2009. január 31., szombat

Meddig érdemes elmenni?

Ezt a kérdést már a Super Mario Sunshine idejében is feltettem magamban kb. 3 éve, de lehet, hogy 4 is megvan. Amikor egy-egy Shine Sprite-ért rengeteget vergődtem, és mégis alulmaradtam. Nem hittem volna, hogy lesz Zelda játék, mely hasonló sorsra jut. De úgy tűnik a Twilight Princessnek ez adatott meg. Van egy rész, amit 2 óra szenvedés árán sem tudtam megcsinálni. Már írtam korábban, hogy ott tartok, hogy Kakariko Village-be el kell kísérni a szekéren ülő Telmát és Iliát. A vaddisznóháton ülő Moblint már le tudom verni, ki is nyitom a zárat, de amikor hat lyen hülyeség jön (nem tudom név szerint, és hogy őszinte legyek nem is érdekel), meg 2 sas. És tüzes nyilakkal, meg bombákkal dobálják meg a szekeret. Az jó dolog, hogy Telma, aki vezeti a szekeret, tudja az útvonalat, de amikor megég a szekér, akkor pánikszerűen letér az útról. És utána annyira rossz, mert nekem kell eloltani a tüzet, ami marha nehéz, mert bumeránggal kell lóháton ülve becélozni, de még közben az ellenségeket sem ártana leblokkolni, hogy legalább ne ártsanak többet, de a kocsi prioritást élvez. De egyszerűen nem megy. És ilyenkor szoktam azt mondani magamban, hogy nem fecsérelem az időt ilyen hülyeségekre. Most ne értsetek félre, nem riadok vissza a nehézségektől, de aminek nem látom értelmét, azt abba szoktam hagyni. Mert szerintem semmi értelme nincs annak, hogy egy játék miatt idegroncsok legyünk, szerintem nem emiatt játszunk, hanem a játékélményért. És lehet egy játék nehéz, az csak növeli az élvezetet, meg harcolni kell, hogy minél jobbak legyünk, de nem érdemes halálra idegesíteni magunkat, ha akármilyen módszert is dolgozunk ki, mindig alulmaradunk.

A Twilight Princess amúgysem először okozott csalódást. Több ilyen “titok nyitja” annyira bárgyú, fáradt, mintha már nem lett volna több ötlet. Például, amikor másodjára vagyunk farkasok, és a Kakariko Village-ben kellett a könnycseppeket összegyűjteni, és az egyik házba is be kellett menni, amit egy csak farkasszemmel látható bogár felrobbant. Én akkor azt hittem, hogy valami módszerrel el kell oltani a tüzet, de semmi mást nem kellett csinálni, mint kilépni a házból, hadd égjen össze. Na mondom, nagy ész kellett ehhez. A másik nagy csalódás akkor volt, amikor harmadjára kellett farkassá változni, és felgyújtják a hidat. Akkor azt hittem, hogy át kell ugrani valahogy a tüzet, de nem. Leugrani a hídról. Hadd égjen össze a híd. A másik ami miatt csalódás volt a TP, hogy annyira látszik, hogy az Ocarina of Time fölé akartak kerekedni, hogy az egész erőltetett lett a végére szerintem. A jelenetek, meg sok minden, érződik, hogy nagyon hatást akartak kelteni az emberekben, de ez már a másik véglet. Az Ocarina of Time is hatásvadász, de mégis más. Természetes az egész. Ezáltal a TP-s szereplők is esetleg ellenszenvesek lehetnek. Én legalábbis nagyon nem szeretem Iliát. De ez már részletkérdés. De a számomra megoldhatatlan küldetések, a fáradt továbbjutási lehetőségek, és a mesterkélt hatásvadász jeleneletek, számomra elég ahhoz, hogy a TP igencsak hátul legyen a képzeletbeli Zeldás listámon. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor eddig sereghajtó.

Zelda II: The Adventure of Link OST

Folytassuk hát a játékzene-elemző sorozatot, mellyel, ha sorrendbe megyek, elérkeztünk a 2. részhez, a Zelda II zenéjéhez. Köztudott, hogy a Zelda II nemcsak játékmenetben tér el a többi Zeldától, hanem zenében. Azon kevés játékok közé tartozik, melynek nem Koji Kondo szerezte a zenéjét, hanem Akito Nakatsuka. Így a zene hangulatában is "eltérést" észlelhetünk, más lett a zene, de szerintem ebben a kivitelezésében is nagyon jól hangzik. Íme a dalok listája:

  1. Title 2:20
  2. Overworld 1:33
  3. Battle 1:07
  4. Town 2:23
  5. House 0:39
  6. Palace 3:16
  7. Item 0:03
  8. Fairy 0:03
  9. Guardian 0:41
  10. Crystal 0:07
  11. Game Over 0:05
  12. Flute 0:03
  13. Great Palace 1:15
  14. Last Guardian 0:41
  15. Ending 3:04
Teljes játékidő: 17:21

Tehát, ha megnézzük a teljes játékidőt, akkor kicsivel jobb a helyzet, mint az első Zelda esetében, több is a zene, nagyon jól ki lettek találva. Bár a zenéket a többi Zeldában nem hallhatjuk, de a Palace zene annyira közkedvelt lett, hogy a Super Smash Bros. Melee-ben is, és a Super Smash Bros. Brawlban is visszahallhatjuk, valamint a Brawlban a Brawlban módosított változat is van, ahol egybegyújták a Palace és a Great Palace zenét. Nagyon jó lett. A zene tehát kellemes, még ha nem is igen hallhatjuk újra, de mindenképp pozitív emlék marad Zelda játékzenék között.

2009. január 30., péntek

The Legend of Zelda OST


Néztem egy pár küldöldi Zeldás oldalt, és azon gondolkodtam, hogy mennyi mindenről lehetne még írni, és mennyi mindenről szeretnék. A ritkaságos sorozattal egy másik sorozatot is útjára indítok. Röviden kivesézem a Zelda játékok zenéit. Először lássuk az első Zelda játék zenéjét.

Összesen 10 zene hallható a játékban. Először is lássuk a listát:

  1. Opening 2:53
  2. Overworld 1:20
  3. Item 0:02
  4. Dungeon 1:08
  5. Secret 0:03
  6. Triforce 0:09
  7. Game Over 0:33
  8. Whistle 0:04
  9. Death Mountain 0:54
  10. Ending 1:47
Teljes játékidő: 8:53

 Nem hosszú, de  nem is várhatjuk el egy NES játéktól, hogy a zenéje kitegyen egy 80 perces CD-t. Aki aktív játékos volt a '80-as években, az tudhatja, hogy akkoriban a játékoknak alig volt zenéjük. Ha volt, az is pár másodperces prüntyögésnek ható zene volt. Az első hatalmas újítást etéren a NES hozta meg, a Super Mario Brosszal, majd a The Legend of Zelda, melyek zenéi úttörő volt a videojátékok történelmében. Nagyon emelték a játék élményét, ez a két játék volt az, melyek megmutatták, hogy a zene milyen fontos elemei lehetnek a játéknak. Ezen belül is a Zelda zenéje volt igazán korszakalkotó. Ugyanis a szerzője, Koji Kondo nem elégedett meg azzal a tudattal, hogy korlátoznia kellett a zeneszerzői képességét a NES memóriájához. A NES hangja 3 csatornás. Egy van a főzenének, egy a háttérzenének, és egy az hangeffekteknek (ugrás, sebzés, stb.). És Koji Kondo úgy bővítette ki 4 csatornásra a hangokat, hogy az egyáltalán nem terhelte meg a NES memóriáját. Ennek köszönhető az, hogy a Nintendo zenék ennyire dallamosak, kellemesek a fülnek. Ennek legékesebb példája a The Legend of Zelda zene, ami évekkel meghaladta korát.

Ritaságok sorozat 1. rész: Majora's Mask Limited Edition Adventure set

Új sorozatot tervezek indítani. Olyan ritkaságokat tervezek közzé tenni, melyeket csak rendkívül kevés példányszámban lehet kapni. Nincs konkrét terv, hogy hány részes lesz, mindig, amikor találok, közzéteszem. Elsőként, amit közzé teszek az a Majora's Mask Limited Edition Adventure Set.

A képen látható. Ebből csak 1000 példány készült, és csak EURÓPÁBAN kapható. Nemcsak azért emeltem ki Európát, mert ugye mi európaiak vagyunk, hanem mert mindig mondják, hogy a Nintendo - finoman szólva - nem foglalkozik Európával. Azt hiszem, hogy ez bőven rácáfol.

A következőket tartalmazza a csomag:

  • 1 db óriásposzter
  • 1 db Majora's Mask karóra
  • 2 db kitűző
  • 1 db Majora's Mask póló
  • 1 db Majora's Mask OST CD
  • 1 db PAL verziójú Majora's Mask játék
  • 1 db számmal rendelkező eredetiéget igazoló oklevél.

Kerestem az eBayen, meg az amazonon, hogy esetleg van-e, de nem találtam. Azt olvastam, hogy ritkán van, akkor legalább 300 dollárért adják.

Külön köszönet Young Linknek, hogy megmutatta ezt a csomagot!

Link, a hölgyek védelmezője

Már elgondolkodtam, hogy a Minish Cap végigjátszása után melyik legyen a következő Zelda, amit végigvigyek. A választás a Twilight Princessre esett. Arra emlékeztem, hogy végeztem a Goron Minesszal, majd megint farkassá változunk, és megszereztem az összes könnycseppet, és megint Link lettem, de innen nem tudtam, hogy merre kell továbbmenni. De ma elővettem, és kis keresgélés után sikerült továbbjutni. A Castle Townba kellett menni. Nem valami beszédesek az emberek. A piacon beszélgetnek egyedül. A feladatunk elmenni a Telma's Barba. Ott találjuk Iliát, aki ugye amnéziában szenved, így nem emlékszik ránk. Mellette van egy idősebb hölgy, Telma. Mivel bár, ezért azt gondolná az ember, hogy nagy mulatozás van bent, de csalódnunk kell. Nem más történik, mint egy beteg ápolása. Bár ez túlzás, mert egyik sem rendelkezik még a legalapvetőbb orvosi képességekkel sem, így legfeljebb a beteg lelki üdvéért imádkozhatnak. De Telmának eszébe jut, hogy Kakariko Village-ben van egy sámán, aki meg tudná menteni a beteget, aki egyébként nem más, mint egy Zora. Katonák vannak körös-körül, Telma szétnéz, hogy na, ki a legény a gáton, aki elviszi őket Kakariko Village-be? Mindenki hanyatt-homlok menekül, így a feladat ránk hárul. Míg ők szekéren utaznak, nekünk Eponára szállva kell védelmeznünk a hölgyeket. Természetesen nem küldetés a küldetés akadályok nélkül. Már a hídon ránk száll egy vaddisznón utazó Moblin, akit meg kell nyilazni, de természetesen ő is azon van, hogy mi vesszünk el. Kétszer kell elöl megnyilazni. Én csodálkoztam, hogy két nyíltól már kifekszik, azt hittem, hogy egy kisebb bossfight mértékű harc lesz, de könnyű megszerezni a kulcsot, ami nyitja a kaput a falu felé. És itt jön inkább a fekete leves. Ugyanis három lóháton vagy nem tudom micsodán ülő nemtudommicsoda (nem ismerem fel) tüzes nyilakkal támadja a szekeret. No most mi van, ha megég a szekér? Mert víz nincs nálunk. A képlet egyszerű: Bumeránggal kell eloltani a tüzet. Még ha csak ennyi lenne a probléma! Telma vezeti a szekeret, és ha megtudja, hogy üldözi, akkor letér az útról, és fejvesztve próbál mindenhova menekülni, csak szabaduljon meg az útonállóktól. És persze, ha megyek saját magam után, és ha ne adj isten megég a szekér, akkor kereshetem őket. A képernyő felső részében mutatja ilyenkor, hogy mennyire ég a szekér. Ha teljesen elég, akkor Game Over. És kezdhetjük az egészet onnan, hogy megöltük a Moblint. Hála Istennek nem kell még azt is csinálni! Visszatérve a tüzes nyilas emberkékre, ha megkardozzuk őket, akkor leesnek a lóról, azzal blokkoljuk őket. De most jutott eszembe az a gondolat, hogy célszerű lenne-e azt, akik lelöktünk a lóról, azt megölni úgy, hogy leszállunk a lóról, és megkardozzuk? Szerintem effelől teszek kísérletet. Mert ez egy nagyon jó megoldás lenne.

Egyébként lehet, hogy írtam már erről, de eléggé nehézkes az irányítás Wiin, látszik, hogy GC-re tervezték eredetileg a játékot. Szerintem arra sokkal könnyebb lenne. Eleve nagyon komplikált. Mert ha kiég a szekér, akkor jöhet a bumeráng, de azzal még célozni is kéne úgy, hogy Wiimote-tal belőjük, hogy hova is menjen az. És amilyen nagy drukkban szoktam játszani ilyen felfokozott helyzetben, meg amikor időre kell csinálni valamit, hajlamos vagyok a kapkodásra. El is égett egy párszor a szekér. Mert nem elég, hogy meg kell nyomni a B-gombot, nyomva kell tartani, de még célozni is. Nem semmi feladat, azt úgy pillanatok alatt összehozni.

No már most akkor szerezhetném be a GC-s verziót. Mindenképp be akarom szerezni, de amit belinkeltem a Teszveszről, az már elkelt. És nézegettem az eBayen. Angolon van egy-kettő 50 fontért... Köszönjük szépen, megnézem a német eBayen, itt már egy kicsivel olcsóbb, 45 euró. Az egyikhez még jár német nyelvű könyv, ami nekem van meg angol nyelven. Nem is lenne rossz, amúgyis tervbe van véve a német nyelvtudás felelevenítése, vagy inkább újrakezdése, teljesen össze van kuszálva bennem a német nyelv. Egyébként hajlamos lennék Németországból berendelni a GC-s Twilight Princesst, de egy kérdés felmerült. Ugye maga a GC nyelvválasztós, a GC options menüben ki lehet választani, hogy milyen nyelven jelenítse meg a játékot. No most Wiin ilyen nincs. És ha Németországból rendelem meg a játékot, akkor a Wii németül jeleníti meg a szöveget? Mondjuk a német nyelv nem zavar különösen. Volt idő, amikor a Mario Kart: Double Dash!!-t német nyelven játszottam, mert idegesített, hogy a sebességet mérföld/órában mutatja (Angliában minden távolságot yardban, vagy mérföldben mutatnak, a kocsiban is a sebességet mérföld/órában mutatják) így átállítottam német nyelvre, hogy km/h-ban mutassa a sebességet. És nem zavart a német nyelvű szöveg. Ezért is mondtam, hogy hajlamos vagyok Német honból megrendelni a játékot.

The Legend of Zelda demo a Brawlban.

Írtam már arról korábban, hogy a Brawlban vannak kipróbálható demók. Bizonyos demók alapból benne van a játékban, valamelyeket meg kell szerezni. Most a Brawllal voltam elfoglalva, gondoltam próbára teszem a kreativitásomat, és csinálok egy pályát. Minden terv nélkül, gyorsan összerögtönöztem egy kis pályát. Nem is lett annyira rossz. Elküldtem 2 barátomnak, Csabinak és Krisinek. Csabi ki is próbálta, azt mondta, hogy nehéz harcolni benne. És ha már ott voltam, akkor gondoltam, kipróbálom az első Zelda demóját. Nem tudom, hogy honnan szerezték ezt a demót, de borzalmas a hangja. Több hangszinttel magasabb volt, és nekem szinte az egész játékot élvezhetetlenné tette. Belegondoltam, hogy milyen lenne, ha most először találkoznék a játékkal a demo által. Szerintem még akkor is közepesre értékelném a zenét. Nem hiszem, hogy ez a demo így sok embert rávenne arra, hogy hozzájussanak a teljes verzióhoz.

2009. január 29., csütörtök

Helyzetjelentés

Na igen, sikerült végigvinni a Minish Capet, de korántsem 100%-osra. De viszonylag elég sok mindent sikerült megszerezni. Sikerült megszerezni mind a 12 tárgyat, de ezekből hármat, a bumerángot, a bombát és a nyilat upgrade-elni lehet. Nekem ebből egy sincs fejlesztve. Tehát nem különösen fontos a végigjátszáshoz, de nyilván jelentősen megkönnyítené a dolgunkat. Viszont, amit mindenképp érdemes megszerezni a végigjátszás megkönnyítéséhez, az a 8 Tiger Scroll. Különböző harci technikákat lehet elsajátítani, összesen 8 félét. Nyilván mindegyik segít, de a legnagyobb segítség a 8. harci technika, amit csak akkor tanulhatunk meg, ha megvan az első hét. 14 és negyed szívvel fejeztem be a játékot, összesen 20 szív van. Nagyon sok helyen találni szívnegyedeket, úgy tudom, hogy a nagyrésze Kinstone egyesítésével nyílik meg. Szóval még nagyon sokat lehet egyesíteni. Négy üveg van. Ebből hármat szereztem meg, a negyedik már annyira bonyolult, hogy feleslegesnek találtam megszerezni. Meg nemrég jöttem rá, hogy mi a haszna a Mysterious Shellnek. Rengeteg utalást írtam már arról, hogy a LttP-ből és az OoT-ből vettek át elemet, de hogy a Super Smash Bros. Melee-ből, kicsit vicces, de így van. Ugyanis ezek a Shellek Lotteryn lehet felhasználni, és kapunk figurákat. Ahogy egyre több figurát húzunk ki, egyre kisebb az esély arra, hogy újabb tárgyat kapjunk, tehát több Shellt kell tétbe vinni. Összesen 999 Shellt tarthatunk magunknál, és 130 figura van összesen. Még csak egy párat lottóztam ki, de azt olvastam, hogy ha megvan mind a 130 figura, akkor, akkor megjelenik a Sound Test, tehát végig lehet hallgatni a játékban a zenéket. Hogy ez most a menüben van, vagy a játékban kell bemenni valahova nem tudom, de jó dolognak hangzik. Sok jó zene van a Minish Capben, nekem ami igazán megtetszett, az a Castor Wilds zenéje.

Ugye 21-én ígértem meg, hogy 1 hét alatt befejezem a Minish Capet. Hát 29-én 0:07-kor fejeztem be, 7 perc késés, bocsánat! T_T Csabi szólt rám 23:47-kor, hogy még 13 percem van hátra. Akkor kezdtem el többedjére Vaatival való harcot. Nem volt valami rövid idő megölni, pontosan 20 perc. Természetesen ő sem vette olyan szigorúan, hogy 23:59-ig be kell fejezni. ^^ De jó érzés volt, és még nincs vége. Még egy párszor biztos elő fogom venni, hogy minél közelebb legyen a 100%-hoz.

The Legend of Zelda: The Minish Cap VÉGIGJÁTSZVA!!!

Hát sikerült! Nehéz volt, de hihetetlen élvezetes! Nem is azért volt nehéz, mert olyan sokat sebződünk, hanem mert hihetetlen nagy ügyesség, és precizitás kell. Egyáltalán, hogy leessen a tantusz, hogy mit kell csinálni. Az első alak az viszonylag könnyű. Amolyan első Zelda és Link to the Past egy érdekes elegyének mondanám, bár vannak saját ötletek. LttP-s elemek Vaati támadásában van, hogy tűz is pont úgy jön, mint a SNES-es Zeldában, első Zeldás elemek meg abból adódnak, hogy megöltük mind a négy szemet, akkor Vaati ugyanúgy teleportálja magát, mint Ganon. Aztán a 2. alak, hát az kegyetlen volt. Ha valahol, itt nagyon kellett az ész, hogy úgy tudd megsebezni, hogy te ne sebződj, mert ha téged ér baleset, akkor kezdheted előlről az egészet. De aki ügyes, az meg tudja csinálni. Ha meghal a 2. alak, akkor megint elhihetik velünk, hogy vége (lásd OoT) és omlik a kastély! Bár nem olyan mértékben, mint az OoT-ben, el lehetett jutni az Elemental Sanctruaryba, ahol várt a harmadik alak, amelyik rettenetesen ravasz. Ha valaki nem jön rá a titok nyitjára, rengeteget fog szenvedni. Szerencsére nekem idejében leesett, ezért nekem nem tartott ennek az első része olyan sokáig. De ha Vaati mindkét keze meghalt, akkor megint jön az, hogy hihetetlen pontosság, és ügyesség! De meg lehet csinálni! Különben nem csináltam volna meg! ^^' És meghal végleg. Az ending videó meg szép. ^^ A zenéje OoT ending. SPOILER!!! Ezlo visszaváltozik eredeti alakjába, és a piros sapkát, amit Vaati ellopott, az Zelda fejére kerül. De a sapka eltűnik. Annak a varázsereje Zeldára száll. De hogy Link se legyen sapka nélkül, ő is kap egyet, méghozzá zöld színűt. Azután Ezlo visszaváltozik Minish méretűre, bemegy az Elemental Sanctuarybe, és eltűnik annak ajtaja. És itt a vége, jön a Credits. Amelyben belerakták az artworköket. Nagyon jó ötlet volt! SPOILER VÉGE!!! Egyébként szerintem ezért tartják sokan a Minish Capet első Zeldának, mert Link itt kapja meg a zöld sapkáját, amit aztán később mindig viselni fog.

Összességében annyit mondanék, hogy rettenetesen élvezetes játék volt. Voltak benne bosszantó részletek, de a Kinstone-ok egyesítése, és a sok mellékküldetés jót tett a játéknak. Bár a története, és az egész hangulata nem annyira hatásos, mint a nagygépes Zeldáké, de azt minden további nélkül kijelenthetem, hogy a handheld Zeldák közül ez a legjobb! Ezlo beszólásai meg csak hab volt a tortán! Sok vicces pillanatot okozott, rendkívül jópofa, vicces, ahogy mondja a dolgokat. Megnevettetett. Szóval nagyon jó volt! Összességében, ha most így hirtelenjében 40-es skálán kéne értékelnem a játékot, akkor 35/40-et adnék neki.

2009. január 28., szerda

Közel a végéhez

Lassan vége a Minish Capnek, már rengeteg helyen jártam. A végére is tart kellemes meglepetést a játék. Miután kész a Temple of Droplets, utána a North Hyrule Fielden keresztül a Royal Valleybe kell menni. Hát tudtam, hogy mi hiányzott a Minish Capből! Hiszen nem Zelda játék a Zelda játék temető nélkül! Azt itt megtaláljuk a Royal Valleyben. Kifejezettem kellemes hely. Egyszemű szellemek ijesztgetnek, ha elkapnak, megnyalogatnak. És ismét van egy úttévesztős hely, mint az Ocarina of Time Lost Woodsában, és pont ugyanúgy, fákon kell keresztülmenni. Csak annyi különbség, hogy itt táblák mutatják, hogy merre kell menni. Először, csak annyit ír, hogy "up" vagy "right", de később már igyekszik viccesnek mutatkozni a játék, és ilyenek olvashatók, hogy "same as before" vagy "same as 2 before" hát sok sikert! Aztán jutunk be a temetőbe. Itt ismét egy régi ismerős, Dampé vár minket. Igen, megintcsak OoT, és itt is sírásó. Ránk bízza a kulcsot, hogy bemehessünk az elzárt kapun. Ám a kulcsot elveszi tőlünk egy varjú. Őt egy fa tetején találjuk. Egyszerű a feladatunk: fel a pegazus cipőt, és rohanjuk meg a fát. Ekkor a kulcs leesik. Menjünk be a kapun keresztül egy minidungeonben találjuk magunkat. Ha ezt teljesítjük, utána a Veil Fallsba kell menni. Egy nagy ajtó is akar Kinstone-okat egyesíteni. Ha ezt megtesszük, akkor feljutunk a Cloud Topsba, vagy felhők fölé. Itt az a lényeg, hogy meg kell találni az öt sárga Kinstone-t és egyesíteni kell a titokzatos felhőkkel. Ekkor feljutunk a Palace of Winds Dungeonba. Maga a Dungeon piszok nehéz, és talán a Minish Capnél van először olyan érzésem, hogy mint a platformjátékoknál, hogy a Dungaeonök egyre nehezednek. Eddig úgy volt, hogy mindegyiknek megvan a maga sajátossága, de ez egy kicsit nehéz. A főellenség Gyorg Pair egy rájapáros. Könnyű rájönni, hogy hogy kell megölni őket, és könnyű is csinálni, csak nagy ügyesség kell hozzá. Ha kész, akkor már csak egy utunk maradt hátra az Elemental Sanctuary, ahol a negyedik element erejét is megkapja kardunk, így már háromszorosan is tudunk klónozódni. Ha végzünk, akkor változik át Hyrule Castle, és bejutunk az utolsó Dungeonba, a Dark Hyrule Castle-be. Ez viszonylag könnyű, csak itt is sok hely van, ami nagyon sok ügyességet igényel. Például olyan van, hogy vannak kék mezők, és mindegyikre, ha rálépünk, akkor piros lesz, de csak egyszer lehet rálépni. Ha valakinek van egy kis IQ-ja, az könnyen átmegy. Ami egy kis nehézséget okozhat az a Darknut. Négy alkalommal kell megküzdeni velük, mindegyik egy kulcsot rejt. A négy kulcs, négy zárat nyit, mely elzárja az átjárót a nagy kulcs felé. Ha megvan a nagy kulcs, akkor nyithatjuk ki a nagy ajtót. Ekkor még nem jön elő Vaati. Előtte háromszor harangoznak. Mindegyik harangozás után megjelenik egy-egy nehezen legyőzhető ellenfél. Ha megvannak, akkor jön elő Vaati. Megismerkedtem vele. Három alakja van. Az első alakját, ha valaki rájön, akkor könnyű legyőzni. A második alakja már sokkal nehezebb, itt haltam meg. Itt mentettem, majd félbehagytam, mert megy az Animaxen a Naruto. Szeretem a sorozatot, bár nem vagyok akkora függő, mint amilyeneket látok az Animeconon. Épp most halt meg Sasuke. Szegény.

2009. január 27., kedd

Temple of Droplets

Körkérdés: Mi a közös a Link to the Past Ice Cavern és az Ocarina of Time Water Temple-jében? Mindkét Dungeon kivívta a rajongók haragját. Na jó, ez talán kissé túlzás, de azért valljuk be őszintén, nem szívesen látogatjuk ezt a két helyet. És most azt kell mondanom, hogy ha a Link to the Pastnek van Ice Cavernje és az Ocarina of Time-nak van Water Temple-je, akkor a Minish Capnek van Temple of Dropletse. Talán ennyire nem radikális a probléma ezzel a Dungeonnal, de itt is vannak nehéz és kemény ügyességi részek, köszönhetően annak, hogy jégből van szinte az egész Dungeon. A jégkocka tologatása meg az Ocarina of Time Ice Cavernjére emlékeztet (mert bizony neki is van). Több helyen is magam mentettem annak örömére, hogy túl vagyok azon a részen, az egyik ilyen amikor egy jeges pályán klónozni kell magunkat (már ez is egy külön harci feladat, aki csinálta, az sejtheti, miről beszélek). Aztán végigmenni az akadálypályán időlimitre, hogy a pálya végén lenyomhassuk a gombot, hogy kinyíljon az ajtó úgy, hogy a klónunk nehogy nekimenjen a falnak, mert akkor megszűnik létezni. Én legalább 15× megcsináltam ezt a műveletet, ha nem 20×. De többször volt szakadékos jégpálya, és a főellenség is nagyon durva volt! Big Octorok (azért big, mert minish size-ban kell végigvinni a Dungeont), óriás "golyóbisokat" lövell ki. Én előbb azt se tudtam, mit kezdjek vele. 10 szívvel mentem neki, de legalább 5 elment azzal, mire nagy nehezen rájöttem, hogy a pajzzsal vissza kell pattintani rá a lövedékét, és ha ez megvan háromszor, akkor megégetni a farkánál levő virágot. Aztán bedurvul. Szóval jól kitalálták. De legalább a Dungeon zenéje nagyon jó.

Ért egy apró kellemes élmény. Valaki Amerikában (Floridában) ránézett a Zeldás blogomra, mert a YouTube-os csatornára kiraktam a blog címét, és megkérdezte, hogy Magyarországon milyen nyelvet beszélünk. ^^' Megírtam neki, hogy magyarul. Meg kért valami Language Packet, de ezt pontosan nem értettem, csak annyit, hogy szeretné olvasni a blogot. Én ebben már nem tudtam segíteni neki. Szerintem van annyira élelmes, hogy saját maga találja meg a megfelelő választ.