Visszább az időben

De jó, hogy elkezdtem gépen nézni a Korona hercegét... Most azt kezdte el adni az M1 9 órakor, miután december 20-án leadták a Királyi ház titkait. De jobb is TV-n, mert legalább HD-ben nézhetem. Örülök neki, hogy ismét adják, mert annak idején kevertem a két sorozatot, most jöttem rá, hogy azért, mert időben 80-100 év a két sorozat közötti különbség, és a díszletek nagyon hasonlóak, sok esetben a szereplők is. Gondolatban számomra egy személy volt Szukdzsong király és Csongdzso király, mostanra lett tisztázva, hogy ki kicsoda pontosan.

Amúgy tudok arról, hogy még két koreai történelmi sorozat volt, ezeket kezdtem el most nézni. Az egyik, a Palota ékköve az első rész után annyira nem fogott meg, de ez is legalább érdekes időben játszódik, mint a fenti kettő. Konkrétan 1482-ből indulunk, amikor Szongdzsong király megölette második feleségét. Most olvasok utána, nincs itt pontosan letisztázva, hogy miért mérgezte meg, csak hogy a királyné rendkívül féltékeny volt az ágyasaira (nem is szerénykedett velük a király, eltartott vagy 13-at O_O), az egyiket meg is mérgezte 1477-ben. Ám nem emiatt száműzték, hanem mert 1479-ben megkarmolta a királyt, és maradandó sebek voltak az arcán. Többször próbált visszaügyeskedni, tippem szerint ezt elégelte meg az uralkodó, ezért ítélte méreg általi halálra. Egyébként azt olvasom róla, hogy jó király volt, uralkodása alatt jólét volt Koreában. 1494-ben halt meg, majd fia követte a trónon, aki úgy tűnik, inkább az anyja jellemét örökölte, ugyanis ő volt a dinasztia legrosszabb királya. Uralkodásának elején kifejezetten kedves volt, majd zsarnok lett, végül 1506-ban puccsal megtörték a hatalmát. Lefokozták herceggé, majd száműzték. Még ebben az évben meghal. Őt Csungdzsong király követi, aki 1544-ig uralkodik. Ha jól olvasom, döntő többségében az ő uralkodása alatt játszódik a sorozat. Kíváncsi vagyok a további történésekre, egyelőre ennyi.

A másik nagy sorozat, a Silla királyság ékköve. Na ez még sokkal régebben játszódik, és itt minden teljesen más. 576-ban kezdődik a történet, amikor Csinhung király életének végéhez közeledik, nagyon rossz már az egészségi állapota. Azt tudom, hogy a 7. század azért nevezetes Koreában (amit ekkor még Sillának hívtak), mert ekkor uralkodott az ország egyik királynője, lényegében az ő életéről szól a sorozat. Meg is viccelt az 1. rész, mert látok egy gyereket, és mondom magamban, de helyes kislány, biztos ő lesz az a bizonyos királynő. Erre férfihangon szólal meg... Az igaz, hogy az ázsiaiak körében tényleg nehezebb (nekünk) észrevenni, hogy melyik fiú, melyik lány. De igazából náluk is könnyű észrevenni. Még régebben az egyik japán énekesnő blogján néztem a képeket, valami cosplay buliban volt, ahol néhány férfiénekes crossplay-ezett, magyarán női anime karaktereket személyesítettek meg. És ekkor láttam meg azt, hogy azért az ázsiai férfiaknál is megvannak azok a bizonyos másodlagos nemi jellegek, amik egy férfi férfivá teszik. Különben meg állítólag az ázsiaiaknak az európaiak egyformák... Nagyon eltértem a történettől, szóval: Van ez a gyerek, aki egyébként eléggé félősnek mutatkozott az első részben, ő maga is megérzi a néhai király egyik ágyasának, Misil-nek a gonoszságát. Eredetileg ő akarta megölni a királyt, de ő hamarabb hal meg. Csinhung nagyon jó király volt, uralkodása alatt virágzott Silla, viszont utódja, a fia: Csindzsi király mindent elrontott. Egyébként nem ő volt a törvényes utód, Misil megmásította Csinhung király végrendeletét, aki azt akarta, hogy a fiatalabbik gyermeke örökölje a trónt, végül az idősebbik fia lett király. Misil abban reménykedett, hogy feleségül veszi, és királyné lehet. Ám 3 év múlva, 579-ben kiderül, hogy a végrendelet meg lett másítva, de nem a fiatalabbik fiú került trónra, hanem Bekcsong, akiről az első részben azt hittem, hogy lány. Ő lesz Csinpjong király, és Misil általa sem lesz királyné, ugyanis Maját szereti. Tőle születik meg Dokmán hercegnő, akiből királynő lesz apja halála után.

Egyelőre ennyire ismerem a történetet. Az meglepett, hogy a Vadvirágok könyvkiadó könyv formájában kiadta. Eddig csak egy kötet jelent meg. Érdekel, ha majd lesz pénzem rá, megveszem, szívesen olvasom könyv formájában is.

Saját készítésű naptárak 2014-re

Ez a szóvicc még szilveszterkor jutott eszembe, amikor bagszi valami kapcsán megemlítette Boo-t. Már nem emlékszem, hogy miért, csak a továbbgondolt változatomra, melyet képpel illusztrálnék:

- Ti hova mentek szilveszterezni?
- Meglátogatjuk Boo-ékat!

Elnézést kérek, ennél többre nem futotta. ^^' Képszerkesztéshez továbbra sem értek, csak egybeillesztettem a képeket.

Mindenesetre egy naptárszerkesztő programmal már jobban boldogulok, csináltam egy pár Nintendo tárgyú naptárat éves és havi bontásban, ezeket szeretném megmutatni:

Nagyobb méretben természetesen jó minőségben is megtekinthetők, és ha tetszik, akkor szabadon felhasználhatók. Nem volt vele nagy munkám, mivel az alapsablon megvolt, csak a képet illesztettem a helyére.

És most jöjjön a havi bontásban készült naptár:

Jellemzően Nintendo 3DS és Wii U játékokból választottam háttérképeket, hogy a mostani időket idézzék a naptárak ha majd pár év után visszalapozom őket. Remélem, tetszeni fog.

Ismét Játék határok nélkül

Ismét "új" sablon, az előzőt csak a karácsonyi időszakra tartogattam. Amúgy jól nézett ki, valószínűleg majd jövő karácsonykor is kiteszem. Mindenesetre ez a sablon régen volt nekem, most visszaváltottam erre, mert nagyon tetszik, hogy két oldalas a menüje, valamint rugalmas a szélessége. Azért preferálom ezt jobban, mert így kitölti az egész monitort, és nem maradnak üresjáratok. Bár a képek elhelyezése okán hátrány is lehet, hiszen ha valakinek szélesebb monitorja van, akkor a képek elhelyezkedése igencsak problémás lehet, ha szélesebb, és belelóg egyik kép a másikba, míg mondjuk akinek nem olyan nagy felbontású, az meg jónak látja. Talán legjobb lenne, ha nekem lenne a legszélesebb (pl. 1920×1080), és akkor úgy tudom igazítani, hogy nekem jó, és akkor a többieknek csak még jobb lesz.

Már korábban írtam a Játék határok nélkül műsorról, és most is annyira lelkesít, hogy újra láthatom, hogy hihetetlen. Hihetetlen, hogy a TV ismét visszanyeri az értelmét. Mindazonáltal, hogy megmosolyogtatók a jelmezek, és egy-egy feladat, amit teljesítenek, ezt lehet esetleg a műsor "cirkusz-mivolta", de ez mind eltörpül azon pozitívumok mellett, amit a műsor nyújt. Megmutatja a sport örömét, a csapatjáték fontosságát, mindezek mellé társul a hazaszeretet erősítése is, hiszen egy-egy ország játékosai a küzdeni akarásukkal pozitív színben tünteti fel az országot, és itt minden egyes részt vevő ország büszke lehet magára. Úgyhogy a Játék határok nélkül majdhogynem az Olimpiával egyenértékű számomra, hiszen a célok ugyanazok, csak a egyes versenyszámok sokkal fantáziadúsabbak, játékosabbak, meg hát nincs akkora jelentősége, mint a világjátékoknak. De a részt vevő csapatokat biztosan nagy büszkeséggel tölti el, hogy helyt tudtak állni egy ilyen versenyben. És itt nemcsak a győztesekről van szó, hanem mindenkiről, hiszen a játék végén az összes játékos nemzetiségtől függetlenül együtt ünnepel. Kell ennél több?

Ma reggel a múlt vasárnapi rész ismétlése volt, ma 16.25-kor lesz az 5. adás, ma Tapolca városának csapatai mérik össze tudásokat a többi részt vevő országéval. Az előző négy részt vevő magyar város, az alábbiak voltak:

1. Paks
2. Debrecen
3. Gödöllő
4. Sárospatak

Egyetlen egy negatív pillanata volt az eddigi adásoknak, konkrétan a másodikban, amikor azt hiszem pont mi jokereztünk, és az egyik magyar játékos igen keményen, trágár szavakkal illette a magyar bírót, mert szerinte igazságtalanul pontozott. Ez nagyon nem tetszett, erre gondoltam magamban azt, hogy egy sportembert akármekkora igazságtalanság ér, azért az önuralmát ne veszítse el. Még akkor sem, ha azt érzi, hogy kemény munkája veszett kárba. Nehéz játék is volt, hat hangszert kellett egy lejtős pályára feltenni, miközben az egyik ellenfél játékos (aki egy másik országot képvisel) vízzel spricceli a terepet, így nagyon csúszós volt. Az pontosan (számomra) nem derült ki, hogy mi volt az igazságtalanság alapja, de nagyon durván kiakadt rajta, jó párszor kisípolták. Mindezektől függetlenül rendkívül jó műsor, alig várom a fél 5-öt, hogy láthassam az újabb részt. Én csak 1997 óta néztem akkoriban, ezért teljesen meglepett, hogy Borbás Mária helyett Geszler Dorottya volt a műsorvezető annak idején. Annyira nem ismertem őt, csak így régmúltból ugranak be képek, de megmondom őszintén, nem szavaztam neki nagy bizalmat. De teljesen megcáfolt. Nagyon jó műsorvezető volt, és nagyon tetszett az is, hogy ezekben az időkben még volt az, hogy a műsorvezetőnek is részt kellett venni egy játékban. Nyilván olyanban vettek részt, melyek nem igényelnek nagy fizikai erőt, mivel ők nem edzettek a csapattagokkal, de így is nagyon tetszett, amiket csináltak. Kár, hogy ezt később kivették, legalább is nem emlékszem arra, hogy ez a későbbiekben volt.

És akkor csodálkoznak, hogy egyre inkább retrós vagyok. Hát hol vannak azok a TV műsorok, melyek ezeket az erényeket felmutatják? Ennek kapcsán még egy gondolat erejéig visszatérve a szilveszteri bulira, amikor a Wii Party U-n, játszottuk a "mégis minek gondolsz engem?" játékot, tehát amikor egy adott játékosról tettek fel kérdést, és arra válaszolt ő, meg tippeltek a többiek, hogy szerintük hova sorolja magát? Pont nálam volt az a kérdés, hogy mennyire követem a divatot? nem idézem pontosan, de az egyik véglet volt a "Divat? Az meg mi?" a másik pedig, hogy "vakon követem a trendeket". És én igencsak az első felé húztam el a csúszkát, bár annyira azért nem, de a lényeg az, hogy miután a mai korból nem nagyon lehet értékeket felmutatni, ezért hajlok egyre inkább a régi műsorok, zenék felé. Ezért is vagyok hálás a közmédiának, hogy behozták az M3-at, mert visszahozták azokat a műsorokat, melyeket még érdemes volt nézni. És az is biztos, hogy a Játék határok nélkül átlagon felüli nézettséget produkál.

Újévi optimizmus

Egészen jó szilveszter volt, jókedvvel köszöntöttük a 2014-es évet. Egyre távolabb megy az ujjam a 201 után, ahogy írom az éveket, ezt már a 2000-es évek első 10 évében is észrevettem. Ez egy módja az idő múlásának érzékelésére, de ha minden jól alakul, akkor még sok év áll elém.

Különösen örültem annak, hogy nem volt a Csibinek nem volt programja szilveszterre, így ellátogatott hozzánk. Régen nem láttuk őt, és mindnyájunknak hiányozott. 15.30-kor találkoztunk vele bagszival Kőbánya-Kispesten, és már mentünk is vissza a 151-es busszal. Nem tudtam elmondani, mennyire örültem nekik, mert nem örültem nekik. Persze ez csak egy Galla Miklós féle beszólás. Miután megérkezünk bagszi és Csibi elkezdtek Animal Crossingozni 3DS-en. Annyira nem zavar a játék, miután úgy tűnik, hogy lecsengett, de amikor megjelent, és hetekig szólni nem lehetett senkihez, egy olyan játék miatt, amit egyszerűen nem tudok értékelni, akkor egy kicsit zavart. Mondjuk, nemcsak engem, voltunk egy páran. De a közös játékok sem maradtak ki, fókuszban a Wii U-val. A Nintendo Land és a Wii Party U sok vidám percet okozott nekünk. Talán most kezdek ráérezni a Wii U hangulatára, és érzem, hogy igényem van rá. Igazából örülnék, ha idén tudnék venni egyet. Azt a Mario pakkosat, amibe a New Super Mario Bros. U és a New Super Luigi U vannak a konzol mellé, azt boldogan elfogadnám. Viszont csalódás, hogy most már semmi papír alapú leírás nincs a játék mellé csatolva. A The Legend of Zelda: The Wind Waker HD tokjában csak egy kis szürke papír van, mely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a játékban van az elektronikus leírás. Nem vagyok boldog miatta, mivel azok egy sablon alapján készültek, így nincs sok változatosság bennük. Úgy tűnik, hogy a vastagabb leírásokról le kell végleg mondani.

De visszatérve az estére, elég gyorsan eltelt az idő. Persze, a Nintendo Land-es üldözés a Mario Chase-ben, szellemirtás a Luigi's Mansion (csak a Mario Chase-nek tudom a pontos nevét) mini-játékban, vagy az édességek gyűjtögetése az Animal Crossing játékban mind megalapozták a vidám perceket. De tény, hogy a legmenőbb, amikor a Pikmines játékban játszottunk csapatban, és én voltam Olimar, a csapatkapitány. Nagyon boldogok voltak a többiek, amikor magamhoz hívtam őket, ezzel félbeszakítva a tevékenységüket. Mondjuk nekem is kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy én is tudok harcolni. Azt hittem, hogy én csapatkapitányként csak a többieket terelgetem. De akkor már tényleg nagyobb hasznuk volt belőlem, miután én is elkezdtem harcolni. És tudtam, hogy a Wii Party U-ban tényleg kihagyok jó játékokat. A másik, ami nagyon tetszett, a gyorséttermes játék. El is poénkodtuk, hogy na, megvan a bölcsész, meg mindenféle diploma, mehetünk gyorsétterembe dolgozni. A játék lényege, hogy három játékos elkezdi sorolni, hogy mit rendelnek, és akinek a kezében van a Wii GamePad, az veszi fel a rendelést, majd ha végeztünk, megjelennek a gyorskaját egyenként véletlenszerű sorrendben, és nekünk kell annak a tálcájára, aki korábban rendelte. Persze a végén értékelhetjük, hogy jó volt-e a kiszolgálás. Nagyszerű játék a rövidtávú memória fejlesztésére. És örömmel vettem tudomásul, hogy jól teljesítettem. És még egy, ami emlékeim szerint nem került megemlítésre az előző postban: Name the Face. Ez is nagyon vicces. Az a lényeg, hogy akinek a GamePad van a kezében, annak egy bizonyos grimaszt vágva le kell fényképeznie magát annak segítségével, és a többieknek ki kell találni, hogy éppen mit kapott. Kapunk erre négy meghatározást, és amelyik tippünk szerint a legközelebb áll hozzá. Néhány egyszerű példa: Citromba harapott, szaunázik, szellemet lát. Az egyik legviccesebb, amikor LernenBoy-nak úgy kellett lefényképeznie magát, hogy rúzsozza az ajkát. Az is érdekes volt, amikor én azt kaptam, hogy futás közben kellett lefényképeznem magam, hogy akkor milyen arcom van. Nem volt erre hirtelen ötletem, és ilyen tök nyugalmi helyzetben fényképeztem le magam, persze senki nem találta ki. Aztán azon nevettünk, hogy milyen jó nekem, hogy ennyire bírom a futást. Az igazság az, hogy alapvetően nem szeretek grimaszt, vagy bármilyen "furcsa" arcot vágni fényképezés közben, ezért hanyagoltam a dolgot. De amin megállt a tudományunk, azt mindenképp el kell meséljem. A Wii U Wii menüjébe újra kellett csinálni a Miiket, mivel ha jól láttam, nem történt System Transfer, ezért mint egy új Wii-n, megcsináltuk a Mii-ket magunkról. És amikor LL volt, próbálgattuk, hogy milyen ajka legyen, mert amilyen 3DS-en van, az nem volt még Wii-n. Ezért nem lehet 3DS-ről Wii-re átvinni Mii-ket, mert több arcrészt (vagy elemet) utólag találtak ki. De a lényeg, hogy amikor azt a kicsi, csókos ajkat tettük szegény Attila arcára, percekig röhögtünk rajta. Azt nem bírtuk ki, kár, hogy nem fényképeztük le. A WarioWare: Smooth Moves-szal, valamint a Super Smash Bros. Brawl-lal játszottunk Wii-n. Érdekes, akármennyire is vicces a WarioWare, nem annyira időt álló játék, elszórakozgattunk rajta, de talán nem volt az igazi. Azokkal jó játszani, akiknek még új, és veszik a poént, mert újszülöttnek minden vicc új elvén, ők még nagyon nevetnek rajta. A Super Smash Bros. Brawl jó volt, csak én nem élveztem annyira, mert ha túl erősek vannak ellenem, akkor nem poén hamar meghalni.

És gyorsan eljött az éjfél, örültem, hogy végül jól zárult az év. Szolid köszöntés és ünneplés után folytattuk a játékot. Maradtunk ezeknél, egy olyan 3 óráig, aztán Attila és Csibi végleg kidőltek. Csibi, aki annyira szorgalmazta, hogy éjszaka márpedig nem alszunk. Azonnal átment álomvilágba. Bagszival és LernenBoy-jal még egy kicsit Goldeneye-oztunk N64-en, mi hárman nagyon szeretjük. Csak aztán az meg lefagyott, és nem is kapcsoltuk vissza. Én még összepakoltam a dolgaimat, miután álmatlan éjszaka után azt terveztem, hogy akkor reggel megyek haza. Ez így is lett, de azért én is kidőltem. Bár hiába, mivel bagszi és Lernie beszélgetései és egy sorozat félelmetes jelenetei nézése mellett nem tudtam elaludni. Nagyon szeretném kitanulni azt, hogyan lehet ilyen körülmények között aludni, Csibi és Attila úgy aludtak, mintha teljes csend lenne. Én sajnos rossz alvó vagyok, és csak teljes csendben tudok elaludni. De olyan szinten, hogy még az óra ketyegése is rettenetesen zavar, így többször alfa állapot, vagy 1-2 perces elalvás után felébredtem hangokra. De nem csináltam gondot belőle, mert így reggel hazamentem. Csibi is ment vissza szerény városába, Gyömrőre, Attila is hazaindult, így ketten maradtak csak.

Kőbánya felsőről indultam el, és majdnem nem értem fel a vonatra, ugyanis a 3. vágányra mentem fel. Csodálkoztam is, hogy üres teljesen, míg az első és a második vágányoknál emberek vannak. Szerencsére idejében kapcsoltam, hogy rossz helyen vagyok. Ugyanis azt gondoltam, hogy mivel ennél a megállónál négy vágány van, ezért az első kettőnél járnak azok a vonatok, melyek Budapest-Keleti felé mennek, és a harmadik, negyedik vágányról meg azok, melyek Hatvan, Szolnok felé mennek. Gyorsan átmentem az első vágányra, le-fel lépcsőzés, a vonat máris jött. Személyvonattal mentem Szolnokig, onnan meg a gyorsvonattal Békéscsabára. A személyvonatok olvasgattam a Konzol magazin legújabb számát, részletes ismertető van a PlayStation 4 és XBOX One konzolokról, ezeket olvastam, amikor épp nem aludtam el, hogy vajon mit mutatnak fel a konkurensek. Bár azt mindkettőnél kiemelték, hogy elsősorban játékokra tervezték a gépeket, de nekem inkább csak ilyen multimédiás erőfitogtatásnak tűnik, amit a két cég csinált a konzoljaikkal. Ilyen előnyök, olyan alkalmazások, de részletesen nem nyilvánítok véleményt, mivel a Nintendo mellett egyáltalán nem ismerem ezeket a gépeket, sem az elődeiket, így nem tudom, hogy ezek valójában hasznosak, vagy csak mutatják, hogy én vagyok a nyerő. Mindenesetre utazás terén egyvalami tény: Ezentúl mindig átszállok Szolnokon a zónázó vonatra. A személyvonatok sokkal igényesebbek, mert a Budapest-Lőkösháza vonalon közlekedő gyorsvonatok, melyek most is iszonyatosan mocskosak. Az, hogy nem volt fűtés, az engem nem zavar, éppenséggel megvoltam kabátban, de ezek a körülmények egy forintot nem érnek, és egyre inkább azt látom, hogy nincs foganatja a gyorsvonati pótjegynek. Inkább fizetek 200 forinttal többet az IC pót- és helyjegyért. Ég és föld a különbség. Egyébként döbbenten láttam Muronynál a leégett vonatot, amikor hazajöttem, olvastam is, hogy kigyulladt a Bukarestből érkező vonat egyik vagonja. Nagyon szép látvány volt. Nagyobb baj szerencsére nem történt, és a menetrend is gyorsan helyreállt - mármint nem voltak késések.

És végül hazaértem. Jó még itt, ma a pihenés jegyében telt, aludtam is valamennyit, de holnaptól munka vár. Intézem a nyelvvizsgát, és nekiállok komolyan állást keresni. Ebben az állapotban már bátrabban keresek munkát szélesebb körben is. Láttam is a 3DS Hungary találkozón séta közben a Sugárban, hogy a Pyrex papírbolt keres eladót. Azonnal beadom rá a jelentkezésemet, hiszen ki, ha még nem? Bizony idén mindent megteszek annak érdekében, hogy végre egyenesbe jöjjek, és bebizonyíthassak, hogy anyagilag szinte teljesen függetlenül meg tudok élni.

A BÚÉK olyan elcsépelt kívánság. Én inkább azt mondom, hogy legyen mindenkinek kellő fizikai és lelki ereje ahhoz, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy boldog legyen az új éve. Én készen állok a harcra!

2013 legjobbjai

Jó szilveszternek ígérkezik, miután itt töltöm bagsziéknál. 29-én jöttem fel Pestre, az év végi 3DS Hungary találkozóra, mely most a Sugárban volt. Egyszer voltam csak itt, és akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont azt el kell ismerjem, hogy mint találkozó helyszín fantasztikus. Az étkezőknél van egy kisebb elkülönített rész, ott ültünk le, és nem zavartunk senkit. Több játék is előkerült, de mint mindig, most is a Mario Kart 7 aratta a sikert. Igaz, hogy 1 éve nem voltam már találkozón, vártam is nagyon, hogy el tudjak jönni, de újdonságot nagyon nem tudok írni, csak azokat, évekkel ezelőtt is írtam, hiszen minden találkozó lényegében a játék jegyében telik el. Együtt játszunk, kipróbáljuk azokat a játékokat, amiket ki szeretnénk, és másnak meg is van. Kellemes meglepetés volt, hogy 3DS Virtual Console játékokkal is lehet többen játszani Download Play-jel, ki is próbáltuk Ninty-vel a Super Mario Bros. 3-at ketten. Nagyon jól szórakoztunk, emellett az is menőség, hogy elég ha csak az egyiknek van meg a játék, a másik simán csak rácsatlakozik. Meg 3DS-en Tetris-eztek sokat, a videojátékozást Fantos törte meg. Nagyon rég láttuk őt, saját bevallása szerint keveset játszik már. Egy egyedi játékot hozott nekünk, ami olyan szinten lekötötte a társaságot, hogy aztán végig azt játszották. Én nem szálltam be, bár tetszett, amit csináltak. Kis papírokra kitalált mindenki a mellette ülőnek egy videojáték karaktert, és felragasztja celluxszal a homlokára úgy, hogy ne lássa. Neki barchobával ki kellett találnia, hogy ki ő. Érdekes volt látni, hogy egyesek mennyire bonyolult karakterekre gondoltak, vagy hogy eszükbe nem jutott volna, de ha végül kitalálták (vagy feladták), akkor bizony nagyot lestek, hogy ezt hogy nem találták ki.

És ezzel nagyjából véget is ért. Elég hamar szedelődzködött a társaság, úgyhogy 16 óra után már mi is mentünk. Káosz az Örs Vezér Terén, nehéz volt átlátni, honnan indul a 3-as villamos pótló busza, és hol érdemes rá felszállni. Nem a metrónál, mert ott sokan vannak. Arra rászállni, és irány bagszihoz. Hiányzott szerény rezidenciája, de az aznap esti program ne ismétlődjön meg. 4 ember 4 laptop... A többi képzelhetitek. Csak a The Legend of Zelda: The Wind Waker HD szakította meg ezt a tendenciát, amikor bagszit figyeltük játék közben. Eszméletlen szép a játék HD-ben, mindezek mellett a hangulata is megvan. Csak nehogy megint Zeldázni akarjak, mint régen. Nem is vittem el sokáig a játékot, és nem is emlékszem már arra, hogy azért álltam meg vele, mert túl nehéz volt, vagy mert elveszett a motivációm. Nagy kedvenc volt a Wind Waker, úgyhogy nem hiszem, hogy az lehet. Meg hogy ne unatkozzak ezen az estén (kínomban neteztem már én is, különben nem így képzeltem el a közös estét) kipróbálhattam a NES remixet. Ez egy új letölthető játék, mely a WarioWare alapján több mint 200 mini-játékot tartalmaz különböző NES játékokból. Vannak nagyon jó ötletek, de korántsem akkora eresztés, mint a WarioWare. Volt egy pár, ami túl könnyű volt, unalmas, de azért volt egy pár jó ötlet, amik nehezebbek voltak. Azok alapján amennyit láttam, jobban díjaztam volt az inspirálóan nehéz mini-játékokat. Volt egy, a Mario Bros. egyik játéka, ami már túl nehéz volt, amit már leteszek, de ezzel ne fárasszanak. Ki is próbálta LernenBoy is, neki sem jött össze.

A tegnapi nap közös játék okán már jobban telt el, mivel megkértem bagszit, hogy ha lehet, többet játsszunk közösen. Így is lett, előtte délelőtt mentünk vásárolni. Nintendo 64-en játszottunk sokat, a Goldeneye 007 hatalmas élmény volt négyesben, és mindenki nagyon élvezte. Nem hiába volt annak idején fő társasági móka a Mario Kart 64 mellett. Volt a Mario Kart is, ez nagyon jó volt. Bár ezt igazán csak akkor jó, ha órákig játsszunk vele együtt, így, rövidebb időre annyira nem. Ami csalódás volt, hogy a Mario Party 2 nem volt annyival jobb négyesben, mint egyedül, ahogy írták. Jó volt, de sokkal jobb játékélményre számítottam. Még bagszi Pokémon Stadium 2 mini-játékait próbáltuk ki, egészen menőség volt. De amivel sokat játszottunk, az a Wii U-s Wii Party U. Már a Wii-s Wii Party-t is szerettem, ebbe is sok jó ötlet volt, ezt nevezem méltó folytatásnak. Az egyik legmenőbb volt, amikor egy játékos a tábla tetején állt, a többi három pedig az alján. A felső játékos kapcsán volt egy eldöntendő kérdés, és be kellett jelölnie a választ, hogy mennyire igaz rá az állítás, vagy nem, és a többieknek is ki kell találni, hogy aki fent van, arra az mennyire igaz. Még a két véglet is frappáns volt sokszor. Egy példa: "Mennyire tudsz titkot tartani?" Az egyik véglet: "Senkinek a lelkét nem tárom ki." A másik: "Hallottad a hírt...?" :o És akkor a Wii U GamePad-en látható csúszkán kellett beállítani, hogy az mennyire igaz rá, és többieknek is megtippelni. A másik, ami inkább érdekes volt, hogy egy Wii U GamePad-en, és három Wiimote-ot kellett meghatározott módon egymás mellé tenni, és azokat a gombokat kell megnyomni, amelyikre utasítást kapunk. Ez olyan, mint a Twister társasjáték, de itt csak a kezünket kell használni. Ujjfájdalmak és görcsök kiújulása garantált. Volt még egy, ami ahhoz képest, hogy viccesnek tűnt, annyira nem szórakoztatott engem. Négy ember Wii GamePad körül zenére táncol. Kört alkotunk, és azt kell csinálni, amit a GamePad-en látunk. Több így hirtelen nem jut eszembe, és ha ismét elővesszük a játékot, állítom, hogy fájni is fog, mert nagyon tetszett, és hogy felejthettem el.

És most itt vagyunk, 31-én. Ma már (így idén) nem írok többet, ezért egy gyors összegzést írok. Mindig optimistán szoktam jellemezni az adott évet, de most ezt nem tudom megtenni. Nem tartom ezt az évet jónak. Akármi is történt, akárhogy is szolgálta a fejlődésemet, az ideit az eltékozlás évének tartom, mert nem sikerült munkát szerezni, így nem tudtam előrelépni. Persze, benne van az is, hogy visszatérjek Pestre, le nem tagadnám, hogy mennyire vissza akarok jönni, hiszen idén valahányszor felutaztam ide, azt éreztem, hogy itt vagyok igazán elememben, itt vagyok igazán önmagam. Azt maximálisan elfogadtam, hogy a december a pihenés jegyében teljen el, aminek meg is lett az eredménye: Nagyon sokat enyhültek a tünetek december eleje óta, egyre inkább érzem, hogy visszatérhetek a régi kerékvágásba, ezért januárban ismét elkezdek munkát keresni. Ha már a média ennyire harsogja, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor csak én is érezni fogom, nem igaz? Mindezek mellett januárban újra előveszem a németet, már meg is van az időpont: február 8-án lesz az írásbeli nyelvvizsga. Ugyanis biztosra eldöntöttem, hogy az Origósat fogom csinálni. Meg is kérdeztem a munkaügyi központban, még kérelmet se kell benyújtani, hogy ne TELC-eset írjak, ott vizsgázok, ahol akarok, a lényeg az, hogy igazoljam, hogy kifizettem a második nyelvvizsgát, ha nem sikerült. Azért nem írom pótnyelvvizsgának, mert ez nincs így hivatalosan megnevezve. Át is néztem az Origósat, sokkal barátságosabb. Amikor megláttam, hogy a tesztes résznél nincs minimum ponthatár a sikeres nyelvvizsga esetére, nagyon megkönnyebbültem. Ez persze nem jelenti, hogy lazítani kell. Úgy van a teszt, hogy 50 mondat, négy válaszlehetőséggel, és ezt számolják át 15 pontra. Sokat kell készülni. Sokat kell készülni erre is, de a többire is úgy kell felkészülni, hogy lehet, hogy a teszt 0 pont lesz. Összesen 80 pont szerezhető, és 48 ponttól sikeres a vizsga. És mivel a teszt 15 pontos, ezért úgy kell készülni, hogy 65 pontból kell 48-at elérni, és így máris nem hangzik annyira kellemesen. Mindezek mellett minden egyes teszten elért pont csak segít rajtam a még jobb eredmény érdekében, valamint hogy könnyen meglegyen a 48 pont. Úgyhogy lesz dolgom a munkakeresés mellett. Csak még azt nem tudom, hogy kétnyelvű, vagy egynyelvű nyelvvizsgát kell tennem? Azt sem tudom, hogy mi a különbség a kettő között azon túl, hogy magyarról németre is kell fordítani, meg németről magyarra is. A negyedik, utolsó feladatrész, a baráti levél írása. Azért emeltem ki a barátit, mert a TELC középfokon hivatalos levelet kell írni. Információkérés, állásra jelentkezés, vagy panaszlevél. Igazából nem jó ötlet a hivatalos levél, mert ha belegondoltok, tele van sablonmondattal. Állásra jelentkezésnél úgy kell fényezned magad, mint soha senki, és megvannak erre a jól bejáratott mondatok, ahogy panaszlevélnél is. Viszont egy baráti levél azért tetszik jobban, mert spontánabb, sokkal ugyanúgy választékosan kifejezheted magad. Például írtam olyan baráti levelet, amikor a Start! nyelvkönyvvel alapfokon készültem, hogy új helyre költöztél, és mutasd be az új lakásodat, szereted-e, a környék milyen, hol van, és hasonlók. Ez számomra szimpatikusabb. De ami egyértelműen sokat segít: Lehet szótárt használni. A teszten kívül az összes feladatrésznél. Ez segít abban, hogy választékosan fejezd ki magad, de a nyelvtant és a mondatalkotást nem tudod kilesni a szótárból. Jaj, már tudom, hogy újra elő kell vegyem, hogy hol is kell a KATI szórendet használni, és hogy nem szabad három ige esetén Partizip II-t használni, ha múlt időben írok, valamint módbeli segédigéknél nincs zu+infinitiv alak. Ezeket szoktak a leggyakrabban elrontani. Ennyit a németről. Az optimizmusom ettől függetlenül a helyén van, és nagyon szeretnék 2014-re egyenesbe jönni, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Ennek fényében kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!

Szilveszter alkalmából most többet hallgatok L'art Pour L'art Társulatot, mivel megvan mind a négy albumuk eredetiben CD-n, és három album kazettán (a Winnetou nincs meg, azt keresem). Szilveszter alkalmából nézzétek meg a kedvenc Vastyúk is talál szeget részemet:

http://www.youtube.com/watch?v=DmzA38wy_gc

És le ne maradjon a szokásos év végi statisztika, a Last.fm-ről az év előadóiról, albumairól, kislemezeiről:

Top 10 előadók

1. Megumi Hayashibara (3.953)
2. JAM Project (1.810)
3. Masami Okui (1.526)
4. Zorán (1.007)
5. Suara (782)
6. Skorpió (759)
7. ALI PROJECT (591)
8. Chihiro Yonekura (577)
9. LGT (568)
10. angela (513)

Zárójelben az idei évre vonatkozó összhallgatás látható. Azért látszik, hogy márciusban nagyon rákaptam Hayashibara Megumi-ra.

Top 10 album

1. JAM Project Best Collection IX: THE MONSTERS (344)
2. Megumi Hayashibara: SpHERE (341)
3. Megumi Hayashibara: Enfleurage (272)
4. Megumi Hayashibara: CHOICE (269)
5. Megumi Hayashibara: bertemu (262)
6. Megumi Hayashibara: Fuwari (247)
7. angela: ZERO (242)
8. Megumi Hayashibara: VINTAGE White (241)
9. Megumi Hayashibara: SHAMROCK (216)
10. Skorpió: Zene tíz húrra és egy dobosra (201)

Top 10 kislemez

1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (332)
2. JAM Project: Wings of the legend (261)
3. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (155)
4. Megumi Hayashibara: Proof of Myself (124)
5. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (77)
6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (77)
7. Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ (70)
8. Megumi Hayashibara: question at me (68)
9. STYLE FIVE: SPLASH FREE (64)
10. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire (63)

Top 100 dalok

1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (off vocal ver.) (112)
2. JAM Project: Wings of the legend (111)
3. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (111)
4. Skorpió: Elindulunk (88)
5. angela: To be with U! (79)
6. JAM Project: Babylon (78)
7. Megumi Hayashibara: Lively Motion (off vocal version) (75)
8. Megumi Hayashibara: TOO LATE (NEW version) (73)
9. Hironobu Yahata, Shinya Outouge: Dueling for Prizes (73)
10. Takeshi Hama, Mahito Yokota, Asuka Hayazaki: Desert Overview (73)
11. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (72)
12. Daft Punk: Face to Face (70)
13. Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream (68)
14. Yuko Kadota: The Cave of Wonders (68)
15. Megumi Hayashibara: ROCK de Ikou (65)
16. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (60)
17. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (off vocal ver.) (57)
18. Megumi Hayashibara: be Natural (55)
19. Megumi Hayashibara: Re.Starting again (55)
20. angela: Boku Janai (55)
21. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (Chihiro Yonekura ver.) (54)
22. Aya Tanaka: Chase Bowser (53)
23. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
24. Megumi Hayashibara: Dance with me... Saigo no Paradise
25. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
26. JAM Project: The advent of Genesis
27. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy (Yoshi)
28. angela: Tooku Made
29. Megumi Hayashibara: Lively Motion
30. Aya Tanaka: Space Match
31. Megumi Hayashibara: feel well
32. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
33. JAM Project: NOAH
34. Suara: Mizukagami
35. JAM Project: Believe in my existence
36. JAM Project: Wings of the legend (off vocal)
37. Skorpió: Az új generáció
38. Megumi Hayashibara: Plenty of grit
39. JAM Project: LIMIT BREAK
40. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (instrumental)
41. JAM Project: Rescue Fire
42. JAM Project: Kurenai no Kiba
43. Megumi Hayashibara: Yoru wo Buttobase
44. Skorpió: Furcsa emberek
45. Megumi Hayashibara: Give a reason
46. Megumi Hayashibara: My dear
47. JAM Project: PREDESTINATION
48. Megumi Hayashibara: EL WAKT
49. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
50. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
51. STYLE FIVE: SPLASH FREE
52. ALI PROJECT: Reiyou Bara Zukan
53. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT
54. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
55. Megumi Hayashibara: Revolution
56. Suara: June
57. Suara: Akai Ito (instrumental)
58. Megumi Hayashibara: Ame no Koinu
59. Megumi Hayashibara: Successful Mission
60. Megumi Hayashibara: Fuwari
61. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
62. Megumi Hayashibara: question at me
63. Chihiro Yonekura: Dolphin Song
64. Megumi Hayashibara: unsteady -off vocal version-
65. angela: KINGS
66. JAM Project: FREEDOM
67. Megumi Hayashibara: MIDNIGHT BLUE
68. Megumi Hayashibara: Watashi Dake no Yume he
69. Yasunori Mitsuda: Pirate Land
70. Megumi Hayashibara: Sunadokei
71. JAM Project: Omoide wa Okkusenman!
72. LGT: Dalaktika
73. Megumi Hayashibara: brave heart
74. Megumi Hayashibara: Front breaking
75. Chihiro Yonekura: Shooting Star
76. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
77. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
78. Megumi Hayashibara: Niji Iro no Sneaker
79. Yasunori Mitsuda: Wario Battle Canyon
80. Masaaki Endoh: LIMITER
81. Mami Kawada: See visionS
82. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy
83. Hironobu Kageyama: Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~
84. JAM Project: Hagane no Resistance
85. Megumi Hayashibara: Daybreak Impression
86. Megumi Hayashibara: Regret ga Naite Iru
87. Megumi Hayashibara: Nemurenai Machi de
88. Megumi Hayashibara: question at me (off vocal version)
89. Megumi Hayashibara: Just Begun
90. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~
91. Mikó István: Jön a régen várt szép esküvő
92. Megumi Hayashibara: 7 senchi no Kyori
93. Megumi Hayashibara: Hanarete Itemo
94. Megumi Hayashibara: Ame Nochi Kumori Nochi Hare
95. Megumi Hayashibara: Omokage
96. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
97. Masami Okui: STRATEGY
98. Megumi Hayashibara: Bon Voyage!
99. Megumi Hayashibara: Shining Girl
100. Aya Tanaka: An Adventurer

Wikipedia szócikk két koreai királyról

Ez még a Királyi ház titkai és a Korona hercegének "öröksége", csináltam wikipedia szócikket arról a két királyról, melyek szerepeltek a két sorozatban, és nem volt még magyar szócikkük:

Kjongdzsong koreai király
Jongdzso koreai király

Ők voltak a féltestvérek a Királyi ház titkaiban. És egy tanács: Ne írjunk közvetlen lefekvés előtt koreai királyokról wikipedia szócikket. Ugyanis annyira beleéltem magam azokba a történésekbe, amiket írtam, hogy azt álmodtam, hogy magam is jelen vagyok a 18. századi Koreában. Konkrétan a korona hercegének első 2 része jelent meg álmomban, láttam magam előtt azt a bizonyos rizsládát, és az akkori történéseket. Félelmetes volt ezzel a tudattal ébredni.

Verdák és egyéb TV műsorok

Örvendek, hogy néha nem hiába kapcsolom be a TV-t, az M1 december 25-én leadta a Pixar egyik remekművét, a Verdákat. Megmondom őszintén, most láttam először, előtte soha, bár hallottam róla, hogy nagyon jó. És valóban. Végig hangulatos volt, minden egyes jelenetére kíváncsi voltam, de egyértelműen a vége tetszett a legjobban. Nem nagyon tudnék most olyan példát említeni, ahol teljesen váratlan lenne, hogyan fejezik be a történetet. Érdemes volt nézni, ha találok majd egy eredeti kiadású InterCom-os DVD-t, majd lecsapok rá.

Mostanság egyébként is érdemes lesz többször TV-zni, úgy tűnik, hogy bejönnek a várakozásaim az M3 kapcsán. Össze se lehet hasonlítani, hogy régen mennyivel nézhetőbbek voltak a műsorok. Annak idején nem néztem a Leg...leg...leg... műsort, de most megnéztem egy részt, amit leadtak. Akkor is megvolt a maga cirkusz-hangulata, de mégis százszor nézhetőbb azokhoz képest, mint amik most mennek. Rózsa Györgynek is volt egy stílusa, azzal csak még jobban rásegített. És annyira átjött az 1994-es hangulat, hogy komolyan mondom, újraéltem azokat az időket.

A Játék Határok Nélkül meg... gyerekkorom egyik legszebb élménye TV-s élménye volt. Megmosolyogni a jelmezeket, a játékok ötletességét, szurkolni a magyaroknak. Kis túlzással élve olimpiával egyenrangú esemény volt számomra. Én még az olaszoknak is szurkoltam. Nem tudom miért, de szimpatikusak voltak számomra. És most ezeket mind újraélhetem.

Meg amit szintén most kezdtem el nézni kíváncsiságból, az a Családi kör. Na ez egy nagyon érdekes műsor, és talán jobb is, hogy felnőtt fejjel most nézem, gyerekként nem sokat értettem volna a valódi lényegből. Csak egy részt láttam ebből, konkrétan a karácsonyit. Lényegében arról szól, hogy adott egy család, akik láthatóan átlagos életet élnek, de valami érződik a levegőben, hogy nincs rendben. Időről időre a felszínre tör. És a film végén a műsorvezető egy pszichológussal beszélte ki az adott történéseket. Érdekes volt, mert nagyon jól megcsinálták, úgy jelenítették meg a vitákat, és ahogy lerendezik azokat, ami bármely családdal megtörténhet. Ebből kifolyólag hiteles és tanulságos. Talán pont jó, hogy épp a karácsonyi részt néztem meg, hiszen mikor törnek ki a felgyülemlett frusztrációk és törnek ki a lerendezetlen viták, ha nem karácsonykor? De akkor nagyon. Ilyen jellegű műsorokra most kiváltképp szükség van, amikor még annyira sem családcentrikusak az emberek, mint 20 éve.

Super Mario 64 – Túl a felén

4 napja van meg a Super Mario 64, amelyiket ugye most vettem, és már 68 csillagnál járok. Ez a játék is többedik végigjátszás úgy megy, mint a régi 2D-s Mariók. És legalább annyira élvezem is, úgyhogy a Super Mario 64 bekerül a halhatatlan játékok körébe, melyet akárhányszor végigjátszok, egyszerűen képtelenség megunni. És a küldetések döntő többsége mostani játékos tapasztalattal eléggé könnyűek, és pár perc alatt meg lehet csinálni. Míg ha összevetjük a Super Mario Galaxy-vel, az mennyivel tartalmasabb már. Eleve egy pálya is sokkal tágasabb, és a bennük levő küldetéseket is több időbe telik megcsinálni.

Érdekes mostani szemmel látni, hogy mennyivel kisebbek voltak a Super Mario 64 pályák. Bár egy néhányba tettek be egy-két trükköt, hogy ne tűnjön olyan kicsinek, de azért látszik, hogy alapból Super Nintendóra tervezték ezt a játékot. Tudták már akkor is, hogy azért több van a Nintendo 64-be, miután a The Legend of Zelda: Ocarina of Time kenterbe veri felfedezhető terület terén. Persze mindez semmit nem von le a játék értékéből, ugyanis a Super Mario 64-ből csak egy van, és hangulatában nincs párja.

Ahogy írtam, a küldetések többségét könnyű végigcsinálni, de volt egy pár, amin a hajamat téptem szálanként, mire meglett. Például a 4. pálya Cool Cool Mountain 5. küldetése, ahol a hóember testet kell a fejéhez vezetni. Le kell csúszni a hegyen, az óriás hógolyó pedig eléggé gyorsan követ. Viszont, ha túl gyorsak vagyunk, akkor elveszti az utat, és leesik a pályáról. Lassúság esetén ütközünk vele, és ugyanúgy vége a dalnak, hiszen akkor már nem minket követ. Ezt kellett egy párszor ismételni. Van egy másik, a 3. pálya Jolly Roger Bay 1. küldetése, mely csak látszólag tűnik nehéznek, de van benne a trükk. Ez az a küldetés, ahol ki kell csalni a murénát az elsüllyedt hajó ablakából (onnan les ki), hogy be tudjunk menni. Majd bent a ládákat kell helyes sorrendben kinyitni, ekkor fog a hajó a felszínre törni. Még ekkor sem szereztük meg a csillagot, hiszen az a hajó túlsó oldalán van, és az egész ferdén áll, úgyhogy a kiálló platformok segítségével juthatunk csak el oda, mivel a hajón lecsúsznánk. Elég nehéz kiszámítani, hogy merre ugorjunk, hogy pont a következőre érjünk, soha nem felejtem el, amikor először végigjátszottam, mennyi időbe telt, mire felértem. Sokszor csúsztam le. Erre találtam ki azt, hogy amíg a hajó a felszínre tör, addig át lehet úszni a túlsó oldalra (amíg víz van a hajóban), és onnan már sokkal könnyebb dolgunk lesz, még ha nem is érjük el a csillagot, de általában csak 1-2 platform híján van. Hát így persze azonnal sikerül. Más nem volt, ami megizzasztott volna. Ma volt még rossz, amikor a 9. pályán, a Dire Dire Docks-ban megpróbáltam megszerezni a 8 piros érmét, és akkor úgy voltam vele, hogy mivel az nem annyira könnyű, ezért gyűjtsük össze a 100 érmét is, hogy azért is megkapjam a csillagot. A pálya másik részén, ahol Bowser hajója úszott a vizen az első csillagnál, ott van egy nagy lyuk, amely beszippant és kidob a pályáról. Természetesen csak én lehetek az, aki 95 érme, és 6 piros érme után áldozata lesz. -_- Ekkor nem halunk meg, nem is vesztünk életet, de épp elég trauma, hogy lehet elölről kezdeni.

Meg második nap jól megviccelt a játék, amikor 17 csillag után folytatni akartam a játékot. Láttam, hogy nincs meg a mentés. Na mondom, lehet elemet cserélni... Mindenesetre elkezdtem egy új játékot, az meg 2 csillag után lefagy, Mario össze-vissza nyomorítva-torzítva, érdekes hangkísérettel. Kikapcsolom a gépet, és vissza, majd látom, hogy visszatért a mentésem. Nahát ilyet. Azóta ilyen jellegű baj nem történt.

Karácsony '13

Továbbra is azt gondolom, hogy a karácsony nagyon szép ünnep a karácsony, és tökre felesleges azért utálni, mert esetleg vannak emberek, akiknek csak az számít, hogy minél nagyobb és értékesebb ajándék kerüljön a fa alá.

Igen, ezt a fát én díszítettem, gondoltam megmutatom, bár nem a szépérzékemről vagyok híres. Ahogy eddig is, idén is műfenyőt díszítettem fel, így több élő fa marad, bár tény, hogy az élő fa illatát semmi nem pótolja, az hiányzik. Na meg a '90-es évek voltak az igaziak számomra, amikor 5-en voltunk karácsonykor, akkor aztán zajlott itt az élet. Nálunk 24-én nem vacsora volt, hanem ebéd, mivel a szüleim több műszakban dolgoztak, és előfordult, hogy karácsonykor is, így legtöbbször az ebéd tudott csak közös lenni. De a jó hangulat mindig megvolt. Ezt a szentestét egyedül töltöm, mert anyámnak nagymamámmal kell lennie, ugyanis ő már annyira beteg, hogy nem lehet egyedül hagyni, így anyám és testvére (keresztanyám) 24 órás váltásban vigyáznak rá. Magányosnak viszont nem érzem magam, azért van mivel lefoglaljam magam. Meg azért amíg itthon volt, addig is főzött halászlét, úgyhogy azért volt egy kis karácsonyi étek. Hal majd holnap lesz, valami krumplis körettel, én sült krumplit gondoltam ki. Szerencsére nagyon szeretem a halat, nemcsak karácsonykor eszem, de ilyenkor különösen jól esik. Mondjuk a halászlétől kicsit féltem, mert erős volt, és hogy fűszeres, nem-e fog nekem ártani, de örömmel konstatáltam, hogy semmi bajom nem lett tőle. Sőt, nagyon finom volt, szeretem az erősebb ízeket, ha lenne itthon erős pista, még azt is tettem volna bele.

Mindjárt vége lesz az M1-en a 101 kiskutya, a film többedik végignézés után is tetszik, csak néhány szereplő, például az idős asszony már inkább idegesítő, ez a túlzott kedvesség már sok. Hát nagyjából ennyi. A karácsonynak meg kötelessége mindenkinek, hogy boldog legyen.

Egy sorozat vége

Véget ért a Királyi Ház Titkai sorozat, az M1-en, ma reggel egymás után adták le az utolsó két részt. Nagyon tetszett, szépen megcsinálták. Effektíve, hogy valaki így megtalálja a helyét, bár szerintem az túl szép, hogy a politikában így utolérje az embereket az igazság. Szép világ lenne. De ezt nyilván a sorozat miatt tették, ebből a szempontból viszont egyáltalán nem fedi a valóságot, mivel Szukdzsong király halála után is keményen folytatódtak a hatalmi harcok. Véleményem szerint eléggé elsiették a végét. Nagy meglepetésként ért, egyszer csak eltelik 20 év, és Joning herceget királlyá koronázzák. Ez méltatlan azért Kjongdzsong királyhoz, hogy egyszerűen csak “átugrották” az ő négy éves uralkodását, és csak koronahercegként láthattuk. Bár lehet, hogy azért tették, mivel királyként érdemben nem tudott cselekedni az országért, akármennyire is szeretett volna, mivel sokat betegeskedett, így a Noron frakciónak sikerült elérni azt, hogy az állami ügyeket már akkor is Joning herceg intézte. Ezt persze a Szoron frakció egyáltalán nem nézte jó szemmel, itt a bizonyíték arra, hogy a frakciók közötti politikai harcoknak korántsincs vége. És nem derül ki a sorozatból, amit reméltem, hogy Joning herceg Jongdzso királyként miért lesz olyan kemény szívű. Nagyon szépen fejezték be a sorozatot, de ha összevetjük a Korona Hercegének első részével, akkor láthatjuk, hogy a végső kép csak átmenetileg szép. Különben azért is furcsállom, hogy a koronaherceg uralkodását csak úgy átugorták, mert az ending videóban láthatjuk őt felnőttként. Legalábbis nagyon jól sikerült szereplőt találni a tinédzser Jun koronaherceghez, mert nagyon hasonlít rá az az ember, akit láthatunk, máshoz nem is tudom kötni. Egyedül ennyi a kifogásom, amúgy az egész sorozat nagyon jó volt, inspiráló hatással volt rám, hogy jobban megismerjem Korea történelmét. Ugyanakkor ahogy elgondolkodom azon, hogy ilyen jó, és nemeslelkű vezetői voltak egy országnak, vajon mit gondolnának, ha most látnák, hogy mi lett a kettészakadt országukból? És szerintem egyik sem jobb a másiknál. Észak-Korea ugye hermetikusan elzárta magát, Dél-Korea meg túl modern lett. Nekem kívülről az jön le, hogy nem sokat őriztek meg a hagyományaikból, ellentétben például Japánnal.

Bescanneltem a Super Mario 64 dobozt, hogy ennek európai kiadása is legyen meg nagy méretben:

Na azért a Nintendo Magyarországnak régen is voltak olyan apróságai, melyekkel lazán kiakasztottak. Például a fehér magyar címke ragasztási helyei. Mert nyilván Magyarországon senki nem tud németül, és senki nem kíváncsi, mi van oda írva. -_-' És ezeket nem lehet leszedni normálisan. A Mario Kart 64 dobozánál próbáltam megcsinálni, csúnyán ott maradt a nyoma...

És a füzetét is átvilágítottam. Az csak németül van meg, itt letölthető. Később ha jól tudom ennek is megjelent a hatnyelvű kiadása, mint a Mario Kart 64-nek. Azon angolul, németül, franciául, hollandul, spanyolul és olaszul olvashatjuk az instrukciókat. Arra még igényt tartanék.