A múlt héten kezdtem el azt, hogy felfedezek helyeket, és fényképeket készítek róluk. Szeretek utazni és fényképezni is, így két hobbi kötődik össze. Először Békés megye szépségeit fedezem fel, majd ahogy látom, hogy jól sikerülnek a képek, és hosszabb távon is megmarad a hobbi, messzebb is megyek.
Spontán fogalmazódott meg bennem a dolog, a múlt héten eszembe jutott, hogy gyakran megyek el Murony vasútállomás mellett, de még soha nem voltam ott. És mivel hiányzott is a biciklizés, ezért elmentem oda. Annyira jó érzés volt ott lenni, és a képek is egész jól sikerültek, hogy megfogalmazódott bennem, hogy ezt akár komolyan is csinálhatnám.
Azóta voltam a CsabaParkban, tegnap Lőkösházán is. CsabaParkban már voltam, itt is fel lehet fedezni szépségeket, alkalmas sétára, aktív pihenésre. Lőkösházán viszont szintén először voltam. A település jelentősége abban áll, hogy határtelepülés, itt állnak meg először a Temesvár, Arad felől Romániából érkező vonatok Magyarországon. Aztán innen indulnak tovább Békéscsaba-Szolnokon át Budapestre.
Ennek köszönhetően a vasútállomás kifejezetten szép és modern, de a falu rettenetesen elhagyatott. Az utak aszfaltozva vannak, de a házak szegényes benyomást keltenek. Olyan érzésem volt, mintha Lőkösháza egyfajta mementója lenne annak, hogy Románia egykoron elmaradott ország volt, így a falura nem fordítottak kellő figyelmet. Ahogy elnézem, az elvándorlás mértéke is elég magas, hisz amíg 2013-ban 1835 lakosa volt, 10 évvel később már csak 1500. Vannak látnivalói a falunak, a művelődési ház épülete szép, ahogy a templomé is (bár ez alapvető egy községben), illetve még a két fából készült buszmegállóra figyeltem fel az Eleki úton, ami szépíti a községet. De összességében azt lehet mondani, hogy látszik a házak állapotán, hogy hagyják el a települést.
Az volt még érdekes számomra, ahogy egy kicsit odébb mentem a vasútállomástól és onnan fényképeztem a síneket, megállított a határrendészet (határtelepülés lévén az is van Lőkösházán). Azt hihették, migráns vagyok, aki valahogy átvergődött Románián. Kicsit kellemetlen arccal néztek rám, de ahogy igazoltam, hogy magyar vagyok, megenyhült a tekintetük, és mondták, hogy ne nagyon menjek tovább, mert ott már az államhatár van. Nem is terveztem, csak egy ilyen képet akartam, hogy a messzességgel érzékeltessem, hogy a távolban már Románia van.
Ha már felfedezem Békés megyét, és írtam Lőkösházáról, beszélgessünk a megyéről is. Igaz az, hogy az egész megyében magas az elvándorlás mértéke. Nemrég konstatáltam döbbenten, hogy már csak 55.000 lakosa van Békéscsabának, amikor 20 éve még 68.000 körül volt. Úgy gondolom, hogy ennek egyik oka, hogy Békés megye egyik nagy vesztese volt a Trianoni békeszerződésnek. Előtte Békéscsaba fontos vasúti csomópont volt, mert közvetlen eljutást biztosított Arad felé. Ez az új határok után jelentőségét vesztette. Békés megyében ritkásan vannak a települések, egyszer hallottam, hogy ez okozhat logisztikai problémákat. És mivel utánunk már Románia van, nem nagyon jönnek cégek ide beruházni.
Nagyon ritkán (kb. ötévente egyszer) járok Békéscsabától délre. Mindig is úgy gondolkodtam, hogy Békéscsaba lélektani határa Magyarországnak. Békéscsabáról délre már fél lábbal Romániában vagyunk. Ez megfigyelhető abban is, hogy Gyula-Békéscsaba-Orosháza vonala "alatt" már csak kis települések vannak és még ritkásabban. A legnagyobb település Mezőkovácsháza kb. 5300 lakossal. De ennek a lakossága is folyamatosan csökken. Tehát ez is oka annak, hogy Békés megye már Magyarország keleti régiójához képest is elmaradott térsége az országnak.
Nagyon érdekes volt megfigyelni a kontrasztot Murony és Lőkösháza között. Murony kisebb település, mint Lőkösháza, kb. 1100 lakosa van, de kisebb az elvándorlás mértéke is. És ahogy sétáltam a faluban, nagyobb volt az élet, több embert láttam az utcán, a házak is szebbek voltak, az utak is jobban néztek ki. Ezek szerint tényleg sokat számít, hogy Békéscsabától északra van Budapest felé, vagy a román határ közvetlen szomszédságában. Konkrétan nincs látnivalója Muronynak, de kellemes érzés volt ott sétálni. Egyfajta vonzereje a falunak, hogy a vonatok óránként járnak innen Budapestre, míg Lőkösházáról jobbára kétóránként. A vonatok egy része ugyanis Békéscsabáról indul.
A fotózással meg távlati célom is van: Szeretnék profi fotós lenni. Mindig is szerettem fényképezni, csak a fotózásba eddig két ok miatt nem mentem bele komolyabban:
- Egy valamire való fényképezőgép minden kiegészítővel együtt irgalmatlanul drága.
- Az igazán jó fotós a képszerkesztéshez is ért. Abból meg csak az alapokat tudom.
De végülis miért is ne? Alapvetően három "dolgot" szeretek fotózni: Tájakat, épületeket és rendezvényeket. Tehát embert nem, de emberek sokaságát igen. Ezalatt az egy hét alatt is már ami képeket csináltam, baráti segítségekkel látom a hibáimat a képkészítésben, és az is megvan, hogy miben javíthatnék. Ezért is van az, hogy egyelőre mobillal fényképezek, mert az alapokat (kompozíció, pozíció) telefonnal is meg tudom tanulni. Alaptézis, hogy hiába van komoly fényképezőgéped, ha nincs meg a tudásod, egy jó géppel is rossz képeket fogsz csinálni. Tehát egyelőre az alapokat tanuljam meg elég jól, és utána lehet egy jobb fényképezőgépbe invesztálni.
A másik haszna meg az, hogy akkor már az is érdekel, hogy amit látok, az pontosan micsoda, milyen története van, miért olyan, amilyen. Elképzelhető, hogy gyakrabban lesznek ebben a blogban közéleti jellegű írások is. Az biztos, hogy új életre kelt a blog.hu-s blog. Illetve a nővérem javasolta még, hogy készítsek videókat is, és kommentáljam azokat is. Ez is jó dolog, mert akkor életre keltem a valódi nevem alatt lévő YouTube csatornámat is. Több potenciál van a fotózásban, mint gondoltam volna.
