Nos, mivel kértétek, hogy írjak az Angliai konzoléletről, hát tessék :-) Sok helyen jártam, így volt lehetőségem meglesni, hogy Angliában hogy s mint mennek a dolgok.
Angliában bizony sokkal érettebb a konzolélet, mint nálunk. Ez nyilván valóan a jó keresetnek köszönhető, meg a viszonylag olcsó áraknak. Itt említem meg, hogy forintban átváltva az árak majdnem ugyanakkorák, de a kereseti arányokhoz képest jóval olcsóbb. Mert igaz, hogy a legújabb játékok mind 30 fontba kerülnek, ami kb. 12000 forint magasságában van. Nos, ez magyar pénzben sok, és egy átlag magyar embernek sokat kell spórolnia ahhoz, hogy megvehesse, de ez egy átlag angol embernek nagyon is kielégítő ár, és nem gondolkodik azon, hogy spórolnia kell, hanem megengedheti magának, hogy megvegye. Meg az angolok, tipikus fogyasztók. Mindegy az ár, csak jó legyen ;-) Ezért is van az, hogy Londonban szinte minden belvárosi utcában van valami konzol üzlet. A legelterjedtebbek a GAME és a GAMESTATION shopok. Jártam mindkettőben, nekem a Gamestation sokkal jobban tetszik, mert az ÖSSZES retro konzolra lehet játékokat kapni, és nagyon széles a választék, és hihetetlen olcsók. Doboz nélküli játékok mind 3 fontosak, de a hármat veszel belőlük, akkor 5 font együtt. A dobozos játékok egy kicsit drágábbak, de ha valaki annyira precíz és „dobozbuzi”, mint én, akkor annak megéri, kicsivel több pénzért. Még ami nagyon meglepett az az, hogy nem csak a tinédzserek, fiatalok járnak ilyen üzletekben, hanem a közép korosztály is érdeklődéssel néz széjjel, és nem hiszem, hogy (csak) a csemetéjüknek vásárolnak játékokat. Még amit érdekesnek találok, hogy nem csak 1-1 játékot vásárolnak a kedves vásárlók, hanem összegyűjtenek kb. 10-et, és egyben veszik meg. Nekem személy szerint jobban tetszik, hogy csak egy játékot vásárolunk meg egyszerre, mert így sokkal tovább tart az egy játék élménye, minthogy gyorsan kipróbálja mind a 10-et. Meg nyomják az utcán a PSP-t, a DS-t és a GBA-t rendesen az angol emberek. Tényleg meglepő, de még középkorúak is legalább akkora élvezettel játszanak, mint a fiatalok. Meg abban a házban, ahol mi laktunk a nővéreméknél volt a 30 év körüli angol albérlő srác. Ismerte a Nintendót, de soha nem játszott vele. Megmutattam neki a GC-met a Mario Party 5 játékkal. Kipróbálta és annyira rákapott, hogy majdhogynem meg akarta venni tőlem. Én mondtam neki, hogy SEMMI pénzért nem válnék meg tőle. Szomorúan vette tudomásul. Meg hihetetlen jó érzéke van a játékhoz. Könnyen meg tud tanulni egy játékon jól játszani. Talán ez egy általános angol tulajdonság, ezért is ennyire elterjedtek a konzolok a Ködös Albionban. Lehet, hogy minden magyar konzolosban csörgedezik egy kis angol vér?
