Hangfelvétel 2. rész

Ma délelőtt a maradék félelmemet, és ijedtségemet is legyőzve komolyabban visszahallgattam magam, hogy véleményezni tudjam az énekemet. Az a személyes gondolatom, hogy jó az, amit csinálok, de több önbizalmat kell sugároznom a hangommal. Így hallgatva olyan érzésem volt, mintha alárendelném magamat a dalnak. Kicsit sarkítva azt is mondhatnám, hogy "mit képzelek én, hogy ezt a dalt csak úgy feléneklem?" kérdés járhatott bennem, miközben éneklek, úgyhogy úgy döntöttem a Melted Snow dalt egy kicsit jegelem, és egy olyan másik dalt próbálok, ami pörgősebb, és jobban ki tudom adni vele a hangomat. Meg is van: Chihiro Yonekura: WILL. Kétszeri próba után ezt jobb kezdetnek tartom, mert ez nem annyira technikás, mint a Melted Snow, viszont nagyszerűen ki lehet engedni az énekhangot, bár az első próba alkalmával igencsak felsültem, mert bezavart a háttérvokál, hangosnak éreztem. Viszont a második próba után el tudtam agyban vonatkoztatni tőle, és sokkal jobban ment, már csak ritmikát kell elsajátítani, a versékben itt-ott kiszámíthatatlan, hiába hallgattam már több, mint százszor a dalt, tényleg nem megy attól jobban a dal, hogy csak hallgatom.

Hatalmas köszönet LL-nek, hogy chaten keresztül segített beállítani a dolgokat. Egy kicsit még zajos a felvétel, azon még csiszolni kell, meg magának a felvétel minőségét sem érzem tökéletesnek.

Tegnap három dalból csináltam kfn-t, melyeket szintén tervezek felénekelni:

• Saint Beast: Kouin Jojishi Tenshi Tan: Divine love
• Okui Masami: Divine love
• Okui Masami: I wish

A két Divine love ugyanaz, csak Okui Masami átvitte a saját hangszínére, az ő verziója nekem jobban tetszik. Viszont a dalról úgy tűnik, hogy le kell mondjak, mert a refrén egyes részei már túlságosan magasak nekem. A bridge-ben (vagyis a verse és a refrén közötti rész) már a határon mozgok, a refrén komoly gyakorlást igényel. Az I wish egy nagyon szép ballada. A fülhallgató hangzása mellett időzítettem, effekteztem, és majdnem elérzékenyültem, annyira átjött a dal hangulata ezzel a jobb hangzással. Szeretném én is ezt az érzést átadni.

Hangfelvétel

Elkezdtem komolyan foglalkozni a hangfelvétellel, Okui Masami: Melted Snow dalát akarom felvenni. Tényleg komolyan akarok foglalkozni a dallal, és el is próbáltam egy jónéhányszor, mielőtt felvételre alkalmasnak tartottam az énekemet. Hogy jobb minőségű felvételt csinálhassak, vettem egy kicsit komolyabb fejhallgatót, melybe mikrofon van építve (Logitech h150). 6.990 forint volt, úgy gondoltam, hogy ezzel már hallgatható minőséget lehet csinálni. Azért is esett a  Logitech-re a választásom, mert régen sok jót olvastam róla a 576 Konzolban. Aztán, hogy az fizetett hirdetés volt-e, vagy sem, azt nem tudom, de ha igen, hatásos volt, mert azóta is megmaradt bennem a márkanév. A fejhallgató tényleg jó minőségű. Ami nekem egyelőre kell, arra nagyon jó. :) Aztán majd később, jöhet egy komolyabb is.

A próbák alatt érzett felszabadultan boldog érzést azt mindenkinek kívánom. Teljesen feltöltött energiával. Egyrészt, hogy egyáltalán éneklek, másrészt hogy egy általam nagyon szeretett dalt éneklek. Teljesen át tudom élni a dal hangulatát, és valószínűleg az énekemmel is vissza tudom adni, ha Mystra azt mondta, hogy sokat fejlődtem, Tuki szerint meg ha sokat gyakorlok, akkor akár versenyre is vihetem. A felvétellel nagyon sok problémám volt. Felhasználói szinten elég jól ismerem a Windows-t, de hangbeállításokkal még nem volt komolyabban dolgom. Tukitól kértem segítséget, aki többek között ezzel a linkkel válaszolt. Már ott bukta volt az elején, hogy nem volt "Stereo Mix"-em (sztereó keverő magyarul). Kis utánajárással arra gondoltam, hogy valószínűleg a hangkártya drivere nem támogatja a dolgot. Microsoft-os volt, így felmentem a Toshiba weboldalára (a laptop-om Toshiba), hogy audio driver után nézzek. Kidobta a Realtek HD audiót, leszedtem, feltettem. Ez lát sztereó keverőt, de csak a gépbe épített mikrofont mutatja. Na mondom, szépen vagyunk. Kis utánajárás után az volt a tippem, hogy a driver nem a legfrissebb, update-eljük. Megtörtént, nincs változás. Nagyon behatóan néztem szét, tényleg, mint tűt szénakazalban, amikor sokadik szétnézés után láttam a Realtek programjában egy gombot, melynek van olyan opciója, az bemeneti csatlakozókat egyedileg szétválasztja. Na bumm, itt volt a kutya elesve. Aztán komolyabban olvastam a fenti linket... az egy dolog, hogy most dolgozok azon, hogy perfekt legyen az angol nyelvtudásomon, de ez a szövegkörnyezet nekem nagyon nehéz. Remélvén, hogy csak én vagyok béna, megmutattam Meguminak, ő sem boldogult vele. Ő az Audacity-t javasolta, meg is mutatta, milyen hangfelvételt csinál, kifogástalant. Nekem ez a megoldás is tetszene, de jobban preferálnám Tukeinon tanácsát, hogy a zenét hangkártyáról vegye, míg az éneket mikrofonról, mindezt Sony Sound Forge-dzsal. Erre kerestem rá magyarul neten, de SEMMI!!! Egész délelőtt nézegettem, de ilyen jellegű problémája úgy tűnik, hogy egyedül nekem van. Valószínűleg a Sound Forge beállításaiban kell nézni, de nem nagyon találtam erre utaló jelet.

Úgyhogy egyelőre Audacity. Ennek a megoldása sem tökéletes, mert a zene beszivárog a mikrofonba, és valahogy a saját agyammal nem is látok logikát arra, hogyan lehetne azt megoldani, hogy csak a saját hangomat vegye fel, de a mikrofonba beszivárgó hangot ne. Abban reménykedtem, hogy lesz olyan csendes, hogy ne hallatszódjon az Instrumental alatt. Csináltam egy próbafelvételt. Így mikrofonos fejhallgatóval a fejemen énekelni, konkrétan olyan érzésem volt, mintha stúdióban lennék. :D A hang, amit a fejhallgató produkál nagyon jó, olyan 8,5 pontra értékelném a 10-ből. Az egész hangulatvilággal teljesen azonosultam, a tetőpont akkor volt, amikor az énekem mögött hallottam Okui Masami háttérvokálját. Ekkor valami hihetetlen kellemes érzés fogott el, mert olyan jó minőségűnek hallottam az énekét, mintha tényleg stúdióban lenne, és olyan érzésem volt, mintha vele együtt dolgoznék, vele egy légtérben lennék, és teljesen eggyé váltam a dallal. Hihetetlen boldog voltam abban az 5 percben, miközben énekeltem.

Ugyanakkor egy nehézséggel is szembe kellett nézzek, ugyanis mindig nagyon féltem a saját énekhangom visszahallgatásával, de úgy voltam vele, hogy ha fejlődni akarok, akkor ezt mindenképp le kell győznöm ezt a félelmet. Na meg, "hogy várhatod el, hogy mások szeressenek, ha magadat nem szereted elv" is munkálkodott bennem. Egy kicsit belehallgattam az elejébe, de szinte azonnal leállítottam, mert szabályosan megijedtem a mély hangomtól. A verse ugyanis mély. Még dolgozni kell a félelem leküzdésén, de úton vagyok. De a legelején behallgatszik a zenébe a mikrofonba beszivárgó zene, gondolom, mondanom sem kell, hogy rontja a hangminőséget. Ezen még változtatni kell. De... jó úton haladok az álmom megvalósulása felé. :) És kész vagyok mélyebb ismereteket elsajátítani a hangfelvétellel kapcsolatos dolgok kapcsán.

Super Mario Kalandjai videokazetta

Végre találtam egy linket, ahol írnak a régi a Super Mario Kalandjai videokazettáról:

Super Mario Kalandjai

És valóban ez a szöveg volt a VHS hátulján. :D Itt nem kölcsönözhető, de nem adom fel, meg fogom találni!

Angol nyelv elemi szinten

Tegnap megnéztem a Robinson Család titkát másodjára is, most is jó volt nézni. Viszont csalódás volt az Aranyhaj DVD egyik extrája, amire kíváncsi voltam. Ugyanis az egyik az ilyen visszaszámlálás az 50. Disney filmig. Arra számítottam, hogy ilyen fél-egy órás videó lesz, ahol dolgozók mesélnek saját élményeikről egy-egy régi videóval megspékelve, ehhez képest csak egy 2 perces rövid videó, ahol pár másodperces részletekben számolnak el 50-ig. Nagyon szegényes.

Nemrég Truner kiosztott, hogy milyen borzalmasan fogalmazok angolul. Érdekes, hogy ez külföldi ismerőseimmel való beszélgetéskor nem érzem, vagy ők nézik el az esetleges hibáimat, de elgondolkodtam, hogy mi lehet a hiba. Én 2. osztályban németül kezdtem el tanulni az iskolában. Ennek történetét egyszer mondtam, hogy a Super Mario All-Stars füzete német volt, és annak idején a Nintendo nyelvét németnek tartottam, ezért kezdtem el ezt a nyelvet tanulni. Később, olyan 4. osztály körül kezdtem el angolul tanulni magántanár útján. Ugyanabból a könyvből tanultam, mint az osztálytársaim (Chatterbox), és habár másfél év előnyük volt (a többiek 3. osztálytól kezdtek el nyelvet tanulni, én német szakkörre jártam másodikban), nem volt nehéz lehagyni őket, mert ugye egyedül gyorsan haladtunk, nem kellett annyiszor diktálni, és fegyelmezni. Viszont az iskolában tanárváltás történt, mely azzal járt, hogy új könyvből kezdtek el tanulni. És azzal szembesültem, hogy bár ők le voltak maradva, de tanultak olyan dolgokat, amiket én nem, és ekkor jöttem rá arra, hogy ahány könyv annyiféle rendszer, és tanítási módszer. Jó volt ez az angol nyelvkönyv, de a negyedik (utolsó) kötet végére érve azt éreztem, hogy ez így nem teljes. Aztán kisebb-nagyobb kihagyásokkal tanulgattam magamban, fordítgattam szövegeket, és hasonlók. De amikor magamtól írtam szöveget, igazából mindig éreztem, hogy valami nincs rendben. Ahogy beszélgettem Trunerrel akkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez lehet a baj forrása. Ekkor döntöttem el, hogy újra kezdem az egészet egészen az elemi szinttől, a Headway tankönyvből. Az Elementary szint csak gyors talpaló lesz, egy nap egy teljes lecke, ez arra szolgál, hogy ha valami újdonsággal találkozok, azt átvegyem gyorsan. Így azt gondolom, hogy az Elementary, és a Beginner könyvekkel könnyen végzek, majd a Pre-Intermediate-től számítok itt-ott nehézségekre. És azért nem akarom már a középszinttől kezdeni, mert ha belemegyek valami olyanba, amit nem tudok, de már csak ismétlés szintjén van, akkor nehézségem lesz majd. Aztán, ha elérem az Advanced szint végét, talán bátrabban fogok mondatok írni, és megszólalni Angliában. :)

Szubkultúrák egyvelege

Jó nap volt a tegnapi, megnéztük a Rontó Ralph-ot moziban. 10-16 óra között Pokémon találkozó volt a WestEnd-ben, meglepően kevesen voltak, pedig őszi szünet volt, és szombati nap. Nem volt hirdetve FB-n a találkozó, eléggé gázosnak tartom, hogy ha már ott nincs hirdetve bármilyen esemény, akkor már nem is tud róla senki, pedig a bagszipoke oldalán is kint volt. Közös játék nem volt, de attól még jól éreztük magunkat.

Este mozi, Corvin mozi. Eleinte kissé visszakoztam, vagyok olyan, hogy ilyen menő filmet a Cinema City-ben kell nézni, de végül azért döntöttünk mellette, mert itt mindenki diákkedvezménnyel nézheti meg a filmet. De hamar megbékéltem, mert soha nem voltam még a Corvinban, és érdekelt, hogy milyen hely. Mint a régi mozik, szükség van rájuk. Egyébként összegyűltünk 30-an, mindenki egyénileg jött, átvette a saját jegyét. A filmnek egyébként előre szavaztam bizalmat, ugyanis a Port.hu-n még azelőtt értékeltem 10-esre, mielőtt megnéztem. És nem bántam meg! Nagyon jó volt, örülök, hogy a Disney-nél a mai napig képesek minőséget kiadni a kezükből. A videojátékos elemek nagyon jók voltak, de elgondolkodtam azon, hogy ezeket a poénokat csak azok értik igazán, akik játszanak, ezért vannak kételyeim affelől, hogy Magyarországon sikeres lesz, mivel nem vagyunk olyan sokan játékosok. De hogy mennyibe kerülhetett ez az animációs film, nem tudom, de volt egy jónéhány videojáték karakter, nem lehetett olcsó a jogdíj. Elvileg Mariót és Luigit is be akarták tenni, de azért már annyi pénzt kért volna a Nintendo, hogy nincs az a cég, mely azt kifizette volna, így csak említés szintjén került be. Egy ünnepségen csengetnek: "Biztosan Mario az, tudjátok, mindig késik." Több nem feltétlen méltán híres előadó énekelt, az endingen lepődtem meg. Az egyik dalnak olyan furcsa volt a szövege. Ismerős volt, éltem is a gyanúperrel, hogy nem angolul van, aztán, amikor olyan szót vettem ki, mint például "bokutachi", akkor nem volt kétségem affelől, hogy ez japánul van. Aki még a moziban maradt, felém nézett, hogy nem ismerős? :D Az előadó nem, de a nyelv igen, Csibi mellettem ült, neki nem tűnt fel, hogy japánul énekelnek. Másnap utánanéztem, az AKB48 volt az előadó, Sugar Rush a dal címe, mint a játéké. Az AKB48 az a japán együttes, mely minden egyes kislemezéből kismillió példányszámok mennek el, Tokióban külön kávézójuk van, és most már világuralomra törnek. Csak tessék, de hozzanak magukkal még egy pár japán előadót. Én egyébként nem bírom őket annyira, nem mintha olyan sokszor hallgattam volna, de olyan semmilyen a zenéjük nekem. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy megjelenik-e kislemezen Japánban. A filmet meg ajánlani tudom, és tartom magam ahhoz az ígérethez, hogy megjelenés napi vétel lesz, ha adódik rá anyagi lehetőség.

Wall-E és Alice csodaországban

Egy régi Disney, és egy új Pixar rajzfilm, most ezeket néztem meg, azokon felül, amiket videokazettán vettem meg nemrégiben. Elég jó áron volt az Aranyhaj, a Wall-E és a Robinson Család titka DVD-n, ezért beruháztam rájuk. Talán a Robinson Családról nem írtam, hogy azt láttam nemrég, és bejött. Meg is lepett, mert már régóta láttam, hogy ez a DVD csak 699 forint, pedig igazán szép a papírborítója, de azt gondoltam magamban, hogy azért adják ilyen olcsón, mert annyira rossz, hogy senkinek kell a DVD. Ehhez képest meglehetősen jó volt, érdekes, fordulatos, megradagta a figyelmemet. A Wall-E volt az, amelyiket még nem láttam. A DVD tokjára is kíváncsi voltam, mert egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy milyen lehet. Szerintem egész ötletesre sikeredett:

Sok jó kritikát olvastam a filmről, úgyhogy kíváncsivá tett, de a várt hatás elmaradt. Már az elején is olyan vontatottnak éreztem, és valahogy nem tudtam azonosulni a robot jellemével, nem váltott ki érzelmeket sem. Igaz, hogy effektíve elzárkóztam tőle, hogy egy robot nem képes érzelmeket kimutatni, és valahol azért megértettem a történetet, de nekem nagyon lassú volt. Bár az emberek "tetszettek". Nem pozitív értelemben mondom, hanem úgy, hogy tényleg effelé tendál a világ. ilyen elhízott, nagydarab emberek, akiknek még a fogát is az a szerkezet mossa meg, melyen ülnek, és nem állnak fel onnan soha. A történet ugyanis 2815-ben játszódik. De akkor is, ha őszinte akarok lenni, meglepett, hogy Oscar-díjat is kapott, mert akármennyire is komoly a háttértörténet, valahogy nagyon nem élt az egész. Aztán lehet, hogy ha másodjára, harmadjára nézem meg, akkor jobban fog tetszeni, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan kivételes Pixar alkotás, melyhez másképp kell hozzáállni.

A másik, amit előre megnéztem magamnak, az az Alice csodaországban. Szintén csalódás. Alice egy rendkívül kedves, szerethető lány, de egy csodaországot nem így képzelek el. A többi szereplő annyira elvont volt, hogy egyáltalán nem ütöttek a poénok, inkább csak úgy elnézegettem, valamin csak lestem, hogy ezen mi a vicces? Lehet, hogy az én gondolkodásom nem kompatibilis a történettel, de nem értettem semmit belőle. Az világos, hogy Alice egy saját világról álmodik, de akkor az miért úgy jelent meg, ahogy? Ezzel akarták rávenni, hogy a valódi világban keresse meg az élet szépségeit? Mert akkor nagyon nem jött át az üzenet. Ez a rajzfilm 1951-es, tehát Hamupipőke után 1 évvel készült. Hatalmas visszaesés.

Amúgy gondolkodtam rajta, hogy megnézem azokat a Disney rajzfilmeket, melyek nem terjedtek el annyira, például, ami most így hirtelen eszembe jut, a Saludos Amigos. Ki tudja, hátha van közöttük egy-két kiemelkedő, és nemcsak azért nem terjedt el, mert nem volt jó, hanem mondjuk anyagiak miatt.

És holnap Rontó Ralph mozi! Nagyon várom!

Újra Budapesten

Remélhetőleg most már végleg. :) Bár ezért még nekem is sokat kell tennem. Tegnap délután, a tervezettnél egy nappal hamarabb jöttem haza, mert ma megyek állásinterjúra az Euronics-ba. A mai pénz sem vész el, ugyanis ki fogok iratkozni mindegyik diákszövetkezetből, ahova beléptem, és visszakapom a részjegyet. Mivel ma jár le a diákigazolványom, ezért már nem vállalhatok több diákmunkát.

Egyébként szerettem Békéscsabán dolgozni, az utolsó héten már ugyanazt az adatrögzítést csináltam, mint Pesten (JAFO 2), és ért egy párszor meglepetés, hogy bizonyos dolgokat másképp kell rögzíteni, és elmondtam, hogy Pesten hogy volt, néztek egy párszor nagyot. Nem untatnék senkit, hogy mi volt másképp, de Pesten kicsit "bérorientáltabban" csináltuk, mivel teljesítménybéres volt. Kedvesek voltak az ott dolgozók, jókat beszélgettünk, remélem a "normál" munkahelyemről is hasonlóan pozitív véleményem lesz.

És sikerült megoldani a Princess: Mediterrán CD berippelésének problémáját, a munkahelyi gépen tettem meg, így már az is megvan 320 kbps mp3-ban. Különben van még egy-két írott DVD, amit nem akar bevenni a laptopom, ilyenkor azt csinálja, hogy megforgatja egy kicsit, megáll, megforgatja megint, megáll, ismét megforgatja, végleg megáll. Hogy mitől lehet ez, nem tudom. Egyébként nagyon jó hallgatni a Princess dalokat ismét, örömmel jelenthetem, hogy kiállta az idő próbáját. Azok a dalok, amik akkor is kedvenceim voltak, most is nagyon szeretem, ajánlanám őket:

• Ír partokon
• Titkok
• Carmen Nyitány
• Vihar (négy évszak)
• Szerelmes szultán
• Oázis
• Que Rico el Mambo
• Tűztánc
• Hárem
• Rókatánc
• Brasil
• Bahrein

Amikor annak idején sokat hallgattam őket, mindig mosolyogtam, mert ezek közül sok csendült fel a Tom & Jerry-ben. Például az egyik legemlékezetesebb, a Magyar Rapszódia, aminek egy teljes részt "szántak". Az volt az a rész, amikor Tom zongorahangversenyt adott, és Jerry otthona a zongora volt.

És akkor japán zene is. Jó szívvel ajánlom angela: KINGS kislemezét, a címadó dal egyszerűen fantasztikus lett. Tipikus angela feeling a legjobbak közül. A B-side track már nem lett ennyire jó. És kíváncsiságból meghallgattam az Arashi: Popcorn című legújabb albumát, mert a tavalyi Beautiful World album kifejezetten tetszett. Hát itt csak félig pattogtatták ki a kukoricákat, egyhangúak, és unalmasak lettek a dalok.

Tegnapelőtt és tegnap ünnepelte az 576 bolthálózatának 20. évfordulóját. Ennek örömére az összes játékukra 20+5,76% kedvezmény volt, ami még a használt játékukra is érvényes volt. Tegnap este, amint a Határ útra értem, bementem az Europark-ba, ugyanis ott volt New Super Mario Bros. 2 használtan, és azon az áron vállalható lenne nekem, de már elvitték. Igazából érdekes, mert a trailerek nem nagyon villanyoztak fel, és kipróbáltam a 3DS Hungary találkozón, és valahogy nem hozott lázba. Semmi újdonság nincs a játékban, és az, hogy minden érmévé változik, és egy pályán akár több ezer érmét is össze lehet gyűjteni, az szép, de ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle hangulatilag, mármint, amit láttam belőle. De az volt az érdekes, hogy tegnapelőtt, amint értesültem erről az akcióról, és elkezdtem kalkulálni a New Super Mario Bros. 2-vel, egyből elkapott a Mario feeling, és szerettem volna megvenni a játékot. Nem utolsó sorban hátha megszeretem a játékot. De már elvitték. Nem bánom, de tényleg, mert legalább megmarad a pénz. Amúgy készültem is:

Hivatalos oldalon menő háttérképek vannak. Egyébként még Miyamoto-san is úgy nyilatkozott a játékról, hogy egyfajta önirónia. Az önirónia akkor ütött volna igazán, ha erre is legalább 9 pontot adnánk, nem 7-et.

Újra lesz Família Kft.

Megint lesz Família Kft. a TV-ben. Holnaptól a Duna World-ön láthatjuk hajnal 5 órától, majd 15 órakor megismétlik az aznapi részt. Az első résztől kezdik, úgyhogy lehet kb. 5 hónapot várni amíg kiderül, hogy ESETLEG folytatják-e a 124. rész után, de már egyáltalán nem szavazok bizalmat neki. Azért, amikor tudom, nézem. :)

Személyes Princess és Nox történelem

Nosztalgikus volt most egy kis Nox-ot hallgatni, de valahogy annyira nem tudom beilleszteni a jelenembe, mostani fejjel olyan furcsának hat az egész. Jó, tetszik, de valamiért nem tudnám sokat hallgatni, de nem tudom, hogy miért.

Azért veszem egy kalap alá a Princess-t a Nox-szal, mert mind a ketten 2002-ben debütáltak, és nagyjából egyszerre ismertem meg őket. És átfedés van köztük olyan téren, hogy mind a két együttes valami tradicionálisat ötvözött a ma divatos zenéjével. A hegedűs trióra gondolom, sokan emlékeznek, 10 éve valami hatalmas karriert futottak be, amit én sem gondoltam alaptalannak, tetszett, hogy régi klasszikus zenét ötvöztek a ma pop zenéjével. Most őket hallgatom, és most is azt mondom, hogy jól csinálták. Illetve csinálják, mert most néztem utána, hogy ma is aktívak, csak külföldön koncerteznek. Az első albumot, a hegedű hercegnőit annak idején nagyon sokat hallgattam, tetszett, amit csináltak. Aztán, amikor láttam 2003 tavaszán, hogy megjelent a második albumuk, azonnal bizalmat szavaztam nekik, és megvettem. Engem egyébként mindig is érdekeltek az egyedi produkciók, és a 2000-es évek elején, valahogy mintha nőtt volna az egyedi, és igényes zenék száma. A magyarok közül is volt egy-két jó ezekből az időkből. Aztán a harmadik lemezre kezdtem azt érezni, hogy mindig jobb, és jobb albumokkal jön ki a Princess, de akkorának éreztem a fejlődést, hogy úgy gondolkodtam az első két albumról, mintha kísérleti stádiumban készültek volna. Amikor aktuálisak voltak, akkor nagyon jók voltak, de a soron következő albumra akkora volt az ugrás, hogy szinte elfeledtette velem az előző albumot. A  Táncok bűvöletében albumnak volt országos lemezbemutató turnéja, melynek gyulai állomásán én is jelen voltam 2004. november 17-én. Jó koncert volt, de a dalok sorrendjét már másnap sem tudtam visszamondani. ^^' És furcsa is, mert ha végighallgatjuk a dalokat egymás után, valahogy egysíkúnak tűnnek, de mégsem unalmasok. Az autogram kártya is abból a koncertből származik, és aláírták az első három CD-t is. Aztán kicsit nagyobb kihagyás, 2006-ban a Mediterrán album már nem volt akkora ugrás, de nálam az a csúcspont. Ezen az albumon hallható dalok tetszenek a legjobban, pedig ekkor kezdtem el élesen átállni a japán zenére, mégis ez még nagyon tetszett. Aztán, ahogy kezdett elhallgatni az együttes, úgy fagyott alább az én rajongásom is. A 2008 végén megjelent Best of Princess még beesett, de azt már inkább csak nosztalgia-számba ment, nem is hallgattam sokszor, a három új dalról is csak annyit tudok mondani, hogy jó, de egyáltalán nem emlékszem rájuk. Most a Táncok bűvöletében albumot hallgatom, és ez most nagyon jól esik. Berippeltem mindegyik CD-t, de a Mediterránt valamiért nem akarta bevenni a gépem, ezért azt letöltöttem. Jobban örültem volna, ha az is 320 kbps mp3-ban lenne meg, nem abba rippelték be. -_- Azt fogom következőnek hallgatni.

A Nox-ról már sokkal többet tudok mesélni. 2002 augusztusában hallottam róluk először, konkrétan az Örökség album reklámjában csendült fel a Hej, Dunáról című népdal. Ez már önmagában meglepett, hogy valaki egy népdallal akar betörni a könnyűzenei iparba, de még a zene alatta... Nagyon érdekelt, hogy mi sül ki az egészből, ezért amint lehetőségem adódott rá, megvettem az albumot először kazettán, majd később CD-n. Azt hiszem, 2002. augusztus 22-én került rá sor. Hát nagyon megdöbbentett, akkori fejemmel ez volt az első olyan album, amire azt mondtam, hogy az összes dal kivétel nélkül tetszik. És lám, a kazetták rongyosra hallgatva is megőrzik a minőségüket. Nagyon rég nem hallottam a dalokat, de a mai napig élénken emlékszem rájuk. Aztán 2003 végén jött a Bűvölet album, ahol már saját dalaik voltak, de a zene megmaradt a népi hangszeres stílust modern pop zenével ötvöző stílusban. Annak ellenére, hogy már akkor is valahogy egyszerűnek tűnt az album, nagyon szerettem. Kedvenceim erről a Védj meg! és az Égen, Földön.

2004 nyarán láttam őket először élőben. Egy kisebb koncertet adtak valamikor június elején a Csaba Centerben a Center napok keretén belül. Jók voltak, emlékeim szerint fél playback volt, vagyis a zene CD-ről ment, de Szilvi élőben énekelt. Jó koncert volt, kaptam innen egy autogram kártyát. Ebben az évben egy mini-albummal (sokan tévesen maxi CD-nek hívják) jelentkeztek, melyre hat szép karácsonyi dal került fel, annak idején minden karácsonykor hallgattam. De nem sokkal ezután, 2005 tavaszán jött a Ragyogás album. Ezt az albumot én sokáig inkább csak terápiás okokból hallgattam, ugyanis szerintem depresszionista lett az album. Engem nagyon nyomasztanak az albumon hallható dalok, főleg a Találj rám, és a Törött szárnyú madár, ez a két dal rendkívül szomorú.

De nagyon jó koncepciót építettek fel az album köré, nem hiába volt az a hatalmas turné. Jelen is voltan a békéscsabai koncerten, mely 2006. március 25-én volt. Na ez felejthetetlen volt, mindent beleadtak, szerintem az egyik legszínvonalasabb magyar koncert volt. A kártyát kiragasztottam a falra, és kicsit elszívta a színét a nap. ^^' Pont azért vettem le a falról, mert láttam, hogy már fakul... Szerencsére a koncert élményét a DVD-vel újraélhettem. Azt már jóval később vettem meg, amikor olcsón lehetett kapni. De az albumot a mai napig nem szívesen hallgatom, mert képes elnyomni hangulatilag. Viszont fűződik egy jó emlékem hozzá: Egyszer valahol elveszett maga a lemez, már nem tudom hova lett, de nem került elő. És akkor úgy gondoltam, hogy mivel az albumot nem akartam megvenni még egyszer, ezért írtam a kiadónak, a Universal Music-nak, hogy csak magát a lemezt szeretném megrendelni, mert elveszett. Volt is rá pénzem, de meglepő választ kaptam: Küldjem el a címükre a tokot, és a borítót, és ingyen küldenek egy újat. És tényleg. O_O Totál meglepett, nagyon jó gesztus volt tőlük. Egyébként ebben az albumban használtak egy pár fantasy elemet, az album zárótétele, az Örökkön-örökké, konkrétan a Final Fantasy IV egyik zenéjének átirata. De a DVD-ből is kiderül, hogy szeretik a videojátékokat, egyik utazáskor Szilvi Game Boy Advance SP-n játszott. A negyedik stúdióalbum személyes kedvenc, az Örömvölgy nagyon vidám, tele optimizmussal. Egyébként is jókor jött, mert 2006 második fele volt életem egyik legjobb korszaka, és ezt egy vidám albummal megspékelni, nekem nem kell több. Nagyon sokat hallgattam. Terveztem, hogy elmegyek a várturnéra, de végül elmaradt, pedig voltak Gyulán is. És szerintem ez lett a legfejlettebb albumuk, ehhez képest a Bűvölet csak félkész munka. Az, hogy kezdetleges a második albumon a zene, az még nem is lenne nagy baj, de a sok kényszerrímet mai füllel rossz hallgatni. Aztán jött a Csendes koncertalbum, ez engem annyira nem érdekelt, viszont az Időntúl album még megmozgatta a fantáziámat, főleg az új stílus miatt, bár ekkor az esetek 95%-ában végképp már csak jpop-ot hallgattam. Jó volt, érdekes volt a koncepció, a stílusváltás, de olyan sokat nem hallgattam az albumot, nem lett akkora szám szerintem. Itt kezdett el megszakadni a kapcsolatom az együttessel. A 2009-es Most! album már végképp nem érdekelt. Főleg azután nem, hogy hallottam, hogy abban már csak Szilvi volt egymagában, meg azt is hallottam, hogy akkor szakított (tán el is váltak, mert összeházasodtak? nem tudom) a szakmabeli barátjával, és a dalok jórésze erről szól. Megnéztem a címeket, és van alapja. Azóta sem hallgattam meg az albumot egyszer sem. A Best of Nox-ot esetleg megvenném, de az már csak nosztalgia lenne. Az én szememben az Időntúl az utolsó album. Nem is volt folytatás, ha jól tudom, Szilvi most Ausztráliában van.

Nagyjából ennyi. Ki akartam írni magamból életem egy szeletét, majd várhatóan fogok írni egy másik magyar együttesről.

Játéktesztek egyesítve

Egy apró átalakítást csináltam a blogban, egységesítettem a játékteszteket, és magában az oldalban is rálinkeltem külön mindegyikre. Ez a sablon nem linkeli ki külön az aloldalakat, ami talán nem is baj, mert így rendezetten én tudok úgy rájuk linkelni, hogy az talán még jobban is fest. Nézzétek meg:

Játéktesztek

UPDATE: Amint megjelenik a Wii U, a GameCube átkerül a retro tesztek közé, aztán, ha lesz Wii U Virtual Console-on, akkor átkerülnek oda. A Wii-s Virtual Console játékoknak még nem tudom a sorsát, mert gondolom, hogy lesz Wii és Wii U között System Transfer, de mivel a Wii U tudtom szerint csak HDMI kábelről fog menni TV-re, ezért nem tartom valószínűnek, hogy lejátszható lesz, mivel a Wii-n sem lehet játszani Virtual Console játékokkal, ha komponons kábellel kötjük a TV-hez. Annyira nem értek hozzá, hogy miért, gondolom mert a nagy felbontás miatt nem tudja kezelni. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a sorsuk.