No, nemcsak szomorú dalok lesznek terítéken. ^^' Ez a kedves, vidám dal arról, hogy olykor egész kis örömök képesek kinyitni a mennyország kapuját. Persze, nem a tárgyiasított örömökre gondolok, hanem egy jó szó, egy ölelés, egy mosoly. Ezek a legnagyobb értékek!
http://www.youtube.com/watch?v=Yk5mO3aOvBI
Ez a dal számomra hasonlít hangulában a CHAOS-hoz, pedig aki összehasonlítja a két dalt, az hallhatja, hogy vannak különbségek, jóllehet mind a kettőt a csalódás ihlette. Megélt csalódások után nem találja otthonát a világban, és firtatja az élet értelmét. Viszont a nagy különbség az, hogy nem adja fel, és ha más nem, elindul, önmaga keresi meg a választ. Ezért kapott ez a dal jobb helyezést, a többi hasonló hangulatú szerzemény mellett, mert még a sok csalódás után is erőt vesz magán, és bár tudja, hogy akármilyen szép volt a múlt, már nem tehet semmit annak érdekében, hogy visszahozza azt. Továbblép, és megpróbál boldognak lenni az életben, hisz ő maga is tudja: Túl rövid az élet ahhoz, hogy magunkba roskadjunk. Példaértékű magatartás!
http://www.youtube.com/watch?v=Fl3Ed5J55eo
Okui Masami szerint a szerelemben még a kétségek között tengődés is rosszabb az elutasító válasz. De erről valami hihetetlen nagyon fájdalommal énekel, a zene is nagyon erős, engem az első pillanatokban rabul ejtett. A 2. refrén utáni gitászóló nagyon hatásos.
http://www.youtube.com/watch?v=3-tceGf1U9o
Bár lassan vége az évnek, de még egy pár japán CD megjelenést tartogat a karácsonyi hónap:
Úgy volt, hogy angela is megjelenteti új kislemezét december 22-én, de áttették 2011. január 19-re.
Úgy tűnik, hogy igaz volt azon megérzésem, hogy a Girls Dead Monster csak az Angel Beats! anime alatt volt aktív, bár várható is volt, hiszen az együttes csak az animében szerepelt, tehát egy fiktív együttes. Annak fényében sajnálatos, hogy nagyon-nagyon igényes zenét csináltak, és az énekesnő hangja... Ilyen is csak sok évente van egyszer.
Chihiro Yonekura album talán várható volt, hiszen az első kislemeze 1996. január 24-én jelent meg (Arashi no Naka de Kagayaite), bár így egy kicsit sántít a 15th Anniversary, de az az egy hónap ide, vagy oda, már igazán nem számít. Az új kislemez megjelentetése meg külön meglepetés, ugyanis utoljára 2007. március 16-án jelent meg kislemeze (Lion no Tsubasa), pedig nem is vonult vissza. Az Animelo Summer Live-okon is inkább a régi dalait énekelte. Még címet nem kapott a kislemez, de remélhetőleg, jók lesznek az új dalok.
Egy szomorú szerelmes dal. Szabad fordításban talán úgy lehetne lefordítani a címet, hogy megtört ölelés. Ugyanis szó szerint körülbelül azt jelenti, hogy a kéz töredéke. Annyira nem komoly a zene hangszerelése, a szöveg szép, szomorú.
http://www.youtube.com/watch?v=Fjs1VqNUkUw
Ha lehet ilyet mondani, a Stadlbauernek köszönhetjük, hogy eljutott hozzánk a Nintendo olyan 20-22 éve. Bár igazából azt nem tudom, hogy az előző rendszerben mennyire kaphattuk meg legálisan a NES-t, tehát a konzol 1987-ben jelent meg Európában, nálunk is olyan régóta kapható vajon? Próbálgatok így régi konzolosoktól információkat szerezni, hogy milyen lehetett akkor az élet, de nem nagyon jön össze érdemleges információ, bár a régi 576 KByte-ok igencsak hiteles források.
Voltunk ma bagszival egy konzolos boltban (majd látni fogjátok, hogy miért nem írom meg a nevét), mert látta a honlapjukon, hogy Pokémon HeartGold csak 4.000 forint, és látni akartuk azt. Hát első pillantásra rájöttünk, hogy hamisítvány. Azért DS-re nem nagyon terjednek a hamis játékok, most mégis kifogtunk egyet. Amúgy nagyon jó fej volt az eladó, azt mondta, hogy ilyen becsúszhat egy-egy csere során, és ingyen nekünk adta. Jelen pillanatban itt van nálam, megígértem bagszinak, hogy majd írok erről a játékról is. És beszélgettünk egy kicsit a Nintendo helyzetéről, bár megmondom őszintén, hogy nemigen emlékszem, hogy lyukadtunk ki oda, valószínűleg az árakat elemeztük, de mondtam a blogger versenyt is, meg mondta az eladó, hogy másoktól tudja, hogy bár nem hozhatják nyilvánosságra a különböző konzolos eladásokat, de másoktól tudja, hogy nagyon alacsony. És nem az a fő probléma, hogy nincs kereslet a játékokra, mert éppen lenne, csak a hivatalos forgalmazó, a Stadlbauer valami embertelen magas árakon forgalmazza a Nintendo játékokat. Aztán, hogy erre maga a forgalmazó van rákényszerítve, vagy ők maguk találják ezt így ki, nem tudom, de véleményem szerint az utóbbi. Mert amikor voltam Angliában, akkor teljesen le voltam döbbenve, hogy ott mennyivel olcsóbbak a Nintendo játékok, és már a fél-egy éves játékokat is leakciózzák. Nem azért, mert nem viszik, inkább azért, hogy megtartsák valamennyire a játék iránti érdeklődést még annak életszakaszának elején, és ha ez bevett szokás, akkor a cég hosszú távon sem járhat rosszul, ha így leakciózzák a játékokat. És itthon nálunk nemcsak az a baj, hogy drágák a Nintendo játékok, hanem a nagy áruházláncok azért rendelnek kevés Nintendo játékot, mert a Stadlbauernél nem lehet visszáruzni, tehát, amit megrendelnek, és nem tudják eladni, az nem mehet vissza a céghez, rajta marad a Media Markton, Saturnon, stb. stb. És ezt egyáltalán nem értem, hogy miért jó ez nekik. Különben azért, mert Nintendós vagyok, azért figyelem, hogy mi a helyzet a Sonynál és a Microsoftnál, és látom, hogy ott mindig lehet játékokat venni olcsóbban, amik nem is olyan régiek. Mondjuk azt rájuk lehet mondani, hogy nekik nem a konzol a kizárólagos feladatuk, tehát azt el tudnám fogadni kifogásnak a Stadlbauernél, hogy mivel ők csak Nintendo játékok forgalmazásával foglalkoznak, csak abből jön nekik bevétel. A gyakorlatban még nincs tapasztalatom ezekben a gazdasági dolgokban, de én úgy képzelem el, hogy egy ilyen cégnek is, bár lehet, hogy a kezdetekben nehéz lenne, de hosszabb távon nem jobban megérné olcsóbban adni a játékokat, és akciózni? Mert vannak ezek a kisebb konzol üzletek, ahol olcsóbban lehet játékokhoz hozzájutni, például a MultiFormatban a Wii Sports Resort 8.000 forint, holott máshol még mindig ilyen 13-14.000 forint, és biztos azért ennyire olcsó, mert ők nem a Stadlbauertől szerzik be, ezért nem is állítottak ki nekem hivatalos számlát, amikor a Wii Playt vettem, de mégis legálisan a Nintendóhoz kerül a pénz, és rettegek attól, hogy a különbözet csak a forgalmazóhoz kerül.
Egyébként ez nem mai tendencia a játékárak csillagos egekben való tartása. 15-17 éve, amikor a Super Nintendo volt az aktuális konzol, én akkor annyira nem emlékszem árakra, csak nemrég szemléltem az 576 KByte-ot, néztem át az árlistát, ami az újságban volt, és el voltam képedve, hogy anno SNES játékok 10.000 forintba kerültek. És 1995-ben a bruttó minimálbér 12.200 forint volt. Azért az nem volt semmi. Bár az SNES és N64 esetében hozzá kell tenni, hogy azért voltak ennyire drágák a játékok, mert kazettára írni játékokat sokkal költségesebb volt, mint lemezre, tehát nem véletlen, hogy a PSX játékok árai akkoriban jóval alacsonyabbak voltak. És a Nintendo 64 játékok árai csak még tovább emelkedtek. A legdurvább, amit láttam, hogy CSAK játék 18.000 forint. Persze a GameCube-nál aztán viszonylag normalizálódtak az árak, meg most a Wiinél, de azért látva a vetélytársak, és a külföldi forgalmazók árpolitikáját, sajnos nem csoda, hogy Magyarországban ott tart a Nintendo-kultúra, ahol. Hiába van egy Game Park-unk, mely üzlet a Nintendóra szakosodott, ha közben ők is az egekig emelik már az áraikat, sajnos azt kell mondjam, hogy a játékaik többsége máshol olcsóbb. Látnia kéne a Stadlbauer-nek, hogy ha másképp csinálnák, akkor a Nintendo-kultúra is sokkal jobb lenne, és a Magyar Nintendo piac, mint olyan, sokkal virágzóbb lenne.
2002 végén Okui Masami karácsony alkalmából megjelentetett egy kislemezt rajta hat karácsonyi dallal. Nem mindegyik szép, lassú dal, hiszen a szeretet ünnepén vidámnak kell lenni. Mégis az egyik lassú dal került fel ide, mert tényleg nagyon szép. A dal címe japánul azt jelenti, hogy vándor, valószínűleg arról szólhat a szöveg, hogy karácsonykor megpihen a vándor, ő is megünnepli a karácsonyt.
http://www.youtube.com/watch?v=tep-V-ad1sc
Nemrégiben hirdette meg a Nintendo Magyarország (mert hogy létezik ilyen) a Facebookon a Nintendo-blogger versenyt. Kinek a nintendós blogja a legjobb? A versenyt a Dualscreen blog nyerte meg, szerintem megérdemelten. Szép, igényes, jók az írások benne. Kiemeltek még két blogot, a Nintenboyz és a NiintendoWorld, ezek lettek a második, és harmadik helyezettek. A Nintenboyz még tetszik nekem, de NiintendoWorld annyira nem bejövős. Jó tudni, hogy vannak akik komolyan űzik a Nintendo blogolást, ezzel is emelve a cég hírnevét.
Folyamatban van a New Super Mario Bros. Wii második végigjátszása, most léptem be a 7. világba. Nagyon jól megy a játék, de most jön az a pálya (a 7. világ mini-kastélya), amit csak Super Guide-dal tudtam először megcsinálni, aztán nem is mentem neki újra. Remélem most menni fog nélküle is. Különben érdekes a Koopa kölykök nehézségi szintje. Az első világban Larry Koopa megölése talán kicsit nehezebb, a 2. világban Roy Koopáé már sokkal nehezebb. Komolyan, nem is értem, hogy miért ő került a 2. világba, amikor a 3. világban levő Lemmy Koopa sokkal könnyebb. Ő már a Mario 3-ban is labdával játszadozott. :D A 4. világban Wendy O. Koopa (akit én a Mario 3 rajzfilm eredeti szinkronja után Csufilánynak hívok :D) nehézségét a váltakozó vízszint okozhatja. Az 5. világból Iggy Koopa lehet még nagyon nehéz, nagyon durva a Chain Chomp. Ehhez képest a 6. világ Morton Koopája nem túlzottan erőltette meg magát, hogy megöljük, csak aprókat ugrál, de simán legyőztem. Hogy Ludwin Von Koopa milyen lesz, az kiderül, nem emlékszem rá. De jó érzés újra látni őket, engem nagyon a Mario 3 rajzfilmre emlékeztetnek. ^^' És az az érdekes, hogy jellemre is fel lehet ismerni őket, ahogy megnyilvánulnak a játékban. Nem hittem volna, hogy ennyire jól megcsinálják a visszatérésüket, remélhetőleg látni fogjuk még őket.
Az élet értelmén sokak szerint felesleges gondolkodni, viszont legalább annyi embert nem hagy nyugodni a kérdés. Miért születünk, miért vagyunk itt a Földön? Okui Masami szerint az élet egy nagy körforgás. Találkozunk, és elbúcsúzunk, és sokszor úgy megy el mellettük az élet, hogy észre sem vesszük, hogy lassan vége annak. Sokan értelmetlenül hajszolják a boldogságot, mert hirtelen akarnak sokat, és túl későn szembesülnek azzal, hogy semmit nem kapnak. A dalban szereplő tradícionális hangszerek nagyon rejtélyessé teszik azt.
http://www.youtube.com/watch?v=kNa-JJNZFxw
