Wikipedia szócikk két koreai királyról

Ez még a Királyi ház titkai és a Korona hercegének "öröksége", csináltam wikipedia szócikket arról a két királyról, melyek szerepeltek a két sorozatban, és nem volt még magyar szócikkük:

Kjongdzsong koreai király
Jongdzso koreai király

Ők voltak a féltestvérek a Királyi ház titkaiban. És egy tanács: Ne írjunk közvetlen lefekvés előtt koreai királyokról wikipedia szócikket. Ugyanis annyira beleéltem magam azokba a történésekbe, amiket írtam, hogy azt álmodtam, hogy magam is jelen vagyok a 18. századi Koreában. Konkrétan a korona hercegének első 2 része jelent meg álmomban, láttam magam előtt azt a bizonyos rizsládát, és az akkori történéseket. Félelmetes volt ezzel a tudattal ébredni.

Verdák és egyéb TV műsorok

Örvendek, hogy néha nem hiába kapcsolom be a TV-t, az M1 december 25-én leadta a Pixar egyik remekművét, a Verdákat. Megmondom őszintén, most láttam először, előtte soha, bár hallottam róla, hogy nagyon jó. És valóban. Végig hangulatos volt, minden egyes jelenetére kíváncsi voltam, de egyértelműen a vége tetszett a legjobban. Nem nagyon tudnék most olyan példát említeni, ahol teljesen váratlan lenne, hogyan fejezik be a történetet. Érdemes volt nézni, ha találok majd egy eredeti kiadású InterCom-os DVD-t, majd lecsapok rá.

Mostanság egyébként is érdemes lesz többször TV-zni, úgy tűnik, hogy bejönnek a várakozásaim az M3 kapcsán. Össze se lehet hasonlítani, hogy régen mennyivel nézhetőbbek voltak a műsorok. Annak idején nem néztem a Leg...leg...leg... műsort, de most megnéztem egy részt, amit leadtak. Akkor is megvolt a maga cirkusz-hangulata, de mégis százszor nézhetőbb azokhoz képest, mint amik most mennek. Rózsa Györgynek is volt egy stílusa, azzal csak még jobban rásegített. És annyira átjött az 1994-es hangulat, hogy komolyan mondom, újraéltem azokat az időket.

A Játék Határok Nélkül meg... gyerekkorom egyik legszebb élménye TV-s élménye volt. Megmosolyogni a jelmezeket, a játékok ötletességét, szurkolni a magyaroknak. Kis túlzással élve olimpiával egyenrangú esemény volt számomra. Én még az olaszoknak is szurkoltam. Nem tudom miért, de szimpatikusak voltak számomra. És most ezeket mind újraélhetem.

Meg amit szintén most kezdtem el nézni kíváncsiságból, az a Családi kör. Na ez egy nagyon érdekes műsor, és talán jobb is, hogy felnőtt fejjel most nézem, gyerekként nem sokat értettem volna a valódi lényegből. Csak egy részt láttam ebből, konkrétan a karácsonyit. Lényegében arról szól, hogy adott egy család, akik láthatóan átlagos életet élnek, de valami érződik a levegőben, hogy nincs rendben. Időről időre a felszínre tör. És a film végén a műsorvezető egy pszichológussal beszélte ki az adott történéseket. Érdekes volt, mert nagyon jól megcsinálták, úgy jelenítették meg a vitákat, és ahogy lerendezik azokat, ami bármely családdal megtörténhet. Ebből kifolyólag hiteles és tanulságos. Talán pont jó, hogy épp a karácsonyi részt néztem meg, hiszen mikor törnek ki a felgyülemlett frusztrációk és törnek ki a lerendezetlen viták, ha nem karácsonykor? De akkor nagyon. Ilyen jellegű műsorokra most kiváltképp szükség van, amikor még annyira sem családcentrikusak az emberek, mint 20 éve.

Super Mario 64 – Túl a felén

4 napja van meg a Super Mario 64, amelyiket ugye most vettem, és már 68 csillagnál járok. Ez a játék is többedik végigjátszás úgy megy, mint a régi 2D-s Mariók. És legalább annyira élvezem is, úgyhogy a Super Mario 64 bekerül a halhatatlan játékok körébe, melyet akárhányszor végigjátszok, egyszerűen képtelenség megunni. És a küldetések döntő többsége mostani játékos tapasztalattal eléggé könnyűek, és pár perc alatt meg lehet csinálni. Míg ha összevetjük a Super Mario Galaxy-vel, az mennyivel tartalmasabb már. Eleve egy pálya is sokkal tágasabb, és a bennük levő küldetéseket is több időbe telik megcsinálni.

Érdekes mostani szemmel látni, hogy mennyivel kisebbek voltak a Super Mario 64 pályák. Bár egy néhányba tettek be egy-két trükköt, hogy ne tűnjön olyan kicsinek, de azért látszik, hogy alapból Super Nintendóra tervezték ezt a játékot. Tudták már akkor is, hogy azért több van a Nintendo 64-be, miután a The Legend of Zelda: Ocarina of Time kenterbe veri felfedezhető terület terén. Persze mindez semmit nem von le a játék értékéből, ugyanis a Super Mario 64-ből csak egy van, és hangulatában nincs párja.

Ahogy írtam, a küldetések többségét könnyű végigcsinálni, de volt egy pár, amin a hajamat téptem szálanként, mire meglett. Például a 4. pálya Cool Cool Mountain 5. küldetése, ahol a hóember testet kell a fejéhez vezetni. Le kell csúszni a hegyen, az óriás hógolyó pedig eléggé gyorsan követ. Viszont, ha túl gyorsak vagyunk, akkor elveszti az utat, és leesik a pályáról. Lassúság esetén ütközünk vele, és ugyanúgy vége a dalnak, hiszen akkor már nem minket követ. Ezt kellett egy párszor ismételni. Van egy másik, a 3. pálya Jolly Roger Bay 1. küldetése, mely csak látszólag tűnik nehéznek, de van benne a trükk. Ez az a küldetés, ahol ki kell csalni a murénát az elsüllyedt hajó ablakából (onnan les ki), hogy be tudjunk menni. Majd bent a ládákat kell helyes sorrendben kinyitni, ekkor fog a hajó a felszínre törni. Még ekkor sem szereztük meg a csillagot, hiszen az a hajó túlsó oldalán van, és az egész ferdén áll, úgyhogy a kiálló platformok segítségével juthatunk csak el oda, mivel a hajón lecsúsznánk. Elég nehéz kiszámítani, hogy merre ugorjunk, hogy pont a következőre érjünk, soha nem felejtem el, amikor először végigjátszottam, mennyi időbe telt, mire felértem. Sokszor csúsztam le. Erre találtam ki azt, hogy amíg a hajó a felszínre tör, addig át lehet úszni a túlsó oldalra (amíg víz van a hajóban), és onnan már sokkal könnyebb dolgunk lesz, még ha nem is érjük el a csillagot, de általában csak 1-2 platform híján van. Hát így persze azonnal sikerül. Más nem volt, ami megizzasztott volna. Ma volt még rossz, amikor a 9. pályán, a Dire Dire Docks-ban megpróbáltam megszerezni a 8 piros érmét, és akkor úgy voltam vele, hogy mivel az nem annyira könnyű, ezért gyűjtsük össze a 100 érmét is, hogy azért is megkapjam a csillagot. A pálya másik részén, ahol Bowser hajója úszott a vizen az első csillagnál, ott van egy nagy lyuk, amely beszippant és kidob a pályáról. Természetesen csak én lehetek az, aki 95 érme, és 6 piros érme után áldozata lesz. -_- Ekkor nem halunk meg, nem is vesztünk életet, de épp elég trauma, hogy lehet elölről kezdeni.

Meg második nap jól megviccelt a játék, amikor 17 csillag után folytatni akartam a játékot. Láttam, hogy nincs meg a mentés. Na mondom, lehet elemet cserélni... Mindenesetre elkezdtem egy új játékot, az meg 2 csillag után lefagy, Mario össze-vissza nyomorítva-torzítva, érdekes hangkísérettel. Kikapcsolom a gépet, és vissza, majd látom, hogy visszatért a mentésem. Nahát ilyet. Azóta ilyen jellegű baj nem történt.

Karácsony '13

Továbbra is azt gondolom, hogy a karácsony nagyon szép ünnep a karácsony, és tökre felesleges azért utálni, mert esetleg vannak emberek, akiknek csak az számít, hogy minél nagyobb és értékesebb ajándék kerüljön a fa alá.

Igen, ezt a fát én díszítettem, gondoltam megmutatom, bár nem a szépérzékemről vagyok híres. Ahogy eddig is, idén is műfenyőt díszítettem fel, így több élő fa marad, bár tény, hogy az élő fa illatát semmi nem pótolja, az hiányzik. Na meg a '90-es évek voltak az igaziak számomra, amikor 5-en voltunk karácsonykor, akkor aztán zajlott itt az élet. Nálunk 24-én nem vacsora volt, hanem ebéd, mivel a szüleim több műszakban dolgoztak, és előfordult, hogy karácsonykor is, így legtöbbször az ebéd tudott csak közös lenni. De a jó hangulat mindig megvolt. Ezt a szentestét egyedül töltöm, mert anyámnak nagymamámmal kell lennie, ugyanis ő már annyira beteg, hogy nem lehet egyedül hagyni, így anyám és testvére (keresztanyám) 24 órás váltásban vigyáznak rá. Magányosnak viszont nem érzem magam, azért van mivel lefoglaljam magam. Meg azért amíg itthon volt, addig is főzött halászlét, úgyhogy azért volt egy kis karácsonyi étek. Hal majd holnap lesz, valami krumplis körettel, én sült krumplit gondoltam ki. Szerencsére nagyon szeretem a halat, nemcsak karácsonykor eszem, de ilyenkor különösen jól esik. Mondjuk a halászlétől kicsit féltem, mert erős volt, és hogy fűszeres, nem-e fog nekem ártani, de örömmel konstatáltam, hogy semmi bajom nem lett tőle. Sőt, nagyon finom volt, szeretem az erősebb ízeket, ha lenne itthon erős pista, még azt is tettem volna bele.

Mindjárt vége lesz az M1-en a 101 kiskutya, a film többedik végignézés után is tetszik, csak néhány szereplő, például az idős asszony már inkább idegesítő, ez a túlzott kedvesség már sok. Hát nagyjából ennyi. A karácsonynak meg kötelessége mindenkinek, hogy boldog legyen.

Egy sorozat vége

Véget ért a Királyi Ház Titkai sorozat, az M1-en, ma reggel egymás után adták le az utolsó két részt. Nagyon tetszett, szépen megcsinálták. Effektíve, hogy valaki így megtalálja a helyét, bár szerintem az túl szép, hogy a politikában így utolérje az embereket az igazság. Szép világ lenne. De ezt nyilván a sorozat miatt tették, ebből a szempontból viszont egyáltalán nem fedi a valóságot, mivel Szukdzsong király halála után is keményen folytatódtak a hatalmi harcok. Véleményem szerint eléggé elsiették a végét. Nagy meglepetésként ért, egyszer csak eltelik 20 év, és Joning herceget királlyá koronázzák. Ez méltatlan azért Kjongdzsong királyhoz, hogy egyszerűen csak “átugrották” az ő négy éves uralkodását, és csak koronahercegként láthattuk. Bár lehet, hogy azért tették, mivel királyként érdemben nem tudott cselekedni az országért, akármennyire is szeretett volna, mivel sokat betegeskedett, így a Noron frakciónak sikerült elérni azt, hogy az állami ügyeket már akkor is Joning herceg intézte. Ezt persze a Szoron frakció egyáltalán nem nézte jó szemmel, itt a bizonyíték arra, hogy a frakciók közötti politikai harcoknak korántsincs vége. És nem derül ki a sorozatból, amit reméltem, hogy Joning herceg Jongdzso királyként miért lesz olyan kemény szívű. Nagyon szépen fejezték be a sorozatot, de ha összevetjük a Korona Hercegének első részével, akkor láthatjuk, hogy a végső kép csak átmenetileg szép. Különben azért is furcsállom, hogy a koronaherceg uralkodását csak úgy átugorták, mert az ending videóban láthatjuk őt felnőttként. Legalábbis nagyon jól sikerült szereplőt találni a tinédzser Jun koronaherceghez, mert nagyon hasonlít rá az az ember, akit láthatunk, máshoz nem is tudom kötni. Egyedül ennyi a kifogásom, amúgy az egész sorozat nagyon jó volt, inspiráló hatással volt rám, hogy jobban megismerjem Korea történelmét. Ugyanakkor ahogy elgondolkodom azon, hogy ilyen jó, és nemeslelkű vezetői voltak egy országnak, vajon mit gondolnának, ha most látnák, hogy mi lett a kettészakadt országukból? És szerintem egyik sem jobb a másiknál. Észak-Korea ugye hermetikusan elzárta magát, Dél-Korea meg túl modern lett. Nekem kívülről az jön le, hogy nem sokat őriztek meg a hagyományaikból, ellentétben például Japánnal.

Bescanneltem a Super Mario 64 dobozt, hogy ennek európai kiadása is legyen meg nagy méretben:

Na azért a Nintendo Magyarországnak régen is voltak olyan apróságai, melyekkel lazán kiakasztottak. Például a fehér magyar címke ragasztási helyei. Mert nyilván Magyarországon senki nem tud németül, és senki nem kíváncsi, mi van oda írva. -_-' És ezeket nem lehet leszedni normálisan. A Mario Kart 64 dobozánál próbáltam megcsinálni, csúnyán ott maradt a nyoma...

És a füzetét is átvilágítottam. Az csak németül van meg, itt letölthető. Később ha jól tudom ennek is megjelent a hatnyelvű kiadása, mint a Mario Kart 64-nek. Azon angolul, németül, franciául, hollandul, spanyolul és olaszul olvashatjuk az instrukciókat. Arra még igényt tartanék.

Újra Super Mario 64

És végre teljesben megvan. Találtam a Vaterán viszonylag jó áron komplett Super Mario 64-et, erre csaptam most le.

A játék és a leírás már régóta megvan, a doboz miatt vettem meg. De a másik kettőt majd el fogom adni. Már fel is tettem vaterára, akit érdekel, az itt megnézheti / megvásárolhatja. 2000 forintos licit, 3000 forintért azonnal el lehet vinni.

A doboznak meg nagyon örülök, amúgy is erősíteni szeretnék Nintendo 64-ben, mivel arra van a legkevesebb játékom. Csak egy pár játék, a teljesség igénye nélkül, amik érdekelnek:

• 1080° Snowboarding
• WaveRace 64
• Pilotwings 64
• Mario Tennis
• Yoshi's Story
• Donkey Kong 64
• Worms Armageddon

Illetve dobozokat, leírásokat keresek az alábbi játékokhoz:

• Goldeneye 007
• Lego Racers
• Pokémon Stadium
• The Legend of Zelda: Majora's Mask

Ezek megvannak nekem, csak hiányosan. Egyébként a Super Mario 64, amit most kaptam, csodálatos állapotú a matricája, ami a kazettán van, úgyhogy ezt őrzöm meg. És ez alkalmat ad arra, hogy még egyszer végigjátsszam 100%-ra a játékot, amit meg is fogok tenni. Ez is olyan produktum, amit nem lehet elégszer végigjátszani, és így dobozával is megadom a tiszteletet, hogy teljesen végigjátszom. Most csak 1 csillagot szereztem meg a próba kedvéért, de kis zenehallgatás után folytatni fogom.

Félsiker

Teljesen elfelejtettem a német nyelvvizsgát, hogy nekem volt valami ilyesmim 4 hete. A kórházi dolgok minden gondolatomat lefoglalták, anyám vetette fel pár napja, hogy mi a helyzet a nyelvvizsgával? Ma este tették ki az eredményt, a szóbeli öröm és boldogság, az írásbeli viszont bánat. Tényleg nem volt könnyű az írásbeli, ráadásul borzasztó állapotban voltam akkor. Inkább az volt a baj, hogy a levelet nem tudtam befejezni, így arra igen kevés pontot kaptam. Nem is volt meg a szükséges 40%, így még ha a másik két feladatrészben brillírozok is, akkor sem sikerült volna. Mondjuk azok nem is lettek rosszak. A szóbelinél meg nagyon jó pontszámokat értem el, a hallott szöveg értésénél is sok pontot kaptam.

Úgy különösebben nem keserít el az írásbeli sikertelensége, mert bár kötelező a sikertelen nyelvvizsgát ismételni, de ennek költségén majd csökkenteni fogok. Az ITK ORIGO nyelvvizsga sokkal olcsóbb, és állítólag barátságosabb is. Majd kipróbálom, és ha jó eredményt érek el, akkor oda kérek engedélyt, hogy azt csinálhassam meg.

Super Mario All-Stars artwork

Ahogy tegnap írtam, ha karácsony, akkor Super Mario All-Stars nálam. És azt gondolom, hogy méltó megemlékezés a játék 20. évfordulójára, ha olyat teszek közzé, amit én legalább is nem találtam meg az interneten. Sleeplesslydia a kérésemre megcsinálta a Super Mario All-Stars játékból készített artwork-öket, melyeket a játék dobozából vágott ki nekem (persze Photoshop segítségével, nem ollóval). Mivel nagyszerű munkát végzett, ezeket szeretném közzé tenni:

Maximálisan elégedett vagyok velük, nagyon jól sikerültek. Amúgy nagyon jó állapotban megmaradt a játék doboza, úgyhogy bescanneltem azt is, miután európai borítóval eléggé mostohán bánt a sors, nem nagyon lelhető fel róluk jó minőségű kép.

Ha lenne tudásom, és ha még dolgoznék rajtuk, makulátlan állapotúvá lehetne tenni a képeket.

Egy kívánság

Ma Dévényi Tibor volt a vendég a ridikülben. Nagyon meglepődtem rajta, hogy pont ma, ugyanis most is emlékszem rá, hogy pontosan ma volt 20 éve az Elektor Kalandor utolsó adása, az a bizonyos adás, melyben Tibi bácsi bemutatta a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal. Nem akarok a műsorról részletesen írni, hiszen 3 éve már megtettem.

Engem lelkesít, hogy a közmédia holnap beindítja a retro csatornáját, az M3-at, mindenféle régi műsort elővesznek. Köztük lesz a Három kívánság is, melynek volt Nintendós vonatkozása, ugyanis többször is játszottak benne Super Nintendón, nagyon remélem, hogy láthatom ezeket a részeket is. De egyébként is kíváncsi vagyok rá, mert bennem a pöttyös labda egyáltalán nem maradt meg, csak utólag találkoztam vele paródiák formájában. Én azt jegyeztem meg nagyon, hogy amikor lement egy korábban felvett műsor, akkor Tibi bácsi mindig dobálta a Chio Chips-eket, és mindig ezt mondta: "Aki a leghangosabban tapsol, annak máris dobom a Chio Chips-et!" Elgondolkodtam rajta gyerekként, hogy honnan tudja, hogy ki tapsol a leghangosabban? Aztán elkönyveltem magamban, hogy majd ha felnőtt leszek, akkor majd én is ki fogom hallani. Persze most már tudom, hogy csak úgy dobálta, amerre látta. De iszonyú reklámokat csinált bizonyos termékeknek. A kívánságokat kérő gyerekek mindig Fruit Tella csomagot kaptak. Ez ma már ha jól tudom, nem létezik, eper ízű olvadós cukorka volt. Most olvastam így gyorsan a műsorról, 1985-2000 között volt, lehet, hogy az első években volt a piros pöttyös labda.

Mindenképpen nézni fogom a műsort, nagyon érdekel, hogy milyen volt. De van még egy pár műsor, ami érdekelni fog M3-on. Például a Játék Határok Nélkül már a kezdetektől lesz, ezt is nagyon szerettem gyerekkoromban, meg sok '80-as évek beli vetélkedőt reklámoztak, ezek is érdekelnek, hogy milyeneket találtak ki annak idején, és milyen volt ezeknek a megvalósításuk.

De ha én is kívánhatnék Dévényi Tibi bácsitól, akkor az az, hogy adják le újra az Elektor Kalandor részeket. Nekem azokat látnom kell, látni akarom a gyökereit, honnan is ered a videojátékos rajongásom. Újra meg akarom élni azokat a pillanatokat, amikor csodálva néztem, ahogy Mariót irányítják, és az volt minden álmom, hogy játsszak vele. Mondjuk a jogi dolgokon gondolkodom, hogy mennyire lehetséges, ugyanis ebben is tengernyi dolgokat reklámoztak. Elég csak arra gondolni, hogy a Mario játékban játszva 10.000 pontonként kapott a telefonáló valami ajándékot, és persze mondani kellett, hogy kiknek támogatásával. És persze a végén is mondani kellett, hogy az Új Magyarország című napilapban (ez sem létezik már) lehetett jelentkezni. Na majd meglátjuk. De az biztos, hogy az egyik legnagyobb álmom válna valóra, ha újra láthatnám.

Történelmi összefüggések két koreai sorozat között

Az M1 egy ideje adja minden nap 9 órakor a Királyi Ház titkai sorozatot, amit amikor csak tudok, megnézek, ugyanis amikor először vetítették, akkor nem sokat láttam belőle. Viszont a Korona Hercegéből tavaly már jóval többet, és annyira megszerettem, hogy kifejezetten inspirált arra, hogy egy kicsit olvassak Korea történelméről. Elsősorban az az időszak érdekelt, amelyben ez a két sorozat is játszódik. Nincs is nagy eltérés, hiszen a Királyi Ház titkai 1681-1724 között játszódik, míg a Korona Hercege 1762-1800 között. A két sorozat között Jongdzso Király (Koreai írásnál nem ismerem az angolos átírást, ezért a magyart használom) jelenti a hidat, ugyanis 1724-ben koronázták meg (ezzel végződik a Királyi Ház titkai), és a Korona Hercegében úgyszólván már meglett király, aki sok mindent megélt már. A később játszódó sorozat egy merénylettel kezdődik, amit a király ellen akarnak elkövetni. A gyanú pedig a fiára, Szado koronahercegre hárul, akit az apja bezáratott egy rizsládába, így 7-8 nap után étlen szomjan meghalt 27 évesen. Ártatlanságára később fény derül, emiatt a királynak nagy lelkiismeret-furdalása lesz, hogy ártatlanul ölette meg a fiát, ez csak felerősítette a demenciáját (fizikai és szellemi elgyengülés), melyben 81 évesen, 1776-ban meghal. Ez a 81 év azért magasan átlag feletti életkornak számít egy olyan korban, amikor az orvostudomány korántsem volt annyira fejlett, és nagy volt a csecsemőhalandóság is.

Igazából a mai napig keresem rá a választ, hogy miért volt Jongdzso király, bár igazságos, de rendkívül szigorú és keménykezű király, hiszen a Királyi Ház titkaiban, ahol gyerekként láthattuk, olyan vígkedélyű, ártatlan volt, aki tényleg senkinek sem tudna ártani, mégis nagyon megkeményedett a szíve. Két eshetőséget tartok lehetségesnek:

1. Van ugye egy féltestvére, Jun koronaherceg, aki 1720-1724 között uralkodott, Kjongdzsong király néven. A sorozat szerint nagyon jó testvérek voltak, szerették egymást, ám a négy évig uralkodó király anyját Szukdzsong király 1701-ben méreg általi halálra ítélte, miután elképzelhetetlen messzeségig ment saját hatalmának megszilárdítása érdekében a sorozat tanúsága szerint. Erre azért vetemedett, mert a fia egész életében gyenge egészségi állapotban élt, a sorozat szerint magtalan volt (tehát képtelen utódot nemzeni), ami lehetséges, ugyanis olvasom róla, hogy nem született gyermeke, pedig két házastársa is volt. És az anyja mindent megpróbált annak érdekében, hogy eltitkolja a fia betegségét, hogy ne inogjon meg a koronaherceg rangja. Többször merényletet szervezett Suk-bin Choe (ő Dong-Yi) és fia ellen, aki szintén várományos volt a koronára, hiszen a király utódja ő is. Ő az a bizonyos mindig vidám Joning herceg, akik ezekben az időkben szerették egymást. Igazából most látom először a sorozat utolsó részeit, ahogy megy a TV-ben, szegény Jun koronaherceget, 13 évesen érte édesanyja kivégzése, ami nagyon megtörte őt (lelkileg is rendkívül érzékeny volt), és ekkor mondogatta a féltestvérének, hogy ellenségek, és ha arra jár, még csak ne mosolyogjon rá. Egy 7 éves gyereket érthetően megviselnek ezek a szavak. Aztán hogy pontosan hogy alakul kettejük sorsa, az nekem is majd csak a következő napokban válik világossá, ahogy az is, hogy vajon ez keményíti-e meg Joning herceget.
2. Jongdzso király korában hatalmas ellentétek voltak politikai frakciók között, mindent megtettek annak érdekében, hogy hatalmukat megerősítsék. Engem személy szerint ez a sorozat tanított meg arra, hogy nincs értelme visszahozni a halálbüntetést, hiszen hiába veszik a bűnösök fejét, akik igazán elszántak, azoknak semmi sem drága. Elképzelhetőnek tartom, hogy a király uralkodása alatti történések keményítették meg a szívét, olyannyira, hogy a fiának sem kegyelmezett, ha arról volt szó. Ő maga úgy fejezte ki magát, hogy ő elsősorban uralkodó, akinek az ország érdekeit kell szem előtt tartania, és csak másodsorban édesapa.

Hát igen, más világ, és más kultúrák voltak arrafelé, amiket nekünk lehet, hogy nehéz megérteni. Az biztos, hogy ahogy a sorozat bemutatja az akkori Koreát, én nem élnék azokban az időkben. Összeesküvések a király vagy / és a koronaherceg ellen, és a köznép iszonyú szegénységben élt, így nem csoda, hogy igencsak elterjedt volt a bűnözés azokban az időkben. Ennek ellenére Korea népe felemelkedőben volt, hiszen Szukdzsong királyt, aki a Királyi Ház titkaiban volt király, zseniális uralkodónak tartották, bár róla elsősorban azt olvastam, hogy a politikában volt nagyon jártas, és a frakcióit sokat cserélte, hogy megszilárdítsa a hatalmát. Az meg már valószínűleg a sorozat "találmánya", hogy rendkívül érzékeny szálak fűzték Dong-Yi-hoz (aki Suk-bin Choe lett a palotában). Róla azt lehet olvasni, hogy a valóságban is olyan nemes lelkű volt, ahol tudott, segített az embereken, és ahogy fentebb írtam, őt is keményen támadták, amíg a palotában élt, ennek ellenére (ismét a sorozat tanúsága szerint) megmaradt az, aki volt. Szukdzsong király halála után jött Kjongdzsong király, aki csak 4 évig volt uralkodó. Ő elmondások szerint nagyon jó király akart volna lenni, aki hűen szolgálja a népét, de sokat betegeskedett, és érdemben nem tudott cselekedni az országáért, végül 1724-ben, 36 évesen halt meg. Egyes állítások szerint maga Joning herceg is közrejátszott korai halálában, de ez nincs megerősítve. Meg ha a sorozatra hagyatkozok, akármennyire is keménykezű király volt, de igazságos. Most gépen nézem a Korona Hercegét is, és 4 rész után nekem egyáltalán nem olyan királynak tűnik, aki mindenáron görcsösen magánál tartja a hatalmat. Mindenesetre ő volt a leghosszabb ideig uralkodó király a Csoszon dinasztiában, 52 évig uralkodott, és ezen hosszú idő alatt sokat tett Korea felvirágoztatásáért, és erős, stabil országot hagyott unokájára. Csongdzso király (aki Lee San-ként született), őt is zseniális királynak tartják, majdhogynem Korea legjobb királyának, aki rendkívül éles eszű volt, és sokat tett a népéért. A sorozatban neki is jutott érzelmi szál Szongjon felé, akiből királysága idején királyi ágyas lesz. Ő az a lány, aki 1786-ban mindössze 33 évesen meghal, a sorozat szerint azért, mert súlyos beteg lett terhessége alatt, és az orvosok mondták neki, vagy őt, vagy a születendő gyermeket tudják csak megmenteni. Sajnos az lett a történet vége, hogy Szongjon is meghal, a gyermek sem tudott világra jönni. Ezek után Csongdzso király még 14 évig uralkodik, de a sorozat szerint megtört lelkileg, és soha nem volt már olyan, mint régen. Pedig uralkodói kvalitásaira igencsak szükség van, mert az 1790-es években váratlanul romlani kezd a Koreai gazdaság, ezt Kínából hozatott pénzérmékkel próbálta orvosolni. Ám ez nem vált be, mivel azok könnyen hamisíthatóak voltak, így az országot elárasztották a hamis pénzérmék. Mindent megtett annak érdekében, hogy megoldja a problémát, ám nem sikerült, mert 1800-ban meghalt. Még emlékszem az utolsó részekre, ő is olyan volt, hogy megszédült, meg egyre rosszabbul látott, de mondta, hogy nincs semmi baja. Valószínűleg annyira azon volt, hogy megoldja az ország ügyét a lehető leghamarabb, hogy nem foglalkozott az egészségi állapotával. Pedig hosszabb távon jobban jártak volna, ugyanis az őt követő Szundzso király (1800-1834) igen gyenge uralkodó volt, már csak azért is, mert 10 évesen kellett követnie az apját a trónon. De róla nem olvastam részletesen, így nem tudok véleményt mondani a királyi mivoltáról. Rá már nem tér ki a sorozat, mivel a 77. rész Csongdzso király halálával ér véget, valamint Park Dae-Suu megígéri neki a sírjánál, hogy olyan nagy lesz Korea, amilyennek megálmodta.

Nagyon jó történelmi dráma volt mind a kettő, megérte értük bővíteni a történelmi ismereteimet.