Komoly váltás konzol terén

Békéscsabán a Media Markt-ban is kapható a Nintendo Switch konzol. Egyet elvittek, egy Zelda játékkal, maradt egy másik. Az abban a biztonsági cuccban van lezárva kicsomagolva, megtekinthető, és még most is elképedve nézem, hogy 109.990 forint az ára. Ezt valamiért nem tudom megemészteni. A Switch az első olyan Nintendo konzol, mely egyáltalán nem hoz lázba, semmi érzelmet nem vált ki kifejezetten ijesztő. Más konzolra rá se néztem, esetleg a Segára, de régen, ahogy a PlayStation ledózerolta a konzolipart, azért nagyon haragudtam annak idején. Aztán egy időben megbékéltem ezzel. Most meg, hogy ennyire közömbös vagyok a Switch láttán, konkrétan oda jutottam el magamban, hogy úgy néztem a vaterán az első PlayStation konzolt, mintha komolyan tervezném a beszerzését. És komolyan foglalkoztat a gondolat. Azon már korábban is többször elgondolkodtam, hogy ha nem létezne a Nintendo, csak PlayStation és XBOX lenne a kínálat, akkor melyik konzolt választanám? Egyértelmű, hogy a PlayStation lenne az. Több olyan játék van a Sony konzoljára, ami érdekel, és ha lenne lehetőségem, kipróbálnám. És komolyan elgondolkodom azon, hogy kerítsek-e lehetőséget magamnak rá. Ugyanis nemcsak azzal van bajom, hogy a Switch nem hoz lázba, hanem az is, hogy a Wii U játékaival keveset játszottam. Nincs is sok játékom Wii U-ra, meg most is végigfuttatva az agyamon a kínálatot, nem is tudom elképzelni, hogy tömegével lennének olyan játékok, amivel játszanék. De végig fogom még nézni a konzolboltok kínálatait. Nem adtam fel a Wii U-t. És ugyanezt fogom csinálni a PlayStation-nel. Ha tényleg az lesz, hogy a vásárlás küszöbén állok, akkor szét fogok nézni, hogy milyen játékok kaphatók, melyekkel játszanék. Intuitív módon fogok dönteni. Azt gondoltam ki, hogy nemcsak a vaterán, zsibvásáron, jófogáson fogok szétnézni, hanem a Play Mania weboldalán is, itt rengeteg sok retro játék van, és ha összegyűlik egy számomra megfelelő mennyiségű játék (legalább 20 darab), amit megvennék, és akár végig is játszanám, akkor megtörténik az, ami nálam szinte elképzelhetetlen volt: PlayStation tulajdonos leszek. Nem viccelek. Aktív játékos voltam már 1995 körül is, amikor berobbant a Sony a konzoljával, emlékszem (ahogy fentebb is írtam), mennyire dühös voltam amiatt, hogy mindent kíméletlenül letarolt, és senkinek nem hagyott mozgásteret. Többször írtam, hogy annak idején úgy éltem meg a Nintendo és a Sega közötti versengést, hogy békésen megvannak egymás mellett, akinek a Super Nintendo kínálata jött be, az azzal játszott, akinek pedig a Mega Drive játékai tetszettek jobban, az a Sega felé fordult. És nem éreztem, hogy a két tábor "harcban" lenne egymással. De ahogy bejött a PlayStation, azt személy szerint olyannak éltem meg, mintha békésen együtt játszó emberek közé hatolnának be tankkal. Az erőszakosság főleg annak fényében fájt, hogy olyan érzésem volt, hogy nem a játékkínálatával akart népszerű lenni a Sony, hanem a konzol mellé társított érzelmek miatt, vagyis, hogy menőnek akart mutatkozni. Aki PlayStationnel játszik, az a menő gyerek. Ehhez nagyban hozzájárult a jelentősen megváltozott játékkínálat, ugyanis komolyabb játékok is helyet kaptak a konzolboltok polcain. Mindezek ellenére akárhogy is nézzük, a PlayStationnek is köszönhetjük azt, hogy a videojáték, mint olyan általános szórakozási forma lett, mert a reklámjaikban is inkább felnőtteket láthatunk.

Hogy vehetjük-e hibának, amit a Nintendo of America csinált, amikor bejött a NES, az más kérdés. Mert Japánban amióta a konzol jelen van, mindig is mást jelentett ott a videojáték kultúra, mint a szigetországon kívül. Japánban olyan játékok is kultusznak számítottak már a '80-as években is a Mario és Zelda mellett, mint a Dragon Quest vagy a Final Fantasy. Így a japánokhoz már elég hamar eljutottak a komolyabb lélegzetvételű játékok. Igazából a mai napig nem értem az indíttatást, hogy miért alakították ki a Nintendo esetében a családi meg gyerekek szórakozását megcélzó marketing-politikát, de az biztos, hogy ennek is megvan a maga pozitívuma, hiszen pont ez volt a bája a Nintendónak, ami miatt annyira szerethetőek a cég konzoljai. Ugyanakkor meg merem kockáztatni, hogy ha már a legelejétől eljutottak volna hozzánk a komolyabb lélegzetvételű Famicomra (japán NES) megjelent játékok már a kezdetektől, teljesen más lenne a videojátékok megítélése. Még most is hallom azokat a 20-25 évvel ezelőtti lesajnáló szövegeket, mely a Nintendo és a Mario játékok gyerekes mivoltát "méltatták", és ezek a bizonyos hangok főleg a PlayStation megjelenése után erősödtek meg. Nem utolsó sorban én is megkaptam, hogy ne Nintendózzak, nem vagyok már kisgyerek. Ezt elég hamar, már 10-12 éves koromban hallgattam a szüleimtől, és elég nehezen fogadták el, nálam a Nintendónak nálam nincs vége. Viszont emiatt elég későn kaptam csak Nintendo 64-et, 2000-ben, amikor már leáldozóban volt a konzol. Az a durva, hogy a Nintendo 64 36 milliós eladása egyáltalán nem számít bukásnak, de a PlayStation annyira elnyomta, a maga 102 milliós eladásával, hogy sehogy nem tudott a Nintendo érvényesülni. Azon gondolkodom most magamban, hogy változott-e volna bármi is, ha a Nintendo kvázi "belátja", hogy az addigi üzletpolitikája nem működik, és elindul a Sony után. Ez már nem fog kiderülni, és nem is akarok víziókba bocsátkozni. De az biztos, hogy tényleg emiatt volt sokáig egyedi és fantasztikus érzés, "élmény" Nintendósnak lenni, mert az volt, ami. Illetve még most is az.

És ez volt az, ami miatt a végsőkig kitartottam a Nintendo mellett. Kitartottam akkor is, amikor szidták a Wii-t, hogy egy olcsó költségvetésű konzol relatíve drága, és mégis mennyire népszerű. Kitartottam a Wii Sports, Wii Play, Wii Fit mellett is, amik szinte mindig gúny tárgya volt a konkurensek táborában. De ugyanígy kitartottam a GameCube és a Wii U mellett, mely a két legkevesebb példányszámban értékesített Nintendo konzol. Nintendo 64 mellett pedig nem is volt kérdés kitartani, konzol téren a legtermészetesebb dolog volt. De a Switch-hez jelenleg semmi nem köt, és ez megijeszt, mert erre nem volt példa, amióta egyáltalán videojátékokkal játszok. Nem látok jövőképet a Nintendóban, és azt érzem, hogy ha videojátékos akarok maradni, akkor váltani kell. De nem véletlen írtam azt, hogy ha megejtem a váltást, azt alapos körültekintéssel teszem meg, mert óriási változás lenne a videojátékos életemben. Meg azért a Nintendo sem fújt ki nálam. Annyival lehet időt adni, hogy néhány eddig nemigen játszott Wii U játékot veszek, és ezzel kihúzom addig, amíg nem lesz jobb kínálat Switch-re. Kapásból van is néhány játék Wii U-ra, amik nincsenek meg, és szívesen játsznék velük:

• Super Mario 3D World
• The Legend of Zelda: The Wind Waker HD
• Donkey Kong Country: Tropical Freeze
• Captain Toad: Treasure Tracker
• Rayman Legends
• Game & Wario

És talán nem is teljes a lista. De az biztos, hogy az új játékokra szeretnék fókuszálni, mert most elővenni a retrót nagyon jó dolog, de olyan érzésem lenne, mintha a Nintendót csak a régi játékok tartanák életben. És ha az új játékokra helyezném a hangsúlyt, az inkább megadná azt az érzést, hogy nincs minden veszve.

Mi lenne az előnye, ha vennék egy PlayStationt? Az óriási változásból (mert tényleg az) adódó ismeretlen megtapasztalása, ez egy számomra teljesen újfajta játékélményt hozna magával. Ugyanakkor mivel tényleg ismeretlen számomra a PlayStation, ezért fogalmam sincs, hogy fogadnám be a mélyebb, esetenként agresszívebb, de az biztos, hogy másfajta hangulatot árasztó játékokat. A nagy durranás az lenne a Nintendo részéről, ha egy idő után kiadnának egy "New Nintendo Switch" nevű konzolt, a technológiai fejlődésnek köszönhetően ugyanazon az áron tudnának adni egy minden tekintetben sokkal modernebb Switch-et, amire kellő játékkínálat van. Akkor már csak azért is bocsánatot kérnék, hogy valaha mertem PlayStationre gondolni.

Azt viszont fontosnak tartom elmondani, ha HA vennék PlayStationt, akkor az elsőt, és csakis a Nintendo MELLETT, és nem helyette. Amúgy meglep, hogy PSX-et mennyire olcsón lehet venni, ehhez képest egy retro Nintendo konzol esetében igencsak mélyen bele kell nyúlni a pénztárcánkba. Már csak ezért is, hogy ha váltanék, az első PlayStationnel kezdenék, mert relatíve olcsón be lehet szerezni, így olcsón megtapasztalhatom azt, hogy a kiábrándultság hozza ezt ki belőlem, vagy tényleg kell a változás / változatosság.

Animekarácsony 2013

A karácsonyi időszakra új sablont állítottam be, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Mielőtt a lényegre térnék, egy örömhír: Több, mint 4 év kihagyás után új önálló Suara kislemez! ^_^ A Cardfight!! Vanguard kártyaharcos animének fogja a legújabb endingjét énekelni, a címe Fly away -Oozora he- lesz. Megjelenés: 2014. január 15. Alig várom, bár egy kicsit tartok attól, hogy milyen dallal fog jönni ennyi kihagyás után. Majd kiderül. Információk a kislemezről.

Régen utaztam már, kifejezetten hiányzott, hogy egy kicsit kimozduljak. Bár tény, hogy egy kicsit még féltem, mert még nem éreztem magam, teljesen rendben, nem tudtam, hogy fog érinteni az utazás, de minden rendben volt. :) 6.15-ös vonattal mentem. Az út elején kifejezetten fájt a fejem, és attól tartottam, hogy ez be fogja árnyékolni az egész napomat, de kb. Mezőtúr után olyan szinten áthatott az utazás kellemes érzése, és hogy visszatérek Pestre, hogy ettől szinte elmúlt a fejfájásom. Innentől kezdve minden rendben volt. Az úton folytattam a Super Mario Advance 2: Super Mario World végigjátszását, végigvittem a 6. világot, meg olvasgattam a Konzol magazin új számának még azon tesztjeit, amiket még nem olvastam, de érdekeltek. Vártam, hogy most hétvégére megjelenik a legújabb szám, de láttam a weboldalon, hogy dec. 13-ig várják a leveleket, hát akkor biztosan nem fog most megjelenni... De mindegy is. A vonat rendben 8.50-kor érkezett meg. Lementem a Keleti metróaluljárójába először jegyet venni, de olyan hatalmas sor állt, hogy úgy döntöttem, hogy én ezt nem várom meg. Visszamentem a vasútállomásra, és egy újságosnál vettem jegyet, ahol alig pár ember volt. Ha nem muszáj, ne álljak nagy sorba.

Először csak a Deák térig mentem el, ugyanis egy vaterás adás-vételt lerendeztem. A Zrínyi utcára kellett mennem, itt átvettem a Baby Sisters: Hoppá!!! albumát CD-n. Bár csak ez az egy CD hiányzott a teljes gyűjteményhez, gyakorlatilag a legjobb albumuk. 1998. júniusában jelent meg, megjelenés után pár nappal vettem meg kazettán, és rengeteget hallgattam. Mivel nyáron jelent meg, ezért mint nyári album maradt meg az emlékeimben. Walkman-en szinte mindig velem volt.

Hát így néz ki. És hogy tizenegynehány év múlva is jó ezeket az albumokat hallgatni, azt én sem hittem volna.

A Deák térről már egyenesen a Széll Kálmán térre (nekem szóban ez mindig Moszkva tér marad) mentem metróval. Innen nem voltam biztos, hogy pontosan merre kell menni, ezért felosontam a 4-es villamosra 1 megálló erejéig. A Széna térről már magabiztosabban sétáltam. Sajnos nagy sor állt a Millenáris előtt, több mint egy órát álltam sorba, de türelmesen kivártam. Olyan 11.30-ra értem be, és miután a karaoke terem közvetlen a főbejáratnál volt, ezért benéztem oda. Döbbenten láttam, hogy a 10 órára ígért kezdést ismét valami hiba miatt el kellett halasztani. Még ott próbáltak, beénekeltek, én addig szétnéztem. A konzoloknál most több régi konzol volt, azokat mind az Insert Coin kulturális egyesület adta be, totál meglepődtem a Nintendo GameCube-on Mario Kart: Double Dash!!-sal és négy szinte makulátlan állapotú controllerrel. Én nem is tudom, hogy lehet a controllereket megőrizni ilyen jó állapotban, amikor az analóg karja ilyen gumis alapú (nem tudom pontosan milyen), az a lényeg, hogy nyoma marad, ha például belemélyesztem a körmömet. Nekem egy lila és egy fekete GC controllerem van, a lila analóg karja már eléggé leharcolt állapotban van, a feketéé talán jobb, azt ritkábban használom. A 3DS Hungary jelen volt, amit nagyon díjaztam, innen felnéztem a MAT pulthoz bagszihoz. Régen láttam, hiányzott nagyon.

Kicsit beszéltünk, utána visszamentem a karaoke terembe, de már csak a 12 órakor kezdődő előadásra tértem vissza. Mivel a karaokésoknak nem volt dolguk, ezért elmentek enni, én elkísértem őket. A Sushi előtt sorban állva beszélgettük el az időt. Én nem vettem semmit, bár amit egyszer vettem náluk Sushit, az nagyon ízlett, úgyhogy majd valamikor elképzelhető, hogy sort kerítek rá. Bár egyébként manapság sok rizst eszek, mert kívánom, és nagyon jól esik. Főleg a jázmin rizs, az nagyon laktat. Miután visszamentünk, már nem maradt sok az előadásból, ezért azt türelmesen végighallgattam, bár Quentin Tarantino filmjei egyáltalán nem hoznak úgy lázba, és hogy őszinte legyek, magát az előadást sem éreztem olyan magas röptűnek, egyáltalán nem is értem, hogy fér bele egy japán tárgyú rendezvény kereteibe. Oldalra nézve, viszont totál meglepődtem, amikor megláttam Tukeinont. Nem is tudtam, hogy hazajött Hollandiából. O_O Jó érzés volt újra látni, és beszélgetni vele egy kicsit. :)

A következő másfél órás karaokés blokkban volt lehetőségem egyet énekelni: WHITE ALBUM: POWDER SNOW dalát. Ezt úgy jól esett, írtam is a dalról, hogy amikor láttam az anime utolsó részét, mennyire kellemes volt hallgatni. És úgy voltam vele, hogy mivel karácsonyi dal (legalábbis nálam), ezért mostanra nagyszerű lehetőség. Terveztem még több dalt is énekelni, de most csak ez az egy fért bele, mert eléggé zsúfolt volt most is a karaoke terem, több előadás is ide jött, ne is beszéljünk a Jrock (bár ez csak névlegesen) Kpop videoklip vetítésről. Ebből a szempontból nézve szerencse, hogy elkülönített helyen volt a karaoke, így nem hallatszott ki annyira a sikongatás.

És persze a zenekvíz, de ez csakis jó dolog lehet, főleg ha van szaloncukor-dobálás, amely idén is legalább akkora sikert aratott, mint tavaly. A Gamer zenekvízre csak időközben tudtam bekapcsolódni, így csak a horror, böngészős és Final Fantasy kategóriát ismerhettem meg. Daki nem is sorolta végig, mert a játékos közönség mindig az elsőre bólintott rá, így nem tudtam, melyek a többi kategóriák. Az animés zenekvízben sem jutott mindegyikre idő, de jól szórakoztam, többet jól tippeltem be. A 2013-as animék között megmosolyogtam a Kyoukai no Kanata openinget, mivel Chihara Minori énekli, ezért meghallgattam. Egészen jó zene lett. Az anime első részét is megnéztem, de annyiban is maradt, mert nem fogott meg engem. Sok-sok szaloncukor repült a levegőben, mindenki örömmel kapta el őket.

A zenekvíz végén elmentem a konzolokhoz, és mivel láttam, hogy szabad a GameCube, ezért birtokomba vettem egy pár perc erejéig. Játszottam egyet a Mario Kart: Double Dash!!-sal. Érződik azért, hogy más az irányítása, kicsit csúszósabb a többihez képest. A fizikája volt az egyik ok, ami miatt nem rajongtam ezért a Mario Kart-ért, amikor sokat játszottam vele. Olyan sokat nem játszottam vele, mert 16 órára helyet kapott a karaoke a nagyszínpadon. Nahát, mi ez a megtisztelő lehetőség? Amina, Daki, Lucy és Mai énekeltek egy-egy dalt. Meglepett, hogy ki voltak írva a kfn-be a dalszövegek magyar fordításai. Csak nem lehetett jól látni, mert a monitor eltakarta. Előbb átültem máshova. Ott láttam volna, csak egy páran beálltak a vászon elé, akkor meg ezért nem láttam. A végén a Naruto: GO!!! dalával nagy bulit csaptak, a végére sokan felmentek tombolni a nagyszínpadra. Mivel nem vagyok annyira az a tombolós fajta, ezért szolidan ünnepeltem az Adarnások nyilvános szereplését.

A fellépések után visszamentem bagszihoz, és nála töltöttem el a még megmaradó időt. Ott volt LL is, aki rendkívül "jókedvű" volt, hogy a konzolok szervizénél nem nyert semmit. Eredetileg bagszi se, csak volt ott egy The Legend of Zelda: The Wind Waker HD póló, amit hiányol. Elmesélte az egyik MAT-os lánynak, és akkor lement, hogy ő majd megnyeri. És láss csodát: Tényleg megnyerte. És odaadta bagszinak a pólót, úgyhogy részéről nagy volt az öröm. Amúgy nagyon jól néz ki, és eredeti Nintendo of Europe forgalmazás, úgyhogy valami előrendelői ajándék lehetett. Aztán már 17.40 körül járt az idő, úgyhogy bár feliratkoztam még egy dal eléneklésére, de már nem vállaltam be, mert az italom is elfogyott, így a SPAR-t is útba kellett ejtenem, én meg egyre inkább úgy vagyok a vonattal, ahogy Demjén Ferenc énekelte: "A vonat nem vár" Bagsziék is szedelődzködtek, mert LL már nagyon akart menni. Miután elkészültünk, még bagszi felajánlotta, hogy pörgessek én is a Konzolok Szervizénél, hátha nyerek. Pörgettem és úgy nyertem, hogy nem nyertem. Eredetileg a "nem nyertél" feliratnál állt meg, mégis választhattam ajándékot. Gondolom, hogy nap vége, és hogy ne maradjon meg. De maradt még egy Nintendós cucc:

Mario & Luigi: Dream Team Bros. valami alvóka-szerűség. Rossz a megfogalmazás, valójában egy ilyen nyakvédő volt benne, ami ha hosszas vezetés után kocsiban aludnék (erre minden esély megvan, miután nincs jogosítványom), akkor védi a nyakat. És volt hozzá valami szemfedő, hogy semmi fény ne zavarjon. Kibontva is lefényképeztem, mert nagyon poén.

Az az ásító Luigi azért befigyel rendesen. És ez is eredeti Nintendo of Europe forgalmazás. Örültem neki, legalább nem üres kézzel megyek haza az Animekarácsonyról. Igaz, nem fogom tudni használni, de elteszem, mint Nintendós emlék.

A karaoke terembe még gyorsan visszaosontam, elköszöntem azoktól, akiktől tudtam. Jó lenne, ha Tukeinon évente legalább egyszer remélem el tud jönni. Bagszival és LL-lel mentem, bementünk a Mammut-ban levő SPAR-ba, ott vettem magamnak Bravo zöldalmás üdítőt, erre már régóta kíváncsi vagyok, hogy milyen. Egészen bejövős, a zöldalmát italban egyébként is nagyon szeretem. Aztán mentünk metróval, én leszálltam a Keletinél. Úgy tűnik, nem búcsúztunk el hosszú időre, ugyanis bagszi elhívott magához szilveszterezni, meg úgyis akörül tartjuk a nagy Nintendós találkozókat, és mivel már nagyon rég nem voltam ilyenen, ezért nagyon szeretnék végre eljutni ismét oda. A vonathoz meg fél órával indulása előtt odaértem kényelmes sétával. Sokszor rohantam már vonathoz, ezt akartam most biztosra elkerülni. A hazaúton a CD-t hallgattam, meg olvasgattam a Keletiből elhozott metrós újságot és fejtegettem benne a rejtvényeket. Volt is benne mit, meglepődtem, hogy mennyi volt most benne. Végül rendben hazaértem. Nagyon jól éreztem magam, végül az lett az eredmény, hogy még jót is tett az utazás, talán jobban érzem magam, mint amikor elindultam. Ha minden igaz, december végén folytatás.

E3 2013 Nintendo – Direktben

Mielőtt rátérnék a témára, egyvalamit szeretnék leszögezni: Megfelelő post alá kerüljenek a kommentek. Nem fogom azokat az írásokat elfogadni, ahol nem az adott témakörben érkezik hozzászólás. Volt egy példa erre most, de itt válaszolok rá:

Heló! Bocsi, hogy nem éppen a témával kapcsolatban írok, de te vagy a legjobb ember kb, akit kérdezhetek. Szeretnék beszerezni gba-mra pokemon egy játékot (gba-sat nem simát v colort), valamint a minish capnek is örülnék, ha meg tudnám venni, Szóval tudsz esetleg boltot, vagy valakit akinek van ilyesmi eladón? Vaterán néztem de ott egy játék 5000 ami retek sok + postaköltség is van. Kösz előre a segítséget :D

Márpedig 5000 forintnál nagyon nem hiszem, hogy lehet olcsóbban találni, pláne, ha dobozosat, leírásosat akar. Biztos helyet azért nem tudok mondani, mert nincsen már fix Game Boy Advance kínálat sehol, de van egy pár üzlet, ahol lehet kapni régi játékokat is:

• Game Park - Ha extrém drágán akarsz játékot vásárolni
• PlayMania - Itt ki lehet fogni jó ajánlatokat, és jófejek is.
• Petőfi Csarnok, bolhapiac hétvégenként - Szinte mindig lehet találni retro cuccot esetenként nagyon jó áron, de nagyon kell vigyázni a hamisítványokkal.

Szívesen válaszolok és segítek, de ha lehet, inkább keressünk rá egy témára, ahol valamelyik játékról írtam, és ott.

Szóval Nintendo E3. Menő volt, azonnal előkerítem a gomba alakú perselyemet, és megy bele a pénz a Wii U-ba. Amit vártam, hogy érdemessé teszik végre a gyűjtést az új asztali konzolra. Azt még gyorsan hozzáteszem, hogy most nem klasszikus értelemben vett E3 volt, hanem Nintendo Direct volt. A Nintendo idén úgy döntött, hogy kimarad a buliból... Ezen egy kicsit felhördültem, amikor ez kiderült. Az biztos, hogy ezzel egyrészt egy jó adagnyi E3 iránt érdeklődő egyént elszippantottak, akik csak a Nintendo miatt nézték, ugyanakkor meg felelőtlen döntésnek tartom, mert bár a Direct is jó dolog, de azért mégiscsak nagyobb médiafigyelem van az E3-on. De lássuk is a játékokat:

Super Mario 3D World... Tudja a Nintendo, mitől döglik a légy. Macskamez... máris szerelmes vagyok a játékba. Ugyanis az új segítő tárgy egy csengettyű, melytől hőseink macskamezbe öltöznek. Bizony hőseink, ugyanis a másik, ami miatt szívembe zártam a játékot, hogy ismét a klasszikus felállásban lehet többjátékos módban játszani. Amikor ilyen kicsi voltam (minek mutatom, hiszen úgysem látjátok. -_-) egy lélegzetvételre mondtam ki "Mario, Luigi, Toad, Princess" neveket, egyrészt a Super Mario Bros. 2 miatt, másrészt meg a Mariós rajzfilm miatt, ahol ők négyen voltak a főszereplők. Úgyhogy nekem ez a négyes egyfajta szimbólum. Érdekesség, hogy ugyanazok a képességeik lesznek, mint a Mario 2-ben, tehát Hercegnő lebegő ugrása, és Toad gyors futása, biztosan hasznát fogjuk ezeknek venni. És persze nincs Mario játék új képesség nélkül. A fentebb említett macskamezzel Marióék a falon tudnak mászni. Istenem, hol van már december, amikor megjelenik? Szerintem dec. 5-ére kerül ki eShop-ba, és 6-án fog megjelenni, mivel eShop frissítés csütörtökönként van, játékmegjelenés pedig péntekre datálódik. Toad lestoppolva!

És a sokak által várt Mario Kart... Komolyan, hogy mit ki nem találnak a Nintendónál, ez a Mario Kart 8 nagyon durva lesz. Minden MK7-es képességet megtartottak, sőt a vízben járás, levegőben lebegés mellett új képességként falon, sőt plafonon (legalábbis fejjel lefelé) tudunk menni. És visszatérnek a motorok a Mario Kart Wii-ből! Nagyon menő volt, szerintem a döntő többségünk azzal volt. Érmék maradnak, a többit meglátjuk 2014. tavaszáig.

Aztán volt még The Legend of Zelda: The Wind Waker HD. Biztos szép lesz 1080p-ben, de amúgy nagy grafikai újítást nem láttam, mivel a GameCube is erős konzol volt a maga idejében, sőt, állítom, hogy ha HD konzol lett volna, akkor a mai gépek között is lazán elmenne. Azért ha visszagondolunk egy-két GC játékra, csodaszép grafikájuk volt. Ilyen a Zelda WW is.

PokéDogs... bocsánat, Pokémon! Magas labda volt ez a Pokémonok simogatása és etetése, nem lehetett kihagyni. Röhögtem magamban, ilyen nincs! Amúgy tetszik az X, Y 3D-s mivolta.

Aztán van itt még új Donkey Kong Country játék, mely a Tropical Freeze alcímet kapta. Tegye fel a kezét, aki járt már a trópusokon, és megfagyott már ott. Vicces párosítás, amúgy a DKC játékokra jellemző nagyon jó hangulat áradt az új játékból is. Mint újdonság annyit tudok, hogy kétjátékos módban lehet választani, hogy a második játékos Diddy Kong, hogy Dixie Kong lesz. Ja meg egy új ellenség, a vérszomjas vikingek.

A Super Smash Bros. Nagyon várjuk, de szerintem ennek a játéknak is az lesz a sorsa, mint a Brawl-nak, hogy nagyon jót játszunk vele, aztán abbamarad a lelkesedés. A videó persze nagyon hangzatos, ígéretes, a többit majd 2014-ben meglátjuk. Két új karakterről tudni biztosan. Az egyik Megaman, örülünk neki, alig várjuk, a másik meg...

Muszáj vagyok megmutatni, amit bagszi mutatott egy néhány perce, nagyon rég nem röhögtem ekkorát egy traileren. Ő lesz a karakterem, ezt már így megmondom! És aztán majd fázhatnak a többiek. Nintendo 3DS-re, és Wii U-n is meg fog jelenni, nekem természetesen mindkét kiadás meglesz, ez nem kérdés.

Amúgy sok menő játékot mutattak még be Wii Fit U (mondjuk, erről tudtunk is), Wii Party U, Art Academy, és sok-sok külsős játék. Vajon van ennyi hely a perselyemben?

Nintendós álmok

Ma éjszaka álmomban láttam a Wii U-t, és kipróbáltam. Hatalmas élmény volt. Egyébként nem ez az első eset, amikor hasonló jellegű álmom volt. 9-10 éve, amikor a GameCube volt az aktuális konzol, többször volt visszatérő álmom az, hogy a Tescóban vagyok, leemelek egy GC-t, és megyek a pénztárhoz, de soha nem jutottam el addig, hogy kifizessem, mert felébredtem. Ilyenkor mindig csalódottan ébredtem fel, mert nincs GameCube. 2005 májusában vettem használtan Super Mario Sunshine-nal és Mario Kart: Double Dash!!-sal, 43.000 forint volt. Anyám ekkor fogadta el azt, hogy felnőtt koromban is játszok, mert az elején nehezen viselte, hogy a gimnáziumi ballagási pénzemből GameCube-ot vettem, de nem sokkal utána elfogadta. Egyébként érdekes volt az a nap, mert elmentem a Tescóba, akkor még újdonság volt a Nintendo DS, és nagy kísértésbe estem. Kaptam lehetőséget arra, hogy kipróbáljam: Megvegyem-e vagy sem? A DS mellett az szólt, hogy egy új konzolt vehetnék, ha jól emlékszem, 46.990 forint volt. A GameCube mellett meg az, hogy rögtön két játékot mellé kaphatok kicsivel kevesebb pénzért. És a GC mellett döntöttem. És jól tettem. Egy hónappal utána mentem Angliába, ott vettem egy második controllert, és Mario Party 5-öt, és egész nyáron ezekkel játszottunk az unokatestvéremmel. Neki jobban ment a Sunshine, mint nekem, ő azt hiszem, végig is vitte. És mi az, amit a legjobban visszasírok a békéscsabai Tescóból? Egyszer volt Zelda Wind Waker pakkos GameCube sárga címkével valami 25.000 forintért. Bár akkoriban még teljesen közömbösek voltak számomra a Zelda játékok, de nagyon szép volt a doboza, és így lehetett volna GC-m. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megvenni. T_T

Kíváncsi vagyok, hogy jutok majd Wii U-hoz.

És ma megjelent a JAM Project BEST COLLECTION IX album! Nagyon várom, hogy meghallgassam, a kislemezes dalok is óriásiak voltak, nagy reményeim vannak az új dalok felé is. Ha olyan jó lesz, mint a VIII, akkor nagyon elégedett leszek. És elvárom a Top 10-be, legalább a napi listán!

Eladó Nintendo játékok

Eladók az alábbi Nintendo játékok:

Wii

• Super Mario Galaxy 6000 Ft
• Super Mario Galaxy 2 (komplett) 6000 Ft
• Donkey Kong Country Returns 6000 Ft
• Super Smash Bros. Brawl 4000 Ft
• Super Paper Mario 3000 Ft

GameCube

• The Legend of Zelda: The Wind Waker (Limited Edition, német borítós, magas a játék angol) 6000 Ft
• Luigi's Mansion 3000 Ft
• Super Mario Sunshine 3000 Ft
• Killer 7 (nem GC dobozos) 1500 Ft
• Paper Mario: The Thousand-Year Door (NTSC, fóliás új) 2000 Ft

Nintendo 64

• Donkey Kong 64 (expansion pak nélkül, csak a kazetta) 2500 Ft

Nintendo DS

• Final Fantasy III (leírás nélkül) 2000 Ft
• Dragon Ball Origins 3000 Ft

Game Boy Advance

• Final Fantasy Tactics Advance (komplett) 3000 Ft
• Tales of Phantasia (komplett) 3000
• Golden Sun + Golden Sun: The Lost Age (mindkettő komplett) 6000 Ft

Playstation 2

• Metal Gear Solid 2: Substance (kékdobozos) 2000 Ft
• The Legacy of Kain: Soul Reaver 2 2500 Ft
• Blood Omen 2 2500 Ft

Playstation

• The Legacy of Kain: Soul Reaver 2000 Ft

Eladó konzolok

• Nintendo 64 (limitált kiadású) + Super Mario 64 - Alig használt, tökéletes állapotban, dobozában 18.000 Ft
• Nintendo Wii - Fekete Wii Sports Resort Pakk, megkímélt állapotban összes tartozékával, dobozában Duracell márkájú ceruza akkumálor, töltőelemekkel. Igény esetén softmoddolható 33.000 Ft
• Game Boy Advance SP - Tribal mintás, töltővel, doboz és leírások nélkül 5.000 Ft

Érdeklődni a zsida87@gmail.com címen lehet.

Profivá válni pillanatok alatt

Szombatra találkozót szerveztünk bagszival zsidához, hogy megnézzük a szobáját, amit kibérelt. Szerintem a házában az egyik legjobbat kapta meg. Elég érdekes a ház elrendezése, úgy kell elképzelni, hogy folyosó, mellette jobbra azonnal zsida szobája. Ha kicsit tovább jobbra egy átjáró-szerűség van, abból nyílik két szoba két oldalról. Zsidának jó helye van, a többiektől elkülönülten. :D

Reggel ébredés után villámgyors megmértem a súlyomat a Wii Fittel, majd body test. Lassan 24 alá megy a BMI-m. Összekészülődtem, reggeli, utána 9.30 fele indultam el bagszihoz a 151-es busszal. Még épp takarított, de már a vége fele járt. Közben rendületlenül elemezgettük a Nintendo Magyarország helyzetét, egyszerűen nem lehet eleget keseregni a semmittevéseiken, pedig a Nintendóban hatalmas lehetőségek rejlenek. De úgy tűnik, ránk, rajongókra hárul ezen lehetőségek kiaknázása. Lelkes rajongókból nincs hiány, ennek látszatja van: Nintendofan website. Ezt Dash kezdte el csinálni, majd később csatlakozott hozzá Spidey, és ezen oldal mellé csinálnak egy hírblogot is. Bár az oldal még igencsak kezdetleges, de azért valljuk be, hogy frissítés terén messze túlszárnyalják a Nintendo.hu oldalt. Ezt mutatta meg bagszi, és beszéltük, hogy jó kezdeményezés lenne, de még tényleg kezdetleges, viszont ha lelkesedésük, és a tenniakarásuk nem fagy alább, akkor színvonalas oldalt lehet csinálni.

11 óra lett, mire elindultunk. 109-es busszal elmentünk a Kálvin térig, onnan Újpest-Központig metróval. Ritkán járok erre, kicsit szokatlan számomra az aluljáróban levő erős sárga fény. Nem kellett sokáig várni zsidára, de tett róla, hogy meglepjen minket, levágatta a haját. Már annyira megszoktam hosszú hajjal, hogy ha nem szólal meg, esküszöm, nem ismerem fel, csak a hangja alapján sikerült. :D Elsétáltuk az otthonához. Felértünk, ám elfelejtettünk elemet venni, bagszinak nem maradt. Elmentünk addig az Újpest-Központi Sparba, addig zsida elkezdi csinálni az ebédünket, hortobágyi palacsinta. Még soha nem ettem ilyet, úgyhogy kíváncsi voltam. A Spar átmenetileg felújítás miatt zárva van. Rá is fér, amikor még a 13. kerületben laktam, elmentem oda egy párszor, és hát eléggé lepukkadt állapotban volt. Így felmentünk az emeletre, a ruhaboltba. Na itt nem akármi történt. Megkérdeztük a biztonsági őrt, hol lehet elemet kapni, a pénztárra mutat. Épp fizetett egy nő, lekapjuk az elemet, amikor végzett, odaadjuk a pénztárosnak, és kifizetjük. Mire végzünk, a mögöttünk álló nő eléggé bunkó hangnemben mondta nekünk, hogy a sor vége arra van. Bagszival bocsánatot kértünk, és hogy nem tudtuk, hogy van sor, és arra van. Egyébként tényleg nem láttuk, azt hittük, hogy a nő fizet, aztán jöhetünk mi. Mondtuk, hogy mi csak az elemet szerettük volna kifizetni, erre a nő rámutat a kb. 6 ruhájára, hogy ő meg ezeket akarja kifizetni. Na erre már inkább otthagytuk. Iszonyatosan tud bosszantani az ilyen. Én, amikor pénztárnál sorba állok, általában előreengedem azt, akinek csak kevés (pl. csak egy üdítő) van nála, ne álljon azzal sokáig sorba, és szerintem a pénztáros kb. ennek szellemében engedte, hogy kifizessük az elemet. Amin még fennakadtunk az az volt, hogy anő akkor szólt ránk, amikor végeztünk a kifizetéssel, most ezzel mennyivel volt előrébb megnyilvánulásával? Mert szerintem ezzel csak hátrább került... emberségben. Na mindegy, így színes a pesti élet. Visszamentünk, zsida nagyban ténykedik a konyhában. Többször kért bocsánatot, mert reggel elaludt, már rég ehetnénk. Addig bagszival Mario Kartoztunk, zsida is beszállt. Kezdi megszeretni a játékot. Tekintettel hozzá, könnyűre állítottuk be a nehézséget, és a Mach Bike-ot ajánlottuk neki. Így már nem nehéz mögöttünk 3. helyen végezni, igaz? Amikor bagszinál kipróbálta, iszonyatosan bosszantotta a játék, hogy egyszerűen nem bírja kezelni. 150cc Normalon, nehezen kezelhető kocsival nem volt könnyű dolga. Bár sokáig azt gondoltam, hogy a kocsi köbcentimétere igazából semmit nem befolyásol, de meggyőztek, hogy ez nem így van, mert a nagyobb motortérfogat nemcsak annyiban befolyásolja a versenyt, hogy gyorsabbak vagyunk, hanem, ha neked jönnek, sokkal jobban meglöknek, elég nagy esély van kiesni. Kezdjük 50cc-nél. Így már sokkal jobban ment zsidának, én meg fél pályahosszal nyertem... amikor nem ütöttek ki húszsor egymás után. A 3. helyére zsida nagyon fellelkesedett, és elkezdett Time Trialozni, és igen gyorsan eljutott az én szintemre az egyik pályán. Igen, a Mario Kart Wii szokatlan lehet azoknak, akik első alkalommal játszanak vele, de minden csak ráérzés kérdése. És zsida enne mestere, ő elég gyorsan ki tudja tanulni egy játék minden csínyját-bínját. De nagyon szeretem a lelkesedését. Amikor kedden nálam volt, úgy beszélt a Zelda: Wind Wakerről, és a Twilight Princess-ről, hogy majdnem rávett arra, hogy megint játszak Zeldával. Majd az Ocarina of Time 3D-vel. Csak el ne feledkezzen az ebédről. Már nem kellett sokáig csinálni. Visszament a konyhába, közben, ahogy vissza-visszajött, bagszi megmutatta a legújabb Dorkly Mario videókat. Ezek is hatalmasak! De annyira jók, nemcsak a nagyon jó animáció miatt, hanem a hangok. Iszonyat profi a szinkronmunka. Mario hangjának elég megszólalni, és már nevetésre ingerel, érződik, hogy ebből hatalmas poén lesz. Zsida közben elkészült, és mialatt ettünk (veszett finom volt!) bagszi megmutatta a 2010-es Őszi AnimeConról készült dinnyevágó (nem tudom a japán nevét) videót, hogy milyen volt. Hát én ebben nem vettem volna részt, bár így messziről jó mókának tűnt. Megettük, aztán mentünk is, mert bagszi ment MAT elnökségire, ami minden szombaton van. Én meg egyenesen haza.

Zsidának hagytam a Mario Kart Wiimet. Mire visszaveszem, remélem, nagyon profi lesz!

Pokémon HeartGold / SoulSilver teszt az 576-ban

A 2010. áprilisi 576 KByte-ban helyet kapott egy oldal erejéig a Pokémon HeartGold / SoulSilver. Nagyon jót írt róla a tesztelő, komolyan mondom, hosszú idő után én személy szerint most éreztem először azt, amit egy tesztben szeretek, hogy... "lazán" dicséri a tesztelő a játékot. Én pont ezt hiányoltam az 576 Konzolokban, hogy amikor volt egy Nintendo játék, akkor írta, hogy jó-jó, de valahol ő azért másképp gondolta, és én többek között ilyen változást reméltem, amikor kiderült, hogy vége az 576 Konzolnak, és majd itt, az új KByte-ban. És ezt én itt nagyon érzem. Mert én pl. a 2003. májusi 576 Konzolban, a Zelda Wind Waker teszt is 8 oldalas, de egyszer sem olvastam végig... Mert már az elején azt éreztem, hogy úgy isten-igazából semmiről nem szólt... Nem csoda, hogy sokáig (talán máig) a Mario Party volt a kedvenc cikkem az 576 Konzol 1999. áprilisi számából, mert ott éreztem, hogy tényleg szereti a cikkíró a játékot, és a mai napig én személy szerint Vári Zolit tartom az egyetlen olyan 576-os tesztelőnek, aki megbecsülte a Nintendót. Sok mindennel foglalkozott ő videojáték és PC berkein belül, de a Nintendóval is szívesen foglalkozott. Meg talán Credo a Game Boy Advance-szel. De úgy isten igazából... Ami miatt szeretek olvasni egy tesztet, az ebben a Pokémon tesztben mutatkozik meg. Egyetlen szívfájdalmam, hogy nagyon rövid a teszt. Tehát nagyon jó, de legalább annyira rövid is. Az az egy oldal nagyon kevés, de éreztette a cikkíró is, inkább arról írt, hogy mennyire jó a játék, minthogy belekezdjen egy ismertetésbe, amit véleményem szerint jól tett. Egy oldalban nem lehet bemutatni a játékot, ha most belekezdett volna, akkor meg befejezetlen lenne a cikk, és inkább elmondta, hogy miért jó a játék, amit én jó döntésnek tartok. Hát igen, egy Pokémon játékra minimum egy különkiadást kell szánni, hogy tényleg mindent leírjunk a játékról, mert nagy hosszú játékról beszéltünk. De örültem, hogy jó tesztet olvashattam. És nyereményjáték is volt, ahol SoulSilvert lehet nyerni! Engedelmetekkel nem mutatnám meg itt (már csak azért sem, mert nem tudom, hogy mennyire ütközne jogi ügyekbe), inkább vegyétek meg az 576 KByte-ot, az 576 shopokban 200 forinttal olcsóbb az újság. Én beküldtem a megfejtést, nagyon szeretném megnyerni a SoulSilvert, mert nagyon jó játék, a PokéWalker is nagyon jó találmány!

Manapság Suara: Musouka című dalát hallgatom. Hihetetlen, hogy a Jpop ipar (ezen belül az anison) mennyi tehetséget rejt magában! Hihetetlen egyedik hangja van az énekesnőnek, a dal is nagyon jó lett!

Út az óceán felé

Egyre több séma lelhető fel a régi Zeldákból. Világos, hogy merre van az út a vizes rész felé mennék, de le van törve a híd. Ugyanilyen volt az Wind Wakerben és az Oracina of Time-ban. Ha egy kicsit továbbmegyünk találkozunk egy nem olyan régi ismerőssel, Linebeckkel, aki elmondja, hogy van egy Bridge Worker a Snow Realm-ben, aki meg is csinálja nekünk a hidat, csak megkér minket, hogy vigyük el oda. De nem mindegy, hogy. Találkozunk majd bizonyos táblákkal, mint például lassítsunk, gyorsítsunk, fütyüljünk. Ez határozza meg az elégedettségét. Nem tudom, hogy mi történik, ha nagyon elégedetlen, gondolom akkor visszamegyünk a házához. Nálam ez nem történt meg. Időközben bemehetünk a Hyrule Castle-be, ugyanis kapunk 2 levelet. Az egyik Russell-től jött, aki megtanított minket kardozni. Visszahívott, hogy gyakoroljak nála egyet. Nem tetszett eleinte, hogy 20 rúpiát kér, pláne, hogy nem is sikerült sokat kardozni. Ugyanis most az megy, hogy hárman vannak ellenem, és bárki eltalálhat. Három "életünk" van, és az a lényeg, hogy mindegy, hogy kibe, de kardozzunk bele valamelyikbe. Elsőre nem sikerült sok. Vissza akartam menni, de megint kér 20 rúpiát. De ekkor már otthagytam. De megnéztem a YouTube-on, mert éreztem, hogy azért nem kicsi a jutalom. És tényleg nem. 60 találat után Heart Containert kapunk! Azért az szép. Még egyszer megpróbáltam, ekkor már jobban ment, de nem eléggé. Igazából erre két módszer lehet. Vagy kikerüljük azt, aki támad, vagy visszatámadunk rá. Mert csak egyvalaki támad mindig kis szünetekkel. Végülis kivitelezhető. Ha a Wind Wakerben is ment, itt miért ne? De majd később. Mentem is tovább A másik levelet Beedle küldte, akinek a Wind Wakerben is volt üzlete. Itt a magasban van, és fütyülni kell a vonattal, ha vásárolni akarunk tőle. Több mindent lehet tőle vásárolni, de kapunk tőle egy klubkártyát, ahol levásárolt 10 rúpiáért kapunk egy 1 pontot, melyeket gyűjtve kapunk ajándékokat.

Szóval visszamegyünk Linebeckhez, örül a hídmunkás embernek, meg is csinálná nekünk a hidat, csakhogy nem olcsón dolgozik. A tarifája 5000 rúpia. Ezen mindenki meg van rökönyödve. Linebeck mondja nekünk, hogy a barlangban el van rejtve egy Regal Ring, melynek értéke 8000 rúpia. Tehát még túl is fizetnénk a hídmunkásunkat. Igazából nincs nehéz dolgunk, hisz Linebeck elárulja a nagy titkot. Az a lényege, hogy bent megtanuljuk a Song of Light dalt, melynek segítségével fényeket tudunk megidézni bizonyos tárgyakból. A barlang mélyén van két ilyen tárgy, és ennek kereszteződésénél kell 4 lépést előrelépni, majd 6 lépést balra, itt eljátszani a Song of Discovery-t, és előjön egy ládában a Regal Ring. Ha visszamegyünk, odaadjuk, és kész a híd, mehetünk az Ocean Realmbe.

Első utam az Papuchia Village-be vezetett. Itt még nem tudtam sok mindent kezdeni, kiderült, hogy először az Island Sanctuaryba kell menni. Itt még nem tudtam továbbmenni, így mentettem.

Egy apró bejelentenivaló: Ma 2 éves a blog! ^^

(Megjegyzés: A The Legend of Zelda blognak ezen a napon a 2. születésnapja.)

Wii árak egyre lejjebb

Úgy tűnik ennek is eljött az ideje. Igen jó áron találtam Nintendo Wii konzolt. A Konzol Stúdió 46990 forintért adja a fehér konzolt, a fekete meg 53990 forint. Itt megtekinthető. Sokáig kellett erre várni, de megérte.

De azért a 69990 forintos induló ár véleményem szerint nem volt annyira durva. A GameCube 2002-ben 74990 forinttal startolt. Csak annyi a különbség, hogy a GC ára viharos sebességgel ment le. Én 2005-ben 2 játékkal 43000 forintért vettem. De azt soha nem felejtem el, hogy amikor megjelenés után megláttam a Tescóban 75000 forintos áron, többször volt visszatérő álmom, hogy ott vagyok a Tescóban, leemelem a gépet, mennék a pénztárhoz kifizetni, de soha nem értem el, mert mindig felébredtem. És abban a tudatban voltam az első pár pillanatban, hogy ott vagyok a Tescóban géppel a kezemben, de amikor körbenéztem, akkor ért a felismerés, hogy a helyszín egy kicsit más, a GC sehol. Szóval van történetem a GC kapcsán. ^^' Aztán gyorsan lement az ára, és végre nekem is elérhető lett.

De azt a Zeldás GameCube-ot a mai napig visszasírom, amit 2004. karácsonya után kénytelen voltam otthagyni. Volt egy Zelda Wind Waker Pak GC, karácsonyig nem kelt el, így karácsony után lett sárga címkével értékesítve, de ilyen tizen- huszonvalahányezer forint körül. És nem vehettem meg! T_T Nagyon hiányzik.

De most inkább a jelenbe térjünk vissza. Most ez a háttérképem:

Mert ilyet is találni a New Super Mario Bros. Wii oldalán. Nagyon tetszik, szerintem az öt letölthető NSMBWii háttérkép közül ez a legjobb.

A Super Guide mód lényege

Még látom a lelki szemeimmel azokat a nem éppen pozitív hangvételű hozzászólásokat a Gamer 365-ön, amikor kiderült, hogy mit tervez a Nintendo, pláne akkor, amikor fény derült arra, hogy a New Super Mario Bros. Wii lesz az első, ahol alkalmazva lesz ez a bizonyos segítség. Gyorsan egy mondatban, aki nincs képben: A Super Guide egy vadonatúj találmány a Nintendótól, ha elakadsz, nem bírod megcsinálni, akkor meg lehet kérni a gépet, hogy csinlja meg neked azt a pályát. Persze az egész nem ilyen egyszerű.

A lényege az, hogy ha nyolcszor meghalsz egy pályán, akkor a gép felajánlja a Super Guide lehetőségét. Ha elfogadjuk, akkor megjelenik Luigi, és végigcsinálja nekünk a pályát. Az irányítást bármikor visszavehetjük, de akkor a Super Guide már nem tér vissza. Azt a pályát, amit gép csinált, másképp színeződik ki, ekkor a gép megkérdezi, hogy szeretnéd-e magadtól megcsinálni a pályát. Persze a Super Guide mód használatával a végső értékelés már nem lesz annyira fényes.

Amit a hozzászólók elfelejtettek (vagy nem említették meg) hogy ez opciánlis, nem kötelező. A gép csak felajánlja, hogy itt a lehetőség, használd ki, ha nem megy. Megmutatjuk, lehet, hogy utána menni fog. De mire föl a Super Guide? Még több játékost akar bevonni a Nintendo, vagy szükséges rossz? Nekem megvan az elméletem erről. Szerintem valahol a kettő között van a kulcs. Aki legalább olyan régóta játékos, mint én, vagy még régebb óta, az a technikai fejlődésen túl még két nagy változást tapasztalhatott az idők során:

• Könnyebbek lettek a játékok
• Jelentősen megnőtt a játékválaszték.

És a kettő nagyon is fedi egymást. És ez Sony "találmány". Bár lehet, hogy nem szándékos volt, hogy minél jobban belenyúljunk a pénztárcánkba, hanem ugye nagyon sikeres volt a PSX, és a játékkiadók, készítők is szerettek volna részesedni a sikerből. És jöttek százával a játékok. És hogy minél többet tudjunk venni, gyorsan kivégezhetővé tették a játékokat. Ez a játékos-kultúra átalakulásával járt. Könnyebbek lettek a játékok, mert jelentősen megnőtt a játékválaszték, és hogy minél többet vegyünk. Én erre vezetem vissza a kezdeteket. A Nintendo úgy-ahogy tartotta a játék nehézségét, bár ugye a Zelda Wind Waker nem izzaszt már meg annyira, mint mondjuk az első Zeldák. És ahogy írtam 1-2 possztal lejjebb, bizony nehezebb lett a New Super Mario Bros. Wii az átlagnál. Komolyan, úgy éreztem, hogy ha nem lenne tapasztalatom Mario játékokban, akkor a New Super Mario Bros. Wii lenne az, amit hónapokig játszanék végig. Ez nagyon jó dolog, viszont mit szólna hozzá a sok újkori konzolos? Itt jön képbe a Super Guide mód, elméletem szerint a Nintendo ezzel sok éves problémának akarta elejét venni. Mert voltak panaszok arról, hogy könnyebbek lettek a játékok. És ezzel akarta a Nintendo azt megcsinálni, hogy legyen nehéz a játék, akár annyira is, mint a régi játékok, de hogy úgy játékosok kedvét se szegje, itt a Super Guide. Ha ez így igaz, ahogy leírtam, akkor viszont nagyon is jó dolog a Super Guide. Mert ezzel a kezdő játékosok segítséggel ugyan, de látják, hogy a gép hogy csinálná meg, és lehet, hogy azzal együtt okosabb lesz, és legközelebb már ő is fogja tudni, hogy mi a teendő ez esetben. Csak hát a minősítése nem lesz annyira magas.

Egyébként haladok a játékban, a 4 világot kezdtem meg. A 3. világ jeges volt. És nagyon érdekes. Sokkal több itt az utalás a Mario 3-ra, mint gondoltam. Habár ott a 6. világ volt a jeges, de ennek is, és a NSMBWii jég világának főnöke Lemmy Koopa. És ez még nem minden. A 4. világ a víz országa, és ennek is Wendy O. Koopa a "főnöke" mint a Mario 3-ban. Visszatérve egy kicsit, a 2. világban Roy Koopa szerintem hátrébb kellett volna, ugyanis én azt sokkal nehezebbnek éreztem, mint Lemmy Koopát. Ugyanis, ha Roy Koopa földet érése megremegtet, akkor nem menekülhetsz a sebzése elől. Viszont Lemmy Koopa labdája sehogy sem sebez. Az szerintem rém könnyű volt. Úgyhogy érdekes. Kíváncsi leszek a 4. világra.

Kudarcok csapdájában

Bocsánat, hogy nem volt egy pár napja tematikus post, csak hát a videojátékok terén kissé mélypontra kerültem. Ebben nagymértékben közrejátszik a sorozatos Brawl-kudarc. Rossz érzés tudni, hogy próbálok hozzáállni hardcore szinten a játékhoz, és azt érzem, hogy nincs fejlődés. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a BigN-esek közül, akik profik, nagyrészt sem azért profik, mert annyira jól verekednek, hanem taktikáznak, kijátszák az ellenfelet. Egy példa: A Zeldás Bridge of Eldin pályán azt csinálják, hogy kiállnak a pálya szélére, kicsalogatják az ellenfelet, és egy könnyed ütéssel kiütik a pályáról. Nem vagyok híve taktikázásnak. Szerintem, ha nagyon akarom, ezt még én is meg tudnám csinálni, nem kell ehhez nagy művészet. A másik, amit a profik szoktak alkalmazni nálunk, az a közelharc kerülése. Nagyrészt olyan karaktereket választanak, akikkel messziről lehet lőni, pl. Wolf, Toon Link, Pikachu. Na jó, Pikachut én is szeretem használni, amikor nem komolytalanul játszok. Biztos vannak olyanok, akik nagyon jól verekednek. De nem szeretek ilyenek ellen harcolni, és ha egy négyes elleni harcban kettesben maradok egy ilyen emberrek, akkor inkább az öngyilkosságot választom (kimegyek, vagy leugrok a pályáról). De elgondolkodtat, hogy feltétlen jó ez a módszer? Úgy vagyok vele, hogy ha alulmaradok, akkor nem lenne jobb egy számomra kellemesebb veszedelem, mint egy megalázó, ha ő így is úgy is nyer? Hát kaptam durva szavakat emiatt. Jó, ismerem azokat a mondásokat, hogy soha ne adjuk fel, meg küzdjünk a végsőkig, de egy velem nem egyenrangú ellenfél ellen, akik egy másik TV előtt röhögnek, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok, nem gondolom azt, hogy méltó ellenfél lennék nekik. Aztán belegondoltam abba is, hogy lehet, hogy azzal, hogy félbehagyok egy harcot, vagy feladom, azzal a többieket is (kis túlzással élve) megalázom. Lehet, hogy más szempontból is jobb lenne, ha nem adnám fel, mert ha biztosan veszítek, akkor már csak azért is érdemes lenne továbbfolytatni, hogy mire megjelenik a nagy GAME felirat, az ellenfélnek hány élete, és hány százaléka van, ebből is kivehető valami fejlődés. Bár ha jól végzek az nem feltétlen az én érdemem, hanem a másik fél hibázott. De ezen elgondolkodva mindenképp jobb lenne folytatni. Az már bebizonyosodott egyszer, hogy (ezt minden szerénység nélkül kijelentsem) tudok nagyot robbantani. 2007. októberében elkezdtem keményen harcolni a Mario Kart Double Dash!!-ban, és pár nap alatt néhány pályán elértem a profi szintet. De akkor szinte égtem a vágytól, hogy nagyon jó legyek, és 100%-ig csak rá koncentráltam. De manapság még Zeldázni se nagyon visz rá a lélek. Pedig többször belegondoltam már, hogy mennyi restanciám van: Majora's Maskben megölni a Woodfall Temple főbossát, a Master Questben a Jabu Jabu főboss megölése, Twilight Princessben az első farkaskalandok, vagy akár a Wind Wakert is folytathatnám, hisz kész a Tower of the Gods. De hiába érzek magamban elszántságot, hiába nézem a játékok, tokját, dobozát, valamiért nem jutok el odáig, hogy játszak. A Brawl általi kudarc mintha teljesen elment volna a kedvem a játékoktól. Nincs jól ez így. Megint érezni akarom azt, hogy teljesen lázba hoz a játék. Az utóbbi időkben gyakran eszembe jutottak azok a Mario Kartos idők. Nagyon jó volt. A Zeldás időktől eltekintve, az volt az utolsó olyan eset, hogy azt éreztem, hogy igazán jó játékosnak lenni. Ha újra átélhetném megint azt az időt, minden sokkal másabb lenne, nemcsak nekem lesz jobb, hanem a többieknek is.

Tingle-lel az istenek templomában.

Na végre túl vagyok a Tower of the Godson a Wind Wakerben! 2 hete próbálkoztam vele, de akkor áramszünet lett, és elment minden mentésem, amit a templomban csináltam, így elment a kedvem attól, hogy folytassam, de ma a GBA/GC kábelt segítségül hívva megcsináltam. Meg kell jegyezzem, Tingle nem nagy segítség. Nem sok mindent csinál. Itt-ott jelez, hogy van valami, de hogy hogy lehet megszerezni, arról semmit. Néha ilyen láthatatlan helyen mutatja, hogy ott egy szilárd tárgy van. Szóval érdekes dolgok ezek. Olyan sok hasznát nem vettem. Majd írok róla külön, most a Dungeonról. Nagyon szivatós volt egykét helyen, de rendkívül élvezetes. Bár eleinte nagyon nem tudtam, hogy mit kell csinálni. Mert mit látok? Egy szűk helyen vagyok, Red Lionnal, a hajóval, sehol egy bejárat, és ha sokáig úszok Linkkel, akkor elmerül. Meg arra gondoltam, hogy ha kirakom a vitorlát, akkor fogok tudni menni, de utólag kapok észbe, ha nincs szél, akkor mi hajtsa a hajót? Hát az R-gomb nyomvatartása. Nagy nehezen találtam egy ajtót, ahol elkezdhetem. Aztán mentem szépen lassan. Beléptem egy pár szivatós helyre. Legalábbis nehezen jöttem rá a titok nyitjára. Az egyik ilyen hely, ahol víz van, és csak a két végén van "szárazföld". Az egyik végén két fáklya ég. És a botot kell úgy átvinnünk a vizen át (ahol dobozok vannak) hogy ne essünk bele a vízbe. Hát szenvedtem vele vagy fél órát, mire rájöttem, hogy a dobozokat bizony el lehet mozdítani úgy, hogy átugorjunk a másik végére. Hát milyen Zeldás vagyok én, hogy ilyeneket nem tudok! T_T Már az első Zeldában is kellett mozdítani! Így sikerült átérni a másik végére. Aztán sok érdekes történt. A három kő, amit a helyére kell vinni, az is nagyon vicces. Link hívja, hogy "gyerünk", és követ minket. Persze, hogy miként jutunk át, az már egyéni szoc. probléma... De itt is kell gondolkodni. Meg itt kapunk meg egy új dallamot, meg a mini-boss megölésével az íjat, és a nyilat. A Mini-boss egyébként az Iron-Knuckles. Igen, akit annyira "szeretünk". Ocarina of Time-hoz hasonló módszerrel öltem meg, tehát bombával. Ez egyébként sokkal könnyebb. Ja, és meg ne feledkezzek, az egyik legemlékezetesebb részre, amikor azt hittem, hogy glitches a dungeon. Ugyanis, amikor a harmadik kőszobrot tereltem a helyére, rossz helyre vittem, mert először azt hittem, hogy az a jó. Az a hely lent volt, vízközelben. És amikor vízbe ér a szobor, olyan, mintha zuhantunk volna egy nagyot. És nem tudtam sehogy sem kimenteni a vízből, egyszer el is veszett az összes szívem. Nagy nehezen rájöttem a megoldásra, és sikerült végigvinni. De már abban gondolkodtam, hogy mi lesz, nem fogom tudni végigvinni a játékot? Az egészet kezdjen az elejétől? De szerencsére nem így lett, és sikerült megcsinálni. Aztán még a főboss is könnyű volt. Azt nyilvánvalónak éreztem, hogy a nyíllal kell valamit kezdeni, ez be is jött, de amikor a fej leesett, azt hittem, hogy kardozni kell, ahogy szokás, de nem. Bombát kell rakni bele. És ezt így háromszor. Aztán meghalt, és mentettem. Hogy utána mi van, majd holnap kiderül.

Amit tudunk, ingyen adunk!

Ez így egy kicsit vicesen hangzik, de van ilyen. Előfordul egy fórumon, hogy valakinek nem kell valami, és esetenként ingyen felajánlja valaki másnak, akinek kell. Ilyen szerencsés voltam most. Valaki eladott egy GBA-GC kábelt (eredeti) és lecsaptam rá. Ma érkezett meg:

Néhány GameCube játék támogatja, például a Zelda Wind Waker, vagy a Zelda Four Swords Adventures. És nagyon örülök neki, mert annyira ritka, hogy egyszer kerestem az eBayen, és szó szerint egy sem volt. Na mondom szép. Most meg az ölembe hullik egy.

Egyenlőre az FSA-ban próbáltam, nagyon ötletes. Azt csinálja, hogy amikor belső térben vagy (ház, barlang) akkor nem a TV-ben mutatja a történéseket, hanem GBA-n. De nagyon érdekes, mert ami történik kint, és hangja van a TV-ben, az a GBA-n is hallatszik, és ha robban valami a TV-ben, az a GBA-n is robban. Nekem tetszik.

Wind Wakerben meg segédként van. Be lehet rajta hozni a Tingle Tunert, és mindig szól, ha az adott pályán van valami titok, vagy ha valami elérhetetlen magasságban van, azt lehozza nekünk. Szóval ilyen hasonló jóságok. De biztos, hogy több játék is támogatja ezt a kábelt.

A Wind Waker folytatása

Egy picit elakadtam a Wind Wakerben, mert nem tudtam eljutni az erdőbe, ahol a tündérek vannak, akik meggyógyítják a nagymamát. Aztán rájöttem magamban elég csak a szél irányát arra változtatni, amerre lebegnem kell, és akkor elérem az erdőt. Ugyanis leszakadt a híd. Így sikerült. Nem nagyon volt ellenségáradat, bár a két Moblin egyszer megölt. Aztán jobban szétnéztem, hogy van bomba, azzal rájuk lehet robbantani. És sikerült is. Bár nagyon vicces. Amikor meglátják a kezemben a bombát, megijednek, elfutnak. Ilyenkor lehet kardozni őket. Nekem tetszett. Aztán, felrobbantottam a nagy követ, bejutottam a tündérhez. Óriás tündér? Volt benne olyan gondolat, hogy esetleg egy Ocarina of Time-féle "érdekesen" kinéző tündérrel lesz dolgom, aki úgy nevet, mint egy buta anime karakter? Szerencsére nem. ^^' Egy kedves, szelíd tündérrel találkoztam, aki megajándékozott egy nagyobb "pénztárcával", hogy immáron ne 200, hanem 1000 rúpiát tároljak. Milyen kedves. Aztán felszedtem egy kis tündért, hogy ha visszamegyek a nagymamámhoz, nekiadjam, és meggyógyul. Ugyanis beteg. Belebetegedett abba, hogy se Aryll, se Link nincs mellette. A tündér hatására meggyógyul, és egy lelket is öntenek belé (hirtelen nem tudtam másképp megfogalmazni, a "lélek is ömlik belé" meg viccesen hangzana.). És ad egy elixír Soupot, amit kétszer lehet felhasználni. Azt mondta, hogy ha bármikor baj van, akkor ő feltölti az üvegemet levessel. Ez idáig nem hangzik rosszul, de ha a térkép túlső felén vagyok, és ha épp leves-szükségletem van, akkor hajózzak ki oda? Érdekes lesz. Majd kiderül. Aztán a sziget hátulján van egy elzárt bejárat, amit bombával lehet megnyitni. Odament meg Jabun vár minket, aki térítésmentesen odaadja a harmadik gyöngyöt. Ezáltal meg tudunk nyitni egy titkos szigetet. Csak ezt a három gyöngyöt el kell helyezni három különböző szigetre, melyeket KoRL bejelölt nekünk. A KoRL egy rövidítés: King of Red Lions nevet takarja magában. Rajta utazunk. Ha megvan mind a három gyöngy, el van helyezve, akkor megnyílik egy titkos sziget.

És megjelenik a Tower of the Gods, a 3. Dungeon színhelye.

Zelda II NES-en.

Végre volt alkalmam kipróbálni a Zelda II-t NES-en. Egy picit izgultam, hogy akkor most úgy fog kinézni, mint GBA-n, vagy mint VC-n. Hála Istennek a Virtual Console győzött! Így nagyon fogom szeretni. Szerintem most NES-en is végigviszem. Nem fog ártani a beedződés a nehéz játékokra. Egyébként jól kezdek. Egyből belementem a sötét barlangba az ereklyéért, azt is meg is szereztem, de visszafele elvéreztem. A többit majd otthon.

Aztán meg a Wind Waker felé is húz a szívem. Szerintem most hanyagolni fogom a Pokémon Sapphire-t, mert May nem enged tovább, mert a Grovyle-ja mindig elgyőzi as Marshtompomat, és nincs több 15-ös szinten felüli pokém, úgyhogy EV-znem kell, ehhez most nagyon nincs kedvem. Úgyhogy szerintem most NES-re Zelda II, és GC-re Wind Waker.

Japán árszínvonal

Arról már többször hallottam, hogy Japánban rendkívül drága az élet. Ma erről megbizonyosodtam, ugyanis nagy örömömre megjelent ma a legújabb Okui Masami nagylemez Akasha címmel, és lehet venni külön csak a CD-t 3150 Jenért, ami kb. 7600 forint, vagy lehet venni CD+DVD-t is, ami 3990 Jen, vagyis 9635 forint. Jelenlegi árfolyam szerint. Ez őrült drága, ha a forint árakhoz viszonyítjuk. Ki az, aki 7600 forintért CD-t venne? Na jó, felteszem a kezem, hisz mégsem akárkiről van szó. ^^' Mivel engem amúgyis érdekel a közgazdaságtan, ezért egy kicsit utánanéztem, hogy régen milyenek voltak a Japán árak.

Mindenek előtt, tudni kell azt, hogy Japánban nincs infláció. Vagyis a pénz vásárlóereje nem romlik. Ez a közgazdaságtan szerint rossz dolog, mert egy 3-4%-os infláció kifejezetten szükséges ahhoz, hogy a vállalkozások fejlődjenek, hisz ha évekig tartanák a nyereségüket, akkor az reálérték szerint veszteség. Hallottam olyat, hogy Japánban évek óta stagnál a gazdaság, nem fejlődik sehova. Bár ha belegondolok, hova fejlődjön, amikor a világ 2. gazdasági nagyhatalma, szinte minden modern elektronikai eszközt ők találnak fel. Azon azért elgondolkodtam, hogy ha mindig dolgoznak valami újon, akkor mi szükségük van nekik árszínvonal-romlásra, hogy fejlődjenek?

Egyébként az árak tényleg stagnálnak. 1991-ben a Megumi Hayashibara: Half and, Half album anno 3000 Jen volt, és most is alig emelkedett a CD-k ára, mint ahogy fent írtam, 3150 Jen. A különbség csak annyi, hogy amit megtudtam, hogy 1991-ben 1 Japán Jen még 0.5 forint körüli értéket ért. Tehát az első Megumi album kb. 1500 forint volt. De azt is figyelembe kell venni, hogy ez az 1991-es magyar árakhoz képest mennyi volt? Annyit tudok, hogy akkoriban 180-200 forint volt egy kazetta, tehát akkor a CD lehetett átlagban olyan 500 forint? Már ha volt akkor már CD. Az első emlékem, amikor CD-t láttam 1994-1995 körülre tehető. És ma egy Japán Jen kb. 2.5 forintot ér, és közben a magyar árak meg emelkedtek, ezáltal egy kicsivel enyhébbnek mutatkoznak a Japán árak. Egyébként onnan lehet tudni a CD-k árait, hogy rá van írva a borítóra, ugyanis ezeknek egységes az áruk.

Egy új animével fogok nemsokára próbálkozni, az a címe, hogy Muteki Kanban Musume. Okui Masami énekli az openinget, WILD SPICE a dal címe, amit imádok! És azt olvastam róla, hogy nagyon humoros anime, sokaknak tetszett. Remélem, hogy tényleg nagyon jó lesz. Ha csak az openingen múlna, már imádom az animét!

De egy Zeldás jellegű témám is legyen. Nem vettem elő másik játékot, miután végigvittem a Zelda II-t, bár azon gondolkodok, hogy a Wind Waker elővehetném. Pláne, hogy nem alszok. Hát igen, egy álmatlan éjszaka után kifejezetten kellemes iskolában lenni. -_- Egyébként folytatom a Pokémon Sapphire-t. Imádom! Nagyon sok 2006-os emlék előjött (mintha olyan rég lett volna. ^^'), nemcsak az emlékek miatt jó vele játszani, hanem mert egyébként is fantasztikus. Csak Sableye-t nagyon nehéz fogni. Többször dobtam rá pokélabdát, és mindig kiugrott. Amikor piroson állt már az életcsíkja (tehát nagyon kevés volt már) akkor kapott egy Great Ballt, de abból is kiszabadult! Meg még amivel játszok, az a Pokémon Link! Jó kis logikai játék, szeretem az ilyeneket, csak a zene... Nem az, hogy rossz, hanem furcsa. Ilyen modern, dance meg hasonló zenék... Nagyon furcsának tartom, nem sok köze van a Pokémon feelinghez. És a Super Mario Sunshine-nal megtanultam, hogy a zene nagyon fontos eleme a játéknak. Na majd meglátjuk. Később lehet, hogy Wind Wakerezek.

Újra Wind Waker!

Régóta tudok tudok arról, hogy a GameTrailers videojáték videomegosztó (jaj, de szép mondat lesz ez) oldal a Twilight Princess megjelenésének alkalmából elkészítette a Zelda retrospective-et. Ez nem más, mint egy 5+1 részes videó. Azért 5+1 rész, mert az első 5 részben bemutatja az addig megjelent Zeldákat az első résztől kezdve egész a Minish Capig, és a 6. részben meg egy Zelda timeline elméletet állít fel részletes magyarázattal. Én korábban felállítottam a saját elméletemet. Itt-ott ütközik, mert a készítő eleve 2 részre osztja a Zelda timeline-t, és ugye volt arról szó, hogy valaki két részre osztja, valaki nem. Én nem osztottam 2 részre. A teljes igazságot csak Shigeru Miyamoto tudja. De ez örök titok marad. Annyit közölt, hogy a Minish Cap az Ocarina of Time előtt játszódik. Na de visszatérve a videósorozatra, mely itt tekinthető meg, ma jutottam el odáig, hogy megnézzem. És nagyon megtetszett! Olyannyira, hogy megint nekiveselkedtem a Wind Wakernek.

Azért pont ennek, mert az különösen tetszett, hogy külön megmutatták a Wind Waker prototípusát, amikor 2001-ben bemutatták a játékot, akkor hogy fog kinézni. Akkoriban egy Ocarina of Time egy alternatív folytatásának tűnt a játék. Majd 2002-ben futótűzként terjedt a hír, hogy valami teljesen mást fogunk kapni. Ekkor láthattuk először cel-shaded grafikával az akkori új Zeldát. És a rajongók körében nem a felháborodás lett úrrá, hanem a mérhetetlen kíváncsiság. A Wind Waker addig a Zelda játékok körében soha nem látott reklámkampányt élt meg. Nemcsak, hogy sokszor reklámozták, hanem Japánban több helyen is ki volt állítva egy gép, ahol ki lehetett próbálni a játékot (már akinek volt kedve végigállni a nagyon hosszú kígyózó sort). És megkapta a neki járó elismertséget.

És én is elővettem a Wind Wakert. Lehet, hoigy ez lesz a következő, amit végigjátszok? Én már nem írok semmit, mert amit egyszer kitalálok, az másnap úgyis másképp lesz. Megcsináltam a 2. Dungeont a Forbidden Woodsot. Annyira nem volt nehéz, csak a felbukkanó tüskés növények okozta labirintus volt egy kicsit szivatós. Hát igen. Az Ocarina of Time Fire Temple-ében volt valami hasonló, azt se szerettem. Ez se nőtt a szívemhez. De minden további nélkül végigvittem. Az első mini-boss, Mothula meglehetősen könnyű volt. Én csak néztem, hogy meghalt? Mert azt hittem, hogy rosszul csinálom. Először a szárnyait kell kiütni, aztán meg azt hittem, hogy a szemét kell sebezni, de attól halt meg, hogy a hátát sebeztem. Kicsit meglepett. A főellenség, a Kalle Demos meg szerintem nagyon könnyű. A bumeráng használatára épül. Felül el kell vágni a kötelet, ami fent tartja, majd ha leesik, középre kell menni, és kardozni. Sima ügy volt megölni. Ezután mentettem. És most értem el arra a részre, ameddig először elvittem, csak aztán nem tudtam merre kellett továbbmenni. Majd kiderül, hogy most fog-e menni.

Isten hozott Link's Awakening!

Ahogy elbúcsúztattam a Final Fantasy IX-et, úgy köszöntöm a Link's Awakeninget, de erről kicsit később.

Nemrég jöttem haza, Pesten voltam 2 napig. Csabinál voltam, nála aludtam. Sokat játszottunk mindenféle menőséggel. Megismerte a Super Smash Bros. Meleet. Tetszett neki, jól elvoltunk vele. Próbálgatott mindenkit, talán Young Linkkel volt a legjobb. Meg a Classicot és az Adventure módot is végigvitte. De sokkal viccesebb a Wind Waker sztori. Az Outset Islandben nagyon jól elvolt a malacfogással, de a Forsaken Fortress nagyon nem tetszett neki. Az, hogy őröket kikerülve kellett a kastály tetejére feljutni. Azt mondta, hogy játszott Metal Gear Soliddal, ott volt sok ilyen őrös feladat. Azt is feladta egy idő után, mint a Wind Wakert, hogy többször lefülelték az őrök. Pedig egyszer elég sokáig eljutott benne, csak hát ne világítanák meg a kastély falát ugye... Pedig biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Ma majd legközelebb. Meg mi volt még? Mario Kart Double Dash!!, Wii Play, amik így eszembe jutnak. De jó volt.

Hát akkor elköszöntem a Final Fantasy IX-től, odaadtam Young Linknek, jó helye lesz nála. És megkaptam a Pokémon Sapphire-t! Hosszú idő után újra megvan! Alig hiszem el, nagyon örülök neki.^^ Meg kölcsönadta a MOTHER 1 + 2-t, melyben rövid úton elvéreztem. Jó játék, meg minden, de japán nyelv ismerete nélkül nem ajánlom a játék kipróbálásást eredetibe. Alig mentem ki a házból, már elhaláloztam. Érteni kell a szöveget. Úgyhogy ma, amikor mentem haza, visszaadtam neki. Inkább leszedem angol nyelven emulátorról. És a vaterás üzlet, amiről beszéltem. Megvan a Game Boy az 5 játékkal. Ebből az egyik, az Aladdin hamis, de ez a legkevesebb. Ilyen olcsón, 2800 forintért ilyen pakkhoz nem jutottam volna hozzá. És itt lett meg a sima Link's Awakening. Nagyon tetszik. Valóban nemét nyelvű, de ez egyáltalán nem zavar. Tetszik a játék, amit láttam, és régi Game Boyon játszani nagyon jó dolog. Mintha tényleg 1993-ból játszottam volna vele. Képet is készítettem a szerzeményekről:

Wind Waker – Baljós jelek.

Végülis megcsináltam az 1. Dungeont, de azért megszenvedtem vele. Ma jöttem rá, hogy le lehet rakni a tárgyakat az R-gombbal! T_T Ez annyira menö, hogy díszkiadásban megvan az Instrucion Booklet, OoT is benne van, már többször átnézegettem, de ilyet nem tudok? -_- Mindegy, kész van, tanultam a hibámból. És a főellenséget is megöltem, bár a vártnál többször csapott le. De aztán jött a fekete leves. Legalábbis megkaptam az igazgyöngyöt. De utána... Azért haladtam elsőnek még tél végén gördülékenyen, mert nálam volt az 576 Konzolos végigjátszás. De ma... se kép, se hang. Egyszerűen nem tudtam, hogy a hajó miért nem enged fel. Illetve tudtam, hogy az a baja, hogy a szél nem déli irányú, és emlékeztem, hogy a pálcát merre kell tartani, de nem csinált semmit. Gondoltam, hogy meg kell tanulni, de itt állt meg a tudományom. Hol mikor merre hány méter? Elő kellett vennem a GameFaqsos végigjátszást. A hátsó kis sziget... Ja tényleg, ott van a két kőtömb! T_T Ebből az egyik el van törve. A másik meg nincs eltörve, azon van rajta a dallam. Így már ment. És a szelet déli irányba vittem, és átmentem a Forest Havenre. Minden egyes milliméterére emlékeztem. Simán bementem a barlangba ahol a nagy Deku fa áll. Találkoztam vele, ekkor derült ki, hogy Makar bajban van. Igen, egyébként Makart szerettem, szimpatikus karakter volt. Olyan kissé esetlen, de megáll a lábán. ^^ Leráztam a Deku fáról a ChuChukat, megöltem őket, majd megpróbáltam beszerezni egy Szentjánosbogarat. Emlékszem ezzel első játékban mennyit szenvedtem, de nem is sikerült. Most igen. Most is esetlenül próbáltam a kis fehér gömböket beszedni, de nem sikerült. Aztán az egyik gyanús lett, hogy túl erősen fénylett. Azt befogtam, és megvan. ^^ De hogy tovább mi a teendő. Állítólag fényképezőgépet lehet csinálni vele. Csinálni akarok. Aztán azzal a virággal (Baba Buds) is bajlódtam, amelyik kiköp magából. De sokat, egy olyan 10 percet, de kijöttem az erdőből, és beügyeskedtem a 2. Dungeon színhelyébe, a forgószél segítségével. Bementem, kicsit szétnéztem, és mentettem. Majd máskor. Holnap. Vagy még ma.

Tegnap egyébként nagymértékű átrendezés történt a szobámban. Már régóta gondolkodtam azon, hogy jó lenne egy külön polc a Nintendós cuccaimnak, mert már annyi van, hogy kellett. Anyám nem akart venni még többet, mert nagyon sok polc van kihasználatlan. Igaza volt. Kiválasztottam az egyiket, azt átügyeskedtem a szobámba. De ez nem kis munka volt, mert a helyén álló asztalt ki kellett vinni. Most a helyén maga a polc áll, meg 2 éjjeli szekrény. Az egyiken van a TV, a másikon meg az újságok, amiket olvasgatok: AnimeStars, Mondo Magazin, 576 KByte. A polc meg nagyon tetszik. Meg így az egész szobának más feelingje van. Készítettem is egy pár képet:

Ez a polc felső része. Legfelül vannak a Nintendós dobozok, alatta a játékok, és a Game Boyok. Alatta vannak a játékkazetták, kézikönyvek, valamint egy 2. Super Mario All-Stars doboz. Ha kell valakinek, ingyen felajánlom. ^^ És alatta egy külön részleget szántam a régebbi Zelda játékoknak. Itt vannak a játékok, dobozai, kézikönyvek, Guide-ok.

Ez a 2. kép:

A polc alsó része. A nagy részben van a Wii, a lezárható részben vannak a régi Nintendo gépek és tartozékaik. Bocsánat a rendetlenségért, csak már fáradt voltam, és már csak hellyel-közzel raktam be. A Nintendo 64 szinte teljesen el van takarva. Igen, 2 NES-em van. Megőriztem a régit, amúgy teljesen használhatatlan. Villog a LED lámpája, nem tudom, mi baj lehet vele. Pedig nagyon sokáig tett szolgálatot, 1991-től 2005-ig. A 2. NES-t 2005. nyarán vettem, az nagyon jól működik.

Végül egy harmadik kép:

Ez egy másik polc, itt vannak a Wii, DS, GC, GBA játékok.

Egyébként 2002. novemberében költöztem be ebbe a szobába, amikor a bátyám elköltözött, hogy élje a maga családi életét. Azóta nem volt ekkora átrendezés, mint tegnap. Ennek egyszerű az oka: Nem szeretek bútorokat tologatni. De a tegnapi kellett.

Zelda CD scannek

Na kis meglepetés, amit éjjel ígértem, megérkezett. Ami nem más lesz, minthogy bescanneltem a Zelda OST CD borítókat, amik megvannak nekem, és megmutatom.

Egy korábbi posztomban már beszéltem arról a 2 CD-ről, ami megvan nekem, ma úgy döntöttem, hogy kirakom mutatóba, hogy ti is lássátok, milyen szépek lettek. Először az Ocarina of Time-ot rakom ki:

Ocarina of Time OST CD

1. kép: Ocarina of Time borítóképe (jobb oldalt) és a hátsó borítója (bal oldalt)

2. kép: A másik két kép a külső borítóról (mivel a korábbi postomban írtam, hogy ez kihajtható)

3. kép: Belső borító első része, ahol a tracklist van felsorolva 1-54-ig. Angolul, majd mellette japánul.

4. kép: Tracklist 55-től 82-ig, valamint jobb oldalt Koji Kondo üzenete a CD vásárlókhoz.

5. kép: Hátsó borítójának külső része.

6. kép: A hátsó borító belső része, benne Hyrule atlasz, és az album készítőinek listája.

7. kép: Slide matrica. Amit írtam korábban, Japánban szokás CD-ket Slide matricával ellátni. Mint díszítőelem, és ide kerülnek fel az egyéb adatok, általában Japán nyelven.

Wind Waker OST CD

8. kép: A borítókép, és a hátsó. 1. és 8. oldal.

9. kép: A borító 2. és 3. oldala.

10. kép: A borító 4. és 5. oldala.

11. kép: A borító 6. és 7. oldala.

12. kép: A hátsó borító külső része.

13. kép: A hátsó borító belső része.

14. A Wind Waker OST CD Slide matricája.