A nagy visszatérés!

Eléggé hangulatember vagyok! És ha nekem valamihez nincs kedvem, akkor az Isten se vehet rá, hogy megcsináljam! Így voltam ezzel a bloggal is. A BigN-es blog több szempontból is jobban tetszett. pl: nem léptetett ki a honlap x idő után (akinek már volt dolga GPortálos oldallal, az szerintem tudja, hogy miről beszélek) meg a BigN-es fórumban egy kicsit magánjellegűbb bejegyzések is vannak! De most úgy döntöttem, hogy mégis visszatérek ide, mert ez mégiscsak az én honlapom! ^^ És látván, hogy egyre többször haladja meg a napi látogatottság a 100-at, arra gondoltam, hogy talán mégsem kéne elhanyagolni teljesen ezt a blogot! Ezen túl (addig amíg meg nem unom ^^’) szelektálva fogom a 2 blogot használni. Ide kerül a gamer részleg, a BigN fórumba a kicsit magánjellegű dolgok, persze nem fogom kiírni a legféltettebb titkaimat -_-‘ Kezdetnek azt csináltam, hogy bemásoltam ide a BigN-es Gamer bejegyzéseket, és ezentúl ideírom a konzolos élményeimet, mint ahogy azt már korábban írtam!

Hamarosan elkezdem írni a szakdolgozatomat! Nem egyetemre, hanem érettségi utáni szakképzésre járok, de itt is megkövetelik a szakdolgozatot! Hogy ez miért annyira fontos? Mert a Nintendóról fogom írni! A lényeg az, hogy én most kereskedelmi technikust tanulok, és a választott témám a márkák küzdelmének bemutatása. Nos azt hiszem, hogy adott a téma: Nintendo vs. Playstation! Már írtam ízelítőt a főmenün “érdekességek”-be, de itt részletesen ki kell fejteni. Min. 15 oldalt kérnek, úgy, hogy nincs benne a cím, tartalomjegyzék, képek és a melléklet! Ez igazán semmiség ahhoz képest, amit az egyetemistáktól kérnek, nekik min. 40 oldal száraz szöveg kell. Elképzelni nem tudom, hogy miért jó 40 oldalt iratni az egyetemistákkal. Most képzeljétek el, hogy egy évben kb. 100 egyetemistának a 40 oldalát kell a tanároknak, vizsgabiztosnak írni, kinek van ennyi ideje? Végülis marketing szempontjából nagyon sokat lehet írni a Nintendo vs. Playstation témáról, persze ezt azért hivatalosabban megfogalmazva! Itt lehet írni a reklámjaikról, magának a konzolnak a felépítéséről, és hogy ez hogyan befolyásolta a vásárlókat. Miért van az, hogy annak idején többen vettek Sonyt, mint Nintendót, és ma már ez miért van (hála Istennek) fordítva! Szerintem simán össze lehet hozni akár 40 oldalt is a témából! És most őszintén: Mi lehet jobb annál, minthogy összekötjük a kellemeset a hasznossal? 😅

Azért Mario Kart DD!!-ztem azóta! Ha megvan az alapok, akkor már csak a pályákat kell kiismerni tökéletesen, és minden adott ahhoz, hogy a legjobbá válj! Egyébként mostanság jöttem rá, hogy nagyon jó, hogy elhagyták az ugrást, mert így sokkal könnyebb driftelni! A Mario Kart DS-ben, nekem nagyon zavaró, hogy ugrik, amikor driftelnék! Ráadásul ott sokkal nehezebben vitelezhető ki az ugrás ugrás után is, vagy csak sokat kell gyakorolni? Visszatérve a GC-s Mario Kartra, csak akkor mondhatod magadat igazán profinak, ha nemcsak előhívod a szellemet, hanem jobbat is tudsz nála. Nagyon kicsi hiányzott, hogy a Peach Beachen ezt elérjem! Ott a szellem kb. 1:20-as időt megy, nekem meg 1:21:7xx időt teljesítettem, még egy driftet kihoz a a tengerparton, még azt kéne megcsinálnom, aztán már meg is lenne előzve! A drift utáni gyorsítás nagyon sokat dob, mert normál esetben még a kanyar után belassít egy kicsit. Egyébként nagyon sokan elhibázzák a driftelést, ennek (az én szemszögemből) a következő az oka. Sokan arra koncentrálnak, hogy jól bevegyék a kanyart, holott nem ez a fontos, hanem arra kell figyelni, hogy ha itt kezdek el kanyarodni, akkor oda érkezek meg. Én ennek segítségével értem el a Baby Parkban a majdnem tökéletesség szintjét, így bátran mondhatom, hogy nekem bevált. 😅

(Importálva a http://smb.gportal.hu oldalról.)

A küzdelem igenis meghozza a gyümölcsét #2

András kérésére külön postot írok a naggyá válásom történetéről. Az elsődleges célom az volt, hogy feljussak az ő szintjére, nos ez ma sikerült. Ha jól emlékszem az ő ideje 1:14:679, az enyém meg 1:14:624. Nekem ne jöjjetek azzal, hogy 55 ezredmásodperc az semmi XD Ezekben a magasságokban, amikben én vagyok, nagyon is számít. Amikor nagyon számít az, hogy hogy veszed be a kanyarokat, és a legkisebb hibák is tizedmásodpercet adnak rá a idődre.
Ha csak egyedül mindenki nélkül vágtam volna neki a Baby Parknak, akkor feleekkora siker nem ért volna. Nekem mindig kell valaki, vagy valami, ami motivál. Lássuk sorban, kikről is van szó. Mindenek előtt meg kell említenem a Kaleido Star animét. Meg kell érteni az animének az üzenetét. Nekem iszonyat nagy agymosás volt. A benne levő történéseket nem szó szerint kell venni, hanem átvitt értelemben. ugyanis az az üzenete, hogy ha van elég akaraterőd, és le tudod győzni az akadályokat, tényleg mindenre képes vagy. És ahogy ezt láttam a Kaleido Starban, rájöttem, hogy baromira igazuk van. Itt élőben Link és Xavi bíztattak (burkoltan) hogy próbáljam meg. Mit értek a “burkoltan” alatt? Hogy mondják, hogy ezt meg azt érték el, én meg úgy elgondolkodtam magamban, hogy “a szentségit, erre én is képes vagyok!” Aztán nekiveselkedtem a Baby Parknak. Ennyit talán még soha életemben nem küzdöttem, mint most. 1:21-ről indultam, és azon voltam, hogy az András idejére feljussak. Nagyon szigorú voltam magammal. ha hibáztam, mindig újrakezdtem. A legidegesítőbb az volt, hogy az L gomb gyakran “elengedődött” és mindig kisiklottam. aztán elegem volt, és annyira erősen nyomtam az L gombot, hogy úgy fájt a bal mutatóujjam, hogy kishíján eltört. Péntek este gyakoroltam a legtöbbet. Akkor már annyira benne voltam, hogy szinte a külvilágot is kizártam, ne zavarjon semmi. Érdekes mód, a hibák, nem borítottak ki lelkileg, hanem újrakezdtem, és azt mondtam magamban, hogy most sikerülni fog. És lám. 😅 A Baby Park a kanyar bevételnek a technikájában nagyon sokat segít, és hogy hogyan kell driftelni. Néhány hónapja még azon panaszkodtam, hogy nem megy a driftelés, mára már tökéletesen megy. 😅 Nagyon furcsa érzés felismerni, hogy ahhoz, hogy jó játékos légy, nem kell semmi más, mint önbizalom. Tudniillik ebben szenvedtem hiányt ^^ De szerintem a többi pályát is vinni fogom, hisz minden pálya másra tanít meg, van is összefüggés a pályák egymásutánjában, hisz egyre nehezebbek a pályák. A DK mountain a legnehezebb szerintem, ahol nagyon kell vigyázni, nehogy leess a néhol meredek pályákon! Nagyon hasznos volt a Baby Park! És itt szeretnék köszönetet mondani a támogatóimnak!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

A küzdelem igenis meghozza a gyümölcsét!

Na, addig írom ki magamból, amíg bennem van ez az eufórikus jókedv. A történet a következő: kiírtam MSN-es személyes üzenetként, hogy jól elverek mindenkit Mario Kart DD-ben (vázlatosan). Erre jön a Xavi, hogy na persze, én sokkal jobb vagyok nálad. És ezzel elhülyéskedtünk egy darabig. Olyan képtelenségeket mondtam, hogy a Baby Parkban van rövidítés, meg 1 percen belül végigviszem, meg ilyenek. Aztán hirtelen komolyra fordult a téma. Kielemeztük egymás játékstílusát, és rájöttem, hogy sok közös van bennünk. Bár ahhoz, hogy erről megbizonyosodjak, játszanom kell vele. A Mario Kart meg megint egy érdekes téma, mert ott soha nem az nyer, aki leggyorsabb, hanem, hogy ki hogy veszi be a kanyarokat, és mennyire forgatja az eszét. Én régen nagyon olyan voltam, hogy ha valami nem sikerült, akkor mérgesen a Földhöz vágtam a controllert. Volt olyan, hogy annyira mérges voltam, hogy tényleg nem sok kellett, hogy megőrüljek. Az utóbbi években (olyan 6-7 éve) valami megváltozott. Megtanultam küzdeni. És baromira örülni a legkisebb sikernek. Annak idején a Mario Kart 64-ben, nagyon sokat gyakoroltam a Royal Raceway pályáján. Nagyon sokáig 3:14 volt, de az volt az álmom, hogy 3:10 legyen, de nem sikerült, csak 3:12:95, de ez akkoriban nem szomorított el, sőt a küzdelem élménye, hogy megküzdöttem ezért az időért, azt soha nem fogom elfelejteni. Visszatérve a beszélgetésünkhöz, mondta Xavi, hogy az ő legjobb ideje, 1:14:673 (talán, nem vagyok biztos). Ha ezt pl. 10 évvel ezelőtt mondta volna, akkor az én 11 éves fejemmel tutira megsértődtem volna rá. Ez önbizalomhiányból adódott. De hogy ezt most mondta 2007-ben, nemhogy nem sértődtem meg, hanem felébredt bennem a tűz, hogy igenis tudok ennél jobbat! Elővettem a játékot, és elkezdtem azon a pályán gyakorolni. Toad-Koopa páros, Toadette kocsija. 1:21:975 volt a legjobb időm. Egyszer sikerült 1:22 alá mennem, de most azt mondtam magamban, hogy most is sikerülni fog. Sokat csináltam újra, technikát fejlesztettem. És egyszer csak arra ébredek hogy körrekordokat futok. Annyira ledöbbentem, és boldoggá tett! Álmodni nem mertem volna arról, hogy 11 mp alá megy a körrekordom! 00:10:915 lett a végére, és 1:20:873. Ez nekem akkroa teljesítmény, én annyira örültem neki, hogy ez a sikerélmény ad energiát a holnapi napra, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy igenis tudok jobbat! De mára már az is eredmény nekem, hogy a 7 körből egy kör sem lett 12 mp fölötti idő. A fenti körrekordok csak hab a tortán, holnap ennél sokkal jobb leszek, és meglátjátok, egy napon tényleg 1 perc alá megyek. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)