Ma fel akartam venni a játékomat a Super Mario All-Stars Super Mario Bros. játékból, ahogy 100%-ra végigjátszom, de ez nem sikerült. Azért, mert ha a Super Nintendót a DVD-felvevőhöz kötöm, akkor LCD TV-n keresztül magasabb a válaszidő. Így többször haltam meg a játékban úgy, hogy például csak azért nem ugrott Mario, mert későn érzékelte, hogy megnyomtam az A-gombot. Azért volt a DVD-felvevőhöz kötve a SNES, mert fel is akartam venni a játékot. A felvétel ugyan megtörtént, de annak minősége miatt nem kerül ki YouTube-ra. Amúgy egy általam indított Gremlines kihívásba játszottam volna, és akkor már fel is veszem. De majd legközelebb.
De ez így persze nem maradhat, úgyhogy át kellett rendezzem a dolgaimat. Azért kellett rendezkedni, mert a Sony Trinitron TV a másik szobában volt, egy olyan helyen volt, aminek közelében nincs áramforrás. Lényegében meg lett tükrözve a rendszer, mert az ágy átkerült az ablak felőli oldalra, ahogy a könyvespolc is átellenbe került a fal másik oldalára, ahogy a TV-t tartó polc az alatta lévő DVD-kkel is. Ez volt a legnehezebb, mert szép súlya volt a TV-vel együtt. Nem is bíztam egy idő után, az ágyra tettem a TV-t úgy, hogy ne legyen baja. Porszívózás végett is jó ötlet volt a rendezkedés, mert nagyon koszos volt már az ágy alatti, TV állvány körüli rész.Az eredmény pedig emitt látható, elégedett vagyok vele.
A DVD felvevő az AKAI videomagnó alatt látható. Az most épp nincs bekapcsolva, de kacérkodok a gondolattal, hogy ebben változás legyen, mert az utóbbi időkben nemcsak a Pokémon: Mewtwo visszatér videokazettát vettem meg, hanem az 1996-os Csinibaba filmet is, így lenne miért bekapcsolva legyen. Mindenesetre felvételeket ezentúl itt fogok csinálni. És ha elég jók, mennek YouTube-ra, ahogy a tegnap játszott Mario Kart: Double Dash!! videó is eszményire sikeredett.
Egyébként is egy ideje gondolkodok azon, hogy újra használnám ezt a szobát arra is, hogy elvonuljak az online világ elől. Zenét hallgatni CD-n, kazettán, videokazettán, DVD-n filmet nézni, vagy egyszerűen csak elvonulni, gondolkodni. Hasonló célokra használtam ezt a szobát akkor is, amikor még nem volt internet. Remek hely arra, hogy egyedül legyek.
A szobában, ahol a napjaim nagyrészét töltöm, a Playstation 2-t használom DVD-lejátszónak. Egyébként is rég volt már bekapcsolva a PS2, most egy kicsit gyakrabban lesz. Én nem haragszom amiatt a fiaskó miatt, amit a Sony most meglépett. Én nem vagyok benne a többszázezres negatív értékelők között. Humbby barátommal beszélünk egyébként erről, és egyértelműen az a konklúziónk, hogy a Nintendo minden furcsa döntése kiállja ezzel szemben az összehasonlítást.
Én ettől függetlenül használom a Playstation konzoljaimat. Sőt, talán a PS2 játékaimat is előveszem. Ezeket mind még tavaly vettem Hollandiában.
Hazaérve készültem a holnapi napra, és igyekeztem mindent elintézni, hogy az éjjel a lehető legtöbbet aludjak, de csak nem jött álom a szememre éjfélig. Ennek ellenére hagytam, hogy az óra felkeltsen 4-kor, mert nagyon lelkes voltam. Jót sejtek. Gyorsan átnéztem, hogy nem felejtek-e itt valamit. 4.45-kor indultam el, a vonat 5.32-kor indult útjára. A vonatút rendben volt, most is animéket néztem telefonon. Most a Shounen animék voltak fókuszban. Nagyot nevettem magamban, mert szombaton beszéltem Thunder-nek a Shutsugeki! Machine Robo Rescue-ről, mondtam neki, hogy tűzoltós anime, gyerekek szuperhősök, robottal megmentik a világot. Ő meg felvetette, hogy biztosan macskát hoznak le a fáról. Eddig nem volt ilyen, de a vonaton pont macskát mentettek meg. :D Bár nem a fáról hozták le, hanem elkeveredett, és hazavitték a tulajdonosának. Valószínűleg sokaknak nem tetszene az anime, de nekem bejön. Szívesen nézek belőle egy-egy részt. Ezt az animét hagytam félbe, amikor megérkezett a vonat Pestre. Most nem szálltam át Szolnokon. A Corvin negyednél van a 10 Minutes bár, itt volt a Mario nap. Én voltam az első, aki megérkezett. Eleinte úgy voltam, hogy amíg várok a többiekre, addig befejezem a Machine Robo Rescue-t, de pont megjött bagszi és SakmaN, úgyhogy nem maradtam sokáig egyedül. El is kezdtünk kipakolni SakmaN kocsijából a cuccokat, de gyorsan meg kellett állnunk, mert a pultos csaj azzal fogadott minket, hogy lefújták a rendezvényt. Mégis ki szabotálná meg a bulit? O_O De telefonált azonnal, utánaérdeklődött, hogy mi a helyzet. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy félreértés történt, pakolhattunk be. Valami fantasztikus a helyiség, nagyon tágas, nagyon jól el tudtunk helyezkedni. Ideális akár nagyobb volumenű rendezvényekre is, mint akár a miénk. Minden gördülékenyen ment, az volt a nagyon jó, hogy mindennek találtunk ideális helyet: Elfért a projektor, a vászon, minden gépnek volt hely, a Mario DDR-nek is a jutott hely. Szinte túl szép is volt minden, ilyen rendezvény nem szokott komplikációk nélkül lezajlani. Minimum egy helykeresés, nyomorgás, vagy vita szokott lenni, de most semmi ilyesmi nem volt. Majdnem kész is lettünk 10 órára, mire megjöttek az első emberek
És akkor kezdjük el. Nagyon menő volt a NES Classic Mini apró kis gépezet, amin 30 NES játékot lehet játszani. Nagy volt rá az igény amúgy egész nap, úgy tűnik, tényleg alábecsülte a Nintendo a keresletet a kis konzol iránt. De nem akartam kipróbálni, mert tudtam, hogy másnap megjön, ésotthon akartam a sajátommal játszani először. Megnéztem a StreetPass-okat, összegyűltek szépen. Meg már a kirakós darabkákból is nagyon kevés hiányzik. Aztán bagszival megnéztük a Dancing Stage: Mario Mix-et. Ez a Mario DDR Nintendo GameCube-ra. Jó dolog lenne ez, csak az egyetlen zene, amire lehet DDR-ezni, túl egyszerű volt, úgyhogy untam az egészet. Krisi okozott néhány derűs percet, amikor megjelent, látta, hogy zenére táncolunk, és idéz a Super Mario Bros. 3 rajzfilmből: "Az nem énekes. Hanem Kuksi, a sárkány!". Már el is rontottam a végét, annyira megnevettetett. Bagszira bíztam, hogy szerezze meg a Story Mode-ban a dalokat. Inkább továbbmentem, és néztem a Mario Kart 8 versenyt, meg játszottam retro játékokkal. Ezután tartott Lernie előadást a Mario játékok történetéről, ami jó lett volna, ha nem kb. 10 percben lett volna ledarálva az egész. Itt jött ki a rendezvény egyik nagy hibája. Sok új embert vártunk, viszont szinte csak veteránok jöttek, így nem tudták mások számára érdekessé tenni az előadást. Mert hát mi újat lehet mondani azoknak, akik Marióval nőttek fel? Rosszul volt meghirdetve az egész rendezvény. Azt gondolom, hogy kellett volna például posztert gyártani, és megkérni a bár tulajonosát, hogy ha lehetőség van rá, tegyék ki valahova. Ha nem az ajtóhoz, akkor valahol belül hirdetni. Lehet a Facebookon keresztül is okosan hirdetni, de nagy hibának tartom csak a közösségi oldalt egyetlen alternatívaként kezelni. Itt az volt a gond, hogy szinte csak a Nintendós csoporton belül volt hirdetve, így nem nagyon jutott el külsős emberekhez. Poszteren kívül nekem sem jut eszembe így hirtelen más lehetőség, hogy hirdessünk, de biztos, hogy vannak további lehetőségek.
Volt még egy GameCube, azon Mario Kart: Double Dash!! ment. Krisi hívta fel a figyelmemet arra, hogy csoda, hogy működik a Mario Kart, ugyanis rettenetesen karcos volt a lemez. Nem is figyeltem, de tényleg. O_O Keményen megkapta a magáét azalatt a 11 év alatt, amióta az enyém. Volt még egy Wii, Egy SNES, egy Nintendo 64, és még egy Wii U, ami nem a projektorhoz volt kötve. Valamint SakmaN hozott még egy Sega MegaDrive-ot, mert van neki egy orosz MD kazettája, amin 15 játék van egyben, többek között valami hamis Super Mario. Azt mondja, leesik az állunk, ha meglátjuk a játékot, mert egész jól néz ki. Hát a helyén maradt az enyém, mert azért eléggé csúnya lett. Super Mario All-Stars alapú, és feltételezésünk szerint valamelyik másik Sega játékot programozták át. Az eredeti Super Mario All-Stars... na attól leesik az állam, hogy 23 év után is ennyire szép. Amúgy volt még kiállítva négy New Nintendo 3DS, bennük Super Mario 3D Land, Mario Kart 7, Super Mario Maker for Nintendo 3DS és Mario Party: Star Rush. Ezek körül is szépen voltak emberek, viszont ami meglep, hogy a Wii Super Mario Galaxy 2-je szinte végig üresjáratban volt. Szegény Mariót, szinte sajnáltam, hogy ott aludt a pály közepén. ^^' A Nintendo 64-en legtöbbször a Mario Kart 64 és a Mario Party volt. Többen kérdezték a Super Mario 64-et, azzal nem tudtunk szolgálni sajnos. Super Nintendón pedig Super Mario World, Super Mario All-Stars és Super Mario World 2: Yoshi's Island ment. Ezek viszont népszerűek voltak. Amiket én hiányoltam azok a retro kézikonzolok. Lett volna hely egy Game Boy-nak egy Game Boy Color-nak, de még egy Game Boy Advance csomagnak is. Kellett volna hirdetni a régi hozdozható Mariókat is. A projektoron kivetített Wii U-n legtöbbször Mario Kart 8 ment, de amikor a laptop volt rákapcsolva, akkor Mario reklámok is videók mentek. A másik Wii U-n, ami nem volt kivetítve, azon Pokkén Tournament és Super Smash Bros. for Wii U volt. Itt is volt sor.
Csak akkor kellett Wii U-t cserélni, amikor Pokkén Tournament verseny volt, mert a másik gépen volt a megfelelő memória. Ez is érdekes volt, de akármennyire is szeretem a Pokémont ez most nem mozgatott meg. Inkább a fényképezőgépemmel jártam körbe a terepet. Büszkeséggel töltött el, hogy én voltam a fényképész. Ug szokott fényképezni rendezvényeken, de nem jó a fényképezőgépe, mobiltelefonnal meg azért csak nem lehet annyira jó minőségű képet csinálni. A fényképezőgépemmel lett felvéve Lernie előadása is. Szóval lement a Pokkén Tournament, aztán Krisi Super Mariós kvízversenye jött. Egész jó kérdéseket talált ki, volt egy-két nehéz, ami még engem is megfogott. A kvíz után segítettem én is javítani. 30 kérdés volt, senkinek nem sikerült a maximális pontszám, de igazi "holtverseny-áradat" (kreálom a magyar szavakat, bízzátok csak ide) volt. Három első helyezett volt 27 ponttal, a két második helyezett 26 pontot ért el, és volt két 25 pontos harmadik helyezett, úgyhogy megadták a módját. Bárcsak játszhattam volna. Nem lenne probléma a holtversennyel... Csak hát nemcsak azért nem nevezhettem, mert szervező vagyok, hanem mert előre láttam a kérdéseket, mert Krisi elküldte a Facebook szervezői csoportba, és ott átnéztük mindnyájan. Igazából egy kicsit pöröltem magamban, amiért leszavazták a zenekvízes ötletemet. Hiányzik nekem személy szerint. És lehetett is volna, mert pont az a réteg volt jelen, aki erre vevő lett volna, csak ezt nem tudtuk előre. Főleg azért, mert azt érzem, hogy fejlődött a beszélőkém, le tudnék vezetni egy zenekvízt, akár ötletesen is! Még az Adarna Karaoke alapján gondoltam ki, amikor még Tukeinon és Daki vezették a zenekvízt, és sokszor körmönfontan segítettek. Adnak is segítséget, meg nem is. Elgondolkodtam néhány játékon, és azt éreztem, hogy ilyet tudnék én is segíteni. De Tukitól a legviccesebbek az olyan jellegű "segítségek" voltak, mint például "Ezt az animét tegnap este fejeztem be, kifejezetten tetszett". Meg kell hagyni, óriási segítség volt. Akár egy-két ilyet is el lehet nyomatni poénból.
Ezután még két verseny volt, az egyik egy Super Maro Maker kihívás, az első világ négy pályáját kellett végigmenni, ki éri el a legmagasabb pontszámot? De annyian akartak jelentkezni, hogy le kellett rövidíteni egy pályára. De eredetileg én játszottam a négy pályán, és ug kommentálta az eseményeket, hogy lássák nagyjából az újak is, hogy kell játszani. Aztán jöttek a többiek, de már csak egy pályán. Pedig az utolsó, a három körös verseny nagyon ötletes volt. Ug kitalált egy olyan pályát, ahol az egyik óriás hallal versenyzünk víz alatt, ebből csinált egy három körös "versenyt". Azon nevettem magamban, amikor elértem a második kört, akkor ott volt egy kis elkerített rész, ahova nem mentem be. Itt mondta ug, hogy "aki olyan ügyes, és eljut ide, az megpihenhet a boxutcában" (nagy Forma 1 rajongó). Ebben a kis részben elrejtett egy gombát, de úgy, hogy egy ilyen zuhanó téglát tett rá. Ez olyan, hogy kicsit megrázkódik, majd leesik, utána kapjuk meg a gombát. És nagyjából annyi ideig rázkódik, míg a Forma 1-ben egy kerékcsere tart, úgyhogy hihetetlen ötletes volt. Szóval eleinte nem mentem oda, csak amikor ug említette, hogy ez egy "boxutca". Ja, hogy oda érdemes menni. Visszafordultam, és megszereztem a gombát. És még ezzel a kis bakival is a nagy Chip-Chip előtt értem be. De csak a második pálya maradt, itt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Itt egy kicsit hátrányban vannak azok, akik elsők között csinálták, mert a későbbiek elleshettek taktikákat. Aztán végül egy Super Mario Run verseny volt. Ami hasonlóképpen egy pályás kihívás volt, de itt érméket kellett gyűjteni. A Super Mario Run egy iPhone-on, iPad-en elérhető mobilos játék. Egyelőre csak iOS-en van jelen, várjuk az Androidos változatot is. Amúgy egy egészen jó játék, csak az a zavaró, hogy mindig kell az internet, hogy játszhassuk a játékot. Kellett is a verseny, mert amúgy nagyon kevesen próbálták ki a játékot. Itt az nyert, aki a legtöbb érmét gyűjtötte össze. Ekkor már annyira beszélhetnékem volt a mikrofonba, hogy odamentem bagszihoz, és állandóan akartam mondani, amikor lehetőség lett volna rá. Ugyanakkor azért volt olyan érzésem, mint abban a bizonyos L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor azokat a műsorvezető-jelölteket mutatták be, akik nem jutottak tovább. Galla Miklós a félős bemondót játszotta el, aki mindentől megijedt maga körül. Nekem is volt olyan érzésem, hogy JAJ, MIKROFON! De azért egy-két félmondatra tellett.
És ezzel szinte véget is ért a nap. Be kellett fejezni, mert csak 17 óráig kaptuk a helyet. Hihetetlen jó nap volt, nagyon rég éreztem magam ennyire jól egy ilyen rendezvényen. Mondták is nekem többen, hogy nagyon jó volt, és jól érezték magukat. Én mondom nektek, szervezőként, segítőként ezek a visszajelzések a legnagyobb fizetségek. Voltak azért néhányan újak is, tőlük is jöttek visszajelzések. Kívánom, hogy mindenki élje át életében azt az örömöt, amit akkor éreztem. De egyszer minden mókának vége szakad, és pakolni kellett. Mindent úgy kellett hagyni, ahogy megkaptuk. Igaz, hogy régóta ismerjük egymást, de az is kiderült most, hogy csapatban is milyen jól tudunk együtt dolgozni. Mindenki talált magának munkát, senkit nem kellett noszogatni, hogy ugyan csinálja már. Így gyorsan kész lettünk, aztán indult is mindenki ki-ki a maga útjára. Lernie-vel mentem metróval, mondtam neki, hogysmint vannak a Nyugati Pályaudvaron a dolgok. Mivel jegyem volt, ezért nem tudtam megtenni azt, hogy kiszállok, és elvezetem, pedig idő lett volna rá.
Könnyes búcsú után a Keleti pályaudvar felé vettem az irányt. 19.10-kor indult a vonat, vagyis az utolsóval jöttem el, ami nem késő esti. Most is animéztem a vonaton. Elkezdtem a Tokyo Ghoul-t nézni, kíváncsi voltam, mire ez a nagy hype az anime körül. Hár, ritka egy undorító alkotás. Ilyen zombik, vámpírok, isszák a vért, eszik az emberi húst. Így is nagyon fáradt voltam, nem volt igényem még ilyen faszságokra is. Inkább a Mariós napról beszéljünk, mert annyira jól sikerült, hogy nagyon jó lenne egy folytatás. A visszajelzések alapján is, csak jobban kell hirdetni, és akkor annyi Nintendós lesz, hogy Magyarország európai nagyhatalom lesz.
Néhány napja jutott eszembe, hogy már 9-10 éve nyilvánulok meg videojátékos közegben az interneten, de arról soha nem írtam komplexen, hogy lettem videojátékos, hogy szerettem meg a Nintendót. Pedig lenne mit mesélnem, és azt gondolom, hogy sokan megértenék, hogy miért úgy játszok, ahogy. Meg hogy egyáltalán hogy indult el az egész. Lesz szó a közösségről is, úgyhogy több napi hideg élelmet elővenni, nagyon hosszú írás következik.
A '80-as évek második felében indult el a történet, amikor már lehetett járni Bécsbe vásárolni, ezt a szüleim is kihasználták, és vettek egy Commodore+4-es számítógépet. Ez volt a legelső olyan szerkezet, melynek köszönhetően TV-n játszottam. Sokáig csak bátyámat figyeltem, majd olyan 1991-től, 5 évesen kezdtem el magamtól is játszani. Két nagy kedvencem volt, ezek körül az egyik magyar játék, Menekülés volt a neve. Még a név is rémlik Szőlősy György játéka 1986-ból. A játékban egy egeret irányítunk egy labirintusban, az a lényege, hogy a macskákat kikerülve megtaláljuk és megegyük az összes sajtot. Vannak különleges, villogó sajtok is, ez majdnem olyan, mint a Mario játékokban a csillag. Extra gyorsak leszünk tőle, a macskák megállnak, és áthajthatunk rajtuk, ők pedig eltűnnek. Ezt úgy dekódoltam magamban annak idején, hogy az egér eszi meg a macskákat. Persze aztán visszatérnek, ha elmúlik a "varázssajt" hatása. Ha megettük az összes sajtot, akkor meg kell találni az egérlyukat, azzal megyünk tovább a következő szintre, ahol eggyel több macska van. Egy macskáról indulunk, és 20 a maximális. Érdekesség (most már azt mondom, hogy a programozás miatt lehetett), hogy egy macskánál nagyon gyorsan ment a játék, aztán 20-nál már nagyon lassan. Gondolom, nehezen bírta el a játék, de hogy mire képes a gyermeki fantázia, annak idején azt gondoltam, hogy 1 macskánál egy fiatal kisegeret irányítunk, 20-nál meg már egy öreg, lassú egeret. Ha "összetalálkozunk" a macskával, megeszi az egeret (konkrétan mozog a szája), és elvesztünk egy életet.
A másik nagy kedvenc angol nyelvű játék, Moon Buggy a neve. Ez egy nagyon érdekes harcos játék, soha nem felejtem el, hogy a tankot, akit irányítunk, kakasnak néztem, akinek kerekek vannak a lába helyén. Erről már tudok YouTube videót is mutatni.
Nagyon szerettem ezt a játékot, és ha belenéztek a videóba, láthatjátok, hogy ez a játék (is) nagyban segített abban, hogy megtanuljam az ABC-t. Az égből is támadnak ránk, mely természetesen végzetes, ha eltalál, emellett át kell ugrani a szakadékokat, később az aknákat, és lelőni az utunkba álló dolgokat, amikből még sem tudom kinézni, hogy micsodák. Az a lényeg, hogy nagy játékélmény volt, és nagyon örültem, amikor végig tudtam játszani.
Több érdekesség is fűződik a Commodore géphez. Magamtól tudtam, hogy mit kell beírni, hogy tudjak játszani. Ezért is vagyok úgy, hogy nem kell feltétlen elítélően beszélni arról, hogy a mai kisgyerekek hogy tudják kezelni az okostelefonokat, táblagépeket, hiszen amikor én kicsi voltam, számomra is evidens volt a TV, vagy jelen esetben egy korabeli számítógép kezelése. Az, hogy micsoda veszélyeket rejtenek a mai cuccok, az más téma. Ami nagyon érdekes volt, hogy volt olyan alkalom nem is egyszer, amikor nem azért kapcsoltam be a Commodore gépet, hogy játsszak, hanem hogy írjak rajta. Majd később erről fogok írni részletesen, de a lényeg az, hogy kisgyerekként csodaszámba vettek, hogy úgy mentem iskolába, hogy tudtam írni, olvasni és számolni. Írást persze úgy, hogy utánoztam a betűket, de tudtam, hogy mit írok. És a lényeg az, hogy volt olyan, hogy abban leltem a szórakozásomat a TV képernyőjét teleírtam szavakkal, sőt értelmes mondatokkal is. Aztán volt még Atari gépünk is, az ezen játszható játékok nem maradtak meg bennem annyira, nem tudok kifejezetten kedvencről beszámolni, csak jókat játszottam rajta.
De aztán jött a nagy áttörés, az első igazán nagy hatás a videojátékos életemben, ez pedig Dévényi Tibor: Elektor Kalandor című műsora. Itt találkoztam életemben először azzal a piros sapkás, kövér emberkével, akit irányítanak, ellenségek fejére ugrik, gombától nagyra nő. Igen, ő volt Mario. Ami miatt nagy hatással volt rám, hogy sokkal több életet éreztem ebben a játékban, mint azokkal, amikkel eddig valaha is játszottam. Meg úgy az egész hangulata nagyon bejött. Innestől nem volt megállás, szinte teljesen áttértem a Nintendo világába. Viszont NES-em sokáig nem volt, csak úgy jutottam hozzá, hogy kikölcsönöztük a közeli videotékából. Videokazetták mellett játékokat és gépeket is lehetett kölcsönözni. Azon próbálgattam a szárnyaimat. Arra is emlékszem, hogy Super Mario Bros. 3 dobozos volt a gép, így legtöbbször azzal játszhattam. Leginkább az ehhez kötődő emlékek miatt szeretem ma is nagyon a SMB3-at, de persze ez nem lenne elég, ha maga a játék nem lenne ennyire jó.
A műsor ilyen volt:
NES-hez valójában csak jóval később jutottam hozzá, az első konzolom a Super Nintendo volt 1993-ban karácsonyra. Ennek is nagy emléke van, ugyanis 1993. december 19-én volt az utolsó Elektor Kalandor adás, akkor hirdették ki a nyerteseket, akik mehettek Miami-ba a... Disneyland jut az eszembe, de nem vagyok biztos abban, hogy az Amerikában ott van. Lehet, hogy "csak" egy utazás volt oda (és persze vissza is), bár tegyük hozzá, hogy az is nagyon szép. Ezt kapta az első 2 helyezett, a harmadik, negyedik helyezettek pedig egy Super Mario All-Stars pakkos Super Nintendo konzolt kaptak. Ezzel a játékkal játszott a stúdióban az első 2 helyezett gyerek. Ha lehet, ez a pár perc csak még nagyobb hatással volt rám, mint az előző évek NES játékai. Nagyon boldog voltam, amikor 1993 karácsonyára ugyanazt megkaptam, amit a TV-ben láttam. Ehhez az élményhez kötődik az, hogy a Super Mario All-Stars minden idők legnagyobb kedvence nálam. És akkor ne is beszéljünk a végtelen játékóráról, amit ezzel a játékkal töltöttem egyedül, barátokkal. Ezekben is időkben nagyon drágának számított egy Super Nintendo játék, ezért nem volt nekem sok. Néhány éve vettem meg teljesben a Donkey Kong Country játékot, és 1995. november 4-ei dátumozással volt rajta 11.990 forintos árcédula, amikor az akkori minimálbér 15.000 forint körül volt... Ha arányosan akarnék számolni, akkor olyan, mintha ma egy játék kb. 75.000 forintba kerülne. Csak két további játékot kaptam hozzá, a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse (1994. karácsony) és Hurricanes (1995. karácsony). Persze ez nem azt jelenti, hogy az egész Nintendo-világom csak ebben a három játékban merült ki, volt lehetőség továbbra is kölcsönözni játékokat. A videotékában idővel megszűnt ez a lehetőség, viszont nyílt Békéscsabán is egy 576 KByte üzlet a Jókai u. 6 szám alatt, ott is lehetett kölcsönözni. Csak két játék maradt meg bennem, a The Lion King és az Aero the Acrobat, de biztosan volt több is. Ami még hatással volt rám, az a német RTL-en látott Nintendo reklámok. Általános iskolában németül tanultam, és mivel szerettem (most is) a nyelvet, ezért ott néztem hétvégén reggelente a rajzfilmeket és a reklámszünetekben sok Nintendós reklámot láttam, melyek mind nagyon hangulatosak voltak. És akkor ne feledkezzünk meg a Super Mario kalandjai videokazettáról, ott láttam először Super Mario 3 rajzfilmet, az is olyan élmény volt számomra a hibái ellenére, hogy ha ötvenszer nem láttam, akkor egyszer sem. Régi szinkronnal nagyon jó nézni.
1996-tól viszont törés következett be, ugyanis lanyhult a Nintendo iránti érdeklődésem. Legfőképp azért, mert Békéscsabán igencsak kevés lehetőség volt játékokat beszerezni, ebben az évben zárt be az 576 KByte shop, meg ahol még lehetett kapni, ott igencsak drága volt egy játék. Így újdonság híján elkezdett nem érdekelni a Nintendo. Anyám ezt úgy dekódolta magában, hogy kinőttem a Nintendót, és 1996 decemberében eladta a Super Nintendót az egyik akkori munkatársa vette meg a gyerekeinek karácsonyra. A durva az volt. hogy megkérdezett erről anyám, és mondtam, hogy adja el... Ha ez nem sújt le visszamenőleg, akkor semmi.
Még a Super Nintendóval párhuzamosan játszottam PC-n is. Talán nem sokan néznék ki belőlem, de végigjátszottam egy pár FPS-t, mint például Wolfenstein 3D,Doom, Duke Nukem. Na tessék, 9-11 évesen lövöldözős játékokkal játszottam, mégsem lettem bérgyilkos. Különben is, bérgyilkosnak nevezzük azt is, aki megvonja az alkalmazottai fizetését. Arról ne is beszéljünk, hogy a Duke Nukem híres volt durva szövegéről. Így kezdődött a játék: "Azok a kib*szott idegenek leszedték a gépemet! Ezért most szétrúgom a seggüket!..." Mégsem beszéltem akkor csúnyán. Csak jót mosolyogtam ezeken a szövegeken. Nagyon érdekes, hogy volt egy játék, ami nemhogy magyar, de békéscsabai fejlesztés volt, ez az Észkerék volt. Ezt is megtaláltam YouTube-on:
Rengeteget játszottam vele, és nagyon élveztem, hogy ezáltal részese lehetek a Szerencsekerék vetélkedőnek. Nagyon érdekes volt még a gépi játékosok nevei: Rózsa György, Egri János és Vágó István. Mindhárman legendás játékvezetők. A beszólások is nagyon szellemesek voltak, és még azt tetszett, ha az egész játékot megnyertem, akkor mindig kaptunk valami nyereményt. De konkrétan pl. hajszárítót, turmixgépet, meg ilyeneket. Eleinte konkrétam azt hittem, hogy ezt postázni fogják, persze hamar kiderült, hogy e tekintetben is csak játék volt. Tele lettünk volna nyereményekkel, ha ezeket mind megkaptuk volna.
Meg amivel még sokat játszottam PC-n az a Worms és a Mortal Kombat. Hamar kiderült, hogy nincs sok érzékem a verekedős játékokhoz. Nyilván az alapdolgok mentek, de hogy gombkomcinációkkal speciálisakat lehet ütni, azok ritkán mentek. Viszont, volt olyan, hogy barát ellen úgy nyertem, hogy én vittem a normál ütéseket, rúgásokat, ő meg szenvedett azzal, hogy kihozzon valami speciális támadást. Sok kicsi sokra megy. Viszont a Worms-ot nagyon szerettem, azt nagyon éreztem, hogy kell játszani. A Super Nintendo után elsősorban a zene kezdett el érdekelni. Na nem zeneszerzés, meg hangszerek, hanem a zenehallgatás. Hosszú órákon képes voltam zenét hallgatni, ismertem az aktuális számokat, és rengeteget hallgattam őket rádiókban, néztem TV-ben a videoklipeket. Mai napig az 1997-es évet tartom magyar zene tekintetében a legjobbnak.
1999 elején kezdtem hiányolni a Nintendót megint. Ez idő alatt is néha kapcsoltam a német RTL-re, és láttam a legújabb Nintendo játékreklámokat, de jóval ritkábban voltak a PlayStation térnyerése miatt. De azt azért éreztem, hogy az a Mario játék, ahol Mario megragadja Bowser farkát, elforgatja, és bombának hajítja, az nem lehet rossz játék. Kezdtem emlegetni otthon megint a Nintendót, de csak azt mondták, hogy most már kinőttem belőle. Szerintem ezt sokan megkapták, akik Nintendóval játszanak / játszottak. Nem ment könnyen, de nem adtam fel. Főleg azért is kezdett visszatérni a videojátékos énem, mert ismét lehetőség lett játszani Békéscsabán, megnyílt az első használt videojátékos üzlet, Aster-X néven. Ide már jártam játszani. Itt volt alkalmam először Super Mario Kart-tal játszani. De nehezen ment, mire elértem benne egy valamire való szintet. Emlékszem, már amikor hetedik lettem és nem nyolcadik, már akkor örültem a fejemnek. Annak idején, amikor megkaptam a Super Nintendót, már akkor láttam a dobozán, hogy létezik egy Super Mario Kart nevű játék, de a képből nem tudtam kikövetkeztetni, hogy mi az. Abból indultam ki, hogy Kart - valami kártyajáték lehet. De hogy létezik olyan, hogy gokart, olyanról nem is hallottam. Úgyhogy sok játékkal jóval később ismerkedtem meg, mint amikor megjelent. Például az első komoly Super Mario World-ös élményem is ekkorra tehető. Láttam régen a Három Kívánságban (figyeljétek az M3-at, mert hamarosan jönnek a Nintendós adások!), hogy játszanak Super Mario World-del, meg nagyon örültem neki, de nem nagyon feszegettem a témát. Ebben az időben, nemcsak az újonnan nyílt konzolboltban volt lehetőség játszani, hanem az egyik üzletházban nyílt egy használt bizományi műszaki bolt, ott volt egy eladó Super Nintendo, oda jártam szinte minden este játszani. Itt játszottam sokat a Super Mario World-del. Na meg hamarosan eljött az idő, hogy ismét otthon játszhattam, 1999. július 18-án kaphattam újra Super Nintendót, a Super Mario All-Stars pakkos dobozzal, viszont a Super Mario World játékot tették mellé. Volt pár álmatlan éjszakám ezekben az időkben. Meg már ekkor is a használt játékok jóval olcsóbbak voltak, így igencsak megszaporodtak a SNES játékok. PC-n még ekkor is játszottam néha, a Croc volt a legnagyobb kedvenc.
Mivel a helyi konzolbolt hamar nagyon népszerű lett, így a jóval több játékkal volt lehetőségem játszani. Először élőben Nintendo 64-et csak 1999 végén láttam és játszottam. Akkor azonnal a Mario Kart 64 rabja lettem. Rengetegszer jártam oda, fizettem a játékos órákért, nagyon szerettem. Hanyagoltam is a Super Nintendót, annyira az utódjának hatása alá kerültem. Persze nem annyira mint néhány évvel előtte, hiszen lett otthonra Super Mario Kart-om 1999 szeptemberében (ezek mind jegyezve vannak) és 2000. januárjában újra lehetett Super Mario All-Stars játékom, ekkor már az eredeti dobozával. Az az érdekes, hogy ugyanaz a doboz van meg és nagyon jó állapotban. Nintendo 64 még inkább az ára miatt nem lehetett nekem, de erre sem kellett sokat várni, 2000. április 18-án kaptam egy nagyon kedvező ajánlatot, és Nintendo 64 tulajdonos lettem Super Mario 64 játékkal. Ez újabb álmatlan éjszakákat, és végtelen játékélményeket hozott magával. Majd jött a Mario Kart 64, és a még végtelenebb játékélmények. Ekkor sokszor jártam át az egyik gyerekkori barátomhoz, és a testvéreivel együtt rengeteget játszottunk közösen. Ami igazán vicces volt a velük való játékban, hogy mindig kommentáltuk a Mario Kart 64 aktuális eseményeit, hogy a karakterek neveit betegséggel helyettesítettük be. Amire emlékszem, például Mario volt tüdőgyulladás (piros felsőruházata miatt), Toad volt hímlő, Bowser volt pattanás Peach volt Kolera, Wario volt sárgaláz. És így mondtuk, hogy "És tüdőgyulladás megelőzte hímlőt, de pattanás keményen kiütötte őt!" ezeken jót derültünk. Ebben az évben vettem meg az addigi legdrágább játékot, a Mario Golf-ot Nintendo 64-re, 16.000 forint volt. Egy játékért sem fizettem ennyit korábban, és később is jó sokáig. De egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon szeretem ezt a játékot. Aztán 2001-2002 között úgy fogalmaznék, hogy standard aktív játékom volt.
Hogy egy szó sem esett a hordozható gépekről? Egyértelmű az oka, a Game Boy teljesen kimaradt az életemből. Először 2002. karácsonyára kaptam Game Boy-t, a régi, eredeti gépet, hozzá Mario & Yoshi játékkal. Nagyon szerettem, meg végre játszhattam kézikonzolon, viszont már a Super Nintendo idejében tudtam a Super Mario Land sorozatról, és ezeket nagyon hiányoltam. Ami nagyobb áttörést hozott bennem kézikonzolok tekintetében, az a 2003. karácsonyára kapott Game Boy Advance, és a hozzá kapott WarioWare, Inc. játék. Arra emlékszem, hogy még karácsony előtt le volt árazva sárga címkével a Game Boy Advance, és két színben volt ott kapható: Fehér és átlátszó rózsaszín. Én persze a fehéret akartam, de mire oda jutottunk, hogy megvehetem magamnak, már csak a rózsaszín maradt. De legalább vadonatúj volt, fóliás és minden. A WarioWare már sokkal komolyabb játék volt, valahogy úgy tudom még most is jellemezni, hogyaz a fajta játék, ami észrevétlenül magával ragad. Nagyon sokat játszottam vele. Hosszú évek után először komolyan NES konzollal játszani csak 2004-ben volt lehetőségem. Kicsit homályos ez az emlék, de úgy rémlik, hogy a gimnáziumban az egyik akkori iskolatársam (2-vel lejjebb járt nálam) szeretett játszani, és úgy rémlik, hogy neki volt NES-e. Még az is dereng, hogy többször kérdeztem tőle, hogy biztos, hogy szürke kazettája volt, és nem sárga? Ugyanis köztudottan Magyarországon sokaknak a Nintendo a piacon kapható hamisítványokban merült ki. És döbbenten láttam, hogy tényleg szürke kazettája volt, csak a matrica háttere volt sárga, ugyanis az a Super Mario Bros. 3 játék volt. És rémlik, hogy kölcsönadta nekem a gépét. De az biztos, hogy valahogy került hozzám kölcsönbe egy NES. Hát ezzel játszani hosszú évek után egy megvalósult álom volt. Saját NES-t venni csak 2005 nyarán volt lehetőségem.
Internetet először aktívabben 2004 nyarán kezdtem el használni. Még nem volt otthon internet, internet kávézóba jártam. Itt ismerkedtem először olyannal, hogy digitális kép, azokat le lehet tölteni, és óriási dolognak tartottam annak idején, hogy ezek a képek egy Pen Drive segítségével rákerülhetnek a gépemre. Főleg GameCube játékokról mentettem el képeket magamnak, ugyanis az sem volt sokáig, de nagyon szerettem volna. Kapható volt a Tescóban, de 74.990 forintért, és az rengetegnek számított akkor. Viszont többször álmodtam azt, hogy megveszem magamnak a GameCube-ot a Tescóban, de soha nem jutottam el a pénztárig. Nem is ott lett meg, hanem a csabai konzolboltból, ami ekkor már PSX Shop-ként működött. Amikor átvették a másik konzolboltot, akkor a Nintendo 64-gyel megszüntették a Nintendo forgalmazását, mondván, hogy nincs rá igény. De rendelésre hoznak Nintendo gépet, így jutottam hozzá 2005. májusában. Akkor Super Mario Sunshine-nal és Mario Kart: Double Dash!!-sal és 2 controllerrel vettem meg.
És itt új korszak kezdődött a Nintendós pályafutásomban, mondhatni, lassú leépülés után jött a második nagy törés. Ugyanis sehogy nem tudtam megszeretni a GC-t. 2005. júniusának végén volt lehetőségem először kijutni Angliába, ott vettem magamnak Mario Party 5-öt. És a három játék közül egyik sem tudta magát a szívembe lopni. A Super Mario Sunshine megyegetett, de aztán olyan szinten nehézzé vált nekem, hogy csak idegesítettem magam rajta, és az egész játék nem is motivált arra, hogy küzdjek a továbbjutásért. Rettenetes játékélmény volt. A Mario Kart: Double Dash!! és a Mario Party 5 sem tetszettek, mindkettejükről azt gondoltam, hogy sikeresen leépítették a sorozat nagy hírnevét. Ez volt az egyik ok, amiért elkezdtem kiégni, és úgy érezni, hogy a GameCube a Nintendo legrosszabb konzolja. A másik baj meg az volt, hogy azok a régi játékok amikben meg jó voltam, annyira jól mentek, hogy semmi kihívást nem nyújtottak nekem. Ezután volt az, hogy kb. fél évig szinte semmivel nem játszottam, semmi élvezetet nem nyújtott a játék, csak az unalomig begyakorolt irányításokat.
2005. decemberében kötötték be hozzánk az internetet, itt kezdődött el, hogy aktív lettem videojátékos fórumokon, elsősorban az 576 fórumon nyilvánultam meg. Nem ekkor ismertem meg a fórumokat, még áprilisban találtam meg az SG fórumot, és itt láttam meg először, hogy a Nintendo nemcsak gyerekek szórakozása, felnőttek is ugyanúgy beszélgetnek róla. Ennek nagyon örültem, mert a szüleim nagyon nehezményezték, hogy vettem GameCube-ot, már 13 éves koromban rám szóltak, azt már végképp nem tudták hova tenni, hogy mit akarok 19 évesen játszani. Nagyon jó volt nekem, hogy ezt megláttam, mert úgy éreztem, hogy meg lettem erősítve, és semmi gond nincs azzal, hogy játszok, mert sokan mások is így tesznek. De igazán játékos közösséggel beszélgetni 2006 elején az 576 fórumon kezdtem el.
És itt kezdett el kialakulni az a Nintendós társaság, amelyből a mi saját közösségünk nőtt ki. Először egy Metalsonic nevű srác került a képbe, majd jött márciusban Krisi is. Elkezdtünk felvenni egymást MSN-re, és közös beszélgetések segítségével kezdett alakulni a közösség. Ennek volt többek között foganatja, hogy létrehoztam 2006. március 19-én a Magyar nyelvű Mariós oldalt Hungarian Super Mario Fan Club címen. Ugyanis nagyon sok segítséget kaptam ismerősöktől, barátoktól, nekik is köszönhető, hogy beindult. Volt is látogatottsága, ugyanis sokan örültek annak, hogy létezik egy magyar nyelvű komplex Mariós oldal. 2006 nyarán kezdtem el Pestre járni, és a korábbi kiégést villámgyors fellendülés követett. Budapest hangulata is nagyon bejött, és a meglévő valamint az általuk megismert GameCube játékok úgy meglátásba helyezték a konzolt. Ekkor játszottam a Super Smash Bros. sorozattal először (Super Smash Bros. Melee). Alapvetően nagyon megfogott a hangulata, de a rengeteg gombkombinációt nagyon nehezemre esett megjegyezni. Úgyhogy nagyon nehezen tudtam megtanulni, de ami nagyon tetszett, az a Mario Party 6, ami az ötödik rész bakijai után üdítően hatott rám. Nagyjából ekkor kezdtem el másképp játszani, ugyanis eldöntöttem, hogy soha nem fogok kiégni a videojátékokból, ehhez viszont az is kell, hogy soha ne legyek annyira jó, mert kiég a lelkesedés, és ahogy fentebb írtam, csak a betanult irányítást tudom használni, és az nemhogy nem lelkesít, hanem el is tántorít a videojátékoktól. Ezért nem feltétlen törekszem arra, hogy egy videojátékos versenyt megnyerjek, bár nagyon szép elsőnek lenni, ezt a részét se hallgassuk el a dolgoknak. Ekkor még olcsó volt a vonatjegy (1.450 forint körül volt a diákjegy Békéscsabáról Budapestre oda-vissza), így amikor csak tehettem, felmentem Pestre, hosszú évek után most találtam először igazán Nintendós barátokra. És folyamatosan jöttek az új emberek.
Főleg azután, ahogy augusztusban V-ADi megalapította a BigN weboldalt, vele együtt a BigN fórumot. Ez ugyan ma már a múlt része, de számomra mai napig az online Nintendo közösség emblematikus része, itt épült a legjobban a társaság. És annak ellenére, hogy MSN-en napi szinten "összejártunk", szinte mindent megbeszéltünk a fórumon. Jött még Norbi, Truner, bagszi, később Link, Young Link (egész jól mutat a nevük egymás mellett), Cater, Matilda Mattise, Xavi, Rokai. Bocsánat, ha kihagyok valakit, nem tudok én sem ennyi embert megjegyezni. Bagszi már korábban is elkezdte a nagy szervezéseit. A weboldalát a bagszipokét is 2006-ban ismertem meg, de Pokémon találkozókat már 2004-ben kezdett szervezni, először Pokétalin 2006. őszén voltam, azt hiszem november 3-án volt. Nagyon jól éreztem magam, bár ekkor előszeretettel fárasztottam a többieket a L'art Pour L'art Társulat Lábvíz című dalának éneklésével. Elég hamar, elég sok BigN-es jelent meg a Pokétalin, ezzel együtt elkezdtünk Marióval is játszani. A 2006. december 28-ai téli Pokémon találkozón szerveztünk először 8-as Mario Kart DS bulit, ami óriási élmény volt. Ez volt talán életem egyik legszebb korszaka. Azért is élveztem ennyire a játékot, mert akkor karácsonyra kaptam Nintendo DS-t (az elsőt), és nagyon élveztem vele a játékot, ugyanis a GameCube-bal ellentétben a DS nagyon inspirált, nagyon tetszett a Mario Kart DS, a New Super Mario Bros. játékok. 2006. december 8-a volt még nagyon fontos nap, nemcsak a Wii megjelenésének napja, hanem ezen a napon a Game Park-ban Wii napot tartottak, szabadon ki lehetett próbálni a Wii-t és a Wii Sports-ot. Nagyon furcsa volt már akkor is, éreztem és tudtam, hogy ez valami nagyon új dolog lesz, és titokzatosan vonzott magához. Olyan hangulatot árasztott magából, amit eddig soha. Hatása alá kerültem, de Wii-m egy darabig még nem volt.
2007-ben stagnálóan pozitív állapot maradt fenn a közösség és játékok tekintetében is. Folyamatosan váltak Wii tulajdonosokká az emberek, ők elkezdtek online játszani egymással ezen év őszén találtuk ki, hogy legyen külön BigN találkozó. Egyrészt mert voltunk már új elegen újak, hogy mi külön is tudunk találkozni, másrészt meg a Pokémon találkozó maradjon meg Pokémon találkozónak. Az első BigN találkozó 2007. október 6-án volt, a Lurdy házban. Ekkor csak néhányan gyűltünk össze, de jól éreztük magunkat. Ezek után negyed évi rendszerességgel szerveztünk találkozókat, sokszor összehangoltuk a Pokémon találkozóval, így egy találkozó egy teljes hétvégi program volt.
2008. március 5-én volt lehetőségem Wii-t venni, ugyanis a Media Markt-ban volt leértékelés, és 49.990 forintért volt az új asztali konzol. Enyém lehetett. Rettenetesen örültem neki, nagyon szerettem a Wii-t. Az online játékokba nyáron tudtam bekapcsolódni, ekkor vettem meg többek között a Mario Kart Wii-t és a Super Smash Bros. Brawl-t, de magaménak tudhattam a WarioWare Smooth Moves-t, és ekkor varázsolt el a Super Mario Galaxy is. A 2008-as év másik vívmánya számomra a The Legend of Zelda sorozat megismerése volt. 10 hónapig olyan szinten ráfüggtem a Zelda játékokra, hogy olyan is volt, hogy iskolába se mentem, annyira csak a játékon járt az agyam. Az Ocarina of Time-mal rendszeresen 4-5 órát játszottam egyhuzamban. Sok Zelda játékot vettem meg ekkor, teljes mértékig átadtam magam a The Legend of Zelda hangulatvilágának. Ismertem régen is, de azért nem vállaltam be sokáig, mert azt gondoltam, hogy úgysem tudom megcsinálni, mert olyan nehéz benne továbbjutni. De hamar kiderült, hogy csak el kell kezdeni, aztán megy magától, persze gondolkodni azért kell. Nagy kedvencem volt még a Wind Waker, és a Zelda II-t is szerettem az videojátékos közösségtől eltérően. Ekkor indítottam el a The Legend of Zelda blogot, teleírtam a Zeldás játékélményeimmel.
Ugyanakkor a közösségben sokasodtak a problémák, ugyanis egyre több veszekedés lett a tagok között, és ez idővel átkerült a fórumra is, 2008 végére igazi káosz lett az egész. Ennek ellenére a találkozók nem maradtak el, mert sokan voltunk, így arra mindig is igény volt, csak a vitázó felek nem beszéltek egymással. Viszont a régi nagy barátságok soha nem épültek vissza, elkezdett szétesni a társaság, a koporsójának utolsó szöge 2009 májusa környékén került be, amikor végleg törölve lett a fórum. A közösség úgy-ahogy megmaradt, viszont ez azért volt nagy törés, mert nem nagyon tudtak új emberek jönni, ugyanis a fórum egyfajta bázisul szolgált, akinek tetszett, beregisztrált, aki szimpatikus volt, jöhetett MSN-re. Viszont elkezdett vegetálni a közösség, kisebb részekre szakadt. Én fokozatosan átmentem az (eleinte) AnimeCon karaoke társaságához, itt is értek nagy hatások.
Játékok tekintetében sem volt nagy élet, csak a találkozók maradtak meg, de a nagy összejárások elmaradtak. Nekem, amikor új dolgok jöttek, az 2010. júniusa, amikor felköltöztem Pestre, és próbára tettem magam. Bár ekkor is legtöbbször bagszival jártam össze, igazi nagy baráti játékok csak egyszer-egyszer voltak, de azok nagyon jól sikerültek. Főleg 2011-ben, amikor Gábor, Fantos, és Tutajkk eljöttek hozzám és négyen játszottunk. Ha valamelyikük nem tudott jönni, vagy Cater vagy / és Young Link jöttek. Ezek a négyjátékos bulik nagyon jók voltak. Arra nem emlékszem, hogy volt valami internetes fórum, ahol összejártunk, a Facebook is ekkor kezdett körünkben terjedni, így nagyon igény sem volt rá. Aminek szintén nagyon örültem, hogy 2011. decemberében vehettem magamnak Nintendo 3DS konzolt, méghozzá a Super Mario 3D Land Pakkosat, másnap jött vele a Mario Kart 7 is. Nagyon szerettem mindkét játékot. Micsoda beszéd múlt időben írni, most is nagyon szeretem mind a kettőt.
2012 sem telt el eseménytelenül, ugyanis ezen év elején indult el a 3DS Hungary weboldal, ami új löketet adott a Nintendós közösségnek. Innestől kezdve 3DS Hungary találkozókat tartottunk, ezek már kéthavi sűrűséggel voltak. Jöttek a régi arcok is, de a társaság alapvetően kicserélődött. Jött Cseri, Sparrow, a két legfontosabb tag, Cseri vette át a weboldal főszerkesztését. A baj az volt, hogy az oldal csak tiszavirágéletű volt, ugyanis létrehoztak egy Nintendo 3DS Facebook közösséget, és mindenki oda tódult át, így az oldal hamar nagy hanyatlásba kezdett. Ezt a közösséget a mai napig nem érzem magaménak, nincs úgy rendszere az ottani bejegyzéseknek, mint egy fórumon. Úgyhogy ami ott megy, abban nekem nagyon kevés részem van. Én a mai napig a weboldal tartalmi bővítését pártolom. A 3DS Hungary találkozók nem maradtak el, a weboldal hanyatlásának ellenére a közösség nagyon is épült, csak nem ott, ahol nekem jó lett volna, ezért kezdtem szépen leválni, és egyre kevesebb lelkesedéssel játszani a többiekkel. Volt idő, 2013 nyarán, amikor szinte csak bagszi maradt nekem, ugyanis akik nem mentek át Facebook-ra, azok Steam-en kezdtek el játszani a Team Fortress 2-vel. Ez kimondom őszintén, lelkileg is törés volt nekem, mert ekkor éreztem, hogy mindenki a maga útját járja, én maradtam a magam módján az eredeti utamon. 2014-ben Angliában voltam 7 hónapig, ami Nintendo tekintetében azért volt érdekes, mert ott a használt játékok egy része nagyon olcsó, így sok játékot vettem itt, sok olyat, amire régóta vágytam. Például Sonic Mega Collection GameCube-ra, vagy Punch-Out!! Wii-re, úgysmint Rhythm Paradise DS-re. De sok mást is ekkor vettem pár fontért. Többek között Wii U játékokat is ekkor vettem: Nintendo Land és New Super Mario Bros. U játékokat találtam olcsón. És hát hazatérésem napján, 2014. november 2-án vesztettem el a Nintendo 3DS konzolt, amit rettenetesen sajnáltam. Nemcsak magát a gépet, hanem a rengeteg letöltött játékot rá. 3DS nélkül nem maradtam sokáig, mert december 29-én lehetőségem volt venni Nintendo 3DS XL konzolt, a Media Marktban volt mélyen leszállított áron, méghozzá a Mario Kart 7 pakkos, ami külön öröm volt. De az örömöm csak félig volt teljes, az előző gépre letöltött játékokat nagyon hiányoltam.
Most 2015-öt írunk, Nagyon lassan indultak be a dolgok, de talán jóra fordulhat minden. Májusban vehettem Wii U-t magamnak, ami Mario Kart 8 pakkos. Jött vele a játék is. Szeretem, nagyon. Különben a Super Nintendós Super Mario All-Stars doboz volt rám olyan hatással, hogy ha lehetőségem adódik rá, akkor csak Mario pakkos dobozos konzolt vennék. A dobozon az ábrák, feliratok, tetszettek. A júniusban indított Nintendolgok.hu oldal is új lendületet adott, és a júliusi találkozó is jól sült el. És a történelem folyamatosan íródik.
Én elhatároztam, hogy megbocsájtom a múlt heti súlyos bakit a CashGenerator-nak, ma a Birkenhead-i üzletükben láttam egy ezüst színű Nintendo GameCube-ot, melyhez volt eredeti ezüst színű controller, minden 20 font volt. Meg is vettem:
Illetve tételenként számolta. Maga a konzol 14.99 volt, a mellé járó utángyártott controller 1.99, a két játék pedig egyenként 0.99-0.99 volt, így a végösszeg 18.96 volt. Az ezüst színű controller miatt vettem meg, mert az külön az eBay-en 15 font körül szokott lenni, és ha belegondolok, hogy plusz 5 fontért az egész GameCube szett és két játék, egyáltalán nem rossz befektetés. Különben nagyon szép állapotú a konzol, szinte csúfolás volt azt 14.99-ért eladni (az árba természetesen az eredeti controller is benne van). Be is üzemeltem, az elején kicsit problémás volt, mert nem akarta beolvasni a lemezeket, de aztán azt csináltam, hogy a konzol főmenüjéből olvastam be, onnastól már magától ment rendesen.
Menőség volt. Amúgy szerintem ez a konzol a Mario Kart: Double Dash!! platinum pack, mert ahhoz adtak ezüst színű konzolt, a doboza sajnos nincs meg. Játszani jó volt vele ismét, a Sonicot is kipróbáltam. Nem rossz, de már az első pályán elakadtam. A kezdet megvan...
A lényeg, hogy most már 3 controllerem van: Lila, fekete és ezüst.
Így két memóriakártyával, három controllerrel is nagyon jól néz ki, de a negyedik foglalatot is be kell tömni. Majd teszek róla: Ugyanis feltettem eBay-re a konzolt a Sonic játékkal és az utángyártott controllerrel, ezt már biztosan el tudom adni (a telefont a múlt héten nem sikerült). Úgy tettem ki, hogy 0.99-es kikiáltási áron, és eleinte 20 fontos villámáron, de aztán nekem megjelent, hogy ez a konzol (ebben a színben, mindegyiknek van külön profilja) legtöbbször 25,97-ért szokott elmenni, ezért úgy döntöttem, hogy felnyomom 25-re. Nem gondolnám, hogy elmegy ennyiért, de ha mégis, akkor nagyon jól jártam, és kijelenthetem, hogy még fizettek is azért, hogy legyen még egy GameCube controllerem. Nagyon örülök ennek a GameCube-nak, szerintem jó vásárt csináltam. Csak Angliai szállítást írtam, de itt van az eBay-es adatlap, ha érdekel valakit. Ha esetleg sikerül 25 fontért eladni, azt beinvesztálom egy fehér controllerbe. Csak Sonickal tettem ki a GC-t, mert a Mario Kart, ami otthon van nekem, az német borítós, ez meg nyilván angol, nem utolsó sorban nagyon szép állapotú. Úgyhogy ha sikerrel jártam, és hazamegyek majd (tervek szerint novemberben), akkor otthon majd eladom a német borítósat.
Régen írtam már ide, most van is mit. Mindenek előtt nagyon meglepett, hogy a statisztikában a többi poszt olyan átlagos szinten van, de a Família Kft-s posztok olvasottsága az egekig szökött. Örülök neki, ha sokan érdeklődnek iránta. Ja, és nem tudok Media Markt-os kiárusításról, valaki ilyenre is keresett nálam.
Csak az elmúlt 7 napban háromszor mentem fel Pestre állásinterjúra. Egy mobiltelefon értékesítő volt múlt hét hétfőn, ezt már tudom, hogy nem sikerült (visszaszóltak), egy gyorséttermi dolgozó (ennek nagyon örülnék, ha sikerülne) és egy irodai adminisztrátor tegnap. Az utóbbi necces, mert elég magas szintű excel tudást kérnek, és komolyabb függvények számítását nem tudom. Tanultam, de nem bírtam megjegyezni. Viszont örülök, hogy bejött az a tanács, amit nemrég kaptam, hogy aki nem tudja másnak kiadni magát, mint aki, az mutassa saját jellemét pozitív színben, így egyéniségnek fogják őt gondolni, és lehet, hogy pont ezért veszik fel. Elgondolkodtam rajta, és van benne igazság, ugyanis ezzel azt mutatod, hogy masszívan hiszel abban, aki vagy, ezzel erős jellemet sugárzol magadból. Ahogy ezen három alkalommal kipróbáltam, határozottan érzem, hogy bejött, azt látom az interjúztatók arcán, hogy meg tudom győzni őket arról, hogy alkalmas lehetek a munkára. Bár nyilván hazugságokat nem mondok magamról, például tegnap is mondtam, hogy nincs olyan magas szintű Excel tudásom. Az nekem is legalább annyira kellemetlen, ha kiderülne a helyszínen, hogy esetleg nem tudom megcsinálni, mint nekik.
Most egy általam igencsak közkedvelt japán énekesnőről írtam wikipédia szócikket:
Amúgy manapság a Mario Kart: Double Dash!!-sal foglalkozok többet, kíváncsi vagyok, hogy megy a játék hosszas kihagyás után. Hát, tragédia. A GameCube-os Mario Kart az egyetlen, amiről nem lehet azt elmondani, hogy olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer megtanulod, mindig menni fog. Elég nehéz visszarázódni, mert más az autó fizikája, ezért nehezebb megtanulni irányítani. Bár annak idején elég jól ment a játék, csak a hosszas kihagyás megbosszulta magát. Ezt tartom a legrosszabb Mario Kart-nak, ez az egyetlen, amiben semmi hangulatot nem érzek. De az All Cup Tour mode-ot nagyon szeretem, vagyis mind a 16 pályán végigmehetünk bajnokság keretén belül, így az összesen megszerezhető pontszám 160 pont. Azt csináltam, hogy háromszor mentem mind a három súlycsoportú karakterrel, az alábbi eredményeket értem el:
Toad és Koopa Troopa: 84 pont, 3. helyezett (könnyű súly)
Mario és Yoshi: 43 pont, 5. helyezett (közepes súly)
Bowser és Wario: 65 pont, 3. helyezett (nehéz súly)
Marióval és Yoshival valamit nagyon keményen elszúrtam, ugyanis nehéz súlyú karaktereket nehezebb irányítani. 8 (vagyis 16) versenyzőből ötödiknek lenni nem épp hozzám méltó eredmény. 150cc-n mentem természetesen. A gép egyébként eltárolja a rekordot. Amikor nagyon elememben voltam, akkor 136 pontot értem el 150cc All Cup Tour Mode-ban.
Sokkal kedvezőbb eredményeket értem el Mario Kart DS-en, ahol VS-ben lehet 32 menetet menni (ennyi pálya van itt összesen, mivel visszahozták a retro pályákat), így itt 320 pont a maximális. Itt kétszer tettem próbát, Toaddal 267 pontot értem el, míg később Yoshival 302 pontot sikerült összeversenyezni. Ezt 150cc Hard módon teljesítettem. A DS-es Mario Kart irányítása sokkal könnyebb, így ott ha valaki egyszer megtanulja az irányítást, akkor annak biztosan megy. Sajnos a Mario Kart 7 egyjátékos módjából kivették a VS-t, de ha jól emlékszem, a Wii-sben benne van. Teszek majd vele egy próbát.
Csütörtöktől teszem láthatóvá ezt a postot, de ezeket még kedden este írtam. Másnap (4-én) be kell feküdjek a belgyógyászatra, hogy kiderítsék, hogy mi a bajom, de úgy állítottam be, hogy 5-étől lehessen olvasni ezt a postot. Ugyanis 2003. december 5-én jelent meg Európában a Mario Party 5, ennek alkalmából szeretnék róla is megemlékezni.
Ugyanis mostani fejemmel azt gondolom, hogy megérdemel egy emlékírást, bár tény, hogy sokáig nem szerettem, főleg miután megismertem a Mario Party 6-ot. Az 5. részt Angliában vettem meg 2005. júniusának végén, valami 15 fontért. Ekkor volt durván 2 hónapos a GameCube-om, az a kiábrándultság, ami a konzol iránt volt, az majd csak nyár végén jött el. Ugyanis szinte az egész nyarat végigjátszottuk akkor az unokatestvéremmel a GC-s Mario Kart-tal és Mario Party 5-tel, valamint ő a Super Mario Sunshine-t is végigjátszotta, nekem abból elég volt 35 Shine Sprite-ig. Igazából többen élmény volt a Mario Party 5, de amikor egyre inkább egyedül játszottam csak, rájöttem, hogy unom a játékot, csak azt nézem, hogy hány kör maradt. Úgyhogy évekig nem vettem elő a játékot.
Viszont a zenéjét ha csak a gondolatban is, de soha nem engedtem el. Főleg olyan 1-2 éve, ahogy raktam össze a fejemben a dolgokat, rájöttem arra, hogy más a Mario Party 5 zenéje, mint a többié. Nem is biztos, hogy komolyabb, de tény, hogy olyan érzetet ad, mintha nagyzenekarral vették fel, pedig ugyanúgy szintetizátoros munka. De ahogy néha hallgatom csak magát a zenét, tényleg olyan a hangzás, mintha csak egy kicsit kéne áthangszerelni, és akár nagyzenekarral is fel lehetne venni. Sokszor még a pár másodperces zenék is a különlegessége miatt is bennem marad.
Igazából az évek során egyedül a zene miatt játszottam újra a Mario Party 5-tel. És nemrég jöttem arra rá, hogy mégiscsak van érték a játékban. Ez főként a videojátékos társadalom változása miatt merült fel bennem. Sokat változott 10 év alatt, és pont emiatt elkezdtem becsülni a GameCube-ot. Pedig annak idején tényleg nem szerettem. A Mario Kart: Double Dash!!-t, a legrosszabb Mario Kart-nak tartottam, aztán a Mario Party 5-öt sem szerettem, mert annyira egyszerű volt a karakterek érzelmi megjelenítése, ami nagyon zavart, így nem tudtam komolyan venni az egész játékot. Akkoriban amennyit idegeskedtem a Super Mario Sunshine-on... Ezek mind olyan tényezők voltak, melyek rásegítettek abban, hogy legalább félévig semmivel nem játszottam. Most már másképp látom a GameCube-ot, és most már jó érzéssel nézek rá. Viszont a Mario Party 5 zene valami istenség, majd a betöltött 10. év alkalmából csinál(tat)ok belőle CD-borítót, teljesen fan made lesz, de az igényesség alapvető szempont. Most a 3DS-sel teljesen rendben vannak a dolgok, de a Wii U... Nem szeretek okoskodni, meg nem én vagyok a nagy megmondó, itt csak arról csak szó, hogy a múlt értékké válik. Ezt egy ideje észrevettem magamban, ezért igyekszem megbecsülni a jelent is. Sikerül, de még fel kell kutatnom az okát, hogy miért nem vagyok kíváncsi a Wii U-ra...
December 5-e lehetne az évfordulók napja, hiszen a felső képen látható, több minden jelent meg ezen a napon, és még nincs is meg minden, amit meg akarok szerezni, például Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze. Viszont a JAM Project: Wings of the legend kislemez nagyon meglep. Ahhoz képest, hogy annak idején mennyire lázba hozott, mennyire imádtam a dalt, nagyon boldog voltam, amikor megkaptam, és mostanra teljesen hidegen hagy. Pedig azt gondoltam magamról, hogy ennyi idősen már vagyok annyira tudatos, hogy tényleg csak azokat szerzem meg, amiket szeretek. Nem arról van szó, hogy megbántam volna, hogy megvettem, mert az akkori emlékek megszépítik, és jó érzés ránézni, de hónapok óta nem hallgattam, és ha lenne lehetőségem CD-t venni, és szétnéznék az interneten, nem az elsők között lenne, amit megvennék. Az Okui Masami: naked mind kislemez meg most is csoda. A régi Okui Masami dalokban azt szeretem, hogy könnyed pop dalok voltak, de a legigényesebbek. Sokszor nincs élő hangszer, de a dallamosság, hogy első hallgatás után vissza tudom énekelni, mert megmarad a fejemben... ez a legjobb értelemben vett rágógumi pop zene. Azért álltam át a japán zenére, mert azt érzem, hogy tőlük hallok olyan pop zenét, amit én jónak tartok.
Mint mindig, most is elfelejtettem egy néhány dolgot megemlíteni, ezért most ezt így utólag.
Éljen, nem hívtak a tehetségkutatóból. ^_^ Valószínűleg már tudták, hogy belőlem nem lehet hülyét csinálni, ezért nem is próbálták meg. Csak időt spóroltak maguknak, mert biztosan nemet mondtam volna.
Tökre meglepett, gyakorlatilag tegnap tudatosodott bennem, hogy Tuki alkalmazta a zenekvízben az egyik kategória-ötletemet, az instrumentalt. Szerintem jó ötlet oly módon is felmérni, hogy mennyire ismeri az adott dalt, hogy felismeri-e énekhang nélkül is. Mivel én kislemezeket szoktam leszedni, és előszeretettel hallgatom az instrumental verziót is, ezért nekem ideális, és úgy mindenki számára jónak tartottam az ötletet. Azon mosolyogtam magamban, amikor Daki mondta Tukinak, hogy benne hagyta a háttérvokált. Vagy lehet, hogy azt mondta, hogy azt a változatot választotta ki, melyben benne van a vokál? A lényeg ugyanaz. Azt nem ő hagyta benne, hanem abból az a változat van. Nem mindegyik dalban van benne, engem például kifejezetten zavar, hogy például a Suara dalok instrumentaljaiban nem hallani a háttérvokált, mert az is hozzátartozik a dalhoz, és legalább annyira színesíti azt, mint maga a zene.
A konzolnál meglepetten vettem tudomásul, hogy nem volt akkora igény a Super Smash Bros.-ra. Most elkértem bagszitól a Nintendo 64-es játékot, és úgy voltam vele, hogy ne csak mindig Mario Kart legyen, és a SSB széria is legalább annyira népszerű, mint a Mario Kart, ezért legyen a sorozat első játéka. És végül megtaláltam a konzolt, hol volt a N64-em, de nem sokan játszottak vele. Ezek szerint nemcsak én tartom középszerűnek a játékot, szerintem a GC-s verzió, a Super Smash Bros. Melee volt a nagy ugrás minőségben. Akkor ezen túl Mario Kart, hiszen nyárra is szeretnék egy Nintendo konzolt.
Nagyon örülök a MAT-os connak, nemcsak mert 10 éves, és mert Petőfi Csarnok, hanem mert a főszervező, Uran célja, hogy összes régi MAT tagot meghívja, és együtt szervezzenek egy nagy cont. Nagyon szép, hiszen miért is ne lehetne egy rendezvény erejéig félretenni a nézeteltéréseket, sérelmeket? Egy hatalmas összefogással könnyedén lehet mindennél jobb cont csinálni. Tehát, ne felejtsétek el: 2013. július 6. szombat Rengeteg embernek, magyarán mindenkinek jelen kell lennie. Addig olvassátok Uran szervezői blogját, az idők során biztosan sok menőséget fog írni, és beavat minket a legnagyobb titkokba is, és már készülget az AnimeCon.hu oldal is.
Kitettem a MondoConos képeket, itt megnézhetők. Csak vasárnap jutott eszembe néhány képet csinálni, csak így spontán, hogy milyen jó a hangulat a karaokén.
Eredetileg a Mario Kart: Double Dash!!-sal akartam volna játszani, de aztán rájöttem, hogy a GameCube játékok nincsenek itt (bagszinál vannak azok a dolgok, amiket nem akartam hazahozni, mert tudtam, hogy kelleni fognak, ha majd visszaköltözök Pestre). Mert bár az a legrosszabb Mario Kart, mégis ami miatt nagyon szeretem, az az All Cup Tour mode, tehát egyszerre végig lehet menni az összes pályán. Ez nagyon jó egyfajta tesztnek is, hogy mennyire vagy jó, a játékban. De aztán rájöttem, hogy közvetve ugyan, de a Wii-s Mario Kart-ban is lehet ilyet játszani. Egyjátékos mód, VS. 32 pálya, random, és hogy igazán izgalmas legyen, 150cc, hard-ra állítottam a gépi ellenfeleket. Örültem annak, hogy nem ismételt pályát, azaz mindegyiken egyenként végigmentem. Az első helyezet 15 pontot kap, ami ha beszorzunk 32-vel, akkor az összesen 480 pont. Én a végére 419 pontot értem el, azt gondolom, hogy nincs szégyellnivalóm. :) Több, mint másfél óra volt, de élveztem, nagyszerű játék volt. Egyedül az idegesített, hogy Baby Peach volt mögöttem mindig, és rettenetesen utálom a hangját. Legalább élvezet volt elpüfölni.
És egy kis zene: Már megjelenése óta ismerem Hironobu Kageyama: Kiba ~Tusk of Darkness~ kislemezét, de csak nemrég vettem észre, hogy mennyire nagyszerű a B-side track. Az ilyen dalok hangulatát imádom:
Két hét különség a kettő között, és mind a kettő a Millenárisban volt, így jó, hogy összekevertem a kettőt. :D Viszonylag jó volt, mivel már nincsenek nagyon újdonságok, ezért nekem már szinte ugyanaz mindegyik. De valahol még bennem van a lelkesedés, viszont, ha őszinte akarok, lenni, ha konzolért nem kapnék jegyet, nem biztos, hogy elmennék. A konzolhoz egyébként Nintendo GameCube-ot vittem, és odaadtam Zolorónak a Mario Kart: Double Dash!!-t, és a Super Smash Bros. Melee-t is, hogy tegye ki, amelyiket gondolja, végül a Mario Kart mellett döntött. Tisztelem őt, látszik, hogy tényleg nyitott arra, hogy minél változatosabb legyen a konzol.
Új programok nagyon nincsenek, és tényleg valamilyen szinten szerencsésnek tartom magam, hogy a karaokéhoz tartozok, ott még most is meg tudták lepni a nagyérdeműt. A helyét meg szinte el sem lehetett téveszteni, úgy el volt rejtve. O_O Átvettem a karszalagot, és tök spontán jobbra nézek, egy ajtóra kiírva: Karaoke. Kinek jutott eszébe a bejárat elé tenni, nem tudom, de érdekes volt. Örültem annak, hogy ott volt a legmelegebb, szinte felüdülés volt a kinti zord időjárás után. Szép dolog a havazás, de nagyon nem szeretem a hideget. Sokkal jobban éreztem magam, amikor július elején 35°C felett is volt a hőmérséklet. Igaz, hogy egy hét után már azért én is sóvárogtam azért, hogy hűljön le a levegő, de ez a tél... és még csak december van! De hogy visszatérjek az Animekarácsonyra, sokáig nem jöttek be a karaoke terembe, úgy tűnik, hogy nem csak nekem volt elrejtve. Viszont jó volt a hangulat a próbák alatt. Tuki több Slayers dalt is énekelt, amit kifejezetten jó érzés volt hallgatni, és ismét elénekeltük együtt a Going History-t. Igazából annyira nem rajongok a zene sebességének váltakoztatásáért, de itt most elengedtem magam. Nem is tudom már melyikőjük ötlete volt ez, de egyszer csak Tuki vagy Daki elkezdték spontán váltogatni a sebességet, hol gyorsabban, hol lassabban, és ez úgy bejött a népne a próba alatt. Az elején nehezen is kaptam el a fonalat, de a végére már egész jól ment a refrén gyors éneklése. Én még a próba alatt még egyet énekeltem: Slayers: GLORIA ~Kimi ni Todoketai~ Úgy próbáltam meg, hogy régen hallgattam már ezt a számot, ahhoz képest egész jól ment, bár itt-ott elfelejtettem a dallamot. A hangulat végig jó volt. Lucy volt az, aki nagyon-nagyon szépen énekelt. Először Adele: Someone Like You dalával jött. Ezt a dalt én sokáig nem szerettem *enyhén fejezi ki magát* mert azt hittem, hogy férfi adja elő. Nem tudom hogy hívják azt a srácot akinek volt néhány éve a "You're Beautiful" dal, rá gondoltam, hogy ő énekli. De amikor megtudtam, hogy nő adja elő ezt a dalt, akkor megbékéltem, így jobban hangzik. De Lucytól nagyon szép volt. Látszott rajta, hogy nagyon átérzi a dal hangulatát, a végére el is érzékenyült. A másik nagy dobása a Gangnam Style volt. Képes volt azt a humort, azt a játékosságot beletenni a dalba, amit PSY tett, nem csoda, hogy szinte az egész terem táncolt. :D Sokan nem értik a dal gúnyos mivoltát, pedig annyira nyilvánvaló, ahogy az énekes énekli, hogy az egész csak egy paródia, és így számomra is tökre élvezetes az eredeti verzió.
Én pedig az elején énekeltem a Slayers: naked mind dalt. Az utóbbi 1-2 karaokén átmentem egy kisebb-nagyobb fejlődésen, így egyre inkább érzem, hogy tudok oldottan is énekelni. Ez a dal meg effektíve nagy kedvenc Okui Masami-tól. Tetszik a vidám hangulata, és a jelek szerint át is tudtam adni, ugyanis az Instrumental alatt Narumi magához hívott, és mondta, hogy nagyon sokat fejlődtem. Eddig is jól éreztem magam a dal éneklése közben, de az utolsó refrént már teljesen átszellemült boldogsággal énekeltem. És nagyobb sikert is arattam. Nem sokkal ezután jött a verseny. És én is. És mertem legnagyobbat álmodni. Most jobb lett a Digimon: The Biggest Dreamer dal, de éreztem, hogy ez így még nem kerek. Úgyhogy részemről elégedett vagyok a zsűri véleményével, jogosnak tartom az 5-5-6 pontos elosztást. Összesen 16 ponttal 9. lettem az 16-ból. Hát van út felfelé! :o És már látom hova vezet a még több gyakorlás. Az eredmény úgy teljes egészében tükrözi a véleményemet, egyetlen egy lány eredményét tartottam furcsának, aki a Robbie Williams: Feel dalt énekeltem. Annak 6. helyén csak lestem. O_O Ha a saját értékelési irányelvemre hagyatkozok, nekem több minden sem tetszett. Például nem jöttek ki a magas hangok, de nekem személy szerint az sem tetszett, hogy nagyon rányomta a verséket, és saját tapasztalatomból kiindulva, szerintem ő már akkor a hangterjedelmének határán volt. A verséket nyugisan kell énekelni, nem véletlen olyan az eredeti is, amilyen. Egyedül ezzel vitázok, amúgy minden rendben volt. Verseny után még egy kis hagyományos karaoke ott, itt egyszer énekeltem: Mulan: A Kiképzés dalt. Vicceltek, még saját magamon is meglepődtem, nem hittem volna, hogy ennyire menni fog. Egyébként is nagyon szeretem ezt a dalt, de hogy ennyire át tudom adni a hangulatát, az még engem is meglepett. Szerintem én ezentúl parancsnok leszek. O_O Itt beszélgettem Leeával, szerinte magasan a legjobb voltam most úgy valaha... ^^' Szerinte magyarul kéne énekelnem, mert jobban átérzem át tudom adni, hogy miről éneklek. Ezen majd még gondolkodok, tapasztalgatom a dolgokat komolyabban, de jelen pillanatban azt gondolom, hogy nem feltétlen nyelv függvénye, hogy mennyire érzem a hangulatot. Konkrétan ezért írtam fel még Okui Masami: DEVOTION dalt, de már nem kerültem sorra.
A Zenekvíz. Nagyon tetszett, ötletes volt. A témakörök is könnyedek voltak, és a ráadás Hayashibara Megumi kategória... Most már értem, miért énekelt Tuki olyan sok Slayerst az elején. :D Amikor beszélgettünk az énekesnőről Lam'O odajön hozzám, hogy olyan, mintha "Hejesibara Megumi"-nak mondanám. Pedig annyira nyilvánvaló, hogy "Hajasibara Megumi"-t mondok, csak a j betűt kicsit felvállról veszem. Erre a témakörre már nem maradt idő a japán zenei videó vetítéséig, ezért utólag lett bepótolva. Mindenki az első sorból jelezte, hogy számít rám. Hát jó, segítek, de olyan jó érzés lett volna villogni azzal, hogy csak én ismerem ezt a dalt, és tudom melyik animéből való. Mind az ötöt tudtam:
Slayers: Give a reason (erre mi, az első sor egy emberként énekeltünk)
Shaman King: Over soul (ezt is tudta mindenki)
Asagiri no Miko: faint love (ennél azért már komolyabban gondolkodtam. Évek óta nem hallottam ezt a dalt, azonnal beugrott az egész, amikor megszólalt, csak az animén kellett gondolkozni, aztán onnan jutott eszembe, hogy ez a KOIBUMI kislemezen van rajta)
Saber Marionette J to X: Proof of Myself (ezt a mai napig nem értem, hogy miért maradt ki mindenkinek, nekem annak idején első Hayashibara Megumi dalok között volt)
Abenobashi Mahou Shoutengai: Treat or Goblins (ez egy nagyon jó Megumi dal, ez is olyan, amit már nagyon rég nem hallottam)
Úgyhogy jutott nekem szaloncukor bőven. ^^ A szaloncukor-osztás is nagyon jó ötlet volt, úgyhogy tavaszra is hasonló meglepetéseket várok. És itt mentünk bagszival hozzá.
Azért a konzol részleget se felejtsük el, ugyanis nemcsak GameCube volt, hanem Wii U New Super Mario Bros. U-val. Ez igen! Hatalmas lett a játék. Én nem akarom már szegény gyereket szidni, egy kicsit nagyon belefeledkezett a játékba, és nem hagyott másokat sem játszani, így minket sem. Remélem, hogy tanult a hibájából, és legközelebb odafigyel másokra is.
És ennyi. Tavaszi MondoCon 2013. április 6-7. És szerencsére nem igazak azok a pletykák, hogy lesz jegyáremelés, maradnak a régi árak. :)
Ma éjszaka álmomban láttam a Wii U-t, és kipróbáltam. Hatalmas élmény volt. Egyébként nem ez az első eset, amikor hasonló jellegű álmom volt. 9-10 éve, amikor a GameCube volt az aktuális konzol, többször volt visszatérő álmom az, hogy a Tescóban vagyok, leemelek egy GC-t, és megyek a pénztárhoz, de soha nem jutottam el addig, hogy kifizessem, mert felébredtem. Ilyenkor mindig csalódottan ébredtem fel, mert nincs GameCube. 2005 májusában vettem használtan Super Mario Sunshine-nal és Mario Kart: Double Dash!!-sal, 43.000 forint volt. Anyám ekkor fogadta el azt, hogy felnőtt koromban is játszok, mert az elején nehezen viselte, hogy a gimnáziumi ballagási pénzemből GameCube-ot vettem, de nem sokkal utána elfogadta. Egyébként érdekes volt az a nap, mert elmentem a Tescóba, akkor még újdonság volt a Nintendo DS, és nagy kísértésbe estem. Kaptam lehetőséget arra, hogy kipróbáljam: Megvegyem-e vagy sem? A DS mellett az szólt, hogy egy új konzolt vehetnék, ha jól emlékszem, 46.990 forint volt. A GameCube mellett meg az, hogy rögtön két játékot mellé kaphatok kicsivel kevesebb pénzért. És a GC mellett döntöttem. És jól tettem. Egy hónappal utána mentem Angliába, ott vettem egy második controllert, és Mario Party 5-öt, és egész nyáron ezekkel játszottunk az unokatestvéremmel. Neki jobban ment a Sunshine, mint nekem, ő azt hiszem, végig is vitte. És mi az, amit a legjobban visszasírok a békéscsabai Tescóból? Egyszer volt Zelda Wind Waker pakkos GameCube sárga címkével valami 25.000 forintért. Bár akkoriban még teljesen közömbösek voltak számomra a Zelda játékok, de nagyon szép volt a doboza, és így lehetett volna GC-m. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megvenni. T_T
Kíváncsi vagyok, hogy jutok majd Wii U-hoz.
És ma megjelent a JAM Project BEST COLLECTION IX album! Nagyon várom, hogy meghallgassam, a kislemezes dalok is óriásiak voltak, nagy reményeim vannak az új dalok felé is. Ha olyan jó lesz, mint a VIII, akkor nagyon elégedett leszek. És elvárom a Top 10-be, legalább a napi listán!
Repülő cartridge-ek, földhöz vágott 3DS-ek, pattanásig feszült idegszálak. Ez a Mario Kart 7 mérlege. Pedig nem innen indul a történet. Eleinte mindenki rácsodálkozik, mindenki imádja, majd jönnek az első szitkozódó szavak. Na igen, a Mario Kart 7-tel a sorozat nagyon elment abba az irányba, amikor már nem a képességek számítanak, hanem, hogy éppen milyen fegyvered van.
Pedig régen egyáltalán nem ez volt a helyzet, persze, soha nem volt fegyvertelen Mario Kart, de amikor kevesebb fegyver volt, és azokat is ritkábban adták, akkor sokkal inkább számított a játékos tudása. A Super Mario Kart az egyik legnehezebb a szériában, talán pont ezért. Itt a legnagyobb mérgelődési faktort az váltotta ki, hogy ha Toaddal vagy Koopa Troopával vagy, és ha a többi karakter meglök, akkor előfordulhat, hogy olyan erővel löknek meg, hogy leesünk. Mivel a Super Mario Kart pályái rövidek, így egyes fegyverek jóval hatásosabbnak hatnak, elég ha csak arra gondolunk, hogy egy csillag, vagy egy villám akár egy egész körön át kitarthat. És ezek nagyon ritkán jöttek. Én a villámnál például mindig azt csináltam, hogy megvártam az utolsó kört, és ha akkor aktiválom, akkor ha első helyezett nem is, de igen nagy esélyekkel vagyok negyedik, vagy jobb helyezett, ami záloga a továbbjutásnak, ugyanis a bajnokságokban, csak akkor mehetünk tovább, ha az első négy helyen végzünk.
A Mario Kart 64 esetében már másabb a helyzet, mivel egy pálya sokkal hosszabb, így a fegyverek hatásfoka jóval kisebb, ennek ellenére a képesség (vagy skill, kinek hogy tetszik), kevésbébb számít, mivel maga a játék könnyebb lett. Pár nap alatt mindenhol el lehet érni az arany kupát. Itt inkább az bosszantotta a játékosokat, hogy ha elsők vagyunk, akkor egyszerűen nincs az a módszer, amivel le lehet rázni a 2. és a 3. helyezett gépi játékosokat, Akár gombát használunk, akár kiütjük őket, pár másodperc után ismét közvetlenül magunk mögött tudhattuk őket. Itt debütált először a Kék teknő (Blue Shell), ami már ekkor sem okozott kellemes perceket, mert nemcsak az első helyezettet találta el, hanem mindenkit, aki az útjába került, ugyanis a talajon ment végig.
Az első handheld Mario Kart, a Super Circuit esetében ismét a régi fényében él a nehézségi szint. Élesek a kanyarok, és nagyon nehéz irányítani, mert nagyon furcsán fordul, tehát el kell sajátítani a kezelést. Szinte mindegyik játékban van valami, ami idegesít. Itt az a nagyon rossz, hogy ha kiütnek, és amíg pördülsz, neked megy valaki, akkor újra elkezdesz kipördülni, így nagyon könnyű az utolsó helyen találni magad. A fegyverek esetében nincs küönösebb újdonság, viszont nekem itt nagyon tetszett az a megoldás, hogy még akkor is kaptál piros tekit, amikor 1. helyezett voltál, és hátra is teheted, ekkor áll, és ha érzékeli a 2. helyezettet, akkor szépen eltalálja. Ez nekem nagyon tetszett, kár, hogy később nem maradt meg.
A Double Dash!!-ben volt először olyan, hogy pillanatnyi helyezésnek megfelelő fegyvert kapsz. Az első helyezett csak banánt, zöld tekit kapunk, míg az utolsó helyezett igen erős fegyvereket kap. A GameCube-os Mario Kart valamivel könnyebb, és itt a legkönnyebb megtanulni a driftelést. Legalábbis nekem itt volt, mert ebben a játékban kivették az ugrást, így az nem zavart be, de ezután a többiben is könnyebb volt megtanulni, így itt viszonylag egy magas szintet értem el.
A DS-es Mario Kart maga a megtestesült felhőtlen szórakozás. Könnyű, és rendkívül élvezetes. Nagyon élvezetes a többjátékos mód, amikor 8-an összeülünk játszani, és semmi mást nem csinálunk, csak játszunk. Többjátékos módban - nem szeretek angol kifejezéseket használni, de - pure awesomeness. Bosszantani, nem tudom, hogy kit bosszantana, de iszonyat nehéz megszerezni a három csillagos minősítést. Azt gondolom, hogy itt a vezetési stílust értékeli. Ebben a játékban elég nehéz driftelni, ugyanis mintha nagyobb ívben venné be a kanyart, így csak még többet vesztek, és a végén járó boost már inkább csak arra jó, hogy kompenzálja a veszteséget. Nekem 6 éve megvan a játék, és sehol nincs 3 csillagos minősítésem. Még 50cc Mushroom Cup-on sem. De többjátékos módban az egyik legjobb Mario Kart!
A Wiis Mario Kart nagyon érdekes irányba vitte el a Multiplayer szórakozást. Én 2008 júniusában vettem meg a játékot magamnak, és ez év novemberében lett vezeték nélküli internetem de addig is több BigN-es barátom játszott online, és olyan idegeskedéseket láttam, hogy csak lestem. Földhöz vágott Wiimote-ok... Én már ekkor tudtam, hogy csak akkor tudnám élvezni a játékot online, ha egyáltalán nem veszem komolyan, és minden támadást eltűrök. És ez így is lett. Én jól elvoltam a magam pontminősítésével, bár amikor nagyon benne voltam a játékban, volt amikor 8800-8900 pontom is volt online versenyben, de nagyon sokat vesztett a játék élvezeti faktorából, amikor egyre-másra megjelentek a hackerek, tönkretéve a játékélményt. Ők főleg akkor terjedtek el, amikor már igencsak könnyű volt meghackelni a Wiit. A kék teki iránti gyűlölet is itt terjedt el, mert offline játékban is a gép többször beadja, hadd örüljön az első helyezett, aki legtöbbször mi voltunk. Már lényegesen könnyebben kapjuk meg a 3 csillagos minősítést, mert itt már összidő alapján kapjuk meg. Felírtam egy néhányszor, hogy bajnokságok pályáin mennyi időt, és olyanokat állapítottam meg, hogy pl. 8:02-es idővel 2 csillagot kaptam, de 7:58-ra már 3 csillagot. Bár a BigN-es társaság néhány tagja szerint csak csalással lehet meg mindegyik bajnokságban a 3 csillagos rangot, annyira nehéz megszerezni. Gábor barátunk erre rácáfolt, neki sikerült, de elmondása szerint felért egy beutalóval az idegosztályra. Hát igen, én már csak ezért sem próbáltam meg, csak 50- és 100cc-n van meg mindenhol a 3 csillag, mert pont arra számítottam, hogy affölött már nagyon szivat a gép. Csinálgatom néha, ha valahol összejön, nagy az öröm, de nem akarom, hogy "életcél" legyen, mert ha nálam elpattan egy idegszál... Nagyon boldog vagyok a két csillagos összeranggal, az is nagyon szépen mutat a nevem mellett.
A Mario Kart 7 esetében nagyon elgondolkodtatott, hogy hol az a határ, ahol még szórakozást nyújt egymás szivatása, és hol idegesítő már. Ez is olyan dolog, hogy ne vedd komolyan, és akkor élvezni fogod a játékot, mert úgysem úszod meg. Bár a játék esetében több érdekességet is felfedeztem, ahogy kitapasztaltam a dolgokat, főleg online módozatban. Mivel a BigN-es csapatból még nem sokuknak van 3DS-e, Mario Kart 7 és csak nekem, meg bagszinak, ja meg Csibinek, így nem nagyon tudok velük játszani, ellenben a 3DS Hungary csoporttal. És felfedeztem egy pár furcsa dolgot. Például volt arra is példa, hogy első helyezett voltam, és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy fél pályányi előnyöm van a többiekhez képest, és ez úgy is marad. Megkérdeztem, hogy mit rontottak el? O_O Nem tudtak választ adni. Ugyanennek a fordítottja is megtörtént. Én voltam utolsó, fél pályával lemaradva a többiektől. És el nem tudom képzelni, hogy mit rontottam el, ugyanúgy mentem, mint máskor, egyedüli bűnöm, hogy leestem egyszer-kétszer az elején, ennek köszönhetően lettem utolsó. Meg ami még meglepett, hogy itt nagyon sokszor fordul elő az, hogy ellövöm a zöld tekit, és visszapattanóból szinte mindig eltalál. Jó, tudtam én olyan "ügyes" lenni az előző Mario Kartokban is, hogy így eltalál, de hogy ennyire gyakori, az túlzás. Na meg a kék teki lett sokkal gyakoribb. Szitkozódó szavak tömkelege száll online játékok között, hogy hiába húzott bele, hiába volt akkora előny, az utolsó körben egyszerűen nem maradhat ki a repülő blue shell. Én még nem tartok ott, hogy 150cc-n megpróbálja mindenhol a három csillagos minősítést, de ennek kapcsán is csak szitkozódások voltak, bár én ezt túlzásnak érzem. Szerintem itt is összidő alapján kapjuk a rangot, de itt az a rossz, hogy nem látjuk, hogy mennyi idő alatt teszünk meg egy pályát. De abban biztos vagyok, hogy minimum elvárás a maximális pontszám megléte (40 pont).
Nagyon remélem, hogy nem riasztottam el senkit a Mario Kart sorozattól, de az tény, hogy az eredmény most már szinte egyáltalán nem tükrözi a valódi képességünket, jóformán a szerencsén alapul a pontszám. De aki nem veszi komolyan a játékot, és akinek nem életének célja a legjobbnak lenni, az tiszta szórakozást kap a pénzéért cserébe.
Egy japán népmeséből: Nurikabe alapján találták ki a Thwompokat. A Nurikabe egy láthatatlan fal, melyet ha átlép az ember, egy elátkozott helyre kerül.
Mario, Luigi, Toad, Princess, Yoshi, Koopa Troopa, Bowser, Donkey Kong Jr.
Super Mario World
A toll és az érme. Bár az érme később visszatért, de tárgyként többet nem szerepelt.
Koopa Troopa. Donkey Kong ugye más formában, mint Donkey Kong Jr. apja visszatért.
Az F-Zero X-ben szerepelt.
10 érme kellett, de többet is lehetett gyűjteni.
A Super Mario Super Show-ban Lou Albano, vagy Walker Boone a rajzfilmekben, vagy Bob Holkins a Super Mario Bros. filmben.
Mario is Missing.
Mert elég volt csak nekimenni egy könnyű karakternek, és elvettek egy lufit tőlük.
A Moo Moo Farm 527 méter. Ez negyede a Rainbow Road-nak, mely 2000 méter.
Nem, de a villám fényének kisebb az intenzitása Virtual Console-on.
Azt egyáltalán nem kellett unlockolni, akár azonnal kezdhettél azzal.
A Mario Kart 64-ben levő Fake Item Box az egyetlen, mellyel lehet blokkolni a támadásokat, erre a későbbiek nem voltak már képesek.
Dry Bowser a New Super Mario Bros.-ban tűnt fel először. Ahogy beleesett a lávába, mintha leégett volna róla a bőr, és csak a csontváza maradt meg.
Mario Tennis - főleg a Mario Power Tennis GameCube-on.
Mario Kart R lett volna a 64-es Mario Kart címe. Senki nem tudja, hogy az R minek a rövidítése.
Maga a játék eredetileg csak egy rendes gokart játék lett volna Mario karakterek, és tárgyak nélkül.
Pac-Man, Ms. Pac-Man, Blinky a szellem, és Mametchi a tamagotchi játékokból. Ők a Mario Kart Arcade GP játékokban szerepeltek.
A kilencedik karakter Kamek lett volna.
Eredetileg 9 pont járt az első helyért, 6 pont a második helyért, 3 pont a harmadik helyért, és 1 pont a negyedik helyért. Az 5-8. helyezettek nem kaptak pontot.
NintenDogs: Labrador & Friends. Mi irányíthattuk, a kutyák meg követték.
A Yoshi Sphinxeket láthatjuk a A Mario Kart: Super Circuit Yoshi Desert pályájából.
A Namco dolgozott egy StarFox autójátékon, de az végül törölve lett.
A Mario Kart 7. 2011. december 1, 2, 3, 4-én jelentek meg a különböző régiókban.
A Baby Park 7 körből állt, a Wario Colosseum meg 2 körből. A Baby Park nagyon rövid volt, míg a Wario Colosseum meg nagyon hosszú.
A DK Summit a Wiis DK's Snowboard Cross pálya amerikai neve. A Mario Kart Wii-ben sok pályát átneveztek.
Igen, de nagyon pontosnak kellett lenni. Vagy gombával átugrod, hogy tökéletesen driftelsz előtte, és az abból kapott Boostból ugrod át.
A Golden Parade Kart a Mario Kart: Double Dash!!-ból.
Nagyon sok! Például a Daisy Cruiser a Peach Beach-ben van, de a Mushroom City a Rainbow Road alatt van.
Nem Lakitu indítja a versenyeket, hanem csak egyszerű visszaszámlálás van.
R.O.B. A Robotic Operating Buddy, az amerikai NES-hez volt tartozék, behozták karakternek.
Hét, és aki csinálta a csoportot, azzal együtt vannak nyolcan.
Közvetlen a volán mögül játszhatsz, mintha te lennél maga a karakter.
Igen is, meg nem is. Ha beleszámítjuk, hogy a Mario Kart Arceade GP2-ben szerepelt egy Metal Mushroom, mellyel Mario Metal Marióvá változott egy kis időre, akkor volt korábban.
Wario's Gold Mine pályán szerepelt a 2008 decemberében Mario Kart Channel Challenge-ében.
A Shroom Ridge-ben egy táblahirdetés volt elhelyezve a Mario Kart Arcade GP-ről.
Ha úgy érzed, hogy te tudsz a legjobban snake-elni, neked van worldwide versenyben a legtöbb pontod, és hogy tényleg senki nem győzhet le téged, akkor itt az idő, hogy teszteld az elméleti tudásod a Mario Kart játékokról. A Game Master Mario Kart különkiadásában szinte minden páros oldal alján van egy kérdés, és a páratlan oldal alján van a válasz. Ezeket teszem ki tesztnek. A nehézségük változó, lesz olyan kérdés, melyre egyértelmű lesz a válasz, de lesznek érdekesek is, melyek mellett a játék alatt csak úgy elmegyünk, és nem is gondolnánk, hogy az tényleg úgy van. Jöjjenek a kérdések:
Bowser majdnem nem teknős lett, ugyanis az animátor félreértette Miyamoto rajzát. Mi lett volna Bowser?
Miről mintázták a Thwompokat?
Meg tudod nevezni az eredeti nyolc Mario Kart versenyzőt?
Vanilla Lake, Choco Mountain, Donut Plains. Ezek a Super Mario Kart pályák melyik Mario játékból valók?
Melyik az a két tárgy, mely csak a Super Mario Kart-ban szerepelt?
Melyik az a Super Mario Kart versenyző, mely - semmilyen formában - nem szerepelt a Mario Kart 64-ben?
A Mario Kart 64-es Rainbow Road még egy versenyjátékban szerepelt ugyanebben a formában. Melyikben?
A Super Mario Kart-ban hány érmét kellett összegyűjtened ahhoz, hogy elérd a maximális sebességet?
Charles Martinet 1995 óta adja Mario hangját. A filmekben is rajzfilmekben kik alakították Mariót, vagy ki adja a hangját?
A Super Mario Kart megjelenésének évében jelent meg az első olyan játék, melynek Luigi volt a főszereplője. Melyik az?
Miért szerették sokan használni a nehéz karaktereket (pl. Bowser, Donkey Kong, Wario) a Mario Kart 64 Battle-jében?
Melyik a legkisebb pálya a Mario Kart 64-ben?
Volt-e jelentős változás a Mario Kart 64 eredeti és Virtual Console verziójában?
Mitől volt egyedi a Mario Kart 64 Special Cup-ja?
Mi a Mario Kart 64 Fake Box-ának az egyedisége?
Melyik játékban láthattuk először a csontváz Dry Bowsert, mielőtt játszható karakter lett volna a Mario Kart Wiiben?
Őrült képességek! Melyik Mario sportjátékban kapott jelentős szerepet Koopa Troopa sebessége, és lábmunkája?
A Mario Kart 64-et eredetileg más címen jelentették volna meg. Mi volt a munkacíme?
A Super Mario Kart hatalmas siker. Viszont a prototípusa nagyon dühítette a rajongókat. Miért?
Négy nem Nintendo karakter kapott helyet a Mario Kart szériában. Kik ők?
A Mario Kart 64-ben eredetileg kilenc karakter lett volna. Ki lett volna a kilencedik?
Eredetileg milyen volt a Mario Kart Grand Prix pontfelosztása?
Melyik Nintendo DS játékban irányíthattuk a Peach Kartot?
A Wiis Dry Dry Ruins pályában melyik régebbi Mario Kart pályára láthatunk utalást?
A Mario Kart és az F-Zero mellett lett volna egy harmadik versenyjáték Nintendo konzolokra. Melyik lett volna az?
Melyik az a Mario Kart játék, mely egy hét alatt az egész világon megjelent?
Melyek azok a Mario Kart: Double Dash!! pályák, melyek nem három körből állnak?
Melyik Mario Kart játékban szerepel a DK Summit pálya?
A Yoshi Circuit (Double Dash!!) pályában át lehet ugrani a patakot?
Melyik a legjobb Kart?
Van-e olyan pálya, mely látszik, miközben egy másikon versenyzel?
Miben különbözik lényegesen a Mario Kart DS a többihez képest?
A Mario Kart DS-ben láthattuk az első Nintendo, de nem Mario karaktert. Kit?
Melyik a két tárgy, mely benne volt a Mario Kart DS demójában, de aztán végül kivették őket?
A Dry Dry Ruins zenéje egy egyiptomi módra megremixelt zene. Melyik Mario játéban hallhattuk az eredetit?
A Mario Kart Wiis Rainbow Road tiszta Super Mario Galaxy hangulat. A zenéje az egyik galaxis zenéjének újragondolt változata. Melyiknek?
Az egyik Mario Kart: Double Dash!! pálya látható az egyik Wiis pályán. Melyik az, és melyik pályán látható?
Hányféle módon lehet irányítani a Mario Kart Wiit?
Hány 3DS konzol csatlakozhat egyszerre a Local Multiplayerhez?
A Mario Kart 7 egy egyedi irányítást tud, melyhez hasonlót a Wiis verzió tudott. Mitől különleges a MK7?
A Mario Kart 7 az első olyan Mario Kart játék, ahol Metal Mario játszható karakter?
A Wiggler-ök két Mario Kart pályán tűntek fel. Maple Treeway, és?
Melyik Mario Kart DS pályán van utalás a Mario Kart Arcade GP-re, és pontosan mi az?
Ennyi lenne. Tehát összesen 43 kérdés van, a válaszokat holnap írom ki.
