Hazautazás

Na most aztán kivonatoztam magam rendesen, visszatértem most Magyarországra. Sok cuccom maradt még Hollandiában. Egy részét DPD csomagküldő szolgálattal küldettem haza, ezek úton vannak. Nagyjából sikerült annyit hazaküldeni, hogy a többiről ránézésre azt gondoljam, hogy el tudom őket egyedül is vinni.

Aztán végül ennyi csomaggal jöttem haza.

Ezt mind egyedül. A két bőrönd nagyon nehéz volt… Sőt, minden nehéz volt. A vállamat és a hátamat egy darabig nem fogom terhelni, hogy regenerálódjanak. És még csak nem is ennyivel indultam el, hanem plusz egy csomaggal. Alphen aan den Rijn-ből Utrechtbe 0:39-kor indult az utolsó vonat, azt hittem, hogy ha 23:45 körül elindulok, akkor kényelmesen elérem, mivel számítottam arra, hogy lassan fogok ennyi csomaggal haladni. Átlagban 20-25 perc az út gyalog a vasútállomásig onnan, ahonnan laktam. De lett kb. 70 perc. Ugyanis annyira nem tudtam haladni, hogy úgy kellett csináljam, hogy a felét elvinni valameddig (kb. 50 métert haladtam), majd azt le, vissza a másik feléért és előre menni 100 métert, aztán vissza az elsőért, újabb kb. 100 méter. Tehát lényegében kétszer tettem meg a távot a volt albérlettől a vasútállomásig. Így a vonat természetesen nélkülem ment el. De nem votam elveszve, mert ment a 870-es busz a Schiphol repülőtérre és onnan ment vonat éjjel Utrechtbe. 1:18-kor indult a busz és rendben odaért a repülőtérre. Aztán, ahogy láttam, hogy mennyi helyet foglal az a rengeteg minden, amit magammal vittem és mennyit szenvedtem, mire odaértem a buszpályaudvarig (természetesen itt is a vasútállomás mellett van), úgy döntöttem, hogy megszabadulok néhány dologtól.

Mert már a buszról való leszállás is borzalmasan nehéz volt. Ennek jegyében lettem szegényebb egy nagy LIDL-ös táskával, benne a Philips monitorral, a Logitech billentyűzettel, valamint azokkal a kajákkal, amik még az albérletben maradtak (amiket megcsinálhattam volna itthon, tehát, nem az útra vettem). Az előbbi kettőt nagyon sajnálom, mivel nagyon jók voltak és hosszútávra vettem őket. De ott és akkor nem találtam mást, amivel könnyíthetnék a helyzetemen. Aztán persze itthon, amikor szétpakoltam, láttam olyan dolgokat, amiket kevésbé sajnáltam volna, de ahhoz nagyon szét kellett volna pakolni. Idő lett volna rá, hiszen 1:57-kor érkezett meg a busz a repülőtérre, a vonat meg 3:13-kor indult. Igazából nem stresszben voltam, de ez is egy olyan szélsőséges helyzet, amiben, ha ott és akkor jól döntöttem volna, akkor sokat menthettem volna a helyzeten. Ez hiányzik belőlem, ebben szeretnék fejlődni.

A vonat negyed órás késéssel érkezett meg, de az út rendben volt. 4:17-re érkezett meg Utrechtbe. Úgyhogy volt majdnem 2 órám a vonat indulásáig. Nagyon nem volt erőm bármit is csinálni, mert fáradt voltam, ugyanakkor aludni se mertem, nehogy elvigyenek valamit. A vonat 6:09-kor indult Eindhovenbe, ott 21 percem volt az átszállásra. Bár nagyon nem kellett átszállni, mert a vonat Venlóba ugyanarról a vágányról indult, ahol leszálltam.

Venlóban volt nagyon durva, mert eredetileg 7 perc lett volna az átszállás, de mivel 3 perc késéssel érkezett meg a vonat, ezért 4 perc alatt kellett eljutni a 3. vágányról az 1. vágányra. Az volt a szerencse, hogy volt lift. Mivel az nem kérdés Hollandiában, hogy működik-e a lift, ezért életet mentett. De igen messze volt a vonat a lifttől, ezért mindennel együtt rohanni kellett. Nagyon rossz volt az az érzés, hogy nincs pihenés, mert ha elmegy a vonat, akkor órákkal hosszabbodik meg az út. Mellettem egy ázsiai férfi is sietett a vonathoz. Nem vett el tőlem egy csomagot sem, hogy segítsen, de azt megtette, hogy a lépcsőn állva ott tartotta a vonatot, amíg oda nem érek. De ennyi cuccal rohanni a vonathoz, olyan volt, mintha valami hadseregben lennék kiképzésen. Borzalmas szenvedés árán meglett a vonat, de úgy kell elképzelni, hogy amint felszálltam, már jelzett is, hogy zárják az ajtót és indul a vonat.

Innen Düsseldorfba vezetett az út. Kicsit aggódtam, hogy fog-e késni, az elmúlt hónapok német tapasztalatai után, de ez nem történt meg. 15 perc volt Düsseldorfban az átszállás. Fővasútállomás lévén volt lift és a működése Németországban sem kérdés, ezért kényelmesen elértem a vonatot. 9:24-kor indult és ez már egyenesen ment Bécsig. 18:47-re érkezett meg. Jó dolog bő 9 órán át vonaton lenni. El tudom tölteni az időt, nekem nem probléma, ha sokat kell utazni. Tudtam egy kicsit aludni, úgyhogy egész jó állapotban érkeztem meg Bécsbe. Itt kellett bizalomjátékot játszani, mert rengetegen utaztak ezért kellett helyezkedni, illetve helyet a bőröndöknek csak tőlem távol tudtam találni, mivel útban nem lehettek. De mivel sokak bőröndje volt a tulajdonosától távol, ezért nem éreztem, hogy nagyon aggódnom kellene. Egyszer, kb. másfél óra múlva azért rájuk néztem és a helyükön voltak.

Bécsre már elfogyott a kajám, ezért bementem az Intersparba venni néhány dolgot. Itt már azért nem voltam annyira fáradt a rengeteg csomaggal, mert megnyugtatott, hogy egyrészt jó volt az út, másrészt mindjárt vége. De ha úgy vesszük, ekkor már 19 órája úton voltam. Az volt a szerencsém, hogy az itteni vonat Bukarestig ment, ezért azt gondoltam, hogy elmehetek ezzel egyenesen Szolnokig. Békéscsaba után vágányzár van, ezért terelőúton, Berettyóújfalu felé jár a vonat, egyébként ez az a DACIA nemzetközi gyorsvonat, mely eredetileg Bécstől Békéscsabán át megy Bukarestig. Nem egészen úgy volt, ahogy elgondoltam, mert egy magyar kocsiba szálltam be, melyet Budapesten lekapcsolnak, ezért amikor megérkezett 22:20-kor a vonat Keletibe, át kellett mennem egy hátsó, román kocsiba. Azzal mehettem el Szolnokig. Egy férfi volt a fülkében, aki szintén Békéscsabéig ment. Felajánlotta a segítségét, meg egész jókat beszélgettünk az úton, annak ellenére, hogy fáradt voltam.

A szolnoki átszállás mondjuk problémás volt, mert nem az eredetileg meghirdetett 1/b vágányra érkezett meg, hanem a 4. vágányra. Mivel a vonat Békéscsabára az 1/a-ról indult, ezért az eredeti terv szerint érkezett volna meg, nem kellett volna lépcsőzni. És hát a szolnoki vasútállomásnak nemcsak az az egyik nagy átka, hogy úgyszólván igencsak ráféne egy alapos felújítás, hanem, hogy hiányzik a felvonó is. De ez ott és akkor nem zavart, csak érjünk haza. Szolnok után már nem nagyon beszéltünk, mert annyira fáradt voltam, hogy csak bealudtam. Úgy kellett felkelteni, amint Békéscsabára értünk. Meg itt már ki lettem úgymond kompenzálva azzal, hogy az 1. vágányra érkezett meg a vonat (nem az eredetileg meghirdetett 4. vágányra), ezért egyből lehetett menni a taxihoz. Onnan meg már…

Jó volt, szerettem mindennel együtt. Most az a fontos, hogy lediplomázzak és küzdjek magamért. Utána meg megragadni a lehetőségeket. Az sokat segített rajtam, hogy elsirattam, elgyászoltam a veszteséget, ennek köszönhetően megkönnyebbültem és most már tudok előre nézni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem gondolok már vissza, de igyekszem ezt motivációként a javamra fordítani, hogy újra kint leszek Hollandiába. Folytatódni fog ez a történet.

De tényleg azt tudom mondani, hogy az utóbbi bő 2 hónapot nem lehetett már kibírni. Ki lehet próbálni, milyen az, amikor egy autistával élsz együtt, akinek teljesen saját életritmusa van, nem tudok tőle normálisan aludni éjszakánként (kevés volt a tényleg nyugodt éjszaka), ezzel együtt bejárni Hollandia egyik elit egyetemére, teljesíteni az ottani magas elvárásokat. És mivel Hollandiában nem olyan könnyű csak úgy költözni, ez az egész sok volt nekem.

Az igazság az, hogy nem az életritmusa zavart a legjobban, mert mindenki úgy él, ahogy akar (amíg nem zavarja a másikat vele…), hanem hogy soha nem láttam, hogy bármi produktívat csinált volna. Munkája nincs (ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, mert a kommunikáció is nehézkes vele… szó szerint lassabb a felfogása), de olyat se láttam, hogy olyat csinált volna, amitől több lett volna. Nem írt, nem rajzolt, nem barkácsolt, egyebek… Nem alkotott semmit. És mivel olyannak láttam őt, amilyennek gyűlölném magam, ezért nem tudtam tisztelni őt. Erre rájött az, hogy a lakás borzalmasan mocskos volt. Amíg ott voltam, a mosogatáson kívül semmi mást nem csinált. És nem azért, mert egy átlag emberhez képest igénytelenebb, hanem mert nincs “szeme” arra, hogy milyen körülmények között él. És még ott az a kutya is… Ezt csak azért írtam le, hogy láttassam, hogy is lehet még járni külföldön. Tényleg olyan volt az egész, hogy innen csak elmenni lehetett (mivel a problémák békés megbeszélése nem vezetett eredményre), de ha nincs más út, akkor csak így.

Gyakran eszembe jutott, amikor 2015-ben dolgoztam Békéscsabán az AUT-PONT alapítványnál, hogy ott miket láttam, illetve rendezvényeken is besegítettem. Jók ezek az érzékenyítő programok, meg tényleg szükség van arra, hogy minél többen tudják, hogy mi fán terem az autizmus, de a valóság az, hogy teljesen más a helyzet akkor, ha ennek a negatív velejárói közvetlenül érnek. Ami szintén baj, hogy már akkor megszólalt a vészcsengő bennem, amikor ismerkedés gyanánt még csak videochateltünk az elején. De akkor úgy voltam vele, hogy hát ne ítéljük el őt, hiszen ő is csak ember. De sajnos az ő esete csak megerősítette azt, hogy ha megszólal a vészcsengő, akkor azt komolyan kell vennem.

De ez már így alakult, a következő ennél csak jobb lehet.

Albérletkeresés másképp

A héten újabb tapasztalatokat szereztem arról, hogy mit is jelent az, hogy Hollandiában nehéz albérletet találni. Többen is javasolták ugyanis, hogy ha kisebb lakásba akarok menni nyáron, akkor jobban járok, ha azt ingatlanos által keresek, mert bár fizetni kell a közvetítésért, méghozzá százas nagyságrendben (Euróban természetesen). De az biztos, hogy legális, ügyvéd által hitelesített szerződést kötünk, bejelentenek, minden törvény szerint lesz, bármilyen kérdésem, problémám van, a rendelkezésemre állnak, így nem érhetnek meglepetések.

A tapasztalatok?

Alphen aan den Rijn

Három ingatlanosnál is voltam, a háromban volt összesen 1 kiadó kisebb lakás, de arra annyian jelentkeztek, hogy esélytelen, hogy az enyém legyen.

Leiden

Itt inkább olyan ingatlanosok vannak, akiknek a weboldalára kell regisztrálni és reagálni a kínálkozó albérletre, amelyik tetszik. Plusz egy, amelyik személyesen foglalkozik albérlet közvetítéssel, de nála 6-7 hónap várólista van, utána tudnak esetleg valamit tenni értem.

Tehát lesújtó a helyzet. Komolyan meglepődtem, amikor annál az ingatlanosnál voltam, mely a várólistát mondta. Vissza is kérdeztem, hogy 6-7 hónap? Jól értettem? Sajnos igen. Ez azt jelenti, hogy már most el kell kezdenem albérletet keresni, ha nyárra saját helyet akarok.

Nem is csak akarok, hanem szükséges is. Ez a hét ugyanis eléggé hektikus volt. Elmesélem, de nem azért, hogy "döbbenet, hogy mik nem történnek", hanem megírjam, mint plusz tapasztalat, hogy hogy lehet járni, még akkor is, ha minden törvényesnek tűnik.

Kiderült ugyanis, hogy egy olyan lakás szobáját bérelem, amit nem lenne szabad kiadni. Ez ugyanis egy szociális lakás, tehát az állam tulajdona, ami felett értelemszerűen a lakója nem rendelkezhet. A férfi eredetileg nem is akart szerződést kötni, de én mégis az orra alá nyomtam egy sablont, egyrészt azért, mert legyen ami védjen, ha baj van, másrészt, hogy be tudjam jelenteni magam. Itt volt a baj: Azáltal, hogy bejelentettem magam, az államnak tudomására jutott, hogy lakik itt még valaki, akinek nem lenne szabad. A férfi szemszögéből, akivel együtt lakok, persze nagy bajt csináltam, de pont én csináltam mindent törvényesen, mivel hosszútávon akarok itt maradni Hollandiában, ezért köteles vagyok bejelenteni magam. Ugyanis ha kiderül, hogy hosszútávon olyan helyen tartózkodok, ahol nem vagyok bejelentve, akkor megbüntethetnek engem és a hollandok nem viccelnek a büntetéssel. Azt meg én is csak a héten tudtam meg, hogy ez egy szociális lakás.

Végülis több napos huza-vona után végül oda jutottunk, hogy ugyan maradhatok, de ha találnék másik helyet, az nagyon jó lenne. De ha befejezem az egyetemet, akkor mindenképp mennem kell. Tehát ezért is kell már most keresnem albérletet, és így sem biztos, hogy találok valamit júniusig.

Korrekt volt a férfi, hogy nem dobott csak úgy ki, de azért azt gondolom, hogy ezt a szerződésnek is köszönhetem. Így véd engem, nem lehet csak úgy kidobni az utcára.

Szoba egy studentenhuisban

Hollandiában a kollégium némileg mást jelent, mint Magyarországon. Itt ténylegesen “diákszálló” jelentéssel bír, ahol egyágyas szobák vannak. A szobák mellett egy nappali van, mely megtöbb esetben közösségi térként szolgál. Nemcsak együtt folytattunk ott közösségi életet, hanem az is megesett, hogy valaki áthívta a barátait és egy néhány órára lefoglalták egy délutánra, estére. Kétszer fordult elő az, hogy egy ilyen összejövetel túl sokáig tartott, melynek én voltam a kárvallottja, mivel az én szobám van a nappali mellett. Bár a falak elég jól vannak szigetelve, néhány hang azért áthallatszott, ami miatt nem tudtam aludni, ezért megkértem a többieket, hogy éjfél után legyen csend. Ezt szerencsére tiszteletben tartották.

Egyébként meg egész jól néz ki a konyha is, a WC, fürdőszoba is. Több WC és fürdőszoba is van, így egyszer sem volt példa arra, hogy valakire várni kellett. Az én szobám egyébként elnyerte mindenki tetszését, aki bejött ide. Irigyek voltak arra, hogy mennyire újszerű, milyen jól be van bútorozva és mennyire nagy. Konkrétan az én szobám a legnagyobb. Szemmértékre kb. 17 m2. És azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok vele. Jól érzem magam itt és tényleg jól néz ki.

Itt nekem minden megvolt, amire szükségem volt. A folyosóban nincs semmi különös, inkább a lépcsőházat mutatnám be jobban. A lépcsőház minden emeletének mind a négy oldalán van egy-egy ajtó, mely a folyosókhoz vezet. Ezekben változó mennyiségű szoba van, a szerencsésebbek 6-7 szobás folyosón laknak (mármint annak egy szobájában), én pont azon az oldalon voltam, ahol a legtöbb szoba (12) volt, így mi voltunk a legtöbben. Ennek fényében érdekes, hogy a folyosón relatíve csend van. Ritka volt a hangoskodás, azzal meg együtt lehet élni.

A lépcső mellett természetesen lift is van. Mert bár a lépcsőház öt emeletes, de a költözést jelentősen megkönnyíti egy felvonó. De én a testmozgás jegyében mindig lépcsőztem. 3. emeleten volt a szobám, igazán semmiség volt és úgy vagyok vele, hogy amíg van fizikai erőm, addig használjam is ki. A földszint a más padlózattal érdekes.

Kint a lépcsőház előtti tér is rendben van. Több nagyobb bicikitároló is van, illetve a szemétnek is bőven van hely. Nagyobb tér inkább a két épület között volt. Ezt most nem láttam használva, de állítólag nyáron sokat vannak kint a fiatalok és főleg sokáig, ami többek között a késői napnyugtának is köszönhető. Mert ha Hollandiában 22 órakor van napnyugta, akkor csak 23 órára sötétedik be teljesen.

Az ott a háttérben a nagyon magas épület szintén egy studentenhuis. Van itt Wageningenben több 10+ emeletes diákszálló is, mivel ennek a városnak is van egyeteme, melynek több campusa is van egymáshoz közel. Többször bicikliztem el mellette, konkrétan olyan, mint egy különálló falu. Van ott több bolt, étterem, külön busz is jár ott. És mivel nagyon kevesen vannak idevalósiak, el kell szállásolni a rengeteg diákot. De mint látható, ez meg is van. Ilyen az, amikor egy ország pénzt invesztál az oktatásba.

Sikeres albérletkeresés

Néhány viszontagságos hét után sikerült Hollandiában albérletet találni. Alphen aan den Rijn-ben fogok lakni, onnan negyed óra lesz az út Leidenbe. Nagyon tetszik a hely, úgyhogy az előzetes várakozások mindenképp pozitívak.

Ugyanakkor csak megerősíteni tudom, hogy nagyon nehéz albérletet találni Hollandiában. Azért, mert néhány hét alatt sikerült, az nem azt jelenti, hogy sétagalopp volt. Rengeteg üzengetés, hiábavaló levelezgetés van a hátam mögött. Ráadásul hiába néztem az albérleteket, több akadályba is ütköztem:

• Nem felelek meg a kritériumoknak. Elég csak arra gondolni, hogy nőt keresnek (mert az itt is jellemző), de az életkori korlát is akadályozó tényező.
• Időszakosan adják ki a szobát. Több az olyan albérlet, amit csak max. 3 hónapra adnak ki, mert a tulaj, vagy aki abban a szobában lakik, elutazik hosszabb időre és arra az időre adja ki a szobát, amíg vissza nem tér.
• Bulizós képek. Ez a legfurcsább, bár ha belegondolok, logikus. Leiden diákváros és sok kiadó szobát úgy hirdetnek meg, hogy Studentenhuis-ba keresnek lakót. Ezekben a hirdetésekben az a furcsa, hogy a képeken nem a szoba látszik, hanem a többi lakó, és hogy milyen közösségi élet megy náluk. Én meg, aki a csendet és nyugalmat preferálja, az nem fog ilyen helyre menni.

Úgyhogy nem könnyű. Ráadásul a vizsgákra is készülni kellett, beadandót kellett írni, ráadásul a hó közepén beteg is voltam (láz, fej- és torokfájás, fájt felkelni az ágyból), ez is hátráltatott. Meg az is gyakori, hogy üzenetekre csak napok múlva válaszolnak és akkor már csak azt kapom, hogy bocsi, már ki van adva.

Ez a túlkereslet generál egy olyan helyzetet, hogy a kiadót nem érdekli a bérlő helyzete. Aki kapja, marja. Ennek egyik legfájdalmasabb megélése akkor volt, amikor múlt szerdán elmentem Leidenbe megnézni egy kiadó szobát, de nem tudtam, mert kiderült, hogy két utca is van ugyanazzal a névvel… A Google Maps meg persze a rosszra irányított. Nem értem oda a megbeszélt időpontra, 9 órára, felhívtam az ingatlanost (mert közvetítő hirdette a szobát), aki már csak annyit tudott mondani, hogy már nincs ott az ingatlanos és nincs másik időpont. Sajnáljuk, de ez elúszott! Rendkívül csalódott voltam, de azt is tudtam, hogy hiába magyarázom neki, hogy én akkor feleslegesen utaztam, ez nekem pénzbe és fáradtságba került, nem fogja érdekelni. És megteheti, hogy ne érdekelje, mert pár percre rá megtalálja a potenciális bérlőt.

Igazából nem is azt tartom problémának, hogy nehéz Hollandiában albérletet találni, hanem hogy nincs egy olyan trükk, amivel gyorsabban, nagyobb eséllyel lehet szobát találni. Kérdeztem több embert is: magyart, aki Hollandiában él vagy élt, hollandokat, senki, semmi érdemlegeset nem tudott mondani. Én csak annyit csináltam, hogy a Kamernettől kértem E-mailt az aktuálisan Leidenben vagy Alphen aan den Rijn-ben kiadó lakásokról, szobákról. Ezeket mindig megnéztem és amelyik szimpatikus volt, annak írtam.

Így jött össze a mostani is. Egy férfi lakik egy kis lakásban (2 szobás) és a kisebbik szobába keresett bérlőt. Azonnal válaszolt Kamerneten, átirányított Messengerre, itt megbeszéltük az alapokat, majd tartott annyira szimpatikusnak, hogy aztán videochateltünk. Körbemutatta a lakást, tetszett, mondta, hogy én vagyok az első komoly jelentkező, ezért nekem fog először visszaszólni. Másnap, (kb. 2 órája) szólt, hogy nekem adná ki. Öröm és boldogság, végül jól sült el a történet, de én sem tudok semmi biztosat mondani. Ez teljesen véletlen jött össze. Semmilyen trükköt nem alkalmaztam. Csak azt, hogy kértem E-mailt és az abban segít, hogy elsők között jelentkezhessek, de mint látható, ez se tutibiztos módszer. Nincs ilyen. Kitartósan keresni, írni és bízni a jószerencsében. Ez a legtöbb, amit én is tudok mondani.

Miből lesz a cserebogár

Nagyon rég nem éreztem, hogy ennyire sínen vagyok, minden nagyon jól alakul. Még szerdán voltam a WirralMet iskola Birkenhead-i épületében érdeklődni angol nyelvtanfolyam iránt, és konkrétan utolsó pillanatban jelentkeztem, ugyanis másnap volt a szintfelmérő. Erre természetesen el is mentem. Maguk a feladatok annyira nem, de a rendszer nagyon emlékeztetett a TELC-es nyelvvizsgára. Azt hallottam egyébként, hogy külföldön nagyra becsülik a TELC rendszerét, mert ha jól tudom a feladatokat az adott anyaországban állítják össze, és ott is javítják. Teszt volt döntő többségében, meg szövegbe kellett behelyettesíteni a megfelelő szót, valamint levelet kellett írni egy külföldi ismerősnek, aki jelezte, hogy ellátogatna a szülőországunkba, és lássam el tanácsokkal. Igyekeztem választékosan fogalmazni, azért ha megerőltetem magam, akkor megy. Ott azonnal kiértékelték a tesztet, kicsit olyannak tűnt, mintha kutyafuttában cselekedtek volna. 37 pontot értem el az 50-ből, ezzel a jobbik csoportba kerültem. Level 1 és level 2 van, és nekem a kettes jutott. Azt mondom, hogy nem olyan rossz, kezdetnek megfelel, de ha tényleg az lesz, hogy végleg itt maradok, akkor minden helyzetben kiválóan kell beszélni angolul, és akkor bizony a végére nem 50 pont kell, hanem legalább 60 az 50-ből. És most erre iszonyú lelkesedést érzek. Szeptember 8-án kezdődik a tanfolyam, egy héten háromszor kell menni hétfőtől szerdáig 9 és 12 óra között. Összesen egy éves lesz. A teszten persze mindenféle nemzetiség megfordult, az egész világ három kis teremben.

Amúgy a teszten pont azok nem mentek, amiket már nem nagyon tanultam. Mert talán kiírtam ide korábban, de én angolt össze-vissza tanultam, mivel általános iskolában és gimnáziumban németet tanultam, valamint középiskolában az olasz volt a második nyelvem. Az olasz nyelv iránti érdeklődés még a Játék Határok Nélkül egyik "maradványa", ugyanis, ahogy írtam, az olaszok voltak a magyarok mellett, akiknek nagyon szurkoltam, és mivel láttam, hogy van lehetőség a nyelvük megtanulására, ezért mellette döntöttem. De ne tettem volna... Tényleg nagyon sok múlik a tanáron, a végén már csak a túlélésre játszottam. Tehát, angolul először magántanárnál tanultam 1997-1999 között, majd ahogy elment a kezdeti nagy lelkesedés, úgy maradt abba. Ezek után dalszövegekből, innen-onnan lestem el szavakat, kifejezési formákat. Majd tanárnál ismét 2006-tól kezdtem el tanulni, miután leérettségiztem, és képzésekre jártam. Ez elment 2010-ig. Igazából sok haszna volt, mert sok mindent megtanultam, de mivel haladó csoportba kerültem, ezért egy árok képződött. Mert ugye tanulgattam én a két időintervallum között is, de nem a nyelvtant. Például az alap igeidőket ismerem, de hogy a különböző múlt és jövő időket mikor használjuk, azt már nem. Remélem majd erre is sor fog kerülni. Meg sokszor keverem a szavakat angolul, elsősorban a hasonló kiejtésűeket. Például előfordul, hogy a drága szó helyett tapasztalatot mondok (expensive - experience). Vagy keverem azokat az igeidőket is, amiket tudok. Múltban megtörtént eseményekről jövő időben beszélek. Ezek csak úgy jönnek, gondolkodás nélkül, és ez néha kavarodást eredményez.

Elkezdtem komolyabban nézni az albérleteket. Több eshetőségre is felkészülök, de az biztos, hogy ha tényleg fizetnek nekem egy egyszobás stúdiólakást is, akkor nem lesz nekem rossz sorom. Sok felújított, vagy új építésű házat adnak ki, mely a képek alapján igazán szépnek tűnik. Csak annyi, hogy berendezetlen. De mondta nővérem, hogy nem baj, mert tudnak bútort, ágyat adni és hogy ne lelkesedjek arról, hogy adományboltokban milyen olcsón lehet hozzájutni, mert akkor már kezdem azt érezni, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Valószínűleg a jövő héten tudok költözni, de ezt még meg kell beszélni.

És most, hogy úgy néz ki, hogy maradok, vásároltam néhány olyan dolgot, amiket már akkor vettem volna, ha biztosra kiderül, hogy nem megyek haza. A DVD és egyéb kínálatot mindig is kerültem, hogy ha hazamegyek akkor ne legyen gond a hazaszállítással. Azt hiszem egy második nagy Harry Potter korszak veszi kezdetét, az összes DVD első kiadását be akarom szerezni, valamint a könyveket is, hogy ne csak érdekes történetet olvassak, hanem fejlesszem az angol tudásomat. Az első két filmet megnéztem, és mivel tartani akarom a sorrendet, ezért a hatodikkal várni fogok. Mint ahogy a könyvből is először az elsőt akarom elolvasni. Azt meg nem is figyeltem, hogy az első DVD felső részéről hiányzik a sárga csík, ami ott van a második DVD-nél, és most már tudom, hogy mit jelent: 4:3-as képarányú, és nem 16:9-es. Hiba volt ezt nem figyelni, de ezért nem viszem vissza, mert annyira olcsó a DVD, hogy érték tekintetében nem játszik már szerepet. £1.99 volt egy HP, és azért vettem hármat, mert együtt £5 voltak. A Gyűrűk urát is azért vettem meg, mert érdekel. Tudtam, hogy mekkora kultusznak örvendett már annak idején, de mivel az első filmet nem láttam, csak a másodikat a moziban, ezért az egész nem állt össze egy egésszé, így kevés dolog maradt meg bennem. Szinte már megaláztatás, hogy £1-ről 75p-re értékelték le, pedig eredeti első kiadás a belső papírja is benne van. Nem hiszem el, hogy ennyire nincs értéke a DVD-nek, pedig annak idején mekkora lendülettel indult. Biztos voltak ezek a maguk idejében 15-20 fontok. Mindegy, csak én járok jól, mert igen jutányos áron be tudom szerezni azokat, amik érdekelnek.

Üdítők tekintetében ez a nagy kedvenc:

Az összes fajta kóla közül ennek van a legjobb íze, és hogy koffeinmentes, az talán kicsit egészségesebbé teszi.

Itthon van minden

Az éjszaka folyamán hazacuccoltunk mindent Békéscsabára. Hát, nem volt egy semmi munka, egyvalamire már most megesküszöm: Ha visszamegyek Pestre, akkor legfeljebb két utazótáskányi cuccot viszek magammal! Nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is megterhelő. Rengeteg minden volt, de mivel ismerős által volt a szállító, ezért viszonylag olcsón vállalta, és rendkívül segítőkész volt, még itt Békéscsabán is, amikor pakoltunk ki a tárolóban, akkor is segített mindent úgy elrendezni, hogy a lehető legkevesebb helyet foglalja a rengeteg cucc.

Tegnapelőtt délután vitt ki Pestre, majd tegnap kicsit késve érkezett meg, olyan 20 óra fele, és mivel bagszihoz is kerültek cuccok, ezért jóformán éjfél lett, mire MINDEN össze lett pakolva, és el tudtunk indulni. Kecskeméten megálltunk, és hajnali 4 óra lett, mire Békéscsabára értünk. 5 óra lett, mire végeztünk mindennel.

Eddig 5 helyen voltam albérletben, ahány hely, annyiféle tapasztalat:

1. 2010. június 23. - 2010. szeptember 5.
   XVII. kerület, Felsőbánya utca
   Szinte már retro feeling. :D Nem volt rossz hely, bár az biztos, hogy egy kicsit elhamarkodottan választottam ezt. Aznap jöttem fel, és ahogy szétnéztem, akkor ezt találtam a legalkalmasabbnak. Nagyon kint van a külvárosban, Rákoshegy vasútállomás mellett. Ugyan a 98-as busz elvisz Kőbánya-Kispestre, de kb. 30 perc volt, és ha onnan mondjuk még a Nyugatiba akarnék eljutni, legalább 1 órával előtte kellett elindulni. A főbérlő eléggé zsémbes volt, alapból normális, ha valami jó történt, akkor örült, de például, amikor elmentem onnan, nagyon ideges volt. Mert csak 2 hónapig voltam ott, és olyan problémás kiadni a házrészt. Sajnos ez van, ez már nem az én dolgom.
2. 2010. szeptember 5. - 2011. március 26.
   XIII. kerület, Faludi utca
   Azért költöztem el onnan, mert Mystra jelentkezett, hogy Pestre jön egyetemre, és egyszer így tök spontán felmerült a költözés, és megvalósult. Egy 35 m2-es másfél szobás panelban laktunk, én voltam a kis szobában. Imádtam itt lakni, ezt a házat szerettem a legjobban. Úgy az egész jó hangulatú volt, és a téli fűtés maga volt a mennyország. Középen volt az emeleten, körbe volt fűtve, így nekünk egyáltalán nem kellett fűteni, így télen jó gázszámla volt. A főbérlőt nagyon szerettem, jókat beszélgettünk. Sajnos nem megegyezés miatt költöztünk szét.
3. 2011. március 26. - 2012. május 26.
   XIX. kerület, Kisfaludy utca
   Hát, érdekes egy hely volt, mégis itt voltam a legtovább, azért, mert szerettem Kispesten lakni. Egy fiatal pár lakott a nagy szobában, én a kicsibe költöztem be. Érdekes pár volt, hogy mennyire voltak hitelesek, arra talán elég lesz annyit mondani, hogy nekem kb. 1 hónap múlva esett le, hogy talán van köztük valami. De utána is többször vakartam a fejem, én nem ilyen párkapcsolatot képzelek el magamnak. Mindegy, ez már az ő dolguk. Sajnos eléggé szűk látókörűek voltak, így nem mindig tudtam megegyezni velük. A helyet szinte soha nem éreztem otthonosnak, mindig olyan feszült volt a légkör. Ezért is örültem zsida jelentkezésének.
4. 2012. május 26. - 2012. augusztus 10.
   XIII. kerület, Madarász Viktor utca
   Felújítás közben vettük bérbe ezt a házat, voltak ígéretek, hogy lesznek munkálatok, de ezek sorra elmaradtak, és megelégeltem ezt. A másik meg az, hogy a főbérlő sem volt tiszta számomra. Bár nem veszekedtünk, de nem tudtunk olyan kopromisszumot kötni, ami mindkettőnknek jó lett volna. Annak viszont nagyon örülök, hogy zsidával bár többször vitáztunk, de mindig meg tudtunk beszélni, és végül békében költöztünk szét.
5. 2012. augusztus 10. - 2012. december 19.
   XIX. kerület, Ady Endre út
   Jóformán a ház előtt állt meg a 42-es villamos. Nyáron nagyon jó volt abban a házban lakni, de most télen... szinte választani kellett, hogy vagy spórolok a gázzal, vagy nem nedvesedik át a fal. Most így utólag beismerem, hogy kicsit felelőtlen döntés volt saját albérletbe menni, jobb lett volna most is szobába menni, mert akkor valószínűleg nem kellene most elköltözni. A főbérlő meg a saját "rendességét" a kaució miatti elszámolások után sajnos egy kicsit megcáfolta.

De ez már így alakult. Mindent megteszek annak érdekében, hogy januárban minél előbb visszamehessek, és lehetőleg hamar találjak munkát.

Nagy utazás

Lehetne ezt jövő szombaton mondani, de ma sem volt semmi eljönni Békéscsabára, elég sok cuccom volt. A végére már kezdett fájni a karom. A helyzet a következő: Felmondtuk ezt az albérletet. Semmi baj nem volt a főbérlővel, sőt! Bár mindenki ilyen normális lenne 86-87 éves korára, igen jó véleményem lenne az idős emberekről. Bármit meg lehetett beszélni vele az albérlet kapcsán, nyitott volt a kommunikációra, ám a probléma az, hogy ott csak nyáron jó lakni, de akkor nagyon. De most télen... Egyrészt, ha jól tudom, drága a konvektoros fűtés, másrészt meg nem lehetett szellőztetni a fürdőszobában, és a konyhában, mert nagyon bejött a hideg, így meg penészedik az a két helység. A konyhában meg már annyira ellepte a sarkokat a penész, hogy szinte már díszítették a falat. Én tudom, hogy az azért van, mert nem szellőztettem, de ha meg kinyitom az ablakot, akkor meg a konvetort kell a hetesig feltekerni, aztán meg lehet fizetni a gázszámlát. Így is igyekeztem spórolni a gázzal, bár ez a hét nagyon hideg volt. November 7-e óta máig írtam minden nap a gázóra állást, az elején, amikor csak az őrláng ment, akkor ilyen 0,7 m3 gáz fogyott, de az utóbbi napokban 3-4 m3 ment el egy nap, és a számla alapján kb. 100 forint egy m3 gáz, így egy fagyos januári hónapra akár 10.000 forintos gázszámla jönne ki, és csak egy 20 m2-es kis lakást fűtök.

Alapból szeretem az ilyen kis házakat, nagyon kellemes hangulatuk van, és érdekes, hogy többen is jöttek hozzám, mindenki mondta, hogy szívesen lakna itt. Ez részben Kispest érdeme. Én is szeretek itt lakni, mert olyan kellemes a légköre, mert már nem annyira a belváros, de a Határ útnak köszönhetően könnyű elérni a belvárost. Vagy a hármas metró által, vagy a 99-es busz által a Blaha Lujza térre lehet eljutni. Bár a 99-es busz azon kevés BKV járatok közé tartozik, melyről azt mondom, hogy csak végső esetben, mert átmegy a VIII. kerület problémás helyein.

A házat egyébként nem csak a fűtés miatt mondtuk fel, hanem mert amíg nincs biztos munkám, addig nem tudunk önálló albérletet vállalni. Nem sok a 30.000 forint érte havonta, de ha szobába megyek januárban, azt sokkal könnyebben tudjuk fenntartani. Úgyhogy januárban ez lesz a felállás, ha visszatérek. És akár panel is lehet. Most, hogy itt vagyok anyámnál, ez a meleg nagyon kellemes, ami itt van. :) És ami meglepett: Pesten alig volt hó, míg itt Békéscsabán legalább 10 cm-es hótakaró van.

Nyilván nem hoztam magammal az összes cuccot, a költöztetés kicsit problémás lesz. Azért akarunk mindent hazahozni, mert ha januárban olyan szobát bérlek ki, mely berendezett, akkor mit kezdek a dolgaimmal? Azok itt lesznek a tárolóban. Gondolkodtam azon is, hogy ott hagyom az albérletben a cuccaimat, de a ház eladásra került, és ha pont sikerül addig eladni, amíg én itt, vagy Angliában vagyok? O_O Az egy vicces szituáció lenne, hiszen a ködös albionból nehezen tudnék azonnal hazarepüni, mondtam is Pista bácsinak, hogy Angliában leszek az ünnepek alatt. Egyébként, mint albérlet kifejezetten jó az a ház, de ha valaki megveszi magának, az számítson arra, hogy alaposan fel kell újítani. Mert bár szigetelve van, és elég jók a berendezések (úgy tudom, hogy ott hagyja, ő már nem akar visszatérni oda többet), de például a szoba padlóját én kicseréltetném, az ajtók nagyon régiek, a fürdőszobát jó lenne megfiatalítani.

Real Starter

Na, hát akkor üdv újra Kispesten. ^^ Péntek este költöztem át. Szerencsére nem kellett költöztetőcéget hívni, a főbérlő egyik ismerőse ajánlotta fel a segítségét. Egyébként a főbérlő egy 86 éves idős bácsi, de teljesen tiszta agyilag, és fizikailag is. Amikor leszállt a villamosról, szinte átfutott a zebrán. És vígkedélyű, mondtam is magamban, hogy én is ilyen akarok lenni idős koromra. Kellemes lakás, egyedüli embernek nagyon jó. Innen már TÉNYLEG saját lakásba szeretnék menni, ennek záloga az alacsony rezsiköltség.

Két hiányosság van, ami nekem sincs, az ágy, és a mosógép. Mosógépet használtan meglepően olcsón be lehet már szerezni a vateráról, akár 20.000 forintért, de az majd későbbi történet lesz. Az ágy mostani, viszont kicsit csúnya. Szétnéztem a JYSK weboldalán, hogy milyen matracot lehet kapni, a legolcsóbb 9.000 forint, mondtam is magamban, hogy príma, ezt megveszem magamnak. Pénteken bementem, és az egyik eladó srác magyarázott nekem. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy simán megveszem, üres kézzel távoztam. Ugyanis nagyon le akart beszélni a matracról. Először azt mondta róla, hogy az gyerekmatrac, csak 30 kg-ig terhelhető. Már itt sántított a dolog, mert akkor miért lenne 90×200 cm? Nem is hallottam ilyenről, hogy gyerekmatrac... Aztán mondtam neki, hogy csak egy darabig szeretném a földön használni, erre megállított, és azt mondta, hogy "földi" használatra alkalmatlan, mert az alsó része nem szellőzik. Ezt még el is hittem neki, mondtam is, hogy akkor majd napközben felállítom. Aztán folytattam, hogy majd később, ha majd több pénz lesz, szeretnék venni ágyrácsot, meg ágykeretet. Erre mondja, hogy az a matrac alkalmatlan arra, hogy ágyrácsra, ágykeretre tegyük, helyette mutatott egy 15.000 forintos matracot, mondván, hogy ez talán alkalmasabb. Végül abban maradtunk, hogy "alszok" rá egyet, és majd visszajövök. Rossz érzéssel mentem ki, és mivel ágy terén laikus vagyok, ezért fenntartottam a lehetőséget, hogy igaza van, bár inkább az volt erősebb bennem, amikor eszembe jutott, hogy Kereskedelmi Technikusi tanulmányaim alatt mondták a tanárok egy pár trükköt, hogy csalogassák be az embert egy-egy akció, vagy legolcsóbb termék keretén belül. Csak ott csúszott hiba a gépezetben, hogy hiába tukmálta volna rám a drágábbat, ha csak egy tízezressel mentem be. Most elvesztettek egy vásárlót, de ha folytatják a játszadozást, akkor végleg. De már akkor elgondolkodtam, amikor beszélt, hogy lehet, hogy valaki jól tud beszélni, de ha nem érzem mögötte a hitelességet, nem sokat ér vele. Ez volt az, ami miatt azt éreztem, hogy trükközött. Ugyanakkor meg nem volt B tervem, ezért akkor perpillanat azt tartottam a legjobb döntésnek, hogy otthagyom őt. Viszont aludni meg csak kényelmetlen a földön. Úgyhogy elmentem a KÖKI Terminál Tescóba, és ott vettem felfújható matracot, és elektromos pumpát. Azt nem tudom, hogy mennyire tartós megoldás, de hogy most jó, abban biztos vagyok. Alig 2 perc alatt felfújja, és jót lehet aludni rajta, bár egy kicsit kellemetlen, hogy besüpped, de azt meg lehet szokni. Valahol ügyes trükk az, hogy rávesszük a vevőt, hogy vegye meg a drágábbat, de nem jön be annál, aki pontos összeggel érkezik. De azt be kell ismerjem, hogy ha lett volna 15.000 forintom, akkor megvettem volna azt, és boldog lennék, hogy eggyel jobb ágyam van.

És remélem, hogy lehet internet is. Megnéztem a DIGI TV honlapján, és az online megrendelésnél nem találtam meg Budapest XIX. kerületét, úgyhogy holnap bemegyek, és megnézem, hogy mi a helyzet. Nem kifizetődő a mobilinternet, azt nem napi használatra találták ki. Ha meg lehet csinálni, akkor mindent megteszek annak érdekében, hogy a legtovább maradjak itt. Nagy segítség, hogy zsida hozott a munkahelyéről kartonokat, így már lényegesen könnyebb volt a pakolászás, költözés, bár valószínűleg jobban el kéne osztanom a súlyokat, mert a ruhás doboz könnyű volt, de amibe könyveket, újságokat tettem, az lehetett vagy 25-30 kg, és mivel nem vagyok valami erős, ezért nagyon megterhelt. Az út kissé hosszú volt, amikor ideértünk, még meg kellett csinálni 1-2 dolgot, ugyanis az előző albérlők elvileg nagyon igénytelen állapotban hagyták itt a házat. Ha ez igaz, akkor a szomszéd, akire rábízta a főbérlő a házat, nagyon szépen megcsinálta. Valószínűleg nemrég lett kifestve, penésznek semmi nyoma, és aminek nagyon örültem, hogy körbe van szigetelve a ház. Remélhetőleg ez télre kedvezőbb fűtésszámlát eredményez. Egyébként is elég 18°C télen a szobában. A hűtő, a tűzhely újabb, a mikrosütő pedig saját. Az előző lakók itthagytak két szekrényt, ami nagyon jól jön ruhásszekrénynek, és egyéb dolgok tárolására. Viszont péntek este volt egy kicsi rossz érzésem az egész kapcsán, mert olyan öregesnek tűnt az egész ház, de egy fél óra múlva gondolatban pofon vágtam magam; hát pont én vagyok az, aki a pozitív gondolkodásról beszél másokról, és magamon nem alkalmazom? Azonnal megváltozott a gondolkodásom, amikor eszembe jutott, hogy a lehető legtöbbet kell kihozni ebből a házból. És nem volt utána nehéz. Csak rendetlenség volt még, és emiatt még nem éreztem otthonosnak, de most már 90%-ban kész vagyok, már másképp néz ki, és sokkal jobban érzem magam. Én most is azt mondom, hogy ha nem lesz lehetőségünk arra, hogy egy újépítésű házba / lakásba költözzek (max. 35-40 m2-es), akkor egy ilyen sorház áll nálam a 2. helyen, és nagyszerű kompomisszumos megoldás lenne.

Tegnap még visszamentem az előző albérletbe, mert ottmaradt néhány dolog. Összepakoltunk, zsida segített elhozni őket. Útközben beestünk az Ecseri úti Burger Kingbe, majd eljöttünk hozzám. Tetszett neki a ház, ahol vagyok, mivel falusi, egyébként is szereti a kertes házakat, még azokat is, melyeknek csak kis kertrészük van. Nézett magának egy pár albérletet, felírt egy pár lehetőséget, kipakoltunk, és elmentünk a KÖKI terminálba faragasztóért, és egy pár dologért. Érdekes, de amikor vettem az íróasztalt, akkor volt a csomagban valami fehér máz, de el nem tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Csak akkor esett le, hogy az faragasztó, amikor már régen kidobtam, és bár egyben volt az asztal, amikor felemeltem, elemeire esett szét, ahogy most is, így össze kellett ragasztani. Jót vettünk, pár perc alatt megkötött. Olyan 19 óra fele elmentünk Kőbánya-Kispesttől a 85-ös busszal egészen az Árkádig. De előtte még megnéztem egy házat a kerületben, ugyanis emlékeztem arra, hogy volt egy kiadó kis sorház, majdnem ugyanilyen, mint ez. Ez még akkor volt, amikor Pestre költöztem, és ez tetszett, ki is vettem volna, de a költözésem előtt egy nappal, amikor rátelefonáltam, hogy aktuális-e még, már kiadta. És kíváncsi voltam, hogy mi a helyzet vele. Azt néztem később is, hogy el is adja, nemcsak bérletbe akarja adni, de meglepett, hogy a mai napig eladó. 2 éve hirdeti, és a mai napig nem sikerült eladni? Én azt tudom, hogy a lakáspiac soha nem látott mélyponton van, de pont azt hallottam, hogy inkább a kisebb garzonokra van kereslet, de valamiért ez még mindig eladó. Lehet, hogy nem is él már a telefonszám, a nő, meg aki kiadta, már rég nem járt arra. Mondjuk erről a lakáspiac mélypontjáról röviden annyi a véleményem, hogy válság előtt pont azért lendült fel annyira, mert a bankok jóval több embernek adtak hitelt, mint ahányan egyébként hitelképesek lennének, és utána bejött a gazdasági világválság, ráfáztak erre a bankok, és most már nagyon meggondolják, hogy kinek adnak hitelt, és így már nagyon kevés ember tud lakást venni. Visszatérve a történésekre, elmentünk az Árkádba, én a Media Marktban megvettem magamnak a Garfield DVD-t (a filmet. Nem egy nagy szám, de azért nézhető. Megelőlegezte Jon és Liz kapcsolatát. :D), majd a KFC-ben vacsoráztunk. 1.800 forintért kicsit drága az a Deluxe divatnevű menü, amiben volt 5 Strips, vagy mi a fene (egész finom volt! :o) 3 Hot Wings, és egy nagy adag krumpli, valamint újratölthető üdítő. Érdekes a KFC-nél ez az újratölthető üdítő dolog, többször elgondolkodtam azon, hogy mivel kívül van az automata, és ahogy elnéztem, nagyon nem figyelik, vajon milyen lenne, ha valaki egy pohárral odamenne, és csak úgy tölt magának. Persze, ezt senki nem kísérletezze ki. ^^' Miután ettünk, a 3-as villamossal elmentünk az Ecseri útig. Tervben volt, hogy ott beszélgetünk, mint mindig, amikor bagszinál voltunk hármasban, és hazajövet az Ecseri úttól, mielőtt mentünk a metróval az egyik irányba, a másik a másik irányba, mindig beszélgettünk, de vagy fél órát. Most ez "meghiúsult", mert zsida épp összefutott az egyik volt osztálytársnőjével (és az ő barátjával), és majdnem egy órán keresztül nosztolgiáztak. Jó volt hallgatni őket, de aztán olyannyira elkanyarodott a téma, hogy már mind a négyen együtt beszélgettünk, jó fejek voltak. Aztán mentünk is haza.

Jó nap volt, és nagyon remélem, hogy a lehető leghamarabb meg tudom alapozni azt, hogy a tartósan itt maradjak, és innen már saját lakásba menjek. Az alapkő legyen az Okui Masami: Real Starter videoklip:

Yume no Olympia

Rég írtam, így hát úgy döntöttem, hogy egy kicsit itt is jelentkezem. Tegnap fogyott el a mobilinternetem, úgyhogy megint bevásárlóközpontokba vagyok száműzve, ha netezni akarok. Többet nem akarok költeni mobilinternetre, mert jövő héten költözés lesz. Lázasan keresem az új helyeket, több verziót is számon tartok, ugyanis nem azért költözünk el, mert összevesztünk volna, hanem mert a lakás egyszerűen élhetetlen. És még július elején elterveztem, hogy ez így nem maradhat tovább, és amint megkapom a fizetésemet (ami remélem, hogy megjön 10-én), azonnal lépünk. Aztán, hogy vele, vagy nélküle, egy másik szobába, azt még nem tudom, még nem beszéltük meg, de ez a hétvége a 3DS Hungary találkozó mellett az albérletkeresés jegyében telik. Mindkét verzióra vannak jó ajánlatok, úgy tűnik, tényleg az augusztus a legideálisabb hónap albérletkeresésre, most nagyobb a kínálat.

Egyébként az Olimpia vitte el a mobilnetet. Hétfőn még 2 gigányi szabad hely volt, és mivel nincs TV-m (mármint nem tudok csatornákat nézni), ezért úgy döntöttem, hogy online nézem. Nagyon szeretem nézni az olimpiát, de örömöm csak 24 órán keresztül tartott, ugyanis kedden kaptam az üzenetet, hogy már csak 400 MByte-nyi leforgalmazható adat van. Megijedtem azért, mert azt gondoltam, hogy az online videó igencsak lopja az adatforgalmat, de hogy ennyire. O_O Hát így jártam. És sajnálom is, hogy nem tudom nézni az londoni olimpiát, ugyanis egy kis személyes élmény fűződik hozzá: 2005. júniusában pont akkor voltam Londonban, amikor már nem sok maradt hátra, hogy eldőljön, hol lesz 2012-ben az Olimpia. Hát persze, hogy London nagyon promotálta magát, minden egyes kültéri lámpán ott lógott a "London 2012" zászló. Én gondolatban nagyon szurkoltam, hogy Londonban legyen, mert akkor nagyon beleszerettem a brit fővárosba, és elképzeltem, hogy 2012-ben "hazai" állampolgárként fogom nézni az Olimpiát. London bejött, "hazai" állampolgárság nem. Kicsit közbeszólt az élet. ^^' Jó érzés volt erre visszagondolni. Egyébként amióta úgymond tudok az Olimpiáról, mindig nézem, nagyon szeretem. Érdekes, hogy az itt látott sportesemények valahogy nagyon megmaradnak a fejemben. Az első, amire emlékszem, hogy láttam, az az 1996-os atlantai Olimpia volt. Ebben Kovács Kokó István győzelme maradt meg nagyon a fejemben. Ha jól emlékszem, az interjún a kisgyermekét tartotta a kezében. 2000-ből Nagy Tímea eredménye maradt meg bennem. Nagyon tetszett, amikor a vívómeccsének döntőjének végén járt, és neki volt találata, valamiért elesett az ellenfele, és visszafordult hozzá, hogy nincs-e baja. Ritka nagy emberségről tett tanúbizonyságot. 2004-ben meg Igaly Diána sportlövő teljesítménye lett szép emlék számomra. Azt hiszem, hogy akkor egyet sem hibázott. 2008 meg... Az nem magyar teljesítmények miatt maradt meg bennem, hanem pont akkor voltunk kint Angliában anyámmal nővéremnél, Pekingben volt, és a nővérem férje ugye kínai mivolta miatt nagyon büszke volt arra, hogy az országa rendezte az Olimpiát. Hát sajnos magyar vonatkozásban nem is lehetett annyira maradandó.
Az ideit meg elsősorban munkahelyen, a Kossuth Rádióban követem. Nagyon színvonalas a közvetítés, szinte tökéletesen pótolják a TV élményét, bár a vizuális élmény hiányzik. Sajnos csak hallottam Gyurta Dani teljesítményét, de most, hogy elért minket egy új korszak, most a Facebookon megy az új módi, hogy "egy lájk, egy gratuláció", és hasonlók. Az ilyenektől még mindig a falra mászok, de még mindig sokkal inkább ilyenekkel legyen tele a "fal", minthogy ki esett ki a Való Világból, éppen kit siratunk meg hasonló okokból.

Egy kis gamerkedés: Márpedig menő leszek a Mario Kart: Super Circuit-ban! Nagyon nyüstölöm a játékot, hogy meglegyen 150cc Special Cup-on az arany kupa. Nagyon nehéz, az ezüstig eljutottam, de tudom, hogy menni fog! Egyszerűen fantasztikus ez a játék, hogy meg tudták találni azt az egyensúlyt, hogy milyen nehéz, de inspirál! Hatalmas hangulata van, csak ajánlani tudom. Az ilyen kincsektől lehet hardcore gamerré válni.

Csak egy kicsi hiányzott

Tegnaptól van internet. Igaz, csak mobilinternet, ugyanis rendes szélessávú nem lehet, mert kiderült, hogy 52.000 forintos tartozást halmoztak fel itt. A szerelő azt mondta, hogy határozott idejű szerződés lehetséges, ami abból áll, hogy előre kell kifizetni a havidíjat, akár több hónapra előre, és csak annyi időre köttetik meg a szerződés, és ha letelik az adott időszak, akkor újra meg kell kötni. Bementem a Digihez (eredetileg hozzájuk akartunk, mert hát ők a legolcsóbbak), és azt mondták, hogy még ez sem lehetséges, mert maga a szolgáltatás van korlátozva. Hát ez csodálatos... Aztán elmentem más internetszolgáltatókhoz érdeklődni, hogy milyen árajánlataik vannak, és ők mondták azt, hogy csak határozott idejű szerződés lehetséges. Ezek szerint mindenki látja az elmaradást... Sajnos derülnek ki a rejtett a hibák, a konyhaablak alja is válik le, úgyhogy mindig csukva kell tartani, mert ha kiesik az üveg, azon már csak a komplett csere segít, így még esetleg lehet gittelni.

Újabb negatív tapasztalat albérletek kapcsán: Ha valaki egy havi kaucióval adja ki a lakást, az valószínűleg azért van, mert így könnyebben veszik ki, és a rejtett hibákat már csak utólag veszik észre. Persze nem lehet általánosítani, de azt el lehet mondani, hogy a két havi kaució az nemcsak a főbérlőnek biztosíték, hogy igényes ember veszi ki, hanem az albérlőnek is, hogy viszonylag normális lakást vesz ki, ugyanis az a főbérlő, aki a két havi kaucióval akarja biztonságban tudni a lakását, az vélhetőleg vigyáz rá.

Inkább azt az Üllői útit vettük volna ki. T_T Volt egy nagyon jó a Pöttyös utcai metró megállónál, ami képek alapján tényleg nagyon jól nézett ki, csak a két havi kaució miatt nem tudtuk, mert zsidának nem volt rá lehetősége, és gyorsan akart költözni. Ha kivártuk volna azt a kis időt, míg mindkettőnknek több pénze lett volna, akkor sokkal-sokkal jobban jártunk volna. Az a környék (Ecseri út és Határ út közötti hely) egyébként is nagyon tetszik. Tudatosság, és körültekintés... Annyira zavarban volt a srác, aki megmutatta nekünk ezt a lakást, mi annak tulajdonítottuk be, hogy még nem voltak lerakva a járólapok, gondoltuk is magunkban, hogy ne aggódjon, megcsináljuk mi. Most így utólag kiderült, hogy volt is miért zavarban lennie. Hosszútávra terveztünk, de így nem. Meg én egyébként sem egy lakásban akarom leélni az életemet. Sokkal jobban szeretnék egy, ha nem is családi házat, de egy sorházat, mert ott van szabad tér is, és talán jobban "testre szabható". Ami egy lakásban nehézkes, mert egy felújítási munkálat... A mai napig idegesít, ha valahonnan fúrógép hangot hallok, főleg, amikor erőlteti bele a betonba. Tegnapelőtt egyébként szó volt a Kossuth Rádióban a panellakásokról, hogy ki szereti, ki nem, és egy pszichológus is vendég volt. Nevettem magamban, amikor arról beszélt, hogy bár mindenkinek megvan a maga kis helye, de a földszinten lakó Mari néni kiabálás nélkül mondhatja a 10. emeleten lakó Jancsi bácsinak, hogy egészségére, mert meghallja a tüsszentését. Van benne valami. ^^' Úgyhogy mégsem végleges ez a hely, mert azért sok mindent kéne itt csinálni, és van egy gyanúnk, hogy a főbérlő nem menne bele, mert nem kapna sokszor bérleti díjat. Pedig hosszú távon jobban járna, mert mi is tovább maradnánk, és a következő lakók is könnyebben vennék ki utánunk.

Az a helyzet, hogy 2007 óta nézem az albérleteket, akkor még csak álom volt, hogy majd ide költözök, de hírlevél formájában mindig néztem, hogy mik vannak, mik a lehetőségek. És már akkor is kialakult bennem az a vélemény, amikor láttam hogy egy albérletben minden felszerelésből, legyen az csap, tűzhely, vagy bútor, a régebbi, az ócskább van, hogy biztos azért, mert akinek nincs pénze saját lakásra, annak biztosan megfelelnek ezek a körülmények is. Sajnos tévedésben él. Jó, nyilván nem várok el 45.000-50.000 forintért kacsalábon forgó palotát, de azért egy áltag ember számára élhető legyen. A sorház kapcsán eszembe jutott az első albérletem, ami ugye a 17. kerületben egy házrész volt. Annak is megvolt a maga feelingje, kellemes volt, de mégis egy kicsit feszélyezve éreztem magam, mert bár a lakásban lakók soha nem néztek be az ablakon, de azért így, hogy gyakran láttam kint őket a kertben, soha nem éreztem igazán sajátomnak azt a helyet, ahol lakom.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem ez az albérlet lesz a végleges, de ötödikre, most már tényleg egy normálisat szeretnék, ami élhető. Nagyon sok cuccom van, de ha eljön az idő, és ha találunk egy normálisat, akkor egy utolsó költözést bevállalok, de az akkor már tényleg olyan hely lesz, ahol szívesen lakok. Egyébként pont az utolsó utáni pillanatban jutott eszembe, hogy az alberlet.hu oldalon, ha házra keresek, és nem lakásra, akkor nem paneleket ad ki. Késő bánat. -_- Majd ötödjére.

De megszaladtam az albérletes írással, pedig a cím egyáltalán nem erre akart utalni. :D Hanem: Voltam ma a Petőfi Csarnokban a bolhapiacon, hátha találok valami menőséget. Találni találtam, de valamiért semmit nem akaródzott venni. A Game Boy Advance-es Magical Quest: Starring Mickey & Minnie játék kísértett a legjobban, oda is adta volna 2.500 forint helyett 2.000 forintért, de kopott volt már a kazettán a matrica, úgyhogy ejtettem. Az általunk menő srácnak nevezett eladó természetesen csak 11 órakor kezdett el kipakolni. Mindig késve megy ki, pedig már 8-tól nyitva van a bolhapiac. Most is volt egy pár játéka, ami érdekelt: 1080° Snowboarding, ExciteBike 64, Lego Racers, Worms Armageddon, mind a négy Nintendo 64 cím. Azért most így visszagondolva, azért vehettem volna magamnak valamit. T_T  Meg keresek Disney filmzenéket. Miért nincs eladóba soha? Egyet sem találtam.

Amikor kimentem a piacról, a bejáratnál az egyik hölgynek volt két macskája, ingyen elvihető, az egyiket majdnem elhoztam. Tarka, nőstény, 3 hónapos kiscicák, egyszerűen annyira édesek voltak. Sokat gondolkodtam, hogy elhozzam-e, fel is tettem néhány kérdést a hölgynek, akivel nagyon jó volt beszélgetni. Látszott rajta, hogy tényleg az a célja, hogy szerető gazdikhoz kerüljenek a kiscicák. Elmondása szerint lehet lakásban tartani, szobatiszták, a bútorokról nem mondott biztosan semmit. Arra voltam kíváncsi, hogy mennyire találja meg a karmaival. Azt mondta, hogy ha veszünk neki kaparófát, akkor azon élesíti a karmait, de erről én azt hallottam, hogy mindenhol élesíti a karmait, csak pont a kaparófán nem. És igazából látok ebben logikát, mert egy macska szerintem nem tud úgymond "különbséget" tenni a kaparófa és a bútorok között. Csak látja, hogy fa, akkor "dolgozzuk meg" egy kicsit. Bár én ezt nem tudom, csak ez az én saját gondolatom. Azt mondta viszont, hogy a macska átszokik a gazdája életmódjához, tehát ha éjszaka alszik, akkor alszik a macska is. Nagyon rendes volt a nő, de az lett a a történet vége, hogy más vitte el a két macskát. Pont arra járt egy férfi a kislányával, és elvitték ők mind a kettőt. Így jobb, mert csak egy helyen vannak. Mondta a nő, hogy van még két kiscicájuk, holnap kihozza őket, és akkor elvihetem az egyiket, ha úgy döntök. Nem hiszem, hogy úgy döntök, akármennyire is megvan lakásban is, de inkább egy házban, és előbb legyen saját stabil keresetem, hogy legyen miből eltartani.

De azért jó volt kézbe venni, és simogatni. ^^ Nem mintha olyan nagy felfedezés lenne, de tényleg más egy élő állat, mint egy virtuális.

Az új hely

Jelentem, élek. :) Net egyelőre nincs, ilyen WiFi Zone-os netből táplálkozok. Nem valami erős, de most jó, úgyhogy írok egy keveset. Tegnap megkötöttük a szerződést, most már itt lakunk. Összességében jobban érzem magam itt, és ami az együtt lakást (ezen mi is nevettünk, amikor a főbérlő így köszönt el tőlünk) illeti, azt gondolom, hogy sok minden fog most kiderülni, hogy mennyivel másabb egy baráttal együtt lakni, mint egy idegennel. A ház alakulgat, az biztos, hogy ide egy komplex felújítás elkélne. Ha az enyém lenne a lakás, egy olyan másfél millió forintot rá tudnék szánni teljes felújításra: Ajtó ablak csere, mindent kifesteni, fürdőszobát is teljesen felújítani, új bútorok, és akkor akár elvegyülhetne az újépítésű házak között. A ház szerkezeti felépítése pontosan ugyanolyan, mint amilyenben Mystrával laktam együtt, másfél szobás, kb. 35 m². Most is a kisebbik szobában lakok. De ha saját lakásom lenne, én még azt is megcsinálnám, hogy a kis szobát, és a konyhát elválasztó falat teljesen kivésetném, és egy helyiség lenne, a konyha ugyanis eléggé kicsi. És így a kis szoba étkező lenne.

De térjük vissza a jelenre. A házat egyébként eléggé igénytelen állapotban kaptuk meg. Az előző lakók nagyon nem figyeltek oda a környezetükre. Amikor kinyitottam a hűtőt konkrétan olyan volt, mintha évekig nem használták volna. Rettenetesen penészes volt, és a szag... Ma délután rászántam az időt, és két és fél óra alatt sikerült teljesen kitakarítani úgy, hogy használható állapotba került. A fürdőszobát is ki kell rendesen takarítani, a járókövek nincsenek letéve, a konyhában a csapból nem folyik a víz valami miatt, úgyhogy van mit csinálni, iszonyú ótvar állapotban hagyták itt. És elvileg nők voltak. Most ne értsetek félre, nem vagyok hímsoviniszta, csak azért emeltem ki, mert az albérletek döntő többségében nőket keresnek, mert elvileg igényesebbek magukra. Itt az ellenpélda.

Egyébként önmagában az egész lakás, ahol most vagyok, valahogy kellemesebb számomra, mint az előző. Bár az előzővel az is gond volt, hogy mivel idegenek voltunk egymásnak, (hiába beszélgettünk, azért az csak nem olyan, mintha barátokkal, vagy családdal élsz együtt) ezért olyan elszigeteltnek tűnt az egész. Hogy van az én szobám, és a másik kettőhöz nincs közöm, így olyan volt, mint egy kollégiumban, vagy munkásszállón. Itt meg gondolom más lesz. A kilátás is sokkal menőbb. Kispesten bármerre néztem ki az ablakon, betonház mindenfelől. Itt meg a 10. emeleten sokkal tágasabb, de a környék is nagyon kellemes.

És a lakóközösség is kellemes. Tegnap estem, amikor mentünk zsidával egy kört, hogy elhozzuk a cuccaimat, egy kutyát sétáltató hölggyel beszélgettünk. Nagyon érdekes, mert keverék, de hogy milyen arra nem emlékszem. Csak a törpeuszkár maradt meg bennem, mert arra hasonlított a legjobban. Nagyon jót beszélgettünk a kutyákról, és magamon is totál meg vagyok lepve. Ugyanis kis koromban nem nagyon rajongtam a kutyákért, de a Nintendogs tényleg olyan hatással van rám, hogy teljesen érdeklődve hallgattam, hogy mit mondott a kutyájáról. És nagyon jó természetű nő volt, az ilyeneknek nagyon könnyen megnyílok. Sok kutyás ember is van itt a környéken. Szintén tegnap este, amikor jöttem haza, akkor egy dalmata és egy beagle ment el egymással szemben a szembe lévő utcán, nevettem magamban, hogy a két kedvenc kutyafajtám találkozik. ^^'

Ma egyébként át tudtunk hozni mindent, ugyanis az előző lakótársam felajánlotta, hog van egy szállító munkatársa, és a kisbuszával elhozna mindent. Elfogadtam, délre meg is érkeztünk. De hogy ha még egyszer költözni akarok, akkor pofozzon fel valaki. -_- Valami rémálom volt összecsomagolni, szemeteszsákba tenni, elhozni mondjuk nem, de felcipelni, összepakolni úgy, hogy nagyjából kinézzen az egész valahogy. Rengeteg mindenem van már itt Pesten, így nem vagyok annyira mobilis, hogy csak szólnak, hogy mehetek, aztán magamhoz veszek két utazóböröndöt, és már ott is vagyok. Még nem vagyok teljesen kész, de ha meglesz, akkor meg tehetek fel néhány képet. És egyelőre ennyi. Maradjak itt sokáig.

Az új albérletre

Tegnap jégkásával koccintottunk az új albérletre, bizony, a negyedik helyre költözök. És visszamegyek megint a 13. kerületbe, ott találtunk egy jó albérletet.

Dióhéjban annyi történt, hogy zsida felhívott a múlt héten, hogy problémái vannak, és mivel tudja, hogy én sem szívesen lakok ebben a lakásban, ő meg csak ismerőssel költözne össze, ezért felajánlotta a lehetőséget, amivel éltem. Sokáig kerestük a megfelelő helyet, még jó albérletet is nehéz találni, nemhogy szobát, mert nekünk azért sok a két havi kaució, részletekben nem szeretik, ha kifizetjük, vagy minimum egy évre szeretnék, hogy kivegyük a lakást, de a helyzet bármikor változhat, vagy a rezsi volt nagyon drága, így mindig volt valami ok, ami miatt ki lett húzva egy-egy kiválasztott lakás. De tegnap végül megtaláltuk a megfelelő helyet. A főbérlő nagyon megjárhatta az előző albérőkkel, mert iszonyú állapotban hagyták ott a lakást, hogy a legsúlyosabbat mondjam, valami miatt nem volt víz a lakásban. Azt ígérte, hogy a jövő héten megcsinálja, és akkor hétvégén költözhetünk, de addig nem lehet, mert a járólapok sem voltak az előszobába letéve, mindemellett a hűtő is rettenetesen nézett ki. Igen, egyébként pont ezért értem meg, hogy miért kérnek két havi kauciót a főbérlők, hogy az ilyen eseteket elkerüljék, és akkor az albérlők is jobban vigyáznak a házra, akkor az általuk okozott kárt jobban fedezi az előre letett pénz, mindemellett, azt is mondták, hogy ha valaki le tud tenni ennyi pénzt egyszerre, az jelzi, hogy azok az emberek rendezett körülmények között élnek, egyrészt anyagilag, ez jelzi, hogy tudnak spórolni, ha úgy adja a helyzet, másrészt azért is pozitívum, mert hosszútávon dolgozik, így az, hogy valahol megbecsülik, az jelzi azt, hogy egy normális embernek adja ki a lakást.

Az utóbbi idők albérlet / szobakeresési tapasztalatokból szívesen megosztanék egy néhányat, hogy mire érdemes odafigyelni a rezsiköltségen túl:

1. Kik lesznek a lakótársak. Ez inkább a szobakeresésre vonatkozik, de abban kétségtelenül az egyik legfontosabb tényező, hiszen ismeretlen emberekkel laksz együtt, megosztod velük életed egy részét még akaratlanul is. Én beleestem abba a hibába, hogy azért, mert mennyire tetszik a környék, ahol most még lakok, nem figyeltem eléggé, hogy milyenek lesznek a lakótársak, amikor mutatták a szobát, és a lakást, pedig most visszagondolva nagyon nyilvánvaló volt néhány dolog.
   Részemről azért nem akarok panaszkodni, mert én sem tettem meg mindent annak érdekében, hogy minden a lehető legjobb legyen. De igazából ez sem magyarázat, mert ha rájössz arra, hogy bizonyos dolgokat, amik téged zavarnak, nem mondhatod el a lakótársaidnak, mert nem akarnak változtatni rajta, vagy mert hiába beszélsz, mert úgyis kitalálnak rá valami hülyeséget, és inkább nem beszélsz, akkor azok a bizonyos belső frusztációk úgyis kijönnek belőled. Tök mindegy, hogy hogy, de jön a balhé, mert nem értik, hogy mi miért történik. Ezután joggal jöhet a kérdés, hogy miért maradtam itt 14 hónapig? Mert egy séta a Templom téren, az Ady Endre úton, vagy akár a Wekerletelepen minden problémámat feledtette.
2. Nem ajánlott egy főút közvetlen közelében lakni, mert iszonyúan zajos, főleg a szirénazajok, amik extrém esetekben akár negyedóránként behallatszottak... Igen, az Üllői útról beszélek.
3. Harmonika ajtós lakásokat ajánott messziről kerülni. Szinte semmilyen hangot nem szigetel, nemcsak az alvás miatt gond ez, hanem megzavarja a nyugodt légkört.

Főleg az elsőre figyeljünk, mert tényleg nagyon sok probléma forrása az, hogy ha nem lehet megbeszélni a dolgokat, késő már akkor figyelni, amikor már nem lehetőséget, hanem ultimátumot kapunk, és csak lesünk, hogy ezt mégis miért. De hogy mennyire figyelsz a másikra, nagyban függ attól, hogy mennyire tiszteled őt, sok esetben tényleg nem tehetsz arról, hogy ha nem tudod tisztelni a másikat, mert a viselkedésével egyáltalán nem szolgál rá. És ha azt vesszük észre, hogy ez nem megy, akkor tényleg el kell menni onnan, mert sokszor az a megoldás a problémára, és nem megfutamodás, ahogy azt sokan rosszul gondolják.

Érdekes, egyébként én nem tapasztalom annyira, hogy Kispest veszélyesebb lenne, mint ahogy azt egyre több helyről hallom. Egyedül annyi, hogy az 50-es villamoson nem utazok szívesen, mert azon tényleg vannak érdekes emberek. Akkor már sokkal inkább a 42-essel mentem a Határ útra, még ha ritkábban is jár, de legalább annyival nyugodtabb is. De egyáltalán nem tapasztaltam olyat, hogy jobban kellene hátra is figyelnem, nehogy elkapjanak, vagy bajom legyen.

Tegnap 10 órakor mentem bagszihoz, előtte elküldtem neki E-mailben egy pár számomra szimpatikus albérletet, hogy nézze meg ő is, és mondjon véleményt. Zsida is 10-re ígérkezett, de csak délre tudott jönni. Amikor hazajöttünk, ettünk, és utána megnéztünk egy néhány lakást az interneten. Több embert nem lehetett elérni telefonon, így végül maradt a 13. kerületi. Meg is beszéltük, hogy akár azonnal elmehetünk megnézni, így mentünk is. Jó hely, közel van ahhoz, ahol másodjára laktam, és kellemes a környék. Úgyhogy egy jó pont, és amikor felmentünk megnézni a lakást, akármennyire lelakott állapotban volt, mi igent mondtunk rá, mert láttuk rajta azt, hogy ha ezt kitakarítjuk, kipofozzuk egy kicsit, akkor nagyon is lakályos lehet. De csak a jövő hétvégén mehetünk, addigra remélhetőleg le lesznek rakva a járókövek, és a vízvezeték is rendben lesz. A takarítást meg örömmel vállaltuk. Nagyon remélem, hogy tényleg más lesz egy olyan baráttal együtt lakni, akivel meg lehet beszélni a dolgokat, és akkor az esetlegesen felmerülő problémákat is sokkal könnyebb lesz kezelni. Miután megnéztük az albérletet, ismét megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy kínaiban eszünk. Nagyon rég nem voltam már a kedvenc kínai éttermemben a Lehel térnél (Váci út páros oldalán van, a Dózsa György út felé kell menni), ezért felajánlottam, hogy menjünk oda. Mivel bagszi is szereti, nem volt ellenvetése, zsida meg megismeri. Továbbra is a legjobb. Az egész adag étel, tényleg nagy adag, olcsó is, nagyon kedves a kiszolgálás, és még ajándékot is kaptunk, két szelet fasírtot. Nagyon jól esett a kedvesség, de mivel nem szeretem a zöldséges fasírtot, ezért felajánlottam nekik, hogy nyugodtan egyenek meg egy-egy szeletet. De amit rendeltem, az továbbra is nagyon finom, úgyhogy mivel megint közel lesz, várhatóan törzshely lesz, de függ attól is, hogy mennyire lesz pénzem kínai étteremben enni. ^^' Ezután hozzám jöttünk el, így metróval egészen Kőbánya-Kispestig jöttünk el, mivel zsida még nem látta a terminált, ezért kíváncsi volt rá, meg leültünk egy kicsit pihenni, és játszani. Nem is tudtam, hogy a földszinten levő szökőkút interaktív, tök poén. Miután kijátszottuk magunkat, benéztünk a közelben levő kisállat kereskedésbe. Őket nagyon érdeklik a különböző kisállatok, én is szétnéztem, sőt is kérdeztem, hogy kapható-e diétás kutyaeledel. Nagy hülyeségnek hangozhat, de nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mivel a Nintendogs & Cats-ben van diétás kutyakaja, ezért a valóságban is lehet-e majd kapni. Van egy jónéhány, de nagyon prémium minőségűek lehetnek a maguk 3000+ Ft áraikkal. Ezután mentünk ki, itt vettünk jégkását. Nekem ez életem második jégkásája, félúton oda is adtam zsidának, mert már csak a tömény szörp jött ki, amúgy finom, csak talán nem fél litereset kellett volna kérnem. Hazajöttünk, itthon még eltöltöttük az időt 21 óráig, aztán bagsziék mentek haza. Nagyon várom az új életet, és nagyon remélem, hogy most minden rendben lesz, mert ha most sem, akkor velem van a baj. -_-

Albérletkeresési mizéria

Valaki magyarázza már meg nekem, hogy miért kötik ki az albérletek döntő többségében, hogy lányokat várnak? T_T Azt még megértem, hogy lány mellé lányt szeretnének, mert nem szeretne fiúlakótárs által megszexuálva lenni, de hogy egyébként miért várnak lányt, azt komolyan nem értem. Le kéne tenni azt a sztereotípiát, hogy egy lány általában igényesebb magára. Azt nem mondom, hogy megfordul a trend, de manapság egyáltalán nem nehéz arra példát mondani, hogy egy lány mennyire nem tart rendet a környezetében, zajos, ugyanezen elv szerint egy fiú igényes a környezetére, szerényen és csendesen viselkedik.

De hogy vidámabb téma is álljon itt, tegnap volt a Pokémon találkozó. Jó volt, bár egyébként is meg voltam fázva, így sem kíméltem a hangomat, úgyhogy már napközben is berekedtem. Mario Kart 7-ezés közben mondtam LL-nek, hogy most már kímélni fogom a hangomat, de pont akkor az utolsó pillanatban értem be az első helyre, és úgy felkiáltottam örömömben, hogy szerintem minimum összenéztek körülöttünk az étkezőasztaloknál. ^^' És biztos a mellettem ülők is örültek nekem akkor.

Végül egy rossz hír: A Magyar Televízió megint nem folytatja a Família Kft.-t, és megint abbahagyja a 124. résznél! A Szomszédokot, és a Kisvárost le tudták végig adni, ezt miért nem? T_T Csak egy okot tudok elképzelni, hogy mivel 2004-ben a Viasat 3 adta a Família Kft.-t, ezért nem került vissza hozzájuk az összes rész. Egyébként ott elég sokáig elment, ilyen 205. részt is láttam, az már 1995. Csak az bosszantott engem, hogy egy idő után már annak a felét is megszakították reklámokkal, és nem adták le mindegyik részt. Azt is egy idő után abbahagyta a Viasat 3. Mit meg nem adnék azért, hogy láthassam az összes részt. Én régen felvettem videokazettára a 318. résztől, és van egy rész, melynek címe: Természeti katasztrófa, az nekem nagyon tetszett, és pont azt nem tudtam végig felvenni, mert akkor volt a végén a videokazetta, de reméltem, hogy ráfér végig, de a 16. percnél a videó elkezdte visszatekerni, mert a végére került. Ez volt 1998. februárjában. És az az érdekes, hogy még a 317. részre is nagyban emlékszem, pedig azt csak egyszer láttam. Poén volt, hogy megpróbálták mindenféle ürüggyel elterelni Lajos figyelmét, mert valami miatt kellett egy varánusz az ő kisállatkereskedéséből, és volt egy taxisofőr is, akit Kerekes József alakított. Az 1997. novemberében volt.

4. hely

Nem, nem versenyen értem el 4. helyezést, csak valószínűleg jövő hónapban új albérletbe költözök.

Itt volt Night, beszélgettünk, és ő is Pestre akar költözni, és felmerült, hogy összeköltözhetnénk. El is kezdtünk albérletet nézni, de ez még képlékeny, mert még nála is függnek dolgoktól, hogy mikor mi legyen, de augusztusban szerintem meg fog esni, ha tudunk találni olyan helyet, ami mindkettőnknek tetszik. Kettőt ki is szemeltünk magunknak, ami jó is, és olcsó a rezsi (itt nagyon drága), de még nézünk helyeket. Remélem, ez jó megoldás lesz, persze lesznek nehézségek, elég csak a költözésre mizériájára gondolni, vagy megbeszélni, hogy mikor nézhetjük meg az albérletet, járkálni össze-vissza, de felismertem magam körül azokat az intő jeleket, amelyek titkon arra figyelmeztetnek, hogy baj lesz abból, ha itt maradok. Hogy hosszabb távon jó lesz-e, azt persze nem tudom, de ha nem lépek, akkor sosem tudom meg.

De hogy jó dolgokat is írjak, nekiveselkedtem a Mario Kart Wiinek, lassú, de biztos elven megszerezni mindenhol a három csillagos minősítést. Tudom, hogy nagyon kemény lesz, de el kell kezdeni. Most egy helyen sikerült, ahol eddig még nem volt meg, az 50cc Shell Cup. Lejegyeztem magamnak, hogy melyik pályát mennyi idő alatt teszek meg, ebből próbáltam kikövetkeztetni, hogy mennyi összidő alatt jönne össze a három csillag. Mert a minősítés attól függ, hogy a négy pályát összesen mennyi idő alatt teszed meg.

Az alábbi időeredményekkel értem el az 50cc Shell Cup-on a három csillagot:

• Peach Beach: 2:03:311
• Yoshi Falls: 1:35:076
• Ghost Valley: 1:30:974
• Mario Circuit: 2:47:195
• ÖSSZESEN: 7:56:556

Ebből arra következtetek, hogy 8 perc alatti idő után kapjuk meg a három csillagot. Mindenképpen javaslom, hogy váltsunk motorra, ha tudunk, mert az lényegesen gyorsabb. Szerintem ezek után ezt mind jegyezni fogom, így látni fogom, hol tudok fejlődni.

Harmadik felvonás

Hát akkor tegnaptól 19. kerületi lakos vagyok. Érdekes 7 hónapot tudhatok magam mögött, tegnap amikor már az utolsó dolgokat pakoltam össze, akkor olyan érzésem volt, mintha egy nagy hatású film ért volna véget, kicsit üresség-érzésem volt. De igazából a 13. kerületet valamiért soha nem tudtam úgy magamévá tenni, hogy elképzeljem, hogy ott laknék, ehhez képest a 19. kerület teljesen más. Számomra sokkal kellemesebb, hangulatosabb.

A szobámban most hatalmas rendetlenség van, szükségem lenne egy könyvespolcra. Néztem, hogy vannak használt bútorboltok, ahol olcsóbban lehet ilyenekhez jutni, de Tescóban is viszonylag olcsón vannak újak. De akármennyire is keveset nézek TV-t, azért örülök, hogy itt van kábel TV, kb. 55 TV csatornával, most is a Forma 1-et nézem. Nem szurkolok senkinek, a Forma 1 hangulata miatt szeretem nézni.

VASÁRNAP ESTE

Na, már hellyel-közzel (bár még inkább közzel) elrendeztem a szobámat, nagyjából helyet tudtam csinálni mindennek, csak az asztalon van még rendetlenség. Most épp az Animaxet nézem, így megint foglalkozok a csatornával. Hát, 2011-re nem ígértek sok újdonságot... Azt hallottam, hogy amerikai rajzfilmek animesített változatait vásárolták most fel, azért remélem, hogy egy pár japán animét is leadnak idén.

Még egy kicsit szokatlan számomra az új hely, de ez talán még egy fokkal jobban tetszik, mint az előző. El tudnám képzelni, hogy akár 1-2 évig is itt legyek, ezután már albérletbe szeretnék menni, egy egyszobásba, de hogy saját lakás ... Szép álom.

Még egy ilyen...

... és esküszöm beverem a fejem a falba! :D De szerencsére pozitív értelemben. Boldogság mindnyájuknak sikerült a főbérlőnek új albérlőket találni, de hogy mi történt...

Egy órával ezelőtt lementem a kínai étterembe hozatni kaját magamnak, látom, hogy zárva van. Felhív Gh0sT, hogy megjöttek, és hogy hol járok. (Amina és Gh0sT jár hozzánk heti 2 napot lakni, csak nincs kulcsuk) Mondom, 5 perc, rohanok haza. Sietek, az előtérnél összefutok a főbérlővel, hát mondom, te? O_O Mondja, hogy jön egy fiatal pár megnézni a lakást. Na mondom jól van. Amináék kint vártak a padnál, dohányoztak, Andi is odament, ő is rágyújtott. Beszélgetnek, már elszívták a cigit, én meg gyanútlanul mondom: "Jó, felőlem itt is megvárhatjuk őket, végül is már jó idő van." Összenéznek hárman, Amina: "Még mindig nem esett le, hogy kik akarják kivenni a házat?" Rázom a fejem, semmi, de már röhögne magukban, mire Amina közli, hogy ők veszik ki. Még most sem tértem magamhoz, pedig már 45 perce történt, így megszivatni engem. :D A dolog pikantériája ott van, hogy Amináék már elég sok albérletet megnéztek Pesten, és az egyik ingatlan közvetítő által egy olyan házat akartak megnézni, ami elvileg nem létezik. O_O Vagyis létezik, csak szándékosan rossz házszámot adtak meg... És állítólag ugyanez az ingatlan közvetítő, ajánlotta Amináéknak a mi albérletünket. Már ezen is röhögtünk. És amikor lent voltunk a padnál, meg nem gondoltam erre, hogy pont erről van szó. Ezért nem esett le sokáig, hogy az a fiatal pár Amina és Gh0sT. Nagyon durva volt. :D

Főben járó bűn

Nincs annál rosszabb, mint amikor az ember arra kényszerül, amit soha nem tenne meg, de anyagiak híján mégis... Ha nem akar éhen halni. Szegény Mystrát már sajnáltam, de ahogy leírja a blogjában, hogy mit tettem, egyszerűen sírtam a nevetéstől. De ezért nem vagyok én sem feddhetetlen a mai helyzet miatt. Különben most úgy állnak a dolgok, hogy hellyel-közzel megbeszéltük, megenyhültem, és most azt mondom, hogy csak akkor megyek el, ha az a bizonyos eset bekövetkezne.

A közeljövő...

Nem nagyon történnek pozitív dolgok manapság, sajnos nagyon úgy tűnik, hogy kereshetek új albérletet... Nagyon nem örülök annak, hogy nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerettem volna, és bizonyos okok miatt az alkalmazkodás intézménye sem működik. Most itt nem akarom megírni, hogy mik történtek, de nekem is nagyon rossz, hogy így alakult, és bárki, akinek részletesen elmeséltem, hogy mi történt, egyértelműen azt mondták, hogy ez már az a pont, amikor legjobb elmenni. Mondjuk lenne egy jobb megoldás, Dakinak tegnap felvetettem az ötletet, szerinte teljes mértékig járható út, és szerintünk ez sokaknak jó lenne. Ezt még nem írom ki, majd, ha úgy alakul, hogy megvalósul.

Mindenesetre, ha Kazuko annyira akar, akkor pakolhat, és költözhet ide.

Hurcolászás ezerrel

Ma nagyon megerőltető napom volt, mi tagadás. Fél 8-kor indultam el, hogy ha egy mód van rá, még a mai nap elhozzak minden cuccot a régi albérletemből. Örömmel jelentem, hogy ez sikerült. ^^ De az út... Felszállni a hármas metróra, majd át a 98-as buszra, onnan még egy pár perc séta. Majd a házban összepakolni, és vissza 98-as busz, és hármas metró. Egy kör kb. 3 óra. És igyekszek úgy pakolni, hogy mindent, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen fordulni. Nagyon nehézre pakoltam össze a táskáimat, de muszáj volt. Hát volt két húzós bőrönd, két hátizsák, de az utolsó fordulóra már a nagyobb táskámat bevetettem, mert már nem maradt sok. Összesen háromszor fordultam meg, majdnem 18 óra volt, mire végleg hazaértem. Épp csak pár percre álltam meg enni, úgyhogy nagyon elfáradtam, mire hazaértem. De elmosogattam még, amiből én ettem, meg összepakoltam. Még nincs teljes rend, majd, ha kialakul a végleges rendszer, most csak az, hogy le tudjak feküdni, de remélem a hétvégére lesz rend. Nagyon-nagyon szeretek itt lakni, ez nagyon jó hely.

Az új helyen

Hát üdvözlet innen Angyalföldről. ^^ Tegnap meglett a költözés. Az összepakolás nagyjából ment, vettem erős szemeteszsákokat, abba pakoltam bele a nehezebb dolgokat, meg egy pár dolgot bőröndbe. A japán CD-imre külön figyeltem. Na igen, azoknak borítójuk szála nem görbülhet. ^^' Hát talán elmondhatom magamról, hogy tudok bőröndbe praktikusan csomagolni, igyekeztem minden egyes négyzetmillimétert kihasználni. Még olyan 13 óra fele felhívtam Mystrát, hogy ők hol tartanak, azt mondta, hogy kicsit késni fognak, ezért azt javasolta, hogy egy pár cuccot vigyek át az új helyre, azzal is haladunk. Igaza van. Ezzel is segítek, csak már kicsit kezd elegem lenni az örökös hurcolkodásból. T_T Na de most az a fontos, hogy a lehető leghamarabb átvigyek minél több cuccot. Fel a 98-as buszra, majd Kőbánya-Kispesten át a metróra. Ők már fent voltak a házban (a 7. emeleten van az albérlet), a főbérlővel értelmezték a bérleti szerződést. Az egyik legviccesebb az volt, amikor Mystra anyukája megkérdezte, hogy mennyit hoztam? Én meg mondom, hogy mennyi pénzt hoztam, holott úgy értette, hogy mennyi cuccot hoztam most el. ^^' Hát mondtam, hogy hoztam a két húzós bőröndöt, a laptopot, a hátitáskámat, meg a posztereket. De nem bíztattam semmi jóval, hogy mennyi minden van még a régi helyen. Nem is nagyon vártunk sokáig, én is aláírtam, amit kell, és szépen átmentünk a másik helyre. 21 km volt. Hát az szép táv. Róbert Károly körút-Hungária körút-Kőbányai út-Pesti út, úgy nagyvonalakban. Ez volt kb. 40-45 perc kocsival. És amikor odaértünk, Mystra apja teljesen le volt döbbenve, hogy mennyi cuccom van. Mondta, hogy ezt képtelenség egyszerre elhozni. És csak egy kört vállal, mert nem akar sötétben autópályán menni, és hát Veszprémig ugye nem kicsi a táv. Úgyhogy bapakoltunk, amit lehetett, én meg BKV-val vittem még egy bőröndöt, meg egy hátizsákot. De a fele cucc még így is ottmaradt. Nem tudom, hogy fogom tudni elvinni. Elsősorban a bicikli miatt aggódok. Nem is a 21 km, hanem lyukas a hátsó kereke.

De megérkeztünk. Hát, mit ne mondjak. Összehasonlíthatatlanul jobb ez az új hely, sokkal jobban érzem itt magam. Másfél szobás, az enyém a kisebb szoba. Mondtam, hogy nekem elég lesz ez is, csak legyen helyem. És az az érdekes, hogy ez a szoba tényleg jóval kisebb az előző ház egy szobájánál, mégis sokkal jobban el tudtam itt pakolászni, és még van hely! Szóval biztos vagyok benne, hogy teljesen el fogok tudni férni. Az egyetlen hibája a háznak az ajtó... A fürdőszobai ajtót sikerült kulcs nélkül rázárnom. Igazából tényleg semmi különöset nem csináltam, csak annyit, hogy rácsuktam teljesen az ajtót. És nem nyílt ki, meg se mozdult a zár. Próbáltuk szinte teljes erőnkből kinyitni, de csak nem ment. Felhívtam a főbérlőt, hogy mit csináljunk, ő azt javasolta, hogy szóljunk a szomszéd srácnak. De végül annyit beszéltünk, hogy 1. lement a pénz a kártyámról... -_- 2. Mystra kanállal kinyitotta az ajtót. Már-már Uri Gelleres képességűnek vallotta magát. ^^' Bár az tényleg vicces, hogy már minden fizikai erőnket bevetettük, erre kiderül, hogy egy kanál megoldja a problémát. Szóval eléggé kalandosra sikeredett az első nap. Emellett még elpakoltunk, amit tudtunk, aztán el is mentünk aludni, mert fáradtak voltunk, meg mindkettőnknek korán kellett kelni ma.