Japán Live-action csomag

Kipróbáltam a japán aukciós rendelést, tegnap megérkezett a csomag, mely az alábbiakat tartalmazza:

• Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action Blu-ray
• Cheer Danshi!! live action limited edition Blu-ray
• Cheer Danshi!! Road to BREAKERS!! Making of DVD

Sajátságos módon működnek a japán aukciós oldalak, érdemes többen összehozni egy rendelést, mert akkor lehet spórolni. Én is waka barátommal rendeltem együtt. Igazából ő ajánlotta fel a lehetőséget, mondta, hogy rendel magának ilyen oldalról, és tudta, hogy van néhány DVD és Blu-ray a kívánságlistámon, így felvetette a közös rendelés lehetőségét. Én meg éltem vele.

Aukciós oldalról rendelni, ugyanis nem olcsó. Az dobja meg a végösszeget, hogy nem közvetlen a tulajdonostól kapjuk meg a terméket, hanem a weboldal üzemeltetői rendelik be, és postázzák ki nekünk. Ennek következtében nemcsak a nemzetközi szállítási díjat kell kifizetni, hanem a helyit is, hogy megérkezzen az eladótól a központba a termék. Erre jön rá a kezelési költség, és csak ezután szállítják ki hozzánk, és még meg is vámolhatják a Magyar Postán. Mi ebből a szempontból szerencsések voltunk, mert pont azon összeghatár alatt maradtunk, hogy nem kellett vámot fizetni csak ÁFÁ-t, plusz a postának a kezelési költséget.

De még így is azt mondom, hogy okosan kell összehozni a rendelést. Sajnos a közös rendeléssel sem lehet igazán sokat spórolni, ugyanis a weboldal a helyi kezelési költséget termékenként számolja el, nem egybe az egészet. A költségekről külön táblázatot is vezettem, ezt itt meg is osztanám.

És hogy mit kaptam? Ki lehet jelenteni, hogy a termékek minősége kárpótol a plusz költségért! A japánok nagyon értenek a minőségi kiadványokhoz! A Cheer Danshi!! limitált kiadása sok extrát tartalmaz, kezdve azzal, hogy triplalemezes.

A kiadvány tartalmaz még egy képeslap csomagot, plusz egy papírból készült állványt is a lapoknak. Mellékeltek továbbá egy nagyméretű posztert a szereplőkről.

Ami a filmet illeti, az anime minden hibáját kijavították. Talán itt nem említettem még, de a Cheer Danshi!! egy olyan anime, aminek nagyon jó az alapötlete, de a megvalósítás erősen problémás. A 12 epizód alatt ugyanis annyi karaktert tuszkodtak egy csapatba, hogy örülhetünk, ha levegővétel közben látjuk őket, nemhogy a  mélységükben megismerni őket. Ezzel szemben a live action movie csak a hét szereplő srácra fókuszál. Őket viszont már meg lehet ismerni a maguk mélységében, így a sportág is értelmet nyer. Ráadásul semmi hiányérzetet nem hagy maga után, így kimondhatjuk, hogy aki ezt a movie-t megnézte, az a lényeget látta.

Most fogom másodjára megnézni. Azért is hagyott kellemes emléket a film, mert december 31-én néztem meg tavaly és kifejezetten kellemes érzés volt a filmmel zárni az évet. Ez azt hiszem, sokat elárul a minőségéről.

A kiadvány hátulja is nagyon jól néz ki. Hogy miért adták ki külön lemezen a making of filmet és miért nem a limitált kiadvány mellé csomagolták, nem tudom, de mindenképp érdekelt.

Meglepetésemre a Making of DVD-hez is csatoltak képeslapot. Más képek vannak benne, ezek is helyet kapnak az állványon.

A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action movie-t meg most volt lehetőségem először megnézni, mert interneten tudomásom szerint sehol nem lelhető fel. Köztudott, hogy elég nagy a korkülönbség a manga és az anime között (12 év), még a manga megjelenése után nem sokkal jelött ki a live action. Egyrést ezért sem érdemes összehasonlítani a live action movie-t, másrészt, mert a manga stílusa annyira különbözik az animétől, hogy ha nincsenek ott a nevek, senkit nem ismernék fel.

Ami a movie-t illeti, ezen azért látszik, hogy nincs teljes mértékig feldolgozva a történet. Csak Kurahara Kakeru-t és Kiyose Haiji-t ismerjük meg mélyebben, a többiek szinte a végig háttérben maradnak. Míg az animében mindenki szerepet kap. Ugyanakkor a történet olyan különlegesen magas színvonalat képvisel, hogy bár a Production I.G a lehető legtöbbet hozta ki animáció formában a történetből, az az érzésem támadt a film nézése közben, hogy ez a történet csak film formájában működik igazán. A színészek remekül alakították a karakterüket, amennyire csak lehetett, a film keretein belül átadták a futás jelentőségét. De azt gondolom, hogy a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru élőszereplős sorozatként ütne igazán. Ha kellően komolyan venné mind a stúdió, mind a színészek, rátenné a koronát a mangára.

Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy ha előbb a filmet láttam volna, akkor biztos, hogy instant 10 pont lett volna. Volt annyira jó a film, hogy ne tűnjön fel a hiányossága. Az anime egészítette ki a maga hosszúságával, ott kapott mindenki szerepet. De minden további nélkül érdemes megnézni a filmet is, mert méltóképp dolgozza fel a manga történetét.

Promóciós hétvége

Hogy mennyi minden történt a hétvégén... Alig hiszem el. Szép és jó volt, érdemes volt menni. Fantasy Expo volt ezen a hétvégén. Ez volt az első alkalom, hogy a Hungexpóban volt. Érdekelt is, hogy mit hoznak ki belőle. Lássuk is.

Szombat

Vicces a Nintendo Sound Clock Alarmo ébresztésére ébredni. Amikor játékzenét hallasz, közben fénylik is a nagy gomb, csak úgy lestem, hogy ki az isten játszik éjnek idején a szobámban? Ja, hogy már hajnali 4 óra van... Máris felkelek. A szokásos hajnali vonattal utaztam, ami 5.32-kor indult, így 8.15-re értem be a Keleti pályaudvarra. A vonat pontos volt, így Gábor barátomnak nem kellett sokáig várnia a parkolóban. Gyorsan eljutottunk a Hungexpóhoz, de a parkolás nagyon nehezen ment. Az is baj volt, hogy én elég későn tudok csak Pestre menni, amikor a parkolók nagyrésze már foglalt volt. De volt néhány olyan kocsi, amely két helyet foglalt. Nincs jogosítványom, úgyhogy ebben nem tudok bennfentesként nyilatkozni, de ismét bizonyosságot nyert, hogy a parkolás sokaknál tényleg kardinális kérdés.

Ha nehezen is, de kikecmeregtünk. Aztán betérni és összerakni a technikát. Itt csak a távirányító hiánya okozott problémát, mert a telefon valami miatt össze-vissza kommunikált az Orion TV-vel. Végül csak szükség volt a távirányítóra is. De miután az meglett, utána gyorsan kész lettünk, és lehetett hozzánk is jönni. Így néztünk ki a Fantasy Expón szombaton.

A Nintendo World Championships-szel jöttünk ki. Eleinte nehezen jöttek az emberek. Aztán, amikor jöttek és próbálták, nem is feltétlen érdektelenséget láttam, hanem hogy nem érzik a játékot. Nem tudják, hogy mit kell csinálni, ezért ott és akkor nem köti le őket. Úgyhogy döntöttem: váltani fogunk. A Mario Kart 8 Deluxe lesz terítéken. Pár perc múlva kisebb tömeg gyűlt össze az asztalunk körül. Minden világos lett. Egy igazán jó, kommersz játékra van itt szükség, amivel még az is el tud játszogatni, aki nem igazán tudja, miről van szó. A rendezvényünk iránt pedig megugrott az érdeklődés. Tehát így mennek itt a dolgok...
Ilyenkor nekünk is jobb egyébként, mert amíg csak lézengtek az emberek, addig én is jobban éreztem, hogy csak pár órát aludtam az éjjel, aztán ahogy fellendült a forgalom, én is elkezdtem élvezni a dolgot. Ilyenen is múlik a kiállítás sikeressége.

Mivel a kiállítói jegyemmel a PlayIT!-re is átmehettem, ott is szétnéztem. Érdekelt a Nintendo stand is, meg a szórólapok is, mert a honlapon láttam, hogy új szóróanyagok jöttek ki. De csak Mariósat találtam. Viszont az egyik csaj Super Mario Party Jamboree-s zászlót osztott azoknak, akik kipróbálják a játékot. Jó ötlet, én is tettem egy próbát, jó is a játék.

Meg jó is volt a Nintendós stand. Három részre volt osztva: Két szélen volt a Nintendo Switch Sports, középen meg a többi játék.

Meg Sakman Regamex részlegét kerestem, de akármerre köröztem, nem találtam. Visszamentem, és megkérdeztem Gábort, hogy hol van (ő már járt ott), mire megtudtam, hogy a túlvégen van sarokba szorítva. 12 TV-vel és retro konzollal jött ki. Nintendo, Sega, PlayStation és néhány extrém régiség volt terítéken.

Sakman odaadta a rendelt DualShock nélküli PlayStation controllert, majd visszamentem. Nálunk aztán már egész nap volt forgalom. Sokkal gördülékenyebben telt a nap többi része, mert azáltal hogy az emberek nagyjából tudják kezelni a Mario Kart 8 Deluxe-ot, a beszélgetés is kötetlenebb volt a játékokról, a tevékenységünkről. És nem azt kellett hosszú perceken át ecsetelni, hogy ezt és ezt kell csinálni, és talán megértik az emberek, hogy miről van szó. Úgyhogy a recept ezek után a következő: Könnyedebb játékok, és csak akkor viszünk bonyolultabbat, ha vagy vadonatúj, vagy valami különleges alkalma van. Kéne szereznem egy New Super Mario Bros. U Deluxe-et és egy Super Mario Bros. Wonder-t...

A nap során többször is körbenéztem a rendezvényen. Például nagyon kíváncsi voltam az Anime DumaPartira, mert a sportanimékről volt szó.

Szerintem nem szorul további magyarázatra. :) De csak az elejét hallgattam meg, mert aztán mentem vissza dolgozni. Ezekről úgyis készülnek felvételek, utólag visszanézem. Illetve wakával is találkoztam, akitől egy videokártyát vettem. Elég régi, 10 éves, tehát sokkal jobbá nem teszi a gépet, de mivel az alaplapomon nincs HDMI csatlakozó (a videokártyán viszont kettő is van), valamint mivel így nem a processzor integrált videokártyája lesz használatban, ezért a processzornak annyival kevesebb feladatot kell ellátnia. Nekem ezért is megérte.

A nap végén természetesen csökkent a forgalom, ahogy szállingóztak haza az emberek. Inkább már csak a baráti társaság maradt a végére, illetve, ahogy szétnéztem, Cinnel találkoztam még. Megnézte a részlegünket, és Mario Kart-ozott velünk egy jót.

19 óráig tartott a Fantasy Expo, utána összeszedtük a könnyebb dolgainkat és elindultunk. Mivel zárták az épületet éjszakára, ezért a nehezeket ott hagytuk. Gábornál éjszakáztam, utoljára kb. 15 éve voltam nála, úgyhogy kis nosztalgia volt ott lenni. Vacsoráztunk, megbeszéltük az aznapot, a holnapi teendőket, utána mentünk aludni.

Vasárnap

Vasárnap külön utakon mentünk, ugyanis volt a Retro Videojáték és Számítógép Börze, és ide is kértem egy asztalt promóció céljából. Így Gábor egyedül ment a Fantasy Expóra és tartotta a frontot, én meg Soroksárra, a Táncsics Mihály Művelődési Központba mentem. Itt volt egy kis zavar, mert olyan asztalra kaptam helyet, ahova nem lehetett áramot vezetni. Az volt a szerencsém, hogy volt valaki, aki nem jött el, az asztalánál már van áramforrás. Így oda költözhettem, és oda rendezkedtem be.

Most már kezdem megszokni, hogy az elején nehezen indulnak be a dolgok, de utána nagyon! Ráadásul mivel ez kifejezetten videojátékos esemény volt, így a látogatók is jobban értették a dolgokat, így én is másképp tudtam itt emberekkel beszélgetni. Nintendót természetesen ismerik, még az újakat is, az viszont sokaknak újdonság volt, hogy a Nintendo is szolgáltatja a szerverén keresztül a retro játékait. Volt olyan, aki azt hitte, hogy hackelt volt a konzol, de nem esszük olyan forrón! Beszéltem a Nintendo Switch Online-ról, szinte mindenkinek újdonság volt.

A rendezvény meg itt is nagyon érdekelte az embereket. Az volt az érdekes (egyben elgondolkodtató), hogy miután elfogytak a szórólapok (100 db-ot nyomtattam, az összeset szét tudtuk osztani), a poszteren keresztül tudtam felhívni a figyelmet az N-Conra. Egyből vitték be a rajta lévő QR-kódot, ami a Facebook oldalra linkel, és bejelölték, hogy érdekli őket az esemény. Új stratégiát dolgozunk ki az esemény hirdetésére...

Egyébként megtévesztettem néhány embert, mert voltak, akik azt hitték, hogy nálam is lehet vásárolni. Egy gyerek nagyon meg akarta venni Gábor Nintendo Switch Pro Controllerét, sajnos muszáj voltam visszautasítani. A vásár egyébként így nézett ki.

És bizony, én se mentem haza üres kézzel. Meglepetésemre, az egyik eladónál találtam magyar nyelvű Club Nintendo magazint! Mindenre számítottam, de magyar Club Nintendo magazinra egyáltalán nem! És mivel jutányos áron adta, meg is vettem. Ráadásul ez nemcsak gyűjteménybe jó, hanem olvasmánynak is kiváló lesz, hiszen van benne leírás a Super Mario All-Stars-ról, a SNES-es Aladdinról, Oroszlánkirályról, de ami mindenen túltesz, az Dévényi Tibor és az Elektor Kalandor műsora! Ebben a magazinban van kép arról a két fiúról, akik megnyerték az egész műsort. Velük mutatták be a Super Nintendót a Super Mario All-Stars-szal. 1993. decemberében volt az adás, valamikor karácsony környékén. Akkor láttam meg először a Super Nintendót és a Super Mario All-Stars-t és valósággal beleszerettem a konzolba és a játékba! Azért emlékszem a két srác arcára, mert fel is vettem videóra azt az adást, és ha százszor nem néztem vissza, akkor egyszer sem! Azóta letörlődött, azt se tudom, melyik videokazettára vettem fel, a kazetták nagyját azóta ráadásul le is selejteztem. És valószínűleg soha életemben nem fogom látni, mert az Elektor Kalandor egy reklámadás volt, ezért bár van M3 online, de szerintem a közmédia az életben nem fogja leadni. Hacsak nem vette még fel valaki rajtam kívül, és nem teszi fel YouTube-ra. A fele királyságomat megkapja!

Szintén örömteli volt, hogy árusok is érdeklődtek az esemény iránt. Jönnének az N-Conra árusítani! Örömmel várjuk őket! Itt is álljon a bejelentés: A 3. N-Contól lesz árusítás! Eredeti Nintendo konzolok, játékok és kiegészítők lesznek kaphatók. A feltételeket még kigondoljuk, egyszer összeülünk december elején, megbeszélni a rendezvény részleteit. Ami biztos, hogy csak eredeti és jogtiszta termékeket lehet árusítani. Utángyártottak még jöhetnek, de hamis konzolok (pl.: 620 in 1, meg sárgakazettás klónok) és játékok már tiltottak lesznek.

Az még téma volt Gábor és köztem, hogy melyikünk hova menjen, de hamar eldőlt, hogy én megyek a börzére, mert ez csak 15 óráig tartott, és nekem még haza is kellett vonatozni. De már 14 órakor kevesen voltak látogatók. Voltak árusok, akik már ekkor elkezdtek összepakolni. Úgyhogy az utolsó óra eléggé lassan telt el. De nem volt gond végig maradni. Innen pedig a Keleti Pályaudvarra vezetett az utam. Kényelmesen elértem a 16.10-es vonatot, azzal 19 órára már otthon is voltam.

Összegzés

Megint egy jó hétvége volt. Visszük a hírünket, eljutunk emberekhez, remélem, egy-két kapcsolat tartósabb lesz. Még nem tudom, hol leszünk legközelebb, de majd hírt adok róla. Lehet, hogy más helyeken is érdemes lenne szétnéznem.

Given válogatásalbum

A Given-ből is megjelent egy válogatásalbum "Given THE BEST" címmel annak alkalmából, hogy leadták Japánban az utolsó olyan movie-t, az "Umi he"-t, mely a manga utolsó néhány fejezetét dolgozza fel.

Jól ismerem a Given dalokat, tekintve, hogy többször is végignézem az animét, és a dalok vannak annyira fajsúlyosak, hogy meg is maradjanak az elmémben. Ugyanakkor bár őrzöm digitális formában a CD-ket, nagyon keveset hallgatom őket. Hiába #1 BL anime nálam a Given, a zene nálam gyenge pont.

De mondhatjuk, hogy ez személyes vélemény, mert ha összehasonlítom az eddig nézett BL-animék zenéivel, ki lehet jelenteni, hogy a Given az, aminek messze a legjobban kidolgozták a zenéit. Jól megírták a dalokat, hallhatóan sokat dolgoztak rajtuk. A legfőbb ok, ami miatt nem jönnek be a dalok, az az énekesek hangszíne. Se Mafuyu seiyuu-jának. Yaho Shogónak énekhangjáért, se a Centmillimental énekesének hangjáért nem vagyok oda. Hiába van egyébként mindkettejüknek nagy hangtartománya.

Ennek ellenére szívesen hallgatom a dalokat, az album az egész Given sorozaton végigmegy. Kezdve az openingtől a "Kizuato"-tól, a milliók által megkönnyezett "Fuyu no Hanashi"-n át az OVA és a Movie dalain keresztül jutunk el a végállomásig, a tengerpartig.

Amikor olvastam a mangát, meglepett, hogy Uenoyama végül átment Hiiragi csapatához gitározni. Ezt dolgozza fel a második movie, a Hiiragi-mix. A formáció a SyH nevet kapta, és nekik olyan énekesük van, akinek a hangja sokkal kellemesebb a fülemnek. Ez az a férfhang, amit szeretek! Az SyH dalok kivétel nélkül tetszenek, ráadásul az énekes is ugyanúgy nagy hangtartományban tud énekelni. Nagy kár, hogy nem ő énekli a Given dalok nagyrészét.

Az biztos, hogy az utolsó két movie hozta a legjobb dalokat. Nemcsak a SyH megjelenésének köszönhetően, hanem a Centimillimental is valami olyan csodálatos dallal zárta az utolsó movie-t (A Given THE BEST album utolsó dala), hogy ez engem sokkal jobban megérintett, mint a Fuyu no Hanashi. És nagyjából, ahogy emlékszem a manga végére, korrelál is a történettel a dal, úgyhogy az utolsó movie biztos nagyon szép lesz.

De ezzel nincs vége a történetnek, hiszen a manga folytatódik 10th Mix címmel, ami 10 évvel a főtörténet után játszódik. Elkezdtem olvasni, érdekesnek tűnik.

Újabb Nintendo ajándékcsomag érkezett

Ismét összegyűlt elegendő platina pont a My Nintendo Store-ban, így össze tudtam egy kisebb csomagot állítani.

Igencsak meglepett a felső részen látható plakátcsomag a klasszikus Mario játékokból. Még szép, hogy megrendeltem, a retro részlegem dísze lesz. Majd veszek hozzájuk egy-egy képkeretet, ezeknek makulátlan állapotban kell maradjanak. Csodálatosan néznek ki. Gyönyörű, dombornyomottak, nem is gondoltam volna, hogy ilyet valaha is kaphatok. Különleges helyük lesz.

A Mario Party Jamboree legyezők szerencsére papírból vannak, azt hittem, műanyagból. Így sokkal szebbek. Nagyon tetszik az új játék dizájnja. Meg kell hagyni, Mario és Bowser Jr. szépen összebarátkoztak azóta a bizonyos közös kaland óta a felújított Super Mario 3D World játékban. Luigi nagyon jól néz ki repülés közben, ahogy Toad is, hogy örül, hogy neki bezzeg sikerült a palacsintája. Bowser meg törheti a fejét, hogy vajon hol rontotta el.

Artworkben egyébként erős a Mario Party Jamboree, de ahogy elnéztem a játékot, ugyanúgy egyszerű és gyerekes az animáció, mint ami jellemző a Mario Party-kra, és amit nem szeretek a sorozatban.

És ha ki tudnám szabadítani a Mario & Luigi: Brothership kitűzőket... Bizony, jó helyük lenne.

A hátlapja mindegyik Mario Party Jamboree legyezőnek ugyanaz, a játék borítója. Szépen néznek ki, ez megint jó összeállítás volt.

Mission Clear!

Megvan a második Nintendo Switch játék, amit végigjátszottam! A Nintendo World Championships: NES Edition összes küldetését teljesítettem legalább A-minősítésre.

És mivel a játék legalább az A-minősítéstől adja meg a jelvényeket, ezért a magam részéről teljesítettem a játékot. Elégedett vagyok vele, nagyon szerettem játszani. Pont annyira volt nehéz, hogy meg kellett érte dolgozni, de nem az volt, hogy vért izzadtam egy-egy A-rangért.

Ez azért jó nekem, mert pont így szeretek játszani. Nemrég gondoltam vissza arra, hogy bár gyerekként nem nagyon tudtam arról, hogy bárhol is gyűjtik a rekordokat, esetleg sejtettem, hogy vannak versenyek, de soha nem motivált, hogy ezekben részt vegyek és megmutassam magam másoknak. Egyszerűen soha nem akartam a világ legjobb játékosa lenni. Ezt reprezentálja ez a játék, és hogy az A-minősítés összejött mindenhol.

Csak azt tudtam, hogy imádom ezt az egészet, és a Nintendóval akarok foglalkozni! Nos, az N-Connal, ez részint - sőt, teljesen! - meg is valósult. És ezzel elégedett is vagyok.

Ahogy ezzel az eredménnyel is.

A felső képen az egyedüli jelvény, ami hiányzik, az az online játékban teljesített három aranyminősítés. Az a jelvény megvan, amit egy aranyminősítésért kapunk, azt se volt egy leányálom megszerezni. És hogy még kettőt... Mert online játékosokkal kell megküzdeni, és a nehezebb küldetéseket kell megnyerni! Az a lényeg, hogy hét online ellenféllel kell úgy megküzdenem, hogy ők már játszottak online korábban, tehát nem élőben megy a játék. Három játékban kell győzedelmeskedni, akkor lehet ünnepelni. Nem könnyű, higgyétek el.

A piktogramokat meg érmékért lehet venni, amiket a küldetések teljesítéséért kapunk. Különböző értékük van, így ha meg akarom azokból is összeset szerezni, jó sokat kellene még játszani.

Tehát nincs még meg 100%-ra a játék, nem is mondom, hogy végleg, de egy időre elteszem most ezt a játékot, és másra összpontosítok. A végefőcím csodálatos volt, el is köszönt tőlem a játék.

Én köszönöm a lehetőséget. Találkozunk még.

Ó, és el ne felejtsem: Ez a 3000. blogpost ebben a blogban!

The Super Mario Bros. Movie Netflixen

Annak örömére, hogy Netflixen elérhető a The Super Mario Bros. Movie, mozidélutánt tartottam. Egyébként is régen néztem magyar hanggal, hát itt az idő. Mellé holland feliratot tettem, és máris teljes volt az élmény.

Valószínűleg a mostani Nintendo Switch-es élményeknek köszönhető, hogy most nagyon imádtam nézni ezt az egyébként középszerű filmet. De most tényleg élveztem minden egyes percét. Igazából azt érzem, hogy olyan lett számomra ez a film, mint a kedvenc animéim középszerű openingjei / endingjei. Ha eleget hallgatom őket, el tudom fogadni az adott sorozat franchise-ába. Hasonló a helyzet a The Super Mario Bros. Movie-val. Most már el tudom fogani, hogy az egész Super Mario franchise része. Ezért mindenképp megérte megnézni.

Kezdetét veszi az utazás

Tovább bővült a Nintendo Switch játékgyűjteményem, végre megvan a Super Mario Odyssey is! Mióta várom már ezt is! De többek között azért nem vettem meg eddig (és vártam sokáig további játékok vásárlásával), mert nagyon drágának tartom a Nintendo Switch árakat. Vissza is tudom idézni, hogy tudtam, hogy a SNES és N64 játékai is iralmatlan drágák voltak, ezzel szemben a Wii és DS játékai normalizálódtak. Meg is magyaráztam magamnak, hogy a '90-es évek nehéz időszak volt, nagy infláció, lényegesen rosszabb vásárlóerő, tehát lényegesen rosszabb volt a gazdasági helyzet. Aztán az ezredforduló után javult a helyzet, és úgy gondoltam, hogy 2006-tól fordult annyira jóra, hogy normál áron lehet a játékokat értékesíteni, hiszen javult a vásárlóerő is. De mostanra megint megváltozott a helyzet... Hozzáteszem, nem vagyok közgazdász (csak tanultam egy kicsit egyetemen), laikusként nyilatkozok most.

Akárhogy is van, amikor láttam, hogy játékok a 20+ ezerért vannak, és az árak az évek során sem csökkentek (hogy is csökkenne egy Nintendo játék ára...), döntöttem el, hogy eddig és ne tovább! Ezt már nem lehet velem megcsinálni! Továbbra sem lehet velem megcsinálni, de hébe-hóba tudok használtan venni játékokat, ezt használtam most ki. Az, hogy 13.000 forintért veszek használtan játékokat... Ha nincs rajta sérülés, akkor nem esik nehezemre átkonvertálni az agyamban, hogy "bontott, új", és akkor rendben vagyunk.

Sőt, ha a játék minőségét nézem, bizony rendben vagyunk. A másik ok, ami miatt ennyit vártam a Nintendo Switch játékokkal, hogy amikor próbáltam a játékokat, valamiért nem ragadtak meg. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen azt gondoltam, hogy kiöregedtem, kész, vége! Ennyi volt a Nintendós korszakom. Csak elfelejtettem valamit: Mindig nagyon megnöveli az adott játék értékét (és ez másra is igaz), ha a saját példányommal játszok. Tehát a birtoklás az egyik kulcs... Na, ezt fejtse meg valami pszichológus... Mert természetesen elkezdtem a játékot, és imádom! Imádom minden egyes pillanatát, nem gondoltam volna, hogy van még Mario játék, ami elvarázsolhat. De ez történt! Már az első percektől is, és ez több mint ígéretes. Lehet, hogy ez lesz az első olyan játék, amit YouTube-on kommentálni fogok. Majd az angol profilommal fogom akkor játszani. Mindenesetre oly sokat lesz a Nintendo Switch használva... Nem mintha eddig nem lett volna. Gyakorlatilag szerencse, hogy mind a két profilomon végigvittem a Ring Fit Adventure-t, így azzal már nincs gondom.

Így is bőven van mivel játszani, hiszen megduplázódott a játékaim mennyisége.

Egyik szebb, mint a másik! És mind-mind arra vár, hogy végigjátsszam! Isten bizony, nem kell már sokat várniuk.

Nagy lelkesedésemben és lendületemben összeírtam egy kívánságlistát Nintendo Switch játékokból. Nézegettem a Nintendós prospektusokat, irogattam a játékokat, egyszer csak azon kaptam magam, hogy ha mindet megvenném, magasan Nintendo Switch-re lenne a legtöbb játékom! Hát, ennyire jó konzollal van dolgunk. Úgyhogy Nintendo Switch mindenek felett! A retro játékokkal együtt és a hibrid mivoltának köszönhetően magasan a legjobb konzol! Írj ezt egy elkötelezett SNES rajongó. De itt az idő leszámolni a nosztalgiával! Bár tényleg kiváló játékok jelentek meg SNES-re, érdemes előre is nézni. Ne adj isten, vannak kihívói.

Gyakori videófelvételek

Ma megérkezett a rendelésem a Hardverapróról, az AVerMedia Live Gamer HD C985 digitalizáló kártya. Az előző ilyen szerkezetem tönkrement, úgyhogy sokáig csak retro játékból tudtam felvenni. Mondjuk az csak egy silány minőségű kártya volt valami cseh weboldalról. Első és utolsó rendelésem volt egy ilyen oldalról.

A jobb oldali az, a bal oldali Wi-Fi kártya már régóta megvan, csak megkíséreltem azt is betenni. De hátlap híján ez nem volt lehetséges. De a digitalizáló kártyát gond nélkül sikerült a gépbe csatlakoztatni, waka barátom segítségével beállítani, és rendben is működik. Gördülékenyen ment minden. Jobb minőségű videókat csinál, mint bármilyen cseh hamisítvány. Csináltam is egy próbavideót, teljesen rendben van minden.

Kicsit próbálgatom még, csinálok néhány videót, aztán hamarosan eljön az ideje annak, hogy kommentáljam a játékaimat. Egyre nagyobb késztetést érzek rá. Ha bejön, kipróbálom majd a streamelést is.

Nintendo-bőség

Régóta azzal a Nintendo Switch-es felszereltséggel élek, amit még 2021 óta megvan, amikor a konzolt vettem. Most nyáron bejött a Nintendo World Championships, de most lehetőségem volt jobban bővíteni a Nintendo Switch gyűjteményemet.

A The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ot tegnap vettem az N-Conon az adás-vételi részlegen. Ilyen alapjáték is hiányzott a gyűjteményemből. Nagyon kellett már, járszani akartam a játékkal Nintendo Switch-en is. El is kezdtem, de ugyanott akadtam el, ahol Wii U-n, még az elején. Amikor Link összegyűjti a képességeket, az Oman Ai templomban van a mágneses képesség, ahol használni is kell, hogy tovább tudjunk jutni. Tehát az a lényeg, hogy akkor kezdjük el az igazi kalandot, amikor nemcsak megszereztük a képességeket, de megtanuljuk használni is. Én próbálgatom, de egyelőre segítség kell hozzá.

Mindenesetre, ahogy írtam, a játék Wii U-ra is megvan.

Még Hollandiában vettem, ha jól emlékszem, Rotterdamban. Nem volt valami olcsó, 40 Euró, a Nintendo Switch változatot tegnap olcsóbban vettem. Örülök, hogy megvan mindkét változat. Ha majd elég ügyes és motivált leszek, mindkét változatot ki fogom játszani.

A Wii U-s változat borítója holland nyelvű. Jelen holland nyelvtudásom szerint nagyjából megegyezik a két szöveg. Ahol különbözőség van, ott a nyelv egyediségéhez alakították a szöveget, de lényegében ugyanazt jelenti a kettő. Meg a Breath of the Wild az első olyan Zelda játék, amit teljesen lefordítottak holland nyelvre. A hang megmaradt angol, de a szöveg 100% holland. A hangot meg nagy örömömre átállíthatom japánra is. Borzalmasan idegesített a mesterkélt angol beszéd. Hollandul tökéletesen értettem a szöveget, gyakorlatilag az angol beszéd olyan volt, mintha egy oda nem illő hangszer megtörné a dal harmóniáját. Remélem, japánul rendben lesz. Holnap folytatom a játékot is továbbjutok benne.

A Super Mario 3D All-Stars-nál nagyon meglepett, hogy fóliásan kaptam meg. Nem jelezte előre az eladó és az ára sem erre utalt. Tehát végsősoron jutányos volt az ajánlat. Ezt nem konkrétan az N-Con adás-vételi pultjáról vettem, a Hardveraprón találtam, és a KMO előtt beszéltük meg a találkozót, ezért nem tudtam, hogy új a játék.

Habár biztos nagyon jó befektetés a játékot újonnan megtartani, de én játszani is akarom, tehát kibontottam. Hátha végre valahára lesz inspirációm arra, hogy végigjátsszam a nyűves Super Mario Sunshine-t. Már annak idején, 2006-ban is blogoltam róla, már akkoriban is arról voltam híres, hogy én vagyok az a mario rajongó, aki gyűlöli a Super Mario Sunshine-t. Ez volt konkrétan az első olyan Mario játék, ami annyira felbosszantott, hogy az is megfordult a fejemben, hogy ököllel betöröm az ablaküveget. Nem arról van szó, hogy elakadtam, mert eléggé logikus, hogy merre kell menni, hanem az, hogy annyi irányítás van a játékban, Mariónak annyi mozgása van, hogy nem egyszer fordult elő, hogy a controllere csak egy aprót tévesztettem, és szinte a pálya elejére zuhantam vissza. Ez meg borzasztó élmény volt. Igyekszek most jobban odafigyelni. Egy ilyen példány mellett, ahol Full HD-ban játszhatom végig, bízok abban, hogy ez megfelelő inspiráció lesz. A Super Mario 64-et nem lehet elégszer végigjátszani, a Super Mario Galaxy-re még nem néztem rá, de biztos vagyok abban, hogy gyönyörű lesz Full HD-ban. Mind a három játékot végig akarom játszani. Lehetőleg 100%-ra, ha egy hajszálam se marad, akkor is!

És talán az irányítást se fogom elrontani a Nintendo Switch Pro Controllerrel.

Erre a Pro Controllerre is milyen régóta vágyok már... Tényleg sokkal jobb vele játszani. Már most imádom. Nagyon kényelmes és ergonómikus a fogása, az akciógombok nagyobbak. Sokkal jobb ezzel játszani, és bízok abban, hogy a játék is jobban fog ezzel a controllerrel menni.

És még egy kis extra a végére. 2025-re nekem The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom naptáram lesz. Ez önmagában garantálja a boldog új évet.

2. N-Con

Nagy izgalommal vártuk a 2. Nintendo napot, ami tegnap megrendezésre került. Sokat dolgoztunk rajta, sokat szerveztük, és mindent egybevetve elégedettek vagyunk az eredménnyel. Megkaptuk a nagytermet, ezzel úgy éreztük, hogy egy nagy lehetőséget arra, hogy a rendezvény dinamikusan nőjön. Mi meg ahol csak tudtuk, vittük az N-Con hírét: Fantasy Expo, Regamex Retro Videojáték kiállítás és társai. Tegnap pedig befutottunk a célba.

Végül kevesen értek be pontosan. Nekem a vonatom késett negyed órát, a többiek közül az egyik elaludt, a másik nem találja a cuccait, a harmadik útját vonat állja. Áh, ki van rúgva az egész bagázs! Csak kemény kézzel lehet rendet tartani. Komolyra fordítva a szót, szerencsére rendben ment a készülődés. Mindenki tette dolgát, így 10-re rendben elkészültünk.

A fő témakör alapvetően a Nintendo World Championships volt, ennek a témájára kreáltuk meg a plakátot. Plusz mostanra alkotta meg egyik fő segítőnk, Krisse az esemény két mascotját, Joyce-t és Connort, akik mint látható, izgatottan készültek a Super Smash Bros. versenyre.

Az emberek szépen gyűltek, a konzolok körül is hamar megtelt a létszám. Három verseny volt, az első volt a zenekvíz. Azért kezdtünk ezzel, mert papíralapú volt a kitöltés, és legyen elég idő kijavítani. Mivel szerencsére voltak jelentkezők rendesen, ezért kellett is rá az idő.

Megosztanék néhány tapasztalatot:

• Általánosságban ment a Super Mario témakör. Jó volt látni a sok mosolygó, magabiztos arcot, ahogy felcsendült egy-egy zene a szériából.
• Ezzel szemben a The Legend of Zeldánál messze nem voltak annyira magabiztosak a tekintetek. Nem is születtek annyira jó eredmények. Az felettébb meglepett, hogy az Ocarina of Time-nál Water Temple és a Spirit Temple zenéjét módszeresen összekeverték! Talán több tipp jött a Spirit Temple-re, pedig a másik szólt. Nem véletlen volt egymás alatt a két választási lehetőség. Mind a kettő az Ocarina of Time legemlékezetesebb dungeonja. A Water Temple hirdedten az egyik legnehezebb dungeon a játékban. A magam részéről szeretem, csak az zavaró, hogy Link többet vált benne cipőt, mint egy óvodás. A Spirit Temple meg talán az egész Zelda széria egyik legkedveltebb dungeonja. És nem feltétlen azért, mert annyira könnyű, mert annyira flowban van az egész, hogy ott lehet igazán érezni, hogy eggyé válsz a játékkal. Ettől válik annyira könnyűvé.
• A Mario Kartnál volt egy beugratós rész, ahol egy Mario Kart 64-ből vett Mario Kart 8 zene szólt (így az utóbbi a helyes megoldás). Arra viszont nem számítottam, hogy duplán beugratják magukat a játékosok, és egy harmadik választási lehetőséget ikszeltek be. Az is meglepett, hogy a Piranha Plant Cove zenéjét talán csak egy vagy két ember ismerte fel... Úgy tűnik, nagyon keveseknek van meg a Mario Kart 8 Deluxe DLC-je, így nem tudják, hogy az a mobilos Mario Kart Tour-ból volt. És hát a mobilos Mario Kart sem ismert errefelé.
• A Super Smash Bros. résznél nem születtek annyira rossz eredmények. De itt külön ügyeltem arra, hogy a játékok egy bizonyos aspektusból hasonlítsanak egymásra. Így nehéz volt pusztán a zene hangulatából megtippelni, hogy melyik játék zenéje szólt. Bizonyos esetekben a kérdést is úgy tettem fel, hogy több logikus válasz is lehetséges. Sikeresen be is dőltek egy néhányan.
• A hardcore szerencsére annyira nem izzasztotta meg az embereket. Sőt, az volt a nagy meglepetés, hogy voltak néhányan, akik az előző négy kategóriában nem értek el kimagasló eredményt, de a Hardcore-ra annyira belehúztak, hogy ezzel az egy kategóriával megduplázták az összpontszámaikat. A pontok duplán számítottak, tehát a helyes válasz 2 pontot ért. Itt az volt a furcsa, hogy a Metroid és a The Legend of Zelda zenéjét keverték össze.

60 pont volt a maximum. Szerencsére olyan nagyon siralmas eredmény nem született, még a leggyengébb eredmény is 22 pont volt. A nyertes pedig Ölveczky Péter volt 57 ponttal. Csak a The Legend of Zeldánál tévesztett egyet, meg a hardcore-ban. A többinél maximálisat teljesített.

A zenekvíz dokumentációja (feladatlap, megoldások, videók) itt elérhetők.

A Super Smash Bros. Ultimate verseny ug barátom szervezte le. Ezt másra bíztam, mert a SSB nem a specialitásom. Meg addig volt időm kijavítani a zenekvíz feladatlapokat. Illetve a technikai részben segítettem ug-nak, mert sehogy nem akart hangot adni a dokkolója. Azt hitte, hogy elromlott az övé, mire kiderült, hogy a jack csatlakozó volt az én laptopomhoz csatlakoztatva. De azt pont eltakarta a függöny, úgyhogy nem láttuk. Ez is csak úgy derült ki, hogy lejátszottam a hardcore kategória első zenéjét, amikor javítottam, mert olyan sokan adták meg a The Legend of Zeldát eredményül, hogy azt hittem, hogy én kevertem össze és rosszul adtam meg a megoldókulcsban a Metroidot, mint helyes válasz. De kiderült, hogy nem én hibáztam, ugyanakkor ug felfigyelt arra, hogy a zene, amit bejátszottam a hangfalból szólt. Így derült ki, hogy hol volt a baj forrása.

Ennyi technikai izgalom után pedig elkezdődhetett a Smash Bros. verseny. Az volt a nagyon jó, hogy erre a találkozóra már jöttek kiállítók is, az egyik közülük a Zúzás Fivérek, akik hardcore Smash Bros. versenyeket szerveznek. Az egyiküknek átadta ug a lehetőséget, hogy kommentálja. Nagyon jól kommentálta az eseményeket, igazi versenyhangulat volt. Egyébként volt egy diskurzus arról, hogy a verseny tárgyakkal vagy nélküle menjen, de azért döntöttünk a tárgyak mellett, hogy legyen valami meglepetés-faktora a versenynek. Tehát ne az legyen, hogy elárasztják a rendezvényt a hardcore Smash Bros.-osok és a kezdő versenyzők levegőt se tudjanak venni, hanem legyen valami esélyük. Nem utolsósorban a tárgyakat is tudni kell jól használni. Ellenben a Zúzás fivérek szívesen szerveznének a következő N-Conra egy tárgyak nélküli, ténylegesen hardcore Smash Bros. versenyt. Végsősoron én benne vagyok. Az csak nekünk jó, ha minél többen jönnek el.

Én annyira nem figyeltem a versenyt, csak itt-ott néztem a kivetítőt. De örömmel konstatáltam, hogy jól érezték magukat a versenyzők. Borzalmasan fárasztó volt javítani a zenekvízt. Nem irigylem a tanárokat, akik folyamatosan javítanak dolgozatokat, agyilag fárasztó munka. Többször belezavarodtam én is, de szerencsére hamar észrevettem, ha rosszul javítok, így végsősoron mindenkié jól lett kijavítva.

És micsoda véletlen, pont akkor lettem kész a javítással, amikor befejeződött a Smash Bros. verseny. És nagyjából addig tartott, hogy időben el tudtuk kezdeni a Nintendo World Championships versenyt. Összesen 6 nevező volt, plusz kettő jött, így összesen 8-an voltak. Ez pont egy elődöntőre futotta és a legjobb négy ment a döntőben. Nyolcan egy fordulót mentek a Challenge Pak-ben, itt a négy legtöbb pontot összegyűjtött játékos egy nagyversenyt ment a Mario Master küldetésben, ahol a cél a Super Mario Bros. speedrun végigjátszása volt. Ez a verseny is okozott némi zavart, és sajnos én is oka voltam ennek, mert nem beszéltem világosan. Többen nem értették, hogy a "hetes" játékos alatt a 7. helyen végzett játékost értem vagy a 7. controllert birtokló játékost. Látszik, hogy nincs gyakorlatom játékvezetésben, meg kommentálásban, legközelebb ezt javítani fogom.

A versenyt végül Solt Barnabás nyerte. A Super Smash Bros. Ultimate verseny dokumentációja ug-nál van, de emlékeim szerint Szöghy Richárd nyerte meg. Gratulálunk a nyertesek és köszönjük mindenkinek a részvételt. Remélem, elégedett mindenki a nyereménnyel.

Reményeim szerint nemcsak a dokumentációt kapom meg ug-tól, hanem a videókat is (felvette a versenyeket). Kreálunk majd egy N-Con YouTube csatornát és felkerülnek oda a verseny videók.

A versenyek után kötetlen játék volt. Örömteli volt a jó hangulat, meg végsősoron eljöttek az emberek, de ami csalódás volt, hogy nem sikerült elérni a 100 résztvevőt, amit célul tűztünk ki. 67 jegyet adtunk végül el, amit eddig beszéltünk, ennek több oka is van.

• Mégsem jó a vasárnapi nap. Mindenképp akartam ősszel is egy N-Cont, de már csak vasárnap volt hely. Viszont azért tartottam jónak ezt a napot, mert egyrészt csak egy napos volt a rendezvény. Tehát nem az van, hogy szombaton látott mindenki mindent, aztán vasárnap már csak a fele jön el. Ráadásul pont őszi szünet volt, így az iskolásoknak se gond, hogy másnap nem kellett készülni. De nem jó azoknak a vidékieknek a vasárnapi nap, akik másnap mennek dolgozni.
• Az jó volt, hogy jött végül négy kiállító, de ők is csak az utolsó egy héten értesültek a rendezvényről. Így ők sem tudták hatékonyan promotálni, hogy jelen lesznek a rendezvényen. Az ajtó természetesen a következő alkalomra is nyitva áll számukra.
• Változatosabb többjátékos játékok kellenek. Eddig is igyekeztünk a többjátékos mókára helyezni a hangsúlyt, hiszen az a cél, hogy együtt érezzük jól magunkat egy közös játék keretében, de többféle játékra van szükség. Jöjjön akkor a Just Dance vagy a Nintendo Switch Sports.
• Nem hangoltuk össze jól a TV és a konzolmennyiséget, így voltak üres helyek. Tehát nem tudtuk jól kihasználni a nagyterem adta lehetőségeket. Ez a legnehezebb része az szervezésnek, mert ki tud konzolt hozni, ki nem, mennyi TV lesz. Nintendo Switch controllerekből meg soha nem elég.

A hibáinkból tanulunk, én is fejlesztem a beszédkészségemet. Alapvetően szeretek beszélni közönség előtt, csak ezt sajnos még magam előtt is titkolom. Visszajelzésekből is az jött le, hogy jó, amit csinálunk, de nem használjuk ki eléggé a lehetőségeinket. A Smash Bros. versenynek örülnek, és mivel a Zúzás Fivérek bevállalta, hogy a következőt ők szervezik meg, ezért hardcore Smash Bros. verseny várható. Vannak, akik Pokémon bajnokságot akarnak, ezt átruházuk bagszi Pokémon Professzornőre. A legérdekesebb kérés egyértelműen a Philips CD-i-s Nintendo játékok voltak. És Sakmannak van is ilyen gépe, meg játék... Beszervezem a következőre.

Képekkel sajnos nem tudok most szolgálni, mert kevés képet csináltam, azok többsége is kriminális lett. Konkrétan a két használhatót publikáltam itt.

Keményebben dolgozunk a következő alkalomra, hogy minden jobb legyen. Találkozunk 2025. február 1-jén!