Születésnapi MondoCon 2012. tavasz - szombat

Alapjáraton nem szeretem hirdetni a születésnapomat, mert beképzeltségnek tartom, de ha egybe van kötve egy jeles animés eseménnyel, amin én is jelen voltam, hát akkor nem hagyhatom ki. Igazából nem is azért "nehéz" belegondolni abba, hogy 26 éves vagyok, mert öregszem, (mert azért ebben a korban ilyet még nem mondhatok), hanem mert határozottan azt érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő, és mintha egyre kevesebb mindent van lehetőségem megélni az életben, és szabályosan kapkodni kell, hogy mindent megéljek, amit szeretnék.

A MondoCon jó volt, de olyan hibák voltak, amik miatt anno sokat szidták a MAT-ot, hogy semmit nem tudnak normálisan megszervezni. Ez annak fényében érdekes, hogy logikusan gondolhatnánk azt, hogy amikor kb. 3 éve kiváltak a MAT-ból, és átmentek a Mangafanba, azért mentek át, hogy megmutassák, hogy kell egy igazi cont jól megszervezni. Szarvashibák eddig nem voltak, de most nem volt bennük hiány. Az egyik ilyen nem is egészen hiba, úgy mondanám, hogy furcsaság, trendi angol szóval fogalmazva facepalm. Ugyanis a Cosplay.hu nemrég csinált a Cosplay TV-n keresztül egy kb. 11 perces videót, ahol bemutatják, hogyan zajlik egy MondoCon szervezése. Szerintem azok, akik hasonló korúak, mint én, azoknak azonnal feltűnhetett, hogy túlságosan rájátszanak arra, hogy ők most gondolkodnak, azon vannak, hogy minden a lehető legjobb legyen. Ez akkor lett volna hiteles, ha az első Hungexpós MondoConra készülnének így, ami a 2009. október 17-ei volt. Azóta voltak változtatások ugyan, de az alapok már itt le voltak fektetve, a 2010-es tavaszi MondoConra alakult ki a nagyjából végleges koncepció, azóta nem hiszem, hogy erősen gondolkodóba kell esniük, hiszen úgyis tudják már, hogy mi hol merre, hány méter. Szóval nekem eléggé fejfogós volt a videó, de aztán felfogtam úgy, hogy nem én vagyok a célközönség. Akit meg meg akartak fogni, azt ezzel meg lehet. Gondolok itt a fangörlökre. Beágyazni nem ágyznám be, de a link: http://www.youtube.com/watch?v=x4q5dPiOPBk Ha igazán adni akartak volna magukra, akkor a videó és a hang minőségén is javítottak volna. A másik, ami már hiba, az a jegyeladási szisztéma megreformálása. Bár én más oldaláról is megtapasztaltam, ugyanis segítettem bagszinak elvinni a MAT-os cuccokat, bekerültem a VIP bejáraton át. Mivel én előre megvettem, fel is tettem, ezért reméltem, hogy így bejuthatok. Először egyébként a többiekhez mentünk. Megjegyzem, negyed 10 volt, és még sehol semmilyen sor nem indult meg, de még asztalok sem voltak kint, ahol korábban eladták a jegyeket. O_O Pedig azokat már 8 óra után ki szokták tenni. Na, ebből mi lesz? Utána elmentünk a 2-es kapuhoz, ott megtaláltuk a VIP bejáratot, de senki nem volt, aki osztogassa a VIP jegyeket. Legalább 10 percet vártunk, míg Amina kijött, aki tudott jegyet adni, de ő is csak az egyik csoportnak hozott, akik már régebb óta vártak. Újabb negyed óra várakozás, közben megjött egy férfi, aki a pultjában rendezkedett volna, de nem tudott, mert nem mehetett be jegy hiányában. Aztán kijött egy csaj, aki már adott nekünk jegyeket, felmutattam neki a 2 napos jegyemet, és megkérdeztem, hogy felmehetek-e segíteni beadni? És tök flegmán válaszolt, hogy nem mehetek be, menjek át a többiekhez, mert nem engednek be a biztonsági őrök. Én meg nem voltam gyáva mondani, hogy a biztonsági őr nő meg mondta, hogy rajtuk múlik, erre a válasz, hogy jó, rajtunk múlik, menj vissza a többiekhez. Nem hadakoztam tovább, de annyira ideges lettem attól, hogy egy bunkó nő így beszél! Már korán reggel volt a véleményem a szervezési munkáról! Az egy dolog, hogy úszik az egész, és csúszásban vannak, de ha valaki emiatt nem tudja megőrizni a hidegvérét, az ne menjen el szervezőnek! Mire visszaértem a többiekhez, már nyitották a kapukat, de jegy sehol, közben látom, hogy az ajtónál hatalmas sor áll. Újabban 10 órakor kezdik el árulni a jegyet? De ez még hagyján, de hogy az ajtónál fogák árusítani a jegyet? Az szép tömegnyomort eredményezne, mert így azok se tudnának bejutni, akik előre megvették a jegyet. Rátelefonálok Night-ra, hogy hol van, még a vonaton. Időközben megjött Sami a barátjával, ő sem értett semmit, hogy mi van. Ők beálltak egy sor végére. Hátul ugyanis semmi nem jelezte, hogy melyik sor melyik. Én is ott kóvályogtam a sorok között, hogy melyik melyik, közben meg hallom a hátam mögött, hogy a Hungexpo rendesen kicseszett a Mangafannal. Ennyi MondoCon után miért tennék meg? Na mindegy, annyira nem foglalkoztat. 10 óra után látom, hogy kezd betódulni a nép. Na mondom szép, már csak a jegyvásárlást kell túlélni. Aztán arra leszek figyelmes, hogy nagyon jól haladunk, aztán a sor elején látom, hogy két lakókocsiban adják a jegyeket. Minő innováció! :o Annyira nem is vészesen, de bejutottam. De az a VIP-jegyes mizéria nagyon nem hiányzott. -_-

Előbb szétnézek, hogy mi hol merre van. A konzol részlegnél is szétnéztem. Azt persze, nem vártam, hogy lesz Nintendo, de azért érdekelt, hogy milyen X360, PS3 játékok vannak. Elnézegettem őket, de volt még sok-sok PS Vita is. Meg volt egy Gamer365-ös asztal, voltak kint szerkesztők az oldalról. Velük is beszélgettem egy kicsit. Majd elnéztem a karaoke felé. Kicsit leültem ott pihenni, majd szétnézek az árusok között. Igen, keresek Zelda mangát.  A Trilliannál megvolt a hőn áhított Ocarina of Time 2. kötet, megkérdeztem, hogy mennyibe kerül. Megnézte az amerikai árát ($7.99), és rámondja, hogy 3.500 forint. O_O Az egy dolog, hogy gyengül a forint árfolyama, de nem ennyire. Az árrés meg túlságosan nagy, úgyhogy nem belőlem fognak meggazdagodni. Aztán még az Animeland-nél volt Zelda manga, bár ott csak a Link to the Past, és Four Swords 2. kötet, de ezek legalább 2.400 forintok voltak. Erre már sokkal inkább azt mondom, hogy elfogadható, úgyhogy le is csaptam a LttP mangára, a Four Swordsnak érdemesebb lenne az első kötetét előbb beszerezni. Meg is beszéltem az Animelanddel, hogy a többit behozatom velük. És komolyan gondoltam. Természetesen nem egyszerre, csak fokozatosan. Visszamentem találkoztam Nighttal, Tukeinonnal, Neelával és Megumival. Ma csak egyszer énekeltem, de az elég volt. Tényleg régen énekeltem, és totál elfelejtettem, hogy kell magas hangon énekelni. Ráadásul teljesen legyengültem a dal végére. Zsibbadt mindenem, és remegtem, de nem az izgalomtól. Úgyhogy nagyon durva volt, aki kiesik az éneklés ritmusából, az bukik, itt nincs mese. De az a baj, hogy nincs lehetőség normálisan gyakorolni énekelni, ugyanis az albérletben harmonika ajtó van, és szinte mindig vannak otthon, így nagyon ritka az az alkalom, amikor van lehetőség gyakorolni. Vagy hol máshol? De nagyon hálás vagyok Tukeinonnak, hogy a kedvemért kijavította a Code Geass: Colors kfn-t, csak az összes gyakorlásom annyi volt, hogy egy párszor megnéztem a kfn-t, és suttogtam magamban a szöveget, hogy legalább a ritmusa meglegyen. Azzal nem is lett volna baj. Úgyhogy a verseny kilőve. A versenyig a karaoke teremben Zelda mangát olvastam, Nintendogsoztam, Mario Kartoztam, én olyan jól elvoltam egymagam. Night meg is jegyezte (akinek meg fülhallgató volt a fülén ugyanabban a teremben), hogy milyen jól szórakozok. Végülis az énekesjelöltek hallgatása nem feltétlen kell, kötelezzen a szem használatára, én meg érdekes mód a karaokén meg tudom úgy osztani a figyelmemet, hogy a fülemmel figyelem az énekeseket, miközben mangát olvasok.

Aztán a verseny. Háát, voltak, akik szépen éneketek, egyedül Megumit tudom kiemelni, olyan új oldalát mutatta meg az énekhangjának, hogy csak lestem, hogy mi ez a mély hang. Nagyon nagyot alkotott. A 13. versenyző után Night, Neela és Megumi elhívtak, hogy menjek velük enni. Miután vagy fél órát álltam sorban a Takebayashinál, és még el is fogyott a rizs, és mivel már annyira éhes voltam, hogy úgy döntöttem, nem várom ki, és az Animelandnél vettem ilyen rizspelyhes mogyorót. Finom volt, de nem elég. Úgyhogy elmentem Megumiékkal az Árkádba, ott az Intersparban vettem magamnak joghurtos Győri Édes Jó Reggeltet, meg egy energiaitalt. A többiek is vásároltak maguknak, de ők még aztán mentek a Mekibe is enni. És közben beszélgettünk mindenféle állatságot, nagyon jól éreztük magunkat, szétröhögtük a fejünket. Ezután a 100-as busszal mentünk vissza a Hungexpóhoz. Vissza a karaokéhoz, hallgatni a többieket, meg vártam az eredményhirdetést, annak ellenére, hogy nem versenyeztem, azért még érdekel, hogy mi lett a vége. 19 órakor volt a nagyszínpadon. Akkor jutott az eszembe, hogy mivel ilyenkor össznépi eredményhirdetés van, ezért mire a karaoke sorra kerül, ehhez képest elsőként hirdetett eredményt Amina és Daki. De előtte egy iszonyú hangos trance zenére ment egy egyébként nagyon jó tánc, de komolyan, csoda, hogy nem süketül bele az ember, még hátul is belehasított az ember fülébe a zene. Az eredményhirdetés meg... hát, fogjuk rá, bár az első helyezett egyáltalán nem jut az eszembe, a második helyezett megvan, viszont a harmadik helyezett tüske. Bár lehet tanulni tőle. Egy srác volt, aki Megumi Hayashibara: Sunadokei dalt énekelte el. Ja, nem a srác neve tüske, hanem úgy értettem, hogy a szívemnek az, mivel, ha úgy vesszük, sorstárs, hiszen én is női előadókkal próbáltam érvényesülni, de ilyen 16. voltam a 19-ből, meg 11. a 15-ből. Végülis tisztán énekelt a srác, de erőtlen volt a hangja, bennem nem keltett olyan nagy hatást, viszont amivel kivívhatta a zsűri szimpátiáját, az az előadás, a szemkontaktus. A különdíjas srác meg... Engem nem lehet poén terén meghatni azzal, hogy egy fiú poénból kiáll, és átéléssel elénekli a Dokuro-chant, főleg úgy, hogy az az elején elhasználja minden erejét. Nem ő az első fiú, és újat nagyon nem lehet felmutatni. Lehet, nem lenne hülyeség olyat csinálni, amit Tukeinon mondott az egyik zenekvízben az egyik szám alatt, hogy van egy tiltólista az amerikai animés rendezvényeken, oda olyan karaokék kerülnek, melyeket túl sokan énekeltek már, és elég volt belőlük.

Részemről ennyi volt a con első napja. Bagszival együtt mentünk el, előbb az Europark InterSparjába, majd hozzám megmérni magam a Wii Fit Plus-szal, végül vissza hozzá. Itt vacsoráztunk, közben meg szenvedett az Oroszlánkirállyal. Ott a helye a Hardest SNES games ever toplistán. Lehetne arról is külön postot írni, hogy miben változtak ennyit a játékok. De az Orozlánirályból kéne versenyt csinálni. Aki végigviszi a játékot egyhuzamban, azoknak automatikusan jár egy SNES konzol. Ki próbálja meg?

A MondoCon meg összességében jó volt. Érdekes azt megtapasztalni, hogy bár történtek dolgok a karaokés berkeken belül, letisztultak számomra emberi kapcsolatok, azért magának az Adarna Karaokénak még mindennek ellenére is van egy egyedi hangulata, ami miatt nagyon jó eljárni. CSAK KI A SZABAD LEVEGŐRE!!! Iszonyú meleg van, és nincs semmi levegő már a nap végére. Tényleg találjatok ki erre valamit, mert ott nem maradhat a karaoke. A sátor, az az igazi! Nyáron, 40 °C-ban, mindenki álma sátorban karaokézni. ^^' Maga a MondoCon meg néhány baki ellenére jó lett. Ja, és a végére hagytam még egy furcsaságot. Én vártam, hogy akkor jó, lehet, hogy én is pecsétezni fogok. Lazán azt gondoltam, hogy lesz egy külön papír, amin gyűjthetjük, de nem! Meg kell venni hozzá a Mondo magazint. Ne csinálják már, hogy ennyire rá akarják kényszeríteni az embert, hogy megvegye a magazint, ha pecséteket akar gyűjteni! Ráadásul hátoldalt van, a fényes oldalon a pecsétek helye, olyan gyönyörűen szétkenődik, hogy ott aztán lehet gyűjteni. Szóval ez is epic fail volt a részükről. Szóval volt itt sokminden, mindezek mellett érdemes volt elmenni.

Okui Masami póló

kb. 2 hete rendeltem pólót bagszinál:

Nekem nagyon tetszik az új album promóképe, és el is képzeltem, hogy állna rajtam. Ami nagyon jó, hogy nem vasalva van a kép, hanem konkrétan szitanyomással készült, tehát nem kopik el. És tényleg nem lehet kitapintani domborulatot, ahogy egy vasalt pólónál, úgyhogy tartós lesz. A Királypólónál készült, de érdemes megnézni a Bagszipoke pólónézegetőjét, mert rengeteg minta van, elsősorban Pokémonos, Nintendós, animés. Egy db. 3000 forint, de kettőt fizet hármat kap akció van, csak a harmadiknak fehérnek kell lenni. Én nem is tudom, hogy egyáltalán van-e még olcsóbb hely, ahol pólót készítenek. Mert ugye másfél éve csináltattam magamnak a Hakonénél Suarás pólót. De ez még vasalva, és ezt akkor, a 2010-es őszi MondoConra vettem fel, és utána még egyszer... Ha azt akarom, hogy sokáig megmaradjon, muszáj vagyok dísztárgyként használni, mivel ez vasalva van.

Új értékelési irányelvet találtam ki a tesztekhez: Kihívás. Ez a nagyon régi ('90-es évek első felében) 576 KByte-okban volt benne. Akkoriban nem értettem, hogy pontosan mit akarnak vele értékelni, én irányításra gondoltam. Én egy eléggé komplex elv szerint értékelek: Akkor kaphat maximális 10 pontot, ha úgy nehéz, hogy inspirál, hogy csináld meg. Tehát, végülis játékélmény. Ha egy játék könnyű, akkor nem marad meg, csak félreteszed, tehát az azért nem jó. Ha pedig túlságosan nehéz, és már frusztráló, akkor meg azért nem kap magas pontszámot, hiszen akkor már nem is akkora élmény továbbjutni, a iszonyú nagy idegeskedés árán jutsz tovább.

Ja, és 8:15-ig még 25 éves vagyok.

Igazi dinamizmus

A Last.fm félig dinamikus weboldala néha vicces dolgokat produkál:

Többszor hallgattam meg a számot, mint ahányszor összesen hallgatták. ^^' Az, hogy ki mit hallgat, azt azonnal kimutatja a Last.fm, és a te módosított statisztikádat is azonnal láthatod, de bizonyos adatok csak hetenként frissülnek.

Egyébként egészen rákaptam erre a számra, néha kifejezetten jól esik az ilyen egyszerűbb, szórakoztató, semmi mondanivalóval nem rendelkező dalt önfeledten hallgatni. ^^

Születésnapi csomag

Ugyan csak szombaton lesz a születésnapom, de összeválogattam magamnak egy kisebb-nagyobb csomagot:

A két Nintendós újságot tegnap kaptam anyámtól. Most is tele van érdekes és jó cikkekkel, viszont meglep, hogy a Nintendo Gamer-hez nem járt ajándék, pedig azt agyon szokták nyomni apróságokkal. Ennek köszönhetően 49p-vel csökkent az ára, most már £4.50. Az Official nintendo Magazine mellé egy poszterfüzet járt, 8 poszter van benne, ebből természetesen csak 4 használható fel egyszerre.

A Macskarisztokraták DVD-t az Europark Saturnban vettem 1.699 forintért. Mivel gyerekkorom nagy kedvence, ezért megért annyit. Egyszer láttam tavaly a rajzfilmet, de előtte utoljára szerintem csak 1996-ban. Érdekes is ennyi év után újranézni. Ugyanannyira szeretem, de több dolgot vettem észre. Például akkoriban a rajzolási stílus egyáltalán nem tűnt fel, de most totál meglep, hogy nem újították fel digitálisan, amikor 1993-ban kiadták videokazettán, mint a 101 Kiskutyát később, amikor megjelent újra. És érdekes, hogy pont a régi verziót láttam nemrég a 101 kiskutyából, az 1961-eset. A Macskarisztokraták 1970-es, de totál ugyanaz a rajzstílus, még kevés benne a számítógépes munka. És az a helyzet, hogy így DVD-n nem mutat annyira szépen. Szerintem ráfért volna egy ráncfelvarrás, digitálisan teljesen felújítani a rajzot, én örültem volna. Az Aladdin is nagyon szép így felújítva. Utánanéztem annak is, hogy ment-e 1971 környékén a magyar mozikban, de erről nem látok információt, így élek a gyanúperrel, hogy mi, magyarok, csak videokazettán láthattuk először, ugyanis arról sem olvastam, hogy esetleg a '90-es évek elején ment-e a mozikban. Hát így nem csoda, hogy nem sokan emlékeznek rá. Azt azért el kell ismerjem, hogy a macskák iránti végtelen rajongásomnak köszönhetően szerettem meg ennyire a rajzfilmet, és ha akkoriban nem láttam legalább 20×, akkor egyszer sem. Már akkoriban is nagyon szerettem Kassai Ilona hangját (A Madam-é). A rajzstílus mellett még magán a külsőségeken is elcsodálkoztam. Ugyanis akkoriban annak ellenére, hogy elég korán képbe kerültem az évszámok terén, nem sokat mondott nekem az, hogy 1910-ben játszódik a történet. Most meg teljesen rácsodálkoztam az utcákra, mennyire más hangulatuk volt, és a villára, hogy nézett ki, amiben a macskák laktak. Egyébként nekem a kismacskák közül mindig is Berlioz volt a személyes kedvenc, mostani fejjel is ő a legszimpatikusabb. Az Arpeggiónak is most néztem utána, hogy mi az. Ami még meglepett, hogy Thomas O'Pamacska kóbor barátai egy-egy országról vannak elnevezve. És volt egy macska, amelyik iszonyúan csúnyán nézett ki, nagyon utáltam ránézni, most meg nevetek magamon, mert ő volt a kínai macska. Nem Kínából származó macskát kell elképzelni, hanem egy kicsi, ferde szeműt, egyébként sziámi-féleség. Nos, igen, töredelmesen be kell, hogy valljam, hogy koránt sem voltam egész életemben ennyire ázsia-barát, mint most. Hát régen, amikor én is nézegettem a híradót, és amikor Kína, vagy Japán volt, akkor mindig eltakartam a szemem, mert nem értettem, hogy miért olyan csúnya, kicsi azoknak az embereknek a szeme, és hogy miért olyan nyomott az arcuk, és miért lelapult a hajuk. Persze, nem kellett sok, hogy megbarátkozzak a külsejükkel, most meg... Oda vágyok, hát ne vicceljetek. Az már csak hab a tortán, akkor volt sikeres a Jó reggelt Vietnam című film, és én akkoriban azt hittem, hogy Vietnam valahol Közel-Keleten van, Irán környékén. Csak amikor később komolyan nézegettem a térképeket, és az Ázsia térképnél szembesültem, hogy hol is van valójában. A Macskarisztokratákra visszatérve, az is most tűnt fel, hogy George VénKujon hangja Kenderesi Tibor volt. Igen, a közkedvelt Dagobert bácsi, és Zseniális teknős hang, sajnos nemrég távozott el közülünk. :( Szóval most is nagyon jó volt nézni a rajzfilmet, nem bántam meg, hogy megvettem a DVD-t. Ha realista lennék, igazat adnék azoknak, akik azt sérelmeznék, hogy nincsenek benne akkora dramaturgiai hatások, mint például az Aladdinban, vagy az Oroszlánkirályban, ennek fényében érthető, hogy nem lett annyira sikeres, viszont az mégis furcsa, hogy kb. 20 éve úgy kiadták videokazettán, hogy nem ment előtte moziban.

Tegnap találkoztam Kumitével, vásároltam nála is. Először csak a Game Boy Coloros Wario Land II, és a Game Boy Advance-es Donkey Kong Country 3-ban egyeztünk meg, aztán meglepetésképp elhozta nekem a Super Mario Land dobozát. Én rááldoztam az 1000 forintot, ez akkora ritkaság, és kincs, hogy az első kiadása a doboznak, nem a piros keretes, valami Nintendo Choice-os (már akkoriban is megjelölték az 1 millió+ eladású játékokat, és új köntösben jelentek meg), úgyhogy jöhetett. A két játék meg kellemes, a Donkey Kong Country 3-at, tegnap este, amikor kipróbáltam, szabályosan kerestem, hogy merre ell egyáltalán elkezdeni. O_O Nem esett le, hogy a hajóval kell menni, és hogy egyáltalán csak hajóval lehet elérni az első világot. Nekem már most gameplay videó kellett, mi lesz majd később? O_O Az mindenképp könnyebbség, hogy bárhol, bármikor lehet menteni, de mintha a játék egyébként is könnyebb lenne. A Wario Land II-t épp, csak elkezdtem, nekem egy kicsit furcsának tűnt. Lehet, hogy én várok túl sokat Wariótól, mert ő ugye az a végtelenül vicces, bolondos karakter, akit sokan szeretünk, az elején még nem nagyon akart kialakulni. Hátha később.

Ma voltam a Play Maniában, ugyanis volt 3 SNES kazetta, amit kinéztem magamnak korábban, ma ebből kettőre szert tettem: Oroszlánkirály és a Dzsungel Könyve. Még a Street Fighter 2-t néztem ki magamnak, de már elvitték, viszont a Hupikék Törpikék is jó játék, ezért megvettem. Az Oroszlánkirály felirata bár német, de maga a játék angol, ezt ott nem tudták, ezért 1.500 forintért adták, míg a másik kettő 2.500 forint volt, mert azok angolok. A három együtt, bár 6.500 volt, de odaadták 6.000 forintért. Mivel az Oroszlánkirályt - ahogy korábban írtam - már a Virgin csinálta SNES-re is, ezért mindenben megegyezik a PC verzióval. Sokat játszottam azzal suliban, és nem emlékszem arra, hogy valaha is túl tudtam jutni a 2. pályán, most sem ment. Az a rész, amikor Szimba mindenféle állatok között futkos a rajzfilmben. Ez az, amikor dobálnak minket a majmok, a zsiráfok fején járunk orrszarvú felkap minket, és struccon utazunk. És a struccos résznél nem tudtam soha továbbjutni, és most is sokszor meghaltam ott, ahol kétszer kellett ugrani. A kivitelezése világos, de nem értettem, hogy Szimba mibe akad be, ami a halálát okozza. Muszáj voltam erről is videót. Ja, hogy később kell ugrani. De utána sem jutottam sokáig, mert most meg azon vagyok fennakadva, hogy miért nem fogja meg a vizilovak farkát? Ott is meghaltam vagy 20×. A játékban egyébként kétszer lehet újrakezdeni, és egyszer 9 élet áll rendelkezésre. Az oroszlán is macska... De nagyon aranyos játék, élmény játszani vele. A Dzsungel Könyvét soha nem láttam, de érdekel. Így a játék nem is volt akkora hatással rám, aranyos ugrálós, el lehet játszogatni vele. Kicsit sötét a kép, és nehéz látni, hogy mi hol van. A Hupikék Törpikékkel játszottam régen, az tetszett nekem. Most is jó játék, bár az első pálya elég érdekes, hogy a törpék az ellenfelek, de az utána levő erdő már sokkal érdekesebb. Majd ezt is végigjátszom.

Úgyhogy most ennyi, de még nincs vége, remélem, hogy a MondoConon találok The Legend of Zelda: Ocarina of Time part 2 mangát. És a jegyet is megvettem magamnak a SakuraZakában. Van még nekik jónéhány, úgyhogy aki még szeretné megvenni, egyáltalán nincs lemaradva.

Tépelődés a karaokén

Jó fej vagyok, hogy holnapután MondoCon, és karaoke verseny, és én még mindig azon gondolkodok, hogy mit énekeljek. Határozottan követendő példa, így kell csinálni. -_- Eredetileg a Code Geass COLORS dalát szeretném (még nem tenném múlt időbe), meg is van a kfn-je, de zavar, hogy egyrészt nincs benne a vocal, másrészt meg olyan dolgot vettem észre, amit eddig egy karaoke fájlban sem láttam. Ha egy szó vége n-nel végződik, akkor az több esetben (nem mindig) össze van vonva a következő szó első szótagjával. De hogy miért, amikor a két szótag jól elkülöníthető füllel, mert ugye a japánoknál az n az önálló hangzó. Jó, persze, könnyen lehet ezt orvosolni, újra megcsinálom, zavaró szótagokat kijavítom magamnak, beleteszem a vocalt, de valamiért nem vagyok motivált affelől, hogy cselekedjek. -_- Egyszerűen nem ismerek magamra.

Aztán hallgatom a JAM Project dalokat, és a Portal-on gondolkodtam még. Így hallgatom, hogy ez nem is annyira magas, aztán a második refrén után, amikor meghallom a már-már női hangmagasságú férfihangokat, akkor szépeket mondok magamban. -_- Meg aztán itt van még a PROMISE ~Without you~ dal, ami bár Okui Masami szóló, de nem énekel olyan magas hangon, ezért azt gondoltam, hogy ezt nagyszerűen el lehetne énekelni az én hangszínemben. Elkezdtem magamban, és hááát... Ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Nem is az bizonytalanít el, hogy nem menne, hanem hogy nem hangzana szépen tőlem.

Kértem tanácsokat, de az is lehet, hogy csak megülök a fenekemen, és figyelem a többieket. A Portalt és a PROMISE ~Without you~ karaokékat úgyis még külön meg kéne csinálni, bár az lenne a legkevesebb, mert nagyon szeretem azokat a dalokat, így igazán szórakozás lenne a munka.

Aladdin végigjátszva

Alig 24 óra leforgása alatt sikerült végigjátszani a SNES Aladdint. Önmagában nem rejt a játék nagy kihívásokat, tényleg a legnehezebb rész, amikor ki kell szabadulni az oroszlánbarlangból, mely a lámpát rejti, utána megint könnyű lesz a játék. A főellenség természetesen Jafar, akit elég könnyű legyőzni. Fejreugrós szisztéma, két alakja van, és érdekes, hogy talán pont a második alakja (a kígyó) könnyebb. Úgyhogy a játék egyáltalán nem nehéz, de a hangulata bőven kárpótol.

Írtam, hogy mennyire hű a történethez a játék, és érdekes, hogy pont ott torpan meg, ahol tegnap abbahagytam. Ugye a 4. világig jutottunk el Sparrow-val tegnap, aztán egyedül is elvittem odáig. Az a rész nekem nagyon tetszik, hogy Dzsinn sokféle alakban segíti a továbbjutásunkat, viszont utána érdekes fordulatot vesz a játék, ugyanis utunk a piramisban folytatódik. Terveztem még egyszer megnézni a rajzfilmet, hogy frissítsem az emlékezetemet, de akárhogy erőltettem meg magam, nem emlékszem arra, hogy Aladdin valaha is piramisba került volna. Hiszen a rajzfilm utána úgy folytatódik, hogy Dzsinn teljesíti hősünk három kívánságát, melyből az egyik, hogy Ali herceg legyen, és utána megy Agrabah-ba, mint új kérő, hogy elvegye Jázmint feleségül, és szőnyegre szállnak. Na most ez is érdekes, ugyanis ez a szőnyeges kaland, mint bonus level benne van a játékban. Itt nincs semmi ellenség, csak gyémánt mindenhol, azokat lehet gyűjtögetni, a háttérben szól az "Egy új élmény" dal SNES verziója. És ezután jön a 6. világ, mely a kastélyban játszódik, készülődünk Jafarhoz, utána a főboss. Tényleg nem nehéz játék, lazán végig lehet vinni. Összességében nem rossz, de hogy a végén eltér a történettől, az egy kicsit csorbított a lelkesedésemen.

Tegnap írtam arról is, hogy mekkora a különbség a SNES és a Sega MegaDrive verzióhoz képest. Mutattak nekem videót a MegaDrive változatról, és tényleg. Még érdekesebb az, hogy én is játszottam PC-n, és a MD verzióról eszembe jutottak a PC jelenetek. Azért van nagy különbség, mert Segára, és PC-re a Virgin Entertainment fejlesztette, míg SNES-re a Capcom. A magyarázat pedig egyszerű: A Capcomnak volt akkoriban joga SNES-re Disney játékokat csinálni. És a SNES játék nagyon hasonlít a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékhoz, hiszen az is Capcom gyártmány. Ugyanaz a fejreugrós rendszer, a MegaDrive-ban meg Aladdin odáig fajult, hogy kardot ragadott, hogy felvegye a harcot üldözői ellen. Ugyanez van PC-n is, de az is meglep, hogy nemcsak a pálya, de a zene is totál más. És, ha őszinte akarok lenni, nekem ennyiből a SNES verzió jobban tetszik, de játszani kéne a másikkal is, hogy hiteles véleményt tudjak adni, de nekem nagyon tetszik az a grafikai hangulatvilág, amivel a Capcom megáldotta a Nintendo konzolra készült játékait.

De remélhetőleg az Oroszlánkirály sem fog sokáig váratni magára. Mivel a Capcom jogai nem sokkal az Aladdin elkészülte után lejártak, ezért az Oroszlánkirályt már SNES-re is a Virgin Entertainment fejlesztette, úgyhogy abban biztosan nagyon kevés a különbség. Nagyon várom, hogy játszhassak vele.

Ismerkedés asztali konzolokkal

Na nem nekem, csak még hétközben megbeszéltem az egyik 3DS Hungary-s ismerősömmel, Sparrow-val, hogy elmegyünk ma együtt a bolhapiacra. 10 órakor találkoztunk az 1-es villamos Erzsébet Királyné útja megállójában, onnan mentünk el. Kettővel több konzolárus volt,  akikről beszélt korábban bagszi, és az egyiknek tényleg nem éppen barátságosak az árai. O_O Hogy Nintendo 64-es Super Smash Bros-t (csak a kazetta) 8.000 forint, az úgy nem éppen eladható ár. Sparrow valami Game Boy-os Zeldát akart venni, volt is nála egy sima Link's Awakening 5.000 forintért, valamint Oracle of Ages 6.000 forintért. Ki is kérte a véleményemet, hogy melyik éri meg jobban, még szép, hogy az Oracle of Ages, Link's Awakeninget lazán találni olcsóbban is, az Ages-nek még talán korrekt az ára, bár az is csak a kazetta. De jól járt vele. Az a gond, hogy az árus mindig eBayes árakra hivatkozik, hogy itt ennyiért, meg annyiért szerzed be, nála egy kicsit olcsóbb. Igen ám, csakhogy egy magyar átlag játékos nincs tisztában azzal, hogy mi ritka, és mi az, amit bárhol be tud szerezni, elég csak megnézni a vaterát, hogy bizonyos - tényleg nagy eszmei értéket képviselő játékok - milyen olcsók. Volt neki Mario Party 3-a Nintendo 64-re, én tudom, hogy mennyire ritka játék az, de hiába akarja eladni nekem 10.000 forintért, én nem veszem meg annyiért, akkor már inkább kompletten veszem meg drágábban, mert én azt úgyis pótolnám.

Viszont én mit találtam? SNES-es Aladdin-t! A hosszú hajú srácnál volt, aki a főbejárat mellett balra szokott lenni, újra árusít, aki ismeri őt, és hiányolta. Nála volt, 3.000 forintért, én tettem egy próbát, mondtam, hogy legyen 2.000 forint, de kiegyeztünk 2.500 forintban. Fényképezőgép átmeneti híján a 3DS-emmel kaptam le. Szép állapotú, és pont olyan borítójú, amilyennek szeretem, Mert kétféle van. Az egyik ilyen, a másik, meg olyan, mint a Marióké, tehát fekete háttéren van maga a kép, és a SNES logó felül van. Ezt részesítem előnyben. Sparrow-nak mondtam, hogy ha nincs dolga, akkor jöjjön el hozzám, megmutatom neki a Nintendo asztali konzolokat. Nem mintha soha nem látott volna, de neki nincs olyan ismerőse, akinek van Nintendója. Amikor eljöttünk hozzám, természetesen azonnal az Aladdinnal játszottunk. Ő (és gyakorlatilag én is, csak nem sokra emlékszem) sokat játszott PC-n Aladdint, és mondogatta, hogy itt, meg ott mennyire különbözik a játék. Szerintem jobb SNES-en, könnyebb irányítani. Most egy kicsit könnyedén vettem a játékot, mert inkább a beszélgetésünkre koncentráltam, és annyira elmerültem a zenében, meg az egész hangulatában, valami fantasztikus. A Capcom készítette Nintendóra a játékot, úgyhogy rossz nem lehet. De az az érdekes, hogy Sega MegaDrive verzió elvileg sokban különbözik, és most néztem, hogy azt más cég fejlesztette (Virgin), szerintem PC-re is ők csinálták. Nekem a Super Nintendós lesz az etalon. Nagyon hű a történet az eredeti rajzfilmhez, először a piacon megyünk, az első világ főellensége, az a piaci árus, akitől Jázmin almát lopott, és le akarta vágni a kezét büntetésből. Az ő fejére kell ugrani négyszer. Majd ugye a rajzfilmben ekkor kerülünk a börtönbe, mert az őrök mégis elkapnak minket, és itt egy nagyon érdekes helyen folytatódik a játék. Először azt hittem, hogy egy barlang-szerűségben vagyunk, ami ugye igaz is, csak sokáig nem tudtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Tehát, ugye amikor a börtönben raboskodunk, akkor Aladdin mellett megjelenik az öreg, akiről ugye kiderül, hogy Jafar, és rávesz minket, hogy menjünk le a csodalámpáért. És kiderült, hogy már ott vagyunk, és megyünk a lámpáért. Én eddig jutottam el. Majd átadtam Sparrow-nak, hogy ő is játszon a SNES verzióval. Ő valamivel jobban figyelt, és lényegesen továbbjutott. Tehát, amikor a barlangban vagyunk, akkor ugye mi csak a lámpáért mehetünk el, de ugye Abu kíváncsisága fékezhetetlen, és ugyanazt a gyémántot találja meg, amit a rajzfilmben is, így veszett ügyünk van. Egyébként nagyon tetszett a játékban, hogy a pálya végén ott volt a repülőszőnyeg, de akkor csak ott "feküdt", mintha csak egy grafikai eleme lenne a pályának. :D Majd amikor látja, hogy Abu mit csinál, a játékban ő is próbálja megállítani, természetesen mindhiába. Aztán jön, hogy el kell menekülni a repülőszőnyegen a láva elől, na ez egy nagyon nehéz része a játéknak, főleg a végén, amikor a láva tovább van a képernyő közepén, és már nagyon össze-vissza vannak a kövek. Sparrow is többszörös elhalálozás után jutott tovább. Aztán jön Dzsinn. Ugye, ekkor dörzsöli meg Aladdin a lámpát, és kijön Dzsinn, a játékban is bemutatkozik, meg minden, és ugye énekel egy dalt, ami azóta emblematikussá vált, és pont ugyanarra a zenére folytatódik a játék! :D Ugyanis most Dzsinn pályáján megyünk, a rajzfilmben a dal alatt látható jeleneteket dolgozták a fel a játékban nagyon jól. Ő itt halt meg végleg.

Hát, nagyon örülök a játéknak! Ez nemcsak egy egyszerű hóbort, ez a játék tényleg veszett jóra sikeredett. Az is nagyon tetszik, hogy egyedi történetvezetése van, azt hiszem (de nem vagyok biztos benne), hogy mifelénk a The Legend of Zelda: A Link to the Past volt az első olyan játék, melynek folyamatos történetvezetése volt, tehát egy-egy fejezetet végigjátszva a gép folytatja a történetet, hogy értsük, hogy mit csinálunk. Az Aladdin nem sokkal későbbi, és ugyanilyen. Nagyon bejön nekem. A grafika, nagyon szép, a zene iszonyat feelinges, könnyen kezelhető, nagyon el lehet merülni a játékban, mi kell még? Maga a főnyeremény! Azt nem tudom, hogy hány pályás, mennyire hosszú a játék, de egyáltalán nem zavarna, ha a játék fele lenne az, ameddig Sparrow elvitte, mert ez maga tömény játékélmény!

Aztán megmutattam neki a másik Disney játékot, a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, az is tetszett neki, de nem játszottunk vele sokat, mert más is érdekelte, és nem tudott sokáig maradni. Megmutatta a Game Boy Camerát nekem. Még soha nem láttam, de érdekelt. Az a lényege, hogy lefényképez, és a saját arcképedet a karakter helyébe illesztve lehet különböző játékot játszani. Ötletes dolog, de nem éreztem át a hangulatát, és ha az nem jön át, akkor édes mindegy, mert lazán rámondom, hogy ez ma már teljesen általános dolog, ilyet mára már sok játék felmutatott. El lehet vele lenni, gyűjteménybe megvenném. És a Mario Kart Wii. Miután imádja a Mario Kart 7-et, és hasonlóképp gondolkodik, mint én (tehát nem idegesíti fel magát rajta), ezért nagyon kíváncsi volt, hogy milyen Wiin. Szokni kell még az irányítást. Felmentünk online-ra is ketten, de a SNES-es Ghost Valley 2-n akkorát szívtam, hogy nem igaz. Valahol leestem, és annyira nem voltam képben, hogy hol vagyok, hogy ugyanott leestem még vagy ötször. Pont annál a résznél volt, ahol lehet rövidíteni, ha jól ugratunk, és Lakitu pont oda tett le, ahol oldalt van egy kis rész, ahova érkezel, ha rövidítesz. És annyira nem értem fel ésszel, hogy hol vagyok, hogy többször lefordultam balra, és nem értem, hogy mi az istenért esek le, miért van előttem zsákutca. O_O És tényleg csak hatodjára esett le, hogy miért is esek le, de ekkor már késő volt, mert az utolsó hely borítékolva volt. De azért becsületből végigmentem. Mentünk egy pár menetet, után el is ment egy olyan 14.30 fele. Most pedig megyek vissza Aladdinozni.

Egy kínai lány legendája

Április 1-jén, amikor voltam bagszinál, megnéztünk a Mulant, nagyon tetszett. Akkoriban számomra kicsit szerencsétlen időszakban került a mozikba, mert 1998-ban annyira már nem érdekeltek a Disney filmek. Pedig nagyon jó volt, kár, hogy kihagytam akkoriban. A történet egy legendán alapul, amiről nem tudni, hogy megtörtént-e vagy sem. Amikor megtámadták Kínát a hunok, akkor az összes férfit behívták a seregbe, hogy védje meg a hazáját, így Mulan apját is. Sajnos a férfi nagyon megrokkant az előző csata során, ennek ellenére be kell vonulnia, mert a haza védelme - ezek szerint - fontosabb az egészségi állapotnál. És persze akkoriban a nőknek szinte semmi joguk nem volt az ázsiai országban, különféle rituálékon kellett megfelelniük, hogy jó feleség váljék belőlük, egyetlen feladatuk, a férjüket kiszolgálni mindenben. Mulan ezen a "vizsgán" csúfosan elbukott, aminek bár következménye nem volt, de amikor titkon meglátta, hogy az apja szinte egy lépést nem tud magától tenni, akkor elhatározta, hogy megmenti, és ő maga áll be katonának. Ezzel halálos bűnt követett el, ugyanis Kínában akkoriban halálbüntetés járt annak a nőnek, aki férfinak mutatta magát. Persze egy férfi szabadon öltözhetett nőnek, de kinek van kedve olyan bőrébe bújni, akinek igencsak csorbultak a jogai? Ellenben Mulan csak azért, hogy megmentse az apját, bevonul helyette katonának a csatába. Itt döbben rá, hogy a férfiközpontúnak mondott országában milyenek a férfiak. Talán még ő maga a legalkalmasabb a csatára. És ezt be is bizonyítja. Mindenki őt ünneplni, ám amikor megsérül, és orvoshoz kerül, akkor derül ki, hogy ő lány. A sereg kapitánya kénytelen-kelletlen végre kell hajtsa a halálos ítéletet, ám ekkor valami hirtelen közbejön. A végén, amikor mindenki azt hiszi, hogy Kína megmenekült, és a császár ünneplésre hozza össze a népet, csak Mulan tudja az igazságot, de mivel nő, ezért nem hisznek neki. Bánhatják is, mert támadnak a hunok. Ám hősnőnk egy nagy csellel legyőzi az ellenséges csapatot, és a császár a haza megmentéséért szemet huny hősnőnk női mivolta felett, és kitüntetett szerepet kap az országban, igazi hősként tisztelik ezen túl.

Tényleg nagyon legendás, annyira jól el lehet mesélni. ^^' De miért írtam ezt le? Mert a vaterán megtaláltam a Mulan videokazettát mindössze 200 forintért. Ennyiért bőven megérte. Fényképpel nem tudok  szolgálni, mert anyám magával vitte a gépet Angliába. A XVI. kerületbe mentem érte, úgyhogy a 85-ös busszal mentem el az Örs Vezér terére, majd onnan a 45-ös busszal. Érdekes volt az út, mert az egyik megállónál fel akart szállni egy idősebb hölgy, aki rosszul lett, és elesett, mielőtt felszállt volna a buszra. Szegény, annyira gyenge volt, hogy segítség nélkül nem tudott felállni, úgy segítettek neki többen. Kérdésre nem kért mentőt, semmi szükség nem volt rá. Ezzel a buszvezető dolgát nehezítette meg, mert így addig nem mehetett el, amíg nem jött valami segítség. Aztán végül nem tudom, miben állapodtak meg, többen ottmaradtak mellette, és kb. 10 perc után továbbment. Amikor le akartam szállni, a sofőr megállított, és megkért, hogy tanúskodjak, hogy a hölgy nem kért mentőt, de azt mondta, hogy ez semmilyen következménnyel nem jár, csak ha történne valami... Hát jó, ezen ne múljon semmi. Elmentem a videokazettáért. Nagyon kedves volt a nő, ilyennel mindig élmény üzletet kötni. Visszamentem, még egy kis időt eltöltöttem az Árkádban, és utána mentem haza.

Ha már Ázsia: Nemrég fedeztem fel a Duna TV-n egy dokumentum filmet: Korea, Kína és Japán kultúrájában a története. Ez egy 20 részes sorozat, mindegyik rész egy-egy szeletét mutatja meg a fent felsorolt ázsiai országnak. Csak az egyik részét láttam, a 19. részt, mely az óvodákról szól. És olyanokat mondtak Japánról, hogy lestem. Én azt hittem, hogy a gyerekeket szigorral nevelik, hogy megfeleljenek a családi elvárásoknak, ehelyett azt mondták, hogy az anya nagyon sokat van a gyerekkel, és hogy mennyire fontos, hogy a család nevelje a gyereket, Japánban sokszor még az édesanya is részt vesz az óvodai elfoglaltágokban, ezért sokszor még a munkáját is otthagyja, vagy csak félmunkát vállal. A munkamániás Japánról ezt nekem nehéz elképzelni. De legalább ennyire meglep, hogy a gyereket nagy szeretetben neveli a család, és rendkívül fontos a család jelenléte, mert elméletük szerint (mely igaz is), a gyerek a nevelés 90%-át a családtól kapja, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit lát. És ami a legjobban meglepett az az, hogy nagyon törekednek a gyerek egyénisége felszínre törjön, és nagyon hamar megtanítják gondolkodni azáltal, hogy nem mondják meg a választ a kérdésre, hanem rávezetik a válaszra. Ez pontosan az az idealista kép, amit akkor képzeltem el Japánról, amikor még nem ismertem annyira mélyen a kultúrájukat. Utána én úgy tudtam, hogy az egyéniségüket igencsak korlátozottan élhetik meg, és rettegjen, aki különbözni mer. De én őszintén remélem, hogy igaza van a filmnek.

Visszatérve Disney-re: Még két régi videokazettám van: Aladdin és Macskarisztokraták.

Nem, ezeket még nem annak idején vettem meg, nemrég szereztem be a vateráról néhány száz forintért. De nagyon szívesen megvettem volna még akkoriban is, de csak most volt lehetőségem rá. Emlékszem, hogy akkoriban (1993-1994 körül) 1.800 forintba kerültek. Megnéztem most, hogy milyen a belső borítójuk, mert emlékeztem rá videotékákból, hogy különféle Disney videokazetta ajánlók voltak benne. Kicsit meglepett az, amit olvastam belül, nem idézem pontosan, de valami olyasmi, hogy "Biztos, hogy megvan mindegyik a gyűjteményedben?" meg ilyen hasonlók, és elgondolkodtam azon, hogy gyakran hallom, hogy a mai reklámok mennyire nyomulósak, mennyire azon vannak, hogy hassanak az emberekre, azért a régi reklámok sem voltak semmik. Tudták már akkoriban is, hogy a gyerekeket lehet a legjobban megfogni, mert ők még nem látják át, hogy miről szól az egész. Most már meglehet mindegyik az én gyűjteményembe, ugyanis elterveztem, hogy maximum 500 forintért beszerzem a Disney videokazettákat a vateráról. Ennyi pénzért lazán, de elképzeltétek, hogy kb. 20 éve mennyit ért 1.800 forint? Eszméletlen sok, és az Oroszlánkirály már 2.100 forint, míg a Notre Dame-i toronyőr 2.400 forint volt. Persze múltak az évek. Valamikor 2003 táján álltak le a videokazetták gyártásával, akkoriban 3.200 forintért is láttam egy-egy eredeti példányt, hát én mai fejjel maximum (de akkor már nagyon olyan filmet vettem, ami életem álma) 1000 forintot adnék ki egy VHS-ért.

És még nincs vége a videokazetta-történetnek, ugyanis néhány hete a CBA Remízben megtaláltam Ganxsta Zolee és a Kartel: Az első, az utolsó és az egyetlen videokazettát 199 forintért. Ezt egyébként is megvettem volna többért, de így gondolkodás nélkül. Itt nem tudtam megnézni, úgyhogy haza kellett vinnem Békéscsabára, anyámnál megnéztem. Nagyon érdekes volt, legalább 10 éve nem láttam ezeket a videoklipeket, amik felkerültek erre a kazettára, de ahogy néztem, minden jelenet beugrott, és az a régi életérzés a '90-es évek végéről. Eszméletlen volt újra átélni. A Szerb határ felé az első klip, és Döglégy for Prezident az utolsó. De nemcsak emiatt éltem át, hanem még volt a VHS-en több interjú a néhai Z+-ból (számomra a magyar zenetévé már nem létezik), és akkoriban nagyon sokat néztem, zenecsatornát, és annyira feelinges volt újralátni a régi díszletet, és ahogy Ganxsta Zolee beszélt a régi dalairól, mintha most lenne aktuális, totálisan olyan érzésem volt, mintha újraéltem volna a '90-es éveket, amikor igazán jó volt gyereknek lenni. Akkor én még csak hírből ismertem az internetet, és igaz, hogy mára már az életem részévé vált a számítógép, de ahogy elgondolkodok néha, én még a mai napig meg tudnék élni internet nélkül, de ez már a jelenkor velejárója, és jó, hogy van, mert sok jót kaptam az online világtól. Egyébként mostanság nagyon rákaptam megint Ganxsta Zolee zenéjére, most is jó hallgatni a régi dalokat, és bár a 2009-es "Amikor már azt hitted, hogy vége" albuma nem lett annyira jó, de a vadonatúj dala a "mitiszó?!" hatalmas alkotás lett, hozza a régi dalok hangulatát, ami miatt annak idején megszerettem a zenéjét.

Végzetes tévedés

Hát nincs annál "szebb" érzés, mint amikor tudod, hogy te vagy az oka, hogy rosszabb eredményt értél el a Mario Kart 7-ben. Megnéztem, hogy állok 150cc-n, egyedül Lightning Cup-on nincs semmilyen csillag minősítés, hát tegyünk egy próbát. Az első három pályán sem mentek simán a dolgok, többször kiütöttek, de úrrá voltam az indulatomon, így el tudtam érni az első helyet. Ám az utolsó pályán, a Maple Treeway-en eleinte minden jól ment, de a harmadik kör végén (mert hát hol máshol) második helyezettként banánt kaptam, mert ezzel fel tudom venni a harcot az első helyezett ellen. De úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg. Előredobtam, de leestem... Ugyanis pont akkor használtam, amikor ejtőernyővel mentem a föld felé. Ugyanis az ejtőernyőt lehet irányítani, és ha előre nyomjuk az analóg kart, akkor az ejtőernyő lefele megy. De ennek akkoriban nem voltam tudatában, így bár első helyre vágytam, de csak hetedik lettem... És emiatt ment el az egész verseny.

Újabb eredmények a Mario Kart 7-ben

Tegnap késő este (félálomban) sikerült elérni a 3 csillagos rangot a 100cc Lightning Cup-ban, így most már mindegyik 100cc-s bajnokság tökéletes. Igen, eléggé fáradt voltam 22.45 körül, de úgy döntöttem, hogy ezt még megpróbálom, és sikerült. Közben azért elgondolkodtam azon, hogy miért nem sikerülhet a többieknek 150cc-n és Mirror Cup-on a legjobb minősítés, és az jutott az eszembe, hogy az érméket számolja, így megpróbáltam mindegyik pályán összegyűjteni a 10 érmét, de mivel a Daisy Cruiser-en csak 9 sikeredett, ezért lemondtam arról, hogy megkapjam a 3 csillagot, mert úgy voltam vele, hogy csak a 40/40-re adja meg, de azért végigcsináltam, és nem hiába. Ezek szerint 39/40-re is megadja, de szerintem számít az érmék mennyisége is.

Na de most jön a neheze, ugyanis 150cc-n és Mirror Cup-on sehol nincs 3 csillagos minősítés, sőt, hogy nagyot mondjak, valahol még csillag sincs. Emlékszem, amikor azon voltam, hogy legalább az aranykupa legyen meg mindenhol, már annak is örültem, hogy egyáltalán megvan valamelyik bajnokságban az első hely, nemhogy 40 pont... Fejlődtem azóta annyit, hogy jobban sikerüljön, de most eleinte nem is arra megyek, hogy meglegyen mindenhol a 3 csillag, hanem hogy egyáltalán legyen csillag mindenhol, az egy csillag is szépen mutat majd a nevem mellett online versenyeken.