Ismét egy kis retro és karaoke, meg több minden

Kíváncsi voltam, hogy mutatnak egy LCD TV-n a NES játékok, össze is kötöttem a gépet a TV-vel. A kézi tárolásnál, csak rányomtam, hogy C3, és már meg is jelent. Én visszamaradott, azt hittem, hogy majd úgy fogja keresni a csatornákat, mint a régebbi TV-k, erre azonnal behozta. Igen, mert a NES-nek csak RF (koax) kábele van, de már ezekben az időkben is volt SCART csatlakozás, de egyedi, ilyet még nem láttam soha, és vaterán se láttam még, hogy bárki is is árult volna NES-hez SCART kábelt. De így ismét végignyomtam a Super Mario Bros.-t.

És ha már SMB, akkor Duck Hunt is. Nagyon meg vagyok lepve, de itt egy árva kacsát nem tudtam lelőni. Nem tudom, mennyire lehet fogni a TV-re, de ennyire rosszul még soha nem ment a játék. Szerintem a Zapper mozgásérzékelése miatt nem sikerült. Hiába 1984-es a játék, már ekkor is lehetséges volt a mozgásérzékelés, ezt a Nintendo elnöke Iwata Satoru is megerősítette, és mindegyik Nintendo konzolnál felmerült ennek lehetősége, de ezt csak a Wiinél használták ki.

A MondoCon zenekvízének hatására ismét elővettem a Super Mario Kartot. Hát ez a játék, nem olyan, amiről el lehet mondani, hogy a biciklizés elven "működik", tehát, hogy megtanulod, utána soha nem felejtesz el játszani vele. Nagyon-nagyon nehéz, és nagyon látszik, hogy ritkán veszem elő, nagyon rosszul megy. 1995 volt az az év, amikor megismertem a játékot, és a "betanulási" időintervallumot úgy kell elképzelni, hogy sokáig, amikor már hetedik voltam, és nem nyolcadik (utolsó), én már akkor ujjongtam! És amikor első lettem... Nem is akartam elhinni. De érdekes, hogy az első győzelem után gyorsan jöttek az arany kupák, és a megnyert díjak, de ha sokáig nem veszed elő a játékot, akkor nagyon nehéz visszaszokni, főleg, ha többségében az újabb Mario Kartokkal játszottál. Nagyon nehéz, de ami megkönnyíti a játékot, hogy a pályák rövidek, és mivel a csillag, gomba, villám, nem tartanak rövidebb ideig, mint az ezt követő Mario Kartokban, ezért sokkal nagyobb a hatásfokuk, nagyon sokat segítenek. Ja, hogy a Bowser Castle pályákon nagyon élesek a kanyarok? Én is ott szívom meg. És leginkább ott látszik meg, hogy mennyire visszaesett a tudásom. 150cc Flower- és Star Cupot képtelen vagyok végigvinni (mivel életet számol a gép), mert a Bowser Castle pályákon nem tudok ötödik helyezettnél jobb lenni, mert a régi Mario Kartokban, ha negyediknél rosszabb helyen végeztél, nem enged tovább a gép. Úgyhogy a Virtual Console verzióban a mai napig kitöltetlen néhány kupa. Az segít valamennyit az éles kanyarú pályán, hogy az R-gombot nyomva tartjuk, és akkor élesebben vesszük be a kanyart.

És ha már MondoCon, akkor a karaokéról is beszélnék még egy kicsit. Van egy srác, aki egyre többet énekel. Jól is teszi, mert jó hangja van, és szórakoztatja a közönséget, ő énekelte vasárnap este a One Piece: We are-t. Nem beszélgettem vele, így nem volt lehetőségem élőben megmondani neki, de a hangjának remegtetéséről szokjon le! Nem tudom, hogy szándékosan csinálja-e, vagy így jön neki, de rontja az énekét. Azért tudom, mert erre én is rászoktam, és 2007-ben az énektanárom hívta fel rá a figyelmemet, hogy erről szokjak le, mert ezt csak a nagyon képzett énekesek tudják jól csinálni, hogy szép is legyen. Ahogy leszoktam róla, rájöttem, hogy igaza van, de nem is tudom már hogy szoktam rá.

Megnézem nemsokára az új ONE PIECE részt, mindenki azt mondja, hogy nagyon jó lett, mert most kezdődik a történet második fele. Ennek egyrészt örülök, másrészt fennakadtam rajta. 518. résznél tart, és a történet második fele most kezdődik el. Leszek vagy 40 éves, mire vége lesz.  De én benne vagyok, kíváncsi vagyok, főleg, hogy ismét Kitadani Hiroshi énekli az új openinget, nem véletlen őt kérték fel ismét. Ja, és ha karaokés körökben nem gond, akkor le is foglaltam az új számot, megcsinálnám a kfn-t belőle. November 16-án fog megjelenni a kislemez, tehát addig nem fogom tudni megcsinálni, de nagyon durva, hogy több, mint egy hónap van a megjelenésig, és már több webshop előrendelésében elfogyott a kislemez! Úgyhogy nagyon durva lesz, meg merem kockáztatni, hogy az 1. helyen fog végezni az Oricon charton az első héten. Maga a szám tényleg nem olyan jó, mint az előző dala, de annyira örülök, hogy ismét ő énekel, hogy teljesen elfeledteti velem, hogy nem egészen menő az új dal.

Ennyi év után végre rászántam magam, hogy végignézzem az Inuyashát. Mindig elakadtam a 104. résznél, addig ment magyarul, és nem néztem tovább. Illetve hazudok, mert az RTL Klub egyszer tovább adta, de nem sokáig. Ha jól tudom, le van szinkronizálva mind a 167 rész, de mégsem láthatjuk, De hogy miért nem… De most már nagyon ideje lenne a Final Act-tel együtt végignézni.

Akciósak a Scott Pilgrim képregények a kiadójának 20. születésnapja alkalmából. Hát gondoltam, hogy teszek vele egy próbát, és megvettem az első kötetet. Még Ninty mutatta nekem talán a 2009. tavaszi pokétalin, hogy nézzem meg, milyen menő képregény, és mennyi Nintendós utalás van benne, biztos érdekelni fog. A Nintendós utalások (sőt, OKUI MASAMI is van a képregényben!) nagyon jó dolgok benne, de annyira visszatetszést keltett bennem a rajzstílus, nagyon ronda volt, hogy évekig rá se néztem. Hallottam, hogy a film milyen jó lett, és most, hogy akciós, hát akkor tettem vele egy próbát. Egyáltalán nem bántam meg, de hogy ennyire tetszeni fog, azt nem hittem volna! Az Europarkban az Interspar előtti részen olvastam, de annyira lekötött, hogy addig nem is álltam fel, míg a végére nem értem. És milyen Nintendós utalások vannak az első kötetben? Scott bandájának egyik dalának címe Sex Bob-Omb, valamint a lány, aki iránt többet érez, csak azért rendelt tőle, hogy láthassa őt, és valahogy bejött oda a Super Mario 2, de pontosan már nem emlékszem hogyan. De nagyon jó, a többit is be fogom szerezni.

2011. őszi MondoCon - vasárnap

Meglepően sokat aludtam, 8-kor ébredtem fel, úgyhogy első dolgom volt bekapcsolni a TV-t, és a Forma 1-et nézni. Japán nagydíj. Nem néztem végig, és amíg néztem, addig is csak fél füllel figyeltem az eseményeket, mert készülődtem. De hát a torrent jó barát ilyenkor, nem igaz? 9 után pár perccel indultam el, a tegnapi menetrend szerint, különbség, hogy most egyedül mentem. 10 óra után néhány perccel értem oda, és látom, olyan gyorsan ment a sor, hogy simán bejutottam. De ami meglepett, hogy nézték a táskát. Tegnap megkérdeztem, hogy miért, azt mondták, hogy alkoholt nem lehet bevinni. Nem rossz. A Petőfi Csarnokban (mely, ha jól tudom, végleg bezárt) azért nézték a táskát, hogy szúró-vágó eszközt nem vihetsz be, és az italokkal is keményen elbántak. Na az egy nagyon szemét dolog volt. Itt meg alkohol. Valószínűleg alkohol befolyásoltsága nélkül nem alkalmazzuk nem cosplay alkalmára a kardot, kést, stb. Tehát felmentem a karaoke terembe, ahogy vártam, kevesen voltak. Most előre feliratkoztam, Naruto: Parade-ra, de ahogy énekeltek az emberek, egyre jobban éreztem, hogy nem kellett volna, nincs hangom.

De előtte Zenekvíz. Most egyedül indultam, ez a harmadik alkalom, és összességében most értem el a legrosszabb eredményt, 23 pontom lett végül. A legelső volt a legjobb, akkor 54 pont lett a végeredmény, és ha jól emlékszem, harmadikok lettünk akkor. A rapidnál csak egyet tudtam biztosra: Asura Cryin': Spiral, a többinél tippeltem. Csak érdekes volt, ugyanis Tukeinon teljesen áteffektezte az összes dalt, valamely mélyebben, valamely magasabban szólt az eredetihez képest. Ötletnek nem rossz, de ha őszinte akarok lenni, nekem nem tetszett. Összességében nem nehezítette meg a dolgomat, igaz, volt egy pár dal, amit nehezebben ismertem fel, de az összeset tudtam, amit eredetileg is tudtam volna, csak mivel én nem szeretek a zenével "játszani", ezért ez nem az én asztalom. De ha több lesz a pozitív visszajelzés erről, akkor nem bánom, ha így megy tovább. A Shoujo, Shounen kategóriákból elég keveset tudtam, de ami meglepett, hogy a Trance-hez úgy álltam hozzá, hogy, az tuti 0 pont, ehhez képest, ha jól tudom, 4-et tudtam. Utawarerumono, Soul Eater, de ami a legjobban meglepett, a Gundam 08th Team. A cosplay kategória jó ötlet, mert többségében olyan animékből cosplayeznek, melyek eléggé ismertek, én is 7 pontot szereztem össze, ez sikerült a legjobban. A videojáték. Amikor megláttam a lehetséges játékok listáján az egyetlen Nintendo játékot, a Super Mario Kart-ot, akkor tudtam, hogy ez bent lesz, és igen! :D Harmadikként az openingje ment. Igazából nem volt nehéz felismerni, mert annyira jellegzetesen Mariós, erre tényleg azt tudom mondani, hogy nem is kell hardcore Mario fannak lenni ahhoz, hogy valaki erre rávágja, hogy ez csakis az lehet. Még az ALI PROJECT érdekelt, ahogy írtam róla többször is, de ahogy láttam a listát, hogy mennyire részletes. O_O Hiába a remény a 10 pont felől, csak 4-et tudtam összekaparni. Rozen Maiden, .Hack//Roots, Shigofumi, és egyet tudtam, melynek nem tudtam, hogy melyik animének a zenéje, de Tuki elfogadta a dalcímet is: Ankoku Tengoku. Egy pár újabb, számomra ismeretlen dallal azért megismerkedtem, meg folyamatosan hallgattam, de amilyen az én formám, azok MIND kimaradtak. De a Kotodamának örültem. ^_^

A zenekvíz után én voltam az első, aki énekelt. A zenekvíz alatt éreztem, hogy nemigen van most hangom, nem fog most összejönni. Ez nem az a fajta "biztatásra váró" érzés volt, hogy valaki tartson meg a víz felszínén, hanem biztosan tudom, hogy amikor nem megy, akkor nem megy. És bejött. Annyira furcsán éreztem magam, mert itthon próbáltam, és különösebb megerőltetés nélkül sikerült kiénekelni a magasabb hangokat, de ma kint ez nem jött össze. Ez jelentősen visszavetett a kedvemből, és az önbizalmamból, és lényegében rányomta a bélyegét az egész napomra. Nem sokkal ezután mentem ebédelni, mivel tegnap a Burger Kingben voltam (voltunk Night-tal), ezért ma a nem sokkal tovább levő (de szépen hangzik) kínaiba mentem el. Egész olcsó, és jó nagy adagot adtak. Egy pár órán át nem voltam éhes. De ahogy visszamentem, hiba volt leülnöm a karaoke teremben, ugyanis 14-16 óra között Japán zenei klipek mentek, és a fangörlök sikítása úgy belehasított a fülembe, hogy azonnal kijöttem. Kint ültem addig a földön, és Brain Training-eztem, meg Mario's Picross-oztam. Elvoltam mind a kettővel, és amikor vége lett a tortúrának, és visszamentem, még akkor is folytattam a játékot, közben fél füllel figyeltem, ki hogy énekel. Majd előrementem, és szóltam Dakinak, hogy húzzon ki, ugyanis mielőtt először énekeltem, még azelőtt feliratkoztam másodjára. A Digimon: The Biggest Dreamer még nehezebb a Naruto dalnál, úgyhogy semmi esetre sem. Addig ott eljátszogattam, hallgattam a többieket, most inkább passzívkodtam.

Egészen az utolsó kaszinó karaoke versenyig. Minimum három fő / csoport kellett, hogy legyen, hogy verseny lehessen, de sehogy sem akart összejönni a három. Ketten megvoltak, de senki nem akart még menni. És akkor jött az, hogy akkor a szervezők állnak ki. Be is szólt az egyik srác: "Akasztják a hóhért!" Ha nagyon morbid lennék, azt mondanám, hogy bár mindenkit így akasztanának fel. Ugyanis Tukeinon amilyen műsort csinált (a legpozitívabb értelemben), szem nem maradt szárazon, mindenki könnyesre röhögte a szemét. Az emotikon kategóriában indult. Annak az a lényege, hogy a kfn-nél jobb-alsó sarokban látható egy karakter, arcot vág, úgy kell énekelni. Tukeinon olyan grandiózus műsort csinált a Fushigi Yuugi dallal, hogy én teljesen kész voltam, nekem megcsinálta a napomat, de szerintem nem is túlzok, ha mindenkit egy emberként sikerült megnevettetnie. Nekem meg minden rosszkedvem elmúlt, nem is tudom, hogy élveztem-e valaha ennyire egy karaokés előadást. Persze mindenki visszavárta őt, így kisorsolta a kerék a Love Tropicana Deluxe dalt, akkor már Aminával állt ki, de akkor is valami eszméletlen, mit csinált. :D Szóval Tuki naponta legalább 10× énekeljen nekünk. Komolyra fordítva a szót, furcsállottam is, hogy keveset énekelt. Rájátszásként megmutatta az extra kategóriában a Pokémon főcímdalt. Az extra kategória, az ilyen meglepetés, valami furcsaság van a kfn-ben, vagy a szöveg van szándékosan rosszul írva, vagy hiraganával volt írva a szöveg, esetleg kérdőjellel helyettesítve, vagy az effektezésnél tett arról, hogy bezavarjon nekünk. A Pokémon tényleg poén volt, ahogy mondta. Egyrészt mindenhol maga a Pokémon szó katakanával volt írva, meg néhol a szöveg angol megfelelője volt, de a magyar félreírások valami eszméletlenek voltak. Egy pár, ami eszembe jutott:

• Sok igaz, hű kabát
• Jöjj, nagy kút vár ránk
• Keresd meg hát mind!

Tényleg, ha belegondolunk, a "Keresd meg hát mind!" is a Pokémon témájába vág! :D Ezen is sokat nevettünk, én ezt Tukinak soha nem felejtem el, ezért az estéért egy életre hálás vagyok neki.

Lényegében ennyi is volt, még egy páran énekeltek, én maradtam végig, 19.30-ig. Végül jó volt minden. Legközelebb talán 2012 tavasza.

MondoCon 2011 ősz - Szombat

Végre kialudtam magam! :D Erre már több MondoCon óta nem volt példa. 6.15-re állítottam be az órát, de már 5.30-kor felébredtem, összekészülődés után megmértem a súlyomat. Igazából most már rendesen eszek, ezen túl arra fogok rámenni, hogy izmosodjak, de kíváncsi voltam, hogy mennyit fog mutatni, és meglepődtem: -0,8 kg. Ezt mégis hogy hoztam össze? O_O De soha nem értettem, hogy miért van az, hogy előfordul néha az, hogy egy nap alig eszek, és futok 30 percet, és másnap reggel mégis többet mutat... És van ellenpélda is, hogy rendesen eszek, és mégis kevesebb, ahogy írtam feljebb.

Igen, sok kitérő lesz a postban, azt már most jelzem. Tehát, mérés után RTL Klubra kapcsoltam, mert Forma 1. Csak a Forma 1 alatt nézek RTL-t, soha máskor. Soha nem írtam, de szeretem az autósportot, nem szurkolok senkinek, csak a hangulata miatt. Bár unalmas volt az idei év, mert már az első pár futam után szinte biztosra vehettük Vettel világbajnokságát. De tényleg senkit nem tudok mondani, akiért szorítanék. Ma korán reggel volt az időmérő edzés, mert Japánban volt. MondoCon hétvégéjén japán Forma 1. Meg is mosolyogtam, hogy a Q1-ben Kobayashi volt az első. De persze a Q3 után ismét Vettel indul az élről, ki más. -_-' Amint vége lett, 8 óra után el is indultam, most nem akartam odaérni már kora reggelre. Felszálltam az 50-es villamosra, majd a Határ úttól a Deák térig mentem. Ide beszéltük meg a találkozót Ninty-vel, innen már együtt mentünk a Pillangó utcáig, majd elsétáltunk a Hungexpóig. Már 9 órára járt, és mivel volt jegyünk, eszünk ágában sem volt sorba állni, leültünk az egyik padra. Nem sokkal ezután jött oda hozzám Lam'O, ami azért lepett meg, mert ő karaoke segítő, és úgy tudom, hogy már bent kellett volna lennie. Kicsit beszélgettünk, de aztán mentünk is be. Ő ment be segíteni, mi meg Ninty-vel, és közben Necrokiddel is összetalálkoztunk, együtt vártuk meg a 10 órát, mire bejuthatunk. Kicsit lassan telt el nekem, de a vége fele megjelent Neela és Megumi. 10 órakor bejutottunk, ismét első ízben a karaoke terem felé vettük az irányt. Meglepett, hogy sokáig kevesen voltak. Ez vasárnapra jellemző. Nekem meg semmi kedvem nem volt kiállni énekelni, én ott eleinte eljátszogattam a Brain Traininggel. Határozottan nehezebb koncentrálni, amikor zaj van körülötted, és még nem rendelkezek azzal a képességgel, hogy kizárjam a külvilágot. Úgyhogy nem is csináltam sokáig, elmentem a vásárok közé szétnézni. Kihasználtam a levásárolhatóság lehetőségét, és vettem két mangát:

• Árnybíró 3
• Death Note 3

És megvettem a legújabb Mondo magazint. Érdekelt, mert 4 oldal tiszta Nintendo van benne. Mindenképp örvendetes. Két oldal Nintendo 3DS, és Nintendo-történelem bemutató van. Amit Nintendo aktáknak neveztek el, és őskor-ókor-középkor... osztottak fel. Én ezt egy kicsit erőltetettnek tartom, de maga az írás jó lett. Mindenképp megérte már csak ezért is megvenni, egyébként mindegyik Mondo magazin megvan az 1. számtól kezdve. És ha már Nintendo: Múlt héten csütörtökön voltam a Csibivel az Árkádban, és tökre meg voltam lepődve, mert az ottani 576-ban (a nagyobbikban) volt két Zeldás poszter, és odaadták nekünk, hogy elvihetjük. Tök jól néz ki. :) És most MondoConon egy árva Nintendo konzol nem volt. -_- Ja, hazudok: Volt arra a 2 órára, amíg Just Dance 2 verseny volt. Egyébként néhány napja megkérdeztem a Nintendo Magyarországot, hogy kint lesznek-e a MondoConon, és nemet mondtak... Most nem akartam firtatni az okát, de elvileg szövetségesek a Mangafannal, Mondóval, és ilyen nagy rendezvényen miért nincsenek jelen, hogy reklámozzák a Nintendót? Amikor épp az lenne (kellene, hogy legyen) a céljuk, hogy minél több emberhez juttassák el a Nintendót. Úgyhogy a konzol most halott részleg volt számomra. Engem nem érdekel a sok FPS, verekedős, sport, és életszimulátor. Úgyhogy ennyi.

Vissza a karaokéhoz. Most annyira nem akartam énekelni, de a kaszinó karaokén ki akartam próbálni magam. Érdekes szabály volt: Minden órában volt egy verseny, annyian jelentkeztek, ahányan akartak, húztunk egy sorszámot, és a gép kiválaszt három embert, és abban a sorban énekelt a három ember. Példa: Jelentkezik 5 ember, húztak egy sorszámot 1-5 között, és a gép kiad egy sorrendet random, pl: 4, 5, 1. És ők hárman énekeltek, elsőnek ment ki a négyes, másodiknak az ötös, és harmadiknak az egyes. A kettest, és hármast húzók most nem énekeltek, de a soron következőre jelentkezhettek. Így volt az, hogy az első kettőben nem énekeltem, de a harmadikban igen. Több kategória volt: Kúlos, csajos, duett, csoport, emoticon, és extra. Én a kúlosban jelentkeztem. Annak a 18 dalát többször is meghallgattam. Voltak köztük olyanok, melyeknek nagyon örültem volna, de voltak olyanok, melyeket kerültem volna. A kategóriában sorsolt a szerencsekerék, és azt a dalt kellett elénekelni. Na most én nagyon szerencsétlenül jártam, mert egy olyan dal jött ki, amire azt mondtam volna, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, nem élnék vele. :D Bleach: Stay Beautiful. Az volt a szerencse, hogy lehetett közönség segítséget kérni, így Legyen Ön is Karaoke-győztes címszó alatt ezt kértem. Két srác jött volna fel, de hogy őszinte legyek, nem akartam, hogy feljöjjenek, mert ők azok, akik minden egyes karaoke rendezvényen előadják a Death Note: What's up People?-t, de úgy... Pontosabban nem is velük van a baj, hanem azzal, hogy mivel a dalból nincs instrumental, ezért LQ-val készült a kfn. (LQ = Low Quality, amikor a kfn készítő maga szedi le a vokált, de ez minőségveszteséggel jár) És az egyik legrosszabb LQ a fentebb említett dal, és rettenetes hallgatni, erre már nem tudom azt mondani, hogy ha élvezik, akkor csinálják...  Na mindegy, az előadásom szempontjából most az a lényeg, hogy nem akartam, hogy ők jöjjenek ki. De szerencsére jött Mystra, mint egyszemélyes felmentősereg. Őt már szívesen láttam. Szereti is a számot, ami meg is látszott, ugyanis VÉGIG ő énekelt. Iszonyú kínosan éreztem magam, csak a refrénbe segítettem be (holott nekem kellett volna énekelnem), de nagyon rosszul éreztem magam. De a poén az, hogy én nyertem. :D Illetve Mystra nyert. Ez az ő győzelme. Az ajándékot (2000 forint értékű Mangafan vásárlási utalványt) én kaptam, de megbeszéltük, hogy adok neki egy ezrest. Így vettem még Nana 5 mangát, ez az én meg nem érdemelt győzelmem jutalma, de kellett egy "kis" idő, mire feldolgoztam, eddigi legrosszabb karaokés fellépésem volt. Ezután írtam fel magam, méghozzá azt a dalt, melyet nagyon szerettem volna elénekelni a kaszinó karaokén: Naruto: Parade. Nem kerültem sorra, mert valamikor 41-nél jártunk, amikor feliratkoztam, és a 91. lettem volna, és a nap végén a 63. volt az utolsó. Úgyhogy holnap.

Sokat beszélgettem Tukeinonnal, amikor elől voltam, meg Night elkísért a Burger Kingbe ebédelni, vele is nagyon sok mindenről beszélgettem. Politikáról (bár nem nagyon értek hozzá), meg a szerelmi dolgokról. Ebben ütközik a véleményünk, de úgyis írni akartam erről, így akkor most. Ugyanis Night szerint ha az ember együtt van a szerelmével, akkor 2 év múlva elmúlik a szerelem. Én meg lehet, hogy túlzottan naiv vagyok (ezt ő mondta is), de én hiszek a sírig tartó szerelemben. Hiszem azt, hogy ha életem szerelmével élem le az életemet, akkor igenis akár öregkorunkban is lehetünk egymás mellett boldogok. Azt gondolom, hogy ez inkább emberfüggő, mert lehet, hogy rossz lesz ez a hasonlat, de például ott van nekem a Super Nintendo, és a Super Mario All-Stars játék mely lassan 18 éve, hogy megvan nekem, és a mai napig képes vagyok azzal a lelkesedéssel játszani vele, mint amikor kisgyerek voltam. És nem úgy, hogy nosztalgia, hanem a jelenben szeretek vele játszani. Úgyhogy az, hogy ki milyennek fogja fel a szerelmet, az szerintem emberfüggő, és ha valaki nem alkuszik meg valakinél, hanem kitartóan (nem is kell tudatosan) keresi az igazit, az úgyis megtalálja azt, akibe beleszeret, és hasonlóképp gondolkodik.

A szombati nap lényegében ennyi volt, holnap folyt. köv.

JAM Project és ONE PIECE

Szerdán jelent meg az új JAM Project kislemez, mely a Cardfight!! Vanguard anime második opening dala: Believe in my existence. Sokkal jobb lett, mint az előző opening, melyet szintén az együttes énekelt el.

http://www.youtube.com/watch?v=2bVY8PvcUik

Érdekes, hogy nemrégiben még nem szerettem annyira az együttest, mert úgy voltam vele, hogy mindegyik daluk egy kalap alá kerül, de amikor szűk egy éve komolyabban hallgattam a dalait rájöttem, hogy ez nagyon nincs így, sőt mára már olyan szinten rajongok értünk, a csapat hölgy tagjának Okui Masaminak szóló karrierjéért. A kislemezeiket nem venném meg, de a Best of- és a stúdióalbumaikat mindenképp! Meg a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX-ot is túlzásnak tartanám, de nagyon megnézném élőben, hogy néz ki. Az együttes 2010-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, ennek alkalmából kiadott egy hatalmas kiadványt, mely 8 CD-t, 4 DVD-t, és egy könyvet tartalmaz. Ez a pakk 29.800 yen, ami jelenlegi meggyengült árfolyan szerint kb. 86.000 forint. Biztos nagyon szép, de durván 100.000 forintot kiadni egyszerre ilyesmire, azért soknak érzem. De ha elérhető áron lenne, és ha lenne rá pénzem, akkor nem hezitálnék beszerezni.

És ha már JAM Project, nagy örömmel vettem, hogy az új ONE PIECE openinget ismét Kitadani Hiroshi énekli. Ő énekelte az első openinget, a We are!-t, és most megkapta a 15. openinget, melynek címe: We Go!

http://www.youtube.com/watch?v=2xFT9Id0P0c

Vártam is, hogy milyen lesz, mert a We are! nagyon jó dal lett, ehhez képest csalódásnak érzem. Kicsit elborult lett. Az a helyzet, hogy Kitadani-san is ír dalokat a JAM Project-nek, és ő felel az elmebetegebb dalokért. Ez pozitív értelemben. PRAISE BE TO DECEPTICON és Go! Stand Up! Ezek jutnak így eszembe tőle. Amikor ezt a két dalt először meghallottam, először nem tudtam hova tenni, mert nem jellemző rájuk ez a fajta komolytalankodás. Egyébként a JAM videójában balról a második ő, vöröses hajtincsei vannak. Olvastam egyébként róla olyasmit, hogy nem veti meg az alkoholt (japán wikipédián volt ez írva), és van egy pár megnyilvánulása, ahol már azt éreztem, hogy átlépte azt a határt, amikor lelkesedését akarta kinyilvánítani, és már soknak éreztem azt, amit csinált. De ez nem von le az énekesi értékéből, mert hatalmas előadó!

Holnap MondoCon, és elvileg esni fog az eső! Nem nagyon emlékszem így hirtelen olyan con-ra, ahol esett volna az eső, de ez azért lesz érdekes, mert beszéltük egy páran, hogy az anime fangörlök jókora része egész nap mást sem csinál, csak szétnéz a vásároknál, és egész nap kint ül a fűben. Ez ilyen mi van? alapú dolog. Ezért kiadni 3.800 forintot két napra? Talán annyira selymes a Hungexpo fűje, hogy megérje azért fizetni, hogy kint üljenek? Lelkük rajta. Ezt nyilván nem fogják esőben megcsinálni, így legalább részt vesznek a programokon. De ha esni fog az eső, akkor szép lesz bőrig ázni, mire elmegyünk a K épületből a 25-ös Csarnokba, vagy a konzol részlegbe.

ALI PROJECT

Mindig furcsálltam, hogy Japán számomra egyik legjobb együtteséről szinte semmi információt nem találni. Pedig mindig érdekelt, hogy az énekesnő, Takarano Arika (Tegnap volt 48 éves, boldog születésnapot! ^_^ お誕生日おめでとう！) csak megjátssza ezt a darkos stílust, amiben írja a dalszövegeket, vagy hányattatott élete volt? Erre még mindig csak sejtem a választ, de legalább egy pár infót sikerült összegyűjtenem a csapatról.

1988-ban jelent meg az első nagylemezük (Gensou Teien; 幻想庭園), már a megalakulásuk is érdekes volt. A csapat férfi tagja Katakura Mikiya már nagyon régóta foglalkozik zeneszerzéssel, profilja a klasszikus és a modern zene elegye. Amikor az új project-jéhez keresett énekest, akkor találkozott össze Takarano Arikával, egyből szemet szúrt a nő furcsa viselkedése. Meghallgatta az énekhangját, bár tetszett neki, ám egyáltalán nem ebbe a stílusban ír zenéket, így nehezen találták meg az összhangot. De amikor Arika megmutatta Mikiyának a verseit, teljesen el volt bűvölve, és rájött ez az, amelyik stílusban zenét ír. Ugyanis a mai napig a dalok döntő többségének a szövegét az énekesnő írja, nagyszerű szövegíró.

Tehát a kezdetek. Aki animék által ismerte meg az együttest, és talán olyannyira tetszett neki a munkásságuk, hogy mélyebb ismereteket is kötnének a duóval, az készüljön fel, hogy csak csírájában fogja visszahallani azt a zenei stílust, ami az anime dalaikat fémjelzi. Az első album nemcsak a hosszú évek távlata miatt teljesen más hangzású, hanem mert az egy független zenekiadó által jelent meg, és bár a stílusban tetten érhető az az ALI PROJECT-es stílus, ám az zeneileg kiforratlan volt, talán jobb "próba-album"-nak nevezni. Ezután 4 éves szünet következett. 1992-ig kanjival írták az együttes nevét (蟻プロジェクト), majd ekkor írták át romajira csupa nagybetűvel. És ebben az évben jelent meg második nagylemezük: Gekka no Ichigun (月下の一群), melyben már jóval inkább felismerhető az a stílus, amit megszokhattunk az együttestől, ugyanis ekkor kezdték el kialakítani azt a modern stílus-klasszikus zene keverékét. Az ezt követő 1994-es DALI megint teljesen más vizekre evez. Mély érzésű, spirituális dalokat tartalmaz, nagyon távol áll azoktól a közkedvelt, szerethető ALI PROJECT daloktól. Egy évre rá, 1995. december 6-án jelent meg az első best of albumuk, a Hoshi to Tsuki no Sonata (星と月のソナタ), mely új dalaik mellett a második albumuk néhány dalát újragondolták. Ebben az évben kezdtek el először Anime dalokat írni. Első ilyen munkásságuk, a Marmalade Boy, és a Midoriyama Highschool Koushien-hen.

Ekkor kezdett el fordulni a kocka, és kezdtek el inkább anime zenéket írni, és a stúdió albumokat háttérbe szorítani. Ez nem hozta magával azonnal a zenei stílus változását, az lassan, folyamatosan alakult át. A fenti két animéhez írt dalok sikerének örömére egyre több animéhez írtak zenét, ezeknek köszönhetően egyre ismertebbek lettek. Ennek következtében egyre ritkábban jelentek meg stúdió albumaik, ám azok annál jelentősebbek, hatásosabbak lettek. 1998: Noblerot, 2001: Aristocracy, 2002: Erotic & Heretic. Ezeken az albumokon énekelt az énekesnő igazán démoni, házsártos stílusban, emiatt rétegzenék lettek.

A 2001-es év nagy áttörés volt, ugyanis a NOIR anime zenéje hozta meg az első, igazi nagy sikert az együttesnek. Egyrészt mert nagyon jól illett a zenéjük az anime sötét stílusához (A NOIR egy alvilági, maffiáról szóló sorozat), másrészt ekkor dolgoztak együtt az ekkor már nagy népszerűségnek örvendő fantasztikus zeneszerzővel Kajiura Yuki-val (梶浦由記). Az anime endingjében, a Coppelia no Hitsugi-ban (コッペリアの柩) nagyszerűen felismerhető az a démoni sötét hangzás, mely a fentebb említett három stúdió albumot fémjelezte.

Az első vonós hangzású albumuk 2003-ban jelent meg, Gekkou Shikoushou (月光嗜好症) címmel, azóta szinte minden évben jelentenek meg ilyen albumokat. Ezekre a kiadványokra saját dalaikat hangszerelik újra teljesen vonós stílusban. Ezek az albumok mérsékelt sikernek örvendenek, mert az együttes közkedvelt hangzásával ellentétben lassú dinamikájúak ezek a felvételek. Az utolsó még régi stílusban megjelent album, a 2005-ös dilettante.

A 2004-es Kinjirareta Asobi (禁じられた遊び) volt az a dal, melyben kialakult az együttes mai, máséval össze nem téveszthető arisztokratikus goth-lolita zene, mely már sokkal populárisabb lett, könnyebben fogyasztható, ezáltal szélesebb réteghez jutott el. A könnyen fogyasztható általában negatív jelző szokott lenni a zenei életben, de nem az ALI PROJECT-nél, mert annyira jól megcsinálták azt, hogy hozzák a saját stílusukat, de mégis sokkal könnyedebb, ez a népszerűségük titka véleményem szerint. Csakhogy ez az új stílus azt hozta magával, hogy az első néhány albumuk mai fülnek nagyon idegen, többször kell meghallgatni, hogy megszokjuk. A nagysikerű Rozen Maiden dal után jóval gyakrabban jelentek meg új dalaik, de ezek mit sem veszítenek minőségükből, sőt mára elmondható, hogy az ALI PROJECT egyike azon kevés japán együtteseknek, melyek világszerte is nagy népszerűségnek örvendenek.

Négy csoportra lehet osztani az együttes diszkográfiáját:

1. Az anime kislemezek, melyek fantasztikusan megkomponált dalokat tartalmaznak.
2. A kislemezekből készült best of album, mely tartalmazza még az anime OST-ken hallható dalokat is. Ezek az igazán népszerű kiadványaik.
3. Stúdió album teljesen új dalokkal. Ezek némileg eltérnek a közkedvelt hangzástól, de szokták szeretni a rajongók.
4. Vonós albumok, áthangszerelt dalokkal.

Egy Best of albumuk jelent meg 2006-ban a Collection Simple Plus, mely a régi anime dalaikat tartalmazza. Az új korszakban megjelent albumaik listája:

Best of:

• 2007: Soubikakei (薔薇架刑)
• 2008: Keikan Shijin SINGLE COLLECTION PLUS
• 2010: La Vita Romantica
• 2011: QUEENDOM

Stúdió albumok:

• 2007: Psychedelic Insanity
• 2008: Kinsho (禁書)
• 2009: Poison
• 2010: Han Shinnihon Shugi (汎新日本主義)

Vonós hangszerelésű albumok:

• 2006: Romance
• 2007: Grand Finale
• 2010: Gothic Opera
• 2011: Les Papillons

Azt gondolom, hogy az együttes azzal lett népszerű, hogy bár a szöveg olyan, amilyen, de a zene annyira fantasztikus, és az énekesnő annyira jól énekel, és a szöveg, amit ír, nagyon megy ritmikailag az adott dalhoz, sőt az előadásával megemeli a dal értékét. Szövegfordítások egyébként elérhetőek az interneten, de nem nagyon foglalkoztam velük, miután láttam, hogy az egyik dal szövege magyarul valahogy így szól: "Fessük vérrel a falra szerelmünk szimbólumát". Ez nekem már túlságosan elvont. A zene nagyon jól illeszkedik ehhez a stílushoz, mégis önmagában annyira sokrétű, hogy simán lehetne akár sokkal vidámabb szöveget írni hozzá, senki nem gondolná, hogy eredetileg milyen szöveghez lett írva a zene. Én merem ajánlani a zenéjüket azoknak is, akiknek semmi közük nincs az ázsiai zenéhez, de valami újat akarnak. Bár sok animéhez írtak zenét, de nemcsak az anime rajongókhoz szólnak, hanem egy sokkal szélesebb körhöz. Akik szeretik az egyedi zenét.

Ingyenes Zelda

Ahogy megígérte a Nintendo az idei E3-on a The Legend of Zelda játék 25. évfordulója alkalmából készült játék ingyenesen letölthető lesz, ma ez megvalósult. Tehát mindenkinek, akinek van Nintendo DSi-je, Nintendo DSi XL-je, vagy Nintendo 3DS-e, annak irány a Nintendo DSi Shop, vagy Nintendo eShop, és letölteni a The Legend of Zelda: Four Swords Anniversary Edition játékot! A játék csak limitált ideig, 2011. szeptember 28 és 2012. február 20 között érhető el.

Én leszedtem magamnak azonnal reggel, fent is volt. Aranyos játék, de mivel ingyenes, nem is hosszú. Ha jól vettem ki, csak három pálya az egész. Az a lényege, hogy a három ezüst kulcsot kell összegyűjteni, azzal jutunk be Vaati-hoz, és meg tudunk küzdeni vele, megmenteni Zeldát. Végigcsináltam az első pályát, a Sea of Trees-t. Mindenek előtt remélem, hogy a másik két pályának jobb zenéje lesz, mert ennek iszonyat nyomasztó volt. Nem tragikus, hanem olyan élettelen. Később eszembe is jutott, hogy néhány középkategóriás SNES játéknak volt hasonló hangulatú zenéje. Egyébként az első pálya (ha nem lenne világos a nevéből, erdőben játszódik) nem okozott különösebb bonyadalmat. Itt-ott elgondolkodtam egy pár percre, hogy mit is lehetne tenni, de szinte mindig jött magától a megoldás, vagy rájöttem. Az első főellenség, mely az ezüst kulcsot rejtette, sem okozott nehézséget. Azt gondolom, és szinte teljesen nyilvánvaló, hogy nem a világ legjobb játékát akarták megcsinálni, csak ingyenes, és szórakoztatni akar.

Az a jó, hogy egyjátékos módja és multiplayere is van. Ha egyedül játszol, alapból zöld Linkkel vagy, és választhatsz magadnak egy piros, kék vagy lila Linket. Kell is, hogy ketten legyenek, hiszen vannak olyan tárgyak, melyeket csak ketten tudunk elmozdítani. L-lel, vagy R-rel, tudjuk kiválasztani, hogy mely Linkkel szeretnénk játszani. Ugyanis a két Linknek külön-külön tárgya lehet, így egyszer az egyikre lesz szükség, máskor meg a másikra. Két Linket egyszerre az X-gombbal tudjuk összehívni, így egyszerre mozognak. Összességében jó játék, bár ha a másik két pálya is ilyen lesz, igazán semmiség lesz végigjátszani.

Tegnap este jött a hír, hogy ahogy 2 éve, az idei karácsonyt, és szilvesztert is Angliában fogjuk tölteni anyámmal nővéremnél. Örültem neki, de akkor 2009 végén nem jött jól. Egyrészt valahogy nem tudtam elképzelni, hogy a karácsonyt, és az újévet ne Magyarországon töltsem, másrészt meg össze is jöttek a dolgok, úgyhogy akkor elég rosszul jött ki az egész. De most örültem neki. Gondolkodtam is az anyagi lehetőségeken. Ha összejön annyi pénz, akkor Angliában veszem meg a Nintendo 3DS-t! Meg is néztem, hogy csak a konzol 130 font, tehát kb. 43.000 forint. Hivatalos helyről! Úgyhogy bye-bye Nintendo Magyarország, egy kicsit odébb olcsóbban tudom megvenni a kézikonzolt! Jó, ha komolyan beszélünk, tudom, hogy konzol terén Anglia és Magyarország nem egy súlycsoport, hiszen a szigetországban jóval nagyobb piaca van a konzoloknak, így többet olcsóbban tudnak felvásárolni, de ez önmagában akkor sem ok, hogy pl. a Game Parkban, és az 576-ban extrém drágák a Nintendo konzolok és játékok, mert hadd ne mutogassak megint a kisebb konzolboltokra. De vissza Angliára, nemcsak azért venném meg ott a 3DS-t, mert 130 font, hanem mert hamarosan megjelenik a konzol metálpiros színben, és az a szín tetszik nekem. A két alapszínből egyébként feketét vettem volna. Nincs bajom a kék színnel, de szerintem nem mutatott jól, mint 3DS szín. A fekete már jobb, de szerintem a piros lesz az igazán menő. És akkor, ha össze tudok dolgozni annyi pénzt, akkor megveszem a Super Mario 3D Land-et, és a Mario Kart 7-et. És akkor biztosan nem fogom letenni egy darabig a konzolt! De biztosan nagyon jó lesz majd Angliában lenni.

A megfázás meg keményen meg fog fizetni azért, mert megtámadott!

Super Mario Bros. – Játékleírás

Újabban megint nagyon lelkesedek a Nintendo játékokért, sőt, egyéb terveim is vannak, melyekkel saját erőmmel szeretném erősíteni a magyar Nintendo jelenségét. Ennek egy kezdeti fénye villant meg, amikor lefordítottam tegnapelőtt a Super Mario Bros. leírását magyar nyelvre. Tegnap lefordítottam a Super Mario Bros. 2 leírását is, de azt még lektorálni kell, és képekkel is kell díszíteni. De az első Mario leírásának kész verzióját szívesen közzé teszem. Ha belelendülök, jöhet a többi is.

Super Mario Bros. - játékleírás

MondoCon programbeostás, és egyebek

Ma kikerült a MondoCon weboldalára a 2011 őszi programjuk. Igazából azt gondolom, hogy az, aki hozzám hasonlóan régóta jár conra, annak már csak maximum az előadások nyújthatnak valami újdonságot, hiszen mindig van téma, miről beszélni. És ha valamiért, ezért nagyon hiányolom a MAT-os conokat, ott mindig volt valami izgalmas, valami új a programokban, egyszerűen nem hiszem el, hogy a Mangafan egy 100%-ig kitaposott utat vett át a MAT-tól. Hogy őszinte legyek, perpillanat nem jut eszembe ötlet, de biztosan lehet mivel újítani a conokat, de mindig ugyanazt kapjuk. Kicsit olyan ez, mintha mindig ugyanazt adnák ebédre, csak más ízesítésben, egyedül a desszertben (előadásokban) van változatosság. Mindenesetre - ha utoljára is - elmegyek.

Tegnap elvittem vaterán villámáron (1.250 forint) a Game Boyra megjelent Golf játékot. Mivel ez a legelső Game Boy játékok között volt, ezért igen egyszerű játék, mégis érdeklődéssel próbáltam ki, mert reméltem, hogy az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Ám sajnos egyszerűségében a bonyoultsága rejlik. Nehéz, és a grafikai megjelenítés is érdekes. Hátrány az egyszerűség, mert lényegesen kevesebb a lehetőség, és sokkal nehezebben átlátható az egész pálya. Csak két pálya van, és csak Stroke-ban lehet játszani. Zenéből hihetetlen kevés van, és nagyon meglepett, hogy az elütött labdának hangja van. Amikor a villamoson játszottam, akkor inkább levettem a GBA SP hangját, nehogy bosszantson bárkit is, mert én éreztem furcsán magam, hogy milyen hangot ad ki a játék. Az irányítás, meg ha lehet, a N64-es Mario Golfnál is nehezebb. Tehát kevés, nagyon kevés... Ha így rögtönözve értékelnem kéne a játékot, a következőképp tenném:

Grafika: 5/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 3/10
Zene / Hang: 3/10
Hangulat: 4/10

Összhatás: 45%

De mivel klasszikus, alapvető darabja egy Game Boy kollekciónak, ezért meghagyom. Meg néha jó lesz elővenni.

Most a McDonald's-ban ázsiai ízeket lehet kóstolni. Mivel nem áll távol tőlem az ázsiai konyha, ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, bár nyilván nem számítottam gasztronómiai csodákra. Már többször elhatároztam magamban, hogy ha egy mód van rá, mekibe soha többet, de ha valamikor, most tényleg. Ez a bizonyos csirkeszendvics egy fokkal jobb összképet ad azáltal, hogy (talán) eredeti csirkehúsból van, de a zöldségeken annyira lehetett érezni, hogy úgy kapták elő a hűtőből pár nap után, hogy valami rettenetes. Egyáltalán, nem is értem, miért kell a zöldségeket apró cafatokra szelni. A wasabis pita meg több ízt foglal magába, de annyira nincs harmónia az ízek között, ezáltal olyan műnek érződik az egész. A hússal még nem is lenne gond.

Nemrég, amikor magyaros ízek voltak a mekiben, abból nem ettem, de valahol, nem is tudom már hol, olvastam véleményt, állítólag az sem lett egy főnyeremény. Meg néhány éve kaptam hírlevélben, hogy próbára tették az Árkád üzletház összes éttermét, és ott a McDonald's hátulról lett a második helyezett. Ha jól emlékszem, nézték az ételek összetevőit, valamint az étterem tisztaságát is, most így hirtelen ezek ugranak be. De ami meglepett, hogy a hozzájuk nagyon hasonló Burger King a elölről lett a 2. helyezett. És tényleg sok mindenben különbözik a Burger King, elég csak arra gondolni, hogy a szendvicseikben levő zöldségek egész szeletekben vannak, és az ízük is valahogy természetesebb, jobban emlékeztet az adott zöldség ízére, és nem utolsó sorban a szendvicseik is nagyobbak.

The Adventures of Super Mario Bros. 3

Most nézem a Super Mario Bros. 3 játékból készült rajzfilmet. Bár nem a legjobb adaptáció, én nagyon szeretem, és számomra ugyanakkora értéke van, mintha maga a Nintendo készítette volna. A rajzfilm amerikai, a DiC Entertainment gyártmánya, és bár van néhány hibája, de szinte az összes karaktert felvonultatja a játékból, és a szerintem élethű a rajzstílus, ezért elnyerte a tetszésemet.

1990-ben készült a rajzfilm, először az amerikai NBC csatorna sugározta. Összesen 26 rész készült, egy rész 11-12 perces, így két rész került egyszerre műsorra. Mindegyik rész a Mario 3 egyik világában játszódik, melynek térképét láthatjuk a rajzfilm elején.

Magyarországon igen korán, már nem sokkal az amerikai megjelenés után hozzá lehetett férni videokazetta formájában. A "Szuper Mario Kalandjai" (nem elírás, sz-szel volt írva a Super szó) VHS-re 6 rész került fel, ám mivel ebből csak nagyon kevés példányszámban volt kapható, nem terjedt el széles körben. Amit nagyon sajnálok, mert jó volt a magyar szinkron, emlékszem rá. Én onnan tudtam róla, hogy a közeli videotékából volt kikölcsönözhető. Ha százszor nem vettük ki, akkor egyszer sem. :D Én a mai napig úgy gondolkodom erről a rajzfilmről, hogy ezzel együtt teljes a játék. Azokban az időkben, akik nem tudták VHS-en megvenni, azok a német RTL-en nézhették minden szombaton korán reggel. Már aki volt olyan megszállott, mint én, aki képes volt 5.30-kor ébredni csak azért, hogy megnézhesse az aktuális részt. A sorozat 2006-ban megélt egy újrakiadást DVD formájában, ekkor már mindenki számára hozzáférhető volt, jutányos, 990 forintos áron, majd később papírtokban adták ki, 299 forintért. Én megvettem mindkét kiadást. Jobb oldalon a Super Mario World rajzfilm van, később arról is írok. A DVD-re 12 rész került fel, új szinkronnal. Az új szinkron is elég jó, bár például Bowser hangja nem annyira epic, mint az első kiadásban.

Mindegyik dupla rész elején az opening video alatt egy narráció hallható, mely magyarul így szól:

Egy legenda, amit senki nem felejt el
Mindenki Koopa királyról beszél,
Aki elhagyta Gomba földet, és aztán a Végzet-hajójával útra kél.
Koopa király visszatért, és gyermekei veszélyebbek, mint valaha.
De a szuper erővel bíró Super Mario fivérek megmentik Hercegnőt,
és visszaverik a gonosz Koopa családot.

Bowser: Kapjátok el a vízvezeték-szerelőket!

Mindenki megőrizte a saját nevét, de ki tudja miért, Bowser és gyermekei nevét megváltoztatták a rajzfilmben, az alábbiak szerint:

• King Koopa - Bowser
• Hop - Iggy Koopa (az egyik ikertestvér, az egyik legnagyobb cselszövő. Különös ismertetőjele a három felálló hajszál, és szemüveg)
• Hip - Lemmy Koopa (a másik ikertestvér, neki is három hajszála van, de nem szemüveges. Egy hatalmas labdán jár)
• Kootie Pie - Wendy O. Koopa (Bowser egyetlen lánya, nagyon el van kényeztetve)
• Cheatsy - Larry Koopa (Csaláshoz folyamodik, ha vesztésre áll)
• Kooky Von Koopa - Ludwig Von Koopa (Az őrült tudós, aki okos, bár találmányai rendszerint felsülnek)
• Big Mouth - Morton Koopa Jr. (Sokat beszél feleslegesen, és nagy szája van)
• Bully - Roy Koopa (A legidősebb testvér, egyben a legerőszakosabb, sokszor verekedéssel győzi meg ellenfelét az igazáról)

Holnaptól minden nap írok ismertetőt minden egyes részről, minden nap egy rész. Ott a Koopa kölykök nevét a rajzfilm szerint fogom írni. Végül lássuk a részek címeit:

1. Sneaky Lying Cheating Giant Ninja Koopas
2. Reptiles in the Rose Garden
3. Mind Your Mummy Mommy Mario
4. The Beauty of Kootie
5. Princess Toadstool for President
6. Never Koop a Koopa
7. Reign Storm
8. Toddler Terrors of Time Travel
9. Dadzilla
10. Tag Team Trouble
11. Oh, Brother!
12. Misadventure of Mighty Plumber
13. A Toadally Magical Adventure
14. Misadventure in Babysitting
15. Do the Koopa
16. Kootie Pie Rocks
17. Mush-Rumors
18. The Ugly Mermaid
19. Crimes R Us
20. Life's Ruff
21. Up, Up, and a Koopa
22. 7 Continents for 7 Koopas
23. True Colors
24. Recycled Koopa
25. The Venice Menace
26. Super Koopa

Új TV

Van akcióban Samsung TV a Media Markt-ban, 39.990 forintért. Számolgatás után arra jutottunk, hogy ezt megengedhetjük magunknak, így birtokomba került egy Samsung B1930HD TV. HD ready, tehát 1366×768, de nekem ez is tökéletesen megfelel, annak ellenére, ahogy a sorozatszámában van, 19 colos, tehát kb. 48 cm. Nincs is szükségem nagyobbra ebbe a kis szobába, így is nagyon hirtelen kellett venni. Alapból fogja a digitális adásokat, van komponens és USB bemenete. Az USB bemenet ellenére kételkedtem abban, hogy felismeri-e a külső winchestert, de látja, és le is játsza a rajta levő videókat! Úgyhogy jöhetnek a HD animék! Zene lejátszásával nem tudom, hányadán áll, de mivel a külső winchesteren döntő többségében FLAC-ban vannak a zenéim, ezért kételkedek abban, hogy ezeket le tudja játszani. Egyébként most épp az @Tunes. 92. adását nézem, amikor Chihara Minori volt a vendég. Okui Masami és Kuribayashi Minami épp poénkodnak az énekesnő egyik bakiján.

A Wii pedig nagyon szépen mutat. Nagyon meglepődtem a Wii Fitnél, amikor megmért, 22,40 a BMI-m, és 65 kg vagyok. Komolyan mondom, legalább 8 éve nem volt ennyire alacsony a testsúlyom, és nagyon boldoggá tesz, hogy sikerült elérnem. És tényleg azt tudom mondani, hogy nem kellett komolyan megküzdenem azért, hogy lefogyjak, szinte jött minden magától. Kipróbáltam, hogy néz ki egy Virtual Console játék egy ilyen TV-n. Még egy Nintendo 64 játék is pixeles, de nem zavaró. Mario Golfoztam. Felmerült bennem a válaszidő, ami van az LCD TV-knél, valószínűleg ide vezethető vissza, hogy a Mario Golf új TV-n még jobban késik, így szokni kell az irányítást. Egyébként 5 ms a válaszidő, de ahogy elnéztem, szinte minden TV-nél ennyi.

Úgyhogy most nagyon örülök, azt gondolom, hogy sikerült megtalálni a legjobbat ár-érték arányában. Legalább 5 évig szeretném ezt használni, utána, ha sikerül anyagilag is fellendülnöm, jöhet egy sokkal jobb is.