Top 20 Suara #2

Shunkashuutou
(春夏秋冬)

Hát ez a dal... Nem kis idő kellett, mire feldolgoztam magamban. Nagyon ritkán hallok ilyen gyönyörű szerzeményt. Tele van fájdalommal, és az évszakok által mutatja be, hogyan alakul ki az érzés (tavasz), hogyan éli meg azt, annak teljességében (nyár), majd hogyan múlik el (ősz), és végül álomba burkolózik (tél). Nehéz egy ilyen dalról bármi okosat is írni, nagyon mély érzéseket váltott ki belőlem annak idején. Végig átjárja a fájdalom, a szomorú emlékezés, a boldog idők elmúlásának megélése, és azért nagyon fájdalmas ennyire, mert nem mutat kiutat, hanem beletemetkezik a fájdalomba. Érezteti, hogy nagyon nehéz innen kimászni. És mivel ennyire szépen énekelt róla, nagyon sokáig a hatása alatt voltam.

http://www.youtube.com/watch?v=iYpohCb4aGs

ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai dalszöveg

Ahogy az előző romaji dalszöveg esetében, most is Leeának jár a köszönet, hogy leromanizálta nekem az új ALI PROJECT dal szövegét. Már csak amiatt is hála jár neki, hogy annak ellenére meghallgatta a dalt, hogy nem szereti az együttest. Igazából elismerem, és elfogadom, annak ellenére, hogy szeretem őket, hogy vannak, akikben ellenérzést vált ki a zenéjük, mert annyira rétegzenét játszanak, ami nem tetszik mindenkinek, ráadásul egy olyanfajtát, ami felől biztosan senki nem marad közömbös. Őt például zavarja a túldíszítettség, és a sok félhang, amit az énekesnő kiénekel magából. Én meg úgy vagyok vele, hogy különös érzékeket kelt bennem a zenéjük. Nagyon izgalmasnak találom, amit csinálnak, és nekem kifejezetten tetszik, ahogy Takarano Arika játszik a hangjával. Ő írja a szövegeket is, és bár nem éppen pozitív dolgokról szólnak, de olyan játékosságot visz a szövegbe, sokszor olyan ritmikával énekli azokat, hogy ritka nagy profizmusra vall. Erre jön rá Katakura Mikiya izgalmas zenéje, ennél több nem kell ahhoz, hogy egy igazi fantasztikus együttest ismerjünk meg. Idén jelent meg 25 éve az ALI PROJECT első albuma, ezalatt a negyed évszázad egy olyan világot alkottak a zenéikkel, mely nélkül nagyon szegény lenne nemcsak a japán, de az egész világ könnyűzenei iparága.

Most szerdán jelent meg az új albumuk, Reijyo Bara Zukan (令嬢薔薇図鑑 látszik a címen is a Rozen Maiden anime utóhatása), ma jutottam hozzá, és amolyan kettős érzésem van iránta. Jobban dominálnak drámai előadásmódok, és a vonós hangzások, de van némi újdonság is! Például az első dalt elektropop, trance zenével indítják, és erre rájön az énekesnő extra magas hangja... Nem semmi. Eddig egyébként az első dal a kedvencem (mely a címadó dal), de a 9. dalban hallható füttyszóra sem volt eddig példa. Úgyhogy vannak nagyon ígéretes alkotások. És az, hogy az első dal ennyire jó, az náluk már szinte hagyomány. Jó néhány albumuk esetében igaz nálam az, hogy az nyitódallal hatalmasat robbantanak, nincs ez most sem másképp.

Igazából én megtaláltam a dalszöveg romanizált változatát, de a szövegben több helyen rossz olvasatot használtak fel hozzá. Az az érdekes, hogy a hibásnak hallott szövegeket leellenőriztem (romanizáló weboldallal), és rendben találtam. Erre világosított fel Leea, hogy minden kanjinak legalább 2 olvasata van, de van egy pár, melynek 3, vagy akár 4 is, a szövegkörnyezettől függ, hogy melyiket használják. És abban a romanizált szövegben, amit találtam a leggyakoribb olvasatok szerepeltek, ezért tért el egy jónéhány helyen. Csak azt nem értem, hogy aki romanizál, az gondolom, tud valamennyire japánul, az miért nem veszi a fáradságot, hogy átnézze, meghallgassa, hogy minden rendben van? Annak illik tudnia, hogy a kanjiknak több olvasatuk van, ezért érdemes a dalt visszahallgatva leellenőrizni, hogy mindenhol rendben van-e.

De most már jöjjön a szöveg. Először a kanji, majd a romaji dalszöveg:

私の薔薇を喰みなさい

茨の茎を伸ばして撓めて
私に零して　雫のひとひら

終焉を知ってなお　咲き急ぐ莟のように
生身の心臓は　柩を這い出る

少女という証　紅繻子の骨が鳴く
奪いに訪なえ　堕罪の指よ

闇は月　棘は蜜
あやすもの　綴ざされた眼は蛹
羽化する夢を見て

光の萼を捲って探って
やさしく包んで
瞬間の季節(とき)を

薇(らせん)の先へ昇って手繰って
初めて触れ合った
場処が開かれる
吐息の熱さで

私の薔薇を
さぁ喰みなさい

違えぬ約束は　甘やかな血を分ける
腐植に沈める　美惑の舌で

翅根を脱ぐ　皮膚を剥ぐ
痛みなき　交じわりに意味はない
欲しいならば奥へ

荊の枝を絡めて解いて
私を散らして　滴にひとひら

心の縁を抉って潜って　大事に抱きしめて
留まることなど　できないとしても

あなたの薔薇で　あぁ眠らせて

生きてることを
知ったばかりでも

光の膜に溺れて眩んで
私は埋もれる
盛りの繁みに

薇の先へ昇って手繰って
最後に触れ合った
場処が溶けてゆく
涙の重さで

私の薔薇を　さぁ喰みなさい

Watashi no Bara wo Kaminasai

Ibara no kuki wo nobashite tawamete
Watashi ni koboshite shizuku no hitohira

Shuuen wo shitte nao saki isogu tsubomi no you ni
Namami no shinzou wa hitsugi wo haideru

Shoujo to iu akashi beni shusu no hone ga naku
Ubai ni odonae dazai no yubi yo

Yami wa tsuki toge wa mitsu
Ayasu mono tozasareta me wa sanagi
Uka suru yume wo mite

Hikari no gaku wo makutte sagutte
Yasashiku tsutsunde
Shunkan no toki wo

Rasen no saki he nobotte tagutte
Hajimete fureatta
Basho ga hirakareru
Toiki no atsusa de

Watashi no bara wo
Saa kaminasai

Tagaenu yakusoku wa amayaka na chi wo wakeru
Fushoku ni shizumeru biwaku no shita de

Hane wo nugu hifu wo hagu
Itami naki majiwari ni imi wa nai
Hoshii naraba oku he

Ibara no eda wo karamete hodoite
Watashi wo chirashite shizuku ni hitohira

Kokoro no fuchi wo egutte mogutte daiji ni dakishimete
Todomaru koto nado dekinai to shite mo

Anata no bara de aa nemurasete

Ikiteru koto wo
Shitta bakari demo

Hikari no maku ni oborete kurande
Watashi wa umoreru
Sakari no shigemi ni

Rasen no saki he nobotte tagutte
Saigo ni fureatta
Basho ga tokete yuku
Namida no omosa de

Watashi no bara wo saa kaminasai

Top 20 Suara #3

Hana Kotoba
(花詞)

Sokáig elmentem emellett a dal mellett, mert a Kizuna albumon csak az egyikre figyeltem nagyon (ami majd 2. lesz), és közben nem vettem észre, hogy hány csodálatos gyöngyszem van még rajta. Mint például a Hana Kotoba is, mely egy szomorú ballada. Olyan, mintha hosszú ideig elhallgatott érzésről énekelne őszintén. Nagyon tetszik a bridge-ben hallható szójáték: "Yoru ga gomeru fukaku, fukaku fukaya kurayami ni" Olyan érzetet ad, mintha jelen pillanatban ő sem tudja, mit érez, vagy próbálja elhinni, hogy nem is olyan nagy dolog, hamar túllesz rajta. Így az egész ének egy keretet ad: A versékben felismeri az érzést, a bridge-ben megpróbálja elhinni, hogy talán nem is olyan nagy dolog, a refrénben meg rájön, hogy ez nagyon nem így van, a legvégére pedig elfogadja, hogy fáj. Ez a kulcsa annak, hogy nem demoralizáló ez a dal, ugyanis azzal, hogy elfogadja az érzést, már érezteti annak esélyét, hogy hamar túl fogja tenni magát. És ezért nagyszerű szerzemény ez, mert időt ad a fájdalom megélésének, ennek köszönhetően látja a végén a kiutat. A legfénylőbb bronzérmet neki!

http://www.youtube.com/watch?v=IrGTIlCmu0A

Top 20 Suara #4

Watashi Dake Mitsumete
(私だけ見つめて)

2009-ben ismerkedtem meg komolyabban Suarával, és az Akai Ito volt az első kislemez, amit hallottam tőle. Ez a B-side track, és soha nem felejtem el, hogy ez a dal ilyen életem legjobb dala státuszt élvezett nálam. Persze mára már kicsit árnyaltabb lett a kép, de most is nagyon jó érzés hallgatni. A cím is beszédes, valóban olyan hangulata van, mintha megtalálta volna önmagát az énekesnő. Az ilyen boldogságot meg mindig kellemes hallgatni, az utolsó refrénre meg a dob átveszi a dominanciát a hangszerek között.

http://www.youtube.com/watch?v=HucfWmH85zM

Top 20 Suara #5

Suiren -Amaneku Hana-
(睡蓮−あまねく花−)

Suara már pályafutásának legelején bizonyította, hogy ha kell, balladákban is nagyon szépen ki tudja fejezni az érzéseit. Ez a dal a Kusari PC játék opening dala, és a 2006-os Amane Uta debütáló mini-album nyitótétele. A lassú vontatott ének, egyáltalán nem válik unalmassá, sőt, maga az énekhang olyan érzékeket ébreszt fel, amitől ugyanúgy érezzük a lángoló szerelmet, mint egy gyors dal esetében. Számomra az érzelem felismerését érzékelteti, mintha rájönne, hogy mennyire szerelmes. Az ilyen dalok miatt sajnálom nagyon, hogy ma már nem aktív a karrierje, nem sokan képesek ilyen érzésekről hitelesen énekelni.

http://www.youtube.com/watch?v=AAxrd5N2Q8I

Új! Skorpió

Tegnap sikerült megszerezni a Skorpió együttes másik újra kiadott CD-jét az Új! Skorpió albumot. Igazából most is az az eset áll fenn, mint abban a néhány esetben, amikor többszöri meghallgatás után jobb véleményem alakult ki az albumról, mint amikor először. Emlékszem, amikor először végighallgattam, nagyon vártam, hogy legyen már vége, mert untam az egészet, ráadásul Frenreisz Károlynak ez a fajta magas hang, mint amit például a "Sötét nappalok és fényes éjszakák" című dalban kiad magából, borzasztó volt hallgatni. Igazából mostanra a szöveget értelmezve, érthető, hogy miért énekel így, és így már sokkal elfogadhatóbb, de most is azon a véleményen vagyok, hogy jobb az a fajta erőből kiadott magas hangja, mint ami például az "Álljatok meg" című dalban hallható. Igazából ez az album sokkal inkább a zenei minőségével ad élményt, mint a hangulatával. De van egy dal, amit szeretnék kiemelni, a "Furcsa emberek" című dalt. Hangulatilag tetszetős, és zeneileg is jól meg lett csinálva, a szöveg meg vicces. Úgy tűnik, hogy sok emberben felmerülnek azok a gondolatok, amik egyszer-egyszer bennem is. Egyébként mostani szemmel azt mondom az albumra, hogy jó, de csináltak ennél sokkal jobbat is, olyan 7/10-esre értékelném.

Top 20 Suara #6

Kimi ga Tame
(キミガタメ)

Kimi no hitomi ni utsuru
Watashi wa nani iro desu ka?

Alighanem ez a legszebb idézet, amit az énekesnőtől hallhatunk. Magát a dalt is rengetegen ismerik tőle, és mindenki szereti, ami nem is csoda, hiszen nagyon ritka manapság az ilyen szép szerelmi vallomás. Furcsamód, hogy az Utawarerumono anime végső endingje, és van is egyfajta búcsú-hangulata, de én mégsem egy ilyen dallal zárnám le az animét - legfeljebb az utolsó előtti részét - hiszen sokkal inkább azt az érzetet kelti, hogy megtörtént a nagy szerelmi vallomás. És az egész dalnak is sokkal inkább ilyen "végső harcra" (milyen most is lehet átvitt értelemben) felkészítő hangulata van. És a végére történik meg, ahogy egy hanggal feljebb énekli az énekesnő a végső refrént, és a végén a csodálatos magas hang, és utána a zene... Aki tudja mi az igaz szerelem, az nem szégyell sírni rajta.

http://www.youtube.com/watch?v=wsNqtuDGqRY

Top 20 Suara #7

Mizukagami
(水鏡)

Régebb óta ismerem ezt a dalt, de csak tavaly fogott meg igazán, amikor olyan lelki állapotban talált meg, amikor igazán fogékony voltam erre a hangulatra. Ez a szomorú, talán depressziós lelki állapotból látja a kiutat, és bár fájnak még a múlt sebei, de kész tovább lépni. Tipikusan az a fajta dal, ahol ugyan van lüktetés (ez jelképezi a tovább lépést), de az énekhangban, és a dal végén hallgató zenében még tetten érhető a fájdalom, hogy azon álmoknak, csodáknak vége. Nagyon szépen megkomponált dal.

http://www.youtube.com/watch?v=Kx1bK9iGxlA

Top 20 Suara #8

Seisou Yakyoku
(星想夜曲)

A Musouka kislemez B-side track-je, és lényegében ennyi köze van az Utawarerumono animéhez. Ez a fajta vidám nyugalom nagyon áthat, olyasféle, mint amikor egy kis létszámú közönségnek énekel, és mindenki vidáman hallgatja őt. Teljesen ellazítja az embert, engem is mindig jókedvűvé tesz.

http://www.youtube.com/watch?v=MYOIS5_oAXQ

Újra 4 db. N64 controller!

Ma átjött LernenBoy, korábban megbeszéltük, hogy internetről kinézett szerelési útmutatót, hogy lehet a Nintendo 64 controllerek analóg karjait rendbehozni. 100%-osan nem lehet megcsinálni, de nagyon sokat lehet javítani a lötyögő analóg karokon, mintha csak ilyen 1-2 éves használtak lennének. Mi most ezt egyszerűbben oldottuk, ugyanis LernenBoy-nak volt csere analóg karja, amik szintén nagyon lötyögősek voltak, de korábban megjavította őket, így csak kicserélte. Most elvitte az én rossz analóg karjaimat, és akkor szerintem majd azokat is megjavítja.

Egyébként nagyon cseles a N64 controller. Nem könnyű kicsavarozni, ugyanis annak belsejében is van két csavar, ahova a Controller, Rumble vagy Transfer Paket tesszük. És nemhogy nehéz oda belátni, hanem kisebb csavarok vannak benne, és nagyon nehezen talált bele. Egyébként semmi más funkcióval nem szolgálnak, minthogy nehéz legyen kicsavarozni, a többi hét csavar tökéletesen egybe tartja a controllert. Amúgy a képen a fehér rész hátul, az az analóg kar, azt cserélte ki. Érdekes látni, hogy a mögötte levő zöld kis műanyag a Z gomb, valamint, hogy az L és az R gombok más színűek belül. L a szürke, és R a sárga. Az analóg kart is csavarok tartják a helyén, de azokat már könnyű volt kiszedni, így a cserét inkább a controller felső részén látható Pakek foglalatának két oldalán levő csavarok nehezítették meg.

A csere elkészültével LernenBoy szétszedte az egyik analóg kart, hogy lássam, milyen belül. A környékén levő porokból is látható, hogy fakulnak ki a N64 controllerek. Ugyanis ahogy az analóg kart dörzsöljük a falához, úgy kopik el, onnan származik a por. Ennek egy része a falon marad, azt ki lehet zsebkendővel szedni, de egy jórésze a belső részbe esik, azok estek ki, ahogy szétnyitottuk. És a szürke N64 controllerem analóg karja olyan szinten meglazult már, hogy nem lehetett vele normálisan fordulni. Soha nem felejtem el, amikor még Pesten laktam, akkor néha szerveztem ilyen összejöveteleket, amikor 4-en játszottunk, és egyszer volt Cater is, aki viccből ugyan, de előszeretettel fog dolgokat külső tényezőkre, és pont neki jutott a szürke controller. Ahogy a maga vicces hangnemében felkiált, hogy nem fordul a Mario Kart 64, az megért egy misét. Egyébként könnyű megjavítani az analóg kart, egy cérna kell, és egy kenőanyag, amivel az alsó részét megtisztítjuk, és elvileg kész is. Nekem ez így hihetetlennek tűnik, de ha ő mondja, neki elhiszem. Főleg azon mosolyogtam, amikor LernenBoy mondta, hogy kenőanyagként a Poli Fix - Pico Bello cipőkrémet használta, és állítólag bejött neki.

Úgyhogy újra jó mind a 4 N64 controllerem. ^_^ Terveztem is egy 4 fős N64 bulit, szóltam Lernie-nek (egy kis változatosság), hogy hozza el ug-t, de egyetem miatt nem tudott jönni. Majd legközelebb. De élmény volt újra használni a szürke N64 controllert. És pont ez a négyes, amiről annak idején álmodtam, hogy ha 4 db Nintendo 64 controllerem, akkor ebben a színösszeállításban lesz: Szürke - fekete - zöld - kék. Ahogy látható, ebben a sorrendben van bedugva. Ezt annak idején láttam így, amikor négyen játszottunk a Mario Kart 64-gyel, és ez a színsorrend annyira belém égett, hogy azóta ebben az összeállításban szeretném tudni a négy controllert. Ez egy ideje megvalósult, amikor néhány éve megvettem a fekete controllert (az volt utoljára), de ahogy a szürke tönkrement, nem tudtam azt használni, tehát négyen nem tudtunk játszani. Egyébként még sárga és piros színű controllerek voltak kaphatók, azokat nagyon ritkán láttam, így nem is volt rájuk igényem soha.

Viszont a szürke színűn látható, hogy eléggé elsárgult. Ez egyfajta szükséges rossz, úgy mondta, hogy olyan anyagot tesznek a műanyagba, amitől kevésbé válik éghetővé, viszont oxidációs folyamatot indít el a hosszú évek során, így besárgul. Ugyanígy sárgul be a SNES konzol, és a GC konzol szürke része. Ezt állítólag ki lehet szedni belőle, egy hidrogén-peroxidos oldattal. Ehhez LernenBoy elmondása szerint szintén szét kell szedni a controllert, és be kell ebbe az oldatba áztatni, és mint újkorában. Én jobban szeretném, ha elég lenne csak egy vattát benedvesíteni, és jól áttörölni, mert a Super Nintendót szétszedni kicsit félek. O_O Ez majd a jövő zenéje, ha megcsináljuk, majd arról is írok.

És még egy számomra nagy dologban segített Lernie: Kicserélte a zöld színű Nintendo 64 controller vázát. Többször írtam már arról, hogy a zöldet még 2005-ben vettem Angliában. Tökre megörültem neki, hogy van egy olyan színű controllerem, amilyet szeretnék. De azt már csak fizetés után vettem észre, hogy a hátulja kék... Úgy emlékeztem, hogy LernenBoy-nak van zöld, és akkor félve megkérdeztem, hogy esetleg egy csere... És döbbenten konstatáltam, hogy nemhogy igent mond, hanem még jobbat javasol. Ugyanis az ő controllerének analóg karja is megjárta, de ő végleg orvosolta ezt a problémát, ugyanis egy utángyártott N64 controller analóg karját tette bele, aminek nincs magas fala, láthattam is. Az tény, hogy így akár 30-40 évig is kitart, de nekem az eredeti az szent és sérthetetlen. Ezért azt csinálta, hogy kicserélte az ő zöldjének hátsó vázát az én zöld-kékemével, így megoldottuk a problémát, és végre teljes a sorrend. ^_^ Azt mondta, neki így tökéletesen megfelel, mert lényegében mindegy, milyen színű van neki. Úgy tűnik, csak én vagyok erre ennyire igényes. ^^' Már csak a szürkének kell az eredeti színét visszanyerni, és akkor nem 100%-os, hanem 150%-os lesz a boldogságom.