Új videojátékos kezdet

Nos, hogy néhány hete sikerült visszaszerezni Nintendo 3DS-emre az NNID-t, ezért komolyabban nekikezdtem a játékoknak. Most érzem igazán magaménak a Nintendo 3DS XL konzolomat, visszakaptam minden játékot, amit digitálisan letöltöttem a régi gépre, így lett teljes értékű az új 3DS. Azért megnézném annak a srácnak az arcát, aki magáévá tette a régi Nintendo 3DS-emet, és oly nagy örömmel játszott a játékokkal, hogy érintené, hogy most ki lett kötve az a gép a régi felhasználómból. El is gondolkodtam azon, hogy vajon a játékok is törlődtek-e abból a gépből; szerintem igen, mert felhasználóhoz vannak kötve a digitális játékok. Csak ne zsörtölődjön, így is szerencsés, hogy több ország választ el minket, bizton állíthatom, hogy ha Angliában maradtam volna, nem maradt volna rendőrségi feljelentés nélkül, még ha nem is lopta el a gépemet, hanem megtalálta, de nem juttatta vissza.

Amúgy most össze-vissza játszok a játékokkal, ahogy épp kedvem tartja. Elsődleges célom a játékok élvezete mellett, hogy a régi statisztikát hozzam vissza nagyjából, és mivel a játékokon kívül semmi más nem tért vissza, így azt nekem kell újra "felépíteni". 168 óra Nintendogs + Cats? Kötve hiszem, hogy ezt újra meg tudom csinálni, de megint örömömet lehet a kutya- és macskanevelgetős játékban. Meg azt hiszem, hogy majdnem 4 millió lépés volt az előző kézikonzolban? Most még csak 100 ezer körülinél tartok. Ha minden nap gyalog járnék dolgozni, és nem biciklivel, akkor lendíthetném fel jelentősen.

Ahogy írtam, nem kifejezetten egy játékkal játszok, de van kettő, amire komolyabban rákaptam, a Game Boy-os Mario's Picross és a Game Boy Color-os Mario Golf. Mind a kettő nagyon jó. Szeretem a logikai játékokat, a Mario's Picross-ban az Easy Picross feladványok könnyen mentek, most a Kinoko (gomba) feladványokat csinálom. Itt az 5. szint 6. feladványánál tartok. 8 szint van, mindegyikben 8 feladvány, így egy kategóriában 64, összesen 256 feladvány van az egész játékban, nagyjából 100. környékén tartok. Itt még az a nehézség van, amit az alapvető trükkök elsajátításával még könnyen meg lehet csinálni, de volt már 1-2 olyan feladvány, ahol véletlenszerűen lőttem be, hogy esetleg ez a kis kocka jó lehet. Az előző mentésemben a csillag kategóriáig jutottam el, az már kellőképpen nehéz. Az a rossz, hogy a 15×15-ös kockában ilyen számok vannak, hogy 5, 5, 6, 1-7, 2-4 meg hasonlók. A két szám egy sorban (vagy oszlopban) azt jelenti, hogy van két jó kocka, majd legalább egy kockányi szünet, majd valahol négy jó. Az a jó kiindulópont, ha egy sorban van oszlopban legalább 8 jó van egy 15×15-ös rácsban, mert akkor a középső biztos, hogy jó, onnan el lehet indulni a többi felé. Persze minél nagyobb szám van, annál több biztosan jó kocka van. Hát ez a csillag kategóriától egyre ritkább, így annak kilogikázása, hogy melyik lehet jó, ahhoz már nincs képességem, kíváncsi vagyok, hogy most mire megyek, majd kiderül. Élvezem a játékot.

Májusban sikerült Wii U-t venni, méghozzá a Mario Kart 8 Premium Pack-ot:

A Mario Kart 8-cal immáron 4 játékom van Wii U-ra:

• Nintendo Land
• Wii Fit U
• New Super Mario Bros. U
• Mario Kart 8

A Nintendo Land-et és a New Super Mario Bros. U-t még Angliában vettem akciós áron, a Wii Fit-et meg már itthon Media Markt-os kiárusítás keretében.

Jó játék mindegyik, legkevésbé a Nintendo Land tetszik. Pedig maga a név nagy ötletekre ad alapot, milyen lehet az élet Nintendo országában? Csupa móka és kacagás. A valóság ezzel szembe az, hogy a narrátor hangja rettenetesen idegesítő, és a 12 játékból inkább a több játékos játékok érdekesek, de olyan sokat nem játszottam még vele, hogy részletes véleményt írjak róla, de nem különösebben inspirál játékra. A Wii Fit U-ban 19 új gyakorlat van, mégsem használom olyan gyakran. Az a legnagyobb problémám, ez ügyben, hogy nem tudom életformámmá tenni a mozgást, ezért nem használom annyiszor. A New Super Mario Bros. U meg jó, hogy a régi Mario játékok hangulatát hozzák vissza, valószínűleg így néznének ki a régi nagy klasszikus Mariók mai köntösben. Vannak is újdonságok az új játékban, de ez ma már nem elég. Olyan Mario játék kellene, mint a Super Mario Galaxy 2. Játékmenetében hajaz a régi Mariókéra, de van benne annyi tartalom, amennyi egy mai Mario játéktól már elvárható lenne. De sajnos világosan kijelentették, hogy több Mario platformer már nem lesz Wii U-ra. Most volt az E3, melyre a Nintendo is készült. 2008 óta nem volt ennyire rossz prezentációjuk, mint most. A 7 évvel ezelőtti azért volt nagyon rossz, mert a Nintendo nagyon elszállt magától az akkori hatalmas siker miatt, most meg azért, mert már feladták a Wii U-t. Még nincs 10 milliónál sem a Wii U eladása, pedig már 2 és fél éve, hogy megjelent. A Wii U a távoli jövőben valószínűleg megmarad a Nintendo rajongók konzoljának és nem marad meg annyira a köztudatban, mint például a Super Nintendo vagy a Nintendo 64, amire még a Nintendóban nem jártasak is emlékeznek.

A játékok közül meg egyértelműen a Mario Kart 8 viszi a prímet. Nem lett annyira jó, mint az előző Mario Kartok, de a hangulata nagyon ott van, és igazából csak kicsivel marad el az előzőektől. Örülök annak, hogy nehezebb lett az előzőeknél, mert végre nem az van, hogy két hét alatt 100%-ra megvan az egész játék, utána már csak online élmény játék.Nem, itt jobban ki kell ismerni a kocsik irányítását, és 200cc-n, szó szerint őrült versenyzés megy. Nagyon nehéz, egyszer poénból kipróbáltam, hogy milyen vs-ben menni 200cc-n hard CPU-n, 10-nél jobb nemigen voltam a 12-es mezőnyben. Egyszer lettem nagyon véletlenül első, de úgy, hogy a gépi játékosok rommá verték egymást, én meg valahogy mindig kimaradtam a csetepatékból. Az biztos, hogy a Koopa kölykök megjelenése a játékban önmagában megtöbbszörözi a játékélményt.. Gyerekkori kedvenceim, így nagyon örülök, hogy a New Super Mario Bros. Wii-ben visszatértek, és úgy tűnik, hogy most már ők is tartós szereplői lesznek a Mario játékoknak.

Amikor írtam a Mariós oldalamra a Wii U konzolról a részletes leírást (nincs még kész, félbemaradt, azt is folytatni kellene), írtam a Wii U Pro Controllerről, nagyon vonzó lett számomra, ezért beruháztam erre is.

Nagyon szeretem, egyetlen kifogásom volt az elején vele szemben, hogy az akciógombok lent vannak. A jobb oldali analóg kar helyett, amit keveset használunk, de meg lehetett szokni, sőt, majdhogynem már csak ezt használom controllerként, a GamePad szinte már csak második kijelzőként funkcionál.

A játékkínálat egyelőre nem tűnik az igazinak, nincs annyi játék Wii U-ra, amit még megvennék, de ami eddig van, az nagyon tetszik, annak ellenére, hogy nem vagyok mindegyik játékkal maradéktalanul megelégedve, de bízok abban, hogy azok a játékok, amiket ezt követően tervezek megvenni, még többet hoznak ki a Wii U-ból.

Retro kínálat is inkább a Wii miatt van, ugyanis System Transfer-nek köszönhetően a régi játékok átkerültek Wii U-ra, és játszhatók is Wii mode-ban, a Wii Shop Channel pedig itt is használhatók és továbbra is letölthetők a régi játékok. A Wii U kínálatát pedig lassan bővítik. Az jó dolog, hogy a kötelezők fent vannak, de néhány olyan játékot is szívesen látnék, amik nem voltak akkora durranások, de például nekem tetszettek, és szeretném, ha ezeket az igényeket is kielégítenék. Az újdonság varázsa már elmúlt, most az kell, hogy hosszú távon is emlékezetes maradjon a Wii U.

Orson farm – 1986. április 14.

A Garfield mellett másik nagy kedvencem az Orson farm. Kicsit furcsán hangzik a régi rajzfilmes szinkronban a Gömbi gazdasága cím, inkább a régi emlékek miatt jobban bejön, de ami egyértelműen a legjobb, a régi Garfield magazinokban az "Egyesült állatok" cím. Sajnos az Orson farm képregény megszűnt, de tény, hogy a Garfield mellett ők voltak a legnépszerűbbek. Most azt tenném ki, amelyik azon a napon jelent meg, melyen megszülettem. 1986-ban indult az Orson farm még márciusban, amit érdekesnek tartok, hogy a kedvenc karakterem, Tóbiás (vagy Koki a régi szinkronos videokazettákból) a születésem napján debütált, ezt mutatom most meg:

 - "És a nagy, csúnya szörny a gyanútlan áldozatához lopódzott és ezt mondta..."
- Szia!
- ÁÁÁÁÁ!
- Mi van veled? Nem vagyok szörny.
- Bizonyítsd be.
- És mégis hogyan?
- Kezdd azzal, hogy nem eszel meg.

Garfield – 1986. április 14.

A Garfield képsorok repertoárja az elmúlt évtizedek során hatalmasra nőtt, így a fiatalabb korosztály megtalálhatja azt a képsort, mely a születése napján készült. Az enyém az 1986. április 14-ei, ekkor ez volt:

 - Hé, Garfield, találd ki mire gondoltam! Ismét elmegyünk a farmra meglátogatni a papát és a mamát!
- Jon, te gondolatolvasó vagy
- Csak feküdtem és azon gondolkodtam, hogy itt az idő újra megtölteni a bolhákat a bundámon.

Elveszett NNID visszaszerzése

Néhány hónapja történt az eset, hogy elvesztettem, a Nintendo 3DS konzolomat, és vele együtt a Nintendo Network ID-m is odalett. Vagy mégsem? Nagy nehezen sikerült visszaszerezni, ezen történetemet szeretném megosztani, hátha segítségére lehetek azoknak, akik hasonlóképpen jártak, mint én.

Sok negatív kritika érte a Friend Code rendszert a Wii és Nintendo DS korszakában, hiszen ez nem valódi felhasználói rendszer, mivel konzolhoz van kötve, nem felhasználóhoz. Így ha valami baj történt az asztali- vagy / (ne adj isten) és kézikonzolunkkal, akkor nem lehet visszahozni a letöltött játékokat. Ezen nagyrészt segített a mostani Nintendo Network ID, ám ennek az (alapból jogosan) szigorú rendszere okozhat némi bosszúságot és történhetnek olyan esetek, amikor nem látni megoldást arra, hogyan oldódhat meg a probléma.

Velem történt egy ilyen, és tegnap sikerült megtalálni rá a végleges megoldást. Tavaly novemberben sikerült elvesztenem a Nintendo 3DS konzolomat. Az eset pikantériája az, hogy az utolsó nap történt ez, amikor Angliában voltam, így nagyon idő sem volt keresni, de az esetleges lehetséges helyeken nem találtam. Végül nem is került elő, majd később jelezték a barátaim, hogy a Friend List-ben látják, hogy valaki használja a konzolomat, tehát valaki megtalálta a gépet. Ekkor reménykedtem, hogy megformázza a gépet, így a Nintendo Network ID kikerül abból a konzolból, és újra rá tudok csatlakozni. Ez nem történt meg, de aztán rájöttem, hogy nagy csoda lenne, hogy megformázná, hiszen rengeteg játékot letöltöttem a gépre. Nem kicsit mérgeltem magam azon, hogy más büntetlenül játszik az általam vásárolt játékkal, így írtam E-mailt a Nintendo support-nak, melyben megkértem, hogy kössék ki a régi Nintendo 3DS-ről a NNID-t. Ehhez a következő adatokat kérték:

• Nintendo Network ID
• E-mail cím, melyet a konzolhoz használok
• Születési dátum
• Régi konzol szériaszáma
• Új konzol szériaszáma
• Ok, hogy miért nem használom a régi konzolt
• Volt-e formázva a régi konzol
• Rendőrségi jelentés

Az utolsó résznél bukott el a dolog, ugyanis elmentem a rendőrségre bejelenteni a dolgot, de azt mondták, hogy felesleges bejelentést tenni, mert az eset Angliában történt, és mivel nem is bűncselekmény által vesztettem el (tehát nem lopták el) a konzolt, ezért felesleges bármit tenni, mert mire lekommunikálják az angol rendőrséggel, az is idő, utána meg nekem kell is ki kell menni Angliába tanúskodni, és ugye a repülőjegy következő néhány napra rettenetesen drága. Végül kénytelen voltam belátni, hogy igaza volt, viszont rendőrségi jelentés híján nem foglalkoztak velem a Nintendónál. A csendes beletörődés időszaka következett, de valahol legbelül mindig is zavart, hogy valaki játszik a játékaimmal.

Aztán most, bő egy hete írt rám az egyik barátom, javasolta, hogy telefonon intézzem el, mert egyszerűbb az intézés módja. Félve szántam rá magam, ugyanis hiába tudok jól angolul, a beszédet nehezen értem, pláne telefonon. Végül tegnap délután hívtam fel őket. Ez volt az első olyan ügyfélszolgálatos telefonhívás, amikor kellemes volt az ügyintézőre várni, ugyanis The Legend of Zelda: Ocarina of Time zene szólt közben, méghozzá a Kokiri Forest, kifejezetten kellemes emlékeket ébresztett bennem. A telefonbeszélgetés akadozva ment, de 20 perc után sikerült mindent megérteni, illetve szerencsére a végét félreérteni. Azért szerencsére, mert valami olyasmit mondott a srác, hogy 4 óra kell, mire a régi konzolból kikötik a NNID-t, és 24 óra múlva csatlakoztathatom az újhoz. Mindenesetre megformáztam a Nintendo 3DS XL-t a telefonbeszélgetés után azonnal, abban a formában úgysem akartam használni. Amikor minden megvolt, az alapbeállítás is, tettem egy kósza próbát a NNID beállításával, és csodák csodájára sikerült! Végleges jelszó beállítása után, rámentem a Nintendo eShop-ra, és ott volt az összes addig letöltött játékom. 65 játékot visszakapni, azért nem akármilyen érzés volt. A legszebb az volt, hogy a Mario Kart 7 digitális változata is rajta volt a gépen, ugyanis a Mario Kart 7 Pak Nintendo 3DS XL-t vettem meg magamnak. Az a játék ezek szerint nem volt NNID-hez kötve. Azért más telefonon intézni, mert más adatokat kér. Nem kérte például a szériaszámokat, csak azt, hogy soroljak fel három játékot a letöltöttek közül. Rákérdezett a rendőrségi papírra is, el is magyaráztam, hogy mi történt (izgultam is, hogy nehogy megint itt bukjon el a dolog), és itt tudomásul vette. És végül sikerrel jártam.

Szerencse, hogy az ideiglenes felhasználóhoz nem vettem játékot, így veszteség nem ért. Ami van veszteség, hogy a játékok mentései értelemszerűen nem jöttek át, mert nem történt System Transfer, de ez legyen a legkevesebb. A másik a Wii U-t érinti, arra is rákötöttem a régi felhasználót. Ami jó, hogy az addig letöltött játékok itt is játszhatók, viszont a mentések nem jöttek át, tehát ha itt is a régi felhasználót akarom használni, akkor újra kell kezdeni, de mivel csak 3 hete van Wii U-m, így itt nem nagy veszteség. De azért utánanéztem az interneten, olyanra van csak lehetőség, hogy két Wii U közötti adatátvitel, de egyik felhasználóból a másikra nem lehet egyelőre.

Remélem, hogy a lehető legkevesebben voltak olyan pechesek, hogy elvesztették a konzoljukat, akikkel pedig megtörtént, remélem, hogy tudtam segíteni.

Garfield – 2015. június 20.

- Te lehetsz a ma esti korommal kapcsolatos rémálmom.
- Így van.
- Mi lehetsz te? A szemvizsgálatom?
- Nem, ha hallásvizsgálatod.

Kellett gondolkodni azon, hogy mi lehet a poén, én arra tippelek, hogy egy olyan nyilvánvaló dolgot kérdezett Garfield, hogy arra csak ezt lehetett válaszolni.

Okui Masami: Symbolic Bride - első benyomások

Ez a hónap igencsak "eseménydús" számomra japán zene tekintetében, ugyanis három nagy kedvencem jelentet meg új albumot:

• Okui Masami: Symbolic Bride (június 10.)
• JAM Project BEST COLLECTION XI ~X less force~ (június 17.)
• Hayashibara Megumi: Time Capsule (június 17.)

Mind a hármat nagyon vártam, ebből már kettő el is érhető interneten, a Hayashibara Megumi-ra még várni kell. Kezdjük is az elsőként megjelent albummal, az Okui Masami legújabb, szám szerint a 17. stúdióalbumával, mely Symbolic Bride címet kapta. Nagyon vártam az albumot, Makkun-tól új dalokat hallani mindig nagyon jó élmény. Ahogy elérhető lett, azonnal rárepültem, és alig vártam, hogy meghallgassam. Viszont a hatalmas nagy lelkesedésből gyorsan kijózanodtam. No nem azért, mert annyira rossz lenne az album, szó sincs róla, ismét nagyon igényes korong készült, a lelkesedés gyors múlásának egészen más oka van. Okui-sama eddig is kifejezte saját nőiességét néhány dalban, melyek mind színesítették az albumot, de a Symbolic Bride az első olyan album, mely szinte teljes mértékig a női érzésekről, a nőiesség megéléséről szól. Így férfiként nem tudok azonosulni a dalokkal, ez az első olyan Okui Masami album, amivel problémám van.

Az új album mondanivalója nagyon érett. 47 éves már az énekesnő, így már talán el is várható az érzelmi érettség, és szerencsére vannak rajongók, akik nagy lelkesedéssel nemcsak romanizálják a dalszövegeket, hanem angol fordítást is írnak. Néhány kész is van, ezek alapján a szövegek egy érett nő énekel a szerelemről, a barátságról, az életről. Ami miatt nagyon tetszik az album, hogy végtelenül optimista, kevés olyan Okui Masami album van, mely tisztán optimista, ez ilyen. Ugyanis nem úgy énekel a szerelemről, hogy csak egy illúzió, elmúlik, nem ér semmit, hanem hogy a sok csalódás után is meg kell adni az esélyt arra, hogy tanulva a hibáinkból újabb esélyt adjunk annak, hogy megtaláljuk az igazit. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem jutott el az üzenet a rajongókhoz, ugyanis az album csak a 65. helyet érte el az Oricon charton, és 838 példányt adtak el belőle az első héten. Ha nem lesz a jövő héten második heti eladás, akkor ez lesz az Okui Masami albumok közül a legrosszabbul teljesítő eladások tekintetében. Valószínűleg marketing, promóciós okokat is lehet erre mondani, meg hogy nem vesznek már Japánban sem CD-t az emberek (65. helyen 838 példányszám iszonyú kevés) de azt gondolom, hogy az album tematikája miatt rengeteg rajongót zárt ki, ugyanis az énekesnő rajongóinak döntő többsége férfi, főleg azért, mert olyan visual novel-ek dalait is énekelte, melyekkel férfiak játszanak. Amivel ajánlani lehet az erősebb nemű rajongóknak, hogy az album tematikája miatt azt érezhetjük, hogy betekintést nyerhetünk Okui Masami életébe, érzéseibe, bár ezt a korábbiakra is el lehet mondani.

Dalonkénti jellemzést viszont még nem tudok írni, ugyanis az egyik nagy problémám az albummal az, hogy az új dalok nem maradnak meg a fejemben. Elvesznek a többi között, tizenkettő egy tucatban feeling és hasonlók. Egyedül a CHAOS LOVE, ami különleges közöttük, az egy trance stílusú dal, szerencsére mindig van ilyen, jól áll az énekesnőnek, színesíti az albumait. Részletesebb értékelést majd később írok, amikor meglesznek a szövegfordítások (annyira még nem tudok japánul), és meg fogom jegyezni a dalokat. Mert jó album, de a többi Okui Masami albumhoz képes szegényesebb. Nagyon remélem, hogy később meg fogom szeretni az albumot. Mindenesetre meg kell becsülni, mert az énekesnő azt nyilatkozta, hogy csak azért születhetett meg ez az album, mert most kevesebb munkája volt a JAM Project-nek, így tudott új szólóalbumot készíteni. Azért őszintén remélem, hogy nem ez lesz az utolsó album.

Garfield – 2015. június 19.

- Hány éves vagy Garfield?
- Semmi közöd hozzá!
- wow...
- Ennyire idős...

Boldog születésnapot Garfield!

Szerencsekerék és Mindent vagy semmit társasjátékok

Most a '90-es évek iránti rajongásom oltárán áldoztam, ezzel a két társasjátékkal:

Okui Masami sikere

Mit is mondhatnék? Rajongóként nagy örömömre szolgál, hogy az új Okui Masami kislemez, a Takarabako -TREASURE BOX- ennyire sikeres lett, ugyanis a 15. helyet érte el az Oricon charton. Ráadásul amikor kiírtam az Okui Masami FB csoportba, hogy milyen szép eredményt ért el, igazolva a Generasia linkkel, maga az énekesnő is megosztotta. Igazán zavarba jöttem, mivel nem nagyon szokása más posztokat megosztani. De igazából tudtam, hogy ez annak szólt, hogy örült annak, hogy angol nyelven is találhatók információk a kislemezről. Amit viszont érdekesnek tartok, hogy a blogjában elsősorban a Japánon túli rajongóknak köszönte meg a sikert. El is gondolkodtatott, hogy lehet morogni a letöltésekre, és lehet, hogy bizonyos helyekről elvesz, de máshonnan meg hoz. Méghozzá sokkal többet, mert én is úgy gondolom, hogy nem a honfitársainak köszönheti, hogy az új kislemez sikere a régi időket idézi, hanem azoknak a külföldi rajongóknak, akik a mai napig vesznek CD-ket. Mert el tudom képzelni, hogy egy japánnak ez már csak egy sablon-dal. Ilyet ők már rengeteget hallottak, ezért fel se figyelnek egy új egyszerűen vidám, animés dalra. Ha erre rájönnek a kiadók, akkor valószínűleg új piac felé fognak nyitni, méghozzá a külföldi rajongók fel, mert biztos, hogy sokan vannak, akik vennék is eredetiben a CD-ket, ha tetszik nekik a zene.

Én amúgy majdnem megrendeltem magamnak, csak aztán mégsem, mert nem annyira jó a dal, hogy azonnal betudjam eredetiben a gyűjteményemben. Ha csak a dal minőségét nézem, akkor vannak kislemezek, albumok Okui Masamitól, melyek prioritást élveznek, nem is kevés. Az a véleményem változatlanul fennáll a dalról, amit korábban írtam, hogy maga a zene, és a hangulat túl egyszerű, de Okui-sama éneke magasan emeli a minőséget. Az eredeti hangulat ugyanis leírja a SHIROBAKO animét is: Nem olyan bonyolult, nekem érzelmileg is túl egyszerű, én ennél többre vágyom. Az első openinget pedig borzasztónak tartom. Egyébként sem szeretem az előadó, Ishida Yoko hangját, így is nem is vártam sokat, de azért meghallgattam. Egyszer elég volt. A második opening is zeneileg ugyanolyan, de hogy mennyivel másabb önmagában attól, hogy Okui Masami énekli, az azért nem semmi. Beleviszi azt a komolyságot a hangjával, amivel az önálló dalai is olyan nagyszerűvé válnak, ezzel az egész dalt megmenti. Ugyanakkor a zene miatt egy kicsit hátrább kerül prioritási listámon.

Visszatérve a sikerre, ha tényleg a külföldi rajongóknak köszönheti ezt az eredményt, akkor ez arra is bizonyíték, hogy nem egyedül vagyok azzal a gondolattal, hogy ha letöltök valamit, és megtetszik, akkor eredetiben is megveszem. Ezért is van az, hogy akármennyire is tisztelem az eredetit, és a CD számomra a mai napig a minden zeneileg, nem ítélem el teljes mértékig a letöltést, mert ha valaminek megtetszik az, amit csinál az adott előadó, akkor megveheti eredetiben is a kiadványát. És egy olyan előadó, aki csak hazájában ismert, annak csak az internet az egyetlen kitörési lehetőség, hogy világszerte is megismerjék a zenéjét. És bizony ennek gyümölcse is beérett. Nagyon remélem, hogy ezzel új korszak nyílik Okui Masami karrierjében, és újra aktív lesz a szólókarrierje.

Kankyou Choujin Ecogainder

Miután mostanság nagyon átálltam a JAM Project és tagok dalaiba, ezért most komolyabban elkezdtem érdeklődni a Tokusatsu sorozatok iránt. Ahogy elnéztem, elsősorban a Super Sentai és a Kamen Rider uralják a stílust, most mégis olyat választottam magamnak elsőre, melynek címadó dalát nagyon szeretem: Kankyou Choujin Ecogainder. Endoh Masaaki énekli a betétdalt, és annyira szeretem azt, hogy úgy vagyok vele, hogy ha csak ez az egy dal lenne az énekes szólókarrierjében, akkor is a világ egyik legjobb énekesei közé sorolnám. Így érthető, hogy érdekelt ez a sorozat, és hosszas keresgélés után sikerült megtalálni.

Ez egy alacsony költségvetésű sorozat, és mivel elsősorban a gyerekeket célozták meg vele, ez igencsak meglátszik a színészi játék minőségén. Mondhatnám, hogy nagyon rossz és gagyi, de igazából pont azért nézhető, mert nem is akarja komolyan venni magát. A sorozat célja az, hogy gyerekeket megtanítsa, hogyan lehet védeni a környezetet. A "Kankyou" szó környezetvédelmet jelent, a Choujin a japán megfelelője a supermannek, az Ecogainder pedig egy érdekes szó, ugyanis kijön belőle japánul az, hogy "Eco ga ii", vagyis az "öko az jó". Ezt énekli is az énekes. Amit még érdekesnek tartok a dalszövegben, az "EKO to EGO wa chigau'n da" vagyis az "Öko és az egó különböznek egymástól". 14 részes a sorozat, egy epizód 10 perces, és egy ilyen részben látunk egy szituációt a környezetszennyezésre, és erre jön a megoldás. A sorozat főszereplője a Suzuki család, történetük ott kezdődik, hogy a két gyerek Ryuusuke és Urara iskolából hazamenet találnak egy különös vázát, amit hazavisznek. Persze fogalmuk sincs, mit is rejt az valójában. Abban lakik az "ECO CRUSHERS" banda két tagja, Hakais és Mudaana, akik azért jöttek a jövőből, hogy minden környezetvédő tevékenységet megakadályozzanak. A vázát a TV mellé teszik le, és érdekessége, hogy mindig, amikor a család környezetszennyező tevékenységet végez, akkor megjelenik az Eco Crushers, és nemhogy megköszönik, hogy segítik a munkájukat, hanem még biztatják is, hogy csak így tovább, a pazarlás nagyon jó dolog. És tényleg olyan dolgot csinál a család környezetszennyezés címén, ami igazából bárkivel előfordulhat, igencsak sokfelé kellene oszlani a bandatagoknak, ha minden háztartásban jelen lenne egy ilyen váza. Ahogy írtam, hogy nem komoly a színészi játék, a negatív szereplőkre talán erős lenne azt mondani, hogy a vicc kategóriájába tartoznak, de sokkal inkább "funkcionálnak" rossz lelkiismeretként, hiszen mindig biztatják a családtagokat, hogy gyerünk, vedd lejjebb a légkondi hőmérsékletét, vagy ne zárd el a vizet, hiszen az energiapocsékolás nagyon jó dolog. Ekkor ugyanúgy a családtagok megjelenítése is a poén kategóriájába tartozik, mintha komolyan vennék, és mindig könyörögve mondja az anyuka, hogy "Yamete kudasai!" vagyis "álljanak le, kérem!". Mindig ekkor szólal meg a főhősünk, Kankyou Choujin Ecogainder testére erősített vészjelző, és "Ecology Power Charge" felkiáltással a tett helyszínén jelenik meg. Ebbe a sorozatba már csak azért van beleerőltetve a harc, mert ezt ilyen sorozat ezt megköveteli. Ecogainder ekkor az "Ecology beam" nevű fegyverrel támad, erre lebénulnak a rosszak, mert nem bírják, hogy tisztul az ökológia körülöttük, és elmenekülnek. Miután Ecogainder végzett velük, ismét megjelenik a család házában (a csatatér máshol van), elmagyarázza, hogy az adott tettük miért számít környezetszennyezésnek, és mit tehetnek ellene, majd a családtagok végül "Arigatou, Ecogainder!"-rel elbúcsúznak hősünktől. Ecogainder-t egyébként egy Dr. Katagiri nevű kutató hozta a jelenünkbe a jövőből, ugyanis a Föld már most nagyon rosszul áll környezetszennyezés tekintetében, és mi lenne, ha senki nem tenne érte? Robottestű főhősünk (akinek a homlokán egy hatalmas falevél ékeskedik) pedig a környezetvédelem elkötelezett híve.

Különben érdekesség, hogy amíg az első részekben a színészi játék tényleg borzasztó, ahogy haladunk a sorozat vége felé, úgy javul egyre inkább, és a végére egészen jó lesz. Ez jellemző egyébként a japán sorozatokra. Külön kuriózum, hogy a 10. résztől megjelenik az Eco Crushers vezetője, Queen Deathgaia, akit nem más, mint MATSUMOTO RICA alakít. Először a sorozat hivatalos weboldalán találkoztam a nevével, először nem akartam elhinni, azt gondoltam, hogy valami nagyon hasonló nevű színésznő alakítja, aztán jobban megnéztem az arcot, akármennyire is sminkek, maszk, paróka, ez nem lehet tévedés. Ez a Pokémon főhősének seiyuu-ja. Ezek után naná, hogy még jobban érdekelt a sorozat, és amikor megláttam a 10. részben, azért ott van az arc, a kisugárzás, és a hanglejtés. Matsumoto Rica itt is kihasználja azon képességét, hogy képes hangokat utánozni, de a hanglejtése, beszédstílusa annyira jellegzetes, hogy ezer közül is megismerem. Megörültem neki nagyon, és most kivételesen vele örültem, amikor sikeres akciót hajtott végre, elvégre Matsumoto Rica mégis csak Matsumoto Rica. Összességében nézhető sorozat, a stílus rajongói nem fognak hasra esni a minőségétől, de az opening dal van akkora húzóerő, hogy végignézzük a sorozatot.

Szereplők

Suzuki család

• Suzuki Ryuusuke: Fuushuku Hayate (idősebb fiútestvér)
• Suzuki Urara: Maeda Ayuna (fiatalabb lánytestvér)
• Okaasan (édesanya, nincs nevén nevezve): Yanagisawa Emi
• Otousan (édesapa, szintén nincs nevén nevezve): Sakata Tadashi

Eco Crushers

• Queen Deathgaia: Matsumoto Rica
• Mudaana: Akimoto Sayaka (AKB48)
• Hakais: Yamamoto Jiro (Elshalakarni)

Kutatók

• Dr. Katagiri: Sakai Kazuyoshi
• Yoshikawa kutató: Nakajima Takatsuki

Kankyou Choujin Ecogainder: Yuuki Ohno (Hashizume Taiki)

Epizódok listája

1. Kankyou Choujin Ecogainder Toujou! Teikon ni Tamote!
   Kankyou Choujin Ecogainder jelen! Tartsd a megfelelő hőmérsékletet!
2. Sessui Seyo!
   Spórolj a vízzel!
3. Reizouko ni Kiwotsukero!
   Vigyázz a hűtőszekrénnyel!
4. Dameda! Ukkari Tsukke'ppanashi!
   Rossz dolog őrizetlenül felkapcsolva hagyni a lámpát!
5. Sora to Mudaana to My Bottle
   Az égbolt, Mudaana és az én flakonom
6. Kaiketsu! Fukin wo Tsukae!
   A megoldás! Használj törölközőt!
7. Sono Te ni ~Okaimono ni wa Eco Bag~
   Abban a kézben ~Vásárláshoz ökotáska~
8. Ecogainder Kikiipatsu! ~Seigi no Eco Ishiki~
   Ecogainder kritikus pillanata! ~A megfelelő Eco-érzékelő~
9. Gomi? Shigen? ~Bunbetsu no Mukougawa~
   Hulladék? Újrahasznosítható? ~A szelekció másik oldala~
10. Mottainai! ~Kanshoku datte Eco de Aru~
    Ne légy pazarló! ~Az öko azt is jelenti, hogy elmosogatod a tányért~
11. Mayonaka no Kankyou Hakai ~Nemurenu Eco Crusher~
    Éjféli környezetrombolás ~Álmatlan Eco Crusher~
12. Kanashimi no Ecogainder ~Chiisana Eco Ishiki~
    Ecogainder bánata ~Egy kis öko-tudat~
13. Kieta Egao ~Ecogainder, Sono Shimei~
    Eltűnt mosoly ~Ecogainder és a küldetése~
14. Mirai wa Kimitachi no Te ni
    A jövő a ti kezetekben van