Aki másnak vermet ás...

Ki hinné, hogy egy cég, aki átvert (szerintem nem is túlzás erre a történetre), a többszörösét adja vissza? Márpedig az én esetemben ez történt:

Ahogy írtam korábban, ahhoz, hogy azért mégis csak tudjak netezni, beszereztem egy mobilinternetet. A T-Mobile-hoz mentem, mivel az USB stick-jük megvolt, így már csak magát a feltöltőkártyát kellett megvenni (isten mentsen az előfizetéses mobilinternettől!). És volt egy olyan kedvezményük, hogy 2.000 forint értékű feltöltés, plusz 1 GByte adatforgalom, amit 1 hét alatt le kell forgalmazni. A gond az volt, hogy már csak otthon vettem észre, hogy a SIM-kártya tokján 1.990 forint van írva, és csak később szembesültem vele, hogy ez pontosan mit is jelent. Az 1 héten belüli 1 GByte leforgalmazásával nem volt probléma, utána aktiválta magát az egyenleg. Most azt tudni kell, hogy a mobilinternet sávosan működik, ami azt jelenti, hogy sávokra vannak osztva az adatforgalmak, és ahhoz, hogy átlépjen a következő adatforgalmi részbe, pontosan rajta kell lenni az összegnek. Jelen esetben 250 MByte-ig 1.000 forint, így 1 GByte-ig 2.000 forint. A csapda itt van, ugyanis mivel 1.990 forint egyenleg volt rajta, ezért 250 MByte-nál megállt az internet. Ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, elmentem az egyik T-Mobile-ba megkérdezni, hogy mégis mi ez. Na, ott tájékoztattak arról, hogy mivel 990 forint van már csak rajta, ezért nem tud a következő sáv aktiválódni, mert ahhoz 1.000 forint kell. Nagyon dühös lettem, meg is mondtam a csajnak, hogy ez nem volt korrekt, akitől csak egy cinkos hangvételű "ez van" telt. Ha úgy vesszük, 990 forint csak úgy lebeg a kártyán, amit, soha nem fogok tudni felhasználni. És azért tudnék mit venni 990 forintból. -_- Gondolkodtam azon, hogy elmegyek a fogyasztóvédelemhez, de végül hagytam az egészet, úgy gondoltam, hogy elég "bosszú" lesz az, ha soha többet nem használom a szolgáltatásukat.

Néhány nap múlva kezembe került a prospektus itthon, tanulmányoztam, és láttam egy olyat, hogy ha 3.000 forinttal feltöltjük a SIM-kártyát, akkor 6.000 forint értékű feltöltést kapunk. 3.000 forint = 2 GByte, 6.000 forint = 6 GByte, úgy voltam vele, hogy ha háromszor annyit használhatom 3.000 forintért a netet, akkor mégiscsak használom. A dolog pikantériája ott van, hogy tegnap érkezett az SMS az internet kapcsán, hogy legforgalmaztam a 6 GByte-ot, a 8 GByte-hoz szükséges összeget aktiválta. Ekkor nézek magam elé, az hogy lehet, amikor elvileg 3.000 forinttal töltöttem fel. Na ekkor esett le, hogy valószínűleg az a 990 forint is megduplázta magát, ugyanis a 8 GByte-hoz, 1.500 forint kell, és én most ezt használom. :D Poén, hogy elvettek 750 MByte-ot (vagyishát 774-et), de visszakaptam 2 GByte-ot. Jó üzlet volt, tessék csak nyugodtan átverni az ügyfeleket, még a végén ők járnak jól!

Vissza a '90-es évekbe

Érdekes diákmunkám van, Nyugdíj igazgatóság egyik irodájában rögzítek adatokat. Bér, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék... Érdekessége számomra abban rejlik, hogy 1988-1997 közötti adatokat kell berögzíteni, és ahogy nézegetem a papíron szereplő dolgokat, valósággal elfog a nosztalgia. Másrészt meg amikor látom a béreket, és hogy mennyi járulékot vontak le, azért komolyan elgondolkodtam azon, hogy meg lehetett-e élni akkoriban? Jó, tudom, hogy akkor az árak is lényegesen alacsonyabbak voltak, de a mostani fejemmel valahogy nonszensznek érzem, hogy ha 1991-ben dolgoztam volna, akkor az egész havi munkámért 4-5.000 forintot vigyek haza. Tavaly jelent meg a Best of könyvsorozat, egy néhány részét megvettem 1990-1993-ig, most kíváncsiságból végiglapozgattam az 1991-es évit, akkoriban tényleg totál más világ volt. Igazából elgondolkodva a dolgokon arra jöttem rá, hogy igazából a dolgok nem változtak sokat az elmúlt 20 év során, csak mi lettünk mások. Igazából én a mobiltelefon létét a mai napig totál feleslegesnek tartom. Nemrég láttam egy ilyen plakáthirdetést mobiltelefon kapcsán: "A világ felgyorsult. A mobilod is?" Ez bicskanyitogató számomra. Nem elég, hogy hirdeti, hogy milyen egy érzékelten felgyorsult világban élünk, ahol az embernek nincs ideje magára, de még meg is kérdezi, hogy alkalmazkodtál már hozzá? Nem, én nem alkalmazkodtam hozzá, és nem is kívánok. Igazából nem is a gondtalan gyermekkort sírom vissza, mert jól érzem magam a jelenben is, tényleg sokkal inkább azt a nyugalmat, amikor még nem volt ennyire elbulvárosodva a média, és több idő volt egymásra, bár erre is csak azt a már-már sablonszövegnek mondható dolgot lehet mondani, hogy minden a fejben dől el, és szemléletváltás kérdése az egész. Talán az internetről nem tudnék lemondani. Olyan sokat ad az embernek manapság, hogy azt nem nagyon lehet pótolni.

Ennek örömére több hónap után nemrég meghallgattam Orsi: Ha lemegy a Nap albumát, a mai napig tisztán látom azt a kövérkés gyereket magam előtt, aki én voltam, amikor azokat a '90-es évek beli dalokat hallgatoma, amiket akkoriban nagyon sokat hallgattam.

Viszont felfedeztem most egy egyéni zenét. Devin Taylor a zeneszerző, és régi Nintendo játékok zenéit hangszereli át, de még milyen jól! Nagyon kellemes hangzást ad nekik, érdemes belehallgatni, amit ezen link alatt meg lehet tenni.

Átszökött kutya

Ezt a 38°C-os hőséget csak úgy lehet elviselni, ha nyitva van minden, hogy járjon a levegő. Szerencse, hogy az előtér rácsozva van, így a bejárati ajtó is nyitva van, így sokkal kellemesebb a légkör.

Nemrég gyanútlanul kimentem a szobából, és látom, hogy valami mozog, azt hittem megáll a szívem. Egy Yorkshire Terrier tévedt be a lakásunkba. ^^' Szegény annyira meg volt ijedve, hogy nem talált haza, megsimogattam, becézgettem, ő meg hozzám bújt. Annyira aranyos volt. ^^ Nemsokára jelentkezett a szomszéd, a kutyájáért, visszakapta. Én is szeretnék egy kiskutyát, annyira jó érzés élőben simogatni egy kutyát!

Az új albérletre

Tegnap jégkásával koccintottunk az új albérletre, bizony, a negyedik helyre költözök. És visszamegyek megint a 13. kerületbe, ott találtunk egy jó albérletet.

Dióhéjban annyi történt, hogy zsida felhívott a múlt héten, hogy problémái vannak, és mivel tudja, hogy én sem szívesen lakok ebben a lakásban, ő meg csak ismerőssel költözne össze, ezért felajánlotta a lehetőséget, amivel éltem. Sokáig kerestük a megfelelő helyet, még jó albérletet is nehéz találni, nemhogy szobát, mert nekünk azért sok a két havi kaució, részletekben nem szeretik, ha kifizetjük, vagy minimum egy évre szeretnék, hogy kivegyük a lakást, de a helyzet bármikor változhat, vagy a rezsi volt nagyon drága, így mindig volt valami ok, ami miatt ki lett húzva egy-egy kiválasztott lakás. De tegnap végül megtaláltuk a megfelelő helyet. A főbérlő nagyon megjárhatta az előző albérőkkel, mert iszonyú állapotban hagyták ott a lakást, hogy a legsúlyosabbat mondjam, valami miatt nem volt víz a lakásban. Azt ígérte, hogy a jövő héten megcsinálja, és akkor hétvégén költözhetünk, de addig nem lehet, mert a járólapok sem voltak az előszobába letéve, mindemellett a hűtő is rettenetesen nézett ki. Igen, egyébként pont ezért értem meg, hogy miért kérnek két havi kauciót a főbérlők, hogy az ilyen eseteket elkerüljék, és akkor az albérlők is jobban vigyáznak a házra, akkor az általuk okozott kárt jobban fedezi az előre letett pénz, mindemellett, azt is mondták, hogy ha valaki le tud tenni ennyi pénzt egyszerre, az jelzi, hogy azok az emberek rendezett körülmények között élnek, egyrészt anyagilag, ez jelzi, hogy tudnak spórolni, ha úgy adja a helyzet, másrészt azért is pozitívum, mert hosszútávon dolgozik, így az, hogy valahol megbecsülik, az jelzi azt, hogy egy normális embernek adja ki a lakást.

Az utóbbi idők albérlet / szobakeresési tapasztalatokból szívesen megosztanék egy néhányat, hogy mire érdemes odafigyelni a rezsiköltségen túl:

1. Kik lesznek a lakótársak. Ez inkább a szobakeresésre vonatkozik, de abban kétségtelenül az egyik legfontosabb tényező, hiszen ismeretlen emberekkel laksz együtt, megosztod velük életed egy részét még akaratlanul is. Én beleestem abba a hibába, hogy azért, mert mennyire tetszik a környék, ahol most még lakok, nem figyeltem eléggé, hogy milyenek lesznek a lakótársak, amikor mutatták a szobát, és a lakást, pedig most visszagondolva nagyon nyilvánvaló volt néhány dolog.
   Részemről azért nem akarok panaszkodni, mert én sem tettem meg mindent annak érdekében, hogy minden a lehető legjobb legyen. De igazából ez sem magyarázat, mert ha rájössz arra, hogy bizonyos dolgokat, amik téged zavarnak, nem mondhatod el a lakótársaidnak, mert nem akarnak változtatni rajta, vagy mert hiába beszélsz, mert úgyis kitalálnak rá valami hülyeséget, és inkább nem beszélsz, akkor azok a bizonyos belső frusztációk úgyis kijönnek belőled. Tök mindegy, hogy hogy, de jön a balhé, mert nem értik, hogy mi miért történik. Ezután joggal jöhet a kérdés, hogy miért maradtam itt 14 hónapig? Mert egy séta a Templom téren, az Ady Endre úton, vagy akár a Wekerletelepen minden problémámat feledtette.
2. Nem ajánlott egy főút közvetlen közelében lakni, mert iszonyúan zajos, főleg a szirénazajok, amik extrém esetekben akár negyedóránként behallatszottak... Igen, az Üllői útról beszélek.
3. Harmonika ajtós lakásokat ajánott messziről kerülni. Szinte semmilyen hangot nem szigetel, nemcsak az alvás miatt gond ez, hanem megzavarja a nyugodt légkört.

Főleg az elsőre figyeljünk, mert tényleg nagyon sok probléma forrása az, hogy ha nem lehet megbeszélni a dolgokat, késő már akkor figyelni, amikor már nem lehetőséget, hanem ultimátumot kapunk, és csak lesünk, hogy ezt mégis miért. De hogy mennyire figyelsz a másikra, nagyban függ attól, hogy mennyire tiszteled őt, sok esetben tényleg nem tehetsz arról, hogy ha nem tudod tisztelni a másikat, mert a viselkedésével egyáltalán nem szolgál rá. És ha azt vesszük észre, hogy ez nem megy, akkor tényleg el kell menni onnan, mert sokszor az a megoldás a problémára, és nem megfutamodás, ahogy azt sokan rosszul gondolják.

Érdekes, egyébként én nem tapasztalom annyira, hogy Kispest veszélyesebb lenne, mint ahogy azt egyre több helyről hallom. Egyedül annyi, hogy az 50-es villamoson nem utazok szívesen, mert azon tényleg vannak érdekes emberek. Akkor már sokkal inkább a 42-essel mentem a Határ útra, még ha ritkábban is jár, de legalább annyival nyugodtabb is. De egyáltalán nem tapasztaltam olyat, hogy jobban kellene hátra is figyelnem, nehogy elkapjanak, vagy bajom legyen.

Tegnap 10 órakor mentem bagszihoz, előtte elküldtem neki E-mailben egy pár számomra szimpatikus albérletet, hogy nézze meg ő is, és mondjon véleményt. Zsida is 10-re ígérkezett, de csak délre tudott jönni. Amikor hazajöttünk, ettünk, és utána megnéztünk egy néhány lakást az interneten. Több embert nem lehetett elérni telefonon, így végül maradt a 13. kerületi. Meg is beszéltük, hogy akár azonnal elmehetünk megnézni, így mentünk is. Jó hely, közel van ahhoz, ahol másodjára laktam, és kellemes a környék. Úgyhogy egy jó pont, és amikor felmentünk megnézni a lakást, akármennyire lelakott állapotban volt, mi igent mondtunk rá, mert láttuk rajta azt, hogy ha ezt kitakarítjuk, kipofozzuk egy kicsit, akkor nagyon is lakályos lehet. De csak a jövő hétvégén mehetünk, addigra remélhetőleg le lesznek rakva a járókövek, és a vízvezeték is rendben lesz. A takarítást meg örömmel vállaltuk. Nagyon remélem, hogy tényleg más lesz egy olyan baráttal együtt lakni, akivel meg lehet beszélni a dolgokat, és akkor az esetlegesen felmerülő problémákat is sokkal könnyebb lesz kezelni. Miután megnéztük az albérletet, ismét megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy kínaiban eszünk. Nagyon rég nem voltam már a kedvenc kínai éttermemben a Lehel térnél (Váci út páros oldalán van, a Dózsa György út felé kell menni), ezért felajánlottam, hogy menjünk oda. Mivel bagszi is szereti, nem volt ellenvetése, zsida meg megismeri. Továbbra is a legjobb. Az egész adag étel, tényleg nagy adag, olcsó is, nagyon kedves a kiszolgálás, és még ajándékot is kaptunk, két szelet fasírtot. Nagyon jól esett a kedvesség, de mivel nem szeretem a zöldséges fasírtot, ezért felajánlottam nekik, hogy nyugodtan egyenek meg egy-egy szeletet. De amit rendeltem, az továbbra is nagyon finom, úgyhogy mivel megint közel lesz, várhatóan törzshely lesz, de függ attól is, hogy mennyire lesz pénzem kínai étteremben enni. ^^' Ezután hozzám jöttünk el, így metróval egészen Kőbánya-Kispestig jöttünk el, mivel zsida még nem látta a terminált, ezért kíváncsi volt rá, meg leültünk egy kicsit pihenni, és játszani. Nem is tudtam, hogy a földszinten levő szökőkút interaktív, tök poén. Miután kijátszottuk magunkat, benéztünk a közelben levő kisállat kereskedésbe. Őket nagyon érdeklik a különböző kisállatok, én is szétnéztem, sőt is kérdeztem, hogy kapható-e diétás kutyaeledel. Nagy hülyeségnek hangozhat, de nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mivel a Nintendogs & Cats-ben van diétás kutyakaja, ezért a valóságban is lehet-e majd kapni. Van egy jónéhány, de nagyon prémium minőségűek lehetnek a maguk 3000+ Ft áraikkal. Ezután mentünk ki, itt vettünk jégkását. Nekem ez életem második jégkásája, félúton oda is adtam zsidának, mert már csak a tömény szörp jött ki, amúgy finom, csak talán nem fél litereset kellett volna kérnem. Hazajöttünk, itthon még eltöltöttük az időt 21 óráig, aztán bagsziék mentek haza. Nagyon várom az új életet, és nagyon remélem, hogy most minden rendben lesz, mert ha most sem, akkor velem van a baj. -_-

Return to myself

Tervek szerint ez egy hosszabb, magánjellegű post lesz, úgyhogy akit ez zavar, az ugorja át nyugodtan. ^^'

Az eleje még annyira nem is, mert bagszi elhívott a Petőfi Csarnokba a piacra, hogy menjek el szétnézni vele. Pénzem alig van, de elkísérem. ^^' Most is az 1-es villamossal mentem az Erzsébet Királyné útjáig, de már a megállónál összetalálkoztam bagszival és LL-lel, ők a hármas villamossal jöttek. A bejáratnál vártak Cseri, Spartacus, és az egyik barátja. Igazából sok újdonság nincs, ugyanazok az árusok, ugyanazok az áraikkal. Volt ma is az a srác, aki az eBay-re hivatkozik mindig, és sérült matricájú SSB-t adott 8.000 forintért. Bagszi meg mondja, hogy az övét 4.000 forintért szerezte be. A srác nyilván nem ismerte be, hogy drágán áraz, ehelyett azt mondja, hogy vannak akik nem tudják, hogy mennyiért lehet játékot eladni, hogy haszna is legyen belőle, ezért náluk nagyon jó üzletet lehet kötni. Jó, ez ilyen "köszönjük szépen" alapú beszéd nálam. Úgy elbeszélgettünk, eltelt az idő, jó volt.

A piacon kettévált a társaság, én, bagszi, LL, mentünk a hármas villamoshoz. LL ment haza, mi meg bagszival kb. 4 hónap után ismét találkozunk a zsidával. De mivel még kb. 15 órára ígérkezett, és még elig múlt dél, ezért az Árkádban időztünk, olyan 14 óra fele indultunk. Először nem akart jönni, de végül csak eljött. Örültünk neki, bár én az elején annyira nem kapcsolódtam be beszélgetésekbe, valahogy érződött az a néhány hónap kiesés, nem volt meg benne a lendület. Bagszi azonnal orvosolta a problémát, elővette a Nintendo 3DS-t, és megmutatta, hogy mire képes a konzol (mintha még soha nem látta volna. ^^') És szépen lassan visszatért a régi önmaga, ahogy szerettük. Ekkor van meg benne az az igazi életérzés. És máris sokkal oldottabb lett a hangulat. 18 óra fele átjöttünk hozzám, és itt is nagyon jó volt a hangulat. Amikor a zsida meglátta a Wario Land 4-et, és a Metroid Fusion-t valósággal beletemetkezett a játékokba. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a Zelda és a Metroid egy ugyanazon évben kezdte a pályafutását 1986-ban, tavaly a 25. évforduló alkalmából sokkal nagyobb megemlékezés volt a Zeldáról, a Metroidot meg totál elfelejtették. A Metroidnak valóban sokkal kisebb a rajongótábora, ám abban a kisebb rajongótáborban sokkal nagyobb kultusza van a játéknak, a Zelda ehhez képes sokkal populárisabb, igaz nagyon is megérdemli a népszerűséget. 22 óra fele mentek haza.

Igazából tényleg nagyon rossz dolog az, ha választani kell az emberek által kitalált elvárások, és aközött, amik mi valójában vagyunk, főleg, ha a kettő korántsem kompatíbilis egymással. És azért a videojátékok esetében még mindig az az általános tévhit, hogy gyerekeknek van (főleg a Nintendo), és nagyon sok pénzt elvesz, és a mi korunkban illő lenne már a családalapítással foglalkozni. A zsida elmondása szerint ezt akarták csinálni vele. És nagyon régen nem játszott igazi Nintendo játékkal (mostanság Final Fantasy-zik), és az elején tényleg látszott, hogy nem volt az igazi, hiányzott belőle az, ami miatt igazán szerettük őt, ezért se nagyon folyamodtam bele a beszélgetésekbe, de amikor Metroidozott, ismét a régi önmaga lett, és teljesen feloldódott.

Én egész életemben valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, velem nem lehetett soha megjátszani azt, hogy ne játszak, ne nézzek animéket, illő lenne komolyabb dolgokkal foglalkozni. Én ezt az egész átneveléses dolgot, hülyeségnek tartom. Én bármilyen gyerekkori dolgomból (vegyük egyszerű példának a gyerekdalok hallgatását) magamtól nőttem ki, és saját magamból kiindulva azt gondolom, hogy nagyon sok esetben a gyerek érzi, hogy mikor jön el az idő. Én hadakoztam sokmindennel, régen bántottak is érte többen, de most, ahogy látom az embereket magam körül az utcán, arra jövök rá, hogy megtérül az, ha nem felelek meg az emberek által kitalált elvárásoknak, hanem megmaradok aki vagyok: Tudok őszintén és oldottan mosolyogni. Erről már írtam korábban, hogy erre nagyon kevesen képesek.

Erre főleg néhány hete jöttem rá, amikor 1 hetes diákmunkán voltam. 5 munkanap borítékolás, a lényeg az, hogy öten voltunk diákok, és a legelején, ahogy szokás, még mindenki csendben végezte a dolgát, figyelte, hogy na, milyen lehet a másik. Pár óra múlva a maga múdján oldódott a beszélgetés, én elhatárolótam tőlük, mert rádiót hallgattam külön fülhallgatóval, bár egy pár érdekes dolgot kiszúrtam fél füllel. Azt tudni kell, hogy a munkáltatónk nagyon jófej volt, hihetetlen rendes, és azt mondta, hogy ha 1 nap alatt 500 darabot megcsinálunk, akkor nagyon jók vagyunk. Igazából nem tudom, hogy vagy nekem fekszik nagyon az adatrögzítős, borítékolós munka, vagy a többiek voltak túl lassúak, de én fél nap alatt megcsináltam az 500-at. A többiek közben beszélték, hogy amikor meglesz a szükséges darabszám, akkor majd ilyen fél órával a munkaidő vége előtt szólnak, hogy készen van, hogy ne adjon több munkát. Na én ezt nem voltam hajlandó így csinálni, mivel hogy legalább 2 és fél óra hátra volt, és semmi értelmét nem láttam annak, hogy ott üljek, és ne csináljak semmit. Lementem a portáshoz, megkérdeztem, hogy tudom elérni a munkáltatót (nem voltunk felügyelet alatt), és felhívta nekem. Beszélek vele, megmondja, hogy mit kell csinálni. Visszamegyek, előhozok egy újabb stóc borítékot, ami nem volt benne a napi tervbe, azonnal láttam az arcukon, hogy megijedtek, hogy mit csinálok. Én elmondtam nekik, hogy felhívtam a főnököt, és elmagyarázta, hogy mit csináljunk. A többiek olyan szinten ki voltak akadva, hogy én utána szabályosan közellenségnek számítottam, hogy én munkamániás vagyok, és hogy ne írjam bele az önéletrajzomba, hogy jó csapatszellem. Nem vagyok az a megmondóember, de utólag bánom, hogy nem mondtam nekik, hogy nálam nem azt jelenti a csapatmunka, hogy csak ülök, és nem csinálok semmit, hanem együtt dolgozunk, együtt csináljuk a munkát, és ha valaki nem tud valamit, akkor segítünk egymásnak. Erre én is kiakadtam, és mivel amúgyis beteg voltam, visszavittem a borítékokat, és szépen elmentem az orvoshoz. És ezzel még nincs vége. Ugyanis néha bejött hozzánk egy középkorú férfi, aki szintén kiszúrt magának, hogy én hogy képzelem el, hogy csak úgy elmegyek. Elmagyaráztam neki, hogy ha én azt látom, hogy ha ilyen laza a munkamorál, és a főnök sem veszi rossz néven, akkor nekem sem esik nehezemre felvenni ezt a ritmust. Ő meg mondja, hogy nekem tanárnak kellett volna elmennem, hogy milyen jól ki tudok magyarázni mindent. De ez az igazság. Egy munkahelyen általában fél óra szünet jár, ez a normális. De én 2 órában voltam távol kedden. Na ezt egyrészt számon kérték a többiek, másrészt az öreg még jobban rám szállt. Az volt a durva, hogy a nap végén, amikor megmondtam a főnöknek, hogy elnézést kérek, 2 órát voltam szüneten, neki erre az volt a reakciója, hogy nem baj, csak nem mondd el. Kacsintás. A fejemhez kaptam, minden feszültség elszállt. :D Van ilyen egyébként, persze, ahogy látom, hogy megkövetelik, hogy normálisan dolgozzunk, akkor ott tudok lenni. Az az érdekes még, hogy egyébként annak a férfinak nagyon alacsony érzelmi intelligenciája volt. Csak mondta a magáét a többieknek (nekem nem, mert én semmit nem hallottam a fülhallgató miatt), nem esett le neki, hogy az esetek többségében senki nem reagált neki. És egyszer, amikor kiment, akkor mondja egyik a másiknak, hogy nem érti, hogy miért van itt, csak mondja a hülyeségeit. Akkor már az az "I don't want to live in this planet anymore" kép jutott eszembe. Na ha ennyire hitelesek az érzelmek itt egymás iránt, akkor semmit nem fogok veszíteni, ha pénteken munkanap végén boldogan elkönyvelhetem magamban, hogy soha többet nem látom őket.

Igazából ezt csak azért írtam le, mert érzékeltetni akartam, hogy fontos az, hogy az ember megmaradjon önmaga, még olyan helyen is, ahol ezt nem feltétlen honorálják. Azt majd az élet lerendezi. A másik nagy tapasztalatom meg az, amit itt láttam meg igazán, hogy tényleg igaz az, hogy férfiak általánosságban nincsenek arra szocializálva, hogy beszéljenek az érzéseikről, és erre tényleg rábasznak, mert meg lehet fogni őket a hiúságuknál, ha nincsenek az érzelmekre szocializálva, így nem veszik észre az esetleges érzelmi manipulációkat. A másik két srác az öreggel olyan jól elbeszélgettek a politikáról, fociról, bulizásról, akkor nagy volt náluk a lendület. Nekem annyira nem áll ez az arcoskodás, menőzés, vigyorgás, és nem is tudok ilyen lenni, úgyhogy én úgy voltam vele, hogy ha nekik így jó, akkor megmaradok magamnak. És nem bánom, mert így tudok őszinte lenni.

Tehát több tapasztalat is azt támasztja alá, aki feladja a hobbiját, álmait, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásainak, az képletesen öngyilkosságot követ el.

Albérletkeresési mizéria

Valaki magyarázza már meg nekem, hogy miért kötik ki az albérletek döntő többségében, hogy lányokat várnak? T_T Azt még megértem, hogy lány mellé lányt szeretnének, mert nem szeretne fiúlakótárs által megszexuálva lenni, de hogy egyébként miért várnak lányt, azt komolyan nem értem. Le kéne tenni azt a sztereotípiát, hogy egy lány általában igényesebb magára. Azt nem mondom, hogy megfordul a trend, de manapság egyáltalán nem nehéz arra példát mondani, hogy egy lány mennyire nem tart rendet a környezetében, zajos, ugyanezen elv szerint egy fiú igényes a környezetére, szerényen és csendesen viselkedik.

De hogy vidámabb téma is álljon itt, tegnap volt a Pokémon találkozó. Jó volt, bár egyébként is meg voltam fázva, így sem kíméltem a hangomat, úgyhogy már napközben is berekedtem. Mario Kart 7-ezés közben mondtam LL-nek, hogy most már kímélni fogom a hangomat, de pont akkor az utolsó pillanatban értem be az első helyre, és úgy felkiáltottam örömömben, hogy szerintem minimum összenéztek körülöttünk az étkezőasztaloknál. ^^' És biztos a mellettem ülők is örültek nekem akkor.

Végül egy rossz hír: A Magyar Televízió megint nem folytatja a Família Kft.-t, és megint abbahagyja a 124. résznél! A Szomszédokot, és a Kisvárost le tudták végig adni, ezt miért nem? T_T Csak egy okot tudok elképzelni, hogy mivel 2004-ben a Viasat 3 adta a Família Kft.-t, ezért nem került vissza hozzájuk az összes rész. Egyébként ott elég sokáig elment, ilyen 205. részt is láttam, az már 1995. Csak az bosszantott engem, hogy egy idő után már annak a felét is megszakították reklámokkal, és nem adták le mindegyik részt. Azt is egy idő után abbahagyta a Viasat 3. Mit meg nem adnék azért, hogy láthassam az összes részt. Én régen felvettem videokazettára a 318. résztől, és van egy rész, melynek címe: Természeti katasztrófa, az nekem nagyon tetszett, és pont azt nem tudtam végig felvenni, mert akkor volt a végén a videokazetta, de reméltem, hogy ráfér végig, de a 16. percnél a videó elkezdte visszatekerni, mert a végére került. Ez volt 1998. februárjában. És az az érdekes, hogy még a 317. részre is nagyban emlékszem, pedig azt csak egyszer láttam. Poén volt, hogy megpróbálták mindenféle ürüggyel elterelni Lajos figyelmét, mert valami miatt kellett egy varánusz az ő kisállatkereskedéséből, és volt egy taxisofőr is, akit Kerekes József alakított. Az 1997. novemberében volt.

Évforduló és emlékek

Ma reggel mosogatás közben ébredtem rá, hogy ma van 1 éve, hogy Kispestre költöztem. De szép évforduló, és milyen emlékezetes nap volt. Összességében jó itt lakni, annak ellenére, hogy egy néhányszor el akartam innen menni, ennek egyszer még hangot is adtam. De most az anyagi biztonság miatt meg kell elégedjek a problémák tüneti kezelésével.

Nemrég megkért Laura Ramirez, hogy ami megvan nekem Megumi Hayashibara eredeti kislemez, azt rippeljem már be neki 320 kbps mp3-ba. Miközben átküldtem neki a kislemezeket, azon gondolkodtam, hogy tényleg régen hallgattam már Megumi dalokat. Hát nem eljött az ideje? Szinte már nosztalgikus hallgatni ezeket a dalokat. Amikor néhány év után ismét ismét meghallottam a RUN ALL THE WAY! című dalát, olyan érzésem támadt, mintha tényleg olyan régóta ismerném azt a dalt, mint amikor aktuális volt. El is képzeltem, milyen lehetett Slayers mozifilmeket nézni akkoriban moziban, és a movie végén felcsendül az egyik Slayers Movie ending Megumi dal, és amíg a többiek szedelőzködnének, én nyugisan ott ülnék, és végighallgatnám a dalt. ^^ Igaz, nagyon ritkán játok moziba, de azt még nagyon régről tanultam el a nővéremtől, hogy ne azonnal menjünk ki a teremből, hanem várjuk meg, míg a többiek kitolonganak, és utána nyugisan kisétálunk. Milyen igaza van. Visszatérve Megumi Hayashibarához, elnézegettem a Last.fm profilomat, lassan 3 éve, hogy beregisztráltam, eszembe jutott az is, hogy volt idő, amikor Megumi Hayashibara és Masami Okui nagyon együtt volt az első két helyen, de aztán Makkun elhúzott, olyannyira, hogy neki van 11.853 lejátszása, míg Meguminak 5.667, és elhatároztam, hogy mi lenne, ha az év végére megint együtt lennének szorosan? Nem lesz könnyű feladat.

Van két kislemez, melyet nagyon szerettem sokszor vissza-vissza hallgatni, akár órákig is, és egyszerűen nem untam meg. Ilyen Megumi Hayashibara: Fine colorday és Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ kislemezei.

Most a Fine colorday-t hallgatom már negyedjére, közben Wii Sportsozok. Nagyon szeretem hallgatni most is, a Wii Sports meg olyan, nem nem lehet megunni. Megyek is vissza egy kicsit játszani.

Megvadult kutyák

Tegnap este kb. egy hét után elővettem a DS-es Nintendogs-ot (a chihuahuásat), és megdöbbentett, amit láttam. Bár odafutottak hozzám, elkezdtem simogatni az egyiket, de teljesen megvadult, ha élőben lenne, szerintem megharapott volna. Kapálózott össze-vissza, harapdált. Egy kicsit megijedtem. O_O Egyből mondtam is magamban, na akkor tünés innen. Azonnal irány fürdetni mind a hármat, mert dirtynek mutatta a gép. Fürdettem, csak úgy repültek ki a bolhák a testükből. El is gondolkodtam, hogy ilyenek a valóságban a veszett állatok? Megfürdettem mind a hármat, szép tiszták lettek, akkor etetni, itatni, ugyanis famished, és parched volt mind a három. Ennek végeztével rám néznek, és elkezdenek vonyítani. Azért ennyire nem tettem rosszat azzal, hogy hosszabb ideig nem néztem rájuk. O_O Na de, megvan a módszer. Irány sétáltatni. Elvittem két kutyát, utána játszottam velük, és egészen megbékéltek.

Megtaláltam a vaterán Csernus Imre: A nő c. könyvet hangoskönyv formájában. 500 forintért nagyon megérte nekem, mivel úgyis megvettem volna, de nem tudom, mikor lett volna rá 3.600 forintom. Hétfőn leütöttem, és mivel a közelben volt, ezért nem sokkal utána át is vettem személyesen. Nem a legtökéletesebb állapot, de a lemez karcmentes, így ez nem befolyásolt. Érdekes volt végighallatni, csak egy témát szeretnék röviden kiemelni. Mert bennem is felmerül (bár igaz, hogy a korom ezt még nem indokolja), hogy majd milyen lesz megöregedni? Milyen lesz majd 60-70 évesnek lenni? Elgondolkodtam, és arra jöttem rá, hogy szerintem az emberek döntő többsége nemcsak azért fél az öregedéstől, mert kopik a szépség, és nem bír már annyit fizikailag, és már nincs sok hátra, hanem azért is, mert a gyerekek döntő többsége azt látja az időseknél (nem feltétlen csak nagyszülőknél), hogy már nincs nagy életkedvük, csak főznek, kötnek, takarítanak, esténként a szobában TV-znek, és ennyiből áll egy napuk. És így mennek el szépen lassan. Pedig a könyvben nagyon jól meg van fogalmazva, hogy mi az örök fiatalság elixírje. Nagyon jó elgondolás, és így már nem is annyira vészes elképzelni az öregkort.

In England 8th day – Liverpool he Oide

Tegnap Liverpoolban voltunk, ugyanis Dominik keresztapja minden karácsonykor meghívja a barátait étterembe vacsorázni, az idei év sem volt kivétel.

Délután mentünk, így előtte elmentünk a Tescóba bevásárolni, ahogy hazajöttünk, kipakoltunk, el is indultunk Liverpoolba. Öt perc kocsival, egy hosszú alagúton át vezet az út. Először az öreg házához mentünk. Azt eddig is tudtam róla, hogy gazdag, de a házát elnézve tényleg van mit a tejbe aprítani. Nagy ház, nagy szobákkal, de nagyon idegenül éreztem magam, mert legalább 100 éves lehet a ház, és olyan volt, mintha múzeumban lennék. A hálószoba olyan volt, mint amit a Büszkeség és Balítélet című filmben láttam a gazdag családnak volt ilyen. Nem is maradtunk sokáig, mentünk az étterembe. Egy kínai étterem a tengerpartnál, nagyon szép.

A kilátást kellett volna még lefényképezni, az is nagyon szép. Az öregnek (a képen bal oldalt) egyébként igaz barátai vannak, és ahogy váltottam vele néhány szót, érződött, hogy a rengeteg sok pénz mellett megmaradt embernek, ez mindenképp nagyon dicséretes. És mindenféle emberek voltak, mi családunk keretén belül ázsiaiak, de négerek is voltak. 21-en voltunk összesen, szerintem végsősoron egy 2000 fontot biztos otthagyott, ő fizetett mindent. Sokan ittak bort, valaki sört, Huicong kínai teát kért, én meg üdítőt. Szerencsére hoztak előételként rákszirmot, mert olyan lassan hozták a kaját. Gyorsan megjegyzem, ez nem az étterem hibája, ugyanis az emeleten lakodalom volt, és szerintem nagyon sokat sürögtek forogtak odafent is. Jobban jártunk mi, akik kértünk erős savanyú levest, mert a főételt 2 órával érkezésünk után tusták csak hozni. Többféle húst kértünk, valaki rizzsel ette, valaki tésztával. Nagyon finomak voltak a húsok, de kevés volt szerintem, mert hamar elfogyott, és nem jutott nekem sok. Utána még a desszert, aki kért jégkrémet, én banánnal kértem. Ez legalább rendes sült banán volt, amit egyszer ettem Pesten, azok csak ilyen darabkák voltak, de valami mikroszópikus méretűek lehettek, mert szinte csak a panírt éreztem. Ezután mentünk el. Legalább 3 órát voltunk ott. Finom volt, de nagyon sokat kellett várni a kajára. Hazafele úton menetünk a Liverpool határánál levő kínai üzletbe. Ez egy nagy supermarket csak ázsiai élelmiszerekkel. Meglepődtem, hogy találtam itt Pocky-t. Soha nem vettem AnimeConon, mert finoman szólva is pofátlanságnak tartottam, hogy conokon képesek 5-600 forintot elkérni egy pár db. mártogatott ropiért, de 75p már másképp szól. Ez kb. 270 forint, vettem magamnak egyet. Ez már olyan ár, amire azt mondom, hogy érdemes. Egyébként tényleg semi különös, csak ropi eperöntetbe mártogatva, annyira nyilvánvaló, hogy a fangörlök is csak azért veszik, mert fűű, japán, és hogy japánnak érezhetem magam vele, meg ami japán az csak menő lehet, de ha nekik megér ennyi pénzt, hát csak tessék.

De ha már japánozunk, akkor azért nem hiszem, hogy annyi pénze lenne az anime fanoknak, eljutott Angliáig a hír, hogy bezár az Animeland. Én nem néztem, csak bagszi másolt be MSN-en keresztül, hogy a sok animefan épp, hogy nem eresztette félárbocra Japán nemzeti zászlaját, de egyszerűen undorító volt... Nem is az a sok értelmetlen komment, hanem az a képmutatás. Állítom, hogy a döntő többsége még csak meg sem fordult az üzletben, nemhogy vásároljon ott valamit, és hatalmas hiszti ment ott. Az, hogy mit írtak, hát nem várhatunk többet: Aki tud, menjen el lehajtott fejjel az üzlet mellett. Ez mi? -_-' Aki ezt komolyan gondolta, az sürgősen menjen el elmeorvosi vizsgálatra! Kész, az Animeland bedőlt. Nagyon szép, és dicséretes volt, hogy eredeti animés cuccokat árultak, de azon az áron számunkra megfizethetlen. Nem a mi pénztárcánknak valók az árak, ami egyébként nem alaptalan. Ahhoz, hogy legálisan, cégként árulják azokat, csak cégként rendelhették be Japánból, és cégként mindenképp vámot kell fizetni, ami nem olcsó. És még a saját árrésük. Sajnos így jártak...

In England 7th day – Edward király, angol király...

Léptet fakó lován. Írta Arany János a Walesi Bárdok című versében. Ugyanis ma Wales-ben voltunk azzal a magyar családdal, aki voltak nálunk tegnap vendégségben. Nagyon egyedi hely, az egész hegyvidéki. Nem volt rövid autóút, olyan másfél óra volt, egy parkba mentünk. Ott van a Betws-y-Coed Railway Station, egy nagyon kellemes, barátságos megállóhely, de itt van egy kis gyerekvasút is, oda felültettük Dominikot. Ott a környéken néztünk szét, majd elmentünk a közelben levő vízeséshez. Ezek mind olyan helyek, amiket látni kell, mert életre szóló élmények. És pont ma felejtem itthon a SD kártyámat, egy képet sem tudtam csinálni. -_-' Utána elmentünk egy kicsit odébb egy másik vízeséshez, ide már fizetni kellett, 1 fontért lehetett átmenni, de az is valami extrém szép volt.

A Wales-iek egyébként egyedi walesi nyelvet használnak. De nem is értem, hogy miért, amikor mind a két nyelven (walesi és angol) nyelven is ki van írva minden. Nagyon egyedi nyelv, totál más, mint az angol, mert kelta nyelvcsaládból származik a walesi (az angol indoeurópai), és a táblákon néha olyan kimondhatatlan szavak vannak, hogy komolyan mondom, hogy mi mosolygunk a kínai a vietnami emberek nevein, az smafu a walesihez képest. Nemcsak az, hogy hány mássalhangzó van egymás mellett, hanem, nem ritka a 25-30 betűből álló szó.

Hát mára ennyi. Nagyon szép hely Wales, de a nyelvük miatt egy kissé idegen számomra a hely. Meg a hegyi levegő... enyhe szédüléssel tértem haza. :D Pedig nagyon kellemes volt.

In England 6th day – Boxing day

December 26-án Angliában a boltok már kinyitnak vasárnapi nyitvatartás szerint, és néhány boltban már vannak leárazások. Tegnap minden zárva volt, nem is mentünk sehova, mert egy kínai család volt nálunk vendégségben. A férj, feleség, Baby sitter, meg három gyerek. A két lány már nagyobb, a fiú az meg olyan idős lehetett, mint a nővérem fia, Dominik. Én nem nagyon sokat voltam velük, mert a gyerekek Disney Juniort néztek, a felnőttek meg Xingbo-val kínaiul beszéltek, így én középen elvoltam egymagam. ^^' Nővérem rengeteg minden készített nekik ebédre, nagyon kitett magáért. Például gulyásleves, meg rakott krumpli, hogy legyen egy kics magyaros. De töltött meg csirkét, és több nem is jut eszembe. Egész jók voltak. Ezután a kínaiak megkóstoltak egy magyar bort, a Tokaji Szamorodnit. Édes bor, az egyiknek pont emiatt nem is ízlett. Amin meg voltam rökönyödve, hogy a Baby Sitter (aki egyébként szintén kínai) megkínálta a kisfiút is a borral... Beleszagolt, azt úgy futott el, mintha tüzes vassal kergetnék. Én ott elvoltam egyedül magamban, Mario Kart 7 online-on játszottam. És este volt az ominózus Super Mario 3D Land eset. Azért annyira nem kell komolyan venni az írásomat, de tény, hogy amikor elsötétült a kép, hihetetlenül dühös lettem, de szerencsére kordában tudom tartani az indulataimat. De annyira bennem volt, hogy csak azért is meg akartam csinálni, hogy inkább lekapcsoltam a laptopot, és folytattam. Érdekes, hogy ekkor már sokkal jobban ment a Bowser csata. Nagyon aranyos volt az ending videó. A Special World 1-1 meg szokatlanul üres volt nekem. Csak Spiny-k, és egy másik ellenfél volt, aminek nem tudom a nevét, de furcsálltam, hogy miért nem tolonganak, Nem is volt olyan sok felfedezhető dolog, úgyhogy érdekesen hatott az egész.

Ma pedig már úton voltunk. Először Birkenhead mellett egy ilyen Stop Shop féle centrumba mentünk egy ruhaboltba, mert amit Huicong kapott karácsonyra egyik ruhát, az kicsi volt, és kicseréltük. Érdekesnek tartom egyébként, hogy Angliában minden további nélkül visszaadják a pénzt, ha valami nem tetszik, míg nálunk nem értem, miért nincs ez a rendszer, pedig szerintem működne. Ezután mentünk a közelben levő Mekibe, mert mindnyájan éhesek voltunk. Most ilyen Festive Deluxe menü van itt különlegességként. Egy sajtos ciabattában marhahús, vagy szezámmagos zsemlében csirkehús. A csirkéset próbáltam ki, de továbbra sem vagyok elájulva a kajájuktól. Illetve el lennék, csak nem pozitív értelemben. De a Birkenhead-i Pyramids bevásárlóközpontban van Burger King, oda be kell menni egyszer! Miután ettünk, akkor mentünk a városközpontba, szétnézni, vásárolni, többek között én is magamnak:

A legnagyobb értékű látszik a legkevésbé, a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D, 20 font volt. Vadonatúj volt, és úgy is akartam volna lefényképezni, de elfelejtettem, annyira ki akartam próbálni. Sok-sok régi emlék. Visszatér egy rövid Zeldás korszak. Örülök, hogy itt akciós, 20 font volt, nálunk még biztosan nagyon drága. A Limited Edition Skyward Sword-ból meg egyébként még találtam, az itt 50 font, de azért nem akartam megvenni, mert úgy voltam vele, hogy Magyarországon még biztos lesz februárban is, és ha visszavesznek a bankba diákmunkára, akkor meg tudom ott venni. Meg az OoT-vel tudok itt is játszani. Egyszerűen hihetetlen jól néz ki 3D-ben, mintha csak Wiin játszanám. Úgyhogy biztos, hogy végig fogom itt is játszani. Az NGamer Magazine felül, járt mellé egy 2012-es falinaptár, három darab matrica 3DS-re, meg egy Skyward Sword mini-guide. És megvettem a Game Master Mario Kart különkiadását is. A közelgő 20. évforduló alkalmából adtak ki egy ilyen újságot, benne van: a Mario Kart őskora, honnan indult az egész, meg mindegyik MK-ról részletes leírás, meg képsorozat. Mindegyik játékból bemutatják az egyik pályát, hogy lehet jót menni rajta. Szerencsére a Super Mario Kart-ból a Donut Plains 3-at mutatták be, az a legnehezebb pálya. Emellé is járt poszter, egy matrica, meg három kitűző. Lefényképeztem a falinaptár, és a poszter másik oldalát is:

A falinaptár mögött Super Mario 3D Land van, a Mario Kart 7 poszter mögött meg egy ilyen Mario Kart egyveleg. Nem lenne rossz, de hogy egy hatalmas pixel art van a közepén, az szerintem nagyon szerencsétlen megoldás. Úgyhogy a másik oldala kerül ki a falra majd otthon az albérletben. Most megyek vissza OoT 3D-zni.

In England – 2nd and 3rd day

Szerettem volna már tegnap este is írni, de annyira rosszul voltam egész délután és este, hogy épp, hogy saját lábamra tudtam állni. Annyi volt, hogy voltunk all you can eat (vagy itt buffet-nek mondják) Pizza Hut-ban, és bár nem ettem olyan túl sokat, de most így utólag az a bolognais tészta nagyon kikészítette a gyomromat. De inkább lehet, hogy az, hogy sokfélét ettem egyszerre.

És egész délután rosszul voltam, egészen 23 óráig, amikor kijött belőlem minden... Utána már sokkal jobban lettem. Tudom, hogy furcsa kajás kép mellett ilyet írni, nagyon is finom volt, jó pizzájuk van, de ott nagyon rosszul jött.

Ennek ellenére a tegnapi nap első fele jól telt, átmentünk Lizcard-ba, bementünk ott egy mekibe. Mivel itt sem sokkal jobban a kaják, mint nálunk, ezért kihagytam, csak üdítőt ittam. Inkább átmentem a szemben levő GameStation-be, és hosszasabb hezitálás után megvettem a Super Mario 3D Land Guide Bookot, £12.99 volt.

Örültem neki, jó könyv, végiglapozgattam, 200 oldalban minden benne van a játékról, amit csak tudni kell róla. Mario Kart 7 könyvet is meg akartam venni, volt is, de nem akartam egybe sok pénzt elkölteni. És majd írni fogom, hogy jól tettem, hogy ma vettem meg. A McDonald's-ban, megvártuk amíg a nővérem végzett a szemészeten, utána átmentünk a Bromborough-ba, ott van Stop Shop szerűség, ami Békéscsabán a Tesco mellett, de jóval nagyobban. A nővérem férje, Xingbo az itteni sport centrumban tart Kung Fu órát. Amíg vártuk őt, addig felmentem az üzletbe, mert amikor előzőleg 2 éve voltunk itt, akkor szerettem volna az England pólóhoz rövidnadrágot venni. Most néztem de nem találtam piros színben, és a többi sem olcsó. Nem tudom, hogy visszamegyünk-e még oda, de nővérem nagyon mondogatja, hogy ne most vásároljak, mert karácsony és újév után vannak a nagy leárazások. Magunk között szólva nem sokat tapasztaltam ebből anno gamer téren. Na és itt mentünk a Pizza Hut-ba. Hazaérve már kezdtem rosszul lenni, éreztem, hogy pihenni kell, de amikor Huicong (nővérem férjének a lánya) hívott, hogy menjek én is a tengerpartra, nem tudtam nemet mondani. Nagyon szép, szeretek ott lenni, meg gondoltam, hogy a friss levegő segít majd. Hát nem, csak rosszabb lett, pedig élveztem a focizást. Éppen apály volt, úgyhogy vizet nem láttunk.

Nagyon szép a környék, aki Liverpool közelében jár, az mindenképp látogasson el ide. Mi egyébként Wallasey-ban lakunk, Lizcard, New Brighton, Birkenhead, és Liverpool van a közelünkben. Kellemes, nyugodt környék, szerintem én is a közelben laknék, ha Angliába költöznék. Nem sokat maradtunk a tengerparton, mert kezdett sötétedni. Miután hazaértünk, én aludtam egyet, remélve, hogy jobban leszek, de hiú ábránd. De mindegy is, túléltem a napot, kellett ilyen, ma már teljesen jól vagyok. Ma Birkenhead-ben voltunk a Shopping Center-ben nézelődni, és az itteni Gamestation-ben vettem meg a Mario Kart 7 Guide Bookot, meglepően alacsony áron £5.98-ért, így megvan mind a két könyv, amit meg akartam venni.

Úgyhogy jól jártam, hogy 7 fonttal olcsóbban tudtam megvenni, de ugyanakkor rosszul is, mert a Super Mario 3D Land is £5.98 volt itt, de azért vettem meg ott tegnap, mert ez nem régi könyv, és el nem mertem volna képzelni, hogy már akciósan lehet kapni. Kicsit bosszankodtam is miatta, de gondoljunk arra, hogy mi lett volna, ha mind a két könyvet megvettem volna tegnap. Jól van ez így. A Mario Kart 7 Guide Book nemcsak a karaktereket, autókat, azok részeit mutatja be, hanem az összes pályáról van részletes leírás, térkép, és hogy melyik kocsival hogyan érdemes vezetni, hogy a lehető legjobb időt érjük el. A WHSmith-be is bementünk, ez is olyan újságos, mint nálunk a Relay vagy Inmedio, csak könyvek, és édességek széles tárháza is fellelhető itt. Itt találtam Az Official Nintendo Magazine, és NGamer Magazine mellett a Game Master magazin kiadott egy külön Mario Kart újságot, de vagy 150 oldalas, és a sorozat összes része benne van, az még úgy kell, annak ellenére, hogy £7.

Ezután mentünk az Asdába, nemrég nyílt egy Birkenheadben. Az élelmiszerek árai a magyarhoz képest még mindig az egekben, viszont az ASDA saját márkás termékei nagyon olcsók, és elég jók. Viszont, amire szeretnék kitérni az az, hogy még a nyáron volt szó a Kossuth Rádióban arról, hogy a Nyugat-európai termékek sokka jobb minőséget képviselnek. Nos, ezt csak megerősíteni tudom. Elég, ha a Coca-Cola termékeire gondolok, nem elég, hogy sokkal nagyobb a választék, de sokkal finomabb itt a Cola Light (Diet Coke a neve itt), de szinte az összes fajta élelmiszerből sokkal nagyobb a választék. Még amit hallottam, hogy például a mosószerek is sokkal jobban dolgoznak, erről még nem nagyon tudok beszélni, de érdekes, hogy ha elvileg ugyanaz a márkanév, akkor nem ugyanúgy készítik el minálunk is az adott terméket? Hát mindegy. De ami még poén, hogy a tejtermékeket nem literben, hanem Pint-ban értékesítik. 2 Pint tej, az kb. 1,12 liter. Amikor ilyet látok, akkor elgondolkodok azon, hogy miért jó a briteknek, hogy még mindig angolszász mértékegységekben gondolkodnak, amikor nincs értelmes váltószámuk. Ez van. Fizettünk, majd mentünk haza.

Ami érdekes még, hogy van itt a házban Manekineko:

Azért lepődtem meg rajta, mert Xingbo nem nagyon szereti a japánokat. Nem is feltétlen a szokásos kínai-japán rossz kapcsolat miatt, inkább "csipkelődik" rajtuk, hogy túl sok mindent vettek át tőlük.

Ha játék, akkor azt Birkenhead-ben fogom megvásárolni, mert a GAME-ben akciós a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D, £19.99, okvetlen szemezek vele. De már csa a Guide Book is, és nemcsak nagyobb a választék, de olcsóbb minden játék. Viszont amin meglepődtem, hogy tévesek voltak azok a feltételezéseim, hogy az olyan régi DS játékok, mint a Super Mario 64 DS, Mario Kart DS, vagy a New Super Mario Bros. olcsóbb lenne. Sajnos £29.99, tehát itt is csak teljes árukon lehet megvásárolni. Akkor mégsem alaptalan, hogy minálunk is 10.990 Ft-ba kerülnek ezek a játékok?

Problémás Vaterás esetek

Sajnos most nem pozitív hangvételű írás következik, de hát az ember élete nemcsak móka és kacagás nem igaz? De én úgy reméltem, hogy továbbra is megúszom a problémákat a Vaterán, bár nem volt felhőtlen a közel 6 éves "karrierem" az aukciós portálon, de tény, hogy amilyen emberekről olvastam, szerencsésnek éreztem magam. Főleg a Gamer365-ös blogokban olvastam érdekes eseteket, és ezeket olvasva egyszerűen nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen. Addig nem, amíg velem nem történik ilyen.

LGT: 424-es Mozdonyopera kazettát kerestem a vaterán, amikor találtam egyet 300 forintért. Megvan egyébként a kazetta, (és az albumot csak ajánlani tudom, mert több, mint fantasztikus) de elkopott a borítója, ezért akarok még egyet venni. Max. 500 forintra gondoltam. Megvettem. Én ott hibáztam, hogy nem tudtam azonnal rendezni, a pénzt csak 2-3 héttel később utaltam át. A probléma nem ezen robbant ki, hanem tévedésből 685 forint helyett (ennyi lenne pk-val együtt) 586 forintot utaltam át. Erre jött egy levél, hogy utaljam át a 100 forintot, mert addig nem köteles postázni, nem köteles addig elküldeni a kazettát. Mivel szorít az idő, jövő hétfőn megyek haza Békéscsabára, mert szerdán innen indulok Angliába, mert a nővéremnek onnan kell hűtött kaját vinnem. A lényeg, hogy ezért 100 forint helyett 200 forintot utaltam át, hogy elsőbbségivel küldje. Meg is írtam neki, és megkértem, hogy amint tudja, küldje el, mert elutazok. De tényleg, a lehető legudvariasabban. Erre jött a válasz, hogy azért, mert ő munkanélküli, neki nagyon is sok dolga van, és nem érdekli, hogy elutazok. "Sugárzott" az E-mailből az irigység, és az önsajnáltatás, amit rettenetesen gyűlölök. Ja, meg, hogy ők aznap nem ettek, ki tudja mikor lakoltatják ki őket, a karácsony náluk zsíros kenyér, és hogy még egy infarktust már nem élne túl. Én a végletekig próbáltam türelmes lenni hozzá, és megkértem, hogy ha nem akarja most elpostázni, akkor küldje el januárban. De akkor erre az volt a válasz, hogy jövőre biztos emelkedni fognak a posta díjai. Mondom jó, rendben van, akkor csak ajánlva küldje el, mivel +100 forintról van szó, ezért az biztosan fedezni fogja, hogy drágább lesz. De hogy szerinte nem biztos, mert ebben az országban már bármi megtörténhet. Na ez a másik, amit nagyon utálok. Mindenki hibás az ő nyomoráért, a társadalom, a kormány, a politika, de ő maga nem! De ez volt az, amire már begurultam, és megírtam neki, hogy nem szeretem, ha valaki sajnáltatja magát, hogy milyen rossz neki. Nekem is vannak problémáim, de nem sajnáltatom magam vele a fél világgal, hanem mindent megteszek annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzak ki magamból. Erre megint azzal jön, hogy akkor minek jövök a repüléssel, semmi köze nincs hozzá. Hiába írtam meg neki háromszor, hogy nem azért írom, hogy kérkedjek vele, hogy milyen jó nekem, hanem hogy hiába küldi meg a pénz megérkezésétől számított 2 munkanapon belül (ahogy ő akarja), nem tudom megkapni, mert nem leszek itt, hogy átvegyem, így csak visszamegy hozzá, és hogy még egyszer a postáért nem fogok fizetni, az tény! Ezt is megírtam neki, de annyit is ért... De miért van az, hogy hiába írom meg neki embernyelven, hogy mi a helyzet, ő csak a saját bajával jött? Egy jótanács: Az önsajnáltatást mindenki felejtse el! Az a gyengék hatástalan fegyvere! Nálam azzal nemhogy nem vívják ki a sajnálatukat, hanem pont, hogy ellenszenvesek lesznek a szememben!

De nem ez volt az egyetlen eset, amikor fejemet fogva próbáltam magamhoz térni az esettől. Most nyáron is volt egy rémes eset, de ekkor én voltam az eladó. A Super Mario World: Super Mario Advance 2 játék dobozát akartam eladni (mert kettő volt nekem belőle), de végül meghiúsult. Személyes találkozó lett volna az Örs Vezér Terén, a 85-ös busszal mentem el. A gond az volt, hogy később indultam el, a telefonomon meg nem volt pénz, így nem tudtam felhívni, de még visszahívós SMS-t sem tudtam küldeni, mert 20-as volt, én meg 30-as vagyok. De igyekeztem, és amikor megérkeztem az Örs Vezér Terére, akkor siettem, hogy odaérjek. Amikor odaértem, épp, hogy megtaláltam, de már ment a 81-es villamoshoz, és nem tudtam elérni. Amikor hazamentem, akkor megírtam neki mindent, bocsánatot kértem tőle, és mivel gondoltam, hogy nem akar személyes találkozót, ezért postát ajánlottam fel neki. Nem jött válasz. Egy hét múlva ráírok, hogy akkor mi legyen, erre a válasz: "Inkább add el másnak" Hogy milyen idegállapotba kerültem, azt szavakba nem tudom önteni. Udvarias voltam, bocsánatot kértem, és erre is csak ilyen választ kapok? De mindegy is, mert végül egy sokkal normálisabb vevőhöz került.

Meg egy harmadik egy eset, de ez már 4 éve történt, ezért nem is emlékszem erre tisztán. SNES egeret akartam venni, de valamiért húzódott-halasztódott az egész, aztán az eladónál ott szakadt el a cérna, amikor akkor pár nap múlva mentem Pestre, így személyes találkozót ajánlottam fel, erre jött a reakció, egy negatív értékelés. Csak lesek, hogy mi ez... Mivel igencsak inkorrektnek éreztem, és szerintem nem tett meg mindent a sikeres adásvétel érdekében, ezért negatívval viszonoztam, amire igencsak alpári módon válaszolt. Kiemelte a szóban engem "méltatva", hogy vásárLÓ, meg már nem emlékszem, hogy miket hordott össze. Aztán láttam, hogy nemcsak nekem volt problémám vele, az lett a vége, hogy tiltották az arcot az aukciós portálról.

Ennyi, nem remélem, ezentúl megúszom, de szerencsére jóval több a pozitív eset. Például egy személyes találkozó szintén az Örs Vezér Terén egy Super Mario Mushroom perselyt vettem át. Az eladó hölgy annyira kedves és aranyos volt, hogy most is elmosolyodok, amikor eszembe jut. :)

Welcome to the Warp Zone!

Mariós pulóver Magyarországon? Hát megértük! A WestEnd-ben levő C&A-ban lehet kapni Mariós pulóvert. Nem olcsó, 5.990 forint, de megéri, mert nagyon kényelmes. És eredeti Nintendo licenszes! Előtte elmentem több C&A-ba, de egyikbe sem volt. Még Békéscsabán mondták, hogy nem ugyanaz a beszállítójuk, így lehet, hogy azt a pulóvert csak a WestEndben lehet kapni. De amikor visszajöttem Pestre, úgy döntöttem, hogy megnézem az Aréna Plázában, és az Árkádban.

De a Pestre visszautazásom sem volt sima. Némi bonyadalmak miatt az új diákigazolvány matricám a Szent István Egyetemről van, ott is van hallgatói jogviszonyom, viszont maga a diák a BGF-ből származik. Azt láttam, hogy igen szigorú a kalauz, de belémkötött, hogy nem érvényes a diákom. O_O Azt hittem, hogy a szívbaj jött rám. Mondja, hogy elfogadja, mert az előző félévi 31-éig érvényes még. De látszott rajta, hogy annyira meg akart büntetni, épp, hogy nem vette elő a csekket, és kérte el a személyit. De ezzel én most találkoztam először... És tényleg rajta van a matricán az iskola rövidítése, ez eddig fel se tűnt. De azt mondta a kalauz, hogy elhiszi, hogy eredeti, hogy miből gondolja, hogy nem-e vettem? ... Én még azt se tudom, hol lehet illegálisan diák matricákhoz jutni, de én tudatlanul azt gondolom, hogy azon egy iskolának a rövidítése sincs rajta. Vagy ha mégis, akkor elő kell venni azt az iskolát is, akitől kikerült a matrica, és olyan óvatosan kell szállítani, ahogy az érettségiket is. Na mindegy, az az igazság, hogy nem azok közé tartozok, akik az ilyen szituációkat jól tudják kezelni, de arra tényleg kíváncsi lennék, hogy ha a diákomon BGF van, de a matrica a SZIE-től származik, akkor attól nem érvényes? Ha nem lenne, azt hülyeségnek tartanám, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki több fősulira jár, és ha az embernek van egy diákja, akkor nem feltétlen lenne kötelező újat igényelni.

És egy olyan férfi ült az én fülkémbe, akinek 2 kislánya volt, így nem tudtam olvasni Harry Potter és a Bölcsek Köve könyvet... Nem szeretem a gyerekzsivalyt körülöttem, ez az igazság. De túléltem. :D De a férfi nagyon jó apa volt, ezt megállapítottam, nagyon jól kezelte a lányok veszekedését. Leszálltam a vonatról, elsétáltam az Aréna Plázába. De még az Árkádban sem volt Mariós pulóver. Fáradt voltam, de aztán mégiscsak rászántam magam, hogy elmegyek a WestEndbe, de még milyen göröngyösen... Hármas villamossal Kőbánya-alsóig, majd 9-es busszal a Harminckettesek teréig, pontosabban túlmentem, mert eredetileg a Kálvin térig akartam volna menni, de eszembe jutott, hogy a Harminckettesek terénél megy a négyes-hatos villamos a Nyugati felé, de már jelzett a busz, és csukta az ajtót, úgyhogy egy megállóval túlmentem, és onnan gyalogoltam vissza. Nagyon fáradt voltam. Nem is volt könnyű megtalálni a pulóvert, de próba után jól állt rajtam az M-es (csökkent eggyel a ruhaméretem, fogyás előtt L-es ruháim voltak, azok most nagyok rám), mentem a pénztárba kifizettem.

És még innen sem mentem haza, mert bagszival találkoztam, megbeszéltünk, hogy közösen vacsorázunk, de már annyira éhes voltam, hogy megettem egy pizzaszeletet. Utána míg vártam bagszira, addig a Super Mario Bros. Deluxe-en Lost Levels-eztem. Ez a játék egyébként is nagyon nehéz, de itt kegyetlen. Nagy könnyűség volt az All Stars verzióban, hogy ha ráugrunk egy ellenfélre, akkor Mario utána magasra ugrott, de itt szinte semmit. És van egy pár olyan pálya, ahol létfontosságú lenne, például a 8-2 pályán, ahol csak úgy lehet továbbjutni, ha Koopa Paratroopára ráugorva megütjük a magasban a téglát, melyben a paszulynövény nő ki, és fel kell mászni. Itt ha 40× nem haltam meg, akkor egyszer sem. A 8-3 is nagyon nehéz volt, de a 8-4 már olyan szintű, hogy én már ne is izgatom magam, hogy sikerül-e vagy sem. Mindenesetre elvoltam vele. Átmentünk a Nyugatiból Kőbánya-Kispestre, ott vacsoráztunk, mert ő ott elintézett egy vaterás adás-vételt. A KÖKI terminálban levő kínai éttermet próbáltuk ki, mert amikor először néztem, láttam, hogy a többi plázában levő kínaihoz képest milyen olcsó, de amikor most szétnéztem, a húsok ára nagyon drága volt. De végülis ott ettünk. Az ízük... Soha nem mondtam ilyet, de SENKINEK NEM AJÁNLOM azt az éttermet. Példátlan, hogy kiszáradt legyen az étel, mintha több hétig állt volna, hideg is volt, ráadásul rettenetesen drága. Kishíján dupla annyi, mint egy átlag kínaiban. Megnéztem a blokkot, és rájöttem, hogy a bevásárlóközpontokban azért drágák a kínai éttermek, mert nem menüként adják, hanem külön árazzák a tésztát, és külön a húst. Így majdnem duplaannyiba került, mert a hús effektíve drágább egy ilyen étteremben. Aztán bagszi szóvá tette, hogy milyen volt a kaja, csak annyit mondtak, hogy hát nem tudnak segíteni rajta... A legrosszabb hozzáállás. De csak nyugodtan, mi ezt úgy "háláljuk" meg, hogy többet nem megyünk oda.

Nagyon örültem a Mariós pulóvernek, de összességében ez nem volt az én napom. ^^' A pulóver egyébként kapucnis. Én nem szeretem a kapucnis pulóvereket, egy olyan pulcsim nincs. Én nem szeretem az ilyeneket valamiért, de ezzel az eggyel kivételt teszek. ^^'

Halott TV és segítség a Mario Golf-hoz

Tegnap teljesen hirtelen meghalt a TV-m. Reggel még vígan mértem magam (örültem, hogy -0,5 kg-ot mutatott) Wii Fiten, semmi jele nem volt annak, hogy tönkremegy, de délután már nem kapcsolt be. Már mindent próbáltam, áttenni másik hálózatba, szétnéztem, minden a helyén volt, semmi nincs elmozdítva. Hát vége a TV életének. Pedig nem is annyira régi. Emlékszem, 1999. decemberében vettük (beugranak a karácsonyi képek), több műszaki üzletbe bementünk, és megtaláltuk az ár-érték arányában a legjobb TV-t, egy Samsung márkájút. Nagyon jó volt, soha nem romlott el, és a képe is nagyon szép volt. Az összes problémája az volt, hogy kb. 9 év múlva kezdett tönkremenni a távirányítója, hiába nyomtam erősen rajta néhány gombot, még az elemcsere sem segített rajta, így használhatatlanná vált. És mindig a TV-nél kapcsoltam ki-be. Három év után lehet, hogy ezt elégelte meg? Azt hallottam, hogy nem tesz jót egy műszaki cikknek, ha ily módon áramtalanítják, ezek szerint tényleg… Nem tudom, hogy lesz megoldva, mert az edzés szinte már az életem részévé vált.

Bagszi nemrégiben talált a vaterán egy Pikachu edition Nintendo 64-et, és mivel nagyon jó áron volt, és már régi álma volt egy ilyen N64, ezért lecsapott rá. Tegnap kapta az értesítőt róla, hogy mehet érte a postára. Mentem én is, és zsida is, hogy felavassuk a konzolját. Ahhoz képest, hogy 7.500 forintért vette, nagyon jó állapotú volt, mintha új lenne. Kipróbálta rajta a Super Mario 64-et, majd Mario Kart 64-eztünk ketten. Zsida nem nagyon mozog otthonosan a Mario Kart-okban, ezért nem akarta felidegesíteni magát. A Super Mario 64 közben jegyezte meg, hogy ezután, a játék után vegyük elő a Super Mario Galaxy-t, mennyivel gyorsabb a játék, az Fps (Frames per Secundum) sokszorosának köszönhetően. Aztán Mario Golf. Én imádom, ahogy írtam többször, de nagyon meglepett, hogy se bagszi, de még zsida sem érti a játék lényegét, az irányítását.

Nekem meg már annyira egyértelművé vált, mint a levegővétel, így nehezen tudtam elmagyarázni, de próbáltam. Zsidának a végére már derengett. Arra emlékszem, hogy én is nehezen jöttem rá, hogy mi hol merre, de nekem anno ennyire nem tűnt nehéznek. Inkább az, hogy mennyivel másabb játékok vannak, és a technológiai fejlettségnek köszönhetően, mára már jóval fejlettebb fizikájú játékok vannak, ám azokban az időkben ez volt, nem volt más, és nem esett nehezünkre megszokni. De úgy döntöttem, hogy képpel megpróbálok itt is segíteni. Ami a legnagyobb problémát okozott, az ütés erősségének meghatározása. Normál golfban háromszor kell megnyomni az A-gombot. Alul láthatunk egy szaggatott csíkot, amikor először megnyomjuk az A-gombot, akkor megindul jobbról (mely alatt a piros vonal van) egy egyenes csík. Másodjára a csík bal oldali végénél kell megnyomni, ezzel határozzuk meg az ütés erősségét. Tehát, igazából nem kötelező a végéig elvinni. A kis kockák segítenek az arányok kiszámításában. Ha a középen levő kockánál állítjuk meg, akkor csak fél erősséggel lőjük el. Jobb alsó sarokban láthatjuk a 270 yard-ot. Az azt jelenti, hogy ha teljes erőből lőjük el, akkor 270 yard messzire megy el a golflabda. Ennek arányával lehet dolgozni, az attól függ, milyen messze van a lyuktól a labda, azt bal oldalon láthatjuk a zászló rajza mellett. A Rest mutatja a távolságot, a Down (vagy Up), azt mutatja, hogy a helyünktől hol van a labda, hiszen egy golfpálya nem egy sík pálya. Ha lejt a pálya, akkor messzebb megy a labda, tehát ez is befolyásoló tényező. A jobb-felső sarokban láthatjuk Boo-t, és egy számot körülötte. Boo egy bizonyos pozícióba áll be, ő mutatja a szélirányt, a szám a szél erősségét. Ezzel kell a leginkább számolni, mert ha balra fúj a szél, erős szél esetében akár durván elmehet olyan helyre is, ahova egyáltalán nem várjuk. Emellett néha esik az eső, az is befolyásolja, hogy milyen messze megy a labda. Az utolsó dolog, amire figyelni kell, a jobb-alsó sarokban levő szám. Az az ütés várható erősségének a százalékos értékét mutatja meg, ami azért fontos, hiszen a golfpálya nemcsak zöld gyep, hanem van fű, homok, melyek csökkentik az ütésünk erősségét.

Amikor harmadszor kell megnyomni az A-gombot, akkor az ütés pontosságát határozzunk meg, ugyanis ekkor visszamegy a csík a kiindulóponthoz, és ha pontosan akkor nyomjuk meg az A-gombot, amikor a kiindulóponthoz ér a csík, akkor lesz pontos az ütésünk. Na most, mi okoz gondot? Valószínűleg a Frames per Secundum (másodpercenkénti képkocka megjelenítés) miatt késleltetve érzékeli, hogy mikor nyomtuk meg az A-gombot, és ilyen 1-2 századmásodperccel később reagál a játék, ezért korábban kell megnyomni. Nagyon fontos, mert elég gyorsan megy a csík, a piros vonal meg azt mutatja, hogy mekkora “hiba” lehetséges. Ha kívül vagyunk a piros vonaltól, akkor annyira pontatlan lesz a lövésünk, hogy nemcsak félre megy a labda, de nem jut messzire.

Remélem, nem tűnt bonyolultnak a magyarázatom. Azt tudom saját tapasztalatból mondani, hogy az irányítást nem lehet tökéletesen elsajátítani, a ráérzés az, ami sokat segít. De ennek ellenére is nagyon szeretem a játékot, és azt mondom, hogy az egyik legjobb Mario spin-off. Hihetetlen hangulatos, nincs két ugyanolyan játék, köszönhetően a széliránynak, az esőnek, és a zene ESZMÉLETLEN JÓ!!! Nem olyan nagy játék, de mégis akkora hangsúlyt kapott a zene minősége. Talán gyerekesnek hangzik, de egyáltalán nem zavaró, mert annyira jól meg lett komponálva, nagyon sokat rátesz a hangulatra. És ahogy írtam ezt a kis talpalót megmondom őszintén, teljesen lázba jöttem, és nagyon akarok játszani vele. De TV nélkül nagyon nehéz. T_T

Felvettek! ^_^

Nagyon megörültem tegnap, amikor felhívtak a Kispesti Zeneiskolából, hogy felvettek magánének szakra. 1-jén volt a felvételi, részletesen elbeszélgettem az énektanárnővel, és meghallgatta az énektudásomat. Azt mondta, hogy van még mit fejlődni, de határozottan érdemes velem foglalkozni. Elmondtam neki a célomat, hogy mit szeretnék, szerinte nagyon nehéz utat választottam. Azt azonnal láttam rajta, hogy nagyon jól ismeri az ének, mint karrier minden területét. Az egyetlen nem apró bökkenő, hogy a tandíj, ami miatt bementem augusztus 18-án érdeklődni nem félévi szinten, hanem havi szinten értendő, de könnyebbség, hogy havonta kell fizetni, így könnyebb lesz anyagilag.

Mától újra teljes vonalon jár a hármas metró, Újpest-Központ és Kőbánya-Kispest között. Kíváncsi voltam, hogy néz ki a Kőbánya-Kispest metróállomás, még építkeznek rajta, de nagyon szép lesz. Bár a Kőbánya-Kispestig közlekedő buszok még mindig a Határ útig közlekednek, mégsem hiába, hogy teljes vonalon közlekedik a metró, mert legalább a vasútállomást könnyebb elérni. És annyival kevesebben vannak a Határ úton, nyáron egyszer-egyszer rettenetes volt, hogy mennyien vártak metróra. Csináltam egy képet, hogy néz ki most az állomás, remélhetőleg az ősz folyamán teljes egészében birtokba vehetjük.

Diákmunka tapasztalatok és három Okui Masami kislemez

Remélem, mostanra már elhárították a hibát az Ady Endre úton a Báthory utca sarkánál, lerobbant a 68-as busz, így a 42-es villamos nem tudott továbbmenni, és az út közepén rakott le minket.

Megjött az eBayes rendelésem, három Okui Masami kislemez: TURNING POINT, Just do it, és Shuffle. Nagyon örülök neki, még most is olyan érzéssel bontok ki egy ilyen csomagot, mint amikor az első 2 Okui Masami albumot vehettem át, ami szerintem nemcsak az énekesnő iránti rajongásomból adódik, hanem mert ezek Magyarországon nem elérhetőek, ezáltal ritkaságnak számít. Egyébként tök olcsó volt, 8 dollár + 5 dollár a postaköltség, nekem megérte. Ritkán veszek eBayről, szinte csak félévente fogok ki ilyen jó áron Okui Masami kiadványokat, de akkor nem vagyok rest berendelni. Amerikából jött, valószínűleg ezért volt majdnem 2 hét az átfutási idő. Japánban lényegesen kevesebb, onnan akár 3 munkanap alatt megérkezik. És örülök, hogy amióta a XIX. kerületben lakok, azóta minden megérkezett postán, még ha simán is adták fel, talán már írtam korábban, hogy amíg a XIII. kerületben laktam, onnan 2 levél is elveszett.

Egyébként mind a három kislemez jelentős Okui Masami pályafutásában. Ugyanis ezen három kiadvány egyvalamiben közös: Amerikai zenészekkel dolgozott együtt, és csak ebben a három kislemezen. Élek a gyanúperrel, hogy ez a három talán még Amerikában is megjelent, hiszen nem kisebb nevekkel dolgozik együtt, mint Steve Lukather, a TOTO együttes gitárosa, vagy Billy Sheehan a Mr. BIG basszusgitárosa. Ha én már ekkor ismertem volna Masamit, amikor megjelentek ezek a kislemeze (2000-2001), biztosan azt gondoltam volna, hogy világsztár lesz belőle. Sőt, a TURNING POINT videoklipben még szerepelnek is ők, a Shuffle videoklip meg Amerikában készült, a TP-t lehet, hogy Japánban forgatták. A Shuffle ismerős lehet azoknak, akik otthonosan mozognak a japán zene világában, ugyanis ez a Yu-Gi-Oh! anime második opening dala, ez az egyik legismertebb dal tőle. Okui-san ezekben az időkben sokat járta a világot: 2000-ben Hong-Kongban forgatta az OVER THE END videoklipet, majd 2001-ban Ausztráliában a Megami ni Naritai ~for a yours~ PV-t, majd utána Amerikában. Előtte meg 1999-ben Máltán járt. Most 10 Okui Masami kislemezem van, csináltam róluk képet.

Érdekes volt a tegnapi diákmunka, amit végeztem, és mivel sajnos nem váltam be, ezért igencsak rövidnek nevezhető az Oriflame-nél a dobozolási karrierem. Ugyanis ott kellett dobozokat gyártani a megrendelésekhez. Azt mondták a diákmunka szövetkezetnél, hogy azért elvárnak egy munkamorált, nem szeretik a lazaságot, én ezt tudomásul is vettem, ám arról nem volt szó, hogy valami normát kell teljesíteni. A munkavégzés napján sem volt róla szó, a legelején minden rendben ment, csak a munkaidő közepe fele szólt ránk (kettőnkre, ugyanis ketten nem váltunk be) a főnök, egyébként korrekt hangnemben, hogy nagyon lassan dolgozunk, és csináljuk gyorsabban. Ami meglepett minket, mert az elkészült ("használatra váró", jobb kifejezés nem jut eszembe) dobozok mennyisége nem indokolta azt, hogy a többiek baromi lassan haladnak, ugyanis azok hegyekben álltak. Kicsit furcsán jött ki az egész, de a főnök korrekt őszintesége miatt nem jöttem el rossz szájízzel, de szerintem azért nem szólt be nekünk keményen, mert látta, hogy azért csináljuk, és nem pihenünk. De a többi munkavállaló... Miután ránk szóltak, és láttam, hogy a többiek mennyire kiégtek, akkor döbbentem rá, hogy hiába hangzik szépen a 600 forintos órabér, mégsem ez az a munka, amit hosszútávon csinálnék, jóllehet így volt meghirdetve. Egyszerűen már nem volt lélekjelenlétük, szinte már csak robotként csinálták, amit kellett.

Bár ez még mindig enyhe fokozat, ami Békéscsabán volt, az már sokkal durvább. Még 2007-ben volt egy olyan diákmunka, amit a Kétegyházi úton, a nyomdában kellett újságokat szétválasztani. Az a lényege, hogy bizonyos szórólapoknak, újságoknak a külső oldala külön van, mint a belsők, igazából nem értem, hogy miért van így. Lényeg, hogy nekünk azt kellett csinálni, hogy a külső oldalak össze voltak ragasztva, ezeket kellett szétválasztani, majd egy külső oldalt, egy belső oldalakkal összerakni. Itt viszont meg volt határozva egy norma, hogy mennyit kell megcsinálni, ugyanis ez a munka teljesítménybéres volt. Ha többet csináltál, az csak neked volt jó. Itt nem szóltak rám, viszont látva, hogy hiába csinálom gyorsabban, még úgyis lassabb vagyok a többieknél, magamtól döntöttem úgy, hogy nem vállalok többet. Pedig ez sem volt annyira rossz, sőt, mivel éjszakai munka volt, ezért emeltebb órabérben (teljesítménybérben) dolgoztam, de a többi ott dolgozó már nemhogy nem emberként, de még robotnak sem nevezhető az, ahogy ott dolgoztak. A zombi jelző a legmegfelelőbb, iszonyúan belefásultak a munkájukba, és ez a külsejükön is meglátszott.

Lényeg, hogy nem nekem való az olyan jellegű munka, ahol gyorsan kell dolgozni. Eleve fizikailag képtelen vagyok rá, másrészt meg látva ezeket a példákat, szeretnék ember maradni.

Belső béke

Nagyon érdekes volt nemrégiben megtapasztalni azt, hogy tényleg jobb a negatív bizonyosság, mint a bizonytalanság. Ráadásul nagyban enyhíti a kudarcélményt az, hogy ha te tudod azt, hogy az adott dologba mindent beletettél, és így sokkal kevésbé fáj az, hogy nem sikerült. Ha bizonytalanságban él az ember, akkor két dolgot tehet: Továbbléphet így is, ám mindig ott fogja furdalni a lelkiismeretét az embernek az a kérdés, hogy "Mi lett volna, ha mindent megteszek? Lehet, hogy minden más lenne?" Vagy vesz egy nagy levegőt, és beleugrik az ismeretlenbe tudván, hogy 50% siker, 50% sikertelenség vár rá. Viszont ekkor megadatik az a lehetőség, hogy szabadon lélegezz, melyet az érzés tesz lehetővé, hogy te igenis mindent megtettél, ami tőled telhetett, az, hogy a másik fél mit tett, az már az ő problémája. Ugyanis soha nem a másik fél a szemét, mert hazudott, hanem én voltam a töketlen, amiért nem vettem észre. Mert ha észrevettem volna, akkor rákérdeztem volna, hogy biztos őszinte velem? És ha látom rajta, hogy nem, miközben még ekkor sem vesz annyiba, hogy legalább ekkor igazat mondjon, akkor egyszerűen csak hátat fordítok neki, és továbblépek. Éljen így, ha neki jól esik. Levontam a megfelelő tanulságot magamnak, hogy mindig ébernek kell lenni, és észre kell venni, ha valami nem stimmel. Én egyáltalán nem haragszom a másik félre, csak egyszerűen bosszant a gyávaság, és annyira elrettentő volt látni, hogy mit képes tenni a gyávaság, hogy maga alá gyűri az embert, ezáltal ébredtem rá arra, hogy az őszinteség mindennél fontosabb, mert csak így lehetnek az emberi kapcsolatok (legyen az barátság, szerelem, vagy családi kapcsolat) hitelesek.

Nem hiába lett a JAM Project nagy kedvencem, általuk tanultam meg, hogy minden emberben hihetetlen nagy erő rejlik. Ők a bennük lakozó erejüket felhasználják, és nemrég jöttem rá arra is, hogy a gyáva emberben is hatalmas erő van, ám ő az erejét elhasználja (jobban szólva elpocsékolja). Pedig igazából annyira könnyű elérni az igazi boldogságot. Ehhez csak az kell, hogy tudd, emberből vagy, és a gyávaság egy olyan emberi tulajdonság, melyet soha nem lehet végleg legyőzni, ezért minden nap meg kell küzdeni vele, ehhez hatalmas szintű éberség szükséges. Ugyanis, ha észreveszed magadon, hogy amit teszel, az a gyávaság útjára visz, akkor egyszerűen csak fordulsz 180°-ot, és ott a helyes irány. Ennyi az egész. És ha már JAM Project, zárásként tőlük idéznék, amit teljes erejükből énekelnek a NOAH c. dalukban:

NEVER SAY GIVE UP!

Negai

Előre is bocsánatot kérek azoktól, akiket zavarnak a magánjellegű blogpostok, ígérem, rövid leszek.

Furcsa az élet, nem nagyon történt még velem olyan dolog, hogy hirtelen megérzésem támad valami iránt. De 8-10 napja szinte folyamatosan, ilyen "semmihez nincs kedvem" hangulatom volt, komolyan, ha nem lennének a Mario játékok, amivel játszottam, még az is elképzelhető, hogy depresszióba estem volna. De mintha villámcsapásként ért volna egy olyan megérzés, hogy nagy baj fog történni, és pénteken valami belső késztetést éreztem affelé, hogy ez kiderüljön. Ma derült ki, hogy igazam volt... De az egész tényleg annyira villámcsapásként ért, hogy igazából még most sem tudom felfogni, hogy mi történt. De lehet, hogy pont így leszek túl rajta hamar? De most nagyon üresnek érzem magam.

És napok óta, szinte csak a JAM Project: Negai dalt hallgattam, mintha megerősítette volna bennem a rossz megérzést, Okui Masami is pont ilyenkor tud ilyen dalt írni...

http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo

Határ úti ellenőrzések

Érdekes, egyre gyakrabban látok a kijáratnál is ellenőröket a Határ úton. Tény, hogy nagyon forgalmas metrómegálló, de valahányszor látok ott ellenőröket, szinte mindig elkaptak valakit, aki szinte sírva könyörög, hogy engedje el. Így kiszúrták, hogy sokan bliccelnek ott? Mindenesetre szerencsére nekem még nem okozott problémát a jelenlétük.
És pont kiérve a megállóból elkapott az vihar, de rettenetes, hogy leszakadt az ég. Bőrig ázva értem haza!