2013. augusztus 16., péntek

Pikmin Wii-re olcsón

A Media Markt-ban kiárusításban vannak a Wii játékok, 2.000 forintért. Fel is lelkesedtem, mert láttam az akciós újságban, hogy a Pikmin is jelen van, és elképzeltem, hogy mennyi menő játék lehet olcsón. Sajnos csalódás ért, egyrészt mert csak az a három játék volt akciós, melyek a prospektusban is láthatók, másrészt, meg a Pikmint eredetileg tegnap akartam megvenni, de nem volt akkor, de mondta az eladó, hogy valószínűleg mára megérkezik, és valóban. Egyébként Nintendo 3DS játék akciók is vannak, de azok azért viccesek, mert itt, a békéscsabai Media Markt-ban egy árnyalattal olcsóbbak a 3DS játékok. Tehát nem az az ár, ami miatt rohanni kellene megvenni, de a 11.990 forintos árat elfogadhatónak tartom. Viszont a katalógusban meghirdetett "akciós" ár 12.990 forint, és meg kellett emelni azoknak a játékoknak az árát csak azért, hogy akciós legyen. Nagyon vicces. Legalább a Pikmin emberi áron van, erre a játékra egyébként is rég pályáztam, de jól tettem, hogy soha nem vettem meg, mert most találtam meg a legolcsóbban. Ez a játék egyébként nagyon jó. Egyedi, teljesen új, de tetten érhető benne a Nintendo feeling. Az ötletek nagyon tetszetősek.

Captain Olimar a játék főhőse, aki éppen hazatartott az űrben, a Hocotate bolygó felé, amikor egy üstökös az űrhajójának csapódott, így az megrongálódott. Egy bolygón ért földet, ott szóródtak szét az űrhajóinak darabkái. 30 nap áll rendelkezésünkre összegyűjteni őket, ugyanis Olimar-nak pontosan 1 havi oxigéntartaléka van. És 30 űrhajódarabka van szétszóródva, így egy napra jut egy.

Az első nap rém könnyű, az arra szolgál, hogy ismerd ki a játék alapjait, és ismerd meg a Pikmineket. A másodikban, amikor már az ellenségek is megjelennek, akkor velük is végezni kell, de nem ezért ért itt véget a játék nálam. Hanem mert a következő út a vízen keresztül vezetett, én meg boldogan elindultam felé, csak azzal nem számoltam, hogy a Pikminek nem tudnak úszni. Mind a 49 belefulladt a vízbe...

De szeretném folytatni, mert iszonyatosan feelinges. A táj is nyugtató hatású, de a zene az, ami igazán megadja a hangulatát a játéknak.

2013. augusztus 15., csütörtök

Sword Art Online vége

Legalábbis nálam, ugyanis ma láttam az utolsó részt. Hogy őszinte legyek, nekem nem jött be a vége. Amekkora lendülettel, lelkesedéssel, és elánnal néztem az első felét a sorozatnak, a másodikra ez úgy apadt el. Nekem az egész ALFheim Online játékvilág nem jön be, nagyon disszonáns a SAO világához képest, bár tény, hogy kellemes volt látni az elfeket, tündéreket, nincs olyan Nintendós, akinek ne egyből a The Legend of Zelda széria ugrana be a jelenetek láttán, de mégis...

SPOILER

Mindazonáltal én értem, hogy mire föl a váltás, ugyanis az egész második fele az animének (kb. 15. résztől) már csak abból állt, hogy Kirito hogy menti meg Asunát, és mitől lehetne szebb, mint egy ilyen fantázia-tündérvilágban megvalósítani mindezt. Néhány napja Tukeinonnal leveleztem, és ő világított rá néhány jogos hibára az anime kapcsán. Az egyik legfontosabb, Asuna szerepe hogy megváltozott az új játékban. A SAO-ban szinte amazon volt, Kiritóval együtt harcoltak a gonosz ellen, majdhogynem egyenrangú párnak lehetett kikiáltani őket, de aztán jön a váltás, hogy elrabolják, és mintha kiszívták volna minden erejét, csak tűri, hogy ő egy fogoly, és várja, hogy Kirito, a világ hőse majd jön, és megmenti őt. Bár az utolsó részekben kiderül, hogy egyáltalán nem egyszerű bejutni oda, ahol Asuna raboskodott, de meg merem kockáztatni, hogy Asuna egymaga is kiszabadult volna, ha nem veti alá magát a szerepének. Ez most egy anime karakter esetében kicsit hülyén hangzik, de remélem, hogy érthető, hogy mire gondolok. ^^'

A másik nagy furcsasága - mert ez nem is negatívum - ez a nagy kusza érzelmi szál, ami Kirito és Sugu között van. Unokatestvérek (kezdjük ott, hogy elsiklottam emellett, és bár értettem, hogy adoptálták, de ez valahogy kiment a fejemből, ezért abban a hitben néztem az animét, hogy testvérek), de Sugu beleszeret Kiritóba. Ez még csak hagyján, de a csavar ott van, hogy bár Sugu idegenkedik a videojátékoktól, ám bekapcsolódik az ALFheim Online játékba, és én végig abban a hitben éltem, hogy Sugu végig tudta, hogy az unokatestvére az, akivel találkozik a játékban, és valójában azért kapcsolódott be, hogy segítsen neki megmenteni Asunát. Csak Kirito nem tudott róla. Ám a 22. részben kiderült, hogy egyáltalán nem tudtak egymásról, Sugu teljesen kétségbeesik, amikor megtudja, hogy ki az, akivel játszott. A poén ugyanis ott van, hogy beleszeretett abba a srácba, akivel együtt volt a játékban, de nem tudta, hogy ugyanabba a fiúba szeretett bele, mint akibe a valóságban. Szegény lányt, komolyan mondom, annyira sajnáltam. ^^' Egyébként azért is hittem azt, hogy az unokatestvére megsegítésére ment a játékba, mert amikor Kiritóék kijöttek a SAO-ból, akkor Sugu többször átölelte őt, hogy minden rendben lesz, és bármiben segít neki.

Az utolsó rész sem tetszett, ahogy le lett zárva az a "nagy" harc Asunáért. Azt láttam, hogy a faszi (nem jut eszembe a neve) miket csinált Asunával, és ezt nagyon jól le is rendezték a játékban, az nagyon jó volt. De hogy a való világban Kirito elveszi a kést, és elvágja vele a torkát... Ez nekem egyáltalán nem jött be. Egy játék keretén belül sok mindent meg lehet csinálni, de a való világban így lerendezni egy "vitát", inkább egy alávaló ember tenne ilyet, nem pedig egy hős. És ez már csak azért is csalódás nekem, mert bevallom őszintén, az elején nekem nem tetszett, hogy két szereplő összejön a 10. részre. De próbáltam elhesselgetni ezeket az érzéseket, mert azt gondoltam, hogy csak irigységből nem tetszik, mert de jó lenne nekem is olyan szerelemben élni... Aztán a 12. részben bejött a kislány, Yui, akinek ugye senkije nincs, és olyan boldog volt, hogy egy férfi és egy nő mellett ébredhetett fel, rögtön papa-mama lettek neki. Most eltekintenék attól, hogy 16 évesen kicsit furcsa szülői szerepet adni két embernek, mert megvan ennek a maga értelme. Én ezt úgy dekódoltam magamban, hogy attól, hogy valaki más, neki ugyanúgy szüksége van az érzelmi biztonságra. Yui mássága abban merül ki ugye, hogy ő egy program. Majd jött a 14. rész, ahol csak lestem, hogy mit meg nem csinálnak... Nagyon messzire mentek el a történetben, ráadásul a SAO játékszabályainak megszegésével folytatódhatott csak a történet. Ugyanis Kirito és Asuna is meghaltak, és aki abban a játékban meghal, az a valóságban is eltávozik ugye, és ők ketten a való életben mégis tovább élnek, ezért nem tudtam elképzelni, hogy hogyan tovább. Aztán jön az új játék, ahol a szerepek megváltoznak. És mondom, ahogy a játéknak vége lett, az tetszett, mert ott, abban a közegben tényleg láthattuk, hogy végzi egy alattomos, gyáva ember, akinek csak a saját érzései szentek. De ahogy a való világban véget vetettek ennek, az nagyon nem jött be. Pedig pont azt vártam, azért is próbáltam a negatív érzéseimtől elhatárolódni, mert abban reménykedtem, hogy a végére látni fogom, hogyan lehet hősiesen küzdeni a szerelemért, de így... Én senkinek az életét nem venném el, hát ki vagyok én, hogy rendelkezzek más felett. Mindnyájan emberek vagyunk, ha ő istennek hiszi magát, és azt hiszi, hogy bármit / bárkit megkaphat könnyen, akkor az élet úgyis benyújtja neki a számlát, és az egyáltalán nem lesz olcsó. A szerelmi szál miatt meg nem hiába volt rossz érzésem.

SPOILER VÉGE

Tehát, ahogy összegezni tudom a gondolataimat, az első fele, a SAO egy dinamikus, pörgős játék, imádtam, egész nap a fejemben volt a történet, alig vártam a folytatást, majd jött ez a szerelem, és aztán az ALFheim Online, ami egy vontatott, lassú történetet hozott magával, ahol már csak a két főszereplőn volt a hangsúly, mindenki más eltűnt. Megvan ennek is a maga értelme, de mintha két külön animét láttam volna, valahogy nem tudom a két játékot összekapcsolni. Hát, nem tudom, hogy mit mondjak így a végére, nagyon sajnálom, hogy így alakult, pedig annyira vártam. De az látszik, hogy jön a folytatás, kíváncsian várom a Sword Art Online II-t, vagy amilyen alcíme lesz. De még a mangának meg a Light Novel-nek sincs vége. De ha az ad egy kerek egészet, akkor még változhat a véleményem jó irányba. :)

2013. augusztus 14., szerda

Kawada Mami - See visionS videoklip

Lassan a végére érek a To Aru Majutsu no Index II animének, így volt szerencsém a második openinghez, melyet ugyanúgy Kawada Mami énekel, mint az elsőt. Ez egyértelműen jobban tetszik nekem. A No Buts! nekem túlságosan erőszakos, viszont ez a See visionS eléggé rejtélyes. Tipikus trance dal, amivel nagyon vigyázni kell, mert aki rákap, az függő lesz. Ilyen volt nálam az első széria első openingje, a PSI-missing, azt is sokat hallgattam. Az eltorzított hang teszi elsősorban titokzatossá, az I've Sound megint bebizonyította, hogy érti a dolgát. Viszont a videoklip nekem annyira nem jött be:

http://www.youtube.com/watch?v=BQAnRJU9WzA

Amúgy az anime egészen jó, de nem gyakorolt rám nagy hatást, de Index-san miatt emlékezetes marad számomra.

2013. augusztus 12., hétfő

Team Nekocan [Neko] featuring. Yonekura Chihiro: Sticky Lucky Stupids dalszöveg

Köszönet Leeának a romanizálásért. :)

Kanji dalszöveg

Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.

チョコレートで乾杯しましょう
タルトのテーブルクロス
このジェリービーンズの器も
悪魔だって喜ぶ
甘いサプライズ

Dive into party night パジャマのままカラフルなキャンディの海
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?キ・ラ・キ・ラ)
Dive into sweet sweet night 深まる夜 Let's dance Let's drink 大騒ぎ
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)

クラッシュゼリーに弾かれて
肩を組んでへべれけ歌う
悪ノリが過ぎて怒られて
クスり笑うミラーボール

もう一度乾杯をしましょう
長い夜なのだから
ふかふかなシューの肘掛と
包み込む香りはプティングのようね

Dive into party night オレンジペコにお気に入りのナンバーをかけて?
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?キ・ラ・キ・ラ)
Dive into sweet sweet night 明けていく夜 Let's dance Let's drink 大騒ぎ
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)

ビターな夜を飲み干して
パレードまだ悪魔は踊る
鏤められた甘い罠に
角砂糖の夢見ながら

Unlucky ah ah
Stupids ah ah
La La La La

寝ぼけながらいつもおかえり(おかえり)
呟いたらきっときっと届いてる届いてる
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)

クラッシュゼリーに弾かれて
肩を組んでへべれけ歌う
笑い疲れて眠い顔に
それじゃあまたねオヤスミ

Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.

Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.

Romaji dalszöveg

Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever

CHOKOREETO de kanpai shimashou
TARUTO no TEEBURU KUROSU
kono JERII BIINZU no utsuwa mo
akuma datte yorokobu
amai SAPURAIZU

Dive into party night PAJAMA no mama KARAFURU na KYANDI no umi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? KI-RA-KI-RA)
Dive into sweet sweet night fukamaru yoru Let's dance Let's drink oosawagi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)

KURASSHU ZERII ni hajikarete
kata wo kunde hebereke utau
waru NORI ga sugite okorarete
KUSURI warau MIRAA BOORU

mou ichido kanpai wo shimashou
nagai yoru na no dakara
fukafuka na SHUU no hijikake to
tsutsumikomu kaori wa PUDINGU no you ne

Dive into party night ORENJI PEKO ni oki ni iri no NANBAA wo kakete?
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? KI-RA-KI-RA)
Dive into sweet sweet night aketeku yoru
Let's dance Let's drink oosawagi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)

BITAA na yoru wo nomihoshite
PAREEDO mada akuma wa odoru
chiribamerareta amai wana ni
kakuzatou no yume minagara

Unlucky ah ah
Stupids ah ah
La La La La

neboke nagara itsumo okaeri (okaeri)
tsubuyai tara kitto kitto todoiteru todoiteru
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)

KURASSHU ZERII ni hajikarete
kata wo kunde hebereke utau
warai tsukarete nemui kao ni
sore jaa mata ne OYASUMI

Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever

Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever

2013. augusztus 10., szombat

Megidézlek, Azazel-san.

Tegnap elkezdtem nézni a Yondemasuyo, Azazel-san.-t (a magyar fordítása a post címe), pont azzal dacolva, hogy Leea mondta nekem, hogy szerinte nem bírnám ezt az animét, mert olyan durva jelenetek vannak benne. Én elismerem, érzékenyebb vagyok az átlagnál, ezért előfordulhat, hogy lesznek benne ún. "nehezebb" jelenetek, de úgy voltam vele, hogy dacból, hogy megmutassam, hogy igenis kibírom, megnézem ezt az animét. Az első két részt láttam belőle, és amit eddig láttam, az nemhogy tetszett, hanem határozottan megihletett. Azt tudni kell rólam, hogy bár pozitív gondolkodás híve vagyok, azért vannak dolgok ezek a világon, melyeket én is olyan szörnyűnek tartok, hogy talán nem ártana néha hasonlóan radikális módszert alkalmaznunk, hogy helyretegyük a dolgokat. De miről is van szó?

SPOILER-TARTALMÚ BEKEZDÉS

Az anime lényegében egy nyomozóirodában játszódik, azzal kezdődik, hogy Sakuma Rinkót felveszik ebbe az irodába. Azt hitte, hogy csak egyszerű nyomozói feladatokat fog ellátni, ám az iroda vezetője, Akutabe hamar rávilágít a lényegre. Ugyanis itt mindig kiderül az igazság. De ennek mikéntjéről már nagyon kevesen tudnak. Akutabe bevezeti az újonc hölgyet a hátsó terembe, ahol varázslattal megidézi az egyik démont: Atsushi Azazel-t. Ő az a nagyon kedvesnek látszó kis oroszlán (vagy kutya?) aki a Pandemic!! és a Revival! kislemezek borítóin is ott menőzik. Na szóval, ennek a démonnak a fő képessége a szexuális vágy keltése, és mivel az első részben csak őt mutatják, ezért ekörül forog a téma is. Persze ő maga sem mentes az ilyen jellegű vágyaktól, azonnal rászáll Rinkóra.

Az anime tele van brutális, morbid poénokkal. "Csodálatos", ahogy a férj megcsalja a feleségét. Olyan szinten mutatják, ahogy a férfi "osztja" a nőt, hogy épp, hogy nem szükséges a 18+-os karika. Persze azt se felejtsük el, mennyire engedékenyek a japánok a szexualitás kapcsán. Az asszony kereste fel a nyomozóirodát, hogy valami nincs rendben a férjével, és hogy segítsék kideríteni, hogy mi történhetett. Persze, az igazság kiderül, és mi a férfi büntetése? Impotenssé teszik. Annyira evidens, nem igaz? Így biztos, hogy örökre hűséges marad imádott feleségéhez. Na ezt a bizonyos megcsalást szeretett démonunk idézte elő, és arról is ő intézkedett, hogy aztán ez ne fordulhasson elő többet. És a mellékes poénok, ahogy a hatalmas mellű nő bemutatkozik, és amikor lehajol, a földre borulnak a mellei, majd ahogy visszaegyenesedik, az ég felé néz. Vagy a szerződés megkötéséhez éppen nem volt pecsét a közelben, mit a megoldás? Levágnak egy szeletet Rinko ujjából, és a vérével pecsételik le.

óAztán a második rész se kutya, ahogy a kutyát (de tényleg :D) elkapják, mert az új nyomozáshoz szükség van rá. Itt mutatkozik be a második démon: Beelzebub, aki meghipnotizálja, és a kutya szó szerint beszarik a félelemtől. Ez a démon, ha lehet még brutálisabb, neki az a különlegessége, hogy képes kihozni az emberek legsötétebb oldalát. Ebben a részben a kutya tulajdonosa lesz a fő célpont, akit meghívtak a Fuji TV állatbarát műsorába. Külön poén, hogy a beszélgetést gyorsítva, blablásan adják elő. XD Majd a műsor vége felé, Beelzebub kihozza belőle a valódi énjét, és a kezében levő kutyának eltöri az összes csontját, és a földhöz vagdossa. Hamar kiderül, hogy valójában Azazel-san volt a kezében, a kutyáját addig elbújtatták. Szegény démon, alaposan kikészült. XD És ezek még csak a kezdetek, és mi lesz ennek a vége? ...

SPOILER VÉGE

Már az első részből kiderül, hogy az anime fő célja az emberiség kigúnyolása. Ez az első két epizód is olyan emberi történéseket tartalmaz, amik nagyon is gyakran megtörténnek, csak lehet, hogy sokunkban nem is tudatosodik, hogy az létezik. És én értem ezeket a radikális, durva jeleneteket, és tényleg azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, melyek ráadásul közvetlenül érintenek, ahol, ha lehetséges, én is hasonló módszerekkel tennék rendet. Én megmaradok alapvetően az a kedves, már-már gyámoltalan egyén, aki eddig is voltam, de legbelül bennem vannak ezek a radikális dolgok, csak az alapvető jellemem nem engedi, hogy kitörjön. Magyarán, küzdök a bennem levő démonok ellen. Az, hogy nem mindig sikerül... emberből vagyok.

Azért vannak jelenetek bőséggel, amik cenzúrázva vannak, ahogy a mangában is, talán ezért is bírom ennyire, de ha valaki kemény animét akar nézni, annak ajánlom figyelmébe az Another-t. Ott voltak nagyon durva jelenetek, amikor a lány alatt leszakadt a lift, és mutatják, ahogy a feje a földhöz csapódik, néhány napig konkrétan féltem liftezni. De inkább az előszereplős -, dokumentum filmek azok, amik hatással lehetnek rám, ha arról van szó. Néhány hete láttam egy dokumentum filmet a vietnami háborúról. A film egészében érzékeltette, hogy a '60-as, '70-es évek nem feltétlen az az időszak, amikor kellemes volt Délkelet-Ázsiában élni. De volt egy olyan jelenet, amikor az egyik vietnami pasasra (talán vietkong volt, nem tudom biztosan) nappal az utcán fegyvert fognak, és minden szívfájdalom nélkül megölik, és mutatják, ahogy homlokából ömlik a vér és lassan a földre rogy. Na ez olyan jelenet volt, aminél nekem kellett egy pár perc, mire magamhoz tértem. Azt betudni, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor tényleg semmi nem számít. Borzasztó látvány volt, főleg azért, mert látható volt, hogy mennyit ér az élet, bárkit azonnal meg lehet ölni.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy az anime meddig fog elmenni brutalitás terén, azt hallottam, hogy az első széria viszonylag nézhető, de a Z nagyon kegyetlen. Állok elébe. Amúgy van ismertető az AnimeAddicts-on, hihetetlen jóra sikeredett, a háttértörténetet is elmeséli, meg hogy honnan származnak valójában a démonok.

2013. augusztus 9., péntek

Geschindigkeitüberschreitung

Mindig megmosolyogják a német nyelvben az ilyen hosszú szavakat, ez konkrétan gyorshajtást jelent. Geschwindigkeit a sebesség, az Überschreiten pedig átlép, túllép, az -ung végződés képzi a főnevet, és és máris egy extra hosszú német szó jött össze. A két szó külön-külön sem rövid, de hát ezért találták ki a magyarban a kötőjelezést.

Még jogosítványom sincs, úgyhogy a téma felől nemigen tudnék hitelesen beszámolni, csak annyit tanácsolnék, hogy ha 50 km/h-s tábla van, senki ne menjen 51-gyel, és annál többel. Az új laptopról akartam írni, mert hát az ember reméli, hogy minden probléma megoldódik egy új szerkezettel, de hát úgy néz ki, hogy alkalmazni kell az egy éves garanciát. Windows-ba belépés előtt kiír valami üzenetet, és hogy ha nem nyomok meg semmit, akkor kikapcsolja magát. Ha megnyomom mondjuk az entert, akkor belép a Windows-ba. Mondjuk nekem már az elejétől nem tetszett, hogy eléggé felforrósodik a gép, most ez. Aztán, ugye ahogy mostanság megint nézek animéket, az utóbbi 1-2 napban a videó is szaggat. Megnéztem a feladatkezelőben, a memóriával nincs baj, az bírná a CPU az, ami a videolejátszó mellett ilyen 70 körülre megugrik, és a CPU-használat azonnal eléri 100%-ot. Ez elgondolkodtatott, hogy mitől lehet, mert én nyilván nem állítottam semmit. Mert néztem a többi programot, a legtöbbje olyan 0-2 között mozog, 1-2 program van, ami esetleg eléri a 10-et, de hogy mi ez a 70-es érték, nem tudom.

Amíg nem találok rá megoldást, addig a régi laptopon animézek, vagy kiteszem Pen Drive-ra, és azt a TV-re csatlakoztatva, az még egyszerűbb. :)

Egyébként a német nyelvből most jönnek a nagyon nehéz nyelvtanok. A feltételes jelent még viszonylag tudtuk követni, de a feltételes múlt, főleg módbeli segédigével... Ennél már csak a feltételes mód szenvedő szerkezettel lesz még csodálatosabb. Az a nehéz ebben a nyelvtanban, hogy legtöbbjét (vagy az összeset) KATI szórendben képezzük, tehát az ige a legvégére kerül, és módbeli segédigével együtt nem ritka, hogy három ige közül kell helyesen kitalálni, hogy melyik kerül jó helyre. De semmiség, meglesz a nyelvvizsga!

Chihiro Yonekura - Hidamari wo Tsurete (Ballade Version)

Majdnem 9 perces a Chihiro Yonekura: jam albumon levő "Ai no Uta" (album version) dal. Maga a nóta valami 4:41 körül van, de egy perc csend után megszólal egy lágy dallam, a Hidamari wo Tsurete egy lassú, zongorára hangszerelt változata. Nekem annyira tetszik, hogy kivágtam ezt a kis dalrészletet, és külön kitettem YouTube-ra, hogy a többi japán zene iránt érdeklődő számára is elérhető legyen:

http://www.youtube.com/watch?v=KxOfetTfcFQ

2013. augusztus 7., szerda

K anime végignézve

Néhány órája láttam a K anime utolsó részét, de még most is a hatása alatt vagyok. Az utolsó rész, ahogy lezárja az egészet, az egy hatalmas

10/10

pontot érdemel. Öntudatlanul is visszautal az elejére, ami ugyan nagyon kusza volt, nem lehetett érteni, hogy miért történnek a dolgok, vagy hogy ami történt, arra miért jön még rá az az esemény is. Nem lehetett megtalálni a logikát, de felpörögnek az események a végére, és szépen választ kapunk a kérdésekre. Annak ellenére, hogy mozgalmas, mégsincs elkapkodva a vége. Erre nagyon kevés anime képes. Nagyon szép volt a lezárás, engem meghatott. Nem sírtam, de nagyon közel voltam hozzá. De mivel nem szeretek rébuszokban beszélni, ezért:

SPOILER KÖVETKEZIK! Ha nem láttad az animét, de szeretnéd megnézni, akkor ugord át ezt a részt

Ez az anime részint rávilágít arra, hogy mit tartok én az élet értelmének: Hogy maradandót alkoss. Nem kell, hogy emberek milliói kövessenek téged. Ha egy pár embernek is örömöt okozol életében, és követni fogja azt, amiben hittél, már nem haltál meg hiába. Ezt mutatja meg ez az anime. Mert bár végül a háborút mindkét fél kvázi elvesztette, mert mindkét király meghalt, de végsősoron mindketten győztek. Nagyon szép volt az a jelenet, amikor Neko megtalálja Shiro esernyőjét, és mondja, hogy visszaviszi neki. De Kuroh mondja, hogy nem tudja már visszavinni neki... Erre Neko, tehát ő a mi királyunk. Nagyon megsiratja, Kuroh úgy tűnik megértette, mire gondolt Neko, átöleli, és mondja, hogy ő tényleg mi a királyunk. Vagy a másik, amikor a vörösök királya ment el, szól közben a -Requiem of Red-, majd a síró tömegből valaki elkezdi kiáltani, hogy "No blood, no bone, no ash", és aztán mindenki egy emberként harsogja. Most is beleborzongok, ha rágondolok. Én ezt hívom szép halálnak, az a két ember nem hiába halt meg.

Ugye írtam arról, hogy mennyire szeretem angela: To be with U! dalát, amit továbbra nagyon szeretek, de egy ilyen komoly történet után egy ilyen zenét hallgatni nekem kicsit illúzióromboló volt, én legalábbis ennek nem találtam meg az értelmét. De az ending dal (Komatsu Mikako: Tsumetai Heya, Hitori) nagyon a helyén van, és érthető, hogy miért szolgál endingként. Komatsu Mikako Neko hangja, és itt részint a saját (karakterének) magányáról énekel, de Shiro mellett boldog. Nagyon szép dal, csak azért nem hallgatom sokat, mert már-már demoralizáló hatású, szerintem a depressziósokat képes lenne még jobban maguk alá ásni. De azért hallatszik, hogy atsuko és KATSU írták a zenét, benne van az angelás stílus.

Ami miatt még nagyon jó volt az anime, hogy nem tárta eléd a teljes történetet, nem rágta a szádba, hogy mi miért történik, hanem gondolkodásra késztet. Én is sokat gondolkodtam, hogy áll össze a történet, én a következőre tippelek, hangsúlyozom, saját gondolatmenet: Azért mentünk vissza az 1945-ös Németországba, mert ott van a kapcsolat a két látszólag egymástól teljesen független történetnek. Egy réges régi lezáratlan történet zárul le ebben az animében. Nem vagyok biztos abban, hogy okosságot mondok, de Yashiro reinkarnációja Weissmannak, és valahogy visszatér a lelkébe, ezért mutatkozik be a 11. rész végén Weissmannként. És azt a régi harcot fejezik be most. Melyet bár mindkét klán elvesztett, mert a királyuk meghalt, de végsősoron mind a ketten győztesnek mondhatták magukat.

SPOILER VÉGE

Megnéztem a Tsumetai Heya, Hitori dalból készült videoklipet, nagyon tetszett. A YouTube-on nem találtam meg teljesben, de egy részletben itt van:

Igazából ez a másik ok, ami miatt szeretek animét nézni. Nemcsak maga az "anime nézés" élménye ér, hanem hallhatok olyan dalokat, amiket eddig nem. És én, akinek a zene lételeme, annak ez külön élmény. Ráadásul a japán zenét azt tartom csodálatosnak, mert még most is hallani olyat, amit eddig soha, ezért sok mostani zenére lehet azt mondani, hogy ezekre még x év múlva is emlékezni fogunk, annyira jók lettek. Érdekes egyébként hallani, hogy Komatsu-sannak kicsit nehezére esik az r betűt kimondani, de a dalból ki lehet hallani, hogy nem hiába ragadott mikrofont, és jól teszi, hogy énekel.

Mindenkinek ajánlom az animét, nekem egy élmény volt.

2013. augusztus 5., hétfő

Új trükk és régi emlékek

Na, egy hét szünet után újra itt. Történnek ugyan dolgok, de nem olyanok, hogy azt kiírjam, így inkább csak akkor írok, amikor érzem, hogy tartalommal tudom megtölteni az adott postot.

Tegnap Truner beszélt nekem a Trillianról. Eddig én azt hittem, hogy ez egy ilyen képregényes-kártyás-fantasys bolt, Budapesten, ha jól emlékszem, valahol a Ferenc Körút környékén van / volt. Lehet, hogy inkább már csak volt, mert nem nagyon találok már rá az interneten. De mint tegnap kiderült, hogy ez egy chatprogram, amely szinte az összes létező chatprogramot egyesíti. Bele lehet ágyazni a Skype-ot (megszokásból MSN-nel akartam kezdeni a felsorolást, de aztán rájöttem, hogy az már nem létezik), Google Talkot, Irc-et, AIM-et, Yahoo Messengert, és amit még nem szégyellünk. Persze saját accountunk is van, így magán a programon keresztül is fel lehet venni egymást. Ahogy néztem róla képeket, egyből sejtettem, hogy ez nem egy rossz dolog, aztán azonnal beleszerettem. Ez tisztára olyan, mint a régi MSN, amibe szinte szerelmes voltam annak idején. De hogy sokat lógtam rajta, az tény. Ez a program nekem tisztára azokat az időket idézi vissza a maga nemes egyszerűségével, mint amilyen annak idején az MSN volt. Próbáljátok ki ti is, nekem legalább is nagyon tetszik. Nem tökéletes, mert nem lehet mindent testre szabni (például idegesít, hogy az embereket aszerint csoportosítja, hogy honnan vannak importálva, és ezen sehogy nem változtathatok), de ennek ellenére nagyon jó lett.

Mai nap játszottam a Game Boy Advance-es Mario Kart: Super Circuit-tal, és így tök spontán rájöttem egy trükkre, az egyik nehéz pályán hogy lehet levágni a pálya felét. A SNES pályák közül a legendás Donut Plains 3-ban történt meg. Ott ahol az egyik szaggatott hídnál van egy nagyobb hézag, előtte van egy ugrató (ez a SNES verzióban egyébként nincs). Na ott kell gombát használni, és ha ügyesek vagyunk, a pálya végén találjuk magunkat. Hát ez... Meg is oldottam minden problémámat, mert ott szenvedtem Bowser-rel és Peach-csel az 1. helyért, de az egész egy huszárvágással meg lett oldva. Arról nem is lelkesedve, hogy pont az arany serlegért harcoltam, mivel 150cc Star Cup-on még csak a bronz volt meg a 3DS változatban. Az ilyeneket soha nem felejtem el. Ezt a háttérképet meg találtam a neten, most látom először, és szerintem egészen menő lett.

Tegnap eszembe jutott, hogy nagyon rég nem hallottam már Suara: Yumeji albumát, így tegnap elővettem. Sok régi emlék... 3 évesek. De az a lényeg, hogy 2010. nyarán hallgattam nagyon sokat ezt az albumot, így azokból az időkből hoz fel nagyon sok élményt, mely a maga viszontagságaival együtt egy csodálatos időszak volt, boldog vagyok, hogy megélhettem. És most agyban egy kicsit megint ott lehettem. A CD-t még akkoriban vettem meg, nagyon örültem neki, és most is megbecsülöm az eszmei értékét annak ellenére, hogy ma már nem tudom hallgatni, mert nincs már meg az DVD lejátszó, mely SACD-t lejátszott. Igen, ez az SACD kiadás, ez egy bónusz dalt tartalmaz, a MOON PHASE-t, amiről már annak idején is írtam, hogy mennyire a hatása alatt voltam. Ma is azt gondolom, hogy a világ egyik legszebb szerelmes dala, amit valaha hallottam. Azért, mert az a beteljesült szerelem hangulata van, amiben annak idején nagyon reménykedtem. Ez az érzés még most is áthat, csak mivel már nem ott vagyok, és nem azok a körülmények, ezért kicsit másabb, de most is érzem, hogy miért szerettem annyira. Az 1. helyről azóta sem tudtam egy dal sem kitúrni, a Last.fm profilomon ez minden idők legtöbbet hallgatott dala nálam:

Az album többi dala is tele van nosztalgiával, Suara pedig a maga mély hangjával most is el tud varázsolni. Nagyon sajnálom, hogy manapság nem aktív a karrierje, hiányoznak az új dalai. Olykor jelentet meg digitális kislemez formájában, egy-egy dalt, próbáltam is letölteni őket legálisan, de nem engedték, hogy Magyarországra kerüljön a dal... Legalábbis ilyen szerzői jogok, meg egyéb nyavalyákra hivatkoznak, idegeskedtem is miatta. Ha megvenném, és kifizetném érte a pénzt, akkor nem mindegy, hogy itt van nálam? Ugyanezzel az erővel eBayről sem lehetne vásárolni semmit. Sajnálom egyébként, mert kíváncsi vagyok arra a négy dalra, biztosan szépek.

A 14. résznél tartok a Sword Art Online-ban, és meg vagyok lepve, hogy merre ment el az anime története. Az 1. részben elhangzott játékszabályok alapján így is szabályt kellett szegni, hogy az történjen, ami most megtörtént, de lehet érteni a lényegét, hogy miért történtek a dolgok úgy ahogy. De el nem tudom képzelni, hogy hova tovább, még van 11 rész. Mindenesetre miközben Kirigaya Kazuto megkeresi élete szerelmét, egy fordászt is ejtsen útba. A K animét meg szerintem újra meg kell majd nézzem, számomra érthetetlen, hogy mi történik így első szusszra. A 10. rész után alig látok összefüggést, a cselekmény meg több szálon is fut, és csak nagyon lassan derül ki, hogy mik az összefüggés a történések között. 13 részes az anime, tehát nem sok esély van arra, hogy az egész történet egy kerek egészet alkosson, esetleg két esetet tudok elképzelni arra, hogy egyben legyen az egész: 1. Az utolsó három részben ledarálják a történetet, és akkor érthetővé válik az egész, de ha gyorsan elsietik a végét, az legalább annyira káros, mintha semmi nem történne, mert akkor nincs meg a valódi értelme a történésnek. 2. Yashiro szépen elmeséli az egész életét, és akkor látni fogjuk, hogy mi hol merre. Vagy az, hogy másodjára megnézem majd az animét, de szerintem ha 20× megnézem, akkor sem fogom megérteni, hogy kerültünk a 9. részre a II. világháborús Németországba, ha nem lesz rá magyarázat.

2013. július 27., szombat

Sword Art Online, To Aru Majutsu no Index és K

Új metódust találtam ki a német nyelv tanulására, aminek az lett a vége, hogy megint nézek animéket. Nem nehéz kitalálni, hogy német felirattal kerestem olyan animéket, melyek egyébként is érdekeltek volna, és akkor kössük össze a kellemeset a hasznossal. A címben felsorolt három anime közül csak a To Aru Majutsu no Index II-t találtam meg német felirattal. Nem nagyon vannak németül animék, az angol mellett leginkább spanyolul lehet animét találni, ami nem is csoda, hiszen szinte egész Dél-Amerika spanyolul beszél, és ott hatalmas animés bázis van, irigylem is őket, mert sokszor járnak oda olyan japán előadók koncertezni, akiket szeretek. A másik két animét végül nem találtam meg német felirattal, viszont a Sword Art Online első 5 része előkerült magyarul. A SaburoSubs csinált hozzá feliratot, alapból nem rossz, csak volt benne néhány elgépelés, valamint a "muszály"-tól nekem muszáj a falra mászni. Amúgy jó szöveget írtak, ezért utána is néztem, hogy nem-e csinálták meg a többit, de arra jutottam, hogy abbahagyták a feliratozást. Aztán végül egységesen a HorribleSubs által feliratozott részeket szedtem le magamnak, ahogy a K anime esetében is.

Sokaktól hallottam, hogy mennyire jó anime a Sword Art Online, érdemes megnézni. És tényleg! Hosszabb idő után végre egy olyan anime, ahol nem azt nézem, hogy mennyi idő telt el, vagy mennyi van még hátra az adott részből, hanem egyszerűen csak élvezem, amit látok! 2022-ben járunk, amikor megjelent az év legjobban várt játéka, a Sword Art Online, melynek első 10.000 példányát percek alatt elkapkodták. A játékos bekerül magába a játékba, ám azzal nem számolnak, hogy ez mivel jár. Ugyanis sehogy nem jöhetnek ki a játékból, csak úgy, ha teljesen végigjátsszák a játékot. Aki a játékban meghal, az a valóságban is, oly módon, hogy a NervGear nevű Virtual Reality sisak (ami által bekerülnek a játékba, és minden érzéket irányít) megsüti a játékos agyát. Akkor is ugyanez történik, ha valaki valóságban leveszi róluk a sisakot. Hová nem fejlődhet egy MMORPG? A szabályzata eléggé bonyolult, nem is írnám le, egyébként sem tudom észben tartani, csak ha az adott jelentben szembesülök vele, hogy tényleg, ilyen is van. És milyen érdekes, hogy annak ellenére ragadja meg a figyelmemet, hogy az MMORPG teljesen távol áll tőlem, én a World of Warcraft és társai felett csak úgy átnézek. Eleinte a 2008-as évet juttatta eszembe, amikor annyira szerettem a Zelda játékokat, emlékszem, annak idején elgondoltam, hogy akár Zelda játékból is lehetne valami hasonlóan komoly történetet kitalálni, és meganimésíteni. Mondjuk manga készült belőle, és egészen jó lett. Most a 6. résznél járok az animében (egy nap egy részt nézek meg), de már most tudom, hogy végig fogom nézni. Nagyon várom, hogy alakul a történet, eddig nagyon tetszik. Egyébként az biztos, hogy egyszer a valóságban is eljutunk idáig, hogy mi leszünk benne a játékban, de szerintem 2022-es év még korai. Én kb. 2030-ra tippelem, hogy eljutunk odáig. Az animében hallható zenéket Kajiura Yuki írta, amiket így kihallok, azok tükrözik a nevéhez fűződő minőséget, le is szedtem a két OST CD-t, majd meg fogom hallgatni. Az opening: LiSA: crossing field igen nagy divat lett a karaokésok körében, nekem annyira nem jön be. Mégis azt mondom, hogy százszor inkább ilyen zene legyen divatban, mint bármi más, ami nem méltó arra, hogy ismert legyen. Csak engem sajnos nem inspirált arra, hogy többször meghallgassam. Az ending: Tomatsu Haruka: Yume Sekai tipikus animét lezáró ending dal. Kellemes, dallamos, de engem nem fogott meg. Végülis részemről elmondható, hogy az openinget és endinget leszámítva (de csakis egyéni ízlés okán! Amúgy minőségi dalok) nagyon-nagyon jó anime.

Tavaly néztem a 11. részig a To Aru Majutsu no Index animét, be is jött, az még sokkal játékosabb, és viccesebb, mint a második széria. Ez már eléggé komoly. Harcok nővérekkel, stb, most olvasom, hogy nagy hiba, hogy félbehagytam, mert annyira szorosan követi az első szériát, hogy szinte ki is lehet jelenteni, hogy a második évad első része az elsőnek a 25. része. Végül is látom, és értelmezem is, hogy mi történik, csak a miértekre nem keresek választ, mert tudom, hogy az az első szériában van. De úgy elnézegetem, meg figyelem közben a német feliratot, és örömmel konstatálom, hogy egész sokat tudok németül. Amúgy maga az anime olyan, hogy egészen jó, de nekem nem akar kibontakozni, úgy elvan magával. Meg tele van ecchi, fanservice jelenetekkel... nyilván én is tök véletlen esnék úgy egy lányra, hogy belássak a bugyijába, teljesen valószínű. Az opening: Kawada Mami: No Buts! elsőre nem fogott meg, mint az előző széria PSI-missing dala, de mostanra egészen megszerettem. Érdekes a trance stílus, egyszer beszéltem is róla Sleeplesslydiával az Okui Masami Abyss és Automaton dalok kapcsán, hogy olyan érdekes, hogy ezek olyan táncolósak, bulizósak ritmusuk alapján, de mégis fájdalmat érzek bennük. Aztán el is magyarázta, hogy ez a zenei stílus nagyszerűen alkalmas a szerelem egy érdekes módjának kifejezésére, amikor érzed, és tudod, hogy fáj, mert korlátokhoz vagy kötve, mégis benne vagy, mert szenvedéllyel tölt el. Nagyjából így mesélte el, és rájöttem, hogy igaza van, és valószínűleg azért is vagyok ennyire érzékeny erre a fájdalomra, mert átéltem már, így nagyon jól tudom milyen az, amikor nem lehetsz vele, de mégis fogva tart az érzés. Az ending: Kurosaki Maon: Magic World is hasonlóan trance-es hangzású, de valamivel lájtosabb, annyira nincs is rám hatással, mint az opening.

Naná, hogy az angela miatt kezdtem el nézni a K animét, majd nem, mi? A MondoConos postból lemaradt, hogy amikor a karaokén Daki a Dragon Ball Z: Hitori Ja Nai dalt énekelt, akkor beszéltünk össze Leeával, hogy ezután kéne angelától a Boku Ja Nai-t énekelni. Az egy nagyon menő szám. Na erről az animéről meg azért nem tudok sokat mondani, mert nagyon lassan csordogál a történet. A 2. rész után úgy valami dereng, meg értelmezem a dolgokat, de még igen sok része hiányzik a kirakósból. Egyedül annyit tudok, hogy Isana Yashiro-t el akarják tenni láb alól, ám nem lélegezhet fel, amikor Yatogami Kuroh megmenti, ugyanis ő is meg akarja ölni. Shiro eközben meg éli a maga bohókás életét a cicusával, aki hirtelen meztelen nővé változik (Fanservice...), és amikor Shiro ruhát akar rá adni, addig elutasítja, hogy ő utálja a ruhákat. Igencsak komikus jelenetek, amikor a lány meztelenül kivezeti az utcára főhősünket, menekülve Kuroh-tól. Egyébként a két névben nem véletlen van kiemelve a Shiro (fehér) és Kuro (fekete) szavak, ugyanis az animében a színek jelentésének nagy szerepe van. Persze Yashiro nem olyan ártatlan, mint ahogy azt a fehér haja és ruházata indokolná. ^^' Csinál egy-két gazságot. A következő részeket meg izgatottan várom, mert annak ellenére, hogy nem tudtam meg sokat elsőre, nagyon is tetszik az anime. Az opening: angela: KINGS nincs mit beszélnem, megtettem már korábban, tipikus angela dal, de csakis a legjobbak között. Nem hiába, ha atsuko és KATSU együtt leülnek zenét írni, abból csak jó dolog születhet. Vártam is, hogy melyik dal lett az ending, de csak félig van köze az angelához, mert a zenét ők írták, de amúgy: Komatsu Mikako: Tsumetai Heya, Hitori. Füleltem is először, hogy jól hallok, mert első hallásra nagyon bejött, amit hallottam. Le is szedtem a kislemezt, meghallgattam többször is a dalt, és nagyon tetszik. Szép, kellemes ballada, ezek után kérdeztem is magamban, hogy angela miért nem dolgozta fel a ZERO albumára? Egyébként is nagyon jóra sikeredett az album, de még nagyobb durranás lett volna ezzel a dallal. Nagyon egyedi lassú, ballada dal. Hallani benne bánatot, de egyáltalán nem szomorú. Én nagyon élvezem.

Meghajolva köszönöm a német nyelvnek, hogy visszarántott az animék felé, megint élvezem az animézést. De háromnál többet nem akarok egyszerre nézni, ha végzek a K-val (az 13 részes, a többi 24, 25), akkor az Arata Kangatari jön.