Froukje

Nemrég írtam Eefje de Visser-ről, és nemrég eldöntöttem, hogy írok azokról a holland énekesekről, együttesekről, akiket nagyon jónak tartok, akik érdemesek arra, hogy szélesebb körben váljanak ismertté. 2-3 hete, amikor komolyabban ismerkedtem Eefje de Visser zenei munkásságával, annyira katartikus élmény volt, hogy konkrétan megfordult a fejemben, hogy a Néderlandisztika szakon is a szakdolgozatomat azokról a holland előadókról írnám, akik öregbítik a holland zene (más néven Néderpop) színvonalát. Zeneileg mindenképp sajátságosak, tükröződik az előadók egyénisége és a szövegük is irodalmi igényességgel vannak megírva. Elemezném a zenéjüket, írnék arról, hogy vajon mi inspirálhatja őket, mi a céljuk a zenéjükkel és hogyan fogadja őket a holland zenehallgató közösség. És akkor mindenképp említést tennék Froukje-ról.

Bár Froukje-t annyira nem kell itt bemutatni, mert írtam már róla többször is, de egy ismerető jellegű postot mindenképp megérdemel, hogy egy kicsit bemutassam, hogy ki ő, és hogy miért is érdemes arra, hogy szélesebb réteg számára is ismert legyen a munkássága. Froukje Veenstra néven született 2001. szeptember 4-én. Tehát nagyon fiatal énekesnőről van szó, aki első dalát, a "Groter dan Ik"-et 2020 elején adta ki. És mondhatjuk, hogy eléggé belecsapott a közepébe, ugyanis a "Happy New Year" jókívánság után egyből "de wereld is in fik" szöveggel folytatja, vagyis "A világ lángokban áll". A dal egy felhívás a klímakatasztrófára és a környezetvédelemre. A tűzről mondja azt, hogy "Groter dan Ik", vagyis nagyobb, mint én. Hosszas rappelésben elemzi a Föld "égető" problémáit (hogy stilszerű legyek), itt-ott erősebben kifejezve magát. Froukje eddig kiadott dalait erős szövegközpontúság jellemzi. Alapvetően rövid dalokat ír, 2-3 percesek, de olyan hosszú a szövegük, mintha egy 6-7 perces dalokhoz írták volna azokat. Ebből kifolyólag a zene annyira nem jelentős a dalaiban. A szövegei alapvetően kevésbé elvontak és költőiek, mint Eefje de Visser-é, de azért neki is vannak olyan sorai, hogy fordító legyen a talpán, aki át tudja hozni azokat más nyelvre. De alapvetően ez jellemző a holland nyelvre: Idiomatikus nyelv, sok olyan kifejezésük van, amit akkor is nehéz lefordítani, ha minden szót ismerünk belőle, mert a szövegkörnyezethez hűen átvitt értelemben kell értelmezni. Tehát a holland nyelv tanulása rugalmas gondolkodást igényel, hogy el tudjunk vonatkoztatni a szavak valódi jelentésétől. És hát mivel a dalszövegekben nagyon szeretnek idiomatikusan fogalmazni (főleg az irodalmi igényességgel írt dalszövegekben), ezért küzdelmes dolog a dalszövegfordítás és Froukje is tesz arról, hogy a szövegeivel való fordítási munkálatok emlékezetesek legyenek.

Előélete van neki bőséggel, hiszen apjával és nővérével kezdett el énekelni és zenélni. Dobolni kezdett el tanulni, de a fő hangszere a gitár lett. Jelenleg a rotterdami konzervatóriumban tanulja a zeneszerzés rejtelmeit. A tanulmányait jelentősen megnehezítette a 2020-as koronavírus járvány, hiszen nem tudta a képességeit a nyilvánosság előtt kibontakoztatni, így elkezdett olyan dalokat írni, melyeket már a nyilvánosságnak szentelt. Ennek első eredménye a "Groter dan Ik", melyet megjelenése óta már több mint 3,5 millió alkalommal hallgatták meg. Dalait alapvetően laptop segítségével írja, gitárral a kezében és billentyűs hangszereken is játszik. Leginkább a már fentebb említett Eefje de Visser, valamint Typhoon és Stromae inspirálják. Másodikként az "Onbezonnen" című dal született meg, melyet negyedmagával írt rapperekkel, énekesekkel. Egyébként az "Onbezonnen" is olyan szó, amit nem lehet magyarra áthozni. Egy darabig azt hittem, hogy a Nap szóhoz (zon) kapcsolódik, és mivel a "bezonnen" szónak eléggé "ige-feelingje" van, ezért azt gondoltam, hogy az "onbezonnen" valami olyan dolog, amit nem ért nap. Rövidebben és magyarosan kifejezve "nem napérlelte". Viszont az Encyclo.nl szerint olyan kimondott szavakra mondják, hogy "onbezonnen", amit nem gondoltak át. Nincs végiggondolva, hogy azt ott helyes volt-e kimondani. A szövegével még nem foglalkoztam komolyan, de nagyon szívesen, mert nagyon szeretem a dal dinamikáját. Ha a cím fényében értelmezném (és abból, amit értek a szövegben), akkor enyhe gúnyt érzékelek a dalban, hogy amit kimondtál, azt már kimondtad, nincs menekvés. Mintha a sors metaforája lenne... Júúj, de ezt majd inkább akkor, ha majd kielemeztem a dalszöveget. Egyébként is sokkal izgalmasabb, a harmadikként megírt dala, az "Ik Wil Dansen", mely az énekesnő legnépszerűbb dala, több mint 6,5 millió alkalommal hallgatták meg. És tényleg nagyon jó lett, ugyanis szintén dinamikus és pozitív dalról van szó. Természetesen átvitt értelemben kell értelmezni, hogy táncolni akar, valójában az érzelmek megéléséről szól a dal. Ezt követte a Licht en Donker, mely megelőlegezte a 6 dalból álló EP-jét is, melyre érdekes módon nem került fel a Groter dan Ik. Viszont az Ik Wil Dansen mellett helyet kapott a másik nagy kedvencem az énekesnőtől, a 17, mely egy lírai ballada az egyoldalú szerelemről. Külön érdekesség, hogy a "Heb ik dat Gezegd?" című dala meme lett, ugyanis valaki megcsinálta, hogy a holland miniszterelnök: Mark Rutte dala lenne Spotify-on és ez elterjedt Twitteren. És akkor a teljesség kedvéért álljon itt a Goud című dal is, mely az igazat megvallva, a legkevésbé maradt meg bennem. Ezután hosszú szünet következett, majd idén augusztusban kiadta legújabb dalát a "Niets Tussen"-t, ami egy coming out dal, ugyanis a videoklipjében a barátnőjével csókolózik. Maga a dal is szerelemtől túlfűtött. Dinamikus, így mindenki átérezheti, aki nagyon szerelmes. És annak ellenére, hogy ez a dal is erősen szövegközpontú, itt már nagyobb szerepet kap a zene.

Zenei munkásságát pedig már díjazták is, ugyanis 2021-ben Froukje nyerte az NPO 3FM holland rádióadó éves tehetségdíját. Emellett májusban látható volt a holland vasúti társaság, a Nederlandse Spoorwegen reklámjában, melynek zenéjét "Morgen is het weer vandaag" címmel ő írta.

Ahogy fentebb már utaltam rá, Froukje nyíltan biszexuális. Ezt nemcsak a "Niets Tussen" című dalában vallja meg, hanem beszélt erről a "Pride Talk" YouTube csatornán is, ahol bevallotta, hogy a fiúkat és lányokat egyaránt szereti.

Összegezve Froukje eddigi énekesnői pályafutását, ugyan még nem tart ott, ahol Eefje de Visser, mert zeneileg még kiforratlannak érződik, de az határozottan kijelenthető, hogy a jövő egyik nagy reménysége, aki új színt hozhat a holland könnyűzenei életbe. Meg talán nem is helyes Eefje de Visser-rel összehasonlítani, hiszen az eddigi dalaiból kiindulva saját egyénisége, stílusa van, vélhetően a saját útját fogja kitaposni. Az biztos, hogy az eddigi dalai nagyon ígéretesek és ha sikerül megtalálni a saját stílusát, folyamatosan fejleszti a zeneírói képességét, akkor nagy karriert futhat be.

Linkek

Facebook | Twitter | Last.fm | Spotify | YouTube

A második Madonna CD

Kicsit váratlanul, de sikerült ma megvenni Madonna: Confessions of a Dancefloor CD-jét, nem feltétlen mára volt betervezve. Az a lényeg, hogy a Vaterán megfigyelt termékek közé tettem a CD-t, és úgy voltam vele, amikor biztonsággal meg tudom venni, akkor megveszem. Tegnap viszont ajánlatot kaptam a CD-re, hogy 900 forint helyett 500 forintért vehetem meg... Kérlek. Az eladó egyébként magát csapta be, mert azt hitte, hogy azért nem vettem meg a CD-t, csak a megfigyelt termékek közé tettem, mert nem kell ennyiért. Azzal, hogy nem azonnal vettem meg, azt gondolta, hogy ezzel indirekt módon lealkudom az árát. Nem ez volt a célom, de tény, hogy volt egy pár olyan eset, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy alacsonyabb áron vegyek meg egy terméket, csak azért, mert nem azonnal vettem meg. Ez alapvetően jó trükk, csak eladói oldalról ronthatja hosszútávon az üzletet, mert ha ez elterjed, akkor nem tudom annyiért eladni a terméket, amennyiért szeretném, akkor vagy nehezen kel el, vagy kénytelen leszek én is olcsóbban adni termékeket.

Bár a kérdés, hogy egy Madonna CD eszmei értékében ér-e többet 500 forintnál, egyre többeknél merülhet jogosan. Személyes megítélésem szerint a Confessions on a Dancefloor az utolsó értékelhető Madonna album. Zeneileg nagyon jóra sikeredett, mint dance album nagyon jó lett. Meg is volt nekem ez a CD megjelenésekor (2005. november) és nagyon szerettem annak idején. Rengeteget hallgattam, szinte betéve tudtam az összes dalt. Zeneileg nagyon jónak tartom, a szöveg olyan, amilyen... Azért vicces ez az album, mert azt érzékelem, hogy inkább a zenén van a hangsúly. A szövegre sok gondjuk nem volt, sokkal inkább az ének dallamán van a hangsúly, az ad hozzá a zene hangulatához. De úgy konkrétan a szövegnek nincs komoly mondanivalója, Madonna akár végig is lalázhatta volna az egész albumot, semmivel nem lenne kevesebb.

Viszont az is igaz, hogy már ennél az albumnál látszódtak jelek arra, amit Madonna később nagyüzemi szinten csinált: Kétségbeesett küzdelem az öregedés ellen. Annak idején szerettem a Hung Up videoklipet, ma már teljes mértékig megértem, ha valaki átkozza azt a videót, ahol Madonna úgy riszál és úgy illegeti magát fiatal srácoknak, mint egy huszonéves. Gyakorlatilag az albumborító is tele van olyan képekkel, melyek azt hivatottak demonstrálni, hogy Madonna még most is mennyire hajlékony. Élsportolókra emlékeztető pózokban látható az énekesnő a borítón, mintha azt akarná demonstrálni, hogy hiába 47 éves, ő még most is annyira fiatal, hogy elvegyülhetne akár az egyetemisták között. Amit itt csinál, az még határeset, főleg ahhoz képest, amiket később csinált, amikor minden erejével igyekezett eltüntetni a ráncokat az arcáról, mindenféle trendet bevállalt, mindenféle mostani fiatal előadókkal, hogy a köztudatban maradjon, videoklipekben pedig olyanokat produkált, hogy bárkinek szégyenére vált volna. Pont a "szégyenére válna" rész miatt volt nyilvánvaló a harcának kétségbeesett mivolta. Fel is merült bennem a már-már költői kérdés, hogy miért küzd ennyire az öregedés ellen? Tökre kalandos fiatalkora lehetett a sikereivel együtt, nem utolsósorban a szexualitás terén is gondolom, 100%-osan kiélte magát, van gyereke is, mégis mi hiányzik neki ennyire? A kérdés részint naiv, mert nem ismerem Madonna magánéletét, nem tudok arról, hogy valaha megírta-e valahol, vagy nyilatkozott-e valahol arról, hogy hiányzik-e neki valami a fiatalkorából. Azért feszegetem így ezt a témát, mert az a tézisem, hogy az képes méltóképpen megöregedni, aki kiélte a fiatalságát. Az könnyebben elengedi a maga fiatalkorát, adja át a helyét a következő nemzedéknek, könnyebben érti meg és fogadja el, hogy az élet rendje, hogy a fiatalkornak egyszer vége és hamarabb megérti, hogy az attól, hogy a fizikai szépség fokozatonan múlik el, az nem jelenti feltétlen az élet végét, hanem egy új minőségű élet kezdetét. Nagyon kevés olyan idős embert látok, aki ezt a minőséget megéli, részint ezért is ijesztő sokak számára az öregedés, mert sokan harcolnak ellene, nem képesek méltósággal megöregedni. Nem utolsósorban a fogyasztói társadalom is egyre inkább "fiatalítja" az embereket. Úgyhogy sok tényező áll itt fenn, ezért is tartom fontosnak, hogy az olyan ismert emberek, akik befolyásosak, akikre odafigyelnek az emberek, mint például Madonna, példát mutassanak arra, hogy méltósággal is meg lehet öregedni. Akkor lett volna igazán értéke a sokak által piedesztálra emelt Ray of Light albumának, ha következetesen tartotta volna magát ahhoz a fajta látásmódhoz, értékrendhez, amit azon az albumon közvetített. Fogok majd írni arról is, ha meglesz a CD.

Azt hiszem, azzal járt volna Madonna a legjobban, hogy ha már nincs érdemi mondanivalója (nem mintha valaha is lett volna...), hogy ha a Confessions on a Dancefloor lett volna az utolsó albuma, és lezárta volna az énekesnői karrierjét. Persze, nem volt kötelessége abbahagyni az éneklést, senki nem emelt a fejéhez pisztolyt, ha még egyszer stúdióba vonul, de az biztos, hogy nálam ez az album zárta le Madonna énekesnői karrierjét.

Újra Haikyuu!! manga

Hosszabb szünet után újra van Haikyuu!! manga. Egészen pontosan a 13. kötet németül. Igazából továbbra is nagyon el vagyok maradva a történettel, eddig online olvastam, de ott én nem nagyon szeretek olvasni, ezért azzal is leálltam egy idő után. Most itt a lehetőség ismét könyvben olvasni és ismét németül. Itt mindenképp jobb lesz, bár a kapcsolatom nagyon rapszodikus a német nyelvvel, mert bár nagyon szeretem a nyelvet mindig szeretném egy kicsit jobban beszélni, de a nehéz nyelvtan mindig visszafog. De nem adom fel, és hálás köszönetem a Bookline-nak, hogy általuk lehetőség nyílik németül mangát vásárolni. Olvasni fogom ezt és haladni fogok a történettel. Igen, ez még a 2. évad története, pontosabban itt kezdődik a 2. évad 2. fele. Meccsek a Johjenzi-vel, aztán az Aoba Johsai-jal. Szeretem ezt a részt.

Jelenlegi The Corrs gyűjtemény

Azzal, hogy meglett a Talk on Corners Special Edition, meglett mind a 9 The Corrs CD, amit annak idején meg akartam szerezni.

2004-2006 között, amikor nagy The Corrs rajongó voltam, akkor ez a 9 album volt kapható, ezeket akartam annak idején CD-n (is) megszerezni, most meglett. Kazettán sikerült annak idején megszerezni mind a 8 albumukat. A Home már nem jelent meg kazettán, de megvolt a Borrowed Heaven is... Most már bottal üthetem a nyomát, hogy még egyszer megszerezzem kazettán. CD-ből nem volt meg mindegyik, 3 album hiányzott annak idején. Igazából annak ellenére, hogy ma már a zenéjük sokkal kevésbé gyakorol rám hatást, meg kritikáim is vannak, nem is kevés, örülök, hogy megvannak. Mégiscsak volt egy rövid korszakom velük, de az intenzív volt. Ennek emlékére jó újra a gyűjteménybe tudni ezeket az albumokat.

Igazából ezek után még 3 albuma jelent meg a The Corrs-nak. 2006-ban egy válogatásalbum, a Dreams. Az ilyen búcsú-válogatásalbum, mert utána volt, hogy visszavonultak hosszú időre. Szólókarrier, családalapítás, kinek mi volt a terve. Már az az album sem érdekelt, mert annyira a japán zene bűvkörében éltem, hogy gyakorlatilag teljesen kizárta nálam a nyugati zenét. Meg azt már inkább "pénztermelő" albumnak gondoltam. Minek jönnének ki két stúdióalbum után újabb válogatásalbummal? A válasz később érkezett meg. Aztán van két stúdióalbum, a White Light 2015-ből és a Jupiter Calling 2017-ből. Olyan sokat nem hallgattam őket, de ami megmaradt, hogy White Light volt a jobb a kettő közül. Mindenesetre szívesen kiegészíteném a gyűjteményemet ezzel a három albummal. Mindenesetre, ahogy elnézem, egyik új album sem hozta eladások terén a várakozásokat. Láttam is különben néhány hónapja egy 2018-as Twitter bejegyzést az énekesnőtől, Andreától, hogy a saját kézírásával biztosította rajongóit, hogy az együttes él tovább. Nagyon szép tőle, hogy ennyire személyessé tette az üzenetét, de inkább olyan érzetet adott, mintha egy halálánál lévő ember mondaná a szeretteinek, hogy a szívetekben örökké élni fogok. Továbbra is azt gondolom, hogy kár értük.

Egy különlegesnek szánt kiadvány

Tegnap megvettem Vaterán a The Corrs: Talk on Corners Special Edition albumát CD-n. Ez a kiadvány abban különbözik az eredetitől, hogy az ismert dalok, melyekből videoklipek készültek, azok remix változatai kerültek fel. A videoklipekben is ez hallható és talán a rádiókban is így mentek a dalok. Egyetlen kivétel van, az Only When I Sleep, melyet mind a videoklipben, mint ezen az albumon meghagytak eredeti változatában. Valamint, amit érdekesnek tartok, hogy az I Never Loved You Anyway dalnak szintén az eredeti változatából készült videoklip, ezen a kiadványon viszont kapott egy remix változatot, de ez nincs jelezve a borítón. Ráadásul a dal hossza is ugyanúgy 4:26-nak van írva, amilyen hosszú az eredeti is, de a remix változat rövidebb.

Egyébként ezt a kiadványt az eredeti Talk on Corners album javított változatának tartom. Nem mindegyik dalnak jobb a remix változata, mint az eredetinek, de a jobbak összességében emelik az album színvonalát. Az egyik dalt, a What Can I Do?-t melyet teljesen áthangszerelték, és egyértelműen az új változat a jobb, mert dinamikusabb, élőbb, pörgősebb lett. A So Young is egyértelműen jobb megremixelve, hiszen bár az együttesnek alapvetően nem áll jól a bulizás, az ilyen önfeledt szórakozás, hiszen ránézésre is alapvetően komolyabb természetűek, de legalább kapott egy olyan gyorsabb, dinamikusabb hangszerelést, mely által valamennyire elhihetem, hogy azért ők is tudnak csak úgy a jelenben élni és egy rövid időre elvonatkoztatni az élet nagy kérdéseitől. Az első albumról, a Runaway is kapott egy számomra érthetetlen ok miatt egy remix változatot. Ez az a dal, aminek az eredetijét se szeretem, de a remix változat pont azért lett jobb, mert így annyi érzelem van a dalban, amennyi az énekben és a szövegben... Sokkal kevesebb. Az I Never Loved You Anyway remixe is elég furcsán hozza ki magát, mert szegényesebbnek hallatszik a hangszerelés, a Dreams remix változatával meg pont az a baj, hogy túlságosan dinamikus. Az eredetije is az, de jobban kijöttek az érzelmek. A remix változatot mintha táncolhatóvá akarták volna tenni.

Összességében tehát nem sokkal jobb ez a kiadás sem, de szívesebben hallgatom ezt, mint az eredeti változatot.

Eefje de Visser

Még korábban ajánlotta az egyik tanárnő a Néderlandisztika szakon, hogy ha szeretnék jobb holland zenét hallgatni, akkor tegyek egypróbát Eefje de Visser-rel. A dalszövegelemzős esszém kapcsán beszélgettünk holland zenéről, és ahhoz összehasonlítási alapként felhasználtam a Bitterzoet című dalát, hogy az esszében példát mutassak irodalmi vers minőségű dalszövegre. Már akkor sejtettem, hogy ő tényleg nagyon jó énekesnő lehet, de ezidáig nem foglalkoztam vele komolyabban.

Tegnap este döntöttem el, hogy meghallgatom a dalait, kíváncsi voltam, hogy komolyabban hallgatva, milyen érzetet kelt bennem. Az eredmény pedig teljesen váratlan volt. Már az első dalainál éreztem, hogy tényleg nem akárkivel van dolgom, és ahogy egyre több dalt hallgattam tőle, úgy jutottam oda, hogy vele valamilyen különleges telepatikus kapcsolatom lesz. Azonnal elért a dalaival, egyből éreztem, hogy az üzenete eljut hozzám. Nagyon éreztem, hogy miről énekel. És egyébként pont az a jó, hogy még az A2/B1-es holland nyelvtudásommal sem értek nagyon sokat a szövegből, mert ez azt jelzi, hogy komoly és komplex mondanivalója van. Amit kivettem néhány dalszövegének elolvasása után, hogy költői képekkel fejezi ki a gondolatait, érzéseit, amilyennek ő látja a világot. Volt néhány olyan dala, aminél szabályosan lefagytam és a teljes katarzis hatása alatt kérdeztem magamtól, hogy képes valaki ilyen csodálatos zenét írni és ennyire gyönyörűen énekelni?

Eefje de Visser titka egyértelműen az önazonosságban és a hitelességben rejlik. Kíváncsian olvastam az élettörténetét, mert olyan csodálatos érzékletességgel ír zenét, mintha kijárta volna a konzervóriumot, de legalább zeneiskolát végzett. A gitártanulás gyerekkorból stimmel, zeneiskolát 2006-ban végzett Tilburg-ben. Utrecht-ben lépett fel többször is országos debütálása előtt, majd visszatért Goudába. Sokan egyébként Goudát gondolják az énekesnő szülővárosának, de eredetileg Voorburg-ben született 1986-ban. Szóval van előképzettsége, de szerintem az számít nála a legtöbbet, hogy képes dalba foglalni az érzéseit, ezt pedig nem lehet iskolában kitanulni. Ehhez született képesség kell és sok munka, hogy úgy fejezze ki magát, ahogy ő maga legbelül érzi. Mert Eefje de Visser esetében lehet erről beszélni! Az albumai annyira egységet alkotnak és annyira egyedi a stílus, hogy kizárt, hogy ezt bármilyen producer határozta volna meg. Eddig 4 stúdióalbumot jelentetett meg, és így első végighallgatás után azt tudom mondani, hogy nagyon ugyan hasonlítanak egymásra, de nem válnak unalmassá. Főképp azért, mert én azonosulni tudok a dalaival, de olyan mély érzelmekkel énekel, hogy néhány dalát majdnem meg is könnyeztem, annyira megérintettek érzelmileg.

Azt szeretem benne nagyon, hogy lehet érzékelni, hogy mély fájdalmakat énekel ki, de ami egyedi, hogy ezekről végtelen nyugalommal énekel. Olyan, mintha próbára tette volna már őt az élet, de ő maga ezt az élet velejárójának gondolja. Nem hadakozik ellene, nem lázad, nem mutogat a másikra, hogy "te szemét állat, hogy mertél nekem ennyi fájdalmat okozni", hanem megéli a maga teljességében. Ez ad egy olyan érzelmi érettséget a dalainak, ami konkrétan útmutatóul szolgálhat mindenki számára, aki érzelmi krízisben van.

Pedig nem énekli le a csillagokat az égről és hallhatóan nem egy orchestra játssza fel a dalait. Csupán néhány hangszerrel vannak felvéve a dalok és talán az egész hangtartomány, amiben énekesnő énekel, benne van másfél oktávban. De jön a kérdés: Miért énekeljen 5-6 oktávban, ha a hangtartományán belül olyan érzelmeket ad ki magából, hogy az többet ér, mint bármelyik nagyot éneklő világhírű énekes dala? Ezek a dalok így vannak jól, ahogy meg vannak írva, ezeken nem érdemes változtatni, mert csak rosszabb lenne. Persze, ha komolyabban elemezném a dalait, lehet, hogy itt-ott találnék hibát, de ezt makd később. Most az a lényeg, hogy a maga teljességében megéljem a dalait.

Nagyon nagy szüksége van, nemcsak Hollandiának, hanem az egész világnak olyan előadókra, akik a tehetségükkel, tudásukkal akarják felhívni magukra a figyelmet és nem botránykeltéssel. Eefje de Visser pedig azt csinálja, amit a legjobban tud: Érzelmeit dalokban fejezi, fantasztikus költői szövegekkel, és ezeket a tőle telhető legjobban elő is adja. Az eredmény pedig látható: Százezres nagyságrendben hallgatják Spotify-on a dalait, legismertebb dalainak pedig több milliós a hallgatottsága. Itt a bizonyíték arra, hogy pusztán tehetséggel, kevésbé rádióbarát dalokkal is ki lehet törni. Bár az énekesnő életútját olvasva, azért keményen dolgozott azért, hogy a dalai eljussanak az emberekhez. Meg a képeket róla elnézve, effektíve látszik, hogy erős kisugárzása van, ami szintén hozzásegíti őt, hogy figyeljenek rá az emberek. Számít a karizma is.

Végezetül pedig álljon itt az a dal, amelyik elsőként volt rám nagy hatással.

Ha többet hallgatom a dalait, biztos, hogy lesz több is, de ezt a dalt most nagyon érzem.

Linkek

Weboldal | Webshop | Facebook | Twitter | Last.fm | Spotify | YouTube

Haikyuu!!-s relikviák

El akartam menni a FantasyExpóra, ami most volt szombaton, de mivel az albérletbe költözés pont erre a hétvégére esett, ezért részemről elmaradt. Így bagszit kértem meg, hogy ha talál valami Haikyuu!!-s fancuccot, azt fényképezze le, mutassa meg, hátha talál valami menőséget. Talált is kettőt.

Bal oldalon Ennoshita Chikara látható, és a másik nagy kedvencem Kageyama mellett az animében. Sajnálom is, hogy tőle nagyon kevés ilyen fancucc érhető el, pedig értékes tagjának tartom a Karasunónak. Ő számomra a leginkább alulértékelt karakter az animében. Úgyhogy amikor mutatta, hogy ez is van, egyből tudtam, hogy ez kell nekem. Amit csak lehet, szeretnék róla megszerezni.

A másik meg egy útlevélre hajazó notesz. Inkább a hátulján látszik, hogy Haikyuu!!-s relikvia. Ráadásul az új szériából, így van már cuccom a TO THE TOP-ból is. A Miya ikrek ugyan fontos szereplői az animének, de annyira nem rajongok értük. Viszont a belső oldalon van egy kép a kedvenc Inarizaki karakteremről, Kita Shinsuke-ről, miatta jó, hogy megvan. Nem is nagyon tudtam mire vélni, hogy mit írhatnék ebbe a noteszbe, bagszi elmondása szerint japán lányok a crushukról tesznek ki képeket. Csak úgy hemzsegnek a crushok körülöttem, úgyhogy villámgyorsan tele lesz ragasztva a notesz... Komolyra fordítva a szót, szerintem ez marad kitöltetlen Haikyuu!!-s relikvia a gyűjteményemben.

Egyébként érdemes lenne ismét fellendülni a mangákkal. Némileg el vagyok maradva velük, már online olvasom egy ideje. De pont azon gondolkodok, hogy hol tudnám beszerezni őket. A német változat a Bookline-nak köszönhetően még csak-csak megy, de az angol beszerzése a vám miatt, nagyon megnehezedett, nem beszélve arról, hogy a Bookdepository egy jó ideje nem akciózza a mangákat. Sőt, nem is csak, hogy nem akciózza le, nem tudom mire vélni a néhány kivételtől eltekintve 6-7.000 forint / kötet árakat... A német nyelvű mangák árai viszont a helyükön vannak, úgyhogy marad a német változat gyűjtése egy darabig, amíg nem jövök rá, honnan tudom az angol nyelvűt beszerezni. Japánról már nem is merek álmodni...

KIEGÉSZÍTÉS: Végül megtudtam, hogy a notesz nem más, mint iskolai tanulók notesze, ahova mindenféle fontos információ benne van. Ezt év elején kapják a diákokaz iskolájuktól, melyekbe a szabályok vannak írva, telefonszámok, tantestület tagjainak neve, az iskola himnuszának szövege, kottája olvasható. Hiányzásokat lehet benne vezetni, egyéb infókat írnak fel. Így már teljesen más, nagyon érdekes. Állítólag animékben is szokott lenni (én egyben sem láttam még... legalábbis nem emlékszem rájuk), de azért sem ismertem fel, mert a füzet belső oldalai teljesen üresek. Nincs semmilyen segédvonal, vagy bármi, ami arra utalna, hogy oda bizonyos információk írhatók, mert valami hasonló van Magyarországon is, de nálunk jól elkülöníthető, hogy mi hova kerül. Ezért nem ismertem fel és nem tudtam, hogy mi ez. De így tökre menő. Köszönöm bagszinak az információkat.

Márpedig mi ott voltunk...

Ma értem a Bokura ga Ita végére. Az elején még kifejezetten érdekesnek tartottam, meg valóságosnak is, de nagyjából a 15. részre érzékeltem igazán, hogy miért is van egy romantikus animéhez képest annyira alacsony átlagértékelése.

Nekem személy szerint nem a sok romantikázással, drámával van bajom, mert az lehet valós is, hiszen az anime egész korrekten mutatta meg, hogy miért is nehéz Yanónak szerelembe esni. Jó látni, ahogy Yano a történet előrehaladtával lassan oldódik és képes ismét szerelembe esni. A baj ott van, hogy az egész anime semmi másról nem szól, mint a szerelemről. Egy idő után már inkább idétlen huza-vonának érződik, hogy most látni akarlak, de nagyon fáj, amit tegnap mondtál, de én azt nem is úgy értettem... És egy idő után annyira unalmas lett, hogy az egész anime másról se szól, mint a szerencsétlenkedéseikről. Főleg Takahashi lett idegesítő egy idő után, mert többet sír, mint egy dél-amerikai szappanopera női főszereplője. Róla aztán végképp semmi érdemleges nem derül ki. Yano múltja legalább ismert, és ő inkább érdekesebb, mint Takahashi, így ha van jellemfejlődés, az Yanónál látható. Nemcsak hogy küzd magában, hogy tudja szeretni Takahashit, de sikerrel is jár. Újabb romantikus anime, amit a srác visz el, de ő egyedül nagyon kevés ahhoz, hogy megmentse az animét.

Ráadásul egy idő után azt lehetett érzékelni, hogy az anime irányítani akar érzelmileg. Kifejezetten idegesített a sok nyálas, túlérzékeny, lassú dal az egyes romantikus jeleneteknél, mintha azt akarták volna üzenni, hogy neked itt most el kell érzékenyülnöd, neked itt most sírnod kell, mert ha nem sírsz, akkor neked nincs szíved, te csak összetöröd a lányok (vagy fiúk) szívét, egy utolsó senki vagy érzelmileg. Túlértékeli a szerelmet.

Semmi olyan egyéb tartalom nincs az animében, ami érdekessé tehetné a szereplőket, kettejük szerelmét. Egy valamire való romantikus animében legalább az egyik főszereplő sportol, zenél, de még a gyengébbik alkotások is "megengedik maguknak" a japán gimnáziumokra jellemző délutáni klubfoglalkozást. Erre eddig komolyan nem is figyeltem fel, de így, hogy a Bokura ga Itában ez hiányzik, látom, hogy mennyire fontos eleme a romantikus animéknek. Mert nemcsak más aspektusból mutatja meg a szereplőt, ami által még érdekesebb lehet, hanem azt is érzékelteti, hogy a szerelem mellett vannak egyéb dolgok is, melyek az életünk része, tartalommal tölti ki azt. Nem utolsósorban az animét is, a szereplők közötti történéseket teheti még érdekesebbé, izgalmassá.

Ez a Bokura ga Itában teljes mértékig kimarad, és így már inkább a mangára se vagyok kíváncsi. Az anime korrekt lezárást kapott (a manga később lett befejezve), de ha a mangában is csak a romantikázás van, félő, hogy az is hamar unalmassá válik. Mondhatnám, hogy kár érte, mert a srác belső vívódásait a maga módján szépen érzékeltette, de hogy Takahashi mindenen elsírja magát, az már inkább tűnt úgy, hogy neki is van elszámolnivaló saját magával, mert aki ennyire érzékeny, annak minimum olyan szintű sérülései vannak, mint Yanónak, de nála ez a belső munka elmarad. A manga akkor lehet érdekes, ha ez ott mégis megtörténik, ezáltal kap egy új színezetet a szerelmük, de az extra tevékenység, amit fentebb is írtam (sport, zene), akkor is hiányozna. Úgyhogy nem nehéz ennél az animénél jobbat találni.

Jégvarázs 3D Blu-ray

Nemrég lettem kész a még decemberben elkezdett Jégvarázs 2 DVD írásommal, így most egy kicsit többet foglalkoztam a Disney klasszikussal. Részint azért is, mert eljött az ősz, és általában már az ősz elején belül felkészülök a télre. Erős túlzás, hogy már szeptemberben elkezdődik a karácsonyi időszak, de azzal, hogy hűvösebb van, hamarabb sötétedik, ködös a reggel, már eszembe juttatják a hideg napokat, ideálisabb esetben a havazást. És az már ilyenkor eszembe jut, hogy november közepén kezdődik a téli sportok szezonja, amit nagyon szeretek nézni. Így igazából jókor jött a Jégvarázs 3D Blu-ray.

Így a Rontó Ralph mellett a második olyan Disney klasszikus, amelyik nemcsak sima, hanem a 3D-s Blu-ray kiadása is megvan. Azt baromi olcsón találtam meg a Libri weboldalán, ráadásul pontokat is felhasználtam rá, úgyhogy valami 800 forintot fizettem érte. Hát a Jégvarázs 3D-s Blu-rayjel távolról sem jártam ennyire jól. Vaterán találtam és ahhoz, hogy meg tudjam venni (márpedig meg akartam), ahhoz eladtam valamit, ami fedezi az árát, így lett meg. Szétnéztem az interneten, már sehol nem kapható. És mivel már nem gyártják, így értelenszerűen ritkaság lett. Lényegében az egyetlen eladó példányt találtam meg.

Igazából csak a sima Blu-rayt tudom hasznosítani, hiszen nincs 3D Blu-ray lejátszóm (3D-s TV-m még annyira sincs). Úgyhogy ez jobbára gyűjteménybe megy. Benne van a sima Blu-ray lemez, ami lényegében ugyanaz, mint a sima Blu-ray kiadás, hiszen ugyanazok az extrák vannak benne, ráadásul a lemezen található kép is ugyanaz. A 3D Blu-Rayen csak az extra film (Lóra!) található meg extraként, minden más a sima Blu-rayen nézhető meg.

Mivel nincs ma már Magyarországon Disney Blu-ray, ezért mindegyik megszerzett példány ma már külön érték, különösen a 3D kiadású Blu-rayek. Akkor szűnt meg a Disney Blu-rayek forgalmazása, amikor a 3D-t még sikerre akarták vinni, de még a 4K megjelenése előtt, így ezeket már végképp csak külföldről lehet megszerezni. Amit csak lehet, igyekszek megvenni Blu-rayen, ha adódik rá lehetőség.

Spontán vásárolt CD

Ma Budapesten voltam albérletet keresni az egyetem okán. Kettőt néztem meg ma, és a kettő között volt annyi időm, hogy elmehessek a WestEnd-be, ahol már elég régen voltam. És mindig, amikor a Nyugatinál vagyok, megnézem az aluljáróban lévő antikváriumot, könyvek, DVD-k, esetleg CD-k kínálatát, de most meglepően sok CD volt. A nagyját ismertem, és tényleg számomra az ingyen se kéne tipikus esete, az viszont felettébb meglepett, hogy találtam egy Thalia CD-t 600 forintért. Nem is egy volt a Grandes Éxitos albumból, hanem kettő. Viszont nem vettem meg azonnal, hanem előtte szétnéztem a WestEnd-ben. Ez egy trükk nálam, mert nem egyszer fordult elő, hogy valamit spontán megláttam, nagyon belelkesedtem tőle, megvettem és később megbántam. Erre azt találtam ki megoldásként, hogy nem ott és azonnal veszem meg azt, amit ott hirtelen megláttam, hanem várok vele akár egy napig is. Ilyenkor mindig azt mérem fel, hogy miután lenyugszok, akkor is foglalkoztat, hogy ott van, akkor is gondolok rá, akkor veszem meg. Ugyanígy tettem ezzel a CD-vel is. Visszamentem érte, az pedig jelzi, hogy foglalkoztatott. De mire visszamentem, már csak az egyiket találtam meg. Lehetséges lenne, hogy a másikat időközben megvették? Az biztos, hogy az egyiket én vettem meg, a másikkal már nem találkoztam. Az eladó nem tudta konkrétan megmondani, hogy a másikat is megvették-e, pedig rákérdeztem. Úgyhogy ha tényleg nincs már ott, akkor gyors egymásutánban lett elkapkodva a két példány.

Egyébként egész jó album, sokat hallgattam annak idején. Tetszett a dalok a mexikói bandával történő újragondolása, a dalok többségét kifejezetten jól megcsinálták. Még a szakmai kritikák is pozitívak az albummal kapcsolatban. Egyetlen egy dal van az albumon, ami nagyon furcsán hangzik, az az Arrasando. Méghozzá azért, mert azt teljesen elektronikusan hangszerelék eredetileg, és nagyon jól is meg is van írva. Az egy stílusos elektropop dal, annak úgy van igazi hangulata. De tele élő hangszerekkel, fúvósokkal, gitárral, nagyon furcsának hat. Egyáltalán nem jön át, nemhogy az eredeti hangulat sem, de új értelmet sem kapott a dal. A többi dal azért jó, mert azokban eredetileg is hallható több-kevesebb eredeti hangszer, ezáltal eleve van valamilyen "mexikói" hangzása, mert Thalia egy időben ezt nagyon jól művelte. Lényegében erre az albumra lettek még inkább mexikóira hangszerelve, hogy a bandával stúdióba vonult és készített egy teljességében élő hangszerelésű albumot. Amit lehet úgy is venni, hogy ez egyfajta búcsú a részéről az élő, mexikói zenétől, mert ezután pusztán csak arra összpontosított, hogy az amerikai trendeket meglovagolva készítsen elektronikus hangzású albumokat, melyeknek egy idő után se mondanivalójuk, se hangulatuk nem volt. Úgyhogy aki szeretne Thaliától igazi, autentikus mexikói zenét hallgatni, az szerezze be ezt az albumot.