10 éves az Ocarina of Time

Nagyon sajnálom, hogy tavaly december 11-én elfelejtettem megemlékezni arról, hogy 10 éves a világ legjobb játéka. pedig igazán szép évforduló.

Köztudott sokunk részéről, hogy Wiimake kiadványok jelennek meg Wiire. Ez GameCube játékokat takar Wiire portolva. Így kapjuk meg többek között a két Metroid Prime-ot valamint a Mario Power Tennist, amiről tudok. Ezek budget-áron lesznek, tehát kicsivel olcsóbbak a megszokott áraknál. Hogy miben más a GC verziótól? Wiimote+Nunchaku irányítást csempésztek a játékba, aztán hogy kompatíbilis lesz-e a 16:9-es képernyővel nem tudom. Nem lenne rossz dolog, ha egy kicsit felnagyítanák a videó felbontását, bár nem tudom, hogy ez mennyire lenne drasztikus.

Az jó dolog, hoyg olcsóbb lesz, de semmi extrát nem kapunk mellé, bár ezen az áron nem is várhatjuk el. Csak ez téma volt a Gamer365 fórumban, hogy mennyivel másabb lenne az egész, ha lenne egy ún. gyűjtői kiadása a Metroid Prime-nak mindenféle extrákkal, OST CD-kkel, mai követelményeknek megfelelő grafikai színvonallal. Nos ilyet sajnos a Nintendótól nem várhatunk el. De mennyire szép lenne, ha mondjuk a 10. évforduló alkalmából megjelenne egy Ocarina of Time gyűjtői kiadás, mondjuk DS-re. Mert azt a grafikai színvonalat elbírja a DS. És akkor a játék mellé lenne csempészve mondjuk egy OST CD, meg egy extra DS kazetta mindenféle jósággal. Azt hiszem, nem én lennék az egyetlen, aki kiadná érte 20-25 ezer forintot is akár.

Újra Wind Waker!

Régóta tudok tudok arról, hogy a GameTrailers videojáték videomegosztó (jaj, de szép mondat lesz ez) oldal a Twilight Princess megjelenésének alkalmából elkészítette a Zelda retrospective-et. Ez nem más, mint egy 5+1 részes videó. Azért 5+1 rész, mert az első 5 részben bemutatja az addig megjelent Zeldákat az első résztől kezdve egész a Minish Capig, és a 6. részben meg egy Zelda timeline elméletet állít fel részletes magyarázattal. Én korábban felállítottam a saját elméletemet. Itt-ott ütközik, mert a készítő eleve 2 részre osztja a Zelda timeline-t, és ugye volt arról szó, hogy valaki két részre osztja, valaki nem. Én nem osztottam 2 részre. A teljes igazságot csak Shigeru Miyamoto tudja. De ez örök titok marad. Annyit közölt, hogy a Minish Cap az Ocarina of Time előtt játszódik. Na de visszatérve a videósorozatra, mely itt tekinthető meg, ma jutottam el odáig, hogy megnézzem. És nagyon megtetszett! Olyannyira, hogy megint nekiveselkedtem a Wind Wakernek.

Azért pont ennek, mert az különösen tetszett, hogy külön megmutatták a Wind Waker prototípusát, amikor 2001-ben bemutatták a játékot, akkor hogy fog kinézni. Akkoriban egy Ocarina of Time egy alternatív folytatásának tűnt a játék. Majd 2002-ben futótűzként terjedt a hír, hogy valami teljesen mást fogunk kapni. Ekkor láthattuk először cel-shaded grafikával az akkori új Zeldát. És a rajongók körében nem a felháborodás lett úrrá, hanem a mérhetetlen kíváncsiság. A Wind Waker addig a Zelda játékok körében soha nem látott reklámkampányt élt meg. Nemcsak, hogy sokszor reklámozták, hanem Japánban több helyen is ki volt állítva egy gép, ahol ki lehetett próbálni a játékot (már akinek volt kedve végigállni a nagyon hosszú kígyózó sort). És megkapta a neki járó elismertséget.

És én is elővettem a Wind Wakert. Lehet, hoigy ez lesz a következő, amit végigjátszok? Én már nem írok semmit, mert amit egyszer kitalálok, az másnap úgyis másképp lesz. Megcsináltam a 2. Dungeont a Forbidden Woodsot. Annyira nem volt nehéz, csak a felbukkanó tüskés növények okozta labirintus volt egy kicsit szivatós. Hát igen. Az Ocarina of Time Fire Temple-ében volt valami hasonló, azt se szerettem. Ez se nőtt a szívemhez. De minden további nélkül végigvittem. Az első mini-boss, Mothula meglehetősen könnyű volt. Én csak néztem, hogy meghalt? Mert azt hittem, hogy rosszul csinálom. Először a szárnyait kell kiütni, aztán meg azt hittem, hogy a szemét kell sebezni, de attól halt meg, hogy a hátát sebeztem. Kicsit meglepett. A főellenség, a Kalle Demos meg szerintem nagyon könnyű. A bumeráng használatára épül. Felül el kell vágni a kötelet, ami fent tartja, majd ha leesik, középre kell menni, és kardozni. Sima ügy volt megölni. Ezután mentettem. És most értem el arra a részre, ameddig először elvittem, csak aztán nem tudtam merre kellett továbbmenni. Majd kiderül, hogy most fog-e menni.

Túl van értékelve az Ocarina of Time?

Egy párszor feszegették a barátaim a kérdést. Szerintük túl van értékelve. Én ebbe nem szóltam bele, és nem azért, mert lenéztem a véleményüket, hanem mert úgy voltam vele, hogy egyéni vélemény. De amikor láttam, hogy az IGN és a Zelda Universe is foglalkozik a kérdéssel, akkor magamban is komolyan elkezdtem gondolkodni, hogy esetleg a kérdésre igen a válasz? Összesítvén magamban a gondolatot, arra jutottam, hogy az OoT nincs túlértékelve. Miért gondolom ezt. Leírok egy pár érvet:

Van egy aranyszabály: Ha régi játékot értékelünk, akkor soha nem a maiakkal kell egybevetni, hanem meg kell próbálni az aktualitásának korával nézni, hogy a többi akkori játékhoz milyen. Persze, mai szemmel van egy pár hibája az OoT-nek, pl. lassan megy a szöveg, meg Link lassan teszi el a kardot. De mindig arra kell gondolni, hogy akkoriban lehetett-e ennél jobban csinálni?
A játéktér hatalmas. Gondoljunk arra, hogy a Super Mario 64-ben csak egy kastély volt a mozgásterünk, itt meg megkapjuk egész Hyrule földjét, ami nagyon nagy. A Dungeonök nagyon ötletesek, mindig valami új jön, de sosem ugyanaz. És a zene... Koji Kondo sok csodát művelt a Nintendo háza táján, de az Ocarina of Time az igazi nagy dobás! Amilyen zenéket itt hallani!
Ami miatt még nagyon szeretem az OoT-ot, az, hogy itt vívtam az eddigi Zeldás bossfightok közül a legjobbat és a legélvezetesebbet a Spirit Temple-ben.
És ami a legfontosabb: a történet. Hihetetlen hatásos és összetett története van. Emellett az Ocarina of Time-ban tudunk meg a legtöbbet a Zelda játékok történetéről, mi hogyan van. A másik meg az, hogy soha nem hittem volna, hogy egy 1998-as játékban láthatunk érzelmeket a karaktereken. A történetre visszatérve, nemcsak azért nagyon jó, mert rengeteg mindent tudunk meg a Zelda játékokról, hanem mert nagyon sok üzenetet hordoz magában, ami a való életben is nagyon hasznos lehet. Én sokat építkeztem belőle. És nem véletlen úgy öljük meg a legvégén, ahogy megöljük. Ha valaki látta, és érti az üzenetét a játéknak, akkor az érteni fogja. Így talán érthető, hogy miért nem tartom túlértékeltnek az Ocarina of Time-ot.

Meddig érdemes elmenni?

Ezt a kérdést már a Super Mario Sunshine idejében is feltettem magamban kb. 3 éve, de lehet, hogy 4 is megvan. Amikor egy-egy Shine Sprite-ért rengeteget vergődtem, és mégis alulmaradtam. Nem hittem volna, hogy lesz Zelda játék, mely hasonló sorsra jut. De úgy tűnik a Twilight Princessnek ez adatott meg. Van egy rész, amit 2 óra szenvedés árán sem tudtam megcsinálni. Már írtam korábban, hogy ott tartok, hogy Kakariko Village-be el kell kísérni a szekéren ülő Telmát és Iliát. A vaddisznóháton ülő Moblint már le tudom verni, ki is nyitom a zárat, de amikor hat lyen hülyeség jön (nem tudom név szerint, és hogy őszinte legyek nem is érdekel), meg 2 sas. És tüzes nyilakkal, meg bombákkal dobálják meg a szekeret. Az jó dolog, hogy Telma, aki vezeti a szekeret, tudja az útvonalat, de amikor megég a szekér, akkor pánikszerűen letér az útról. És utána annyira rossz, mert nekem kell eloltani a tüzet, ami marha nehéz, mert bumeránggal kell lóháton ülve becélozni, de még közben az ellenségeket sem ártana leblokkolni, hogy legalább ne ártsanak többet, de a kocsi prioritást élvez. De egyszerűen nem megy. És ilyenkor szoktam azt mondani magamban, hogy nem fecsérelem az időt ilyen hülyeségekre. Most ne értsetek félre, nem riadok vissza a nehézségektől, de aminek nem látom értelmét, azt abba szoktam hagyni. Mert szerintem semmi értelme nincs annak, hogy egy játék miatt idegroncsok legyünk, szerintem nem emiatt játszunk, hanem a játékélményért. És lehet egy játék nehéz, az csak növeli az élvezetet, meg harcolni kell, hogy minél jobbak legyünk, de nem érdemes halálra idegesíteni magunkat, ha akármilyen módszert is dolgozunk ki, mindig alulmaradunk.

A Twilight Princess amúgysem először okozott csalódást. Több ilyen “titok nyitja” annyira bárgyú, fáradt, mintha már nem lett volna több ötlet. Például, amikor másodjára vagyunk farkasok, és a Kakariko Village-ben kellett a könnycseppeket összegyűjteni, és az egyik házba is be kellett menni, amit egy csak farkasszemmel látható bogár felrobbant. Én akkor azt hittem, hogy valami módszerrel el kell oltani a tüzet, de semmi mást nem kellett csinálni, mint kilépni a házból, hadd égjen össze. Na mondom, nagy ész kellett ehhez. A másik nagy csalódás akkor volt, amikor harmadjára kellett farkassá változni, és felgyújtják a hidat. Akkor azt hittem, hogy át kell ugrani valahogy a tüzet, de nem. Leugrani a hídról. Hadd égjen össze a híd. A másik ami miatt csalódás volt a TP, hogy annyira látszik, hogy az Ocarina of Time fölé akartak kerekedni, hogy az egész erőltetett lett a végére szerintem. A jelenetek, meg sok minden, érződik, hogy nagyon hatást akartak kelteni az emberekben, de ez már a másik véglet. Az Ocarina of Time is hatásvadász, de mégis más. Természetes az egész. Ezáltal a TP-s szereplők is esetleg ellenszenvesek lehetnek. Én legalábbis nagyon nem szeretem Iliát. De ez már részletkérdés. De a számomra megoldhatatlan küldetések, a fáradt továbbjutási lehetőségek, és a mesterkélt hatásvadász jeleneletek, számomra elég ahhoz, hogy a TP igencsak hátul legyen a képzeletbeli Zeldás listámon. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor eddig sereghajtó.

Na, most mitévő legyek?

Örül a kedvem, ma felutazok Pestre, és 30-áig ott maradok. ^^ Mivel 29-én téli BigN tali (ez szám szerint a 6.) és 30-án meg pokétali. Mivel ez lesz a 20. a szervező, bagszi nagy meglepetést ígér. Én tudom mi az, érdemes lesz feljönni. ^^ Akit érdekel: 2008. december 30. kedd, 10 óra WestEnd City Center. Részletekről itt olvashatsz. És már ma felutazok, mert bagszi és V-ADi is ma mennek Pestre, és megbeszéltük, hogy velük megyek. És náluk töltöm az estét. És ami miatt bajban vagyok, az a következő:

A V-ADi rábeszélt, hogy rakjam fel a Wiimre a Homebrew Channelt. Nem vagyok híve a wareznak, mégis megkérdeztem, hogy mit tud. Ingyen Virtual Console és WiiWare játékok, GC memória átmentése SD kártyába, lejátsza a DVD lemezeket, chip nélkül lejátsza a másolt játékokat, régiómentessé teszi a Wiimet, stb. Mi tagadás nagyon csábító. Igaz, hogy azt hangoztatom, hogy mindig fizessük meg a játékért a pénzt, mert csak így látjuk az értékét, de ingyen játékoknak még én sem tudok ellenállni. ^^' És egyszer összegeztem magamban: Annyi VC játékot szeretnék, hogy legalább 8 Wii Points Cardot kell vegyek, és ebbe még nincsenek benne a WiiWare-ek. Aztán: GC memória átmentése SD kártyába. Nekem ennél több nem is kell. Nincs már több hely a GC mem.kártyámon, és nagyon szeretném végigvinni a Wind Waker mellé járó OoT-t és Master Questet. Lejátsza a DVD lemezeket. Szükségtelenné teszi a DVD lejátszómat, ha tényleg lejátszik ezek után (szinte) mindent, bár ebbe az elméletbe még nem mernék fejest ugrani, de kétségtelen, hogy nagyon csábító. Pláne, ha a CD lemezeket is lejátsza. Wiin fogom hallgatni az eredeti Okui Masami CD-imet! :-O Chip nélkül lejátsza a másolt játékokat. Talán ez szorul részemről a legnagyobb magyarázatra. Én a konzol warezt egy valami miatt nem szerettem, de nagyon: Az, hogy ki kell süttetni a chipet, ami meggátolja a másolt játékok beolvasását. Nem egy gépről hallottam, ami belső beavatkozás hatására tönkrement. Én magát a warezt ítélem el, a warezolókat nem. Mert valljuk be, az olvasók többsége (mint ahogy én is) nem vagyunk gazdagok, viszont emiatt nem szeretnénk megfosztva lenni a játékoktól. Én ezt a messzemenőkig megértem. Ezért másoltatunk. Na már most, én zenei téren úgy csinálom, hogy általáben letöltök egy albumot, és ha nagyon tetszik, megveszem eredetiben. Ha a HB Channel valóban beolvassa a másolt játékokat, hasonlóképp tennék én is. Wiihunon egy fórumozó nagyon jó gondolatot írt erről. Nem szó szerint idézem, de a lényeg a következő: Rengeteg sok játék van, és az ember nem tudja, hogy melyiket érdemes megvenni eredetiben. Így lehetősége van arra, hogy kipróbálja a játékokat, és ha tetszik, akkor megveszi eredetiben. (Ha van rá pénz természetesen) Én is így gondolkodnék. Tényleg, ha bemegy egy konzolüzletbe, mondjuk a Game Parkba, akkor látja, hogy mennyi játék van Wiire, sőt ugye nyáron meséltem, hogy Angliában, a Gamestation shopban annyi Wii és DS játék van, hogy komolyan... Ennyi játékot egy helyen még életemben nem láttam. És akkor az ember ugye jár a boltban, nézegeti ezt a játékot, azt a játékot, és azért megfogant benne a gondolat, hogy ez most megéri? Na ezért megértem a warezolókat. És ha fel lesz téve a Homebrew Channel, akkor teret engedek a másolt játékoknak, DE!!! Eredeti játékokat ugyanúgy fogok venni, és ha egy-egy játék nagyon megtetszik, akkor megveszem eredetiben is! Azokra nem sajnálom a 11-12000 forintot. És az utolsóó érv a Homebrew Channel mellett, az a régiómentesítés. Na igen, ha egyvalami miatt irigylem a PS3-at, akkor az a régiómentesség. Meg ezzel azt is megtehetem, hogy ha Japánban egy játék jóval előbb jelenik meg, mint itt, akkor már kipróbálhatom. Emlékszem, amikor márciusban megjelent Amerikában a Super Smash Bros. Brawl, így tudtuk akkor kipróbálni.

Csak egyetlen egy félelmem van: A BigN fórumon elolvastam, hogy mi kell ahhoz, hogy a gépemen fent legyen a Homebrew Channel, és túl sok minden! T_T Mindenek előtt kell egy The Legend of Zelda: Twilight Princess mentés. Ugyanis ez nem más, mint egy Twilight hack. És ezt át kell rendezni, a mem. kártyámat meg kell formázni valamilyen módon (nem mindegy, hogy hogy) arra rátenni bizonyos fájlokat, stb, stb. Bele is kavarodtam. De a vége ijesztett meg: A készítők nem vállalnak felelősséget a Wiiben keletkezett kárért! Hát köszönöm szépen! T_T Már szinte sírva könyörögtem anyámnak, mire megkaptam 2008. március 5-én a Wiit, és ezt így olvasni, hogy egy csapásra tönkremehet! T_T Mondjuk lehet, hogy arra gondoltak, hogy ha valaki nem az előírás szerint rakja fel a Homebrew Channelt, akkor bajt csinálhat a Wiivel, de akkor is! Én azt érzem, hogy túlzottan könnyű hibázni. Ezt még megbeszélem a V-ADival, nehogy 60000 forint tartozást halmozzon fel magának. -_-'

Egyébként még tegnap összepakoltam a mai útra. Ennyi cuccot még nem vittem Pestre, mint amennyit most viszek. 2 hátizsák, meg egy erős szatyor telepakolva. Viszek karácsonyi ajándékot egy pár emberkének, szóval a mikulás szerepét fogom elvállalni. -_- Csak nehogy valaki rám szóljon az utcán, hogy "Fiacskám, a repülőtér nem arra van!"

Tegnap eltettem az SNES-emet. Tök jó volt karácsony alkalmávól Super Mario All Starsozni, meg Zelda Link to the Pastezni németül. Szerintem jó németül játszani. Viszont aki finnyás a német játékokra, annak mondom, hogy esetleg eredetiben akarja játszani a Link to the Pastet SNES-en, az Magyarországon csak német nyelvű játékot talál. De érdemes.

Zelda CD scannek

Na kis meglepetés, amit éjjel ígértem, megérkezett. Ami nem más lesz, minthogy bescanneltem a Zelda OST CD borítókat, amik megvannak nekem, és megmutatom.

Egy korábbi posztomban már beszéltem arról a 2 CD-ről, ami megvan nekem, ma úgy döntöttem, hogy kirakom mutatóba, hogy ti is lássátok, milyen szépek lettek. Először az Ocarina of Time-ot rakom ki:

Ocarina of Time OST CD

1. kép: Ocarina of Time borítóképe (jobb oldalt) és a hátsó borítója (bal oldalt)

2. kép: A másik két kép a külső borítóról (mivel a korábbi postomban írtam, hogy ez kihajtható)

3. kép: Belső borító első része, ahol a tracklist van felsorolva 1-54-ig. Angolul, majd mellette japánul.

4. kép: Tracklist 55-től 82-ig, valamint jobb oldalt Koji Kondo üzenete a CD vásárlókhoz.

5. kép: Hátsó borítójának külső része.

6. kép: A hátsó borító belső része, benne Hyrule atlasz, és az album készítőinek listája.

7. kép: Slide matrica. Amit írtam korábban, Japánban szokás CD-ket Slide matricával ellátni. Mint díszítőelem, és ide kerülnek fel az egyéb adatok, általában Japán nyelven.

Wind Waker OST CD

8. kép: A borítókép, és a hátsó. 1. és 8. oldal.

9. kép: A borító 2. és 3. oldala.

10. kép: A borító 4. és 5. oldala.

11. kép: A borító 6. és 7. oldala.

12. kép: A hátsó borító külső része.

13. kép: A hátsó borító belső része.

14. A Wind Waker OST CD Slide matricája.

The Wind Waker Pak GC

Hát igen, a mai napig vágyok egy ilyenre, hiába van meg maga a játék Limited kiadásban, és van GC-m, de ez azért más. Egyébként csak ehhez a Pakhoz csomagolták mellé a Limited Edition Wind Wakert. Aki már korábban vett GameCube-ot, annak a sima kiadással kellett beérnie. Egyébként a Master Quest világszerte történő megjelenését állítólag azzal sikerült elérni, hogy volt egy internetes TV műsorban egy Zelda maraton, és rajongók küldhettek leveleket, melyeket továbbították a Nintendónak, hogy ők is szeretnének játszani a megnehezített Ocarina of Time-mal. Céljuk, mint látható, sikeres volt.

Egyébként Amerikában utólag kiadták külön Az Ocarina of Time/Master Quest duettet külön kiadványban azoknak, akik korábban vettek GC-t. Erre a CD-re is pályázok.

Félsiker

Hát sajnos a tervezett 8 óra leredukálódott 3 órára. Eleve csak 23 órakor tudtam elkezdeni, mert átjött az egyik unokatestvérem, akivel szoktunk játszani. Nyomja a Super Mario Galaxyt, nagyon jól megy neki. Aztán Brawloztunk. A mai nap nem az én napom volt ^^' Linkkel ma nem ment úgy, ahogy szokott menni. Többször nem sikerült a Final Smash, mert félrecéloztam -_- Aztán elterveztük, hogy megcsinálunk 400 Smasht, hogy megszerezzük Toon Linket. Aztán, amikor láttam, hogy még csak 128 van, na mondom magamban, itt lehetünk reggelig, akkor se lenne meg ^^' De jókat játszottunk. Szeretek is az unokatestvéremmel játszani, mert nem fölényeskedik, amikor nyer, hanem játszik. És ez nálam nagyon fontos multiplayerben.

Na de a Final Fantasy IX. Sajnos annak ellenére, hogy 3 órát játszottam a játékkal, csak alig több, mint 1 óra mentés került rá. Most négyen vannak a csapatomban: Garnet, Zidane, Vivi és Steiner. És sajnos a 2 lány (szerintem Vivi lány) elég hamar meghalt. És ezzel saját magamnak tettem nehézzé a játékot, mert a lányoknak is volt erejük bőven. Hiányoztak az ő képesseik. Steiner és Zidane is meghaltak, így újra kellett kezdenem az utolsó mentésponttól. A legszivatósabb a jégbarlang, mert ott sehol nem lehet menteni, és elég hosszú. A legszemetebb az egyik mamut, aki HP cserére "invitál". Volt már olyan, hogy elvette Steiner 305 HP-ját, és odaadta az ő 129-ét. Jobb üzletet is kötöttem már... Ezek szerint a jégbarlangban a legvégsőkig ki kell tudni tartani, mert ha túl hamar töltjük fel a HP-nkat, bármikor jöhet egy mamut és orvul elveszi a miénket. Aztán még ami nagyon nehéz, a Black Waltz no. 1 ellenfél, akinek van egy óriás fókamutánsa (nem tudom a nevét ^^') és nem szabad eleinte a fókát támadni, mert ez a fekete keringő nevezetű emberke ráfigyel, és HP-val tölti fel. Előbb az embert kell megölni, és utána jöhet a fóka. Elég nehéz, mert itt csak Zidane van, és amikor támadhatna, mindig "megvárja", amíga fóka támad, és utána jön ő. Ez akkor probléma, amikor Potiont adnék Zidane-nak. Nem egyszer jártam úgy, hogy akkor lett vége. Szóval nem könnyű a játék, DE!

Mégsem készít ki annyira, mint a Super Mario Sunshine anno. Mert itt lehet fejlődni, aztán erősebben visszatérni. Ha nem megy, nem baj. Fejlődünk, és erősebben visszatérünk. És ez azért nem idegesítő, mert annyira jó játék, annyira élvezem, hogy még írni is öröm róla. Ugyanaz a hatás ért el, mint az Ocarina of Time vagy a Link to the Past esetében, amikor először kezdtem el Zeldázni. Amikor még csak hallgattam az OST-t, elgondolkodtam azon, hogy egy 2000-ben kiadott játéknak, nem lesz ez "sok"? Ezt úgy értem, hogy grafikailag még nem tud olyan sokat a játék PSX-es mivolta miatt, és hogy ez a zene nem lesz-e túlzottan giccses? Remélem érthető, hogy mit akarok ezzel mondani ^^' De a lényeg az, hogy nem érzem annak. Egyébként meg grafikailag sem akármi, amit nyújt a játék. Mert bár maga a játék, sokszor pixeles, de a videók sokszor annyira gyönyörűek, hogy esküszöm, talán még GC-n is szépen mutatnának! Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen létezik PSX-re! csodálatos! És a karakterek személyiségei is annyira emberiek. Garnet aki annyira naiv, és lelkes, Steiner, aki mindig szkeptikus és távolságtartó, idegeskedik minden miatt, de hamar kiderül, hogy csak Garnet Hercegnőt félti. Vivi az esetlen, és végül Zidane, akinek egyetlen gyenge pontja van, a lányok! Nekik soha nem tud ellenállni!

Szóval iszonyat hangulatos a játék!

Ocarina of Time GameCube-on

Nemrég eszembe jutott, hogy végülis mentés nélkül is tudok GC-n OoT-zni. Ki akartam próbálni, mert annyira örültem, hogy megvan GC-n is, hogy most már látni akartam, akár tudok menteni, akár nem. Úgyhogy ki is próbáltam. És nagyon meglepett, hogy vannak különbségek az N64-es OoT és a GC-s között. Elsősorban grafikában! Sokat fejlesztették. Szinte tűéles lett! Bár az alapvető grafikai vonalak megmaradtak (gondolok itt az N64-es megjelenítésre) de nagyon éles lett. És még amiben változott a játék, az a játékmenet meggyorsítása. Gyorsabban megy a szöveg, Link gyorsabban teszi el a kardot. Az volt volt egyetlen negatívuma az OoT-nek, hogy mindig meg kell állni, és 2 mp-et állni kell, ha azt akarom, hogy Link tegye el a kardot. Itt ilyen nincs. Link azonnal elteszi, ha "utasítást adok" erre. Ezzel sokkal pörgősebb lett az egész játék.

Ezért érdemes az összes verzióban megszerezni a játékot, mert nemcsak rajongói gyűjtemény, hanem látjuk az esetleges különbségeket, fejlődéseket. Ás az sem utolsó szempont, hogy itt os végigjátszuk, ott is, és így leszünk egy-egy játék mesterei. Bár ehhez nem feltétlen szükséges több verzióban meglenni egy-egy játéknak, de érdekesebbé teszi a többszörös végigjátszást.

The Legend of Zelda mikrojátékok a WarioWare szériában

Úgy döntöttem, hogy szánok egy postot arra, hogy ismertessem a Zelda microjátékokat a WarioWare játékokban. Akik esetleg nem ismerik a WarioWare játékokat, azoknak egy pár mondatos ismertető:

Egy nem olyan régen indult sorozatról beszélünk, 2003-at írunk. Az első és március 21-én jelent meg Japánban Made in Wario címmel. Majd nem késett sokat az amerikai és az Európai verzió, május 21 és május 23. Amerikában Wario Ware Inc.: Mega Microgame$ címmel jelent meg, európában WarioWare Inc.: Minigame Mania! címmel jelent meg. 2004. Ez az az év, amikor divat lett GBA játékokat GC-re is átírni, vagy olyan GC játékokat gyártani, mely egy GBA-s "rokonnal" egy bizonyos Game Boy Advance GameCube kábellel kommunikált. Adatokat lehetett átvinni egyik gépről a másikra. A WarioWare sem maradhatott ki. Meg is jelent Japánban még 2003. végén Atsumare!! Made in Wario címmel. Amerikan és Európában már csak 2004-ben jelent meg Wario Ware Inc.: Mega Party Game$! címmel. A wikipédia tanúsága szerint az összes GBA-s WarioWare játékot tartalmazza. Nekem nincs meg a játék, így nem tudom se megerősíteni, se megcáfolni. 2005-ben, a GBA korszak végén újításképp kiadtak olyan GBA játékokat, melyek Game Pakja mozgásérzékelőt tartalmazott. Ha eldönjük valamerre a gépet (ha benne van a játék) akkor arra dől a játékban a gravitáció. Ilyen játék volt a Yoshi's Universal Gravitation, vagy a 2005. elején megjelent WarioWare: Twisted! Ez Japánban Mawaru Made in Wario címmel jelent meg. A játék sajálatosan nem jelent meg Európában, pedig Ausztráliában igen, pedig a kontinensnagyságú országban is PAL rendszer van, mint Európában. Végülis tervbe volt véve, hogy kiadják Európában, de végül nem kaptuk meg. Kurrensgen, 2005. Nintendo DS is kapott a játékból. Japánban Sawaru Made in Wario címmel, míg Amerikában és Európában WarioWare: Touched! címmel jelent meg. Nintendo DS révén a microjátékok a mozgásérzékelésre voltak összpontosítva. A felső képernyő jóformán kihasználatlan maradt. 2007. A legutóbbi WarioWare megjelenésének éve Wiire Odoru Made in Wario címmel japánban, és WarioWare: Smooth Moves címmel a világ többi részén. Rengeteg sok microjáték a mozgásérzékelésre alapozva.

Ennyit a megjelenésekről, történelemről, és akkor most egy pár mondat arról, hogy miért ennyire közkedvelt a sorozat. A játék gyakorlatilag semmi másból nem áll, mint olyan microjátékokból, melyeket 5 másodperc alatt teljesíteni kell. De ezekből kb. 200-220 db. van. De ilyen, hogy nyúlj be az orrodba, tekerd ki a WC papírt, csinálj 2 guggolást, nyisd ki az ajtót, és még sok-sok hasonló dolgok. Ezek a játékok fajtáik szerint vannak elosztva. Mint pl. könnyebb játékok, őrültségek, természet, környezetvédelem, stb. És ezeket a fajtákat különböző emberek birtokolják. Ugyanis nem véletlen, hogy ott van Wario neve a játékban, hisz ő a főszereplő. És neki vannak barátaik. Akik a kezdetektől vele vannak: Jimmy T, Dribble és Spitz, Mona, 9 volt, Kat és Ana, Dr. Crygor, Orbulon. A Twistedben csatlakozott hozzájuk Mama T és Papa T, Fronk. A Touchedban csatlakozott a csapathoz Ashley, Mike, ugyanakkor eltávoztak a Twistedben csatlakozottak, valamint Dribble és Spitz, Orbulon. A Smooth Movesban csatlakozi hozzájuk Penny, és visszatér Dribble és Spitz valamint Orbulon. A játékmenet a következő: A játék elején ki kell választani egy karaktert, és random módra jönnek be az ő microjátékai. Három nehézségi szint van: Könnyű, közepes, nehéz. De nemcsak ez nehezíti a játékot, hanem, hogy idővel begyorsul a játékmenet, gyorsabban kell teljesíteni a microjátékokat. Négy életünk van. Ha elhibázunk egy microjátékot, egy élet ugrik, viszont minden egyes szereplőnek van főjátéka. Ezek általában nagyobb ügyességet igényelnek. De ha teljesítjük ezeket, akkor visszakapunk egy életet.

És hogy kerül ide egy Zelda játék? Hát úgy, ahogy említettem, fajtákra van osztva a játék, és az egyik szereplőnek, név szerint 9 Voltnak retro játékai vannak. Régi játékokból egy jelenetet kell teljesíteni másodpercek alatt. És vannak Zeldás játékok is:

WarioWare Inc. páros

Az első Zeldából van idézet. Nagyon egyszerű itt a dolgunk, kint vagyunk az "Overwoldben", és be kell menni az ajtóba, különben a Moblin megtámad.

WarioWare: Twisted

Itt nem tudok Zelda játékról, bár szerepel 9 Volt.

WarioWare: Touched!

1. Moblinok között kell megtalálni a tündért, és Stylussal megérinteni. A könnyű szint az első Zeldából van, a közepes a Zelda II-ből, míg a nehéz szint meg szintén az első Zeldából, de rengeteg sok Moblin van.
2. Két képernyőn pixelek vannak. Látszólag azonos. Vagy mégsem? Meg kell érinteni azt a pixelt, mely különbözik a felső másától. A közepes nehézségi szintben Link van elszínezve a The Legend of Zeldából.

WarioWare: Smooth Moves

1. Ocarina of Time: Ki kell húzni a kardot a Wiimote hasonló jellegű mozgatásával. És lám, gyerek Link egyszerre csak megnő!
   
   
2. The Wind Waker: A játékban a Deku fától kapott Deku Leaffel kell a farönkhöz érkezni. Ilyenkor a Wiimote-ot kell a fejünk fölött tartani, mintha a Wiimote lenne a Deku Leaf.
   
   

A Touched! minijátékokról nem találtam képeket.

Végszóként annyit mondanék, hogy én bátran ajánlom ezeket a játékokat, ha felhőtlen szórakozásra vágysz. Abban rejlik a titok nyitja, hogy annyira komolyan ad elő akkora állatságokat (pozitív értelemben) hogy öröm nézni.

A csoda keleti széllel megérkezett.

Ne értsetek félre, nem magamat nevezem csodának, de én is hazaérkeztem végre! Majd írok utazási élményeket, de most a Wind Wakerről akarok értekezni.

Írtam már korábban arról, hogy mennyire hiányzik a Wind Waker. Hát nem csoda! Ennyire még az Ocarina of Time sem tudott elvarázsolni, mint a Wind Waker, és ezt komolyan mondom. Az első pár perc valami hihetetlen volt! Újra látni Linket, ahogy felébreszti a húga, a nagymamája ráadja a ruhát, amit Link kissé skeptikus hangulatban vette magára, meg ahogy a karddal tanulunk harcolni. Meg a táj, a zene hangulata! Mint amikor először játszottam vele! Leírhatatlanul csodálatos élmény volt újra játszani ezzel a játékkal!

Mivel a példányom Limited Edition, na mondom, elkezdem harmadjára is az Ocarina of Time-ot. Csakhogy a gép az orromhoz köti, hogy nincs elegendő hely a memóriakártyán. Hát igen… 15 blokk kell a GC-s OoT-nek, és van 1. A többi meg mind kell. Úgyhogy egyenlőre nem tudok GC-n OoT-zni, kell venni memória kártyát. Remélem találok olcsón eredetit.

Osszegzes

Lassan keszulodok haza, ezert valszeg a Zeldazas szunetelni fog egy darabig. De otthon is. Ugyanis nemcsak itt volt egy boseges egy honapom, hanem mielott kijottem Angliaba, julius 19-24 kozott is kover birkakkal almodhattam, ugyanis azido alatt 5 Wii jatekot vettem otthon. Ezek pedig: Mario Party 8 (8990 ft), WarioWare: Smooth Moves (9990 ft) (Aki szereti az agyatlan baromsagokat, annak nagyon ajanlom ezt a jatekot! XD), Super Mario Galaxy (10990 ft), Mario Kart Wii (11990 ft), es legvegul Super Smash Bros Brawl (10990 ft). Egyebkent a bekescsabai Media Marktban aruljak ennyire melyen leszallitott aron a jatekokat. SSBB 10990 forintert? Egy ilyen isten jatekot? Alapmu! Egyebkent ha van jatek, ami kotelezo MINDEN Wii tulajnak az az SSBB. Szerintem azert sokan tudjatok, de muszaj leirnom, hogy akkora durranas, mint a 2 legnagyonn Zelda jatek, a Wind Waker es az Ocarina of Time. A Mario Party 8 olyan kb. 70%-osnak itelnem meg. Lenyegesen jobb, mint a GC-s Mario Partyk, de valami hianyzik belole… A WarioWare meg olyan. A Super Mario Galaxynek meg tenyleg ott a helye a vilag legjobb jatekai kozott! Mar nagyon hianyzott az olyan komoly Mario jatek, mely visszahozhatja a hitemet a vizvezetek-szerelo irant! Es azt hiszem, hogy a Super Mario Galaxy visszaadja. A Mario Kart Wii meg a sorozat legjobbja. Nincs is mit ragozni rajta.

Aztan meg junius 23-an vettem a Four Swords Adventurest 10990 ft-ert, az Ocarina of Time-ot 5000 forintert, es egy vateras vasarlasom is volt, a Golden Sun 1900 forint volt. Aztan 2 napra ra, junius 25-en megvettem magamnak a Game Boy Advance SP-t 19990 forintert, es a Phoenix Wright Ace Attorney: Justice for All DS jatekot 7990 forintert.

Aztan meg amiket itt vettem Angliaban, az is £135.92 volt, ami jelenleg arfolyam szerint 41.303 forintot er.

Egyebkent nem kell megijedni, nagyon ritka az, amikor ennyire tudok Nintendos cuccokat vasarolni. Ez egy nagyon szelsoseges eset, sot, ez az elso ilyen alkalom, hogy ennyire koverek voltak a birkaim. Egyszeruen igy alakult. Osztol ugyse veszek semmit. Csak elvezem ezeket. De mar csak a Wii jatekok miatt is nagyon hazavagyok. Na de mar csak 3 nap, 20-an megyek haza, onnastol nem lesz megallas!

Zelda II: Egy uj kezdet

Hat regota irtam ide. Bocsanat, hogy nem hasznalaok ekezetet, csak Angliaban vagyok. Egyebkent jol erzem magam. Neha dolgozok, elvezem a brit legkort, setalok, kirandulok, meg vasarolgatok, mint ma. Ezeket vettem:

Nagyon orulok nekik. De az a vicces, hogy ezt £23.97-bol (kb. 7000 ft) vettem. A Limited Wind Waker volt £14.99 (kb. 4500 ft), a Zelda II £7.99 (kb. 2400 ft) a Ocarina of Time kituzo meg £0.99 (kb. 300 ft) volt.

Sajnos nem hozhattam ki a Wiit Angliaba, mert nem volt hova bekotni. Es csak augusztus 20-an megyek, ugyhogy addig bamulom a boritot, meg olvasgatom az Instruction Bookletet. De nagyon jol nez ki. Imadom a Wind Wakert, alig varom, hogy jatszhassak vele!
Meg azert a Zelda II-vel tudok itt jatszani, mert itt van a GBA SP. Erdekes, hogy mas hatasa van a jateknak GBA-n, mint Wiin, Virtual Console-on. Mert GBA-n egy kicsit nyujtott a kep, es a hang egy kicsivel magasabb a hangszin. Egyebkent most, hogy masodjara jatszok vele, sokkal konnyebb, most hogy mar tudom, hogy mi hol van, tudok konnyeni a jatekon. Es masodjara is imadom jatszani.
Aztan meg sok Zeldas relikviat akarok venni, es a 99p a kituzokert igazan semmi penz volt, meg mutatos is. De van egy par Zeldas cucc: 2 fele Phantom Hourglassos DS jatektarto, Phantom Hourglass aluminium DS lite tarto, Twilight Princess Official Guide, meg Phantom Hourglass Official Guide Collector’s Edition. Az egy hatalmas nagy konyv. Roviden ennyi a vasarlasi tervem. Es mivel dolgozok, van mibol venni. A maiaknak meg nagyon orulok.

Átfedések a Zelda II és az Ocarina of Time között

Nagyon vicces hogy Ami Zelda II-ben városnév az az Ocarina of Time-ban egy bölcsnek a neve. Ugyanis a Zelda II-ben vannak olyan városnevek, mint, Ruto Town, Rauru Town, Nabooru Village, Darunia Mountain Town, Saria Town.

Ugye milyen érdekes? Szerintem azért adták ezeket a neveket a bölcseknek, hogy több köze legyen a Zelda II-nek a többi Zeldához. Több mindenhez tudjuk beazonosítani a Zelda II-t. VAGY van egy másik személyes elméletem. Majd szánok egy posztot, hogy kielemezzen a The Legend of Zelda timeline elméletemet. De köztudott, hogy a Zelda II kb. 4-500 évvel az Ocarina of Time után játszódik, és olyat sem tartok elképzelhetetlennek, hogy mivel az akkori Link ezek bölcsek segítségével mentette meg Hyrule földjét Ganontól, és ugye a Zelda II idejében ezek a bölcsek már nem élnek, és az is lehetséges, hogy tiszteletből megkapták ezek a városok a neveiket. Szerintem ez így tök szép lenne. ^^'

És egyáltalán nem elképzelhetetlen. Mert a Nintendósok is ismerik a saját timeline-jukat, és akkor úgy voltak vele, hogy tudták, hogy az OoT jóval a Zelda II előtt játszódik, és így meg tudják azt csinálni, hogy hatalmas jelentőséget adnak a Zelda II-nek. Ha ez így lenne, akkor nagyon szép lenne ^^'

Harangoztak!

Ma legyűrtem Ganon templomát, és kivégeztem a dögöt! Megmondom őszintén, hogy egy kicsit azért sajnáltam Ganont, amikor Link beléadta a kegyelemdöfést, de aztán ráeszméltem, hogy az, amit Hyrule földjén csinált, az semmi ahhoz képest, amit ő elszenvedett. A második végigjátszásra, amikor néztem az ending videót, tűnt fel, hogy Talon és Ingo együtt táncol. XD Hát igen. Volt humorérzékük a játékkészítőknek, bár az az egy nem tetszett, amikor a Twinrova megölése után, ahogy veszekednek a boszorkák, azt elviccelték. Nem vagyok biztos abban, hogy az ott helyén való. Egyébként még egy valamin elgondolkodtam: Hogy az eredeti N64-en a ládákon, ajtófélfákon, meg egyéb helyeken félhold van, GC-n és Virtual Console-on, mert átrajzolták Napra. Az a fajta félhold van az N64-esben, ami Törökország zászlaján is látható. És eléggé megfeddték a játékot, hogy hogy kerül egy játékba vallási dolog. Mondjuk én nem tudom. Lehet, hogy Japánban nincs nagy jelentőssége a félholdnak, de ha világszerte kiadják a játékot, akkor nem létezik, hogy nem gondoltak volna arra, hogy a vallási elemek miatt támadni fogják a játékot. Azt meg ne mondja nekem senki, hogy nem tudják, hogy a félhold bizonyos közel-keleti vallások szimbóluma. A másik amiért állítólag szót emeltek, az a Shadow Temple-ben található forgó kasza, melynek a tengelyén egy ember áll, és sokan felháborodtak, hogy a kaszást szimbolizálja azt. Holott tudjuk, hogy a kaszás a halálnak a jelképe, és hogy hogy kerül bele ilyen brutális dolog a játékba! Tessék szétnézni más játékokba, majd megtudják, hogy mi a brutális!

Még egy kérdés merült fel bennem az ending videó nézése közben: Köztudott, hogy Ganondorfot felnőttként öljük meg, és az endingben visszamegyünk a gyerekkorba. Csak azon gondolkodtam el, hogy mi van gyerekkorban? Elvannak azzal a tudattal, hogy Ganondorf ámokfutása “csak” 7 évig fog tartani? Mert más teóriát nemigen tudok elképzelni. Az meg már csak nem lehet, hogy a felnőttkori harc a múltra is kihat. Az biztos, hogy amit látunk az endingben a bulit, az még felnőttkorban van.

Hát akkor ennyi… Az egész játékban 4× haltam meg. És ezzel be is zár az Ocarina of Time mókatára… egy időre. Ha valakinek esetleg kérdése van, nem tud valamit, elakadt, az nyugodtan szóljon, és megpróbálok segíteni!

Mai nap "termése"

Ma végigvittem a Shadow Temple-t és a Spirit Temple-t. A Shadow Temple előtt persze a Kakariko Wellt csináltam meg. Ment, mendegélt, csak az volt a rossz, amikor már többedjére leestem, és vissza kellett mászni. De könnyedén meglett az Igazság Lencséje. Aztán be a Shadow Temple-be. Magán a Dungeonön viszonylag könnyen végigmentem. Az volt a vicces, amikor a bitófás résznél ugye meg kell küzdeni egy Stalfossal. És többször leesett. Aztán amikor utoljára szálltam szembe vele, akkor már én "provokáltam le" a szakadékba. Jó buli volt. A hajón most önnyedén végigmentem. Emlékeztem arra, hogy elsőre mennyire nem ment. Aztán még egy érdekességet tapasztaltam, amit eddig nem láttam. Van a Wallmaster, aki nem a plafonról esik le, hanem akit, ha megkardozunk, és megöljük, akkor három kicsi kézre "bomlik". Volt olyan, hogy elkapott az egyik, és azt tapasztalom, hogy amelyik kéz elkapott, az visszanő. Hogy ez most hogyan, miért... Soha életemben nem láttam ilyet, amióta OoT-zek. Aztán még Bongo Bongo megölése okozott komoly fejtörést. Nagyon nehéz volt belejönni, hogy először a két kezet, majd elővenni az Igazság Lencséjét, majd a szemét kell megnyilazni, majd azt kardozni. El is szenvedtem a második halálomat. Aztán mentem is a Gerudo Valley-be. nagyon vártam, mert tudtam, hogy imádom, hogy Spirit Temple-t és alig vártam, hogy bent legyek. Na, kiszabadítom a négy ácsot, megszerzem a Gerudo's Training Groundban a Jeges Nyilakat, átmegek a homoksivatagon, és bemegyek gyerekként, és felnőttként. De most valami nagy baj történt. Ugyanis amennyire élveztem elsőre a Spirit Temple-t, most legalább akkora szenvedésnek éltem meg. Gyerek Linkként végigmenni még nagyon jó volt. Csak felnőttként két komoly elakadásom volt. Először ott a falnál, amelyek részei jobbra-balra mozogtam. Hiába ölök meg mindenkit, még úgy is baromi nehéz felmászni. A másik komoly elakadásom akkor volt, amikor a szobrokat kellett rábírni arra, hogy álljanak rá a kapcsolóra, amíg kimegyek. Arra mondják azt, hogy a puszta szerencsén múlik. Aztán meg a főellenség is nagyon nehezen sikerült nekem. Nagyon nehezen ment a tükrözés. És sajnos el is szenvedtem a harmadik halálomat. Navi iszonyatosan hátráltat. És hiába nyomkodtam a Z-gombot, nem tudtam kitérni előle. Ettől lettem kishíján idegbajos. Marha nehéz volt. Aztán Twinrova az már jó volt, az már ment. Az energia begyűjtése a tükörpajzsba. És végül meghalt. De ezt nem így kellett volna. Rossz érzéssel álltam fel a gép mellől. Nem tudom, hogy lehet, hogy túl sokat vártam, vagy nem tudom, de hogy most korántsem volt annyira jó a Spirit Temple-ben lenni, ez biztos! Na sebaj, majd máskor! Holnap kivégzem Ganondorfot!

Kész a Water Temple!

Két és fél óra leforgása alatt megcsináltam a Water Temple-t. Olyan kellemes feszültség járt át, mindvégig nagyon élveztem! És én így másodjára azt mondom, hogy ha valaki nem idegesíti fel magát azon, hogy hányszor kell cipőt váltani, meg hogy többször kell végigmenni, annak egy nagyon élvezetes kalandban lesz része. És nem hiába Water Temple a neve, az egész kalandnak olyan kellemes sodrása van, lassan, de biztosan haladok. Gond akkor van, amikor valaki otthagy mondjuk egy kulcsot. Ez kétszer fordult velem elő. Na akkor visszamenni a 2. emeletre, ott megnyitni addig a vizet, majd fel a 3. emeletre, és megnyitni ott is a vizet, elmenni a kulcsért, és szépen visszaengedni a vizet, és aztán mehet minden tovább. Meg arra is rájöttem, hogy miért nem tudtam rendesen használni a víz alatt a Hookshotot, amikor először csináltam. mert nem szabad kapkodni, és agyba-főbe nyomkodni a Hookshot gombját. Egyszer kell, és csinálja a dolgát. Meg a Dark Linkes csata volt még egy kicsit durvább. Már meg van duplázva a varázserőm (nagyon fontos itt!) és így 8× tudtam felhasználni ellene a Din's Fire-t és még ez sem volt elég! Után egy pár kalapácsvetés, és végül az ölte meg. Aztán a főellenség, Morpha sem volt annyira vészes. Bár voltak nehezebb pillanatok, sőt egyszer el is kapott, de végül én győztem. De nagyon szerettem csinálni! És az elhalálozási arányom még mindig 001. Egyébként nagyon vicces, hogy maga ZeldaWiki írta azt, hogy a Water Temple a 3D-s Zelda Dungeonök közül a legnehezebb. Olyan téren nehéz elsősorban, hogy egyszerre sokfele lehet menni, de következtesd ki, hogy merre kell valójában továbbmenni. De a ZeldaWIkiben mindegyik Dungeonról van térkép, azokat érdemes nézegetni, mert még a sorrend is oda van írva.

Aztán még van feladatom, mielőtt továbbmegyek a Kakariko Wellbe. Először a Tüzes Nyilakat szerzem meg, majd egy pár Heart Piece-t. Ezután veszek egy pár varázsbabot, hogy el tudjak érni egy pár magasban lévő Heart Piece-t, meg a Biggoron Swordot is jó lenne megszerezni. De nem ám azt, amelyiket a Goron adja és mindig eltörik. hanem amelyiket olyan nehéz megszerezni. Úgyhogy megvan holnapra a programom. Ezek után jöhet a Kakariko Well, Shadow Temple, majd buli a Gerudókkal, és végül a Spirit Temple.

Tűz és jég

Ma éjjel igen keveset aludtam, és reggel sem voltam fáradt, hát gondoltam, nekilátok a Fire Temple-nek. Szerettem ezt a helyet, most sem volt ez másképp. Tetszett, hogy ki kellett szabadítani a Goronokat. Amúgy az egész Fire Temple simán ment, egy komoly bukásom volt, amikor mentem volna a kalapácsért, és az 5. emeletről elzuhantam a 3. emeletre. De amúgy simán ment. Emlékeztem arra, hogy Volvagiára milyen módszert dolgoztam ki, és így sikerült megölni, bár sebzést azért kaptam. De Darunia is kikerült a bölcsek közé. Ha engem kérdeztek, a legbutább bölcs, de ez most lényegtelen. ^^' De egyből mentem is a Zora's Fountainon keresztül az Ice Cavernbe. Ez egy mini Dungeon, az a lényege, hogy megszerezd a vascipőt. Amúgy ha mindent tudsz, max. fél óra alatt végig lehet vinni. És itt is megszereztem a Heart Piece-t, mert a Zora's Fountainben is, ami volt, így már csak egy szívnegyed kellett a 10 szívhez. Visszamentem gyereknek, és bementem a Kakariko Village-ben a szélmalomba, és bumeránggal megszereztem az eltékozolt szívet (kösz Young Link) És így lettem 10 szíves. Aztán mentem is azonnal a Water Temple-be. Borzalmasan izgultam. Minden egyes érzés visszajött a Dungeon kapcsán, hogy mennyire nehéz, és hogy a főellenségnél meg eltőrt a mécses nálam. Nem is az a baj, hogy ennyire nehéz a Water Temple, hanem az, hogy mindezt egy hisztis kislányért tesszük! Nem volt valami kedves a Jabu Jabu's Bellyben, emlékezhetünk rá. -_-' De hogy Morphánál majd ne érzékenyüljek el, ezért a sarokbaszorítós módszert fogom alkalmazni!

Forest Temple

Hát akkor kezdődjön az igazi nagy kaland. A Forest Temple az első, amit meg kell csinálni. Vagyis hát nincs ez előírva, mivel nem lineáris a játékmenet, de én szeretek sorrendbe menni. Még tegnap átgázoltam a Moblinokon. Annyira nem volt azért könnyű, pláne az utolsónál szenvedtem, aki csapta a földet. De sikeresen bejutottam az első templomba. Marha jó hely, az ötletessége miatt szeretem elsősorban! Néha visszafele kell menni ahhoz, hogy előrébbjussunk. Meg az a nyakatekert út nagyon jó ötlet volt! Most képzeljétek milyen lehet a valóságban egy ilyen út, amelyik eltekerődik! Az volt nagyon durva, amikor van az a kis hely, amikor jön Wallmaster. Láttam, hogy van egy kulcscsal lezárt ajtót, amit egy kis rés határol, azt hittem, hogy ott majd jól nem tud magához venni a Wallmaster. Hát dehogynem! Úgy megijedtem, hogy nem igaz! Vissza az elejére… Még az a szerencse, hogy minden úgy maradt, ahogy otthagytam, mert azok a nagy kockák mozgatása eléggé időigényes feladat. De az egész összességében nagyon élvezetes volt! Az a zene! Már írtam róla korábban! Nagyon lejön a hangulata! Meg az is nagyon tetszett, hogy a szellemeket vissza kellett küldeni a helyére. Aztán a végén a fal mozgatása is nagyon jó dolog. És a Phantom Ganon, a főellenség. Az tök vicces, hogy festményről festményre ugrál. Kettő van, egy hamis meg egy igazi. A hamis az tiszta fekete. No most egyszer jól összetévesztettem őket, és tévedésből a hamisat nyilaztam meg, az igazi meg jól lebántott. Aztán amikor már elég nyilat kapott, leszállt a lóról, és jött a neheze. Amikor teniszezni kell vele. Elég nehéz volt eleinte kiszámítani, mert volt olyan, amikor nagyon későn juttattam vissza hozzá az energiagömbjét, és engem sebzett. Még jó, hogy hoztam magammal tündéreket. Háromból kettő rendre el is ment. De aztán felvettem a végére a ritmust, és végül én győztem, így Saria szabad lett. Holnap Epona kiszabadításán fogok ügyködni. Meg nem ártana még három szívdarab, mert most van 8, a Fire Temple-ben kapok ugye még egyet, az 9, és szeretnék a Water Temple-be 10 szívvel menni.

Vége a gyereknapnak!

Az Ocarina of Time-ban. Nagyon jó érzés N64-en játszani a játékot, hisz mégiscsak ez az eredeti kiadás. Most próbálom megvalósítani azt a célt, hogy minél kevesebbszer meghalni. Az első 2 Dungeonig sikerült is. De az első kettő amúgy is rém könnyű, az a célja, hogy bevezessen a játékba! De az Inside Jabu Jabu's Bellytől már féltem, mert emlékszem, mennyit szenvedtem vele, mire kitapasztaltam a dolgokat! És hát meg is haltam egyszer. De nem is teljesen az én hibámból. Az volt a helyzet, hogy annyira rossz már a szürke controllerem analóg karja, hogy Link nem tud elég gyorsan menni. Ez olyan komoly probléma nem volt eddig, de a 3. Dungeon mini-bossánál jelentkezett a probléma elég keményen. Aki ismeri a Big Octóval való harcot, az tudja, hogy iszonyatosan nagy precizitást igényel a mini-boss. Elég egy apró baki, és nagyon nehéz visszavenni a ritmust. Az a lényeg, hogy egy kis körteremben vagyunk, és ennek a közepén forog egy körplatform, szélén tüskékkel. És a Big Octo körülötte forog. No most, nekünk az a feladatunk, hogy a hátulját a bumeránggal megsebezzük. Hogyan érhetjük el ezt? Nos a titok nyitja a következő: Mi egy kicsivel gyorsabbak vagyunk Big Octónál, ezért nekünk kell üldözőbe venni őt, és amikor már eláég közel vagyunk hozzá, hogy Navi jelez, akkor elő kell venni a bumerángot, és a hátának hajítani, majd ha meg van sebezve, akkor meg kell kardozni. No már most a szürke controlleremmel nem tudtam lépést tartani, és Big Octo mindig megelőzött, ami az életembe került. Úgyhogy váltottam a fekete controlleremre. Ennek még viszonylag ép állapotban van az analóg karja, ezzel már ment. Aztán a főellenség, Barinade, nagyon izzasztó! Az az igazság, hogy a mai napig nem tudtam kilogikázni, hogy mikor sebződik meg, és mikor nem. Arra rájöttem, hogy ha körbe-körbe megyünk körülötte, akkor nem ér el az áramütése. De végülis nagy nehezen sikerült megölni! Na aztán nyomás az Idő Templomába, eljött az idő! Megvan a három spirituális kő, itt az idő a felnőtté válásra. Miután ez megtörtént, utána mindenképp a Kakariko Village-be javasolt menni, azon belül a temetőbe. Mert az eltelt 7 év alatt meghalt a sírásó Dampé. És ha bemegyünk a sírjába, akkor verseny elé állít minket, és a nyereményünk egy Hookshot lesz! Ugye ecsetelnem sem kell, hogy ez mennyire fontos? Aztán a szélmalom tetején meg lehet szerezni a negyedszívet! NEKEM NEM SIKERÜLT!!! T_T Félreugrottam! T_T Ha meg nem sikerült, akkor vissza a sírba, és végigmenni az utat. Hát köszönöm szépen, nem képek belőle -_-' Inkább otthagytam. Irány a Lost Woods, megtanulni a Minuet of Forest (ha valaki tud magyar megfelelőt a "Minuet" szóra, az közölje már velem, mert a szótár semmit nem adott ki) dalt, és irány az Forest Temple! Nagy buli lesz!