2010. november 2., kedd

Top 50 Masami Okui #34

Shinkai ~ReBirth~

Az új stílus nagyon bejött Masaminak. A rajongók is érzik, hogy ebben mozog otthonosan, ez önmaga. A ReBirth album amellett, hogy rock album lett, kicsit misztikus is. Ezt hűen igazolja a Shinkai ~ReBirth~ dal is. Ez is egy olyan dalcím, melyet félre szoktak írni romajival, révén, hogy benne az óceán kanjija, az "Umi", ezért vannak, akik így írják. Viszont ez azt jelenti, hogy tenger. Az előtte levő kanji változtatja meg a jelentését "óceán"-ra, így lesz Shinkai. A szókincs okozza a japán nyelv nehézségét. De visszatérve a dalra, van is egy olyan hangulata, hogy maga mögött hagyja a múltat, és újult erővel egy új életbe kezd.

http://www.youtube.com/watch?v=um68hd8IZ-0

2010. november 1., hétfő

Magánvélemények a Super Mario All-Starsról

Cater üzenete (22:32):
meg ne az all staros grafikát használják, mert nekem nem tetszik
supermario4ever üzenete (22:32):
AZ ALL-STARS GRAFIKA A VILÁG LEGJOBB GRAFIKÁJA.
Moonshadow Necrokid üzenete (22:32):
I want your horror, I want your design, CAUSE YOU'RE A CRIMINAL AS LONG AS YOUR MINE
supermario4ever üzenete (22:32):
ANNÁL A FÖLDÖN JOBBAT NEM MUTATSZ FEL.
Cater üzenete (22:32):
olyan szarul néz ki
de
Cater üzenete (22:33):
az SMB grafikája
sokkal jobb
all star ilyen elcseszett
supermario4ever üzenete (22:33):
KÜLÖNBEN AZ ALL-STARS GRAFIKÁJA LESZ.
Tutajkk üzenete (22:33):
Hát azért az SMB2-nek szerintem jobb az all starsos grafikája
supermario4ever üzenete (22:33):
ÉS ALIG VÁROM.
VILÁG LEGJOBB JÁTÉKÁT KIADJÁK MÉG EGYSZER?
Cater üzenete (22:33):
OLYAN FOSUL NÉZ KI AZ ALL STAR GRAFIKÁJA
supermario4ever üzenete (22:33):
HUSZAT VESZEK BELŐLE.
VAGY SZÁZAT.
Cater üzenete (22:33):
ILYEN VILÁG SZÉGYENE
OLYAN RONDA
supermario4ever üzenete (22:33):
HÁT NINCS MÉG EGY ILYEN MENŐ JÁTÉK.
Cater üzenete (22:34):
MEG ILYEN RONDA SINCS

Zenei párhuzamok


Sorra hallgatom az Ákos albumokat, és mit is mondhatnék, hatalmas élmény! Ugyanis, ahogy írtam, elhoztam az Ákos kazettáimat, CD-imet, és le is fényképeztem az Ákos kazetta-gyűjteményemet, nagyon büszke vagyok arra, hogy majdnem teljes. Csak a 2004-ben megjelent Utolsó hangos dal hiányzik.

Az énekest én 1995 óta ismerem (illetve a Bonanza Banzai-t régebb óta, de akkor még nem tudatosodott bennem, hogy annak énekesét látom) a néhai zene TV-ből a Top TV-ből. Emlékszik valaki erre a zenecsatornára? Nagyon örültem, amikor Békéscsabán is lehetett fogni kábel TV-ről, mert természetesen már akkor is nagy zeneőrült voltam, de magyar klipeket még sehol nem láttam előtte, csak néha a köztévé játszott egy párat. És 1995-ben valami irdatlan sokszor játszották az Indiántánc videoklipet. Hatalmas sláger volt. De én akkoriban utáltam ezt a dalt. :D Talán azért *próbálja felidézni az akkori időket*, mert nekem ez a zene túlzottan "nagymenő" volt. Ez nagyon rossz szó, talán úgy tudom jobban megfogalmazni, hogy a dalhoz képest én sokkal alárendeltebbnek éreztem magam. Egyszerűbben mondva önbizalomhiány. Hát az bennem nagyon volt. De emiatt egyszerűen nem bírtam hallgatni a dalt, és most így visszagondolva igazából nagyon szerettem a dalt, csak mivel az akkori énemmel nem éreztem "egyenrangúnak" a dalt, ezért nem akartam elfogadni, hogy nekem tetszik a dal. Ezt még nekem is bonyolult megmagyarázni. ^^' Meg hát egy 9 éves gyerek mit ért a szövegéből? De a lényeg az, hogy ahogy telt-múlt az idő, ez az "utálat" kezdett enyhülni olyan dalok után, mint az Ilyenek voltunk, Minden, ami szép volt, Ikon, Végre. Na meg persze én is változtam. ^^' Az első dal, ami igazán tetszett, az 1999-ben az Ismerj fel. Azt nagyon sokat hallgattam. Akkor kezdtem el komolyabban érdeklődni a dalai iránt. Két Ákos kazetta volt ekkor, az Indiántánc, és a Beavatás, amit a nővérem vett még akkor, amikor ezek aktuálisak voltak. Ugyanis a bátyám és a nővérem is nagyon rajongója az énekesnek. Tisztán emlékszem, 1997-ben, amikor megvolt nekünk a Beavatás kazettán, még a 850 forintos árcímke is rajta volt. Úgyhogy ezeket hallgattam. 1999-ben, tehát 4 év kellett ahhoz, hogy beismerjem, hogy nagyon tetszik az Indiántánc, és mindkét albumát sokat hallgattam. De a többi kazettát csak 2000-ben kezdtem el beszerezni a Hűség album megjelenésének hatására. Az I.D.S-nek nagyon örültem, hogy megtaláltam, mert már akkor tudtam, hogy csak limitált példányszámban jelent meg (talán 2000-et adtak ki belőle?). Szépen lassan összegyűlt az összes albuma kazettán, a bátyám volt az, aki valamennyi kiadványt CD-n vett meg. Azóta egy párat én is beszereztem CD-n: Karcolatok, Test, Beavatás, Hűség, A hét parancsszó, meg 4 kislemezt szereztem meg CD-n: Keresem az utam remixek, Mindenki táncol, A szavakon túl, Alig hitted. A szavakon túl CD-t, és a Vertigo kazettát, még 2002-ben az Ákos webshopból rendeltem meg. Hát soha senki nem írta úgy félre a vezetéknevemet, mint ők. Azt már idővel megszoktam, hogy sokan azt hitték, hogy véletlen hagytam le a vezetéknevem két magánhangzójáról az ékezetet, de ők utólag pótolták... A mai napig harapok ezért. De az Ákos webshopban, aki a postázást intézte, az ugyan nem pótolta az ékezeteket, de a vezetéknevemben található r betűt k betűre írta át, és baromi furcsa név jött ki... Különösebben nem akadtam fenn azon, hogy egy betűt félreírtak, de nagyon másképp hangzott a nevem úgy. ^^' Meg a lényeg, hogy megvan. Ákos koncerten egyszer voltam, 2003. novemberében, amikor Békéscsabán volt az Andante turné, hát az valami felejthetetlen volt. Volt egy beszólása, amire a mai napig emlékszem. Az egyik dala alatt elkezdett táncolni (talán a világ legvégén, de nem mernék megesküdni rá), és a dal után valami ilyesmit mondott, hogy örül, hogy megmutathatta a táncképességét, bár azt nem hinné, hogy veszélyt jelentene Magyar népi táncegyüttesre, és ezen mindenki felnevetett. De valami hatalmas buli volt, egy koncerten nem éreztem ilyen jól magam, amíg élek, el nem felejtem. Aztán még volt az Utolsó Hangos Dal koncertturné, aztán ahogy nem hallottam felőle, tényleg azt éreztem, hogy ez volt az utolsó dala... Pláne, hogy újra kiadta az összes albumát, 2005-ben jelent meg az X + I gyűjtemény. Aztán 2006-ban jelent meg a Még közelebb című új albuma, melyre már nem mutattam olyan nagy érdeklődést, mivel akkor kezdtem el fordulni a japán zene felé. Egy párszor meghallgattam, de nem is jött vissza a régi hangulat, úgyhogy itt abbamaradt az Ákos fanságom, és pihent egészen máig.

De most újrahallgatni, nagyon-nagyon jó érzés. És most azt érzem, hogy ahogy egyre több olyan magyar zenét hallgatok, amiket régen szerettem, hogy nagyon jól megfér egymás mellett a magyar és a japán könnyűzene. ^^ Sőt! Én vélek felfedezni zenei hasonlóságot Ákos és Okui Masami (újabb dalai) között! Masami is ugyanezt a fajta progresszív rockot nyomja, csak hát ugye a szöveg másról szól kettejünek. Masami egyszerűbben fejezi ki magát, és ugye más kontinens, más kultúra, a gondolkodás, és a szöveg is más. De szerintem a zene sokban hasonlít.

De aminek még nagyon örülök, hogy próbáltam énekelni egy pár Ákos dalt miközben hallgattam, és meg voltam lepve, hogy kijöttek a magasabb hangok is. O_O Azt hiszem, most értettem meg igazán, hogy mit jelent az, hogy kinek milyen a hangfekvése, ahogy Amina is írta a 2010. októberi Mondo magazinban. Valami ilyesmit kéne japán nyelven is találni, mert teljesen más érzés volt ezeket a dalokat énekelni. És szerintem a karaoke versenyen (vagyis ezentúl énekversenyen) is teljesen más arcomat, és hangomat mutatnám meg. Különben megörültem, amikor megláttam, hogy a Még közelebb albumon van olyan dal, hogy Még közelebb (instrumental), na mondom lehet belőle kfn-t készíteni, csak amikor meghallgattam, akkor döbbentem rá, hogy ez csak egy áthangszerelt, szöveg nélküli zene, úgyhogy a karaoke verzió ugrott... Kár, énekelnék Ákost, és ahogy megnéztem a listát, egy Ákos dalból sincs még kfn. Na de ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz. Ha vocalosan is, de csinálok egy pár nem animés kfn-t. ^_^

Top 50 Masami Okui #35

KETSUMATSU

Igazi rock dal, az utolsó csatáról, és tényleg ilyen most vagy soha hangulata van. Egyértelműen bíztat, hogy gyerünk, legyünk bátrak, mert ha most nem megyünk neki, akkor talán soha nem lesz több lehetőség. Ritka egy dinamikus dal, én nagyon szeretem!

http://www.youtube.com/watch?v=HBQcszIcFpY

2010. október 31., vasárnap

Love.com 3 és Suara

Ma este jöttem haza vonattal, az út alatt a Love.com 3 mangát olvastam. Jó sztori, alakul. Az tetszett a legjobban, amikor volt az éves rutin magasság mérés, Risa bánatosan vette tudomásul, hogy 2 centit nőtt. Ellenben Ootani büszkén mutatja, hogy ő 2 millit nőtt csak. Ott nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Az vitte fel ennyire a srác önbizalmát, hogy odament hozzá egy lány, aki szerelmet vallott neki. Aztán Ootani egy kosár edzés alatt balesetet szenved, és a lány végig vele marad. Ekkor eldönti, hogy coming outot tart, leveti a ruháját, kiderül, hogy a lány valójában fiú... Ez persze nagy trauma volt a srácnak, és ismét visszavett. És persze Risa egyre inkább kezdi belátni, hogy egy kicsit többet érez Ootani iránt.

Különben most hallgatom Suara: haunting melody dalát, és bár eddig is felfigyeltem arra, hogy mondja ki a szavakat, de ebben a dalban külön hallatszik. Tényleg vicces az osakai nyelvjárás (Suara ugyanis Osakában született és nőtt fel), aranyos ahogy kimondja a szavakat. ^^

Top 50 Masami Okui #36

Iiwake

Az, hogy furcsa (inkább egyedi) a japánok gondolkodása, az szerintem senkinek nem újdonság, de hogy ennek Okui Masami is hangot adjon, az már meglepő. A dal szövege szomorú, szerelmi csalódásról szól, a zene pedig a szívben tomboló fájdalmat érzékelteti. Az énekesnőnek el kell hagynia a szíve választottját, vagy lehet, hogy nem is voltak együtt? A szöveg érdekessége abban rejlik, hogy bocsánatot kér a fiútól, mert kifogásokat (az Iiwake japánul kifogást, mentséget jelent) keresett, és áltatta magát, hogy egyáltalán van remény a kapcsolatra, holott látnia kellett volna, hogy a fiú más nőt látott benne. Szomorú dal, és biztos nem ő az egyetlen, aki átélt ilyet.

https://www.youtube.com/watch?v=LZpPk3zObWM

2010. október 30., szombat

Top 50 Masami Okui #37

OVER THE END

Okui Masami az ezredfordulókor nyomatékosította, hogy változásra készül, erre a 2000-ben megjelent első kislemeze is rávilágít. A zene és a szöveg is sokkal komolyabb, talán itt kezdi igazán megmutatni önmagát. Az újabb dalaiban nem csak az élet értelmét firtatja, hanem számon kéri az emberektől, hogy miért rosszak? És egyre inkább támaszkodik valakire, egy bizonyos személyre. Nem említi meg, hogy ki az, de erősen feltételezhető, hogy tőle vár segítséget. Jelen esetben neki már az is nagy segítség, hogy ha vállára hajthatja a fejét, becsukja a szemét, és azt kívánja, hogy bárcsak álom lenne ez az egész. Nagyon komoly szerzemény ez a dal, már maga a zene is megindító, a szaxofon-szóló meg a topon van!

https://www.youtube.com/watch?v=7DLNygd-omE

Ákos és a letöltések

Valósággal meglepett, hogy bizonyos oldalakon mekkora port kavart Ákos interjúja. És ahogy az várható volt, megosztja a közönséget, és hogy őszinte legyek, én nem tartom alaptalannak azokat a vádakat, hogy csak azért készült az interjú, hogy ezáltal is hírbe hozza az albumát. Nem szeretem ezeket a húzásokat, és lehet, hogy én vagyok túlzottan idealista, de szerintem azzal, hogy a műszaki áruházakban hegyekben álltak az új Ákos CD-k, szerintem az épp elég promóció. Én például az Europarkban láttam meg, a Saturnban az új CD-t, onnan tudtam meg, hogy megjelent. Olvasva az interjút, azért elgondolkodtatott. Azt írtam az előző postomban, hogy tényleg nagy probléma a letöltés, és felvázoltam, hogy én személy szerint milyen megoldást találnék jónak. Mindenesetre azt elhiszem Ákosnak, hogy nem kis munka egy ilyen albumot összehozni, és biztos vagyok benne, hogy nem csak azért várt 4 évet az új stúdióalbummal, mert ma már veszteséges kiadni albumokat, hanem azért is, hogy az évek során megírt dalokból összeválogassa a legjobbakat, és azokat adja ki. És az, hogy 6.000 példányt kell eladni ahhoz, hogy egyáltalán nullszaldós legyen az elkészítése, az tényleg nem semmi. Bár engem inkább az lep meg, hogy ma már 6.000 példány olyan soknak számít, annak fényében, hogy az 1995-ben megjelent Indiántánc albuma a legsikeresebb, ugyanis több, mint 100.000 példány talált gazdára, ezért platinalemez lett. (A '90-es évek közepén 100.000-es eladás után járt platinalemez) Hát ezek után tényleg el lehet mondani, hogy nagyon sokat zuhant magyar lemezpiac, amit én mélységesen sajnálok.

És az új album megjelenésének hatására kotortam elő a régi Ákos kazettákat, és CD-ket, és ma meghallgattam a Hűség CD-t. Hát valósággal összerezzentem, amikor megszólaltak az első dallamok a Hűség dalnak. :D Évek óta nem hallgattam ezt a lemezt (egyáltalán Ákost nagyon régen hallgattam), és most az az érdekes, hogy ilyenkor annak "kell történnie", hogy előugranak a régi emlékek, de ez nem történt meg! Helyette inkább átadtam magamat a zene élményének, hatalmas volt! És elmélkedtem, hogy a borítón levő japán karakterek mégis mit jelentenek? Furcsa, mert egymás után logikátlanul vannak a hiraganák, katakanák és a kanjik, bár van egy pár kanji, aminek tudom a jelentését, abból arra következtetek, hogy valami köze van a dalhoz. Bár inkább az a kérdés szerintem, hogy egyáltalán miért vannak japán karakterek az album borítón? De jó érzés volt újra meghallgatni ezt az albumot, szerintem az elkövetkezendő időkben sokat fogok Ákost hallgatni. ^_^

2010. október 29., péntek

Ismét régi értékek

Szeretek "kirándulni" Budapesten. Új helyeket felfedezni, ahol még soha nem jártam. Tegnap a Mexikói úton voltam, egy vaterás adás-vétel okán. Valahányszor a kis földalattin járok (ami elég ritka) mindig elképzelem, hogy a megállókon ilyen XX. század eleji emberek vannak, nagyon hangulatosak a megállók. Persze, tudom, hogy a kis földalatti Közép-Európa első metróhálózata. Ismeri / emlékszik még valaki az Egyszer volt hol nem volt... volt egyszer az ember című francia rajzfilmre? Nagy kedvencem volt, és abban volt egy jelenet talán 1907-ből, ahogy metróalagutat építenek, azt hiszem, hogy az a jelenet Budapesten játszódott. És nagyon tetszik, hogy megőrizték a megállók régies hangulatát.

Más. Ma ismét hazautaztam Békéscsabára a hétvégére, sikeresen letudtam a ZH-kat a főiskolában, és most pihenek. Előkerítettem a régi Ákos, Bonanza Banzai kazettákat és CD-ket. Hallgatni még nem tudom, mert minden lejátszómat Pesten hagytam, de már a borítók nézegetése is sok régi emléket hozott vissza. Elviszem majd magammal Pestre. Persze, tudom, hogy letöltéssel is tudnám hallgatni, anélkül, hogy elvinném a kazettákat, CD-ket, és helyet takarítanék meg a (egyébként eléggé kicsi) szobámban, de én annyira becsülöm az eredetit, hogy nagyon szeretem azon hallgatni. Ha régimódiságnak tűnne a mai technológia mellett CD-t és kazettát hallgatni, hát nyíltan vállalom. Amikor mutattam bagszinak múlt héten a kazettáimat, azt beszéltük, hogy lehet, hogy a mai 6-7 éves gyerekek azt se tudják már mi az a kazetta. Én valamilyen szinten sajnálom, hogy szinte megszűntek a kazetták, mert nekem anno arra volt jó, hogy ha szeretnék megismerni egy kiadványt eredetiben, és nincs annyi pénzem, hogy megvehessem CD-n, akkor ott volt kazettán. Ó, persze, ott vannak a letöltések, de nekem az a bajom velük, hogy azok nem olyan személyesek. Az nem olyan nekem, mintha az előadótól származnának. A letöltések problematikáját sokan felvetették már, de igazi megoldás a mai napig nem született rá. És nekem, mint zenekedvelőnek, és "eredeti-gyűjtőnek" is fájdalmas, hogy sorra bezárnak a lemezboltok, és a nagyáruházak lemezkínálata is egyre inkább csonkul. Mondjuk, próbálkoztak olcsóbbá tenni a CD-ket, úgy, hogy mindenféle fapados kiadásban megjelentették az albumokat újra, gondolván, hogy ha az embereket ennyire nem érdekli a minőség, és a szép borító, akkor kár pénzt pazarolni rá. Az az igazság, hogy ez a gondolat egyáltalán nem alaptalan, de ez mit sem segített a magyar zenepiacon, mert a letöltés még mindig ingyenes. A fapados kiadás meg mondjuk 1.500 forint, és a letöltés még mindig 1.500 forinttal olcsóbb. Nekem sokkal jobban tetszik a japánok módszere, akik úgy "védekeztek" a letöltések ellen (egy olyan országban virágzik csak igazán, ahol a csúcstechnika a legszegényebbeknek is elérhető), hogy preszízs-értéket adtak a kiadványaiknak azáltal, hogy van "regular edition" és van "limited edition". És a limited edition-t megáldják mindenféle extrákkal videoklipekkel, making of videókkal, koncertvideókkal, stb. mindezt alacsony felárral. Ezt nagyon jó dolognak tartom, és bár Japánban is egyértelműen csökkentek a lemezeladások (A '90-es években 10.000-es eladással a Top 30-ba sokszor esély se volt bekerülni, most meg Megumi Hayashibara új albuma 11.591-es eladással a 6. helyen végzett) de tartja magát. Én ezt sokkal járhatóbb útnak tartanám. Tanulok én Számvitelt, meg Közgazdaságtant, és hasonlókat, és nekem az az én véleményem, hogy ha egy vállalat anyagi nehézségekkel küzd, akkor azt ne a költségek megnyirbálásával, és a minőség rontásával oldja meg, mert azzal csak rövid távon lehet segíteni. Persze azt nem tudom, hogy ez a való életben hogy lehet kivitelezni, de az AnimeStars megszűnése valahol ezt igazolja. Ehhez az kell, hogy még a kezdeti stádiumban észrevegyék, hogy baj van. Visszatérve a magyar zeneiparra, véleményem szerint azzal lehetne segíteni a magyar kiadványokon, hogy presztízs-értéket adunk a CD-knek. És erre én jó megoldásnak tartom a CD+DVD limited edition kiadványokat, és szerintem nem sokkal nagyobb anyagi ráfordítás, és lehet, hogy hosszabb távon megtérülne. Én azt gondolom, ha a vásárló / rajongó látja, hogy a CD borítója, szép, igényes, és extrák járnak mellé, akkor lehet, hogy megváltozik a gondolkodása, és talán azt fogja gondolni, hogy megéri megvenni eredetiben. Aztán nem tudni, mi lesz az eredménye. De az nekem nagyon tetszik, hogy Ákos új albuma (A katona imája, ami 2010. október 20-án jelent meg) külsőre igényesnek tűnik, és hogy CD+DVD kiadás. Meg is venném, csak hát a 3.990 ft, az nekem sok, bár ha szépen lassan összespórolnám rá a pénzt... És biztos vagyok benne, hogy zeneileg is értékes lehet az album, hisz 4 éve nem jelentkezett stúdióalbummal, és biztosan nagyon sokat dolgoztak a dalokon.

Top 50 Masami Okui #38

Remote Viewing

Ez a dal a PS2 / PSP visual novel ROUTES! openingje, hihetetlen kellemes, vidám. Nem sokkal azután ismertem meg, ahogy megjelent kislemezen, és nagyon szerettem, emlékszem, rengetegszer hallgattam akkoriban a dalt. Végül is miért is ne legyenek felhőtlen, vidám dalai, ha ezt is tudja minőségben csinálni? Tipikusan az a fajta szerzemény, amit jó akkor hallgatni, amikor már kicsit sok a jóból, és akkor is van az énekesnő tarsolyában olyan dal, melyet öröm hallgatni. Ezért nem lehet a repertoárját megunni!

https://www.youtube.com/watch?v=0Id0kDDVp18