Egyéni vélemény a JAM Project: Breakthrough kislemezről

Most hogy meghallgattam az együttes legújabb kislemezét, a Raiba ~Tusk of Darkness~-t, és csak megerősödött bennem az érzés, hogy a Wings of the legend egyfajta vízválasztó volt a kislemezek tekintetében. Az volt egy nagy durranás, és utána sokáig semmi érdekes. Egy dalt tudok kiemelni a PLATONIC-ot, mely nagyon jóra sikerült. De azt is ki énekelte szólóban? Okui Masami. Ki írta a zenét és a szöveget? Okui Masami. Látszik, hogy ki tart életet az együttesben. Inkább az lep meg, hogy volt egy nagyon erős kislemezük, utána pedig egy erős zuhanás minőség tekintetében. És ebből a mai napig nem látszik kiút, de azért egy kislemez kiemelkedik az idei évből, ez pedig a Breakthrough. Igen magasan kiemelkedik. És mivel szeretem a jó dolgokat kiemelni, ezért most róla írnék.

1. Breakthrough: A Nobunaga the Fool anime második openingje. Az animét még nem láttam, de mindenképp érdekes lehet, hogy történelmi személyiségek találkoznak robotokkal, úgyhogy mindenképp teszek egy próbát vele. Maga a dal talán furcsán hat egy Chihara Minori opening után, de mivel nem láttam még az animét, ezért nem tudom ahhoz viszonyítani, csak magát a dalt tudom minősíteni, ebből a szempontból pedig nagyon jó lett. A már az együttestől megszokott rock dal, a jobbak közül. És ezt az érzést hiányolom a mostani kislemezek dalaiból, hogy mindig minden egyes pillanatban oda tartsa a figyelmemet, és izgalmas legyen végig hallgatni, mert alig várom az újabb dallamokat. Így lehet elmerülni egy dalban igazán, és az énekesek tehetségét is emeli. Ezt a vonalat tessék követni! 9/10
2. Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~: Miután a borító nincs bescannelve, ezért nem tudom, hogy ki írta a B-side track-et, de erős a gyanúm, hogy Kitadani Hiroshi, mert ő szereti kicsit vadra venni a figurát. Keményebb rock zene, és legalább olyan izgalmas, mint a címadó dal. Rendkívül ütemes, talán darálóan is hat a szöveg, de tele van olyan dallamokkal, melyek mind kellemes érzetet adnak, minden egyes pillanata élmény. Főleg a refrén utáni lassabb rész lett nagyon jó, amikor lemegy egy nagy gyors rész, szinte vele forr fel a véred, és utána jön egy lassabb, de talán még jobb rész, mely csak erősíti a gyors rész adta tüzet, ugyanis az alapritmusból nem esik ki. És hogy Okui Masami mit nem művel háttérvokalistaként, magát az off vocal-t külön élvezet hallgatni. Még sok ilyet! 9,5/10

Hát, nagyon remélem, hogy ez nem csak egy kivételes kiadvány az eddigiekhez képest, de az biztos, hogy ha bár az együttes q tehetségét most is megmutatja, alkotói válság bizony jellemzi őket, ha új kislemezekről van szó. Ehhez képest a Breakthrough kiugróan jó lett. Az album más kérdés, a 2013-as THUMB RISE AGAIN és a nemrégiben megjelent JAM Project BEST COLLECTION X lemezek egészen jók, de nem különösen szakítottam rájuk időt, hogy többször meghallgassam. De ha jónak ítélem meg az anyagi helyzetemet, ezt a kislemezt meg fogom rendelni.

Ismét vashiány

Ahogy azt vártam, a véreredmény vashiányt fog mutatni, de itt most nem magára a vas mennyiségére voltak kíváncsiak, hanem a ferritin-re. Ez raktározza a vasat, és még azelőtt jelzi a vashiányt, mielőtt bármilyen jele lenne. Ez történt most meg. Ma 15 órára kaptunk időpontot a háziorvoshoz, hogy megbeszéljük a részleteket, érdekes dolgot mondott. Szerinte ugyanis a szervezetem nem olyan erős, hogy előállítsa a vasat. Ilyet se hallottam még. Ugyanis az a vér, amit a kórházban kaptam tavaly decemberben, az rövid életű volt. Újabb meglepő információ. Kaptam is egy gyógyszert, mely a ferritin szintet hozza helyre, viszont itt olvasom, hogy a bélbetegséget is visszaszorítja, úgyhogy nagyon jó orvosság lehet. Tudta az orvos, hogy mire van szükségem. Amúgy tényleg nem érzem jelét annak, hogy baj lenne, inkább csak az, hogy néha fáradékony vagyok, amikor 8 órát alszok, szerencsére a környékén nem vagyok a tavaly év végi rosszul léteknek.

Miből lesz a cserebogár

Nagyon rég nem éreztem, hogy ennyire sínen vagyok, minden nagyon jól alakul. Még szerdán voltam a WirralMet iskola Birkenhead-i épületében érdeklődni angol nyelvtanfolyam iránt, és konkrétan utolsó pillanatban jelentkeztem, ugyanis másnap volt a szintfelmérő. Erre természetesen el is mentem. Maguk a feladatok annyira nem, de a rendszer nagyon emlékeztetett a TELC-es nyelvvizsgára. Azt hallottam egyébként, hogy külföldön nagyra becsülik a TELC rendszerét, mert ha jól tudom a feladatokat az adott anyaországban állítják össze, és ott is javítják. Teszt volt döntő többségében, meg szövegbe kellett behelyettesíteni a megfelelő szót, valamint levelet kellett írni egy külföldi ismerősnek, aki jelezte, hogy ellátogatna a szülőországunkba, és lássam el tanácsokkal. Igyekeztem választékosan fogalmazni, azért ha megerőltetem magam, akkor megy. Ott azonnal kiértékelték a tesztet, kicsit olyannak tűnt, mintha kutyafuttában cselekedtek volna. 37 pontot értem el az 50-ből, ezzel a jobbik csoportba kerültem. Level 1 és level 2 van, és nekem a kettes jutott. Azt mondom, hogy nem olyan rossz, kezdetnek megfelel, de ha tényleg az lesz, hogy végleg itt maradok, akkor minden helyzetben kiválóan kell beszélni angolul, és akkor bizony a végére nem 50 pont kell, hanem legalább 60 az 50-ből. És most erre iszonyú lelkesedést érzek. Szeptember 8-án kezdődik a tanfolyam, egy héten háromszor kell menni hétfőtől szerdáig 9 és 12 óra között. Összesen egy éves lesz. A teszten persze mindenféle nemzetiség megfordult, az egész világ három kis teremben.

Amúgy a teszten pont azok nem mentek, amiket már nem nagyon tanultam. Mert talán kiírtam ide korábban, de én angolt össze-vissza tanultam, mivel általános iskolában és gimnáziumban németet tanultam, valamint középiskolában az olasz volt a második nyelvem. Az olasz nyelv iránti érdeklődés még a Játék Határok Nélkül egyik "maradványa", ugyanis, ahogy írtam, az olaszok voltak a magyarok mellett, akiknek nagyon szurkoltam, és mivel láttam, hogy van lehetőség a nyelvük megtanulására, ezért mellette döntöttem. De ne tettem volna... Tényleg nagyon sok múlik a tanáron, a végén már csak a túlélésre játszottam. Tehát, angolul először magántanárnál tanultam 1997-1999 között, majd ahogy elment a kezdeti nagy lelkesedés, úgy maradt abba. Ezek után dalszövegekből, innen-onnan lestem el szavakat, kifejezési formákat. Majd tanárnál ismét 2006-tól kezdtem el tanulni, miután leérettségiztem, és képzésekre jártam. Ez elment 2010-ig. Igazából sok haszna volt, mert sok mindent megtanultam, de mivel haladó csoportba kerültem, ezért egy árok képződött. Mert ugye tanulgattam én a két időintervallum között is, de nem a nyelvtant. Például az alap igeidőket ismerem, de hogy a különböző múlt és jövő időket mikor használjuk, azt már nem. Remélem majd erre is sor fog kerülni. Meg sokszor keverem a szavakat angolul, elsősorban a hasonló kiejtésűeket. Például előfordul, hogy a drága szó helyett tapasztalatot mondok (expensive - experience). Vagy keverem azokat az igeidőket is, amiket tudok. Múltban megtörtént eseményekről jövő időben beszélek. Ezek csak úgy jönnek, gondolkodás nélkül, és ez néha kavarodást eredményez.

Elkezdtem komolyabban nézni az albérleteket. Több eshetőségre is felkészülök, de az biztos, hogy ha tényleg fizetnek nekem egy egyszobás stúdiólakást is, akkor nem lesz nekem rossz sorom. Sok felújított, vagy új építésű házat adnak ki, mely a képek alapján igazán szépnek tűnik. Csak annyi, hogy berendezetlen. De mondta nővérem, hogy nem baj, mert tudnak bútort, ágyat adni és hogy ne lelkesedjek arról, hogy adományboltokban milyen olcsón lehet hozzájutni, mert akkor már kezdem azt érezni, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Valószínűleg a jövő héten tudok költözni, de ezt még meg kell beszélni.

És most, hogy úgy néz ki, hogy maradok, vásároltam néhány olyan dolgot, amiket már akkor vettem volna, ha biztosra kiderül, hogy nem megyek haza. A DVD és egyéb kínálatot mindig is kerültem, hogy ha hazamegyek akkor ne legyen gond a hazaszállítással. Azt hiszem egy második nagy Harry Potter korszak veszi kezdetét, az összes DVD első kiadását be akarom szerezni, valamint a könyveket is, hogy ne csak érdekes történetet olvassak, hanem fejlesszem az angol tudásomat. Az első két filmet megnéztem, és mivel tartani akarom a sorrendet, ezért a hatodikkal várni fogok. Mint ahogy a könyvből is először az elsőt akarom elolvasni. Azt meg nem is figyeltem, hogy az első DVD felső részéről hiányzik a sárga csík, ami ott van a második DVD-nél, és most már tudom, hogy mit jelent: 4:3-as képarányú, és nem 16:9-es. Hiba volt ezt nem figyelni, de ezért nem viszem vissza, mert annyira olcsó a DVD, hogy érték tekintetében nem játszik már szerepet. £1.99 volt egy HP, és azért vettem hármat, mert együtt £5 voltak. A Gyűrűk urát is azért vettem meg, mert érdekel. Tudtam, hogy mekkora kultusznak örvendett már annak idején, de mivel az első filmet nem láttam, csak a másodikat a moziban, ezért az egész nem állt össze egy egésszé, így kevés dolog maradt meg bennem. Szinte már megaláztatás, hogy £1-ről 75p-re értékelték le, pedig eredeti első kiadás a belső papírja is benne van. Nem hiszem el, hogy ennyire nincs értéke a DVD-nek, pedig annak idején mekkora lendülettel indult. Biztos voltak ezek a maguk idejében 15-20 fontok. Mindegy, csak én járok jól, mert igen jutányos áron be tudom szerezni azokat, amik érdekelnek.

Üdítők tekintetében ez a nagy kedvenc:

Az összes fajta kóla közül ennek van a legjobb íze, és hogy koffeinmentes, az talán kicsit egészségesebbé teszi.

Második vérvétel

Azt elfelejtettem kiírni, hogy a két héttel ezelőtti rossz időszakhoz az is hozzájárult, hogy kaptam levelet, hogy mégis szükség lenne második vérvételre, mert a vas- és D-vitamin szint nem volt megfelelő. Emellett májfunkció, csontprofil. Mára volt időpont. Mivel ehhez nem kellett éhgyomorra menni, ezért későbbre kaptam időpontot, 11.10-re. Huicong és egy barátunk elkísért engem, biztosítottak szolidaritásukról. Jól esett, örültem, hogy velem tartanak. És ahogy kiderült számomra, nem feltétlen kell itt időpontra járni, mert most is fél órával később kerültem sorra, pedig már tudtam, hova kell menni. Hogy megelőzzem a rosszullétet, megkértem a doktornőt, hogy hadd feküdjek az ágyra, így könnyebb is volt. Szerencsére csak egy üvegcsével vettek, így gyorsan lement az egész. Aztán Liscard-ba mentünk vásárolni, majd haza még pihenni.

Tegnap vettünk darált marhahúst is, Huicong hagyott nekem egy kicsit, hogy csináljak spagettit, vettem alapport az Asdában. Ezt ma reggel megcsináltam, nem tűntek biztatónak a kezdetek. Egyik hibám volt, hogy nem olvasztottam fel a húst, így tovább kellett olajban párolni a szokásosnál, a másik amitől meg féltem, hogy túl sok lesz a hús, de végül jól sült az egész, bár igaz, hogy alapporral bűvészkedni nem nagy kunszt. Meg azért nem szabadalmaztatnám.

Amúgy az élelmiszer boltokban viszonylag olcsó, szinte a magyar árak szintjén van. És egyszer komolyan tanulmányozva a blokkot, kiderült, hogy azért, mert 0%-os az ÁFA az összes élelmiszerre. Ez igazán szép. Gyerekeknek 18 éves korig ingyenes a gyógyszer, emellett semmi extrát nem kell fizetni a kajáért a boltban. Ebből a szemszögből nézve viszont drága az élet Magyarországon. Nem kell nagy gazdasági tudás ahhoz, hogy tudjuk, hogy a munkáltató is fizet adót az alkalmazottai után. Emellett a foglalkoztatott is adóval terhelt bért kap, és ha erre rájön az, hogy sok élelmiszer ÁFÁ-ja 18-27%, nem sok az, ami valóban megmarad az embernek.

Egy kis nyugalom

Szinte megigéz az a csend, ami már 2 napja körülöleli a házat. Nővéremék ugyanis elutaztak nyaralni, Huiconggal kettesben maradtunk itthon. Ennek örömére kitakarítottam szinte az egész lakást: A konyha és a nappali ragyognak. Szerencsére nem az van, hogy mindenki a maga szobájában a gép előtt ül, és egymáshoz se szólunk. Az utóbbi időkben egyre többet beszélgetünk egymással, és most is sokat vagyunk együtt. Meg barátokat hívunk át, sétálunk a parkban, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Ma inkább nálunk voltunk, megnéztük az Pi élete című filmet. Még soha nem láttam, de mindenki ódákat zengett róla, hogy mennyire jó, és ajánlott megnézni. Érdekes film, az eleje nem nagyon fogott meg, meg az egész hajós vándorlás sem. Értettem a szimbólumokat, csak úgy voltam vele, hogy már annyi ilyen jellegű filmet és animét láttam már, hogy ez már csak eggyel több számomra. Viszont az utolsó harmad és a vége nagyon tetszett, ahogy érzelmileg egyberakta az egészet, ezáltal az egész film értelmet nyert, és azt gondoltam, hogy nagyon szép volt.

Aztán játszottunk is. Volt egy 8 éves fiú is, nagyon tetszett a lelkesedése, ahogy hozzááll a játékokhoz, és a nehéz részekben sem adja fel. Igazából örültem, hogy berakta a Super Smash Bros. Brawl-t, mert hiányzott már. De annyira nem élvezem már ezt a játékot, ellentétben a Melee-vel, rá is sort kerítettünk (hihetetlen, mennyit gépelek félre, hogy sötét van... -_-). Ezt sokkal jobban szeretem, véleményem szerint ez a legjobb Smash Bros. rész. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a 3DS-es és a Wii U-s, mert a Brawl-t azt csak akkorra csinálták nagyon trendire, de mostanra szinte mindenki elfelejtette. Ha az új részek is ilyenek lesznek, nagy fújolásnak fog örvendeni a sorozat általam. Mindenesetre egy esélyt megadok a játéknak, és ha lesz pénzem, akkor elő fogom rendelni a hivatalos Nintendo webshop-ból a játékot, hiszen póló jár mellé, meg csuklószorító. Így már nem tartom vészesnek a £39.99-es árat. Csak arra lennék még kíváncsi, hogy október 3-án szállítják ki, vagy aznap már meg is kapom. De amúgy lényegében csak ketten játszottunk, és bár nem volt veszélyes rám (őrület, hogy nem lehet elfelejteni Super Smash Bros.-ozni), de nagyon tetszett, hogy játéknak vette az egészet, és nem adta fel. Aztán volt még Wii Party és Wii Sports tenisz de a Bowlingban már mind a négyen játszottunk. Ez a játék még most is mindenkinek örömet okoz, nagyon jól szórakoztunk. Egyébként is hiányzott már nekem az, hogy így összejövünk egy páran, és jól érezzük magunkat. Úgyhogy, ha úgy vesszük, megvan nekünk is nyaralásunk.

A JAM Project-nek úgy tűnik, hogy le fog áldozni eladások tekintetében. Érdekes, hogy annak idején (mintha olyan régen lett volna 2012. december 5-e...) mennyire ledöbbentett, hogy a Wings of the legend kislemezből csak 3.112 példányt adtak el, és most már úgy állunk, hogy azóta ezt egy kislemeznek sem sikerült felülmúlni. Nagy baj ez, mert régebben 5-6.000 példányt adtak el a kislemezeikből, most meg ezt gyönyörűen megfelezték. Minőség tekintetében sem volt kiemelkedő a 2013-as év, de idén olyan kislemezt jelentettek meg, ami nemhogy nagyon tetszik, de konkrétan ez a második JAM kislemez (az 57-ből, vagy mennyi van nekik), amit megvennék eredetiben. Megeshet még, de továbbra is pénz kérdése az egész. Amúgy ez a Breakthrough, a Nobunaga the Fool anime második opening dala. Ez nem volt olyan hatással rám, mint a Wings of the legend, de iszonyatosan beleégette magát a tudatomba a B-side track is. Nagyon bírom bennük, hogy most is képesek fülbemászó dalokat írni, amik minőség tekintetében is az élen járnak. Kageyama Hironobu valamit nagyon tud. És a karaokékat is nagyon jól hallgatni, háttérvokálban most is Okui Masami a legjobb. És videoklip is készült a címadó dalból:

Ez csak a rövidített verzió, remélem, kikerül a teljes is.

Visszatérve Angliára most kezdek el eljutni oda, hogy oldottan jól érzem magam itt is. Nem akármi munka volt ide eljutni, és koránt sem írtam ki mindent. Konkrétan el is gondolkodtam a sorsomon, ugyanis tegnap mondtam Huicong-nak, hogy november 2-án megyek haza, akkor csalódottan kérdezte, hogy miért. És akkor komolyan elgondolkodtam, hogy miért is? Csak nehogy beigazolódjon a "félelmem", hogy végleg itt akarok maradni, hiszen kezd úgy tűnni, hogy mégis megtalálom itt a helyem, pedig az elején nagyon nem úgy tűnt, hogy ez így fog történni. Csak akkor lenne még sokkal nagyobb az önbizalmam, ha érteném az angol beszédet, és úgy tudnék beszélgetni velük, mint a magyarokkal. Ha hegyezem a fülem, akkor egész jól értem, hogy mit beszélnek amúgy. Ja, és kiderült, hogy mit akartak a munkaügyiben, amikor végképp nem értettem, hogy mit mondtak nekem telefonon: Valamilyen igazolást arról, hogy legalább 3 hónapja itt élek. Hát én erre még csak utalást sem hallottam. Amúgy a repülőjegy is megfelel, mint bizonyíték. Az ittmaradós részt meg majd látjuk. Most tényleg jó, hogy egy kicsit üres a lakás, és lehet, az ebből adódó nyugalom mondatja velem, aztán meg megint olyan történik, ami miatt menekülnék, akkor meg lesek, hogy milyen ingatag vagyok.

Szélnek eresztett karakterek

Na, azért a Nintendo fel tudja magát találni akciók tekintetében. Emlékszem, amikor még csak a Wii Shop Channel volt, többen szidták a céget, hogy miért nem képesek akciózni. Nem tudom pontosan milyen volt, de lehet, hogy maga a rendszer nem volt "képes" arra, hogy pontok összegét lejjebb vigyék. De az biztos, hogy 3DS-re és Wii U-ra beindultak, és ez így is van rendjén. Nemrég volt néhány NES játék akciós Wii U-n a NES Remix keretén belül, most pedig a hamarosan megjelenő Super Smash Bros. örömére van "Character Sale". Lényegében azt jelenti, hogy a SSB játékban szereplő karakterek eredeti játékait akciózzák le egy hétre. Kell ennél több, hogy újra éljem azokat a régi élményeket, amikor egy-egy játék nyújtott, amivel évekig nem játszottam? Maga a Super Smash Bros. sorozat egyfajta reklámfogásnak is jó, hiszen különböző franchise-ok karakterei is pályái betekintést engednek az adott sorozat, és akinek felkelti az érdeklődését, az kipróbálhatja. Így szerettem meg a Kirby-t és az F-Zerót is például.

Tegnap zárult le a "Character Sale 1", már ezt kihasználtam, és 50% kedvezménnyel jutottam hozzá a Punch-Out!! játékhoz. Úgyhogy most leverek mindenkit, mint vak a poharat. A Minor bajnokságot könnyű volt megnyerni, a következő már problémás. Ugye van az első bokszoló, a Don Flamenco, aki soha nem támad, csak inzultál téged, ezzel akar támadásra bírni. Azt kivédi, és utána jön ő. De persze, ha mi is kitérünk a támadása elől, nem győz lesni, hogy úristen, micsoda menőségek vagyunk, és akkor aztán lehet orrba-szájba ütni, ahogy érjük. Csak a következő, a King Hippo problémásabb. Állítólag őt ha egyszer kiütöttük, már nem kel fel többet. Valami olyasmi, hogy hagyni kell, hogy üssön, kivédeni, de még utána sem támadni, hanem történik vele valami, amitől megzavarodik, és akkor aztán...

Tegnap, ami elindult "Character Sale 2", abban három játék is van, ami érdekel:

• Donkey Kong (Game Boy)
• Kirby's Dream Land
• Kirby's Dream Land 2

Kirby-vel rég játszottam, kicsit hiányzik is. A hordozható Donkey Kong meg állítólag 101 pályás. Már csak erre is befizetek, nemcsak magára a névre is. Amúgy sokan dicsérik.

Újabb videoklip feltöltve

A mai napon újabb videoklipet tettem fel YouTube-ra, ami nem más, mint:

Hayashibara Megumi: KOIBUMI

https://www.youtube.com/watch?v=EtZt36KmfXw

Már a legelső pillanattól megszerettem, az egyik legjobb szerelmes dal, amit életemben hallottam. Szenvedélyes, de nem annyira vad, pont amilyen egy igaz szerelem, ami beteljesülésre vár, hiszen a cím magyarul szerelmes levél. Megírja őszinte érzéseit, és reméli, hogy viszonzásra talál. Amúgy ma olvastam, hogy a szöveg idézeteket tartalmaz a "Manyoshu" című versből, mely az egyik legrégebbi japán vers, valamikor 736 körül íródott. Utánanéztem, valami részleteket találtam, azok valóban adnak egy olyan érzetet, mint a dal szövege.

És annyira jó a karaoke verzió, hogy úgy döntöttem, hogy azt is közzé teszem:

https://www.youtube.com/watch?v=jCZEEehH2t4

Sőt, a legjobb karaoke változat, amit valaha hallottam. Legalább tízen vokáloznak a dal alá, és a versében mindenki egy-egy szó erejéig beszáll, és a más hang más érzetet ad, a fontos szavak kiemelve: "I don't WAIT, I want SHOUT!!!", a legviccesebb pedig a refrénben hallható kislányos hang, lehet, hogy az maga Megumi-sama éneke, csak kicsit viccesre vette a figurát.

És van egy remix verziója is a dalnak:

https://www.youtube.com/watch?v=exPNYNKJbtY

Ez a center color album első dala. Talán jobb, mint az eredeti, mert ez lassabb, így olyan, mintha kívülről szolidan élné meg az érzéseit, de közben érződik, hogy legbelül fel tudna robbanni akkora szerelmet érez. Maga a zene is visszafogottabb, és nincsenek szavak kiemelve. Viszont pont emiatt disszonáns a második refrén utáni zene mögött hallható érdekes hang, az a rész nekem nem tetszik. Eleinte azt gondoltam, hogy olyan, mintha szexuális aktus közben lenne, de most már inkább csak az, hogy kellemetlen. De szerencsére csak ez az egyetlen probléma, hiszen nemcsak az eredeti dal a fantasztikus, hanem a különböző változatok. Ez a szám számomra örök klasszikus.

Csonka Játék határok nélkül és új sorozat

Totál meglepett, hogy hamarosan vége lesz a Játék Határok Nélkül 1999-es évadának. Ugyanis a 7. elődöntő után lesz a döntő, holott eddig a kilencedik, korábban a tizedik után volt. Már akkor is nagyon úgy nézett ki, és igazából most is látszik, hogy már az 1999-es évi játékokra sem volt nagyon pénz. Nem tudom, mi lehetett a háttérben, hogy ez amolyan áthidaló év lett volna, remélték, hogy 2000-re több támogatás jön, vagy tudták, hogy vége lesz, csak ezt még meg akarták csinálni. Amúgy nekem egy ideje az a véleményem, hogy nem változik az igény a média világában, hanem változtatják, és a kettő között óriási különbség van. Szinte biztos vagyok abban, hogy ha kiszolgálta volna azokat a célokat, melyeken az akkor új műsorok alapultak, akkor hogy tovább szponzorálták volna a játékokat, ennek fényében inkább jobb, hogy abbamaradt. Megmondom őszintén, ezért félek is, hogy milyen lesz a 2014-es megújult sorozat, remélem, nem fog elveszni az eredeti szellemisége. Amúgy tegnap este megnéztem az 1996-os év harmadik elődöntőjét, mivel ebben is hat csapat játszik, ezért kíváncsi voltam, hogy milyen az 1999-es évi elődöntők láttán a 3 évvel korábbi. Több életet érzek a '96-osban, és ezt nem "akadályozza" az, hogy itt is 50 ponttal lehetett már nyerni. Meg nekem hiányoznak az eredménytáblák szignáljai, azok megadták a hangulatot. Nem volt nehéz kitalálni, de érdekes volt hallani, hogy az 1996-os jelenlegi állás táblázatának alatt hallható szignál, az 1995-ös gyorsított változata. Úgyhogy lassan teljes lesz a Játék Határok Nélkül repertoár, pótolhatatlan kincs. Gondoltam rá, hogy veszek neki külön pen drive-ot, vagy külső merevlemezt és külön vitrinben fogom tárolni, és különleges bánásmódot fog kapni.

Hát, ahogy elnézem, különleges bánásmódot is kell kapjon, mert az egész, ami eddig megvan, az 78,2 GByte, tehát 128 GByte-os pen drive kellene hozzá, ami most kezd elterjedni, ezért itt még ilyen £50-ért van. Bár láttam az eBay-en £8-ért. Gyanús... nagyon gyanús...

Nem új TV sorozatról szeretnék írni, hanem itt szeretnék egy új sorozatot kezdeni, méghozzá F-Zero karakterek bemutatása kezdődne holnaptól. Még sehol nem láttam róluk magyarul leírást, és mivel innovatívnak menő lenni, ezért én. 30 karakter van, úgyhogy egy havi munka lesz. Olyan sokat nem akarok, inkább csak ismertetni, hogy kik ők, kocsijukról írni, animés szereplésükről. Nézem is az animét, jelen állás szerint átlagon felülinek minősítem. Komolyabb, mint az átlag játékadaptációk, kifejezetten élvezetes, az opening (HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH) és az ending (Maeda Ai: Resolution) is elég jók. Szinte minden karakternek saját feladata, küldetése van. A lényeget már korábban megírtam, nem akarom ismételni magam. Amúgy a GBA-s Maximum Velocity-ben az első bajnokságban (mely Pawn névre van elkeresztelve) sikerült az Expert-et is teljesíteni, ez az alapból megnyitottak közül a legnehezebb. Meg is nyílt a Master, amit olyan nehéznek képzeltem el, hogy mindenki alapból megelőz, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy hamar kimenjen az erő a kocsimból. Hát, tényleg nem könnyű, minden egyes versenyző kemény ütközéssel jelzi előzési szándékát felém, de elég jól sikerült tartani magam. És amikor láttam, hogy a második pálya után is második lettem, elégedetten mutattam magamra, hogy ez vagyok én, én, ÉN!!! De a harmadik pálya után már elbuktam, de annak is nagyon örülök, hogy elképzelésemen felül teljesítettem, ugyanis azt gondoltam, hogy már az első pályán el fogok taknyolni. Ez nem így lett, és még több gyakorlással bizony F-Zero Maximum Velocity mester lehet belőlem. Aki végig csinálja a Master szintet, az tényleg megérdemli a mester címet.

(A karakterekről szóló leírás az F-Zero Hungary oldalon olvasható.)

Egy kis elismerés

Látszik, hogy nyár van itt is (na, nem a klímán, mert most is 17°C van), ugyanis kevesen voltunk ma Kung Fu-zni, konkrétan öten. És mivel a nyári szünet itt csak hat hetes, ezért mindenki augusztusra időzíti a nyaralását. Ha van valami jó a dologban, akkor ezen a héten én lettem elismerve. Mivel ez kezdő Kung Fu, és mivel döntő többségében gyerekek járnak, ezért minden óra végén egy kis trófeát kap a legjobb. Ez nyilván gyerekeknek van, hogy ösztönözve érezzék magukat, ezért zavarban is voltam, hogy miért pont én kaptam meg, de igazából jól esett, hogy elismerte a fejlődésemet. Érzem is egyébként, hogy jobban tudom koordinálni a mozgásomat, és képes vagyok egyszerre több mindenre odafigyelni, ezáltal jobban is megy. De az elmúlt héten megéltek miatt most kifejezetten jól esett, hogy kaptam egy kis elismerést, még akkor is, ha csak öten voltunk, és ilyen "nem volt más" feelinget adott a dolog, de úgy érzem, hogy komolyabban megszerettem a Kung Fu-t.

A hétfői laptop baleset, és a pénteki telefonos "baleset" kicsit lejjebb engedett az önbizalmamból. Biztosan kívülről könnyű meglátni, hogy milyen rosszul kezeltem a dolgot, és a helyzet az, hogy ilyenkor érzem azt, hogy hiába mentem át az évek során különböző érzelmi fejlődéseken, azért még ott munkálkodnak bennem azok az érzések, melyek a gyerekkori élményekből adódóan önbizalomhiányt hozott ki belőlem. És amikor gondtalanabbnak érzem magam, akkor én is könnyen vagyok azzal a gondolattal, hogy el tudom fogadni, hogy bennem marad, csak harcolni kell ellene, de az adott pillanatban elönt az öntudatlan félelem. És akkor aztán, amit írtam nem is olyan régen, ha nincs meg bennem a "hideg fej", akkor aztán vége, és akkor már csak az van bennem, hogy nem tudom, nem tudom, nem tudom, végül kétségbeesetten leteszem a telefont. Ráadásul a tegnapi napra még rátett egy lapáttal, hogy utolsónak hagytam el a házat (egyedül), és azelőtt csuktam rá a bejárati ajtót, ahogy ráeszméltem, hogy nincs nálam a kulcs, és mivel kívülről nem lehet nyitni, ezért kizártam magam. Ha nem mentem volna a könyvtárba, és Liscard-ba vásárolni, akkor azt mondanám, hogy 4 órát vártam kint, mire bejutottam, de így ez csak a fele lett. Úgy különösebben nem unatkoztam, mert játszottam 3DS-en Super Mario Bros. 3-at, olvastam a könyvet, és mivel nálam volt a laptop, megnéztem a Jóbarátok tegnapi részét. Legalábbis ami nálam tegnapi, mivel naponta nézek meg egy epizódot.

Másfelől ez a hét olyan volt, mint egy súlyos műtét, amiből a felépülés lassú, és fájdalmas lesz. Igazából elkezdtem írni, hogy mi történt, de aztán csak kitöröltem, mert így is néha úgy érzem, hogy túl sokat írok magamról a nyilvánosságnak, ugyanakkor meg azt is érzem, hogy jól esik kiírni magamból a gondolatokat, érzéseket. Talán majd egyszer...

Régi könyv

Imádom Huicong macskáit, sőt, most azt mondom, kifejezetten előny, hogy Lucy kövér, mert amikor magamhoz veszem, olyan, mintha egy párnát ölelnék magamhoz. Nagyon kellemes érzés magamhoz venni, és van abban valami, hogy a lágy állatszőr, meg ami a plüssnek van, antidepresszáns hatású. Viszont idegesítő, hogy újabban állandóan a konyhában van, amikor kaját kér, és le nem vakarom magamról. Hétfő este már megelégeltem, felvettem, és feltettem a trambulin tetejére, azt oldja meg maga... Kétségbeesetten nyávogott, fújtatott, kapálózott össze-vissza, és egyszer megejtett egy "EZÉRT MEGHALSZ!" tekintetet felém. De aztán a trambulinra ugrott. Persze a kajáért való kuncsorgást nem hagyta abba.

Ma láttam először az Asdában egy újfajta Coca Colát. Zöld színű Life, steviával édesítve. Gondoltam arra még Magyarországon, hogy mikor jön el hozzánk, amikor láttam, hogy a Nestea-ket kezdték el steviával édesíteni, hogy többi szénsavas üdítővel mikor teszik ezt? Itt Angliában megtették. Még nem kóstoltam meg, mert van más üdítő is felbontva (még a gyilkos Asdás Dr. Thunder-ből is van még...). Különben egyáltalán nincs itt elterjedve az Ice Tea, pedig az nálam nagyon jól kiváltaná a kólát. Próbálom váltogatni az üdítőket, hogy amennyire lehet, legyen változatos.

Elhatároztam, hogy megkeresem itt Angliában azt a könyvet, melynek animés adaptációjának opening és ending dalát Okui Masami énekli. Könyvesboltokban nem találtam meg, de a Seacombe könyvtárban megtaláltam, és kikölcsönöztem. Ez a The Wind in the Willows, Kenneth Grahame írta 1908-ban. Ez valami állatmese gyerekeknek, és úgy tűnik, hogy a britek szeretik, ugyanis egy könyvekre szakosodott adományboltban az ott dolgozó idős eladó nénik, mondták, hogy jó olvasmány, felnőttek is szívesen olvassák, pedig gyerekkönyv. És úgy voltam vele, hogy mivel az animét (Tanoshii Willow Town) sehol nem találtam meg az interneten, akkor olvasom a könyvet. Egyébként is valamit fejleszteni kell az angolban, bár ebben a könyv nem segít, de ma reggel egyszerűen annyira nem értettem, hogy mit mondanak nekem telefonban, hogy inkább letettem. A támogatás kapcsán lett volna a munkaügyi központnak további információra szüksége, de már az eleje is akadozott, de amikor eljutottunk oda, amikor már végképp tippem sem volt, hogy mit kérdez, vagy mit akar, akkor már inkább letettem. Frusztrált és dühös voltam miatta, de annyira unom már, hogy ennyi idő után is ott tartok, hogy mindent többször visszakérdezek, és amikor nehezen megértem, hogy mit akar mondani, akkor is kapok a fejemhez, hogy miért mondja ennyire érthetetlenül. Eltelik 1-2 másodperc mire dekódolom az agyamban, hogy mi is az valójában. Majd kiderül, hogy mi van, ha a támogatás lesz az ára ennek a letett, majd kikapcsolt telefonnak (nem láttam értelmét, hogy visszahívjon, mert tényleg nagyon nehezen értettem, hogy mit akart), hát akkor azt kell mondjam, hogy ilyen sokba kerül, ha valakinek az angol nyelvtudásának egy része igencsak fejletlen. A telefonon való beszélgetés egyébként is a halálom, hát még ha idegen nyelven kell beszélni.

De egy kicsit próbáltam a héten elmerülni az angol nyelv történelmébe, hátha segít jobban megérteni az angolok beszédét. Az biztos, hogy ha valaki komoly forrást keres, az most tényleg ne a magyar wikipediát keresse fel. Vázlatos, és tárgyilagos, hiányoznak azok az érdekességek, melyek emlékezetessé tehetnek egy-egy nyelvtani esetet. Bár egy-kettő azért megmaradt bennem. Például az angol is ragozó nyelv volt, mint a többi európai nyelv, de hogy a dánok is értsék amit mondanak, az idők során elhagyták a ragokat. A másik ami érdekesség, többször gondolkodtam azon, hogy miért nincs magázás az angolban? Sokszor olyan udvariatlannak éreztem, amikor egy idősebb embernek is "you"-t mondok, aztán meglepetten olvastam, hogy nem a magázás szűnt meg, hanem a tegezés. A harmadik, hogy a brit angol akcentusra jellemző, hogy nem rotikus. Ez annyira igaz, ott hagyják el az R betűt, ahol csak lehet, ezáltal lazának, nagymenőzősnek tűnik a beszédük, amit főleg az elején viseltem nehezen, mert tényleg olyan érzetet kelt, mintha olyan nagyra lennének magukkal, hogy világnyelvet beszélnek, amit a világon szinte bárhol megértenek, nekik nem kell második nyelvet tanulni. Mostanra persze már teljes mértékig elfogadtam, és jobban megnyilvánulok angolul, csak egyedül a telefon torzítása miatt nehezen értem ott.

És ha már volt Okui Masami, akkor hadd mutassam meg az egyik videoklipjét, amit ma töltöttem fel:

https://www.youtube.com/watch?v=ZDdo_lEFNP0

Rengeteget hallgatom ezt a dalt, és a videoklip is nagyon jól visszaadja a hangulatot. Nem véletlen választottam ezt a jelenetet indexképnek, nagyon megmaradt bennem, ahogy a kislány és Okui Masami egymás mellett ülnek a földön és a lány ráhajtja a vállára a fejét. Bizalmas kapcsolatra utal, hogy az énekesnő ismeri a lány legféltettebb titkait, és engedi, hogy odabújjon hozzá, hogy vigaszt leljen nála. A kislemez borítója is az egyik nagy kedvencem tőle, tipikusan az a többet mond ezer szónál típusú kép. Nálam ez a dal Okui Masami egyik csúcspontja, a hangulattal is nagyon tudok azonosulni, de a szöveg angol fordítását is olvasva arra jutottam magamban, hogy sok ismerős érzésről énekel.