai ország, ahol ennyire kegyetlen rendszer van. Hallottam egy olyan elméletet, hogy Észak-Koreához képest semmi sem diktatúra, és azok alapján, amit olvastam, ebben nagy igazságot látok. Ez már nem egyszerűen a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, hanem pszichopátia. És ott az emberek agya már olyan szinten át van mosva, hogy tényleg elhiszik, hogy az ő országuk a tökéletes. Olyanokat hisznek magukról, hogy az ő gazdaságuk a legfejlettebb, sorra nyerik az VB-ket (Majdnem EB-t is írtam, de legfeljebb ÁB-ket nyerhetnek meg...), és a vezetőjük valami istenség. Ajánlom figyelmekbe a Facebook-on Észak-Korea Hivatalos Magyarországi Oldalát, sokszor elképesztően viccesen figurázza ki a bölcs vezetőjüket és a rendszert.

Kényszerű átalakítás

Ez az írás a blog.hu-s blogról íródott.

A napokban töröltem az előző blog.hu-s blogomat, mert onnan jöttem át ide, és azt már nem használom. De csak ma reggel láttam, hogy ennek milyen komoly következménye van. Ugyanis az összes létező blogpostot, melyet onnan importáltam, eltűnt onnan az összes kép, és az importált blogpostokban levő képek a régi képekre linkeltek. Így egy kép sincs a 2017 július előtti blogpostokban. Ez több, mint 2.100 post... 2006 márciusa óta bizony összegyűltek a postok. Mondjuk abból a szempontból nem bánom, hogy a képek egyébként is összes-vissza voltak rajta, mert az a blog is a WordPress-ből lett importálva, és a két blog motorja különböző, erről már írtam korábban.

Majd fokozatosan javítom, 2015 februárjáig van segítség, addig vannak a WordPress-es postok, azok a képek ott vannak abban a blogban, de az újabban nem biztos, hogy tudható, mely képeket használtam, de igyekszem majd rájönni. Egy átalakítást egyébként is terveztem, mert az animés, japán zenés blogpostjaimat terveztem áttenni a blogspot-os blogomra, miket meg átteszek, azokat itt privátba tenném, így ez 100%-ig gamer blog lenne. Így is nagy munka lesz, majd fokozatosan megcsinálom.

2017. november 24., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #26

Sekaijuu no Kanashimi kara

Néha kifejezetten jó megállni és lassítani. Azt gondolom, hogy Yonekura Chihiro első albuma, a Believe "szerkezetileg", a dalok felépítése terén jó lett. Egy vidám album, és több ütemes, gyors dal után jön egy szintén vidám, de lassú dal, mely remekül kiegészíti az albumot. Ez egy kifejezetten kellemes hangulatú dal, amiben nincs semmi különleges, de pont úgy lehet szeretni, amilyen. A hangszerelés egyszerű, az ének is kellemes, a szöveg mondanivalója némileg komolyabb, de az ének hangulatából kivehető, hogy az élet velejárójaként gondol rá. Sok ilyen számot még az énekesnőtől.

2017. november 23., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #27

Please

Most már egyre inkább jönnek azok a Yonekura Chihiro számok, amikbe kevésbé lehet belekötni, és talán még egyéniségek is. Ilyen a Please is, bár felépítésében tipikusan anime dal, ugyanis szintetizátor, majd a második refrén végén elektromos gitár hallható. Alapvetően nincs köze a Yakusoku no Basho he dalhoz (mely tegnap volt), de személy szerint nálam nagyon sok, mert nem sokkal utána ismertem meg, a második Yonekura Chihiro dal volt, mely igazán közel került hozzám. A hangulata miatt tetszett meg, hogy olyan könnyed, ráadásul 2006-ban még el voltam ájulva attól, hogy van mai dal, melyben élő hangszer hallható... Akkoriban tértem át a japán zenére a nyugati trendi slágerektől, ahol nem sok élő hangzásra emlékszem akkor az utóbbi időkben, ezért is voltam úgy oda a japán zenétől. Ma már azért árnyaltabban látom a dolgokat, de egy olyan dallal, mint a Please, mindig jó a 20 éves kori énemre emlékezni.

Olcsóbb szervizelés lehetősége

Sajnos nincs vége az pechsorozatnak, hogy elromlik valami, de legalább ennek jó lett a vége. Körülbelül 2 hete történt, hogy egy óvatlan pillanatban túl erősen nyomtam be az analóg kart a Nintendo 3DS XL-emen, és betört a belső része. Ahogy jobb oldalt is látható. A gumis borítás már egy ideje meglazult, úgyhogy azzal igyekeztem vigyázni, de csak egyszer ne figyeljek, és megtörténik a baj. Annyira nem sürgős a dolog, mert a játékok javarészét lehet irányítani a Control Pad-dal, de például Mario Kart 7-tel nem tudok játszani, mert össze-vissza járkál a gumiborítás, így lassan fordul.

De mivel a játékok többségét lehet Control Pad-dal irányítani, ezért nem is nagyon forszíroztam a dolgot. De azért tegnap elmentem a Game Park-ba megkérdezni, hogy mennyiért csinálnák meg. Kellemes meglepetés ért. Nem az egész analóg kart cserélnék ki, hanem csak a sérült részt, így 2.000 forinttal olcsóbb lenne. Ezt örömmel vettem tudomásul, de előbb meg kell rendelniük az alkatrészt a cseh forgalmazótól. Majd akkor kapok üzenetet, hogy vihetem be a kézikonzolt, és gyorsan megcsinálják. Munkadíjjal együtt körülbelül 2.800 forintra becsülte a javítás költségét.

Szétnéztem, és találtam egy érdekességet, amit megvettem magamnak. Méghozzá egy GameCube RF kábelt. Önmagában relikviának is megérte, mert ritkaság, de aztán odajutottam magamban, hogy akár használni is lehetne, mert ha túl sok csatlakozás lenne a TV-ben, akkor ezzel csatlakoztathatnám a TV-hez a Nintendo 64-et, vagy a GameCube-ot. Bár rosszabb képminőséget nyújt, és a hang is mono, mégis jó lehet használni. Ráadásul fóliás újan volt 2.000 forint, de ha másképp nem, gyűjteménybe is megfelel. Volt még Wii-s SCART kábel szintén 2.000 forintért, ami régebbi dolog, de láttam még DSi Stylus csomagot 3.000 forintért, ami annak fényében drága, hogy csak 3 db kis stylus van benne.

A kábel így fest kibontva.

És összeszerelve:

Nem mintha olyan nagy műszaki tudás kellene a működtetéséhez. Most nincs itt Pesten se GC se Nintendo 64, most nem tudom kipróbálni, ha hazamegyek, lehet, hogy elhozom az egyik gépet.

2017. november 22., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #28

Yakusoku no Basho he

Na itt a Kaleido Star opening, mely nálam a 28. helyet érte el a Yonekura Chihiro dalok között. Nekem is sok emlékem kötődik ehhez a dalhoz, hiszen 2006 augusztusában a Kaleido Star volt az első anime, amit láttam, és Yonekura Chihiro az elsők között volt a japán előadók között, akit megismertem, és azonnal meg is szerettem. Ez a dal pedig továbbra is kedves emlék, amit bármikor szívesen hallgatok. Van is rá lehetőség, hiszen nemcsak kislemezen jelent meg, hanem a soron következő azuré albumon is hallható, valamint felkerült a BEST OF CHIHIROX válogatásalbumra, de helyet kapott a Voyager albumon is, sőt egy élő változat is hallható a BEST OF CHIHIROX II albumon is. Úgyhogy tettek róla a kiadónál, hogy örök érvényű legyen a dal, és széles körben ismert. Szövegileg kellemes dalról van szó, és a zene is jó lett. A refrén utáni háttérvokálos részt meg együtt énekeljük azóta is az énekesnővel. Nagyon rég láttam az animét, érdemes lenne ismét megnézni. Amúgy talán levésbé ismert tény, hogy a harmadik openinget és endinget is Yonekura Chihiro énekelte, Okui Masami-val másodmagával, mint r.o.r/s. Sokan nem szeretik azt, de nekem bejött. Az együttessel más bajok vannak. Addig is hallgassuk ezt a fantasztikus szerzeményt.

Wii U-s képernyőmentés egy jobb módja

Most, hogy november 8-a óta nincs Miiverse, más módot kellett keresni a Wii U-s játékok képének mentésére. Pontosabban annyira nem is kellett keresni, mert tudható volt, hogy Facebookra, Twitterre és Tumblrre is fel lehet tölteni a képeket. Ennek néztem utána, hogyan lehet feltenni közösségi oldalakra. Az i.nintendo.net oldalra kell rámenni Wii U-s, amikor HOME gombbal kilépünk a játékból, onnan az Internet Browserbe kell beírni a címet. Összekötni a közösségi oldalainkkal, és fel is lehet tölteni a képet. Sikerült is megcsinálni, viszont az eredmény igencsak meglepett.

Jobb minőségben tölti fel a képet a közösségi oldalakra, ugyanis amíg Miiverse-re 800×450-es méretben tette fel a képeket, addig FB-re és Twitterre 1280×720-as méretben tette ki, és láthatóan szebb a kép. Ha ezt tudom, soha nem szórakozok a Miiverse-szel. Ezek után azt mondom, hogy nem is hiányzik, éljenek a közösségi oldalas feltöltések. Már csak annyi, hogy jpg_large kiterjesztésben szedi le a képeket a gépre, de azt könnyű átírni.

A promóterkedés hatására pedig ismét elővettem a Mario Kart 8-at, és mint látható, van eredmény. Megszerzem a 3 csillagos rangot ott, ahol eddig nem sikerült. Úgy tűnik, van eredmény. Most van az a bizonyos szintlépés, amiről írtam korábban, hogy amit eddig kitűztem, azt megcsináltam, tehát 150cc-n is megvan mindenhol legalább egy serleg. Nem ragaszkodom most, hogy mindenhol meglegyen a 3 csillag, csak hogy javítsak az eddigi eredményeken. Nem baj, ha fokozatosan sikerül ez, de ha esetleg megvan a 3 csillag, akkor boldogság van.

Úgyhogy várhatóan többet fogok Mario Kartozni, és képeket kitenni, már csak azt kéne megcsinálni, hogy bár rákötöttem több közösségi profilomra a Wii U-s profilt, legalábbis hogy képet tudjak kitenni, és jó lenne, ha tudnám szabályozni, hogy melyikre tegyem ki. Próbáltam a pipát kivenni a Facebookos cuccból, mert inkább Twitterre tenném ki, de nem sikerült eleddig.