Trigun végignézve

Igazából azóta megvan a Trigun DVD sorozat, amióta megjelent Magyarországon, és tisztába voltam azzal is, hogy sokan mennyire szeretik, de csak most szántam rá magam, hogy végignézzem az animét. Nemcsak azért hagytam abba, mert nem jött be annyira, hanem mert a magyar szinkronja se tetszett. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel a DVD-n a japán hang is rajta van, ezért megnézem úgy, magyar felirattal. Ezen tett mára végrehajtás alá került. Hát igen, azért el kell ismerni, hogy lényegesen jobb egy animét japánul nézni, mint magyarul. Annyira érződik a különbség, hogy a japánok seiyuu-iskolában tanulják ki a szakmát, míg itt Magyarországon ugyan sok esetben képzett színészek adják az animéknek, de azért a japán hangjátékkal egy nyelv szinkronja sem hasonlítható össze. Néha nem értem, hogy miért folytatnak egyesek keserves harcot azért, hogy legyenek animék magyarul, amikor a magyarok nem képesek visszaadni a hangjukkal egy-egy szereplő érzésvilágát.

Japánul már nézhető volt az anime, bár azért most is érzékeltem, hogy miért nem voltam már annak idején sem elragadtatva tőle. Persze, értem a titokzatosságot, hogy Eszeveszett Vash, akinek fején $$60 milliárd van, városokat rombol le, de egyetlen embert sem öl meg... És sokan szeretik benne ezt a bohókás jellemet, azt a lazaságot, ezért is lett ennyire népszerű az anime. A személyisége persze humorforrással is szolgál, sokan el nem tudnák képzelni, hogy pont ő lenne az a bizonyos Eszeveszett Vash. És több kifejezetten kemény csávó jelentkezik, hogy bizony ő az.

Aztán érdekes kontraszt a második felétől, hogy behozzák Vash múltját, a vadnyugatot szinte teljesen háttérbe szorítják, és bejön ez a mechás közeg. Igazából nem nagyon tudom összekötni a két közeget, gondolom a vadnyugaton van a testévre, ott tudja megkeresni őt, ha már le akar számolni. De az egésszel nem igazán tudtam azonosulni. Egyébként sem voltam oda Vash-ért. Egyszer végignéztem, volt egy hangulata, de azt hiszem, újszerű állapotban marad a DVD.