Az anime-nyomozás eredménye

Tegnap itt volt bagszi, megmutattam neki az All-Starst. Ő annyira nem játszott, inkább csak netezett, majd később kapcsolódott be a játékba. Addig én végigvittem a Super Mario Bros. 2-t és a Lost Levelsben eljutottam a D-1 pályáig. A Mario 2 jó, jó játszani vele, de igazából semmi nincs, ami kiemelné egy átlag játékból. A Lost Levels már teljesen más tészta. Ott már tényleg nagyon ügyesnek kell lenni. Megmutattam bagszinak a C-4 pálya kritikus részét, hát ő is látta, hogy mennyire lehetetlen. De tényleg, kíváncsian várom, hogy ki az, aki Super Mario-ként képes megcsinálni azt a pályát.

Miközben játszottunk, bagszival tegnap kinyomoztuk, hogy megyik animét néztük vasárnap Duonggal, és meglett: To Aru Majutsu no Index 2. évad 2. rész. Bagszi mondta is, hogy hallott róla, mert olvasta valahol, hogy összevetették ezt az animét a Love Hinával, hogy ugyanúgy egy szerencsétlen srác a főszereplő, aki tele van jó csajokkal, ecchi jelenetektől nem kímélve. Ez annak fényében érdekes, hogy amikor Duong mondta, hogy már unja a sok ecchi-jelenetet, megkérdeztem tőle, hogy látta a Love Hinát? Mondjuk nekem tetszett a Love Hina, csak volt egy pár rész, ahol már tényleg túl sok volt a pofozkodás, hogy az enyhe erotikus tartalommal megtöltött jelenetekről már ne is lelkesedjünk. Emellett találtunk egy nagyon jó Super Mario Bros. 3 sprite képet, amikor Mario épp repül, ezt bagszi kirakta nekem vasalható gyöngyökből. Nagyon jól néz ki, már csak vasalásra vár.

Na de miután bagszi szabadult a gépemtől, jött egy kicsit duettben Mario 3-azni. Jobban neki kéne ülnie, mert nem egy reménytelen eset, még ha most nagyon nem is megy. De nem maradt sokáig, mert a holnapi munkája miatt hamar el kellett mennie. Előtte megnéztük az Animekarácsony honlapján kint van a karaoke kiírás, emellett tegnap rakták ki az odajutást. Csak így elkezdem felolvasni, de hogy mit olvasok, azt nem hittem volna... "ha ezt a képet, vagy ezt a tájat látod, akkor fordulj balra, vagy jobbra, stb. stb." Azt elhiszem, hogy a conra járók döntő többsége nem rendelkezik saját keresettel, de nem hiszem, hogy 5-6 éveseket várnak, akiknek így a szájába kelljen rágni, hogy merre kell menni. Aki ennyire nem tudja feltalálni magát, az tényleg ne is jöjjön, már bocsánat, de a kint levő odajutós szöveg nagyon szánalmas lett.

Egyedi ajándékot születésnapra

Ma reggel végigjátszottam a 9. világig a The Lost Levelst. Határozottan az az érzésem, hogy Miyamoto ezzel a játékkal számomra megalkotta azt a játékot, mely x évnyi tapasztalat után is nehézséget fog okozni. De igazából egyáltalán nem bánom. ^^' Mert a mai napig van olyan pálya (pl. a 4-4) melyen képes vagyok 25× is meghalni akár. Igazából sokkal több trükközést igényel a Super Mario Bros-hoz képest, és saját tapasztalat, hogy ha valaki kiismeri mindet, akkor profivá lehet válni, de azt biztosan állítom, hogy ha valaki "Super Mario"-ként megy neki a C-4 pályának az nem ússza meg sebzés nélkül, arra tényleg azt lehet mondani, hogy fizikai képtelenség. Most így hirtelen nem ugrik be a 9. világ története, de ha jól emlékszem, véletlenül került be a játékba, vagy valami ilyesmi. De tökre meglepődtem, amikor egy pár éve már ismertem a japán szótagírást, láttam a 9-4 pályán, hogy kövekkel ki van rakva katakana írással, hogy arigatou! Úgyhogy jó ez a játék, én szeretem. ^^ Szerintem még ma elkezdem a A-1 pályát.

Ma van Duong születésnapja, és játék után felhívtam őt, hogy felköszöntsem. Megköszöni, és mondja nekem, hogy ha nem hívom fel, eszébe se jut. Az egy dolog, hogy mondják rám, hogy élő naptár vagyok, ugyanis valamilyen titokzatos okból kifolyólag nagyszerűen tudok születési dátumokat megjegyezni, de szerintem azért az ember csak tudja már, hogy melyik nap a mai. ^^' De mondta is, hogy ők nem verik nagy dobra a születésnapot. De azért megbeszéltem vele, hogy átmegyek hozzájuk ma. Különben amióta a 99-es busszal járok hozzájuk, azóta mindig nehezebben találok el hozzájuk, soha nem tudom, hogy merre kell menni. Ma is eltévedtem, és tettem egy felesleges kerülőt. ^^' Meg is kérdeztem egy arra járót, hogy merre van az arra. Végül sikerült. Eljutottam hozzájuk, csak Duong volt otthon. Nagyon meg volt lepve, hogy ajándékot kapott.

És akkor most egy kitérő keretén belül megírom az ajándék történetét. Ugyanis egyedileg készített ajándékokat (is) kapott tőlem, a következőket:

• Vasalható gyöngyből készült Monkey D. Luffy figura
• Egy egyedileg összeállított CD 1995 legjobb anime dalaival
• Képeslap
• Milka csoki

Már október végén elkezdtem tervezni, mert valamiért volt akkor egy gondolatom, hogy kell erre időt szánni. A vasalható gyöngyök esetében Csibitől kértem tanácsot, meg tippeket, ugyanis ő nagyon sokat csinál, így neki nagy rutinja van már a dologban. Ő mutatta meg nekem ezt a képet, amit jobb oldalon lehet látni, ennek alapján készült el Monkey D. Luffy (aki esetleg nem ismerné, a bal alsó sarokban a szalmakalapos srác). Mondta is, hogy nem nehéz, csak figyelni kell, meg ajánlott üzleteket, ahol olcsón lehet venni vasalható gyöngyöket. Először egy játékboltban néztem szét, ilyen fél literes palack-szerűségben árulnak egyben mindenféle színűt, csak a benne levő összeállítás nekem nem jött be, ugyanis nem volt olyan összeállítás, melybe mindegyik benne lett volna. Később betértünk bagszival az Árkádban levő KES kreatív hobby üzletbe, itt már sokkal nagyobb volt a választék. Próbáltuk úgy összerakni, hogy a lehető legolcsóbban jöjjünk ki. Egy palackban sem volt meg mindegyik szín, mellyel Luffyt ki tudtuk volna rakni, de az jó volt, hogy voltak egyszínű gyöngyök is, így úgy döntöttünk, hogy veszünk egy palackot, egy egyszínű csomagot, és egy 29×29 sablont. Abba a sablonba kell beletenni a gyöngyöket, és azon kell vasalni addig, amíg a gyöngyök egybe nem olvadnak. Persze nem akárhogy, egy sütőpapírt kell rátenni a gyöngyökre. Nem tudtuk tökéletesre megcsinálni, ugyanis 2 részletben kellett, mert nem fért ki magasságra, ugyanis Luffy valami 36-37 "pixelnyi" magas volt. Összerakni nem volt különösebben gond, bagszinál 21 órakor nekiálltunk közösen puzzle-özni, a vasalást bagszi csinálta. Közben Csibi adta MSN-en az instrukciókat. :D Mivel sütőpapír nem volt bagszinak, ezért sima fénymásoló lapot tettünk közé. Vasalás közben is akadtak gondok, ugyanis az egyszínű csomag gyöngyei sokkal könnyebben olvadtak, mint a palack gyöngyei, gyakorlatilag elkezdtek szétfolyni az egyszínű gyöngyök, mire teljesen összeállt az egész. És amikor Luffy szalmakalapját csináltuk külön, meg kellett várni, míg az első részlet teljesen megszárad, aztán bagszi úgy próbálta összevasani a kettőt. Egy picivel nagyobb rés van ott, ahol összevasalta, de jó lett azért. 23 óra is elmúlt, mire végeztünk. A CD. Ez az ötlet akkor jutott az eszembe, amikor még nyáron a Tescóban dolgoztam, és az egyik vevő hozott hozzám egy képeslapot, melyben egy CD volt. Megnézte az árát, és inkább nem kérte. Megértettem... Ahhoz képest, hogy csak maga a lemez volt benne, azért drága az a 2.990 forint. És azon a lemezen volt rajta egy bizonyos év dalai, mellé valami olyasmi volt írva, hogy a születési éved legjobb dalai! Egyből megfogott az ötlet. Mi lenne, hogy anime dalokkal csinálnánk meg ezt? Aztán egyből elkezdtem születési években gondolkodni, és arra jutottam magamban, hogy mindenki túlzottan "régen" (bocsánat a kifejezésért. ^^') született ahhoz, hogy az adott év általam ismert anime dalaiból egy összeállítást csináljak, de talán Duong 1995-ös évével lehet próbát tenni. Azért próbára tett rendesen. Öt dal azonnal jött, a többit úgy kellett keresni. Végül a következő 12 dal került fel a lemezre:

1. Neon Genesis Evangelion: Zankoku na Tenshi no Teeze
2. Fushigi Yuugi: Itoshii Hito no Tame ni
3. Kaitou Saint Tail: Toki wo Koete
4. Slayers: Get along
5. Mobile Suit Gundam Wing: JUST COMMUNICATION
6. Slayers: Going History
7. Sailor Moon Super S: Watashi Tachi ni Naritakute
8. Marmalade Boy: Yoake no Etude
9. Saber Marionette R: Dakishimete Lovin' You
10. 3×3 Eyes Seima Densetsu: Owari Naki Tabiji
11. Bakuretsu Hunters: MASK
12. Dragon Ball Z: Ore ga Yaranakya Dare ga Yaru

Tervben volt még a Lupin III: Yume Nara ii no Ni és a Kodomo no Omocha: Kodomo no Kimochi, de ezt se Amina, se Tukeinon nem találta meg, és ha már a két legnagyobb Jpop gyűjtő az országban nem találja a dalokat, akkor már tudtam, hogy ezek nem lesznek meg. De a többi dal is nagyon nehezen került elő. És el is gondolkodtam, miközben bagszival kerestük a dalokat, hogy most az utóbbi években nőtt meg rohamosan az animék, és azok dalainak a száma, vagy régen is sok anime volt, csak nem jutnak el hozzánk? Mert elgondolkodtam azon, hogy ha 1995-nél régebbi anime CD-t kéne összeállítani, akkor bizony igen nagy bajban lennék, de az utóbbi évekből akár 2CD-s válogatásalbum is gond nélkül összejönne. De nagy nehezen összejött a 12 dal. És persze nem Verbatim borítóval adtam át neki, Necrokid nagyon ért a Photoshophoz, és összedobott nekem egy nagyon jó borítót. Mondtam az ötleteimet, de ő végül egy sokkal jobbat állított össze. Nagyon tetszett, amit csinált. A Hakonéban gondoltam kinyomtatni, és láttam a weblapjukon, hogy magára a lemezre is vállalnak nyomtatást. Ez szerencse, mert pont olyan CD-t vettem, melynek nem írható oldalára lehet nyomtatni. Így összedobtam egy kör alakú kis borítót, ahhoz képest, hogy én tökéletesen amatőr vagyok a Photoshophoz, nem is volt annyira rossz. Elvittem a Hakone gyorsnyomdába memória kártyán a CD borítót, hogy nyomtassák ki egy viszonylag jobb minőségű papírra. Az istenért se akart jönni a srác, legalább 20 percet vártam rá, már komolyan kezdtem türelmetlen lenni, mire hozza a KÉSZ CD borítót. Gyakorlatilag ilyen szemekkel néztem: O_O Arra számítottm, hogy papírra fogja nyomtatni, és hozza A4-es papírral együtt, és még nekem kell szenvedni a kivágással. Ehelyett hozza nekem kivágva, a képek tökéletesen fedik egymást, és a hátsó borítón, az oldalra hajló résznél meg csinálta a szaggatást, ami eredeti CD-knél szokott lenni. Ennyire még soha nem lepődtem meg szerintem, de nagyon kellemes meglepetés volt. A CD lemezre is tökéletesen kinyomtatta, és ahhoz képest, hogy tényleg úgy néz ki, mint egy gyári CD, nem is volt drága a nyomtatás. Szóval nagyon elégedett voltam velük. Képeslap, csoki, ajándéktasak megvásárlása már semmiség volt. Hatalmas köszönet jár azoknak, akik segítettek az ajándék elkészítésében:

• Amina: Minden követ megmozgatott, hogy megkeresse a két hiányzó dalt, sajnos eredménytelenül.
• bagszi: A közös puzzle-ozás, vasalás, és az azalatti poénkodás. :D Meg a zeneszámok keresése a neten.
• Csibi: A Vasalható gyöngyökhöz tippek és tanácsok.
• Necrokid: A fantasztikus CD borítóért.
• Tukeinon: Ő is segített a két dal megkeresése, és ajánlott más animéket is.

Fűű, hol is hagytam abba? Tehát Duong örült az ajándékoknak, bár nagyon meglepődött, mert nem veri nagy dobra a születésnapját, és ritkán kap ajándékot, természetesen nem is várja senkitől. Nem sokkal ezután ebédeltünk, közben animét néztünk. Nem emlékszem a címére, csak arra, hogy a második évad második részét láttuk. Nagyon vegyes érzéseket keltett bennem. Voltak jó dolgok benne, de egy lány úgy beszélt az emberekhez, hogy állandóan forgott a forgószéken, vagy micsodán, és így nemigen lehetett komolyan venni őt. Az epizód vége felé megszaporodó ecchi-jelenetek pedig egyikünknek sem hiányoztak. Amikor a srác úgy esik a lányra, hogy belát a bugyijába, a végén meg a fürdőszobából hall sikítást (a fiú) egy meztelen csiga miatt, és betér a meztelen lányokhoz, eléggé erőltetett volt. Úgyhogy láttunk jobbat is. Megmutattam neki a Lovely Complexet is. Ismeri ő, nem arról van szó, csak ugye most péntektől kezdte el az Animax vetíteni, és utólag értesülök róla, hogy az opening és az ending teljesen más. Egyből az Animaxet kezdtem el magamban szidni, hogy nehogy már kövesse a 4Kids hülyeségét, de mint utána jártam, kiderült, hogy Japánon kívül sehova nem jutott el az anime az eredeti openinggel és endinggel, mert nem sikerült a japán kiadóval megegyezni. Azt olvastam, hogy a TOEI eléggé problémás társaság... És akkor ezzel még olyan nagy baj nem is lenne, de a zene... A Love.com OST-ből választottak ki két dalt, de hogy mennyire nem illik az opening és ending videóhoz, arra nincs szó. Nagyon gány munka. De örülök, hogy kiderült, hogy nem az Animax a hibás. ^^ De kár, pedig jó az a két dal.

Láttam az asztalon, hogy van Rubik kocka. Hát az nekem a halálom! De valahol megpróbáltam kipróbálni, hogy kell kirakni. Duong előveszi a saját bűvös kockáját, melynek minden egyes darabja szmájlival van illusztrálva. Azt mondta, hogy segít neki, hogy egy oldalon mind a kilenc darabja egy vonalban legyen. Jobban megnéztem, max. lelkileg segíthet a sok :) szmájli, hogy ne add fel, mert nekem mindegyik egyformának tűnt. Próbálgat, gyakorolgat, de csak egy színt tud kirakni egy oldalon, a többi parlagon marad. Különben, amikor volt a Retro85 kiállítás, nemcsak videojátékok, de különböző rubik kockák is ki voltak állítva. Az egyik BigN-es barátom, Fantos keni-vágja a kockát, nagyon hamar kirakja. Megkérdeztem tőle, hogy csinálja, el is magyarázta a logikáját, de nem jutott el az agyamig... Duong nem tudta elmagyarázni, de elég gyorsan kirak egy oldalt. Én akárhogy csűrtem-csavartam, nekem nem ment. Egy oldalra max. 7-8 egyforma színűt tudok kirakni, de onnan megáll a tudományom. Tudom, hogy én gondolkodom rosszul, de azért mégis azt érzem, hogy ez nekem magas... ^^' Egyszer lemértem, 2:05 alatt rak ki egy oldalt, de eléggé rutinosan használja már a kockát.

Persze most is játszott egy kicsit PC-n. Én addig Facebookon olvastam fel neki "Az élet nagy kérdései" alatt levő kérdéseket, jót nevettünk rajta. Ilyen kérdések jöttek elő:

• Hogy nézne ki egy szék, ha a térdünk a másik irányba hajlana?
• Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
• Olyan nincs, hogy verekedés közben futball meccs tör ki?
• Ha a 3. napon lett teremtve a nap, a hold, a csillagok, akkor hogyan mérték az első két napot?
• Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd aludt-e?
• Ha egy szinkronúszó megfullad, a többinek meg kell?
• Ha két betörő beugrik a medencébe, az bűnözési hullámot indít el?

Ekkor jelent meg Laci, eddig matekozott. Ő is leült a gép elé, szinkronban játszottak. Aztán én nem is maradtam sokáig, jöttem haza.

Jó nap volt ez is, megbeszéltük, hogy 2 hét múlva Wiivel térek vissza. De a sok már-már agresszív kutya miatt utálok a 19. kerületben sétálni. Komolyan mondom, egyik-másik félelmetes, épp, hogy nem ugrik ki a kerítésen. Na de most megyek egy kicsit Lost Levels-szel játszani.

Top 50 Masami Okui #1

DEVOTION

Amikor elkezdtem megismerni Okui Masami teljes diszkográfiáját olyan 2-3 éve, úgy mentem neki, hogy vannak nagyon jó anime dalai, és nagy reményeket fűztem hozzá. Az első nagy rádöbbenés a God Speed album volt, ekkor eszméltem arra, hogy nem akármi az, amit csinál. Aztán jött a második, egyben egnagyobb megdöbbenés, a DEVOTION album, mely olyan nagy hatással volt rám, hogy napokig nem tudtam napirendre térni felette. Ennek legékesebb példája a címadó dal, mely nálam MINDEN Okui Masami dal felett áll! Aki képes csak az énekhangjával az egész termet betölteni, az tényleg nagy dologra hivatott! A dal szépsége... Hallhatóan még magát az énekesnőt is elérzékenyítette, hiszen jól hallhatóan egyszer elcsuklik a hangja, és valahányszor előadja koncerten ezt a dalt, mindig elérzékenyül. Ugyanis ez a dal nemcsak összerezzenti a szívet, hanem megállásra késztet! Hogy ebben a rohanó világban, amikor senki nem figyel senkire, legalább 1 percre álljunk meg, és gondoljunk arra, akit igazán szeretünk, és máris szebb lesz körülöttünk minden! Tovább nincs mit szépíteni, ez a dal így 100%-os, ahogy van, ezt mindenkinek meg kell hallgatnia életében legalább egyszer!

http://www.youtube.com/watch?v=y8t62tGuTM0

És itt a vége! Ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik velem tartottak, remélem sikerült megmutatni valamit abból, miért ő az egyik legnagyszerűbb japán énekesnő! ^^

Donkey Kong Country Returns testközelben

Nem volt betervezve, hogy ma kipróbálhatom, de ha lehetőség adódott rá, hát éltem vele. Cater hívott el magához, mert nem akart egyedül játszani, a másik barátja Ábel épp nem ért rá, tehát én helyettesítettem őt. Rettenetesen hideg van kint. Én már ebben a -1°C-ban is megbolondulok, úgyhogy siettem hozzá, minél kevesebbet legyek a szabadban. Megérkeztem hozzá, megnéztem a játékot, tök jó lett.

A Donkey Kong Countryhoz megmondom őszintén semmilyen régi emlék nem fűz, mert anno az SNES korszakban teljesen kimaradt az életemből. Az 576 KByte-ot egyáltalán nem vettem, így nagyon sehonnan nem értesültem a játékról. Csak 2006-ban próbáltam ki először Krisi által, de nagyon tetszett. Tisztára olyan érzésem volt, mintha a régi időkben játszanék vele, nagyon feelinges a játék. És 2007 elején elég olcsón jutottam egy SNES példányhoz, csak 3000 forint volt. Aki ismeri a DKC árakat, az tudja, hogy ez jónak számít, igaz ront az összképen az, hogy csak a kazetta, de a leírást később megszereztem. És köztudott, hogy az SNES (sőt, úgy tudom, hogy GBA-sokat is) verziókat arany árban mérik.  A második és a harmadik résszel meg még soha nem játszottam egy percet sem. A Wiis verzióval meg volt szerencsém megismerkedni, és azt kell, hogy mondjam, hogy tetszik. A grafika tiszta New Super Mario Bros. Wii hangulat. El is képzeltem, hogy ezzel az erővel még egy pár klasszikust megjelentethetnének Wiire ilyen 2D-s grafikával 3D-s hatással, mert nekem a New Super Mario Bros. Wii mellett a Donkey Kong Country Returns esetében is bejött. De mivel lassan itt a 3DS, és sok régi klasszikust arra fognak megjelentetni, így Wiire szerintem ez az utolsó ilyen jellegű durranás, de isten adja, hogy ne legyen igazam. De grafikailag nagyon rendben van a játék. De szerintem ezeknek nem is kell bődületes 3D-s grafika, ezek így tökéletesek. Nagyon jót szórakoztunk a Csabival, amennyit bénáztunk! :D Az a helyzet, hogy eléggé közeli a kameraállás, és akaratlanul is zavartuk egymást. Az irányítást elég könnyű elsajátítani, és annak ellenére, hogy fektetve kell tartani a Wiimote-ot, elég sok lehetőség van. Ami a játék nehézségét illeti, voltak olyan pletykák, miszerint nem lesz könnyű dolgunk. Mi két világot csináltunk meg (a második főellenségnél elvéreztünk), és összességében könnyebbnek éreztem, mint az SNES-es Donkey Kong Countryt, vagy csak azza nem erőltettem meg magam különösebben. Elő kéne venni az SNES-t érzem én. A zenéből meg valamennyi a régi klasszikus felújított változata. De kellemes játék, igazából szeretem azokat a játékokat, ahol tudok bénázni. :D És amikor nem egyedül játszom, akkor nem azon vagyok, hogy minél jobb eredményt érjek el, hanem, hogy szórakozzak. Ezért szoktam néha szándékosan bénázni a játékokban. Én Diddy Konggal voltam, ő kicsit magasabbra ugrik, Donkey Kong viszont erősebb. De összességében tényleg jó játék, jövőre, ha lesz rá lehetőségen, megveszem.

Aztán kipróbáltam még a WiiWare-re megjelent Sonic the Hedgehog 4-et, tetszik az ötlet, hogy a régi részek felújítása. Maga a játék is tetszik, bár a Sonic is kimaradt az életemből. Aztán Csabi játszott a Sonic Colours-szel, már látásból is meg lehet ítélni, hogy jóval többet dolgoztak ezen, mint az előző részeken. Elvittem a Super Mario All-Starst is, de nem tudtunk játszani vele, mert a lemezt véletlenül az én Wiimben felejtettem. :D De a Sonic Colours után mentem is haza.

De előtte benéztem a Duna Plazába, van az 576-ban Super Mario All-Stars Wiire, de 10.990 ft, úgyhogy...

SUPER MARIO HISTORY booklet

Ezen szerény éjszakán is csak alig 4 órát aludtam. -_- Mondjuk, annyira nem is érzem magam fáradtnak. És álmatlan éjszakám gyümölcse, hogy bescanneltem a SUPER MARIO HISTORY Bookletet, és kiteszem letöltésre. Remélem, mindenkinek elnyeri a tetszését. ^^ De így annyira nem is jön át a hangulat, ez a kiadvány tényleg minden Nintendo rajongónak KÖTELEZŐ VÉTEL!

Top 50 Masami Okui #2

Maria

Érdekes története van a dalnak, eredetileg ez nem volt tervben, Okui Masami teljesen véletlen írta meg, és az utolsó pillanatban készült el, így felkerülhetett a Her-Day albumra, zárótételként. Furcsa kettősséget érzek a dalban, ugyanis maga a szöveg a meghatottságtól szép, viszont a zene számomra annyira szomorú, mintha egy halott barátjától emlékezne meg. De annyira szép, hogy bárkinek a szíve képes összerezzenni. A dal végén hallható megemlékezés pedig tényleg könnyfakasztó! Így betudni, hogy épp, hogy bekerült az énekesnő diszkográfiájába, ilyenkor van olyan érzésem, mintha valami isteni szikra lobbant volna meg benne, hogy ezt meg kell írnia. Csodálatos!

http://www.youtube.com/watch?v=X6qzyNTY-SM

Super Mario All-Stars

Tulajdonképpen nem sokat tudtam aludni éjszaka, olyan 5 órát... Annyira izgatott voltam az All-Stars miatt. Okui Masami: Key dalának hallgatása mellett emlékeztem meg magamban a 17 évvel ezelőtti történésekre. Lehet, hogy furcsának hangozhat, de amikor megkaptam 1993. decemberében az All-Stars bundle-ös SNES-emet, olyan szinten emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Egy korábbi blogpostomban már megemlékeztem Dévényi Tibor Elektor Kalandor műsorára, viszont annak utolsó adására (szándékosan) nem tértem ki. Itt mutatta meg a Super Mario All-Stars pakkos Super Nintendót. Én konkrétan akkor láttam először SNES-t. És ott mutatták be a nagynyilvánosság előtt a Super Mario All-Starst. Hát amennyire egy 7 éves gyerek csodálkozhat, annyira néztem ámulattal a játékot. Iszonyatosan tetszett. Közvetlenül a december 24-e előtti vasárnapi napon volt, azt hiszem, az december 19 volt 1993-ban, de nekem valami miatt mindig 21-e jut eszembe. De lényegtelen is. Az egész műsornak az volt a lényege, hogy aki az egész játékfolyam alatt (tehát kb. 1990-1993 között) a leges legtöbb pontot összegyűjtötte, az nyert egy utazást Floridába, Miamiba. Végül ketten nyertek. Még arra is emlékszem, hogy egy 10 éves, és egy 8 éves srác nyerték meg, és ő voltak bent a stúdióban, ők játszottak az All-Starral, azon belül is a Lost Levelsszel. A 10 éves srác, az gond nélkül végigjutott az első pályán, aztán átadta a controllert, a kisebbik fiú elvérzett a 2. pályán. ^^' Viszont a 3. és a 4. helyezett sem maradt nyeremény nélkül, ők kapták meg a Super Nintendót. Én már akkor elköveltem magamban, hogy a Super Nintendónak jobban örülnék, mint az utazásnak. :D Ez a műsor olyan 10-15 perces volt, és még aznap mondtam anyámnak, hogy de jó lenne, ha lenne egy ilyen nekem. Hív, hogy menjek vele, és basszus, elővette ugyanazt az SNES-t, amit a TV-ben láttam. :D Azt az örömöt és boldogságot a mai napig nem tudom leírni. Ahogy kivettem a dobozából, összekötötték nekem TV-re, és ahogy játszottam vele. Ez amíg élek, örök emlék marad számomra, és ezt senki nem veheti el tőlem!

De térjünk vissza a mai napra, mert megvettem magamnak az All-Starst Wiire is, de ahogy megkaptam, az se minden napi. Ha lehet ilyet mondani, az utolsó utáni példányt szereztem be, amit még el lehetett érni. :D Úgy volt, hogy ahogy írtam az előző postomban, 10 órakor indultam el, először a Duna Plázában levő Saturn felé vettem az irányt. Itt még nem volt egy darab sem. Kerestem azt az eladót, akinek a játékok a reszortja, de nem találtam meg. A Saturn kiszolgálásból nálam mindig elégtelenre vizsgázik... Átmentem a Nyugatiba, először a WestEndbe, az ottani 576-ba még nem érkezett meg, a Media Marktban meg épp pakolták ki a napi árut. Megkérdezem a játékokért felelős eladót, hogy van-e. Hátramegy, megnézi, mondja, hogy nem kaptak, eltolták a megjelenést a jövő hétre. Kicsit ideges lettem... "Ne csinálják ezt velem!" mondtam magamban. Elmentem a Multiformatba, ők se kaptak még. Mondtam nekik, hogy elvileg ma lenne a hivatalos megjelenés, akkor még jobban a fejét csóválja, hogy biztosan nem kaptak még... De bosszantott, hogy tényleg nem kaptak volna még ma? Ezért elmetróztam a Budai Game Parkba. Ott azt mondta az eladó, hogy kapnak, de csak azoknak jut, akik előrendelték. És most jön a nagy DE!!! Az egyik előrendelő, akinek ma járna (még az előrendelők közül sem kapja meg mindenki), azt mondta, hogy csak a jövő héten tudná átvenni. Az eladó megbeszélte vele, hogy itt vagyok én, aki nagyon szeretné az All-Starst, és ha neki úgyis jövő hétre kell, akkor nem-e lehetne, hogy én megvenném? Mondta a hölgy, hogy igen, azzal a kikötéssel, hogy jövő péntekig biztosan megkapja, mert neki addigra 100%-ra kell. Az eladó biztosította őt arról, hogy addig jön új szállítmány. Úgyhogy megkaptam az ő példányát. ^^ Vártuk a főnököt, Zolit, hogy hozza a mai szállítmányt, köztük volt az All-Stars. Azt mondta, hogy nagy szerencsém van, mert Kelet-Európába ez a játék valamiért nehezen jut el, és ők is keveset kaptak, és hogy az első pár szállítmány biztos, hogy csak előrendelteknek jut. Hoztak Donkey Kong Country Returnst is. Nagyon szépen néz ki, de annak beszerzését elnapolom... pontosabba elévelem, mert idén már biztos, hogy nem jut rá pénz, hacsak rám nem szakad a Magyar Nemzeti Bank. Tehát így jutottam nagy szerencsével egy példányhoz. ^^

Nagyon szép már a doboza is, de milyen belül? Azt kell mondjam, hogy a Nintendo kitett önmagáért! Már a lemez borítója is nagyon tetszetős, a zenei CD-t tartalmazó borító is élőben, hogy korabeli TV-n megy a NES-en a Super Mario Bros. már az se semmi, de a Booklet... Azzal nyit, hogy Miyamotóról egy kép, hogy ül az asztalánál, és előtte az összes Mario játék! Az úgy rendesen meglepett, de nagyon örültem neki! Teljesen gyermeki bologsággal ittam minden egyes oldalát a Bookletnek, annyira jól néz ki, dizájnos, hihetetlen jól el van rendezve, és az is nagy durranás, hogy minden egyes Mario játék mellett van egy rövid kis élménybeszámoló, Miyamotótól, Koji Kondótól, a zeneszerzőtől, és Takashi Tezukától a főmenedzsertől egy pár soros élménybeszámoló, hogy kinek milyen volt készíteni az adott játékot. Mindezt a saját Miijükkel illusztrálva! :D Szóval a Booklet minden téren felülmúlta a várakozásaimat. A lemez tartalmát már közöltem korábban, kicsit rossz, hogy 25 perces, de most ez izgat a legkevésbé. ^^' Ezt még az Árkádban néztem meg. És azért tényleg nem semmi, ahogy Miyamaoto ott ül a Mario játékok előtt, kezében egy Mario műanyag figurával. Hát büszke is lehet magára, mert amit tett a videojáték-történelemben a Mario játékokkal... Párját ritkátja! Erről történelem könyvekben fognak megemlékezni! Sajnos még nem mehettem haza, mert be kellett mennem az iskolába Számvitel órára. Gondolom, mondanom sem kell, hogy életem leghosszabb Számvitel órája volt a mostani. -_- De túléltem! :D És szinte rohantam haza, hogy kipróbáljan a játékot.

Nagyon jó élmény ismét újra játszani vele. ^^ Most csak egy kicsit játszottam a Super Mario Bros-szal, de már ennyi is elég volt a régi élmények visszahozására. Kicsit tényleg olyan érzésem van, mintha visszarepültünk volna az időben. ^^ Még akkor is, ha már sokat változott a világ, és az ősi, klasszikus Super Mario Bros.-t már rutinból nyesem végig. Most a The Lost Levelst fogom elővenni. Itt biztos sikerülni fog a végigjátszás, mert pályánként lehet menteni, nem úgy, mint a Virtual Console-on, hogy világonként kell újra kezdeni ha végleg meghaltál. A Super Mario Bros. 2 meg jó, szeretem, de korántsem annyira, mint a többit. A Super Mario Bros. 3 meg számomra örök klasszikus, és SNES grafikával sokkal szebb! De nekem az összes régi Mario játék sokkal jobban tetszik SNES grafikával. Nem csak azért, mert technikailag jobb, hanem mert annyira hangulatos! Nekem nagyon tetszik. Sőt, majdhogynem az összes SNES játék grafikája közül az All-Starsé tetszik a legjobban! Nagyon hangulatos szerintem.

Még álljon itt egy kép a teljes All-Stars gyűjteményemről. A nagy doboznak azért a hátulját fényképeztem le, mert gyerekkori hülyeségemből kifolyólag összefirkáltam. -_-' Meg ki is fakult, és szerintem a hátulja sokkal menőbb. Bár azért meglátszik rajta a majdnem 17 éves, kissé viseletes állapotban van. ^^' Megvan a kazettának a doboza is, és kétféle leírás van meg. Az alul levő videokazetta úgy tudom, hogy csak Angliában jelent meg. Pár éve tettem szert rá az eBayen, ilyen trükköket mond el a játékból, meg egyéb dolgok vannak benne, pl. StarWing videóteszt. Hogy miért, ne kérdezzétek... De jó kazetta végül is.

Ennyi lenne az All-Stars élménybeszámoló, most megyek vissza tovább játszani vele. Azt hiszem, lesz egy álmatlan éjszakám! :D

Super Mario Bros. 3 titkok

Amiket még én sem tudtam. Érdemes nézni a Nintendo Channelt, mert az én közel 20 éves tapasztalatomnak, is tudtak olyan újat mutatni, hogy szinte felordítottam, hogy "NEM MONDOD! O_O" Három ilyenen döbbentem meg:

• A NES-es verzióban, ha speed runt csinálsz, akkor sokkal lassabban megy az idő. Ezt nem tudom, hogy találták ki, de úgy tudom, hogy az All-Stars verzióban ezt már korrigálták.
• Az 5-3 pályán van a jól ismert Kuribo's Shoe. Tudtátok, hogy ha Mosómedve-mez Mario vagytok, és úgy mentek be a cipőbe, hogy szoborrá változtok, akkor sebezhetetlenek vagytok?
• Több halálhajón is van tűzköpő vas. Mosómedve mezben szoborként rá tudtok ugrani, és a tüzet kvázi "megöljük".

Még egy ilyen, és nyugdíjba vonulok, esküszöm. :D Na jó, 10 óra van, irány Super Mario All-Stars vadászatra!

Top 50 Masami Okui #3

lotus

Hát elérkeztünk a dobogó legalsó fokához. Ez a dal... valósággal pofon vágott, amikor megismertem, egyszerűen nincs szó, mely leírja ennek hatalmasságát. Ez az érzelmi kitárulkozás annyira hiteles, hogy tényleg beleborzong az ember, és minden sejtjében azt érzi, hogy igen, "we need love"! Nagyon kevés az az énekes, aki ennyire beenged miket a privát szférájába, és így elmondja, hogy mi a baja az emberiséggel. Tudja jól, hogy az ember csak erősnek mutatja magát, de igazából szeretet nélkül mit sem ér. Amikor meghallgattam ezt a dalt, akkor komolyan megmozdult bennem valami, amit nem lehet szavakba önteni. A zene meg csak ráerősít az érzésre. Sokkal többre hivatott az, aki képes ilyen dalt szerezni!

http://www.youtube.com/watch?v=e3zpymcbLNs

One Piece lázban

Hát mit is mondanék, én mostanában már csak a ONE PIECE MEMORIAL BEST CD-t hallgatom, egyszerűen annyira megtetszettek a számok rajta, hogy tényleg szinte már csak ezt. És el is kezdtem újra az animét nézni. Amikor utoljára néztem tavaly, már nem emlékszem, hogy hol hagytam abba, meg annyira tökéletesen nem is emékeztem a történetre, úgyhogy újra kezdtem. Maradandó élmény lehetett, ha nem emlékszem rá, mi? Nem egészen így van ez. Most 10 részt nézek egy nap (tehát kemény 4 óra One Piece egy nap alatt), és azt kell mondjam, hogy kell is 10 részt nézni, mert a történet nagyon lassú folyású. Már az első rész is árulkodik arról, hogy egy igen hosszú kaland elé nézünk, és nem is a kaland hosszúságán, hanem annak lassúságával van szerintem a fő gond. Gond? Nézőpont kérdése. Teljesen világos számomra, hogy a shounen animék egyik fő eleme a harc és az erőfitogtatás, de itt többször is az volt az érzésem, hogy néha túlzottan elhúzódnak a harcok. Például Monkey D. Luffy harca a páncéltestű emberrel, aki természetesen világ legerősebb emberének vallja magát, és hogy ő még soha nem veszített, de majd főhősünk kicsit helyrepofozza az egóját. Ekkor éreztem azt, hogy túlzottan sokáig kellett helyrepofoznia, már tényleg, mindenki réges régen meghalt volna abban az összeütközésben, de ő még mindig felébred, és megmutatja, hogy őt csak azért sem győzheti le senki. És azért tök feleslegesnek tartok elhúzni egy csatát, hogy Luffy még erősebben rámérje a GOMU GOMU NO BAZOOKA támadását. Ez a fő negatívuma az animének, és az az igazság, hogy ha a szereplők nem lennének szerethetőek, már rég letettem volna a One Piece-ről. De Luffy elvont viselkedése, Usopp poénjai, és még sorolhatnám, mind arra ösztökélnek, hogy azért még nézzem a sorozatot. Arról nem is lelkesedve, hogy vannak nagyon jól kidolgozott történetek. Például Usopp és Nami gyerekkora.

De a zenék legalább szinte mind nagyon jók. ^^ Ezek váltak a kedvenceimmé:

• Hiroshi Kitadani: We are! (OP1)
• BOYSTYLE: Kokoro no Chizu (OP5)
• D-51: BRAND NEW WORLD (OP6)
• Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow (OP8)
• Tohoshinki: Share the World (OP11)
• Maki Otsuki: RUN! RUN! RUN! (ED2)
• TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo (ED3)
• Shojo Suitei: Shouchi no Suke (ED4)
• Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- (ED7)
• Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai (ED14)
• TRIPLANE: Dear Friends (ED16)

Az egyik nagy rácsodálkozásom, hogy a TRIPLANE Dear Friends dala volt, hogy lehet egy szomorú, ballada One Piece ending? :o Érdekes, de nagyon szép dal. Nekem van egy olyan sejtésem, hogy akkor egy szomorú történetet fognak elmesélni, még csak ott tartok, hogy épp elkezdődött a 2. ending, aminek megmondom őszintén, örülök, mert már szabályosan idegesített az 1. ending. Az nekem annyira nem tetszik. A RUN! RUN! RUN! viszont nagyon jó! Pedig ugyanaz az énekesnő. ^^' A kedvencek közül egy pár kislemezt leszedtem, annak reményében, hogy bővíthetem egy kicsit a Jpop-ismeretem, de szinte mindegyik csalódás volt. Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- single B-side trackje tipikusan az a dance szám, amitől a falra mászok, pedig a címadó dalt nagyon szeretem. A Shojo Suitei: Shouchi no Suke kislemez 2. dala pedig nem hagyott bennem maradandó emléket. Meg a két Tackey & Tsubasa kislemezzel tettem próbát némileg pozitívabb eredménnyel. Aki egy kicsit is jobban ismeri a Jpop-ipart, az tudja, hogy akár külön regényt lehetne írni a Johnny's Entertainment dolgairól, bár azt gondolom, hogy az olyan fiúegyüttesek, mint a Tegomasu, vagy a Tackey & Tsubasa üde színfoltja a Jpop zenének, de például az Arashi zenéjével ki lehet kergetni a világból. Kíváncsiságból meghallgattam a tavaly megjelent All the BEST! 1999~2009 albumukat, de a 9. szám után leállítottam, mondván, hogy ez nagyon nem nekem való. És most nézem, hogy az új albumuk is több, mint 1 millió példányszámban kelt el. Esküszöm, nem értem, hogy miért ilyen menőek. Illetve értem, csak nem tetszik... Na, mindegy, vissza a Tackey & Tsubasához, ők legalább tudnak énekelni. Nos, tehát, két kislemez van a One Piece szárnyai alatt, az ×~Dame~ / Crazy Rainbow, és a Kamen / Mirai Koukai. Az ×~Dame~ dal nekem annyira nem jött be, de a Crazy Rainbow nagyszerű alkotás! A másik kislemez meg szinte hibátlan. Mind a Kamen, mind a Mirai Koukai fantasztikus dalok.

Tehát most per pillanat ez van. És ne felejtsétek:

HOLNAP SUPER MARIO ALL-STARS MEGJELENÉS!!!