Az álmok jelentősége

Tegnap itt aludt Amina. ^_^ Tökre örültem neki, ha már február 6-ától itt lakik nálunk, addig is bemelegített. Jól érezte magát nálunk, bár amikor Mystra itt volt, akkor inkább hagytam őket kettesben. De elég sokat beszélgettünk, amikor kettesben maradtunk, valamiért soha nem unatkozunk egymás mellett. ^^' Az őszi AnimeConon is nagyon jól elvoltunk együtt. Volt egy pár pillanat, amin magamban megrökönyödtem, ugyanis tisztán emlékszem, hogy ezt a múltban megálmodtam. Volt olyan, hogy egyszer Aminával álmodtam, és ez most megvalósult. Azt már régóta megfigyeltem magamon, hogy az álmoknak valóban van jelentésük, és bár nem is egészen abban az értelemben, de megjósolják, hogy mi fog történni, vagy hogy mi a helyzet. Ilyenkor bagszi nagy segítség, ő ért az álomfejtéshez. Aminának is mondtam, hogy ráeszméltem erre a pillanatra, azt mondta, hogy a tudatalatti dolgozik ilyenkor, és elmesélt ő is egy pár esetet az álmaiból, hogy mik történtek, hát nem volt semmi. Szóval jó volt, hogy itt volt, sokat beszélgettünk

A Nintendo 3DS ára

Mint, kiderült ma a Gamer365 fórum Wii topicjában, a GameStop 99%-os biztossággal mondja az 55000 forintos árat, de ha emelnének az áron, és aki még 55k-ért rendelte elő, az nem köteles megvenni a gépet.

Azért nem semmi ez az árkülönbség, hogy ahol más a beszállító, ott 55.000 forint, de a Stadlbauernél 79.990 forint, ez már túlmegy a jóerölcs határán, a kereskedelemben.

Szóval én azt javaslom, hogy mindenki a GameStop-ban rendelje elő, és most nézem, hogy a Konzolvilágban is 54.990 forint. Nagyon nem mindegy, hol vesszük meg a gépet.

Nintendo 3DS megjelenési dátum

2011. március 25. péntek

Úgyhogy tessék gyűjteni a pénzt, biztosan megéri! Ma volt Amstrerdamban a Nintendo 3DS konferencia, ahol az EU-s játékmegjelenéseket, és a konzolnak egyéb extráit mutatták be. Rengeteg mindenre lesz képes. Online módozatban nagyon sok mindenre lehet használni a gépet, például automatikusan csatlakozik Wi-Fi netre, ha talál, de amit érdekesnek tartok, hogy a 3DS tulajok, ha összetalálkoznak, akkor automatikusan adatot cserélnek. Név, Mii, és hogy mely játékokkal játszott. Persze ez a módozat ki is kapcsolható. Meg fénykép alapján megcsinálja nekünk a Miit a gép. Meg rengeteg minden másra is képes lesz a gépezet. Szóval érdemes lesz venni, már csak a durva játékválaszték miatt.

Én szerintem nem veszem meg azonnal. Szeretném is, ha csak úgy az ölembe hullana a pénz érte... ^^' Azt se tudjuk, mennyibe fog kerülni. Amerikában 250 dollár lesz, és a szállítás miatt 1 dollár = 1 euró alapon számolnak, ezért 250 euró, az most olyan 65.000 forint... Szerintem 70.000 forintnál nemigen lesz olcsóbb. Bár érdekes. A GameStop tudni véli, hogy a gép 55.000 forint lesz. Szerintem ők is csak betippelték az árat. Nagyon szép lenne, ha ennyibe kerülne, de szerintem ebből lesz emelés. A Game Parkban is előrendelhető a kézikonzol. Aki úgy érzi, és anyagilag megteheti, az szerintem nyugodtan rendelje elő. Szerintem ezzel nem lehet rossz vásárt csinálni. Már egy jópár kép kering a neten, kettőt közülük kitettem ide is.

Japán, és ami mögötte van

Amikor 2006-ban megismerkedtem a japán zenével, és az animékkel, látva, hogy mennyiféle anime van, és hallva, hogy még ma is dívik ott az igényes zene, azt hittem, hogy ez az ország, ahol megtalálhatom a számításomat, azt hittem, hogy ez az a hely, ahol tere van az egyéniségnek is, hiszen azt láttam, hogy az emberek rendkívül módon tisztelik egymást.

De ahogy azt a Móricka elképzeli... Persze a légvár folyamatosan omlott le, amikor kezdtem szembesülni azzal, hogy a japánok egy része nem szereti az animéket, sőt lenézik azokat, akik ezt szeretik. Ez volt az első képzeletbeli pofon, aztán jött az, hogy beregisztráltam egy nemzetközi közösségi oldalra (nem, nem a Facebook, hanem Interpals. Ez kifejezetten ismerkedős, barátkozós közösségi oldal) és kíváncsi voltam, hogy milyen japánok vannak. Egy részének a profiljában valami hasonló szöveg áll: "Nem vagyok anime rajongó, és hagyjanak békén az animékkel!" Biztos, hogy ez az a japán közösség, ahol milliárdnyi mangát adnak el évente? Tettem fel magamban a kérdést. Persze, nagyon okos válaszaim most sincsenek, inkább ellentmondásos összefüggések. Ugyanis a MAT-os tárlatvezetésen azt is elmondták nekünk, hogy Japánban, ahol az emberek rohannak, mert pontosnak kell lenni, és nincs idő a hiteles érzelmek kimutatására, szinte mindenki kötődik lelkileg egy anime karakterhez. Mert legalább ő meghallgatja, társaságában nyugalmat lel. És talán valahova ide lehet visszavezetni, hogy közösségi oldalakra kiírják a japánok, hogy az animékkel hagyják békén, mert aki ott anime rajongó, azzal nincs valami lelkileg rendben, annyira belemerült az animék világába, hogy szinte már csak bennük találja meg azt a lelki békét és nyugalmat, amit az animék nyújtanak neki. A történelmi Japánban a zen-buddhizmus az egyén tiszteletére tanította az embereket, és ez valahol ma is megvan, ugyanakkor a szigetországban a csoportszellem mára mindennél fontosabb lett. Szerintem azért, mert a csapatszellemmel magyarázzák, hogy miért lettek ekkora gazdasági nagyhatalom, de ha szétnézünk, hogy mi van a felszín alatt, rá kell jönnünk, hogy az, ami Japánban fénylik, az sajnos nem arany.

A csapatszellem Japánban annyira erős, hogy az egyénnek, mint olyannak, sokszor nincs tere. Szinte világszerte elterjedt iskolákban a gyengék terrorizálása, de Japánban mindennél erősebb ez a jelenség. Külön neve is van: Ijime. Erre nincs megfelelő jelentés, talán az iskolai agresszió fizikai, és lélektani megjelenése áll hozzá a legközelebb, mint fogalom. Aki különbözni mer a többitől, azt kiközösítik, lenézik, csúfolják. Bár nem is a különbözés az ijime fő oka, hanem, hogy Japánban már általános iskolától, sőt óvodától kezdve már arra tanítják a gyerekeket, hogy ők majd a japán társadalom részeivé fognak válni, és ennek normái szerint kell viselkedniük. Aki ettől eltér, azt kiközösítik, kvázi ijimét szenved el. Ez mára teljesen hétköznapi dologgá vált, minden japán iskolában fellelhető, de senki nem beszél róla, nehogy romoljon az iskola hírneve. De Japánban minden a csoportról szól, azt hangoztatják, hogy viselkedjünk úgy, mint a többiek, a csoport az az "erő", ami előrevisz. És innen gyökerezik a probléma véleményem szerint. Hogy az egyén, mint olyan, annyira el van nyomva, hogy az, aki ijimét szenved el, az gyakorlatilag teljesen egyedül marad, mert még azok sem állnak ki érte, akik nem nézik jó szemmel az ijimét, de nem lépnek fel ellene, mert félnek, hogy ők lesznek a következő áldozatok. És sajnos ezért van az, hogy az ijimét elszenvedett embernek két út van kijelölve. Az egyik az öngyilkosság. Japán világelső az öngyilkosságok számában. A miértre valószínűleg ez a válasz.

És aki túléli? Abból hikikomori lesz. Nagyon nincs harmadik út, mert ott megbélyegzik az embereket. A hikikomori, aki esetleg nem tudná, az a társadalomtól visszavonult ember. Köztudottan Japán egyik másik nagy "népbetegsége" a csapatszellem túlmisztifikálása mellett a rettenetes nagy értelmetlen hajtás. Te ott csak akkor vagy valaki, ha az ország legjobb iskolájába, egyetemébe jársz, hogy aztán a legjobb munkád legyen. Ja, és hogy mivel jár bekerülni, és bentmaradni az ország legjobb egyetemei közé? Rendkívül kemény felvételivel, és a vizsgaidőszakban embert próbáló vizsgákkal, és tanulással. Aki nem jut be az egyetemre, az felkészítőre jár, hogy egy év múlva bejuthasson. De sokakat annyira megvisel lelkileg, hogy nem jutottak be, hogy ettől képesek hikiomorivá válni. És nem maguk miatt, hanem a családjuk miatt, ugyanis elsősorban a család miatt kell a legjobb egyetemet elvégezni, nemhogya család jó hírneve romlana azzal, ha a gyerek nem végezné el az egyetemet, majdhogynem szégyenfolt lenne. És Japánban a szégyen rosszabb a halálnál. És a diákok próbálják leplezni, de valóság beleőrülnek a hajtásba. Nem véletlen lett felvételi és a vizsgaidőszak "összefoglaló neve" a Jukenjigoku (受験地獄; vizsgapokol) mert egyszerűen akkora a nyomás, és a stressz a diákokon, hogy aki nem bírja, az visszavonul a társadalomtól, hikikomori lesz. A japán társadalom, és a szülők kergetik ebbe a szörnyű helyzetbe a gyerekeket. A társadalom a stressz miatt, a szülők meg azért, mert félnek segítséget kérni, nehogy megszégyenüljenek. Azért nem kicsit lettem dühös magamban, amikor ezt olvastam. Sőt, meg is fordult a fejemben, hogy ha tehetném, én olyan Csernus Imrét megszégyenítő stílusban tartanék előadást a japánoknak, hogy segítséget kérni NEM SZÉGYEN, sőt, ne adj Isten, megoldódna a problémájuk, és minden sokkal jobb lenne. Senki nem az Olümposzról jött. De mivel még segítséget kérni is szégyenfolt, ezért nemhogy a hikikomorit szenvedő gyerekek szülei nem próbálnak meg segíteni rajtuk, hanem még asszisztálnak is neki. Az ajtaja elé viszik a ennivalót, ugyanis annyira elzárkózik a társadalomtól, hogy még a saját családjával is kerül mindenféle kapcsolatot. A konyhába, mellékhelyiségbe, legfeljebb éjszaka megy ki, nehogy találkozzon bárkivel is.

Az, hogy a társadalom teszi hikikomorivá az embert, arra ékes példa egy 30 éves férfi esete, aki Thaiföldre költözött, és az ottani társadalomba bele tudott szocializálódni. Az egyik legdurvább példának egy 17 éves fiú esetét tartom, aki a lakás konyhájába zárkózott be, és nem volt hajlandó kimenni onnan, se beengedni oda senkit, ezért a család új konyharészt építtetett a házhoz.

Ez a két példa is remekül fémjelzi azt, hogy mekkora problémával álluk szemben, és az csak olaj a tűzre, hogy óvatos becslések szerint is kb. 300.000 hikikomori van a szigetországban, de sokan mondják azt, hogy legalább ennyien nem merik felvállalni, hogy van ilyen a családjukban, ezért mások szerint 1 millióra is rúghat a számuk. Ebből is látszik, mekkora a baj, és amíg a Japánoknak nem változik meg csírájában a gondolkodásuk, nem jönnek rá, hogy alapból rossz az, amit csinálnak, addig a helyzet nem is fog változni. Hiába ért el nagy sikereseket is ország, lett a világ második nagy gazdasági hatalmas, ha közben mi van mögötte...

Ezen post megírásában segítségemre volt a japán felderítő oldal, nagyon jó, teljesen más szemszögből mutatja be a szigetországot. Különösen az alábbi két postot ajánlom figyelmekbe:

Ijime, azaz miért is legyünk egyformák
A Hikikomori jelenség

Mondjuk én most ettől nem lettem Japán-ellenes, meg hasonlók, csak helyén tudom a dolgokat. Talán a Neon Genesis Evangelion mutatja ezt a példát a leghűbben, hogy Japánban mekkora a baj. Az alaptörténet ismert, adott a főszereplő srác, Hikari Shinji, aki 14 éves, élné a kamasz életét, egyszer csak odamegy hozzá az apja, hogy feladata van, megmenteni a Földet. Hogy a gyerek közben min megy keresztül lelkileg, az már teljesen mindegy... Hiszen csapatszellemet erősítő feladata van. Biztos vagyok benne, hogy Japánban nem is kell 14 évesnek lenni, hogy valakiben az élet nagy kérdései pörögjenek. Egyfajta ellenpélda egy másik anime, a Naruto. Igen, ha hiszitek, ha nem, lehet mélyebb értelmet adni az animének. Ott ugye eleinte hárman vannak. És Naruto elszántsága arra kívánja ösztökélni a fiatalokat, hogy bármekkora nehézség is táruljon eléd, fel kell állni, és meg kell birkózni vele. Nem véletlen, hogy az anime főszereplők is többnyire 14-16 évesek, ugyanis ezt a korosztályt akarják cselekvésre sarkallni.

Biztos, hogy még nagyon sok mindent lehetne a témáról beszélni, de most így hirtelen ennyi futotta belőlem. Nagyon jó dolog az anime, sok mindenre megtaníthat minket, de ésszel rajongjunk érte!

10.000 látogató

Ezúton is köszönöm szépen mindenkinek, aki hozzájárult eme szép szám eléréséhez! Remélem, mindenkinek tetszenek az írásaim, igyekszem önmagam adni. A mai napig megvan bennem az az egészséges exhibicionizmus, hogy kiadjam magamból a gondolataimat, és remélem, aki olvassa, annak tetszenek az írásaim.

Most engedjétek meg, hogy ezen alkalomból egy olyan Okui Masami számot mutassak meg, melyből készült kislemezből pontosan 10.000 példányt adtak el. :D

Okui Masami: Sore wa Totsuzen Yatte Kuru

http://www.youtube.com/watch?v=X_kuZOYPBHk

(Megjegyzés: A wordpress-es blog érte el ekkor a 10.000-es látogatottságot)

Okui Masami: I wish dalszöveg és fordítás

I wish

Yoru no tobari ga machi wo tsutsumikomu koro ni
kimi no egao to tsukiakari nijinda

ano toki ni chikatta yakusoku wo mamorenai mama ni

Aa futari te wo tsunagi aruita (jikan)-toki- omoide ni shite
Ima betsubetsu no tobira no mukou
furimukazu Go a way
I wish for your happiness

deaeta kiseki fukaku dakishime mitsumeru
kimi ga nokoshita aikagi to (genei)-maboroshi-

kotae wo sagashiteru kore de ii no ka...wakaranai mama

Aa hito wa kanashimi wo norikoetara tsuyoku mo nareru?
sou shinjite kagai no senaka
oshiatta Go a way
I wish for your happiness

Aa futari te wo tsunagi aruita (jikan)-toki- omoide ni shite
Ima betsubetsu no tobira no mukou furimukazu mae wo mita
Aa futari te wo futte aruite yuku kotoba kawasazu
Ima hokori ni omou yasashii kimi no koto Thank you
I wish for your happiness

Megjegyzések:

• A kanji szövegben a "jikan"-nak (idő) olvasható, az énekesnő "toki"-t (idő) énekel
• A kanji szövegben a "genei"-nek (látomás) olvasható, az énekesnő "maboroshi"-t (látomás, illúzió) énekel.

Azt kívánom

Amint az éjszaka leple elfedte a várost
A mosolyodat és a holdfényt is elkente

Akkor megesküdtünk, hogy betartjuk a közös ígéretet, amit végül nem tudtunk megvédeni

Ah, emlékszem, amikor egymás kezét fogtuk, amikor sétáltunk
Te már az ajtó másik oldalán vagy
Ne is fordulj vissza, menj tovább
Kívánom, hogy boldog légy.

Mélyen őrzöm azt a csodát, amit tőled kaptam
Megtaláltam azt a kulcsot, és azt az illúziót, amit te hagytál itt.

Keresem a választ, ez lenne az? ... Nem tudom

Ha az emberek legyőzik a fájdalmat, akkor erősebbek lesznek?
Igen, hiszem még az ígéreted.
De ne fordulj vissza, menj tovább
Kívánom, hogy boldog légy

Ah, emlékszem, amikor egymás kezét fogtuk, amikor sétáltunk.
Az ajtó másik oldalán még visszanéztél, mielőtt visszajöttél volna
Ah, anélkül jártunk kézen fogva, hogy egy szót is szóltunk volna egymáshoz
Boldogan emlékszem a kedvességedre, köszönöm neked
Kívánom, hogy boldog légy

20 év 20 játék 2. rész

Hurricanes

Következő játék, amiről értekezni szeretnék, korántsem annyira ismert, sőt olyannyira nem, hogy EU-s dobozképet sehol nem találtam a játékról, ezért bescanneltem a sajátomat. Ez a Hurricanes nevű játék, mely SNES-re jelent meg 1994-ben. A kép alapján focis játéknak tűnhet, és nem is vagyunk messze az igazságtól, ez valóban az lenne, csak kicsit másképp. Azonos nevű rajzfilm adaptációja, amiket olvastam róla, nem túlzottan bíztató. A YouTube-on csak az intrót láttam, hát nem kecsegtet sok jóval. Nem különösebben hozta meg a kedvemet arra, hogy megnézzem. A Tsubasa kapitány valahogy jobbnak tűnik. Aki akarja, az itt megnézheti:

Ezt is egy pár napja tudtam meg, holott a játékot 1995-ben kaptam karácsonyra, tehát már 15 éve ismerem. Szerettem akkor játszani vele, de nem volt annyira kiemelkedően jó, mint a Miki egeres játék. A dobozt és a leírást ma kaptam meg hozzá, a Colin Konzolba elmentem érte. Mondtam az eladónak, hogy nekem megvan a játék, nekem a doboz és a leírás kell. Odaadta egy ezresért. ^^ A dobozból és a leírásból újabb dolgokat tudtam meg. :D A rajzfilmet a DIC gyártotta, akik csinálták a Super Mario Bros. 3, Super Mario World, és The Legend of Zelda rajzfilmeket. És Európában csak Skóciában adták le.

Ja, hogy a játéknak van története is? Esküszöm, ezt is csak a leírásból tudtam meg. ^^' Azt kell eldönteni, hogy melyik a legjobb focicsapat. De nem ám egy focis játékot játszunk, platformot! Megint Mario-klón, mi? Nem egészen. Egyetlen egy fegyverünk van, a focilabdánk, azzal kell megölni az ellenfeleket. De hogy mit keres egy focista egy skorpiókkal teli szigeten, hogy felszálljon a repülőgépre, majd az kényszerleszállást hajt végre a dzsungelben, onnantól magától eljusson a Gorgon stadionba... Ezt fejtse meg valaki. Érdekes az alapkoncepció. De a játék nem rossz, de nem is annyira jó, éppen kicsit jobb a közepesnél.

Bár szép a háttér, a karakterek eléggé kidolgozatlanok. A szavatossága is megér egy külön misét. Ugyanis én eddig abban a hitben éltem, hogy a játék pusztán 7 pályából áll. De nemrég tudtam meg, hogy az egész valójában 15 pálya, csak az Easy-fokozat inkább egy demo-fokozat, ugyanis ott csak 7 pálya nyílik meg. Normalon lehet játszani mind a 15 pályán... Ha valaki eljut odáig. Nem a legkönnyebb játék, bár annyira nem is izzaszt meg, mint a Donkey Kong Country, egyszerűen csak nincs mentés, és a rendelkezésre álló három élet nem sok mindenre elég. Szerintem mire normalon végigviszi valaki, addigra az első pályák túlzottan könnyűek lesznek. Hard fokozaton is megnyílik mind a 15 pálya, de más az ending videó. Különben egész jó a játékmenet. A zene az szerintem nagyon jó lett. Úgy nem áttörő, mint egy Zelda játék zenéje, nagyon fülbemászó, most is hallom a fülemben.

Engem egyvalami zavar a dobozon: Miért a lány van a középen, amikor nem őt irányítjuk (és tudtom szerint nem is ő a rajzfilm főszereplője), hanem a bal szélen levő szőke srácot? Illetve választhatjuk a bal oldalon levő barna hajú srácot is. Szóval érdekes játék. Nem is biztos, hogy rossz ötlet, egynek jó, de forradalmat nem csinál. Nem csoda, hogy nem is kapott akkora hírverést. Az alábbiak szerint értékelném a játékot:

Grafika: 7/10
Játszhatóság: 8/10
Szavatosság: 6/10
Zene / Hang: 9/10
Hangulat: 7/10

+ Egyedi ötlet
+ Fülbemászó zene
+ Kellemes játékmenet
- Kidolgozatlan karaterek
- Mai szemmel rövid

72%

Aki kíváncsi rá, mindenképp tegyen egy próbát vele, nem rossz, csak nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog a játékmenet.

Az angol nyelv szépségei

Elég érdekes az angol nyelvtudásom, bár erről tanúbizonyságot is adtam blog keretén belül is. A GameFAQs-on olvastam egy néhány tesztet, és arra eszméltem fel, hogy mindent értek abból, amit olvasok, tehát az olvasással nincs baj, elég sok szót ismerek, elég sok szófordulatot tudok értelmezni. Így vettem a bátorságot, hogy írjak. Először csak magamnak, Wordben (elég jó a 2010-es Office, nekem tetszik). Öt órán keresztül gépeltem, két oldalt. Ha valamit nem tudtam, akkor Google translate-ot, vagy Webfordítást kérdeztem meg, de ott voltak a BigN-esek is. Nagyon bírtam, hogy voltak szövegek, melyekre a két fordítóoldal tök mást adott ki angolul.

Nálam ez vitte a pálmát:
Ezt akarom írni angolul: Élénk színvilág
Google Translate fordítása: Vivid colors
Webfordítás műve: Rich colour world.

Végül kiegyeztünk a "colorful"-ban, bőven megteszi. Különben azt szeretem a magyar nyelvben, hogy nagyon választékos. Egy szóra rendszerint sok szinoníma van. Itt meg miket írtam? Bagszi elmondása szerint legalább 25× írtam le, hogy "this game", és akkor a többiről még nem is beszéltünk. Meg nyakatekert mondatok... Hozzá vagyok szokva, hogy magyarul, ha akarom, választékosan fejezhetem ki magam, pont az a jó, hogy ugyanazt a mondtatot, kifejezést, többféleképpen le lehet írni. Csak pont azon aggódok magamban, hogy vajon az a szóhasználat, ami magyarul létezik, vajon létezik-e angolul. Volt már olyan eset, hogy az egyik mexikói lánynak írtam, és az egyik mondatomat sehogy sem tudta kisilabizálni, hogy mit is akarok mondani. Szóval érdekes dolog. Meg én az angol beszédért nem vagyok oda. Ahogy hallom Angliában is, ahogy a britek beszélnek... Hát az nekem egy teljesen különálló idegen nyelv, egy szót nem értettem abból, amit beszéltek. Néha, amikor bementem boltba, kérdeztem, hogy xy van-e, erre jön egy hosszabb válasz, de csak annyit értettem, hogy "nincs", akkor megköszöntem, és továbbmentem. Ha nincs, hát nincs. És valahányszor olvasok angol szöveget, értem, hogy mit akar mondani, de csak nézek magam elé. Nekem az a kifejezés olyan bugyuta. Na de addig jó, amíg elég csak a középszinten előírt nyelvtudás, aztán onnan fejleszthetem magam tovább egyedileg. Szegény főbérlőnket sajnáltam, mesélte, hogy amikor az Pázmányra járt, és szigorlatozott, akadémiai szinten kellett tudnia angolul. Az ilyen felsőfoknak a még magasabb szintje lehet, de azt megtanulni, hát nem semmi.

Kering egy angol írásom a világhálón, a GameSpoton a The Legend of Zelda játékról írtam egy rövid review-t. Sokan mondták erre, hogy elég jó lett. De nekem összességében az a bajom az angol nyelvvel, hogy nem tudom eléggé kifejezni magam benne, és szerintem ezért nem leszek elég jó belőle. Középfokú nyelvvizsáig mindenképp meg fogom erőltetni magam, mert szerintem 2011-ben majdhogynem elengedhetetlen egy nyelvvizsga.

20 év 20 játék 1. rész

The Magical Quest starring Mickey Mouse

Gondolkodás után ezt a módszert találtam arra, hogy valamilyen módon megemlékezzek az elmúlt 20 évnyi gamer-korszakomról. Húsz Nintendóra megjelent, de nem Nintendo által kiadott játékot szeretnék bemutatni, melyek számomra nagy hatással voltak a gamer-múltamra. Kezdjük is egy olyan játékkal, melynek főszereplője Disney legemblematikusabb karaktere. Mickey egér.

A játék története egyszerű: Mickey és barátai labdáznak, amikor is Goofy túlzottan messzire dobja a labdát, Pluto utánamegy. Mickey utánaered, hogy megállítsa, de már nem találja. Elrabolták Plutót! Tehát feladatunk megmenteni a gonosz Pete fogságából. Mint ahogy már többször is említettem, a '90-es években nagyon sok Disney-átirat készült, ezek közül kétségtelenül Mickey Egér játékaiból volt a legtöbb, egyben legsikeresebbek is. Bár ebből a játékból csak 1,21 millió példányt adtak el világszerte, de minőségében semmiképp nem marad alább, sőt! Szerintem a legjobb játék. Legalábbis rám nagy hatást gyakorolt, nagyban hozzájárult, hogy létrehozza bennem a Disney-kultuszt.

A játék hat világból áll: Treetops, Dark Forest, Fire Grotto, Pete's Peak, Snowy Walley és Pete's Castle, ebből is látszik, hogy hat különböző, változatos világon kell végigmenni. Négy világ négy pályából áll, kettő meg háromból, így összesen 22 pálya van, ezek sem túlzottan hosszúak, így mai szemmel egyáltalán nem mondható hosszúnak a játék. Mai szemmel ilyen egy órás szórakozás, de az akkor felhőtlen! A képekből kitűnhet, hogy egy SNES játékhoz képest kimagasló a grafikája, ez akkor majdnem a csúcs volt. Részletesen kidolgozott táj, karakterek, élénk, változatos színek.

A játékban elég sok Mariós elem felfedezhető, kezdjük azzal, hogy fejreugrással kell megölni az ellenfelet, a Mickey-egér fej sziluett olyan, mint a Mario játékokban látható téglák, csak itt mi magunk tudjuk aktiválni őket. Vannak nagyon nehezen elérhető helyek, ott különböző bónuszokat találunk. Hogy a sok különböző ruháról már ne is beszéljünk, melyek szintén tesznek arról, hogy a játék változatos legyen. A 2. világban megkapjuk a szultán-ruhát, ezzel varázsrakétákat lőhetünk ki, a 3. világban tűzoltók lehetünk, ezzel tüzes dolgokat tudunk eloltani, de fegyverként sem utolsó. A 4. világban ilyen Robin Hood-jelmezt kapunk, mellyel teleszkópos sziklakapcsot lőhetünk ki, és nemcsak hegymászáshoz jó, de nagyon magas helyet is el tudunk vele érni. Az első négy világban ezeket kell sorrendben használni, majd az 5., 6. világban ezeket felváltva, főleg Pete kastélyában, ahol sok megoldhatatlannak tűnő részen kell ruhát váltani, de mindig van mód arra, hogy továbbjussunk. Ebből is látszik, hogy egy igen jó játékkal van dolgunk, de ha ez nem elég, a zene valami fantasztikus! Az SNES játékokra egyébként is jellemző a fantasztikus audio élmény, azt gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki sok SNES játék zenéjét fel tudja magában idézni.

Szóval nagyon sokat köszönhetek ennek a játéknak, nem csak a fantasztikus élményekre gondolva, hanem, tényleg leginkább ennek a játéknak köszönhető a Disney-rajongás, az igazi, klasszikus alkotásokért. Ezekben az időkben még nem voltak kereskedelmi csatornák (vissza is sírom ezeket az időket), ezért mindig minden szombat reggel a német RTL-t néztem, ha disney-rajzfilmet akarok nézni, legyen az Mickey egér, Donald Kacsa, vagy bármi más. De biztos vagyok benne, hogy akkoriban nem voltam vele egyedül. Most meg nézem a német RTL műsorajánlóját, nyoma nincs a hétvége reggeli rajzfilmeknek... Ennyit változott a világ közel 20 év alatt. De amíg élek, nagyon szép emlék lesz számomra a '90-es évek közepe.

Ha értékelnem kéne a játékot, az alábbiak szerint tenném:

Grafika: 10/10
Játszhatóság: 7/10
Szavatosság: 7/10
Zene / Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Csodálatos grafika
+ Bomba audio élmény
+ Időtálló, ma is élvezetes játszani vele
- Csak kicsit rövid
- Nehézkes irányítás

90%

Japán karakterek kiállítása 1. rész

Ma volt a Japán karakterek kiállítása a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, melyet a MAT szervezett. Hát igen, nemrég volt a MAT közgyűlése, ahol kiderült, hogy semmi pénzük nincs megszervezni a tavaszi SakuraCont a Pecsában, így az elmarad. No az nem azt jelenti, hogy a MAT, mint olyan, megszűnik létezni, elmennek másik irányba. Idén sok ingyenes animés rendezvényt szerveznek. Ezzel 2 céljuk van: 1. Megmutatni, hogy vásárlás nélkül is lehet jó animés rendezvényt csinálni, 2. Teljesen új közösséget megfogni, és új értelmet adni az animéknek.

Hát annyit már elöljáróban elmondhatok, hogy nagyon jó úton járnak! Nem voltunk sokan (20-30 fő kb.), de annyira jól éreztük magunkat, hogy tényleg... mint egy rendes conon! Olyan volt, és ez nagyon jó lépés a MAT-tól, hogy megváltozott helyzetükből is képesek nagyon jót kihozni. A kiállítás február 14-éig lesz látható ingyenesen, szombatonként tárlatvezetéssel. Ma volt az első, két fiatal lány tartotta, és hát le a kalappal előttük! Nagyon jók voltak! Nagyon sok mindent elmondtak, szinte minden részletre kiterjedt, még kevés is volt az az egy óra, és tényleg, annyira jók voltak, hogy észre se vettük, hogy elrepült az idő. Úgy volt, hogy évtizedekre voltak felosztva a kiállítás egyes részei, az '50-es, '60-as évek egybe voltak. És egészen a '00-s évekig. Voltak apró hiányosságok az előadás tartalmából, például a '90-es évekből kimaradt a Sailor Moon, meg azért a Ranma 1/2-ról, és a Slayersről is lehetett volna beszélni, de nem a MAT állította össze, hanem a Japán Alapítvány. De a lányok beszéltek róluk is. De nagyon ügyesek voltak. A végén, amikor kifutottak a '00-s évek is, képek voltak vásznakra kiállítva, ahol még az idős ember is pokémonos bögréből iszik, a japán tinédzser csajnak mennyi minden lóg a telefonján, meg mindenféle karakterek. De a legdurvább egyértelműen a berendezett Hello Kittys szoba volt! :D Itt kitértek a japánok karaktereihez kötődésének lélektani mivoltára is, hogy a nagyon rohanó világban (különösen Japánra igaz ez), ahol nagyon nincs úgymond lehetőség az érzelmek hiteles kimutatására, kialakult bizonyos karakterek iránti ragaszkodás a '70-es évektől (1976-ban debütált a Hello Kitty), mert ha mások nem, legalább ők meghallgatnak. És tényleg elgondolkodtatott, hogy minek Japánban az a hatalmas gazdasági nagyhatalom, ha közben világelső az öngyilkosságok számában. De erről tervezek külön cikket írni, mert nagyon sokat lehet írni a témáról. Tehát ebből is látszik, hogy igyekeztek minden szemszögből megvilágítani a japán életet. Ha lement a tárlatvezetés, akkor jött az előadás. Itt már csak az egyik lány volt "porondon". Nagyon jól megszeresztett Powerpoint diákon keresztül mutatta be a különbségeket a keleti és a nyugati rajzfilmek között. Mesélt arról, hogy mennyire hasonlítanak egymásra a Disney rajzfilmek és az animék, hiszen a mangák atyjának tartott Tezuka Osamu-ra olyan nagy hatással voltak az első Mickey egér rajzfilmek, és hogy onnan származnak a nagy szemek a mangákban, mert a régi Disney rajzfilmekben is nagy szemek voltak. De pont a Disney rajzfilm kapcsán vetette össze az Aladdint, mert annak ugye készült japán adaptációja is. Már a karakterek külleme és, a díszletek nagyban eltértek. Beszéltek arról is, hogy a Disney-nél ugye vannak a jó- és rossz karakterek, szerintük nincs átmenet, míg a japán animékben jellemfejlődés van. Egy dián voltak olyan anime karakterek, akikről egyáltalán nem lehetett kideríteni, hogy most jó, vagy rossz emberek. Például a Slayersből Xellos, a Death Note-ból Light, és még az egyik Princess Tutu-s lányra emlékszem, hogy volt róla kép, de az azért maradt meg bennem, mert nem tudtam, hogy melyik animéből van, és megmondták. És lényegében ennyi volt. De annyira jól előadták a lányok, hogy tényleg, hatalmas dicséret jár nekik, és a MAT-nak is, hogy a hátrányos helyzetükből képesek voltak ilyet kihozni! Nagyon jó nap volt! És lám, ingyenes animés napból is lehet sokat kihozni? Még szép!

Egyetlen egy zavaró elem volt, de arról nem a MAT tehet. Időközben jött egy pár idősebb érdeklődő is. Tényleg nagyon örülök, hogy tényleg minden korosztályt érdekel, de hogy az előadás alatt hangoskodtak, az baromira idegesítő volt. És az volt a rossz, hogy látták, hogy előadás van, nem csendesedtek el. Már annyira idegesített, hogy az utolsó megmaradt jóindulatommal odamentem hozzájuk, és udvariasan csendre intettem őket, de nem volt sok hatása... Érdekes, hogy voltak egészen kicsi, 5-7 éves gyerekek, ők csendben végig tudták hallgatni az előadást, az idősek meg nem... Szóval furcsa volt.

Ja, és a kiállított anime figurákról, Ayanami Rei, Pikachu, Gundam, stb.-ről meg ne feledkezzünk! Nagyon jó volt. Bagszi csinált képeket, melyeket a frissen elkészített galériában megtekinthetők. A '90-es évekből volt Fushigi Yuugi, a '00-s évekből meg Suzumiya Haruhi. Úgyhogy nagyon jó volt, tényleg, csak ajánlani tudom, akit érdekel a japán kultúra, és akinek van ideje, az jöjjön el jövő szombaton! Ugyanúgy tárlatvezetés lesz, utána a mangák stílusjegyeiről lesz előadás.