Elég jól megy a Super Paper Mario, vége is az első fejezetnek. Különösebb nehézségek nem voltak benne. Az 1-3 sivatagos pályánál volt egy apróság, hogy az oszlopnál, ahol ki volt írva, hogy nyomd meg egyszerre az 1-es és a - gombot, azt hittem, hogy ott kell. Legalább 50× megpróbáltam, de mindig csak a controls menü jött be. Amikor azt otthagytam, és eljutottam a pálya végére, akkor jöttem rá, hogy oda szükséges az. Utána jött a kastély. Hát az se semmi, ami itt van. Bár ennek volt egy kis platform-feelingje, mégis nagyon élvezetes volt. Nagyon megdöbbentem, amikor egy gombot megnyomva gyakorlatilag egy kör alakú Thwomp-invázió tört rám. Elképzelni nem tudtam, hogy mi a teendő velük, közéjünk. Gondolom mondanom sem kell, hogy sérülést szenvedtem el, majd elmentem visszafelé, ott látok egy másik gombot. Rálépek, és egy szakadék alakul ki, az összes thwomp beleesik, rájövök, hogy ez a továbbjutás egy kulcsa. Aztán komolyabb nehézségek nélkül végigjutottam a kastélyon. A főellenség, Fracktail megölésének módján kicsit gondolkodni kellett, de nem volt nehéz rájönni, és megölni. Gyakorlatilag egyszer sem haltam meg az első fejezetben. Megkaptam a tiszta szívet, az visszakerült a helyére, ezek után jött Peach Hercegnő, akivel Koopa Troopa volt. Mint tudjuk itt most Mario és Bowser társak. Hercegnőt kellett vinni a pályán, de az ilyen teljesen fekete volt. Utána jött Mario, amint meglátja Hercegnőt, aki időközben elájul.
Viszont a Naruto miatt fő a fejem, ugyanis nem kommunikál a Wiimote-tal, és elképzelésem nincs, hogy miért nem. Pedig szinte mindent megtettem. Elemet cseréltem, újraconnecteltem, stb. de minden alkalommal csak a Home gombot tudtam megnyomni. Nem tudom, mi lehet a baj forrása, interneten sem találtam rá megoldást. Majd esetleg a Game Parkban rákérdezek, hogy ők mit tudnak.
Még kipróbáltam a Goldeneye 007 játékot N64-en. Az a rengeteg sok régi emlék. A játék ennyi év után is fantasztikus, erre tényleg csak nagyon kevesek képesek. Viszont az látszik, hogy nagyon régen játszottam FPS-esekkel. De el is akadtam egy helyen, ahol a teherautó sem tud továbbmenni. Majd hátha holnap továbbjutok.
Tegnapelőtt megérkeztünk, hát nagyon jó érzés újra itthon lenni. Nagyon jó kint sok minden, de az az élmény, hogy itthon vagyok, az semmihez nem fogható. Nagyon jó érzés itthon lenni. A repülő 100 perces késéssel indult, de komolyabb baj nem volt.
Most hogy szereztem néhány játékot, így a kollekcióm is módosult, íme itt vannak a Wii játékok:
12 játék, és a Wii pont kártya. Azért így másabb, hogy újabb kötelező Mario játékokat szereztem be. Még a Wii játékokat szeretném beszerezni. A Wii Play nagyon jó, meg a Wii Sports Resort kéne. A Wii Fit az várathat egy darabig, mert a szobámban nincs hely a Wii Balance Boardnak, nem tudnék edzeni. A Wii Music, meg... Vegye meg az, aki nagyon rászorul. ^^'
Ezek meg itt a DS játékaim:
Ami újdonság, ugye az a Naruto. A Nintendo DS browsert azt még az utolsóelőtti nap vettem, de megjártam vele. Ugyanabban a cashconverters boltban vettem, ahol a Goldeneye 007-et is, 10 font volt. Maga a kártya benne volt, de csak utólag vettem észre, hogy a Memory Expansion Pak nem. Márpedig ez elengedhetetlen a nethez, ahogy tapasztaltam. Úgyhogy így jártam, remélem találok valahol csak Expansion Paket, vagy ha máshol nem, a Game Parkban.
És kitettem az NGamer magazine mellé járó naptárat a falra:
Nagyon jól mutat fent.
Meg egy örömhír számomra, a bátyám jóvoltából Windows 7 került a gépemre. Hát, mit ne mondjak, kész megváltás a Vista után. De az a Vista már nagyon az utolsókat rúgta, már a videók is szaggattak, a nagyobb bitrátájú zenék (már 192-estől) akadozva mentek rajta, meg már nagyon belassult, szóval nem volt már egy leányálom használni. Az XP-ért egyrészt nem vagyok oda, másrészt, meg sokat szenvedett az unokatestvérem annak feltételével. A legjobban az lepett meg a Windows 7-ben, hogy nem kellett drivert feltenni, mindent felismert egyből. Már most elégedett vagyok vele, hogy alig használtam. Most ez a háttérképem:
Sajnos elég kevés 1280×800-as hátteret választani, ez pl. 1280×1024-es de nagyon olyan igazítás sincs, hogy a lehető legjobb legyen, de végülis is ez sem rossz.
Hát örülök neki, hogy újra itthon vagyok, nekem itt vannak álmaim.
Érdekes volt így itt lenni Angliában, amit eddig csak a hírekben hallottam, hogy miket okoz a nagy havazás Angliában, nos az mind igaz. Ugyanis ma extrém mennyiségű hó esett le Angliában, az emberek valósággal megbolondultak. Nem pánikról van szó, hanem azért látszott, hogy a szigetországban nagyon ritka az ilyen nagy havazás, mi is csak lépésben haladtunk nővéremékkel kocsiban. Az emberek nagyon lassan mentek, sok volt a csúszás. Ugyanis itt nagyon-nagyon ritka a téli gumi, a hólánc, mint olyan egy teljesen ismeretlen fogalom. Iskolákat, repülőtereket bezárták, úgyhogy nem kicsit kezdtem el aggódni, hogy mi van Manchesternél. A repülőteret 13.00-kor kinyitották, de sok járatot töröltek. Egy kicsit megnyugodtam, amikor láttam, hogy a budapesti gép 4 órás késéssel ugyan, de elindult (nagyon szeretnék már otthon lenni. >.<). Mondjuk a hidegrekord tegnap dőlt meg itt, -3°C volt, soha nem mértek még Angliában ilyen hideget nappal. Amit viszont jó volt látni, hogy a gyerekek hogy játszottak a hóban. Nem egy gyerek a kezében hatalmas hógolyót vitt. Szerintem hazavitték megmutatni a szüleinek, hogy mit láttak. XD Meg sokan játszottak. De tényleg úgy, mint akik soha nem láttak volna havat. Nem tudják elképzelni, hogy mi ez, és most végre látnak. Szóval érdekes volt ilyet látni.
Ma egyébként Bromboroughban voltunk, itt van egy ilyen bevásárló-utca szerűség, mint nálunk a Stop Shop. Itt vásároltunk még egy pár ruhát, aztán ettünk a Pizza Hutban büfé-alapon. Angliában büfének hívják azt, ahol fizetsz egy összeget, és annyit ehetsz-ihatsz, amennyit nem szégyellsz. Nemrég tudtam meg, hogy ez nálunk is kezd elterjedni. De itt aztán be lehet lakni. Pont annyit ettem, hogy jól teleettem magam, de még nem kerülgetett rosszullét. Itt kapott el egyébként a nagy hó. Aztán még átmentünk Lizcardba, itt még vásároltunk ajándéktárgyakat. Nekem jöhetett egy Sandisk 2 GB memóriakártya, pont az, amelyiken a Wii logo van. Kicsi hazugság volt, mert 8 fontra volt a honlapon kiírva, de 10 font volt eredetileg. Na sebaj, ennyit még megért. Végre egy helyen lesznek a Virtual Console, WiiWare játékaim, mert már enyhén szólva nem volt hely a Wiimen. Úgy határoztam, hogy a gépen csak a csatornák, és a játék mentései lesznek, a memóriakártyán pedig a letöltött játékok.
És ezze jórészt le is zárulnak az Angilai kalandok. Holnap szerintem már csak pakolászás lesz, elég sokat kell mérni, hogy mit vihetünk, ugyanis a kézibőröndök 10 kilósak lehetnek, a feladható bőrönd pedig 22 kilós.
Más: Elolvastam Tukeinon blogján az összes postot, csak ajánlani tudom, nagyon olvasmányos, jó olvasni, amiket ír. Nekem például kifejezetten felkeltette az érdeklődésem a Go iránt. Eddig azért nem foglalkoztam vele komolyabban, mert amikor a Mondo magazinban elindult egy ismertető-jellegű cikk róla, és még 2 oldal után is azt írták róla, hogy folytatása következik, akkor elkönyveltem magamnak, hogy ezt egyenlőre nem nekem találták ki. ^^' De így sokkal másabb.
Nem hittem volna, hogy felteszik DSiWare-re és WiiWare-re az egyik legnagyszerűbb kártyajátékot, az UNO-t, meg is néztem a Trailerét, és amint tehettem, le is szedtem a gépemre.
Trailer:
Ahogy láthatjuk, nem nagy az egész játék, de miért is kellenek ide grafikai csodák, hisz csak egy kártyajátéknak a konzolra átírt adaptációja. Ennek megfelelően csak 500 pontba kerül, szerintem ennyi nem sok egy ilyen kártyajátékért. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen, hisz nálunk (és azt hiszem, sok helyen) általános iskolás osztálykirándulások elmaradhatatlan kelléke volt esténként az UNO pakli, majd 2004 elején vettem magamnak egy saját paklit, sajnos olyan sokszor még nem volt rá szükség, remélhetőleg majd a jövőben. De most MSN-en ismertem meg számomra ismeretlen szabályokkal. Játszottam egy pár BigN-essel, Fantos, Jáng, majd nem BigN-esek közül Duonggal. Például azt nem is tudtam, hogy ha nem tudunk lapot letenni, tehát húzni kell, és ha azt le tudjuk tenni, akkor azt letehetjük. És most Wiin is találkoztam egy pár újdonsággal, bár lehet, hogy azt csak a játék érdekesebbé tétele érdekében tették be. Például: Büntető UNO: Ha valaki letesz, egy +2-es, vagy +4-es lapot, azt halmozni lehet. Tehát, ha valaki letesz egy büntetőlapot, és ha a következő játékosnak van egy ugyanolyan lapja (tehát nem lehet +2-re +4-et tenni, és fordítva), akkor azt leteheti, és ha a következőnek is van ugyanolyan lapja, akkor ő is leteheti. És addig megy, amíg valakinél el nem fogynak a büntetőlapjai, neki az összes addig felhalmozott kártyát fel kell venni. Az egyik legnagyobb felhalmozás az én esetemben 5 db +2-es lap, tehát a hatodiknak 10 lapot kellett húzni. Érdekes szabály, mindenképp izgalmassá teszi. 7-0 UNO: Kezdetben egy átlagos UNO a különlegesség a 7-es és a 0-ás számú lapokban van. Ugyanis, ha hetest teszel le, akkor egy általad választott ellenféllel cseréled ki a kártyáidat, viszont ha nullást teszel le, akkor minden játékos cserél lapot, méghozzá oly módon, ahogy a kör halad. Remélem érthetően el tudtam magyarázni. >.<
És tovább játszottam a Super Paper Marióval, valami eszméletlen élmény. És továbbjutottam a 1-3-as sivatagos résznél, ott komolyabban elakadtam, mert nem tudtam, hogy az a szobor mit kér, de meglett. Még egy kicsit vittem tovább, aztán ebéd volt, úgyhogy abbahagytam.
A Metroid Prime 3... Az a sötétben tapogatózás tökéletes szinonímája. ^^' Nem tudom, hogy létezik-e hasonló játék, de nagyon sokat szerencsétlenkedtem vele. A játék kezdetén valami kódot kellett kitalálni. 8 ábra volt, és 4-et kellett megfelelő sorrendbe tenni. Hát most van 8×7×6×5 lehetőség, vagyis 1650 lehetőség van, most ezt hadd ne vigyem végig... -_-' Aztán kiderült, hogy ez csak egy részfeladat, enélkül is lehet tovább menni. Végülis továbbmentem, sőt már földet is értem, de hogy így mi lesz, nem tudom. Nagyon nehezen haladok bele. Pedig jó a hangulata, de ha nem tudok játszani vele, akkor semmire nem megyek a hangulattal. Majd otthon komolyabban nekiülök, meglátom, hogy mi lesz vele.
Ma vendégségben voltunk egy nagyon szimpatikus, kedves hölgynél, nővérem másfél éves fiának a keresztanyjánál. Ebédre voltunk meghívva, nagyon finom marhahús volt zöldségekkel. Már a nappaliban figyelmes lettem a PlayStation 3-ra, de az étkező szekrényében található SNES és Nintendo 64 már kihozott belőlem egy kis modortalanságot, és megkérdeztem a hölgyet, hogy megnézhetem őket. Engedélyével megnéztem. Nagyon érdekes, azt mondta a hölgy, hogy a fia elég nagy játékos, csak mindig amikor megjelent egy újabb konzol, akkor a régieket elrakta. Jól is tette. Volt ott dobozosan kompletten Super Mario All-Stars, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Street Fighter 2, meg egy pár gyöngyszem, de ami a legjobban megjelent, az a dobozos, eredeti japán Ranma 1/2 játék Super Famicomra. Azt honnan szerezhette. o.O Az is kompletten. Csak egy pár részt láttam az animéből, de már az meggyőzött. Szívesen kipróbáltam volna a játékot, természetesen konvertere is volt hozzá. Nem volt semmi. A Nintendo 64-nél meg befigyelt a Super Mario 64, a Zelda Ocarina of Time, Zelda Majora's Mask, Super Smash Bros., meg egy pár nagyobb cím. Érdekes volt látni. Több Nintendo konzolja nem volt, csak PS, PS2, PS3, azokat úgy különösebben nem nézegettem. Visszatettem őket. Ami még érdekes volt, hogy a srác tartott magánál házikedvenc gyanánt egy kígyót. Nagyon ijesztő volt ennyire közel látni, és az, hogy a hölgy, milyen természetesen fogta maga köré. Én épp csak megérintettem egy kicsit, de ennyi elég is volt. De szegény kisfiú hogy megijedt, hogy elkezdett szinte leszaladni a lépcsőn, majdnem csúnyán elesett, de megfogtuk szerencsére. De összességében nagyon jó volt ott lenni.
A mai napon Birginghamben voltunk egy vándorcirkusz előadását néztük meg. Na itt nem ilyen állatos számokra kell gondolni, hanem komoly artisták sok éves kemény munkájának gyümölcsét aratják le egy-egy ilyen előadáson. Bár a mai nap tanulsága: Január elsején senki ne menjen cirkuszba. Hát Istenem, látszott egy pár artistán, hogy még egy kicsit a szilveszteri hangulat hatása alatt voltak. Voltak hibák, de inkább hibázzanak, minthogy megsérüljenek. De az egyik szerintem részeg is volt. Hozott valami pezsgős üveget (remélhetőleg víz volt benne) és leöntött szinte mindenkit, aki az első sorban volt... Volt valaki, aki be is fogta a pezsgős üveget, hogy ne tudjon ráönteni, erre az artista mit csinál? Feláll a rámpára, hogy a néző ne tudja lefogni, és leönti... A bunkóság netovábbja, komolyan mondom. Emberek kiöltöznek, lehet, hogy nem is olcsó ruhában vannak, erre valaki fogja, és leönti őket? Nem hiszem, hogy ez a szórakoztatásnak az egyik fajtája lenne, vagy ha igen, akkor többet sem megyek oda. Bár szerintem akik látták azt a műveletet, hasonló véleményen vannak. Ez a srác egyébként egy négyes artista csoport tagja volt, akik sokat hibáztak, látszott is az arcukon, hogy ezt nem egészen így tervezték... Mert szokott lenni ilyen cirkuszokban, hogy program részeként szándékosan hibázik az artista, hogy megijessze a közönséget, de itt látszott, hogy ezek a hibák nem voltak betervezve. Különben is egy artistának, ha másnap előadása van, különösen veszélyes ennyit inni, hisz sokszor életveszélyes mutatványokat adnak elő, elég egy fatális hiba, és a nézők szeme láttára töri össze magát. Meg volt három lány is külön. És elhiszem róluk, hogy tehetségesek, de amikor meg kellett tartaniuk egymást különböző pózokban úgy inogott az alsó lány lába, hogy komolyan azt hittem, hogy el fog esni. De a többiek úgy tűnik szolidan ünnepeltek, mert fenomenálisak voltak. Komolyan egész végig a Kaleido Star anime járt a fejemben, többször eszembe jutott az a jelenet, amikor Sora visszaemlékszik a saját gyerekkorára, amikor először látta a Kaleido társulatot, és hogy nézte őket. Érthető is. Ebbe rengeteg sok látványosság van, eleve már az artisták mozgáskultúrája azért nem semmi. Hihetetlen jók voltak, és az embernek tényleg olyan érzése van, hogy köztük akar lenni. Egyébként nem ez az első ilyen cirkuszos élményem. 2005-ben voltam először Angliában, akkor a nővérem egy cirkusznál dolgozott, ennek köszönhetően ingyen nézhettem meg egy előadást, ez tényleg leírhatatlan élmény. És itt volt egy betervezett hiba. A végén a kötélen biciklizett valaki, és úgy csinált, mintha elesne, és az utolsó pillanatban belekapaszkodik a kötélbe. Hát az az élmény... Meg látni a többieket, mind a szívükhöz kapnak, hogy csak nehogy leessen. Sokáig azt hittem, hogy véletlen hibázott, mert annyira élethűen csinálta. Csak utólag mondta a nővérem, hogy a program része az. Nagyon jók ezek az artistás cirkuszok!
Hát ismét véget ért egy év. Én mindig azt mondom, hogy nincs elvesztegetett év, mindegyik év sok tanulsággal szolgál, mellyel még bölcsebbek lehetünk, és a következő évben talán kevesebb hibát követünk el.
Én minden egyes évet alapvetően jónak tartok, az idei, 2009-es az animeconos karaoke miatt kifejezetten jó volt. Már az első animeconomon, a 2006. őszin is néző voltam a karaokén, elemezgettem magamban, hogy ki milyen, de úgy isten igazából csak most a 2009. nyári animeconon énekeltem először. Jó érzés volt kiállni közönség elé, most már tudom a hibáimat, jövőre csak jobb lehetek. A BigN egy újabb viharos évet zárt, bár az év végére rendeződtek viszonylag a dolgok, de nem egyszer volt kilátásban, hogy én magam hagyom ott a csapatot. Annyira végülis nincsenek rossz dolgok, csak már egyes vitás, és negatív kapcsolatok kezdenek elharapózni, és néha azt éreztem már, hogy elég volt, én innen kilépek. De végül is itt maradtam, majd látjuk jövőre mi lesz, de egyre inkább vannak más jellegű terveim.
Ami öröm számomra, hogy 8 kilóval lettem könnyebb az év során, köszönhetően elsősorban a januári fogyókúrának, valamint, hogy év közben is leadtam egy pár kilót. Már csak 17 kg-t kell leadni az ideális testsúlyhoz, de ha még 8 kilót leadok, akkor nagyon boldog leszek, mert akkor már 69 kg leszek.
Videojáték... Hát egy kicsit hanyagoltam. Sajnálom, hogy annyira elpártoltam a Zelda játékoktól, de ki kell mondjam, hogy a Brawl volt a bűnös. Ugyanis a karakterek arra ösztökélnek, hogy újabb, és újabb Nintendo játék sorozatot próbáljak ki. Illetve egy nem Nintendós is, mert év elején volt a Sonic, majd utána Pikmin, most a Metroid Prime 3, de hogy legyen a nagyon nem Brawlos cím, befigyelt a Naruto is. Meg kell, hogy mondjam, hogy azért örülök neki, mert így tágul a videojáték-látásom. Új játékokat ismerek meg, és ezek formálják a gondolataimat a videojátékokról. Viszont annyira nem vettem játékot. A GC-s Pikmin, ami emlékezetes, meg most amiket vettem. De annyira sokat nem is játszottam.
Ezért is született kevés blogpost idén. >.< Mindenki mondogatta, hogy folytassam, mert jót írok, de ha egyszer nincs miről... Na mindegy, remélem, hogy jövőre több mindenről tudok írni. Miért is ne, hiszen biztos, hogy be fogom szerezni a Zelda Spirit Trackset, a New Super Mario Bros. Wiit, emellett a 2010-es év egyik legnagyobb megjelenése a Super Mario Galaxy 2. Az angol Nintendo Official Magazine is megírta, hogy 2010 nagyon ütős év lesz, elég csak a SMG2 mellett a Metroid: Other M-re, valamint a Golden Sun DS-re gondolni. Szerintem jövőre a Wiis Zeldát semmiképp ne várjuk, hisz még most is alig tudni róla valamit, és nem hinném, hogy csak úgy egyik napról a másikra jönnek az infózáporok, és már itt is a megjelenés. Szerintem legalább 2011.
És most egy hatalmas zenei áttekintés. Ugyanis idén regisztráltam a last.fm oldalára, ami nagyon tetszik. Aki nem ismerné az oldalt, az a lényege, hogy a gépünkön hallgatott zenét rögzíti az oldal a profilunkba, és statisztikát készít belőle. Én május 28-án regeltem be, de ezalatt a 7 hónap alatt több, mint 10000 számot hallgattam meg, ebbe beletartoznak az ismétlések is természetesen. Ebből szeretnék egy részletes 2009-es listát csinálni, 4 kategóriára bontva: Énekes/előadó, album, kislemez, dalok. Ezekből lenne egy komplex lista, hogy melyeket hallgattam idén a legtöbbször. Az énekes, album, kislemez top 10 lesz, míg a dalok listája pedig top 100.
Megumi Hayashibara - COME TRUE... (Original Karaoke)
Megumi Hayashibara - Daremo Shiranai Mirai wo Dakishimete
Tomoe Ohmi - "Anata he" (Instrumental)
Masami Okui - strawberry fields
Tomoe Ohmi - Beloved (Instrumental)
r.o.r/s - Tattoo Kiss
Masami Okui - Melted Snow
r.o.r/s - escape
Megumi Hayashibara - MIDNIGHT BLUE
Megumi Hayashibara - A HOUSE CAT
Masami Okui - WILD SPICE
Karácsony János - Mikor újra eljövök
Megumi Hayashibara - Deja Vu
Hát ezeket hallgattam a legtöbbet. Azért az se semmi, hogy a Tegomasst most kezdtem el decemberben hallgatni, és így feljött a 4. helyre. A dalnak van egy ilyen varázsa, hogy nem lehet abbahagyni. De ahogy várható volt, nálam nagyrészt Megumi Hayashibara és Masami Okui fog debütálni, szerintem legalább 70 dal csak tőlük van.
És hogy mik a jövőbeni terveim. Nekem csak egy nagy célom van: Kiköltözni Budapestre. Effelől nagyon elszánt és megállíthatatlan vagyok. Aztán egy titkos álom... Azt nem hiszem, hogy idén meg fog valósulni, de ha egy nagyot lépek előre 2010. év végére, már attól is nagyon boldog leszek.
És akkor ezúton kívánok mindenki Békés Boldog Új Esztendőt, és sok játékot!
Egy pár animét láttam az elmúlt hetekben, amikről mindenképp szeretnék írni. Már csak azért is, mert annyira nem ismertek, és szerintem egy próbát mindenképp megérnek.
Girl from Phantasia
Alternatív cím: Fantasia.
Egy 28-30 perces 1 részes OVA az egész, így nem kell nagy történetre számítani. Főhősünk egy srác, Akihiro, aki nem az a tipikus jóképű fiú, így lányok is csak a fantáziájában szerepelnek. Egyik nap iskolából hazajövet belebotlik egy szőnyegbe. Nagyon meglepődik, mert álmában látta ezt a szőnyeget, amikor épp egy lánnyal volt együtt. Hazaviszi, leteríti a földre, és kiderül, hogy a szőnyeg csodákra képes. Megjelenít minden olyan lányt, aki a képzeletében megjelenik. Persze a bonyadalmak jönnek, ugyanis ez a lány beleszeret ebben a fiúba, viszont kiderül, hogy a srácnak mégiscsak van barátnője...
Az anime egyszerre ecchi és romantikus, ami ugyan nem egy ritka párosítás. Ami érdekesen lett megolvasva a történet menete. Az első 10 perc az tele van humorral, utána nagyon megkomolyodik. Összességében érdemes megnézni az animét.
Az endingjét az általam oly nagyon istenített Okui Masami énekli, ezzel a dallal debütált 1993-ban.
COMPILER
Ez is egy OVA, csak 2 részes. A történet főszereplője két lány, COMPILER, és Assembler akik szemmel láthatóan eléggé mogorva teremtések. A szerelem, mint olyan, számukra ismeretlen fogalom, egyáltalán nem hisznek benne. Azért jönnek el a Földre a 2D cybervilágukból, ugyanis ők egy videojáték szereplői, és azt a "játszmát" akarják játszani, hogy kitörlik a Földet, és maguk reformálják meg. De amikor két sráchoz, Toshihoz, és Nachihoz költöznek, minden megváltozik, elvesztik érdeklődésüket a játék iránt.
A Compiler egyébként magyarul fordítóprogramot jelent, valamilyen programozó nyelvvel készült programot át lehet írni egy másik nyelvre. Látszik, hogy a japánok már ekkor nagyon a jövőbe gondolkoztak (1994-es az anime).
Az openingjét és az endingjét Okui Masami énekelte, és meg is jelent kislemezen:
Az opening címe: I WAS BORN TO FALL IN LOVE, az ending dalé pedig: FULL UP MIND. Mind a kettő Okui Masami előadásában. Ez az első olyan kislemeze, mely bekerült a japán Oricon chartba, méghozzá a 92. helyen nyitott a heti listán, és 3.280 példány kelt el belőle. A dalokat én nagyon szeretem, igaz vannak neki ennél sokkal nagyobb alakításai is.
Lovely Complex
Ez az animesorozat világszerte kimagaslóan magas pontozásokat ért el, így kíváncsi voltam, hogy mégis mi ez. Remélem, senki nem harapja le a fejem, ha nekem nem egyértelműen pozitív a véleményem. De előbb lássuk a történetet. A cím nem véletlen, hisz nem akármilyen szerelemről van szó, ugyanis az osztály legmagasabb lánya, és a legalacsonyabb fiúja szeret egymásba. És persze akármennyire is szeretik egymást, akármennyire is fontos a szerelem, szinte nem lehet nem észrevenni a magasságbeli különbséget, és hogy milyen érdekesen mutatnak egymás mellett. A fiú társai nem állják meg, hogy ne tegyenek egy-egy gúnyos megjegyzést, hogy milyen barátnője van. És ahogy a kép is árulkodik, nagyon humoros sorozatról beszélünk. Érdekesen van egybevegyítve a humor, és a komolyság, nincs olyan élesen elválasztva, fantasztikusan oldották meg. És hogy miért nem 10/10 pontos? Számomra a grafika miatt, ugyanis nekem nem tetszik ez a rajz stílus. Annyira nem értek a rajzok elemzéséhez, de ez nem az én ízlésem. Az ending videó meg... hát véleményem szerint valami hihetetlen idétlen lett. Életemben nem láttam még ilyet. Mondjuk sokat is vártam, mert magát az ending dalt nagyon szeretem, erről majd lejjebb, ezért vártam, hogy valami igazi romantikus ending lesz, erre... Inkább beszéljen a videó:
Egyszerűen nem tudom hova tenni, vagy hogy mit akarnak ezzel kifejezni, de én nekem nem esik le.
Egyébként az ending dal a Tegomass előadásában a Kiss~Kaerimichi no Love Song~ valami hihetetlen jó dal lett. A kislemez ilyen borítóval jelent meg:
Egyébként nagyon szemét kiadvány, és ahogy elnézem ez Japánban egyre inkább elterjed ez a módszer, ugyanis van egy Regular, meg egy Limited Edition. A Regular Edition kislemez 5 dalt tartalmaz, a Limited meg 3-at, viszont van DVD mellékelve, mely tartalmazza a videoklipet, és egy making of werkfilm. A kislemez egyébként nagyon jól szerepelt a japán Oricon charton, a 2. helyig ért fel, és összesen 149.563 példány kelt el belőle, mely annak fényében, hogy 2007-ben jelent meg, igencsak jó eredménynek számít (összehasonlításképp Megumi Hayashibara 1997-ben megjelent don't be discouraged kislemeze a maga 211.000-es eladásával akkor erős közepesnek számított). Szóval nagyon jó a dal, és a fiúk többi dalát is végighallgatva, azt mondom igen, ezek tudnak valamit.
Végezetül egy kislemez-ajánló. Elhatároztam, hogy ezentúl hallgatni fogok az impulzusaimra. Egy Jpop-szerzőhely előnye, hogy mutatja a borítót is, azalapján szoktam dönteni, hogy megismerem-e vagy sem. Így gondoltam el, hogy megismerem a supercell - Kimi no Shiranai Monogatari kislemezt:
És nem csalódtam. A címadó dal nagyon jó. Tipikusan az a szintetizátor-gitáros Jpop dal, de nagyon hangulatos lett. A második dal pedig kissé elektropopos lett, legalábbis igencsak dominál a szintetizátor. De ez is jó lett. A kislemez az 5. helyet érte el a Japán Oricon charton, és a 82.072-es összeladás elég volt ahhoz, hogy 2009 76. legeladottabb kislemeze legyen.
Hát igen, már Ayumi Hamasaki sem produkál milliós eladásokat. Tehát Japánban is csökkennek az albumeladások, igaz nem annyira radikálisan, mint a világ többi országaiban, de majd talán erről is írok egyet később.
You’re Neji, the bird in the cage. You carry a label you got when you were born, and there’s no way you could pretend to be something else than what you are. This has made you believe firmly in destiny. You’re a praised genius but deep inside you feel miserable. It’s time someone showed you people can change.
Neji
81%
Naruto
75%
Rock Lee
75%
Iruka
69%
Hinata
69%
Shikamaru
69%
Sasuke
56%
Kakashi
56%
TenTen
56%
Genma
50%
Nejit még nem ismerem, fogalmam sincs, hogy ki lehet, de sejtettem, hogy Narutót igen nagy százalékban fogja adni nekem. Elég sok hasonlóságot vélek felfedezni köztem és Naruto között jellemben. A kvíz egyébként innen van, és tényleg nagyon jó kérdések vannak benne. Nem tudom ki állította össze őket, de látszott, hogy nemcsak egy egyszerű rajongó csinálta, hanem értette az anime valódi mondanivalóját.
Sokan panaszkodnak a BKV-ra, de azon a 2005. június 23-ai hajnali 50E (szerintem) villamos járaton szívesen fent lettem volna, ahol ezek a beszólások hangzottak el a buszsofőrtől:
Tekintsék meg e szép Lehel teret.
Most a jobb oldali ajtók záródnak.
A 81-es buszra lehet átszállni, melyre csak 4 órát kell várni.
Akik a Határ út csomópontot választják, az ajtónál lévő gombbal adhatják le szavazataikat.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hunyadi nevű mozi.
Közben a gyönyörű Kálvin teret láthatják.
A 14É-re lehet átszállni, csak éppen semmi értelme, mi is azon az útvonalon megyünk.
Át ne essenek a virágágyásokon, ugyanis egy autó áll a buszmegállóban. Úgyse engedem felszállni.
Szíves jóvoltukból most a Nagyvárad teret ajánlom önöknek.
Én ezen annyit röhögtem, hogy egyből utána is néztem, hogy létezik még ez az 50E járat, de sajnálattal kellett konstatálnom, hogy már nincs.
Jó dolog egyébként blogokat olvasni, pláne olyanét, aki jókat ír, és jól fogalmazza meg a gondolatait. Aki pozitív gondolatokat ír meg értelmesen, az különös, kellemes hangulatot teremt, és még a hosszú blogbejegyzéseit sem unalmas olvasni. Az Animekarácsony posztban már írtam Tukeinon blogjáról, ez is tőle származik. Ezúton is köszönet neki, hogy engedte, hogy kitegyem a blogpostjának ezen részletét.
