Super Mario World 100%-ra végigjátszva!

Újabb mérföldkőhöz érkeztem: Életemben először 100%-ra játszottam végig a Super Mario World-öt!

Hiába van meg már vagy 30 éve a játék, konkrétan a most volt az első olyan alkalom, hogy teljes mértékig végigmentem a játékon. Ennek két oka van: Egyrészt a SNES-es játék nem tartja számon, mely pályán szereztük meg a sárkányérmét, így ha már akkor is arra törekedtem volna, hogy meglegyen teljesen a játék, nekem kellett volna manuálisan jegyezni. Ezt soha nem tettem meg. Csak azt jegyezte, hány kijáratot nyitottunk meg. És ha ott állt kék színnel a 96-os szám, azzal untig elégedett voltam. Nem is gondoltam soha, hogy esetleg mehetnék tovább. Aztán a másik ok, hogy később sem volt prioritás nálam, hogy egy játékot csontra kijátsszak. Ezért van az, hogy bár 2005 óta megvan Game Boy Advance-es remake a Super Mario World: Super Mario Advance 2, nem törekedtem soha arra, hogy teljesen meglegyen a játék.

Igazából az kellett, hogy lássam Nintendo Switch Online-on, hogy nemcsak online számon tartja a játékaimat, hanem átmegy Nintendo Switch 2-re is minden mentésem, így azt érzem, hogy a játékom hosszútávon meg lesz őrizve. Itt a blogban biztosan.

Eleve úgy mentem neki a játéknak, hogy mindenhol megszerzem elsőre az összes Yoshi érmét. Ez nem is volt nehéz, az első négy világ flottul ment. Teljesen simán mondjuk nem, mert vannak nehéz pályák, sárkányérmék szivatós helyre elrejtve, de komoly nehézségekkel nem találkoztam. Az 5. világ okozott nehézséget, ugyanis nagyon peches voltam a Forest Fortress pályán. Meglett az 5 sárkányérme, el is jutottam Reznorig, de amikor az utolsó alól is kirúgtam a talajt, akkor véletlen magam alól is, így a legeslegvégén haltam meg. Ez azért volt rettenetesen fájdalmas, mert félpályás checkpoint zászló megvolt, és ezen a pályán nem lehet visszamenni, hogy megszerezzük az ott maradt sárkányérmét. Merthogy a játék nem menti el a félpályáig megszerzett sárkányérméket. És nem is tudok arra módot, hogy hogyan lehet visszavonni a checkpointot, hogy vissza tudjak menni a pálya elejére. Végülis ahogy tudtam, gyorsan végigmentem a pályán, megöltem Reznort, és ott állt a kastély összerombolva a térképen. Újra be akartam menni, de nem lehetett. Mivel egyébként is ideges voltam, mert ennyire peches voltam, nem is vettem komolyan a játékot, majd összeszedtem magam, és megcsináltam a pályát. Vissza akartam menni, hogy végre abszolváljam teljesen a pályát, de nem lehetett... erre annyira ideges lettem, hogy visszamentem a címképernyőre és töröltem az egész mentést. Tipikus esete a szelektív memóriának, mert sehogy nem tudtam semmissé tenni a checkpoint állapotát (pedig mindent megtettem, kiléptem a játékból, újraindítottam a játékot, stb.), de a sárkányérmék állapotát nem jegyezte meg. És ha nincs mód visszamenni, ez több mint bosszantó.

Majd egyszer újra nekimegyek, ha olyanom lesz. De persze hamar olyanom lett. Pár óra múlva lenyugodtam, és folytathattam a játékot. Az volt a szerencsém, hogy volt gyorsmentésem még a kastélyból, és amikor lehiggadtam, végiggondoltam, hogy nem baj, van ez így, majd ha kijátszom a játékot, visszamegyek oda is. A gyorsmentéssel vissza tudtam hozni a törölt mentésemet, és folytathattam a játékot.

Azért ez nem volt akármi. Alapvetően nyugodt játékos vagyok, ha már nagyon nem tudok higgadtan játszani, inkább tartok néhány óra szünetet, addig is átgondolom, hogyan tudnék az akadályon végigmenni, és néhány óra múlva általában sikerem van. Ez kivételesen nagyon kiborított. Az a nagy szerencsém, hogy semminek nem esett végül kára (nem vágtam a földhöz a Joy-Cont, ráadásul vissza is tudtam hozni a mentést), így ugyanúgy folytathattam a játékot, mintha semmi nem történt volna.

Végül 5 pályán nem volt meg mindegyik sárkányérme. Visszamenőleg elég könnyen sikerült megszerezni, és a Special pályák is relatíve könnyen meglettek - leszámítva, hogy néhányszor mentem tankolni a Top Secret Area-ba - és végül kész lett 100%-ra a játék. Így néz ki a játékállás, ha teljesen kész a játék.

És a végső üzenet.

Mindent egybevetve óriási élmény volt végigjátszani. Ez motivációt ad arra, hogy a többi Mario játék hasonló eredménnyel.

Az új Okui Masami CD

Megérkezett az új Okui Masami kislemez, a Baby Baby Baby! Hihetetlen, nem hittem volna, hogy '90-es évek stílusú japán kislemezt vadonatújan a kezemben fogok tartani, de ez is megtörtént! Igazából nem bánnám, ha megmaradna ez a formátum, nekem tetszik. Sokat hallgattam azóta a kislemezt, és nagyon megszerettem a dalokat. Már Bonjour Suzuki pajkos, huncut női hangját is megszerettem.

A vámon kicsit szívtam a fogam, megemelték a kezelési költséget 890 forintra. Emlékeim szerint az korábban 390 forint volt. De a CDJapan annyira jófej, hogy nemcsak hogy a dobozra a szállítási költséget nem írja rá, hanem még a küldemény értékét is kevesebbnek írja. Magánszámításaim szerint így pont annyi volt mindennel együtt a vám, mintha nem lenne kezelési költség, úgyhogy vésősoron nincs okom a panaszra.

A borító meg vicces, hogy pont ott van a vonalkód, ahol az anime szempontjából a lényeg lenne. Egyébként az animét is kezdem megszokni. Talán mégsem lesz annyira rossz, mint azok az ecchi animék, mint amikor korábban láttam. Ez ugyanis abban különbözik az eddig látottaktól, hogy a Takamine-san néha kifejezetten gondoskodó Shirota-kunnel szemben. Ilyet korábban nem láttam egyetlen szexuális töltetű animében, bár hozzáteszem, nem is töröm magam azon, hogy növeljek ezen az arányon.

Furcsa olvasni a szöveget, teljes mértékig az animéhez írták. Szeretni fogják azok, akik szeretik a dominákat. Az nem én vagyok. Maradok inkább a zenénél, és az éneknél, az menő lett. De igazából a B-side track az, ami miatt megszerettem ezt a kislemezt. Igazi, vérbeli Okui Masami dal. Emiatt ugyan repetitív, de annyira jól áll az énekesnőnek, és most is annyira otthonosan mozog benne, hogy most is jó hallgatni. Igazából az a dal titka, hogy az ilyet akármikor akárhányszor szívesen meghallgatom, azért nem hat nekem repetitívnek. És imádom CD-ről hallgatni! Még most is úgy vagyok a CD-vel, hogy megvan az a naiv gondolatom, hogy az énekesnőt támogatom azzal, hogy megvettem a CD-t. Meg egy kicsit olyan, mintha az eredeti CD-vel a lényének egy részét adná át.

Nagyon érdekesen mutat a CD a többi régi Okui Masami kislemez között.

Az új CD-t viszont az új CD-im között fogom tárolni. Nagyon jól mutat a gyűjteményemben.

Maradékmentő paradicsomos tészta

Régóta kívánom a paradicsomlevest, ugyanakkor régóta ott figyel a kamrában a fodros nagykocka. Úgy döntöttem, hogy összekötöm a kettőt, és a paradicsomleves alapba a 2 tojásos tésztát teszem. Maga a paradicsom egyébként is sok mindenre használható, íme plusz egy opció. Sehol nem néztem ki ezt a receptet, teljesen saját találmány.

Hozzávalók

• 50 g vaj, olaj vagy zsír
• 1,5 ek liszt
• 1 üveg sűrített paradicsom
• 1 mk só
• 1 kk cukor
• Oregánó, majoranna ízlés szerint
• 250 g fodros nagykocka

Elkészítés

1. Először a rántást csinálom meg. A megolvadt vajba (én most ezzel csináltam) tettem a lisztet, alaposan elkevertem.
2. Majd amikor egybeállt, öntöm bele a sűrített paradicsomot. Az üveg falán maradt paradicsomot egy kis vízzel feloldom, és beleöntöm azt is. Így nem is lesz annyira sűrű.
3. Beleteszem a sót, cukrot, plusz ha olaszosabbá akarjuk tenni, meg is fűszerezhetjük.
4. Ha forr beleteszem a tésztát, és az előírás szerint főzöm. Csak mivel az alap sűrűbb, értelemszerűen gyakrabban kell keverni, hogy ne égjen oda.

Gyorsan kész van, nekem nem tellett többe 20 percnél. És ízletes is! Ráadásul a vaj egyedi, krémes ízt ad neki. Ha tetszett, próbáld ki! Egyedi ötlettel pedig sajáttá teheted.