Az első utazás Budapestre

Valószínűleg sorozat lesz belőle, mivel végleg eldőlt, hogy végleg itt maradok (tegnap utaztam volna vissza). Most barátlátogatás okán mentem fel Pestre, nagyon remélem, hogy sokszor tudok még állásinterjú miatt is felmenni, ugyanis most is az a célom, hogy Pesten éljek, persze anyagilag teljesen függetlenül.

Eredetileg a 8.20-as vonattal terveztem menni, de végül a 7.20-as mellett döntöttem. Egyrészt, mert a menetidő hosszabb lett, mert itt Békés megyében nagy vasúti építkezések vannak. Látni kéne Békéscsabát a vasútállomás környékén hogy néz ki. Csak azért nem bontják le teljesen a régi épületet, mert műemlék jelentőségű (állítólag a békéscsabai vasútállomás a legszebb az egész országban), amúgy az egész hátrább kerül. Másrészt mert IC vonat nem volt a 8.20-ason. Mivel pótjegyet így is úgy is fizetni kell, ezért inkább egy IC-re veszek jegyet, mert döbbenetes a különbség. Csak rossz tippjeim vannak arra, hogy miért a Lőkösháza-Budapest vonalon vannak a legigénytelenebb, legmocskosabb gyorsvonati kocsik, de inkább jobb, ha nem tudom az igazságot. A lényeg most, hogy az utazás jó volt, az út alatt újságot és Harry Potter könyvet olvastam. Újra nekikezdtem az első kötetnek, ennyi év után is nagyon jó olvasni. Az írónő beleélése nagyon tetszik, úgy ír bizonyos szereplők eseményeiről, mintha az ő szemszögükből mesélné a történetet, és mintha az teljesen normális lenne, így Dursley-ék történései kifejezetten viccesnek hatnak, mivel érezni benne egy kis gúnyt is.

Miután megérkeztem Pestre, előbb a Kálvin térre mentem, mert be akartam váltani a még meglévő angol font pénzérméimet, és azt csak ott lehet. De mivel az egyik embernek ott sok dolga volt, ezért nem vártam ki a soromat, mivel 11 órára volt találkozó megbeszélve bagszival. De jó volt felavatni a 4-es metrót. Most utaztam vele először. Végülis ugyanolyan Alstom kocsikkal utazhatunk, viszont a megállók nagyon tetszenek. Így jó is, hogy egy metróval el lehet érni a Keletitől a Kálvin teret, de most vissza az Örs Vezér terére. Itt találkoztunk, először az Árkádban néztünk szét, OTP-ben, postán volt dolgom, meg az 576-ban néztünk szét. És tényleg aktívabb lett a Nintendo! Az első jelek látszanak, nemcsak a Pokémon eventek (vagy mik) osztogatása miatt, hanem mert alacsonyabbak lettek a játékok árai. Még az árpolitika tekintetében oly zsémbes 576 is 2-3000 forinttal lejjebb vitte az árait, így már barátságosabb. Meg mintha nagyobb lelkesedéssel beszélnének az eladók is a Nintendóról. Valami jó dolog indult el az első félévben, és hosszú idő után azt éreztem, hogy nemcsak barátok körében jó Nintendósnak lenni, hanem az eladók is nagyobb érdeklődéssel néznek a cég elé. Csak így tovább. Ha lefolynak a tárgyalások a többi viszonteladóval, még annál is sokkal több helyen lehet majd Nintendo játékokat venni, és még annál is kedvezőbb áron. Az 576 után a Burger Kingben ettünk, majd átmentünk a 97E busszal Rákoscsabára megnézni az ottani Game Parkot. És sajnos ezen a buszon újra megismerhettem Magyarország árnyvonalát, az az idős kor felé haladó néni, igazán kibírhatta beszólása nélkül. hangosnak ítélt minket, pedig pont velem volt szemben, és igazából láttam, hogy idegesítjük őt, ezért igyekeztem halkabban beszélni, meg hogy milyen otromba stílusban beszélünk, a magyar nyelv ennél sokkal szebb. Hagyjuk, van hátul is hely, csak annyira örültem volna, ha nem ezer lelkesedésemben ért volna ez. Na de a dementorok nincsenek ránk hatással, mentünk is tovább a Game Parkba. Ha valahol, itt igazán csökkentek az árak, és nagyon jó volt látni, hogy az a bolt, amit régen annyira szerettem, talán ismét jó áraik lesznek egy kis rásegítéssel. Viszont már csak a XVII. kerületi boltjuk van meg, a budait sajnos be kellett zárni. Remélem, hogy idővel visszatérnek a belvárosba. Először a GameCube játékok között láttam Harry Potter és a Tűz serlege játékot 2.000 forintért, el is gondolkodtam rajta, de inkább nem, mert nem rosszak a HP játékok, amikor játszok vele, azt érzem, hogy jó játékkal játszok, de nem játszatják magukat. Nem éreztetik azt, hogy újra játszani akarok vele, és ez nagy hátrány. Viszont megtaláltam a retro játék részleget, és itt találtam eredeti dobozos Nintendo 64 Rumble Pak-et, efelől már nem volt kétség. Ez a rezgőkártya, mely a controller nyugalmi állapotát befolyásolja, ha a játékban ütközök, vagy hasonlók. Miután sokat játszok az F-Zero X-szel, ezért oda kifejezetten jól fog jönni. Mindenesetre ha a Game Park árai maradnak ezen a szinten, akkor hosszabb távon számíthatnak rám.

Innen Kőbánya-Kispestre mentük a 202E busszal, majd a Nyugatiba, mert mondták az Árkádban, hogy a WestEnd-es üzletüket átalakították, és nézzük meg. Tényleg szemrevaló lett, nagyon rég nem volt ennyire jó konzolosnak lenni Magyarországon, majdnem mint a ’90-es években! Még felmentünk a Media Markt-ba. Itt még nincsenek Nintendo játékok, arra voltam kíváncsi, hogy lehet-e itt kapni Zorán: Egypár barát CD-jét, de nem találtam. Az még hiányzik nekem. Innen a Play Maniába mentünk, mert itt van a legtöbb retro játék, és hogy vajon van-e változás. Nincs szerencsére, kínálat most is a topon. Ki is néztem magamnak, hogy lehet náluk Super Tennis-t kapni SNES-re, már megvan, csak a leírása hiányzik, és volt egy német és francia. Nem akartam megvenni a játékot, amíg bagszi a Pokémon játékok árait jegyzetelte, addig én azon tépelődtem, hogy el merjem-e kérni csak a leírást? Hát csak nem rúgnak már fel a csillagos égig, ezért úgy döntöttem, hogy igen, és igen! ^_^ Nagyon örültem neki, azt az 500 forintot meg nekem bőven megérte. Most mentünk vissza a Kálvin térre, hogy vajon most van-e sor, át tudom-e váltani az angol fontot. Sikerült, csak hogy 260 forintért veszik be az érméket, az nem valami szép, mivel az euró érmét is 260-ért veszik be. Mindenesetre az extra forint érdekében megtettem. Itt már bagszi hazament, én meg visszamentem az Örs Vezér terére, itt vettem át egy vaterás megrendelésemet, méghozzá a dobozos Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot vettem át. Ez is ugye megvan már, csak a doboz hiányzott, emiatt meg már nem akartam variálni, már csak azért sem, mert szebben néz ki, mint az enyém, a leírás pedig német és francia, nekem meg csak német van. Így megvettem az egészet, ami meg otthon van, azt eladom vaterán. Tehát ezekkel gazdagodtam:

A 18.10-es vonattal mentem haza. Nagyon hiányzott Angliában az, hogy teljesen önmagam lehessek, sokkal jobban érzem magamat itt. És az lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha Pesten munkát tudnék találni, és végre végleg odaköltözhetek. És ezért MINDENT meg fogok tenni.

Az utolsó Official Nintendo Magazine

Hát döbbenten vettem tudomásul, hogy vége az Official Nintendo Magazine-nak. Meg is fogadtam magamban, hogy ha nem is végleg, de amíg itt leszek Angliában, addig megveszek minden számot. Nem tartott sokáig. Mondjuk vicces, mert az újságosnál nem esett le, hogy az utolsó számot fogom megvenni, szokásomhoz híven kerestem a videojátékos újságok között, megvettem, aztán már csak utólag láttam oldalt, hogy "Xmas" szám, és nem december. Egy évben ugyanis 13 szám jelent meg, mivel négyhetente jöttek ki az új számok, így a havi számozásban mindig előbb jártak. Ennek eredményeként a decemberi szám után mindig megjelent egy karácsonyi is. A novemberi szám még szeptemberben jelent meg. De a lényeg az, hogy hiába volt a címoldal aljára írva, hogy "last issue ever", nem tűnt fel. Majd amikor otthon elkezdtem olvasni, akkor sem értettem, miért írnak olyan játékokról tesztet, ami még meg sem jelent (future reviews). A Top 100-as listát meg betudtam az új SSB páros megjelenésének. Majd aztán felmentem valamiért az újság weboldalára, már nem emlékszem, hogy miért, ott láttam először, hogy vége. Nagyon meglepődtem, majd jobban szemügyre vettem az újságot, összeállt a kép, és akkor láttam meg, mi van az aljára írva. Nekem így sokszor lassan esnek le a dolgok, többször mondta nővérem, olyan vagyok, mint a Jóbarátokból Joey. Vagy lassan esik le a tantusz, vagy teljesen félreérti a dolgokat.

Az újság tekintetében nem is azért "nem örülök" neki, mert már nem lesz Nintendós újság, hanem mert ez azt jelzi, hogy már Angliában is haldoklik a nyomtatott sajtó. Bár itt még rengeteg témában lehet különféle magazinokat kapni, de nagyon úgy tűnik, hogy ezek száma az elkövetkezendő 5 évben drasztikusan csökkenni fog. 2012 táján megszűnt az NGamer magazin (később Nintendo Gamer), most ez következik. Amúgy már lehetett sejteni, hogy nem olyan már a magazin helyzete, mint régebben, ugyanis pár éve még mindenféle apró menőségeket csomagoltak az újságok mellé, és nagyobb kartonban adták őket, de ez idővel megváltozott, már csak maga az újság jelent meg, és legtöbbször posztert, vagy Pokémon TCG-t csomagoltak mellé. És úgy tűnik, hogy most már semmi sem lesz. A Top 100-as listára visszatérve, gondolom abból, hogy mely artworkök vannak nagyban és melyekből adnak posztert, nem nehéz kitalálni, hogy mely két játék van az első két helyen. Szép, nagyon szép. Zelda OoT a második, a Mario Galaxy pedig az első. Mondjuk én speciel fordítva raktam volna ki, mert az első Super Mario Galaxy-t annyira nem bírom, a második sokkal jobb volt. Meg persze néhány játékot máshova tettem volna, de hát ez így is van rendjén, hiszen nincs az a lista, mely a világ összes emberének megfelelne.

Aztán elkezdtem átértékelni magamban az újságot ilyen 576 KByte, 576 Konzol jelentősségűre, melyeknek nagyon szeretem a régi számait olvasni, és úgy döntöttem, hogy szétnézek az eBay-en, hogy mennyire lehet kapni az Official Nintendo Magazine régi számait. Lehet, szép számmal, és nem is drága (legalábbis ahhoz képest, amire számítottam), ilyen 2-4 fontért postával elvihető egy-egy régi szám. Majd szépen lassan elkezdem bepótolni őket. Innen tudtam meg egyébként, hogy nagyjából 1992. októberében jelenhetett meg az első szám, mert novemberit, decemberit, valaki második és harmadik számként hirdette meg. Tényleg létezett már a Nintendo hőskorától az újság. Amúgy az eredeti számozás 2006-ig ment, onnastól valamiért újra kezdték. Én eredetileg a Wii megjelenésére datáltam az új számozást, csak most láttam, hogy már 2006 nyári számok is már az új elején vannak. Gondolom, valami kiadó- vagy stábváltás lehetett az oka. Az új számozásban amúgy ez a 114. szám, tehát eddig ment az újság. A régi valami 160-ig ment, tehát összesen körülbelül 275 szám lehet. Otthon is van egy jó néhány régi szám, ezek szinte kivétel nélkül a nővérem jóvoltából lettek meg. Az első szám, ami megvan, az valami 2000. novemberi, most így hirtelen nem ugrik be, Csak az, hogy Zelda: Majora's Mask van a címlapon. Na majd látjuk, hogy lesz, mivel nagyon szeretek újságot lapozgatni, olvasgatni, képekben elmerülni, szagolgatni (a friss nyomdaillat...), ezért én ebben is maradok régimódi, és ha tudok, igyekszek minél több régi számot beszerezni, és ez a gondolat most lelkesít.

Meg most minden boldogságom tárgya az új Okui Masami CD, amit szintén az Amazontól rendeltem ugyanattól az eladótól, akitől a Mitsu kislemezt is. Csak félig vagyok boldog, és félig üresnek látom a poharat, ugyanis vele együtt Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezt is megrendeltem, de azt nem postázta. Volt mellette egy papír, hogy nem képes egyszerre kettőt postázni. Meg tudom bocsájtani, és még attól is el tudok tekinteni, hogy nem értem, hogy miért nem képes egyszerre postázni, nem ismerem, hogy mennek az eladónál a dolgok. De mivel ez a két kislemez párban együtt az igazi, ezért rendeltem meg őket együtt, és ezért vártam őket egyszerre. Úgy voltam vele, hogy addig nem bontom fel ezt, amíg nem jön meg a másik, de csak nem bírtam ki. Nagyon szeretem, csodálatosan szép karácsonyi lassú zene. Amúgy ez az a dal, amire mondta nekem Tukeinon, hogy ha megtanulnám, indulhatnék vele karaoke versenyre. Még megtörténhet. Különben több éve tervezem, hogy a Melted Snow és az Ohmi Tomoe kislemezeket karácsonyra megveszem. Minden évben elterveztem, aztán jött az október, november, december, a lehetőség meg elszállt. De most van. Vele együtt boldogság is van. Van egy érdekes hangulata az evolution kiadású Okui Masami albumoknak, kislemezeknek, erre ez a gyűjteménykép világított rá. Ezek mind az énekesnő saját kiadója gondozásában megjelent albumok és kislemezek, és olyan érzésem volt, mintha ezeket a kiadványokat nemcsak az köti össze, hogy azonos az előadójuk, hanem ... nehéz értelmesen úgy szavakkal elmagyarázni, hogy ne tűnjön hülyeségnek. Az a lényeg, hogy minden egyes Okui Masami kiadás egy hatalmas kincs, és folyamatosan, amint lehetőségem lesz, beszerzem az albumait és kislemezeit, hogy a gyűjtemény teljes legyen.

Valaki keresett a blogban eladó Marie figurát a Macskarisztokratákból felnőtteknek. Aki egészségesen gyereklelkű, annak tárháza végtelen, de én szívesebben vennék Berliozzal kapcsolatosan valami figurát, jelezve, hogy nekem ő a kedvencem. Csak ez a fajta gyűjtögetés inkább a lányok privilégiuma, nekik meg erre csak egy kislány macska felel meg, úgyhogy én kiestem ebből a szórásból.

Super Tennis eredmények és egy kis nosztalgia

Hosszabb távon is fel fogom mérni a Super Tennis-ben elért eredményemet, hogy valóban a pálya sajátossága, hogy milyen eredményt tudok elérni, vagy csak pillanatnyi játéktudásomnak köszönhető. Salak pályán 6-2-es Tie Break eredmény után 7-6-ra kaptam ki. Pedig nagyon reméltem, hogy megnyerem. ^^' Itt alapvetően az volt a gond, hogy nem volt egyenletes a teljesítményem, ugyanis volt olyan, hogy 3-4-re vezettem, a gép meg felhozta 5-4-re. Aztán végül összejött a 6-6-os eredmény, így Tie Break-kel dőlt el a mérkőzés. Kemény pályán 6-4-re vesztettem el. Ez volt a legérdekesebb, ugyanis 5-2-es állást hoztam fel 5-4-re, de sajnos itt megállt a lendület, pedig akkor nagyon megéreztem a pályát. A harmadik, a füves pályán 6-1-re vesztettem el. Itt láthatóan másképp pattan a labda, mivel nem olyan nagyot, ezért nehezebb megtalálni, hol érdemes visszaütni.

Lehet, hogy mások már régóta ismerik, velem csak most fedeztették fel a Wayback Machine website-ot, és ilyen újszülöttnek minden vicc új elven elmerültem a saját múltamban. De menő volt látni a régi BigN fórumot. Az eleje régi szép idők, a vége amolyan érdekesen szép idők. Néha belegondolok abba, hogy olyan hülye ok miatt halt ki a fórum, ami egyszerűen nem méltó egy fórumhoz. Mindegy, ne firtassuk most, ha úgy alakul, majd leírom, de csakis tanulságként, nem azért, hogy a szenvedő alanyokat rossz színben tüntessem fel. Amúgy így nézett ki a profilom az oldalon:

MSN már ugyan nem létezik, de E-mail címként még él, és bár nem használom, de mégse legyen ott. ^^' Volt annak idején a fórumon egy statisztika, mely többek között a 10 legtöbb fórumozót, valamikor így nézett ki:

1. supermario4ever(8678)
2. V-ADi(4769)
3. Truner(2810)
4. Matilda Mattise(2080)
5. Link(1949)
6. András.(1908)
7. Kamo(1513)
8. mychael(1477)
9. Norbi(1441)
10. Rokai(1074)

Na, ki volt a király? ;) Mindenki spammernek állított be, mert szinte minden egyes hozzászólásra válaszoltam, és többször az volt a szórakozásom, hogy vagy 50 új topicot megnyitottam az új játékoknak, vagy valami újdonságról. Pedig jó szándékom volt, így akartam fellendíteni a fórumot. Nem emlékszem már, de azt hiszem, hogy eljutottam a 10.000-ig mielőtt törölve lettem a fórumról.

Még az 576 website-ra voltam kíváncsi, hogy nézett ki, amikor 2004 nyarán elkezdtem fórumozni rajta. Sikerült behozni:

Amikor megláttam, konkrétan emlék-zuhatagok törtek rám, nagy élmény volt. Ennél már csak a 2006-os újítás volt nagyobb, amikor igazán aktív voltam:

És mivel a Last.fm érdekel nagyon, ezért kíváncsiságból megnéztem, hogy festett az oldal, nem sokkal azután, ahogy beregisztráltam:

Ez 2009. július 14-ei kép, azóta nagy változásokon ment keresztül az oldal. Én általánosságban nem is fájlalom az újítást, mert rosszabb, mint a régi, hanem hogy ezt már soha nem látom újra, megszoktam, és emlékek kötnek oda. Meggyőződésem, hogy sokan ezért nem szeretik általában az újakat, mert hogy emlékek kötik oda, de hát az új meg új emlékeket hordozhat magában, jóllehet, a régit már nem fogjuk viszont látni. Illetve mégiscsak, ebben a formában. És érdekes volt látni, hogy ezen a napon hogy oszlott meg a hallgatottság:

Mennyivel homogénebb volt az akkori zenei ízlésem, és hogy tarolt már Hayashibara Megumi és Okui Masami. A mostani azért sokkal inkább kifejezi a zenei ízlésemet, és már csak egy jeles alkalomból kifolyólag is megmutatnám:

Ez a részleg talán pont nem változott annyit külsőre. Viszont Zorán néhány napja elérte nálam a 2000-es meghallgatást. Magasan ő a legtöbbet hallgatott magyar előadó, a második helyen Karácsony János van 983-mal. Az biztos, hogy Zorán nagy kakukktojásnak tűnik a 7 japán előadó mellett, de részint ezért is nagyon szeretem ezt az oldalt, mert olyan párhuzamokat lehet létrehozni az előadók között, amilyet csak nem szégyellünk, hiszen távoli országokból származó énekesek között is lehet zenei kapcsolat.

Közelgő megmérettetés

Az utóbbi napokban egyáltalán nem játszottam a Galaxy 2-vel, mert jövő hétfőn lesz a Banki Szakügyintézői írásbeli záróvizsga, és vadul tanulok rá. A tanáromtól kaptam korábbi vizsgaanyagokat, így a 2012. őszit is(amin elhasaltam), a megoldásokkal együtt. Azt is megcsináltam, és most így visszanézve mégsem volt annyira könnyű, mint amennyire akkor gondoltam. Az esszé kérdéseknél túlnyomórészt az volt a probléma, hogy nem volt naprakész tudásom, hiszen például egy vállalkozás megítélése (mikro-, kis-, közép-, nagy-) állandóan változik, és nagyot lestem, amikor láttam, hogy a maximális éves bevétel immár euróban van megadva. Én megálltam a forintnál. A másik, amit egyáltalán nem tudok a definíció alapján értelmezni, az a bankgarancia. Nem derül ki számomra, hogy mire vállal garanciát a bank, csak az, hogy fizet. De hogy mire... Na mindegy, holnap reggel 8-kor lesz konzultáció az iskolában, elmegyek oda, és ott megbeszélem a zavaros dolgokat.

Néhány napja "fedeztem fel" magamnak a kaprot. Igazából már régebb óta igényem van rá, csak ugye nagyon idény zöldség, és csak június elején terem. A nagymamám kertjében szokott anyám néha termelni, többek között kaprot is, néhány napja hozott haza egy párat, csinált kaporszószt, és teljesen belezúgtam az ízébe. Az igényem egy régi történetből van, valamikor 1999-2000 környékén volt kapor ízű chips. A Chio-nak valami limitált cucca volt. A lényeg az, hogy pont abban az időben lehetett kapni, amikor ismét rákaptam a Super Mario Bros. 3-ra. NES-en játszottam vele, és játék közben ettem a chipset, és nekem azóta annyira egybeforrt a Mario 3 a kapor ízével, hogy valahányszor játszok vele, mindig eszembe jut. És tisztára a régi érzés kapott el, amikor kaporszószt ettem, és közben játszottam. Ahogy utánanéztem, nem kell feltétlen lemondani a kapor ízéről, hiszen öntet (vagy öntetalap) formájában kapható a boltokban. Azt hiszem, az jó lesz sült krumpli mellé. :) Egyébként kipróbáltam hallal, de valahogy nem jött be. Mondjuk, a hal is egy kicsit zsíros volt, ami lehet, hogy Omega-3, de akkor is kellemetlen volt egy kicsit, én csak a tiszta színhúst szeretem, a zsírt nagyon nem. Legalábbis ne legyen elkülönülve, mert az, hogy a darált marhahúsba, van zsír, az természetes, csak ne érezzem külön.

Érdekes dolog, hogy két olyan dolog között lehet párhuzamot találni, amik között látszólag nincs kapcsolat. Ugyanígy tudnék beszélni Zorán: 1997 albumának és az 576 KByte magazin kapcsolata között. Egy átlag ember azt mondaná, hogy két teljesen különböző dolog, de nálam van kapcsolódás, ugyanis 2000. júniusában vettem meg az albumot CD-n magamnak, mert akciósan volt az egyik lemezboltban (1.390 forint), és ugyanebben az évben volt a piacon egy újságos, ahol ilyen néhány hónapos újságokat lehet kapni, igencsak leszállított áron. Például az 576 KByte 796 forint volt akkor, de 148 forintért tudtam nála megvenni, júniusban például a 2000. márciusi számot. Vadonatúj volt, semmi baja nem volt. Annyira belém égett az a hangulatvilág, hogy most is, ahogy írok róla, tisztán látom magam előtt ahogy hallgatom a CD-t, de hogy addig se tétlenkedjek, olvastam az újságokat. És a kettő annyira egybefonódott nálam, hogy ha teljes nyugalmat csinálnék magam körül mondjuk egy éjszakára, semmi gép, semmi internet, csak ha a zenét hallgatnám, és az újságot olvasnám, akkor szerintem bele tudnék annyira mélyedni, hogy konkrétan azt hinném, hogy ismét 2000-et írunk. Az akkori 576 KByte-nak egyébként valami eszméletlen egyedi hangulata volt, olyan fogalmazási stílussal, amit imádtam, és ahhoz foghatót azóta sem találtam semelyik sajtóban sem. Úgy írtak olyan PC játékokról, amik engem egyáltalán nem érdekeltek, hogy olvastatták magukat, és olyan játékok tesztjeit olvastam el, amikhez egyébként közöm nem volt (azóta sincs :D), de élvezet volt olvasni. Külön poén volt az arany tehén, és az ezüst tehén díj, melyekkel a kiemelkedően jó játékokat jutalmazták meg. Az akkori csevegőknek meg valószínűleg soha nem lesz párja, mert olyan kommenteket a levelekhez senki nem tud írni, mint aki abban írt. Ahhoz képest, hogy ezt csak egy kis kitérőnek szántam, jó hosszú lett. :D

Újra Budapesten

Remélhetőleg most már végleg. :) Bár ezért még nekem is sokat kell tennem. Tegnap délután, a tervezettnél egy nappal hamarabb jöttem haza, mert ma megyek állásinterjúra az Euronics-ba. A mai pénz sem vész el, ugyanis ki fogok iratkozni mindegyik diákszövetkezetből, ahova beléptem, és visszakapom a részjegyet. Mivel ma jár le a diákigazolványom, ezért már nem vállalhatok több diákmunkát.

Egyébként szerettem Békéscsabán dolgozni, az utolsó héten már ugyanazt az adatrögzítést csináltam, mint Pesten (JAFO 2), és ért egy párszor meglepetés, hogy bizonyos dolgokat másképp kell rögzíteni, és elmondtam, hogy Pesten hogy volt, néztek egy párszor nagyot. Nem untatnék senkit, hogy mi volt másképp, de Pesten kicsit "bérorientáltabban" csináltuk, mivel teljesítménybéres volt. Kedvesek voltak az ott dolgozók, jókat beszélgettünk, remélem a "normál" munkahelyemről is hasonlóan pozitív véleményem lesz.

És sikerült megoldani a Princess: Mediterrán CD berippelésének problémáját, a munkahelyi gépen tettem meg, így már az is megvan 320 kbps mp3-ban. Különben van még egy-két írott DVD, amit nem akar bevenni a laptopom, ilyenkor azt csinálja, hogy megforgatja egy kicsit, megáll, megforgatja megint, megáll, ismét megforgatja, végleg megáll. Hogy mitől lehet ez, nem tudom. Egyébként nagyon jó hallgatni a Princess dalokat ismét, örömmel jelenthetem, hogy kiállta az idő próbáját. Azok a dalok, amik akkor is kedvenceim voltak, most is nagyon szeretem, ajánlanám őket:

• Ír partokon
• Titkok
• Carmen Nyitány
• Vihar (négy évszak)
• Szerelmes szultán
• Oázis
• Que Rico el Mambo
• Tűztánc
• Hárem
• Rókatánc
• Brasil
• Bahrein

Amikor annak idején sokat hallgattam őket, mindig mosolyogtam, mert ezek közül sok csendült fel a Tom & Jerry-ben. Például az egyik legemlékezetesebb, a Magyar Rapszódia, aminek egy teljes részt "szántak". Az volt az a rész, amikor Tom zongorahangversenyt adott, és Jerry otthona a zongora volt.

És akkor japán zene is. Jó szívvel ajánlom angela: KINGS kislemezét, a címadó dal egyszerűen fantasztikus lett. Tipikus angela feeling a legjobbak közül. A B-side track már nem lett ennyire jó. És kíváncsiságból meghallgattam az Arashi: Popcorn című legújabb albumát, mert a tavalyi Beautiful World album kifejezetten tetszett. Hát itt csak félig pattogtatták ki a kukoricákat, egyhangúak, és unalmasak lettek a dalok.

Tegnapelőtt és tegnap ünnepelte az 576 bolthálózatának 20. évfordulóját. Ennek örömére az összes játékukra 20+5,76% kedvezmény volt, ami még a használt játékukra is érvényes volt. Tegnap este, amint a Határ útra értem, bementem az Europark-ba, ugyanis ott volt New Super Mario Bros. 2 használtan, és azon az áron vállalható lenne nekem, de már elvitték. Igazából érdekes, mert a trailerek nem nagyon villanyoztak fel, és kipróbáltam a 3DS Hungary találkozón, és valahogy nem hozott lázba. Semmi újdonság nincs a játékban, és az, hogy minden érmévé változik, és egy pályán akár több ezer érmét is össze lehet gyűjteni, az szép, de ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle hangulatilag, mármint, amit láttam belőle. De az volt az érdekes, hogy tegnapelőtt, amint értesültem erről az akcióról, és elkezdtem kalkulálni a New Super Mario Bros. 2-vel, egyből elkapott a Mario feeling, és szerettem volna megvenni a játékot. Nem utolsó sorban hátha megszeretem a játékot. De már elvitték. Nem bánom, de tényleg, mert legalább megmarad a pénz. Amúgy készültem is:

Hivatalos oldalon menő háttérképek vannak. Egyébként még Miyamoto-san is úgy nyilatkozott a játékról, hogy egyfajta önirónia. Az önirónia akkor ütött volna igazán, ha erre is legalább 9 pontot adnánk, nem 7-et.

Aki kutyát keres, gyémántot talál

Szeretek vásárláskor jól járni. De hogy az 576-ban is lehet jó ajánlatot találni, hát azt külön ki kell emelni.

Dalmatás Nintendogsot kerestem, elmentem a WestEndben levő 576-ba, és a használt játékok között láttam Nintendo DS-re Pokémon Diamond Versiont 2.990 forintért. Nagyon csábított, de előbb megkérdeztem, hogy van-e nekik Dalmatás Nintendogs. Azt mondták, hogy csak az Allee-ban van, fel is hívta az ottani eladókat, hogy keressék, de nem találták meg. Így megvettem a Pokémont. Teljes, mindene megvan, és nagy meglepetésemre mellécsapták a LeafGreen Versiont is! O_O 3000 forintért két olyan Pokémon játék, amit egyébként is megvettem volna... csípjetek meg, hogy van olyan, ami az 576-ban a legolcsóbb! Remélem, hogy folytatják a tendenciát. Viszont a Nintendogs fúrta az oldalamat, hogy a rendszerben benne van, de nem találják. Úgyhogy felszálltam a 4-es villamosra, és meg se álltam Újbuda-Központig. Utazás közben csodáltam a Pokémon Diamondot. Nagyon jól jártam. Bementem az Allee-ba, és én a DS játékok között egyből megtaláltam a dalmatát. Pedig elvileg mind a ketten keresték, mondta az eladó a WestEndben: Hat szem többet lát. Igaza van, az én ötödik és hatodik szemem meglátta. Meg is vettem. Kipróbáltam, de hát ez a tacskós, nem a dalmatás! T_T Édes Istenem! Visszavittem, természetesen minden további nélkül visszaadták a pénzt, de attól még csalódott maradtam, hogy nincs dalmatám. Elmentem további helyekre megkeresni: Konzolok szervize, PlayMania, egyikben sem volt. Kigondoltam, hogy bemegyek a Duna Plázában levő 576-ba, hogy hozzák el nekem, mert volt még egy Szegeden is. De előtte elmentem a Lehel térre a kedvenc kínai éttermembe ebédelni. Utána mentem el a Duna Plázába. Ott azt mondta az eladó srác, hogy elvileg használt játékoknál csak futárszolgálat van, de megpróbálja megbeszélni vele telefonon. Sikerült. ^^ Jövő héten elhozzák, remélem azzal már szerencsénk lesz.

Egyébként nehéz megkülönböztetni a Nintendogsokat, mert a kazettájukon ugyanaz a logo van, csak más háttérszínnel:

• Labrador: Kék
• Chihuahua: Zöld
• Dachshund: Piros
• Dalmatians: Lila

Jövő héten kiderül, hogy jót hoztak-e el. Itthon kipróbáltam a Pokémont. Mind a kettő nagyszerű, bár szerintem többet fogok a LeafGreen-nel játszani, mert az első generáció Pokémonjait jobban ismerem.

Eseménydús nap

Ahogy szeretem. De hogy a vártnál több minden történt, az azért nem semmi. Bagszival jártuk a várost, először Csepelre mentünk a 151-es busszal. Pokémon Crystalt nyert a Vaterán, azt vette át. Előtte átmentünk a CBA-ba, mert a nyeremény Snickers csokimat be akartam váltani, bagszi meg innivalót keresett magának. Hát, nem a mi pénztárcánkra szabták ott az árakat. Én azt hittem, hogy a CBA-kban egységárakat alkalmaznak, de olyan durván drágák az italok, hogy van az a határ, amikor már nem bírom visszafogni magam, és hangosan méltatom az árakat. És amikor Cappy gyümölcslé 450 Ft, fél literes Pepsi 301 Ft (úgy, hogy az egy literes 299 Ft!!!), ez nálam nagyon túlment azon a határon. Figyeltem is egyébként, megnéztek az eladók minket. Nem tehetek róla, tessék csökkenteni az árakat. És a pénztáros meg nem váltotta be a csokipapírt. Úgyhogy csak bagszi vett magának CBA-s meggy üdítőt, amit 95 forint volt, azt már csak neki jegyeztem meg csendben, hogy  egy másik CBA-ban 79 forint. Azt már a legvégén súgtam oda neki poénból, hogy ez az üzlet a CBA-k legalja. Nem is tolongtak a vevők a pénztárnál.

Miután átvette a Crystalt, a hetes HÉV-vel átmentünk a Közvágóhídra. Arra számítottam, hogy az orrunk elé tárul a 24-es villamos, de egyáltalán nem volt ismert a környék. Egy út volt, balra, és ott volt. A Vaskapu utcára mentünk az APEH irodába leadni az 1%-ról szóló papíromat. A Magyar Anime Társaságot gazdagítom, használják jó célra, mint például Petőfi Csarnokos AnimeConra. És utána cserébe az adóm értékének 100%-át nekik adom. Itt is volt a környéken, itt sem váltották be a nyerő Snickers csokipapíromat. T_T Amikor mentünk a 24-es villamossal a Keletibe, akkor jutott eszembe megmutatni az új macskámat. Természetesen a Nintendogs & Cats-re gondoltam. A hatodik háziállatom egy tarka nőstény házimacska. Megmutattam neki, közben elpoénkodtunk azon, hogy milyen lenne, ha előhúznék a táskámból egy kiscicát, órák óta bent lapul a táskámban, és most eszembe jutott, hogy hát nekem van itt egy macska.

A fő attrakció most következik, elhatároztam, hogy kiírom. Szóval villamossal elmentünk a Keleti Pályaudvarra, majd bagszi mondja hogy menjünk el a Mammutba, az 576-ba, mert sok Nintendós cucc van ott, pl. Gatcha. Úgyhogy a Széll Kálmán térre (mindig az M betű az első, amit lenyomok, amikor erre a helyre gondolok) mentünk. És a Mammut. Csodálatosan labirintusos a lépcső minden egyes emeleten, ezért sem szeretem a Mammutot. Eszembe is jutott a 2000-es Meseautó című film, ami az Euro Centerben is játszódik, és Stohl András játszotta a vezérigazgatót, és átalakulás alatt volt a bevásárlóközpont, és amikor a terveket beszélték meg, akkor mondta, hogy a fitness terem a 3. emeleten, a bejárat túlsó végén legyen, hogy aki oda akar menni, az is nézzen szét, és vásároljon. Nem lehet más elve annak, hogy miért vannak a lépcsők ennyire szétválasztva. Szóval, 576 KByte, Mammut. Tudtam, hogy már csak ott, és az Allee-ban vannak DS játékok. Jó drágák még. Nem is értem, hogy fogják eladni. De amit biztosan, az a DSi, és a DSi XL. nagy akció van rájuk, mindkét konzol 24.990 forint. Hogy miért nincs pénzem? T_T Remélem, hogy lesz később is, és nem is bánom, ha veszik, csak egy kérésem lenne:

HAGYJATOK MEG NEKEM EGY FEHÉR POKÉMONOS NINTENDO DSi-T, ÉS EGY NINTENDO DSi XL-T!!!

Annyira transzban voltam, csodálkozom is, hogy bagszi ekkora türelemmel bírta, hogy állandóan mondogattam neki, hogy "Meglásd, lesz még nekem Nintendo DSi-m, és Nintendo DSi XL-em!" Isten bizony, hogy lesz!

Innen mentünk át a budai Game Park-ba a 61-es villamossal. Hát valami olyat láttunk meg a bejáratnál, amitől én valósággal lehidaltam:

O_O Amikor saját maga ellen követ el merényletet egy cég a magas áraival, és a nem mindig kedves kiszolgálásaival. Attól rettegek, hogy nekik már nincs visszaút, és hamar eljutunk oda, hogy a 17. kerületi üzlet sorsa is ez lesz. Nem tudom, mennyire veheti ki a képből, de alá az van írva, hogy "Eladó az üzlet tulajdonjoga. A Game Park üzlet, és a szerviz marad". Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha olyasvalaki venné meg az üzlethelyiséget, aki eldönti, hogy innen ez a sok játék kifelé, és itt egy teljesen más üzlet nyílik. Mert ha marad ez az üzletpolitika, akkor nem hiszem, hogy sok embert érdekelné. Én, ha megvenném, az üzletpolitikát alakítanám át. Magában az üzletben viszonylag jó a játékkínálat, de eszembe jutott az, hogy 5-6 éve mekkora menőség volt a Game Park, ha valaki odajár, ott vásárol, mert az tényleg embléma volt, a Nintendo emblémája. Most meg... Nem találtunk semmi olyasmit, amit vásárolnék (főleg a DSi után), bagszi sem, úgyhogy megint üres kézzel távoztunk. Mellette van egy CBA, és végre beváltották a nyerő csokipapíromat. Mondtuk nekik, hogy több CBA-ban is visszautasítottak minket, hogy nem váltják be, és ott az egyik hölgy mondta, hogy mindegyik üzletüknek kötelessége beváltani, mert ez nekik promóció. És igaza van.

Innen visszamentünk a Mammutba, mert bagszi úgy dönt, hogy megveszi magának az egyik Pokémonos DSi-t. Igazából nekem vette meg, csak titkolja, de láttam rajta. ;) Először megálltunk az 576 előtt, mert internetet vadászott a Mammutban, hogy van-e elegendő pénze. Meg se vártam, hogy lekapcsolja a gépet, mentem be, elővettem az 576-os pontgyűjtő kártyát, és hátramutattam, hogy megveszi magának a fekete Pokémonos Nintendo DSi-t. A csaj nagyon meg volt illetődve, levette a DSi-t, elkezdte kitölteni a garanciát, jött bagszi is. Szegény csajt teljesen összezavartuk, mert bagszi örült a DSi-jének, a csak meg azt hitte, hogy én akarom megvenni magamnak, és miért mondom, hogy nincs pénzem, mégis hogy veszem meg? Gyorsan tisztáztuk, hogy kinek kell a DSi. Aztán, amikor láttuk, hogy van az 576-ban 3DS, akkor meg eszünkbe jutott, hogy biztosan Streetpassoltunk vele. A lány annyira volt képben Nintendo terén, hogy azt hitte, hogy a 3DS és a DSi ugyanaz a konzol, akkor még jobban összezavarodott, hogy ha már van nekünk ilyenünk, akkor mondtuk, hogy mi a különbség, és kiakadt, amikor monda bagszi, hogy hány DS-e van, totál kiakadt, hogy ha már ennyi van a gyűjteményebe, akkor minek neki még egy. Hát Pokémonos DSi-t miért ne? Amúgy látni kellett volna az egész szituációt, nagyon vicces volt.

Három akciós magyar CD

Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.

Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentőségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.

Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól  kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a '90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.

Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.

Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a "Wie heißt du?"-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.

Költözésük mindent letarol

Még nyáron megnyílt az Árkádban az 576 új üzlete, és már akkor mondták nekem, hogy a régit bezárják. Amit sajnálok, mert azért kötnek oda emlékek. Az év végével zárják be, és tegnap voltam ott, és vicces képpel illusztrálták a költözésüket:

Mondtam, hogy Mario a videojátékok szimbóluma. :D Ha valaki ránéz, akkor tudja, hogy ez egy videojáték szaküzlet.

Ha már plakát, akkor lefényképeztem a Zorán koncertről készült plakátot:

Sajnálom, hogy nem tudok ott lenni, de jó szórakozást mindenkinek, aki ott lesz. :)

Újabb tapasztalatok a Nintendo 3DS-ről

Ahogy egyre jobban kiismerem a konzolt, arra jutok magamban, hogy nagyon megérte az árát. A legújabb update lehetőséget biztosít 3D-s videók készítésére, meg rájöttem arra, hogy nagyon is jó dolog a StreetPass, úgyhogy bekapcsolva marad nálam. Összetalálkozunk emberekkel, puzzle darabkákat gyűjthetünk, nem utolsósorban barátaink segíthetnek engem kiszabadítani egy RPG játék keretén belül. Foglyul ejtik azt a Miit, akié a 3DS (jelen esetben engem), és a barátoknak kell megküzdeni a szellemekkel, és kiszabadítani engem. Tök poén. Ugyanilyen jó dolog a puzzle darabkák gyűjtögetése, valamint a lépésszámlálás. A kettő között kapcsolat van, mert bizonyos lépésszám megtétele után (most így pontosan nem emlékszem mennyi után) kapunk puzzle darabkákat, és különböző képeket lehet kirakni. Maximum 10 darabkát kaphatunk egy nap. Nekem egyelőre hat kirakható kép van, összesen 93 darabka, és volt már olyan, hogy olyan darabkát kaptam, mely már megvolt. Kicsit matricás album feelingje van. Eltelik vagy 20 év, mire meglesz az összes, de legalább ingyen van.

Át lehet hozni az adatainkat, letöltött játékainkat Nintendo DSi-ről, ezt is megtettem. Az baj az volt, hogy nem volt egyértelmű a 3DS leírása alapján, hogy mit hol kell csinálni, DSi részéről oké volt, de azt nem mondták, hogy 3DS-nél hol találom meg a transfer from Nintendo DSi gombot. Úgy nyomoztam ki, hogy a System Settings-ben van olyan, hogy transfer, és ott, és aztán ment minden rendben. Hosszú ideig tartott, mire áthozott minden játékot, és adatot, de nagyon poén volt, ami a 3DS-en ment. :D Pikminek próbálták megemelni a az adott játék logóját, és ami kisebb memóriával bírt, ahhoz kevesebb Pikmin kellett, de amelyik nagyobb volt, akkor mindig szóltak több társuknak, hogy segítsék megemelni, mert nagyon nehéz. XD Nagyon érdekes volt, hogy amikor az adatok között a Nintendo DSi Camera és Nintendo DSi Sound adatait vitte át, és amikor a DSi-nél volt, akkor az alkalmazás DSi pixeles logóját emelték meg, majd amikor átértek a 3DS-hez, átváltozott a 3DS sokkal nagyobb felbontású logójává. Apró ötletekkel nagyokat lehet alkotni. Így került át minden letöltött DSiWare játékom 3DS-re, és minden letörlődött DSi XL-en. Biztosan lesz majd Wii U-ra is valami megoldás. Tetszik, hogy két 3DS között is lehet adatot átvinni.

Most, hogy beregisztráltam a Nintendo 3DS-t, és a Super Mario 3D Land-et a Club Nintendóra, kaptam 1000 csillagot (750+250), és volt még 365 csillagom elfekvőben, így az 1365 csillagból tudtam (volna) 300 Nintendo pontot venni. Azért írtam oda, hogy volna, mert 3×100 pontot akartam volna venni (van 300 pontos is), mert Nintendo DSi-re akartam volna feltenni 200 pontot, a maradék 100-at meg Wiire tettem volna, de egy nap csak egy kártyát lehet venni. A Mario Clock-ot akartam volna megvenni 200 pontért DSi-re, azért oda, mert 3DS-re az egész pontrendszert megszüntették, és mindent csak pénzért lehet venni. Olyan, hogy feltöltesz a 3DS-re pénzt, te választod ki, hogy mennyit szeretnél, mert itt már minden letölthető játék pénzbe kerül. A legdrágább, amit láttam, az £7.20 volt. A Mario Clock csak £1.80, de minek költsek rá, ha ingyen is meg tudom venni? Ugyanis a DSiWare játékok is pénzbe kerülnek. Lényeg, hogy akármennyi pénzt feltehetsz, ha csak egy játékot vásárolsz, a többi tárolódik a rendszerben, és bármikor levásárolhatod. Szerintem ez jó dolog. De majd ha fent leszek éjfélig, akkor akcióba lépek, és megvásárolom a másik 100 pontot. Kíváncsi vagyok rá.

Még elfelejtettem írni, hogy amikor az 576-nál megvettem a 3DS-t, akkor kaptam egy 576 KByte törzsvásárlói kártyát:

Azért meglepett, hogy 576 ide, vagy oda, Mariós képet raktak fel, hiszen ők nem a Nintendo iránti rajongásukról voltak híresek régen, de ezt már korábban kibeszéltem, hogy mi miért volt. De tegnap este beszéltük bagszival, hogy nagyon sok konzolbolt logóján, vagy flyer-én (ezzel a szóval is csak nlhány napja találkoztam) látni Mariót, és elgondolkodtunk, hogy azért lehet ez így, mert Mariót mindenki ismeri, és mindenkinek a videojáték jut róla eszébe, míg egy COD, Uncharted, stb (ami most így hirtelen eszembe jut) képről azt gondolnák, hogy valami katonai bolt, és azokat a játékokat csak a gamer réteg ismeri, ha egy átlag embernek beszélsz ezekről az FPS-ekről, nem hinném, hogy sokra mennénk vele, de Marióról mindenki tudja, hogy ki ő. A kártya egyébként jó, 100 forintonként kapsz 1 pontot, és vannak akciók, amikor az adott játékra 2×, vagy 3× pontmennyiséget kapunk, és van még valami, ami nagyon tetszik nekem: A kártyára pénzt is fel lehet tölteni, és ez bármikor levásárolható! Ez engem tényleg arra sarkall, hogy gyakrabban vásároljak az 576-ban. Egyrészt, mert a játékok már max. 1-2000 forinttal drágábbak az 576-ban, másrészt azért tetszik ez a rendszer, mert ha éppen nincs pénz az adott játékra, hogy megvásároljuk, akkor rátehetjük, amennyink van, és később csak annyit kell fizetni, amennyi hiányzott. Vagy ha megjelenik egy konzol, vagy egy játék, amit nagyon várunk, de drágább, akkor akár azt is meg lehet csinálni, hogy hónapokkal előtte, részletekben feltöltjük a kártyára az összeget, és nem kell egyszerre kiadni érte annyi pénzt. Ez mindenképpen jó dolog tőlük, és amennyiben így alakulnak az árak, akkor számíthat rám az 576.

MondoCon 2011 ősz - Szombat

Végre kialudtam magam! :D Erre már több MondoCon óta nem volt példa. 6.15-re állítottam be az órát, de már 5.30-kor felébredtem, összekészülődés után megmértem a súlyomat. Igazából most már rendesen eszek, ezen túl arra fogok rámenni, hogy izmosodjak, de kíváncsi voltam, hogy mennyit fog mutatni, és meglepődtem: -0,8 kg. Ezt mégis hogy hoztam össze? O_O De soha nem értettem, hogy miért van az, hogy előfordul néha az, hogy egy nap alig eszek, és futok 30 percet, és másnap reggel mégis többet mutat... És van ellenpélda is, hogy rendesen eszek, és mégis kevesebb, ahogy írtam feljebb.

Igen, sok kitérő lesz a postban, azt már most jelzem. Tehát, mérés után RTL Klubra kapcsoltam, mert Forma 1. Csak a Forma 1 alatt nézek RTL-t, soha máskor. Soha nem írtam, de szeretem az autósportot, nem szurkolok senkinek, csak a hangulata miatt. Bár unalmas volt az idei év, mert már az első pár futam után szinte biztosra vehettük Vettel világbajnokságát. De tényleg senkit nem tudok mondani, akiért szorítanék. Ma korán reggel volt az időmérő edzés, mert Japánban volt. MondoCon hétvégéjén japán Forma 1. Meg is mosolyogtam, hogy a Q1-ben Kobayashi volt az első. De persze a Q3 után ismét Vettel indul az élről, ki más. -_-' Amint vége lett, 8 óra után el is indultam, most nem akartam odaérni már kora reggelre. Felszálltam az 50-es villamosra, majd a Határ úttól a Deák térig mentem. Ide beszéltük meg a találkozót Ninty-vel, innen már együtt mentünk a Pillangó utcáig, majd elsétáltunk a Hungexpóig. Már 9 órára járt, és mivel volt jegyünk, eszünk ágában sem volt sorba állni, leültünk az egyik padra. Nem sokkal ezután jött oda hozzám Lam'O, ami azért lepett meg, mert ő karaoke segítő, és úgy tudom, hogy már bent kellett volna lennie. Kicsit beszélgettünk, de aztán mentünk is be. Ő ment be segíteni, mi meg Ninty-vel, és közben Necrokiddel is összetalálkoztunk, együtt vártuk meg a 10 órát, mire bejuthatunk. Kicsit lassan telt el nekem, de a vége fele megjelent Neela és Megumi. 10 órakor bejutottunk, ismét első ízben a karaoke terem felé vettük az irányt. Meglepett, hogy sokáig kevesen voltak. Ez vasárnapra jellemző. Nekem meg semmi kedvem nem volt kiállni énekelni, én ott eleinte eljátszogattam a Brain Traininggel. Határozottan nehezebb koncentrálni, amikor zaj van körülötted, és még nem rendelkezek azzal a képességgel, hogy kizárjam a külvilágot. Úgyhogy nem is csináltam sokáig, elmentem a vásárok közé szétnézni. Kihasználtam a levásárolhatóság lehetőségét, és vettem két mangát:

• Árnybíró 3
• Death Note 3

És megvettem a legújabb Mondo magazint. Érdekelt, mert 4 oldal tiszta Nintendo van benne. Mindenképp örvendetes. Két oldal Nintendo 3DS, és Nintendo-történelem bemutató van. Amit Nintendo aktáknak neveztek el, és őskor-ókor-középkor... osztottak fel. Én ezt egy kicsit erőltetettnek tartom, de maga az írás jó lett. Mindenképp megérte már csak ezért is megvenni, egyébként mindegyik Mondo magazin megvan az 1. számtól kezdve. És ha már Nintendo: Múlt héten csütörtökön voltam a Csibivel az Árkádban, és tökre meg voltam lepődve, mert az ottani 576-ban (a nagyobbikban) volt két Zeldás poszter, és odaadták nekünk, hogy elvihetjük. Tök jól néz ki. :) És most MondoConon egy árva Nintendo konzol nem volt. -_- Ja, hazudok: Volt arra a 2 órára, amíg Just Dance 2 verseny volt. Egyébként néhány napja megkérdeztem a Nintendo Magyarországot, hogy kint lesznek-e a MondoConon, és nemet mondtak... Most nem akartam firtatni az okát, de elvileg szövetségesek a Mangafannal, Mondóval, és ilyen nagy rendezvényen miért nincsenek jelen, hogy reklámozzák a Nintendót? Amikor épp az lenne (kellene, hogy legyen) a céljuk, hogy minél több emberhez juttassák el a Nintendót. Úgyhogy a konzol most halott részleg volt számomra. Engem nem érdekel a sok FPS, verekedős, sport, és életszimulátor. Úgyhogy ennyi.

Vissza a karaokéhoz. Most annyira nem akartam énekelni, de a kaszinó karaokén ki akartam próbálni magam. Érdekes szabály volt: Minden órában volt egy verseny, annyian jelentkeztek, ahányan akartak, húztunk egy sorszámot, és a gép kiválaszt három embert, és abban a sorban énekelt a három ember. Példa: Jelentkezik 5 ember, húztak egy sorszámot 1-5 között, és a gép kiad egy sorrendet random, pl: 4, 5, 1. És ők hárman énekeltek, elsőnek ment ki a négyes, másodiknak az ötös, és harmadiknak az egyes. A kettest, és hármast húzók most nem énekeltek, de a soron következőre jelentkezhettek. Így volt az, hogy az első kettőben nem énekeltem, de a harmadikban igen. Több kategória volt: Kúlos, csajos, duett, csoport, emoticon, és extra. Én a kúlosban jelentkeztem. Annak a 18 dalát többször is meghallgattam. Voltak köztük olyanok, melyeknek nagyon örültem volna, de voltak olyanok, melyeket kerültem volna. A kategóriában sorsolt a szerencsekerék, és azt a dalt kellett elénekelni. Na most én nagyon szerencsétlenül jártam, mert egy olyan dal jött ki, amire azt mondtam volna, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, nem élnék vele. :D Bleach: Stay Beautiful. Az volt a szerencse, hogy lehetett közönség segítséget kérni, így Legyen Ön is Karaoke-győztes címszó alatt ezt kértem. Két srác jött volna fel, de hogy őszinte legyek, nem akartam, hogy feljöjjenek, mert ők azok, akik minden egyes karaoke rendezvényen előadják a Death Note: What's up People?-t, de úgy... Pontosabban nem is velük van a baj, hanem azzal, hogy mivel a dalból nincs instrumental, ezért LQ-val készült a kfn. (LQ = Low Quality, amikor a kfn készítő maga szedi le a vokált, de ez minőségveszteséggel jár) És az egyik legrosszabb LQ a fentebb említett dal, és rettenetes hallgatni, erre már nem tudom azt mondani, hogy ha élvezik, akkor csinálják...  Na mindegy, az előadásom szempontjából most az a lényeg, hogy nem akartam, hogy ők jöjjenek ki. De szerencsére jött Mystra, mint egyszemélyes felmentősereg. Őt már szívesen láttam. Szereti is a számot, ami meg is látszott, ugyanis VÉGIG ő énekelt. Iszonyú kínosan éreztem magam, csak a refrénbe segítettem be (holott nekem kellett volna énekelnem), de nagyon rosszul éreztem magam. De a poén az, hogy én nyertem. :D Illetve Mystra nyert. Ez az ő győzelme. Az ajándékot (2000 forint értékű Mangafan vásárlási utalványt) én kaptam, de megbeszéltük, hogy adok neki egy ezrest. Így vettem még Nana 5 mangát, ez az én meg nem érdemelt győzelmem jutalma, de kellett egy "kis" idő, mire feldolgoztam, eddigi legrosszabb karaokés fellépésem volt. Ezután írtam fel magam, méghozzá azt a dalt, melyet nagyon szerettem volna elénekelni a kaszinó karaokén: Naruto: Parade. Nem kerültem sorra, mert valamikor 41-nél jártunk, amikor feliratkoztam, és a 91. lettem volna, és a nap végén a 63. volt az utolsó. Úgyhogy holnap.

Sokat beszélgettem Tukeinonnal, amikor elől voltam, meg Night elkísért a Burger Kingbe ebédelni, vele is nagyon sok mindenről beszélgettem. Politikáról (bár nem nagyon értek hozzá), meg a szerelmi dolgokról. Ebben ütközik a véleményünk, de úgyis írni akartam erről, így akkor most. Ugyanis Night szerint ha az ember együtt van a szerelmével, akkor 2 év múlva elmúlik a szerelem. Én meg lehet, hogy túlzottan naiv vagyok (ezt ő mondta is), de én hiszek a sírig tartó szerelemben. Hiszem azt, hogy ha életem szerelmével élem le az életemet, akkor igenis akár öregkorunkban is lehetünk egymás mellett boldogok. Azt gondolom, hogy ez inkább emberfüggő, mert lehet, hogy rossz lesz ez a hasonlat, de például ott van nekem a Super Nintendo, és a Super Mario All-Stars játék mely lassan 18 éve, hogy megvan nekem, és a mai napig képes vagyok azzal a lelkesedéssel játszani vele, mint amikor kisgyerek voltam. És nem úgy, hogy nosztalgia, hanem a jelenben szeretek vele játszani. Úgyhogy az, hogy ki milyennek fogja fel a szerelmet, az szerintem emberfüggő, és ha valaki nem alkuszik meg valakinél, hanem kitartóan (nem is kell tudatosan) keresi az igazit, az úgyis megtalálja azt, akibe beleszeret, és hasonlóképp gondolkodik.

A szombati nap lényegében ennyi volt, holnap folyt. köv.

Őrült japán találmányok

Persze pozitív értelemben gondolom az őrült szót, hiszen a japánok köztudottan mindig is a praktikusságra törekedtek. Van néhány csodakütyü, amik szerintem nagyon ötletesek, nem is értem, hogy miért nem szabadalmaztatták világszerte. Persze eddig sem tétlenkedtek, hiszen nekik köszönjük az audio-kazettát (lehet, hogy a mai kisgyerekek, azt sem tudják már, hogy mi az. o_O), a hordozható lejátszókat, a Suzukit, és nem utolsó sorban a Nintendót, valamint a karaokét, mint szórakozást.

Az 576 KByte 2000-ben bemutatott egy pár olyan japán találmányt, melyek lehet, hogy nem tűnnek olyan nagynak, viszont, ha belegondolunk, rendkívül praktikusak. Hat darabot mutattak be, ezekről fogok írni. A képek az 576 KByte DVD-jéből lesznek, onnan print screen-eltem a képeket. Lássuk őket:

Vajazó stift
A szokásos reggeli általában vajas kenyér szokott lenni tejjel. A tejjel, és a kenyérrel még csak nem is lenne gond, ám iszonyatos háborúkat lehetne folytatni a vajjal, köszönhetően, hogy reggelre szinte megfagy a hűtőben, és mire megkenjük a kenyérre. De ennek egyszer-s-mindenkorra vége, köszönhetően a japán elmének, hiszen itt a vajazó stift. Ez a szerkezet leginkább az általános iskolában közkedvelt ragasztókhoz hasonlít külsőre, ám ezzel nem papírokat kell ragasztani, hanem, ha megkenjük kenyérre, minden kínszenvedés nélkül kész a vajas kenyér! Kis méretének köszönhetően bárhova magunkkal vihetjük, hiszen mi sem szebb dolog a természetben reggelizni. Koleszterinszegény étrendet követőknek light változatban is elérhető.

Ramen mini-ventillátor
Még az áltagember számára is köztudott, hogy Japánban alapvető étel a ramen, mely a japán tésztaleves. Közkedvelt, mert rendkívül gyorsan elkészül, és azonnal fogyasztható. Rengeteg Ramen-stand van Japánban, ahova az ember bemegy, szerény összegért megeszik egy tál rament, és már megy is tovább. Csakhogy a ramen nem feltétlen gondolja úgy, hogy őt meg kéne enni, és hőmérsékletével kemény lázadást indít ellenünk. Ám ezen fellángolásokat mostantól könnyen visszaverhetjük, hiszen Japánban közkedvelt az evőpálcikára felszerelt mini-ventillátor, mellyel azonnal ehető hőmérsékletre hűl a tészta. Túl jól dolgozott a ventillátor? Sebaj, ugyanis az evőpálcika tetején található fekete hosszúkás valami nem más, mint egy fűtőszál. Ha hideg lett a tészta, azonnal visszamelegíti. Csak nehogy oda-vissza játszma legyen a ramen-evésből.

Férfi-szoptató
Legalábbis jobb szó nem jutott eszembe erről a találmányról. Japánban a nőknek sokáig nem vol egyenjogúságuk a férfiakkal szemben, ám az utolsó 1-2 évtizedben a sziget-országban óriási mértéket öltő munkamánia és karrierista látásmód a nőket is rabul ejtette, olyannyira, hogy sokszor a saját gyerekükre sincs idejük. Ennek pszichés következményeit ne firtassuk, viszont minden érmének két oldala van, és a pozitív oldalát mi, férfiak élvezhetjük! Bár a szülés élményét még nem találták fel nekünk, de szoptatni már tudunk a képen látható szerkezettel. Ez egy mell-alakú anyatej-tároló, szoptató-szerkezet. A különös alakja révén érdemesebb inkább titokban csinálni, állítom, hogy metrón, vagy vonaton igencsak ferde szemmel néznének ránk, ha elkezdenénk szoptatni csemeténket, de tény, hogy az apaság új szintjéhez érkezett!

Csepegtető-tölcsér
Előzőkben a férfiak voltak fókuszban, ám legyen az ember legyen akár férfi, akár nő, egyvalamire mindenki kivétel nélkül vigyáz: A szemére. Bizonyos szembetegségeket azonban nem lehet elkerülni, óhatatlanul szükségünk van szemcseppre. Ismerős az érzés, amikor csepegtetnénk a szemünkbe, ám akkor reflex-szerűen becsukjuk a szemünket, és az mindenhova megy, csak szembe nem. Ezt a problémát nagyszerűen orvosolja a csepegtető-tölcsér, mellyel minden találat telitalálat! És mint látható, eme remek találmányt a szemüvegesek is tudják használni. Mindenképp örömteli, hogy bal- és jobbkezes verziója van. Ám vigyázni kell, ha az utcán akarjuk használni, mert ha elered az eső, mert akkor felhígul a szemcsepp.

Esőkabát-esernyő
Ha már eső, itt van még egy hasznos találmány, elsősorban nőknek. Amennyiben esti mulatságra megyünk, köztudottan a nők imádnak órákig készülődni a fürdőszobában, ám ha elered az eső, akkor lőttek az estének. Egészen mostanáig, hiszen itt van az esernyő, mely esőkabáttal van ellátva, így hiába a hatalmas monszuneső, vagy tornádó, delikvensünk biztosan védelem alatt marad. Egyetlen hátránya: Teljesen zárt, így bár lehet, hogy teljesen védve van az időjárás viszontagságaitól, de hogy bújik ki belőle? Legalább a sminkje teljesen rendben lesz.

WC-papírzsebkendő
Az eső ugye nemcsak nők sminkje ellen indít orvul támadásokat, hanem az immunrendszerünk ellen is. A nátha szükségszerű velejárója az orrnyálkahártya intenzívebb működése, melyet papírzsebkendővel remekül láthatatlanná lehet tenni. De természetesen mikor hagyjuk otthon a zsebkendőnket, ha ne akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, vagy ha viszünk, akkor elégtelen mennyiségűt. És akkor kénytelenek vagyunk a kezünket aktiválni egyéb nem éppen esztétikus módszerekkel. Ám ez már a múlté! Azért tessék megnézni a képet, nátha legyen a talpán, mely elbír ekkora guriga papírzsebkendővel! És ez még nem minden! Találmány több funkciós, ugyanis, ha fordítva viseljük, akkor egyéb biológiai szükségletek elvégzésére is alkalmas.

Hát ennyi lenne. És ha már az 576-ból van, akkor értekeznék egy rövidet a 2000-es korszakról. Azt mondják, hogy a '90-es évek közepe volt az 576 KByte magazin fénykora, és utána kezdett el hanyatlani. A fénykora-részével egyetértek, a mondat második felével nem egészen. Az igaz, hogy nagy változáson esett át a magazin, de szerintem iszonyatosan hangulatos volt. A nagy változás 2000 elejére esett, ugyanis addig a magazin tűzött, 60 oldalas volt, viszont, hogy tartsák az akkori gamer-magazinok trendjét, az újság 100 oldalas lett, és az árát megduplázták. 398 forint volt addig, utána lett 796 Ft. A magazin érezhetően más stílusban kezdett megjelenni, de szerintem sokkal hangulatosabb volt. Bár, hogy problémák vannak, azt már akkor lehetett tudni, hiszen a 2000. júliusi számban több képben mutatták, mekkora halom előző havi 576 KByte-ot küldtek vissza. Kétségtelen, hogy aggodalomra adott okot, de szerintem a szerkesztők kitettek magukért. Én az igazi hanyatlást 2002-től éreztem, amikor szinte havonta cserélődtek a főszerkesztők, az újság arculatán is kb. ekkora lendülettel változtattak, kiült a magazinon, hogy óriási belső viták voltak anno. Aminek meg is lett az eredménye: 2002. decemberi szám volt az utolsó.

Hiányzó 576 KByte és 576 Konzol számok

Nagyon-nagyon régen, kb. 8 éve, amikor komolyan elkezdtem gyűjtögetni a régi 576 KByte, és 576 Konzol számokat, akkor elkezdtem számon tartani, hogy mely számok hiányoznak még. Nagyon szépen gyűltek, mára nagyon kevés hiányzik, de pont ebből kifolyólag nehéz már a maradékot megszerezni. Néha nézem a vaterát, de akkor nem találok hiányzó számot, ezért úgy döntöttem, hogy kiteszem ide a hiányzó számaim listáját, akinek valamelyik megvan, és nem kell neki, az kommentben jelezze, árban megegyezünk. Íme a lista:

576 KByte

• 1992: 7-8
• 1993: 7-8, 9
• 1994: 9, 10
• 2002: 4, 5, 9

576 Konzol

• 1997: 1 (a legelső szám)
• 1998: 11, 12

Olcsóbb lett a 3DS

Tehát, mától lejjebb vitték a Nintendo 3DS árát. Az 576-ban például már 50.000 forintért kapható, de mint köztudott, máshol sokkal olcsóbb lesz. Hát így már barátságosabban hangzik, ha lenne ennyi pénzem, akkor lecsapnék rá. Igazából 20 játék ide, vagy oda (amikor bejelentették az akciós árat, akik magasabb áron vették még meg, azokat azzal engesztelték ki, hogy 20 játékot letölthetnek ingyen Virtual Console-ról), szerintem emiatt nem vettem volna meg drágábban. De jó ötlet, így senkinek nem lehet oka panaszra. Ennek az a lényege, hogy ha felmentél az eShop-ba, és csatlakoztál az Ambassador-ba, akkor szeptembertől (pontosan nem tudom, hogy mikortól) ingyen letölthető 10 NES és 10 GBA játék. Ez már csak múlt időben, mert az ambassador 2011. augusztus 12. 00:00-ig élt.

Amin meglepődtem, hogy az 576 nyitott az új üzletet  budapesti Árkádban, így ott már két üzletük van! o_O Egyrészt amiatt lepett meg, hogy akkor már miért nem olyan bevásárlóközpontban nyitottak üzletet, ahol még nincsenek (pl. EuroCenter), másrészt meg elgondolkodtam azon, hogy ahhoz képest, hogy milyen drága üzlet, nagyon jól mehet nekik, hogy újabb üzletet nyitnak. Úgy tűnik, hogy igazuk van azoknak, akik szerint az 576-nak elég csak egy bizonyos vásárlói rétegre fókuszálni, akiknek gyakorlatilag mindegy, hogy mennyiért veszik meg a játékot, jó helyen van az 576, ezért odamennek. Belőlük nagyon jól megélnek. Így is lehet csinálni.

Emiatt nem ítélem el az 576-ot, az ő dolguk, bár a nagy múltjuk miatt nagy kultusznak örvendenek nálam. Múlt hétvégén Békéscsabán voltam, és elővettem egy régi 576 KByte-ot (1995. december), és valami hihetetlen jó, nosztalgikus élmény fogott el az olvasása közben. Bár nincs meg az a szám 1995. decembere óta, de tökéletesen visszahozta azokat az időket. Volt benne Worms teszt, de a hirdetéseket, és a csevegőt volt érdekes volt olvasni, hogy mennyire más volt akkor minden, hogy akkor még újságon keresztül hirdették az emberek a konzoljaikat, ma ez szerintem már egyáltalán nem működne. A Csevegő meg azért érdekes, hogy milyen más volt akkor a játékosok felfogása a dolgokról, és azt betudni, hogy mennyi minden változott az évek során. Igazából arra nem emlékszem, hogy mennyire lehetett tudni akkoriban egy játék, konzol készítésének hátteréről, akkor nekünk szinte tényleg csak az 576 KByte volt, semmi más. Most meg, felmegyünk a világhálóra, és villámgyorsan megtudjuk az új információkat.

Bár én nem is csak ebből veszem észre, hogy múlik az idő, hanem amikor elmegyek egy osztály mellett az utcán, és gyerekek arról beszélnek, hogy majd letöltik az x filmet, és hogy milyen mobiljuk van... Ez egyrészről elrettent, másrészről meg nagyon érdekes belegondolni abba, hogy amikor én voltam ilyen idős, akkor mi még nem is tudtunk ilyesmikről, és hogy a mai gyerekek (ilyet 25 évesen mondani...) ilyenekről beszéljenek. Én 1994-1995 magasságában kaptam az első számítógépemet, annak még fekete-fehér monitorja volt például, és milyen nagy szám volt, amikor megkaptam az első színes monitoromat. Meg volt még Turbo gomb a régi számítógép házakon, én csak annyit láttam, hogy ha megnyomom 188-ról 120-ra változott az értéke, és csigalassú lett az egész. :D Akkoriban nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy mit jósoltak emberek, de ha nekem valaki akkor azt mondja, hogy mára már életünk része lesz a számítógép, azt biztos nem hittem volna el, hiszen akkor jóval kevesebbet tudtak a gépek, ja, meg játszottam is rajtuk! Ma meg már...

Szóval érdekes volt ezen elgondolkodni, és szerintem délelőtt meglátogatom azt a bizonyos második 576 KByte üzletet.

Top 10 Nintendo DS játékszéria

Nem, nem én állítottam össze egy listát, hanem az 576, és egész érdekes, ezért belinkelem ide is. Tényleg érdekes belegondolni, hogy régebben mindig volt egy induló sorozat DS-re, melyre rácsodálkozhattunk, hogy milyen jó, meg mennyire kihasználja a konzol egyedi képességeit. Most nyilván nem a NintenDogs meg Brain Training és társai kerültek fel a listára, hanem elsősorban külsős cégek játékai, jó érzés volt így összegezve olvasni, hogy mennyi külsős cég látott fantáziát ebben a fantasztikus kézikonzolban.

A cikk itt olvasható.

Ismét Pesten

A mai nappal hazautaztam. ^^ Igazából vártam már, hogy visszatérhessek, hogy elkezdjem szervezni magamnak 2010 utolsó napjait. december 29. Pokémon találkozó, december 30, BigN találkozó, és minő meglepetés, december 31, szilveszter. Én is készülök emlékezetessé tenni magamnak az év utolsó napját. ^^

Ma reggel, kinézek az ablakon, látom, hogy nagy pelyhekben esik a hó. Haza fogok tudni érni? O_O Megnéztem a MÁV-START honlapján, hogy járnak a vonatok, hogy indultak el. Megkönnyebbüléssel láttam, hogy "csak" 15 késéssel indultak el az eddigi vonatok Békéscsabáról Budapestre. A délelőttöm jóformán pakolászással telt. Leszedtem a karácsonyfát, és összepakoltam, hogy rendet hagyjak magam után. Ma is összepakoltam egy pár dolgot a cuccaim közül. Az első három Harry Potter VHS, az első 9 2008-2009-es 576 KByte számok, 3 576 Konzol szám, és a Harry Potter 4 DVD. Elég is volt, mert az újságok így is megnyomták a bőröndöt. Ja, meg egy is kaját. Elindultam olyan 12.30 körül, az út elején rám telefonál bagszi, hogy 10 perccel később indult az orosházi vonat. Megbeszéltük, hogy mivel ő is ma ment haza, ezért együtt megyünk. Az állomáson, amit vártam. Ahogy ünnepkor szokás, nagy sor a jegypénztárak előtt (kész csoda, ha Békéscsabán 1-nél több pénztár van megnyitva), és tumultus a váróban. Késés nélkül megérkezett a gyorsvonat Lőkösházáról, de addig nem akartam felszállni, amíg a szegedi vonat bagszival meg nem jön. Ha úgy alakul, megyünk az egy órával későbbi IC-vel. De megérkezett, és siettünk fel a vonatra. Ezt nagyon bírom. -_- Amikor kevés utas van, akkor szinte sorakoznak a vagonok egymás után, most meg 4 volt csak az első osztályt is beleértve. Mondanom sem kell, hogy nem volt ülőhely, de az ellenőr olyan jó fej volt, hogy mindenkinek akinek nem jutott ülőhely, annak helyet biztosított az első osztályon, mert az természetesen szinte üres volt. Úgyhogy le tudtunk ülni. Elbeszélgettünk, meg minden, Szolnok után beszállt a fülkébe egy férfi és egy nő. Már ránézésre meg tudtam mondani, hogy nagy bajuk van. De hogy ennyire ne tévedjek... Fennhangon elkezdték beszélni a személyes dolgaikat, és úgy vitatkozni, mintha nekünk kutyakötelességünk lenne meghallgatni őket. Elővettem a DSi XL-t, mondtam bagszinak, hogy játszunk valamit közösen a New Super Mario Bros. multiplayer részlegében, hogy eltereljem a figyelmemet, és a játék okozta nevetéssel jelezzem a két embernek, hogy nem vagyunk vevők a Mónika show-ba illő vitájukra. Még egy nő volt rajtunk kívül, mondanom sem kell, hogy felénk fordult. :D Úgyhogy jól kezdődik a visszautam.

Amikor megérkeztünk, már a kettes metrónál kettévált utunk, ő Örs Vezér Tere felé, én Deák tér. Alig vártam, hogy hazaérjek. Kicsit meglepett, hogy Mystra már itthon volt, mondta, hogy holnap vizsgája van. Amíg kipakoltam, addig beszélgettünk, megosztottuk egymással a karácsonyi élményeket. Hatalmas nagy "örömmel" vettem tudomásul, hogy a 6 tojásból 3 eltört, és a fehérjék és a sárgáják szépen felfedezőútra indultak a bőröndömben, útközben találkoztak a Harry Potter 7 könyvvel, és az 576 KByte-okkal. Hát nagyszerű. T_T Azt a hármat kidobtam, a maradék hármat miután megmostam, betettem a hűtőbe a tojástartóba.

Miután rendben kipakoltam, és eltettem mindent, bekapcsoltam a Wiit, és kipróbáltam a Mario Party 2-t. Köszönöm szépen Kristóf. ^_^ Mondtam volna neki, hogy visszaadom neki, de mivel ő megcsinálta a Connection Ambadassor Promotion-t (ugye ez a neve? T_T) ezért ez aligha működne. Aki nem tudná, hogy mi ez, a Nintendótól egy nagyon kedves lépés. Ugyanis be lehet regisztrálni 20 embert, akinek segítettél bekötni az internetet a Wiibe, és minden egyes sikeres regisztráció után 500 pontot kap mindkét fél. És akinek megvan mind a 20 regisztráció, az az összes Nintendo által kiadott Virtual Console és Wiiware játékot ingyen letöltheti. Korrekt lépés a warez ellen. Megnéztem a Mario Party 2 openingjét, vicces, ahogy vitatkoznak Marióék. :D De majd írok a játékról kicsit később részletesebben. Csak pár kört mentem, utána mentettem, mert fáradt voltam, és inkább aludtam egy pár órát. De most megyek, és folytatom a játékot. Tényleg a Mario Party széria legjobbja a 2. rész, csak ajánlani tudom!

A magyar Nintendo-kultúra őse: Elektor Kalandor

Még a Zeldás blogban elmélkedtem erről a műsorról, de újabb videók kerültek fel a YouTube-ra, ennek alkalmából mindenképp szeretnék megemlékezni a műsorról, mi volt az, ami közel 20 éve annyi gyereket vezetett be a Nintendo és Mario világába. Ez az Elektor Kalandor volt, mely 1990-1993 között ment a TV1-es csatornán minden hétköznap 17:30-kor. A műsor csak pár perces volt, de nekem már ez is elég volt ahhoz, Nintendo-rajongó legyek. Ekkor indult el nemcsak bennem, hanem akkor sok gyerekben valami egészen egyedi, ami talán sokak életét meghatározza ma is. Amit Dévényi Tibi bácsi elindított, és az 576 egy új úton, de folytatta. Ezekben az időkben igazi konzol-őrület indult meg, és sorra nyíltak a konzolüzletek, ahol nemcsak vásárolni, hanem kölcsönözni is lehetett. Akkoriban ez nagy divat volt, mivel akkor is kb. 10.000 forint volt egy-egy játék, de az akkori árszínvonalhoz viszonyítva az ma kb. 30-40.000 forintot ér, így talán érthető, hogy miért engedhették meg maguknak kevesen, hogy játékokat vegyenek. De 24 órára 3-400 forintért bárki hozzáférhetett az új játékokhoz, és mivel ekkor még híre sem volt a letöltésnek, nagy üzlet volt. És nem volt szükség fórumra, hogy konzolos barátokra leljünk, ilyen helyeken beszélgettünk, osztottuk meg egymással az élményeinket. Persze ma már teljesen más idők járnak.

Visszatérve a műsorra, később megjelent egy könyv Dévényi Tibor: Három kívánság címmel, ebben részletesen leírja, hogy készült egy-egy Elektor Kalandor adás. Egyenesen Japánig ment el, hogy az ottani Nintendóval kötötte meg a licensz-szerződést  műsorra. Dévényi Tibi bácsi itt megírja a könyvben, hogy szerinte nem jó üzletemberek a japánok, mert alapból teljesen másképp képzelik el a dolgokat. Azt is megírta, hogy eredetileg választása volt a Nintendo és a Sega között (Sega esetében nyilván Sonic lett volna), de azért döntött a Nintendo mellett, mert az népszerűbb volt nálunk. Hogy ment egy ilyen műsor kivitelezése? Még mindenkinek vezetékes telefonja volt a '90-es évek elején, sőt, sokaknak mág csak tárcsázós telefonjuk volt, a nyomógombos ekkor még újdonság volt. És mindig az a család, amelyik aznap játszott, kiment hozzá a stáb, és ha nem volt nyomógombos telefon, akkor ők biztosítottak egyet, és Mario a telefon nyomógombjaival mozgott a TV-ben, ezt láthattuk mi. A 4-es gombbal megy balra, a 6-ossal jobbra, és vagy a 2-essel, vagy 5-össel ugrik, erre már nem emlékszem pontosan. De ez a technikai megoldás 20 éve nagyon modernnek számított, a '80-as évek legvégén jöttek divatba a telefonos játékok (pl. Ötöd-ölő, Torpedó), amikorra már technikailag kivitelezhetővé vált, de hogy ennyire interaktív legyen, abban az Elektor Kalandor volt az első.

Három évig ment, 1993. december 21-én volt az utolsó adás. Ugyanis az egész műsorsorozat egy nyereményjáték volt. Mindenkinek számon tartották, hogy a játékban ki mennyi pontot gyűjtött össze, és aki a legtöbbet gyűjtötte, az nyert egy utazást Floridába 1994 nyarára, ha jól tudom. És a két győztes (két gyerek jutott ki végül) 1993. december 21-én mutatta be a Super Mario All-Stars pak Super Nintendót, és játszottak is rajta. Amikor először megláttam, az olyan élmény volt számomra, amit szavakba nem tudok önteni, ezért szeretem a mai napig is annyira a Super Mario All-Starst, és pont akkor kaptam meg karácsonyra a Super Nintendót, pont ugyanazzal a pakkal. És számomra ez az élmény, amit kaptam, ez olyan, amit azóta egy Nintendo játék sem tudott megközelíteni, és hogy pont karácsony táján jelenik meg Wiire a "remake", ezért mondtam azt, hogy reneszánszát élheti idén a 17 évvel ezelőtti karácsony.

Beraknám ide azt a pár videót amit találtam a műsorról:

(Egy adás 1993. júniusából)
https://www.youtube.com/watch?v=VpvpUPwBJKU
(4:40-től van itt a műsor, először csak a hang, majd olyan 7:50 körülre jön elő a kép)
https://www.youtube.com/watch?v=TklBy0n4Uag
(Egy pár másodperc az Elektor Kalandor végefőcíméből)

Megszűnik az 576 KByte

Hát szép kis 20. születésnapi meglepetés. -_- Bejelentették, hogy a 2010. júniusi szám lesz az utolsó, mert teljesen átállnak arra, hogy online magazint csináljanak. Az elgondolás talán nem is rossz, de emiatt megszüntetni egy újságot? Most én nem vagyok benne egy újság készítésében, nem tudom, hogy mekkora költséggel jár, és hogy bár a neten szinte minden információ percek alatt elérhető, de jár akkora veszteséggel, hogy ne érje meg offline kiadni? Csak azt tudom, hogy az újságnak fizikai formájában eszmei értéke van. Élvezet olvasni a régi 576 KByte-okat, valahányszor a kezembe veszek egy-egy '90-es évekbeli számot. Azt többször írták, hogy napokat késnek a tervezett megjelenéssel, mert hogy jó lenne, ha ez a teszt meg az a hír még megjelenne, és akkor lehet, hogy ez a fő ok? Előfordulhat, mert az igaz, hogy igencsak ingadozó időpontban jelent meg az újság.

De szerintem az online lehetőségek nem fogják pótolni az újság eszmei értékét, az, hogy kezedben tarthatod fizikai formában. Mert az egy dolog, hogy terjed a mobil-internet, és ma már tényleg, szinte bárhol netezhetünk, de ha kimegyek a szabadba, akkor nem azért megyek ki, hogy kint internetezzek, utazás közben is sokkal inkább a tájat nézem. Az igaz, hogy rengeteg sok előnye van az internetnek, mert valakivel csak így tudok kommunikálni, de sokkal jobban szeretem élőben tartani a kapcsolatot, mert ez is olyan dolog, hogy nagyon jó érzés élőben látni az ember boldogságát. Nem tudom, hogy 20-50 év múlva mennyit fog változni a világ, és az is igaz, hogy vannak nagyon jó lehetőségei az internetnek, de az tény, hogy vannak dolgok, amiket az online nem pótolhat.

Budapesten – Talán utolsóelőtti alkalom

A SakuraCon blogpostjában írtam, hogy mivel akkor otthon hagytam a 90%-os szelvényemet, ezért májusban megajándékozom magam egy utazással. Ez a nap ma jött el. Bár nemcsak ezért mentem. Ugyanis kaptam levelet, hogy a mai napon (azaz 05.27-én) menjek el a Szolnoki vasút rendőrőrsre, és vegyem át az irataimat. Ugyanis a SakuraConról hazajövet a vonaton valahogy kiesett a táskámból a pénztárcám. Ennek a valahogynak a mikéntjére igazán kíváncsi vagyok, amikor márciusban voltam Krisi születésnapján, akkor is este az anyja elvitt kocsival az Örs Vezér Térig, hogy esett ki a kocsijában a táskámból a telefonom? Erre a mai napig nem találok magyarázatot. De visszatérve a tárcámra nagy szerencsém volt, mert az igazolványaimat máshol tárolom, így az egyetlen kár, ami ért, a bánkkártyám elvesztése, és ennek pótlása. Azonnal mentem letiltatni, így semmi baj nincs, bár a megtaláló nem gazdagodott volna meg túlságosan a számlámon található pénzből. ^^' De a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Meg ilyen apróságok voltak benne, mint Supershop kártya, Smart kártya, tehát nem feltétlen esszenciálisak a mindennapi léthez. De úgy tűnik leadták a rendőrségen. A pénz természetesen nem volt benne (legyen boldog azzal a max. 200 forinttal). De mentem is tovább Szolnokról Pestre a 11 órási zónázó vonattal. Nagyon jó kedvem volt, bekapcsoltam a DSi XL-en Okui Masami: i-magination albumát, és néztem ki az ablakon. Most is vittem ki cuccokat, csak most nem bagszihoz, hanem a Csabihoz. Az alábbiakat:

• GBA konzolok
• GBA játékok
• Nintendo DS és Nintendo DS lite
• GBA és DS kiegészítők

Azért viszem ezeket ennyire, mert rendkívül sok helyet foglalnak a dobozaik. Legközelebbi alkalommal, mely a HoldfényCon napja lesz, akkor viszem a Wiit, és a DSi XL-t. De akkor már nagyon kevés idő lesz hátra terveim szerint. De előtte, mivel kicsit korábban érkeztem meg, ezért az Arénába mentem a Keletiből. Szinte már motorosan lementem a metró aluljáróba, amikor ráeszmélek, hogy nem az Árkádba akarok menni. Ott mentem az 576-ba, vettem Love.com 2 mangát. Döbbenten láttam, hogy az 576 külön Nintendo termékismertető katalógust rakott ki. Határozottan állítható, hogy amióta újra van 576 KByte, jobban foglalkoznak a Nintendóval, mint előtte. Aztán mentem is Csabihoz az iskolája elé, olyan sok idő már nem volt. Elsétáltunk hozzá, ott letettük a cuccaimat, és játszottunk egy kicsit. Kipróbáltam a Sonic Heroes-t GC-n, tetszetős. Jó játék, bár nem merném azok közé sorolni, melyekkel órákig eljátszanék. Aztán hívtuk a többi BigN-est, egy kis MKW online bulira, jó volt. Most olyan sokáig nem maradtam, mert időben haza akartam érni. Még elkísért a Kaiser's-be, ahol vonatútra vettem magamnak kaját, aztán én már mentem is. A 17.13-as vonattal szerettem volna hazamenni, vennék IC pótjegyet, de döbbenten látom, hogy hatalmas sor áll, de egy sor van. Ugyanúgy, mint a repülőtereken. Na mondom magamban, fújhatom az IC vonatot. De teljesen meg voltam lepve, hogy nagyon gyorsan ment, kb. 50 ember lement olyan kb. 5 perc alatt... Ez két tényezőnek volt köszönhető: Sok pénztár volt nyitva, és gyorsan hívták az embereket. Ugyanis ez az új rendszer. Be kell állni egy sorba, és kijelzik, hogy melyik kasszához lehet menni. Én ezt nagyon jó dolognak tartom. Ugyanis többször jártam már úgy, hogy nézem a kasszák sorait, hogy melyik a legrövidebb, beálltam oda. Csak hogy szemre legrövidebb, az időre átalában a leghosszabb, ugyanis tanulság, hogy ahol rövid a sor, annak az embernek biztos komolyabb adminisztrációs ügyei vannak bizonyos okokból. Ezt küszöbölték ki ezzel az új rendszerrel, és én ezt nagyon jónak tartom. Na de a 17.13-as IC vonatra az összes ülőhely foglalt volt, úgyhogy a 18.13-assal kellett mennem. Hogy ne legyen addig sem tétlen az egy órám, elmentem az Árkádba (csak eljutok oda is. ^^'), ott vettem mentolos fagyit. Azóta vagyok belezúgva a mentolos fagyikba, amióta először voltam Angliában 2005-ben, és ott megkóstoltam. A rabja vagyok azóta is. Szétnéztem az ottani 576-ban is, aztán mentem a vonathoz. 21 órára hazaértem.

Most már nagyon nézem az albérleteket, hogy mi újság van, milyenek vannak. Három éve nézem őket egyébként változó rendszerességgel, és érzékelhetően lementek az albérlet-árak. 2007-ben, amikor még híre nem volt a gazdasági világválságnak, akkor az ment csodaszámba, hogy 50.000 forintért is van már albérlet. Most meg már 40.000 forintért is könnyedén találni. De a bérleti díj még nem minden, a rezsi, és az esetleges közös költség is rendkívül fontos. Találtam egy albérletet 19. kerületben egy nagyon jó albérletet, de olyan, hogy rezsivel, mindennel együtt nyáron 52.000 forint, télen pedig 62.000 ft. Na mondom, ez az igazi. Írtam, de ma kaptam választ, hogy már elkelt! T_T Úgyhogy kutatok tovább. Nézegetem a kerületeket, de valamiért a 19. kerület nagyon bejövős. Ott sok olcsóbb albérletet találni, és a házak is jó állapotúak. Meg pont ez az a kerület, ami számomra olyan téren ideális, hogy nincs annyira a belvárosban, de még kint sincs. A Határ útról szinte bárhova el lehet könnyen jutni. A belvárosban nem mernék lakni.

Még az egy fontos szempont számomra albérletnél, hogy kisállat tartható-e. Ugyanis nagyon szeretnék gyerekkori vágyamnak eleget tenni, macskát tartani. Egyszerűen imádom a macskákat, csak az a gond, hogy mi ugye panelban lakunk, anyám meg itt nem tűri meg a háziállatot (ami érthető is) ezért, nem lehetett semmilyen állatom. De érdekes, mert 2 emelettel alattunk lakott egy másik család (már elköltöztek), akiknek egyszerre 3 macskájuk is volt. Hihetetlen nagy macskabarát család volt. És hihetetlenül igényes volt a lakásuk, szóval nagyon jól tartották őket, és azt mondták, hogy a macskák könnyen megtanulják, hol kell végezni a dolgaikat, tehát szobatiszták. Macskatartásra a lehetőség adott, ugyanis Csibinek az egyik osztálytársának a macskája épp a napokban szült kiscicákat, és megbeszéltük, hogy kaphatok belőlük egyet. Érdemes megnézni azon blogpostját, arról róla ír, kitett egy képet az egyik kiscicáról, hát nincs rá szó, milyen aranyos. Nagyon szeretnék egy ilyet. A macska neme is teljesen mindegy lenne, bár a lány esetében attól félnék, hogy kb. 3-4 év múlva arra lennék figyelmes, hogy kánonban igen magas hangon nyávogásokat hallanék, megnézném a macskát, és látom, hogy szoptatja a kicsinyeit. Azért nem bírnék eltartani 6-8 macskát! T_T De 1 bármikor jöhet. Azt olvastam, hogy a macskák átlagban 15-20 évet élnek, de nagyon büszke lehet magára az a gazdi, kinek macskája 25 éves. Elképzeltem magamban, hogy ha a macskám 25 évig élne, akkor lennék 49 éves, ami azért nem semmi. ^^' Egyébként bagszi javasolta, hogy mi lenne, ha albérlet helyett inkább szobát bérelnék, és akkor több pénz maradna nekem, jobban tudnék spórolni? Az ötlet ilyen téren mindenképp nagyon jó, csak azon gondolkodtam el, hogy milyen lehet mondjuk egy családban élni, akihez semmi közöm nincs? Kicsit furcsa lenne kerülgetni őket. ^^' De mint így ötletként tetszik, vannak is nagyon jó áron, szinte kevesebb, mint fele áron, mint a fentebb említett áraknak. De amilyen hirdetéseket találtam... Elgondolkodtam, hogy biztos, hogy az illető CSAK albérlőtársa(ka)t keres? Meg az se mindegy, hogy milyen emberek közé költöznék? Mert amíg elmegyek, megnézni a szobát, a leendő lakótársakat, addig mindenki tud kedves lenni. De amikor ott leszünk... Szóval az biztos, hogy pénzkímélőbb, de kockázatosabb.

Egyébként Okui Masaminak is macska a kedvenc állata. Van is neki egy, és eléggé különleges példánya van. Többször tett ki róla képet a blogjába, ilyen fehér, fekete foltokkal, és az orra is foltos. Jobb oldalt természetesen ő maga látható. A kép a hivatalos honlapjának blogjából származik. Emellett albumain is többször mutatta macskák iránti rajongását, pl. az 1999-es Her-Day albumának hátsó borítóján, ahol egy macska mellett ül.

De a 2000-ben megjeleni NEEI albumának borítója is hasonló:

Itt nemcsakhogy macskával van (szemmel láthatóan etetni próbálja), hanem az album logójában is egy fekete macska látható. Maga a fekete macska, az nem biztos, hogy a japánoknál is ugyanazt jelenti, mint nálunk. És Megumi Hayashibarától sem állnak messze a macskák. Az 1995-ös Enfleurage album borítóján láthatóan egy macskát kért fel modellként:

Nagyon aranyosak együtt. ^^

Szóval lényegében ennyi lenne még a budapesti lakással kapcsolatos igényem. És ha minden a terv szerint halad, akkor ez volt az utolsóelőtti alkalom. Utoljára a HoldfényCon napján megyek, és ha minden jól megy, akkor június vége-július eleje. Már nagyon várom.