Boldog születésnapot Link!

Nemrégiben jutott eszembe, hogy gyakorlatilag ma van Link születésnapja, hiszen 1986 e napján jelent meg először az első Zelda játék, vagyis 23 éve. Boldog születésnapot neki!

Felkerült a gépemre az XP. Azért sajnálom a Vistát, mert szerettem. Unokatestvérem rakta fel, hát nem irigyeltem, sokat szenvedett, mert Laptopra még nem tett fel XP-t, és nem volt neki könnyű, de végül sikerrel járt. Ezen már működik a Nintendo Wi-Fi USB Connector, de most error code-ok vannak. DS-nél 52103, Wiinél 52140. Lényegében ugyanaz a hiba, de inkább nem avatkozok bele, nehogy ne legyen net. Inkább segítséggel majd.

Amikor végre megvan

Jó dolog, amikor az ember évek óta vágyik valamire, és egyszercsak meg tudja venni. Így voltam tavaly a GBA SP-vel, valamint a tegnapi szerzeményemmel a Nintendo Wi-Fi USB Connectorral, amire tegnap sikerült szert tennem.

Csak az az egy bosszúságom van vele, hogy Vistám van, és nem akar feltelepedni a program azzal a hibaüzenettel, hogy "Internet Connection Sharing error (6)" Aztán én itt nézegettem a háózati beállításokat, amennyire a szakértelmem engedte (tehát nem nagyon. ^^') és igyekeztem nem elállítani a netet. Aztán csak nem sikerült, és erre gondoltam, hogy a Vista Drivere kényeskedik. Megpróbáltam feltelepíteni anyám gépére, neki XP-je van, és ott sikerült. Úgyhogy azt hiszem eljött az idő, hogy lemondjak a Vistáról, és feltelepítsem az XP-t. Pedig nagyon jó dolog a Vista, én szeretem, (mondjuk azt mondták, hogy egy laikusnak jó) de nagyon kényes a drivere, és ez így nem mehet tovább. És akkor a nyomtató is végre visszakerülhet hozzám. A nyomtatónak feltelepítette a programjait, de nem hajlandó nyomtatni... Visszatérve a USB Connectorra, az van ráírva a papírjára, hogy Vistával is kompatíbilis. Ugyanis a programját többször update-elték, hogy az újabb XP-knek is megfeleljen, de a telepítő CD-n már az 1.0.6-os verzió van, amelyik Vistára is jó. Vagy mégsem?

Egyébként érdekes dolgokat olvastam a magyar Wikipédián erről az USB Connectorról. Hihetetlen, de írnak róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nintendo_Wi-Fi_USB_Connector Ebben az áll, hogy ez a legkelendőbb Nintendo tartozék, de 2007. novemberétől mégis beszüntették a gyártását, mert sokan panaszkodtak, hogy az internet kapcsolat nem túl jó. Meg szerintem a programjára is volt panasz, bár erre nem mernék megesküdni. Ez választ adott a kérdésemre, hogy miért ennyire ritka. Én is egyet vittem el, az egyetlen egyet, ami még volt, 10990 forintos áron. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy ez nagy pénz, és inkább lemondok a Vistáról, csak működjön, ha már egyszer kiadtam rá a pénzt.

The Legend of Zelda történet.

Ahogy a Game Boy Advance Instruction Bookletben le van írva. Kissé zanzásítva van, de ebből is sok mindent meg lehet tudni. A fordítást én magam csináltam.

Réges rég… A világ a káosz korában volt.

A káosz között, a békés Hyrule Királyságban, a Triforce legendája – arany tárgy, mely kimondhatatlan erőket birtokol. – generációkkal ezelőtt az utókorra hagyták.

Egy nap, egy sötét hadsereg megtámadta a békés Hyrule Királyságot, és elrabolták az erő Triforce-át. A hadsereg vezetője Ganon volt, egy erős harcos egy dinasztián keresztül volt a félelem és a sötétség uralkodója. Félnek a gonosz terveitől, ezért Zelda, Hyrule Hercegnője nyolc részre törte szét a bölcsesség Triforce-át, és elrejtette a Királyságban olyan helyekre, ahol Ganon nem találja meg. Megparancsolta a megbízható Dadájának, Impának, hogy meneküljön el a kastélyból, és eressen egy hőst, aki bátorságával megküzd Ganonnal. Ganon mérges lett Impa eltűnésének hírére, és bebörtönözte a Hercegnőt és elrendelte a szolgáinak, hogy fogják el az idős dadát.

Reménytelen üldözések erdőkön, hegyen át, Impa végül Ganon alattvalóinak körében találta magát. Ő volt minden remény, ami elveszett, de egy fiatal kölyök tűnt fel, és megmentette a végzettől, ami a halálnál is rosszabb. A fiú elmondta, hogy Link a neve. Impa hálájának jeléül elmondta a fiatal Linknek Zelda viszontagságos történetét és Ganon gonosz rablásáról a Királyságban. Link a szívszorító történet hallatán megesküdött, hogy megmenti Zeldát – de tudta, hogy, amíg Ganonnál van az erő Triforce-a, addig ő egy félelmetes ellenfél. Azért, hogy legyőzze őt, Link összegyűjti a széttört Triforce darabokat, és bölcsesség Triforce-ává egyesíti őket. A bölcsesség Triforce-a nélkül Linknek nincs esélye legyőzni Ganont. Eljut Link a Death Mountainba, hogy legyőzze Ganont és megmentse Zelda Hercegnőt? Csak te tudsz véget vetni Hyrule végzetének.

Emlékezetes játékok.

Én azt gondolom, hogy sok mindenért érdemes játszani. Nemcsak a győzelemért, a játékélményért, hanem a különleges történések miatt. Ezért is nagyon jó, hogy a Super Smash Bros. Brawlban fel lehet venni (max. 3 perc hosszú játék esetén) a meccset. Csabi küldött egy olyan videót, ahol hárman voltak, és az lett a vége, hogy mindhárman egyszerre estek ki a végén. Manapság már minden megtörténhet, de hogy ez megeshet a Zelda II-ben, azt nem gondoltam volna.

Könnyű volt most megölni a 3. Palace főellenségét, sikeres volt, úgyhogy mehettem az 5. Palace-ba, ahol szintén már csak a főellenség, Gooma megölése maradt hátra. Döcögősen eljutok hozzá, magamra veszem a Shield meg a Jump magicet, és elkezdünk harcolni. Már csak 1 életereje marad a főellenségnek, de észbekapok, hogy már én sem húzom sokáig. Na mondom, biztos én kerülök ki győztesen, nekimegyek, megsebzem, de ő is megsebez, és mindkettem meghaltunk egyszerre! T_T Nekem meg az utolsó életem volt, úgyhogy kifejezetten jól esett, hogy Ganon a képembe röhögött. Na de sebaj, megöltem Goomát még egyszer, de most életben maradtam. ^^'

Ő lenne ez a szépség itt... Egyébként érdekes dolgokat olvastam róla. Elvileg ő a 2. Palace, Helmetheadnek a második alakja. Meghogy az ő japán neve Jaianto, vagyis angolul Giant, és annak a tüskés labdának a neve pedig Guma, vagyis angolul Gooma. Talán valami félrefordítás lehet?

It's over 9000!

GBA-n próbáltam megölni a Zelda II-ben az 5. Palace főellenségét. Nemigen ment, szerintem az volt a baj, hogy csak 5-ös szintű volt a támadóerőm, és ez nem elég, úgyhogy csak vissza kell majd menni a 3. Palace-ba. Mert magától sajnos nem megy fel a támadóerőm. Most is 3000 pont kellett a továbbfejlődéshez, és meghaltam 2660 pontnál. Így sok pont odalett. De kinéztem a YouTube-ról, hogyan lehet azt a szívet megszerezni, ami benne volt a tengerben, és eddig nem sikerült. Komolyan mondom, még videóval is alig tudtam követni, hogy merre kell menni, tiszta útvesztő az egész. És amikor sikerült megszerezni, akkor megszereztem a még hiányzó Heart Containert, és az összes Magic Containert is. Így idő előtt tele lettem. ^^' Bár ez nem sokat vigasztalja a támadóerőmet, de így sem rossz.

Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Virtual Console verzióban is megszerezném azt a szívet? Már minden megvan a maximális 8-as szinten, és akkor elmehetnék érte. De akkor jutott eszembe, hogy miután végigvittem a játékot, a szintek ugyan megmaradtak, de az összes heart- és magic Container, valamint a tárgyak elvesztek. A varázslatok is megmaradtak. És azt néztem, hogy 9000 pont kell szintfejlődéshez. Vajon mi lehet 9000 pont felett? Tettem fel magamnak a kérdést. De mivel elképzelésem sem volt, ezért megnéztem. Vicces volt 8-as szinten az elején ölni azokat az ellenfeleket, akikkel 2-3-as szinten megszenvedünk, most meg egy kardsuhintásra meghalnak. El is mentem a Death mountainba a kalapácsért. És akkor elmentem a 3. Palace-ba is. Megszereztem a tutajt, és az Iron Knuckles, amivel GBA-n annyira megszenvedtem, itt most 2-3 karddöfés után meghalt. Vicces volt. És felment a számláló 9000-re. És hogy mi történt? SEMMI! T_T Írta, hogy felment a támadóerőm, de kérdeztem magamban, hogy ha az már maximális, akkor hova akarja még emelni? Természetesen maradt 8-as szinten. De azért vicces volt. Szereztem az egy életeket, ahol tudtam. Még soha nem volt 5 életem a Zelda II-ben. ^^' De egyszer sem haltam meg. Még szerencse, hogy van a HOME gomb a Wiimote-on. De így végigcsinálom szerintem. Megszerzem megint az összes kristályt, Heart- Magic Containert, tárgyakat. És akkor Complete lesz a Zelda II.

The Legend of Zelda: A Link to the Past OST

Ahogy korábban írtam, a NES nagy fejlődésen ment keresztül, így várható volt, hogy a Super Nintendo hatalmas technikai durranás lesz. És igen! A 8 csatornás hang megközelítőleg már tudta a CD minőségű hangzást. A Super Nintendóra készült Zelda minden addigi várakozást felülmúlt, ugyanis ez az első olyan játék a konzoltörténelemben, mely folyamatos történetvezetéssel rendelkezett. Így a kalandjátékok teljesen új értelmet nyertek. A zene is teljesen más. Nem is az, hogy változatos, hanem sokkal erősebb hangszerelésű. Ebben a játékban sokkal nagyobb szerepet kap a zene, mint a többi Zeldában. 29 zene van a játékban:

Title Opening Demo Time of the Falling Kakariko Village Forest Master Sword demo Turned into a Rabbit Soldiers of Kakariko Guessing Game House Select Screen Dark World Dark World Forest Hyrule Castle Sanctuary Dungeon Cave Church Boss Battle Boss Clear Fanfare Dark World Dungeon Fortune Teller Princess Zelda Rescue Crystal The Goddess Appears Priest The Priest Transform Ganon Message Battle with Ganon Triforce Chamber Ending

Ez sem került hivatalosan kiadásra CD-n, de szerintem nagyon jól megállná a helyét az OST CD-k között. Ritka az ilyen SNES játék, mely ennyire jó zenével rendelkezett! Koji Kondo hatalmasat alkotott 1991-ben.

Két új Megumi Hayashibara kislemez

Ma végre meghozta a postás a várva várt Zelda II-t NES-re.

Ez így néz ki. ^^ Csak egy apró csalódás ért, mert elvileg a leírása is járna hozzá, csak azt az eladó lehagyta. Isten ments, hogy azt gondoljam, hogy átvert az eladó, erről szó sincs, sőt nagyon rossz üzleti magatartás utánajárás nélkül azt állítani az üzleti partnerről, hogy csalt. Utánakérdeztem E-mailben, hogy mi van. Ugyanis ez az eladó elad a Vaterán még egy Zelda II-t füzet nélkül 500 forinttal olcsóbban, tehát nem mindegy. Sajnos nem tudtam még játszani vele, mert Gábor barátomnál van a NES. Szegény nagy Mario-fan, és mondta, hogy mnég soha nem játszotta eredetiben a Super Mario Brost. Mutatott egy linket, ahol lehet játszani a játékot teljesben. Én is kipróbáltam. Nem is az volt a baj vele, hogy nem eredeti, hanem rossz volt az emuláció. Mario nagyon csúszott. Aztán csodálkodtam is, hogy egy ilyen Mario-addikt nem tudja megcsinálni a 8-3-as pályát? Hát ahogy láttam, már nem. Úgyhogy a 2008. téli BigN talin kölcsönadtam neki a NES-t Super Mario Bros. 1-2-vel. És most, hogy megkaptam a Zelda II-t, és már mondta, hogy mindkét Mariót többször végigvitte, most beszéljük meg, hogy milyen módon kapjam vissza a NES-t. Nagyon remélem, hogy NES-en is olyan lesz, mint a Virtual Console-on, mert akkor imádni fogom!

Más. Bár nem Zeldás témájú, de mindenképp szeretnék egy érdekességről írni. Nagyon boldog vagyok, hogy megjött Japánból a csomag. És mi volt benne? 2 Megumi Hayashibara kislemez. Az egyik a Just be conscious (Slayers Return) a másik meg a Proof of Myself (Saber Marionette J to X). Ebayen találtam olcsón, a kettő együtt volt 20 dollár, és mivel két CD-t rendeltem tőle, ezért postaköltséget nem számolt fel.

Az a legcsodálatosabb az egész történetben, hogy mindkét CD fóliás új. Pedig nem mai kiadványok. A felső 1996-os, a bal oldali meg 1998-as. A mellette levő Slayers Return matrica meg a Just be consciuos mellé járt. Iszonyatosan boldog vagyok. Ezek a régi kiadványú kislemezek ilyen hosszúkás papírtokban jelentek meg, és kisméretű CD-k voltak benne (szó szerint értelmezték a kislemez fogalmát. ^^'). De ha belegondoltok, jó megoldás. Minek nagy CD-re kiírni, amikor egy-egy kisméretű CD-re 23 percnyi zenei anyag fér rá, és soha nem volt ennél hosszabb a kislemez teljes anyaga. Belülről így néz ki:

A Proof of Myself maxinak kifejezetten örülök, mert amikor először meghallottam a dalt, órákig ezt hallgattam, annyira tetszett. Ez volt 2006. októberében. Már akkor tudtam, hogy milyen ritka kislemez, soha nem hittem volna, hogy mostanra meglesz eredetiben. ^^ És nagyon jól néz ki élőben. Meg azt se hittem volna, hogy valaha ilyen kislemezt tudhatok magaménak. Ezeket mindig a fóliájukban fogom tárolni, amikor nem hallgatom őket, hogy még 10 év múlva is újszerű állapotban legyenek.

Újra Wind Waker!

Régóta tudok tudok arról, hogy a GameTrailers videojáték videomegosztó (jaj, de szép mondat lesz ez) oldal a Twilight Princess megjelenésének alkalmából elkészítette a Zelda retrospective-et. Ez nem más, mint egy 5+1 részes videó. Azért 5+1 rész, mert az első 5 részben bemutatja az addig megjelent Zeldákat az első résztől kezdve egész a Minish Capig, és a 6. részben meg egy Zelda timeline elméletet állít fel részletes magyarázattal. Én korábban felállítottam a saját elméletemet. Itt-ott ütközik, mert a készítő eleve 2 részre osztja a Zelda timeline-t, és ugye volt arról szó, hogy valaki két részre osztja, valaki nem. Én nem osztottam 2 részre. A teljes igazságot csak Shigeru Miyamoto tudja. De ez örök titok marad. Annyit közölt, hogy a Minish Cap az Ocarina of Time előtt játszódik. Na de visszatérve a videósorozatra, mely itt tekinthető meg, ma jutottam el odáig, hogy megnézzem. És nagyon megtetszett! Olyannyira, hogy megint nekiveselkedtem a Wind Wakernek.

Azért pont ennek, mert az különösen tetszett, hogy külön megmutatták a Wind Waker prototípusát, amikor 2001-ben bemutatták a játékot, akkor hogy fog kinézni. Akkoriban egy Ocarina of Time egy alternatív folytatásának tűnt a játék. Majd 2002-ben futótűzként terjedt a hír, hogy valami teljesen mást fogunk kapni. Ekkor láthattuk először cel-shaded grafikával az akkori új Zeldát. És a rajongók körében nem a felháborodás lett úrrá, hanem a mérhetetlen kíváncsiság. A Wind Waker addig a Zelda játékok körében soha nem látott reklámkampányt élt meg. Nemcsak, hogy sokszor reklámozták, hanem Japánban több helyen is ki volt állítva egy gép, ahol ki lehetett próbálni a játékot (már akinek volt kedve végigállni a nagyon hosszú kígyózó sort). És megkapta a neki járó elismertséget.

És én is elővettem a Wind Wakert. Lehet, hoigy ez lesz a következő, amit végigjátszok? Én már nem írok semmit, mert amit egyszer kitalálok, az másnap úgyis másképp lesz. Megcsináltam a 2. Dungeont a Forbidden Woodsot. Annyira nem volt nehéz, csak a felbukkanó tüskés növények okozta labirintus volt egy kicsit szivatós. Hát igen. Az Ocarina of Time Fire Temple-ében volt valami hasonló, azt se szerettem. Ez se nőtt a szívemhez. De minden további nélkül végigvittem. Az első mini-boss, Mothula meglehetősen könnyű volt. Én csak néztem, hogy meghalt? Mert azt hittem, hogy rosszul csinálom. Először a szárnyait kell kiütni, aztán meg azt hittem, hogy a szemét kell sebezni, de attól halt meg, hogy a hátát sebeztem. Kicsit meglepett. A főellenség, a Kalle Demos meg szerintem nagyon könnyű. A bumeráng használatára épül. Felül el kell vágni a kötelet, ami fent tartja, majd ha leesik, középre kell menni, és kardozni. Sima ügy volt megölni. Ezután mentettem. És most értem el arra a részre, ameddig először elvittem, csak aztán nem tudtam merre kellett továbbmenni. Majd kiderül, hogy most fog-e menni.

Túl van értékelve az Ocarina of Time?

Egy párszor feszegették a barátaim a kérdést. Szerintük túl van értékelve. Én ebbe nem szóltam bele, és nem azért, mert lenéztem a véleményüket, hanem mert úgy voltam vele, hogy egyéni vélemény. De amikor láttam, hogy az IGN és a Zelda Universe is foglalkozik a kérdéssel, akkor magamban is komolyan elkezdtem gondolkodni, hogy esetleg a kérdésre igen a válasz? Összesítvén magamban a gondolatot, arra jutottam, hogy az OoT nincs túlértékelve. Miért gondolom ezt. Leírok egy pár érvet:

Van egy aranyszabály: Ha régi játékot értékelünk, akkor soha nem a maiakkal kell egybevetni, hanem meg kell próbálni az aktualitásának korával nézni, hogy a többi akkori játékhoz milyen. Persze, mai szemmel van egy pár hibája az OoT-nek, pl. lassan megy a szöveg, meg Link lassan teszi el a kardot. De mindig arra kell gondolni, hogy akkoriban lehetett-e ennél jobban csinálni?
A játéktér hatalmas. Gondoljunk arra, hogy a Super Mario 64-ben csak egy kastély volt a mozgásterünk, itt meg megkapjuk egész Hyrule földjét, ami nagyon nagy. A Dungeonök nagyon ötletesek, mindig valami új jön, de sosem ugyanaz. És a zene... Koji Kondo sok csodát művelt a Nintendo háza táján, de az Ocarina of Time az igazi nagy dobás! Amilyen zenéket itt hallani!
Ami miatt még nagyon szeretem az OoT-ot, az, hogy itt vívtam az eddigi Zeldás bossfightok közül a legjobbat és a legélvezetesebbet a Spirit Temple-ben.
És ami a legfontosabb: a történet. Hihetetlen hatásos és összetett története van. Emellett az Ocarina of Time-ban tudunk meg a legtöbbet a Zelda játékok történetéről, mi hogyan van. A másik meg az, hogy soha nem hittem volna, hogy egy 1998-as játékban láthatunk érzelmeket a karaktereken. A történetre visszatérve, nemcsak azért nagyon jó, mert rengeteg mindent tudunk meg a Zelda játékokról, hanem mert nagyon sok üzenetet hordoz magában, ami a való életben is nagyon hasznos lehet. Én sokat építkeztem belőle. És nem véletlen úgy öljük meg a legvégén, ahogy megöljük. Ha valaki látta, és érti az üzenetét a játéknak, akkor az érteni fogja. Így talán érthető, hogy miért nem tartom túlértékeltnek az Ocarina of Time-ot.

Super Smash Bros. Brawl állandó karaktereim.

Elhatároztam magamban, hogy felállítok egyfajta ranglistát, hogy kiket fogok fejleszteni a Brawlban. A következő rangsor alakult ki:

1. Toon Link
2. Meta-Knight
3. Mr. Game & Watch
4. Kirby
5. Sonic

Számomra ezek a leghasználhatóbb karakterek, és úgy érzem, hogy velük el tudnék érni egy jó szintet. Pont emiatt a képzeletbeli sorrend miatt játszom megint a Kirby's Adventure-t, és már majdnem a végén járok. King Dededét legyőztem, már csak Nightmare kell, ami azért viszonylag nehéz.

Sonic az nagyon jó. És felmerült bennem az igény, hogy játszak Sonic játékokkal. Arra még nem mernék megesküdni, hogy vennék játékot is (mert ha egyszer megveszem az egyiket, akkor kell az egész kollekció.-_-), de játszanék szívesen. Nem ez lenne az első eset, hogy Sonicoznék, az első játékot már complete-ra végigvittem még nagyon régen. Méghozzá Sega Master System II-re. Emlékszem, amikor megjelent kb. 13-15 éve a gép, akkor itt nálunk az Elektroházban (egy volt műszaki üzlet, mely Békés Megyében létezett) hatalmas halom stócban álltak a készletek. Én magam soha nem vettem meg a gépet, mert bár semmi bajom nem volt Sonickal, sőt, kifejezetten szimpatikus volt, azért nekem mindig is a Nintendo és Mario felé húzott a szívem. De ez a Mario & Sonic nagyon jó húzás volt, és jön a folytatás, mert a 2010-es téli olimplia alkalmából ismét összecsap a két nagy rivális. És Brawlban is jó karakter, elgondolkodtat, hogy miért is ne játszatnék vele, mint régen? Csak most mindenféle fenntartás nélkül. Csak azt nem tudom, hogy mely Sonicokkal érdemes játszani, mert azt hallottam, hogy a 3D-s Sonicok nagyon mostohák lettek. Nem mindegyik, de a nagy része igen. Majd kíváncsi leszek, hogy vásárolok-e Sonic játékot, és ha igen, melyik lesz az első Sonic, melyre beruházok.