WarioWare: Do It Yourself ~Showcase~

Letöltöttem az új WiiWare csodát, a WarioWare Do it Yourselfet. Mint ahogy a címe is mutatja, ez a verzió, inkább csak demonstrációs jelleggel készült, nem is nagyon teljes a játék, így nem csoda, hogy 800 pont volt csak. De megérte, mert nagyon jó. Kicsit szokatlan is volt az egész, ez az első olyan WarioWare, ahol jobban ki kellett tapasztalni az irányítást, meg több minden nem volt nekem egyértelmű. De idővel sikerült rájönni a dolgokra.

És természetesen nem WarioWare lenne a WarioWare, ha nem lennének benne állatságok. Wario, mint mindig, most is el van szállva magától, épp főhősnek képzeli magát. Nagy bajban vannak az emberek. Épp szükségleteiket szeretnék elvégezni, de az a fránya WC ajtó csak nem akar nyílni. Nagyon beszorulhatott. Így Super Wario segít rajtuk.

Egy emberhez egy számozott ajtó tartozik. Ha teljesítjük az adott mikrojátékot, segítettünk a bajbajutott emberen. Szerintem ennyi elég, hogy lássuk, Wario nem hazudtolja meg önmagát, ugyanolyan, mint régen.

Alapból még három ember van megnyitva, Dribble, Kat és Ana, valamint 18 Volt. Dribble, a kutya, valami őrült versenyzésre adta a fejét. Komolyan mondom, első látásra a Dastardly és Muttley egyik rajzfilmje a Wacky Races jutott eszembe erről, nagyon hasonlít rá. Neki van olyan játéka, melyet most sem értek. Valamit scannelni kell, de hogy mit? Arra nem jöttem rá. Kat és Ana most szárnyra kapott, át kell lebegniük a túlsó partra. 18 Volt (akivel DS-en találkozhattunk először), ő pedig igazi retro mániákus lett, hiszen most ő maga egy főhős. Természetesen itt játszhatjuk a retro mini-játékokat. Két Marióssal találkoztam eddig. Az egyik a Super Mario Worldből való, lebegünk, és az összes érmét össze kell gyűjteni. Ez nem annyira könnyű, mivel nem lehet visszafordulni. A másik a Super Mario Kartból való, előttünk van Koopa Troopa, feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló zöld tekivel kiüssük őt. Nagyon könnyű. Egy Zeldással találkoztam még, a Zelda II-ből. Itt Goriya támad ránk, ki kell védeni pajzzsal a bumerángját.

Van még két titkos karakter, még nem tudom kik ők, sőt azt sem, hogy hogy nyílnak meg. És a nagy ígéret megvalósult, minden pénteken le lehet tölteni két új mikro játékot. Nagyon jó dolog. Egy párat már próbáltam, nem rosszak. Terveztem, hogy heti rendszerességgel írok az új megjelenésekről, meg majd holnap visszamenőleg az eddig letölthetőekről. És szinte ennyiben ki is merült a Wi-Fi connection. Bár látok még két lehetőséget, de nem tudom megnyitni őket. Megtetszett a játék, és mivel nem is veséztem még ki 100%-ra, még biztos fogok írni róla.

Budapesten – Talán utolsóelőtti alkalom

A SakuraCon blogpostjában írtam, hogy mivel akkor otthon hagytam a 90%-os szelvényemet, ezért májusban megajándékozom magam egy utazással. Ez a nap ma jött el. Bár nemcsak ezért mentem. Ugyanis kaptam levelet, hogy a mai napon (azaz 05.27-én) menjek el a Szolnoki vasút rendőrőrsre, és vegyem át az irataimat. Ugyanis a SakuraConról hazajövet a vonaton valahogy kiesett a táskámból a pénztárcám. Ennek a valahogynak a mikéntjére igazán kíváncsi vagyok, amikor márciusban voltam Krisi születésnapján, akkor is este az anyja elvitt kocsival az Örs Vezér Térig, hogy esett ki a kocsijában a táskámból a telefonom? Erre a mai napig nem találok magyarázatot. De visszatérve a tárcámra nagy szerencsém volt, mert az igazolványaimat máshol tárolom, így az egyetlen kár, ami ért, a bánkkártyám elvesztése, és ennek pótlása. Azonnal mentem letiltatni, így semmi baj nincs, bár a megtaláló nem gazdagodott volna meg túlságosan a számlámon található pénzből. ^^' De a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Meg ilyen apróságok voltak benne, mint Supershop kártya, Smart kártya, tehát nem feltétlen esszenciálisak a mindennapi léthez. De úgy tűnik leadták a rendőrségen. A pénz természetesen nem volt benne (legyen boldog azzal a max. 200 forinttal). De mentem is tovább Szolnokról Pestre a 11 órási zónázó vonattal. Nagyon jó kedvem volt, bekapcsoltam a DSi XL-en Okui Masami: i-magination albumát, és néztem ki az ablakon. Most is vittem ki cuccokat, csak most nem bagszihoz, hanem a Csabihoz. Az alábbiakat:

• GBA konzolok
• GBA játékok
• Nintendo DS és Nintendo DS lite
• GBA és DS kiegészítők

Azért viszem ezeket ennyire, mert rendkívül sok helyet foglalnak a dobozaik. Legközelebbi alkalommal, mely a HoldfényCon napja lesz, akkor viszem a Wiit, és a DSi XL-t. De akkor már nagyon kevés idő lesz hátra terveim szerint. De előtte, mivel kicsit korábban érkeztem meg, ezért az Arénába mentem a Keletiből. Szinte már motorosan lementem a metró aluljáróba, amikor ráeszmélek, hogy nem az Árkádba akarok menni. Ott mentem az 576-ba, vettem Love.com 2 mangát. Döbbenten láttam, hogy az 576 külön Nintendo termékismertető katalógust rakott ki. Határozottan állítható, hogy amióta újra van 576 KByte, jobban foglalkoznak a Nintendóval, mint előtte. Aztán mentem is Csabihoz az iskolája elé, olyan sok idő már nem volt. Elsétáltunk hozzá, ott letettük a cuccaimat, és játszottunk egy kicsit. Kipróbáltam a Sonic Heroes-t GC-n, tetszetős. Jó játék, bár nem merném azok közé sorolni, melyekkel órákig eljátszanék. Aztán hívtuk a többi BigN-est, egy kis MKW online bulira, jó volt. Most olyan sokáig nem maradtam, mert időben haza akartam érni. Még elkísért a Kaiser's-be, ahol vonatútra vettem magamnak kaját, aztán én már mentem is. A 17.13-as vonattal szerettem volna hazamenni, vennék IC pótjegyet, de döbbenten látom, hogy hatalmas sor áll, de egy sor van. Ugyanúgy, mint a repülőtereken. Na mondom magamban, fújhatom az IC vonatot. De teljesen meg voltam lepve, hogy nagyon gyorsan ment, kb. 50 ember lement olyan kb. 5 perc alatt... Ez két tényezőnek volt köszönhető: Sok pénztár volt nyitva, és gyorsan hívták az embereket. Ugyanis ez az új rendszer. Be kell állni egy sorba, és kijelzik, hogy melyik kasszához lehet menni. Én ezt nagyon jó dolognak tartom. Ugyanis többször jártam már úgy, hogy nézem a kasszák sorait, hogy melyik a legrövidebb, beálltam oda. Csak hogy szemre legrövidebb, az időre átalában a leghosszabb, ugyanis tanulság, hogy ahol rövid a sor, annak az embernek biztos komolyabb adminisztrációs ügyei vannak bizonyos okokból. Ezt küszöbölték ki ezzel az új rendszerrel, és én ezt nagyon jónak tartom. Na de a 17.13-as IC vonatra az összes ülőhely foglalt volt, úgyhogy a 18.13-assal kellett mennem. Hogy ne legyen addig sem tétlen az egy órám, elmentem az Árkádba (csak eljutok oda is. ^^'), ott vettem mentolos fagyit. Azóta vagyok belezúgva a mentolos fagyikba, amióta először voltam Angliában 2005-ben, és ott megkóstoltam. A rabja vagyok azóta is. Szétnéztem az ottani 576-ban is, aztán mentem a vonathoz. 21 órára hazaértem.

Most már nagyon nézem az albérleteket, hogy mi újság van, milyenek vannak. Három éve nézem őket egyébként változó rendszerességgel, és érzékelhetően lementek az albérlet-árak. 2007-ben, amikor még híre nem volt a gazdasági világválságnak, akkor az ment csodaszámba, hogy 50.000 forintért is van már albérlet. Most meg már 40.000 forintért is könnyedén találni. De a bérleti díj még nem minden, a rezsi, és az esetleges közös költség is rendkívül fontos. Találtam egy albérletet 19. kerületben egy nagyon jó albérletet, de olyan, hogy rezsivel, mindennel együtt nyáron 52.000 forint, télen pedig 62.000 ft. Na mondom, ez az igazi. Írtam, de ma kaptam választ, hogy már elkelt! T_T Úgyhogy kutatok tovább. Nézegetem a kerületeket, de valamiért a 19. kerület nagyon bejövős. Ott sok olcsóbb albérletet találni, és a házak is jó állapotúak. Meg pont ez az a kerület, ami számomra olyan téren ideális, hogy nincs annyira a belvárosban, de még kint sincs. A Határ útról szinte bárhova el lehet könnyen jutni. A belvárosban nem mernék lakni.

Még az egy fontos szempont számomra albérletnél, hogy kisállat tartható-e. Ugyanis nagyon szeretnék gyerekkori vágyamnak eleget tenni, macskát tartani. Egyszerűen imádom a macskákat, csak az a gond, hogy mi ugye panelban lakunk, anyám meg itt nem tűri meg a háziállatot (ami érthető is) ezért, nem lehetett semmilyen állatom. De érdekes, mert 2 emelettel alattunk lakott egy másik család (már elköltöztek), akiknek egyszerre 3 macskájuk is volt. Hihetetlen nagy macskabarát család volt. És hihetetlenül igényes volt a lakásuk, szóval nagyon jól tartották őket, és azt mondták, hogy a macskák könnyen megtanulják, hol kell végezni a dolgaikat, tehát szobatiszták. Macskatartásra a lehetőség adott, ugyanis Csibinek az egyik osztálytársának a macskája épp a napokban szült kiscicákat, és megbeszéltük, hogy kaphatok belőlük egyet. Érdemes megnézni azon blogpostját, arról róla ír, kitett egy képet az egyik kiscicáról, hát nincs rá szó, milyen aranyos. Nagyon szeretnék egy ilyet. A macska neme is teljesen mindegy lenne, bár a lány esetében attól félnék, hogy kb. 3-4 év múlva arra lennék figyelmes, hogy kánonban igen magas hangon nyávogásokat hallanék, megnézném a macskát, és látom, hogy szoptatja a kicsinyeit. Azért nem bírnék eltartani 6-8 macskát! T_T De 1 bármikor jöhet. Azt olvastam, hogy a macskák átlagban 15-20 évet élnek, de nagyon büszke lehet magára az a gazdi, kinek macskája 25 éves. Elképzeltem magamban, hogy ha a macskám 25 évig élne, akkor lennék 49 éves, ami azért nem semmi. ^^' Egyébként bagszi javasolta, hogy mi lenne, ha albérlet helyett inkább szobát bérelnék, és akkor több pénz maradna nekem, jobban tudnék spórolni? Az ötlet ilyen téren mindenképp nagyon jó, csak azon gondolkodtam el, hogy milyen lehet mondjuk egy családban élni, akihez semmi közöm nincs? Kicsit furcsa lenne kerülgetni őket. ^^' De mint így ötletként tetszik, vannak is nagyon jó áron, szinte kevesebb, mint fele áron, mint a fentebb említett áraknak. De amilyen hirdetéseket találtam... Elgondolkodtam, hogy biztos, hogy az illető CSAK albérlőtársa(ka)t keres? Meg az se mindegy, hogy milyen emberek közé költöznék? Mert amíg elmegyek, megnézni a szobát, a leendő lakótársakat, addig mindenki tud kedves lenni. De amikor ott leszünk... Szóval az biztos, hogy pénzkímélőbb, de kockázatosabb.

Egyébként Okui Masaminak is macska a kedvenc állata. Van is neki egy, és eléggé különleges példánya van. Többször tett ki róla képet a blogjába, ilyen fehér, fekete foltokkal, és az orra is foltos. Jobb oldalt természetesen ő maga látható. A kép a hivatalos honlapjának blogjából származik. Emellett albumain is többször mutatta macskák iránti rajongását, pl. az 1999-es Her-Day albumának hátsó borítóján, ahol egy macska mellett ül.

De a 2000-ben megjeleni NEEI albumának borítója is hasonló:

Itt nemcsakhogy macskával van (szemmel láthatóan etetni próbálja), hanem az album logójában is egy fekete macska látható. Maga a fekete macska, az nem biztos, hogy a japánoknál is ugyanazt jelenti, mint nálunk. És Megumi Hayashibarától sem állnak messze a macskák. Az 1995-ös Enfleurage album borítóján láthatóan egy macskát kért fel modellként:

Nagyon aranyosak együtt. ^^

Szóval lényegében ennyi lenne még a budapesti lakással kapcsolatos igényem. És ha minden a terv szerint halad, akkor ez volt az utolsóelőtti alkalom. Utoljára a HoldfényCon napján megyek, és ha minden jól megy, akkor június vége-július eleje. Már nagyon várom.

Super Mario Galaxy 2 – Most vagy később?

Vasárnap megjelent Amerikában a Super Mario Galaxy 2. Amikor hallottam, hogy a warezosok már itt is játszák, azért igenis felmerült bennem a kérdés, hogy azért nem lenne rossz már most is játszani vele. De ezt gyorsan elvetettem. A másolt játék nálam teljesen elveszi a játék értékét. Egy játék csak úgy jó, hogy ha eredeti mindene, megvan a tokja, kézikönyve, és a lemeze is eredeti. Pláne, amit hallottam, hogy milyen szép a lemeze is. Szóval én nem azért veszek általában eredeti cuccokat, (legyen az játék, zene, film) mert támogatni akarom az adott céget (szerintem bőven megélnének az én támogatásom nélkül is), hanem az, hogy az úgy mutat szépen, hogy eredeti mindene. Mondjuk az is elgondolkodtatott, hogy egy idő után el fog jönni az az idő, hogy csak letöltések lesznek. Az milyen lesz? Gyűjtők a kardjukba fognak dőlni. Vagy olyan lesz a Limited Edition, hogy a játék mellé letöltheted mondjuk az OST-t is? Én azért szeretném, ha minél tovbb élne a CD, DVD, mert azért eredetiben tudni valamit, amit nagyon szeretsz, az nem sok mindenhez fogható. Ezért is várom ki a Super Mario Galaxy 2-t. De az értékelések természetesen már az egekig szöktek, mindenki imába foglalja a játékot. Vajon képes lesz megelőzni az Ocarina of Time-ot a világ legjobb játéka címében? Még nem dőlt el.

Mindenesetre nálam nem lesz úgymond "megjelenés napi vétel" a játék, ugyanis belátható időn belül bekövetkezik az a változás életemben, melyről már majdhogynem 4 éve álmodok, hogy Budapestre költözök. És hát az se 2 forint. Sőt! Ez olyanfajta vágy, mint az, aki autót akar venni, és megkapja. Azt fenn is kell tudni tartani. Nálam is ugyanez lesz. És azért az öröm mellé vegyül némi aggódás. Az én akaratomon nem fog semmi sem múlni, remélem, kevesebbet tapasztalok meg az élet azon problémás oldaláról, mely sajnos sok embernek megadatott. Gondolok itt a munkavállalás nehézségeire. Hányan vannak, akik lelkesen indulnak állásinterjúra, megígérik, hogy visszahívják, azt várhatja... Már aki eljut odáig. Mert vannak, akik csak addig jutnak el, hogy elküldik az önéletrajzukat, és arra sem kapnak választ. Én nagyon remélem, hogy nem jutok el ide. Meg nekem az életben nincsenek nagy igényeim. Nekem elég egy kisebb ház, legyen biztos munkahelyem, ne legyen veszélyben a megélhetésem, és nem utolsó sorban tudjak a saját szórakoztatásomra áldozni. Ha meg több adatik meg, annak csak örülni tudok, de én már a fentebb felsoroltakkal is elégedett lennék. Körülbelül 1 hónap múlva esedékes a nagy esemény, remélem, hogy az végleges lesz.

Self Satisfaction

Szinte könyvet tudnék már írni arról, mennyire szeretem Okui Masamit, szinte minden albumát lehet szeretni, mert mindegyik más, de van egy, mely minden várakozásomat magasan túlteljesítette, ez a Self Satisfaction!

Az albumon az énekesnő másoknak írt dalait énekli fel. Ennek fényében beképzeltnek hangzik a cím? Hát, ha valakinek, akkor Masaminak joga van beképzeltnek lenni! Már csak azért sem kell felháborodni, mert nem beképzeltséget akar sugallani a cím, hanem vannak olyan dalok, melyekre büszke. Tehát egyfajta best of album! De hogy mely dalok szerepelnek az albumon, és kik az eredeti előadók? Lássuk:

1. Divine love (JAM Project)
2. STRATEGY (Ui Miyazaki)
3. ADORATION (Ui Miyazaki)
4. Yuunagi (Tomoe Ohmi)
5. Kagaribi (KAORI)
6. KAKERA (Sakura Nogawa)
7. Time Limit (Ui Miyazaki)
8. HONESTY (Hiroki Takahashi)
9. Fuyu no Himawari (Tomoe Ohmi)
10. Float ~Sora no Kanata de~ (Tomoe Ohmi)
11. KURENAI (Ui Miyazaki)
12. Ienai Kara -Piano quintetto- (Yoko Ishida)

Amikor először hallgattam az albumot, több gondolat is megfogalmazódott a fejemben. A nagyvilágban több fantasztikus együttes van, akire tényleg azt mondhatjuk teljesen jogosan, hogy legendák, letették a névjegyüket, de mégis a mai lemezeik mintha nem ez tükrözné. És pont ezen gondolkodtam el, hogy Okui Masami már 17 éve öregbíti a Jpop-ipart, és a mai lemezei is ugyanolyan fantasztikusak, mint a régiek. Mi lehet titok? Én abban látom nyitját, hogy Okui Masami rendkívül sokrétű énekesnő, az a fajta, akinek tényleg szinte bármi jól áll! Ha akar pop zenét ír, ha akar bekeményít, ha akar a trance zenéivel megtáncoltat minket. Ez még csak nagyon dióhéj, és ahogy keveri a stílusokat, ahogy ötvözi! Ehhez olyan nagyszintű tudás kell (inkább érzék), amivel tényleg csak a legnagyobbak rendelkeznek.

Maga az album különleges. A képek 2009. június 15-22. közötti Görögországi nyaralásán készültek, élményfotók! Az album 55 perces, és nagyon érdekes, hogy nem tűnik rövidnek. Hosszú, de rendkívül tartalmas, és pillanatra sem lehet megunni. A dalok rendkívül jól össze lettek válogatva, és a sorrend is fantasztikus. Nagyon jól követik egymást, valahogy logikusnak hangzik, hogy azután a dal után egy olyan stílusú dal következik. Szinte mindegyik dalról el lehet mondani, hogy jobb, mint az eredeti. És egyszerűen képtelen vagyok megunni az albumot! Valahányszor visszahallgatom, mindig ugyanaz az érzés jár át, mint amikor először hallgatom. És igen! Erre csak a legnagyobbak képesek! Én zenei stílustól függetlenül mindenkinek ajánlom az albumot!

Ez az én példányom:

Zene: 10
Szöveg: 10
Hangszerelés: 10
Élmény: 10

40/40

Super Mario Galaxy 2 reklám

A TV Tokyo nézői ezt a reklámot láthatják a Super Mario Galaxy 2-ről:

Így nem olyan nagy szám, de nekem tetszik, ahogy bemutatják az údonságokat a játékban, mintha két barát összeülne.

Kulcslyukon keresztül Japánba

Bagszi a minap mondta, hogy nagyon nézni fogja élőben japánul a Pokémon Sundayt. Ekkor még igazán nem esett le, hogy honnan nézné, vagy mire gondolt, csak ma (illetve tegnap) reggel kérdeztem rá, hogy mire gondolt. Mondta, hogy van egy program, mellyel japán adókat lehet fogni. Mik ki nem derülnek! O_O A program neve Keyhole, és az alábbi webhelyről legálisan és ingyenesen letölthető:

http://xorsyst.com/japan/watch-japanese-tv-online/

Ingyenessége miatt a kép- és hangminőség nem a legjobb, de a legnagyobb TV adókat nézhetjük élőben, mint pl. TV Tokyo, Fuji TV, vagy Nihon TV, és megannyi kisebb TV és rádió csatorna közül lehet választani. Mivel Japánban 7 óra plusz van, ezért ott most 7:20 van. Sajnálhatja bagszi, hogy épp nincs itt, mert a TV Tokyón most a Pokémonról beszélnek, sőt volt Pokémonos reklám is. Ezen az adón 8-tól 13-ig (tehát a mi időnk szerint 1től 6-ig) mennek animék, gondoltam nézem, amíg el nem fáradok, hátha találok valami exkluzívat. ^^' Naruto Shippuuden is ezen az adón megy minden csütörtökön 19.30-kor (azaz nálunk 12.30-kor).

Super Mario Galaxy 2 reklám! :O:O:O

Többször láttam már Japánnak kapcsolatos helyeken olyan időmegjelölést, mint pl. 24:45 vagy 26:15, és nem értettem, hogy miért van így. Utánaolvastam, és kiderült, hogy a japánok ugyanúgy számolják az időt, egyszerű lélektani okok miatt számolnak 24 óra után is. Ugyanis ott sokan élnek éjszakai életet, és a másnap, mint olyan nem is igen tudatosul az emberi agyban éjfél után (ha belegondolunk, ez tényleg így van) ezért továbbszámolnak. Tehát, amíg Japánban 26:15-öt mondanak, addig mi 2:15-öt.

Elkészült a BigN fórum blogrészlege. Egyik tagunknak, Csibinek volt az ötlete, azért találta ki, hogy jobban összetartson a társaság, és hogy legyen egy hely, ahol a Nintendo dolgait megbeszéljük. Akit érdekel, itt megnézheti: http://bignforum.wordpress.com/

Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albumon szereplő előadók

2008-ban igencsak egyedi, és fantasztikus album látott világot Japánban, a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ Az énekesnő pályafutásának 15. évfordulója alkalmából készült el az album, nem egy áltagos Tribute album. Mint az alcíme is mutatja, Masami barátai énekelnek rajta. Akik nem mellesleg szakmabeliek. Néhányukat megemlítettem itt is, de ez a 10 előadó annyira különbözik egymástól, mindegyik külön egyéniség, hogy szeretnék róluk írni. Már az album borítója is tetszetős.

És a következő dalok kerültek fel rá:

1. Minami Kuribayashi: TRUST
2. Minori Chihara: Rondo-revolution
3. Aki Misato: Jounetsu
4. Masaaki Endoh: INTRODUCTION
5. Yoko Ishida: Olive
6. Suara: Iiwake
7. Tomoe Ohmi: Otomegokoro Mugen
8. Haruko Momoi: Koishimasho Nebarimasho
9. Hironobu Kageyama: Wasuregusa
10. Chihiro Yonekura: HAPPY PLACE

Ami igazán nagyszerűvé teszi az albumot az az, hogy mindegyik előadó nagyszerűen vegyítette bele az adott dalba a saját stílusát úgy, hogy mit sem veszít eredeti értékéből. És most lássuk az előadókat sorrendben.

Minami Kuribayashi: Seiyuu és énekesnő is egyben. 2002-ben debütált a Lantis alatt, karrierje azóta is töretlen és sikeres. A pop zenének inkább az elektronikusabb vonalát követi, a hangja tökéletesen alkalmas erre, ugyanis kellemes, lágy hangja van, zenéje miatt elsősorban női rajongói vannak.

Minori Chihara: Eredetileg az Avex Traxhoz szerződött, de mivel ott nem teljesítette az elvártakat, szerződést bontottak. Két év tétlenség után a Lantishoz igazolt, ahol megtalálta a számítását. Dalait nemigen lehet egy stílusba behatárolni, sok műfaj keveredik egybe, a popos hangzás mellett néhol bekeményít, akadnak olyan szerzeményei, melyek goth-lolis beütésűek. Az Anison énekesnők között a népszerűbbek közé tartozik, több tízezer albumot ad el, igen széles rajongótábora van. Sokan már csak a hangja miatt is szeretik, de a megjelenési stílusa is nagyon aranyos. Mindig nevet, amikor zavarba jön. A többiekkel ellentétben ő sokkal többet foglalkozik az öltözködésével és a frizurájával, számára nagyon fontos a megjelenés.

Aki Misato: Ő az egyedüli, aki más stílust képvisel, mint a többiek, már ha lehet kifejezetten stílust aggatni rá. Ugyanis a repertoárja rendkívül változatos. Lágy hangzástól kezdve, a pop zenén át a keményebb zenéig szinte minden stílusban kipróbálta magát, és mindegyikben remekel.

Masaaki Endoh: A JAM Project tagja, tipikus rocker-alkat. Csapatában talán ő műveli a legjobban a műfajt. Saját albumainak borítóképei igencsak furcsák, már-már megbotránkoztatóak. Sok anime dalt énekelt, inkább a "heroikus rock" (saját szavajárás) jellemző rá.

Yoko Ishida: Szintén az idősebb korosztályt képviseli, 1993-ban debütált. Az egyik Sailor Moon endinggel vált ismertté. 2001-ben 6 éves szünet után tért vissza. Elsősorban kellemes hangzású zenéiről ismert, de nem utolsó tevékenysége remix albumokat készíteni.

Suara: Polgári nevén Akiko Tatsumi. Azon kevesek közé tartozik, akik hatalmasat robbantottak debütálásukkor. 2006-ban tűnt fel, elsősorban balladákat énekel, de vidám dalaival bármikor képes jókedvre deríteni minket. Suarának nincs akkora hangterjedelme, mint a legnagyobb énekesnőknek, de az érzelem, amit ki tud énekelni magából, azzal mindent feledtet. Bár ő soha nem lépi túl a saját korlátait (nem mintha olyan kicsi lenne), de fantasztikusan bánik a hangjával. Egy átlag japán énekesnőhöz képest igencsak mély hangja van, és dalaiban elsősorban az akusztikus hangszerek dominálnak.

Tomoe Ohmi: Róla már többször volt szó korábban. Ezen a albumon azt hivatott megmutatni, hogy a rock zene is jól áll neki. És nem okoz csalódást, de továbbra is a balladákban mutatja meg igazi önmagát. Rendkívül aranyos lány, ártatlan, már-már buta tekintetével bárki a szívébe zárja. És szinte bárki képes zavarba ejteni őt, ekkor mindig csinál valamit az arcán; vagy a haját igazgatja, vagy az orrát lágyan megtörli. Sajnos méltatlanul ismeretlen, pedig a tehetsége alapján sokkal többet érdemel.

Haruko Momoi: Reszkessen tőle mindenki, aki utálja az extrém magas, már-már cincogó hangú ázsiai énekesnőket. Még az én fülemet is bántja a hangja. ^^' Ő az egyetlen olyan énekesnő az albumon, aki zenét is maga csinálja, és az sem hétköznapi. Úgynevezett 8bit zenét műveli. Ugyanis mai napig megszállottan rajong a videojátékokért, és anno a 8 bites játékok zenéi annyira megihlették, hogy úgy döntött, ő maga is ezt a stílust fogja öregbíteni. Kitanulta a zenei stílust, igazi tehetséggé nőtte ki magát.

Hironobu Kageyama: Masaaki Endoh-hoz hasonlóan ő is JAM Project tag. Ő a szíve-lelke a csapatnak, lelkesedése töretlen. Nálunk is igencsak ismert lenne, ha a Dragon Ball japán openinggel és endinggel ment volna, ugyanis ő a fő elkövetője a daloknak. Kemény rock zenében jártas, de a stílus balladisztikus oldalában is otthonosan mozog.

Chihiro Yonekura: Hironobu Hageyama mellett ő is veteránnak számít, hisz 1996 óta öregbíti a Jpop ipart, igaz ma már igencsak haloványan. Itthon a Kaleido Star openingje által vált ismertté. Azon énekesnők közé tartozik, akik debütáláskor hihetetlen nagy ismeretségre és népszerűségre tettek szert, viszont, ahogy telt-múlt az idő, ez a népszerűség úgy esett vissza. Az ő esetében nemcsak az az oka, hogy az anison műfaj egyre inkább kisebb teret kap a médiában, hanem az is, hogy a dalai sajnos mára egyhangúvá váltak. Nagyon sajnálatos, mert tehetséges énekesnő, csak ő az élő példa arra, hogy egy stílusból nem lehet sokáig megélni. Pedig sokkal többre vihette volna.

Tehát igazi sztárparádé hallható az albumon! És még szebb lett volna az összkép, ha 120. helynél jobbat ért volna el, 1 hétnél tovább szerepelt volna az Oricon listán, és 1.816-nál többet adtak volna el az albumból.

Forradalmi fogadóklub

Most elkezdtem másfajta animéket is nézni a Shin Koihime Musou ~Otome Tairan~ mellett. Az egyik ilyen az Ouran High School Host Club. Az egyik legviccesebb sorozat, amit valaha láttam a Muteki Kanban Musume mellett. Még csak 5 részt láttam belőle, ezért komoly véleményt még nem tudok mondani, de nagyon tetszik, hogy szinte minden animékre jellemző elemet tartalmaz, ami egy japán művet viccessé tesz. Egyértelműen az ikrek viszik a pálmát, és ha az Otome Tairan-ban lányok vannak együtt néha, itt meg az ikrek játszák el néha, hogy szeretik egymást a lányok nem kis örömére. És a poén az, hogy mindenki hetero. De azt mondják, hogy 10. résztől igencsak megkomolyodik a sorozat, és megtudhatunk sokmindent a szereplők múltjáról. Kíváncsian várom. Egyébként az opening nem tetszik. Olyan divatzene, nem az én stílusom. Az ending valamivel jobb, de nem dobok hátast tőle.

A másik amit most nézek (ismét) a Slayers REVOLUTION. Emlékszem, amikor először néztem, nem akartam hinni a fülemnek. Megumi Hayashibara 11 év után is képes ugyanazt a régi hangulatot visszahozni a hangjával? Az opening, ending természetesen fantasztikus, és bár a történet kissé nehezen indul be, a poénok ezt remekül kompenzálják. Mondjuk a történet lassú folyása nem annyira szerencsés tudva, hogy 11 év múlva indult újra a sorozat, így sok olyan animés is nézi, aki csak nemrég lett a műfaj szerelmese, így ha veteránok mondják, hogy igazi klasszikus kerül újra TV-be, joggal kérdőjelezhetik meg, hogy hol a történet. De kialakul. Az első Slayers sorozat is nehézkesen indult be, mégis az egyik legnépszerűbb anime lett. Sokaknak már Megumi Hayashibara hangja (nekem is) is elég ahhoz, hogy megnézze a sorozatot.

Meg a Naruto Shippuuden új részeit is követem. Nekem nagyon tetszik ez a sötét hangulat, bekeményedtek a harcok. Mondjuk én már olyan hangulatban nézem, hogy lassan vége. Ugyanis a mangának lassan vége, Kishimoto Masashi bejelentette, hogy már nem tudja hova húzni a történetet, lassan leteszi a tollat. Szerintem már az anime is az utolsó nagy fázist dolgozza fel. Még olyan 50-60 részt jósolok neki, de már most ilyen vége-hangulata van.

Még az új sorozatot az Animaxen a Kilarit is követem. Most átment ilyen "még éppen nézhető" kategóriába, de katasztrófa, ahogy indult a sorozat. Ennyire a 10-12 éves lányokra behatárolt sorozatot még nem láttam. Az a macska az annyira idegesítő, hogy az Ocarina of Time-ban Navy hozzáképest imádnivaló. A történet meg a hasonló korosztályú lányoknak mutatja be milyen is idolnak lenni. A történet is az ő szintjüket üti. De ami még rémesebb, hogy az opening / ending valami borzalmas. Az a legrosszabb, hogy az énekesnőnek (Kusumi Koharu) semmi hangja nincs. Az még csak hagyján, hogy a zene olyan, amilyen (mert mégis mit várunk egy ilyen animétől) de hogy így hallatszódjon, hogy hangok nem jönnek ki neki, az azért durva. És még az is érdekes, hogy a SHIPS-et megalapították, és ahhoz képest, hogy mekkora sztárnak vannak a sorozatban kikiáltva, a valóságban nem nagyon remekeltek. Nem csoda, hogy nem hallottam róla. ^^'

Shin Koihime Musou ~Otome Tairan~ másodjára

Örömömben írok, ugyanis megjött a rendelésem, az új Okui Masami kislemez! \^O^/

Annyira nem akartam sietni a megrendeléssel, csak láttam a CDJapanen, hogy az utolsó darab ilyen "First Press" edition, tehát első szállítmány, és emellé matricát adnak, nem akartam lemaradni róla, így rámentem az "Add to cart" gombra. Előző rendeléseimből maradtak pontok, így 500 yen kedvezményt kaptam. Így vehetjük úgy az egészet, hogy csak 250 yen volt a postaköltség. Hát igen, a világ másik végéről rendelni nem valami olcsó. De nekem megér ez annyit, hogy spóroljak rá egy kicsit, és megrendeljem. Ha már csak Japánban hallani igényes zenét.. Na jó, bocsánat mindenkitől, tudom, hogy ez így nem igaz, csak egy valami miatt nagyon szeretem a Jpop zenét: Japánban is megvan az a tipikus divatzene, ami világszerte hódít, csak a szigetországban annyi a különbség, hogy ott tere van az egyéniségnek. És ma is néha olyan zenét hallok a japánoktól, hogy csak lesek, hogy ilyen is van? O_O Nemrég volt ilyen nagy csodálkozás a SoltyRei anime opening dala, melyet meg rock énekel és clover a címe, valami eszméletlen alkotás. Egy régebbi 576 Konzolban írt Tyler (nem tudom melyikben, és nem is tudom pontosan idézni) valami olyasmit, hogy ne hagyjuk, hogy a média befolyásolja az ízlésünket, járjunk nyitott füllel a világban. És azért igaza van. Mert hallunk, amit hallani a rádióban, TV-ben, de megannyi más zene van, mely világszerte nem kap teret, és ha az tetszik nekünk? Gyakorlatilag én is így jártam. Persze ezt hosszasan lehetne elemezni, hogy miért más a Jpop zene, mint a többi, adódik ez a japánok egyedi viselkedés-kultúrájából, ahogy viszonyulnak egymáshoz. Egymás tisztelete, megbecsülése, egyszerűen nemcsak elfogadják, ha valaki ún. kilóg a sorból valami miatt, hanem meg is becsülik. Legfeljebb a hagyományok miatt ítélnek valamilyen "jelenséget", de az indivídum becsülete erős. Ezért is van az, hogy a japán dalszövegek általánosságban is mások, ugyanis az életigenlést, és a pozitív életszemléletet sugallják. És ahogy Kálovics Dalma mondta a MondoCon videóban, a japánok által megtanulhatjuk, hogy az életet lehet másképp is nézni, és az élet nagy kérdéseire másfajta válaszokat kapunk. És engem nagyon felszabadított az a tudat, hogy bizonyos alapvető normákat követve az életet másképp is lehet élni. Nem kell szürkén ébredni minden hétfőn reggel, megtanultam örülni az élet apró örömeinek, ezek tudnak engem boldoggá tenni. Persze mondták nekem többen is, hogy szálljak le a földre, mert az élet sokkal keményebb. Az, hogy kicsit pozitívabban látom a világot, az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem ismerem az élet árnyoldalait. Egyszerűen csak rájöttem arra, hogy az élet nehézségeit fel lehet úgy is dolgozni, hogy ne fásuljak bele. Ezért mondom azt néha, hogy sokan letették az alapkövet a zenéikkel, de utat csak Japánból kaptam! Ez az érték, amit kaptam a távol-keletiektől, de kis túlzással talán egész Kelet-Ázsiára rámondhatom.

Egyébként elkezdtem nézni ezt az animét, melynek kislemezét ma kaptam meg, és azt kell mondjam így 2 rész után, hogy nem rossz. Ilyen harcos-amazonos, elemzések szerint Shoujo-ai is, de én eddig csak annyit láttam, hogy lányok néha érzelgősebben beszélgetnek egymással, meg az első részben volt van ilyen fan-service jelenet is. A lényege annyi, hogy az egyik lányt (történetesen a főszereplőt) zavarja, hogy bár sovány, de puha a bőre. És amikor egy másik lány bemegy hozzá, megnézi az ő bőrét, hogy milyen kemény. Egy ügyetlen mozdulat után elesnek, bemegy hozzájuk egy harmadik lány, mert azt hitte, hogy baj van. Meglátja őket úgy, hogy az egyik lány véletlenül a másik mellét fogja, ő meg zavartan bocsánatot kér, hogy megzavarta intim együttlétüket, és kirohant. ^^' Egyébként nagyon körvonalazva annyi, hogy a főszereplő lánynak talán az apjáé a kard, legalábbis örökölte, és a vidék újra veszélyben van, és átadják neki a kardot, hogy mentse meg a vidéket, ugyanis az ellenfél visszavágni készül sok év után. Nem tudom pontosan hány részes a sorozat, még most is fut. Eddig, ha jól tudom, valami 8-9 rész ment le. Szerintem 26 részes lesz. Nem nagy durranás, de ajánlom mindenkinek.

20 éves az 576 KByte

Idei igencsak jeles év az 576 életében, hisz elérték 20. életévüket. Biztos az 576 is meg fog emlékezni eme jeles évfordulóról, de mindenképp szeretnék rájuk egy külön postot szánni, mert a sok viszontagságos emlék ellenére is sokat közönhetek nekik. De ezzel sokan lehetnek így, hiszen ha az 576 nem lenne, a videojáték, mint szubkultúra sem tartana ott Magyarországon, ahol tart. És sokunkkal megszerettette a videojátékot, sokunkat terelgetett a helyes útra. Engem különösebben nem, mert én ugye Nintendós vagyok, és a Nintendóval való bánásmód miatt van a sok viszontagságos emlék az újság kapcsán. Az már meddő vita lenne, hogy mi volt az egész hátterében, már csak azért is, mert az igazságot odaát van. Higgyük el nekik, amit anno annyiszor szajkóztak a csevegőben, amikor egy-egy Nintendós hangot adott a negatív véleményének, hogy azért foglalkoztak ilyen keveset a Nintendóval, mert kevés anyagot kaptak. Lehet, hogy tényleg így volt. De hogy mindenki jobban megismerje (már akinek be kell mutatni) összeírtam évekre bontva, az 576 legfőbb történéseit:

1990: Tehát 20 éve indult útjára az 576 KByte. Pár fiatalember összefogott, hogy megjelentessék az első videojátékkal foglalkozó magazint. Honnan az 576 szám? Tudni kell, hogy ezekben az időkben Amiga 500-zal, és Commodore 64-gyel foglalkoztak, és az Amiga 500 memóriája 512 KByte, A Commodore 64 pedig 64 KByte-os volt, és 512+64=576. Az első szám 1990. május 15-én jelent meg, és 79 forint volt. Az újság maga eleinte 32 oldalas, és csak a belső 8 oldala színes, és a külső borító. Főszerkesztője Zolee, aki sokáig marad a főszerkesztői székben. Elmondható az újságról, hogy jó minőségű, az adott kornak megfelelt.

1991: Az újság szépen fejlődik, az ára kicsit emelkedik, 98 forint, de minőségben sem marad el. Júliusban megjelent az elso összevont szám 1991. júliusi-augusztusi szám, mely 196 forint volt.

1992: Áprilistól arculati fejlődésen megy át, az új embléma sokáig megmarad. És most már nemcsak Amigával és Commodore 64 játékokkal foglalkoznak, hanem PC játékokkal is. Júniusban megjelenik az 576 KByte műsora a TV 1-en, mely minden szombaton 8.15-kor ment, és Martin volt a műsorvezető. Emellett decemberben megnyílik az első 576-os üzlet, Budapesten 13. kerületben a Pozsonyi út 14. szám alatt.

1993: Márciustól nagy minőségi változáson megy keresztül az újság, és immáron konzolokkal is foglalkozik. Márciusban megjelenik a Super Nintendo, és a Sega MegaDrive. Az újság ára 138 forintra emelkedik, a nyári összevont szám 276 forint. Először ebben az évben jelenik meg a Csevegő, mely a mai napig az újság egyik legnépszerűbb rovata. Megjelenik vidéken is az 576 KByte üzlet, először Gyorben, a Király u. 18 szám alatt nyílik meg, majd Szegeden, Pécsen, és Veszprémben további üzletek nyílnak, valamint az 576 KByte Shop termékeit meg lehet vásárolni a Balox üzleteiben, Miskolcon, Szerencsen, és Székesfehérváron.

1994: Az újság elnyeri végleges alakját, és most már minden egyes oldala színes. Az ára 168 forintra emelkedik, míg az összevont számé 336 forint. megjelenik az újság hasábjain a "Manga rovat", ezzel az 576 az első olyan magyar sajtóorgánum, mely a japán kultúra ezen szegletét bemutatja. A TV műsor neve megváltozik "SzegaSztok" címre, Martin, a műsorvezető, mindig így köszöntötte a TV nézőket, azóta fogalommá vált körében ez a köszönési forma. Az év második felétől újabb áremelkedésen megy "keresztül" az újság, 218 forintra. További 576 KByte Shopok nyílnak meg vidéken: Debrecenben, Miskolcon, és Békéscsabán

1995: Az újság minősége stagnál, de az ára jelentősen emelkedik, 318 forint, az összevont számé 576 forint. emellett újabb üzletek nyílnak Szombathelyen, Kaposvárott és Nyíregyházán.

1996: Ismét hatalmas átalakuláson megy át a folyóirat, és az embléma elnyeri a végleges, mai alakját (14 éve nem változtattak rajta érdemlegesen), ami még ma is megtalálható az üzletekben. Átalakulás ide- vagy oda, az ár nem emelkedik. Megjelenik az újság hasábjain a Sony PlayStation, és a Nintendo 64, valamint poszter is megtalálható az újság közepén. A TV műsort immáron nem a TV 1 sugározza, hanem a Szív TV. Megdöbbentő lépésre szánta el magát az 576, bezárta az összes vidéki üzletét az év során, emellett Pesten új üzlet nyílt a Pólus Centerben.

1997: Túl sok a PC, és a konzol együtt, rengeteg panaszlevél érkezik az újsághoz, hogy nincs a játékukhoz leírás. Ezért eldöntötték, hogy különválasztják a PC-t és a Konzolt, úgy, hogy egy új újság jelenik meg 576 Konzol néven. Főszerkesztője Martin. Az első, és a második szám csak 20 oldalas volt. Az ára 576 forint volt, és sokáig ez az ár maradt. A KByte foszerkesztoi székét CoVboy veszi át.

1998: Az 576 KByte, így gond nélkül tele van, hogy csak PC játékokról írnak, az 576 Konzol meg folyamatosan vastagszik. Az év végére 32 oldalas lesz.

1999: Az 576 KByte ára ismét emelkedik, immár 398 forint, de az összevont számé 576 forint marad. Az újság sokkal áttekinthetobbé vált. Elore kerültek a tesztek, utána a cheatek, és a csevegő. Az 576 Konzol meg elnyerte a végleges formáját, ami nagy megelégedéssel szolgál az olvasóknak. Az összevont szám 675 forint volt, és innentol kezdve van poszter az 576 Konzolban is. Új üzlet nyílik a WestEnd City Centerben, és a Mammutban.

2000: Ismét hatalmas átalakuláson megy át az 576 KByte. 60 oldalról 100 oldalra emelkedik a terjedelme, nem tűzött, hanem fűzött lett az újság, emellett a külső borító lakkozott. Az ára a duplájára emelkedik, vagyis 796 forint lett. És sajnos ez meglátszott az eladáson is. Ugyanis rohamosan estek vissza. 2000. júliusában két képen mutatták az összes el nem adott 576 KByte kupacot. A Főszerkesztői széket Széchenyi János (Sz. JVC) veszi át, de a válsághelyzetből neki sem sikerül kihozni az újságot. Az 576 Konzol is lakkot kap a külso borítójára. És most már az összevont számnak is 576 forint az ára. Az év elején elkészül az 576 Online az 576 KByte weblapja.

2001: Sokan panaszkodtak az 576 KByte-nál hogy nincs poszter, ezért a 100 oldalt ismét tűzötté tették, és középre került a poszter. Nyáron hirtelen eltűnt a főszerkesztő, és ekkor bolydul fel minden. Főszerkesztok jönnek-mennek. Az 576 Konzol pedig tarol. És új üzletek nyílnak a Camponában, az Árkádban, és a Duna Plazában.

2002: Mélyponton az 576 KByte. 1 év alatt legalább 5 főszerkesztő fordul meg, mindegyik a saját kénye-kedvére alakítja át a borítót, emblémát, a levélírók nem kis elégedetlenségére. Az év végén már anyagilag sem megy az újság készítése, így 2002. decemberében megjelent az utolsó szám, ezzel megszűnik az 576 KByte. 139 számot élt meg az újság. Az 576 Konzol ára 629 forintra emelkedik, és az oldalszám 60-ra bővül.

2003: Az 576 KByte egyesül a GameStar magazinnal, és egy darabig nekik segédkezik. Az 576 Konzol 80 oldalasra bővül, és 728 forint lesz az ára.

2004: Az 576 KByte embléma eltunik a GameStar címlapjáról, így maga a név végleg eltűnik. Az 576 Konzol meg továbbra is sikeres. Az ára 799 forint, de ez a népszerűségén mit sem változtat.

2005: Ismét terjeszkedik vidékre az 576 üzletlánc. Először augusztusban Szegeden nyílik egy üzlet. Emellett újabb Pesti üzlet nyílik az Europarkban. Az 576 Konzolban ekkor találják ki, hogy évfolyamonként egybecsomagolva adják el az összes régebbi 576 Konzol számot.

2006: Újabb vidéki üzletek nyílnak Kecskeméten, Győrben és Debrecenben.

2007: Új üzletek nyíltak Tatabányán és Nagykanizsán. Az újság minősége stagnál, az ára is maradt 799 forint.

2008: Amit pár éve sejteni lehetett, bekövetkezett: Szeptemberben Martin váratlanul bejelenti, hogy az 576 Konzolnak vége. 2008. októberi számmal 120 szám után vége szakad az újságnak. És újra van 576 KByte! Ára 799 forint, de külső- és belső tartalma eleinte megosztja az olvasó közönséget. Új vidéki üzletek nyílnak Szolnokon, Pécsett, Egerben Nyíregyházán valamint egy második üzlet Debrecenben.

2009: Az 576 KByte alakulgat, áttekinthetővé, rendezetté váli, az olvasók is egyre elégedettebbek. A régóta megígért új weblap az év végére elkészült, de annak zsúfoltsága miatt sokan otthagyják, és épp, hogy van élet az oldalon. Új fővárosi üzlet nyílik az Allee bevásárlóközpontban, vidéken Miskolcon, Székesfehérváron és Kaposvárott, valamint lakat kerül két vidéki üzletre, az egyik debrecenire és a nagykanizsaira.

2010: Mai napig apróbb átalakulásokon megy át az újság, de úgy tűnik egyre többen találjak meg számításaikat az újság hasábjain.

Hát ennyi dióhejban a 20 év. Nagyon sok idő, nagyon sok minden történt. Hogy képes lesz-e újra a régi fényében ragyogni, és hogy azt jelentse nekünk, mint akkor régen, azt majd az idő eldönti. De én remélem, hogy még sokáig velünk lesz! ^^