Japán Harry Potter

Tegnap tehát befejeztem a fő F-Zero karakterek leírását. Alapból vannak többen is, például az F-Zero AX arcade játék versenyzői teljesen mások, vagy a Maximum Velocity-ben négy teljesen egyedi karakter játszató, vagy az animében is vannak olyan versenyzők, akik csak ott láthatók (és a GP Legend-ben játszhatók). Róluk esetleg később írok, de ezt a 30-at tartottam fontosnak, akik az X-ben és a GX-ben játszhatók.

A múlt héten dolgoztam két napot a kínai étteremben. Egyelőre nem tudom, hogy a héten mikor kell menni. Amúgy nem rossz, meg lehet csinálni, csak tényleg fárasztó a vendéglátásban dolgozni. 10 órát kell bent lenni, és ismert, hogy a kínaiaknak más a munkamoráljuk, mint az európaiaknak. Erősen hajaz a japánhoz, nem szeretnek fizetni azért, hogy ülök, és nem csinálok semmit, még akkor sem, ha nincs forgalom, akkor is kell a munkát keresni. Miután ez all you can eat étterem, ezért konkrétan nem kell kiszolgálni a vendégeket, így olyan sokféle munka nincs, csak azt csinálni kell. Majd kíváncsi leszek, hogy hívnak-e, és hogy hogy bírom hosszútávon.

És így, hogy több pénzem lett, vásároltam néhány nagyobb dolgot magamnak. Ami érdekes lehet, hogy nekem eszembe sem jutott, csak nővérem mondta anyámnak Skype-on, hogy most már tudok magamnak TV-t vásárolni, mivel már 100 fontért is lehet jobbat találni. Ezen úgy elgondolkodtam, hogy valóban. És egy kis szabadságot is kapnék, mert akkor nem kell a többiekhez alkalmazkodni, és mikor tudok játszani. Aztán elkezdtem nézelődni Birkenhead-ben, hogy milyen árak vannak pontosan, és mit adnak érte. Már az Asdában kapható Polaroid TV-vel is megelégedtem volna, de úgy voltam vele, hogy még szétnézek. 125 fontért lehet egy jobb HD ready (1366×768) TV-t. Second hand boltok (Cash Converters, Cash Generator) nem rendelkeztek nagy választékkal, de volt egy készülék 25 fontért, amit TV-nek és monitornak hittem, azt gondoltam, hogy ez lesz a jó egy rövidebb időre, de kiderült, hogy nincs hozzá távirányító, mert ez csak monitor. Más jó ár-érték arányú meg nem volt. Aztán az Argos-ban találtam egy LG TV-t 130 fontért, ami nagyon megfogott. 1920×1080-as, progesszív, Full HD, és dizájnra is tetszett. Miután átgondoltam magamban a dolgokat, mellette döntöttem. Jó döntésnek tartom, mert ezt hosszútávon is használnám. Aztán mivel TV-t egyelőre nem tudok nézni rajta, ezért úgy döntöttem, hogy másképp használom ki a Full HD lehetőségét, egy használt boltban vettem magamnak Blu-ray lejátszót. Soha nem volt még ilyenem, és mindig is érdekelt, hogy milyen valódi 1080p-ben nézni filmet, animét, rajzfilmet. És találtam is egy jót 35 fontért. Itt tudtam meg, hogy nemcsak DVD-t játszik le "visszamenőleg", hanem audio CD-t, sőt olyan jót választottam, hogy SACD-t is lejátszik. Amiból ugye nekem van egy: Suara - Yumeji CD. Kár, hogy nincs itt, majd elhozom novemberben.

És akkor vegyek lemezt is. Szerencsére a Blu-ray-jel is az a helyzet, hogy ha jó helyen keresünk, a jobb filmeket akár 3-4 fontért is megvehetjük. Miután a Harry Potter úgyis aktívan visszatért az életembe, ezért mellette döntöttem, főleg amikor láttam, hogy a nyelvek között van japán is. Hoppá... Nem is volt kérdés, hogy megvegyem-e, már önmagában azért megérte, hogy japánul megnézhetem. És végre megtapasztalhattam, hogy milyen valóban 1080p-ben nézni filmet. Nagyon tetszik. És ki is tudom használni, mert a TV-m valóban progresszív, erről olvastam nem is olyan rég, hogy a műszaki áruházak előszeretettel hangoztatják, hogy ez a TV Full HD-s, vagyis hozza az 1920×1080-as felbontást, de azt elhallgatják, hogy nem progresszív, hanem váltott soros (1080i), így a kép nem olyan jó minőségű. Nagyjából értem, hogy miért, de nem vagyok annyira műszaki zseni, hogy ebbe részletesen belemenjek. A lényeg, hogy amennyire értek hozzá, nagyon tetszik, amit látok, és a japán hang... Csak még jobban imádom a nyelvet. Jó érzés hallani, hogy a filmek szinkronjainak minőségére is odafigyelnek, és tényleg a magyar mellett a japán az a nyelv, ahol több érzelmet tesznek a hangjukba a szinkronszínészek (szerintem csak animék esetében seiyuu-k, de legyenek filmben is), és ezáltal sokkal élvezetesebb. Ugyanakkor nagyon érdekes európai szereplőknek ázsiai nyelvet kölcsönözni, többször azzal a tudattal néztem, mintha japán szereplőkkel újraforgatták volna a filmet. Harry és Ron hangjai tetszetősek, Hermione hangja viszont kicsit idegesítő, éreztették, hogy mennyire tudálékos, és szeret kérkedni vele. Dumbledore hangja mint egy öreg bölcsé egy animében, viszont Piton hangján szabályosan megrökönyödtem. Mint egy démoné. Ő nagyon rossz választás volt, és mivel Piton az egyik kedvenc szereplőm, ezért érzékenyebben érintett, hogy nem tudom élvezni az érzelemmentes, már-már hidegvérű gyilkos jellemét, mert egyszerűen sehogy nem tudom az archoz illeszteni azt az ugyan hideg, de magas, démoni hangot, és még akkor sem tudom elfogadni, ha ez a japánoknak tetszik. Piton karakterét a könyv annyira nem, de a film nagyon megszerettette velem, eszméletlen jól alakította a színésze, minderre rájött az, hogy mennyire jó a magyar hangja, nekem több sem kellett. Harry-nek viszont nagyon illik a japán hang az egyéniségének, lehet, hogy részint a külső vonások miatt is, mivel gyerekként eléggé ázsiai stílusú haja volt. Szinte már csak az kell neki, hogy a szeme elferdüljön, a mongolredői kicsit lejjebb ereszkedjenek, és kész az ázsiai Harry Potter. Amúgy úgy tűnik, Japánban nem nagyon szokás (nekik) külföldi ismert karaktert cosplayezni, mert kerestem az interneten, de egyáltalán nem találtam japán HP cosplayt, pedig a post címe is stilusosabb lett volna. Ez már így marad. Összegezve Pitont leszámítva jó a japán szinkron, csak furcsa volt fehér emberek szájából ázsiai nyelv hallani. De ha minden japán szinkron ennyire igényes, akkor még több számomra érdekes filmet megkeresek majd ezen a nyelven.

Amúgy ez az a technikai fejlettség, amíg maximálisan elmennék. Mert egy ideig nagyon tetszett, amíg elment a technika, tetszik a nagyobb felbontás, és eddig követem a trendeket, de hogy mindent megokosítanak, az már egyáltalán nem. Huicong is egyszer az iskolában megkérdezte, hogy kié az a telefon, amit talált. És akkor mondom, hogy az enyém, és teljesen elképedve kérdezte, hogy hát miért nincs nekem okostelefonom? Talán mert nem tartok rá igényt? Én úgy vagyok már az okosításokkal, hogy már nem tudnak mit kitalálni, de ahhoz, hogy a gazdaság pörögjön, folyamatosan fejlődni kell. Hallottam jó oldalát is és maximálisan elismerem, de nem érzem azt, hogy nekem könnyebb lenne az életem velük. A telefonom maradjon csak buta, ahogy a TV-m is, meg majd a karórám is, de mi volt a leghajmeresztőbb, amit nemrég olvastam? Lesznek majd okos otthonok. Nekem ez már a no comment kategória, és igen, én buta otthonban akarok meghalni. Okostelefon nekem már csak azért sem kell, mert a gépemen ugye Windows 8 van, amiken szintén vannak alkalmazások. Hát ezeket sem használom hosszútávon. Pedig van például eBay, Amazon alkalmazás, de a mai napig úgy vagyok, hogy megnyitok egy böngészőt, és ha valami érdekel, akkor ott nézek utána. Ennyire nem tudom az életem részévé tenni ezeket a dolgokat.

Eredeti JAM Project: Breakthrough kislemez

Hát, nem úgy terveztem megvenni, ahogy végül meglett, de most ebben az esetben a végeredmény számít:

Ilyen jó képet egy megvásárolt CD-ről, cuccról talán még soha nem csináltam, ezért tettem ki nagyba. Az iskolában fényképeztem le az edző résznél, amikor takarítottam. Először árnyékban, ott nem sikerült valami jól, aztán úgy voltam vele, hogy ott, ahol süt rá a Nap. Itt sikerült nagyon jól elkapni. És a lényeg: Eredetileg Okui Masami: Mitsu kislemezét akartam megrendelni még augusztus 5-én, ami sikerült is, de kaptam pár nap múlva üzenetet, hogy problémás a megrendelése, ezért várni kell rá 3-4 hetet. Rendben van. Három hét múlva rájuk írok (amúgy a CDJapannél rendeltem meg), hogy mi a helyzet. Azt mondták, hogy ahonnan rendelik, nekik is nagyon sokáig tart a beszerzése. Hát igen, most hogy megszűnt az evolution, Okui Masami kiadója, nehéz lett beszerezni a CD-it. Ezek szerint ennyire nehéz lett. Írtam is, hogy akkor szeretném kérni a JAM Project: Breakthrough kislemezt. És válthattam, mivel egy árban volt, ezzel már sikerrel jártam. És nagyon örülök neki, most is csak azt tudom írni, hogy letöltés és torrent ide vagy oda, eredeti CD-t hallgatni felbecsülhetetlen. Ezért is van az, hogy nekem a CD az igazi, és nem játszik a legális letöltés, meg az online stream. Meg a kislemeznek is van már története, amikor megjelent, megismertem, akkor úgy voltam vele, hogy nagyon jó lesz, de nem volt hozzá hangulatom. Aztán augusztusban, ahogy egyre jobban kezdtek összejönni a dolgok több területen is, akkor kezdtem csak igazán ráérezni a dalok hangulatára, és miután megvettem, erősen jelzi, hogy top-kislemezek között van még most is. Az off vocal-ok is nagyon jók, főleg Okui Masami háttérvokálos hangja tetszik nagyon a Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ dalban. Nem hiába, 8 éve ismerem az énekesnőt, és még most is képtelen vagyok megszokni, hogy mindenhez, amihez hozzányúl, az arannyá változik. Mindig tud valami olyat nyújtani, aminek hatására mindig rácsodálkozok, hogy Okui Masami az egyszerűen csak Okui Masami és nem több, de nem is kevesebb. És a neve önmagában garancia a minőségre. Még azt is szeretem, hogy a vocal-os verzióban az első bridge-nél kicsit szexisre viszi a hangját, ezáltal még izgalmasabb az egész dal. Konkrétan el tudom képzelni, hogy önmaga elénekelje az egész dalt, szerintem nagyon jól állna neki, csak sajnos a kiadója megszűnt, így vajmi kevés az esély, hogy lesz Self Satisfaction III.

Bár animés kép van a borítón, de a belső oldalakon két kép is fellelhető az együttesről:

óIgazság szerint egyik sem az igazi. Az önmagában furcsa az egész kompozícióban, hogy mindig Kageyama Hironobu van középen. Én értem, hogy ő a csapatvezető, de ha nemek tekintetében nézzük, akkor sokkal jobb lenne, ha Okui Masami, mint egyetlen nő lenne középen, és nem az dominálna, hogy ki a csapatvezető. Az első kép elsősorban Fukuyama Yoshiki miatt vicces (bal szélen), olyan, mintha meg lenne sértődve, és mondaná, hogy őt most hagyja mindenki békén. Okui Masami-nak meg nagyon rámentek a hajára, pedig eddig nem nagyon volt rá jellemző, hogy nagyon "kidekoráltatná" magát. Több szóló albumán pont hogy smink nélkül látható, és erre mondtam magamban azt hogy ez igen! Aki tudja magáról, hogy nem kell sminkek mögé bújnia, az megmutatja magát pontosan úgy, ahogy a természet megajándékozta. Mert amilyen arca és kisugárzása van, az tényleg ajándék. Most meg kezdik alakítgatni, gondolom nem akarják, hogy látszódjon a képeken, hogy már 46 éves. Bár ez még mindig a jobbik véglet, minthogy ollóval mennének neki. Amúgy nem lettek nagyon ötletesek a képek, kompozíció tekintetében még mindig a Wings of the legend viszi a prímet. Na de, ilyenkor szokásom mondani, hogy a dalok a fontosak, mert abban az élen jár ez a kislemez.

Őszközép ünnep

Nagyon utánanéztem, hogy ne szó szerint fordítsam le, de úgy tűnik, tényleg ez a magyar megfelelője a Mid-Autumn festival-nak. A kínaiak és a vietnamiak egy jelentős ünnepe, melyet minden holdév nyolcadik havának 15. napján ünneplik meg. Ezt mi is megtettük vasárnap.

Mielőtt még írnék róla, egy kép, aminek megörültem:

Ezt a végleges ittmaradásomnak köszönhetem. Miután nővéremék tudják, hogy számíthatnak rám, ezt egy tagságival megerősítették meg. Örültem neki, mert nagyon szeretem amit csinálnak, és ahogy csinálják, és azt érzem, hogy jó közéjük tartozni. Oroszlántáncra meg biztosan nem maholnap kezdek el gyakorolni, mert a fesztiválon az is volt, és láttam egy próbát. Akár elől vagyok, akár hátul mindkét félnek kemény fizikai erőt kell demonstrálnia.

Egész héten az ünnepségtr készültünk, többek között Holdsüteményeket (ez volt a másik, amin meglepődtem, hogy a Moon Cake is tükörfordításban van magyarul) készítettünk. A Holdsütemény nagyon érdekes, mert nem a hagyományos tészta az alapja, ezért nem is könnyű elkészíteni. Liszt, olaj és aranyszirup az alapösszetevők. Az aranyszirup nagyon hasonlít a mézhez, nem tudom, hogy ugyanaz-e, de ez nádcukorból készül. Huicong gyúrta össze a tésztát, szinte óramű pontossággal állította össze az alapanyagokat. Például a liszt csakis és kizárólag 600 gramm lehet és nem 599 de nem is 601. Meg egyszer hívott segíteni, hogy a lótuszmagokból szedjem ki a közepén található zöld valamit. Kicsit megrökönyödtem, hogy lótuszmag-ízű sütemény? Az mégis milyen? Szokatlan, ennyit elárulhatok. Meg volt még vörösbabpép töltelék is, ennek sem tudtam hova tenni az ízét. A tésztát is nagyon pontosan kellett szaggatni, ahogy tölteléket is pontosan annyit lehetett tenni, hogy mindegyik egyforma legyen. Erre a sütés miatt volt szükség, hogy minden egyes sütemény egyformán süljön meg. De esztétikus is volt, hogy mindegyik szinte ugyanúgy nézett ki. Igazából még szórakoztunk is vele, hogy a tészta csakis 30 gramm lehet. 29 gramm? Tegyél még hozzá. 31 gramm? Vegyél el belőle. Ugyanígy a töltelék, ami 35 gramm lehetett. A végére már szemmértékem is lett arra, hogy a kiszaggatott tészta, vagy kiszedett töltelék annyi-e vagy sem.

A sütést ráhagytam a többiekre, én inkább ma az iskolában segítettem asztalokat, székeket pakolni. Ráadásul igencsak húzós nap volt, mert az egyik kung fu-ra járó gyerek nálunk tartotta 11 órától a születésnapját. Arra is külön készülni kellett. Igazából a néhány poszttal lejjebb olvasható JAM Project X cures Earth album kritikám is a születésnapi parti alatt íródott meg. Úgy volt, hogy mindig amikor szusszanhattam egyet, akkor írtam, de szinte mindig kellett valamit segíteni, például kávéval, teával kiszolgálni az embereket, vagy ne adj isten pedig Kung Fu Pandának öltözni, gyerekeknek integetni, ölelkezni, a ruha mögött jól megizzadni... Úgyhogy megvolt nekem is a dolgom. De az ünnepre készülni már sokkal jobb volt. Egy nagy evészettel kezdődött a mulatság, úgyhogy nagyon sok dolgom volt a pult mögött, nem is bírtam egyedül, segítség meg csak sokára jött. Szinte imádkoztam, hogy kezdődjön el a műsor, addig is nyugalom lesz. Egy helyes kis történetmeséléssel kezdődött, Christopher-t körbeülték a gyerekek. Chang'e történetét mesélte el nekik, aki a Hold kínai istennője, viszont nem a Holdat személyesíti meg, hanem ott él. Hozzá kapcsolódik a Jáde nyúl története, amit már nem meséltek, hanem a gyerekek játszották el. Ennek jobban értettem a történetét, nagyon zanzásítva a lényege az, hogy egy szegény öregember éhes volt, és ennivalót kért a nyúltól, aki hiába próbálkozott, semmivel nem tudott szolgálni az öregembernek. De hogy mégse maradjon éhes, feláldozta saját magát, és a belőle készült húsból jól lakhatott. A nyúl a Holdra került és Jáde nyúlként ott készíti az örök élet elixírjét. Igazán szép történet, és az alakítás is tetszetős.

Ezután két embert is felköszöntöttünk születésnapja alkalmából (az egyik közülük az, akinek volt a partija, maradt az ünnepségre is), tortaevés után elsétáltunk a Seacombe Ferry-be, ahol lampionokat eregettünk. Ilyet eddig csak koreai történelmi sorozatokban (A királyi ház titkai) láttam, és nagyon tetszett, hogy milyen szép, hogy a sötétben egyszerre sok kis lampion az égnek ereszkedik. Ez a mi esetünkben nem így lett, csodálkoztam is, hogy miért megyünk még sötétedés előtt, azt hittem, hogy majd ilyen 21 óra fele megyünk, erre 19 órakor voltunk. Osztogattuk őket, és egyenként emelkedtek az égbe. Így is szép volt, meg jól éreztük magunkat, de úgy lett volna az igazi, ha tényleg mindenki egyszerre emeli fel. Nem mindegyik tudott felemelkedni, amelyiket túl hamar engedték el, azok a folyóban végezték sajnos. De amelyek az égnek emelkedtek, azokat mind megtapsoltuk. Ilyenkor szokás kívánni is, ami részemről elmaradt, mondjuk ebből a szempontból eléggé lazán csináltuk, mivel sokan nem tudták, hogy mit kell pontosan meggyújtani, meg hogy megy, ezért segíteni kellett. Ebből a szempontból is veszített a varázsából, mert nem az eredeti "tulajdonosok" emelték fel a lampiont. Miután visszamentünk az iskolába, még egy kicsit játszottak a gyerekek, mi is szórakoztunk, aztán elkezdtük visszahordani az asztalokat, székeket az eredeti helyükre.

Összességében jól éreztem magam, és hiányzott már egy olyan esemény, amit mi szervezünk, összegyűlik a társaság, és kikapcsolódunk. Az általam készített képeket ide tettem fel:

2014. szeptember 7. - Mid-Autumn Festival

Egyéni vélemény a JAM Project BEST COLLECTION X ~X cures Earth~ albumról

Jeles számhoz érkeztük, a JAM Project júliusban megjelentette 10. válogatásalbumát. Mindenképp szép, ha egy csapat tartósan aktív tud maradni, és már Japánban sem annyira könnyű. A JAM Project soha nem tartozott eladások tekintetében az élvonalbeliekhez, de annyi pénzt mindig hozott a kiadónak, hogy éppen megérje nekik egy-egy albumot, kislemezt megjelentetni, hogy a rajongók igényét kielégítsék. 14 éve építik zenei karrierjüket, ezalatt több mint 200 dalt írtak már, és ha összegeznénk, hogy hány dalt írtak másoknak, hány animében működtek közre mind csapatban, mind egyénileg, akkor bizony azzal szembesülhetünk, hogy a csapat sokkal szélesebb körben ismert, mint hinnénk. És most újra itt vannak.

Hiányoltam is már egy komolyabb kiadványukat. Nem akarom még egyszer elemezgetni a nemrégiben megjelent kislemezeiket, de sajnos azok épp elég indokok voltak arra, hogy aludjon a JAM Project iránt érzett rajongásom. Ugyanakkor mindig reménykedtem abban, hogy ha megjelenik ez a BEST COLLECTION album, akkor meg fog változni a véleményem a kislemezes dalokról, ez be is jött. Régebben írtam már róla, hogy teljesen más a hangulata egy adott dalnak, annak függvényében, hogy milyen egyéb dalok "környezetében" van, hiszen kölcsönösen emelhetik egymás értékét. Bár az igaz, hogy egy dal akkor az igazi, ha önmagában megállja a helyét. Ez is árnyalja egy kicsit a kislemezeket, de az album összességében nagyon is a helyén van. Erősebb, keményebb, mint az előző albumok, de több az érzelem is. Az album minőségének titka ugyanis, hogy a dalok jobban meg van töltve tartalommal, ezáltal többféle érzelmeket lehet hozzájuk társítani, ki ki a saját élettapasztalata, értékrendje, érzelmi intelligenciaszintje alapján. Lássuk én mit gondolok a dalokról.

1. Kakusei X: Sokban hasonlít az előző BEST COLLECTION album címadó dalához, a THE MONSTERS-hez, csak nem annyira vad, és jobban illik egy album nyitódalához. Dallamosabb, könnyebben énekelhető (már akinek van ehhez énekhangja...). Bár azon egy kicsit megrökönyödtem, hogy "Change your way!" szöveggel kezdik, valahogy az a gondolat ugrott be elsőre, hogy ennyire rosszul csinálnék valamit, hogy 180°-os fordulatot kell vennem? Amúgy nagyon tetszik, a már-már gregorián stílusú énekük, konkrétan induló-hangulatot ad a daloknak. Köszönöm szépen ezt a fantasztikus kezdetet! 8/10
2. Wings of the legend: Sokszor írtam a kislemez megjelenésekor, hogy mennyire jelentős számomra ez a dal. Mivel változtak az idők, ezért a dal értéke is vele változott, és most már objektívebben is tudom értékelni a dalt. Most is azt mondom, hogy fantasztikus, a top JAM dalok között van, de nagyon furcsának hat, hogy egy-két sor után más ritmus, más dallam, ami valamennyire illeszkedik egymáshoz, és a dal összességében egy egészet alkot, de aki nem nyitott az ilyenekre, annak eléggé disszonáns lesz a hangzás. Pedig egy komplett történetet mesél el, és rejlenek benne a változások is, ezért is olyan a dal, amilyen. Én meg akármennyire is változtak az idők, még 5% esélyt fenntartok, hogy a himnuszom legyen. 10/10
3. Isshoku Sokuhatsu ~Trigger of Crisis~: Reméltem, hogy ezt is olyan nagy hatásúra csinálják meg, mint az eddigi GARO szériához írt dalaikat, de most nem erre törekedtek. Olyannyira nem, hogy igencsak felejtősre sikeredett, ennél sokkal erősebb rock dalaik is vannak, sajnos ez most csak egy a sok közül. Elmegy a többi dal mellett, de önmagában véve nem nagy eresztés. 6/10
4. Babylon: A Wings of the legend kislemez B-side track-je, megmondom őszintén, valami lágyabb dalra számítottam, mivel a Super Robot Wars kislemezek második dalai mindig valami Okui Masami által írt lassabb, melankolikusabb dalok. Ez most ha lehet, még erősebb, amit az elején sérelmeztem is, de ahogy ráéreztem az ízére, na mondom magamban, ez igen! Kicsit ilyen titokzatos, ezáltal végig fenntart egyfajta kellemes izgalmat, hogy vajon mi fog ebből kisülni. A refrén nagyon erős, és a legvégén, ahogy erejének teljéből üvölt Fukuyama Yoshiki, azzal keményen feltette az i-re a pontot. De azt senki le nem törli onnan! 9/10
5. Yume Sketch: De mérges voltam erre a kislemezre, mert a Wings of the legend után jelent meg alig 2 hónap után, és nem akartam elhinni, hogy csak ennyi telik ki tőlük. Az együttestől teljesen szokatlan lágy dal, ami részint érthető is, hiszen a Bakuman. anime egyik ending dala, és aki nézi / látta az animét, annak tetszhet is a dal, mivel nagyon illik az animéhez. De mint JAM dal túlságosan is elüt a többitől, és mivel én az együtteshez viszonyítottam, ezért sokáig nem tetszett. Most azt mondom, hogy a stílus adottságaihoz képest kihozták magukból a legtöbbet. 8/10
6. Mirai he no Chikai: Van egy nagyon hasonló című daluk, de ez nem ballada, hanem kemény rock dal. Kicsit hajaz azokra az általam viccesnek titulált JAM dalokhoz, amiknek ugyan értem a jelentését, meg hogy mit akarnak énekelni, de valamiért mindig mosolyra fakaszt. És helyet kapott Ricardo Cruz is, a csapat brazil származású segítő tagja is, ő énekli a refrénekben a közös rész utáni sorokat. Most tetszik, amit csinál, és örülök annak, hogy ilyen jellegű rock dal is helyet kapott az albumon. 8/10
7. Arashi: Van egy másik STORM című daluk még a karrierjük legelejéről, arról a dalról jobban elhittem, hogy vihart fognak aratni. A japán című dal érzelmesebb rock szerzemény. Az érzelmes részét főleg Okui Masami emeli ki a refrén végén hallható extrém magas hangú szólójával. A dal elején és végén hallható kórus szintén az együttes védjegye, amivel évek óta emelik dalaik hangulatát, most sincs ez másképp. 9,5/10
8. R.I.P. ~Tomo yo Shizuka ni Nemure~: Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a dallal. A cím elárulja, hogy egy balladáról van szó, de ez sem az a fajta, ami azonnal megmarad a fejemben. Ráadásul, ha a JAM Project lassú, lírai dalt ír, azok is legtöbbször pozitív kicsengésűek, de a cím azt is elárulja, hogy bizony most erről szó nincs. Temetői hangulatú, halottat búcsúztató, hozzá intézett utolsó szavakat éneklik el, valamint a halál fájdalmát éneklik ki. De nem tetszik, mert a többi lassú dalaikhoz képest azt mutatja, hogy egy csatát el is lehet veszíteni, és nem feltétlen a következő harcra buzdít fel. Viszont a végén hallható Fukuyama Yoshiki szóló emeli a hangulatot. 5/10
9. Wildflowers: Egy rock dal a jellegtelenebb fajtából, mely csak úgy van, de semmilyen érzelmet nem tudok társítani hozzá. De meghallgatom, ha lemegy az album, de többszöri visszahallgatás után sem tudok dallamot visszaidézni belőle. Próbálkozásnak nem utolsó... 4/10
10. Kimi no Moto he: Ahogy írtam az elején, több érzelmet felvonultató album, ami abban manifesztálódik, hogy több a szélsőségesen jó dal. Ez azt hozza magával, hogy adott esetben elnyomhatja azokat a dalokat, melyek nem különböznek az átlagtól, így több dal jelentéktelenné válik. Ugyanerre a sorsra jutott ez a dal is. Meghallgatom, amikor soron van, de önmagában nem maradt meg eddig bennem, pedig ötször már végighallgattam az albumot. 4/10
11. Orekyuu JUSTICE: Az elejéről azt hittem, hogy ez már a PLATONIC, mert Okui Masami szólóval indult, csak aztán kezdett leesni, hogy nem annyira lírai, be is keményít. Ez némileg jobb az előzőeknél, hangulatosabb, jobban illik a JAM feelinghez. Erről a dalról el tudom képzelni, hogy később meg fogom szeretni. De türelem... 7/10
12. PLATONIC: És újabb Okui Masami szóló. Márpedig amihez ő hozzányúl, az arannyá változik, most sincs ez másképp. Többször énekelt már szerelmi csalódásairól szólókarrierje során, vagy egyoldalú szerelmekről, most sincs ez másképp. Ez inkább melankolikus, mint sírósan szomorú, de pont ezért hallgatható. Kellemes, szerethető ballada, ugyanakkor a második felében hallható férfikórus némileg megzavarja az addig árasztott nyugalmat, mert bár a refrénben kitör az énekesnő, de marad az a csendes elvágyódás. A férfikórus a belső hangokat szimbolizálja, hogy bár kifelé nyugalmat sugároz, de belül ordít. Ez a férfikórusos refrén után acapellában fejezi be az énekesnő, jelezvén, hogy kiénekelte az érzelmeit és megnyugodott. 9/10
13. Kaze ~Tabidachi no Uta~: Na ez egy nagyon érdekes dal, egyszerre vidám és fájdalmas is. Magyar vonatkozásban érdekes a cím, ugyanis a változásokat szoktuk úgy is mondani, hogy más szelek járnak, és a hullámos kötőjelben írt cím magyarul pedig az utazók dala fordítást rejti magában. Ez a dal a változásról szól, és az azzal járó fájdalomról. A dal azért kettős, mert bár benne van az elmúlás, az elengedés fájdalma, ugyanakkor izgatottan várja, hogy az új élet mit hoz magával. És igen, sokszor rossz, hogy a régi és az új nem köthető össze. Ez a dal segít feldolgozni és elengedni a múltat. 10/10
14. Victory Soul: Értekeztem már erről a dalról korábban, most is ugyanaz a véleményem, hogy a beteljesült álom boldogságáról énekel, benne az az oldott, már-már bohókás jókedv a versékben. És most is csak azt tudom írni, hogy ha még nem teljesedett be az álmunk, ez a dal erőt adhat, hogy harcoljunk érte, azáltal, hogy érezteti azt az oldott boldogságot, ami a küzdelem gyümölcse. Hajrá, hajrá, soha ne adjátok fel! 10/10
15. Kimi Omofu ~Tatta Hitori no Kimi he~: A Yume Sketch kislemez B-side track-je, ez a dal végképp feltette annak idején a pontot arra a bizonyos i-re, ami miatt mérges voltam a kislemezre, de most is azt tudom írni, mint a címadó dal esetében, hogy így albumon a többi dal között teljesen más hangulata van. Méltóképp zárja le az albumot, pozitív hangulatot sugároz magából, és minden rosszat feledtet. Nem utolsó sorban egy kellemes, lágy Kitadani Hiroshi dal, ami tőle igencsak ritka. Bravó, szép munka! 8/10
16. Mirai he no Daikoutai ~Great Voyage~: A JAM-nél már szinte tradíció, hogy valami nagy útravalóval zárják az albumot, most sem lenne ez másként, csak mostanra sikerült összehozni ezek közül a legjelentéktelenebbet, és sikerült alulmúlni az ötös és hatos BEST COLLECTION albumok záródalait. Jó kis rock dal, de felejthető, és rontja az album összképét. 6/10

Hát ez így fest. Az a helyzet, hogy lehet jönni nagy hatású dalokkal, de azok tényleg elnyomhatják a többit, és így az egész album szélsőséges lesz, rosszabb esetben zavaros összképet fog adni. Nagyon jó album, hallgattatja önmagát, de messze nem tökéletes. Ahhoz, hogy maximális pontszámot kapjon, akkor nemcsak a nagyon jó dalok kellenek, hanem, hogy a többi is elég jó legyen ahhoz, hogy az egész album azt az érzetet adja, hogy ez igen! És mindig újra és újra meg akarom hallgatni. Ezt eddig nagyon kevésnek sikerült, például Okui Masami: DEVOTION vagy Suara: Yumeji albumok ilyenek. Úgyhogy egyelőre nem ingott meg a harmadik BEST COLLECTION albumnak a JAM-ISM trónja. Hogy milyen érzetet kelt az album hosszútávon, arról majd később írok, most egyelőre:

30/40

Győztes lélek

Nos, úgy tűnik, hogy tévedtem, amikor úgy ítéltem meg, hogy a JAM Project nem nagyon készít jó kislemezeket. Még tavaly átküldtek nekem egy nem hivatalos kiadványt, de akkor erre egyáltalán nem fordítottam figyelmet. Csak most, hogy felkerült ez a dal a 10. válogatásalbumra, az X cures Earth-re, akkor döbbentem rá, hogy mennyire jó dal a Victory Soul. És mivel elvileg ugyanakkor jelent meg, mint a R.I.P~Tomo yo Shizuka ni Nemure~, ezért azt hittem, hogy kétszer van meg a kislemez, de amikor ránéztem, akkor láttam, hogy mi is az valójában.

Komolyan nem gondoltam, hogy ez ennyire jó dal, az első gondolatom az volt, ha a JAM-nek mindig ilyen dalai lennének, akkor világ legjobb együttesei lennének, akiket a világ összes emberének kötelessége ismerni. De aztán arra jutottam magamban magamban, hogy ez nem feltétlen jó, mert akkor a túl sok jó már unalmas lenne. Kicsit ironikusan hangzik, de a rossz (vagy inkább a nekünk nem tetsző) dalok arra valók, hogy mellettük megtanuljuk értékelni a jókat. Ez a dal tényleg egy győztes lélekről szól, a maga stílusában ugyanazt az érzetet adja, mint Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni dala, tehát egy nagy álom beteljesülése, és annak érzelmei. Viszont egy ilyen dal mindig kétélű fegyver, ugyanis ilyet akkor rossz hallgatni, ha nem teljesült be életünk álma, ugyanis az ilyen szerzemények szembesítenek minket a megalkuvásunkkal, és hogy milyenek lennénk, ha nem adtuk volna fel önmagunkat, és a végsőkig harcoltunk volna a boldogságunkért. Akik pedig ezt elérték, azoknak az ilyen dal egyfajta himnusz lehet. A másik oldalra visszatérve, más szemlélettel is lehet hallgatni ezeket a dalokat. Ugyanis fel lehet fogni úgy is, hogy ha van még 5% esély az igazi boldogságunk elérésre akkor egy ilyen hangulatú dal erőt adhat ahhoz, hogy küzdjünk érte, hiszen megmutatja, hogy ha elértük életünk célját, ilyen boldogok leszünk. A döntés a miénk. Úgyhogy ez a dal nálam egy hatalmas

10/10

pontszámot kap. És hogy is néz ki a nem hivatalos kislemez?

Victory Soul

Megjelenés: 2013. július 10.

1. Victory Soul ~20th Anniversary Omedettou ver.~ 4:37
2. Victory Soul 4:37

És mint megtudtam, az 1993-ban megjelent V-Jump shounen magazin 20. évfordulójára megjelent dal. És sajnos nem off vocal került fel, hanem egy egyedi verzió, ami lényegében ugyanaz, mint az eredeti, csak van bevezető és lezáró beszéd. Így kicsit olyan, mintha egy bajnokságot nyitna meg, és zárna le. Annyira nem rossz, de maradok az eredetinél, mert az istentelenül jó lett. A refrének előtti üvöltés már nagyon hiányzott a JAM dalokból, azok mutatják csak meg igazán, hogy mekkora erő van az együttesben. Lehet, hogy azért is jó, hogy most találtam rá erre a dalra, mert most alakul az életem, és határozottan érzem, hogy ha küzdök érte, akkor az én lelkem is lehet győztes.

Sűrűsödő események

Úgy tűnik, nem lesz eseménytelen az életem, ha tényleg itt maradok, ugyanis most, hogy Xingbo is értesült arról, hogy csak látogatóba megyek haza, komolyabb tervei vannak velem. Jobban be akar vonni az iskola dolgaiba. Valószínűleg előadásokra, Workshopokra is vinni akar, mivel egyik célja, hogy megtanítsa nekem is az oroszlántáncot. Nem különösen lelkesedek érte, meg is mondtam nővéremnek őszintén. Megnézem, de nem érzem azt, hogy nekem ezt csinálni kell. Erre mondta, hogy jobban be akar vonni ezekbe a dolgokba, mint egy családtagot, és azt akarja, hogy tegyek érte. Különben ez tipikus ázsiai gondolkodás, és nem is azért van, mert tetőt adnak a fejem fölé (ahogy szokás fogalmazni), főznek, mosnak rám, hanem mert minden távol-keleti nép közösségekben gondolkodik, akinek együtt kell cselekedni a célért. És a családot tartják a legerősebb köteléknek, közösségnek, melynek mindig együtt kell működni. És ebbe beletartoznak olyan dolgok is, melyeket egy egyén nem csinál adott esetben szívesen. És egy ilyen családban pont ott kezdődik a probléma, ha valaki túlságosan kilóg a sorból, emiatt sok mindent csak kényszerből csinál. És ezt hosszasan lehetne sorolni, hogy az egyénnek miért káros, Japánban rengeteg ilyet lehet hallani, elég csak a hikikomori-kra gondolni, biztosan sok a családi ok is. De nem is akarom elemezgetni, mert aztán végiggondoltam magamban, és oda jutottam, hogy ha tényleg szeretem az iskolát, akkor ezt fel lehet úgyis fogni, hogy ennyi áldozatot megér. Egy énekes is, ha igazán jó akar lenni, akkor be kell vállalni olyanokat, amiket nem szívesen tesz, de ha valaki igazán el akarja érni a célját, az bevállalja. Ez a szemlélet segített megváltoztatni a gondolkodásomat. Meg hát próbáljuk meg, hátha tetszeni fog.

Viszont ez is olyan, hogy fizikai edzések kellenek hozzá, mert azért kívülről is látszik, hogy nem egyszerű bizonyos mozdulatokat megcsinálni. Fizikai edzés meg lesz, ugyanis másik terve velem, hogy jobban tudjam a Kung Fu-t, és jobban akar edzeni engem. Az alapok meg már megvannak, azok egyre jobban mennek, hiszen amiket tudok, azok már dinamikusan is mennek. Kezdetnek futást javasolt, a többi majd kiderül. És ha tényleg komolyan gondolja, akkor elmegyek a háziorvoshoz, hogy a karomat megnézze, ugyanis a felkarom könnyen kificamodik egy hirtelen gyors mozdulat után. Ezért bánok óvatosan vele, így évente kb. egyszer van csak baj. Ez amúgy 2010 júliusa óta van, amikor elkísértem anyámat a repülőtérre, és az egyik hátizsákot is vittem, ami elég nehéz volt. És egy rossz mozdulat volt az egész, ahogy a vállamra vettem, és megtörtént a baj. Ugyan helyre tudtam hozni magamtól, de azóta nem tudom 100%-osan mozgatni a bal karomat. És szerintem vállra nehezedő súly külön probléma volt. Amúgy nem nagy lebénulást kell elképzelni, mert - ha már százalékban írom - 95%-ban tudom rendesen mozgatni, de nagyon kifele mozdítani, ahogy az átlagembernek még megy, azt már nem tudom. És nem tudom, hogy rendes csonterősítéssel (pl. több gyümölcs, zöldség, D- és K-vitaminok, több edzés) vissza lehet-e hozni a rendes állapotába, vagy orvosi beavatkozás kell már ehhez, ezért kértem időpontot a háziorvoshoz. Mert amúgy szívesen csinálom komolyan is, mert amikor ott vagyok, és látom, mit csinálnak haladó kung fu-n, az is tetszik, meg az akrobatikus kung fu is, csak azt pont ezért nem vállaltam be. Ott meg sok olyan gyakorlat van, amit nem tudtam az iskolai testnevelés órákon megcsinálni. Pl: Kézenállás, fejenállás, cigánykerék, ezek a halálom voltak, pedig már akkor is tudtam, hogy csak lendület kell hozzá. Meg utána megfelelő karizom, hogy megtartsam magam. De félek, hogy egyetlen rossz mozdulat, és mivel terhelés közben jönne a baj, ezért még annál is súlyosabb lenne a sérülés, mint amennyire súlyos eddig volt. Na majd kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani.

Ja, meg lehet, hogy munka is lesz. Az egyik kínai étteremben keresnek felszolgálót. És mivel családi barátok, ezért szóltak nekünk is. Először Huicong-nak és telefonon egy magyar ismerősünknek mondta nővérem, ekkor jutott el a fülembe, és jelentkeztem, hogy én is. Kiderült, hogy azért nem szólt, mert szerinte úgysem vállalnám el. Hát tévedett. Birkenhead-ben van az étterem, és a minőségibbek közé tartozik, nagyon finomak a kajáik. Pénteken és szombaton kellene menni, vagyis lehet jelen időben beszélni, ugyanis most kaptam a telefont, hogy ma be kell menni, hogy megtanuljam a számítógépes rendszerüket. Nagyon várom. Tudom, hogy nehéz rólam elképzelni, hogy a vendéglátásban dolgozzak, de hát kínai étteremről van szó, és ha már ennyire közel kerültem az ázsiaiakhoz az elmúlt 8 évben, abban reménykedek, hogy ez lelkesíteni fog, hogy csináljam. Sokat tanultam tőlük, és bizony már 8 éve, hogy japán pop zenét hallgatok.

Hideg vizes borogatás

Hozzánk is eljutott ez a jeges vízzel való leöntés őrülete, és én sem maradhattam ki a jóból. Tegnap mondta nővérem, hogy úgymond meghívott engem, és amikor mondta, hogy leöntenek jeges vízzel, igencsak elszörnyülködtem, határozottan mondtam, hogy belőlem ugyan nem fogtok bohócot csinálni. Aztán utánanéztem, hogy honnan van ez, meg miért, bagszival is beszélgettem róla, és kiderült, hogy sokkal többről van itt szó, mint egyszerű bohóckodás. Amerikából indult, és és súlyos izomsorvadásos betegség kutatására kezdtek el gyűjtést szervezni. ALS (Amiotrófiás Laterálszklerózis) a neve, és állítólag nagyon súlyos, nem lehet gyógyítani, és mivel a légzőszervek is lebénulnak, így nem nehéz kitalálni, hogy halállal végződik. Ennek kutatására hívták fel a figyelmet. Eleinte úgy volt, hogy adomány, majd valahonnan előjött, hogy legyen jeges vizes buli is. Ennek az a lényege, hogy valaki leönti magát, vagy mással leönteti magát, ezt fel kell venni videóra, kitenni valami közösségi oldalra, és meghívni még 3-4 embert. És persze emígyen eljutott hozzánk is. Mostanra úgy vagyok vele, hogy jó buli volt, és találják meg a súlyos betegség okát, és tegyék gyógyíthatóvá. A víz meg nem vész kárba a körforgásnak köszönhetően, így kár nincs. Én nem hívtam meg senkit. Igazából jó volt az egész, csak mindenki mosolygott azon, hogy miért tartom hátra a fejem. Azért mert nem mehet víz a fülembe, többször volt operálva, és súlyos kárt tehet, ha víz megy bele. Ma öten vállalkoztunk rá, én vállaltam be elsőnek. Mindenki dicsért, hogy milyen bátor voltam, de igazából azért szeretek elsőnek lenni, mert akkor hamarabb elmúlik az izgalmam, másrészt meg látva másokat előttem, csak elrettennék, hogy úristen, mi fog történni velem, én ezt nem akarom. És jól döntöttem.

Amúgy gondolkodtam azon, hogy jusson el Magyarországra, akkor bagszi és Csibi lettek volna áldozatok. Ide hallom, mennyire örültek volna neki. Már csak egy nagy alvás kéne...

Egyéni vélemény a JAM Project: Breakthrough kislemezről

Most hogy meghallgattam az együttes legújabb kislemezét, a Raiba ~Tusk of Darkness~-t, és csak megerősödött bennem az érzés, hogy a Wings of the legend egyfajta vízválasztó volt a kislemezek tekintetében. Az volt egy nagy durranás, és utána sokáig semmi érdekes. Egy dalt tudok kiemelni a PLATONIC-ot, mely nagyon jóra sikerült. De azt is ki énekelte szólóban? Okui Masami. Ki írta a zenét és a szöveget? Okui Masami. Látszik, hogy ki tart életet az együttesben. Inkább az lep meg, hogy volt egy nagyon erős kislemezük, utána pedig egy erős zuhanás minőség tekintetében. És ebből a mai napig nem látszik kiút, de azért egy kislemez kiemelkedik az idei évből, ez pedig a Breakthrough. Igen magasan kiemelkedik. És mivel szeretem a jó dolgokat kiemelni, ezért most róla írnék.

1. Breakthrough: A Nobunaga the Fool anime második openingje. Az animét még nem láttam, de mindenképp érdekes lehet, hogy történelmi személyiségek találkoznak robotokkal, úgyhogy mindenképp teszek egy próbát vele. Maga a dal talán furcsán hat egy Chihara Minori opening után, de mivel nem láttam még az animét, ezért nem tudom ahhoz viszonyítani, csak magát a dalt tudom minősíteni, ebből a szempontból pedig nagyon jó lett. A már az együttestől megszokott rock dal, a jobbak közül. És ezt az érzést hiányolom a mostani kislemezek dalaiból, hogy mindig minden egyes pillanatban oda tartsa a figyelmemet, és izgalmas legyen végig hallgatni, mert alig várom az újabb dallamokat. Így lehet elmerülni egy dalban igazán, és az énekesek tehetségét is emeli. Ezt a vonalat tessék követni! 9/10
2. Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~: Miután a borító nincs bescannelve, ezért nem tudom, hogy ki írta a B-side track-et, de erős a gyanúm, hogy Kitadani Hiroshi, mert ő szereti kicsit vadra venni a figurát. Keményebb rock zene, és legalább olyan izgalmas, mint a címadó dal. Rendkívül ütemes, talán darálóan is hat a szöveg, de tele van olyan dallamokkal, melyek mind kellemes érzetet adnak, minden egyes pillanata élmény. Főleg a refrén utáni lassabb rész lett nagyon jó, amikor lemegy egy nagy gyors rész, szinte vele forr fel a véred, és utána jön egy lassabb, de talán még jobb rész, mely csak erősíti a gyors rész adta tüzet, ugyanis az alapritmusból nem esik ki. És hogy Okui Masami mit nem művel háttérvokalistaként, magát az off vocal-t külön élvezet hallgatni. Még sok ilyet! 9,5/10

Hát, nagyon remélem, hogy ez nem csak egy kivételes kiadvány az eddigiekhez képest, de az biztos, hogy ha bár az együttes q tehetségét most is megmutatja, alkotói válság bizony jellemzi őket, ha új kislemezekről van szó. Ehhez képest a Breakthrough kiugróan jó lett. Az album más kérdés, a 2013-as THUMB RISE AGAIN és a nemrégiben megjelent JAM Project BEST COLLECTION X lemezek egészen jók, de nem különösen szakítottam rájuk időt, hogy többször meghallgassam. De ha jónak ítélem meg az anyagi helyzetemet, ezt a kislemezt meg fogom rendelni.

Ismét vashiány

Ahogy azt vártam, a véreredmény vashiányt fog mutatni, de itt most nem magára a vas mennyiségére voltak kíváncsiak, hanem a ferritin-re. Ez raktározza a vasat, és még azelőtt jelzi a vashiányt, mielőtt bármilyen jele lenne. Ez történt most meg. Ma 15 órára kaptunk időpontot a háziorvoshoz, hogy megbeszéljük a részleteket, érdekes dolgot mondott. Szerinte ugyanis a szervezetem nem olyan erős, hogy előállítsa a vasat. Ilyet se hallottam még. Ugyanis az a vér, amit a kórházban kaptam tavaly decemberben, az rövid életű volt. Újabb meglepő információ. Kaptam is egy gyógyszert, mely a ferritin szintet hozza helyre, viszont itt olvasom, hogy a bélbetegséget is visszaszorítja, úgyhogy nagyon jó orvosság lehet. Tudta az orvos, hogy mire van szükségem. Amúgy tényleg nem érzem jelét annak, hogy baj lenne, inkább csak az, hogy néha fáradékony vagyok, amikor 8 órát alszok, szerencsére a környékén nem vagyok a tavaly év végi rosszul léteknek.

Miből lesz a cserebogár

Nagyon rég nem éreztem, hogy ennyire sínen vagyok, minden nagyon jól alakul. Még szerdán voltam a WirralMet iskola Birkenhead-i épületében érdeklődni angol nyelvtanfolyam iránt, és konkrétan utolsó pillanatban jelentkeztem, ugyanis másnap volt a szintfelmérő. Erre természetesen el is mentem. Maguk a feladatok annyira nem, de a rendszer nagyon emlékeztetett a TELC-es nyelvvizsgára. Azt hallottam egyébként, hogy külföldön nagyra becsülik a TELC rendszerét, mert ha jól tudom a feladatokat az adott anyaországban állítják össze, és ott is javítják. Teszt volt döntő többségében, meg szövegbe kellett behelyettesíteni a megfelelő szót, valamint levelet kellett írni egy külföldi ismerősnek, aki jelezte, hogy ellátogatna a szülőországunkba, és lássam el tanácsokkal. Igyekeztem választékosan fogalmazni, azért ha megerőltetem magam, akkor megy. Ott azonnal kiértékelték a tesztet, kicsit olyannak tűnt, mintha kutyafuttában cselekedtek volna. 37 pontot értem el az 50-ből, ezzel a jobbik csoportba kerültem. Level 1 és level 2 van, és nekem a kettes jutott. Azt mondom, hogy nem olyan rossz, kezdetnek megfelel, de ha tényleg az lesz, hogy végleg itt maradok, akkor minden helyzetben kiválóan kell beszélni angolul, és akkor bizony a végére nem 50 pont kell, hanem legalább 60 az 50-ből. És most erre iszonyú lelkesedést érzek. Szeptember 8-án kezdődik a tanfolyam, egy héten háromszor kell menni hétfőtől szerdáig 9 és 12 óra között. Összesen egy éves lesz. A teszten persze mindenféle nemzetiség megfordult, az egész világ három kis teremben.

Amúgy a teszten pont azok nem mentek, amiket már nem nagyon tanultam. Mert talán kiírtam ide korábban, de én angolt össze-vissza tanultam, mivel általános iskolában és gimnáziumban németet tanultam, valamint középiskolában az olasz volt a második nyelvem. Az olasz nyelv iránti érdeklődés még a Játék Határok Nélkül egyik "maradványa", ugyanis, ahogy írtam, az olaszok voltak a magyarok mellett, akiknek nagyon szurkoltam, és mivel láttam, hogy van lehetőség a nyelvük megtanulására, ezért mellette döntöttem. De ne tettem volna... Tényleg nagyon sok múlik a tanáron, a végén már csak a túlélésre játszottam. Tehát, angolul először magántanárnál tanultam 1997-1999 között, majd ahogy elment a kezdeti nagy lelkesedés, úgy maradt abba. Ezek után dalszövegekből, innen-onnan lestem el szavakat, kifejezési formákat. Majd tanárnál ismét 2006-tól kezdtem el tanulni, miután leérettségiztem, és képzésekre jártam. Ez elment 2010-ig. Igazából sok haszna volt, mert sok mindent megtanultam, de mivel haladó csoportba kerültem, ezért egy árok képződött. Mert ugye tanulgattam én a két időintervallum között is, de nem a nyelvtant. Például az alap igeidőket ismerem, de hogy a különböző múlt és jövő időket mikor használjuk, azt már nem. Remélem majd erre is sor fog kerülni. Meg sokszor keverem a szavakat angolul, elsősorban a hasonló kiejtésűeket. Például előfordul, hogy a drága szó helyett tapasztalatot mondok (expensive - experience). Vagy keverem azokat az igeidőket is, amiket tudok. Múltban megtörtént eseményekről jövő időben beszélek. Ezek csak úgy jönnek, gondolkodás nélkül, és ez néha kavarodást eredményez.

Elkezdtem komolyabban nézni az albérleteket. Több eshetőségre is felkészülök, de az biztos, hogy ha tényleg fizetnek nekem egy egyszobás stúdiólakást is, akkor nem lesz nekem rossz sorom. Sok felújított, vagy új építésű házat adnak ki, mely a képek alapján igazán szépnek tűnik. Csak annyi, hogy berendezetlen. De mondta nővérem, hogy nem baj, mert tudnak bútort, ágyat adni és hogy ne lelkesedjek arról, hogy adományboltokban milyen olcsón lehet hozzájutni, mert akkor már kezdem azt érezni, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Valószínűleg a jövő héten tudok költözni, de ezt még meg kell beszélni.

És most, hogy úgy néz ki, hogy maradok, vásároltam néhány olyan dolgot, amiket már akkor vettem volna, ha biztosra kiderül, hogy nem megyek haza. A DVD és egyéb kínálatot mindig is kerültem, hogy ha hazamegyek akkor ne legyen gond a hazaszállítással. Azt hiszem egy második nagy Harry Potter korszak veszi kezdetét, az összes DVD első kiadását be akarom szerezni, valamint a könyveket is, hogy ne csak érdekes történetet olvassak, hanem fejlesszem az angol tudásomat. Az első két filmet megnéztem, és mivel tartani akarom a sorrendet, ezért a hatodikkal várni fogok. Mint ahogy a könyvből is először az elsőt akarom elolvasni. Azt meg nem is figyeltem, hogy az első DVD felső részéről hiányzik a sárga csík, ami ott van a második DVD-nél, és most már tudom, hogy mit jelent: 4:3-as képarányú, és nem 16:9-es. Hiba volt ezt nem figyelni, de ezért nem viszem vissza, mert annyira olcsó a DVD, hogy érték tekintetében nem játszik már szerepet. £1.99 volt egy HP, és azért vettem hármat, mert együtt £5 voltak. A Gyűrűk urát is azért vettem meg, mert érdekel. Tudtam, hogy mekkora kultusznak örvendett már annak idején, de mivel az első filmet nem láttam, csak a másodikat a moziban, ezért az egész nem állt össze egy egésszé, így kevés dolog maradt meg bennem. Szinte már megaláztatás, hogy £1-ről 75p-re értékelték le, pedig eredeti első kiadás a belső papírja is benne van. Nem hiszem el, hogy ennyire nincs értéke a DVD-nek, pedig annak idején mekkora lendülettel indult. Biztos voltak ezek a maguk idejében 15-20 fontok. Mindegy, csak én járok jól, mert igen jutányos áron be tudom szerezni azokat, amik érdekelnek.

Üdítők tekintetében ez a nagy kedvenc:

Az összes fajta kóla közül ennek van a legjobb íze, és hogy koffeinmentes, az talán kicsit egészségesebbé teszi.