2011. július 10., vasárnap

Perfect

Egy ötletes videó kíséretében megkaptam a Super Mario World: Super Mario Advance 2 GBA játékban a perfect minősítést. Hihetetlen, hogy 21 pályán hiányoztak még a Yoshi érmék, és egy nap alatt sikerült megszerezni mindet. Szeretem ezt a "csak azért sem adom fel" jellememet, bizonyos szituációkban nagyon erős bennem. És gyümölcsöző. Bár nem úgy kell elképzelni, hogy mindenhol izzasztó csatát vívtam a Yoshi érméknél, hiszen írtam, hogy voltak olyan pályák, ahol azért nem lettek meg a Yoshi érmék, mert időközben meghaltam, és nem tudtam visszamenni értük a pályafelező miatt. De most direkt nem aktiváltam őket. Így a 21 pályahiányt gyorsan le tudtam apasztani 11-12-re. Aztán volt egy pár olyan pálya, mint pl. a Larry's Castle, vagy a Star Road 4, ahol egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy hol lehetnek Yoshi érmék, muszáj voltam utánanézni. És olyan helyen voltak, ahol el nem tudtam volna képzelni, hogy ott legyen... Mit keres ott? Na mindegy, meg tudtam szerezni őket. De azért volt egy pár pálya, ahol keményen küzdöttem a Yoshi érmékért. Most, hogy megvan mind, most Peach érmék jelentek meg a Yoshi érmék helyén... Mi van? Ahogy elnézem, ezeket nem menti el, úgyhogy ezeket kihagyom. ^^' Szép volt, jó volt, de most mást akarok.

Super Mario Sunshine! El is kezdtem. Tetszik. Ez az egyetlen Mario játék, melynek komolyabb története van. A lényege az, hogy Mario, Peach hercegnő, és Toad nyaralni készülnek a Delfin szigeten (Isle Deflino). Ez az a sziget, ahol az év minden szakaszában süt a Nap, ez adja a lakók boldogságát. Ám, amikor Marióék megérkeznek, furcsa dolgoknak lesznek szemtanúi. Minden össze van festékezve, az ég borult, a lakók bosszankodnak. A sziget közepén álló hatalmas Shine Sprite elvesztette az erejét. Mariót hirtelen letartóztatják, és gyorsított eljárás keretében elítélik, ugyanis a szemtanúk meg vannak győződve arról, hogy Mario fizimiskájával tökéletesen megegyező alak csinálja a galibát. Csak ők nem látták még Shadow Mariót, aki a problémák valódi okozója. Csakhogy Mario büntetést kap, addig nem hagyhatja el a szigetet, amíg nem tisztítja meg a szigetet. Persze Mario nincs egyedül, a hátulján levő FLUDD (Flash Liquidizer Ultra Doushing Device) egy többfunkciós kütyü, mely vizet spriccel magából, ezzel tudjuk megtisztítani a szigetet. És nagy segítségünkre lesz, sok ellenséget ezzel tudunk megölni azáltal, hogy meglocsoljuk az ellenséget körülölelő festéket, vagy befecskendezzük a szájába a vizet, így megfekszik a hirtelen kapott sok víztől, és rá kell taposni a hasára. De többféleképp lehet megölni ellenfeleket. Van egy bossfight, ahol szerintem eléggé gusztustalan módon kell megölni az ellenfelet, de majd akkor írok erről. De 3 Shine-t (miután itt nem csillagot kell összegyűjteni) sikerült összeszerezni. Vajon meglesz a 120? Én mindent megteszek érte.

2011. július 9., szombat

Preparing for Super Mario Sunshine!

Közel egy hetes gamer-szünet után tegnap ismét elővettem GBA-n a Super Mario Worldöt, meg van nyitva mind a 96 kijárat. És valóban elment mindent, összeszámoltam magamban, hogy 70 pályán lehet összesen megszerezni a Yoshi érméket, nekem 49 pályán sikerült. Ez pont 70%. Ahol nem sikerült megszerezni, annak általában két oka van.

  1. Elvileg meglett volna, de meghaltam, és a pályafelező után voltam, ott meg nem menti el az addig megszerezett Yoshi érméket. Bosszankodtam is magamban egy néhányszor emiatt.
  2. Vagy a pálya nehézsége miatt nem voltam azon, hogy meglegyen mind, vagy kerestem, de annyira el lett tüntetve 1-2, hogy egyszerűen nem lett meg.

De dolgozni fogok azon, hogy meglegyen mind, hiszen csak így lehet tökéletesen, 100%-ra kész a játék. Egyébként tetszik a játék, van egy pár újdonság benne, amiről akkor tudtam, hogy benne van, de valahogy kiment a fejemből. Például beszéltem arról, hogy immáron Luigi nemcsak megkapta a saját jellegzetes küllemét, hanem egyedi tulajdonságai is vannak, magas ugrás, például. De azt totál elfelejtettem, hogy ha Luigi üli meg Yoshit, akkor Yoshi nem nyel le semmit (kivéve az almákat), hanem ki lehet köpni, akár rá a következő megjelenő ellenfélre. Ötletes.

Most erre a hétvégére hazajöttem Békéscsabára, és elhatároztam, hogy megkeresem a Super Mario Sunshine tesztet és végigjátszást (576 Konzolosok), és nekikezdek a játéknak, ha visszamegyek Pestre. A végigjátszás elég nehezen lett meg, kicsit kellett is rámolni. De előkerült. Elkezdtem olvasni a tesztet, és valahogy előjöttek azok a bizonyos rossz érzések a játék iránt, de ugyanakkor azok a kellemesek is, mert akármennyire is bosszantott, hogy akkor hogy szenvedtem vele, azért nem 1 pontot adnék rá 10-es skálán. De változott a játékokhoz való hozzáállásom is az évek során, én is változtam, és kíváncsi vagyok, hogy így hogy menne a játék, bízok benne, hogy sokkal jobban. Előkerült egy jópár végigjátszás: The Legend of Zelda: The Wind Waker, Golden Sun: The Lost Age, és Wario World. Ezeket is elviszem, és el fogom olvasni.

Érdekes korszak volt ez a 2000-es évek eleje, jó visszaemlékezni rá. Ma már azért teljesen más olvasni az 576 Konzolt, ahogy tisztán látok, esküszöm, nem hittem volna, hogy igaza van Martinnak a Nintendo ügyében. De a Stadlbauer mostani ténykedése teljesen az 576-ot támasztja alá. Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy ez mindig is így volt. Az egyik ismerősöm szerint, amíg a hivatalos magyar Nintendo forgalmazónak azzal a kevesebb eladott példányszámmal is van egy biztos vásárlói bázisa, melyek bevételei bőven fedezik a Stadlbauer (siralmasan szegényes) tevékenységét, addig nem érdekük új vásárlóbázist kialakítani, egy stabil Nintendós közösséget létrehozni. Ha így állunk, akkor nekem sem érdekem támogatni őket.

2011. július 7., csütörtök

Chihiro Yonekura: Nakeru Anison CD a boltban

Néha úgy érzem, hogy hiába keresek borító scanneket a neten, sehol nem találok. Kár, hogy nem tették fel úgy, nagyon kíváncsi lennék, hogy néz ki. De legalább találtam egy képet, ahol lefényképezték, hogy néz ki a az album valódi mivoltában:

Az albumról a véleményem, most sem változott, nagyon szeretem. Az ilyen balladák bármikor jöhetnek, de soha nem hallotta Yonekura-sant ennyire mély érzésből énekelni. Nagyon szeretnék egy eredeti példányt magamnak. És, amit szeretnék, azt meg is kapom. Amíg a dalok pozitív értelemben sírni valóak, addig az eladások negatív értelemben, sírni valóak. Azt írtam korábban, hogy a 154. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, de azt nemrég tudtam meg, hogy emellé 512-es eladási példányszám társul...

2011. július 4., hétfő

5 éve a Jpop bűvöletében

Hogy telik az idő, azért furcsa, hogy már 5 éve hallgatok japán zenét. Eleinte nem kizárólagosan, az csak nemrég alakult ki. De emlékeim szerintem 2006. júliusának végén, 2006. augusztusának elején hallgattam először japán zenét. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni az animék iránt, emlékszem, a Kaleido Star 11. része volt a legelső rész, amit láttam. Akkor annyira nem fogott meg, de jó volt nézni, ezért mindig néztem az RTL Klubban, aztán egyre jobban megszerettem. Az első dalt az egyik barátom küldte át MSN-en, ez épp a Kaleido Star egyik openingje volt, a Tattoo Kiss. Amikor akkor meghallgattam, valahogy megtetszett. De aztán, ahogy átjött a másik KS dal, a Yakusoku no Basho he, na ez már egy sokkal kellemesebb dal volt, valamiért világhíresnek gondoltam. De mint mára kiderült, sajnos Yonekura Chihiro nem vált világsztárrá. Ekkoriban sok Kaleido Star dalt ismertem meg, én magam is leszedtem, és megszerettem őket.

Ez volt az első komolyabb vonzódásom a japán zene iránt. A következő nagy hatás (egyben az egyik legnagyobb) Hayashibara Megumi által ért. Először a brave heart dal volt, ezt először egy helyes, vidám dalnak gondoltam, szerettem hallgatni. De ez épp elég volt ahhoz, hogy rákeressek egy néhány dalára. Bár a Slayers animét még nem láttam, de már többször hallottam róla, így azok openingjeit, és endingjeit szedtem le, meg egy néhányat. Ekkor ért az első "sokkhatás" az olyan dalok következtében, mint például, a Give a reason, vagy a Northern lights, vagy a Reflection. Nem akartam hinni a fülemnek, nagy hatást keltett bennem. Ekkor kerültem abba a bűvkörbe, hogy Japán az ideális világ, ahol minden tökéletes, ahol csak pozitív gondolkodású emberek vannak. Persze ma már azt is tudom, hogy ez nincs így. De akkor egy nagyon szép álomvilágba kerültem, ami akkor nagyon szép volt, és talán lehet, hogy jobb lett volna ki sem jönni belőle?

Persze soha nem voltam az a sikító rajongó. 2006. őszi AnimeCon volt az első, akkor még minden más volt, és bár ekkor is kezdtek terjedni a különböző animék iránti esztelen rajongások. Ekkor még elég sokat voltam az AMV-knél, a nagyteremben, már ekkor is voltak sikítozások, de emlékeim szerint elsősorban nem a Naruto miatt volt, hanem a Gravitation, és az egyéb Shuonen ai, animék alatt. És a korosztály is jobban szétszóródott, sokkal többen voltak idősebbek is. A karaoke meg már ekkor is érdekelt, mivel ekkor már nagyon szerettem a japán zenét. Szerintem ekkor még nem ismertem annyira Okui Masamit, azt biztosan nem tudtam, hogy az r.o.r/s tagja volt. Őt egyébként a Slayers openinggel, a Get alonggal ismertem meg, már akkor felfigyeltem a japán mércével nézve nem éppen szokványos hangjára. Viszont a dalaira csak később kerestem rá, és akkor nagyon nem is hallgattam őket, mert valamiért a nyomasztóbb, negatívabb hangulatú dalaira bukkantam rá: spirit of the globe, Taiyou no Hana, Megami ni Naritai ~for a yours~, bár volt egy pár pozitívabb szám, amit találtam tőle: Rinbu-revolution, TRUST, Never die, Sora ni Kakeru Hashi. Végülis Hayashibara Megumi és Okui Masami volt az a kettős, melyek a legnagyobb szerepet játszottak a Jpop életemben, iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Persze, más zenékre is nyitottam, de azok valamiért nem voltak rám olyan nagy hatással, talán Yonekura Chihiro az egyedüli rajtuk kívül...

A 2008-as év volt még nagyobb számomra, mert akkor sikerült megtalálni a r.o.r/s egyetlen albumát, akkoriban nagyon sokat hallgattam, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a dance zenéért. Okui Masami albumait már korábban megtaláltam, de akkoriban valamiért még nem hallgattam azokat komolyabban, mert túl sok volt egyszerre. Viszont Megumi Hayashibara albumok valamiért nem akartak előkerülni. Nagyon kerestem őket, nagyon kíváncsi voltam az összes dalára. 2008 őszén nagy nehezen rátaláltam. Nagyon örültem neki, akkoriban csak azokat hallgattam. Sokáig a WHATEVER albuma volt a kedvencem, nagyon meg voltam lepve, hogy annak ellenére, hogy 2. album, mennyire jó lett. Nem sokkal ezután szerettem meg a SpHERE albumot, az a mai napig nagy kedvenc.

Ezután nem kellett sokat várni arra, hogy felfedezzem, hogy eBay-en lehet vásárolni esetenként jó áron eredeti japán CD-ket. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor 2008. decemberében először kezembe vehettem az eredeti Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumait. Hatalmas volt, soha nem hittem volna, hogy eredeti CD-ről hallgathatom a dalait. 2009 elején ismertem meg az egyik legnagyobb Hayashibara Megumi rajongói oldalt, az Ashita Smile-t. Erre az oldalra mindig ki volt írva, hogy mely dalok voltak azok, melyeket Megumi lejátszott a két rádió műsorában, a Tokyo Boogie Night-ban, és a Heartful Station-ben. Innen ismertem meg két együttest, az angelát, és az ALI PROJECT-et. Mindkét együttesnek fel volt tüntetve a legújabb dala, A Spiral és a Jigoku no Mon, ezekre kíváncsi voltam, mind a kettő bejött, bár komolyabban csak később ismerkedtem meg velük.

Az Animelo Summer Live hatására. Azt már régóta ismerem, de eleinte csak Okui Masami előadásait néztem meg. Aztán a 2009-es Animelo Summer Live volt az első, amit végignéztem, akkor kezdtem el nagyon sokak felé érdeklődni: angela, ALI PROJECT, Ohmi Tomoe, Suara, Chihara Minori, Mizuki Nana, stb. Magyarán ekkoriban kezdett el  a zenei érdeklődésem jelentősen Japánon belül tágulni. 2009. augusztus 22-ei nap volt szintén nagyon fontos volt számomra, a karaoke miatt. Ahogy egyre többet voltam ott, és figyeltem mások előadását, megismertem egyre több dalt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitáguljon a zenei érdeklődésem. De valamiért Okui Masamit senki nem tudta túlszárnyalni bennem. Egy nappal ezelőtt jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction album, mely igaz, hogy elsősorban az akkor megélt érzelmek miatt, de nagyon jelentős album számomra. Nem kevésbé az ugyanekkor megjelent Okui Masami feat. May'n: Miracle Upper WL single. TO DIE FOR ×××, ezen dal által éreztem meg milyen érzés meghalni valakiért, Okui Masami eddig sem volt utolsó, ha igazi szerelmes dalt kellett írnia a saját stílusában, de akkor ez mindent túlszárnyalt.

A 2010-es év akkora váltást nem hozott számomra, ebben az évben kezdtem el az adarnának kfn fájlokat csinálni, valamint ekkor használtam komolyan a JpopSukit. Két albumot tudok mondani, ami ekkor nagy hatással volt rám: ALI PROJECT: Psychedelic Insanity és Suara: Yumeji.

Idén, 2011-ben kezdtem el komolyabban ismerkedni a JAM Projecttel, de valamiért nem akar eszembe jutni, hogy hol hallottam róluk először, hogy hol találkoztam velük, lehet, hogy még jó régen Okui Masami által, de már tényleg nem emlékszem. A lényeg, hogy tavaly év végén megjelent a nagy válogatásalbumuk, a 10th Anniversary Complete Box, mely 8 CD-t, és 4 DVD-t tartalmazott. Kicsit megkésve, de kitették letöltésre, és ennek hatására csak nemrég kezdtem el velük komolyan megismerkedni, de nem hittem volna, hogy ennyire be fognak jönni! Valami eszméletlen, hogy amit csinálnak, az ennyire jó legyen, ekkora tűz nem sok emberben van, és az még kevesebb emberre jellemző, hogy azt így, ilyen hitelesen adják át, hogy a hallgató szinte beleborzong a dalaikba.

Hát, nagyjából ennyi volt nekem az elő 5 év. Azt nem tudom, hogy érhet-e még valami nagy hatás, de ennyi történet nekem azért épp elég ahhoz, hogy az anison zene az életem része legyen, és szinte biztos vagyok, hogy mindig lesz helye, nem lesz az a zene világszerte, mely kiölheti az életemből.

2011. július 3., vasárnap

Negai

Előre is bocsánatot kérek azoktól, akiket zavarnak a magánjellegű blogpostok, ígérem, rövid leszek.

Furcsa az élet, nem nagyon történt még velem olyan dolog, hogy hirtelen megérzésem támad valami iránt. De 8-10 napja szinte folyamatosan, ilyen "semmihez nincs kedvem" hangulatom volt, komolyan, ha nem lennének a Mario játékok, amivel játszottam, még az is elképzelhető, hogy depresszióba estem volna. De mintha villámcsapásként ért volna egy olyan megérzés, hogy nagy baj fog történni, és pénteken valami belső késztetést éreztem affelé, hogy ez kiderüljön. Ma derült ki, hogy igazam volt... De az egész tényleg annyira villámcsapásként ért, hogy igazából még most sem tudom felfogni, hogy mi történt. De lehet, hogy pont így leszek túl rajta hamar? De most nagyon üresnek érzem magam.

És napok óta, szinte csak a JAM Project: Negai dalt hallgattam, mintha megerősítette volna bennem a rossz megérzést, Okui Masami is pont ilyenkor tud ilyen dalt írni...

http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo

2011. július 1., péntek

Super Mario Bros. Party

A mai nappal sikerült beszerezni az utolsó eladott játékot, így mindegyik játék visszatért hozzám, még ha az eredeti másé is volt. A Super Mario Bros. / Duck Hunt páros. Mind a két játék nagy klasszikus, azt hiszem, nincs mit hozzáfűzni. A Duck Hunt-ot is akárcsak a Super Mario Bros.-t, a piaci konzolgépekből ismerik sokan. Ahhoz is járt pisztoly, de annak az érzékelése, hogy finoman szóljunk, nem volt a legpontosabb. Nyilván eredeti NES-ben más a helyzet, elég sokáig el is vittem a játékot. A Super Mario Bros.-ban lemértem, hogy mennyi idő alatt viszem végig a játékot úgy, hogy minden pályán végigmegyek. A Duck Hunt-ban meg számoltam, hogy hány kacsát lőttem le.

Super Mario Bros.

  • Idő: 38:55
  • Pont: 766.800
  • Élet: 10

Duck Hunt

  • Szint: 17
  • Pont: 352.700
  • Kacsa: 157/170

A Mariót sose játszottam Speedrun-szerűen, hogy csak végigrohanok a pályákon, csak ahogy jöttek a dolgok. Nem vagyok híve a speedrun-oknak, számomra olyan lelketlenné teszi a játékot, én szeretek egy kicsit időzni a pályákon, felszedni az érméket, megtalálni rejtett életeket, és ha úgy alakul, egy kicsit meghalni is. Bár nem olyan értelmetlen halálokkal, mint amit most is elkövettem egy néhányszor. -_- De szerintem 32 pályán végigmenni közel 39 perc alatt nem rossz arány.

A Duck Hunt meg NES-en nagyon pontos. A Zapperen van egy kis rés, ahol lehet nézni, és ha ott van a kacsa, meglőjük, akkor az esetek döntő többségében sikerülnek. Csak aztán a kacsák egyre gyorsulnak, és a 17. szintnél már olyan gyorsak, hogy szinte követhetetlenek. 10 kacsa van egy szinten, 6 sikeres találat után enged tovább a gép, nekem a 17-nél már csak ötöt sikerült. De ez így is egyéni rekord. Nagyon rég játszottam komolyan a játékkal, és idáig bizton még soha nem sikerült elvinnem. Úgyhogy örülve vagyok ezen két játék által.

Ja, és a Play Maniában vettem 2000 forintért. Aki keres pixel borítós Super Mario Bros.-t, az ott talál egyet szintén 2000 forintért. Ami szerintem jó ár.

2011. június 29., szerda

Super Mario World Game Boy Advance-re

Miután GBA-n sokkal többet ment a Super Mario World, ezért elővettem azt is. Már úgyis hosszú ideje nem vettem elő Game Boy Advance-en a játékot. Ezt még anno sikerült megvenni kompletten. Tartanék is egy kis kitérőt az áráról.

Ugyanis ezt a játékot fóliás újan vettem 5000 forintért a Tescóban, 2005 áprilisában, amikor még a nagy GBA nevek még bőven 11-12000 forint voltak. Hát azért valljuk be, hogy van jó oldala a magyar Stadlbauer Kft. nevetséges üzletpolitikájának. :D Erről írtam már korábban, amikor panaszkodtam róluk, a lényege, hogy nem feltétlen azért látunk kevés Nintendo játékot az elektronikai üzletekben, valamint hipermarketekben, mert esetleg ne lenne rájuk kereslet, hanem azért, mert amíg a Sony és a Microsoft hivatalos magyar szállítóinál lehet visszáruzni, ha egy játékot esetben nem lehet eladni, viszont a Stadlbauernél ezt nem lehet megtenni. Lényegében ezért kapható relatíve kevés játék, mert az üzletek nem akarnak túl sokat kockáztatni, ezért inkább nem vesznek be, bár azért látni Nintendo játékokat szép számmal. De Békéscsaba azon "speciális" városok közé tartozik, ahol még akkora érdeklődés sincs a Nintendo játékok iránt, mint amilyen gyakran látunk fehér hollót, így egy időben nagyon sok játékot lehetett jó áron kapni, hiszen mit tehet az üzlet, ha nem lehet se eladni a terméket, és a forgalmazó sem veszi vissza? Így elég sok Nintendo játék árát levitték. A teljesség igénye nélkül (amik eszembe jutnak), álljon itt egy lista azon játékokról és konzolokról, melyeket igen jó áron tudtam beszerezni. Mindegyiket fóliás újan vettem, az áruk mellett azt is kilistázom, hogy hol vettem őket.

  • WarioWare Inc - 2000 Ft - Tesco
  • The Legend of Zelda: A Link to the Past (GBA) - 3000 forint - Tesco
  • Kuru Kuru Kururin - 4000 forint - Tesco
  • Mario Kart: Super Circuit - 5000 forint - Tesco
  • Super Mario World: Super Mario Advance 2 - 5000 forint - Tesco
  • Pokémon Edition Game Boy Color - 1000 forint - Tesco
  • Pokémon Silver Edition - 1000 forint - Tesco
  • Pokémon Gold Edition - 1000 forint - Tesco
  • Game Boy Micro + Pokémon Emerald - 5500 forint - Tesco
  • Rózsaszín Nintendo DS + Nintendogs Dachshund & Friends - 6500 forint - Tesco (ezt a nővéremnek vettük)
  • NintenDogs: Chihuahua & Friends - 2387 forint - Tesco
  • Yoshi: Touch & Go - 2387 forint - Tesco (nem én találtam ki az árat XD)
  • Mario Power Tennis (GBA) - 2387 forint - Tesco
  • Yoshi's Island DS - 3000 forint - Media Markt
  • The Legend of Zelda: Phantom Hourglass - 3000 forint - Media Markt
  • Pokémon Link - 500 forint - Media Markt (nem maradt le róla egy nullás sem, ennyire meg akartak szabadulni tőle)
  • Polarium - 2000 forint - Media Markt
  • Polarium Advance - 2000 forint - Media Markt
  • Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness - 2000 forint - Media Markt
  • Final Fantasy IV - 2000 forint - Media Markt
  • Sudoku Master - 3000 forint - Media Markt
  • Professor Kageyama's Maths Training - 500 forint - Media Markt
  • Dr. Mario + Puzzle League - 2000 forint Tesco

Szerintem ez majdnem a teljes lista. Azért el kell ismerni, hogy egy jónéhányszor jártam jól a Stadlbauer hülyesége miatt. A poén az, hogy ők ebből egy forint kárt nem láttak, mert ezek a nagy áruházak még az eredeti áron vették meg, a fent említett két üzletláncnak meg akkora veszteséget nem jelentett, csak ne porosodjon már náluk. Örömmel segítettem megszabadítani őket ezektől a játékoktól. ^^

A Super Mario World Game Boy Advance-re meg nagyon jó. Sok újítás van benne, hiszen egyjátékos módban akár Luigival is játszhatunk, aki másképp néz ki, és egyéni képességei vannak. Például az oly nagyon szeretett hosszú ugrása, amit a lábai kalimpálásával ér el. Nagyon jó játék, mert sok újítás van benne, úgy, hogy megőrizte az eredeti SNES hangulatot. És tényleg mindent ment! Ha a térképen vagyunk, részletes kimutatást láthatunk, ha megnyomjuk a SELECT-gombot. Ott van, hogy egy adott pályának megnyitottuk-e mind a két kijáratát (ha van), és megszereztük-e mindegyik Yoshi érmét. A térképen egy ponttal jelölnek egy pályát, ha piros alapon villog sárgán, az jelzi, hogy 2 kijárata van a pályának, ha sárga alapon villog pirosan, akkor csak egy kijárat van. Ami még nagy újdonság, hogy minden pályán, még a kastélyokban, és szellemházakban van Yoshi érme, SNES-en nem volt mindegyik pályán. De itt sem különösen nehéz, az első két világ kész van 100% tökéletesen. Bár nem tudom, hogy egy pár nagyon nehéz pályán hogy fogom összekaparni a Yoshi érméket, de mindent megteszek a siker érdekében. A SNES-t meg elteszem, szívem szerint elővenném a NES-t, de egyébként GBA-n végigviszem a Mario World-öt.

Egyébként Super Mario Advance széria négy részes. Mindegyik rész egy remake. Mindegyik részben vannak újítások.

  • Super Mario Advance (ez a Super Mario Bros. 2-t tartalmazza)
  • Super Mario World: Super Mario Advance 2
  • Yoshi's Island: Super Mario Advance 3
  • Super Mario Advance 4: Super Mario Bros. 3

Mára már mindegyik rész nagyon ritka, és elég drága mulatság beszerezni őket, pláne kompletten. De mindenképpen nagy értékre tesz szert, aki megveszi ezeket, mindegyik játék nagyon jó. Az első és a negyedik SMA játék eredetileg NES-es, de a Super Mario All-Stars-os grafikával játszhatjuk. Még a NES Classics játékokat vadászom GBA-ra. Igen, a GBA nagy remake konzol, és nagyon jók az újrakiadások, a NES Classics-okat leszámítva, mindegyik sok újítást tartalmaz, melyek okán bőven megérik az árukat.

Kész a Super Mario World

Szinte rekord sebesség alatt sikerült megnyitni mind a 96 kijáratot a játékban. Jóformán 30-32 óra alatt, amiben az aktív játékidő kb. 4 óra volt. 1994 óta ismerem a játékot, azóta annyira evidensé vált számomra, hogy mi hol merre van, hogy nekem már csak apró nehézséget okoz a játék 100%-os végigvitele. Apró nehézségek, melyekkel valószínűleg még 50 év múlva is szembenéznék. A nevezetes Tubular pálya, amire nem is tudom, hogy létezik-e tökéletes trükk. Én vagy magamban megyek, vagy kék Yoshi-val. Ugye kék Yoshi, ha bekap bármilyen színű teknőst, azzal repülni tud, az könnyít a dolgokon valamit, de a pálya végefelé levő rögbis Koopák megszivattak egy párszor. Ami még meg szokta szivatni a játékosokat a Star World 5 pálya, bár ez könnyebben meg lehet csinálni szintén kék Yoshival, de az a lényeg, hogy a pálya elején, de megnyitjuk az egyik kérdőjel-dobozt, akkor érmék jönnek ki belőle. És nem tudom, hogy mitől függ, de nekem az esetek döntő többségében minden balra indul meg. Márpedig jobbra kéne, ha át akarunk jutni a szakadékon. Ebben van segítségünkre a kék Yoshi, aki ha szájába vesz egy Koopa Troopát, akkor át tudja repülni a problémás részt.

Nagyjából ennyi volt a történet. Tegnap kezdtem hozzá, akkor ugye 23 kijáratot nyitottam meg, ma délután elvittem 39-ig, és végül 22 óra és 1 óra között megállás nélkül elvittem a 96 kijáratig.

Nem okozott nehézséget, de azért élveztem. ^^ Végezetül legyen erről is egy kép, hogy kész van:

2011. június 28., kedd

New Super Mario World

Nem, nem vagyok nagy titkok tudója, nem lesz az új Mario játék címe Wii U-ra, csak örülök, hogy gyorsan sikerült pótolni a túladott Super Mario World példányomon. Azt gondolom, hogy egész jó áron találtam a vaterán, 1700 forint volt. Sajnos csak maga a játék. De szerintem a doboz és a leírás nagyon ritka, mert anno szinte minden pakk mellé adták ezt a játékot, így keveseknek adatott meg, hogy kompletten meglegyen ez a játék. Jó lenne mindenét megszerezni. Így most a Super Nintendo van elővéve, és most ezzel játszok. A cél mind a 96 kijárat megnyitása. A mai napon 23-at sikerült, készen van az első 2 világ kompletten. A Yoshi érméket eddig én nem gyűjtögettem annyira, most erre is figyelek. Egyedül a Star World 1 pályán nem sikerült. De most hallom, hogy ha kikapcsoljuk a SNES-t, akkor nemcsak az életek száma, és a pontok száma vész el, hanem azt is elfelejti, hol szereztük össze a Yoshi érméket. Hát nem valami bíztató. Nem hiszem el, hogy a SNES nem bírt volna el ilyen adatok elmentését. Mindegy, legfeljebb magamnak megcsinálom, hogy tudjam, hogy mennyire tudom 100%-ra végigvinni. A Tubular pálya, mint 15 évvel ezelőtt, most is nagy buli lesz.

Itt egy kép a Super Nintendo konzolomról, benne a SMW.

Vannak még terveim retro konzol téren, hogy miket szeretnék beszerezni. Például nem tudom, hova tűnt a Super Mario Bros. 3 játékom. A költözés alatt kallódhatott el valahol... Azt nem gondolom, hogy az előző albérletemben maradt, mert akkor szerintem Amináék szóltak volna, hogy nem-e hiányzik valami. De, hiányzik. T_T És nem tudom, hol lehet. A Play Maniában minden retro játék 2000 forint. Szerintem azt megveszem valamikor, és ha esetlen előkerülne az elveszett példány, eladom az egyiket. Néztem is a vaterán, meg mondják nekem, hogy nagyon keresik azt a játékot. Jól teszik, a legjobb Mario játék. Aztán még amit láttam ott, az a Super Mario Bros / Duck Hunt. Már csak ez az egyetlen egy olyan játék, amit eladtam, és még nincs meg. Az is 2000 forint, meg láttam még Super Mario Bros. / Tetris / World Cup kazettát (három játék egyben), azt is megvenném. Úgyhogy tervek vannak, csak anyagiak kellenek.

Update: Előkerült a Super Mario Bros. 3 játékom! Ahogy visszaolvastam a blogpostot (szokásom, ekkor javítom a félregépeléseket), valahogy eszembe jutott, hogy már mindenhol megnéztem, de hogy a NES konzolomban legyen, az valahogy nem jutott eszembe. És ott volt. De elképzeltem most magam, ahogy megveszem a pót-Mario 3-at, beraknám a gépbe, és onnan előkerülne a másik. Nagyon boldog lettem volna, mit ne mondjak. De így már csak 2 NES játékot kell vennem. ^^ De egyébként is nagyon örülök, hogy megkerült, hiszen nagy kincs ez a játék. Ennek örömére, meghallgatom a JAM Project: Hagane no Messiah kislemezt.

2011. június 25., szombat

120 csillag

Készen van 100%-ra a Super Mario 64! Nagyon boldog vagyok. Már csak azért is, mert az utolsó két csillagot nem adták olcsón! Utoljára hagytam a Rainbow Ride-on a 100 érme összegyűjtését, és az utolsó csillag megszerzését, melynek szigetéhez ágyúval kell kilőni magunkat. A poén az, hogy a sziget kicsi, így nehéz eltalálni, hogy pont odaérjünk. Újra is kellett indulnom egy párszor. A 100 érme összegyűjtésében meg nagyon kellenek a kék érmék, amiket nagyon nehéz összegyűjteni, mert falról falra ugrással kell odaérni, és pont addig tart, hogy nekifutásból elérd mind az ötöt. Ha nem sikerül, akkor majdhogynem kaputt. Újra kell indulnom egy jónéhányszor. Tegyünk még említést a Tower of the Wing Cap pályáról, melyről írtam, hogy nagyon nehéz ott összeszerezni a 8 piros érmét. De mint kiderült, csak addig, amíg rá nem jövünk a trükkjére. Ugyanis, ahogy elindulunk a velünk szemben levő érmepárossal kell kezdeni, mert azok vannak legmagasabban, és utána balra kell repülni, úgy érünk egyre lejjebb. Nem tagadom, kellett ehhez a YouTube, de meg akartam előzni egy pár idegeskedő próbálkozást. A Wing Mario Over the Rainbow már korántsem ennyire vészes, holott az majdnem a végén volt. És amennyire tartottam a Rainbow Ride pályától, a többi csillagot annyira könnyű volt összeszerezni.

Úgyhogy lényegében ennyi volt. Bizonyítékként csináltam képet arról, hogy kész van. 14 napos munka eredménye:

Ezzel vége egy szép történetnek. Melyik legyen a következő játék, amivel játszak? Talán ennyi után próbálkozzak meg ismét a Super Mario Sunshine-nal? Még nincs ötletem.