It's over 9000!

GBA-n próbáltam megölni a Zelda II-ben az 5. Palace főellenségét. Nemigen ment, szerintem az volt a baj, hogy csak 5-ös szintű volt a támadóerőm, és ez nem elég, úgyhogy csak vissza kell majd menni a 3. Palace-ba. Mert magától sajnos nem megy fel a támadóerőm. Most is 3000 pont kellett a továbbfejlődéshez, és meghaltam 2660 pontnál. Így sok pont odalett. De kinéztem a YouTube-ról, hogyan lehet azt a szívet megszerezni, ami benne volt a tengerben, és eddig nem sikerült. Komolyan mondom, még videóval is alig tudtam követni, hogy merre kell menni, tiszta útvesztő az egész. És amikor sikerült megszerezni, akkor megszereztem a még hiányzó Heart Containert, és az összes Magic Containert is. Így idő előtt tele lettem. ^^' Bár ez nem sokat vigasztalja a támadóerőmet, de így sem rossz.

Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Virtual Console verzióban is megszerezném azt a szívet? Már minden megvan a maximális 8-as szinten, és akkor elmehetnék érte. De akkor jutott eszembe, hogy miután végigvittem a játékot, a szintek ugyan megmaradtak, de az összes heart- és magic Container, valamint a tárgyak elvesztek. A varázslatok is megmaradtak. És azt néztem, hogy 9000 pont kell szintfejlődéshez. Vajon mi lehet 9000 pont felett? Tettem fel magamnak a kérdést. De mivel elképzelésem sem volt, ezért megnéztem. Vicces volt 8-as szinten az elején ölni azokat az ellenfeleket, akikkel 2-3-as szinten megszenvedünk, most meg egy kardsuhintásra meghalnak. El is mentem a Death mountainba a kalapácsért. És akkor elmentem a 3. Palace-ba is. Megszereztem a tutajt, és az Iron Knuckles, amivel GBA-n annyira megszenvedtem, itt most 2-3 karddöfés után meghalt. Vicces volt. És felment a számláló 9000-re. És hogy mi történt? SEMMI! T_T Írta, hogy felment a támadóerőm, de kérdeztem magamban, hogy ha az már maximális, akkor hova akarja még emelni? Természetesen maradt 8-as szinten. De azért vicces volt. Szereztem az egy életeket, ahol tudtam. Még soha nem volt 5 életem a Zelda II-ben. ^^' De egyszer sem haltam meg. Még szerencse, hogy van a HOME gomb a Wiimote-on. De így végigcsinálom szerintem. Megszerzem megint az összes kristályt, Heart- Magic Containert, tárgyakat. És akkor Complete lesz a Zelda II.

The Legend of Zelda: A Link to the Past OST

Ahogy korábban írtam, a NES nagy fejlődésen ment keresztül, így várható volt, hogy a Super Nintendo hatalmas technikai durranás lesz. És igen! A 8 csatornás hang megközelítőleg már tudta a CD minőségű hangzást. A Super Nintendóra készült Zelda minden addigi várakozást felülmúlt, ugyanis ez az első olyan játék a konzoltörténelemben, mely folyamatos történetvezetéssel rendelkezett. Így a kalandjátékok teljesen új értelmet nyertek. A zene is teljesen más. Nem is az, hogy változatos, hanem sokkal erősebb hangszerelésű. Ebben a játékban sokkal nagyobb szerepet kap a zene, mint a többi Zeldában. 29 zene van a játékban:

Title Opening Demo Time of the Falling Kakariko Village Forest Master Sword demo Turned into a Rabbit Soldiers of Kakariko Guessing Game House Select Screen Dark World Dark World Forest Hyrule Castle Sanctuary Dungeon Cave Church Boss Battle Boss Clear Fanfare Dark World Dungeon Fortune Teller Princess Zelda Rescue Crystal The Goddess Appears Priest The Priest Transform Ganon Message Battle with Ganon Triforce Chamber Ending

Ez sem került hivatalosan kiadásra CD-n, de szerintem nagyon jól megállná a helyét az OST CD-k között. Ritka az ilyen SNES játék, mely ennyire jó zenével rendelkezett! Koji Kondo hatalmasat alkotott 1991-ben.

Két új Megumi Hayashibara kislemez

Ma végre meghozta a postás a várva várt Zelda II-t NES-re.

Ez így néz ki. ^^ Csak egy apró csalódás ért, mert elvileg a leírása is járna hozzá, csak azt az eladó lehagyta. Isten ments, hogy azt gondoljam, hogy átvert az eladó, erről szó sincs, sőt nagyon rossz üzleti magatartás utánajárás nélkül azt állítani az üzleti partnerről, hogy csalt. Utánakérdeztem E-mailben, hogy mi van. Ugyanis ez az eladó elad a Vaterán még egy Zelda II-t füzet nélkül 500 forinttal olcsóbban, tehát nem mindegy. Sajnos nem tudtam még játszani vele, mert Gábor barátomnál van a NES. Szegény nagy Mario-fan, és mondta, hogy mnég soha nem játszotta eredetiben a Super Mario Brost. Mutatott egy linket, ahol lehet játszani a játékot teljesben. Én is kipróbáltam. Nem is az volt a baj vele, hogy nem eredeti, hanem rossz volt az emuláció. Mario nagyon csúszott. Aztán csodálkodtam is, hogy egy ilyen Mario-addikt nem tudja megcsinálni a 8-3-as pályát? Hát ahogy láttam, már nem. Úgyhogy a 2008. téli BigN talin kölcsönadtam neki a NES-t Super Mario Bros. 1-2-vel. És most, hogy megkaptam a Zelda II-t, és már mondta, hogy mindkét Mariót többször végigvitte, most beszéljük meg, hogy milyen módon kapjam vissza a NES-t. Nagyon remélem, hogy NES-en is olyan lesz, mint a Virtual Console-on, mert akkor imádni fogom!

Más. Bár nem Zeldás témájú, de mindenképp szeretnék egy érdekességről írni. Nagyon boldog vagyok, hogy megjött Japánból a csomag. És mi volt benne? 2 Megumi Hayashibara kislemez. Az egyik a Just be conscious (Slayers Return) a másik meg a Proof of Myself (Saber Marionette J to X). Ebayen találtam olcsón, a kettő együtt volt 20 dollár, és mivel két CD-t rendeltem tőle, ezért postaköltséget nem számolt fel.

Az a legcsodálatosabb az egész történetben, hogy mindkét CD fóliás új. Pedig nem mai kiadványok. A felső 1996-os, a bal oldali meg 1998-as. A mellette levő Slayers Return matrica meg a Just be consciuos mellé járt. Iszonyatosan boldog vagyok. Ezek a régi kiadványú kislemezek ilyen hosszúkás papírtokban jelentek meg, és kisméretű CD-k voltak benne (szó szerint értelmezték a kislemez fogalmát. ^^'). De ha belegondoltok, jó megoldás. Minek nagy CD-re kiírni, amikor egy-egy kisméretű CD-re 23 percnyi zenei anyag fér rá, és soha nem volt ennél hosszabb a kislemez teljes anyaga. Belülről így néz ki:

A Proof of Myself maxinak kifejezetten örülök, mert amikor először meghallottam a dalt, órákig ezt hallgattam, annyira tetszett. Ez volt 2006. októberében. Már akkor tudtam, hogy milyen ritka kislemez, soha nem hittem volna, hogy mostanra meglesz eredetiben. ^^ És nagyon jól néz ki élőben. Meg azt se hittem volna, hogy valaha ilyen kislemezt tudhatok magaménak. Ezeket mindig a fóliájukban fogom tárolni, amikor nem hallgatom őket, hogy még 10 év múlva is újszerű állapotban legyenek.

Újra Wind Waker!

Régóta tudok tudok arról, hogy a GameTrailers videojáték videomegosztó (jaj, de szép mondat lesz ez) oldal a Twilight Princess megjelenésének alkalmából elkészítette a Zelda retrospective-et. Ez nem más, mint egy 5+1 részes videó. Azért 5+1 rész, mert az első 5 részben bemutatja az addig megjelent Zeldákat az első résztől kezdve egész a Minish Capig, és a 6. részben meg egy Zelda timeline elméletet állít fel részletes magyarázattal. Én korábban felállítottam a saját elméletemet. Itt-ott ütközik, mert a készítő eleve 2 részre osztja a Zelda timeline-t, és ugye volt arról szó, hogy valaki két részre osztja, valaki nem. Én nem osztottam 2 részre. A teljes igazságot csak Shigeru Miyamoto tudja. De ez örök titok marad. Annyit közölt, hogy a Minish Cap az Ocarina of Time előtt játszódik. Na de visszatérve a videósorozatra, mely itt tekinthető meg, ma jutottam el odáig, hogy megnézzem. És nagyon megtetszett! Olyannyira, hogy megint nekiveselkedtem a Wind Wakernek.

Azért pont ennek, mert az különösen tetszett, hogy külön megmutatták a Wind Waker prototípusát, amikor 2001-ben bemutatták a játékot, akkor hogy fog kinézni. Akkoriban egy Ocarina of Time egy alternatív folytatásának tűnt a játék. Majd 2002-ben futótűzként terjedt a hír, hogy valami teljesen mást fogunk kapni. Ekkor láthattuk először cel-shaded grafikával az akkori új Zeldát. És a rajongók körében nem a felháborodás lett úrrá, hanem a mérhetetlen kíváncsiság. A Wind Waker addig a Zelda játékok körében soha nem látott reklámkampányt élt meg. Nemcsak, hogy sokszor reklámozták, hanem Japánban több helyen is ki volt állítva egy gép, ahol ki lehetett próbálni a játékot (már akinek volt kedve végigállni a nagyon hosszú kígyózó sort). És megkapta a neki járó elismertséget.

És én is elővettem a Wind Wakert. Lehet, hoigy ez lesz a következő, amit végigjátszok? Én már nem írok semmit, mert amit egyszer kitalálok, az másnap úgyis másképp lesz. Megcsináltam a 2. Dungeont a Forbidden Woodsot. Annyira nem volt nehéz, csak a felbukkanó tüskés növények okozta labirintus volt egy kicsit szivatós. Hát igen. Az Ocarina of Time Fire Temple-ében volt valami hasonló, azt se szerettem. Ez se nőtt a szívemhez. De minden további nélkül végigvittem. Az első mini-boss, Mothula meglehetősen könnyű volt. Én csak néztem, hogy meghalt? Mert azt hittem, hogy rosszul csinálom. Először a szárnyait kell kiütni, aztán meg azt hittem, hogy a szemét kell sebezni, de attól halt meg, hogy a hátát sebeztem. Kicsit meglepett. A főellenség, a Kalle Demos meg szerintem nagyon könnyű. A bumeráng használatára épül. Felül el kell vágni a kötelet, ami fent tartja, majd ha leesik, középre kell menni, és kardozni. Sima ügy volt megölni. Ezután mentettem. És most értem el arra a részre, ameddig először elvittem, csak aztán nem tudtam merre kellett továbbmenni. Majd kiderül, hogy most fog-e menni.

Túl van értékelve az Ocarina of Time?

Egy párszor feszegették a barátaim a kérdést. Szerintük túl van értékelve. Én ebbe nem szóltam bele, és nem azért, mert lenéztem a véleményüket, hanem mert úgy voltam vele, hogy egyéni vélemény. De amikor láttam, hogy az IGN és a Zelda Universe is foglalkozik a kérdéssel, akkor magamban is komolyan elkezdtem gondolkodni, hogy esetleg a kérdésre igen a válasz? Összesítvén magamban a gondolatot, arra jutottam, hogy az OoT nincs túlértékelve. Miért gondolom ezt. Leírok egy pár érvet:

Van egy aranyszabály: Ha régi játékot értékelünk, akkor soha nem a maiakkal kell egybevetni, hanem meg kell próbálni az aktualitásának korával nézni, hogy a többi akkori játékhoz milyen. Persze, mai szemmel van egy pár hibája az OoT-nek, pl. lassan megy a szöveg, meg Link lassan teszi el a kardot. De mindig arra kell gondolni, hogy akkoriban lehetett-e ennél jobban csinálni?
A játéktér hatalmas. Gondoljunk arra, hogy a Super Mario 64-ben csak egy kastély volt a mozgásterünk, itt meg megkapjuk egész Hyrule földjét, ami nagyon nagy. A Dungeonök nagyon ötletesek, mindig valami új jön, de sosem ugyanaz. És a zene... Koji Kondo sok csodát művelt a Nintendo háza táján, de az Ocarina of Time az igazi nagy dobás! Amilyen zenéket itt hallani!
Ami miatt még nagyon szeretem az OoT-ot, az, hogy itt vívtam az eddigi Zeldás bossfightok közül a legjobbat és a legélvezetesebbet a Spirit Temple-ben.
És ami a legfontosabb: a történet. Hihetetlen hatásos és összetett története van. Emellett az Ocarina of Time-ban tudunk meg a legtöbbet a Zelda játékok történetéről, mi hogyan van. A másik meg az, hogy soha nem hittem volna, hogy egy 1998-as játékban láthatunk érzelmeket a karaktereken. A történetre visszatérve, nemcsak azért nagyon jó, mert rengeteg mindent tudunk meg a Zelda játékokról, hanem mert nagyon sok üzenetet hordoz magában, ami a való életben is nagyon hasznos lehet. Én sokat építkeztem belőle. És nem véletlen úgy öljük meg a legvégén, ahogy megöljük. Ha valaki látta, és érti az üzenetét a játéknak, akkor az érteni fogja. Így talán érthető, hogy miért nem tartom túlértékeltnek az Ocarina of Time-ot.

Super Smash Bros. Brawl állandó karaktereim.

Elhatároztam magamban, hogy felállítok egyfajta ranglistát, hogy kiket fogok fejleszteni a Brawlban. A következő rangsor alakult ki:

1. Toon Link
2. Meta-Knight
3. Mr. Game & Watch
4. Kirby
5. Sonic

Számomra ezek a leghasználhatóbb karakterek, és úgy érzem, hogy velük el tudnék érni egy jó szintet. Pont emiatt a képzeletbeli sorrend miatt játszom megint a Kirby's Adventure-t, és már majdnem a végén járok. King Dededét legyőztem, már csak Nightmare kell, ami azért viszonylag nehéz.

Sonic az nagyon jó. És felmerült bennem az igény, hogy játszak Sonic játékokkal. Arra még nem mernék megesküdni, hogy vennék játékot is (mert ha egyszer megveszem az egyiket, akkor kell az egész kollekció.-_-), de játszanék szívesen. Nem ez lenne az első eset, hogy Sonicoznék, az első játékot már complete-ra végigvittem még nagyon régen. Méghozzá Sega Master System II-re. Emlékszem, amikor megjelent kb. 13-15 éve a gép, akkor itt nálunk az Elektroházban (egy volt műszaki üzlet, mely Békés Megyében létezett) hatalmas halom stócban álltak a készletek. Én magam soha nem vettem meg a gépet, mert bár semmi bajom nem volt Sonickal, sőt, kifejezetten szimpatikus volt, azért nekem mindig is a Nintendo és Mario felé húzott a szívem. De ez a Mario & Sonic nagyon jó húzás volt, és jön a folytatás, mert a 2010-es téli olimplia alkalmából ismét összecsap a két nagy rivális. És Brawlban is jó karakter, elgondolkodtat, hogy miért is ne játszatnék vele, mint régen? Csak most mindenféle fenntartás nélkül. Csak azt nem tudom, hogy mely Sonicokkal érdemes játszani, mert azt hallottam, hogy a 3D-s Sonicok nagyon mostohák lettek. Nem mindegyik, de a nagy része igen. Majd kíváncsi leszek, hogy vásárolok-e Sonic játékot, és ha igen, melyik lesz az első Sonic, melyre beruházok.

Zelda II fejlemények.

Megcsináltam a 4. Palace-t. Nagyon könnyű volt, mint elsőre, csak kiderült, hogy a Pause menüben a kristályok számát a játék visszafele számolja, így nincs megölve a 3. Palace főellensége. Megpróbáltam megölni, de mivel az Iron Knuckles nagyon nem az erősségem, ezért nem ment. Ezért azt gondoltam, hogy mivel az 5. Palace is könnyű, ezért előbb megcsinálom azt, utána nagyobb támadóerővel biztos, hogy könnyebb lesz a 3. (Graveyard) Palace. Ezért előny, hogy a Zelda játékok nem lineáris menetűek, ha nem megy egy Dungeon, akkor lehet menni másikba, hátha később menni fog.

Más. Pokémon-rajongók nagy álma teljesült nemrégiben, az RTL Klubon magyarul soha nem látott részeket adnak! Végre elindult a Pokémon Advanced! A szinkronhangok nagyrészt ugyanazok maradtak. És ez az a sorozat, ami visszahozta a Pokémon széria becsületét. Mert amíg az első sorozat, nagyon jó volt, addig az Orange, és a Johto liga részei nagyon ellaposodtak. Nem volt ötlet. És pont a Pokémon Advanced részektől kezd megint nagyon jó lenni a sorozat, és az sem utolsó szempont, hogy a grafika is nagyon sokat javult. És azért is nagyon kedves számomra a sorozat, merthogy 3. genes pokémonok vannak benne, és ugye nemrég szereztem be a Pokémon Sapphire-t. Szóval szombaton és vasárnap reggel 8 óra után érdemes leülni a TV elé!

Képgaléria és Kirby

Mától kezdve egy apró bővítménnyel látom el a blogot. Mivel a blog.hu-nak nincs galériája, ezért létrehoztam egyet. Ugyanis nem egy blogpostom volt már, ahova nemcsak egy, hanem több képet is szerettem volna betenni. Ezt néha meg is csináltam, de valljuk be, nem a legesztétikusabb megoldás. Szerintem egy blog elsősorban szövegre való, max. egy pár kép. Ezentúl, ha valamit több képpel is akarok illusztrálni, azt a képgalériából fogom belinkelni. A galéria linkje: http://hungarianlink.fotoalbum.hu/ Most csak egyetlen egy kép van fent, amolyan próbaképp, de természetesen több is helyet fog kapni. Meg több album is lesz.

Egyébként nemcsak a Zelda II-vel kezdtem el játszani, hanem Virtual Console-on a NES-es Kirby's Adventure-rel. Kirby mint karakter sokak számára ismerős lehet a Super Smash Bros. sorozatból. De hogy ki ő, hol kezdte konzolos pályafutását? Egészen 1992-ig kell visszamenni, amikor megjelent Game Boyra az első Kirby játék. Ehhez még nem volt szerencsém, de a 1993-as Kirby's Adventure-höz annál inkább. És a Nintendo-világnak egy olyan szegmensét mutatták be, ahol azt láthatjuk, hogyan lehet egy játék könnyű, mégis rendkívül szórakoztató. Ugyanis a Kirby's Adventure-ben (meg gondolom a több Kirby játékban is) ez valósul meg. Igazából NES-es Kirby végigvitele tényleg nem nagy ördöngősség, de rendkívül élvezetes. A zene, és a boss fight. Még amivel kitűnt az átlag játékok közül az a rendkívül szép grafika. Nem vicc, a NES-es Kirby's Adventure grafikai színvonala megüti az SNES-ét! Ennek az az oka, hogy a játék 1993-as. Viszont a megjelenési évszámból kifolyólag nem kapta meg a játék a neki járó figyelmet. Ugyanis 1993-ban már bőven az SNES korszkát éltük, hogy még ekkor is jelenjen meg NES játék, kicsit furcsán hatott az emberekre. Egyedül Japánban élte meg az eladást az egy millió feletti lélekszámot. Ugyanis Japánban nincs annyira éles generációváltás. A Super Nintendo a szigetországban 1999-ig élt, míg nálunk 1997-ben már rég a Nintendo 64 érát éltük, és az SNES-ről már meg is feledkeztünk. Visszatérve a NES-es Kirbyre. Tehát Japánban több, mint egy millió példány kelt el, Amerikában épp, hogy átlépte a százezret, de Európában csak 50-60 ezret adtak el a játékból. És nemcsak a NES-es Kirby járt így, hanem az SNES-es Kirby's Fun Pak, ami 1996-os megjelenésű, valamint a N64-es Kirby 64 is, mely 2001-es kiadású. Kirbyből animesorozat is készült. Hasonlóan Kodomo stílusú, mint a Kukucska, csak annyi a különbség, hogy a Kirby karakterekben egy kis ész is szorult. ^^' Van egy ismeretető a sorozatról az AoiAnime honlapján. Én írtam még régebben: http://www.aoianime.hu/?anime=592 Az animéből rengeteg mindent meg lehet tudni a karakterekről, hogy kicsodák, hogyan alakult a játék a története. Nekem sok Kirbys kérdésemre az anime adott választ. Például sosem értettem, hogy miért csinálja Meta-Knight a játékban azt, hogy először segít, máskor meg ellenfeleket küld ránk. Felállítottam magamban Meta-Knightról egy elméletet, hogy egy titokzatos lovag, akinek a jellemét örök homály fedi, de az animéből minden kiderül. De arra is választ kapunk, hogy kicsoda Kirby valójában. Amúgy szerintem nagyon szép lett a grafikája:

100 rész készült a sorozatból, nekem csak az első 40-et sikerült beszerezni de hogy a többi 60-at honnan fogom tudni megszerezni, fogalmam sincs. Egyébként egy nagyon kedves, aranyos sorozatról van szó, csak még jobban megszeretteti Kirbyt azokkal, akik eddig esetleg csak simán szimpatizáltak vele.

És most hadd térjek rá a saját Kirby történetemre. Igazából arról, hogy Kirby létezik, arról 2000 óta tudok. Amikor megvettem a Nintendo 64-et, akkor volt a dobozban egy poszter, amiben Nintendo 64 és Game Boy játékok voltak, és a GB játékok között volt a Kirby's Dream Land. Amikor akkoriben láttam, csak egy kedves kis fehér gömbre (mert az első Kirby játékban Kirby fehér volt, nem rózsaszín) gondoltam, amit minden gyerek szeret. Úgy komolyan 2006-ban ismertem meg a sorozatot, amikor először találkoztam Krisivel. Előtte többször beszélt nekem a játékról, és mondta, hogy van a Game Parkban NES-re Kirby's Adventure VADONATÚJAN 1000 (!!!) forintért. Azt gondolom, hogy nem kell ecsetelnem milyen érzés 2006 új, bontatlan NES játékra lelni. Na mondom, már csak ennek az élményét is átélve megvettem a játékot, amikor nála voltam. Aztán kipróbáltam nála a játékot, már akkor tetszett. Itthon meg végigjátszottam. Hihetetlen élvezetes volt. Kicsit később Krisi segítségével sikerült szert tennem egy SNES-es Kirby's Fun Pakra 3000 forintért. Hogy mekkora kincs ez a játék, legyen elég annyit mondanom, hogy eBayen is minimum 10000 forintért adják csak a kazettát. Csak sajnos a játék azóta egyéb okok miatt már nincs meg. Azóta még szert tettem Game Boyra Kirby's Dream Land 2-re. Aztán a Kirby-láz kissé alábbfagyott. Csak most vettem elő megint komolyabban, hogy meglett Virtual Console-on. Azt még hozzá kell tennem, hogy Kirby akkor lett szimpatikus számomra, amikor először játszottam a Super Smash Bros. Melee-vel 2006. júniusában. Csak azért voltam mindig vele, mert vele nehéz volt leesni. Tudtam, hogy könnyen kiesik, mert gyenge, de megszerettem. És hogy NES-en mennyire SNES-színvonalú a grafika, arra az alábbi kép a bizonyíték:

Bizony ez a kép NES-ből van. Egyébként ha jobban belegondolunk, erre a grafikára is van magyarázat. A NES, ugye 1985-ös megjelenésű, míg a Kirby's Adventure meg 1993-as. A NES-ről tudni kell ezt, hogy ez az a konzol, mely életének során a legnagyobb fejlődésen esett át. Vessük össze gondolatban a Super Mario Brost ezzel a Kirbys képpel. Ugye mekkor a különbség? A magyarázat az évszámban keresendő, ugyanis ezekben az időkben már ismerték a NES tulajdonságait, és nem tudom, hogy létezik a grafikailag szebb játék, de szerintem a Kirby's Adventure a NES csúcsa. Én ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyű, de élvezetes játékokat.

Zelda II folytatás

Annak örömére, hogy hamarosan Zelda II tulaj leszek NES-en, elővettem GBA-n a játékot. Már csak azért is, mert így teljes lesz a GBA-repertoárom. Bevallom őszintém, elfelejtettem, hogy hol tartottam, csak arra lettem figyelmes, hogy nincs meg a tutaj, de a 3. Palace-t már elvileg megcsináltam. Mert abból a kristályból, amiből hatot kell összegyűjteni, abból nekem már 4 van, ami felettébb érdekes, mert a 4. Palace a folyó túlsó partján van, így fogalmam sincs hogy lehet 4 kristályom. Mindegy, megszereztem a tutajt, aztán inkább kerültem a temetőnek még a környékét is kerülöm, mert a temetőkben a sok Moa nagyon megkeseríti az életemet. Talán a Zelda-történelem leszemetebb ellenségei. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy merre szállnak, és ha eltalálnak, akkor -20 pont. És a temetőben rendkívül sokan vannak, így gyorsan lenullázódhatnak a pontok. Eltalálni meg piszok nehéz őket. Úgyhogy mentem a 4. Dungeon felé. Először megmentettem a gyereket, akiért kaptam Reflect Magicet (egyébként könnyű megmenteni őt). Aztán a labirintuson át a 4. Palace-ba. Sikerült megszerezni a cipőt, amivel járhatok a vizen. Ugyan meghaltam, de akkor előtte kicsit feltöltöm magam. Megpróbálom megszerezni a vizen található Heart Containert, ami VC-n nem sikerült. Azért nehéz, mert a vizen sem mehetünk akármerre. Az út meg nem látható. Itt olvasom, hogy hogy lehet megszerezni. Kicsit értelmetlen számomra, de majd holnap megpróbálom.

A Brawl irányítása.

Azt hiszem, hogy a Brawlos fejlődés véglegesnek mondható. Azóta rájöttem magamban, hogy a Classic Controllernek köszönhetem a javulást. Hogy úgy fogalmazzak minden tálcán van nyújtva neked. A GC is is hasonló elveken működik, de az jobb a Melee-nek. Egy kicsit beszélek az irányításról, hogy melyik milyen, bár azt hiszem kétségtelenné vált, hogy a CC-t fogom a legjobban dicsérni.

• Wiimote: Oldalt a kezedben tartva lehet irányítani. kezdetben sokáig ezt használtam, és azon tanakodtam, hogy csinálják azokat a buborékokat a fejük felett? Akkor még nem tudtam, hogy azt Tauntnak hívják. Létezik a Taunt, ha megnyomjuk az A-gombot, és valamelyik irányt. 2-es gomb a támadás, 1-es gomb a speciális támadás. B-gomb a védekezés. Most ez így lehet, hogy furcsán hangzik, de inkább lelkileg rossz ez az irányítás, mert ha látod, hogy milyen kevés gomb van, azt gondolhatod, hogy kicsi a mozgástered, lehetőséged.
• Wiimote + Nunchaku: Ez már sokkal jobb. A Nunchaku analóg karjával irányítjuk a karaktert, A a támadás, B a speciális támadás. Az 1-essel és a 2-essel tudunk Tauntolni. C-vel tudunk ugrani, és a D-pad oldal "gombjaival" lehet megragadni az ellenfelet. Na ez az, amit nem lehet pl. a Wiimote-on megcsinálni, vagy csak valami bonyolult kombinációval.
• Classic Controller: Hát szerintem ez a legjobb. A-gomb támadás, B-gomb speciális támadás. X és Y az ugrás. A bal oldali analóg karral irányítjuk karakterünket, jobb oldalival meg lehet smashelni. Csak Classic Controlleren van külön gombja a Smashnek. A D-pad a taunt, L és R a védekezés. És a ZR gombbal lehet eldobni a tárgyakat, valamint megragadni a ellenfeleket.

Nekem a Classic Controller áll a leginkább kézhez, meg az, hogy minden támadásnak külön gombja, így nem kell azon ügyködnöm, hogy a gombkombinációval bejön-e a Smash vagy nem. Én személy szerint ezt ajánlom mindenkinek.