Dr. Mario promós anyagok

A NES-es papírok ritkák, ezért nagy kincsek. Egy párat közzétennék:

Club Nintendo papír:

Azt gondolom, ezek után nem kell részleteznem, hogy annak idején miért is gondoltam a németet a Nintendo nyelvének. :) Nagyon jó (volt) az osztrák Stadlbauer, sokat dolgoztak, melynek köszönhetően nemcsak színvonalas volt az osztrák Nintendo munkája, hanem sokat tettek annak érdekében, hogy közel kerüljenek a Nintendo rajongókhoz, elég csak a Club Nintendo magazinokra, és a német nyelvű guide-okra gondolni. Nagyon remélem, hogy a megújult 3DS Hungary jó alapot ad arra, hogy végre valahára Magyarországon is komolyabb képviselet legyen. Itt van pélául a PlayIt! De nem megy oda a Nintendo, mert nem támogatja a rendezvényt. Ezt meg is szoktuk tőlük, de mi, a 3DS Hungary-sek mentünk volna 3DS-t promotálni, de nem engedik meg, mert mivel a Nintendo nem támogatja, ezért semmilyen Nintendós terméket nem lehet promotálni. Mindezért nagyon hálásak vagyunk.

Íme egy kis játékajánló:

És végül bescanneltem a Dr. Mario német nyelvű leírását, amit letöltés formájában közzé tennék. Ha lesz egy kis időm, lefordítom magyarra:

Dr. Mario (NES) Spielanleitung

Nintendós álmok

Ma éjszaka álmomban láttam a Wii U-t, és kipróbáltam. Hatalmas élmény volt. Egyébként nem ez az első eset, amikor hasonló jellegű álmom volt. 9-10 éve, amikor a GameCube volt az aktuális konzol, többször volt visszatérő álmom az, hogy a Tescóban vagyok, leemelek egy GC-t, és megyek a pénztárhoz, de soha nem jutottam el addig, hogy kifizessem, mert felébredtem. Ilyenkor mindig csalódottan ébredtem fel, mert nincs GameCube. 2005 májusában vettem használtan Super Mario Sunshine-nal és Mario Kart: Double Dash!!-sal, 43.000 forint volt. Anyám ekkor fogadta el azt, hogy felnőtt koromban is játszok, mert az elején nehezen viselte, hogy a gimnáziumi ballagási pénzemből GameCube-ot vettem, de nem sokkal utána elfogadta. Egyébként érdekes volt az a nap, mert elmentem a Tescóba, akkor még újdonság volt a Nintendo DS, és nagy kísértésbe estem. Kaptam lehetőséget arra, hogy kipróbáljam: Megvegyem-e vagy sem? A DS mellett az szólt, hogy egy új konzolt vehetnék, ha jól emlékszem, 46.990 forint volt. A GameCube mellett meg az, hogy rögtön két játékot mellé kaphatok kicsivel kevesebb pénzért. És a GC mellett döntöttem. És jól tettem. Egy hónappal utána mentem Angliába, ott vettem egy második controllert, és Mario Party 5-öt, és egész nyáron ezekkel játszottunk az unokatestvéremmel. Neki jobban ment a Sunshine, mint nekem, ő azt hiszem, végig is vitte. És mi az, amit a legjobban visszasírok a békéscsabai Tescóból? Egyszer volt Zelda Wind Waker pakkos GameCube sárga címkével valami 25.000 forintért. Bár akkoriban még teljesen közömbösek voltak számomra a Zelda játékok, de nagyon szép volt a doboza, és így lehetett volna GC-m. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megvenni. T_T

Kíváncsi vagyok, hogy jutok majd Wii U-hoz.

És ma megjelent a JAM Project BEST COLLECTION IX album! Nagyon várom, hogy meghallgassam, a kislemezes dalok is óriásiak voltak, nagy reményeim vannak az új dalok felé is. Ha olyan jó lesz, mint a VIII, akkor nagyon elégedett leszek. És elvárom a Top 10-be, legalább a napi listán!

1 forintért 6 videokazetta

Szinte én szégyellem magam. ^^' Ez az első olyan vaterás adás-vételem, amit 1 forintért vettem meg.

A 22. kerületben volt, úgyhogy sokat utaztam: 42-es villamos, 3-as metró, és 47-es villamossal a budafoki végállomásig. Kicsit nehéz volt megtalálni a címet. Azért volt egy kis lelkiismeret-furdalásom, hogy csak úgy odamegyek, és elviszek 6 videokazettát, ha lett volna nálam egy kis készpénz, azért adtam volna érte. Viszont ez egy olyan dolog, hogy aki 1 forintért teszi ki a termékét eladásra, annak számolnia kell azzal, hogy ennyiért is elmehet akár.

A Pinokkió már megvan, úgyhogy az el lesz adva. Most a Mulan-t nézem, terveztem ismét megnézni, hiányzott. Továbbra is nagy kedvenc. Ez a második kiadású VHS, nem is tudtam, hogy még ez is megjelent videokazettán. Amikor szólt a Kiképzés című dal (ez a kedvencem a Mulan-ból), én is énekeltem, hogy totál meglepett, hogy egyáltalán nem nehéz dal.

Közben feltettem a vaterára a Pinokkió videokazettát, akit érdekel, az itt megnézheti:

Pinokkió VHS

Hangfelvétel 2. rész

Ma délelőtt a maradék félelmemet, és ijedtségemet is legyőzve komolyabban visszahallgattam magam, hogy véleményezni tudjam az énekemet. Az a személyes gondolatom, hogy jó az, amit csinálok, de több önbizalmat kell sugároznom a hangommal. Így hallgatva olyan érzésem volt, mintha alárendelném magamat a dalnak. Kicsit sarkítva azt is mondhatnám, hogy "mit képzelek én, hogy ezt a dalt csak úgy feléneklem?" kérdés járhatott bennem, miközben éneklek, úgyhogy úgy döntöttem a Melted Snow dalt egy kicsit jegelem, és egy olyan másik dalt próbálok, ami pörgősebb, és jobban ki tudom adni vele a hangomat. Meg is van: Chihiro Yonekura: WILL. Kétszeri próba után ezt jobb kezdetnek tartom, mert ez nem annyira technikás, mint a Melted Snow, viszont nagyszerűen ki lehet engedni az énekhangot, bár az első próba alkalmával igencsak felsültem, mert bezavart a háttérvokál, hangosnak éreztem. Viszont a második próba után el tudtam agyban vonatkoztatni tőle, és sokkal jobban ment, már csak ritmikát kell elsajátítani, a versékben itt-ott kiszámíthatatlan, hiába hallgattam már több, mint százszor a dalt, tényleg nem megy attól jobban a dal, hogy csak hallgatom.

Hatalmas köszönet LL-nek, hogy chaten keresztül segített beállítani a dolgokat. Egy kicsit még zajos a felvétel, azon még csiszolni kell, meg magának a felvétel minőségét sem érzem tökéletesnek.

Tegnap három dalból csináltam kfn-t, melyeket szintén tervezek felénekelni:

• Saint Beast: Kouin Jojishi Tenshi Tan: Divine love
• Okui Masami: Divine love
• Okui Masami: I wish

A két Divine love ugyanaz, csak Okui Masami átvitte a saját hangszínére, az ő verziója nekem jobban tetszik. Viszont a dalról úgy tűnik, hogy le kell mondjak, mert a refrén egyes részei már túlságosan magasak nekem. A bridge-ben (vagyis a verse és a refrén közötti rész) már a határon mozgok, a refrén komoly gyakorlást igényel. Az I wish egy nagyon szép ballada. A fülhallgató hangzása mellett időzítettem, effekteztem, és majdnem elérzékenyültem, annyira átjött a dal hangulata ezzel a jobb hangzással. Szeretném én is ezt az érzést átadni.

Hangfelvétel

Elkezdtem komolyan foglalkozni a hangfelvétellel, Okui Masami: Melted Snow dalát akarom felvenni. Tényleg komolyan akarok foglalkozni a dallal, és el is próbáltam egy jónéhányszor, mielőtt felvételre alkalmasnak tartottam az énekemet. Hogy jobb minőségű felvételt csinálhassak, vettem egy kicsit komolyabb fejhallgatót, melybe mikrofon van építve (Logitech h150). 6.990 forint volt, úgy gondoltam, hogy ezzel már hallgatható minőséget lehet csinálni. Azért is esett a  Logitech-re a választásom, mert régen sok jót olvastam róla a 576 Konzolban. Aztán, hogy az fizetett hirdetés volt-e, vagy sem, azt nem tudom, de ha igen, hatásos volt, mert azóta is megmaradt bennem a márkanév. A fejhallgató tényleg jó minőségű. Ami nekem egyelőre kell, arra nagyon jó. :) Aztán majd később, jöhet egy komolyabb is.

A próbák alatt érzett felszabadultan boldog érzést azt mindenkinek kívánom. Teljesen feltöltött energiával. Egyrészt, hogy egyáltalán éneklek, másrészt hogy egy általam nagyon szeretett dalt éneklek. Teljesen át tudom élni a dal hangulatát, és valószínűleg az énekemmel is vissza tudom adni, ha Mystra azt mondta, hogy sokat fejlődtem, Tuki szerint meg ha sokat gyakorlok, akkor akár versenyre is vihetem. A felvétellel nagyon sok problémám volt. Felhasználói szinten elég jól ismerem a Windows-t, de hangbeállításokkal még nem volt komolyabban dolgom. Tukitól kértem segítséget, aki többek között ezzel a linkkel válaszolt. Már ott bukta volt az elején, hogy nem volt "Stereo Mix"-em (sztereó keverő magyarul). Kis utánajárással arra gondoltam, hogy valószínűleg a hangkártya drivere nem támogatja a dolgot. Microsoft-os volt, így felmentem a Toshiba weboldalára (a laptop-om Toshiba), hogy audio driver után nézzek. Kidobta a Realtek HD audiót, leszedtem, feltettem. Ez lát sztereó keverőt, de csak a gépbe épített mikrofont mutatja. Na mondom, szépen vagyunk. Kis utánajárás után az volt a tippem, hogy a driver nem a legfrissebb, update-eljük. Megtörtént, nincs változás. Nagyon behatóan néztem szét, tényleg, mint tűt szénakazalban, amikor sokadik szétnézés után láttam a Realtek programjában egy gombot, melynek van olyan opciója, az bemeneti csatlakozókat egyedileg szétválasztja. Na bumm, itt volt a kutya elesve. Aztán komolyabban olvastam a fenti linket... az egy dolog, hogy most dolgozok azon, hogy perfekt legyen az angol nyelvtudásomon, de ez a szövegkörnyezet nekem nagyon nehéz. Remélvén, hogy csak én vagyok béna, megmutattam Meguminak, ő sem boldogult vele. Ő az Audacity-t javasolta, meg is mutatta, milyen hangfelvételt csinál, kifogástalant. Nekem ez a megoldás is tetszene, de jobban preferálnám Tukeinon tanácsát, hogy a zenét hangkártyáról vegye, míg az éneket mikrofonról, mindezt Sony Sound Forge-dzsal. Erre kerestem rá magyarul neten, de SEMMI!!! Egész délelőtt nézegettem, de ilyen jellegű problémája úgy tűnik, hogy egyedül nekem van. Valószínűleg a Sound Forge beállításaiban kell nézni, de nem nagyon találtam erre utaló jelet.

Úgyhogy egyelőre Audacity. Ennek a megoldása sem tökéletes, mert a zene beszivárog a mikrofonba, és valahogy a saját agyammal nem is látok logikát arra, hogyan lehetne azt megoldani, hogy csak a saját hangomat vegye fel, de a mikrofonba beszivárgó hangot ne. Abban reménykedtem, hogy lesz olyan csendes, hogy ne hallatszódjon az Instrumental alatt. Csináltam egy próbafelvételt. Így mikrofonos fejhallgatóval a fejemen énekelni, konkrétan olyan érzésem volt, mintha stúdióban lennék. :D A hang, amit a fejhallgató produkál nagyon jó, olyan 8,5 pontra értékelném a 10-ből. Az egész hangulatvilággal teljesen azonosultam, a tetőpont akkor volt, amikor az énekem mögött hallottam Okui Masami háttérvokálját. Ekkor valami hihetetlen kellemes érzés fogott el, mert olyan jó minőségűnek hallottam az énekét, mintha tényleg stúdióban lenne, és olyan érzésem volt, mintha vele együtt dolgoznék, vele egy légtérben lennék, és teljesen eggyé váltam a dallal. Hihetetlen boldog voltam abban az 5 percben, miközben énekeltem.

Ugyanakkor egy nehézséggel is szembe kellett nézzek, ugyanis mindig nagyon féltem a saját énekhangom visszahallgatásával, de úgy voltam vele, hogy ha fejlődni akarok, akkor ezt mindenképp le kell győznöm ezt a félelmet. Na meg, "hogy várhatod el, hogy mások szeressenek, ha magadat nem szereted elv" is munkálkodott bennem. Egy kicsit belehallgattam az elejébe, de szinte azonnal leállítottam, mert szabályosan megijedtem a mély hangomtól. A verse ugyanis mély. Még dolgozni kell a félelem leküzdésén, de úton vagyok. De a legelején behallgatszik a zenébe a mikrofonba beszivárgó zene, gondolom, mondanom sem kell, hogy rontja a hangminőséget. Ezen még változtatni kell. De... jó úton haladok az álmom megvalósulása felé. :) És kész vagyok mélyebb ismereteket elsajátítani a hangfelvétellel kapcsolatos dolgok kapcsán.

Super Mario Kalandjai videokazetta

Végre találtam egy linket, ahol írnak a régi a Super Mario Kalandjai videokazettáról:

Super Mario Kalandjai

És valóban ez a szöveg volt a VHS hátulján. :D Itt nem kölcsönözhető, de nem adom fel, meg fogom találni!

Angol nyelv elemi szinten

Tegnap megnéztem a Robinson Család titkát másodjára is, most is jó volt nézni. Viszont csalódás volt az Aranyhaj DVD egyik extrája, amire kíváncsi voltam. Ugyanis az egyik az ilyen visszaszámlálás az 50. Disney filmig. Arra számítottam, hogy ilyen fél-egy órás videó lesz, ahol dolgozók mesélnek saját élményeikről egy-egy régi videóval megspékelve, ehhez képest csak egy 2 perces rövid videó, ahol pár másodperces részletekben számolnak el 50-ig. Nagyon szegényes.

Nemrég Truner kiosztott, hogy milyen borzalmasan fogalmazok angolul. Érdekes, hogy ez külföldi ismerőseimmel való beszélgetéskor nem érzem, vagy ők nézik el az esetleges hibáimat, de elgondolkodtam, hogy mi lehet a hiba. Én 2. osztályban németül kezdtem el tanulni az iskolában. Ennek történetét egyszer mondtam, hogy a Super Mario All-Stars füzete német volt, és annak idején a Nintendo nyelvét németnek tartottam, ezért kezdtem el ezt a nyelvet tanulni. Később, olyan 4. osztály körül kezdtem el angolul tanulni magántanár útján. Ugyanabból a könyvből tanultam, mint az osztálytársaim (Chatterbox), és habár másfél év előnyük volt (a többiek 3. osztálytól kezdtek el nyelvet tanulni, én német szakkörre jártam másodikban), nem volt nehéz lehagyni őket, mert ugye egyedül gyorsan haladtunk, nem kellett annyiszor diktálni, és fegyelmezni. Viszont az iskolában tanárváltás történt, mely azzal járt, hogy új könyvből kezdtek el tanulni. És azzal szembesültem, hogy bár ők le voltak maradva, de tanultak olyan dolgokat, amiket én nem, és ekkor jöttem rá arra, hogy ahány könyv annyiféle rendszer, és tanítási módszer. Jó volt ez az angol nyelvkönyv, de a negyedik (utolsó) kötet végére érve azt éreztem, hogy ez így nem teljes. Aztán kisebb-nagyobb kihagyásokkal tanulgattam magamban, fordítgattam szövegeket, és hasonlók. De amikor magamtól írtam szöveget, igazából mindig éreztem, hogy valami nincs rendben. Ahogy beszélgettem Trunerrel akkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez lehet a baj forrása. Ekkor döntöttem el, hogy újra kezdem az egészet egészen az elemi szinttől, a Headway tankönyvből. Az Elementary szint csak gyors talpaló lesz, egy nap egy teljes lecke, ez arra szolgál, hogy ha valami újdonsággal találkozok, azt átvegyem gyorsan. Így azt gondolom, hogy az Elementary, és a Beginner könyvekkel könnyen végzek, majd a Pre-Intermediate-től számítok itt-ott nehézségekre. És azért nem akarom már a középszinttől kezdeni, mert ha belemegyek valami olyanba, amit nem tudok, de már csak ismétlés szintjén van, akkor nehézségem lesz majd. Aztán, ha elérem az Advanced szint végét, talán bátrabban fogok mondatok írni, és megszólalni Angliában. :)

Szubkultúrák egyvelege

Jó nap volt a tegnapi, megnéztük a Rontó Ralph-ot moziban. 10-16 óra között Pokémon találkozó volt a WestEnd-ben, meglepően kevesen voltak, pedig őszi szünet volt, és szombati nap. Nem volt hirdetve FB-n a találkozó, eléggé gázosnak tartom, hogy ha már ott nincs hirdetve bármilyen esemény, akkor már nem is tud róla senki, pedig a bagszipoke oldalán is kint volt. Közös játék nem volt, de attól még jól éreztük magunkat.

Este mozi, Corvin mozi. Eleinte kissé visszakoztam, vagyok olyan, hogy ilyen menő filmet a Cinema City-ben kell nézni, de végül azért döntöttünk mellette, mert itt mindenki diákkedvezménnyel nézheti meg a filmet. De hamar megbékéltem, mert soha nem voltam még a Corvinban, és érdekelt, hogy milyen hely. Mint a régi mozik, szükség van rájuk. Egyébként összegyűltünk 30-an, mindenki egyénileg jött, átvette a saját jegyét. A filmnek egyébként előre szavaztam bizalmat, ugyanis a Port.hu-n még azelőtt értékeltem 10-esre, mielőtt megnéztem. És nem bántam meg! Nagyon jó volt, örülök, hogy a Disney-nél a mai napig képesek minőséget kiadni a kezükből. A videojátékos elemek nagyon jók voltak, de elgondolkodtam azon, hogy ezeket a poénokat csak azok értik igazán, akik játszanak, ezért vannak kételyeim affelől, hogy Magyarországon sikeres lesz, mivel nem vagyunk olyan sokan játékosok. De hogy mennyibe kerülhetett ez az animációs film, nem tudom, de volt egy jónéhány videojáték karakter, nem lehetett olcsó a jogdíj. Elvileg Mariót és Luigit is be akarták tenni, de azért már annyi pénzt kért volna a Nintendo, hogy nincs az a cég, mely azt kifizette volna, így csak említés szintjén került be. Egy ünnepségen csengetnek: "Biztosan Mario az, tudjátok, mindig késik." Több nem feltétlen méltán híres előadó énekelt, az endingen lepődtem meg. Az egyik dalnak olyan furcsa volt a szövege. Ismerős volt, éltem is a gyanúperrel, hogy nem angolul van, aztán, amikor olyan szót vettem ki, mint például "bokutachi", akkor nem volt kétségem affelől, hogy ez japánul van. Aki még a moziban maradt, felém nézett, hogy nem ismerős? :D Az előadó nem, de a nyelv igen, Csibi mellettem ült, neki nem tűnt fel, hogy japánul énekelnek. Másnap utánanéztem, az AKB48 volt az előadó, Sugar Rush a dal címe, mint a játéké. Az AKB48 az a japán együttes, mely minden egyes kislemezéből kismillió példányszámok mennek el, Tokióban külön kávézójuk van, és most már világuralomra törnek. Csak tessék, de hozzanak magukkal még egy pár japán előadót. Én egyébként nem bírom őket annyira, nem mintha olyan sokszor hallgattam volna, de olyan semmilyen a zenéjük nekem. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy megjelenik-e kislemezen Japánban. A filmet meg ajánlani tudom, és tartom magam ahhoz az ígérethez, hogy megjelenés napi vétel lesz, ha adódik rá anyagi lehetőség.

Wall-E és Alice csodaországban

Egy régi Disney, és egy új Pixar rajzfilm, most ezeket néztem meg, azokon felül, amiket videokazettán vettem meg nemrégiben. Elég jó áron volt az Aranyhaj, a Wall-E és a Robinson Család titka DVD-n, ezért beruháztam rájuk. Talán a Robinson Családról nem írtam, hogy azt láttam nemrég, és bejött. Meg is lepett, mert már régóta láttam, hogy ez a DVD csak 699 forint, pedig igazán szép a papírborítója, de azt gondoltam magamban, hogy azért adják ilyen olcsón, mert annyira rossz, hogy senkinek kell a DVD. Ehhez képest meglehetősen jó volt, érdekes, fordulatos, megradagta a figyelmemet. A Wall-E volt az, amelyiket még nem láttam. A DVD tokjára is kíváncsi voltam, mert egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy milyen lehet. Szerintem egész ötletesre sikeredett:

Sok jó kritikát olvastam a filmről, úgyhogy kíváncsivá tett, de a várt hatás elmaradt. Már az elején is olyan vontatottnak éreztem, és valahogy nem tudtam azonosulni a robot jellemével, nem váltott ki érzelmeket sem. Igaz, hogy effektíve elzárkóztam tőle, hogy egy robot nem képes érzelmeket kimutatni, és valahol azért megértettem a történetet, de nekem nagyon lassú volt. Bár az emberek "tetszettek". Nem pozitív értelemben mondom, hanem úgy, hogy tényleg effelé tendál a világ. ilyen elhízott, nagydarab emberek, akiknek még a fogát is az a szerkezet mossa meg, melyen ülnek, és nem állnak fel onnan soha. A történet ugyanis 2815-ben játszódik. De akkor is, ha őszinte akarok lenni, meglepett, hogy Oscar-díjat is kapott, mert akármennyire is komoly a háttértörténet, valahogy nagyon nem élt az egész. Aztán lehet, hogy ha másodjára, harmadjára nézem meg, akkor jobban fog tetszeni, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan kivételes Pixar alkotás, melyhez másképp kell hozzáállni.

A másik, amit előre megnéztem magamnak, az az Alice csodaországban. Szintén csalódás. Alice egy rendkívül kedves, szerethető lány, de egy csodaországot nem így képzelek el. A többi szereplő annyira elvont volt, hogy egyáltalán nem ütöttek a poénok, inkább csak úgy elnézegettem, valamin csak lestem, hogy ezen mi a vicces? Lehet, hogy az én gondolkodásom nem kompatibilis a történettel, de nem értettem semmit belőle. Az világos, hogy Alice egy saját világról álmodik, de akkor az miért úgy jelent meg, ahogy? Ezzel akarták rávenni, hogy a valódi világban keresse meg az élet szépségeit? Mert akkor nagyon nem jött át az üzenet. Ez a rajzfilm 1951-es, tehát Hamupipőke után 1 évvel készült. Hatalmas visszaesés.

Amúgy gondolkodtam rajta, hogy megnézem azokat a Disney rajzfilmeket, melyek nem terjedtek el annyira, például, ami most így hirtelen eszembe jut, a Saludos Amigos. Ki tudja, hátha van közöttük egy-két kiemelkedő, és nemcsak azért nem terjedt el, mert nem volt jó, hanem mondjuk anyagiak miatt.

És holnap Rontó Ralph mozi! Nagyon várom!

Újra Budapesten

Remélhetőleg most már végleg. :) Bár ezért még nekem is sokat kell tennem. Tegnap délután, a tervezettnél egy nappal hamarabb jöttem haza, mert ma megyek állásinterjúra az Euronics-ba. A mai pénz sem vész el, ugyanis ki fogok iratkozni mindegyik diákszövetkezetből, ahova beléptem, és visszakapom a részjegyet. Mivel ma jár le a diákigazolványom, ezért már nem vállalhatok több diákmunkát.

Egyébként szerettem Békéscsabán dolgozni, az utolsó héten már ugyanazt az adatrögzítést csináltam, mint Pesten (JAFO 2), és ért egy párszor meglepetés, hogy bizonyos dolgokat másképp kell rögzíteni, és elmondtam, hogy Pesten hogy volt, néztek egy párszor nagyot. Nem untatnék senkit, hogy mi volt másképp, de Pesten kicsit "bérorientáltabban" csináltuk, mivel teljesítménybéres volt. Kedvesek voltak az ott dolgozók, jókat beszélgettünk, remélem a "normál" munkahelyemről is hasonlóan pozitív véleményem lesz.

És sikerült megoldani a Princess: Mediterrán CD berippelésének problémáját, a munkahelyi gépen tettem meg, így már az is megvan 320 kbps mp3-ban. Különben van még egy-két írott DVD, amit nem akar bevenni a laptopom, ilyenkor azt csinálja, hogy megforgatja egy kicsit, megáll, megforgatja megint, megáll, ismét megforgatja, végleg megáll. Hogy mitől lehet ez, nem tudom. Egyébként nagyon jó hallgatni a Princess dalokat ismét, örömmel jelenthetem, hogy kiállta az idő próbáját. Azok a dalok, amik akkor is kedvenceim voltak, most is nagyon szeretem, ajánlanám őket:

• Ír partokon
• Titkok
• Carmen Nyitány
• Vihar (négy évszak)
• Szerelmes szultán
• Oázis
• Que Rico el Mambo
• Tűztánc
• Hárem
• Rókatánc
• Brasil
• Bahrein

Amikor annak idején sokat hallgattam őket, mindig mosolyogtam, mert ezek közül sok csendült fel a Tom & Jerry-ben. Például az egyik legemlékezetesebb, a Magyar Rapszódia, aminek egy teljes részt "szántak". Az volt az a rész, amikor Tom zongorahangversenyt adott, és Jerry otthona a zongora volt.

És akkor japán zene is. Jó szívvel ajánlom angela: KINGS kislemezét, a címadó dal egyszerűen fantasztikus lett. Tipikus angela feeling a legjobbak közül. A B-side track már nem lett ennyire jó. És kíváncsiságból meghallgattam az Arashi: Popcorn című legújabb albumát, mert a tavalyi Beautiful World album kifejezetten tetszett. Hát itt csak félig pattogtatták ki a kukoricákat, egyhangúak, és unalmasak lettek a dalok.

Tegnapelőtt és tegnap ünnepelte az 576 bolthálózatának 20. évfordulóját. Ennek örömére az összes játékukra 20+5,76% kedvezmény volt, ami még a használt játékukra is érvényes volt. Tegnap este, amint a Határ útra értem, bementem az Europark-ba, ugyanis ott volt New Super Mario Bros. 2 használtan, és azon az áron vállalható lenne nekem, de már elvitték. Igazából érdekes, mert a trailerek nem nagyon villanyoztak fel, és kipróbáltam a 3DS Hungary találkozón, és valahogy nem hozott lázba. Semmi újdonság nincs a játékban, és az, hogy minden érmévé változik, és egy pályán akár több ezer érmét is össze lehet gyűjteni, az szép, de ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle hangulatilag, mármint, amit láttam belőle. De az volt az érdekes, hogy tegnapelőtt, amint értesültem erről az akcióról, és elkezdtem kalkulálni a New Super Mario Bros. 2-vel, egyből elkapott a Mario feeling, és szerettem volna megvenni a játékot. Nem utolsó sorban hátha megszeretem a játékot. De már elvitték. Nem bánom, de tényleg, mert legalább megmarad a pénz. Amúgy készültem is:

Hivatalos oldalon menő háttérképek vannak. Egyébként még Miyamoto-san is úgy nyilatkozott a játékról, hogy egyfajta önirónia. Az önirónia akkor ütött volna igazán, ha erre is legalább 9 pontot adnánk, nem 7-et.