Teljes Haikyuu!! karaoke repertoár és poszter

Tegnap kész lettem a Haikyuu!! openingek és endingek karaokéival, így teljes lett a lista. 11 dalt tartalmaz:

• Ah Yeah!!
• Climber*
• FLY HIGH!!
• Hatsunestu*
• Hikari Are
• Hoshi wo Tsukamaete*
• I'm a Believer
• Imagination
• LEO*
• Mashi Mashi*
• Tenchi Gaeshi*

Amiket becsillagoztam, azokhoz nincs hivatalos instrumental, ezért vocal only karaokék. Illetve a Mashi Mashi-hoz van, de az csak a Limited Edition kislemezen van, és senki nem azt tette elérhetővé. Így sajnos az is vocal only, de ha meglesz, mindenképp pótolni fogom.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a FLY HIGH!! korábbi kfn, Mystra remekműve. Hozta is a tőle megszokott minőséget, nagyon jó kfn-t csinált. Az enyémek a szokásosak, egyedül a Mashi Mashi lett jobban effektezve. Azt a dalt éreztem olyannak, hogy azzal érdemes dolgozni. Egyébként is nagyon bírom azt dalt, most is libabőrös leszek, ahogy rágondolok. Tetszik a dinamikája, a ritmusa, és pont azért nem volt nehéz időzíteni, mert tudtam, hogy nagyon gyorsan rappel az énekes. Így beállítottam 50%-os lassításba, és úgy ment. Ha érzem a ritmust, akkor könnyű a szótagok időzítése. Illetve a Hikari Are volt még furcsa, mert annak a karaoke verzióban nincs benne az első 12-14 másodpercnyi kórus. Először azt csináltam, hogy levágtam a vocal verzióból a kórust, hogy illeszkedjen a karaoke változathoz. De aztán rájöttem magamban, hogy ez a dal a kórussal teljes, ezért a végső megoldás az volt, hogy a vocal verzióból másoltam rá a karaoke verzió elejére azt. Így sokkal jobb, ráadásul, ami meglepett, hogy elsőre sikerült tökéletesen ráilleszteni, nem hallatszik, hogy hozzá lett szervesztve, és csinálva a karaokét, örömmel vettem tudomásul, hogy tökéletesen illeszkedik a két dal egymáshoz. A többi dalt is jó volt megcsinálni, egyedül az Ah Yeah!! volt szenvedés, erről írtam korábban.

Közben újabb Haikyuu!!-s posztert sikerült beszerezni. Ezt is Békés megyéből szereztem be, egészen pontosan Kondorosról. Erre a hétvégére beszéltük meg a találkozót, csak nem tudtuk úgy összehozni, ahogy terveztük, mert a lány nem tudott feljönni Békéscsabára. Végül felajánlottam, hogy elmegyek érte Kondorosra. Ez kb. 20-23 km-re van a megyeszékhelytől, ha nem fordul be a busz Kétsopronyba, akkor 30 perc alatt ott van. Mivel ma jöttem vissza Pestre, ezért csak délelőtt tudtam elmenni érte. Korán keltem fel, nem is az volt a baj, hanem hogy a busz indulása előtt 10 perccel jutott eszembe, hogy hát én ígértem egy átvételt. Mivel reménytelennek éreztem, hogy elérem a 9 órási buszt, ezért gyorsan kinéztem, hogy mikor megy legközelebb busz. Egy óra múlva, amivel még csak nem is az lett volna a baj, hogy befordul Kétsopronyba, hanem hogy Kondorosról csak 2 fél fél óra múlva jött volna vissza busz Békéscsabára, és akkor már menni kellett volna. Villámgyorsan összeszedtem magam, 5 percem volt megtenni azt a távot, amit normál esetben 10 perc alatt szoktam. Szaladtam a buszmegállóhoz, ahogy tudtam, és végül sikerült elérni. Adtam kb. 5% esélyt a sikernek, van úgy, hogy ez jön össze. Nagyon örültem neki, a busz meg gyorsan odaért Kondorosra (így, hogy nem tesz kerülőt), bár a településre beérve történt egy komolyabb affér. Kondoros határánál is van egy megálló, ott is le akartak többen szállni, de nem akart kinyílni a hátsó ajtó, hiába nyomta a gombot a sofőr. Az egyik idős férfi meg üvöltözött, hogy nyissa már ki. Hiába magyarázta a sofőr, hogy a gomb nem nyitja, csak azért is ordítozott. Folytatta az üvöltözést, miután leszállt akkor is, ekkor a sofőr is leszállt, és ráüvöltött, hogy fejezze be, mert megveri. Megtette volna, eléggé testes volt, nem kellett félteni. Csak én ijedtem meg. Mert ahhoz már hozzászoktam, hogy Pesten vannak ilyenek, de hogy egy békés, nyugodt faluban... (Kondoros hivatalosan város, de mivel kb. 5.000 lakója van, ezért számomra falu), így ez váratlanul ért. Meg hát izzott a sofőr szeme, ha nem állnak le, tényleg tettlegességig fajult volna a helyzet. Az ilyen férfi (nem a sofőr) meg kiváló szimbóluma annak, hogy mi lesz abból, aki valamit nem teljesített az életében, vagy valamit nem dolgozott fel, és frusztrált lesz. Neem, én soha nem leszek ilyen! Mindennek elébe megyek, és mindent megteszek azért, hogy a legtöbbet hozzak ki az adott helyzetből. Különben az ilyen emberekre is szükség van az életben. Megmutatják, mivé leszek, ha megalkuszok, és nem teszek meg minden tőlem telhetőt álmaim megvalósításáért.

De szerencsére nem lett senkinek semmi baja fizikailag, a sofőr is megnyugodott, én is biztonsággal megérkeztem. Találkoztam a lánnyal, nagyon aranyos volt. Egész jókat beszélgettünk. Ő is régóta animés. A Haikyuu!!-t még nem látta, de elmondta, hogy egy nagyobb pakkban kapta, amit az eladó nem akart megbontani. Meghirdette Facebookon, én meg lecsaptam rá, és most itt van nálam. Mondtam neki, ha megnézi az animét, nehogy megbánja, hogy eladta nekem. Nem győztem dicsérni neki, hogy miért szeretem ennyire, amit nem is írnék le ide még egyszer, de annyit elárulok, hogy a My Anime List-en, még a kritikusabbak is (akik kb. 5-6 pontot adnak a számukra jobb animéknek) legalább 7 pontra értékelik a Haikyuu!!-t, ennél rosszabb pontozást nem emlékszem, hogy láttam volna. Szerencsére nem kellett sokat várni a buszra, 9.55-kor volt ment vissza Békéscsabára, és mivel ez Budapestről jött, ezért szerencsére ez sem fordult be Kétsopronyba.

És az eredeti hengere is megvolt, úgyhogy külön nagy volt az öröm.

Mivel így sikerült megszerezni ezt a posztert, ezért ez nemcsak arról szól, hogy a kedvenc animémből a kedvenc karakterem van meg poszteren, hanem szimbóluma lesz annak, hogy még ha csak 5% esély is van a sikerre, akkor is mindent meg kell tenni, mert nem tudhatjuk, hogy épp nem nem fog-e bejönni. Ha meg sem próbáljuk, akkor meg frusztrálni fog minket a tudat, hogy mi lett volna, ha mégis megpróbáljuk. Nem mindegy. És ennél jobb születésnapi ajándék nem kell nekem. Milyen érdekes, nemrég olvastam, hogy ma 12 éve azt írtam, hogy milyen furcsa, hogy 21 éves vagyok, alig hiszem el, hogy megértem ezt a kort. És mit mondjak most, hogy 33 éves lettem? Más szempontból is másabb, jobb az idei születésnap, mint az előzőek. Január végén, amikor volt a Millenárisban a Kínai újévi ünnepség, akkor teljességgel beleszerettem az ázsiai kultúrába, volt olyan előadás, amin majdnem meghatódtam, annyira szép volt. Na nem mintha eddig nem szerettem volna, csak itt döntöttem el azt, hogy hivatásszerűen akarok foglalkozni az ázsiai kultúrával. Teljesen mindegy, hogy japán, kínai, vagy vietnami, de ez lenne az, amit szívvel-lélekkel csinálnék. Rendezvényszervezés, segíteni különböző workshopokban, bármi ilyesmi. Igazság szerint kicsit meg is rökönyödtem, ahogy elgondoltam, hogy akkor mit keresek a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügy és Számviteli Karán? Az nem lehet, hogy megint pályát tévesszek. 30-on túl már nem olyan pályát módosítani, mint 23-25 éves koromban, amikor azt se tudtam, hogy mit akarok csinálni az életben, csak tengődtem a világban. De aztán rájöttem, arra, hogy ezek a tanulmányok is nagyon hasznosak, mert háttérmunkás is lehetek egy ázsiai alapítványnál, egyesületnél. Könyvelő, informatikus, rendszergazda (Gazdaságinformatikus szakon vagyok), bármi ilyesmi, ami örömmel csinálnék nekik. Ez megnyugtatott, hogy nemcsak hogy nem tévesztettem pályát, hanem inkább így vagyok a helyemen. Már csak azért is, mert a nyelvi bölcsészkarokról sok jót nem lehet hallani. Azt a részt pótolom másképp. Járok japán nyelvtanfolyamra, van két kiváló tanárnőm, készülök a nyelvvizsgára, járok vietnami nyelvórára, arról a tanárnőről is sok jót tudnék mondani, készülök Vietnamba. Úgyhogy nagyon is a helyemen vagyok, és mindent megteszek azért, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki ebből a helyzetből. Amióta ezt így átgondoltam, azóta érezhetően jobban érzem magam mentálisan, és kevésbé frusztrál az idő múlása, és hogy hová tűnnek azok a napok, amik többé nem térnek vissza? Ez a születésnap meg ezért más, mert így sokkal könnyebb elengedni lélekben a 32. életévemet. Most már 33 éves vagyok, tegyünk meg minden tőlem telhetőt, hogy életem legjobb éve legyen. Elment egy évtized tengődéssel, de nem késő helyrehozni a hibákat, hiszen még több évtized áll előttem.

Meg kaptam ajándékba egy kitűzőt is a lánytól, ez is eredeti japán. Mind a kettő Made in Japan, ennél eredetibbek nem is kell, hogy legyenek. Ezek az én születésnapi ajándékaim magamnak, és ha számbaveszem azt, hogy mennyi Haikyuu!!-s cuccot gyűjtöttem be eddig, és még várok csomagot, akkor azt gondolom, hogy egyáltalán nincs okom a panaszra.

Haikyuu!! + Nisekoi = Nisekyuu!!

Hétfőn újra nekiültem a Bleach-nek, és folytatom ott, ahol félbehagytam. 227. résznél hagytam abba. Gondoltam, hogy 140 rész van még hátra, talán már csak végig tudom nézni. Meg most annyira nem volt rossz, mint amikor félbehagytam, amikor azt hittem, hogy az idegbaj kerülget a sok unalmas harc és és Ichigo beképzelt pökhendisége miatt. De most már végignézem, mert tudom, hogy 140 rész van hátra, akkor már nem számít mi van benne, mert tudom, hogy vége lesz.

Elkezdtem nézni a Nisekoi-t, bár nagy dobásra nem számítok tőle. Azért kezdtem el nézni, mert van egy one shot Haikyuu!! + Nisekoi manga, ahol a Haikyuu!! játékosai és a Nisekoi lányai összeállnak egy-egy strandröplabda erejéig. A címe Nisekyuu!!, az egész kb. 20 oldal, és csak azért van - és ez ki is van írva - hogy népszerűsítse mind a két mangát. Nem mintha rászorulnának, de mégis. Az egész tényleg semmi komoly, egy-egy laza játék, ahol mellesleg a Haikyuu!! fiúi beindulnak a Nisekoi lányaira. Majdnem mindenki, egyetlen kivétel van: Kageyama Tobio, aki teljes mértékig a játékra fókuszál.

Szóval ezt a rövid szösszenetet a két manga népszerűsítésére találták ki. De ha már így kitalálták, akkor úgy döntöttem, hogy megnézem a Kisekoi-t. És hááát... Még csak nem is lenne feltétlen rossz az alapkoncepció, de így 3-4 rész után azt érzékelem, hogy nagyon zagyva a történet menete. Arról szól a dolog, hogy van a főszereplő srác, Ichijou Raku, az apja a Jakuza család vezetője. És a szőke lány, Kirisaki Chitoge, aki az amerikai Beehive gengszter csapat lánya. Chitoge amúgy félig japán félig amerikai. A két gengszter csapatnak komoly nézeteltérései támadtak egymással, leszámolásra készülnek. Hogy megmaradjon Tokióban a béke Rakunak és Chitogének úgy kell tenniük, mintha szerelmesek lennének egymásba. Ezáltal marad meg a béke. Csak hát van egy lány, akibe Raku régóta szerelmes: Kosaki Onodera. Még gyerekkorában megfogadta, hogy feleségül veszi, a szerelme iránta pedig most is erős.

Ez az alapfelállás. Persze lehet Chitogével is valami, ebben rejlik az érdekessége az animének. Kérdés, hogy mit hoznak ki a történetből, eddig nem tűnik valami jónak. De messze a vég, eddig 4 részt láttam, kiderül, hogy mi lesz belőle. De azért sem vagyok annyira elragadtatva tőle, mert a karaktere sem szimpatikusak, de a történet lehet még érdekes. Egyelőre középszerű, semleges anime, de a végleges ítélettel még várok.

Playstation gyűjtemény felszámolása

Úgy döntöttem, hogy eladom minden PlayStation-ös cuccomat, ami megvan. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nagyon keveset játszottam velük, amióta megvannak.

Két éve döntöttem el, hogy kipróbálom komolyan a PlayStation-t, és akkor komolyan érdeklődtem iránt, több játékról is olvastam tesztet, és alig vártam, hogy vehessek PS-t. Akkor tökre be voltam lelkesedve tőle, de úgy néz ki, hogy nem annyira, mint amennyire gondoltam, hogy szeretni fogom. Nagyon keveset játszottam velük, és soha nem is inspiráltak komoly játékra. Még akkor is a Nintendóval játszottam, amikor a TV-hez volt kötve a PlayStation, tehát csak be kellett kapcsolni.

Ezért is döntöttem úgy, hogy eladom őket, meg hát vennék másokat. Vagy a Haikyuu!! első évadát veszem meg Blu-ray-en Angliából, vagy félreteszem Nintendo Switch-re. Bár amennyire én félre tudok tenni pénzt... Na mindegy, meglátjuk, hogy mi lesz. Mindenesetre kiteszem ide is a linket, hogy miket adok el.

• Sony PlayStation + 2 játék
• Sony PlayStation 2 + 3 játék
• Final Fantasy IX
• PlayStation 3 játék gyűjtemény

Classic Mini konzolok otthon

Némi szünet után kezdek visszatérni a videojátékokhoz. Annyira belelkesültem az utóbbi időkben attól, hogy mehetek Vietnamba tanulni, tanulom a nyelvet, sőt, az utóbbi időkben jelentkeztem japán nyelvvizsgára, készülök arra is. Ráadásul animék terén a Haikyuu!! valósággal új fejezetet indított el nálam az animézés terén. Nagyon rég nem lelkesedtem ennyire bármi iránt, mint a Haikyuu!! iránt. Ezzel az animével is komoly terveim vannak.

Hazavittem Békéscsabára a Nintendo Classic Mini és a Super Nintendo Classic Mini konzoljaimat. Ennek több oka is van. Egyrészt mert a retro szobát sajnos meg kellett szüntessem az albérletben, mert beköltöztek oda, ezáltal ki kellett onnan pakolnom. Így kisebb is lett a helyem, másrészt meg mert egyre inkább úgy néz ki, hogy kijutok Vietnamba, mert az első rostán átmentem. Itt Budapesten rendben találták a jelentkezésemet, és jelöltek az ösztöndíjas utazásra. Még pár dokumentumra szükség van, aztán azokkal együtt elmegy Vietnamba. Ha az ottani egyetemen is rendben találnak, akkor csomagolhatok. Szóval, hogy itthon több helyem legyen, elkezdtem hazavinni, Békéscsabára a cuccaimat. A másik meg, ha tényleg az lesz, hogy utazni fogok, akkor úgyis az lesz, hogy felmondom ezt az albérletet, és akkor hazakerül minden, és akkor minél kevesebbet kelljen vinni.

Most többek között a NES Classic Mini és a SNES Classic Mini konzoljaimat hoztam haza. Be is üzemeltem őket. Egyébként is több helyük van az otthoni TV-n, mert több HDMI kábel van ott, másfelől meg itt régóta csak a szekrényben volt, mert annyi minden van a TV körül, hogy már nem tudtam rendesen hozzácsatlakoztatni. Így is 3 HDMI kábel között változatok úgy, hogy csak egynek van helye. Úgy néz ki, rendben működik. Épp csak kipróbáltam mind a kettőt. A Super Mario Bros.-t és a Super Mario Kart-ot. Most is király mind a kettő.

Haikyuu!! 1. kötet és Hidamari ga Kikoeru 1. kötet mangák

Megérkezett a rendelésem Angliából, nevezetesen a Haikyuu!! manga 1. kötete és a Hidamari ga Kikoeru manga 1. kötete.

Mind a kettőből tervezem az összeset begyűjteni, mind angolul, mind japánul. De ezek távlati tervek, főleg a Haikyuu!! esetében, amikor hamarosan a 37. kötet jelenik meg Japánban.

Kalandos úton sikerült beszerezni őket, egyáltalán nem volt könnyű. Először a Hidamari ga Kikoeru után néztem. Úgy voltam vele, hogy ha lehet itt kapni Magyarországon, akkor megveszem, ha felárat kell érte fizetni, akkor legyen. Azon gondolkodtam, hogy kik azok a mangaárusítók, akik a MondoConon jelen vannak külföldi mangáikkal. Eszembe jutott a Trillian Képregénybolt. Bár elég rég hallottam róluk, de egy kis utánanézéssel láttam, hogy még vannak, és van is egy boltjuk az Oktogonnál. Bementem oda, láttam, hogy van Hidamari ga Kikoeru 1. kötet, annak ára 5.850 forint. Erősen szívtam a fogamat érte, de gondolkodtam azon, hogyan spóroljak össze 6.000 forintot. Mondjuk az eladó csaj is érdekes volt, mert amikor mondtam neki, hogy milyen mangát keresek, nem válaszolt azonnal, és mivel bizonytalanságot láttam az arcán, ezért mondtam az angol címét is a mangát, hátha beugrik neki, hogy melyikről beszélek. Erre mondja nekem, hogy C1-es szinten van japánból, azért csak tudja, hogy miről beszélek. Mondom neki jól van, csak azt hittem, hogy nem ismeri a mangát. Mit tudom én, hogy milyen szinten van a japán nyelvtudása. Inkább, mit érdekel engem? Erősen olyan érzésem volt, mintha fényezni akarná a japán nyelvtudását, és ne vonjam kétségbe azzal, hogy angol címeket mondok.

Eközben folyamatosan nézegettem az interneten (Amazon, eBay), mert nem akartam beletörődni abba, hogy csak 6.000 forint körül tudom megvenni ezt a mangát. Aztán, amikor láttam, hogy amazonon postaköltséggel sem sokkal olcsóbb, akkor úgy voltam vele, hogy akkor megveszem a Trillianban, legfeljebb nem kell várni rá, a plusz költséget betudom annak. Amikor is a moly.hu-nak köszönhetően rátaláltam a Bookdepository-ra, ahol postaköltség nélkül, olcsóbban lehet könyveket (meg persze mangákat) venni. A Hidamari ga Kikoeru is 3.665 forint volt. Ez már lényegesen barátságosabb ár, de ez is olyan, hogy ki kellett spórolnom az árát magamnak. Megrendeltem, viszont a megérkezés nagyon nem volt sima. A budapesti albérletem címére rendeltem meg. Figyeltem a címet, pontosan megírtam, rendben volt minden. Múlnak a napok, aktuális lenne, hogy megjöjjön, várom, de semmi. Találtam egy értesítőt a postaládák tetejére téve, ami hasonlított az én nevemre. Elmentem vele a postára, mert azt hittem, hogy a postás írta rosszul a nevemet, és mivel külföld, nem volt ráírva semmi extra, na mondom magamban, hátha a rendelésem lesz az. De amikor az ügyintéző kihozott egy vékony kis csomagot be kellett lássam, hogy az bizony tényleg nem az enyém. Vissza is adtam. Körülbelül 3 héttel a rendelésem után írtam a Bookdepository-nak, hogy nem jött meg a csomag, nézzenek utána. Sajnos nem tudtak mit tenni, de felajánlották, hogy küldenek egy másikat. Ezt már a békéscsabai címre kértem, ahova hazajárok, és ide rendben megérkezett. :) Azért van különbség az 5.850 és a 3.665 között, akárhogy is nézem. És akármennyire is szeretek valamit, azért igyekszem én is a lehető legolcsóbban megvenni, főleg úgy, hogy a plusz pénz nem az alkotóhoz megy, hanem valaki árrésként elteszi magának, esetleg szállítási költségként megjelenik, amit ő is kifizetett.

A Haikyuu!! némileg más történet. Azt már néztem a Bookdepository-n, és örömmel láttam, hogy lényegesen olcsóbb, csak 2.213 forint volt az első kötet. De ezt már akkor néztem, amikor vártam a Hidamari ga Kikoeru-t, de nem jött meg. Ekkor már azért akartam Magyarországon beszerezni, hogy ne kockáztassak megint a postával. Érdeklődtem a Trillianban, mennyiért árulnak Haikyuu!! mangát, amikor hallottam, hogy 4.500 forint, úgy, hogy tudom, hogy máshol féláron tudom megvenni, mondom magamban, meg vannak ezek kergülve. És az a durva, hogy megtehetik. Mert tudják, hogy a sok elvakult animés fangörl megveszi az imádott mangáját akár ennyi pénzért is. Lesek néha, hogy MondoConon is milyen drágán adnak egy-egy mangát. Nem egyszer volt arra példa, hogy érdeklődtem egy külföldi manga iránt, megkérdeztem mennyibe kerül. Erre azt csinálta az eladó, hogy megnézte a hátulján a külföldi árat, és spontán mondott rá egy magyar árat. Mondom magamban, igencsak elszabadultak itt az árfolyamok egyik percről a másikra... És mivel látom, hogy sokaknál van külföldi manga, ezért megtehetik, hogy ilyen magas árat mondanak. Úgyhogy nem egyedi húzás ez azoktól, akik külföldi mangát árusítanak, hogy nagyon megemelik az árat, ezért kell nagyon résen lenni külföldi mangáknál.

Amikor Amazonon néztem a Haikyuu!! mangát, láttam, hogy kaptam £5-öt érő kupont. Hát mondom, ez csodálatos, így igen olcsón megvehetem az első kötetet. Mert amúgy több eladó is újonnan olcsóbban adja, mint az eredeti ára. Így akár 1.000 forint alatt is lehet a végösszeg. Aztán úgy voltam vele, hogy akkor ráteszek egy nyomkövetést, és arra rámegy a kupon ára. Csak erre kijön az, hogy kizárólag az Amazontól tudok kuponnal rendelni. Csak náluk postaköltséggel ÉS kuponnal együtt kijön a kb. 4.500 forint, amivel a Trilliantól is meg tudom venni. Ekkor már azon dühöngtem magamban, hogy csak azért kell extra költséget fizetni, mert másképp nem kaphatom meg külföldről, mert lenyúlja a posta. Hát nem! Megvártam, hogy mi lesz a Hidamari ga Kikoeru vége. Szerencsére végtelenül készségesek voltak a Bookdepository-nál, és mivel láttam esélyét annak, hogy megjön, ezért megrendeltem a Haikyuu!! első kötetet, de ezt már a békéscsabai címre kértem. És végül megjött.

Maradéktalanul elégedett vagyok a Bookdepository-val, ezen túl tőlük fogok angol nyelvű mangát rendelni. Csak figyelni kell az árakat, mert a kedvezmények változóak, A Haikyuu!!-t is 20% kedvezménnyel vettem meg úgy, hogy pár napja még kb. 13% volt rá a kedvezmény, tehát érdemes figyelni az árakat. És az, hogy nincs postaköltség, és tényleg látszik rajtuk, hogy vadonatújak. Semmi kétségem nincs a felől, hogy a legolcsóbb, és a legjobb helyen vettem meg ezt a két mangát. Innestől kezdve nekem olyan árréset tesznek a mangáikra a magyar árusítók, amekkorát nem szégyellnek, megvan a fix helyem, ahol fogom várásolni a Haikyuu!! és a Hidamari ga Kikoeru mangákat. Csak még azt kell kitalálnom, hogy japánul hol fogom tudni olcsón beszerezni. Merthogy az eredeti nyelven is be akarom szerezni őket. De csak szépen sorjában. Nincsenek millióim, hogy azonnal megvegyek mindent, ezek távlati anyagi jellegű tervek. De mindkét manga bőven megéri a pénzét, kategóriájának legjobbjai.

Japán nyelvvizsga előkészületei

Néhány hete beadtam a jelentkezésemet a JLPT japán nyelvvizsgára, és ma kifizettem a vizsgadíjat, 8.000 forintot. Nagyon megörültem a lehetőségnek. Nyelvórán mondta a tanárnő, hogy már vagyunk azon a szinten, hogy letegyük az N5-ös szintű nyelvvizsgát. Ez ugyan az alapszint (a legalacsonyabb), de mégis azért látom hasznát megcsinálni, mert már az elején képet kapok arról, hogy állok a nyelvvel. Rendben el vannak sajátítva az alapok, vagy valamiben változtatni kell. És ha változtatni kell, akkor sem nagy mértékben. A japán nyelvvizsga alapvetően olyan, hogy nem azt kell nézni, hogy átmentünk-e vagy sem, mert annyira alacsony a sikeresség ponthatára, hogy nevetségesen könnyűvé teszi a vizsgát. 180 pont a maximum, és a sikerességhez 80 pont kell. Ez kb. 45%-os eredmény. Hát egyáltalán nem érem be ezzel, sőt azt gondolom, hogy aki éppen átcsusszan, az igazából keveset tud, és sokat kell tanulnia az N4-es szintig. Már csak azért is tud keveset, mert az egész nyelvvizsga csak írásbeliből, hovatovább tesztből áll. Négy választási lehetőség, karikázzuk be a megfelelőt. A Japanese-Language Proficiency Test weboldalán egy próbanyelvvizsga is van, ahol kitesztelhetjük, hogy alkalmasak vagyunk-e az adott szintű nyelvvizsgára. Jelentkezni itt lehet, de már csak április 5-éig. Eléggé hosszú a jelentkezés, sok mindent ki kell tölteni az online űrlapon. Totál meglepett, hogy azt is megkérdezik, hol tanulok japánt, és mi célból, és hol használnám. De tetszik.

Fontos felmérni a célokat és a motivációt. Már csak azért is, a japán az a nyelv (és ezt talán a többi ázsiai nyelvről is kijelenthető), amit nem lehet csak úgy tanulni, mert érdekes dolog keleti nyelvet tanulni, vagy mert kellhet a munkához. El tudom képzelni, hogy a japán egy idő után nagyon nehézzé válik, és ahhoz, hogy tudjuk kezelni a nehézségeket, ahhoz az kell, hogy komoly motivációnk legyen, ami segít átlendíteni a nehézségeken, megértsük a nyelv sajátosságait. Másképp nem megy. Talán már említettem korábban, de megírom itt is, hogy tetszett az is, hogy a japán tanárnőnk megkérdezte tőlük, hogy miért tanulunk nyelvet? A többség azt válaszolta, amit írtam feljebb, hogy mert érdekes lehet keleti nyelvet tanulni, kihívásnak veszik, vagy mert a munkához kellhet. Meggyőződésem, hogy ez önmagában nem elég. Szükség van személyes kapcsolatra, érintettségre, ami inspirál a nyelvtanulásra. És erre itt vannak az animék, mangák, japán zene, dalszövegek, melyek által egyre közelebb kerülünk a nyelvhez. Úgy tűnik az én elméletem a helyes, mert eléggé nagy a fluktuáció a japán nyelvtanfolyamon, és jellemzően azok mentek el, akik érdekességként kezdték el a nyelvet tanulni, vagy mert munkához kellhet. Személyes érintettség nélkül nincs meg az az inspiráció, ami ahhoz kell, hogy átlendüljünk a nehézségeken. Ehhez nem is kell feltétlen a japán modern kultúra, elég ha csak van egy japán ismerősünk, aki nagyon közel került hozzánk, és az inspirál, hogy megtanuljuk azt a nyelvet, amit ő beszél.

Felkészülés persze eddig is volt. Nyelvórák, meg fordítások, mostantól pedig komolyabban ráállok a nyelvtanra. Mivel teszt lesz, ezért az lesz fókuszban, ez a próba nyelvvizsgán is kitűnt. Azt terveztem, hogy a Dekiru nyelvkönyv első kb. 17-18 leckéjének nyelvtanát átnézem, flottul megtanulom. Emellett az írást is tovább fogom gyakorolni. Bár teszten nem kell írni, de azt gondolom, hogy attól fog jobban berögződni egy-egy szó, ha folyamatosan írom, és annak a képe a fejemben van. Beszélni nem kell, mivel a japán nyelvvizsga csak írásbeliből áll. Ezt mondjuk sajnálatosnak tartom, de mondta is a japán tanárnőm, hogy van olyan tanítványa, akinek az N2-es vizsgája is megvan, de nem képes egy rendes mondatot összehozni. Ez az egyetlen hátránya a nyelvvizsgának. Kell valaki japán ismerős, aki megérti, hogy alapszinten vagyok japánból, adott esetben hibázok, de folyamatosan beszélgetek vele, hogy a verbális képességem is fejlődjön. Ráadásul még inkább inspirált lennék a nyelvtanulásra.

Ahogy írtam, nem érem be azzal, hogy épp hogy sikerült a vizsga. Legalább 80%-os eredményt tűztem ki magam elé. Az alap eléképzelésem 95% feletti eredmény, de engedtem belőle, a 80%-ra mondom azt, hogy elégedett vagyok vele, rendben van. De 80% alatt már elgondolkodnék, hogy valami nincs rendben. De ha eleget készülök, akkor vizionálok akár 95-100%-os eredményt. 2019. július 7-e lesz a nagy nap.

Játék nélkül nincs élet?

Természetesen nézek más animéket is. Csak amit nemrég kezdtem el nézni, annyira mélyen van, hogy nem is említhető egy poston azzal az animével, amire nagyon rá vagyok függve. Ez a No Game No Life. Ez egy szörnyűség, elriaszt az animéktől. Eleve nem mondható jó animének, mert nincs komoly története, nincs történetvezetés, a karakterek borzasztóan együgyűek, a főszereplő srác meg egyenesen visszataszító a beképzelt pökhendiségével, és hogy saját magát az emberiség fölé helyezi.

Hogy csak vázlatosan foglaljam össze, hogy mi a gond vele. Azért kezdett el érdekelni, mert ez az anime is a hikikomori-létet mutatja be. A főszereplő srác, Sora és a húga, Shiro hikikomorik, akik bekerülnek egy játékba, tehát Sword Art Online utánérzés. Arra voltam kíváncsi, hogy milyennek mutatja be a hikikomori-létet, és azt, hogy egy játékban benne vannak. Több olyan animével lehet találkozni, mely bemutatja ezt a bezárt életformát (a NEET-létet is ide lehetne említeni), de ezek mindig igyekeztek úgy bemutatni, hogy nem ez a helyes út, nem egy anime egészen jó ötletet ad arra, hogyan lehet ebből kimászni. Jó példa erre a ReLIFE. De a No Game No Life nemhogy nem problémázik a hikikomorik életstílusán, hanem majdhogynem követendő példának mutatja be. Semmi baj nincs azzal, hogy csalódtál az emberekben, vagy nem bírod a társadalmi elvárásokat. Nézd meg ezt az animét, látod, hogy milyen jól elvan ez a srác is, meg a húga. Minek küzdenél bármiért, ha anélkül is lehetsz boldog, hogy neked semmit nem kell tenned érte? Jóformán ez az üzenete az animének.

Az a helyzet, hogy ebben az animében minden sztereotípia megtalálható, ami miatt egy átlagember tájékozatlanul ugyan, de joggal nézi le az animéseket. Mert azáltal, hogy ez az anime nem problémázik a hikikomori-léten, minden laikus számára negatív tulajdonságot tevékenységet úgy állít be, mintha nem lenne vele semmi baj. A fentieken felül azt is lehetne még írni, hogy legyél nyugodtan hikikomori, játssz éjjel-nappal játékokat, gyűlöld nyugodtan az embereket, hárítsd rájuk a felelősséget, hogy ilyen életmódot élsz. Az emberek szemetek, ami miatt bezártad magad a szobába, és fényt se engedsz be magadnak, nehogy elkezdj gondolkodni azon, hogy te esetleg ebben és ebben vagy hibás! Olyan ez, mintha az animestúdió egyfajta propagandának szánta volna ezt a művet, hiszen egyre több olyan írást olvasni, hogy az anime ipar válságban van, és ezzel mintha menteni akarnák a menthetőt. Véleményem szerint az animestúdiók saját magukat sodorták válságba azáltal, hogy jó ideje a 13 részes animék az általánosak (a '90-es években 26 rész hosszúság volt a leggyakoribb). Ez részint azért van, mert több anime legyen egy-egy szezonban, ne csak folytatások, több animével meg több pénz jön be. Csakhogy aztán ebből lesz a sok bába közt elvész a gyerek tipikus esete, mert egyre jelentéktelenebbé válnak az animék. Meg hát nem egy olyan eset van, hogy egy 13 részes műbe akartak beletuszkodni több történetszálat, aminek rend szerint az lett a vége, hogy az nem lett eléggé kifejtve, így hiányérzet maradt utána. Erre egy 26 részes anime alkalmasabb.

Ez az anime pedig tükröt állít az animés közösség felé. Azáltal, hogy a My Anime List szerint több, mint 1.100.000 regisztrált felhasználójuk látta ezt az animét, ezzel minden idők 8. legnézettebb animéje a statisztikájukban, és bár nem a 8,37-es átlag a legmagasabb, de azért nagyon jól megmutatja, hogy milyen az animés néplélek, és alátámasztja azt, hogy ahogy fentebb írtam, talán nem jogtalanul nézi le egy laikus az animéseket. Mindezek mellett a zene is borzasztó. Az openinget Suzuki Konomi énekli, akit már régebben sem kedveltem. Akkor találkoztam vele először, amikor megtudtam, hogy Okui Masami háttérvokálozott az énekesnőnek, méghozzá az Absolute Soul című dalban, mely az Absolute Duo anime openingje. Felmerült bennem a kérdés, hogy mégis hová tette Okui Masami a józan ítélőképességét, amikor összeállt ezzel a nővel egy dal erejéig? Énekhangja ugyan van, de semmilyen érett érzelem nincs a hangjában. Mintha egy elkényeztetett kis csajt hallgatnék énekelni, aki szentül hiszi, hogy megváltja a világot. Okui Masami nincs is vele egy kategóriában, miért énekelt vele együtt? A dalnak ugyanis három változata van. Van a rendes, ami az animében is hallható, van az úgynevezett -blade- verzió, melyben Okui Masami vokálozik. Ez a limitált kiadású kislemezen hallható. Majd van a -shield- verzió, melyen Okui Masami énekel, és Suzuki Konomi vokálozik. Ez a rendes kiadáson hallható. Nem vagyok elragadtatva a daltól, és elnézve a képeket az Absolute Duóból, legjobban teszem, ha az animétől is távol tartom magam. Ahogy a No Game No Life is egy rettenet.

Haikyuu!! Quest Picture Drama

Megjelent egy rövid kis "spin-off" jellegű történet a Haikyuu!!-ból. Ezt még kerestem. Kíváncsi is voltam rá, másrészt meg, hogy a lehető legtöbbet lássak a Haikyuu!!-ból. Már lassan külön ki világ lesz az animéken belül. Ha még élőszereplős movie lenne belőle, akkor lenne igazán teljes a kép. De most Catrin segítségével hozzájutottam a Haikyuu!! Quest Picture Dramához. Ez egy nagyon rövid kis szösszenet, 3 részből áll, az egész összesen kb. 12 perces. Ezt külön DVD-ként adták ki a Nintendo 3DS-re megjelent Haikyuu!! Tsunage! Itadaki no Keshiki!! játék limitált kiadása mellé.

Miután 12 perc az egész, ezért nyilván nem érdemes nagy volumenű történetre számítani, de a kivitelezés rettenetesen tetszett. Egy RPG játékot láthatunk, ahol Hinata Shouyou, mint hős lovag, megmenti népet zsarnok uralkodójától, Oikawa Tooru-tól. Vele tart Kageyama Tobio, aki íjászként van jelent ebben a rövid kisfilmben. Róla az animéből tudhatjuk, hogy miért állna érdekében legyőzni Oikawát. Iwaizumi Hajime, mint harcos megjelenése inkább meglepetés, hiszen ő Oikawa gyerekkori barátja, de hát minden kocka fordul egyszer. Most nézem másodjára az animét, ennek fényében jobban fogom figyelni, hogy milyen is most a kapcsolatuk valójában. Aztán velük van még Takanobu Aone, aki szintén harcos. Neki mindössze annyi a szerepe, hogy egyszer-egyszer megjelenik félmeztelenül, és bemorog valamit a képernyőbe. Akinek láthatóan más szerepet osztottak ki, az Kozume Kenma, aki inkább, mint bölcs mágus van jelen a kis történetben. Sokszor tőle származnak a felmerülő kérdésekre a jó megoldások. Ők alkotnak egy csapatot, és szállnak szembe a gonosz Oikawa Tooru-vel.

Olyan az egész, mint egy NES játék RPG-je, ilyenek lehettek annak idején a Final Fantasy és a Dragon Quest játékok, melyek Japánban nagyon népszerűek voltak a '80-as évek végén. Teljesen visszaadja a NES hangulatot, ehhez pedig nagyban hozzájárul a zene is, ami nemcsak, hogy 8-bit hangzású, hanem annyira hangulatos, olyan jól meg van írva, a legjobb NES játékok zenéinek voltak ilyen zenéik. A játék mellett a karakterek animés stílusban vannak megrajzolva, úgy beszélgetnek.

Valószínűleg nekem azért is tetszett ennyire, mert nagy videojátékos vagyok, és hihetetlenül jó érzés volt látni az animét videojátékos formában, ráadásul rettenetesen hangulatos zenével, mindezek mellett az ötletet is jónak érzékelem. De aki nem feltétlenül nagy rajongója a sorozatnak, és a videojátékok iránt sem mutat akkora érdeklődést, annak jó eséllyel nem fog annyira tetszeni ez a kis összeállítás. Pedig hihetetlen jó, ráadásul számomra jutalomjáték, hogy vietnami felirattal nézhettem meg, hiszen aktívan tanulom a nyelvet. Fogalmazzunk úgy, hogy nálam kiérdemelte a 10 pontot, de ez teljesen szubjektív értékelés. Ahogy fentebb írtam, aki nincs annyira benne a Haikyuu!! és a videojátékok világában, azoknak nem biztos, hogy tetszeni fog a kivitelezés. A többieknek zárás gyanánt néhány kép a kisfilmről. Amit már csak azért is megmutatnék, mert ezeket nagyon jól lehetne cosplayezni!

Újabb nagyszerű Haikyuu!! zene

Most, hogy a második szezont nézem, ezért elkezdtem hallgatni a második szezon két OST CD-jét. Most csak az első hallgattam végig, majd később értekezek róluk, ha a másikat is meghallgattam. Az első CD-n van egy olyan dal, ami nagyon megfogott. Amikor először meghallottam, egyből az volt a gondolatom, hogy igen! Ez az a bizonyos Haikyuu!! életérzés, amit annyira szeretek! Dinamikus, van ereje, mindezek mellett rendkívül hangulatos. Zasshoku a dal címe, és konkrétan az volt a gondolatom, hogy ha az összes Haikyuu!! inner ilyen lenne, akkor ez az anime maga lenne a tökéletesség. De sajnos nagyon kevés ilyen van, de ami van, azt megbecsüljük. Tessék végighallgatni.

Kanji gyakorlófüzet ajánló

Bár egy jó ideje tanuljuk japán nyelvórán a kanjikat, de úgy döntöttem, hogy veszek egy külön gyakorlófüzetet, amiben egybe megvan mindegyik, amelyik kell alapszinten. A Magyarországi Japánnyelv-oktatók Társasága ad ki különböző gyakorlófüzeteket. Az első félévben találkoztam velük először, amikor a tanárnő megrendelte nekünk a hiragana, katakana gyakorlófüzetet. Nagyon megtetszett már ott is, hogy képekkel illusztrálja a különböző kanákat, így könnyebb volt megtanulni azokat. Összefoglalóban magyar szavak voltak megadva, azokat kellett japánul hiraganával vagy katakanával leírni. Az már flottul megy, és mivel komoly terveim vannak a japánnal kapcsolatosan, ezért úgy döntöttem, hogy itt az idő komolyabban megtanulni a kanjikat, ne csak azokat tudjam, amikkel gyakran találkozok. Erre van ez a gyakorlófüzet, ami szintén nagyon jóra sikeredett. Elmentem érte személyesen, és már a buszon is nagyon nehezemre esett visszafogni magam, mert olyan asszociációk vannak különböző kanjikra, amikre nem is gondoltam volna. Íme két belső oldal, bemutatóként, hogyan illusztrálják a kanjikat.

Mind a kínai, mind a japán nyelv nagyon fejlesztik az asszociációs készséget. Nemcsak, mert képírást használnak, ezáltal tudjuk mihet kötni az írásjeleket, hanem mert hasonló alakú kanjiknak sok esetben hasonló jelentésük van. Még jóval japán nyelvtanulás előtt láttam már azt, hogy bizonyos kanjik tényleg hasonlítanak arra, amit jelentenek. Például az ajtó "tobira" úgy néz ki, mint egy bejárati ajtó, mely oldalra húzva nyitható. Ugyanígy az esernyő "kasa" is úgy néz ki, mintha tényleg esernyőt ábrázolnának írás formájában. Sok ilyen jellegű asszociáció van, ami sokkal inkább élvezetesebbé teszi a japán nyelv tanulását.

A könyvet meg nagyon ajánlom, mert kiválóan megtanít a kanjik írására. Látható a vonásirány, a képi illusztráció, és a kétféle olvasat. A könyv szerzőjétől, Goto Fukiyótól vettem át személyesen, meg is kérdeztem tőle, hogy nem lehet könyvesboltokban kapni? Mondta, nem, mert akkor drágább lenne. A kiadó és a könyvesbolt árrése... Így viszont 1.300 forint volt, megérte. És így legalább ahhoz kerül a pénz, aki készítette a könyvet, nem a kiadóhoz, ezzel is támogatva a szerzők további munkáját. A fenti linken meg lehet rendelni, magasan ajánlott azoknak, akik japánul szeretnének tanulni.