Gépfejlesztés

Waka barátomnak köszönhetően fejlesztettem az asztali PC-met. Egészen pontosan jobb memória és processzor került a gépbe.

• 4 GB 1RX8 DDR3 RAM -> 16 GB Dual Channel DDR3 @665 MHz RAM
• Intel Pentium G3240 3,1 GHz -> Intel Core i7 4790 3,6 GHz

2 db 8 GB-os RAM erősíti a gépet. DDR3-as bemenet van az alaplapban, azt még nem tudom, hogy mennyivel lenne másabb, jobb a DDR4-es. De az biztos, hogy a behelyezéssel sok probléma volt. Egyedül próbáltam betenni waka távsegítségével, de sokáig 5 rövidet csipogott a gép (Ez HP gépeknél egy hibakód), majd hirtelen a semmitől megjavult.

Már ettől is sokat javult a gép, de a processzor volt az, ami sokat lendített. Itt kellett csak igazán a távsegítség, és derült ki az, hogy először fejlesztem magam a PC-t. Előbb le kellett szerelni a ventillátort, majd azt hittem, hogy a processzor foglalatát is le kell operálni, hogy tudjam cserélni. De nem találtam hozzá megfelelő csavart, úgyhogy azt hittem, hogy ugrott az egész, mire kiderült, hogy úgy van jól, hogy azt nem lehet lecsavarni. Hogy ott azt a fogantyút kell lehajtani… Így már mindjárt más. Sokkal könnyebb volt úgy már csak kiemelni a régi processzort, majd be az újat.

Csak így meg már sehogy nem akart a két RAM-mal működni a gép. Ezzel már tényleg nem volt szerencsém, úgyhogy wakának át kellett jöjjön hozzám, hogy megnézze, mi a baj. Kiderült, hogy a processzorfoglalat egyik apró kis tűje hajlott el, amiatt nem tudott jól kommunikálni az új processzor a RAM egyik foglalatával. Egy gombostűvel gondosan visszahelyezte, utána lett jó. Hihetetlen, hogy milyen apró nüanszokon múlik egy PC megfelelő működése. De néztem, hogy milyen gondosan dolgozott, szinte már csak az ai kis kör alakú nagyító hiányzott a szeméhez rögzítve, amivel az órások dolgoznak.

Mindenesetre most már teljes erejével dolgozik a gép. Mivel nem volt még soha komolyabb PC-m, ezért azt mondjam, hogy meg vagyok hatva, hogy mennyire gyors most a gépem. Úgy tippelem, hogy most tart ott a PC-m, hogy egy erős irodai PC, de még nem streaming PC. Az egyik konzolbolt prospektusában láttam, hogy az általuk épített PC-t három fő kategóriára osztották: 1. Irodai PC, 2. Streaming PC, 3. Gaming PC. Teljesen jó megkülönböztetés konyhanyelven. Szóval szerintem most van az egy 1-es és a 2-es között.

Waka javaslatára kezdtem el építeni a gépet, egyből megállapodtunk abban, hogy a PC-m jelenlegi képességéből a legtöbbet hozzuk ki, amivel évekig jól ellehetek. Így lett 16 GB a RAM, illetve a processzor i7-es. Az, hogy 4. generációs, az kisebb “szépséghiba”, ahogy utánanéztem, de annyiból mindenképp jobb, hogy ebben egy kicsivel jobb integrált videokártya van. Az Intel Pentiumban csak sima Intel Graphics HD videokártya volt, ebben az i7-esben meg Intel Graphics 4600 HD van. Nem sokkal, de egy kicsivel jobb.

Annyival mindenképp, hogy most már tudok Full HD-ban felvételeket készíteni, de streamingre aligha alkalmas még a gépem. A következő, sokkal nagyobb kaliberű fejlesztés a videokártya lesz. Egyrészt amiatt, amit ma olvastam a PC World tegnapi tesztjében, hogy mekkora káosz van a videokártya piacon. Szerencsére waka kikupált engem hardveresen, így már valamennyire értettem, amit olvasok. Szenvedélye a PC-k hardveres fejlesztése és ő azon kevés informatikusok közé tartozik, akinél nincs hülye kérdés. Feltehettem a legalapvetőbb kérdésemet is, készségesen válaszolt rá. Ezt nagyon becsülöm benne, ismerem én is az arrogáns informatikusi, hangtechnikusi attitűdöt…

Szóval wakának köszönhetően valamennyire már értettem, amiről olvasok, meg elég sokat beszélgettünk arról, milyen videokártyát lehetne a gépembe tenni, hogy lényegesen jobb legyen. Ez messze nem egyertelmű, mivel csak 300 W-os tápegység van a gépben, így a lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Így abban maradtunk, hogy előbb a tápegységet cseréljük le 600 W-osra, majd utána veszünk egy jobb videokártyát. Na most ez anyagilag lényegében 2 videokártya ára, úgyhogy annyiban maradtunk, hogy először munka által meggazdagszok és majd utána. Egyelőre bőven elégedett vagyok azzal, hogy ennyire gyors lett a gép.

Az sincs még eldöntve, hogy akarok-e játszani PC-n, ez ugye komolyan befolyásolná, hogy milyen videokártyát vegyek. Ezért is volt hasznos nekem a fentebb linkelt tesztet olvasnom, mert segített eldönteni, hogy inkább megállok a streamingnél. Van néhány kisebb játékom, de egyik sem követel meg szuperszámítógépet. És mivel sokkal inkább konzolon játszok, ezért valószínűleg nem fogok komoly videokártyára beruházni.

ALI PROJECT: Psychedelic Insanity CD

VÉGRE!!! VÉGRE!!! VÉGRE VAN ALI PROJECT CD-M!!! 2009 óta ismerem az együttest, kilóra megvettek az Kinjirareta Asobi dallal és eddig húztam, hogy legyen ALI PROJECT CD-m. De most végre van, ráadásul ez az abszolút kedvenc albumom tőlük, a Psychedelic Insanity. Ez volt nálam 2010 nyarának egyik nagy durranása. Én ekkor találkoztam vele, de az album egyébként 2007. augusztus 22-én jelent meg.

A CD-t az ebay-en vettem, méghozzá, attól a music_horizon nevű eladótól, akitől már vettem korábban CD-ket, és írtam róla korábban. Ő az, aki jó áron ad el japán CD-ket. Ahogy akkor is írtam, biztos, hogy ő is ilyen 100 yenekért veszi a CD-ket, azt adja el árréssel, de a többiekhez képest korrekt áron adja a CD-ket. Az ő esetére azt mondom, hogy vigye nyugodtan, megérdemli.

A mai napig nem tudom eldönteni, hogy azért szeretem ennyire ezt az albumot, mert nagyon sok emlék köt hozzá 2010 nyaráról, vagy az ALI PROJECT tényleg itt hozta ki a tőle telhető legtöbbet. De azt biztosra tudom mondani, hogy hiába telt el 13 év, még ha le is “hántom” róla az emlékeket, ezt az albumot most is annyira jó hallgatni, mint annak idején. Illetve ez az az ALI PROJECT album, mely nem tartalmaz egy anime betétdalt sem, mégis az ezen az albumon lévő dalokat érzem a legközelebbinek a kommerszebb, anime dalaihoz. Hogy ez annak a hatása, hogy ekkor futottak fel nagyon a Rozen Maiden-nel és a 2007 április 4-én megjelent Soubikakei nevű anime válogatásalbumukból a legsikeresebb (5. helyen nyitott az Oricon lemezeladási listán, 14 hétig volt listán és 63.117 példányt adtak el belőle. A napi listán a 3. helyen nyitott.), nem tudom, de ha valaki engem kérdez, akkor azt mondom, hogy ha valaki mélyebben bele akar menni az ALI PROJECT munkásságába, akkor ezt az albumot ajánlom első körben. Ha tetszik az, amit itt hall, akkor lehet próbát tenni a többi albummal is. A Psychedelic Insanity az anime dalok nélküli stúdióalbumok közül a legsikeresebb. Ez is elérte a 3. helyet a napi listán, de a heti eladási listán a 20. helyen nyitott, és 18.615-nél megállt a számláló. Biztos közrejátszott az is, hogy ekkor szerzett az együttes nagyobb ismertséget, ezért jobban kíváncsiak voltak rá az emberek.

És nagyon jó szívvel ajánlom az ALI PROJECT zenéjét, mert bár sok depressziós daluk van (mondjuk pont ezért nem ajánlható mindenkinek), de amit csinálnak az nagybetűs MŰVÉSZET! Ha van ténylegesen ezerarcú énekesnő, az az ALI PROJECT énekesnője, Takarano Arika. Ahány lemezborító, annyiféleképp néz ki, és mind jól áll neki! Ráadásul nagyon művelt. Mély ismerete van japán történelemből és a dalszövegekbe (az énekesnő a dalok szövegírója) folyton tesz utalásokat japán történelmi eseményekre. Emellett hihetetlenül választékosan fejezi ki magát. Ezt én, aki kezdő szinten van japánból, onnan tudom megállapítani, hogy kevés ismerős szót hallok ki a dalokban. A japán dalokra (főleg az anime dalokra) is jellemző, hogy bizonyos sablonok alapján írják meg a szövegeket. Ettől az énekesnő teljesen eltér. Ez az együttes a japán zene egy különleges ékköve.

És hogy sokszor milyen nehéz értelmezni a dalszövegeiket, jelzi ez a blogpost is, melynek tulajdonosával nemrég beszélgettem. Japán szakos az egyetemen, vele speciel nem az anime dalok szerettették meg az együttest, hanem az első évek albumai. A “Yuugetsu Renka” dal szövegét elemezte, és csak a címet több bekezdésen át elemezte. És utána a szöveg… Nagyon ismeri az ALI PROJECT-et, igazán inspiráló volt vele beszélgetni.

Azért is szeretem az ALI PROJECT-et, mert az egyes albumok mind alaposan kigondolt koncepció alapján készülnek, és a lemezborítók is visszaadják az album mondanivalóját. A Psychedelic Insanity esetében a “Cyber-gothic” stílust vették nagyító alá, ezért futurisztikus az énekesnő ruházata. A hajviselet meg a smink is ezt adja vissza, csak azért vagyok most zavarban, mert egyáltalán nem értek a divathoz, ezért erről komolyan nem tudok nyilatkozni. De az biztos, hogy a képek a borítón művésziek és megint azzal szembesülök, mint nem először japán CD-nél, hogy a scannelt borító messze nem adja vissza borító valódi mivoltát. Nemcsak azért, mert scannelésnél zajos lehet a kép, meg a szín se jön át mindig, hanem a borító szépségéhez a képek koncepciója is nagyban hozzájárul, és ezt leginkább csak az eredeti borítón, lapozgatva jön át. Úgyhogy nagyon kellett már ez a CD! Van néhány album, amit szintén megvennék az együttestől, ha úgy alakul, meg is lesz mind!

Nintendo ajándékcsomag

Régóta van a lehetőség, hogy My Nintendo oldalon platinum pontokért különböző Nintendós ajándéktárgyakat lehet vásárolni, de eleddig úgy tudtam, hogy Magyarországra nem szállítanak. Múlt pénteken derült ki számomra bagszinál, hogy mégis. Ezért még ott megrendeltem magamnak a Game Boy Advance posztercsomagot és a Super Mariós vászontáskát. Ma megérkeztek.

Meglepett, hogy ilyen nagy csomagban küldték meg. Kaptunk egy nagy adag papírt is ajándékba. A felül lévő dobozban van a három poszter mellette jobbra a vászontáska.

Így egy kicsivel jobb. Egyébként amikor Hollandiában voltam, ott rendeltem magamnak Game Boy posztercsomagot, de a holland webshopról. Ezt az osztrákról, mert állítólag a hozzánk legközelebbi országról kell rendelni. Így tettem, csak a Nintendo valamiért nem “egyesíti” a rendeléseket. Csak az osztrák webshopon látom ezt a rendelést, a Game Boy-os poszterpakkot meg csak a holland webshopon. Minden más adat mindenhol ugyanaz. Ezeket leszámítva príma szolgáltatás. Hollandiába Németországból szállítottak, ide Magyarországra meg Lengyelországból, és kellően gyorsak. Pénteken rendeltem meg, tehát 3 munkanap alatt érkezett meg.

És íme itt van mind.

Mellétettem a két Pokémon GO könyvet, amik szintén ma érkeztek meg. Pontosabban én mentem el értük a Líra könyvesboltba. Ha van mélyen leszállított árú könyv, akkor ezek azok. Mind a kettő 100 forint volt darabja. Mi az a 3490 forinthoz képest? Ez már akkor is megéri, ha ténylegesen rossz könyvek, meglesznek a könyvespolcom videojátékos részlegén. A könyv itt és itt rendelhető meg. Úgyhogy ma Nintendo nap van.

Szétnéztem, hogy milyen könyveket árul még a Líra akciósan és találtam Kis Magyar Történelem könyvet JAPÁNUL!!! A virtuális bevásárlókosaramba landolt.

Jövőbeni tervek

Ha már a MondoConos postban említést tettem a terveimről, akkor úgy döntöttem, hogy a külön blogpostban kifejtem, hogy miről is van szó. A lényeg az, hogy az írási készségemet ezen túl komolyan fejlesztve szeretnék minél több emberhez eljutni. Azt már márciusban megtettem, hogy külön tematikus blogokat hoztam létre, amibe komolyabb, elsősorban kifejtősebb írások kerülnek, illetve a kritikák, recenziók is oda kerülnek. Ez fog egyre nagyobb publicitást kapni, ahogy érzem, hogy egyre fejlődik az írásom és a barátok is ezt jelzik vissza. Bár úgy írtam, hogy ennek a “stúdiómunkálatai” folynak, de ennek folyamata valójában nem titok, mert semmi forradalmi nincs benne. Inkább ennek tanulási folyamata lehet sajátságos. Ráadásul ezek nagyrészét már csináltam korábban is, de most sokkal tudatosabban fogom csinálni.

Mily módon tervezem fejleszteni az írásomat? Minél több blogot olvasok annak érdekében, hogy “ellessek” máshonnan is ötleteket. Például tanulságos volt kritikákat olvasni Az utazó macska krónikája című könyvből. Kb. 15-20 blogpostot olvastam el és mindegyik írás kapcsán az volt a gondolatom, hogy jók a postok, jól összefoglalták a lényeget, némely kifejezetten formálta a véleményemet a könyvről és a filmről annak köszönhetően, hogy rávilágítottak néhány olyan pontra, amik nekem nem tűntek fel, pedig azok is fontosak. Ugyanakkor egyetlen blog esetében sem volt meg az az érzésem, hogy visszajárnék oda. Az ok egyszerű: Nem volt az írónak egyedi stílusa. Egy jól megírt blogpostot olvastam, de nem érzékeltem, hogy az írónak egyénisége lenne, ami által az ő blogja jól megkülönböztethetővé válik a többitől. Márpedig én ezt fontosnak tartom. Ez ugyanolyan, minthogy gyerekkoromban azért volt népszerű az 576 Konzol magazin, mert teljesen íróknak volt saját stílusa, ami által még egymástól is jól megkülönböztethetők voltak. Elég volt az első néhány mondatot olvasni és már tudható volt, hogy ki írta az adott játékról a tesztet. Valami ilyesmire törekszem már egy ideje, figyelve azokat az embereket, akiket tisztelek, akiket követendőnek tartok. Ellesni tőlük néhány trükköt.

Mégis népszerűek azok a blogok. Sokan jelezték vissza, hogy rendszeres olvasójuk, kommentek formájában volt némi élet azokban a blogokban. Mi lehet a titka? Naná, hogy a reklámok és a népszerűsítés! Teljesen világos, hogy mi a dolgom. Terjeszteni az írásaimat ahogy csak tudom. Ennek első lépéseként kipofoztam egy kicsit a Linktree oldalamat. Itt minden munkásságom megtalálható egy helyen. Illetve a blogom facebook oldalát is aktívabban fogom használni. Nemcsak arra, hogy a posztjaimat oda is kilinkeljem, hanem egyéb érdekességeket is kiposztolok oda, amik engem is érdekelnek vagy azt gondolom, hogy érdeklődésre tarthat számot. Tehát egy kicsit felrázni azt is. Ezek az ötleteim első körben, a többi még képlékeny, hogy tudom jobban terjeszteni.

Meg persze barátok véleményét is kikérem, hogy miben lehetnék jobb. Humbby javasolta nekem, hogy tegyek több érzelmet az írásaimba. Ez nagyban korrelál azzal, amit mások blogja kapcsán írtam. Többek között a markáns gondolatok hiányoztak a könyves blogokból. Tehát igaza van, ez is segít abban, hogy az írásaim egyediek, sajátok legyenek. De nagyon fontos, hogy ne olyan legyen, mint amit például Gamer YouTuberek szoktak csinálni, hogy műmájer módra túltolják az érzelmeket, mert azt hiszik, hogy ezektől lesznek érdekesek, viccesek. Ezek nemcsak azért bűzlenek, mert a játékukat nézve nyilvánvaló, hogy az érzelmeknek nagyobb a füstje, mint a lángja, hanem mert annyira hallatszik, hogy nem sajátok. Ezeket a szerepeket valaki rájuk aggatta, mondván, hogy ettől lesznek népszerűek. Óriási baj az, ha valaki a népszerűség oltárán feláldozza az egyéniségét. Vagy nem is volt egyénisége? Vajon melyik a nagyobb baj?

Ahhoz, hogy valaki ténylegesen jó legyen a saját stílusában, ahhoz kellő önismerettel kell rendelkezzen. Tudja, hogy mi az, ami jól áll neki, és mi az, ami már elüt a személyiségétől. Ehhez fontos, hogy olyan írókat, személyiségeket kövessünk, akár válasszunk példaképnek, akiknek a stílusával, értékrendjével ténylegesen azonosulni tudunk. Tőlük ellesni apró fortélyokat. Ez azért működik, mert a példaképnek legtöbbször olyan embereket választunk ki, akik olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amivel mi még nem, de vágyunk rá. Kádár Annamária pedig megírta az első Mesepszichológia című könyvében, hogy csak arra vágyhatunk, aminek csírája már bennünk rejlik. Tehát nemcsak követendő példával szolgálnak, hanem azokat el tudjuk érni.

OctoZakynak beszéltem arról MondoConon, hogy kommentálnám a videóimat, ha nem kívánna annyira intenzív jelenlétet a játék közbeni beszéd. Szerinte nekem a “kifejtősebb” kommentek állnának jól, ahol játék közben az azzal kapcsolatos mélyebb ismereteimet osztom meg a nézőkkel. Ezzel gyakorlatilag ugyanazt mondta vissza, amit már annak idején célként tűztem ki magam elé, hogy mint egy sportkommentátor, közvetíteném a játékaimat. Jó ha mások is tőlem függetlenül ugyanazt javasolják nekem, amit én tartok jónak. Annyira nem állok rosszul önismeret terén. Ez azért is jó cél, ha sportkommentátorok közül négyet is tudok kapásból mondani, akiket követendő példának tartok. Gundel Takács Gábor, Wéber Gábor, Hajdú B. István és Lantos András tartoznak nálam azon sportkommentátorok közé, akiket ha csak meghallok, már tudom, hogy színvonalas közvetítésre számíthatok. Ők azok, akiket külön figyelek, hogy miket tanulhatok el tőlük, amik által még többet hozhatok ki az egyéniségemből.

Szakmaibb jellegű jövőbeni terv, hogy elvégzek egy néhány hónapos újságírói tanfolyamot. Egészen pontosan azt az online újságírói tanfolyamot végezném el, amit Dévényi István vezet. Adott volt a választás, hiszen Dévényi István azon közéleti újságírók egyike, akit szintén követendő példának tartok. Ő is az a fajta újságíró, akinek elég csak az első néhány szavát elolvasni és már tudom, hogy ő írta. Az egyéniség számomra azért áll mindenek felett, mert magyarul nemcsak bárki megtanulhat szépen, hanem azt gondolom, hogy kötelesség is minden magyar számára. Ahogy jól fogalmazni is bárki megtanulhat, aki affinitást érez rá és komolyan foglalkozik vele. A szóhasználat, a kifejezésmód az, ami igazán sajáttá teszi az írásokat. Ezt nem lehet tankönyvekből megtanulni, ennek csak az a módja, hogy kellő önismerettel rendelkezünk és tudjuk, hogy ki az, akit tényegesen érdemes követni, mert általa többek lehetünk. Dévényi Istvánnak néha olyan keserédes humora van, mintha saját fiatalkori énjét gúnyolná ki, amikor még hitt abban, hogy megválthatja, ha nem is a világot, de az országot biztosan. De aztán a valóság megmutatta neki a sötét oldalát, és be kellett látnia, hogy mily naiv volt, hogy hitt bennük. De hogy ezekből viccet tud csinálni és jó is olvasni, jelzi, hogy elfogadta a helyére tette magában. Ez az az önismeret, amiről beszélek.

Többen is feltették a kérdést, hogy vissza fogok-e térni Hollandiába. Igazából pont emiatt válik egyre inkább valószínűvé, hogy nem. Mert az írást csak Magyarországon tudnám érdemben folytatni. Sőt! Még most is azt érzem, hogy sokat kell tanulnom. Még most előfordul nálam, hogy hosszú perceket ülök egy-egy mondat előtt, hogy azt hogy írjam meg jól? És ha magyarul néha problémát okoz, hogy úgy fejezzem ki magam, ahogy gondolom, akkor hogy menne angolul, németül vagy hollandul? Sokkal rosszabbul. Nem véletlen a mondás, hogy “ahány nyelv, annyi ember”, mert egy idegen nyelven frappánsan kifejezni magam, majdhogynem új embert kíván, mert nemcsak szinte anyanyelvi szinten kell beszéljem azt a nyelvet, hanem meg kell tanulni azokat a kifejezéstárakat, amikkel szintén egyedi módon fejezhetem ki magam. Ráadásul külföldi médiaszemélyiségek közül csak egy embert tudok mondani, aki követendő példa számomra. Méghozzá egy német, nevezetesen Günther Jauch. Őt elsősorban a német Legyen ön is milliomos! adásokból ismerem, hihetetlen szimpatikus a stílusa. Nem mindig értem, amit mond, de a mozdulataiból és a tekintetéből látom, hogy tényleg vicces, amit mond és ténylegesen megnevettet. Ő is többek között sportkommentátor, róla olvastam azt, hogy az egyik 1998-as focimérkőzést, amit ő közvetített, valamilyen balhé miatt félbeszakították. És annyira tetszett a nézőknek a humoros beszólásai, hogy arra az időre, amíg állt a meccs, nagyobb volt a nézettsége, mint a tényleges focimérkőzés alatt. Ez is az egyéniségről szól. 2005-ben ő volt Németország legkedveltebb médiaszemélyisége. Jó ideje nem láttam már a német Legyen ön is milliomost, most néztem, hogy még van, úgyhogy elkezdem újra nézni.

Nos, ennyi lenne. Főleg a hirdetés része a dolognak az, ami még homályos számomra, de a többi koncepciója már alakul a fejemben. És érzem is, hogy jó lesz. Az írás nem csupán a szenvedélyem, hanem ez az a dolog, amiért nekem nem gond áldozatot hozni. Nem is hozok áldozatot, mert többször előfordult már az, hogy elhatároztam magamban, hogy ezt a néhány bekezdést megírom, mielőtt mást kezdek el csinálni. Aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy kész az egész post. Kell ennél nagyobb bizonyíték, hogy ez az én utam?

2023. nyári MondoCon

Két év után visszatértem a MondoConra, de most nem látogatóként, hanem segítőként. 2 éve döntöttem úgy, hogy nem megyek többet MondoConra, mert annyira nincs már (nekem) semmi újdonság az egész rendezvényben, hogy egyáltalán nem éri meg nekem kijönni. Főleg, amikor felemelték 8000 forintra a jegyárat, akkor döntöttem végleg úgy, hogy ide többet biztos, hogy nem jövök. Erre csak ráerősített a tavaly nyári balhé, amikor (már nem is tudom, hogy hol) nem engedték be az embereket, mert nem fértek be, kint meg tombolt a vihar… A jegyeket persze már eladták, hát még annak lehetett fájdalmas, akik messziről utaztak a fővárosba… Akkor sokan szidták az egész rendezvényt, készültek meme-ek, de nem ért meglepetésként, amikor megtudtam, hogy ősszel ugyanolyan sokan voltak, mintha mi sem történt volna. Ahány embert megkérdeztem, hogy miért mentek a balhé ellenére is, mindenki azt válaszolta, hogy mert nincs más… Miért problémás a monopol helyzet… Örömteli lenne, ha a FantasyExpo végre méltó vetélytárs lenne.

És hogy én miért voltam ott mégis? Egyrészt ingyen ott lehettem, és így miért is ne? Másrészt holland szakon tanultuk egyetemen, hogy Hollandia többek között annak köszönhetően lett Európa egyik legfeljettebb országa, hogy a sikeres üzlet érdekében készek voltak akár az ördöggel is lepaktálni. A lényeg röviden az, hogy egy ideje komolyabban dolgozok azon, hogy fejlesszem az írási készségemet, illetve egyfajta brandet szeretnék felépíteni. Ha majd összeáll egy komolyabb koncepció és kellőképp felkészültnek érzem magam, akkor komolyan fogom hirdetni magam. Most ennek a “stúdiómunkálatai” folynak. És ha rendben lesz, akkor lassan és fokozatosan fogom magam egyre jobban hirdetni. Akár a MondoConon is. Első körben a Linktree profilomat pofoztam helyre.

De most első körben segítő vagyok és azon dolgozok, hogy méltó legyek arra, hogy a továbbiakban is segítő legyek. Máskülönben azt kell mondjam, hogy nagyon jó újra itt lenni. Önmagában a “MondoCon” hangulatért ugyan tényleg nem éri meg eljárni, de így, hogy segítő vagyok, teljesen új értelmet nyert az egész. Mivel nem vagyok Pesten, ezért bagszinál aludtam ezen a hétvégén. Péntek délután utaztam. Az út meglehetősen göröngyös volt, mert Kétpónál történt valami baleset, ami miatt hetek óta vonatpótló autóbusz jár Mezőtúr és Szolnok között. De most még jobban meg lett variálva, mert a busz csak Törökszentmiklósig ment, onnan külön vonat Szolnokra és ott is át kellett szállni. Úgyhogy 1 órával tovább tartott az út Békéscsaba és Budapest között.

De rendben megérkeztem. Este sokat beszélgettünk nála mindenféle témáról, de hiába feküdtünk le időben, nagyon nehezen tudtam elaludni. Az este, amit rendeltünk pizzát önmagában finom volt, de ha jelen van nálam az evési zavar bármilyen formája, akkor az, hogy néhány kajából (pl.: pizza, lasagne, bolognai spagetti) egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne egyem addig, amíg el nem fogy. Ez bosszulta most meg magát. És mire rendbejöttem, épp csak 1-2 órát tudtam aludni, úgyhogy rettenetesen fáradt voltam szombaton.

De konkrétan mélypontom ritkán volt, ahhoz képest jól bírtam a szombati napot. 6.30 körül indultunk, én tettem egy kerülőt a SPAR felé, hogy bevásároljak magamnak. Itt kellett egy kicsit várni, mert csak 7-kor nyitott, de utána indultam a Hungexpo felé. Hogy rövidebb legyen az út, a villamossíneken mentem, mint a régi szép időkben. És mint a régi szép időkben, most is a frász jött rám, amikor valami hangzavart hallottam, csak nehogy pont akkor jöjjön a villamos. De alapvetően azért biztonságos szombaton és vasárnap arra járni, mert alig jár arra villamos. De miket is beszélek… SENKI NE JÁRKÁLJON ARRA!! De olyan sokat nem kell itt sétálni. A II-es kapunál mentek be a szervezők, segítők. A mi asztalunk a D csarnokban volt. Elég nagy volt a szabad tér körülöttünk, mert ez az asztal teljesen egymagában állt. Kipakoltunk mindent, nagyjából rendben is volt minden, csak elektromosságot kaptunk nehezen. A pultunk meglehetősen mutatós lett.

Azért is jó itt lenni szervezőként, mert reggel még teljesen biankóban lehet szétnézni a vásárok között. Még ők is pakolnak ki, de 9 óra fele már vannak annyira kipakolva, hogy érdemben szét lehet nézni. Sokan hoztak mindenféle menőséget, de Haikyuu!! még mindig nagyon kevés van! Egy pár fanmade, “magam olcsóbban is megcsinálom” cucc, de semmi olyan nem volt, amit minden további nélkül megvennék. Illetve volt Nintendo stand is. Jó hatalmas volt, viszont posztert már egyáltalán nem osztanak. Pedig ez volt az egyik reménységem, hogy milyen menő lenne mondjuk egy The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom poszter a falamra, de úgy tűnik, hogy az is legfeljebb csak akkor lesz, ha magam csináltatom. A legújabb katalógusból mondjuk hoztam magammal egyet.

9.30 körül jöttek az első emberek. Lassan jöttek az emberek, ráadásul ahhoz képest, hogy tömegnyomorról beszélnek, egész jól lehetett közlekedni. Nálunk néhány üresjárattól eltekintve egész sokan voltak. Párszor kisebb sor is volt a pult körül.

Alapvetően más lett volna bagszi mellett, csak az a lány, aki szintén Pokémon GO-zik, megbetegedett és én ugrottam be a helyére. Természetesen annyi Pokémonos ismeretem azért van, hogy korán beletanuljak abba, hogy mit is kell mondani. Ennyiben mindenképp tudtam segíteni, amivel haladt a sor. Osztogattam a matricákat, illetve promo kódot is kapott mindenki, aki mutatta, hogy játszik a játékkal. Bagszi osztotta a Nintendo Switch-ről a mobilos játékba az érmetáskát, amivel Gimmighoul fejlődni tud. Ez a neheze, amihez ő mindenképp kellett. A nap végén volt olyan, hogy bagszi elment sétálni és pont akkor jött egy srác, aki szintén akarta magának a Coin Bag-et. Megpróbáltam úgy megcsinálni, ahogy figyeltem, hogy csinálja bagszi, de elakadtunk, ráadásul az összeköttetés se ment. Úgyhogy maradtunk annyiban, hogy később visszajön, amikor bagszi is itt lesz.

Összességében ennyiből állt egy nap. Nagyon jó volt, mert ahogy írtam korábban, rendezvény hangulata kiállítóként is jelen van, ráadásul tényleg új értelmet nyer a rendezvény. Meg ha összejön az, hogy magamat is tudom reklámozni, akkor aztán végképp. 18 órakor indultunk. Ekkor már ténylegesen nagyon fáradtak voltunk. Hazamentünk, vacsoráztunk, illetve elkezdtük nézni Netflixen a Nimonát, mert bagszi szerint nagyon jó, de nem bírtuk nézni, mert annyira fáradtak voltunk. Inkább bagszi is bevonult a szobájába, nekem se kellett sok, elaludjak. De elmentettem a Netflixes profilomba a filmet, otthon megnézem majd.

A vasárnap már sokkal jobban telt. 8 órát aludtam, így sokkal éberebb voltam. Kicsit később is indultunk el, 7.30 körül. Én ma is tettem egy külön utat a SPAR felé bevásárolni, de szinte egyszerre jutottunk be, mert a bejáratot nem sokkal azelőtt nyitották ki, ahogy én odaértem. Kipakoltunk és utána végülis telt az idő, mert kihoztuk a laptopot is, azzal meg a Nintendo Switch-csel elfoglaltuk magunkat. Én játszottam az újonnan közzétett pályákon a Mario Kart 8 Deluxe-ban. Állítom, hogy az egyik legötletesebb új pálya, melynek helyszíne egy fürdőszoba, most jelent meg. A fürdőszoba teljesen valósághű, mi teljesen aprók vagyunk, ugyanis beférünk a lefolyóba, ott is járunk együtt. Az egyedüli furcsaság a kazettás magnó és a sok kazetta. Ez adott egy retro feelinget a fürdőszobának, de én valahogy soha nem éreztem a fürdés közbeni zenehallgatás lényegét. Mindenesetre a Mario Kart 8 Deluxe legjobb pályája jelent most meg.

Vasárnap lévén kisebb volt a forgalom, de jöttek az emberek, nagy üresjárat nem volt. Igazából öröm látni számomra, hogy szeretik az emberek a Pokémon GO-t, még én is annyira elkaptam az egész játék hangulatát, hogy elkezdtem játszani. Megnéztem a Pokémon.com-on, hogy az ottani profilom rendben össze van-e kapcsolva a Pokémon GO-s profillal. Illetve ha jól emlékszem, a Meta Game-nél dolgozott az a srác, aki csak úgy odajött hozzánk és adott egy 6 kártyából álló TCG boostert. Azóta nem bővült a TCG-gyűjteményem, amióta hazajöttem Hollandiából, úgyhogy örültem neki. Számomra az egyik legnagyobb meglepetés az volt, amikor az egyik srác kb. 15 év után felismert… Én egyáltalán nem, de ő mondta a teljes nevemet és hogy a Holdfényből emlékszik rám, amikor oda jártunk a Krisivel meg a Ricsivel Pokémon TCG-zni. Ennyire nem változik az arcom? O_O

Az idő egyébként csodálatos volt. A szombati 33-35°C szép volt, igazán nem lehet panasz a csodálatos, felhőtlen égboltra, de vasárnap 38°C volt! Erről van szó! Amikor kimentem a szabadba, az az érzés, amikor szinte megéget a nap! Nincs ennél szebb, higgyétek el! Drága holland barátom, Humbby meg mondta, hogy nála, Hollandiában 19°C van. Én úgy sajnáltam őt, biztos voltam abban, hogy ő is legalább a dupláját akarja! Egyébként, olyan jókat mosolygok magamban, amikor mindenki szenved körülöttem a forróságtól, izzadnak, mint a lovak, én meg szinte teljesen szárazon ünneplem a hőséget. De tényleg: Sokkal kisebb mértékben izzadok nyáron. Valami van, de nekem az bőven csupán a velejárója a nyárnak, egyébként annyira tudom élvezni a hőséget, hogy az valami hihetetlen. Én télen szoktam szenvedni, amikor 10°C alá megy a hőmérséklet, nekem akkor van végem. Meg a késői napkelte, korai napnyugta sem az én esetem. De most nyár van és igyekszem a lehető legnagyobb mértékben kiélvezni, amíg tart.

Ma 16 óráig maradtam. A Pillangó utcára sétáltam el, onnan metróval a Keleti pályaudvarra. Majdnem elértem a 16.10-es vonatot, mert 40 perc késéssel indult, de pont az orrom előtt indult el. Utána viszont a 17.10-es pontosan indult, úgyhogy az a baleset, amire hivatkoztak az előző vonat esetében, valószínűleg nem volt komoly. Mindesetre szerencsés voltam, mert a mai nap volt az első, amikor újra teljes vonalon jár a vonat. Így a visszaút már sima volt.

Nagyon jó volt, nagyon jól éreztem magam. Igyekeztem mindent megtenni, remélem bagszi volt velem annyira elégedett, hogy a jövőben is meghívjon. Képgaléria a MondoConról elérhető itt.