Már nagyon kicsi koromban is nagyon szerettem Zoránt, és ez a szeretet megmaradt egész a mai napig, és szerintem egész életemen át fog kísérni. Miért szeretem? Mert nagyon kellemes a dallam, és elgondolkodtató a szöveg. És nagyon szeretem, ha egy szövegen lehet gondolkodni. Most talán az egyik legértékesebb albumát veszem nagyító alá, a címe szerényen 1997. Érdemes szemügyre venni a borítót. Egy szomorú, jövőjén tanácstalanul gondolkodó férfit láthatunk. Érdemes tudni, hogy Zorán felesége 1996. novemberében elhunyt, és a fájdalom érzése tükröződik, mind a borítón, mind a dalokban. Azt gondolom, hogy magánéleti tragédiát dalokban feldolgozni nagyon merész vállalkozás. Zorán megtette. Nemcsak a szövegben érződik, hanem a hangjában is, hisz mélyebb tónusban énekel, meg a zene is nagyon szomorkás, szinte mindegyik dalban. Vannak dalok, melyek egyértelműen kifejezik a gyász szörnyű érzését, mint pl.: Csak játék, Ahol jó volt. Viszont sokkal elgondolkodtatóbbak azok a dalszövegek, melyek átvitt értelemben közvetítik a gyász tartalmát, mint pl.: Hová megyünk, Szállj fel újra. Emellett helyet kapott egy egész életét áttekintő dal, a Több, mint félszáz év. A belső borító hangulata is nagyon lehangoló szürke színárnyalat. Ennek együttes összetevőjéből lett a Zorán-életmű egyik legértékesebb darabja ez az album.
