Az utolsó könyv idénre

Gondolkodtam, gondolkodtam azon, hogy megvegyem-e az új Csernus Imre könyvet, de mivel karácsonyi akció keretében van olyan lehetőség most a Tescóban, hogy minden könyv 30% kedvezménnyel van, ezért úgy voltam vele, hogy ennyit megér, megveszem magamnak. Akkor gondolkodtam rajta egyébként még, hogy megvegyem, amikor a Librinek volt a Fekete Péntek ajánlata, hogy minden könyvre 20% kedvezményt adtak, de akkor vettem meg helyette az Almási Kitti hangoskönyvet CD-n. Akkor az jó döntés volt, mert azt is szerettem volna. És most meglett a könyv is még jutányosabb áron.

Azért vonakodtam megvenni, mert továbbra is azt gondolom, ahogy írtam korábban is, hogy ahogy egyre több dolgot tapasztalok meg az életem során, úgy érzékelem egyre inkább, hogy a válaszok mindig nem mindig annyira egyszerűek, ahogy azt egyesek mondják. Vagy korrigálok: Igen, egyszerűek a válaszok, de sok esetben nem egyszerű meglépni azt. És nem minden esetben valós az a frázis, hogy csak a kifogásokat sorolja az, aki a kétségeit, félelmeit hangoztatja. Azt gondolom, hogy mindenképp meg kell hallgatni a másik felet, és figyelni arra, hogy a problémáit hogy mondja. Jó eséllyel segíthetünk a másiknak, ha empátiával fordulunk felé. De utána is azt csak a maga dolgát mondja, akkor ott már tényleg csak a kifogások vég nélküli puffogtatása van, és akkor már tényleg érdemes inkább ott hagyni őt. Egyrészt, mert tényleg mindig úgy gazdálkodik az idejével, ahogy akar, másrészt ne rabolja a mi időmet. És így már igaza van Csernus Imrének.

Egyébként akármilyen is a könyv, 4.500 forintot szerintem nem ér meg. Tudom, hogy drágul minden, de akkor is. Így 30%-kal, 3.150 forintért már rendben van. Főleg, hogy biztató a kezdet. A főnix madár, ahogy elégeti magát a fészkével, azt arra mondja, hogy mi is kvázi elégetjük-e magunkat a rossz szokásainkkal, hogy aztán abból újjászülessünk? Ez jó analógia, tetszik. Ha ilyen lesz a könyv többi része is, akkor megérte megvenni.

Holland kultúra kidolgozott kérdések

Szombaton befejeztem a Holland flamand kultúra tantárgyból a kérdések kidolgozását, vasárnap pedig átnéztem, elolvastam és javítottam az elgépeléseket, illetve pontosítottam néhány választ. Remélem, mindegyik rendben lesz, és tudok belőle ötösre felelni. Gondoltam, kiteszem ide is, hátha valakit érdekel, mit tanulunk Néderlandisztikán.

Holland flamand kultúra - kérdések és válaszok

Összesen 120 kérdés volt, mondtam is magamban, amikor végeztem, mintha a Super Mario 64-ben megszereztem volna a 120 csillagot. Egyébként kértem holland barátok segítségét is. Több kérdésben tudtak is segíteni, de néhány dologról fogalmuk sincs. Mondta is az egyikük, hogy azt utálja a holland közoktatásban, hogy túl hamar orientálják a diákokat, így nincs annyi általános tudásuk. Tehát például aki informatikus akar lenni, azt elég hamar ráorientálják a matemarikára, informatikára, és háttérbe kerül az irodalom vagy a történelem. Mondta, hogy a holland történelemből szinte csak a Nyolcvanéves Háborút (Németalföldi Szabadságharc) és az Aranykort tudja. A többi korszakot nem nagyon ismeri.

Egyébként szerettem dolgozni a kérdésekkel, igazából az ilyen kulturális, politikai, történelmi jellegű témákból jelenleg minden érdekel. Mindegyik témakör érdekelt, így igazából számomra nem volt unalmas kidolgozni ezeket a kérdéseket. Vannak kérdések, melyek erős átfedésben vannak. Voltak olyanok, melyekhez csak egy adatot írtam, bizonyos kérdéseket jobban kifejtettem.

Tehát akkor 14 órakor vizsga. Izgatottan várom.

Karácsonyi ajándék és egy kis bónusz

Ma megkaptam a karácsonyi ajándékomat, Presser Gábor könyvét. Már csak kinyitni, beleolvasni hihetetlen jó érzés. Sajátságos hangulata van a könyvnek, azáltal bizonyos bekezdések más betűtípussal vannak írva, olyan érzetet ad, mintha az adott bekezdés másról szól, vagy másképp kell értelmezni. És a korhű képek... Számomra ez a könyv egy dokumentum lesz Presser Gábor életművéről. Ahogy az 1985-ben megjelent LGT-könyvet is többször elolvastam, úgy szerintem ezt is sokszor fogom forgatni. Olyan képek is vannak a könyvben, ahol Presser Gábor papírra írta a dalszöveget. Pont A szívbajt hozod rám szövegnél nyitottam ki (a papíron még "szívbalyt" cím olvasható), nagyon jó volt látni, és olvasni Presser Gábor kézírásával. Meg arra leszek kíváncsi, hogy tényleg iróniával írt-e a múlt történésekről. Az LGT-könyvet olvasva van is miről iróniával írni. Ha elolvasom, fogok még írni róla.

És még egy kis bónusz, amire nem számítottam. A bolhapiacon találtam HOLLAND KIADÁSÚ Disney DVD-t! Megkaptam 100 forintért. Kíváncsi leszek, hogy milyenek lesznek hollandul, a 101 Kiskutya magyar szinkronja fantasztikus, kíváncsi leszek a hollandra. A 102 kiskutyát meg most fogom először látni, ahhoz még nem volt szerencsém. És a magyar hangról és szinkronról sem kell lemondanom, ugyanis mindkét film megnézhető magyarul is. Emellett angol, francia, szlovák, cseh, lengyel hangok és feliratok vannak a DVD-n. Sajnos német nincs, és azt veszem észre, ahogy nézem, hogy a holland kiadású DVD-ken és Blu-rayeken nem jellemző német szinkron és felirat. A franciát és az angolt megértem, mert a francia által Belgiumban is terjeszthető a DVD (ha van ilyen szándékuk), angol meg mint eredeti nyelv szinte kötelező a DVD-ken. De a német lehetne, mert a német határ környékén sokan beszélnek németül. Sőt, a német határhoz közeli települések iskoláiban inkább a németet tanítják idegen nyelvként, nem az angolt. De a visegrádi nyelvek jelenléte egy holland DVD-n felettébb meglepő. De nekem jó, mert így megvan ez a két film magyarul is. Lehet vinni holland DVD-ket bolhapiacra, vevő lennék rá.

Jégvarázs II. DVD

Nagy öröm, hogy feltámadt a Pro Video Kft, és kiadványaival élénkíti a DVD-piacot. Közismerten ők felelnek többek között a Disney DVD-kért, és köszönhetően, hogy ismét aktívak, behozták a lemaradásukat, és kiadták az addig megjelent Disney filmeket DVD-n, például a Jégvarázs II-t. De ahogy már akkor is írtam, leginkább azért vettem meg, mert a DVD-re rákerült a német szinkron és német felirat is. Érdekességként megnéztem, a német változaton is rajta van a magyar szinkron és magyar felirat, úgyhogy jó eséllyel ugyanonnan származik a DVD. Úgyhogy ez jó extra számomra, de lássuk a DVD fő komponensét, magát a filmet.

Általában egy folytatással egy főtörténet utáni történetet szoktak bemutatni, amit alapvetően jó ötletnek is tartok, hiszen simán lehetne arról szó, hogy a főtörténet utáni “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” sablont írja felül, és bemutathatná, hogy bizony utána is vannak nehézségek. Persze ez naiv elképzelés, hiszen az egész csak azért van, hogy egy sikeres franchise-ból még több pénzt csikarjanak ki. Ezért is van az, hogy az egyetlen máig is igazán minőségi Disney klasszikus folytatás az Oroszlánkirályból született. Annak kiválónak tartom a második részét. A lényeg az, hogy általában előre mennek a történetben, viszont a Jégvarázs II esetében ugyan szintén a főtörténet után vagyunk, de a lényeg pont az, hogy visszamegyünk, egészen a gyökerekig. Elsa ugyanis felkerekedik, hogy a múltjában rejlő titokra fényt derítsen. Maga a film eléggé nagy hatással igyekszik jelentőséget adni a múltnak, ugyanis Elsával együtt halljuk a távolból azt a hangot, amiből elég mély érzelem hallható ki, ez láthatóan Elsát se hagyja nyugodni. Eleinte nem beszél róla senkinek, végül, amikor nekivág az útnak, beszél a testvérének, Annának a hallott hangról, amiről hamar kiderül, hogy csak ő hallja. A hang forrásának viszont csak ő maga akar utánajárni, de persze Anna, Kristoff Sven és Olaf is utána tartanak, hogy segítsék az útján. Ez így nagyon izgalmasnak is tűnik, és pont az a trükkje a filmnek, hogy annak ellenére nézeti magát, hogy egyébként kiderül, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, ugyanis a film vége egyáltalán nem mondható emlékezetesnek. Egyáltalán nem úgy rémlik, hogy olyan hatalmas nagy titokra derülne fény, pedig egy párszor megnéztem már, tehát ha valami nagy dologról lenne szó, az biztos, hogy megmaradt volna bennem.

Ennek ellenére jó nézni, mert van egy olyan miliője, aminek okán egyáltalán nem csodálkozok azon, hogy annyian szeretik. Csak általában a Jégvarázsról elmondható az, hogy a benne levő Disney-s sablonokat korábbi klasszikusokban sokkal jobban kihasználták. Egyrészt Olaf nekem nagyon erőltetett, nem nagyon nevetek egyetlen poénján is. Az Aladdin Dzsinjénél viccesebb karakter a Disney történelemben nem létezik. A másik meg az, hogy még ha a testvérek múltjával meg is alapozták, hogy miért kötődnek egymáshoz annyira érzelmileg, ezt soha nem tudtam igazán átélni. Meg engem a zenék sem tudnak ugazán meghatni. Távol vagyunk már azoktól a bizonyos emlékezetes Disney zenéktől. Illetve egyet sokan idéznek, a “Legyen hó”-t (Let it Go), ami valamilyen furcsa okból kifolyólag LMBT “betétdal” is lett. Vagyis értem, hogy miért, mert maga a “Let it Go” cím utal az elengedésre, ami ugye elég gyakori LMBT embereknél, ha már csak a szerelmet nézzük. De akár utalhat arra is, hogy engedjük el azokat, akik nem képesek elfogadni minket olyannak, amilyen. Csakhogy a filmben Elsa valójában saját magától menekül, azzal az ürüggyel, hogy a testvérét, a népét védi. De valójában nem rendezte le a múltját, ennek fényében énekelte el, hogy “Let it Go” amit így sokkal inkább szánalmasnak tartok. Viszont a Disney meglovagolta az LMBT témát, ha már egyébként is trend lett, és belengette, hogy Elsa valójában leszbikus. Aminek a Jégvarázs II történetének szempontjából egyébként semmi relevanciája nincs, egyszerűen csak vissza akarták adni, hogy a “Let it Go” LMBT himnusz lett, hát akkor itt van nektek egy LMBT karakter. Ezenkívül a filmnek semmilyen LMBT vonatkozása nincs. Ez már inkább arra az új trendre utal, amerre a világ tart a PC-vel, a túlzott feminizmussal és a túlzott LMBT jelenléttel. A kritikusabbak szerint már jó ideje gondok vannak a Disney klasszikusokkal a trendek terén, én sokáig elnéző voltam velük. A Zootropolis volt az első, aminél érzékeltem, hogy talán ez sok lehet, de ami igazán bosszantott, az a Vaiana. Néhány klasszikus film formájában újragondolt változatát is átírták ennek jegyében, a legjobb példa erre az Aladdin, ahol Jázmin lesz az új szultán (szultána).

De térjünk vissza a Jégvarázs II-re. A DVD kiadvány a maga megszokott egyszerűségében jelent meg. Fekete tokban szürke színű lemez, és a film mellé semmilyen extrát nem csomagoltak. A borító viszont egész szép. A hivatalos kép került a DVD-re, és bár ugyan érthető, hogy miért van sok lehullott falevél a borítón (inkább őszi hangulatot sugároznak), az első film borítója jobban visszaadta a téli hangulatot. Ettől függetlenül a borító a maga egyszerűségével együtt is rendben van.

Úgyhogy küllemben újdonsággal nem szolgáltat a Pro Video, de ez a trend európaszerte, de talán világszerte is. Mindenesetre érdemes gyűjteni a Disney klasszikusokat és néha így is nézni a filmeket.

Film: 5/10
Kép: 8/10
Hang: 10/10
Szinkron és felirat: 6/10
Extrák: 0/10
Borító: 5/10

+ Végre nálunk is megjelent, ráadásul német szinkronnal és felirattal!
– Extrák nélkül, ráadásul maga a film is kifogásolható.

48%

Csak egyetlen betű különbség... és már teljesen mást jelent a mondat

Azt elfelejtettem megírni, hogy a holland ZH részint figyelmetlenség miatt lett 86%-os. Hiába figyeltem, ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, apró hibák maradtnak a szövegben. De mi van akkor, ha ezek az apró hibák teljesen megváltoztatják a mondat jelentését? Két ilyen hibát vétettem, kezdeném a viccesebbel.

Bestellen vs. Bestelen
Hollandosok már tudhatják miről van szó, de aki nem tudja a nyelvet, az már ennyiből is láthatja, hogy a különbség csupán egy l betű, mégis mennyire mást jelent a két ige. Bestellen: rendelni, Bestelen: meglopni. A mondat, amit írtam, így lett volna, helyes:

Ober, sorry! Kunnen we nagerecht bestellen? - Pincét, elnézést! Rendelhetünk desszertet?

Én meg ezt írtam:

Ober, sorry! Kunnen we nagerecht bestelen? - Pincér, elnézést! Ellophatjuk a desszertet?

Meglopni, ellopni, most a magyarosságra törekedtem, de amúgy ellopni valamit az simán stelen. Mindenesetre valahány holland ismerősömnek ezt megírtam, könnyeztek a nevetéstől. Egyébként a holland nyelv az első, ahol megfigyeltem, hogy egy betű különbséggel mennyire mást jelent egy adott szó. Lehet, hogy angolban, németben is van erre példa, sőt a japánban erősen rémlik ilyen, de konkrét példa most nem, de erre konkrétan most figyeltem fel először. Akár, L'art Pour L'art Társulat poént is össze lehetne állítani, ha magas szinten állnék hollandból, ezt meg merem kockáztatni. De ez azért gyönyörű: Még meg is kérdezi, hogy ellophatja-e a desszertet.

A másik tévedésem nem annyira vicces, de jól szemlélteti, hogy mennyire kell vigyázni, hogy írunk le egy szót.

Gesloten vs. Besloten
Ez is olyan, hogy nem tűnt fel, hogy baj van itt. Gesloten: zárva van, illetve a sluiten (bezárni) ige perfekt alakja. A Besloten: eldöntötte. A mondat, amit írtam, így lett volna helyes:

Heb je besloten, wat je gaat eten? - Eldöntötted, hogy mit eszel?

Én meg ezt írtam:

Heb je gesloten, wat je gaat eten? - Bezártad, hogy mit eszel?

Teljességgel értelmetlen. Ráadásul, mivel nincs tárgya az igének, ezért zijn-nel kellett volna írjam (Ben je gesloten...?), akkor meg azt jelenti a mondat első fele, hogy "Be vagy zárva...?" Mert állapotváltozás lesz akkor. Csak akkor lehet hebben, ha van tárgya az igének, de legalább az "er" határozószóval vissza kell rá utalni, ha tudható, hogy miről van szó. De az a gyönyörű ebben, hogy még a hollandok közül sem tűnt fel mindenkinek, hogy itt baj van, úgyhogy minden elismerésem a tanárnőé, hogy ezt észrevette.

Az első holland ZH eredménye

Ma megírtuk az első holland ZH-t, és pár órára rá meg is lett az eredmény, 86% lett. Ez azt jelenti, hogy mivel a tanárnő két holland tárgyat tanít, ezért az egyik tárgyból négyest fogok kapni, a másikra ötöst. Az az igazság, hogy eleinte kicsit csalódott voltam, mert a két ötösre pályáztam, és így olyan érzésem van, mintha egy ponttal maradtam volna el a győzelemtől. Konkrétan beugrott az 1996-os Játék határok nélkül 2. elődöntője, ahol magyar színekben Eger város csapata 57 ponttal, egy ponttal maradt el a portugál Moura csapatától és végzett a 2. helyen.

Az elején csalódott voltam, de aztán amikor meghallgattam a JAM Project: Ryujou című dalát, és hihetetlenül ellazultam. Megörültem az eredménynek, és inkább annak örültem, hogy a helyemen vagyok. Végre azt csinálom, amit szeretek, és jó is vagyok benne. Egyébként is már csalódottságomban is voltam annyira észnél, hogy éreztem, hogy vigyázni kell, hogy ne menjek át maximalizmusba. Azt kifejezetten negatív emberi tulajdonságnak tartom, mert csak a tökéletessel elégszik meg, és ha csak egy picivel is marad el tőle, már úgy érzi, hogy a befektetett munka nem ért semmit. Találkoztam néhány ilyen emberrel életem során, és ritkán láttam az arcukon mosolyt. Folyamatosan stresszeltek azon, hogy a munkájuk csak tökéletes lehet, úgy érzékeltem, hogy túl sokat dolgoznak. Pedig fontos megtanulni elégedettnek lenni a szimplán jó munkával, mert egyrészt annak is van eredménye, másrészt meg sokkal kevesebb stresszel jár. Számomra az oldottabb személyiség fontosabb, mint az, hogy egy adott munkába irreális sok időt öljek, csak azért mert nálam 100%-os vagy 0%-os eredmény létezik. De a maximalizmusnak is megvan a maga lelki háttere. Én vállalom, hogy nálam az, hogy elég későn találtam meg, hogy mi az, amit szeretek csinálni, és amiben jó vagyok, és mivel eddig szinte csak kudarcok értek, szinte át akartam lengetni az ingát a túlsó oldalra. De ez nagyon nincs jól. Ezt jelezték többen is, mondták, hogy legyek elégedett a négyessel is, mert az is nagyon jó eredmény. Érzem, és tudom, hogy igazuk van, és erre fogom edzeni magam. Persze azért sokat fogok tanulni, és nem fogok pánikba esni, ha esetleg ötösöket is kapok. :) Egyébként meg jó hangulatban telt a ZH írás, ugyanis mivel ki volt kapcsolva a mikrofon, ezért hallgattam közben a JAM Project: Big Bang albumát, és végig jókedvem volt a dolgozat írása közben. Megint nagyon rákaptam a JAM Project dalokra, és ha nagyon rákapok a JAM Project dalokra, akkor nálam éjjel-nappal szinte csak a JAM Project megy.

Mindenesetre ez az eredmény abból a szempontból is kijózanított, hogy ha tavasszal pályázni fogok a szeptembertől induló Erasmus programra, hogy Hollandiában járhassak egyetemre, akkor igyekszek reálisan választani egyetemeket. Már érdeklődök egyébként felőle, és ahogy azt vártam, a Leideni egyetem a legnépszerűbb a diákok körében, oda többszörös a túljelentkezés. És mi tagadás, én is pályázok arra az egyetemre. Azt fogom csinálni, hogy mivel oda szeretnék leginkább eljutni, ezért azt fogom első helyen bejelölni, aztán második és harmadik helyen (tudtom szerint három egyetemre lehet jelentkezni) pedig olyan egyetemeket fogok válaszani, ahol színvonalas az oktatás és a Károlihoz köthető tanulmányokat tanítanak. Fogok majd tanárokkal beszélni, hogy mely egyetemeket ajánlják, megkérdezem az Erasmus irodát is, hogy mely egyetemekre hányan jelentkeznek, és azokat fogom második, harmadik helyre megjelölni, ahova szívesen járnék, az egyetemhez köthető, jó minőségű oktatás zajlik, és reális esély van bekerülni oda.

Februártól németet is fogok tanulni, és ez is nagyon lelkesít. Az idegennyelvi lektorátusnak köszönhetően van lehetőség második idegen nyelvet tanulni. Jártam egyébként most is ide, holland kezdőre (hogy minél több helyről halljam a nyelvet). Egyébként nagyon jó volt, de szeretnék németül is jól beszélni. Meg mondta is a tanárnő nekünk (ketten voltunk Néderlandisztikások), hogy szeretné olyanoknak megadni a lehetőséget, akik szeretnének hollandul tanulni, és nincs más lehetőségük rá. Teljes mértékig elfogadtam. Volt egyébként Kahoot játék holland kezdő témában, és mi ketten végeztünk az első két helyen (csak szerényen: én lettem az első, kb. 1.300 pont előnnyel), tehát itt arról is van szó, hogy a többiek mintha nem rúghatnának labdába mellettünk, mert amúgy a 3. helyezett is lelkes és elhivatott a holland nyelv kapcsán. Úgyhogy februártól német, és beszéltem is azzal a tanárnővel, aki a németet tartja. Nagyon lelkesítő volt, már most olyanokat mondott, hogy úgy érzem, hogy az egyetem végére felsőfokon fogok beszélni németül. Ő volt az első, aki elmagyarázta, hogy valójában a német egy logikus nyelv. Angol tanár is, úgyhogy van viszonyítási alapja. Tudja jól ő is, hogy nehezebb a német nyelvtan, de már ahogy magyarázta, már összeállt bennem egy olyan kép, hogy úgy érzem, menni fog a német. Arról van ugyanis szó, hogy a német nyelvtan egyes elemeinek is vannak külön elemei (tehát, hogy a Perfektnek haben vagy sein a segédigéje, illetve az erős, vegyes és gyenge ragozások), de ami miatt logikus, hogy a német nyelvben nincs kivétel. Az, hogy egy igének rendhagyó a ragozása, az nem jelent kivételt, mert például, ha tőhangváltós, az azt jelenti, hogy erős ragozású, tehát az erős ragozásúak csoportjába tartozik. Így nincsenek kivételek, míg az angol nyelv tele van kivételekkel, az abból a szempontból nehezebb. Ezt így konkrétan ma hallottam először. És máris úgy érzem, hogy menni fog a német. Egyébként is (talán írtam itt is korábban), hogy ahogy tanuljuk hollandból az újabb és újabb szabályokat, úgy jönnek elő, hogy ilyen van a németben... Hát ez tökre olyan, mint a német... És mivel ezek kellemes érzések, emlékek jönnek elő ezen gondolatok kapcsán, ezért egyre inkább olyan érzésem van, hogy akarok németül tanulni. Szeretnék németül is jól beszélni. Erre lehetőség lesz, és mindent meg is teszek a jó eredményért.

Gyerekalbumok CD-n

Pénteken voltam a bolhapiacon, és találtam két 100 Folk Celsius CD-t. Mivel darabja 200 forint volt, ezért úgy döntöttem, hogy megveszem őket. A bal oldali CD-hez fűznek komolyabb emlékek, mert az megvolt gyerekkoromban kazettán a három Miki Manó kazetta mellett. Szerettem, meg sokat hallgattam, de az 1998-as Garfield album már kimaradt nekem. Akkor már voltam vele, hogy ilyet gyerekes hallgatni.

De nemcsak gyűjteménybe vettem meg ezeket a CD-ket, hanem arra voltam kíváncsi, hogy milyen lesz ezeket a dalokat hallgatni. A gyerekeknek készült kiadványoknál azt szoktam nézni, hogy milyen őket felnőttként nézni, hallgatni, olvasni. A gyerekdaloknak két véglete van. Az egyik, amelyik felnőttként is kellemes érzés hallgatni, mert úgy érezzük, hogy megédesítette a gyerekkorunkat. Ide tartozik nálam Halász Judit, akit ha csak meglátok, hallom az egyik dalát, olvasok tőle interjút, egyből az jut eszembe róla, hogy nemcsak az én gyerekkoromat, hanem nemzedékek gyerekkorát tette kedvesebbé a dalaival. Több interjújában is mondta, hogy a gyerekeket nem lehet átverni, őket is komolyan kell venni. És hallani a dalain keresztül, hogy tényleg így gondolkodik és következetesen tartja magát ehhez. Ez adja a dalainak hitelességét. Aztán ott a másik véglet: Pap Rita, aki valahányszor eszembe jut, rettenetesen kínosan érzem magam, hogy volt idő, amikor hallgattam a dalait. Ő egyáltalán nem vette komolyan a gyerekeket. Szövegeivel és idétlen zenéivel... ha erős kifejezés is, hogy hülyére vette a gyerekeket, de olyan érzetet adtak a dalai, mintha a gyerekek 0-12 éves kor között végig 3-4 éves szintjén lennének mentálisan. Rendkívül bugyuták voltak a szövegei, örülök, hogy eltűnt a médiából, és nem játsszák a dalait.

Hol van ezen két véglet között a 100 Folk Celsius? Kétszer hallgattam végig mindkét albumot, és az biztos, hogy a kettő között, de számomra nem egyértelmű, hogy pontosan melyikhez sorolható inkább. Az becsülendő, hogy ők maguk írják a zenét, és játsszák el a dalokat élő hangszerekkel, ez mindenképp Halász Judit felé tereli az együttest. Viszont szöveg és mondanivaló terén már nem egyértelmű a dolog. Vannak olyan szövegeik (például a "Hány lába van?") melyek kifejezetten kellemesek, lehet mondani, hogy ott komolyan veszik a gyerekeket. De például az olyan dalokban, ahol torzított, idióta hangon énekelnek valamilyen állatot imitálva, azok jobb, ha meg se születtek volna. Azokat nagyon kínos hallgatni. Illetve, ami nem tetszik, hogy néhány albumuk kifejezetten reklám célzattak készült el. Hát rögtön itt a Garfield album. 1998-ban jelent meg, egyrészt az első Garfield képregény megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. De a fő borítón ott a Garfield csokiszelet (mennyit vettem abból annak idején...), a belső borítón meg egy nyereményjátékot hirdettek. Ugyanilyen reklámalbum volt az 1993-as Miki Manó és a Dinoszauruszok album is (mely csak kazettán jelent meg), ahol a Rucola cukorkát reklámozták. Annak kapcsán is volt valami nyereményjáték. Kétségtelen, hogy hatékony ily módon gyerekeknek terméket reklámozni, hiszen az adott termék a gyerekdalokat juttatja eszébe, illetve annak kellemes hangulata, így biztos, hogy igényt fognak rá tartani. Nem véletlen, hogy Dévényi Tibor: Három Kívánság című műsora is tele volt a '90-es években mindenféle reklámokkal. Ja, Három Kívánság: Hát a 100 Folk Celsius is elénekelte a műsor betétdalát, és mintha fel is léptek volna a műsorban. De ezt már nem mondanám biztosra.

Mellesleg nemcsak a Miki Manó albumok voltak meg kazettán, hanem a Miki Manó magazint is vettem. Az is inkább olyan, hogy inkább kellemetlen rá gondolni, mert eléggé csúnya kreálmány. Első olvasásra meglepett, amikor valaki azt írta, hogy gyerekkorában rémálmában jelent meg Miki Manó. Ma már egyáltalán nem csodálkozok rajta, bár bennem nem keltett ennyire kellemetlen érzéseket, de meg tudom érteni, ha valaki nem szerette.

Szóval a 100 Folk Celsius gyerekdalok terén valahol a két véglet között tengődött, azt gondolom, hogy nem egyértelmű, hogy inkább jobb vagy rosszabb gyerekdalokat írtak. Döntse el mindenki maga ízlése szerint.

Jelenlegi német nyelvtudás

A Topszótár weboldalán van külön szintfelmérő angol és német nyelvből, ahol egészen C1-es szintig mérik fel a nyelvtudást. Egy 50 kérdéses teszt keretében kaphatunk képet a jelenlegi szintünkről.

Ez nagyjából ott van, ahol vártam. Alapvetően tudok kommunikálni németből, sok mindent megértek, de azért vannak hiányosságok. Például szenvedő szerkezetben nem mernék lazán kihozni egy mondatot. Ami fontos, mert a németek szeretik használni a szenvedő szerkezetet.

Ahogy egyre többet tanulok hollandot, és ahogy fedezem fel a hasonlóságokat a német és holland szavak és nyelvtan között, úgy van egyre nagyobb igényem, hogy újra tanuljak németül. És februártól fogok is. Ugyanis a Károlin nagyon sok lehetőség van nyelveket tanulni a Nyelvi lektorátusnak köszönhetően. Egyébként első helyen a Germanisztikát jelöltem meg, de azért rostáltak ki 0 ponttal, mert nincs németből emelt szintű érettségim. De egyáltalán nem bánom, mert a Néderlandisztikával igazából jobban jártam, mert Hollandia és holland nyelv a fő csapásirány nálam. De van lehetőség külön tanulni németül. Nagyon bízok abban, hogy az egyetem végére össze tudok hozni egy magabiztos B2-es szintű német nyelvtudást, akár C1-eset is. Akármennyire is tapasztalom a nyelv nehézségeit, egyszerűen imádom a németet. Főleg most, hogy megkönnyíti a holland nyelv alapjainak a megtanulását. Nálam a két nyelv erősíti egymást, ez a német nyelvterület nagyon közel áll hozzám.

Úgyhogy nyelveknél a németre és hollandra kerül a fókusz, hobbi szinten szívesen veszem a japánt, az angol meg azért, mert mindenki beszéli...

Thalía: Arrasando CD

Hát, az az igazság, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz újra megszerezni Thalía CD-it, úgyhogy örülök, hogy a mai nappal meglett a két legfontosabb CD az énekesnőtől, az Amor A La Mexicana és az Arrasando.

Az Arrasando egy érdekes album, már lehet érzékelni, hogy Thalía kacsintgat a világsiker felé, mert fellelhetők azok a dance stílusú dalok, amikkel el akarja árasztani a spanyol nyelvterületen kívüli országokat (Jézusom, milyen mondat ez...), de itt még van saját stílusa, egyénisége. Arról nem is beszélve, hogy klasszikus latin pop dalok is hallhatók az albumon. Ott van rögtön az első szám, az Entre el Mar y una Estrella, de nálunk is nagy nézettséggel vetített Rosalinda betétdala is visszanyúl a gyökerekhez.

De az ezen az albumon hallható dance dalok is nemcsak azért jók, mert elfogadhatók, mint Thalía egyéniségét kifejező dalok (ez is eléggé nyakatekert mondat lett...), hanem jól meg vannak írva. Már az első végighallgatás után is megkülönböztethetők a dalok egymástól. A dance stílus különböző jegyeiben íródtak, és a témájuk is különböző. Sőt, azt is megmondom, hogy a címadó dal, az Arrasando az nálam abszolút kedvenc az énekesnőtől. De tényleg úgy kell elképzelni, hogy ha összeállítanék egy Thalía toplistát a kedvenc dalaimból, akkor az Arrasando lenne az 1. helyen. Egyrészt mert nagyon szeretem a dinamikáját, másrészt meg a dal vidám hangulata abban is megfigyelhető, hogy a magas hangok dominálnak mind énekben, mind a "hangszeres" (mert szerintem csak szintetizátor hallható a dalban) játékban is, illetve nagyon erős és nyomatékos a hangzás. És valahogy olyan érzésem van az Arrasandónál, hogy ott minden összeáll. Annyira átjön a vidám hangulat, hogy legvidámabb pillanataimban mindig megerősít. De egyébként az egész albumra jellemző az erős, domináns hangzás, ennek köszönhetően az egész albumot átjárja a pozitív hangulat, csak ez nálam a címadó dalban csúcsosodik ki. Van olyan érzésem, hogy nem véletlen kapta az album az Arrasando címet.

Azt ki lehet jelenteni, hogy ez egy olyan album, ami jó eséllyel nem aratna osztatlan tetszést, ha mindenki meghallgatná, hiszen mindenkinek más stílus tetszik. De ahhoz továbbra is ragaszkodok, hogy hallgassuk ezeket a dalokat úgy, hogy vonatkoztassunk el attól, hogy Thalía mexikói sorozatok főszereplője volt. Lehet nem szeretni ezeket a sorozatokat, én is úgy vagyok velük, hogy túlzottan leegyszerűsíti az érzelmeket, és semmilyen kapcsolata nincs a valósággal. De vonatkoztassunk el a sorozatoktól, hogy hallgassuk csak a zenét, és értékeljük csak magát az albumot. Lehet, hogy egy kicsit másképp fogunk hozzáállni. Bár Thalía is tudhatott valamit, nem véletlen, hogy a Rosalinda után végleg kiszállt a sorozatokból. Azt tippelem, hogy ő is tudta, hogy megbélyegezhetik őt, ha marad a mexikói sorozatoknál. Vagy egyszerűen csak tudta, hogy ha sikeres lesz Amerikában, akkor nem marad ideje a sorozatokra, vagy meg akart szabadulni a gyökereitől. Nem tudom az igazat, csak tippelek.

Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy találok-e még albumot tőle. Nincs kizárva, hogy egy darabig nem lesz.

Aladdin DVD

Ma megjelent az élőszereplős Aladdin és Oroszlánkirály DVD-k, közülük az Aladdint vettem meg. Méghozzá azért, mert rákerült a flamand szinkron és holland felirat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen a lesz flamandul, és mennyire hasonlít a hollandhoz. Mivel láttam már magyarul, ezért egyből idegen nyelven néztem meg. Érdekes volt a belgák holland nyelvén nézni a filmet. Alapvetően kevesebb szót hallottam ki, inkább a holland feliratot értettem. Tényleg lehetnek különböző szóhasználatok, ahogy előzetesen tanultunk már néhányat. Mindenesetre a beszéd számomra szokatlanul szép volt, azt a nagyon harácsolós, hörgős beszédet nem hallottam. Inkább szóhasználatban vettem észre különbséget, de volt jó néhány szó, amit flamandul is értettem..

Egyébként egész jó a film szerintem, a jobb élőszereplős Disney filmek közé sorolom. Bár egyébként azt tippelem, hogy nemcsak azért nem aratnak osztatlan sikert a Disney klasszikusok élőszereplős változatai, mert sokan a pénzt sejtik az egész mögött, hanem mert ezek a tündérmesék, csak animációban működnek igazán. A színészi játék nem volt az igazi, mintha nem éreznék át a történet mese-mivoltát. De valahogy a miliőt sikerült átadni, sőt! Nekem még 1-2 újrahangszerelt változata is nagyon tetszik. Például az Ezeregy éj és a Hipp-Hopp dalok. Ezek nekem nagyon bejönnek az új hangszereléssel, mert úgy adnak új értelmet a daloknak, megőrizték az eredeti hangulatát. De hát ez a feldolgozások értelme. Mindazonáltal maga a film nekem olyan 6 pont. De majd írok róla részletesebben később, ha úgy érzem, hogy lesz annyi gondolatom, hogy külön postot tudok rá szánni.

A kezdőképernyőn jelen van mind a holland, mind a flamand nyelv, mint választható.