Ma fel akartam venni a játékomat a Super Mario All-Stars Super Mario Bros. játékból, ahogy 100%-ra végigjátszom, de ez nem sikerült. Azért, mert ha a Super Nintendót a DVD-felvevőhöz kötöm, akkor LCD TV-n keresztül magasabb a válaszidő. Így többször haltam meg a játékban úgy, hogy például csak azért nem ugrott Mario, mert későn érzékelte, hogy megnyomtam az A-gombot. Azért volt a DVD-felvevőhöz kötve a SNES, mert fel is akartam venni a játékot. A felvétel ugyan megtörtént, de annak minősége miatt nem kerül ki YouTube-ra. Amúgy egy általam indított Gremlines kihívásba játszottam volna, és akkor már fel is veszem. De majd legközelebb.
De ez így persze nem maradhat, úgyhogy át kellett rendezzem a dolgaimat. Azért kellett rendezkedni, mert a Sony Trinitron TV a másik szobában volt, egy olyan helyen volt, aminek közelében nincs áramforrás. Lényegében meg lett tükrözve a rendszer, mert az ágy átkerült az ablak felőli oldalra, ahogy a könyvespolc is átellenbe került a fal másik oldalára, ahogy a TV-t tartó polc az alatta lévő DVD-kkel is. Ez volt a legnehezebb, mert szép súlya volt a TV-vel együtt. Nem is bíztam egy idő után, az ágyra tettem a TV-t úgy, hogy ne legyen baja. Porszívózás végett is jó ötlet volt a rendezkedés, mert nagyon koszos volt már az ágy alatti, TV állvány körüli rész.Az eredmény pedig emitt látható, elégedett vagyok vele.
A DVD felvevő az AKAI videomagnó alatt látható. Az most épp nincs bekapcsolva, de kacérkodok a gondolattal, hogy ebben változás legyen, mert az utóbbi időkben nemcsak a Pokémon: Mewtwo visszatér videokazettát vettem meg, hanem az 1996-os Csinibaba filmet is, így lenne miért bekapcsolva legyen. Mindenesetre felvételeket ezentúl itt fogok csinálni. És ha elég jók, mennek YouTube-ra, ahogy a tegnap játszott Mario Kart: Double Dash!! videó is eszményire sikeredett.
Egyébként is egy ideje gondolkodok azon, hogy újra használnám ezt a szobát arra is, hogy elvonuljak az online világ elől. Zenét hallgatni CD-n, kazettán, videokazettán, DVD-n filmet nézni, vagy egyszerűen csak elvonulni, gondolkodni. Hasonló célokra használtam ezt a szobát akkor is, amikor még nem volt internet. Remek hely arra, hogy egyedül legyek.
A szobában, ahol a napjaim nagyrészét töltöm, a Playstation 2-t használom DVD-lejátszónak. Egyébként is rég volt már bekapcsolva a PS2, most egy kicsit gyakrabban lesz. Én nem haragszom amiatt a fiaskó miatt, amit a Sony most meglépett. Én nem vagyok benne a többszázezres negatív értékelők között. Humbby barátommal beszélünk egyébként erről, és egyértelműen az a konklúziónk, hogy a Nintendo minden furcsa döntése kiállja ezzel szemben az összehasonlítást.
Én ettől függetlenül használom a Playstation konzoljaimat. Sőt, talán a PS2 játékaimat is előveszem. Ezeket mind még tavaly vettem Hollandiában.
Nekünk szép az idei karácsony, hiszen nővéremék hazajöttek az ünnepekre, aminek örülök, mert legalább van egy kis élet a lakásban. Szeretnek eljárni helyekre, néhány alkalommal velük is tartok, így az utóbbi néhány nap eseménydúsabb volt. Így az ünnepek is jobban telnek. Ajándékként egy Google Chromecast-ot kaptam. Ezt én kértem, mivel még nincs okos TV-m, és ami most van, azt is hosszútávon tervezem használni, és szeretném ezt a TV-t is streamelésre használni. Valamint Kínából hoztak nekem egy Super Mario Bros. Movie Skittles-t.
Érdekes íze volt, nem az a kemény, mint amit nálunk lehet kapni. Volt is annyira jó, hogy már nem is maradt belőle semmi.
És ami miatt a mai posztot írom: 30, azaz harminc éves a Super Nintendóm a Super Mario All-Stars játékkal! Ennyi éve játszok már Super Nintendóval. 1993-ban kaptam karácsonyra. A mai napig emlékszem, hogy annyira örültem neki, hogy alig győztem belőle magamhoz térni. És a mai napig a kedvenc konzolom és játékom. Így lesz egy karácsonyi játék örök érvényű. Mint látható, az idő vasfoga már kikezdte, hiszen fakult a doboz, a konzol is sárgult, de jelentem, ugyanúgy működik, mint újkorában. Nem emlékszem arra, hogy valaha is kellett volna szerelni. Módosítva természetesen nincs, úgyhogy maga a konzol a maga eredeti formájában kiváló minőségű! Játszottam is a játékkal az évforduló örömére. Annyira jó nem voltam ma, de most is nagyon szeretek játszani vele.
Hazaérve készültem a holnapi napra, és igyekeztem mindent elintézni, hogy az éjjel a lehető legtöbbet aludjak, de csak nem jött álom a szememre éjfélig. Ennek ellenére hagytam, hogy az óra felkeltsen 4-kor, mert nagyon lelkes voltam. Jót sejtek. Gyorsan átnéztem, hogy nem felejtek-e itt valamit. 4.45-kor indultam el, a vonat 5.32-kor indult útjára. A vonatút rendben volt, most is animéket néztem telefonon. Most a Shounen animék voltak fókuszban. Nagyot nevettem magamban, mert szombaton beszéltem Thunder-nek a Shutsugeki! Machine Robo Rescue-ről, mondtam neki, hogy tűzoltós anime, gyerekek szuperhősök, robottal megmentik a világot. Ő meg felvetette, hogy biztosan macskát hoznak le a fáról. Eddig nem volt ilyen, de a vonaton pont macskát mentettek meg. :D Bár nem a fáról hozták le, hanem elkeveredett, és hazavitték a tulajdonosának. Valószínűleg sokaknak nem tetszene az anime, de nekem bejön. Szívesen nézek belőle egy-egy részt. Ezt az animét hagytam félbe, amikor megérkezett a vonat Pestre. Most nem szálltam át Szolnokon. A Corvin negyednél van a 10 Minutes bár, itt volt a Mario nap. Én voltam az első, aki megérkezett. Eleinte úgy voltam, hogy amíg várok a többiekre, addig befejezem a Machine Robo Rescue-t, de pont megjött bagszi és SakmaN, úgyhogy nem maradtam sokáig egyedül. El is kezdtünk kipakolni SakmaN kocsijából a cuccokat, de gyorsan meg kellett állnunk, mert a pultos csaj azzal fogadott minket, hogy lefújták a rendezvényt. Mégis ki szabotálná meg a bulit? O_O De telefonált azonnal, utánaérdeklődött, hogy mi a helyzet. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy félreértés történt, pakolhattunk be. Valami fantasztikus a helyiség, nagyon tágas, nagyon jól el tudtunk helyezkedni. Ideális akár nagyobb volumenű rendezvényekre is, mint akár a miénk. Minden gördülékenyen ment, az volt a nagyon jó, hogy mindennek találtunk ideális helyet: Elfért a projektor, a vászon, minden gépnek volt hely, a Mario DDR-nek is a jutott hely. Szinte túl szép is volt minden, ilyen rendezvény nem szokott komplikációk nélkül lezajlani. Minimum egy helykeresés, nyomorgás, vagy vita szokott lenni, de most semmi ilyesmi nem volt. Majdnem kész is lettünk 10 órára, mire megjöttek az első emberek
És akkor kezdjük el. Nagyon menő volt a NES Classic Mini apró kis gépezet, amin 30 NES játékot lehet játszani. Nagy volt rá az igény amúgy egész nap, úgy tűnik, tényleg alábecsülte a Nintendo a keresletet a kis konzol iránt. De nem akartam kipróbálni, mert tudtam, hogy másnap megjön, ésotthon akartam a sajátommal játszani először. Megnéztem a StreetPass-okat, összegyűltek szépen. Meg már a kirakós darabkákból is nagyon kevés hiányzik. Aztán bagszival megnéztük a Dancing Stage: Mario Mix-et. Ez a Mario DDR Nintendo GameCube-ra. Jó dolog lenne ez, csak az egyetlen zene, amire lehet DDR-ezni, túl egyszerű volt, úgyhogy untam az egészet. Krisi okozott néhány derűs percet, amikor megjelent, látta, hogy zenére táncolunk, és idéz a Super Mario Bros. 3 rajzfilmből: "Az nem énekes. Hanem Kuksi, a sárkány!". Már el is rontottam a végét, annyira megnevettetett. Bagszira bíztam, hogy szerezze meg a Story Mode-ban a dalokat. Inkább továbbmentem, és néztem a Mario Kart 8 versenyt, meg játszottam retro játékokkal. Ezután tartott Lernie előadást a Mario játékok történetéről, ami jó lett volna, ha nem kb. 10 percben lett volna ledarálva az egész. Itt jött ki a rendezvény egyik nagy hibája. Sok új embert vártunk, viszont szinte csak veteránok jöttek, így nem tudták mások számára érdekessé tenni az előadást. Mert hát mi újat lehet mondani azoknak, akik Marióval nőttek fel? Rosszul volt meghirdetve az egész rendezvény. Azt gondolom, hogy kellett volna például posztert gyártani, és megkérni a bár tulajonosát, hogy ha lehetőség van rá, tegyék ki valahova. Ha nem az ajtóhoz, akkor valahol belül hirdetni. Lehet a Facebookon keresztül is okosan hirdetni, de nagy hibának tartom csak a közösségi oldalt egyetlen alternatívaként kezelni. Itt az volt a gond, hogy szinte csak a Nintendós csoporton belül volt hirdetve, így nem nagyon jutott el külsős emberekhez. Poszteren kívül nekem sem jut eszembe így hirtelen más lehetőség, hogy hirdessünk, de biztos, hogy vannak további lehetőségek.
Volt még egy GameCube, azon Mario Kart: Double Dash!! ment. Krisi hívta fel a figyelmemet arra, hogy csoda, hogy működik a Mario Kart, ugyanis rettenetesen karcos volt a lemez. Nem is figyeltem, de tényleg. O_O Keményen megkapta a magáét azalatt a 11 év alatt, amióta az enyém. Volt még egy Wii, Egy SNES, egy Nintendo 64, és még egy Wii U, ami nem a projektorhoz volt kötve. Valamint SakmaN hozott még egy Sega MegaDrive-ot, mert van neki egy orosz MD kazettája, amin 15 játék van egyben, többek között valami hamis Super Mario. Azt mondja, leesik az állunk, ha meglátjuk a játékot, mert egész jól néz ki. Hát a helyén maradt az enyém, mert azért eléggé csúnya lett. Super Mario All-Stars alapú, és feltételezésünk szerint valamelyik másik Sega játékot programozták át. Az eredeti Super Mario All-Stars... na attól leesik az állam, hogy 23 év után is ennyire szép. Amúgy volt még kiállítva négy New Nintendo 3DS, bennük Super Mario 3D Land, Mario Kart 7, Super Mario Maker for Nintendo 3DS és Mario Party: Star Rush. Ezek körül is szépen voltak emberek, viszont ami meglep, hogy a Wii Super Mario Galaxy 2-je szinte végig üresjáratban volt. Szegény Mariót, szinte sajnáltam, hogy ott aludt a pály közepén. ^^' A Nintendo 64-en legtöbbször a Mario Kart 64 és a Mario Party volt. Többen kérdezték a Super Mario 64-et, azzal nem tudtunk szolgálni sajnos. Super Nintendón pedig Super Mario World, Super Mario All-Stars és Super Mario World 2: Yoshi's Island ment. Ezek viszont népszerűek voltak. Amiket én hiányoltam azok a retro kézikonzolok. Lett volna hely egy Game Boy-nak egy Game Boy Color-nak, de még egy Game Boy Advance csomagnak is. Kellett volna hirdetni a régi hozdozható Mariókat is. A projektoron kivetített Wii U-n legtöbbször Mario Kart 8 ment, de amikor a laptop volt rákapcsolva, akkor Mario reklámok is videók mentek. A másik Wii U-n, ami nem volt kivetítve, azon Pokkén Tournament és Super Smash Bros. for Wii U volt. Itt is volt sor.
Csak akkor kellett Wii U-t cserélni, amikor Pokkén Tournament verseny volt, mert a másik gépen volt a megfelelő memória. Ez is érdekes volt, de akármennyire is szeretem a Pokémont ez most nem mozgatott meg. Inkább a fényképezőgépemmel jártam körbe a terepet. Büszkeséggel töltött el, hogy én voltam a fényképész. Ug szokott fényképezni rendezvényeken, de nem jó a fényképezőgépe, mobiltelefonnal meg azért csak nem lehet annyira jó minőségű képet csinálni. A fényképezőgépemmel lett felvéve Lernie előadása is. Szóval lement a Pokkén Tournament, aztán Krisi Super Mariós kvízversenye jött. Egész jó kérdéseket talált ki, volt egy-két nehéz, ami még engem is megfogott. A kvíz után segítettem én is javítani. 30 kérdés volt, senkinek nem sikerült a maximális pontszám, de igazi "holtverseny-áradat" (kreálom a magyar szavakat, bízzátok csak ide) volt. Három első helyezett volt 27 ponttal, a két második helyezett 26 pontot ért el, és volt két 25 pontos harmadik helyezett, úgyhogy megadták a módját. Bárcsak játszhattam volna. Nem lenne probléma a holtversennyel... Csak hát nemcsak azért nem nevezhettem, mert szervező vagyok, hanem mert előre láttam a kérdéseket, mert Krisi elküldte a Facebook szervezői csoportba, és ott átnéztük mindnyájan. Igazából egy kicsit pöröltem magamban, amiért leszavazták a zenekvízes ötletemet. Hiányzik nekem személy szerint. És lehetett is volna, mert pont az a réteg volt jelen, aki erre vevő lett volna, csak ezt nem tudtuk előre. Főleg azért, mert azt érzem, hogy fejlődött a beszélőkém, le tudnék vezetni egy zenekvízt, akár ötletesen is! Még az Adarna Karaoke alapján gondoltam ki, amikor még Tukeinon és Daki vezették a zenekvízt, és sokszor körmönfontan segítettek. Adnak is segítséget, meg nem is. Elgondolkodtam néhány játékon, és azt éreztem, hogy ilyet tudnék én is segíteni. De Tukitól a legviccesebbek az olyan jellegű "segítségek" voltak, mint például "Ezt az animét tegnap este fejeztem be, kifejezetten tetszett". Meg kell hagyni, óriási segítség volt. Akár egy-két ilyet is el lehet nyomatni poénból.
Ezután még két verseny volt, az egyik egy Super Maro Maker kihívás, az első világ négy pályáját kellett végigmenni, ki éri el a legmagasabb pontszámot? De annyian akartak jelentkezni, hogy le kellett rövidíteni egy pályára. De eredetileg én játszottam a négy pályán, és ug kommentálta az eseményeket, hogy lássák nagyjából az újak is, hogy kell játszani. Aztán jöttek a többiek, de már csak egy pályán. Pedig az utolsó, a három körös verseny nagyon ötletes volt. Ug kitalált egy olyan pályát, ahol az egyik óriás hallal versenyzünk víz alatt, ebből csinált egy három körös "versenyt". Azon nevettem magamban, amikor elértem a második kört, akkor ott volt egy kis elkerített rész, ahova nem mentem be. Itt mondta ug, hogy "aki olyan ügyes, és eljut ide, az megpihenhet a boxutcában" (nagy Forma 1 rajongó). Ebben a kis részben elrejtett egy gombát, de úgy, hogy egy ilyen zuhanó téglát tett rá. Ez olyan, hogy kicsit megrázkódik, majd leesik, utána kapjuk meg a gombát. És nagyjából annyi ideig rázkódik, míg a Forma 1-ben egy kerékcsere tart, úgyhogy hihetetlen ötletes volt. Szóval eleinte nem mentem oda, csak amikor ug említette, hogy ez egy "boxutca". Ja, hogy oda érdemes menni. Visszafordultam, és megszereztem a gombát. És még ezzel a kis bakival is a nagy Chip-Chip előtt értem be. De csak a második pálya maradt, itt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Itt egy kicsit hátrányban vannak azok, akik elsők között csinálták, mert a későbbiek elleshettek taktikákat. Aztán végül egy Super Mario Run verseny volt. Ami hasonlóképpen egy pályás kihívás volt, de itt érméket kellett gyűjteni. A Super Mario Run egy iPhone-on, iPad-en elérhető mobilos játék. Egyelőre csak iOS-en van jelen, várjuk az Androidos változatot is. Amúgy egy egészen jó játék, csak az a zavaró, hogy mindig kell az internet, hogy játszhassuk a játékot. Kellett is a verseny, mert amúgy nagyon kevesen próbálták ki a játékot. Itt az nyert, aki a legtöbb érmét gyűjtötte össze. Ekkor már annyira beszélhetnékem volt a mikrofonba, hogy odamentem bagszihoz, és állandóan akartam mondani, amikor lehetőség lett volna rá. Ugyanakkor azért volt olyan érzésem, mint abban a bizonyos L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor azokat a műsorvezető-jelölteket mutatták be, akik nem jutottak tovább. Galla Miklós a félős bemondót játszotta el, aki mindentől megijedt maga körül. Nekem is volt olyan érzésem, hogy JAJ, MIKROFON! De azért egy-két félmondatra tellett.
És ezzel szinte véget is ért a nap. Be kellett fejezni, mert csak 17 óráig kaptuk a helyet. Hihetetlen jó nap volt, nagyon rég éreztem magam ennyire jól egy ilyen rendezvényen. Mondták is nekem többen, hogy nagyon jó volt, és jól érezték magukat. Én mondom nektek, szervezőként, segítőként ezek a visszajelzések a legnagyobb fizetségek. Voltak azért néhányan újak is, tőlük is jöttek visszajelzések. Kívánom, hogy mindenki élje át életében azt az örömöt, amit akkor éreztem. De egyszer minden mókának vége szakad, és pakolni kellett. Mindent úgy kellett hagyni, ahogy megkaptuk. Igaz, hogy régóta ismerjük egymást, de az is kiderült most, hogy csapatban is milyen jól tudunk együtt dolgozni. Mindenki talált magának munkát, senkit nem kellett noszogatni, hogy ugyan csinálja már. Így gyorsan kész lettünk, aztán indult is mindenki ki-ki a maga útjára. Lernie-vel mentem metróval, mondtam neki, hogysmint vannak a Nyugati Pályaudvaron a dolgok. Mivel jegyem volt, ezért nem tudtam megtenni azt, hogy kiszállok, és elvezetem, pedig idő lett volna rá.
Könnyes búcsú után a Keleti pályaudvar felé vettem az irányt. 19.10-kor indult a vonat, vagyis az utolsóval jöttem el, ami nem késő esti. Most is animéztem a vonaton. Elkezdtem a Tokyo Ghoul-t nézni, kíváncsi voltam, mire ez a nagy hype az anime körül. Hár, ritka egy undorító alkotás. Ilyen zombik, vámpírok, isszák a vért, eszik az emberi húst. Így is nagyon fáradt voltam, nem volt igényem még ilyen faszságokra is. Inkább a Mariós napról beszéljünk, mert annyira jól sikerült, hogy nagyon jó lenne egy folytatás. A visszajelzések alapján is, csak jobban kell hirdetni, és akkor annyi Nintendós lesz, hogy Magyarország európai nagyhatalom lesz.
Néhány napja jutott eszembe, hogy már 9-10 éve nyilvánulok meg videojátékos közegben az interneten, de arról soha nem írtam komplexen, hogy lettem videojátékos, hogy szerettem meg a Nintendót. Pedig lenne mit mesélnem, és azt gondolom, hogy sokan megértenék, hogy miért úgy játszok, ahogy. Meg hogy egyáltalán hogy indult el az egész. Lesz szó a közösségről is, úgyhogy több napi hideg élelmet elővenni, nagyon hosszú írás következik.
A '80-as évek második felében indult el a történet, amikor már lehetett járni Bécsbe vásárolni, ezt a szüleim is kihasználták, és vettek egy Commodore+4-es számítógépet. Ez volt a legelső olyan szerkezet, melynek köszönhetően TV-n játszottam. Sokáig csak bátyámat figyeltem, majd olyan 1991-től, 5 évesen kezdtem el magamtól is játszani. Két nagy kedvencem volt, ezek körül az egyik magyar játék, Menekülés volt a neve. Még a név is rémlik Szőlősy György játéka 1986-ból. A játékban egy egeret irányítunk egy labirintusban, az a lényege, hogy a macskákat kikerülve megtaláljuk és megegyük az összes sajtot. Vannak különleges, villogó sajtok is, ez majdnem olyan, mint a Mario játékokban a csillag. Extra gyorsak leszünk tőle, a macskák megállnak, és áthajthatunk rajtuk, ők pedig eltűnnek. Ezt úgy dekódoltam magamban annak idején, hogy az egér eszi meg a macskákat. Persze aztán visszatérnek, ha elmúlik a "varázssajt" hatása. Ha megettük az összes sajtot, akkor meg kell találni az egérlyukat, azzal megyünk tovább a következő szintre, ahol eggyel több macska van. Egy macskáról indulunk, és 20 a maximális. Érdekesség (most már azt mondom, hogy a programozás miatt lehetett), hogy egy macskánál nagyon gyorsan ment a játék, aztán 20-nál már nagyon lassan. Gondolom, nehezen bírta el a játék, de hogy mire képes a gyermeki fantázia, annak idején azt gondoltam, hogy 1 macskánál egy fiatal kisegeret irányítunk, 20-nál meg már egy öreg, lassú egeret. Ha "összetalálkozunk" a macskával, megeszi az egeret (konkrétan mozog a szája), és elvesztünk egy életet.
A másik nagy kedvenc angol nyelvű játék, Moon Buggy a neve. Ez egy nagyon érdekes harcos játék, soha nem felejtem el, hogy a tankot, akit irányítunk, kakasnak néztem, akinek kerekek vannak a lába helyén. Erről már tudok YouTube videót is mutatni.
Nagyon szerettem ezt a játékot, és ha belenéztek a videóba, láthatjátok, hogy ez a játék (is) nagyban segített abban, hogy megtanuljam az ABC-t. Az égből is támadnak ránk, mely természetesen végzetes, ha eltalál, emellett át kell ugrani a szakadékokat, később az aknákat, és lelőni az utunkba álló dolgokat, amikből még sem tudom kinézni, hogy micsodák. Az a lényeg, hogy nagy játékélmény volt, és nagyon örültem, amikor végig tudtam játszani.
Több érdekesség is fűződik a Commodore géphez. Magamtól tudtam, hogy mit kell beírni, hogy tudjak játszani. Ezért is vagyok úgy, hogy nem kell feltétlen elítélően beszélni arról, hogy a mai kisgyerekek hogy tudják kezelni az okostelefonokat, táblagépeket, hiszen amikor én kicsi voltam, számomra is evidens volt a TV, vagy jelen esetben egy korabeli számítógép kezelése. Az, hogy micsoda veszélyeket rejtenek a mai cuccok, az más téma. Ami nagyon érdekes volt, hogy volt olyan alkalom nem is egyszer, amikor nem azért kapcsoltam be a Commodore gépet, hogy játsszak, hanem hogy írjak rajta. Majd később erről fogok írni részletesen, de a lényeg az, hogy kisgyerekként csodaszámba vettek, hogy úgy mentem iskolába, hogy tudtam írni, olvasni és számolni. Írást persze úgy, hogy utánoztam a betűket, de tudtam, hogy mit írok. És a lényeg az, hogy volt olyan, hogy abban leltem a szórakozásomat a TV képernyőjét teleírtam szavakkal, sőt értelmes mondatokkal is. Aztán volt még Atari gépünk is, az ezen játszható játékok nem maradtak meg bennem annyira, nem tudok kifejezetten kedvencről beszámolni, csak jókat játszottam rajta.
De aztán jött a nagy áttörés, az első igazán nagy hatás a videojátékos életemben, ez pedig Dévényi Tibor: Elektor Kalandor című műsora. Itt találkoztam életemben először azzal a piros sapkás, kövér emberkével, akit irányítanak, ellenségek fejére ugrik, gombától nagyra nő. Igen, ő volt Mario. Ami miatt nagy hatással volt rám, hogy sokkal több életet éreztem ebben a játékban, mint azokkal, amikkel eddig valaha is játszottam. Meg úgy az egész hangulata nagyon bejött. Innestől nem volt megállás, szinte teljesen áttértem a Nintendo világába. Viszont NES-em sokáig nem volt, csak úgy jutottam hozzá, hogy kikölcsönöztük a közeli videotékából. Videokazetták mellett játékokat és gépeket is lehetett kölcsönözni. Azon próbálgattam a szárnyaimat. Arra is emlékszem, hogy Super Mario Bros. 3 dobozos volt a gép, így legtöbbször azzal játszhattam. Leginkább az ehhez kötődő emlékek miatt szeretem ma is nagyon a SMB3-at, de persze ez nem lenne elég, ha maga a játék nem lenne ennyire jó.
A műsor ilyen volt:
NES-hez valójában csak jóval később jutottam hozzá, az első konzolom a Super Nintendo volt 1993-ban karácsonyra. Ennek is nagy emléke van, ugyanis 1993. december 19-én volt az utolsó Elektor Kalandor adás, akkor hirdették ki a nyerteseket, akik mehettek Miami-ba a... Disneyland jut az eszembe, de nem vagyok biztos abban, hogy az Amerikában ott van. Lehet, hogy "csak" egy utazás volt oda (és persze vissza is), bár tegyük hozzá, hogy az is nagyon szép. Ezt kapta az első 2 helyezett, a harmadik, negyedik helyezettek pedig egy Super Mario All-Stars pakkos Super Nintendo konzolt kaptak. Ezzel a játékkal játszott a stúdióban az első 2 helyezett gyerek. Ha lehet, ez a pár perc csak még nagyobb hatással volt rám, mint az előző évek NES játékai. Nagyon boldog voltam, amikor 1993 karácsonyára ugyanazt megkaptam, amit a TV-ben láttam. Ehhez az élményhez kötődik az, hogy a Super Mario All-Stars minden idők legnagyobb kedvence nálam. És akkor ne is beszéljünk a végtelen játékóráról, amit ezzel a játékkal töltöttem egyedül, barátokkal. Ezekben is időkben nagyon drágának számított egy Super Nintendo játék, ezért nem volt nekem sok. Néhány éve vettem meg teljesben a Donkey Kong Country játékot, és 1995. november 4-ei dátumozással volt rajta 11.990 forintos árcédula, amikor az akkori minimálbér 15.000 forint körül volt... Ha arányosan akarnék számolni, akkor olyan, mintha ma egy játék kb. 75.000 forintba kerülne. Csak két további játékot kaptam hozzá, a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse (1994. karácsony) és Hurricanes (1995. karácsony). Persze ez nem azt jelenti, hogy az egész Nintendo-világom csak ebben a három játékban merült ki, volt lehetőség továbbra is kölcsönözni játékokat. A videotékában idővel megszűnt ez a lehetőség, viszont nyílt Békéscsabán is egy 576 KByte üzlet a Jókai u. 6 szám alatt, ott is lehetett kölcsönözni. Csak két játék maradt meg bennem, a The Lion King és az Aero the Acrobat, de biztosan volt több is. Ami még hatással volt rám, az a német RTL-en látott Nintendo reklámok. Általános iskolában németül tanultam, és mivel szerettem (most is) a nyelvet, ezért ott néztem hétvégén reggelente a rajzfilmeket és a reklámszünetekben sok Nintendós reklámot láttam, melyek mind nagyon hangulatosak voltak. És akkor ne feledkezzünk meg a Super Mario kalandjai videokazettáról, ott láttam először Super Mario 3 rajzfilmet, az is olyan élmény volt számomra a hibái ellenére, hogy ha ötvenszer nem láttam, akkor egyszer sem. Régi szinkronnal nagyon jó nézni.
1996-tól viszont törés következett be, ugyanis lanyhult a Nintendo iránti érdeklődésem. Legfőképp azért, mert Békéscsabán igencsak kevés lehetőség volt játékokat beszerezni, ebben az évben zárt be az 576 KByte shop, meg ahol még lehetett kapni, ott igencsak drága volt egy játék. Így újdonság híján elkezdett nem érdekelni a Nintendo. Anyám ezt úgy dekódolta magában, hogy kinőttem a Nintendót, és 1996 decemberében eladta a Super Nintendót az egyik akkori munkatársa vette meg a gyerekeinek karácsonyra. A durva az volt. hogy megkérdezett erről anyám, és mondtam, hogy adja el... Ha ez nem sújt le visszamenőleg, akkor semmi.
Még a Super Nintendóval párhuzamosan játszottam PC-n is. Talán nem sokan néznék ki belőlem, de végigjátszottam egy pár FPS-t, mint például Wolfenstein 3D,Doom, Duke Nukem. Na tessék, 9-11 évesen lövöldözős játékokkal játszottam, mégsem lettem bérgyilkos. Különben is, bérgyilkosnak nevezzük azt is, aki megvonja az alkalmazottai fizetését. Arról ne is beszéljünk, hogy a Duke Nukem híres volt durva szövegéről. Így kezdődött a játék: "Azok a kib*szott idegenek leszedték a gépemet! Ezért most szétrúgom a seggüket!..." Mégsem beszéltem akkor csúnyán. Csak jót mosolyogtam ezeken a szövegeken. Nagyon érdekes, hogy volt egy játék, ami nemhogy magyar, de békéscsabai fejlesztés volt, ez az Észkerék volt. Ezt is megtaláltam YouTube-on:
Rengeteget játszottam vele, és nagyon élveztem, hogy ezáltal részese lehetek a Szerencsekerék vetélkedőnek. Nagyon érdekes volt még a gépi játékosok nevei: Rózsa György, Egri János és Vágó István. Mindhárman legendás játékvezetők. A beszólások is nagyon szellemesek voltak, és még azt tetszett, ha az egész játékot megnyertem, akkor mindig kaptunk valami nyereményt. De konkrétan pl. hajszárítót, turmixgépet, meg ilyeneket. Eleinte konkrétam azt hittem, hogy ezt postázni fogják, persze hamar kiderült, hogy e tekintetben is csak játék volt. Tele lettünk volna nyereményekkel, ha ezeket mind megkaptuk volna.
Meg amivel még sokat játszottam PC-n az a Worms és a Mortal Kombat. Hamar kiderült, hogy nincs sok érzékem a verekedős játékokhoz. Nyilván az alapdolgok mentek, de hogy gombkomcinációkkal speciálisakat lehet ütni, azok ritkán mentek. Viszont, volt olyan, hogy barát ellen úgy nyertem, hogy én vittem a normál ütéseket, rúgásokat, ő meg szenvedett azzal, hogy kihozzon valami speciális támadást. Sok kicsi sokra megy. Viszont a Worms-ot nagyon szerettem, azt nagyon éreztem, hogy kell játszani. A Super Nintendo után elsősorban a zene kezdett el érdekelni. Na nem zeneszerzés, meg hangszerek, hanem a zenehallgatás. Hosszú órákon képes voltam zenét hallgatni, ismertem az aktuális számokat, és rengeteget hallgattam őket rádiókban, néztem TV-ben a videoklipeket. Mai napig az 1997-es évet tartom magyar zene tekintetében a legjobbnak.
1999 elején kezdtem hiányolni a Nintendót megint. Ez idő alatt is néha kapcsoltam a német RTL-re, és láttam a legújabb Nintendo játékreklámokat, de jóval ritkábban voltak a PlayStation térnyerése miatt. De azt azért éreztem, hogy az a Mario játék, ahol Mario megragadja Bowser farkát, elforgatja, és bombának hajítja, az nem lehet rossz játék. Kezdtem emlegetni otthon megint a Nintendót, de csak azt mondták, hogy most már kinőttem belőle. Szerintem ezt sokan megkapták, akik Nintendóval játszanak / játszottak. Nem ment könnyen, de nem adtam fel. Főleg azért is kezdett visszatérni a videojátékos énem, mert ismét lehetőség lett játszani Békéscsabán, megnyílt az első használt videojátékos üzlet, Aster-X néven. Ide már jártam játszani. Itt volt alkalmam először Super Mario Kart-tal játszani. De nehezen ment, mire elértem benne egy valamire való szintet. Emlékszem, már amikor hetedik lettem és nem nyolcadik, már akkor örültem a fejemnek. Annak idején, amikor megkaptam a Super Nintendót, már akkor láttam a dobozán, hogy létezik egy Super Mario Kart nevű játék, de a képből nem tudtam kikövetkeztetni, hogy mi az. Abból indultam ki, hogy Kart - valami kártyajáték lehet. De hogy létezik olyan, hogy gokart, olyanról nem is hallottam. Úgyhogy sok játékkal jóval később ismerkedtem meg, mint amikor megjelent. Például az első komoly Super Mario World-ös élményem is ekkorra tehető. Láttam régen a Három Kívánságban (figyeljétek az M3-at, mert hamarosan jönnek a Nintendós adások!), hogy játszanak Super Mario World-del, meg nagyon örültem neki, de nem nagyon feszegettem a témát. Ebben az időben, nemcsak az újonnan nyílt konzolboltban volt lehetőség játszani, hanem az egyik üzletházban nyílt egy használt bizományi műszaki bolt, ott volt egy eladó Super Nintendo, oda jártam szinte minden este játszani. Itt játszottam sokat a Super Mario World-del. Na meg hamarosan eljött az idő, hogy ismét otthon játszhattam, 1999. július 18-án kaphattam újra Super Nintendót, a Super Mario All-Stars pakkos dobozzal, viszont a Super Mario World játékot tették mellé. Volt pár álmatlan éjszakám ezekben az időkben. Meg már ekkor is a használt játékok jóval olcsóbbak voltak, így igencsak megszaporodtak a SNES játékok. PC-n még ekkor is játszottam néha, a Croc volt a legnagyobb kedvenc.
Mivel a helyi konzolbolt hamar nagyon népszerű lett, így a jóval több játékkal volt lehetőségem játszani. Először élőben Nintendo 64-et csak 1999 végén láttam és játszottam. Akkor azonnal a Mario Kart 64 rabja lettem. Rengetegszer jártam oda, fizettem a játékos órákért, nagyon szerettem. Hanyagoltam is a Super Nintendót, annyira az utódjának hatása alá kerültem. Persze nem annyira mint néhány évvel előtte, hiszen lett otthonra Super Mario Kart-om 1999 szeptemberében (ezek mind jegyezve vannak) és 2000. januárjában újra lehetett Super Mario All-Stars játékom, ekkor már az eredeti dobozával. Az az érdekes, hogy ugyanaz a doboz van meg és nagyon jó állapotban. Nintendo 64 még inkább az ára miatt nem lehetett nekem, de erre sem kellett sokat várni, 2000. április 18-án kaptam egy nagyon kedvező ajánlatot, és Nintendo 64 tulajdonos lettem Super Mario 64 játékkal. Ez újabb álmatlan éjszakákat, és végtelen játékélményeket hozott magával. Majd jött a Mario Kart 64, és a még végtelenebb játékélmények. Ekkor sokszor jártam át az egyik gyerekkori barátomhoz, és a testvéreivel együtt rengeteget játszottunk közösen. Ami igazán vicces volt a velük való játékban, hogy mindig kommentáltuk a Mario Kart 64 aktuális eseményeit, hogy a karakterek neveit betegséggel helyettesítettük be. Amire emlékszem, például Mario volt tüdőgyulladás (piros felsőruházata miatt), Toad volt hímlő, Bowser volt pattanás Peach volt Kolera, Wario volt sárgaláz. És így mondtuk, hogy "És tüdőgyulladás megelőzte hímlőt, de pattanás keményen kiütötte őt!" ezeken jót derültünk. Ebben az évben vettem meg az addigi legdrágább játékot, a Mario Golf-ot Nintendo 64-re, 16.000 forint volt. Egy játékért sem fizettem ennyit korábban, és később is jó sokáig. De egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon szeretem ezt a játékot. Aztán 2001-2002 között úgy fogalmaznék, hogy standard aktív játékom volt.
Hogy egy szó sem esett a hordozható gépekről? Egyértelmű az oka, a Game Boy teljesen kimaradt az életemből. Először 2002. karácsonyára kaptam Game Boy-t, a régi, eredeti gépet, hozzá Mario & Yoshi játékkal. Nagyon szerettem, meg végre játszhattam kézikonzolon, viszont már a Super Nintendo idejében tudtam a Super Mario Land sorozatról, és ezeket nagyon hiányoltam. Ami nagyobb áttörést hozott bennem kézikonzolok tekintetében, az a 2003. karácsonyára kapott Game Boy Advance, és a hozzá kapott WarioWare, Inc. játék. Arra emlékszem, hogy még karácsony előtt le volt árazva sárga címkével a Game Boy Advance, és két színben volt ott kapható: Fehér és átlátszó rózsaszín. Én persze a fehéret akartam, de mire oda jutottunk, hogy megvehetem magamnak, már csak a rózsaszín maradt. De legalább vadonatúj volt, fóliás és minden. A WarioWare már sokkal komolyabb játék volt, valahogy úgy tudom még most is jellemezni, hogyaz a fajta játék, ami észrevétlenül magával ragad. Nagyon sokat játszottam vele. Hosszú évek után először komolyan NES konzollal játszani csak 2004-ben volt lehetőségem. Kicsit homályos ez az emlék, de úgy rémlik, hogy a gimnáziumban az egyik akkori iskolatársam (2-vel lejjebb járt nálam) szeretett játszani, és úgy rémlik, hogy neki volt NES-e. Még az is dereng, hogy többször kérdeztem tőle, hogy biztos, hogy szürke kazettája volt, és nem sárga? Ugyanis köztudottan Magyarországon sokaknak a Nintendo a piacon kapható hamisítványokban merült ki. És döbbenten láttam, hogy tényleg szürke kazettája volt, csak a matrica háttere volt sárga, ugyanis az a Super Mario Bros. 3 játék volt. És rémlik, hogy kölcsönadta nekem a gépét. De az biztos, hogy valahogy került hozzám kölcsönbe egy NES. Hát ezzel játszani hosszú évek után egy megvalósult álom volt. Saját NES-t venni csak 2005 nyarán volt lehetőségem.
Internetet először aktívabben 2004 nyarán kezdtem el használni. Még nem volt otthon internet, internet kávézóba jártam. Itt ismerkedtem először olyannal, hogy digitális kép, azokat le lehet tölteni, és óriási dolognak tartottam annak idején, hogy ezek a képek egy Pen Drive segítségével rákerülhetnek a gépemre. Főleg GameCube játékokról mentettem el képeket magamnak, ugyanis az sem volt sokáig, de nagyon szerettem volna. Kapható volt a Tescóban, de 74.990 forintért, és az rengetegnek számított akkor. Viszont többször álmodtam azt, hogy megveszem magamnak a GameCube-ot a Tescóban, de soha nem jutottam el a pénztárig. Nem is ott lett meg, hanem a csabai konzolboltból, ami ekkor már PSX Shop-ként működött. Amikor átvették a másik konzolboltot, akkor a Nintendo 64-gyel megszüntették a Nintendo forgalmazását, mondván, hogy nincs rá igény. De rendelésre hoznak Nintendo gépet, így jutottam hozzá 2005. májusában. Akkor Super Mario Sunshine-nal és Mario Kart: Double Dash!!-sal és 2 controllerrel vettem meg.
És itt új korszak kezdődött a Nintendós pályafutásomban, mondhatni, lassú leépülés után jött a második nagy törés. Ugyanis sehogy nem tudtam megszeretni a GC-t. 2005. júniusának végén volt lehetőségem először kijutni Angliába, ott vettem magamnak Mario Party 5-öt. És a három játék közül egyik sem tudta magát a szívembe lopni. A Super Mario Sunshine megyegetett, de aztán olyan szinten nehézzé vált nekem, hogy csak idegesítettem magam rajta, és az egész játék nem is motivált arra, hogy küzdjek a továbbjutásért. Rettenetes játékélmény volt. A Mario Kart: Double Dash!! és a Mario Party 5 sem tetszettek, mindkettejükről azt gondoltam, hogy sikeresen leépítették a sorozat nagy hírnevét. Ez volt az egyik ok, amiért elkezdtem kiégni, és úgy érezni, hogy a GameCube a Nintendo legrosszabb konzolja. A másik baj meg az volt, hogy azok a régi játékok amikben meg jó voltam, annyira jól mentek, hogy semmi kihívást nem nyújtottak nekem. Ezután volt az, hogy kb. fél évig szinte semmivel nem játszottam, semmi élvezetet nem nyújtott a játék, csak az unalomig begyakorolt irányításokat.
2005. decemberében kötötték be hozzánk az internetet, itt kezdődött el, hogy aktív lettem videojátékos fórumokon, elsősorban az 576 fórumon nyilvánultam meg. Nem ekkor ismertem meg a fórumokat, még áprilisban találtam meg az SG fórumot, és itt láttam meg először, hogy a Nintendo nemcsak gyerekek szórakozása, felnőttek is ugyanúgy beszélgetnek róla. Ennek nagyon örültem, mert a szüleim nagyon nehezményezték, hogy vettem GameCube-ot, már 13 éves koromban rám szóltak, azt már végképp nem tudták hova tenni, hogy mit akarok 19 évesen játszani. Nagyon jó volt nekem, hogy ezt megláttam, mert úgy éreztem, hogy meg lettem erősítve, és semmi gond nincs azzal, hogy játszok, mert sokan mások is így tesznek. De igazán játékos közösséggel beszélgetni 2006 elején az 576 fórumon kezdtem el.
És itt kezdett el kialakulni az a Nintendós társaság, amelyből a mi saját közösségünk nőtt ki. Először egy Metalsonic nevű srác került a képbe, majd jött márciusban Krisi is. Elkezdtünk felvenni egymást MSN-re, és közös beszélgetések segítségével kezdett alakulni a közösség. Ennek volt többek között foganatja, hogy létrehoztam 2006. március 19-én a Magyar nyelvű Mariós oldalt Hungarian Super Mario Fan Club címen. Ugyanis nagyon sok segítséget kaptam ismerősöktől, barátoktól, nekik is köszönhető, hogy beindult. Volt is látogatottsága, ugyanis sokan örültek annak, hogy létezik egy magyar nyelvű komplex Mariós oldal. 2006 nyarán kezdtem el Pestre járni, és a korábbi kiégést villámgyors fellendülés követett. Budapest hangulata is nagyon bejött, és a meglévő valamint az általuk megismert GameCube játékok úgy meglátásba helyezték a konzolt. Ekkor játszottam a Super Smash Bros. sorozattal először (Super Smash Bros. Melee). Alapvetően nagyon megfogott a hangulata, de a rengeteg gombkombinációt nagyon nehezemre esett megjegyezni. Úgyhogy nagyon nehezen tudtam megtanulni, de ami nagyon tetszett, az a Mario Party 6, ami az ötödik rész bakijai után üdítően hatott rám. Nagyjából ekkor kezdtem el másképp játszani, ugyanis eldöntöttem, hogy soha nem fogok kiégni a videojátékokból, ehhez viszont az is kell, hogy soha ne legyek annyira jó, mert kiég a lelkesedés, és ahogy fentebb írtam, csak a betanult irányítást tudom használni, és az nemhogy nem lelkesít, hanem el is tántorít a videojátékoktól. Ezért nem feltétlen törekszem arra, hogy egy videojátékos versenyt megnyerjek, bár nagyon szép elsőnek lenni, ezt a részét se hallgassuk el a dolgoknak. Ekkor még olcsó volt a vonatjegy (1.450 forint körül volt a diákjegy Békéscsabáról Budapestre oda-vissza), így amikor csak tehettem, felmentem Pestre, hosszú évek után most találtam először igazán Nintendós barátokra. És folyamatosan jöttek az új emberek.
Főleg azután, ahogy augusztusban V-ADi megalapította a BigN weboldalt, vele együtt a BigN fórumot. Ez ugyan ma már a múlt része, de számomra mai napig az online Nintendo közösség emblematikus része, itt épült a legjobban a társaság. És annak ellenére, hogy MSN-en napi szinten "összejártunk", szinte mindent megbeszéltünk a fórumon. Jött még Norbi, Truner, bagszi, később Link, Young Link (egész jól mutat a nevük egymás mellett), Cater, Matilda Mattise, Xavi, Rokai. Bocsánat, ha kihagyok valakit, nem tudok én sem ennyi embert megjegyezni. Bagszi már korábban is elkezdte a nagy szervezéseit. A weboldalát a bagszipokét is 2006-ban ismertem meg, de Pokémon találkozókat már 2004-ben kezdett szervezni, először Pokétalin 2006. őszén voltam, azt hiszem november 3-án volt. Nagyon jól éreztem magam, bár ekkor előszeretettel fárasztottam a többieket a L'art Pour L'art Társulat Lábvíz című dalának éneklésével. Elég hamar, elég sok BigN-es jelent meg a Pokétalin, ezzel együtt elkezdtünk Marióval is játszani. A 2006. december 28-ai téli Pokémon találkozón szerveztünk először 8-as Mario Kart DS bulit, ami óriási élmény volt. Ez volt talán életem egyik legszebb korszaka. Azért is élveztem ennyire a játékot, mert akkor karácsonyra kaptam Nintendo DS-t (az elsőt), és nagyon élveztem vele a játékot, ugyanis a GameCube-bal ellentétben a DS nagyon inspirált, nagyon tetszett a Mario Kart DS, a New Super Mario Bros. játékok. 2006. december 8-a volt még nagyon fontos nap, nemcsak a Wii megjelenésének napja, hanem ezen a napon a Game Park-ban Wii napot tartottak, szabadon ki lehetett próbálni a Wii-t és a Wii Sports-ot. Nagyon furcsa volt már akkor is, éreztem és tudtam, hogy ez valami nagyon új dolog lesz, és titokzatosan vonzott magához. Olyan hangulatot árasztott magából, amit eddig soha. Hatása alá kerültem, de Wii-m egy darabig még nem volt.
2007-ben stagnálóan pozitív állapot maradt fenn a közösség és játékok tekintetében is. Folyamatosan váltak Wii tulajdonosokká az emberek, ők elkezdtek online játszani egymással ezen év őszén találtuk ki, hogy legyen külön BigN találkozó. Egyrészt mert voltunk már új elegen újak, hogy mi külön is tudunk találkozni, másrészt meg a Pokémon találkozó maradjon meg Pokémon találkozónak. Az első BigN találkozó 2007. október 6-án volt, a Lurdy házban. Ekkor csak néhányan gyűltünk össze, de jól éreztük magunkat. Ezek után negyed évi rendszerességgel szerveztünk találkozókat, sokszor összehangoltuk a Pokémon találkozóval, így egy találkozó egy teljes hétvégi program volt.
2008. március 5-én volt lehetőségem Wii-t venni, ugyanis a Media Markt-ban volt leértékelés, és 49.990 forintért volt az új asztali konzol. Enyém lehetett. Rettenetesen örültem neki, nagyon szerettem a Wii-t. Az online játékokba nyáron tudtam bekapcsolódni, ekkor vettem meg többek között a Mario Kart Wii-t és a Super Smash Bros. Brawl-t, de magaménak tudhattam a WarioWare Smooth Moves-t, és ekkor varázsolt el a Super Mario Galaxy is. A 2008-as év másik vívmánya számomra a The Legend of Zelda sorozat megismerése volt. 10 hónapig olyan szinten ráfüggtem a Zelda játékokra, hogy olyan is volt, hogy iskolába se mentem, annyira csak a játékon járt az agyam. Az Ocarina of Time-mal rendszeresen 4-5 órát játszottam egyhuzamban. Sok Zelda játékot vettem meg ekkor, teljes mértékig átadtam magam a The Legend of Zelda hangulatvilágának. Ismertem régen is, de azért nem vállaltam be sokáig, mert azt gondoltam, hogy úgysem tudom megcsinálni, mert olyan nehéz benne továbbjutni. De hamar kiderült, hogy csak el kell kezdeni, aztán megy magától, persze gondolkodni azért kell. Nagy kedvencem volt még a Wind Waker, és a Zelda II-t is szerettem az videojátékos közösségtől eltérően. Ekkor indítottam el a The Legend of Zelda blogot, teleírtam a Zeldás játékélményeimmel.
Ugyanakkor a közösségben sokasodtak a problémák, ugyanis egyre több veszekedés lett a tagok között, és ez idővel átkerült a fórumra is, 2008 végére igazi káosz lett az egész. Ennek ellenére a találkozók nem maradtak el, mert sokan voltunk, így arra mindig is igény volt, csak a vitázó felek nem beszéltek egymással. Viszont a régi nagy barátságok soha nem épültek vissza, elkezdett szétesni a társaság, a koporsójának utolsó szöge 2009 májusa környékén került be, amikor végleg törölve lett a fórum. A közösség úgy-ahogy megmaradt, viszont ez azért volt nagy törés, mert nem nagyon tudtak új emberek jönni, ugyanis a fórum egyfajta bázisul szolgált, akinek tetszett, beregisztrált, aki szimpatikus volt, jöhetett MSN-re. Viszont elkezdett vegetálni a közösség, kisebb részekre szakadt. Én fokozatosan átmentem az (eleinte) AnimeCon karaoke társaságához, itt is értek nagy hatások.
Játékok tekintetében sem volt nagy élet, csak a találkozók maradtak meg, de a nagy összejárások elmaradtak. Nekem, amikor új dolgok jöttek, az 2010. júniusa, amikor felköltöztem Pestre, és próbára tettem magam. Bár ekkor is legtöbbször bagszival jártam össze, igazi nagy baráti játékok csak egyszer-egyszer voltak, de azok nagyon jól sikerültek. Főleg 2011-ben, amikor Gábor, Fantos, és Tutajkk eljöttek hozzám és négyen játszottunk. Ha valamelyikük nem tudott jönni, vagy Cater vagy / és Young Link jöttek. Ezek a négyjátékos bulik nagyon jók voltak. Arra nem emlékszem, hogy volt valami internetes fórum, ahol összejártunk, a Facebook is ekkor kezdett körünkben terjedni, így nagyon igény sem volt rá. Aminek szintén nagyon örültem, hogy 2011. decemberében vehettem magamnak Nintendo 3DS konzolt, méghozzá a Super Mario 3D Land Pakkosat, másnap jött vele a Mario Kart 7 is. Nagyon szerettem mindkét játékot. Micsoda beszéd múlt időben írni, most is nagyon szeretem mind a kettőt.
2012 sem telt el eseménytelenül, ugyanis ezen év elején indult el a 3DS Hungary weboldal, ami új löketet adott a Nintendós közösségnek. Innestől kezdve 3DS Hungary találkozókat tartottunk, ezek már kéthavi sűrűséggel voltak. Jöttek a régi arcok is, de a társaság alapvetően kicserélődött. Jött Cseri, Sparrow, a két legfontosabb tag, Cseri vette át a weboldal főszerkesztését. A baj az volt, hogy az oldal csak tiszavirágéletű volt, ugyanis létrehoztak egy Nintendo 3DS Facebook közösséget, és mindenki oda tódult át, így az oldal hamar nagy hanyatlásba kezdett. Ezt a közösséget a mai napig nem érzem magaménak, nincs úgy rendszere az ottani bejegyzéseknek, mint egy fórumon. Úgyhogy ami ott megy, abban nekem nagyon kevés részem van. Én a mai napig a weboldal tartalmi bővítését pártolom. A 3DS Hungary találkozók nem maradtak el, a weboldal hanyatlásának ellenére a közösség nagyon is épült, csak nem ott, ahol nekem jó lett volna, ezért kezdtem szépen leválni, és egyre kevesebb lelkesedéssel játszani a többiekkel. Volt idő, 2013 nyarán, amikor szinte csak bagszi maradt nekem, ugyanis akik nem mentek át Facebook-ra, azok Steam-en kezdtek el játszani a Team Fortress 2-vel. Ez kimondom őszintén, lelkileg is törés volt nekem, mert ekkor éreztem, hogy mindenki a maga útját járja, én maradtam a magam módján az eredeti utamon. 2014-ben Angliában voltam 7 hónapig, ami Nintendo tekintetében azért volt érdekes, mert ott a használt játékok egy része nagyon olcsó, így sok játékot vettem itt, sok olyat, amire régóta vágytam. Például Sonic Mega Collection GameCube-ra, vagy Punch-Out!! Wii-re, úgysmint Rhythm Paradise DS-re. De sok mást is ekkor vettem pár fontért. Többek között Wii U játékokat is ekkor vettem: Nintendo Land és New Super Mario Bros. U játékokat találtam olcsón. És hát hazatérésem napján, 2014. november 2-án vesztettem el a Nintendo 3DS konzolt, amit rettenetesen sajnáltam. Nemcsak magát a gépet, hanem a rengeteg letöltött játékot rá. 3DS nélkül nem maradtam sokáig, mert december 29-én lehetőségem volt venni Nintendo 3DS XL konzolt, a Media Marktban volt mélyen leszállított áron, méghozzá a Mario Kart 7 pakkos, ami külön öröm volt. De az örömöm csak félig volt teljes, az előző gépre letöltött játékokat nagyon hiányoltam.
Most 2015-öt írunk, Nagyon lassan indultak be a dolgok, de talán jóra fordulhat minden. Májusban vehettem Wii U-t magamnak, ami Mario Kart 8 pakkos. Jött vele a játék is. Szeretem, nagyon. Különben a Super Nintendós Super Mario All-Stars doboz volt rám olyan hatással, hogy ha lehetőségem adódik rá, akkor csak Mario pakkos dobozos konzolt vennék. A dobozon az ábrák, feliratok, tetszettek. A júniusban indított Nintendolgok.hu oldal is új lendületet adott, és a júliusi találkozó is jól sült el. És a történelem folyamatosan íródik.
Mindenképpen fogok írni erről a hétvégéről is, ugyanis most Anglia túlsó oldalán vagyunk, pontosan Milton Keynes-ben, Londontól kb. 80 km-re. Nagyon szép hely, majd képeket is mutatok.
Egy hotelben vagyunk, én egyedül vagyok az egyik kivett szobában, mert nővéremék a másikban Britain's Got Talent-et nézik, én meg megírtam már a véleményemet a műsorról. Inkább írok ismertetőt a Super Mario All-Stars-ról és közben LGT-t hallgatok. Hiányzott a zenéjük, jól esik hallgatni őket. Elővettem ismét a Wii-s Super Mario All-Stars-t, és annyira magával ragadott (még 20 év után is!), hogy szinte teljesen benne vagyok most. Írtam is tesztet a SNES változatról:
Aki ismeri a videojátékos szokásomat, "kultúrámat", annak nem lesz nehéz kitalálni az értékelésemet.
Pénteken St. Helenben voltunk, mert a bátyám nevelt lányának, Barbinak ott volt állásinterjúja. Liverpool túloldalán van, ilyen Birkenhead-nagyságú város lehet. Egy magyar nővel volt találkozónk, aki segített Barbinak munkát találni. Nagyon rendes nő volt, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A munkahelyén lett volna (mert végül nem valósult meg) a beszélgetés, és 14 órás kezdésére terveztünk menni, hátha bent lesz már az pub menedzsere. Addig szétnéztünk a városban és beszélgettünk. Meg kell mondjam őszintén, nem tetszett a város. Birkenhead ehhez képest pezsgő város, és azt mondják lepusztultnak, akkor St. Helen még rosszabb. Nyomasztó volt az egész, és tényleg olyan "lepusztult" érzésem volt, pedig jártak-keltek az emberek. De oldotta a hangulatomat, a jó beszélgetés. Viszont hasonlóan negatív véleményem alakult ki a pub-ról is, ahova mentünk. Piros fények, sötét, fekete fallal... Igen, a piros a kedvenc színem, de világos közegben. Fehér, sárga, narancssárga... A menedzser pedig nem jött el, valami 17-18 óra fele jött volna meg; nem volt megbeszélve az időpont pontosan. Bár a többi ott dolgozó is magyar volt, és jó volt megismerkedni velük, de tényleg szabadulni akartam onnan. Aztán mentünk is vissza Liverpool-ba, mert több mint egy óra az út busszal, illetve most legalább másfél óra volt, mert őrült dugó volt a városban. Queen Square-en szálltunk le, és onnan közel van a Lime Street, ahol a hatalmas vasútállomás van. Nagyon szép, és az ország minden szegletébe jár vonat. Nagyon érdekes, hogy nem főváros, de egyből a Nyugati Pályaudvar jutott róla eszembe, csak sokkal modernebb és tisztább. Ugyanakkor, amikor először voltam itt egyedül, nem találtam meg a vonatot a mi úticélunkhoz. Megkérdeztem az információnál egy kis lejárat felé mutatott. A környező városi közlekedés (Birkenhead, New Brighton, West Kirby, Chester) nem a fő vasúton történik, hanem le kell menni, és olyan, mint a metró. A vonatok is olyanok voltak, mint a metrók. Birkenhead North-nál kell leszállni, örültem, hogy ismét itt vagyok. Ez a város ezek után ilyen kedvenc hely lesz. Amikor először egyedül voltam Liverpool-ban, a centerben néztem szét, az ilyen sok bába közt elvész a gyerek téma. Rengeteg sok üzlet, a brit havi fizetést is simán el lehet költeni, és azt éreztem, hogy nekem ez már sok. Úgyhogy maradok a Mersey folyó (ezért Merseyside a régió neve) azon az oldalán, ahol mi lakunk. A túloldalon van Liverpool, St. Helen és a többiek.
Lényegében ennyi lenne, térek is vissza az irományomhoz.
Ahogy tegnap írtam, ha karácsony, akkor Super Mario All-Stars nálam. És azt gondolom, hogy méltó megemlékezés a játék 20. évfordulójára, ha olyat teszek közzé, amit én legalább is nem találtam meg az interneten. Sleeplesslydia a kérésemre megcsinálta a Super Mario All-Stars játékból készített artwork-öket, melyeket a játék dobozából vágott ki nekem (persze Photoshop segítségével, nem ollóval). Mivel nagyszerű munkát végzett, ezeket szeretném közzé tenni:
Maximálisan elégedett vagyok velük, nagyon jól sikerültek. Amúgy nagyon jó állapotban megmaradt a játék doboza, úgyhogy bescanneltem azt is, miután európai borítóval eléggé mostohán bánt a sors, nem nagyon lelhető fel róluk jó minőségű kép.
Ha lenne tudásom, és ha még dolgoznék rajtuk, makulátlan állapotúvá lehetne tenni a képeket.
Ma Dévényi Tibor volt a vendég a ridikülben. Nagyon meglepődtem rajta, hogy pont ma, ugyanis most is emlékszem rá, hogy pontosan ma volt 20 éve az Elektor Kalandor utolsó adása, az a bizonyos adás, melyben Tibi bácsi bemutatta a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal. Nem akarok a műsorról részletesen írni, hiszen 3 éve már megtettem.
Engem lelkesít, hogy a közmédia holnap beindítja a retro csatornáját, az M3-at, mindenféle régi műsort elővesznek. Köztük lesz a Három kívánság is, melynek volt Nintendós vonatkozása, ugyanis többször is játszottak benne Super Nintendón, nagyon remélem, hogy láthatom ezeket a részeket is. De egyébként is kíváncsi vagyok rá, mert bennem a pöttyös labda egyáltalán nem maradt meg, csak utólag találkoztam vele paródiák formájában. Én azt jegyeztem meg nagyon, hogy amikor lement egy korábban felvett műsor, akkor Tibi bácsi mindig dobálta a Chio Chips-eket, és mindig ezt mondta: "Aki a leghangosabban tapsol, annak máris dobom a Chio Chips-et!" Elgondolkodtam rajta gyerekként, hogy honnan tudja, hogy ki tapsol a leghangosabban? Aztán elkönyveltem magamban, hogy majd ha felnőtt leszek, akkor majd én is ki fogom hallani. Persze most már tudom, hogy csak úgy dobálta, amerre látta. De iszonyú reklámokat csinált bizonyos termékeknek. A kívánságokat kérő gyerekek mindig Fruit Tella csomagot kaptak. Ez ma már ha jól tudom, nem létezik, eper ízű olvadós cukorka volt. Most olvastam így gyorsan a műsorról, 1985-2000 között volt, lehet, hogy az első években volt a piros pöttyös labda.
Mindenképpen nézni fogom a műsort, nagyon érdekel, hogy milyen volt. De van még egy pár műsor, ami érdekelni fog M3-on. Például a Játék Határok Nélkül már a kezdetektől lesz, ezt is nagyon szerettem gyerekkoromban, meg sok '80-as évek beli vetélkedőt reklámoztak, ezek is érdekelnek, hogy milyeneket találtak ki annak idején, és milyen volt ezeknek a megvalósításuk.
De ha én is kívánhatnék Dévényi Tibi bácsitól, akkor az az, hogy adják le újra az Elektor Kalandor részeket. Nekem azokat látnom kell, látni akarom a gyökereit, honnan is ered a videojátékos rajongásom. Újra meg akarom élni azokat a pillanatokat, amikor csodálva néztem, ahogy Mariót irányítják, és az volt minden álmom, hogy játsszak vele. Mondjuk a jogi dolgokon gondolkodom, hogy mennyire lehetséges, ugyanis ebben is tengernyi dolgokat reklámoztak. Elég csak arra gondolni, hogy a Mario játékban játszva 10.000 pontonként kapott a telefonáló valami ajándékot, és persze mondani kellett, hogy kiknek támogatásával. És persze a végén is mondani kellett, hogy az Új Magyarország című napilapban (ez sem létezik már) lehetett jelentkezni. Na majd meglátjuk. De az biztos, hogy az egyik legnagyobb álmom válna valóra, ha újra láthatnám.
Sajnos amióta Békéscsabán élek, azóta ez nagy szó. Na persze nem úgy kell elképzelni, hogy remete életet élek, egyszerűen minden kapcsolatom megszakadt, mind baráti, mind osztálytársi viszonylatban. Bár van egy ismerősöm, akivel amikor nagyon néha beszélgetek, mondja, hogy majd meglátogat, azóta is jön. -_- Úgyhogy örültem, hogy jött LernenBoy, bár a vicc az, hogy pont azt nem csináltuk, ami miatt ténylegesen jött. Ugyanis az előző 3DS Hungary találkozón kitalálta a zenetotót. Egészen jó ötlet, de egy másik helyről inspirációt véve, úgy döntöttem, hogy a most vasárnapi találkozóra én is besegítek, és legyen zenekvíz. (Ugye nem haragszol Tuki? ^^') Ugyanolyan egyszerűsített feladatlapot csináltam, mint a MAT-os con-ra.
Egy kicsit tennék is kitérőt errefelé, mert nem nagyon mertem kiírni a 3DS Hungary oldalára, mert féltem, hogy leszólnak, hogy túl késő, de ide mégis kiteszem, aztán végül oda is, hogy nehogy azért érje szó a ház elejét, hogy csak ide tettem ki, elég ha azért ér, mert 3 nappal a találkozó előtt teszem ki a lehetséges játékokat. XD A szokásos rapid kategória mellett még két hosszabb lesz: Nintendo 3DS, és Mario játékok, ezeket listázom először:
Nintendo 3DS
Super Mario 3D Land (2011)
The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D (2011)
Nintendogs + Cats (2011)
One Piece: Unlimited Cruise SP (2012)
Kid Icarus: Uprising (2012)
Heroes of Ruin (2012)
Angry Birds Trilogy (2012)
Epic Mickey 2: The Power of Illusion (2012)
Luigi's Mansion 2 (2013)
Monster Hunter 3: Ultimate (2013)
(Mindig 3012-t akarok írni 2013 helyett -_-)
Mario játékok
Super Mario Bros. (1985)
Super Mario World (1992)
Mario & Yoshi (1992)
Mario's Picross (1995)
Super Mario 64 (1996)
Mario Golf (1999)
Mario Party 2 (2000)
Mario Kart: Double Dash!! (2003)
Mario Party DS (2007)
Mario Tennis Open (2012)
A rapid kategóriában még fellelhető egyéb játékok:
Super Mario Land 2: 6 Golden Coins (1992)
Pikmin (2002)
Pilotwings 64 (1996)
Aladdin (1992)
Duck Tales (1990)
Zombi U (2012)
Castlevania II: Simon's Quest (1987)
Pokémon Stadium 2 (2001)
Super Smash Bros. Brawl (2008)
Mario Kart DS (2005)
Dr. Kawashima's Brain Training: How Old Is Your Brain? (2006)
Aztán majd még eldöntöm, hogy nagyon kedves, vagy nagyon nemkedves leszek a többiekhez. :I Azt bizton elmondhatom, hogy én nem hallgatok az olyan véleményekre, hogy jaj, de nehéz volt, mert egy ismeretlen játék nagyon mélyen elrejtett zenéje szólal meg. Ha olyan kedvem lesz, mindenki táncolni, meg bulizni fog, ha olyan, akkor csak pislogni fog egymásra a társaság, hogy mi van. Az van, hogy most én csinálom a feladványt, és nagyon fog neki mindenki örülni. ;)
10 órára jött egyébként LernenBoy busza Szegedről, amikor hazaértünk, először még egyedül játszott, én még a gépen foglalatoskodtam egy kicsit. Gyakorlatilag végig csak játszottunk, egy kis Super Mario All-Stars, egy kis Mario Kart 64, egy kis Super Mario Kart, egy kis Super Smash Bros. Brawl, egy kis... volt még valami? Végülis tökmindegy. A Super Mario Kart rendesen felvitte az adrenalinszintemet, ugyanis megpróbáltuk 150cc Special Cup-on valamilyen serleget összegyűjteni, abban még semmilyen nincs a Virtual Console-os részben. Majdnem sikerült, a Rainbow Roadon úgy döntött a gép, hogy elveszi az összes életemet, és be kellett fejeznem. Ez a Mario Kart a mai napig nagyon nehéz, és csak úgy tudtam a bajnokság előző négy pályáján végigmenni, hogy villámot vagy / és csillagot kaptam, másképp én nem is tudom, hogy végig lehet-e menni, de szívesen meghallgatnék trükköket effelől. A Brawl meg szinte nosztalgia-élmény. Azt is mennyit nyomattuk, amikor új volt (a régi Nintendós társasággal), és mostanra meg szinte mindenki elfelejtette. Vajon ugyanez lesz a sorsa a 3DS-es és Wii U-s Smash Bros.-oknak is? Csúnya lenne.
A 17 órási busszal ment el, a visszaúton, amikor megérkeztem, akkor láttam, hogy mégiscsak megjött a csomag, amit a nővérem küldött születésnapomra. Vagyis annak értesítője, elmentem érte a postára. Tökre megörültem a Paper Mario: Sticker Star guide-nak. ^_^ Ezeknek a könyveknek számomra mindig nagy eszmei értékük van, pusztán mert Nintendo licensz kiadvány, tele artworkökkel, hasznos tippekkel tanácsokkal. Végignézegettem, listázva van az összes matrica, a benne rejlő képességük, és mindegyik pályáról több oldalas leírás van, és tanács, hogy melyik pályán melyik taktikát érdemes alkalmazni. Bogarat is ültetett a fülembe, hogy de menő lenne, ha meglenne ez a játék nekem. De előbb menő legyen munkát találni. :I
Az adatrögzítős melóra sem hívtak vissza. Mondjuk, amikor anyámnak elmeséltem, mi volt az interjún, kicsit kiakadt azon, hogy 15 embert hívtak oda, és csak 4-et hívnak vissza, akikre számítanak. Végiggondolva nem volt nehéz rájönni, hogy igaza van, hiszen egy adatrögzítés egyáltalán nem olyan jellegű munka, hogy több emberből kelljen a legjobbat kiválasztani, azt egy kis túlzással szinte bárki meg tudja csinálni. Nálam itt is inkább az volt a baj, hogy nincs fix pesti címem. Én nem gondoltam volna, hogy ez ekkora probléma lesz, mert nekem az volt az eddigi tapasztalatom, hogy albérletet elég könnyű úgy találni, hogy ha megvan a megfelelő hely, akkor oda döntő többségében azonnal be lehet költözni, és én erre támaszkodtam.
Az este folyamán megcsináltam a Generasia oldalán a Rey együttes lapját. Egy igencsak kevéssé ismert japán együttes, én is csak a GUNDAM TRIBUTE FROM LANTIS albumról ismertem meg őket, oda énekeltek fel egy dalt, egész jó hangja van a srácnak. Aztán láttam, hogy több olyan animének vagy tokusatsu sorozatnak az ending dalát énekelték, melynek openingjét a JAM Project adta elő, ezért elkezdtek komolyabban érdekelni. Nézegettem, köztudottan az eladási adatok is szoktak érdekelni, és döbbenten láttam, hogy az eddig megjelent 4 kislemezből csak egyetlen egy került fel az Oricon chartra, az is csak a 192. helyre. Furcsak egyébként, mert igényes zenét csinálnak, kifejezetten ritka az, hogy egy fiatal fiúbanda élő hangszereken játszik: Egy énekes, két gitáros (gondolom az egyik szóló, a másik ritmus), egy basszeros, és egy dobos. Egyébként egy stúdióalbumot jelentettek meg: H.A.B címmel (Hit and Break!), azt meghallgatva arra jutottam magamban, hogy szép dolog az élő zene, de annyira egy síkon mozognak a dalok, a 13 dalból 2 volt az, amit úgy ki tudtam emelni, hogy ezek talán jobbak a többinél. A többi 11 dal annyira egybefolyik, gyakorlatilag semmi különbséget nem tudok tenni közöttük.
Tegnap kitettem az új angela albumot, tök véletlen bukkantam rá. Ezért is szoktam napi szinten nézni a rejtett japán weboldalt, ahol a teljes anime kiadványok eladási adatait listázza valaki, mert innen is értesülök az új megjelenésekről, ami érdekelhet, és itt tudtam meg, hogy van új angela lemez. Megint olyat csináltak, hogy eldobom magam tőle. Annyira bírom az énekesnőnek a stílusát, ilyen egyedi hangszínt, és hangjátékot még sehol nem hallottam, és annyira élvezetessé teszi a dalokat. Most hallgattam meg komolyabban, három dalt tudok kiemelni, ami nagyon tetszik: Kyoukaisen Set me free, Always Suki Dayo, és az To be with U!. Ja, meg a KINGS, de hát az kislemezes dal, arról beszéltem korábban, hogy mennyire jó lett. Azt sajnálom, hogy a THE LIGHTS OF HEROES kislemezről nem másolták ki az új Shangri-La dalt, az komolyan mondom, jobban tetszik, mint az eredeti.
Egyébként JAM Project-et is hallgattam ma, nagyon régen nem hallottam már a Bakuchin Kanryou! Rescue Fire dalt, és most nagyon jó volt újra meghallgatni. És most egy kicsit bátrabb voltam, ugyanis ebben a dalban is vannak olyan hangmagasságok, amiket reménytelennek tartottam kiénekelni, de most tettem egy kósza próbát, és valamiért az az érzésem, hogy mégsem annyira reménytelen. Csak az a baj, hogy nincs meg az az erő a hangomban, ami a tagokban megvan, arra jó lenne rágyúrni, és akkor tök menőn tudnám énekelni akár a nehezebb dalaikat is. De ez ilyen kb. 5 év alatt elérhető vágyálom leírása pár mondatban. ^^'
Általában nem szeretem hirdetni, hogy születésnapom van (szerintem ezt már írtam tavaly vagy tavalyelőtt is ^^'), de valaki nemrég nagyon menő videót csinált Megumi Hayashibara: Watashi ni Happy Birthday dalára, hogy úgy döntöttem, hogy kiteszem:
Akik tudnak spanyolul, azok a dalszöveg fordítását is értik. Egyébként 27 éves lettem, de tök durva így leírni, mert egyáltalán nem érzem magam ennyi idősnek. ^^' Egyrészt mert nem úgy gondolkodok, mint egy átlagos korombeli, másrészt meg külsőre is inkább 20-21 évesnek mondanak. Érdekes, ha az ember éveinek száma gyorsabban telik annál, mint amennyinek érzi magát. De hogy belsőleg ki mennyinek érzi magát, az tényleg inkább attól függ, hogy mennyire kompatibilis a korabeliekkel a gondolkodása, és ahhoz viszonyítja magát.
Ahogy minden évben, idén is gondolt rám (mint mindig a születésnaposokra) a Nintendo egy ilyen képpel:
Egyébként bescanneltem a Super Mario All-Stars német és francia nyelvű leírását. Befejeztem a magyar fordítást is, viszont nem számoltam azzal, hogy gameplay képeket ilyen nehéz lesz találni. Így vegye könnyelműen az ember egy 10 milliós eladást produkáló játék képszerzési procedúráját. Vannak képek, nem arról van szó, de speciel olyan, ami abba a szövegbe jó, olyanból keveset találok. Azt találtam ki, hogy emulátoron fogok játszani, és úgy csinálok képeket. Addig is:
Így lefordítva tudatosodott bennem az, hogy talán azért szerettem ennyire ezt a füzetet, mert sok gameplay kép, és artwork van benne, így a játék szervesebb részének érzem ezt a leírást is. A Wiis SMAS kisfüzete közel sem sikeredett ennyire jóra. Azt most nem tudom előhalászni, mert bagszinál van, de szívesen bescannelem majd azt is.
Amúgy létezik magyar leírása ennek a játéknak, nekem meg is volt, de valahogy eltűnt. Az is kb olyan szinten van, mint a Mario videokazetta, annyira keresem. Spartacus néhány hónapja talált egy magyar NES-es Super Mario Bros. leírást, annak szövege volt ismerős. Ekkor silabizáltam ki azt, hogy a SMAS magyar irományát a NES-es változatok magyar fordításából eszkabálták össze. Ugyanis minden Mario játéknak annak idején csináltak magyar füzetecskét, és az All-Stars-szal lényegében azt csinálták, hogy a benne szereplő három játék (nagyon nem volt dolguk a Lost Levels-szel, hiszen az sarkítva ugyan, de ugyanaz, mint az eredeti SMB) füzeteit gyúrták egybe. Ezek után nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy vajon a képek is a NES-es változatból maradtak vissza, vagy arra azért ügyeltek? Bár a régi magyar Nintendo képviselet valamivel (mit valamivel? sokkal!) aktívabb volt, mint a mostani, azért el tudom képzelni ezt a bakit a részükről. Hát, aki felkutatja nekem az All-Stars magyar füzetét, az a fele királyságomat megkapja.
A múlt heti MondoConon, amikor Pesten voltam, sikerült megszerezni a Super Mario Kalandjai videokazettát. Örömmel konstatáltam, hogy a hang minősége videokazettán kifogástalan, így már teljes az élvezet. Pláne, hogy nem egy napi szinten fellelhető kincsről van szó.
Hazahoztam a Super Mario All-Stars német és francia nyelvű leírását, és a héten annak lefordításával foglalatoskodtam. Szerencsére egyáltalán nem nehéz a nyelvezete, ezért könnyen ment a fordítás németről magyarra. Egy pár mondat volt, amit sehogyan sem tudtam értelmezni, azt megpróbáltam a játék, és a mondatban fellelhető néhány német szó ismeretével, magyarosra fordítani, de így is jobb lesz, ha átolvasom az egészet, mielőtt közzé teszem. Másfél oldal maradt még hátra, azon még túlleszek, aztán bescannelem az eredeti füzetet is, és a magyar szöveget is kiteszem. Gameplay képeket majd keresek a netről, csak azt nem tudom, hogy a benne levő artworkök hogy kerüljenek be. Abban nem vagyok biztos, hogy be tudom-e úgy scannelni, hogy a benne levő képeket fel tudjam használni, ugyanis javarészt olyan artworkök vannak benne, amiket a neten eddig nem láttam. Na majd még kitalálom, de persze segítséget is szívesen fogadok. :)
Na, és akkor visszatérve a videokazettára, és a rajzfilmre. Bedigitalizáltam a kazettát a DVD felvevővel jó hangminőséggel, úgy döntöttem, hogy kiteszem ezt is letöltésre. A borító is álljon itt ismét:
És a videó: Letöltés itt / Download here Egy vállalkozó szellemű egyén egyébként bevállalta, hogy ráteszi a DVD-re a régi magyar hangot, és a borítóból csinál egy DVD borítót, és akkor kap egy modern változatot. Ez úgy jegelve lett. Amúgy az én digitalizálásom sem lett 100%-os, ugyanis egy kicsit (kb. fél másodpercet) késik a hang...
És akkor, ha már többen is kérték új szinkronosan, akkor álljon az is itt. Annak nem tudom, hogy valaha is kitettem-e ide a borítóját, de nem emlékszem, hogy feltöltöttem volna ide, márpedig megtaláltam:
Közben eszembe jutott, ahogy a New Super Mario Bros. 2-es scannek között találtam a képet, hogy tényleg ott volt, akkor tettem ki ezt a képet is. Egyébként ennek a DVD-nek a berippelése is érdekes történet, ugyanis DVD-t még csak egyszer vittem gépbe (Az Okui Masami: Akasha CD+DVD DVD-jét), de az már régen volt, ezért nem emlékszem, hogy melyik programmal csináltam, melyik alkalmas rá. Először a Xilisoft Converter Ultimate-tel próbálkoztam, de ez olyan érdekesen szedte elemeire a DVD-t, ugyanis 192 órás videót látott, és 41 órába tellett volna bekonvetálni. Ez így igencsak érdekes, egyből kapcsoltam, hogy ez így nem lesz jó, hiszen effektíve nem egy több, mint egy hetes videóanyagról beszélünk, úgyhogy az eredmény se lett volna jó, ezért azonnal befejeztem. Aztán Lernenboy is szétnézett, és megtalálta a WinX DVD Ripper programot. Ez jónak tűnt, és bizony jó munkát végzett, ez már normálisan részeire szedte szét a DVD tartalmát, és 1 óra alatt végzett a teljes munkával. Egyébként vicces volt, mert itt szembesültem először azzal a ténnyel, hogy a DVD-n angol hangsáv is van. Ezt jól eltitkolták a borítón. :D A részek kettessével itt vannak:
Mindegyik videó avi formátumban tetszeleg. Ha bármi gond lenne a letöltéssel, szóljatok nyugodtan. ISO-ban tök felesleges lenne, mert semmi extrája nincs, és a menü is csak egy képből áll:
Az biztos, hogy ha Lernenboy nem lenne, és nem hozná elő ezt a kazettát, akkor talán soha nem került volna elő sehogy az eredeti szinkronos változat, nincs az a hála, ami elegendő lenne köszönetem kifejezésére. Ha esetleg valaki bevállalná a régi szinkron DVD-re történő áttételét, és egy rendes DVD-borítót is csinálna neki, az még nagy dobás lenne.
Én azt gondolom, hogy legalább annyira idegesítő a Valentin nap ellenes megnyilvánulásokat olvasni, mint azok ömlengéseit, akik csak ma, mindent pirosban látnak, és ezen a jeles napon úgy el fogják kápráztatni életük szerelmét, hogy azt soha nem fogja elfelejteni. Ahol igaz szerelem van, ott minden nap Valentin nap, de akik ellenzik, azok értelmileg legalább annyira buták, mint akik az "ellentábor". Mindent csak azért elítélni, mert csak azt látja, hogy micsoda divat lett a Valentin nap, húzzunk le még egy adagot az ember bőréről, lepje meg valami drága csokival a szerelmét. A kedvencem az volt, hogy majd akkor ünnepeljük meg a Valentin napot, amikor az amerikaiak a Busójárást. Butaság, inkább olvasnának utána, hogy mi az ünnep eredete. Ugyanis nagyon szép története van, olvassátok el a Wikipedia, és a Szeretlek Magyarország cikkét. Kicsit másképp meséli el a történéseket, de a lényeg ugyanaz. A legszebb az egészben, hogy sokan amerikai ünnepnek titulálják csakis azért, hogy eggyel több okunk legyen utálni, amikor ez brit ünnep.
Másik, amit szoktak mondani, hogy egy csak egy nap, amikor az egyedülállók még rosszabbul érezzék magukat, hogy nincs párjuk. Érdekes, nekem nincs rossz érzésem emiatt, bár tény, hogy néha érzem, hogy rossz egyedül lenni. Néhány napja úgy döntöttem, hogy szembenézek minden félelmemmel, és teszek egy próbát valami társkereső oldalon. Nem gondoltam volna, hogy tényleg rövid életű lesz ez a próba. A lehetséges 686 találatból konkrétan 5 volt olyan, akinek egyáltalán megnéztem a profilját, ebből 2 komolyan érdekelt, majd kiderült, hogy vagy én nem felelnék meg neki, vagy mégis találtam kivetnivalót benne. Ez már az a szituáció, amikor nem azért érzed rosszul magad, mert nem kellessz senkinek, hanem mert neked nem kell senki. Így végső konklúzióként a 686-ból maradt 0. Nehéz dolgom lesz így. XD Egyébként ezek kb. fele azért lett kirostálva, mert alkalmi kapcsolatot keres, én meg ugye, ha már idáig jutottam, akkor komolyan gondolom.
Ha már külön postot szántam rá, akkor foglalkozzunk a Valentin nap videojátékos oldalával, összeszedtem egy pár Nintendós képet ennek kapcsán:
Ezzel kezdték a napot, és a kérdés, hogy ki az, akivel legjobban szeretsz játszani? Írták is, hogy nem is feltétlen a szerelmedre gondolnak, hanem akár legjobb barátodra. Nos, nálam az adott személy vicces volt annak idején: Nagyon jól össze tudtunk dolgozni a New Super Mario Bros. Wii-ben, de a legszebb az volt, amikor minden szakadékot át tudott ugrani, de a legeslegkisebbe beleesett. Hát azt tanítani kéne. Ez a kép Super Mario 64-ből van, a másik a Super Mario All-Stars-os, ami híres lett:
A másik a Super Mario World ending-je, azt nem találtam meg képen. Egyébként nem alaptalan az a gondolat, hogy Mario azért is menti meg a Gomba Királyságot, mert szerelmes Hercegnőbe, és barátnőként említik, de erre a Nintendo nyíltan soha nem írt ilyet tudtom szerint, meg én is azt gondolom, hogy Marióban inkább a hősi, semmint a férfi-mivolta szólalt meg, amikor elhatározta, hogy szembeszáll Bowserrel.
Néhány vicces ötlet:
Érdekes, hogy a legtöbb esetben Mariót veszik elő, ha szerelmes képről van szó, bár Linkről, és Zeldáról is látni néhány ilyet, de most azokat vettem elő, amiket ma kitettek Nintendós csoportok.
Íme néhány Luigi's Mansion: Dark Moon képeslap. Ezekre rákattintva nagy méretben is megnézhető:
Nagyon ötletesek lettek. :) Most néhány Fire Emblem képeslap:
Ezek sem rosszak, bár a Luigis nekem jobban bejön. Végül egy Narutós, ami nekem nagyon megtetszett, és ezzel búcsúznék is mára:
