2009. március 11., szerda

Emeli a Wii árát a Nintendo.

A Nintendo mindig is érdekes üzletpolitikát folytatott, mely a multiplayereket, és a Nintendo-elleneseket, olykor igencsak felháborította. Régen gyerekeknek szánt szórakozásnak állították be a videojátékozást, majd még az SNES idejében megtették azt, hogy ha nem is zárták ki, de jelentősen korlátozták a külsős cégek támogatottságát a gépre. Ezt még mi Nintendósok el is néztük, mert olyan nagy játékokat adott ki a Nintendo a kezéből, melyek okán méltán büszkék lehetünk Nintendós mivoltunkra. De akárhogy is nézzük a Wiivel csak elrontott valamit a Nintendo. A GameCube mérsékelt, szerény eladását azzal próbálták meg kikompenzálni, hogy igyekeztek minőségi játékokat gyártani, hogy ezzel kompenzálják ki az eladásokat, ez hellyel-közzel sikerült. De a Wii... Pszichológiai tény, hogy nemcsak a kudarcot, hanem a sikert is fel kell tudni dolgozni. Mert aki a nagy örömöt rosszul dolgozza fel, és fejébe száll a dicsőség, az később olyan dolgokat tesz, ami igencsak csökkenti a népszerűségét. A Nintendónál úgy tűnik, ez nemigen jön be. A Wii megélt egy pár Casual játékot, ezt még viszonylag le lehet nyelni, csak hát kevés az igazi nagy játék. És most annak örömére, hogy sikeres a Wii, megemelik az árát. Pontosabban erre az Egyesült Királyságban kerül sor, a Nintendo 20 fonttal drágábban adja a Wiit. Azt is megírták, hogy remélik, hogy nem hárítják át a vásárlókra. Ez enyhén szólva, hülyeség, mert egy üzlet legyen akármennyire is nyereséges, nem fognak olyan terméket forgalmazni, amiből veszteségük támad, így biztos, hogy a boltok is emelni fogják áraikat. Most kb. 150 font körül van a Wii, így lehet, hogy ezután 170 font lesz. Lehet számolni, hogy ez a jelenlegi árfolyam szerint kb. 60000 forint lesz. Azt nem tudom, hogy egész Európára hatással lesz esetleg, de ez nagy pofonvágás a Nintendo fanoknak egy olyan országban, ahol még a PS1, PS2 idején is viszonylag sok Nintendo kelt el. A Wii meg pláne sikeres ott. És a népszerűséget ezzel "jutalmazni", hogy most jól megemeljük az árat, mert biztos így is fogják vinni... ez azért egy kicsit pofátlanság. Ezt még én, Nintendo-addict is ki merem mondani. Mert az rendben van, hogy ha cégnek a terméke sikeres, akkor annak árát nem változtatják, de hogy emeljék... Soha nem hittem volna, hogy valaha is megtörténhet olyan, hogy valaki akkor jár jobban, ha megjelenés napján veszi meg az új gépet, mert később drágább lesz. Mert eddig mi volt a bevett szokás? Drágán indul egy konzolgép, majd jól lemegy az ára. Amikor 69990 forintról elindult a Wii, akkor reméltem, hogy hasonló lesz a sorsa. Én akkor azt hittem, hogy mostanra kb. 50000 forint lesz az ára. De, hogy több lesz 70-nél, azt nem hittem volna.

Esküszöm, azt kívánom a Nintendónak, hogy radikálisan essenek vissza jelentősen a Wii eladásai, mert úgy tűnik, hogy másképp nem térnek észhez, hogy valamit nagyon rosszul csinálnak. Mert bár félig kudarc volt a GC, de akkor legalább JÁTÉKOKAT kaptunk tőlük. Erre most... Amikor kezdett gyűrűzni (kb. 2 éve) a Casual-Hardcore vita, akkor eleinte úgy voltam velük, hogy irigy Sony Fanboyok, majd aztán 1 évre rá, amikor láttam az E3 2008-at, akkor már kezdtem azt gondolni magamban, hogy valami tényleg nincs rendben. Aztán beszélgettem Stingerrel (aki újságíró, és csak ajánlani tudom a blogját, mert fantasztikus dologkat ír), én azon a párton voltam, hogy a jó, igazak a hírek a Nintendo minőségromlásának kapcsán, de én abban bíztam, hogy ha a Nintendo megtölti magát pénzzel, akkor visszatér a régi kerékvágásba, sőt egy ultraerős konzol jön a Wii után. Akkor ő mondta, hogy biztos nem így lesz, és ha a Nintendónak bejött ez, akkor folytatni fogja ezt az üzletpolitikát. Talán mára bátran kijelenthetem, hogy neki volt igaza. Pedig egy rossz nem érheti őt sem, hisz ő is nagy Nintendo-fan, hatalmas Metroid addict. Szóval lehet adni a véleményére. És be is jött. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak felhozni a 2009-es E3-ra, de nem sok jóban bízok.

Antik ingatlan szellemes olasz tulajdonostól eladó

Aki a tegnapi történések után még kételkedik abban, hogy van párhuzam Okui Masami és a Nintendo között, az... az buta. XD Van egy dala, melynek az a címe, hogy Ghost Sweeper. Illetve, nem is egészen az ő dala, csupán feldolgozási jogot kapott. A dal eredeti előadója Chie Harada, és 1993-ban énekelte fel a dalt, ami a Ghost Sweeper Mikami anime opening dala. Nos, a sorozat nálunk annyira ismeretlen, hogy sehol nem találtam róla magyar bemutatót. De a képek alapján valami vámpítos anime lehet? Majd délután megnézem az első részt.

A lényeg, a lényeg a dal, annyira élethű, hogy kedvet adott, hogy játszak a Luigi's Mansion játékhoz. (Egyébként a címet nem én találtam ki, az 576 Konzol 2002. februári számában olvasható) Játszottam vele, meg nem akadtam el, csak félbehagytam. És ma újra nekiestem. Hát ezzel indítani a GameCube-ot... Komolyan mondom, ez a Mario-történelem egyik legötletesebb játéka. Mario nyert egy házat, úgy döntenek, hogy csinálnak egy lakásavató bulit, Mario előremegy, de eltűnik. Luigi kap egy porszívót, mert a lakás egy kissé... ijesztő. Nagyon jó játék. Rendkívül ötletes, és a kivitelezés fantasztikus! Egyébként az Area 1 végénél hagytam abba, és feljutottam az Area 2-be. Itt csináltam egy darabig, aztán mentettem. Jó volt, csak már ideje lenne végigvinni. ^^'

2009. március 9., hétfő

A videojátékok valódi problémája

Úton-útfélen hallani a médiában, hogy xy gyilkosságot követett el, és olykor nem röstellik videojátékokra fogni a gyilkosság okát. Érdekes dolgok ezek, azért elgondolkodik az ember, hogy mit akarnak ezzel elérni. Mi játékosok tudjuk, hogy ennek fele sem igaz, és csak az a céljuk, hogy befeketítsék a videojátékok hírnevét. Eleve ilyen szörnyű tettekhez hajlam is kell. És ezt egy durva akciófilm is kihozhatja az emberből. Mert például én 10-12 évesen végigjátszottam PC-n egy pár FPS-t: Wolfenstein 3D, Doom, Duke Nukem. Másnap mégsem mentem ki fegyverrel a kezemben az utcára.

Ha már valamivel nagyon rossz színben akarják feltűntetni a videojátékokat, akkor legalább valami olyan problémát vetnének fel, ami valóban létezik. Én személy szerint sokkal nagyobb problémának tartom azt, ha valaki hosszú órákon semmi mást nem csinál, mint a külvilágot kizárva csak játszik. Nagyon megrontja ez a társas kapcsolatot. Tudok egy olyan esetről élőben, ahol egy házasság majdnem válással végződött, mert a férj nem csinált mást, csak játszott, és teljesen elhanyagolta a feleségét. Végül rendbejöttek a dolgok, de szerintem ez az igazi probléma. De még barátságok is tönkremehetnek ezáltal. 2006 óta vagyok ebben a társaságban mely nagyrészt Nintendósokból áll, de nem hittem volna hogy találkozok olyan emberrel is, aki mániákus videojátékos, vagy ahogy a Gamer-körökben nevezik, kocka. Olyan mindnyájunkkal előfordult, hogy egy-egy alkalommal 6-8 órát játszottunk egyhuzamban, mert kijött egy új játék, és nagyon megtetszett. De hogy állandó jelleggel. Maradjunk név nélkül. Elég, ha a társaság jön rá, hogy kiről van szó. De elég rossz volt, hogy egy időben szinte csak a videojátékokról lehetett beszélni vele, meg mást se csinált, mint Paper Mariózott GC-n. Négy nap alatt végigvitte az egész játékot. Gyakorlatilag ez fantasztikus teljesítmény, de szerintem ez túl gyors. Most nem rólam kell példát venni, mert én néha a másik véglet vagyok. De én már csak azért sem tartom jónak, mert szerintem ennyi idő alatt nincs meg az a játékélmény. A másik meg az, hogy napi 8 órán keresztül ülni a TV előtt... És aztán amikor végigvitte, azon gondolkodott, hogy melyik játék legyen a következő... Vagy hogy mivel játszon most. Miközben velünk alig kommunikált. Én mondtam is neki, hogy ha a testvére lennék, kipenderíteném a szobájából, hogy már pedig elég volt, és foglalkozzon a külvilággal. Mert én ezt nem engedném.

Azért mondom, hogy én ezt tartom igazi problémának, és sokkal inkább ezt kell valahogy kezelni.

2009. március 7., szombat

Zelda II, Brawl és sok érdekesség

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet:

Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla:

Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

  1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
  2. Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
  3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
  4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
  5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
  6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
  7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
  8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
  9. Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
  10. Eight Melodies 5:46
  11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
  12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.

2009. március 6., péntek

Egy már megszűnt konzolos újság.

Ma voltam a Tescóban, és kint az Inmedio újságosnál lettem figyelmes egy összecsomagolt konzolos újságra, a Play Zone-ra. Anno megvettem egy pár számot, jó kis újság volt. Csak most már nem létezik, és a még készleteikben levő újságoktól így akarnak megválni, hogy több számot csomagolnak egybe. Két szám volt együtt 596 ft. Na mondom, ennyit megér, megvettem. A 2005. decemberi, és a 2006. januári volt egybecsomagolva. A 2006. januári volt az utolsó szám, akkor egyesültek a Game Master magazinnal, mely már szintén nem létezik. Abból nincs egy számom se, de az is jó újság lehetett. A Play Zone 2004. januárjában indult, és 2006. januárjáig összesen 16 számot élt meg. Nekem most van 12. A 2004/5, 2005/6-8 számok hiányoznak. Ha valakinek megvan, és nem kell, megvenném őket. A Play Zone által vált egy időben gúny tárgyává a Game Park, mert reklámozták benne magukat, de valami iszonyatosan gagyi szöveggel. Az egyik számban ez volt: "Kockázz, ne kockáztass!" Valamint egy másikban: "Rád vár az ország legnagyobb Nintendo választéka!! Próbáltad már?" És ezen szövegek kapcsán (már nem emlékszem rá, csak mesélték) került be az 576 Konzol csevegőjébe, és kigúnyolták, kifigurázták. Maradjunk annyiban, hogy tényleg nem a legjobb reklámszövegek, és a Game Park legjobb reklámja az, hogy rendkívül kedvesek, és emberségesek a vevőkhöz, és mindig segítenek, hogy a lehető legjobban járj a vásárlás során.
Még két megszűnt konzolos újság jut eszembe, amiket viszont nagyon szerettem. Az egyik a Playtime magazin. Ez sem élt meg sok számot, bár ez egy kicsivel korábban volt. Nekem csak egy szám van meg, a 2001. januári. Aztán meg a Kódmester. Annak segítségével vittem végig anno a Super Mario 64-et. Az egy nagyon jó kis újság volt, benne volt minden tipp és trükk, és egyszerűen tálalva. Pont ettől volt számomra olyan nagy, mégis tele volt sok információval. Sajnálom, hogy ma már nem létezik.

Más. Ismét kaptam csomagot, de most nem Japánból, hanem Kínából! Ugyanis Kínában is lehet kapni Japán CD-ket, egész olcsón. Fóliás újan kaptam meg Okui Masami: Evolution CD-jét.

Csak szomorúan veszem tudomásul, hogy a kínai posta rendkívül lassú. Február 2-án küldtem el a pénzt neki postán, és csak három hét múlva kapta meg... Az volt az érdekes, hogy ide, Magyarországra a CD viszont 1 hét alatt megérkezett. Mondjuk, hogy Kínában mit ültek annyit a levélen, nem tudom. Bocs, hogy nem tudok kínai írással írni. -_-' De még Japánba is (ami még messzebb van) egy hét SEM kellett mire megkapta a vevő levélben a pénzt. És szintén 4 munkanap volt, mire megjött onnan a CD. Na de nem érdekes, az a lényeg, hogy megérkezett. Ez egyébként limitált kiadás, ami azt jelenti, hogy CD-t és DVD-t foglal magába ez a kis pakk. A CD-n 10 dal van, a DVD-n meg 3 videoklip (Mitsu, Zero-G-, WILD SPICE). A CD 20 dollár volt az eBayen, és ingyenes volt a postaköltség, ami egyébként 41 kínai Yüan (ha jól írom) lett volna. Ez kb. 1500 forintot jelent. Nálunk ez némileg olcsóbb. Egyébként meglepett, hogy a Japánban is annak ellenére, hogy milyen drága az életszínvonal, a postai szolgáltatások olcsóak. A 2 Megumi kislemez, amiről korábban írtam, annak a postaköltsége 200 Japán Jen volt, ami kb. 500 forint. És utazott kb. 9000 kilométert. Hihetetlen.

Phantom Hourglass bolti dekorációk.

Miket nem talál az ember a Vaterán:

http://www.vatera.hu/zelda_standy_dekoracio_134993715.html

http://www.vatera.hu/zelda_phantom_hourglass_jatek_kocka_dekoracio_135000130.html

Bolti dekorációk, egy (szerintem) megszűnt üzlet adja el és milyen jó áron! És persze Budapestiek, és nem postázzák, mert sérülhet, mi? Egyébként több ilyen bolti dekorációja van, Mariós, DS lite-os, stb., de jól mutat mindegyik. Majd keresek valami megoldást, hogy meg tudjam szerezni.

2009. március 5., csütörtök

Boldog születésnapot Nintendo Wiim!

Pontosan 1 éve, 2008. március 5-én vettem meg a Nintendo Wiimet. Tortát nem készítettem neki, de talán beéri egy esti Brawl bulival. Egyébként vicces nap volt. Reggel, amikor mentem iskolába, láttam, hogy volt Media Marktos újság a postaládában. Már nem volt időm, hogy gyorsan végigfussam, elvittem az iskolába, és ott lettem figyelmes, hogy van Wii akcióban 49990 forintért. Hát mondom magamban, ez megéri. Délután csak remélem, hogy anyám bele fog egyezni. Hosszas megbeszélés után rábólintott. Azt mondta, hogy sokallta érte a 69990 forintot. Igaza van... ^^' De én kiadtam volna érte a 70000 forintot. Ezért nem árt, ha van valaki mellettem, aki kordában tartja a mániámat. ^^' Kivágtam a hirdetést, és kiraktam a falra.

Egyébként visszavitték a Wii árát, és a mai napig 69990 ft. Szóval jól jártam. Csak a Wii Sports papírtokos, de ez legyen a legnagyobb probléma.

Kezd problémás lenni a Game Boy Micróm, egyre hamarabb merül le. Nem lehet, hogy alig 2 évesen felmondja a szolgálatot. Mondjuk én nem használom másra már, csak a Nintendo MP3 Playert használom vele. Hogy nem tudod mi az? :-O Ez egy Game Boy Advance/Nintendo DS tartozék. Saját memóriája nincs, de ha beleteszel egy MP3 zenékkel megtöltött SD kártyát, akkor lejátsza azokat. Így néz ki a doboza:

Egyébként vicces, mert a dobozára az van írva, hogy csak Game Boy Micro, Nintendo DS, és Nintendo DS lite játsza le, holott a sima Game Boy Advance és Game Boy Advance SP is látja. Viszont korlátozott az SD kártya-befogadóképessége, mert csak 1 GByte-os kártyát látja max. Próbálkoztam 2 gigással is, arra hibát írt ki. Miután bekapcsoltuk, skin között lehet választani. Van egy ilyen érdekes:

A másik meg Mariós:

De jó készülék, szeretem használni, bár, hogy nemrég tudtam venni leárazva egy Discmant, egy kicsit háttérbe szorult a használata. Azért vettem Discmant, mert használni akarom az eredeti Megumi Hayashibara és Okui Masami CD-imet. De jó márka, Grundig, lejátsza az MP3-as CD-ket is. Szóval megvagyok vele, de vitathatatlan, hogy háttérbe szorult a CD használat.

De ha már Megumi Hayashibara, akkor ma ő is évforulózik. 17 éve, 1992. március 5-én jelent meg a 2. nagylemeze. De ez már az én hülyeségem. ^^' Az már viszont sokkal nagyobb közhír, hogy végre kapott a magyar írott médiában szerepet Megumi kisasszony. Az AnimeStars 2009. január-februári számában van róla egy egyoldalas cikk. És én írtam. És a főszerkesztőnek annyira tetszett, hogy azt mondta, hogy ezentúl rám bízza a seiyuu témát. Már kész a márciusi-áprilisi cikk. Szerintem nem beszélhetek róla, de talán nem lesz nagy gond, ha kiírom, hogy Kappei Yamaguchi lesz a téma (Ranma, Inuyasha, L). A májusi még nincs eldöntve, hogy ki lesz, csak annyi biztos, hogy 2 cikk lesz. Nagy eséllyel helyet kap Okui Masami is a Jpop énekesek között. Egyébként sok pozitív visszajelzést kaptam a Megumis cikk kapcsán. Sokak szerint jól írok. Az igazat megvallva, ezt örömmel hallom, mert szeretek írni, és az újságírást is jó dolognak tartom. Fejleszti a gondolkodásmódot, mert kell egyfajta érettség hozzá, hogy valaki jó cikket tudjon írni. Tudni kell pártatlanul írni, és tudni kell a másik fél fejével gondolkodni. Tehát, ha nem értünk egyet valamivel, meg kell próbálni a másik fél agyával gondolkodni, hogy ő vajon miért gondolhatja úgy, ahogy gondolja, és mindent egybevetve hiteles cikkeket lehet írni. Néha egyébként a Metropolt szoktam nézegetni, és ott a 4. oldalon írnak gondolatokat újságírók, és olyan jókat írnak, mindig megmosolygom, hogy több évtizedes tapasztalattal rendelkező újságírók mennyire frappánsan tudnak fogalmazni. Jó dolog az újságírás, az önmegvalósítás egy formája, hogy leírja a gondolatait. Csak ebből nem lehet megélni. Az, hogy az újságíró leírja a gondolatait, az nagyon fontos dolog. Megumiról összeírni 1 oldalt nem volt nehéz. Szeretem, sok mindent tudok róla, de Kappei Yamagushi már egy kicsivel keményebb dió volt, mert nem ismertem annyira. Ilyenkor a YouTube jóbarát, néztem Japánul animerészleteket, ahol az ő hangja hallható, és annak alapján írtam le a gondolataimat. Az egyik AnimeStarsos újságíróval, Shearerrel jó kapcsolatban vagyok, és ő mondta, hogy bátran írjam le a gondolataimat, mert az olvasó erre kíváncsi, és nem arra, hogy netről mit fordítok le magyarra. Ahogy írtam a Kappei cikket, rájöttem, hogy igaza van. És sokkal jobb érzés a saját gondolataimat leírni.

Egyébként az AnimeStars magazinon kívül a Mondo magazint szoktam még venni. Én szeretem mindkét animés újságot. Mindkettő színvonalas. De azt rossz néven vettem, hogy tavaly év végén "összevesztek". Volt egy komolyabb összetűzés. Nyílt titok, hogy a Mondo magazin az Animax TV csatornához erősen kötődik, és valamelyik szám levelezőrovatába azt válaszolták egy levélírónak, aki azt a kérdést tette fel, hogy külföldi animékről miért nem írnak, hogy mert a jog tiltja, hogy Magyarországon még nem játszott Animékről lehessen írni. És itt említették meg az AnimeStarst. És ők erre bizony feljelentéssel válaszoltak, rágalmazás ügyében. Ennek nagyon nem örülök. Olyan kevés szerepet kap még a médiában az anime, örülhetünk, hogy van két újság, és ezek rivalizálnak? Inkább összefognának, hogy minél erősebb legyen Magyarországon az Anime-jelenség. Csak a két újság teljesen más úton halad. Az AS mindenféle animékről ír, meg Japánt több szemszögből is megközelíti. A Mondo Magazin meg csak a Magyarországon játszott animékkel foglalkozik, és csak azokról a Japán előadókról írnak, akik szerepelnek a Sound of Japan honlapon. Ugyanis a cikket ők írják. Aztán ők is írnak a japán kultúráról, de szinte csak azokról, melyeknek van magyar vonatkozáuk is. Például, most írtak a Japán műanyag művészetéről, és megemlítették egy kis hasábban a magyar művelőjét. Ez nem rossz dolog, sőt, nagyon is jó. Csak az a veszekedés ne lett volna...

2009. március 3., kedd

A Wind Waker folytatása

Egy picit elakadtam a Wind Wakerben, mert nem tudtam eljutni az erdőbe, ahol a tündérek vannak, akik meggyógyítják a nagymamát. Aztán rájöttem magamban elég csak a szél irányát arra változtatni, amerre lebegnem kell, és akkor elérem az erdőt. Ugyanis leszakadt a híd. Így sikerült. Nem nagyon volt ellenségáradat, bár a két Moblin egyszer megölt. Aztán jobban szétnéztem, hogy van bomba, azzal rájuk lehet robbantani. És sikerült is. Bár nagyon vicces. Amikor meglátják a kezemben a bombát, megijednek, elfutnak. Ilyenkor lehet kardozni őket. Nekem tetszett. Aztán, felrobbantottam a nagy követ, bejutottam a tündérhez. Óriás tündér? Volt benne olyan gondolat, hogy esetleg egy Ocarina of Time-féle "érdekesen" kinéző tündérrel lesz dolgom, aki úgy nevet, mint egy buta anime karakter? Szerencsére nem. ^^' Egy kedves, szelíd tündérrel találkoztam, aki megajándékozott egy nagyobb "pénztárcával", hogy immáron ne 200, hanem 1000 rúpiát tároljak. Milyen kedves. Aztán felszedtem egy kis tündért, hogy ha visszamegyek a nagymamámhoz, nekiadjam, és meggyógyul. Ugyanis beteg. Belebetegedett abba, hogy se Aryll, se Link nincs mellette. A tündér hatására meggyógyul, és egy lelket is öntenek belé (hirtelen nem tudtam másképp megfogalmazni, a "lélek is ömlik belé" meg viccesen hangzana.). És ad egy elixír Soupot, amit kétszer lehet felhasználni. Azt mondta, hogy ha bármikor baj van, akkor ő feltölti az üvegemet levessel. Ez idáig nem hangzik rosszul, de ha a térkép túlső felén vagyok, és ha épp leves-szükségletem van, akkor hajózzak ki oda? Érdekes lesz. Majd kiderül. Aztán a sziget hátulján van egy elzárt bejárat, amit bombával lehet megnyitni. Odament meg Jabun vár minket, aki térítésmentesen odaadja a harmadik gyöngyöt. Ezáltal meg tudunk nyitni egy titkos szigetet. Csak ezt a három gyöngyöt el kell helyezni három különböző szigetre, melyeket KoRL bejelölt nekünk. A KoRL egy rövidítés: King of Red Lions nevet takarja magában. Rajta utazunk. Ha megvan mind a három gyöngy, el van helyezve, akkor megnyílik egy titkos sziget.

És megjelenik a Tower of the Gods, a 3. Dungeon színhelye.

2009. március 2., hétfő

Párhuzam Okui Masami és a Zelda játékok között

Öt napos, már-már kínkeverves keresgélés után sikerült megtalálnom Okui Masami: Akasha albumát. A dalok rendkívül érdekesek. Aki nyomon követi Makkun albumait, az tudhatja, hogy szinte minden albuma más, mindegyikben valami új arcát mutatja meg, és rendkívül jól csinálja. Az új albuma több szempontból is változás. Többek között a dalai kissé spiritualisták lettek. Talán nem véletlen a cím, az Akashának a távol-keleti, hinduista-buddhista ezotériához van köze. Az öt alapvető elemből az égboltot szimbolizálja. Számomra ez egy kicsit érthetetlen, de akit érdekelnek az ilyen dolgok, azok itt olvashatnak róla. És hogy mindez hogy jön ide? Több Zelda játék első részében is ugye spirituális köveket kell szerezni. Ez az oka annak, hogy az Ocarina of Time és a Majora's Mask zenék keleties hangzást kaptak. És egy pár új Okui Masami dal is hasonlóképp szól. Olyannyira, hogy szerintem az első dal, a Theme of Akasha simán elmehetne egy Zelda játék Temple zenéjének, van annyira hatásos, mint azok. Van még egy pár dal, amit szintén el tudnék képzelni Zelda játék betétdalának. Például a Melted Snow és az Akasha.

És hogy ezt videóval bizonyítsam, feltettem a Theme of Akasha dalt, a YouTube-ra. Életemben először csináltam ilyet, hogy dalra tettem képet. De nagyon egyszerű volt, a Windows Movie Maker is elég volt hozzá. Na, itt van a dal, aztán el lehet dönteni, hogy valóban alkalmas-e Zelda Temple zenének, vagy csak én dramatizálom túl:

Ezzel a borítóval jelent meg az új album.

2009. március 1., vasárnap

Zelda cosplay a 2008. őszi AnimeConon

A 2008-as Animecon számomra különösen emlékezetes volt. Sok jó dolog történt, ekkor találkoztam először egy pár máig is nagyon jó barátommal. Valamint megtörtént egy olyan dolog, amiben csak titkon reménykedtem.

Volt Zelda Cosplay! Már a sorbanálláskor felfedeztem őket. Odamentem hozzájuk, kicsit meglepődtem, hogy egy lány öltözött be Linknek, de nagyon jól állt rajta. A ruha, a kard, a pajzs, nagyon jól néztek ki. A pajzs az Ocarina of Time-ból való. Beszélgettem is velük, ők is nagy Zelda rajongók (máskülönben miért öltöztek volna be Zeldának). Igen, többes szám, mert volt egy partnere is, aki beöltözött Zeldának. Bár azt vettem ki a szavukból (lehet, hogy rosszul), hogy ők elsősorban a 3D-s Zeldákat ismerik. Amikor megemlítettem nekik, hogy a Link to the Pastet végigvittem, akkor mintha kissé idegenkedve néztek volna rám. De lehet, hogy rosszul vettem ki. De jó fejek voltak mind a ketten, látszott, hogy értik a dolgukat. Indultak a Cosplay versenyen, sőt, ha jól emlékszem, az egyik kategóriában jelöltek is voltak, de végül nem őket hirdették ki győztesnek.

Hogy miért most említem meg őket? Mert kaptam egy kedves barátomtól két képet, amin ők szerepelnek:


Link és Zelda felismerhetőek, itt harcolnak az egyik Bleach-Cosplayessel, Urahara Kisukével. Remélem a tavaszi animeconon is láthatom őket Zelda-Cosplayesként, bár lehet, hogy más tervük van.

Én továbbra sem készülök Link cosplayesnek, meg Linknek öltözni, bár egyedi tervem az van. Mivel mondtam azt év elején, hogy szeretném népszerűsíteni Megumi Hayashibarát, ezért lehet, hogy csináltatok egy Megumis pólót. Már ki is találtam, hogy melyik képpel:

Igen, ez a vadonatúj kislemezének, a Front breakingnek a borítóképe. Szerintem nagyon ötletes a kép. Bár nem sokáig lesz a legújabb, mert márciusban jelentkezik a legújabb kislemezével az új Neon Genesis Evangelion mozifilm okán. És ebből terveztem pólót csinálni. Bár egy kicsit félek, mert csak egy ilyen ajándékboltot ismerek Békéscsabán, akik pólót csinálnak, a Csaba Centerben. Csináltattam velük tavaly egy Link to the Pastes pólót... hát mit ne mondjak? A póló kissé összement, a felirat meg csúnyán elkopott. Bár az részben az én hibám, mert elfelejtettem kifordítva mosni, ahogy az előírásban megmondták. De ha valóban megcsináltatom ezt a pólót, akkor nagyon fogok rá vigyázni. Vagy még egy pólótervem. Okui Masamis. A kedvenc albumom, a God Speed, és végre megszereztem a borítóképet nagyban, lehet, hogy ez lesz:

Szerintem nagyon jó kép, és ezt egy fekete pólóra rányomtatni, szerintem nagyon jól mutatna. De várom a véleményeket, ki mit javasol?

A Zelda-Cosplayes képekért külön köszönet jár Hachikónak, hogy elküldte a képeket. Azok az ő tulajdonai. Köszönet érte. ^^