Rég írtam ide, így úgy döntöttem, hogy adok életjelet itt is. Kellemes ünnepeket mindenkinek! :) Ezzel a képpel kívántam az internet széles e világának boldog karácsonyt:
Ez egyébként egy régi kép, 2006-ban is ezzel a képpel kívántam mindenkinek boldog karácsonyt a Super Mariós oldalon. Én nagyon szeretem.
És hogy mi van velem? Manapság inkább játszani szoktam. Az őszi N-Conon és utána szerzett Nintendo Switch játékok hatására még most is sokat játszok az új konzollal. De most inkább a Nintendo Switch Online-on elérhető retro játékokat játszom ki, amennyit csak tudok belőle. Még listát is készítettem a Gremlinen azokból a játékokból, amiket végigjátszottam. Ezt azért is csinálom, mert az egyedüli hivatalos információ a Nintendo Switch utódkonzoljáról, hogy tovább megy oda is a Nintendo Switch Online, így vélhetően a retro játékok is. Így a végigjátszásaim hosszútávra szólnak.
A magam részéről csak a hivatalos információkkal foglalkozok, semmilyen szivároztatás, spekuláció nem érdekel. Ezek persze nagyon jól tudnak látogatottságot generálni, az olvasó joggal érezheti, hogy titkok tudója lett egy-egy kiszivárogtatott hírrel. Egyik barátom azt is mondta, hogy a Nintendo azért tartja vissza ennyire a híreket, hogy pont a szivárogtatások miatt az emberek annál jobban várják a megjelenő konzolt. Van ennek is logikája, de én csak annak adok hitelt, ami hivatalos. Mint ahogy az új konzolt is majd csak a végleges nevén fogom nevezni. Soha nem számozta a Nintendo a konzoljait (vagyis de: Nintendo 64 és Nintendo 3DS), ezért a "Switch 2" elnevezést sem tartom helyénvalónak. Nem hinném, hogy ezen változtatna a cég, és másolná ebben a Sonyt.
Megértem, hogy a Switch lassan 8 éve van piacon, és igencsak elavultnak számít, de annyi játék vár végigjátszásra, hogy minek is nézzek a jövőbe, amikor a jelenben is ott sorakoznak a digitálisan meglévő játékok. Arról nem beszélve, hogy nemrég készítettem egy Nintendo kívánságlistát, több mint 80 Switch játék vár arra, hogy a gyűjteményem része legyen. Így azon túl, hogy megérett a Nintendo is a technikai újításokra, személy szerint semmi okom nincs várni az új konzolt.
Tehát egész jól megvagyok az eddigi játékokkal. Nem mindegyiket játszom feltétlen végig 100%-ra. Vannak játékok, amik túl nehezek nekem. Olyan is van, amit végigjátszottam ugyan, de félreteszem, hátha később közelebb jutok a teljes végigjátszáshoz. De amit tudok, azt végigviszem. Az F-Zero volt például nagyon izgalmas, ott Experten úgy kell összpontosítani, mint kevés másik játékban. Sokszor elég csak egy hiba és az egész versenynek annyi. Nincs kegyelem, de mivel megfigyeltem, hogy mi kell a sikeres játékhoz, ezért ha szünetekkel is, de újra nekimentem. És végül sikerült, de sokat kivett belőlem. Mindegyik bajnokságon meg van nyitva a Master nehézségi szint, de azt nem merem kipróbálni (talán egyszer), mert az már tényleg haláltábor.
Én nem úgy játszok, hogy addig próbálkozok egyhuzamban, amíg nem sikerül. Már csak azért sem, mert teljesen kimerítene szellemileg, másrészt a szünetekben, egy nyugodt közegben gondolom át, hogyan lehetne jobban cvenni az akadályt. Magyarán én a szünetekben is játszok, csak fejben. Ez jól jött a Super Mario Bros.: The Lost Levels-nél is, mert az is a mai napig nagyon nehéz számomra. És ha már nehéz játékok, a Super Mario 3D All-Stars-ban is csak a Super Mario 64 van végigjátszva. Nagyon érdekes egyébként, Miyamoto nemrég nyilatkozta (bár ezt mintha korábban is megtette volna...), hogy megbánta, hogy annyira nehézzé tette a Super Mario Sunshine-t. Ez volt az a játék, amit 2005-ben próbáltam végigjátszani, de annyira utáltam a nehézségét, hogy ez volt az első olyan játék, ami komolyan idegesített. Emlékszem, most is tisztán látom magam előtt az akkori énemet, hogy konkrétan annyira ideges voltam egyszer-egyszer, hogy azt hittem, az öklömmel betöröm az ablaküveget. A Super Mario Sunshine-nak nemcsak a nehézsége problémás, hanem az irányítása is. Mariónak annyi mozgása van a játékban, hogy ha véletlen félrenyomok, valami teljesen mást csinál. Nem egyszer volt arra példa, hogy sokszor emiatt estem vissza egy-egy pályán, és mehettem rajta újra végig. Ebből lett elegem egy idő után. És hogy 19 év elteltével még mindig végigjátszásra vár, sejthető, hogy mennyire volt elegem belőle. Ám, ha nemcsak a játékgyűjteményemet akarom teljessé tenni Nintendo Switch-en, hanem végig is akarom őket játszani, akkor ugyancsak neki kell menni ismét a játéknak. Meglesz.
Animét manapság kevesebbet nézek. Ez részint azért is van, mert játszani van inkább kedvem, és hogy máshonnan ne vegye el az időt. De azért is, mert két olyan animét nézek most, amiket borzalmasan gyűlöltem. Az egyik közülük érdekes eset, mert nem emlékszem arra, hogy a Full Metal Panic! ennyire nem tetszett volna. Ez azért van, mert annak idején (2006-2007 körül) azért tetszett annyira, mert imádtam mindent, ami japán és anime, hogy a Full Metal Panic!-ot is kritika nélkül két kanállal faltam, amikor ment az A+-on. De változnak az idők, és most, kritikus szemmel nagyon nem tetszik. Tudom, hogy az ezredforduló környékén általános jelenség volt az ecchi, de a FMP!-ben annyi volt, hogy konkrétan elinflálta a főtörténetet. Semennyire nem tudtam azt komolyan venni. Sőt, a Fumoffu most is jobban tetszett, és leginkább azért, mert úgy éreztem, hogy ez a sorozat mutatja a főtörténetet pontosan úgy, amennyire azt komolyan kell venni. És most nézem először tovább a sorozatot, nemcsak azokat a részeket, amiknek van magyar szinkronja. A The Second Raid-et tartom a sorozat mélypontjának, mert az már annyira elmebeteg, hogy nem hiszem el, hogy létezik ilyen a valóságban. Ugyanakkor az Invisible Victory meglepő módon nagyon tetszik! Meggyőződésem, hogy az utolsó évadra (jelen állapot szerint) lett olyan komoly a sorozat, amilyennek eredetileg szánták. És így sokkal élvezetesebb! De olyan tézisem is van, mivel az Invisible Victory jóval későbbi évad (13 év után, 2018-ban folytatták a FMP!-t), hogy figyelembe vették azt is, hogy megváltoztak a trendek, így ebbe már nem tettek ecchi jeleneteket. Manapság ugye a BL-re utaló jelenetek hódítanak, de szép lenne egy Full Metal Panic! egy férfipárossal...
A másik anime a Tokyo Mew Mew New! Ezt is most látom először. Ha már újráztam az eredeti sorozatot, akkor megnézem az újat is. Tudtam róla, amikor kijött, és igencsak szkeptikus voltam a hír hallatán, mert a Tokyo Mew Mew-nek nem volt semmilyen olyan üzenete, semmilyen olyan eleme nem volt, ami indokolná a remake-et. a TMM az akkori csajos trendeket jól felkarolta, csináltak belőle egy tűrhető animét. Megvannak a maga erényei, bája, ez ott és akkor, 2002-ben jól mutatott, de nem örökbecsű darab. Borzalmasan kínos az új sorozat. Egyrészt a szereplők elvesztették karakteres személyiségüket, a karakterdizájn rettenetes, az animáció borzalmasan bárgyú és egyszerű. Erre rájönnek még az idegesítően csajos openingek és endingek. Semmi szükség nem volt a megújításra, mert semmilyen olyan üzenetet nem hordoz magában, ami plusz adhat korunk animés közösségének. Így olyan a TMMN!, mintha egy negyvenes nő tiniruhákban akar trendinek tűnni. Egyedüli pozitívum, hogy az epizodikus történések érdekesek. Állítólag az új sorozat követi hűen a mangát. Ez azért probléma, mert túl hamar tudjuk meg az igazi nagy titkokat, így rossz a történetvezetés.
Ezek inkább elvették a kedvemet az animéktől, plusz azok a szezonos animék, amik csalódást okoztak. Ilyen például a Maou2099, most már végignézem, de a Touhai-t például azért dobtam, mert ijesztően valóságos. És olyan dolgok jelennek meg benne, ami triggerel, ezért vagy egy jobb állapotomban folytatom majd, vagy marad a dobott animék listájában. Pedig egyébként jó lenne.
Ugyanakkor vannak terveim, hogy miket néznék meg, úgyhogy mégis maradok az animéknél. Újrázni akarom az Aoashi-t, annak lehet, hogy a mangáját is beiktatom. Emlékszem, hogy szerettem azt, az is egyedi volt a sportanimék között. Illetve a Kono Oto Tomare!-t pont téli időszakra terveztem nézni, most, újév után fogok rá időt szakítani.
Illetve azon gondolkodok még, hogy terrorizálni fogom magam, és folytatok néhány olyan animét, ami borzalmasan idegesített és dobtam. Talán most jobb lesz? Meglátjuk... Amit így tervezek befejezni, az a Fuuka, Chainsaw Man és a Buddy Daddies. 1 és 2 ponttal dobtam ezeket. Nem tudom, mi vesz arra rá, hogy folytassam ezeket. Általában januárban és februárban nézem a sötét hangulatú, depressziós animéket. Ha jobban meggondolom, az önmagában épp eléggé sötét hangulatú és depressziós, hogy 1 és 2 pontos animéket nézek télvíz idején. Túlélem! Meg tudom csinálni!
Szóval, így állok most. Év végén biztos jövök még egy összegzéssel, statisztikákkal.
