Ahogy megyünk egyre előrébb, jönnek az egyre nagyobb hatású dalok. Ezen szerzemény a MUV-LUV ALTERNATIVE TOTAL ECLIPSE AVN PC játék opening dala, mondható keményebb rock dalnak is. Komoly témát dolgoz fel, figyelmeztet, hogy ha nem változtatunk a dolgokon, akkor baj lesz itt. A zene pedig annyira hatásos, hogy szinte megdermed tőle az ember. Az ének, és a gitárszólam magasan viszi az egész dalt.
http://www.youtube.com/watch?v=GVnoQt7rNpU
...Hírek és időjárás Wii módra!
Ez az új szokásom, este 18 órakor bekapcsolom a Wiit, és azon nézem meg a híreket, és nézek szét a Földön, hogy hol hány fok van. Ha már nincs kábel TV, akkor legalább itt értesüljek az eseményekről. ^^' De különben továbbra sincs igényem a kábel TV-re, max. az Animaxet, meg esetleg a természetfilm- és dokumentumfilm csatornákat hiányolom. De szeretem a News Channelt. Mindig Slide show-ban szoktam nézni, 15 percig tart. A zenéjét nagyon szeretem a Slide show-nak, azt valahol meg kéne szerezni.
Aztán átmegyek a Forecast channelre. Itt kétféle zene van, és általában csak akkor szoktam nézni, ha nem az a halk, már-már altató zene van, hanem az élettel telibb. Érdekes megfigyelni, hogy a Föld bizonyos pontjain milyen az idő, Japánt szoktam szemlélni, hogy milyen különbségek vannak Sapporo és Fukuoka között. De különben, Európa-Ázsia-Ausztrália-Amerika-Afrika sorrendben szoktam nézni.
A Today & Tomorrow channelt annak ellenére, hogy (gondolom) poénból csináltál, ezért adják ingyen, érdekes dolgokat fedeztem fel benne. Az a kisebb, hogy ugyanazon csillagjegyűeknek ugyanazt a szerencseszínt adja ki, de a hasonló csillagjegyűeknek hasonló színt ad szerencséül. Hasonló csillagjegyűek például a Kos, Oroszlán és Nyilas, mert mind a három tűzjegyű. Ezt a channelt tényleg csak időtöltésképp nézem, mert semmi komoly nincs benne. Bár én az asztrológia alapaiban hiszek. Természetesen nem arra gondolok, hogy mindenféle hülyeséget összeirogatnak a napilapokban, hanem arra, hogy minden csillagjegyhez társul egy jellem is. Tehát én úgy vagyok ezzel, mint a japánok a vércsoporttal. Hát például, ami rám jellemző a csillagjegyem szerint, az szinte mind igaz rám. A Kosok lobbanékonyak, önfejűek, meggondolatlanok. Én ennek tökéletes elegyét alkotom. :D
A Nintendo channelt hetente egyszer, péntekenként szoktam nézni, akkor raknak fel új videókat. Valamilyen szinten szerintem helyettesíti a YouTube-ot Nintendo téren, nálam már csak azért is, mert TV-n jobban szeretem nézni a videókat, mint gépen. Meg a DS-es demo játékokat is ki szoktam próbálni. A Pokémon Rangerrel is itt ismerkedtem meg. Bevallom őszintén, nem jöttem rá a játék lényegére, csak köröztem össze-vissza, ahogy elő volt írva, de nem értem a lényegét. És hogy miért vesztettem ott, ahol vesztettem. De nem foglalkoztam vele különösebben, mert nemigen hozott lázba. A Cooking Mama meg nekem egy ötlettelen semmi volt. Egy bögrét kellett gyártani, de semmi fantáziát nem láttam a játék kivitelezésében. A Sonic Colors DS-re viszont tetszett. Szerintem azzal fogok majd többet játszani, ha meglesz másnak is, megvenni nem tervezem. De ugyanaz a játék lényege, mint eddig, végig kell menni a pályán egy bizonyos útvonalon.
Szóval örömömet lelem a Wiiben. És amikor elkezdtek hetente egyszer ilyen Nintendo TV műsort kitenni, akkor gondoltam arra, hogy ez egy jó kezdete lehet annak, hogy többféle műsort is készíteni fognak, és a végére akár komplett Nintendo csatornánk lehet.
Már szinte mindegyik album volt, most egy olyanból jön egy szám, amiből még nem volt. Itt Okui Masami egy olyan fiúról énekel, kinek szárnyait letörték. Kinyújtja a kezét, segítséget kér. A zene annyira nem szomorú. Érződik a fájdalom, de később, ahogy kibeszéli a magából ami lelkét nyomja, egyre inkább átalakul egy kellemes dallá. Nagyon érdekes dal, a DEVOTION album egyik legszínesebb szerzeménye.
http://www.youtube.com/watch?v=Qycu98Wko6g
Kevéssé ismert, hogy Okui Masaminak szerves része volt a Neon Genesis Evangelion dalokban, van egy önálló szerzeménye is az animéhez kötve (Bay side love story ~from Tokyo~). Így jogosult, hogy a 10. évfordulóra készített feldolgozásalbumra két NGE dalt felénekeljen. Ki lehet találni, hogy melyik a másik. :) Ez a dal... Nem is tudom kifejezni az érzéseimet ennek kapcsán. Azt érdemes tudni, hogy az ebből készült eredeti kislemez minden idők 3. legnagyobb eladású anison kislemez a maga 631.320-as eladásával. Mai napig az egyik legjelentősebb anison dal, ehhez foghatót a mai napig nem írt senki. Nagyon furcsa dal, bennem ilyen kettős érzelmet vált ki. Valami tragikus fájdalomról énekel, de a gyors, ütemes zene nagyon rákontráz erre az érzésre. Olyan, mintha gyermeki érzéssel énekelne a fájdalomról, vagy nem akarja elhinni, hogy megtörtént, ami megtörtént. Nagyon nehéz megfejteni a zene lényegét, de az biztos, hogy a háttérkórus hatalmas telitalálat!
http://www.youtube.com/watch?v=zKHVNzs1Zg0
Tehát ma voltam ezen a RETRO85 kiállításon. Előtte a Pecsába mentem el szétnézni, kíváncsi voltam, hogy van-e valami menőség. A liftben jutott eszembe a Zelda: Phantom Hourglass, úgyhogy megállítottam, és visszamentem érte. ^^' Hármas metróval elmentem az Árpád hídig, onnan az egyes villamossal az Erzsébet Királyné útjáig. Ezentúl mindig így járok a Pecsába, így a legkényelmesebb. Tehát ott voltam, nagyon nem láttam sok érdekeset. Mentem tovább az egyes villamossal a Stadionokig, majd egy megálló a kettes metróval, majd a 7E busszal a Móricz Zsigmond körtérig, innen a Fehérvári úton gyalogoltam a Prielle Kornélia utcáig. Maga az utca gyorsan meglett, csak a Műszaki Múzeumot kicsit nehézkesen találtam meg, mert ilyen hatalmas nagy épületet kerestem. A hatalmas nagy stimmelt is csak nem magasságra, hanem szélességre. A másik bejáraton mentem be, egy úr vezetett a helyes útra. A jegy, mint diáknak 250 forint volt, igazán semmiség. Felmentem, már az emelet elején ki volt állítva egy NES. Nagyon szép látvány nekem. ^^ Hátul lehetett játszani a Wiivel, és C64-gyel. A BigN-esek közül ott volt Gábor, Fantos és Kristóf. Pont akkor értem oda, amikor Kristófot elkapták az ATV-sek egy interjú erejéig. :D Gáborral elcseréltük a játékot átmenetileg, én odaadtam neki DS-re a Zeldát, én meg elkértem tőle a Super Mario Galaxy 2-t, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az lesz a teszt következő tárgya. Na meg szeretném megismerni a játékot is. A piros Wiiben New Super Mario Bros. Wii volt, jobbára mi játszottunk.
Volt több képeslap is, az egyik Mariós volt. Le is fényképeztem. Még kétféle volt, egy Pac-Manes, és egy Lara Croftos. Nemrégiben megjelent egy könyv, "Pixelhősök" címmel. A Libri honlapján meg is rendelhető: http://www.libri.hu/konyv/pixelhosok.html Az ára ugyan rettenetesen magas, de jár mellé DVD, és 550 oldalas a könyv, ki volt állítva egy darab, szép, igényes a borítója. Azt nem mertük megkérdezni, hogy belelapozhatunk-e. Már csak azért sem, mert pár perc múlva kezdődött a Nintendo-előadás. Edvi Tímea a Magyarországi Nintendo Marketing-menedzsere tartotta, nagyon jó volt. Négy részre volt osztva az előadás:
Az asztali konzol részlegből csúnyán kihagyta a Super Nintendót, amit nagyon sérelmezek. De nagyon jó volt, nagyon jól beszélt a hölgy, mintha csak kitanították volna, mégis természetesnek hatott a beszéde. Az egyedüli, ami szerintem hátrány volt, hogy nekem egy kicsit személytelen volt. Tehát azt láttam, hogy nemigen tartotta a szemkontaktust a közönséggel, hanem amikor felnézett, csak úgy kifele a nagyvilágba, de lehet, hogy én láttam rosszul. De a diák is nagyon jól össze voltak állítva, nagyon jó Nintendo-dizájnt készített. A végére bemutatta a videót, ami szerintem a Nintendo-channelen is fent van, bemutatja a Super Mario 25 éves történelmét. Tehát nagyon jó volt. Ezen kívül volt még 3 előadás. Még a másodikon maradtunk, azt Berényi Zoltán tartotta, aki a 25 éves Amigára emlékezett. Ő a néhai Guru magazin alapító főszerkesztője. Érdemes volt maradni, mert számomra sok új, meglepő dolgokat mondott. Az Amiga történelméről mesélt, de megmondom őszintén, az újság története sokkal inkább megmaradt bennem, ugyanis ez eredetileg lemezújságnak indult. Nos, én ilyenről még soha nem hallottam. Az a lényeg, hogy 1990-ben indult ez a lemezújság, egy Amiga lemezre volt kiírva, és hasonlóképp, ahogy manapság a DVD menüje, ugyanúgy lehetett tallózni az újságot, persze meglehetősen egyszerű volt a kivitel. Aztán 1992-ben jelentek meg először rendes papírújság formájában. Érdekessége az, hogy a cikkeket Amigán írták meg, tördelték, és hasonlók. Mondta is, hogy nagyon nehéz volt. Hát nem csodálom. Az újság utolsó számáig (1995. nyár) végig Amigán írták meg a cikkeket. Az Amiga élettörténetének vége miatt szűnt meg az újság. Nagyon érdekes előadás volt, örömmel hallgattam. Ezután még volt kettő, de ezen már nem akartunk maradni.
Le akartuk támadni Edvi Tímeát, hogy közösen kérdéseket szegezzünk felé. Az emelet elején volt, ahol a NES volt kiállítva. Ott megállt egy kicsit, én odamentem mellé, mint aki meg akarná nézni a NES-t, arra voltam kíváncsi, hogy mennyire kommunikatív, de egyáltalán nem vett észre. Elmegy, Gábor leszólítja, de úgy megy el, mintha senki nem szólt volna hozzá. Nagyon le voltunk döbbenve. Visszamentünk a Nintendóhoz, de mivel gyerekek játszottak a Marióval, hagytuk érvényesülni őket. Később visszajött Tímea fényképezni, ekkor ismét megragadtuk az alkalmat, sikerrel. Akkor biztos csak nem hallott meg minket, de most készséges volt, válaszolt a kérdéseinkre. A következőket tudtuk meg:
Hát ennyi. A többiek még maradtak, én ezután elindultam haza. Örültem neki, hogy egy kommunikatív hölgy a Nintendo marketing-menedzsere. Forradalmiakkal nem kecsegtetett, de azt mondta, hogy szépen lassan lehet fejleszteni a magyar Nintendo-életet.
Még tavaly találtam egy japán blogot, nagyon meglepett, hogy milyen durva gyűjteménye van Okui Masami CD-kből, meg van egy jópár anison albuma. Emellett rak ki képeket TV műsorokból, meg sok-sok cosplay, és anime képeket is láthatunk tőle. Nem semmi egy animefan lehet. Érdemes megnézni:
Itt kezdte: http://blogkizoku.blog90.fc2.com/blog-date-200906.html
Itt folytatta: http://blogkizoku.at.webry.info/
Most itt írja: http://ameblo.jp/anisonkizoku/
És örömömre szolgál, hogy végre van Chihiro Yonekurának önálló honlapja: http://yonekurachihiro.com
És saját blogot is ír: http://blog.excite.co.jp/yonekurachihiro/
Magyarul boldogság. A beteljesült szerelem érzését énekli az énekesnő. Maga a hangszerelés nem annyira komoly, de az ének annyira hiteles, annyira érezni, hogy minden egyes percében boldog, amikor vele van. Azt hiszem, több szót nem kell vesztegetni, maga a dal mindent elárul.
http://www.youtube.com/watch?v=9Dc6cEH3pq4
Egybegyűlnek az énekesnő köszönetnyilvánító dalai! ^^' De tényleg nagyon értékesek ezek a dalok. A gitárszóló, ahogy elindul ez a szerzemény... Nem azt mondom, hogy nincs még egy ilyen, de nagyon ritka! Zeneileg amúgy is értékes a Dragonfly album, ez a dal nagyon jól demonstrálja az albumot. Masami kedves éneke pedig egyértelmű utalás arra, hogy mindig szeretettel gondol a barátaira, és azokra, akik segítették őt. Nagy kincs ez a dal!
http://www.youtube.com/watch?v=Pv6BKKjHdeY
Amikor azt gondolnánk, hogy az ember 35-ön túl kezd szépen lassan leépülni, nézzük meg Okui Masami -w- klipjét, valami eszméletlen, hogy úgy táncol, mint egy tinédzser! Mondjuk maga a dal is megkívánja a táncot, nem is akármilyet. A dalnak van egyfajta szabadságérzete, erőt ad.
http://www.youtube.com/watch?v=_dMLc3AN8QE
Okui Masami első igazán szép balladája barátságról. Nem is kell más, csak egy zongora, annyira szépen énekel, hogy egymagában azzal képes tartalmassá tenni a dalt.
http://www.youtube.com/watch?v=C9GF9aSfe80
