TV Animation Haikyuu!! Original Soundtrack I.

Megjelenés: 2014. november 19.
Kiadó: TOHO Animation RECORDS
THCA-60045
Ár: ¥3.024

1. Itadaki no Keshiki* (頂の景色) 1:31
2. Haikyuu!!* (ハイキュー!!) 3:54
3. Saikyou no Otori* (最強の囮) 1:50
4. Court Jou no Ou-sama* (コート上の王様) 1:38
5. Haisha* (敗者) 2:42
6. Akogare* (憧れ) 2:23
7. Henjin Sokkou* (変人速攻) 2:54
8. Toppakou* (突破口) 2:50
9. Kagaku Henka* (化学変化) 2:44
10. Senpai no Jitsuryoku** (先輩の実力) 1:51
11. Sakusen Kaigi* (作戦会議) 1:30
12. Umaku Ikanai** (うまくいかない) 2:46
13. Trauma* (トラウマ) 1:49
14. Kodoku* (孤独) 2:06
15. Kageyama Tobio* (影山飛雄) 2:02
16. Se-n-pa-i** (セ・ン・パ・イ) 2:20
17. Ikari** (怒り) 2:30
18. Hinata to Kageyama** (日向と影山) 2:17
19. Makohyou* (目標) 3:28
20. Saikyou no Mikata* (最強の味方) 1:38
21. Combi Tanjou* (コンビ誕生) 2:23
22. Omoshiroi Team* (面白いチーム) 2:12
23. Oikawa Tooru** (及川徹) 1:15
24. Kyougou Kou** (強豪校) 2:31
25. Shiai wo Kasaneru no Tabi ni* (試合を重ねるたびに) 2:09
26. Team Mate* (チームメイト) 2:44
27. Kitai* (期待) 1:38

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #50
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.945 példány

Hetek száma	H	K	Sz	Cs	P	Sz	V	Helyezés	Eladás
1. hét	-	40	31	-	46	39	-	50	1.559
2. hét	-	-	-	-	-	-	-	244	386
Összes eladás									1.945

Úgy döntöttem, hogy külön blogpostot szánok az összes Haikyuu!! CD-nek. Egyrészt, mert Haikyuu!!, másrészt meg amolyan helyreigazításként. Írtam ugyanis egy minden részletre kiterjedő cikket az animéről az Animagazin 49. számában, és negatív kritikával illettem a zenét. Igazából sokáig tényleg nem rajongtam a Haikyuu!! zenéért. Egész egyszerűen azért nem, mert azt gondoltam, hogy egy sportanime tele van lendületes zenével, amit bármikor hallgatok, mint a sport dinamikája jut róla eszembe. Itthon, amikor Wii Fit-en edzettem, mindig valami JAM Project albumot hallgattam. Alapvetően szeretem az élő zenét, és a dinamikus rock, vagy a powerful pop inspirál, energikusabbnak érzem magam tőle. Valami ilyesféle zenét vártam el a Haikyuu!!-tól is. Ehhez képest csalódás volt a sok kifejezetten lágy, már-már melankolikus zene. Eleve az volt furcsa, hogy amikor először néztem az animét, nem igazán maradtak meg az innerek. Egy-két zenét persze kihallottam, némely már akkor emblematikussá vált, de eleinte csalódás volt számomra, hogy nem jöttek be a zenék.

De aztán csak hallgattam. Bár már első végighallgatás után is voltak dalok melyek megmaradtak bennem, amik nagyon megtetszettek. Például erről a CD-ről az Umaku Ikanai. De főleg akkor éreztem rá a Haikyuu!! zene ízére, amikor munkahelyen hallgattam. Segített rajtam az, hogy a zene hallgatása közben elképzeltem a Haikyuu!! egy-egy jelenetét, így egyrészt rájöttem arra, hogy a zene valójában nagyon beleillik az animébe, másrészt meg segített, hogy nagyobb lendülettel végezzem a munkát. Aztán még tovább javította a zene megítélését az, amikor újra és újra visszanéztem az animét, kifejezetten kellemes volt hallani, felismerni az animében. Volt olyan, hogy olyan szinten felismertem a zenét, hogy vagy a címét mondtam meg, vagy azt, hogy melyik zene melyik CD-nek hányadik dala. És hogy meddig jutott el az, hogy megszerettem a zenét, az jól jelzi, hogy azóta meg is lett az első album eredetiben.

És most már sokkal inkább azt mondom, hogy élmény hallani róla minden egyes dalt. Érdekes volt megfigyelni a két zeneszerző közti különbséget. Inkább Hayashi Yuuki írja a dinamikusabb zenét, ami az anime sport-mivoltát erősíti. Tachibana Asami inkább a lágyabb, melankolikusabb dallamokért felelős. Persze van átfedés a két zeneszerző között, nem is mondható meg feltétlen egyértelműen, hogy melyik zenét melyik zeneszerző írta. Amit biztosra tudok mondani, hogy azokat a zenéket, melyekben jazzes elemek hallhatóak, azokat biztos, hogy Tachibana Asami írta. De Hayashi Yuuki-nak is vannak lassabb dalai. A Trauma című dal tényleg tragikus hangulatú.

Az külön érdekesség, hogy Hayashi Yuuki nemcsak a Haikyuu!!-nak írt zenét Kodoku címmel, hanem a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-nek is. És hogy mennyire ért a lassú zenékhez, mindenképp szeretném külön kiemelni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-féle Kodoku-t, mely egyszerűen csodálatos ballada! Egyrészt fantasztikusan átadja az anime olykor melankolikus hangulatát (Nagy restanciám, hogy nem írtam még a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ről, amikor az a #2 sportanime nálam a Haikyuu!! után.), másrészt meg le lehet képezni a való életre. Aki volt igazán magányos, aki tudja milyen érzés elhagyatottnak lenni, rosszul lenni egyedül, az nagyon át fogja érezni a dal hangulatát. De majd írok arról a CD-ről is, majd részletesebben ott elemzem a dalt.

Most azt mondom, hogy a zene bőven kiemeli az anime hangulatát. Talán pont azért is ennyire jó, mert a Haikyuu!! nem kimondottan az a nagyon dinamikus, valóságtól elrugaszkodott sportanime. Tetten érhetők azok a lassabb, merengő jelenetek a dalokban is, és azt kell mondjam, hogy csodálatosan beleillenek a zenék az adott jelenetbe. Sportanime lévén természetesen a Haikyuu!!-nak sincs komoly története, viszont a karakterek annyira szerethetőek, hogy bőven átélhetők a múltjukban történt krízisek, és az alattuk játszott lassú zenék csak még jobban kiemelik a jelenet jelentőségét. A Haikyuu!! egyik nagy erőssége, és ami kiemeli a réteg sportanimék közül, hogy sok karakternek nagyon jól kidolgozott személyisége van. Ezáltal sokkal emberibbek a szereplők, és a múltjuk is teljesen emberiek, ami bárkivel megtörténhet. És mivel teljesen hitelesen van elmesélve, nem elrugaszkodott a valóságtól, ezért teljességgel átélhetően a szereplők múltjai, személyisége. Én még nem láttam olyan sportanimét, melynek ilyen erénye lennne. Nagyon érdekes látni azt is, hogy az egyes játékosok múltja hogyan befolyásolja azt, ahogy játszanak, és hogy győzik le végül saját magukat, és válnak egyre jobb játékosokká. Ebből a szempontból Ennoshita Chikara az egyik kedvencem, aki kiváló példája annak, hogy van kiút a gyávaságból. Egy jó csapatban, egy inspiráló közegben egyáltalán nem lehetetlen. Kageyama Tobio múltja is komolyan megérintett. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az különbözteti meg Oikawa Tooru-től, hogy bár egy ponton közös a múltjuk, de Kageyama szembenézett a démonaival, addig Oikawa nem, és bőven megjátssza, hogy mekkora nagymenő. Holott megfigyelhető egy-egy lopott jelenetben, hogy azért Oikawa is tudja magáról, hogy szarban van, de neki jobb nem szembenézni a múltjával, és megjátszani, hogy ő az Aoba Johsai mindenható csapatkapitánya. De igazából az ő jelenléte az animében is tanulságos. Elrettentő példának van jelen. Úgyhogy személyiség terén Kageyama összehasonlíthatatlanul jobb Oikawánál. A "Kageyama Tobio" című zene nem is feltétlen sötét hangulatú, de nagyon dominál a mély, komor hangzás. De ellenpontként ott van a "Hinata to Kageyama", melynek dinamikus és bolondos hangzása kiválóan reflektál a két főszereplő közti idióta, már-már debil barátságára, és az örökös civakodásukra. A fentiekből is látszik, hogy az anime teljességgel realisztikus, ahogy a zene is kiemeli ezt.

És ami az album helyezését illeti, ahhoz képest, hogy OST CD, egyáltalán nem rossz a 50. hely. Népszerűbb animék, például a Naruto OST CD-i, még ennél is rosszabbul szerepeltek. Jónéhány olyan Naruto CD, mely a 200.-nál a rosszabb helyezést ért el, kb. 800-as eladással. Ehhez képest a Haikyuu!! CD 1.945-ös összeladása jónak számít. Bár a Kuroko no Basket OST CD 40. helye jobbnak mondható, de így is kiemelkedőnek számít az első Haikyuu!! CD eladása.

Íme néhány dal a CD-ről, ami különösen tetszett:

• Court Jou no Ou-sama
• Umaku Ikanai
• Hinata to Kageyama

Egyéni röplabda edzések

Örülök annak, hogy őszi szünet van, mert ismét többet tudok edzeni, mint iskolaidő alatt. Hogy miért? Mert iskolaidő alatt végig foglalt a tornaterem az egyetemen, így csak akkor tudok röplabdázni, amikor ténylegesen van edzés. És az némileg másabb, mert egyetemen kötelező 2 félév testnevelést elvégezni, és hát a résztvevők nagyjának tényleg csak kötelesség... Én meg egyénileg kitaláltam egy edzésprogramot, ami alaposan megmozgat. Egy ilyen edzés kb. 60-90 percig szokott tartani (nem feltétlen van kőbe vésve az időtartam), és közben a Haikyuu!! COMPLETE BEST albumot szoktam hallgatni.

1. Bemelegítésként futás. Ez általában 12 percig szokott tartani. Nem szoktam megállni. Előfordul egy-egy nap, hogy nem bírom annyira, akkor lassabban futok, de lefutom azt, amit célként kitűztem magam elé. Az album első 3 dala tart kb. 12 percig, azalatt futok.
2. Aktív pihenésként séta. Ez egy 4 perces lazító séta a futás után, az album 4. dala alatt sétálok. Ekkor szoktam kezembe venni a röplabdát, és addig is pattogtatom, feldobom, és elkapom. Ennek főleg az elején volt jelentősége, mert jobban éreztem a két kezem közti különbséget. Jobbkezes vagyok, a bal kezem bizonyos tevékenységekre kifejezetten ügyetlen. Így a bal kezemmel pattogtattam a labdát, illetve feldobáskor a bal kezemmel igyekeztem elkapni. Ez segített, ügyesebb lett a bal kezem. Meg hát a felső szervánál sarkalatos kérdés a feldobás. Nem lehet eleget gyakorolni.
3. Röplabdával végzek gyakorlatokat. Háromféle gyakorlatot szoktam csinálni. Kosárdobással a falhoz dobom a labdát, ezt addig, amíg nem esik a földre a labda. Igyekszek mindig utána menni a labdának, amikor csak lehetséges, akár a magasból utána ugrani és eldobni. Az egyéni rekordom 32 körül van. A második gyakorlat meg a fejem fölött zsonglőrködök a labdával. Ez kicsit a feladásra emlékeztet, csak nem magam elé vagy magam mögé irányítom a labdát, hanem azon vagyok, hogy egyenesen a fejem fölött tartsam a labdát. Ha elmegy valamerre, mindig utána megyek. Ebből is sikerül olykor 30 körülit megcsinálni. A harmadik meg alkarral gyakorlatozni a labdával. Ez szokott a legnehezebben menni, innen megy a legkönnyebben a földre a labda.
4. Kis erősítés karizomra. A karizomra külön figyelmet szentelek. Egyrészt mert hajlamos begörcsölni a felkarom, másrészt meg eléggé gyenge. A görcs ellen karkörzéseket szoktam végezni. De lassabban csinálom, hogy ne legyen gond, ha hirtelen megterhelem. Egyébként egy idő után jól szokott menni, de ha hosszabb ideig nem csinálom, érzem, hogy újra gyengébb, merevebb a karom mozgása. A másik, amit csinálok, a fekvőtámasz. Ez továbbra is nagyon nehezen megy. Ha 10 szabályos fekvőtámaszt meg tudok csinálni, már örülök. A harmadik karizom erősítő gyakorlatot Plank-nak hívják (ennek a Wii Fit U európai változatában Parallel Stretch a neve). A lényeg, hogy fekvőtámasz pózban vagyok úgy, hogy az alkarom a földön van. Ezt 30 másodpercig is kegyetlen érzés tartani.
5. Jön a szerválás gyakorlása. Az alsó szerva már jól megy. Sikeresen ráéreztem arra, hogyan üssem el jól erőből a labdát. Többször volt az korábban, hogy na most megmutatom, és akkora erővel ütöm el a labdát, hogy az ég kegyelmezzen neki! Hamar kiderült, hogy nekem kellene az égnek kegyelmeznie, mert akkor volt merev a karom mozgása, ahhoz emlékeztetett, mint amikor begörcsöl. Meg is ijedtem, ezután tapasztaltam ki magamban, hogy üssem el a megfelelő erővel a labdát. Ahogy ez sikerült, úgy megy már. Viszont a felső szervával nagyon komoly problémáim vannak. Ahogy feljebb írtam, sok múlik azon, hogy dobom fel a labdát, valamint az időzítés, hogy amikor lejön, mikor ütöm el. Na meg persze a mozdulat. Nekem nagyon nehéz jól szerválni felülről, nem is megy rendesen. Még ki sem teszem a hálót, mert egyelőre annak örülök, ha a felezővonalon átmegy a labda, nemhogy a háló fölött. Mondjuk akkor jobban megy, ha ököllel ütöm a labdát. Volt, amikor kifeszítettem a hálót a tornateremben, és egyszer volt, hogy átment a háló felett a labda felső szervával, úgy örültem, mintha egy egész szettet nyertem volna meg.

Lényegében ennyi. Ennyi lehetőséget tudok, amivel lehet egyedül is gyakorolni. El is megy az idő, de hasznosan. Azt viszont hozzáteszem, hogy nem mindig konstans, 100%-os lelkesedéssel gyakorlok. Vannak rosszabb napok, vagy amikor épp más foglalkoztat. De bemegyek ekkor is, mert bár ekkor rosszabbul mennek a gyakorlatok, szervák, és inkább csak 60 percet vagyok bent, de ezek a napok sem vesznek el, mert azért amennyire lehet, a röplabdára összpontosítok, és amikor újra nagyobb lelkesedéssel játszok, akkor azért érzem, hogy hasznos volt akkor is bemenni gyakorolni, amikor épp nem volt annyira kedvem hozzá. És akkor is bementem edzeni, amikor nyáron diákmunkán voltam. 8 órát dolgoztam, de bementem utána is. És jól esett. Eléggé rapszodikus volt az idei nyár diákmunka terén, így kifejezetten ellazított mentálisan az edzés. Ebben pont a Haikyuu!! adott inspirációt. Ott is megtették, hogy nem sokat aludtak, fárasztó nap után mentek edzeni, és mégis megcsinálták. Emlékezetes, amikor Hinata és Kageyama az első évad 3. részében hajnali 5-re mentek be edzésre. Én ezt úgy csináltam, hogy a diákmunka után is bementem edzeni. Így legtöbbször az volt, hogy 7 órakor elindultam reggel, és kb. 19.30-kor értem haza. Kevés időt töltöttem itthon, de összességében jól éreztem magam, még akkor is, ha úgy mentem be, hogy nem volt sok kedvem hozzá.

Bizonyos páros gyakorlatokat lehet próbálgatni egyedül. Például egyszer megpróbáltam a feladást egyedül. Feldobtam a labdát, és onnan feladtam. Így lehet gyakorolni, hogy előre vagy hátra menjen a labda. Érdemes is, mert ahogy próbálgatom, lehet érzékelni, hogy nem olyan könnyű irányítani a labdát, főleg hátrafelé. Úgyhogy, amikor tudok egyedül is gyakorolni, akkor csinálom ezt is.

Csak szünidőben tudok bejárni, mert az egyetem tornaterme órák alatt mindig foglalt. Ahogy írtam feljebb, járok röplabdázni, bár a két kötelező félévet rég teljesítettem. Habár nagyon jó gyakorlatokat végzünk, annak nem örülök, hogy nem játszunk különböző posztokban. Az is rossz, hogy átmenet sincsen. Vannak komoly edzések esténként, de ott magas szinten edzenek, és ott tényleg a profik vannak. Egy olyan csapatban szeretnék lenni, ahol lelkes kezdők vannak, akik készek fejlődni. Szétnéztem néhányszor a sanc.hu weboldalon, de itt is legtöbbször középhaladó, haladó edzéseket hirdetnek. Kevés a kezdő. Mindenesetre majd a jövőben többet nézem az oldalt, hátha szerencsém lesz. Addig maradnak az egyéni és egyetemi edzések.

Ideális sablon

A Wordpress-es blogból importálva

Végre megtaláltam az ideális sablont, ami nemcsak jól néz ki, de kétoldali oldalsávja van! Így bal oldalra végre el tudom helyezni a címkéket és a kategóriákat, jobb oldalt van a többi. De lehet, hogy többet is átteszek bal oldalra. Például linkek, a postok havi bontása. Egyébként is folyamatosan csökkennek a kategóriák, ahogy helyezem át őket a megfelelőbe. Így, hogy egyre inkább úgy néz ki a blog, ahogy tetszik, egyre erősödik bennem az érzés, hogy végleg ide költözök. Ha a kategóriák és címkék rendben lesznek, valamint minden blog.hu-s és blogspot.com post átkerül ide, akkor azt hiszem, teljesen kész lesz.

Az aknakeresés új szintje

Igazából előnynek gondolom azt, hogy kíváncsi személyiség vagyok. Ha barátra teszek szert, sok minden szokott érdekelni vele kapcsolatosan. Ki ő, mit szeret, mi a hobbija, mi az, amit szívesen mesél magáról. Ez nemcsak a kíváncsi természetemből fakad, hanem mert soha nem tudhatom, hogy az, ami iránt ő érdeklődik, nem-e válna hasznomra. Milyen új ismereteket sajátíthatok el általa, nem-e lennék több általa. Csernus Imre írta az egyik könyvében, hogy a kíváncsisága tartja őt fiatalon. Tökéletesen átérzem. De ez a kíváncsiság persze megsokszorozódik, ha a másik félbe történetesen szerelmes vagyok. Ha még ez a szerelem viszonzásra is talál, akkor ott már nincs menekvés. Márpedig most az utóbbi esete áll fenn. A közös érdeklődési kör megvolt, hiszen Haikyuu!! szerveren találkoztunk, onnan kezdtünk el privát beszélgetést. Az is részint közös érdeklődési kör, hogy mind a ketten szeretjük a logikai játékokat. Csak én többségében a Tetris-ben, Dr. Marióban, Picross-ban vagyok otthon, addig ő bár a Picross-ban is, de a másik nagy kedvence az Aknakereső. Lévén, hogy a Picross közös hobbi, beregisztráltam a Nonograms.org weboldalra, szoktam néha én is feladványokat megcsinálni. Ami az Aknakeresőt illeti, szinte keresztrejtvény szintjén old meg feladványokat. Ilyet senkinél nem láttam. Mondta is, hogy benne van egy közösségben, ahol feladványokat adnak fel egymásnak, segítik, tanítják egymást. Nekem egész életemben annyi kapcsolatom volt az aknakeresővel, hogy megnyitottam a Windows játékok között, elkezdtem totál véletlenszerűen kattintgatni, aztán 2-3 másodperc után robbantam. Hogy ebben esetleg valami logika lehet... Valamit láttam belőle, a számok nemcsak úgy ott vannak, de egyáltalán nem érdekelt annyira, hogy mélyebben is elemezzem magamban a dolgot. Ha már Windows játékok, akkor Pasziánsz meg a Fekete Macska volt a fő időtöltési mód nálam.

Most sem feltétlen életem célja, hogy Aknakereső mester legyek, de úgy voltam vele, hogy hátha az abból szerzett ismeret az élet más területén is hasznomra lehet, ezért úgy döntöttem, hogy meghallgatom a páromat, hogy miért szereti, hátha tanulok valami újat. Emellett elmagyarázta az alapokat. Hamar kiderült, hogy nem azért szenvedek a matekkal egyetemen, mert lusta vagyok, hanem mert egy bizonyos szint fölött nem látok logikát dolgokban, és bár meg lehet magyarázni, de nehezen értem. Például most tanulok ZH-ra matematikai alapokból (harmadjára...), alkalmazott matematikából és operációkutatásból. És az a helyzet, hogy ezen a szinten én már csak megtanulni, bemagolni tudom az összefüggéseket, de megérteni nem. Példa: Értem a deriválás alapját, elméletét, meg néhány deriválási azonosságot is átlátok, de az összetett függvény deriválását már csak bemagolni tudom. Hát hasonlóképpen mentem neki az aknakereső rejtelmeinek megértéséhez. Habár konkrét vita nem volt, de azért feltettem magamban a kérdést, hogy mi szükségem van erre? Hagytam, hogy írja, magyarázza, én valamit odaírtam neki, hogy igen, jó eséllyel így van, logikusnak tűnik, miközben meg igazából akkor nem értettem semmit, és mással foglalkoztam. Kerestem egy online aknakeresőt, hogy magam alkalmazzam azt a logikát, amit látok benne. Kérdéseire meg folyamatosan rossz választ adtam, és nem értette, hogy miért azt elemezgetem, amin ő már rég túl van. Talán azért, mert agyban még ott tartok, és azt próbálom megérteni. Ilyenkor szoktam bedühödni, és ilyenkor van az, hogy valami mással kell foglalkoznom, különben bedurran az agyam. Alapvetően lobbanékony természet vagyok, de nagyon ritka az, amikor üvöltözök, meg török-zúzok. Azért maradok nyugodtnak, mert tudom magamról, hogy most robbanni fogok, de még tudom kontrollálni magam. Ilyenkor nekem mással kell foglalkozni ahhoz, hogy lenyugodjak. De ez nem azt jelenti, hogy akkor nem ott vagyok gondolatban. De, az jár fejemben, csak kell valami, ami ilyenkor eltereli a figyelmemet, lenyugtat, mert így tudom átgondolni azt, hogy hol rontom el, és megemésztem a mondottakat (jelen esetben leírtakat). Ugyanez van a videojátékoknál is. Ha elakadok valahol, akkor ki szoktam kapcsolni a gépet, és mással foglalkozok. De ezalatt is azt szoktam átgondolni, hogyan tudnék továbbmenni ott, ahol elakadtam. De ha tovább játszanék, és továbbra sem sikerülne, akkor egy idő után az idegesség miatt már nem is tudnék rendesen gondolkodni. De ha kijövök abból a közegből, akkor lenyugszok, és jobban át tudom gondolni, hogy mit csináljak másképp. És általában sikerül is. Ezért van az, hogy még nem vágtam a földhöz egyetlen controllert sem. Ugyanez az Aknakeresőnél. Pár perc után már magam próbálgatom, hogyan csináljam, és többedik próbálkozás után már sikerül.

Nálam így működik az, hogy addig csinálok valamit, amíg valami nem megy. Csak ezt sokan nem látják át, nem értik meg, ezért kapok a fejemre, hogy mit képzelek, hogy ilyen könnyen feladom? Pedig szó nincs arról, hogy feladnám, aminek látom értelmét, hogy küzdjek érte, meg motivált vagyok, azt csinálom, csak mivel tudom magamról, hogy hajlamos vagyok arra, hogy bedühödjek, ezért saját módszerrel csinálom.

Azért érzékelem, hogy igaza volt Jucukynak, amikor írta, hogy nem is baj, hogy távkapcsolat a miénk, mert így ismerjük meg egymást, és ha eljutunk oda, hogy együtt leszünk élőben, akkor kevesebb lesz a konfliktus. Azt nem gondolom, hogy ha ez élőben történt volna, akkor hangos szóváltás kíséretében zajlott volna le ez az oktatás, de megkértem volna, hogy hagyjon most békén. De ez nem ellene szólna, hanem idő kell, amíg átgondolom magamban a dolgokat. Már csak azért sem szól ellene, mert pont attól kímélném meg, hogy durva legyek vele. Szeretem őt, és életem utolsó cselekedeteinek egyike legyen, hogy indokolatlanul durva legyek vele. Ezért is voltam azon, hogy visszafogjam magam, meg az is sokat segített, hogy végül békésen le lett rendezve a dolog, hogy ő is belátta, hogy túlzottan nyomulós volt, és utána kíváncsi volt arra, hogyan tanulok. Én meg készségesen elmagyaráztam neki, hogy vannak nálam ilyenkor a dolgok. Ha oda-vissza működik, hogy megértjük egymást, az sok konfliktustól megkímél, és jó esély lesz arra, hogy ez a párkapcsolat hosszútávú legyen. Főleg, ha eljutunk odáig, hogy élőben legyünk együtt.

VII. (Mini-)Nintendo találkozó

Végül mára lett megszervezve a negyedévente szokásos Nintendo találkozó, amit negyedévente rendezek meg. Jó buli volt, annak ellenére, hogy csak négyen voltunk, nagyon jól összejött. A hangulatról főleg én gondoskodtam, mert ha nagyon elengedem magam, akkor képes vagyok úgy viselkedni, mint aki rettenetesen be van rúgva, pedig egy korty alkoholt nem ittam. Sőt, nem is bírom az alkoholt, szóval, nem hiszem, hogy valaha is be leszek rúgva alkohol hatására.

Az Infinity eSport bárba beszéltük meg a találkozót. Kaptunk is helyet, de mivel csak 12 órakor nyit, ezért előtte, 10-kor az Árkád kajáldás részénél beszéltünk meg találkozót. A 3-as villamos megállójánál találkoztam Fantosszal. Először a Media Markt-ba mentünk fel, mert egeret akart venni magának a PC-hez. Közben nézelődtünk a Nintendo játékoknál meg a DVD-knél, Blu-rayeknél. Az egeret kifizettük, közben Krisse is megjött az Árkádba. Hárman lementünk a kajáldás részhez. Ott nézelődtünk telefonon, majd ettünk hárman egy nagy Burger King családi menüt. Majd ezután átmentünk a Sugárba, mert Krisse keresett magának anyagot a Cosplayéhez, és ott az egyik rövidáruboltban talált magának megfelelőt. A SPAR-ban vásároltunk, majd ezután mentünk a metróhoz. A Blaha Lujza térnél szálltunk le, majd villamossal mentünk az Infinity-hez. Épp akkor nyitott.

Valami kezdő srác lehetett ott, mert korábban nem láttam őt, és hááát... Maradjunk annyiban, hogy bőven van mit tanulnia a kiszolgálásról, és a pincéri munkáról. Nem látszott rajta, hogy a rendelkezésünkre áll. Szinte még az is nehezére esett, hogy kikeresse, hogy lefoglaltuk a helyet. És amikor bementünk, töksötét volt, nekünk kellett felkapcsolni a villanyt. Pedig legjobb tudomásom szerint azért megy be az dolgozó alkalmazott korábban, hogy nyitásra minden kész legyen. Pedig nyáron a kiszolgáló csaj mennyire rendes és készséges volt. Ezért nem is volt kérdés, hogy most is az Infinity-be megyünk. Ehhez képest mit kaptunk... Mindenesetre leültünk, Tutajkk már ott várt minket... a töksötétben. Krisse hozta a Switch-ét, csak mivel későn ébredt fel, ezért épp csak felkapta, a dokkolót meg a plusz controllereit otthon hagyta. És mivel Nintendo 3DS-t is csak én és Fantos hoztunk, ezért nem tudtunk semmivel sem tudtunk együtt négyen játszani. Elkértem Krisse Switchét, és Tutajkkal játszottunk a Super Mario Karttal. Eleinte ő nyert mindig, ami részint a furcsa irányításnak is köszönhető. Joy-connal furcsa Super Mario Kartot irányítani. Ráadásul az oldott hangulatom ekkor is jelen volt, ami fokozódott akkor, amikor Fantos bekapcsolt Discordon keresztül valami holland fiút. Bennem meg néha megvan az a gonoszság, hogy ha valaki telefonál, akkor szándékosan hangosan beszélek, hogy megnehezítsem a beszélgetést. Ilyet tényleg ritkán csinálok, de most annyira oldott hangulatom volt, hogy ez most kikívánkozott belőlem. Ők angolul beszélgetnek, én magyarul kiabálok... Voltam én ott minden... crazy, idiot, ráadásul a holland fiú teljesen kiakadt a nevetésemen. Mondta, ilyet még életében nem hallott. Remélem, hogy ő is hasonlóképpen jól érezte magát köztünk. Azért később kijött néhány jó Super Mario Kart eredmény. Utána kipróbáltam a Kirby's Dream Course-t. Ez egy golfjáték Kirbyvel. Kirby a golflabda, és őt irányítjuk a pályán. A cél, hogy a pályán lévő ellenségeket kilőjük, és a végén begurítsuk Kirby-t a lyukba. Alapvetően nagyon jó játék, van logikája, de annyira nem kötött le.

Utánam Fantos próbálta ki a játékot Tutajkkal, én meg átültem Krisse mellé. Visszaadta a The Legend of Zelda: Phantom Hourglass-t, annak többjátékos módjával játszottunk. Ezt én annyira nem szeretem, mert eléggé ügyetlen vagyok benne. Linkkel kell Triforce darabkákat a saját területünkre gyűjteni. Az egyik játékos Linket irányítja, ő gyűjti a Triforce darabkákat, míg a másik játék három Phantomot irányít. Megrajzolja a Stylus-szal a Phantom útját, hogy elkapja Linket. De mivel előre rajzoljuk meg az útvonalat neki, ezért előre kell látnia, hogy merre megy Link. És mivel se elkapni nem tudom Linket se Linkkel kikerülni az őröket, ezért nem vagyok jó ebben a játékban. De kipróbáltuk a másik Nintendo DS-es Zelda többjátékos játékát, a The Legend of Zelda: Spirit Tracks-et, ez jobban ment. Itt mindkét játékot ugyanúgy Link, és itt is Triforce darabkákat kell gyűjteni. De itt nem kell elvinni sehová, csak gyűjteni őket, hanem mint a Mario játékokban az érméket. Amit összegyűjtöttünk, az a miénk. Itt a Phantomokat a gép irányítja. és ha elkap, nem halunk meg, csak elveszítünk néhány Triforce darabkát, de folytatjuk a játékot, amíg az idő le nem jár.

Csak ezután már nem volt erőm játszani. Annyira kimerített a nevetgélés, meg a marháskodás, hogy teljesen elfáradtam a végére. Ez nálam a részegség utáni másnapos állapot. Egy kicsit játszottunk még Krisse-vel a Mario Kart 8 Deluxe-szel, majd egyedül a Mario Kart Tour-ral. De aztán már csak lehajtottam a fejemet, amíg játszanak a többiek, ezután indultunk haza.

Nagyon jó nap volt, örülök annak, hogy négyen is jól tudunk szórakozni. A következő valamikor a két ünnep között lesz. A mai napi affért elnézem egy hibának. Télen is az Infinity-be szervezem, remélem az jobb lesz.

Három Haikyuu!! karakter mélyebb elemzése

Nem tudtam, hogy foglaljam össze a címben, amit írni szeretnék. De nem találomra választottam ki gondolatban három Haikyuu!! karaktert, akit jellemeznék. Hanem a három legsötétebb legzsémbesebb karaktert hasonlítanám össze: Kageyama, Tsukishima és Oikawa. Egyrészt, hogy milyen fejlődésen mentek keresztül, másrészt meg láttatni a különbséget közöttük, és felhívni a figyelmet problémákra. Nos, akkor:

• Kageyama Tobio: Hármójuk közül talán ő a legszerethetőbb. Már az elejétől komolyabb változáson megy keresztül. Tudatosodik benne, hogy rossz úton jár, de a változás felé vezető út számára is rögös. Ugyanakkor hamar viccesnek mutatja az anime a kirohanásait, ami érzékelteti, hogy nem kell őt komolyan venni. Ugyanakkor a Haikyuu!! első néhány részét komolyan nézve, amikor Kageyama a Kitagawa Daichi-ben volt, látva az örökös ordítozását a többiekkel, meg hogy szinte mindenkit ki akart zsigerelni fizikálisan, elgondolkodtatott, hogy én hogyan cselekednék. Oda jutottam magam, hogy szerintem én is ugyanúgy, mint a többiek: elfordulnék én is tőle. Hiszen csak a néző számára teszik nyilvánvalóvá, hogy komoly belső harcot vív magában, ez amúgy nem jön le annyira. Az egyetlen jel, ami erre utal, az az ökölbe szorított kéz üvöltözés közben. Az jelzi, hogy valójában szenved belül. Aztán az első évad során átmegy egy jellemfejlődésen, aminek köszönhetően egyre pozitívabb jelleme lesz. Ezért nem örültem az az első évad végének, amikor volt az Aoba Jousai-jal a meccs, és szerencsétlen Kageyamából teljesen hülyét csináltak az idétlen mosolyával, és beszólásaival. Az oda azért nem volt jó, én legalábbis azért nem örültem neki, mert Kageyama már korábban bizonyította, hogy kész egyenrangú csapattársként kezelni a többieket, beismerni ha téved, megkérdezni, hogy mit csináljon másképp. Úgyhogy arra a kis afférra az 1. évad végén nem volt szükség. Az egyedüli magyarázat, amit el tudok képzelni, hogy akkor játszott élesben Oikawa Tooru-vel, és a múltjában hozzá kötődő emlékek miatt volt ideges, hogy megmérkőzik vele, hiszen mint a legfőbb vetélytársa gondol rá. A szerethető mivoltára a "Hinata boke!" beszólása a másik fő bizonyíték.
• Tsukishima Kei: Na ő egy érdekes figura. Ő testesíti meg a gyermeki álomból csalódottan felébredt, frusztrált fiatalembert, akinek már nem lehet bemesélni, hogy bármit elérhetsz, csak hinned kell benne. Ezért is fontos szereplője a Haikyuu!!-nak, ő Hinata ellenpontja. Igazából tetszik, ahogy néha rákontrázik Hinata túl optimista attitűdjére. Néha ugyanis kifejezetten idegesítő Hinata túlzottan egyszerű látásmódja, amikor azt hiszi, hogy szimplán kemény munkával bármit elérhet. Csak hát Tsukki olykor erős cinizmussal juttatja Hinata értésére, hogy az élet nem csupán arról szól, hogy amiért kinyújtod a kezed, azt meg is kapod. A viselkedése főleg az első évadban olykor visszataszító. Nem egyszer gondolatban felrúgtam a csillagos égig, főleg amikor Kageyama hiába szólt rá, hogy ne hívja királynak, mégis. Nem tiszteli a másikat, de igazából ezzel Tsukki nagyon jót tett Kageyamának, mert így szembenézett a múltjával, és alighanem elfogadta, hogy a múltjában zsarnok királyként viselkedett. Tehát, ha úgy vesszük, Tsukishimának köszönhető, hogy Kageyama természete javult. Ami pedig a múltját illeti... Habár valóban lesújtó lehetett Tsukkinak, hogy a bátyja végig hazudott neki, én mást találtam volna ki neki. Valóban játszott volna, de Tsukishima egy nagyon rossz meccset nézett volna meg, ahol a bátyjának csapata nagyon csúnyán elhasalt. Ez jobban reflektált volna a jelen attitűdjére, és arra, amiért kiosztja Hinatát az 1. évad 4. részében. Egyébként meg érdekes volt látni, amikor megjelent, szívatta Hinatát és Kageyamát, szemmel láthatóan élvezte, de amikor elment, mennyire frusztrált volt Hinata miatt. Találkozott azzal a gyerekkori énjével, aki aztán csalódott lett. Ha úgy vesszük, maradt a borús személyisége, de sokat javult a természete, aminek köszönhetően végül szerethető karakter lett, aki nagyon is a csapatának hasznára van.
• Oikawa Tooru: A Haikyuu!! szereplők pöcegödre, a legalja... Nagyon kevés anime karakter van, aki annyira gyűlöletesnek tartok, mint őt. Oikawával ugyanis nemcsak az a gond, hogy rossz természete van, hanem hogy a végsőkig meg van győződve arról, hogy teljesen jól gondolkodik, jól csinálja a dolgokat. Mondjuk érdekes volt a közös múltja Kageyamával. Ahogy felnéztek egymásra, féltékenyek voltak egymásra (bár Kageyama az elején annyira nem), riválisai voltak egymásnak, azt hitték egymásról, hogy jobb a másik, és hiába gyakoroltak sokat, csak még frusztráltabbak lettek, mert elgondolásuk szerint nem fejlődtek. Lényegében kijelenthető, hogy egymás idegrendszerét csinálták ki. Csak a különbség ott van, hogy amíg Kageyama láthatóan tudta magáról legbelül, hogy rossz úton jár, Oikawa úgy viselkedik, mint aki meg van győződve arról, hogy vele nincs semmi baj, ő maga az isten. Ez aztán odáig fajul, hogy nem tiszteli az ellenfeleit, bizonyos esetekben a társait sem. Néha kifejezetten gonosznak láttam őt. És hogy mekkora egója van, azt a harmadik évad utolsó részében lehet igazán meglátni. Amikor a Karasuno megnyerte a meccset, és mondta, hogy nem marad ott megnézni az általa cirkusznak nevezett díjkiosztót. Az az igazság, hogy már önmagában attól nagyon tetszik a 4. évad, hogy Oikawa egyáltalán nem fog szerepelni benne. Ezek után még inkább abban reménykedek, hogy 25 részes lesz (de legalább is minél hosszabb), mert ez azt jelentené, hogy Oikawa hiátusa annál hosszabb lesz. Különben a mangaka igazságot tesz az 53. fejezet címével: "Oikawa Tooru wa tensai de wa nai". Nem is lehet zseni, mert akinek ennyire gyerekes, beképzelt, pökhendi személyisége van, az egyáltalán csapatkapitánynak alkalmatlan. Ő ilyen elrettentő példaként van az Aoba Johsai élén, de az biztos, hogy semmi szerethetőt nem tudok vele kapcsolatosan mondani. Ja de egyet igen: Ahogy Iwaizumi Hajime helyreteszi őt. Azt szeretem benne.

Nintendo 3DS statisztika - 2019. október 19.

Rég osztottam meg a Nintendo 3DS statisztikámat. Bár manapság keveset játszok vele, mégis megosztanám, mely játékokkal játszottam a legtöbbet.

Megtett lépések száma: 8.072.858

1. Mario Kart 7 - 77:18
2. StreetPass Mii Plaza - 53:29
3. Nintendogs + Cats - 42:00
4. Mario Kart: Super Circuit - 37:17
5. Nintendo eShop - 35:28
6. Nintendo 3DS Sound - 35:06
7. Super Mario 3D Land - 34:46
8. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS - 32:01
9. F-Zero: Maximum Velocity - 31:15
10. Pokémon Blue Version - 30:54

Mirai - Lány a jövőből DVD

Meglepett, amikor Rudymester kiposztolta a Twitter oldalára, hogy megjelenik a Mirai – Lány a jövőből DVD-n. Utána is néztem, hogy ki adja ki, hogyan érhető el. A Media Markt weboldalán nem találtam, az Xpress-en elérhető, illetve a Filmkatalógus írt ki a DVD-ről adatot. 1.990 forint az ára, és elvileg október 22-én fog megjelenni.

Azért írtam, hogy elvileg, mert a Media Markt-ban már kapható (ezért is meglepő, hogy a Media Markt már nem listázza), és nekem van is belőle. Lehet, hogy hivatalos megjelenés előtt került ki eladásra? Mindenesetre kapható a boltokban. Kíváncsi voltam arra, hogy ki adja ki a DVD-t, de a nem találtam érdemleges információt a cégről a neten. A DVD-n a B-weB kft. van írva. Weboldalt nem találtam, ahol elérhetők lennének. Ha valami új cég, nagyra értékelem, hogy animét adtak ki DVD-n, remélem, be fog jönni a számításuk.

Bár magával a kiadvánnyal nem vagyok maradéktalanul elégedett. Maga a borító rendben van, bár az átlátszó tokot jobban szoktam szeretni, mert szeretem, ha van valami belső kép. A tok abból a szempontból sem tetszik, hogy meglehetősen csúnya. Ha kinyitom, valami kellemetlen szagot áraszt magából. Kifejezetten az olcsó DVD-ket szokták ilyen tokokba szokták csomagolni. A belbecset is közepesnek ítélem meg. Maga az anime kifogástalan minőségben van a lemezen, elérhető rajta mind a japán, mind a magyar szinkron, valamint a magyar felirat. Az extrákat viszont hiányolom a lemezről. Semmi extra nem lelhető fel a lemezen. Így ha betesszük a DVD-t a lejátszóba, az interaktív menüben csak a nyelvet és a feliratot állíthatjuk be. Az anime mindenesetre rendben van.

Az animéről már írtam, amikor láttam a moziban, ezért a cselekményre nem térnék ki ismét. De azt elmondhatom, hogy most is nagyon kellemes élmény volt megnézni. Igazából nagyon jó lenne azt írni, hogy vegye meg mindenki, aki szereti az igényes animéket, hogy jelezzük a kiadó felé, hogy itthon is van igény az animékre. De miután maga a kiadás hagy kívánnivalót maga után, ezért nem tudom tiszta szívvel ajánlani. Pedig nagyon jó lenne, mert érdemes lenne újra fellendíteni az animepiacot. A Viasat6-on néha jönnek ki animék magyarul. Nemrég kijött az egyik újabb Yu-Gi-Oh! széria szinkronosan, azt leadja a Viasat6. Ami meglepett a Boku no Hero Academia magyarul. Erre felcsillant a szemem, és titkok elkezdtem nagyon reménykedni abban, hogy kijön a Haikyuu!! is magyar szinkronnal. Ha ez megtörténik, én leszek a magyar animés piac fellendítőjének legfőbb szónoka, és minden anime rajongót arra ösztökélnék, hogy támogassa a hazai animés piacot. Ami meg a Mirai DVD-t illeti… Vegyétek! Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de elindíthatja a hó olvadását.

Nyaralási terv

Régen voltam nyaralni, de idén szeretnék, ha csak egy hétvégére is. Németországba szeretnék menni, egészen pontosan Münchenbe. Újra elkezdtem aktívan tanulni németül, és annyira megtetszett ismét, hogy most már szeretnék eljutni Németországba. Most nem könyvből tanulok, hanem többet olvasok németül olyan témákban, amik érdekelnek. Lassabban olvasok, de figyelem a nyelvtant. Meg ha beszélgetek a német ismerőseimmel, azzal is sok megragad bennem. Számomra az egyik dolog, ami komoly problémát okoz a német nyelvben, az a melléknévragozás. Ehhez az kell, hogy minden egyes főnevet a névelőjével együtt tanuljunk meg, és az evidencia legyen. Nem is merek némettel hangchatben beszélgetni, mert az a részemről biztosan nem menne folyékonyan. De amennyire tudok, igyekszek kommunikálni velük, és azon vagyok, hogy ha lehet, választékosan fejezzem ki magam. De így is gyakran előfordul, hogy megállok az írásban, hogy kinézzek egy-egy szót. A Topszótár életmentő számomra. És mivel most is relatíve sokat használom, valószínűleg szóban sokszor megállnék. Bár ahogy elgondolkodok ezen, valószínűleg azt csinálnám ilyen esetben, hogy bár mondanám, hogy nem ismerem az adott szót, de jó eséllyel körülírnám, hogy mit akarok mondani. Hátha kitalálja ő is, meg addig sincs üresjárat.

Bár ha Németországba mennék, nem állnék meg Münchennél. Köln a célállomás számomra. Csak oda nehéz eljutni. De oda nem visz se közvetlen repülőjárat, vonat se jár oda közvetlenül. Kettő közül a vonat lenne olcsóbb, mert Budapestről megy közvetlen fapados járat Düsseldorf-ba, onnan meg már nincs messze Köln. Csak "normál" légitársaságok járatai járnak Kölnbe, de a repülőjegy áraik embertelenek. Vonattal is drága lenne, mert nem megy közvetlen vonat Budapestről Köln közelébe. Amit tudok, hogy vagy Bécsben vagy Münchenben átszállni. De mindkét városból messze van Köln, így a vonatjegy is nagyon drága. Nemcsak a nagy távolság miatt, hanem mert Németország nagyon drága ország megélhetés terén, így az utazás is nagyon drága ott.

Bár első körben jó eséllyel Münchennel is beérném, csak az legyen a cél, hogy egyáltalán Németországban legyek. Szeretem a németeket, szeretem a német nyelvet, szeretem azt a lazaságot, ami árad a németekből. Ahogy elnézem a lehetőségeket, valószínűleg valami magánlakásban bérelnék egy szobát arra az időre, amíg Németországban vagyok, a booking.com-on szoktam nézelődni, eléggé változatosak az árak. Lehet pár ezer forintért is megszállni egy éjszakára, de a határ a csillagos ég. Ahogy nézelődök, azt látom, hogy a a nagyobb városokban, mint München, többágyas szobák vannak olcsóbban különböző hostelekben, kisebb városokban lehet olyat találni, hogy magánlakásban egy külön álló szobát adnak ki turistáknak. Ez olcsónak tűnik, de kalkuláljuk bele azt is, hogy akkor be kell utazni, annak a jegyára pedig megemeli a szoba árát.

Ha összeszámoljuk, hogy egy ilyen utazás mennyibe kerülhet, akkor hamar oda juthatunk, hogy egy hétvégi utazás is kitehet akár 100.000 forintot. Hiszen ott az utazási költség (repülő-, vonatjegy), a szállás, a városon belül vélhetőleg utazni fogunk, meg enni is kell, és ha valamit meg akarunk nézni, ami belépőjegyes, akkor azt is be kell kalkulálni. Tehát valószínűleg ritkán fogok tudni ilyet megengedni magamnak, de határozottan azt érzem, hogy érdemes lesz, mert fantasztikus élménnyel lehetek gazdagabb.

Haikyuu!! második évad újra

Na, hosszú idők után ismét az első animés blogpostom ide. Merthogy újra nézem a Haikyuu!! második évadát. Ennek több oka is van.

1. A túl sok fanart, fanfiction és hasonló rajongói kreálmány sok esetben elinflálja az anime valódi értékét. Persze lehet shippingelni, teóriákat kitalálni, ezeket kép vagy novella formájában közzé tenni, de ezek minősége sokszor olyan szörnyű, hogy magam is megrémülök attól, hogy milyen rajongótábora van a Haikyuu!!-nak? O_O Nem mondom, van néhány fanart, illetve shipping öltet, ami nekem is tetszik, de amikor olyan képeket mutogatnak Redditen, mint életük munkája, aminél talán még én is szebbet rajzolok (ami a nulla képességű rajztudásomhoz képest nagynak számít), akkor azért elgondolkodok, hogy biztos, hogy ilyen rajongótábort érdemel ez az anime? És amilyen képek keringenek Pinteresten, Tumblr-ön. Persze, ez tudható, hogy van ilyen, és valószínűleg furcsán is hangzik, hogy valaki erre 13 éves anime rajongás után jön rá, meg nyilván valamit tudtam, hogy ez létezik, de ezzel komolyan soha nem foglalkoztam. A Haikyuu!! az az anime, ami olyan szintű rajongást váltott ki belőlem, hogy ilyenekkel is foglalkozzak. Vannak egyébként remekművek, meg olyanok is, amik nekem tetszenek, de egy részük inkább rontja az anime értékét. És hogy az anime újra a régi legyen, ezért nézem ismét.
2. Nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen, vagy ez mással is előfordul, de nálam van olyan, hogy csak akkor áll össze egy történet, ha többedjére megnéztem az adott művet. Azért, mert vannak jelenetek, részletek, amiket később veszek észre. Tehát adott esetben nemcsak azért nézek meg többedjére egy filmet, sorozatot, animét, mert kiváló alkotás, hanem mert előfordul, hogy később fedezek fel eddig nem látott jelenetet, és ez ad egyfajta újdonságérzetet. Például jó érzés volt felfedezni, hogy a második évad első része az abszolút kedvenc Haikyuu!! zenémmel, a Zasshoku-val indul. Mintha az anime készítői is tudták volna, hogy ez a legjobb zene, amit az animének írtak.
3. A Haikyuu!! az Haikyuu!! Nem lehet elégszer megnézni. Valahányszor megnézem, ugyanazzal a lelkesedéssel teszem ezt, mint amikor először láttam.
4. Az utóbbi időkben több minden iránt is elvesztettem a lelkesedésemet. Bár olvastam olyat, hogy előfordul, hogy bár valaki nagyon szeret valamit csinálni, a lelkesedése iránta nem konstans, 100%-os. Normális, hogy előfordul, hogy valamit nem szeretünk annyira, éppen már foglalkoztat aztán később ugyanazzal a lelkesedéssel csináljuk. Érdemes ezt elfogadni, de talán addig is érdemes tenni azért, hogy mégis legyen kedvem japánozni, meg röplabda edzésekre járni. Most ezek vannak háttérben nálam.
5. Jön a 4. évad! Kell ennél nagyobb érv arra, hogy a Haikyuu!!-ról szóljon megint minden?

Az animét már csak azért is érdemes újra megnézni, mert újra az eredeti művet látom benne, és nem a sok esetben idétlen fanartokart. Bár azt azért hozzáteszem, hogy nekem is megvan a magam teóriája a Haikyuu!!-val kapcsolatosan, lehet, hogy majd egyszer közzé teszem. De inkább azt gondolom most, hogy az másoknak is csökkentené a sorozat színvonalát, úgyhogy most nem. Az még formálódhat, ahogy új információkat gyűjtök. Addig is élvezem az animét.

Angol vs. Német rádióadó

Rádiót legtöbb esetben nemcsak a zene miatt hallgatok, hanem mert átjön annak a helynek a hangulatvilága, ahonnan származik az adott rádióadó. Kicsit az elvágyódás jele is, hogy az utóbbi időkben külföldi rádióadókat hallgatok. Nem utolsósorban minőségi magyar rádióadót szerintem nemigen lehet manapság mondani. Nagyon nem tetszik az a tipikus állandóan vidám, minden szép és jó beszédstílus, amire teljesen nyilvánvalóan rájátszanak. A hírek meg...

Maradjunk annyiban, hogy vannak jobb rádióadók Európában. Ahol bár a beszédstílus ugyan hasonló, mint a magyarok esetében, mégis jobbam elhiszem nekik. Ebbe jó eséllyel az is közrejátszik, hogy az angol és a német alapvetően optimistább nép, és ez hozzájárul ahhoz, hogy még ha rá is játszanak a beszédstílusukra, mégis hitelesebbnek hangzik a beszédük.

Az utóbbi kb. 2 hónapban alapvetően német rádióadót hallgatom (Radio Köln), amiről írtam is korábban. Zenei téren továbbra is nagyon jó, mert változatos a zenei kínálat, és mivel szeretem a német nyelvet hallgatni, így számomra ideális. De az utóbbi időkben visszaszoktam az angol rádióadóra, amit hallgatok néha (Heart North West). Azért, mert a Google profilomban fotóalbumokba tettem a képeket, és jó sok képet tárolok ott amit Angliában fényképeztem, és ahogy nézegettem őket, megragadt a környék hangulata. Ezt a rádiót szoktam hallgatni, amikor Angliában vagyok. Szeretek Angliában lenni, mert kellemes, nyugodt hangulata van. És ez arra inspirál, hogy minél többet legyek kint, mozgékonyabb vagyok ott.

Hogy egy kicsit jobban megélhessem ennek a hangulatát, hallgatom itthon az angol rádióadót. Az elején szívesen hallgattam őket, de most már kezdek belefáradni abba, hogy sokszor hallok egy-egy dalt. A Heart ugyanis nem a változatosságáról híres. Úgy képzelem el, hogy van kb. 100-150 dalból álló repertoárjuk, abból válogatnak. Ugyanis gyakran előfordul, hogy egy nap több dalt is megismételnek. De nemcsak egy nap, hanem hosszútávon. Egy idő után kifejezetten idegesítő már isten tudja hányadjára hallani olyan dalokat, mint például a Backstreet Boys: Everybody (Backstreet's Back) vagy Amy Winehouse: Rehab. Van még néhány, amit időtlen idők óta megállás nélkül nyomatnak. Egy ilyen sokadik lejátszás után döntöttem úgy valamikor hónapokkal ezelőtt, hogy többet nem hallgatom ezt a rádióadót. Persze egy bizonyos idő után mindig visszatérek hozzájuk, de ez a lelkesedés tart pár napig, amíg nem hallom sokadjára akár a fentebb említett két dalt, aztán megint elegem lesz. Pedig még csak nem is zavarna annyira a "Turn up the feel good!" szlogenjük. És olyan néven futtatott műsorblokkuk, mint például "Feel good weekend" meg ilyenek. Bár tény, hogy aki egy kicsit gondolkodik, abban joggal merülhet fel a kérdés, hogy aki állandóan jól érzi magát, az mihez viszonyítja a maga "jó érzését"? Mennyire becsüli meg azt, hogy jól van? Ugyanakkor aki volt már Angliában, az tudhatja, hogy a britekre rettenetesen jellemző ez a "feel good" attitűd. Például ha születésnapot, ha karácsonyt, ha szilvesztert ünnepelnek, ők azt nagyon megünneplik. Szeretik kívülre azt mutatni, hogy ennyire jól érzik magukat a bőrükben, persze, hogy mi van belül, az megint más kérdés. Hasonlóképp vannak egymással is. A britek sokkal közvetlenebbek egymással. Még a régóta nem látott, nem annyira közeli ismerősöket is nagy örömmel, öleléssel köszöntik. Úgy, ahogy mi szinte csak az igazán jóbarátainkat, családtagjainkat. Persze, hogy a britek részéről ez mennyire hiteles, az megint csak más kérdés. A lényeg az, hogy amilyen az angol kereskedelmi rádió, az kellőképpen reprezentálja az angol mentalitást. De azon is el szoktam gondolkodni, hogy igazából ezzel nincs gond. Igazság szerint ez az attitűd is hozzájárul ahhoz, hogy szeretek Angliában lenni. Rájöttem arra, hogy ha elengedem azt, hogy nem mindenki közeledik hozzám őszintén, és nem veszem annyira komolyan (érzelmileg), hogy megölelnek, akkor miért is ne? Az ölelés maga jó dolog. Aki meg tényleg kedvel, azt úgyis lehet érezni, és attól tényleg jól esik, ha megölel. A többiek meg kellemesebbé teszik az Angliában eltöltött időt. Viszont a rádióban is folyamatosan arról beszélnek, hogy milyen változás várható a Brexit után. Ezt rettenetesen lehangoló hallani. és ez is visszaveti a lelkesedésemet Anglia iránt. Mondjuk engem érdekel, hogy mennyivel lesz másabb Angliába utazni? És akkor is nehéz dolgom lesz, ha úgy döntök, hogy kimennék ismét szerencsét próbálni, hogy a nővérem kint él? Az biztos, hogy az angolokra nehéz időszak vár, ha tényleg kilépnek az EU-ból.

A német rádióadót viszont ha hallgatom, akkor sokkal hosszabb ideig egyhuzamban. Változatos a zenéjük, és a beszédstílus sem olyan, hogy mindenáron azt promózzák, hogy mennyire jól vannak. Nyugodtabb, kellemesebb, és az egész valahogy természetesnek hat. Szeretek beszélgetni a német ismerőseimmel, mert természetesnek érzem azt, ahogy viszonyulnak hozzám. Rendesek, jó fejek, némelyeknek még humora is van. Nem utolsósorban gyakorlom velük a német nyelv használatát. Nem mondom, most is nagyon nehéz. Most is előfordul, hogy csak a névelő miatt nézek ki a szótárban egy-egy szót, amúgy azt tudom hogy van németül. De hát a névelőtől függ a ragozás ugye... De azt például már egész jól tudom magamtól alkalmazni, hogy összetett mondatoknál mely kötőszó után milyen szórend van. Nem feltétlen forradalmi a megállapításom, de német ismerősök által nagyon jó gyakorolni. De mivel még nem voltam se Ausztriában, se Németországban még, ezért csak így tudok a németekről véleményt mondani. Közvetlenül, személyesen nem ismerek egyet sem. De mindenki, aki találkozott németekkel, mind azt mondják, hogy nagyon rendesek, segítőkészek és közvetlenek.

Úgyhogy ha választhatnék (márpedig miért is ne választhatnék), akkor egyértelműen a német rádiót hallgatom szívesebben. Többféle zene szól, és természetesebb a beszédstílus. Nem utolsósorban a német nyelv hangzása nagyon közel áll hozzám.

Láthatatlan javítás

Importálva a Wordpress-es blogból.

Dolgozok most ezen a blogon, hogy jobb legyen, áttekinthetőbb. Egészen pontosan a kategóriákat és a címkéket rendezgetem. Rengeteg kategóriát fogok törölni, és csak a legfőbbek maradnak meg. Például: Nintendo, Anime, Film, Zene, Anison. Illetve a filmen, zenén belül meghagyom az adathordozókat (CD, DVD, stb.) Ha jól emlékszem, kb. 420 kategória volt, most tartok kb. 327-nél. Azt gondolom, hogy a végére kb. 40-50 lesz. A címkéken belül pedig sok a félreírt, duplázott címke. Azokból 900 körül van... Azokkal később fogok foglalkozni. A kategóriáknál átnézem az összes postot, és törlöm az egyes "tematikus" kategóriákat. Például animén belül volt olyan, hogy "Slayers" vagy "One Piece", ezek törölve lesznek, és minden csak anime kategóriájú lesz. Közben a címkéket is átírom a helyesre. A címkéken belül lesz a Slayers és a One Piece, így lesz értelme mind a kettőnek. Kategórián belül csak az Anime lesz. Ha kész lesznek a kategóriák, akkor a címkékkel már sokkal könnyebb dolgom lesz, mert már csak törölni kell a szükségteleneket, félreírtakat, mivel azokat is folyamatosan javítom. Ha ez is meglesz, akkor áttekinthetőbb lesz, és kikerülhet minden a blogba, és lehet választani.

Tervezem, hogy visszaköltözzek ide, és minden blogpost egy helyen legyen. 2015 elején találtam ki, hogy témánként kerüljenek külön blogokba az írásaim. Ennek több oka is volt. Egyrészt, azt olvastam, hogy a tematikus blogok népszerűbbek, másrészt meg többen is mondták, hogy például a videojátékos írásaimat örömmel olvassák, de az animések nem érdeklik, harmadrészt meg minden blogmotornak megvan a maga előnye, "hangulata", ami miatt jó azt használni. De hát a hiányosságok is bőven kijönnek. Nincs olyan blogfelület, ami tökéletes lennem Ezeket venném most számba:

• blog.hu: Ezt azért szeretem, mert magyar. Így jobban "magyar-érzetetű" lesz a blog. Alapvetően ennek a legegyszerűbb a kezelőfelülete, ellenben csak itt lehet alapvetően táblázatot létrehozni. Ami viszont rettenetesen bosszantott, és visszavetette a lelkesedésemet, hogy a címkék közül nem listázza ki azokat, amikben kettőspont van Márpedig játéknál nem nehéz kettőspontot használni: "The Legend of Zelda: Twilight Princess". És ezeket nem listázza... És sajnos a blog.hu-nál nincs címkekezelő, hogy lehessen azokat kezelni, így az összes blogpostban külön-külön kéne átírni. Amikor a supportban kértem segítséget, hát csak széttárták a kezüket, hogy ez van. Hát akkor én is széttárom a kezem, és elköltözök onnan.
• Blogger: Ez azért jó, mert Google. És akinek van Google profilja, az miért is ne használhatná ki teljes körűen a benne rejlő lehetőségeket? Ezért kezdtem el azt használni. Ennek a kezelőfelülete inkább minimalista, mint egyszerű. Ennek HTML-je furcsa, mert "div"-ben formázza az írást, és nem "p"-ben. így némileg másképp néz ki. Kétszer kell entert nyomni, ha bekezdést akarok váltani, meg ilyenek. Előny viszont minden felületen egységes külső-beli beállítási lehetőség van. És mivel szeretem a két oldalú oldalsávot, ezért ez egyértelműen előny a bloggernél. Egyszerűen azért szeretem, mert áttekinthetőbb. Bal oldalon lennének a kategóriák, címkék, jobb oldalon meg az egyebek: Keresés, impresszum, Twitter, Instagram plugin és egyebek. Viszont ami idegesítő, hogy a címkék összesen 200 karakter hosszúak lehetnek. Például egy éves összesítésnél, ahol különböző animéket, előadókat említek meg, ott azért meglódulnak a címkék. A másik komoly hiba, hogy a képeket csak 1600 pixel szélesen jeleníti meg maximálisan, nem abban, amibe feltöltöm.
• WordPress: Konkrétan itt van a beállítási lehetőség. Meg az egész a maga modern felületével sokkal inkább menő blog-feelinget ad. Meg hogy külön vannak választva a kategóriák, címkék, az sokat lendít az áttekinthetőségen. De a hiányosságok is, mint például hogy nem lehet csak úgy táblázatot létrehozni, azon könnyen lehet segíteni: Beírom a HTML-felületbe a kódot és kész. Kinézetre és külsőre ez tetszik a legjobban, ugyanakkor habár sok a sablon van, de a beállítási lehetőségeket erősen korlátozták azzal, hogy csak prémium felhasználók számára érhető el a CSS-felület. Meglátom, milyen lehetőség van a prémiumnál, és ha úgy döntöttem, hogy végleg ideköltözök ismét, akkor elképzelhető, hogy előfizetek, ha további számomra releváns előnyt nyújt.

Igazából nagyon hajlok arra, hogy visszaköltözzek ide, és minden egy helyen legyen megint. Aztán mindenki azt a postot olvassa, ami neki tetszik. Csak ez nemcsak azzal fog járni, hogy a kategóriákat, címkéket rendbe tenni, hanem az összes blogpostot ide áthozni 2015-ig visszamenőleg. Meglátom, hogy haladok a kategóriák és címkék rendezésével, akkor milyen lehetőség lesz akkor, és megfontolom majd akkor, hogy végleg itt legyen minden. Akkor itt lenne minden Wii U, Nintendo Switch, post, sőt, az a rengeteg Haikyuu!! írás, amit idén ejtettem meg az animés blogomban. Úgyhogy miért is ne?

Given karaokék

Régen írtam ide, pedig folyamatosan nézek animéket, csak nem éreztem késztetést arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. Ez többek között amiatt van, mert nem éreztem, hogy olyan gondolatoom van egy-egy animéről, hogy kiírjam. Na meg rengeteg más dolog történt az elmúlt egy hónapban. Egyrészt az egyetem is sok időmet elveszi, komolyan készülök rá. Ráadásul bekerültem egy párkapcsolatba, és az egész annyira hihetetlen számomra, hogy velem is megtörtént.

Határidő közeledtével vagyunk az őszi MondoConra a karaokék esetében. Erre sincs nagyon hangulatom. Lefoglaltam az Initial D és a Slam Dunk karaokéit. A Slam Dunk-hoz nagyobb kedvem van, mert sokkal hangulatosabb anime. Erről az animéről is nagyon szeretnék írni. Ott is van a vázlatok között, de nem tudom, hogyan fejezzem ki a gondolataimat, hogy egyéni is legyen, meg vállalható is legyen. Az biztos, hogy látom, hogy miért volt annyira kedvelt anime a '90-es években. Összehasonlítva a korabeli shounen animékkel innovatív volt, és nem utolsósorban valóságos. Bővebben majd ott.

Meg is van az első opening karaokéja, de a Given opening és ending karaokéit is megcsináltam. Ezt is ígértem, másrészt meg sokan örültek neki. Nem hiába, népszerű anime lett, és ami a nagyobb szó, hogy nem hiába. A Given nemcsak a 2019-es nyári szezon, hanem az egész BL-műfaj egyik legkellemesebb meglepetése. Bár már az első résztől kezdve éreztem, hogy az opening problémás lesz. Mint ahogy az is lett. Borzasztóan logikátlan a ritmusa, nagyon nehéz volt időzíteni. A másik komolyabb probléma, hogy maga a dal sem olyan, hogy inspiráljon arra, hogy hallgassam. A szöveg valóban reflektál az anime érzelmi mondanivalójára, de a zene és a ritmus egyáltalán nem harmonizál vele. Elképzeltem magamban, ahogy tökre vidáman éneklem, hogy "minden, amit adtál, az életem része lett" (nem emlékszem így pontosan a szövegre). Pedig az animéből nyilvánvalóan kiderül, ami a másiktól kapott, az sokkal inkább fájdalmat okoz neki, hiszen eszébe juttatja a hiányát. És nem ez az egyetlen BL-betétdal, ami rosszul van megírva. Többször volt olyan érzésem hallgatva BL-dalokat, mintha az írójának valami megfoghatatlan, misztikus dolog lenne a homoszexualitás, amit csak mi, melegek érthetünk meg. Pedig szerintem nem vállalok nagy kockázatot azzal a kijelentésemmel, hogy a pasik közötti szerelem is ugyanolyan, mint a férfi-nő szerelem. Az anime ezt milyen csodálatosan megmutatja, de ezt a dalok esetében nem sikerült.

És mivel nem voltam inspirált abban, hogy sokat hallgassam a dalt, ezért nagyon nehezen ment a karaoke elkészítése. És ilyenkor az 50%-os lassítás sem segít sokat, hiszen nem hallottam sokat ahhoz, hogy megmaradjon bennem a dal ritmusa, dinamikája. A karaoke készítése közben többször eszembe jutott a Haikyuu!! - Ah Yeah!! karaokéja, amit hasonlóképpen gyűlöltem csinálni. Annak is logikátlan nem odaillő az ének ritmusa, nem illik a dal dinamikájához. A Given esetében jobb az ending, de ott meg az éneket nem díjaztam. Legalábbis számomra túl érzelgős, és a srác énekhangját nem érzékeltem kellőképpen képzettnek, hogy hitelesen el tudja énekelni a dalt. Vagy nem élt meg olyan krízist, amiről a dalszöveg szól. A hangterjedelme amúgy megvan, én nem tudnám kiénekelni a legmagasabb hangokat a dalban. De mégis... Nem az én világom. És igazából azért nem vagyok elragadtatva a 9. részben elhangzott Fuyu no Hanashi daltól sem, mert nem jött át az érzésvilág. A jelenetek viszont nagyon hatásosak. Ahogy Uenoyama megtört Mafuyu által kiénekelt érzelmektől, és megcsókolta... Az bármelyik romantikus anime dicsőségére válna. És itt nyilvánul meg az, hogy maga az anime végig hiteles, de zeneileg nagy bukás. Nagy kár érte, de még így is magasan a legjobb BL-anime, amit eddig láttam.

Legendás állatok: Grindelwald bűntettei O-ringes Blu-ray

Most, hogy az utóbbi időkben több Harry Potter Blu-ray-t vettem, és meglett a Legendás állatok és megfigyelésük, ezért kicsit többet foglalkozok most a Harry Potter-rel. Már a megjelenésekor nézegettem a Legendás állatok Grindelwald bűntettei kiadásokat, hogy melyeket venném meg. Nagyon számítottam a díszdobozos duplalemezes DVD kiadásra, ami volt a Legendás állatok és megfigyelésüknél, mert az nagyon szép volt. De ahogy néztem több Media Markt-ban, majd online is, láttam, hogy csak sima DVD-s kiadásban jelent meg. Valószínűleg azért, mert az első filmet díszdobozos kiadásban még most is lehet kapni... Tehát nem volt rá igény. Ami abból a szempontból érthetetlen, hogy kifejezetten igényes kiadásról van szó. Kár, érte, így csak sima, egylemezes kiadásban jelent meg DVD-n a második Legendás állatok film. A díszdobozos DVD magára marad a gyűjteményemben.

A Blu-ray kiadás kapott egy díszdobozos duplalemezes kiadást. Mondjuk az, hogy duplalemezes, arról nem tudtam, de maga a borító nagyon tetszett. El is határoztam, hogy ha lesz rá anyagi lehetőségem, ezt fogom megvenni. Erre most adódott lehetőség. Arra számítottam, hogy más lesz a belső borítója. És szerintem pont ez néz ki jobban az egylemezes Blu-ray kiadáshoz képest. Pártolom azt, hogy több kiadásban jelenjenek meg a DVD-k, Blu-rayek, így mindenki ki tudja választani a számára megfelelőt. Számomra ez a kiadás ideális, és igazából én már azzal is megelégedtem volna, ha csak egy lemezt tartalmaz. Tetszett a borító és a díszdoboz is. De amikor kibontottam, és láttam, hogy két lemezt tartalmaz, meglepett. Azt láttam az elülső borítón, hogy eddig nem látott jeleneteket tartalmaz, de azt hittem, hogy az ugyanúgy van, mint ahogy az extráknál szokott lenni, néhány kimaradt jelenet. De hogy egy egész lemezen külön az egész film a kimaradt jelenetekkel... Ez kellemes meglepetés. A bővített változat csak az angol szinkront tartalmazza, magyarul felirattal nézhető meg.

Azt is meg fogom nézni, ma az eredeti filmet néztem meg. Egészen pontosan most láttam harmadjára. Először nem sokat értettem belőle, mert Angliában néztem meg tavaly december végén, természetesen angol hanggal. És bár alapvetően egész jó az angol tudásom, az angol beszédet nagyon nehezen értem meg. Sehogy nem áll rá a fülem az angol beszédre, amikor emelt szinten érettségiztem angolból, akkor is a hallott szöveg értése okozta a legnagyobb nehézséget. Ezért nem nagyon értettem a történetet, amikor először néztem végig. És mivel eléggé összetett, ezért nem is élveztem teljes mértékig a filmet. Ugyanakkor tetszett, mert érzékeltem, hogy komolyan hozzátesz a Harry Potter univerzumhoz, ezért úgy döntöttem, hogy amikor hazajövök Magyarországra, megnézem itt is magyarul. Erre január elején sor is került, hát, értve a szöveget ég és föld volt a különbség. Összeállt a történet, és sokkal értékesebb lett számomra az egész film. Jó volt ott Angliában is megnézni az angol barátokkal, ismerősökkel, de hát fontos, hogy értsem is, amit nézek. ^^' És ez emelte a Legendás állatok és megfigyelésük értékét is, hiszen a második film kiválóan kiegészítette az első film történéseit, új meglátásba helyezte az eseményeket.

Tehát érdemes megvenni ezt a kiadást. És kíváncsian várom a következő filmet. Ha jól emlékszem, 5 filmes lesz az egész Legendás állatok történet. Arra nem emlékszem, ha írták, hogyan fog kapcsolódni majd a Harry Potterhez, de nagyon kíváncsi leszek, hogy hova fut ki a történet a végére. Ha valóban nincs teória arról, meddig jut el a film, én arra tippelek, hogy fogunk találkozni Voldemorttal fiatalkorában. Ha úgy vesszük, nem sokkal vagyunk előtte. Nagyjából akkor született, amikor a Legendás állatok film játszódik. Ha jól emlékszem, a harmadik filmet 2021-re ígérték, biztos, hogy meg fogom nézni a moziban.