Zen Pinball 3D egyéni rekordok

Az utóbbi napokban kb. 6 órát játszottam a Zen Pinball 3D-vel, ezalatt szépen sikerült gyűjtögetni a rekordokat. Eddig így állok:

• Excalibur: 5.916.000 pont
• Eldorado: 8.987.001 pont
• Shaman: 9.306.290 pont
• Earth Defense!: 10.964.381 pont

Hihetetlenül élvezem a játékot, de néha tényleg azt érzem, hogy semmi ráhatásom nincs arra, hogy hány pontom van a játékban. Jó, persze, ha alulról ellövöm a golyót, akkor annak szögén tudok módosítani, a megfelelő reflexekkel, de néha lesek, hogy honnan van ez az 1 millió pont? Máskor meg hüledezve nézem, hogy megy oldalról a mélybe a golyó? Jó, most onnan hogy hozzam vissza? Sehogy, maradjunk annyiban, mint ahogy annyi mindenben, ehhez is kell némi szerencse. De nem számít, mert tényleg rettenetesen jó játék. Amúgy pontosan 6:19-et játszottam a játékkal, ezzel a 31. legtöbbet játszott játék nálam a 151-es listán.

Top 40 JAM Project #8

PRAY FOR YOU

Nem egy olyan dala van Okui Masami-nak, ahol úgy énekel a fájdalmairól, hogy az már régen történt, úgy érezhette, hogy a helyére tette, de mégis... Ugyanilyen a PRAY FOR YOU is. Ez egy olyan dal, melyből kivehető (a címből is ki lehet logikázni), hogy egy régen történt fájdalmas eseményről emlékezik meg. Fájdalmas sóhajjal, sóvárgással kezdődik a dal, ami azt sugallja, hogy hirtelen tört elő belőle az érzés. Olyan, mintha azt gondolta volna magában, hogy feldolgozta a történteket, de hirtelen valami olyan történik, aminek hatására feltörtek a régi emlékek a tudattalanból, és az ebből fakadó fájdalmat énekli ki. Hiába JAM Project dal, annyira Okui Masami stílusa ez, mintha magának írta volna. Gyönyörű ballada, amivel bárki tud azonosulni, aki megélt már hasonlót életében. A fiúk is nagyon szépen énekelnek, de az igazi, már-már spirituális jellegű katarzist Okui Masami éneke adja a dal legelején és a legvégén. Mintha egy angyalt hallgatnánk. Emellett a dal igazi szépségét a szöveg adja meg. Kiénekli a hiány fájdalmát, de kívánja a másik fél boldogságát, akiről szól a dal. Ez az egyik legszebb és legvalósabb dalszöveg amit az elválásról és a búcsúzásról írtak.

Szórakozott boszorkányvadászok

A régi animék egyik bája, hogy a jóval egyszerűbb rajzolásuk miatt viccesebbnek hatottak a poénos jelenetek. Főleg, ha a történet sem feltétlen komoly, vagy nem kell komolyan venni, akkor kifejezetten előny az, ha inkább egyszerűbb a rajzstílus, akkor a poén a maga egyszerűségében is viccesen van megjelenítve. Ilyen a Bakuretsu Hunters is, mely az 1995-1996 őszi-téli szezonjának egyik nagy durranása volt. Kevéssé ismert anime, pedig Hayashibara Megumi rajongóknak is olyan szinten alapmű, mint a Slayers vagy a Saber Marionette szériák. Mert hát itt is nagyot alakít. De miről is szól az anime?

Egy öttagú csapat boszorkányokra vadásznak... vagyis a boszorkány ide túlzottan le van egyszerűsítve. A lényeg, hogy abban, hogy ebben az animében is szerepet kap a halállal való viszony, illetve szerettünk halálának el nem fogadása. Az anime epizodikus, tehát minden egyes résszel más történet veszi kezdetét. A legtöbb részben egy látszólag kedves (és nem utolsósorban szemrevaló) lány a főszereplő, akiről hamar kiderül, hogy nem képes elengedni halott szerettét, ezért valamilyen módon megpróbálja visszahozni őt. A dráma csak a kisebbik részét képezi az animének, a poén sokkal erősebb. Elég ha csak felsorolom a főszereplők keresztneveit, máris sejthető lesz, miről van szó: Carrot, Chocolate, Tira (Misu). Carrot Glace egyike a csapat fiútagjának, aki menthetetlenül imádja a nőket. Amint meglát egy szép nőt (nem véletlen, hogy többségében ők a főszereplők) nem bír magával, rohan hozzájuk, hogy tudtára adja vonzalmát feléjük. Persze, hogy egyik sem viszonozza, ahonnan meg szerelmet kaphatna, őket meg elutasítja. Ők pedig nem mások, mint a csapat két lánytagja, Chocolate Misu és Tira Misu. Chocolate kifejezetten szereti megmondani, amit gondol, és bár nem járnak, mégis "Darling"-nak hívja Carrot-ot. Sőt néha úgy bánik vele, mintha már házasok lennének, ugyanis amikor Carrot (belegondoltatok, milyen vicces egy férfinak ilyen nevet adni?) meglát egy szép nőt, hihetetlen féltékenységi jelenetet rendez, nem utolsósorban ő az, aki néha lecsapja szegény Carrot-ot, fejtörést okozva neki (szó szerint). Pedig ő csak álmai nőjét látja minden szép nőben. Persze féltékenységében segítségére van Tira Misu is, aki a testvére. A szerelemféltés másik oldala meg az, hogy nem egyszer Chocolate féltékenysége mentette meg Carrot életét, ugyanis nem egyszer veszélybe kerül azáltal beleszeret a lányokba. Nagy szerelmében ugyanis nem látja, hogy milyen lányokba szeret bele, elfelejti, hogy személyükben egy boszorkányokra vadásznak. Nem mellesleg igazán megnézhetné a két lányt is magának, aki mindig vele tart, hiszen átlagos nőként valóban nem annyira vonzóak, főleg Tira Misu, akit igencsak viccessé tesz a nagy szemüveg. De amikor átváltoznak boszorkányüldözővé, akkor igazán szexi nőkké válnak.

SPOILER

Viszont a vége rettenetesen kiábrándító. Ahogy elnézem, már a '90-es években is szokás volt, hogy ha úgy adják le az animét, hogy a manga még nincs befejezve, akkor kitalálnak neki egy véget. Amivel alapvetően nincs gond, mert lezárják valahogy a történetet, ha nem is feltétlen úgy, ahogy a mangában lesz. Baj akkor szokott lenni, ha teljesen másképp zárják le, mint milyen az anime az utolsó kb. 3-5 részéig. Márpedig a Bakuretsu Hunters esetében erről van szó, és emiatt hasal el a sorozat. Ugyanis kb. a 22. részig egy epizodikus, végtelenül vicces történetet látunk, ahol azért megmentik a bajba jutottat, de volt mögötte koncepció. És bár lehetett érezni korábban, hogy komoly dologról van szó, de amekkorát fordul a sorozat a végére, az még Pál apostolnak is dicsőségére vált volna. Hirtelen bajba kerül a világ, elpusztítani készül valaki. De ki ő? Mi közük van hozzá hőseinknek? És miért kell megölni Carrot-ot? Mindent azért én se áruljak el, de ennyiből is látszik, hogy mekkorát fordul a sorozat. Ez azért is problémás, mert azáltal, hogy viccesek a karakterek, jól áll nekik a humor, ezáltal teljesen másfajta kapcsolat alakul ki a néző és a szereplők között. És azzal, hogy Carrot viselkedése a végére sehogy nem alliterál arra, ahogy a sorozat során viselkedett, nem tudok azonosulni azzal, hogy mennyire komoly lett, és hogy kész megharcolni a "főellenséggel" a világ megmentéséért. És hogy meghal a többi, és hogy érinti ezt Carrot-ot. Nyilván megértem, de nem tudok azonosulni vele. És itt van a komoly baj. Emiatt nagyon el lett rontva a sorozat. Kíváncsi is voltam arra, hogy ezt mégis hogyan fogják befejezni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire sablonosan. És mivel sablonos, másképp ismertük meg a szereplőket, ezért érzelmileg nem hiteles a vége. Kár érte, elrontották a sorozatot.

SPOILER VÉGE

Érdekes itt is megfigyelni, hogy változtatja Hayashibara Megumi a hangját. Ő Tira Misu hangja, és amikor csak egy átlagos lány, akkor szende, magas hangot ad neki, de amikor átváltozik, akkor mély, nőies hangot kölcsönöz hősnőnknek. A különbség meg legalább akkora, mint amennyit hallhatunk hangban. Hayashibara Megumi meg már megmutathatta korábban szintén a Bakuretsu Hunters kapcsán, hogy mire képes a hangjával. A sorozat ugyanis (ahogy általában lenni szokott) mangaként indult 1993-ban, majd 1994-ben készült belőle egy rádió dorama, melynek openingjét szintén Hayashibara Megumi énekli. Ennek címe Until Strawberry Sherbet, ahol önmagával duettezik. Bár erről nincs hivatalos információm, de gyanítom, hogy itt is a "két" Tira Misu-t jeleníti meg a hangjával, mintha egymással kommunikálnának. Egyrészről mélyebb, nőiesebb hangja van, angolul beszél és rappel, másrészről meg magas, ártatlan hangon énekel japánul, a refrént meg együtt nyomatják. Ugyanígy kiemelném Carrot seiyuu-ját Furumoto Shinnosuke-t, akinél nem értem, hogy miért nem futott be komoly karriert, ugyanis elképesztően jó hangszínész. Egyrészt eszméletlen jó hangja, kiváló választás volt Carrot-hoz, másrészt meg hihetetlenül jól tud játszani a hangjával. Hozzájárul vele az anime debil mivoltához, és hogy Carrot egy menthetetlen szoknyapecér, aki amint meglát egy nőt, már nem bír magával. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs több komoly szerepe.

Már csak abból a szempontból is emlékezetes az alakítása, hogy az openinget együtt énekelte Hayashibara Megumi-val. Igaz, hogy régen sokszor hivatkoztam a Slayers openingjére a Get along-ra, hogy az minden idők legjobb japán dala nálam, de igazság szerint az csak azért van, mert itt ismertem meg Hayashibara Megumi-t és Okui Masami-t együtt, ezen dal által váltam mindkettejük rajongójává. De igazából, ha 1995 legjobb dalát kellene kiválasztanom, akkor bőven a WHAT'S UP GUYS?-ra esne a választásom. Az az erő, az a szenvedély, ahogy együtt énekelnek, az valami eszméletlen. Még most is tűzbe hoz, pedig több, mint 10 éve ismerem a dalt. Bár az igazat megvallva, igazán nagyot csak a refrénben énekelnek, Furumoto Shinnosuke esetében érződik, hogy nem feltétlen énekesként kvalifikált, inkább Hayashibara Megumi az, aki a versében nagyot énekel. De még így is azt mondom, hogy óriási ez a dal, ami valószínűleg a '90-es évek animés generációjának alapmű Japánban, de ez tényleg olyan dal, ami bőven megérdemli, hogy széles körben legyen ismert. De jó lenne elénekelni ezt a dalt karaokén, csak ahhoz nemcsak olyan hölgypartner kell, aki bevállalná velem a dalt, hanem nekem is kell az a fajta vadság, az a fajta... Mondjam szexuális éhségnek? Mondjuk ez durva lenne, mondjuk inkább azt, hogy az a szenvedély, amivel hitelesen lehet megénekelni ezt a dalt. Ehhez képest az ending meglehetősen sajátságosra sikeredett. Az inkább szövegében szól nyíltan a szexuális vágyról, viszont maga a dal sokkal visszafogottabb. A zene sem élő, a két énekesnő Okui Masami és Matsumura Kasumi éneke is sokkal inkább visszafogott. Ezáltal nem jön át érzelmileg, hogy miről szól a dal. Bár az endinget is régóta ismerem, és önmagában bár nem mondanám nagy kedvencnek, de konkrétan az animében az opening után hallgatni kifejezetten illúzióromboló volt. Olyan, mintha két szűzies nőt hallgatnék énekelni, akik felfedezik a maguk szexuális aktivitását, kívánják az adott pasit, de tapasztalatuk híján nem tudják, hogy ezt hogy adják tudtára.

Úgyhogy van minden ebben az animében, ami miatt egyesek sztereotip módon elítélik a modern japán kultúra ezen szegmensét. Szerettem volna megmutatni az openinget, de nincs fent YouTube-on. Feltettem, de egyből blokkolta a YouTube azzal, hogy a kiadó, a King Records tiltja, hogy felkerüljön ez a dal bármilyen formában a videómegosztóra. Ez engem azért szokott bosszantani, mert nem is feltétlen a szerzői jogok védelmét látom ebben a cselekedetben, hanem hogy a mai napig pénzt akarnak keresni ezzel a dallal. Meg a dal népszerűségét védik. De az biztos, hogy ha újra kiadják a dalt (például 2005-ben STAR-MANI SERIES keretében több '90-es évek beli anime dalaiból csináltak válogatásalbumot) állítom, hogy abból egy jent nem lát Hayashibara Megumi. A kislemez amúgy nagyon népszerű volt 1995-ben. Kb. 83.000 példányt adtak el belőle. Sőt, a King Records már a '90-es években is megtalálta a módját, hogy gazdagodjon meg zenei kiadványokból. Több animénél is megcsinálták azt, hogy az opening és ending dalt három különböző kislemezen adták ki. Volt egy opening / ending kislemez, melyre csak a két dal került fel, semmi karaoke verzió, meg ilyenek. Merthogy kiadták külön az openinget saját B-side track-kel, erre került fel az opening karaoke verziója. Harmadik kiadványként az ending dalból a kislemezt, szintén saját B-side track-kel, csak erre került fel annak is a karaoke verziója. Nemcsak a Bakuretsu Hunters esetében csinálták meg ezt, hanem például a Shinseiki Evangelion vagy a Shoujo Kakumei Utena opening és ending dalait is három különböző kislemezen jelentek meg. De biztos van jó néhány ilyen.

Digitális Pokémon Crystal

Tegnap ugyan nem telefonáltak a Konzolvilágtól, de mivel időszerű lett volna, hogy megjöjjön a Pokémon Crystal Version, ezért elmentem érdeklődni érte. És tényleg megjött. Át is vettem, ez is 1.399 forint volt.

Kíváncsi voltam, hogy ez miben tudott más lenni, mint a Gold vagy a Silver, merthogy van néhány extra a játékban. Mindenek előtt ez az első olyan Pokémon játék, ahol volt animációja a harcoknak. Természetesen kezdetleges volt, de jó volt már ennyit is látni, és folyamatosan figyelni, hogyan fejlődnek ezen a téren a Pokémon játékok. Természetesen ennek belsejében is csak a letöltőkód van.

Ebbe a játékba is belenéztem, megadtam a nevemet, a riválisom nevét, meg személyleírást adtam a tolvajról, aki ellopta Elm Professzor egyik Pokémonját. Először elmentem Mr. Pokémonhoz a professzor megbízásából, aki ad egy Mystery Egg-et, hogy vigyük el a professzornak. De hát a kis affér miatt nem ez lesz az elsődleges gondolata, mire visszatérek, hanem jelenti, hogy ellopták a Pokémonját. Én meg mivel láttam a gaz tettest, személyleírást adtam róla. Kapják el szépen, és zárják börtönbe. Ez nagyjából 20 perc játék a harcokkal együtt, itt mentettem, és ha sorra kerül a játék, akkor folytatom, sőt végigjátszom! Ebben Totodile a kezdő Pokémonom, aminek örülök, mert vízi Pokémonokkal jó szoktam lenni.

És akkor ünnepélyesen kijelentem, hogy megvan mind a három Pokémon játék!

És ígéretet teszek arra, hogy mind a három végig lesz játszva.

Top 40 JAM Project #9

Bonds of Friendship

Folytatjuk a balladák listáját, és talán a legszebb példája jön annak, hogy lehet úgy énekelni sablonos szövegről, hogy az mégis hitelesnek hangozzon. A címből ki lehet találni, hogy miről szól a dal. Igen, a barátság fontosságáról, jelentőségéről, de ha ezt Okui Masami foglalja zenében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az érzelmek húrjai lesznek megpendítve, és az úgy, hogy bárki elérzékenyülne rajta. Hasonlóképpen van a Bonds of Friendship esetében is, ami talán még azokat is gondolkodásra késztet, aki csalódott már emberekben. Talán nincs másik olyan daluk, amiben ennyire hallatszik, hogy mennyire hisznek abban, amiről énekelnek, és erről nagyon szépen tudnak énekelni.

Magyar flipper

Néha nézegetem Nintendo eShop-on, hogy mi van leárazva. Általában nem találok semmi érdekeset, de amikor megláttam, hogy van Zen Pinball 3D £4.49 helyett £0.89-ért, azt gondolkodás nélkül megvettem. Szeretem a flippert, és már hallottam a cégről, mely fejlesztette (Zen Studios), úgyhogy nagyon rossz nem lehet. És kipróbáltam, hát ez tényleg nagyon jó. Én kérek bocsánatot azért, amiért ennyire olcsón vettem meg. Teljes mértékig realisztikus flipper, a golyó úgy viselkedik, ahogy a való életben, tehát teljesen rendben van a játék fizikája. Négy tábla van, mindegyik változatos, és szerethető egy egyedisége miatt:

• Excalibur
• Eldorado
• Shaman
• Earth Defense

Ötletes mind a négy, és tényleg annyira tetszik mindegyik, hogy váltogatom, hogy melyiken játszok. Kedvencként az Eldoradót mondanám, de csak a zenéje miatt, ugyanis annak a táblának a legjobb a zenéje. Mindegyiknek megvan a hangulata, ami miatt jó rajta játszani. Igazából a játéknak tényleg csak a rekordhajhászás a lényege, de ha ezt ennyire hangulatosan megtehetjük, akkor miért is ne.

Nem voltam annyira járatos a Zen Studios munkáiban, egyszer-egyszer szembetalálkoztam a fejlesztő és kiadó nevével, de konkrétan nem foglalkoztam vele komolyan. De amikor megnéztem a Credits-et, és láttam, hogy csak magyar nevek vannak a fejlesztők listájában... Én kérek bocsánatot, hogy eddig elmentem mellettük. Már ez önmagában meglepő volt számomra, de az talán még jobban meglepett, amikor olvastam Vári Zoltán nevét a grafikusok között. Ha ő az, aki annak idején az 576 Konzolban írt döntő többségében Nintendo 64 teszteket, akkor még jobban bocsánatot kérek, hogy eleddig nem ismertem őket. Már gyerekkoromban is szerettem olvasni az írásait, és most, felnőttként is újraolvasva a Nintendo 64 játékokról az ismertetőit, nagyon jó stílusa van. Az volt a gondolatom olvasás közben, hogy ő egy végtelenül kedves és közvetlen ember lehet. Örültem a szerencsének, és tényleg nagyon jó a játék. Most egy darabig a flipperrel fogok foglalkozni.

Leszedtem Wii U-ra a Zen Pinball 2-t is, itt derült ki, hogy igazából a 3DS-es játék inkább csak egy bemutató. A Wii U-s változathoz ingyenesen lehet hozzájutni, de minden táblát csak demóban lehet játszani. Azokat kell külön megvenni. Elég sok van, és ahogy szétnéztem a fejlesztő cég weboldalán, a sokféle flipperjáték táblái szinte kivétel nélkül megtalálhatók itt. Fogok náluk vásárolni, már csak azért is, mert amilyen jó a Nintendo 3DS-es játék, megalázóan olcsón vettem meg.

Top 40 JAM Project #10

Mizu ni Utsuru Tsuki~my heart

Aki ismeri Mizuki Ichiro szólókarrierjét, az tudhatja, hogy nemcsak a "Soha ne veszíthetsz!" és az "Egy igazi férfi soha nem adja fel!" jellegű shounen dalokban van otthon, hanem bizony a balladákban is. Méghozzá olyanokban, ahol minden fájdalmát kiénekli magából. Egy ilyen dalt énekelt meg, a JAM Project tagjaként, és egyben megénekli az együttes történetének egyik legszebb balladáját. Már az első hangoknál lehet érezni, hogy itt valami csodálatos dolgot fogunk hallani. És igen! A zene is gyönyörűen van megírva, a hangszerelés is csodálatos, és ahogy megénekli Mizuki Ichiro a magányt, azon nem szégyen akár sírni is. Hiszen olyan érzelmekről énekel ebben a dalban, amit mind megéltünk. Lesznek még balladák a listában, de egyik sem lesz fájdalmas, mint ez.

Top 40 JAM Project #11

Tsubasa

Most, hogy a Top 10 küszöbén vagyunk, már azok a dalok jönnek, amiket nem szimplán szeretek, vagy nagyon szeretek, hanem amik hatással voltak rám. Megállásra késztettek, komolyan elgondolkodtattak. vagy egyszerűen csak elmerültem abban az érzelemben, amit az adott dal közvetít. Ilyen a Tsubasa is. Ami nem összekeverendő egy másik JAM Project dallal, melynek szintén Tsubasa a címe. Az Kageyama Hironobu szóló, és az a MUV-LUV széria endingje. Ez egy önálló dal, mely a Get over the Border albumra került fel. Jeleztem már mennyire egyedi album, erre ékes bizonyíték ez a dal, mely arra is nagyon jó példa, hogy milyen csodák születnek abból, ha Fukuyama Yoshiki és Okui Masami együtt dolgoznak. Ebben a dalban semmi rockzene nincs, sőt ütőhangszer sem. Ez egy érzelmeiben merengő dal, egy olyan, ami férfinak is nagyon jól áll. Mindig libabőrös leszek, ha megszólal ez a dal. Ilyen az, amikor vonós hangszereléssel és tiszta, gyönyörű énekkel csodákat művelnek. Ez egy szerelmes dal, mely a hangulata miatt inkább intim érzetet ad. Azokról az érzelmekről szól, melyeket nem feltétlen mondunk el bárkinek, ezeket a szívünkben őrizzük. A hangszerelés is ezt a fajta titokzatosságot erősíti. Gyakorlatilag a JAM Project a bizalmába fogad, és megosztják velünk féltve őrzött titkaikat a szerelemről. A rajongók meg a dalt hallgatva hálásan köszönik a bizalmat.

Digitális Pokémon Silver Version

Nagyon kevés a valós Black Friday akció, erről szerencsére egyre többet olvasni. Arról nem is beszélve, hogy a kereskedelemben dolgozókat szinte teljesen kizsigereli a decemberi időszak. De most sikerült találni egy olyan akciót, ami megérte, ráadásul nem olyan, hogy emelték előtte az árát, majd újra levitték, sőt, senkit nem kellett agyontaposnom érte. Ez pedig a Pokémon Silver Version, amit a Konzolvilágban vettem meg 2.990 forint helyett 1.390 forintért. Amikor megjött a MondoConos promóteri pénz, akkor nézelődtem a konzolboltok weboldalain, hogy mit vehetnék, és szemeztem ezzel is, mert terveztem megszerezni mind a három második generációs Pokémon játékot. A Gold már április óta megvan, már csak a Crystal hiányzik. Amúgy itt a doboz tényleg csak dísztárgy, mert csak a letöltőkód kártyáját tartalmazza.

Ennyi az össz. De szeretem a Pokémont, és igazából megéri ezt a dobozos verziót is megvenni, de ez tényleg csak gyűjteménybe kerül, a polcra.

Még nem fogok komolyan játszani a játékkal, csak profilt hoztam létre. Bár manapság keveset Pokémonozok, de tartom magam ahhoz, hogy csak majd akkor veszem elő a második generációs Pokémon játékokat, ha majd mind a három első generációs játékot végigjátszottam. Igazából most úgy van, hogy a Red van végigjátszva, ott küzdöttem meg az elit négyessel, végül a riválisommal. A Blue-ban megvan mind a 8 jelvény, de még nem jutottam el a ligába. Tehát ezt kéne végigjátszani. A Yellow-ban meg 4 jelvénnyel valahol félúton vagyok elakadva. Előbb ezeket fogom végigjátszani, mielőtt elkezdem a második generációs játékokat.

Ez még nem minden, megveszem a Pokémon Crystal-t is, megrendelték nekem a Konzolvilágban a központi raktárból. Várom, hogy megjöjjön, az is 1.390 forintért lesz az enyém.

Top 40 JAM Project #12

Little Wing

A dal, mellyel Okui Masami debütált, mint JAM Project tag. A Scrapped Princess anime openingje, amit egyébként érdemes megnézni, mert sok egyedire sikeredett, nem utolsósorban jól jeleníti meg a fantázia világát. Elismerem, hogy ez egy olyan dal, mely inkább elfogultság és a hozzá kötődő kellemes emlékek miatt került ennyire előkelő helyre. Ez a dal egyébként nagyon eltér a JAM Project megszokott stílusától, hiszen ez egy kellemes, lágy hangulatú dal, sokkal inkább lehetne egy Okui Masami szóló lehetne. A mondanivalója sem mondható komolynak, a reggel szépségét énekli meg, és hogy mennyi lehetőségünk van arra, hogy az adott nap életünk legjobb napja legyen. Egyszerűsítve így foglalható össze a mondanivaló. És hogy mennyire hiteles az, ahogy Okui Masami énekli, erre teljesen véletlen jöttem rá. Régen egy tavaszi reggelen ezt a kislemezt hallgattam ismételgetve, és olyan kellemes érzést árasztott magából a dal, hogy azóta is számomra a tavasz, az új élet szimbóluma. Újabb (sőt, a legjobb) bizonyíték arra, hogy elcsépelt mondanivalót hogyan lehet hitelesen, érvényesen énekelni.