2013 legjobbjai

Jó szilveszternek ígérkezik, miután itt töltöm bagsziéknál. 29-én jöttem fel Pestre, az év végi 3DS Hungary találkozóra, mely most a Sugárban volt. Egyszer voltam csak itt, és akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont azt el kell ismerjem, hogy mint találkozó helyszín fantasztikus. Az étkezőknél van egy kisebb elkülönített rész, ott ültünk le, és nem zavartunk senkit. Több játék is előkerült, de mint mindig, most is a Mario Kart 7 aratta a sikert. Igaz, hogy 1 éve nem voltam már találkozón, vártam is nagyon, hogy el tudjak jönni, de újdonságot nagyon nem tudok írni, csak azokat, évekkel ezelőtt is írtam, hiszen minden találkozó lényegében a játék jegyében telik el. Együtt játszunk, kipróbáljuk azokat a játékokat, amiket ki szeretnénk, és másnak meg is van. Kellemes meglepetés volt, hogy 3DS Virtual Console játékokkal is lehet többen játszani Download Play-jel, ki is próbáltuk Ninty-vel a Super Mario Bros. 3-at ketten. Nagyon jól szórakoztunk, emellett az is menőség, hogy elég ha csak az egyiknek van meg a játék, a másik simán csak rácsatlakozik. Meg 3DS-en Tetris-eztek sokat, a videojátékozást Fantos törte meg. Nagyon rég láttuk őt, saját bevallása szerint keveset játszik már. Egy egyedi játékot hozott nekünk, ami olyan szinten lekötötte a társaságot, hogy aztán végig azt játszották. Én nem szálltam be, bár tetszett, amit csináltak. Kis papírokra kitalált mindenki a mellette ülőnek egy videojáték karaktert, és felragasztja celluxszal a homlokára úgy, hogy ne lássa. Neki barchobával ki kellett találnia, hogy ki ő. Érdekes volt látni, hogy egyesek mennyire bonyolult karakterekre gondoltak, vagy hogy eszükbe nem jutott volna, de ha végül kitalálták (vagy feladták), akkor bizony nagyot lestek, hogy ezt hogy nem találták ki.

És ezzel nagyjából véget is ért. Elég hamar szedelődzködött a társaság, úgyhogy 16 óra után már mi is mentünk. Káosz az Örs Vezér Terén, nehéz volt átlátni, honnan indul a 3-as villamos pótló busza, és hol érdemes rá felszállni. Nem a metrónál, mert ott sokan vannak. Arra rászállni, és irány bagszihoz. Hiányzott szerény rezidenciája, de az aznap esti program ne ismétlődjön meg. 4 ember 4 laptop... A többi képzelhetitek. Csak a The Legend of Zelda: The Wind Waker HD szakította meg ezt a tendenciát, amikor bagszit figyeltük játék közben. Eszméletlen szép a játék HD-ben, mindezek mellett a hangulata is megvan. Csak nehogy megint Zeldázni akarjak, mint régen. Nem is vittem el sokáig a játékot, és nem is emlékszem már arra, hogy azért álltam meg vele, mert túl nehéz volt, vagy mert elveszett a motivációm. Nagy kedvenc volt a Wind Waker, úgyhogy nem hiszem, hogy az lehet. Meg hogy ne unatkozzak ezen az estén (kínomban neteztem már én is, különben nem így képzeltem el a közös estét) kipróbálhattam a NES remixet. Ez egy új letölthető játék, mely a WarioWare alapján több mint 200 mini-játékot tartalmaz különböző NES játékokból. Vannak nagyon jó ötletek, de korántsem akkora eresztés, mint a WarioWare. Volt egy pár, ami túl könnyű volt, unalmas, de azért volt egy pár jó ötlet, amik nehezebbek voltak. Azok alapján amennyit láttam, jobban díjaztam volt az inspirálóan nehéz mini-játékokat. Volt egy, a Mario Bros. egyik játéka, ami már túl nehéz volt, amit már leteszek, de ezzel ne fárasszanak. Ki is próbálta LernenBoy is, neki sem jött össze.

A tegnapi nap közös játék okán már jobban telt el, mivel megkértem bagszit, hogy ha lehet, többet játsszunk közösen. Így is lett, előtte délelőtt mentünk vásárolni. Nintendo 64-en játszottunk sokat, a Goldeneye 007 hatalmas élmény volt négyesben, és mindenki nagyon élvezte. Nem hiába volt annak idején fő társasági móka a Mario Kart 64 mellett. Volt a Mario Kart is, ez nagyon jó volt. Bár ezt igazán csak akkor jó, ha órákig játsszunk vele együtt, így, rövidebb időre annyira nem. Ami csalódás volt, hogy a Mario Party 2 nem volt annyival jobb négyesben, mint egyedül, ahogy írták. Jó volt, de sokkal jobb játékélményre számítottam. Még bagszi Pokémon Stadium 2 mini-játékait próbáltuk ki, egészen menőség volt. De amivel sokat játszottunk, az a Wii U-s Wii Party U. Már a Wii-s Wii Party-t is szerettem, ebbe is sok jó ötlet volt, ezt nevezem méltó folytatásnak. Az egyik legmenőbb volt, amikor egy játékos a tábla tetején állt, a többi három pedig az alján. A felső játékos kapcsán volt egy eldöntendő kérdés, és be kellett jelölnie a választ, hogy mennyire igaz rá az állítás, vagy nem, és a többieknek is ki kell találni, hogy aki fent van, arra az mennyire igaz. Még a két véglet is frappáns volt sokszor. Egy példa: "Mennyire tudsz titkot tartani?" Az egyik véglet: "Senkinek a lelkét nem tárom ki." A másik: "Hallottad a hírt...?" :o És akkor a Wii U GamePad-en látható csúszkán kellett beállítani, hogy az mennyire igaz rá, és többieknek is megtippelni. A másik, ami inkább érdekes volt, hogy egy Wii U GamePad-en, és három Wiimote-ot kellett meghatározott módon egymás mellé tenni, és azokat a gombokat kell megnyomni, amelyikre utasítást kapunk. Ez olyan, mint a Twister társasjáték, de itt csak a kezünket kell használni. Ujjfájdalmak és görcsök kiújulása garantált. Volt még egy, ami ahhoz képest, hogy viccesnek tűnt, annyira nem szórakoztatott engem. Négy ember Wii GamePad körül zenére táncol. Kört alkotunk, és azt kell csinálni, amit a GamePad-en látunk. Több így hirtelen nem jut eszembe, és ha ismét elővesszük a játékot, állítom, hogy fájni is fog, mert nagyon tetszett, és hogy felejthettem el.

És most itt vagyunk, 31-én. Ma már (így idén) nem írok többet, ezért egy gyors összegzést írok. Mindig optimistán szoktam jellemezni az adott évet, de most ezt nem tudom megtenni. Nem tartom ezt az évet jónak. Akármi is történt, akárhogy is szolgálta a fejlődésemet, az ideit az eltékozlás évének tartom, mert nem sikerült munkát szerezni, így nem tudtam előrelépni. Persze, benne van az is, hogy visszatérjek Pestre, le nem tagadnám, hogy mennyire vissza akarok jönni, hiszen idén valahányszor felutaztam ide, azt éreztem, hogy itt vagyok igazán elememben, itt vagyok igazán önmagam. Azt maximálisan elfogadtam, hogy a december a pihenés jegyében teljen el, aminek meg is lett az eredménye: Nagyon sokat enyhültek a tünetek december eleje óta, egyre inkább érzem, hogy visszatérhetek a régi kerékvágásba, ezért januárban ismét elkezdek munkát keresni. Ha már a média ennyire harsogja, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor csak én is érezni fogom, nem igaz? Mindezek mellett januárban újra előveszem a németet, már meg is van az időpont: február 8-án lesz az írásbeli nyelvvizsga. Ugyanis biztosra eldöntöttem, hogy az Origósat fogom csinálni. Meg is kérdeztem a munkaügyi központban, még kérelmet se kell benyújtani, hogy ne TELC-eset írjak, ott vizsgázok, ahol akarok, a lényeg az, hogy igazoljam, hogy kifizettem a második nyelvvizsgát, ha nem sikerült. Azért nem írom pótnyelvvizsgának, mert ez nincs így hivatalosan megnevezve. Át is néztem az Origósat, sokkal barátságosabb. Amikor megláttam, hogy a tesztes résznél nincs minimum ponthatár a sikeres nyelvvizsga esetére, nagyon megkönnyebbültem. Ez persze nem jelenti, hogy lazítani kell. Úgy van a teszt, hogy 50 mondat, négy válaszlehetőséggel, és ezt számolják át 15 pontra. Sokat kell készülni. Sokat kell készülni erre is, de a többire is úgy kell felkészülni, hogy lehet, hogy a teszt 0 pont lesz. Összesen 80 pont szerezhető, és 48 ponttól sikeres a vizsga. És mivel a teszt 15 pontos, ezért úgy kell készülni, hogy 65 pontból kell 48-at elérni, és így máris nem hangzik annyira kellemesen. Mindezek mellett minden egyes teszten elért pont csak segít rajtam a még jobb eredmény érdekében, valamint hogy könnyen meglegyen a 48 pont. Úgyhogy lesz dolgom a munkakeresés mellett. Csak még azt nem tudom, hogy kétnyelvű, vagy egynyelvű nyelvvizsgát kell tennem? Azt sem tudom, hogy mi a különbség a kettő között azon túl, hogy magyarról németre is kell fordítani, meg németről magyarra is. A negyedik, utolsó feladatrész, a baráti levél írása. Azért emeltem ki a barátit, mert a TELC középfokon hivatalos levelet kell írni. Információkérés, állásra jelentkezés, vagy panaszlevél. Igazából nem jó ötlet a hivatalos levél, mert ha belegondoltok, tele van sablonmondattal. Állásra jelentkezésnél úgy kell fényezned magad, mint soha senki, és megvannak erre a jól bejáratott mondatok, ahogy panaszlevélnél is. Viszont egy baráti levél azért tetszik jobban, mert spontánabb, sokkal ugyanúgy választékosan kifejezheted magad. Például írtam olyan baráti levelet, amikor a Start! nyelvkönyvvel alapfokon készültem, hogy új helyre költöztél, és mutasd be az új lakásodat, szereted-e, a környék milyen, hol van, és hasonlók. Ez számomra szimpatikusabb. De ami egyértelműen sokat segít: Lehet szótárt használni. A teszten kívül az összes feladatrésznél. Ez segít abban, hogy választékosan fejezd ki magad, de a nyelvtant és a mondatalkotást nem tudod kilesni a szótárból. Jaj, már tudom, hogy újra elő kell vegyem, hogy hol is kell a KATI szórendet használni, és hogy nem szabad három ige esetén Partizip II-t használni, ha múlt időben írok, valamint módbeli segédigéknél nincs zu+infinitiv alak. Ezeket szoktak a leggyakrabban elrontani. Ennyit a németről. Az optimizmusom ettől függetlenül a helyén van, és nagyon szeretnék 2014-re egyenesbe jönni, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Ennek fényében kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!

Szilveszter alkalmából most többet hallgatok L'art Pour L'art Társulatot, mivel megvan mind a négy albumuk eredetiben CD-n, és három album kazettán (a Winnetou nincs meg, azt keresem). Szilveszter alkalmából nézzétek meg a kedvenc Vastyúk is talál szeget részemet:

http://www.youtube.com/watch?v=DmzA38wy_gc

És le ne maradjon a szokásos év végi statisztika, a Last.fm-ről az év előadóiról, albumairól, kislemezeiről:

Top 10 előadók

1. Megumi Hayashibara (3.953)
2. JAM Project (1.810)
3. Masami Okui (1.526)
4. Zorán (1.007)
5. Suara (782)
6. Skorpió (759)
7. ALI PROJECT (591)
8. Chihiro Yonekura (577)
9. LGT (568)
10. angela (513)

Zárójelben az idei évre vonatkozó összhallgatás látható. Azért látszik, hogy márciusban nagyon rákaptam Hayashibara Megumi-ra.

Top 10 album

1. JAM Project Best Collection IX: THE MONSTERS (344)
2. Megumi Hayashibara: SpHERE (341)
3. Megumi Hayashibara: Enfleurage (272)
4. Megumi Hayashibara: CHOICE (269)
5. Megumi Hayashibara: bertemu (262)
6. Megumi Hayashibara: Fuwari (247)
7. angela: ZERO (242)
8. Megumi Hayashibara: VINTAGE White (241)
9. Megumi Hayashibara: SHAMROCK (216)
10. Skorpió: Zene tíz húrra és egy dobosra (201)

Top 10 kislemez

1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (332)
2. JAM Project: Wings of the legend (261)
3. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (155)
4. Megumi Hayashibara: Proof of Myself (124)
5. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (77)
6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (77)
7. Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ (70)
8. Megumi Hayashibara: question at me (68)
9. STYLE FIVE: SPLASH FREE (64)
10. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire (63)

Top 100 dalok

1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (off vocal ver.) (112)
2. JAM Project: Wings of the legend (111)
3. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (111)
4. Skorpió: Elindulunk (88)
5. angela: To be with U! (79)
6. JAM Project: Babylon (78)
7. Megumi Hayashibara: Lively Motion (off vocal version) (75)
8. Megumi Hayashibara: TOO LATE (NEW version) (73)
9. Hironobu Yahata, Shinya Outouge: Dueling for Prizes (73)
10. Takeshi Hama, Mahito Yokota, Asuka Hayazaki: Desert Overview (73)
11. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (72)
12. Daft Punk: Face to Face (70)
13. Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream (68)
14. Yuko Kadota: The Cave of Wonders (68)
15. Megumi Hayashibara: ROCK de Ikou (65)
16. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (60)
17. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (off vocal ver.) (57)
18. Megumi Hayashibara: be Natural (55)
19. Megumi Hayashibara: Re.Starting again (55)
20. angela: Boku Janai (55)
21. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (Chihiro Yonekura ver.) (54)
22. Aya Tanaka: Chase Bowser (53)
23. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
24. Megumi Hayashibara: Dance with me... Saigo no Paradise
25. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
26. JAM Project: The advent of Genesis
27. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy (Yoshi)
28. angela: Tooku Made
29. Megumi Hayashibara: Lively Motion
30. Aya Tanaka: Space Match
31. Megumi Hayashibara: feel well
32. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
33. JAM Project: NOAH
34. Suara: Mizukagami
35. JAM Project: Believe in my existence
36. JAM Project: Wings of the legend (off vocal)
37. Skorpió: Az új generáció
38. Megumi Hayashibara: Plenty of grit
39. JAM Project: LIMIT BREAK
40. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (instrumental)
41. JAM Project: Rescue Fire
42. JAM Project: Kurenai no Kiba
43. Megumi Hayashibara: Yoru wo Buttobase
44. Skorpió: Furcsa emberek
45. Megumi Hayashibara: Give a reason
46. Megumi Hayashibara: My dear
47. JAM Project: PREDESTINATION
48. Megumi Hayashibara: EL WAKT
49. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
50. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
51. STYLE FIVE: SPLASH FREE
52. ALI PROJECT: Reiyou Bara Zukan
53. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT
54. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
55. Megumi Hayashibara: Revolution
56. Suara: June
57. Suara: Akai Ito (instrumental)
58. Megumi Hayashibara: Ame no Koinu
59. Megumi Hayashibara: Successful Mission
60. Megumi Hayashibara: Fuwari
61. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
62. Megumi Hayashibara: question at me
63. Chihiro Yonekura: Dolphin Song
64. Megumi Hayashibara: unsteady -off vocal version-
65. angela: KINGS
66. JAM Project: FREEDOM
67. Megumi Hayashibara: MIDNIGHT BLUE
68. Megumi Hayashibara: Watashi Dake no Yume he
69. Yasunori Mitsuda: Pirate Land
70. Megumi Hayashibara: Sunadokei
71. JAM Project: Omoide wa Okkusenman!
72. LGT: Dalaktika
73. Megumi Hayashibara: brave heart
74. Megumi Hayashibara: Front breaking
75. Chihiro Yonekura: Shooting Star
76. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
77. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
78. Megumi Hayashibara: Niji Iro no Sneaker
79. Yasunori Mitsuda: Wario Battle Canyon
80. Masaaki Endoh: LIMITER
81. Mami Kawada: See visionS
82. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy
83. Hironobu Kageyama: Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~
84. JAM Project: Hagane no Resistance
85. Megumi Hayashibara: Daybreak Impression
86. Megumi Hayashibara: Regret ga Naite Iru
87. Megumi Hayashibara: Nemurenai Machi de
88. Megumi Hayashibara: question at me (off vocal version)
89. Megumi Hayashibara: Just Begun
90. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~
91. Mikó István: Jön a régen várt szép esküvő
92. Megumi Hayashibara: 7 senchi no Kyori
93. Megumi Hayashibara: Hanarete Itemo
94. Megumi Hayashibara: Ame Nochi Kumori Nochi Hare
95. Megumi Hayashibara: Omokage
96. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
97. Masami Okui: STRATEGY
98. Megumi Hayashibara: Bon Voyage!
99. Megumi Hayashibara: Shining Girl
100. Aya Tanaka: An Adventurer

Néhány gondolat az új Rozen Maiden-ről

A 10. résznél járok az új Rozen Maiden sorozatban, így most már összetettebb véleményt tudok alkotni az animéről. Sajnos bejöttek a negatív "jóslatok", tényleg elég lassú a történetvezetés. Amit láttam az első három részben, az gyakorlatilag egy részbe befért volna. Igazából nem is csak azért, mert lassú, hanem mert kihangsúlyoz olyan történéseket, amiknek a főtörténet szempontjából semmi köze nincs. Sakurada Jun felnőtt lett, egy könyvesboltban dolgozik, tanulmányait abbahagyta, mert bár végül szeretett tanulni (ahogy láthattuk korábban), mégis csak egy harmadrangú egyetemre vették fel, ahova a japán fiatalság aljanépe jár, így úgy döntött, hogy inkább dolgozni megy. A könyvesbolt, ahova felvették, főnöke igencsak zsémbes, nem biztos, hogy bárki is ilyen főnököt kívánna magának. Sokat szekálja Jun-t, mert bár mindent megtesz, hogy jó munkaerő legyen, meglehetősen ügyetlen néha, és főnöke előszeretettel köszörüli a nyelvét a rossz tulajdonságain. Az önmagában jó dolog, hogy Jun saját lakásban lakik, de nagyon nem tetszik, hogy szürkék a falak és olyan színtelen az egész, nagyon lerontja a hangulatot. Így nővérét bár nem látjuk, viszont főhősünk munkatársa Saito jellemre tisztára olyan, mint Nori. Naiv, mindenkivel kedves, és nyugodtan leszúrhatják késsel, az sem érdekli.

Igazából én az elejére nem szántam volna ennyi időt. Teljesen felesleges Jun-t ennyit látni a munkahelyén, a történet szempontjából semmi érdekeset nem csinál, csak dolgozik, meg beszerzi azt a bizonyos könyvet. És amint az célt nyert, utána sem indul be az egész, pont azért írok csak most róla, mert konkrétan most kezd forrani a levegő, és végre felébreszt. Úgy nem ad értelmet a korábbi történéseknek, de hogy végre van valami fordulat, esetleg abban segít, hogy az elején levő történéseknek érzelmi töltetet ad azáltal, hogy empatikussá tesz a szereplőkkel. Azt érdekes egyébként látni, hogy mi lett a gyerekkori Jun-nel, aki mindenkit elmart maga mellől, gyűlölt mindenkit, mert mindig bántották, most meg ő biztatja a másikat, hogy igenis meg tudja csinálni. Nem semmi fordulat. Beleillik ez a jellemvonás, hiszen az első szériában és a Träumend-ben folyamatos jellemfejlődésen ment keresztül. Viszont azt logikai bakinak tartom, hogy ahogy kerülnek elő a Rozen Maiden babák, nem emlékeznek Jun-re, és mint egy vadonatúj Medium-ként bánnak vele. Az nem játszik, hogy elvesztik az emlékezőtehetségüket, mert akkor az Ouvertüre-ben Shinku hogy tud visszaemlékezni egy ajándék által egy több, mint 200 éves történésre? De az a helyzet, hogy a fiatal felnőtt Jun sem úgy köszönti a babákat, mint régi ismerősök. Úgyhogy sokban elmarad az új széria a régiektől, azok igazi kuriózumok voltak. Végignézem az első sorozatok tiszteletére, de koránt sincs meg az a hangulat. Ja, és hiányoznak a német epizódcímek.

Ejtsünk szót a zenéről is. Már többször említettem, hogy szeretem az openinget az ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai dalt, viszont azt el kell ismerni, hogy nem olyan nagy szám, mint az előző három. Azokba jóval több ötlet volt. Takarano Arika szinte színésznő volt az énekhangjával, annyira hitelesen játszotta el az alárendelt szerepét, itt meg nincs nagyon színészkedésről szó, ebből a szempontból egyszerűbb lett a dal. Az endingnek viszont örültem. A régi Rozen Maiden-eknek Shimotsuki Haruka énekelte az endinget, és egy időben fárasztott, idegesített, mert nincs képzett énekhangja. Jók azok a dalok, amiket énekel, alap énekhangja is van, de konkrétan nem tud énekelni. Tök mindegy, hogy Shimotsuki Haruka+refio vagy kukui néven csinálja, nem tetszett egyik sem. Az új endinget viszont Annabel énekli. Vele először az Another animében találkoztam, szép endinget énekelt neki, de akkor még nem figyeltem rá komolyan, Most viszont tettem egy próbát az Alternative kislemezzel, és tetszett a B-side track is, ami abból a szempontból fontos, hogy ha az nem anime dal, akkor az jóformán saját szerzemény, ott jobban megmutatja, hogy ki ő valójában, milyen dalokat énekel, és ez sokszor eltér az animéhez írt daltól. Egészen jó volt, bár az Rozen Maiden ED is tetszik. Szépen énekel, egyedi, tetszetős a hangzásvilág. Egy albuma jelent meg hivatalosan (van még kettő vagy három saját maga által producerelt, indie album is), azt is meghallgattam, és egészen jó dalai vannak, ajánlom figyelmekbe. Amúgy valószínűleg azért Annabel énekli az endinget, mert az a csoport írta a zenét, amelyik a korábbi endingeknek (myu), innen az összeköttetés.

Rozen Maiden Träumend vége

Ma értem a Rozen Maiden második évadjának végére. Így kell nagyon jó második évadot csinálni! Nagyon élveztem végig, bár tény, hogy itt is volt poén bőven, de maga a történet sokkal komolyabb volt, az utolsó részre is hagytak bőven meglepetéseket. Honnan is származik a hetedik Rozen Maiden baba, mire is megy ki valójában az Alice Game? Erre mind választ kapunk. Érzelmileg megkapó lett a vége. Ez az anime a meglepetésekben győzedelmeskedik. Ha jól emlékszem, már az első széria végén is írtam, de ide is írom, hogy igazából nem nagy spoiler, ha azt elárulom, hogy itt a jó győzedelmeskedik, a rossz meg elbukik, de a körítés, ahogy az egész Alice Game-et elénk tálalják, ahogy fokozatosan leszünk a nagy titkok tudója, és ahogy lezárják az egészet. Nálam azért fontos a karakterek jelleme, szerethetőek legyenek, és azért rendelkezzenek komoly jellemvonásokkal is. Bár azért egy-egy humoros karakter természetesen jöhet, aki kicsit oldja az esetleges feszültséget, vagy poénjaival még jobbá teszi a történetet. Ebben az animében Kanaria idétlenkedése az, amit ebben az esetben ki lehet emelni. Nekem tetszik ez a "mekkora menőnek hiszi magát, aztán a végére nagyot koppan" féle poén. Egyelőre ennyi, legszebb emlékű animék közé fog tartozni. De még nincs vége, hiszen hátra van még az OVA és a Zurückspulen. Ezen a hétvégén OVA-hétvégét fogok tartani, biztosan nagyon szórakoztató lesz az Ouvertüre, majd kiderül. És hétfőtől pedig az új széria. Izgatottan várom, már csak azért is, mert rossz véleményeket mondtak, ugyanis a 12 résznek történetét akár 2-3 részben is el lehetett volna mesélni. Kíváncsi leszek, már csak azért is, mert az opening nagyon bejövős.

Ha végzek a Rozen Maidennel, utána egy másik ALI PROJECT-es animét tervezek nézni, a Code Geass: Hangyaku no Lelouch-ot.

お誕生日おめでとう宝野アリカ！

Az ALI PROJECT énekesnőjének Takarano Arikának ma van a születésnapja, méghozzá nem is akárhányadik, 50 éves lett! Ez bizony félszáz év, ezalatt annyi nagyszerű dalszöveget írt, dalt énekelt, hogy akár önéletrajzi könyvet is kiadhatna. Esszékönyvei vannak, azokat érdemes lenne elolvasni, amilyen dalszövegeket ír, biztosan nagyon menő történeteket tud kitalálni.

Egyébként maga az ALI PROJECT is jubilál, ugyanis az első albumuk, a Gensou Teien idén jelent meg 25 éve. Egyszer hallgattam csak meg azt az albumot, teljesen más, mint a mostani dalaik, de hallgatható, nekem tetszett. Az együttes megalakulását 1985-re datálják, amikor az együttes férfitagja, zeneszerzője Katakura Mikiya egy énekest keresett a dalaihoz. Ekkor találkozott Takarano Arikával, aki megmutatta a szövegeit. Eleinte nagyon furcsának találta, ő ugyanis egyáltalán nem goth-loliban gondolkodott, de annyira megragadta az énekhangja, hogy úgy döntött, mégis együtt dolgozik vele. A dalok hangulatvilága már akkor is hasonló volt, mint a mostani, de akkor még ilyen ártatlan, naiv kislány hangján énekelt az énekesnő. A dalszövegek is kellemesebbek, egyszerűbbek, optimistábbak voltak, így az az időszak később a Shiro Ali (白アリ; White Alice), majd ahogy később egyre sötétebbek lettek a szövegek hangulatvilága, és egyre inkább a zenék túldíszítettségére került a hangsúly, úgy alakult ki a Kuro Ali (黒アリ; Black Alice). Bár egy-egy dalukban tetten érhető a Shiro Ali stílus, de egyértelműen a Kuro Ali dominál. Én milyen érdekes, hogy most sokkal népszerűbbek, mint annak idején voltak. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az új dalok sokkal változatosabbak, így annak ellenére, hogy sötétebb hangulatú, sokkal több ember figyelmét ragadta meg, hiszen amellett, hogy változatos, megkapó. Ilyen dalokat még soha senkitől nem hallottunk.

Írhatnék itt hosszabb ismertetőt a születésnap alkalmából, de ezt már megtettem többször, helyette nézzétek meg az egyik kedvenc dalomból készült videoklipet. Yuukyou Seishunka, mely a Code Geass: Hangyaku no Lelouch anime ending dala.

ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai dalszöveg

Ahogy az előző romaji dalszöveg esetében, most is Leeának jár a köszönet, hogy leromanizálta nekem az új ALI PROJECT dal szövegét. Már csak amiatt is hála jár neki, hogy annak ellenére meghallgatta a dalt, hogy nem szereti az együttest. Igazából elismerem, és elfogadom, annak ellenére, hogy szeretem őket, hogy vannak, akikben ellenérzést vált ki a zenéjük, mert annyira rétegzenét játszanak, ami nem tetszik mindenkinek, ráadásul egy olyanfajtát, ami felől biztosan senki nem marad közömbös. Őt például zavarja a túldíszítettség, és a sok félhang, amit az énekesnő kiénekel magából. Én meg úgy vagyok vele, hogy különös érzékeket kelt bennem a zenéjük. Nagyon izgalmasnak találom, amit csinálnak, és nekem kifejezetten tetszik, ahogy Takarano Arika játszik a hangjával. Ő írja a szövegeket is, és bár nem éppen pozitív dolgokról szólnak, de olyan játékosságot visz a szövegbe, sokszor olyan ritmikával énekli azokat, hogy ritka nagy profizmusra vall. Erre jön rá Katakura Mikiya izgalmas zenéje, ennél több nem kell ahhoz, hogy egy igazi fantasztikus együttest ismerjünk meg. Idén jelent meg 25 éve az ALI PROJECT első albuma, ezalatt a negyed évszázad egy olyan világot alkottak a zenéikkel, mely nélkül nagyon szegény lenne nemcsak a japán, de az egész világ könnyűzenei iparága.

Most szerdán jelent meg az új albumuk, Reijyo Bara Zukan (令嬢薔薇図鑑 látszik a címen is a Rozen Maiden anime utóhatása), ma jutottam hozzá, és amolyan kettős érzésem van iránta. Jobban dominálnak drámai előadásmódok, és a vonós hangzások, de van némi újdonság is! Például az első dalt elektropop, trance zenével indítják, és erre rájön az énekesnő extra magas hangja... Nem semmi. Eddig egyébként az első dal a kedvencem (mely a címadó dal), de a 9. dalban hallható füttyszóra sem volt eddig példa. Úgyhogy vannak nagyon ígéretes alkotások. És az, hogy az első dal ennyire jó, az náluk már szinte hagyomány. Jó néhány albumuk esetében igaz nálam az, hogy az nyitódallal hatalmasat robbantanak, nincs ez most sem másképp.

Igazából én megtaláltam a dalszöveg romanizált változatát, de a szövegben több helyen rossz olvasatot használtak fel hozzá. Az az érdekes, hogy a hibásnak hallott szövegeket leellenőriztem (romanizáló weboldallal), és rendben találtam. Erre világosított fel Leea, hogy minden kanjinak legalább 2 olvasata van, de van egy pár, melynek 3, vagy akár 4 is, a szövegkörnyezettől függ, hogy melyiket használják. És abban a romanizált szövegben, amit találtam a leggyakoribb olvasatok szerepeltek, ezért tért el egy jónéhány helyen. Csak azt nem értem, hogy aki romanizál, az gondolom, tud valamennyire japánul, az miért nem veszi a fáradságot, hogy átnézze, meghallgassa, hogy minden rendben van? Annak illik tudnia, hogy a kanjiknak több olvasatuk van, ezért érdemes a dalt visszahallgatva leellenőrizni, hogy mindenhol rendben van-e.

De most már jöjjön a szöveg. Először a kanji, majd a romaji dalszöveg:

私の薔薇を喰みなさい

茨の茎を伸ばして撓めて
私に零して　雫のひとひら

終焉を知ってなお　咲き急ぐ莟のように
生身の心臓は　柩を這い出る

少女という証　紅繻子の骨が鳴く
奪いに訪なえ　堕罪の指よ

闇は月　棘は蜜
あやすもの　綴ざされた眼は蛹
羽化する夢を見て

光の萼を捲って探って
やさしく包んで
瞬間の季節(とき)を

薇(らせん)の先へ昇って手繰って
初めて触れ合った
場処が開かれる
吐息の熱さで

私の薔薇を
さぁ喰みなさい

違えぬ約束は　甘やかな血を分ける
腐植に沈める　美惑の舌で

翅根を脱ぐ　皮膚を剥ぐ
痛みなき　交じわりに意味はない
欲しいならば奥へ

荊の枝を絡めて解いて
私を散らして　滴にひとひら

心の縁を抉って潜って　大事に抱きしめて
留まることなど　できないとしても

あなたの薔薇で　あぁ眠らせて

生きてることを
知ったばかりでも

光の膜に溺れて眩んで
私は埋もれる
盛りの繁みに

薇の先へ昇って手繰って
最後に触れ合った
場処が溶けてゆく
涙の重さで

私の薔薇を　さぁ喰みなさい

Watashi no Bara wo Kaminasai

Ibara no kuki wo nobashite tawamete
Watashi ni koboshite shizuku no hitohira

Shuuen wo shitte nao saki isogu tsubomi no you ni
Namami no shinzou wa hitsugi wo haideru

Shoujo to iu akashi beni shusu no hone ga naku
Ubai ni odonae dazai no yubi yo

Yami wa tsuki toge wa mitsu
Ayasu mono tozasareta me wa sanagi
Uka suru yume wo mite

Hikari no gaku wo makutte sagutte
Yasashiku tsutsunde
Shunkan no toki wo

Rasen no saki he nobotte tagutte
Hajimete fureatta
Basho ga hirakareru
Toiki no atsusa de

Watashi no bara wo
Saa kaminasai

Tagaenu yakusoku wa amayaka na chi wo wakeru
Fushoku ni shizumeru biwaku no shita de

Hane wo nugu hifu wo hagu
Itami naki majiwari ni imi wa nai
Hoshii naraba oku he

Ibara no eda wo karamete hodoite
Watashi wo chirashite shizuku ni hitohira

Kokoro no fuchi wo egutte mogutte daiji ni dakishimete
Todomaru koto nado dekinai to shite mo

Anata no bara de aa nemurasete

Ikiteru koto wo
Shitta bakari demo

Hikari no maku ni oborete kurande
Watashi wa umoreru
Sakari no shigemi ni

Rasen no saki he nobotte tagutte
Saigo ni fureatta
Basho ga tokete yuku
Namida no omosa de

Watashi no bara wo saa kaminasai

Egyéni vélemény az ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai kislemezről

Hosszú idő után végre új ALI PROJECT kislemez. Hiányoztak is nekem már, szeretem a stílusukat, annak ellenére, hogy alapvetően távol áll tőlem az ilyen sötét zenei világ. Néhány dalt is kifejezetten vidámnak érzek, izgalommal tölt el, amikor hallgatom őket, de vannak olyan szerzemények is, melyek demoralizálóak is, főleg ebben a Black Alice projectben. Ezt a projektet 2004 őszén indították el a Kinjirareta Asobi kislemezzel, melynek dalai máig az egyik legnépszerűbbek. És akkor még nem is lelkesedtem a Rozen Maiden animéről, mely tényleg nagyon jó lett.. Lassan listát kéne írnom a tervezett animékről...

Az új kislemez is történetesen a Rozen Maiden animéhez készült, hiszen most nyáron megy az új széria a Zurückspulen (Rewind, ha már ennyit németezek manapság). És hogy milyenek az új dalok? Általában szokás mondani egy együttesről, különösek, ha egy adott stílust művel, hogy egy idő után ellaposodik, mert már szinte minden szegletéből merítettek, és nem tudnak már újat mutatni. Az ALI PROJECT viszont kivételes helyzetben van, egyrészt mert ez a sötét hangulatú Goth-loli stílus eléggé széles spektrumban mozog, így voltak bőven kiaknázatlan lehetőségek. Másrészt meg az együttes férfi tagja Katakura Mikiya kivételes zeneszerzési tehetségének köszönhetően sokáig (számomra legalábbis) változatos tudott maradni az együttes. Még a tavalyi Kyomu Densen kislemezen is van olyan dal (név szerint a "Yomi no Tasogare no, Utsuro Naru Aoki Hitomi no.") melyhez foghatót még nem hallottam tőlük és egyszerűen fantasztikusra sikeredett. Ám a mostani kislemezzel úgy tűnik, hogy ennyi volt, ugyanis összességében mind a három dalról el lehet mondani, hogy ezeket már hallottuk. Tetten érhető a megszokott ALI PROJECT minőség, de ezeknél vannak jobbak is. Lássuk őket egyenként:

1. Watashi no Bara wo Kaminasai: Az anime opening dala a szokásos Rozen Maiden dal. Valószínűleg addig fogom hallgatni, amíg az újdonság erejével hat, de mivel hallható a sokak által kedvelt stílus, ami az együttest fémjelzi, ezért hallatja magát. Na meg azért Takarano Arika hangja azért még most is nagyon ott van. A zene a szokásos. 8/10
2. Fräulein Rose: Most, hogy nézem az első szériát, mosolygok azon, hogy előbb találkoztam ezzel a címmel, mint dalcím, mint az anime első részének címeként (és még csodálkoznak, hogy szenvedek a mondatképzéssel németül? -_-). Elképzelhető, hogy konkrétan Shinkunek dedikálták ezt a dalt. Akik szeretik az együttes lassú dalait, azok valószínűleg ebben a dalban sem fognak csalódni, engem egy kicsit lehúz, ezért nem szívesen hallgatom, amúgy egy mestermű. 7,5/10
3. Otome no Aganai: Egy másik lassú dal, ezt jegyeztem meg a három közül a legnehezebben. Ez is eléggé lassú, depresszív, meghallgatom, de más dalaikat jobban szeretem ennél. 6,5/10

Igazából az első dal az, amelyik igazán megmutatja, hogy miért is szeretem ezt az együttest, így több, mint 1 hónap utána azt kell mondjam, hogy nagyon hallatja magát. És még videoklip is készült belőle, nézzétek meg:

http://www.youtube.com/watch?v=X8o52EY4zdA

Ja, és nézzetek nagyon sok Rozen Maident.

Tiszta romantika

Nem kell megijedni, nem fogok a Junjou Romanticáról írni, bár azt elárulom, hogy lesz Shounen ai a terítéken.

Mielőtt a tárgyra térnék, engedjétek meg, hogy figyelmetelókbe ajánljam a legújabb játéktesztemet: Yoshi Touch & Go

Hihetetlen, hogy nemrég végeztem egy olyan animével, amelyik a hikikomori "életmódba" engedett egy kis betekintést (Arata Kangatari), itt egy másik, a Rozen Maiden, mely sokkal komolyabban foglalkozik ezzel az egyébként nagyon súlyos jelenséggel. Egyébként amióta ismerem és szeretem az ALI PROJECT-et, azóta látni akartam ezt az animét, de csak most, az új évad megjelenésének hatására szántam rá magam, hogy megnézzem. Nagyon érdekes anime, már az első 5 rész, amit eddig láttam, azok is szolgáltattak némi mondanivalóval. A főszereplő srác, Sakurada Jun (ilyen 12 év körülinek tippelem) beilleszkedési problémái miatt nem jár iskolába. Egyetlen mániája van: Internetről különös, elátkozott játékbabákat rendel. Van olyan, amelyiket megtart, de jórészüket visszapostáztatja a családjával. Egyik nap egy nagy doboz érkezik a fiú nevére, benne egy átlagnál jóval nagyobb játékbaba. Jun-kun megrémül, amikor látja, hogy életre kel a baba, és be is mutatkozik: Shinku, és arra kéri, hogy legyen a szolgája. Ám a srác csak akkor mond igent, amikor az élete veszélybe kerül, és a baba megmenti őt. Egy rózsagyűrű által medium-ja lesz. Aztán hamar kiderül, hogy miért is tud élni, és hogy mi volt a készítőjének szándéka vele. A fiú személyisége azért megér egy misét: Nem tudják elfogadni az iskolában, ezért bezárkózik a szobájába, és esze ágába sincs még onnan sem kijönni, nemhogy iskolába járni. Egyelőre a nővérét láttam, mint családtag, de mint a kutyával, úgy beszél vele, de rosszabb az, hogy lány nemhogy tűri, de fel is lelkesedik attól, ha az öccse egy fokkal kedvesebb hangnemben szól hozzá. Ez önmagában borzasztó, de a testvére jelleme általánosabb, ugyanis beleesett abba a hibába, amibe sokan szoktak, hogy ha nem fogadják el őt az embertársai. Ekkor kialakul benne egy felsőbbrendűségi érzés, hogy csak az én elméletem a jó, az összes többi ember mind pokolra való. Ez lehet sértettségből vagy egyéb más érzésből. Ez a srác is ilyen, hiszen nemcsak a testvérével beszél alpári hangnemben, hanem általában az emberekkel. Viszont a 3. rész nagyon jól rávilágít arra, hogy belőle a sértettség váltotta ki ezt az érzést, ugyanis kimerészkedik a lakásból. Csendben, suttyomban járja az utcákat (egyébként boltba megy), és látszik rajta, hogy nagyon fél, nehogy bárki is megjegyzést tegyen rá. Tettek is, amikor nem figyelt az úttesten való áthaladáskor, az egyik autó sofőrje rárivall, hogy nem képes figyelni. Bár maradt volna otthon... Gondolja magában. A kialakuló gazda-szolga kapcsolat pedig nem véletlen, hiszen Jun így jön rá arra, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, és más által nagyszerűen lehet látni bizonyos emberi hibákat. Például a 2. részben Tomoe-chan játékbabája mutatja be az önzőséget. Nem jut eszembe a neve, de ő az, aki ha nem is követeli meg, de mindig kéri, hogy Tomoe-chan álljon rendelkezésére, és kéréseit teljesítse. És amikor Shinku-val harcol, akkor döbben rá, hogy mit csinált valójában. Szolgája eszméletlenül fekszik, ez az önzőségének a következménye. Csak saját magával volt elfoglalva, és nem vette észre, hogy a lány minden energiáját elszívta. Ennyi komolyság mellett talán érdekesnek hathat, hogy van humor is az animében, márpedig az a helyzet, hogy az 5. rész úgy bohózat, ahogy az elő van írva. Nem lehet nem könnyes szemmel végignézni, ennyi gyerekes állatságot kitalálni... XD

A blogpost címe, a WHITE ALBUM animére utalt, ez a sorozat ugyanis önmagában kimeríti a brazil sorozatok romantikus csöpögését. Bár talán annyira nem is csoda, hiszen az anime visual novel-ként látott napvilágot még 1998-ban, ehhez képest csak 2009 januárjában láthattuk először anime formájában. A történet főszereplői Fujii Touya és Morikawa Yuki, akik középiskolában ismerkedtek meg, egymásba szerettek, és jártak is, ám a lány emellett olyan álmokat kerget, mely idővel szétválasztja őket: Énekesnő akar lenni. Mindezért tesz is, tehetségének köszönhetően felfigyelnek rá, és híres énekesnő, Ogata Rina háttérvokalistája lesz koncerteken. Időnként találkoznak, ám aki egy kicsit is benne van a könnyűzenében, az tudhatja, hogy nem sok szabadideje van még vokalistaként sem. A fiú, Touya meg ehhez képest tökéletesen az ellentéte barátnőjének, ugyanis őneki fogalma sincs, hogy mit akar csinálni. Édesanyja meghalt, apja elvárja, hogy önálló élete legyen, ezért albérletben él. Ráadásul nincs romantikus anime harmadik, negyedik sőt - ebben az esetben - sokadik fél nélkül, ugyanis Touyába két lánybarátja is beleszeret, és a fiú olyan, hogy mindenkin kész segíteni, így a lányok nagy reményt éreznek nála, ami tovább bonyolítja a helyzetet. És akkor nem is beszéltünk még Yuki menedzseréről, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy távol tartsa igaz szerelmét. És csak hogy teljes legyen a kör, maga az énekesnő is szemet vet Touyára. Nyilván nem véletlen kérte el a telefonszámát. Hát eddig nagyjából ennyi. Az első 13 részben állítólag kibogozódik ez az igen kusza szerelmi szál. A zene nagyon tetszik. Az opening (Mizuki Nana: Shinai) a legnagyobb kedvencem az énekesnőtől, igazi szenvedélyes szerelmes dal. Viszont az opening video nagy csalódás volt számomra. És abból a szempontból elgondolkodtató, hogy Mizuki Nana ekkor már nagy név volt a japán zenei iparban, és én azt gondoltam, hogy egy ilyen nagy névhez minimum igényes videót csinálnak, ám ehhez képest csak szimbólumokat, motívumokat láthatunk, amik adott esetben bírhatnak jelentéssel, de egy ilyen dalhoz nem feltétlen jó választás. Ehhez képest az ending video sokkal jobb lett. A dal (Suara: Maiochiru Yuki no You ni) egy lassú ballada, nem épp a kedvencem Suarától, de a hozzá készült mozgóképsorozat nagyon átadja a dal hangulatát. Rajzolt képek, szereplők gyerekkorukban, miközben játszanak, álmodoznak. Én ezzel maximálisan elégedett vagyok. Az anime meg mindazonáltal a srácba vagy 20 csaj szeret bele, nagyon lassú. Ráadásul a grafika nem is egyenletes minőségű. És ha ezt én észreveszem, az már tényleg problémás... Úgyhogy ezt az animét csak azok fogják szeretni, akik fogékonyak a túlzott romantikára. Ez még nekem is sok, de a lassú történetmenet sokkal jobban zavar. De végignézem csak azért, mert Suarának is köze van hozzá. És hát úgy voltam vele, hogy most ősszel jön a második évad, de így meglátjuk, hogy mi lesz az első 26 részben (két részre van osztva, az első 13 2009 telén ment, a második tizenhármat pedig ugyanezen év őszén folytatták).

Na, a harmadik anime, viszont nagyon érdekes. Ezzel most végeztem, Tukeinon ajánlotta nekem, és igaza volt abban, hogy az Antique Bakery messze a legnézhetőbb a Shounen ai kategóriában. Bár a férfiszerelem inkább csak mellékszál, mivel a főszereplő srác nem szeret bele senkibe, és a történet körülötte forog. Keiichiro Tachibana jómódú szülők nevelték fel... legalábbis félig, ugyanis gyerekkorában egy férfi elrabolta őt, és arra kötelezte, hogy minden nap egy-egy szelet tortát vagy süteményt meg kell enni. Így nem csoda, hogy utálja az édességeket, de akkor miért nyit cukrászdát? Sokan kiakadtak ezen, de akik jártasabbak a pszichológiában, azok joggal gyanakodhatnak Stockholm-szindrómára (azaz, amikor a fogvatartott megszereti a fogvatartóját), ám a kép ennél sokkal árnyaltabb. Minden ki fog derülni az anime végére. Ahogy írtam, a homoszexualitás csak mellékszál, ám így is szükségeltetik némi tolerancia a végignézésére, mert egyes jelenetek akármennyire is még a "belefér" kategóriába tartozik, zavarhatnak embereket, ugyanis az egyik cukrász Yusuke Ohno kicsapongó meleg-életet él, de szerencsére ebbe csak ritkán nyerünk betekintést. Annak ellenére, hogy a grafika nem tetszik (nekem fakók a színek), és nagyon lassú volt a történet, de nézhető volt számomra. Összesen két Shounen ai animét láttam: Gravitation, Loveless, ezek bőven bizonyították, hogy ez nem az én műfajom. De ez az anime némileg enyhített a negatív megítélésemen, bár ettől nem leszek shounen ai rajongó, de ha akad egy-két hasonlóan jó, akkor azt lehet, hogy megnézem.

Angliaban – 10. nap Szilveszter

Visszamentem azert a Wii U-s fejhallgatoert, de azt mondtak, hogy csak Wii U-ra lehet hasznalni, semmi mason nem mukodik. Pedig olyannak lattam, hogy barmibe be lehet dugni, kertem is, hogy ha lehet, akkor bontsa ki, de nem tette. Na mindegy, megmarad a penz. Ha nem koltom el itt, tudok majd otthon is mit venni, NAGYON IS!!! Lorainne-eknel szilvesztezunk, Dominiknak jo napja lesz a 4 gyerekkel, en nem tudom, hogy mit tudok ott csinalni, majd jatszok a kutyaval. ^^'

Azt hiszem, ma mar nem nagyon leszek gepnel, ezert ezuton is kivanok mindenkinek Boldog Uj Evet! :) Erdekes ev volt az idei, de ezt barmelyikrol el lehet mondani, ha eselyt adunk annak, hogy esemenydus legyen. Az Arkadban az aluljaroszinten van egy lakberendezesi bolt a kajaldakkal szemben, es a falon vannak mindenfele idezet, az egyik ilyen nagyon megtetszett: "Minden nap add meg az eselyt, hogy eleted legjobb napja legyen" Es ezt egy teljes evre lehet mondani. En azt gondolom, hogy a legnagyobb valtozas, amit idenre fel tudok mutatni, az az erzelmi fejlodes. Es ez az enekemben is tetten erheto, ugyanis foleg iden mondtak azt rolam, hogy, egyre jobb vagyok, foleg most Animekaracsonyon, de az ev soran folyamatosan azt ereztem, hogy egyre oldottabban eneklek. Es az, hogy a tobbiek jobbnak hallanak, az szerintem azert van, mert a megelt erzelmi fejlodesnek koszonhetoen jobban at tudom adni az adott dal hangulatat, ezert gondolom azt, hogy nem szamit milyen nyelven enekelsz, ha aterzed a dal hangulatat, akkor azt at tudod adni. Persze, ha tudod mit jelent a dal, az csak segit rajtad. Azert hozzatartozik az igazsaghoz, hogy ezt a fejlodest nem konnyu elerni. Volt egy parszor olyan melyebb beszelgetesem az iden, melyet nem volt kellemes megelni. Mert nem konnyu elfogadni azt, hogy bizonyos dolgokban rosszul gondolkodsz. Persze nem akartam elhinni a masik felnek, hogy o gondolja helyesen, azert bennem is megvan ez a hiusag. Aztan rajottem, hogy ez volt a helyes: Nem is SZABAD elhinni, hogy maskepp gondolja. Jarj utana, nezd meg, hogy tettekben mennyiben igazolhato az, amit mondott. Es ha igen, akkor sokkal konnyebb elfogadni azt, hogy maskepp latja a dolgokat. Es igy tobb ember, aki a szemelyes meglatasom szerint rosszul gondolkodik, es nem tiszteltem ezert, sokat nott a szememben, hiszen a tetteiben is megmutatkozott a hitelessege. Ez az alapja annak, hogy elfogadjuk azt, hogy masok maskepp latjak a vilagot. De ez tenyleg nem konnyu, es valahol nem is csodalkozom azon, hogy emberek felnek ettol a megmerettetestol, emlekszem en is, hogy gondolatban menekultem attol az embertol, meg akartam szakitani vele a kapcsolatot, de mennyivel lesz jobb, ha elmenekulsz? Semmivel, sot rosszabb, mert nem is adod meg az eselyt annak, hogy lasd, hogy igaza van-e, es te is szuk latokoru maradsz. Ugyhogy azt tudom mondani, hogy erdemes megvivni ezt a harcot, mert csakis gyozteskent kerulhetsz ki belole.

Ahogy 2009 ota hagyomany nalam, iden is kozzetennem a szemelyes Last.fm listamat, elotte YouTube video formajaban megmutatnam, hogy melyik volt szamomra a 2012-es ev legjobb dala. Eleinte nem volt annyira konnyu eldonteni, mert tobb jelolt kozul is nehez volt kivalasztani: JAM Project: PROMISE ~Without you~, Suara: Blue Bird, vagy Masami Okui: Dogma kozul gondolkodtam, de aztan jott december 5-en az uj JAM Project kislemez, es mindent letarolt:

JAM Project: Wings of the legend

Ebben a dalban erzem azt az erot, amit akkor erzel, ha valami nagy dolgot ertel el kemeny munka aran, es ezt rendkivul hitelesen adjak at. Na meg mar onmagaban azert megerdemli a 2012-es ev dala cimet, mert Kageyama Hironobu meg ennyi ev, ennyi dal utan is kepes ujat mutatni, valami olyan erzest atadni, amitol teljesen tuzbe jossz. Aztan, hogy ez ennyire jora sikeredett... Ezzel a dallal batoritanak mindenkit, hogy megeri a kemeny munka, mert a gyumolcse sokkal izletesebb.

Es a 2012. evi eves Last.fm lista:

Top 10 eloadok:

1. JAM Project
2. Masami Okui
3. Megumi Hayashibara
4. Zorán
5. Suara
6. ALI PROJECT
7. Minori Chihara
8. Chihiro Yonekura
9. Karácsony János
10. Ganxsta Zolee és a Kartel

Top 10 albumok:

1. Masami Okui: Love Axel
2. JAM Project BEST COLLECTION VIII GOING
3. JAM Project BEST COLLECTION IX THE MONSTERS
4. Megumi Hayashibara: SpHERE
5. JAM Project BEST COLLECTION III JAM-ISM
6. Minori Chihara: D-Formation
7. Suara: Karin
8. JAM Project BEST COLLECTION I BEST PROJECT
9. Suara: The Best ~Tie-up Collection~
10. Hiroshi Kitadani: R-new
    Masami Okui: i-magination (holtverseny)

Top 10 kislemezek:

1. JAM Project: Waga Na wa Garo
2. JAM Project: Kurenai no Kiba
3. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
4. JAM Project: NOAH
5. ALI PROJECT: Kyomu Densen
6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
7. Masami Okui: Sora no Uta
8. JAM Project: Believe in my existence
9. JAM Project: LIMIT BREAK
10. Masami Okui: naked mind

Top 100 dalok:

1. JAM Project featuring Masami Okui: PROMISE ~Without you~
2. JAM Project: Kurenai no Kiba
3. Masami Okui: Dogma
4. JAM Project: Believe in my existence
5. JAM Project: Ideyo, Gaia Leon
6. JAM Project: MAXON
7. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
8. JAM Project: Wings of the legend
9. JAM Project: LIMIT BREAK
10. Kútvölgyi Erzsébet: Hozzád szól a szél (Pocahontas)
11. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
12. ALI PROJECT: Yomi no Tasogare no, Aoki no Hitomi no.
13. JAM Project featuring Masami Okui: PREDESTINATION
14. Kouji Wada: The Biggest Dreamer
15. JAM Project: Majin Kensan!!
16. JAM Project: DRAGON
17. ALI PROJECT: Yasei Souseiji
18. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
19. JAM Project: NOAH
20. Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
21. ALI PROJECT: Kyomu Densen
22. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
23. JAM Project: Ennou Gasshin! Soul Gravion!!
24. Suara: Blue Bird
25. JAM Project: Ryuusei Lovers
26. Masami Okui: naked mind
27. JAM Project: Hagane no Resistance
28. JAM Project: Negai
29. Masami Okui: GRATIA
30. Minori Chihara: Akai Toge no Guilty
31. JAM Project: Ideyo Gaia Leon
32. Karácsony János: A szerelem befogad minket
33. Hiroshi Kitadani: We Go!
34. Masami Okui: Sigh of Angel
35. JAM Project: Go! Stand Up!
36. JAM Project: Rescue Fire
37. Suara: Koi no Yokan
38. Masami Okui: BI-YA-KU
39. JAM Project: Negai (off vocal)
40. Minori Chihara: Planet Patrol
41. Masami Okui: Sora no Uta
42. Nintendo: eShop Main Theme
43. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
44. JAM Project: Hasta Mañana!!
45. ALI PROJECT: GOD DIVA
46. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
47. JAM Project: Hikari he no Countdown
48. JAM Project: Haou no Tsurugi
49. Yasuaki Ide: Reckless Fire
50. JAM Project: The Gate of the Hell
51. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
52. JAM Project: Neppuu! Shippuu! Cybuster
53. Masami Okui: Dear
54. Mami Kawada: PSI-missing
55. Yuuto Suzuki: La-La-La
56. Masami Okui: Dive to Future
57. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
58. Masami Okui: Divine love
59. Chihiro Yonekura: WILL
60. Megumi Hayashibara: Lively Motion
61. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
62. FLOW: COLORS
63. JAM Project: Get over the Border
64. JAM Project: Battle no Limit!
65. Ganxsta Zolee és a Kartel: Mitiszó'?
66. JAM Project: SOULTAKER
67. Chihiro Yonekura: FEEL ME
68. Pa-Dö-Dő: Én is itt vagyok
69. JAM Project: IN FATE
70. JAM Project: Vanguard
71. JAM Project: NOAH (off vocal)
72. Minori Chihara: Usotsuki Paradox
73. Princess: Brazil
74. ALI PROJECT: Aragawa
75. Kalafina: Magia
76. Masami Okui: Aoi Namida
77. JAM Project: Danger Zone
78. ALI PROJECT: KING KNIGHT
79. Tegomass: Kiss ~Kaerimichi no Love Song~
80. JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
81. Masami Okui: Renka Tairan
82. JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
83. JAM Project: LONGING
84. JAM Project: Dangan no Tsurugi
85. JAM Project: Blue rise
86. FLOW: GO!!!
87. JAM Project: GOING
88. JAM Project: BIG BANG EXPLOSION ~Song for Ragnarok Party~
89. Suara: Mizukagami
90. Koji Kondo: Tower of Spirits
91. Masami Okui: naked mind (OFF VOCAL VERSION)
92. Masami Okui: Key
93. FLOW: Realize
94. JAM Project: GONG
95. JAM Project: Garo ~SAVIOR IN THE DARK~
96. JAM Project: Portal
97. Masami Okui: Starting Over (Instrumental)
98. Girls Dead Monster: Run with Volves
99. JAM Project: Waga Na wa Garo
100. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT

2012-ben megjelent japan albumok és kislemezek

Tavaly, tavalyelott is osszegeztem a szamomra fontos japan kislemezek megjeleneset, iden is megtennem ezt.

Januar 25:

• JAM Project: Waga Na wa Garo
• ALI PROJECT: Kyomu Densen
• angela: THE LIGHTS OF HEROES

Februar 8:

• Hironobu Kageyama: ROCK JAPAN

Februar 29:

• Minori Chihara: D-Formation

Marcius 7:

• Suara: Niji Iro no Mirai

Marcius 21:

• Minori Chihara: Celestial Diva

Aprilis 25:

• JAM Project: LIMIT BREAK
• ANIMETAL USA×Hironobu Kageyama: Give Lee Give Lee Rock Lee

Majus 23:

• JAM Project: Hagane no Resistance
• Suara: Future World / Thanks a lot

Julius 4:

• Masami Okui: Love Axel

Julius 11:

• Minori Chihara: ZONE//ALONE

Julius 18:

• ALI PROJECT: Gansakushi
• Anisama Friends: INFINITY ~1000nen no Yume~

Augusztus 8:

• Masami Okui: Sora no Uta
• Hiroshi Kitadani: Real

Szeptember 5:

• FLOW: Brave Blue

Szeptember 26:

• Suara: The Best ~Tie-Up Collection~

Szeptember 29:

• Megumi Hayashibara: Tsubasa

Oktober 24:

• angela: KINGS

November 14:

• JAM Project BEST COLLECTION IX: THE MONSTERS

December 5:

• JAM Project: Wings of the legend

December 26:

• Super Robot Taisen X JAM Project OPENING GTHEME COLLECTION ALBUM: MAX THE POWER

aNiwaCon

Bontsatok egy csomag chips-et, vagy pattogtassatok ki egy nagy adag kukoricát, ugyanis rekordhosszúságú post következik! 3662 szó

És sikerült, megvolt! Jól éreztem magam, teljesen más szervezőnek lenni. Hiszen akkor teljesen más szemszögből látod az egészet, meg effektíve, annyira más minden, amikor azt csinálod, amit szeretsz, akkor nem ismer az ember fáradtságot.

Egyébként nem aludtam az éjjel. Péntek délelőtt jutottam el odáig, hogy leszedem az összes karaokét, biztos ami biztos alapon. Mert elvileg úgy volt, hogy Night hozza el. Péntek délután rá is kérdezett, hogy akkor én most leszedem a kfn-eket? Mondom neki, igen. Ő is elkezdi nézni a saját listáját, és akkor döbben rá, hogy a fele hiányzik neki. Szépen néztünk volna ki, ha meglenne a teljes lista, de a felére azt kellene mondani, hogy bocsi, de nincs. ^^' Úgyhogy ő is leszedte, ami még hiányzik, meg én is az összeset, most már megvan mind. Ő végül nem hozta el, de szerencsére nem is volt rá szükség. Péntek délelőtt olyan 11 óra fele kezdtem el, és szombaton 23 óra magasságában értem a Z könyvtár utolsó karaokéjához. Effektíve izgatott voltam az egész miatt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom a legújabb Okui Masami dalból a kfn-t: Kyoukai Senjou no Horizon II: Sora no Uta. Nem volt könnyű, de akkor lettem még izgatottabb, amikor be akartam indítani Karafun Player-ben, és nem lehetett elindítani, mert folyton lefagyott. Mivel már senki nem volt online, ezért legjobbnak tartottam, ha megválok az 1.18-as verziótól, és 1.20-assal működtetjük a conon. Szerencsére az működött. De ezzel az a nagy baj, hogy ebben már csak a Player van meg, az Editor nincs. És ma megyek bagszihoz A TV-mért és a konzoljaimért, innen üzenem neki, hogy készüljön fel a komplett Windows 7 reinstallra a gépemre, mert már nagyon kijár neki. És akkor azon lehet, hogy működni fog ismét az 1.18-as Karafun.

Az éjszaka elment zenehallgatással, többször végighallgattam a JAM Project 3. best of albumát a JAM-ISM-öt, majd indulás előtt a Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow. Olyan különös ez a szám, kellemes atmoszférát teremt. 5.20-ra akartam elkészülni, hogy elérjem a 42-es villamost. Ja hát az már csak később jut eszembe, hogy a bagszi által kölcsön adott egeret, és a monitor kábelt otthon hagytam. Úgyhogy főtt a fejem, hogy mi lesz, de szerencsére mind a kettőre lett megoldás. ^^' Olyan 6.10 körül éreztem meg a Dürerhez. Fél 7-re kellett érkezni, és nyitották is akkor a bejáratot, de fél 8-ig nem csinálhattunk semmit, mert még takarítottak. Úgyhogy Night csak fél 8-ra tudott érkezni, de semmiről nem maradt le.  8 órától kezdhettük el a munkát, bár szerencsére nem volt túl sok teendő. Az általános segítők hozták a székeket nekünk, mi is mentünk 1-2 kört. Közben megjött Katayashi és Gh0sT, majd a Düreres hangtechnikus, ő kérdezte, hogy mikorra akarjuk, hogy kész legyen? Hát, mondjuk 10 órára úgy, hogy próbáltunk. Erre ő indulatosabban: Jó, abból lesz 11 óra, és kiment. Szabályosan megrémültem, de Eriszék gyorsan helyesbítettek, hogy 10.15-öt mondott. Jól van akkor, az belefér. Egyébként 10.40-re lettünk kész. Mert kiderült, hogy ha osztott képernyőn akarjuk a karaokét, akkor valamilyen VGA elosztó kéne (nem tudom a pontos nevét, hangtechnikában nagyon műveletlen vagyok), ami Gh0sT van, de otthon. Vállalta, hogy hazaugrik érte, nagyon hálás vagyok érte. Úgyhogy végül lett osztott képernyős karaoke, de ne lennék egyből ilyen pánikolós. ^^' Mert pont emiatt nem nagyon értettem, hogy ő most elmegy érte, vagy sem? Katayashi már a fejét fogta, de legalább a végeredmény jó lett. Ilyenkor össze-vissza kavarognak az agyamban a gondolatok, mint egy mosógépben, és semmi értelmesre nem tudok azonnal gondolni. Közben kiragasztottuk a dalok listáját a falra, de mint kiderült, semmit nem ért, ugyanis alapból a kisterem az jó, de két dologgal nagyon nem voltam kibékülve: 1. a fény. Ilyen rosszul megvilágított karaoke teremben még soha nem voltam. Sehol egy ablak, és a villanyok is a inkább hangulatvilágítást adtak, a papírok körül konkrétan sötét volt. A másik, ami nem tetszett, hogy kevés szék fért el. Én ennél azért jóval többet képzeltem el. De aztán kiderült, hogy én voltam a túlzottan optimista, csak 3 és fél sorban fért ki kb. 40 szék.  Nagyon nehezen lett összeszerelve a karaoke, sok munka volt, ezért lett volna jó, ha fél 7-kor azonnal tudunk kezdeni dolgozni. De amin meg voltam lepve, hogy 10.45-kor még senki nem volt, aki látogató. Most olvasom az esemény Facebook oldalát, hogy megint baj volt a beléptetéssel, és hogy a helyszínt mennyien szidják... És még azt hittem, hogy voltam túlzottam szkeptikus, amikor szétnéztünk múltkor a MAT-osokkal. Na most azt nem tudom, hogy mi az oka, hogy a helykiadás ilyen lassú volt, de azt igen, hogy a konzol részleg is nagyon lassan ment, jóformán sehogy, mert Düreresek nem adták oda a kulcsot, és senkit nem találtak, aki oda tudná adni. És igazából valamilyen szinten visszafogott a hatalmas lelkesedésemből, hogy ennyire akadozva haladtunk. Úgy voltam vele, hogy de jó, hogy 6.30-ra kell jönni, biztosan a 10 órási kezdésre minden tökéletesen kész lesz, és fogadhatjuk a látogatókat. Érdemben csak 8 órakor tudtunk elkezdeni dolgozni, ezek után álmodjak még... Meg aztán az vetett még vissza az önbizalmamból, hogy láttam, hogy milyen kevés látogató van. És most nem tudom, hogy most a nagy helyiségekben szóródtak szét ennyire az emberek, vagy tényleg jó, ha voltak 300-an, Bagszi szerint 1000 is megvan. Neki legyen igaza. Jövő tavasszal NosztalgiaCon lesz akkor. A karaoke amúgy egészen jól ment, nem énekeltek valami sokan, de egy páran jó hangulatot csináltak. Volt Lucy is, ő nagyon jól elszórakozott Nighttal és Megumival. Ja, és ugye a MegaSeiyuu-val voltunk ugye egy teremben. Mivel később kezdtünk, ezért átírtuk egy kicsit a programot, mert ők sem voltak kész. Úgy lett volna, hogy 10 órakor hagyományos karaoke, 11-kor Megaseiyuu. De mivel a hagyományos karaoke gyakorlatilag elmaradt, ezért abban egyeztünk meg a Megaseiyuu-sokkal, hogy átadják nekünk a 11 órát, cserébe elkérik a 17-20 óra közötti intervallum első óráját. Megkapják, hatalmasat segítettek ezzel. Milyen lenne már egy karaoke napot versennyel kezdeni? ^^' Kellett is az az 1 órás bemelegítés.

Bár a 12 órási versenyre kevesen jelentkeztek, mindössze 7-en. Úgyhogy Night folyamatosan járta a karaoke termet, és kérdezte az embereket, hogy akarnak-e nevezni. ^^' Végül 13-an lettünk. Az utolsó csajt én vettem rá, ugyanis most engedtük, hogy legyen LQ a versenyben, mert úgy voltam vele, hogy most úgyis az énekhangot, és az előadást értékeljük, így a hang minősége (nekünk) nem gond. Hát mit is mondjak a felhozalatról? Nagyon gyér volt. Én nem gondolom azt, hogy csak az Adarnás keménymag rendelkezik azzal a kiváltsággal, hogy csak ők tudnak jól énekelni, a többiek meg örülhetnek, hogy egyáltalán mikrofont foghatnak a kezükbe, de Lucy nagyon leiskolázta a többieket. A maximális 80 pontból 73,5 pontot ért el. Nem tudok részletes listát írni, mert elvesztettem a karaoke verseny papírjait. T_T A második helyezett az a csaj lett, aki korábban énekelte már a Maria Holic: Hanaji dalt, de valami eszméletlenül. :D És most sem hagyott cserben minket, 65 pont lett a jutalma. Most is apróbb hibáktól eltekintve, tetszett. De megígérte, hogy legközelebb mást fog énekelni. ^^' A harmadik helyezettnél kezdődik a nagy szakadás, ugyanis az már csak 51 pontot ért el, és az utolsó 19,5 pontot kapott. Úgyhogy nem veszekedtünk, könnyű dolga volt a zsűrinek, tessék legközelebb másképp csinálni. A legfontosabb: Bár lehet, hogy nem tűnt fel, de volt monitor a a színpadnál (a földön volt, mert sehova máshova nem tudtuk tenni), és direkt azért akartam az osztott képernyős megoldást, hogy ne háttal álljon az énekes a közönségnek, és lássuk az arcát. De az első hárommal ilyen téren nem volt gond, de a negyedik már háttal állt, és "mentek utána" a többiek. És mivel úgy pontoztunk, hogy 10 pont az énekre, és 10 pont az előadásra, ezért hiába énekelt valaki nagyon szépen, ha a vetítővásznat választotta közönségnek, annak csak 1 pontot adtam az előadására. Egy-két ilyenre adtam 3-4 pontot, akinek azért látszott az arcán, hogy átérzi a dalt. Majd legközelebb rendelek valami magaslatot, ha csak ezen múlik. Egyébként meg az éneket nem sok ember esetében lehetett szakmailag értékelni (nem mintha ennyire értenék hozzá). Tényleg bizonyítsátok be, hogy bárki képes nagyot alkotni. Az utolsó lány, aki én vettem be, nem is bántam meg. Nem énekelt olyan nagyot, de nagy lelkesedéssel adta elő, és ez nálam nagyon jó pont. És elcsípte a 4. helyet.

Aztán kisebb lélegzetvételnyi szünet, Dobay Ádám előadása. Aközben beszéltük meg a versenyt, néztem a konzolokat, meg úgy általánosságban körbejártam az épületet. És most sem azt láttam, hogy tolongtak volna az emberek. Úgyhogy keveselltem a jelenlévők létszámát, pedig számítottam arra, hogy 1000 ember jelen lesz. A konzolt nagyon jól kidekorálták bagsziék, az nézett ki a legjobban. Pedig csak egy pár egyszerű ötlet kell: nyomtató, olló, és máris olyan nagyokat lehet alkotni. Nekem is volt egy pár, de nincs már nyomtatóm, és bár fordulhattam volna bagszihoz, de mint kiderült, nem is baj, hogy nem lett megvalósítva belőle semmi, mert olyan sötét volt a kisterem, hogy nem sok látszódott volna belőle.

Zenekvíz, én vezettem. Jól ment, alapvetően nem volt nagy baj, két nagy hibát fedeztem fel magamon (ez volt életem első komolyabb közönségnek való beszéde. ^^'). Az egyik az, hogy éreztem magamon, hogy önbizalomhiányt sugárzok, ami pont a másik hibából fakadt, hogy kicsit össze-vissza mondtam a dolgokat, Night is többször elmékeztetett, hogy ezt nem mondtam, azt nem mondtam. Aztán kicsit rendszertelen lett, de  úgy tűnik, hogy erre komolyan fel kell készülni, megmondom őszintén, nem gondoltam erre. De majd legközelebb. Csalódtam, hogy csak 6-an játszottak. Mondjuk egyrészt amiatt, mert jóval több emberre számítottam a conon egyáltalán, meg azt reméltem, hogy több szék fér el, én reméltem, hogy legalább 20-an leszünk. Uranék 50 feladatlapot nyomtattak. Ennek a papírjai megvannak, úgyhogy tudok részletes eredménnyel szolgálni. Úgy volt, hogy 1-10 között az anime címét kellett megjelölni, majd 11-15 között a dal címét, és 16-20 között az előadó nevét.

Először lássuk a megfejtéseket, és a személyes hozzáfűznivalóimat. A vastagon kiemeltet kellett megjelölni.

1. Ouran High School Host Club: Sakura Kiss - Chieco Kawabe
   Bemelegítésképp legyen valami könnyebb, csak egyvalaki nem találta el.
2. Phantom ~Requiem for the Phantom~: Senritsu no Kodomotachi - ALI PROJECT
   Többen tudták volna az előadót, ami nem csoda, hiszen jellegzetes, de csak ketten találták el az anime címét. Ketten Saber Marionette J to X-re mentek rá. O_O Én láttam az animét, ezért tudom, hogy az milyen, ezért döbbentett le, hogy ez is jelölt lett.
3. RAY the Animation: Yuunagi - Ohmi Tomoe
   Túl későn kaptam azt a tanácsot, hogy személyes kedvencet ne tegyek be. ^^' De arra voltam kíváncsi, hogy ismerik-e ezt a dalt, másrészt meg az animére akartam felhívni a figyelmet, mert nagyon kellemes alkotás. És egyvalaki el is találta.
4. Saber Marionette J to X: Lively Motion - Hayashibara Megumi
   Direkt betettem a lehetőségek közé a Slayers NEXT-et is, úgy tudtam, hogy be fognak ugrani! T_T Ezt senki nem találta el, bár azt mondták, hogy tudják, hogy ki az előadó, nem csoda, hogy hárman is a Slayers-t jelölték be. Engem azért lepett meg, hogy nem ismerik, mert amikor 2006-ban animés lettem, és beleszerettem a japán zenébe, elsők között találtam meg ezt a dalt, és világszerte sokan ismerik, én is azonnal beleszerettem, és reméltem, hogy nálunk is sokan ismerik, de nem...
5. Serial Experimental Lain: Tooi Sakebi - Nakaido "Chabo" Rei'ichi
   Na ezt a dalt speciel nem ismertem, bagszi javasolta, hogy tegyek be Lain-t, jó ötletnek tartottam, de senki nem találta el... Ez mi? Én azt hittem, hogy a Lain olyan kultusz-anime, mint a Neon Genesis Evangelion, ezért is tettem be képnek ezt, a dal mögé.
6. Grenadier ~Hohoemi no Senshi~: KOHAKU - Shimokawa Mikuni
   Erre a Full Metal Panic!-ot tettem be beugratásképp, mert az is Shimokawa Mikuni dal, ezt sem találta el senki, de még a Full Metal Panic!-ot sem jelölte be senki hatosnak. Ez személyes kedvenc, kíváncsi voltam, hogy ismerik-e, de nem... Tényleg ki lesznek zárva ezen túl a személyes kedvencek.
7. Night Wizard - The Animation: KURENAI - Miyazaki Ui
   Ez is személyes kedvenc, nem azért raktam be, amire Lucy gondolt. ^^' Csak ők találták el (Megumival voltak csoportosan).
8. Higurashi Naku no Koro ni Kai: Naraku no Hana - Shimamiya Eiko
   Ez a dal a mai napig nagy hatással van rám, valahányszor hallgatom, úgyhogy ezt mindenképp be akartam tenni, volt is két jó találat.
9. Full Moon wo Sagashite: Eternal Snow - Changin' My Life
   Ennél könnyebbet nem is tehettem volna be, mi? Mégis csak ketten találták el. ^^' Pedig tényleg könnyítésképp tettem be, személy szerint nem ismerem a dalt, csak az animével sokszor találkoztam Adarnás berkeken belül, ezért gondoltam, hogy sokan ismerik, így betettem.
10. Múmin: Yume no Sekai he - Shiratori Emiko
    Na erre nagyon kíváncsi voltam. Ez volt a legelső anime, amit leadtak nálunk, 1992-1993 környékén. Nekem kötelező program volt minden pénteken 19 órakor leülni a TV elé, egyszerűen imádtam. Persze, akkor még nem tudtam, hogy animét nézek. ^^' És akkoriban eredeti japán zenével ment, ezért voltam kíváncsi, hogy ki látta, ki mennyire emlékszik. Hárman tudták, ezt találták el a legtöbben az anime címeknél.
11. Ranma 1/2: Lambada Ranma - Operatic Troupe
    Ki nem hagyhattam. XD És lám, nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolta, négyen tudták. Gondolom a Hayashibara Megumi kép is sokat segített, meg hogy elhangzott Ranma neve.
12. Persona ~TRINITY BLOOD~: WORD OF THE VOICE - FLOW
    Négyen tudták, ez kellemes meglepetés. FLOW-t mindenképp akartam tenni a zenekvízbe, és azt gondoltam, hogy ezt a dalt nem ismerik annyira, de mégis. Azt nem tudom, hogy a kép mennyire segített, de a 11-estől kezdve olyan képeket tettem be, mely közvetve rásegíthetnek a megoldásra. Ide ALI PROJECT képet tettem ki, a Code Geass köti össze a két együttest. Egyébként szerintem azért tudták ezt sokan, mert az előadót felismerték, és mivel csupa nagybetűvel volt a cím a feladatlapon (ahogy eredetileg van), és sok ilyen FLOW cím van, ezért tudhatták sokan.
13. WHITE ALBUM: Shin Ai - Mizuki Nana
    Egyetlen találat, pedig Mizuki Nanát az egész világ imádja, és megint az, hogy minálunk nem ismeri senki. ^^' Horie Yui-val a Dog Days anime kapcsán került kapcsolatba.
14. Macross Frontier: Diamond Crevasse - Sheryl Nome starring May'n
    Ennek kapcsán is reméltem, hogy többen tudják, de csak két találat volt. Yonekura Chihiro (aki a képen volt) feldolgozta ezt a dalt. Ez egy érdekes dal, ajánlom figyelmekbe.
15. Soukyuu no Fafner: Separation - angela
    Ujjongó közönség, lám ezt sokan ismerik, bár csak ketten találták el. Ez az egyetlen olyan dalrészlet, melyhez nem tudtam olyan képet találni, ami segítene, így Hamasaki Ayumi képet raktam ki. Night a végére ismerte fel, és meglepetten kérdezte, hogy ez nem ő? De igen. ^^'
16. ONE PIECE: We Go! - Kitadani Hiroshi
    Meg akartam hozni a hangulatot a ONE PIECE képpel. Nagyon kíváncsi voltam, hányan találják el az előadó nevét, négy találat, gratulálok! Örülök, hogy máshonnan nem, a ONE PIECE-ből ismerik az énekest. :) Figyeljetek rá, mert sok ismeretlen mesterműve van.
17. Kyoukai Senjou no Horizon: Sora no Uta - Okui Masami
    Nem is azért tettem be Okui Masami-t, mert már azt sem tudom hogy dicsérjem, annyira szeretem őt, hanem azért neki van Magyarországon is egy kis ismertsége, kíváncsi voltam mennyien ismerik fel a hangját, csak Lucy-ék tudták, de ők is onnan, hogy mondtam, hogy aki ismer, az tudja, hogy ki ő. Ők is csak ezután jelölték be. Ejnye, tessék sokan ismerni! DiGi Charat kép volt alatta, korábban énekelt az animének dalokat.
18. Cardfight!! Vanguard: Believe in my existence - JAM Project
    Négyen tudták az együttest, szintén nagy gratuláció a versenyzőknek. A másik kettő a FLOW-t jelölte be, ami nem csoda, mert hangzásban van hasonlóság, és azt többen ismerik. Super Robot Wars kép ment, a sorozat szinte egybeforrt az együttessel.
19. ToHeart2: Tomoshibi - Suara
    Azt hittem, hogy az Utawarerumono kép segíteni fog az előadó kitalálásában, hiszen az egy ismertebb anime, de ezt is csak Lucyék tudták. Sajnálom, hogy kevesen ismerik őt, pedig neki ilyen tipikusan "10000 közül is felismerni a hangját" típusú hangja van. De ez persze csak azoknak vigasz, akik tudják, hogy ki ő.
20. Tsubasa Chronicles: Loop - Sakamoto Maaya
    Két találat, pedig ezt is azért tettem be, mert azt gondoltam, hogy az animét sokan ismerik. De hát nem. A kép az Escaflowne animéből volt, az is az énekesnőhöz kapcsolódik.

Az első 10-ért egy pontot lehetett kapni, a második 10-ért pedig kettőt, így 30 pont volt a maximum

Az eredmények:

1. Üveg vs. Plasztik (Lucy & Megumi) - 22 pont
2. Szűcs Eszter - 13 pont
3. Bombicz Zsófi - 9 pont (6 helyes találat)
4. Pévai Diána és Kocsis Dávid - 9 pont (5 helyes találat)
5. Horváth Ditta - 7 pont
6. Horváth Nelli - 6 pont

Holtverseny volt a 3. helyen, mint kiderült, jó döntés volt az 1 pont - 2 pont rendszer, így annak adtam a 3. helyet, aki többet talált el, ezt többen is helyeselték. De nem hittem volna, csak egy valaki jut el 50% fölé.

Zenekvíz letöltések:

• Zenekvíz kfn
• Zenekvíz feladatlap

A zenekvíz után Megaseiyuu volt, közben megint mentem szétnézni, meg egy kicsit játszani. Majd kicsit néztem a Megaseiyuu-t. Nagyon jó ötlet, de ez is olyan, hogy csak az emberek tudják igazán feldobni a hangulatát. Mi szükségeltetik? Önbizalom, és kreativitás, és spontaneitás, hogy amit látsz, abból azonnal a legjobbat hozd ki. Elnézegettem, de hogy a To Aru Kagaku no Railgun animéből volt részlet, eszembe juttatta, hogy én ezt meg akaron nézni. Már csak az opening dal miatt is. Az egyeztetések után 2 órás volt a Megaseiyuu, mi 18 órakor folytattuk. Egy páran még énekeltek. Volt egy lány, aki rettenetesen izgult, és ezt nem is rejtette véka alá, de minek? Olyan GYÖNYÖRŰEN énekelt! Nem volt lehetőségem mondani neki, de ha ezt olvassa, akkor elvárom a következő versenyre, vagy akár az Adarnásra is jöjjön el, mert  tényleg nagyon szépen énekelt. Hoshin Engi: Friends dallal állt ki. Azt a dalt egyébként is nagyon szeretem, és az előadás nem vett el belőle semmit. ^^ Lucy, Megumi és Night mellettem bohóckodtak, engem nem zavartak, sokan énekeltek még. Ezek közül jöhettek volna még egy páran versenyezni, és akkor talán nehezebb dolgunk lett volna.

Csúszott az eredményhirdetés, 19 óra lett volna, és mivel Night-nak 19.15-kor mennie kell a buszához, ezért megkértem Urant, hogy hadd hirdessünk mi először eredményt. Ott is voltunk 19 órára, lehetett is volna eredményhirdetés, de Mila még egy kvízt jelentett be. Hát akkor Night megy, és Erisszel hirdetünk ketten eredményt. De ő mégsem ment, Lucy-val, és Megumival beszélgettek. Eközben meg West megkért, hogy adjam át a karaokét az Interstella 5555 vetítésének, mert nagy csúszás volt, és a nagyteremben már nem maradt volna idő rá. Bár lettek volna még éneklők, de legyen. Segítettem átszerelni a laptopot, beindítottuk az animét, és utána átmentem a nagyterembe, ahol Lucyék mellett foglaltam helyet.

Beszélgettünk (amikor komoly volt a téma ^^') a conról, megbeszéltük a hibákat, és itt reagálnék a részemről azokra is, amiket Facebookon olvastam. Az, hogy csúszott az egész... Hát igen, de abból, amit láttam, nem a MAT hibája, a Düreresek nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy itt rendezvény van, amit szeretnénk 10-kor elkezdeni. Nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy a MAT fáradhatatlanul dolgozott amikor csak lehetőségük volt, láttam rajtuk, hogy minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy 10 órakor rendben beengedjék az embereket. Arról nem tudok mit mondani, hogy a jegyárusítást is jóval később kezdték el, de gondolom, kapcsolatban van a készülődési nehézségekkel. És sajnos csúszott minden program a nagyteremben. A másik nagy gond, hogy megint nem lehetett kaját, piát behozni. Én ebben legfeljebb annyiban érzem hibásnak a MAT-ot, hogy előre meg lehetett volna beszélni a Düreresekkel, hogy engedjék meg, de egyetértek Lucy-val, amikor mondta, hogy mi van azzal, aki beteg, és nem ehet meg akármit, és az sem utolsó szempont, hogy a büfé drága. Szóval megértem, hogy ez senkinek nem tetszik. Legközelebb olyan helyre kell menni, ahol ez nincs tiltva, vagy megbeszélni az adott épület embereivel, hogy ne tiltsák.

A kvíz végét vártuk egyébként, és amikor Mila kiállt, hogy jöhet az eredményhirdetés, reméltük, hogy tényleg mi leszünk az elsők, de a cosplay... Különösen nem akadtam ki rajta, de Mila is ott volt, amikor megkértem Urant, figyelembe vehette volna, így olyan, mintha elfeledkezett volna rólunk, vagy nem volt fontos neki a kérésünk. És amikor megkérdezte a többedik eredményhirdetés után, hogy ki legyen a következő, akkor mi is feltettük a kezünket, meg a rajzversenyes csaj is (Orsi), és akkor mondja, hogy aki hamarabb kijön, az követekzik. HÁTUL VOLTUNK!!! Ezen már én is kiakadtam, hogy nem jutott eszébe még utána is, ahogy jelentkeztünk, hogy nekünk kérésünk volt? Olyan téren mindegy, hogy ez már nem osztott, nem szorzott, mert Night végül maradt, hát de akkor is, később, ha egy mód van rá, vegyék figyelembe az ilyen jellegű kéréseket.

A zenekvíz, és a karaoke verseny 3. helyezettjei nem jelentek meg, a nyeremények nálam vannak, az okleveleket meg Night fent hagyta a színpadon, remélem a MAT megtalálta és eltette. O_O Aztán már nem maradtunk sokáig. Nighték elmentek, én is fáradt voltam már (több, mint 30 órás ébrenlét után...), úgyhogy miután elbúcsúztam tőlük, visszamentem a Karaoke terembe, és megvártam a vetítés végét. De az Interstella megragadta a figyelmemet. Nagyon jó zenéje van! Ismertem a Daft Punk-ot, bár csak az Around the World című dalukat, de az nagy hatású volt. Nagyon jó zenét írtak az animének, ittam minden egyes jelenetét. Ezt meg fogom nézni, és rá fogok keresni az OST CD-re. Miután vége lett a vetítésnek, összepakoltam a laptopot, és hazajöttem.

Nagyon jól éreztem magam, és karaokét összességében jónak éreztem, remélem, mindenki jól érezte magát. Én kétszer énekeltem, először az éjszaka megcsinált Sora no Uta dalt, majd este a ONE PIECE: Mirai Koukai. Menni fog legközelebb az a bizonyos legmagasabb hang, így görbüljek meg! Élveztem a szervezés, és munka minden egyes pillanatát. Ilyen vagyok, amikor olyat csinálok, amit szeretek. Tettrekész, fáradtságot nem ismerek, sőt, akár vezetői szerepre is alkalmas lennék. Nem tudom, hogy a többiek mit gondoltak rólam, remélem, nem volt elegük belőlem, de nagyon lelkes voltam, pörögtem. Egy komolyabb bakim volt, amikor Megumi énekelte az Angel Beats!: My Soul, Your Beats! dalt, és Night jó előre szólt, hogy mi lesz a következő, hogy gördülékenyen menjen, és meg rá is mentem, hogy meglegyen, és tévedésből rákattintottam a dalra. XD És másik nagy baki pedig akkor volt, amikor vártam az eredményhirdetést, és a szervezőiben ezt mondtam: "Most a külföldi klubok versenye van". Mindig elfelejtettem, hogy vidéki. :D Vissza az egész. Remélem, hogy ha jól dolgoztam, legközelebb is csinálhatok karaokét. ^^ A negatívumokat meg gondoljátok át.

Köszönet jár egy pár embernek:

• Erisz és Night -  a sok munkáért, segítségért, jó volt veletek dolgozni. :)
• Megumi -  hogy elvállalta a zsűrizést
• Gh0sT és Katayashi -  hogy elvállalták a hangtechnikusi munkákat, és hogy rengeteget dolgoztak, és segítettek. Külön köszönet Gh0sT-nak, hogy visszament azért az elosztóért. :)
• Tukeinon - végtelen sok segítség, és tanács, és hogy engedélyezte, hogy használjuk a kfn-eket.
• Uran - Megadta a lehetőséget, remélem, nem csalódott. :)
• Lucynak külön köszönet a jó hangulatért.
• És mindenki, aki énekelt, és versenyzett, hiszen nektek köszönhető, hogy jó volt a karaoke. ;)

aNiwaCon képek

Dumbo

Nagyon hirtelen haza kellett utaznom tegnap este hivatalos ügy miatt, és már ma jöttem is vissza. És ha már otthon vagyok, akkor megnézek egy Disney videokazettát, amit eddig nem láttam, a Dumbóra esett a választás. Ez olyan téren hasonszőrű nálam a Hófehérke és a hét törpével, hogy szinte biztos vagyok, hogy láttam, de egy jelenetre sem emlékszem. Miközben néztem, arra jöttem rá, hogy mégiscsak különbözik egyvalamiben: Amíg a Hófehérke esetében beugrott egy-egy jelenet, ez a Dumbóról nem mondható el. Gyakorlatilag úgy néztem, mintha először láttam volna. Tetszett, aranyos, bár nem volt olyan nagy hatással rám, mint amennyire a mondanivalója megindokolta volna. De van egy egyedi hanguata, varázsa ezeknek a nagyon régi Disney rajzfilmeknek. A Dumbo 1941-es, és ha jól néztem, akkor a negyedik Disney alkotás. Igazából nem tudom, hogy az akkori rajzfilmekre mennyire volt általánosságban jellemző a részletgazdagság, de látszik, hogy a Dumbóra sok gondot fordítottak. Ugyanez igaz a Hófehérke és a hét törpére. A videokazetta végén van egy pár perces werkfilm, hogyan készült akkoriban a rajzfilm, és tetszett az, hogy a dáridó-jelenetet elpróbálták élőben, hogy a lehető legélethűbben rajzolják meg. Sikerült.

Aki nem látta volna esetleg, a Dumbo egy kis elefánt hatalmas lapátfülekkel. A fülei miatt mindenki gúnyolja, de anyja védelmébe veszi, akit ezek után szintén kinéznek. Egy cirkuszi jelenet után valamiért el akarják választani Dumbót, és az édesanyját, aki őrjöng, az ő kicsinyét senki nem veheti el tőle. Több cirkuszi dolgozónak sikerült elkapni, és külön lakókocsiba zárják, lábát lebilincselik. Ekkor jelenik meg Timothy, a kisegér, aki védelmébe veszi a kiselefántot, és többször is elintézi, hogy találkozhasson az édesanyjával. A vége felé valami miatt eltekereg Dumbo a kisegérrel, és kalandjuk során döbbennek arra rá, hogy ahelyett, hogy kirekesztve érezné magát "mássága" miatt, mi lenne, ha azt felhasználnák? Így született meg Dumbo, az első repülő elefánt. A cirkuszban hatalmas sikere volt.

Azért tetszett, számomra az volt a történet belső mondanivalója, hogy ha valaki más is, mint a többi, annak is van pozitív oldala, és ki kell hozni belőle a legtöbbet. Ennek fényében értékes rajzfilm született.

Ma jelent meg az ALI PROJECT: Gansakushi albuma, és azt kell mondjam, hogy eléggé tetszetős. Másodjára is meghallgatom.

Game Boy Pocket

Korábban többször kerestem, mert nagyon szerettem volna egy Game Boy Pocketet, és most végre szert tettem egyre! ^_^

Nem feltétlen zöldet akartam venni, de ez volt az egyetlen, melynek elérhető volt az ára, és megvan az elemfedele. Én a mai napig nem tudom, hogy mit csinálnak az emberek az elemfedelekkel, azért nem annyira vékony, hogy csak úgy eltörjön. Egyébként ez a Game Boy második kiadása. Még semmilyen technikai újítás nincs benne, csak kisebb lett, így hű a nevéhez, és elfér zsebben is. Öt játék járt mellé, a Pokémon Blue (német) és a Tetris már megvannak nekem, ezért azok felkerülnek a Vaterára. A Tetrisre máris licitáltak. ^^ Az a Pokémon Blue, mely régebb óta megvan, szintén német, és szakadt is matricája, ezért azt tettem ki vaterára 1 forintért. Akinek kell, az viheti:

• Tetris
• Pokémon Blue

A másik három játék meg Mickey's Dangerous Chase, Turok, és F1 Race.  Kipróbáltam mind a három játékot. A Mickey-t elég nehéz volt kiismerni, hogy mit is kell csinálni, azt hittem, hogy ez is a ráugrós szisztéma, mint SNES-en, ám itt a téglákat kell felvenni, és azzal kell megdobni az ellenségeket. Annyira nem hozott lázba, majd egyszer-egyszer eljátszogatok vele. A Turok jobb lett, mint amilyet vártam. Még mindig bennem van az a sztereotípia, hogy Game Boy játékból csak a Nintendo tud mindent kihozni, de ez is tök jó lett. Dínó gyilkolászós, és a zene is jó. Felkeltette egy kicsit az érdeklődésem a sorozat iránt. Az F1 Race is jobb lett, mint amilyet vártam. Ahhoz képest, hogy GB játék, precíz az irányítás. Azzal is tök jól elvoltam. De nem hiszem, hogy bármelyiket is rajongási szinten fogom szeretni.

És tegnap este sikerült megtalálni az ALI PROJECT: Kyomu Densen kislemez regular editionjét mp3 formátumban! ^_^ Mindenki a Limited Edition-t rakta fel, ez az egyszerűbb kiadás meg nem kapott akkora figyelmet, pedig azon rajta van a két másik dalnak is az instrumental verziója. Sajnos nem 320 kbps mp3, de ez sem tántorított el attól, hogy megcsináljam a karaokéját. A kislemez Limited Edition bescannelt borítójának képeit használtam fel. Nem volt könnyű átméretezni, mert a borító az kihajtható, és valaki egybe bescannelte, és ilyen 8500×5700-as pixel méretűek jöttek ki. A GIMP lefagyott, amikor meg akartam nyitni. A Paint is, de az legalább, ha késlekedve is, de megnyitotta. Átméreteztem 1024×768-asra vágtam. Előre elnézést kérek azért, hogy a hajtás fehér vonalait nem tüntettem el. ^^' A "Yomi no Tasogare no, Utsurou Naru Aoki Hitomi no." dalból csináltam meg (eddig szinte mindig ctrl+c és ctrl+v módon írtam be a címet mindenhová) a karaokét, sikerült megint olyanná tenni, amilyennek elképzeltem. Viszont a refrénnél egy nagyon érdekes dologgal találkoztam. Időzítem úgy, ahogy gondoltam, hogy van, egyszer csak azzal szembesülök, hogy kicsit megszaladtak a szótagok. Megcsináltam megint, csak nem akart kijönni. Megnéztem több helyen is a dalszöveget, ugyanannyi szótagból áll. Lelassítom 25%-kal, így sem akar kijönni. Megnézem a japán kanji szöveget, láthatóan jól romanizálták. Akkor levittem 50%-ra, és ekkor hallottam ki, hogy a második szótag magánhangzója el van nyújtva, de úgy, hogy előbb elhalkul, majd felerősödik, így külön szótagnak hallatszódott normálban. Nagyon megtévesztett. Amikor elkészültem a karaokéval, akkor meghallgattam normálisan, és így már kihallottam, hogy tényleg elnyújtja a magánhangzókat. Megcsinálom majd az anime openingből is a kfn-t. ^^'

Ismét Disney videokazetta, ismét régi kincsek:

Ugyanattól az eladótól vettem meg, akitől az új Macskarisztokraták videokazettát, egyeztettünk, hogy melyek vannak még meg neki, és ezeket odaadta nekem olcsóbban. Nagyon örülök ezeknek, olyan érzésem van, mintha ezzel is újraélném a gyerekkoromat, mert olyanokat veszek meg, amiket akkoriban nem lehetett, elsősorban az áraik miatt. Tényleg nem voltak olcsók az InterCom Disney videokazettái, meglepett, amikor láttam, hogy a Notre Dame-i toronyőr 2.800 forint volt. 1996-1997 táján ez iszonyú drágának számított. O_O Emlékszem, ezt akkor láttam egyszer moziban, szerettem, de azóta nem néztem meg többször. Úgyhogy ha majd hazamegyek, kíváncsian fogom nézni. A Pocahontast azt nemrég néztem meg, miután megszereztem a filmzenét kazettán, az Oroszlánkirályt tavaly újra megnéztem, de akkor is láttam, amikor aktuális volt. Emlékszem, hogy soha nem szerettem nézni (utána többször is megnéztem), mert annyira megrázott az a jelenet, amikor Zordon lelöki Mufasát a szikláról, és utána amikor Szimba megszemléli az apját, és látja, hogy meghalt, és odabújik mellé. Az nagyon hatásosra sikeredett. Nem az, hogy utáltam, csak nem akartam még egyszer elérzékenyülni, az nagyon belém vésődött, de állítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben ekkora hatást keltett az a jelenet. De most már azért más nézni. Ja és a játék. Nekem még dolgom van a Super Nintendóval!

Újabb hiánypótló kiadvány

Bár elég nehéz megszerezni a Disney filmzenéket, de ismét sikerült szert tenni egyre, a Pocahontas-ra kazettán. Ez nekem megvolt akkoriban, a bátyámtól kaptam 1995-ben karácsonyra. Azóta elveszett valahol, de most sikerült ismét megszerezni. Lejátszani inkább nem játszanám le, mert eléggé rossz a CD-s mangó kazetta lejátszója, az Oroszlánkirály kazettának is a végére már olyan volt a hangzása, mintha macskát nyúznának, ezért inkább kikapcsoltam. De gondoltam arra, hogy megnézem még egyszer a Pocahontast, mert szerintem azon túl, hogy akkoriban, szerintem máskor nem is láttam, videokazettát is csak valamikor most szerzem be. De a filmet megnézem most, mert nagyon érdekel, kíváncsi vagyok rá ennyi év után. Egyébként a kazetta kapcsán még annyi, hogy ezen van rajta a Disney filmzenék egyik legszebb dala, a Hozzád szól a szél, azt nagyon sokat hallgattam régen, kedves ballada.

Ja, és a MondoCon kapcsán még egyvalamit elfelejtettem: Amikor kíváncsiságból megnéztem, hogy ki mit cosplayel versenyen, akkor igencsak felkeltette az érdeklődésemet, hogy egy lány az ALI PROJECT énekesnőjét cosplayelte. Na erre nagyon kíváncsi lettem volna, de mivel minden verseny egyidőben volt, és a karaokéra voltam kíváncsi, ezért lemaradtam róla. Viszont a sorbanállás alatt láttam egy lányt, aki tisztára úgy nézett ki, hogy Takarano Arika a Ransei Eroica kislemez borítóján, valószínűleg ő volt az. Ha tényleg ő versenyzett, akkor minden elismerésem, nagyon szép volt, látszott, hogy sokat dolgozott rajta. A haja is ilyen rózsaszín-fekete volt, ahogy a rúzs is az ajkán. A ruhája is nagyon aprólékosan volt kidolgozva. Kár, hogy nem láttam többször, ha lesz valahol kép róla, majd megmutatom, én is lefényképeztem volna.

Egyébként a cosplaynél mintha egyre inkább háttérbe szorulna a Naruto és a Bleach, és egyre változatosabb lenne a felhozatal, egyre több Sci-fi, Fantasy cosplayt látok. Persze most is vannak, akik csak kedvtelésből beöltöznek egy-egy anime karakternek, és még finoman szólva sem mondhatók szépnek, de könyveljük el úgy, hogy legalább egy napig kedvenc karakterük bőrébe bújva önmaguk lehetnek.

101 kiskutya

Ahogy korábban írtam, becseréltem a Nintendogs Dachshund & Friends játékot egy dalmatás verzióra. A dalmatákat mindig is szerettem, csak amiatt volt fenntartásom, hogy német borítós, és akkoriban kellett a pénz, azért kitettem Vaterára. Addig hozzá se nyúltam, de pár nap múlva belegondoltam, hogy miért is tehetnék egy próbát vele? Ebből lett az, hogy mégsem adom el. Nagyon életrevaló, játékos, megszerettem! ^_^ Egyébként totál meglepődtem, amikor azt írta a játék a dalmata leírásában, hogy horvát kutyafajta, utánanéztem, és tényleg. Szívesen tartanék élőben is, de pont azt néztem, hogy nem valami olcsón vásárolhatók meg, és eléggé nagyra nőnek meg, de a DS-es kutya nagyon tetszik, az biztos, hogy 3DS-en is ez a kutyafajtám lesz.

Úgy tűnik, hogy mégiscsak jó döntés volt, hogy meghagytam az 576-os pontjaimat, tegnap jól jött. Múlt héten, amikor néztem DS játékokat az 576-ban, mondták, hogy már csak az Allee-ban, és a Mammutban van. Vasárnap úgy döntöttem, hogy mivel úgysincs programom, ezért délelőtt felfedezőutat tettem. Metróra szálltam, a Corvin negyednél átszállva a négyes-hatos villamosra Újbuda-Központnál bementem az Allee-ba, és szétnéztem. Nem titkoltan mélyen leszállított áron kerestem DS játékokat. A Mario & Luigi: Bowser's Inside Story 12.990 forint, kétségtelen a mélyen leszállított ár jelenléte... Átmentem a 18-as villamossal a Széll Kálmán térre, és bár nem számítottam arra, hogy olcsók lesznek a játékok, de ott is megnéztem a kínálatot. Játék ugyan nem volt, de megakadt a szemem a Nintendogs DS játéktokon. Ez egy hengeralakú, melyet át lehet fordítani, és akkor egy másik kép jelenik meg. És a Mammut-ban pont a dalmatás volt. A másik oldalán Labrador van. 4 játék fér fele. 2800 forintért nem vettem volna meg, de hogy volt 1350 pont a kártyámon, már másabb az összkép. De ekkor még nem vettem meg, mert nem voltam biztos az anyagi helyzetemben, de tegnap már sokkal nagyobb biztossággal (és biztonsággal) vettem meg. Szép kis utat tettem meg érte: A Kálvin térről átsétáltam az Astoriára, onnan metróval az Örs Vezér térre. Utólag jöttem rá, hogy okosabb lett volna a Blaha Lujza térre elgyalogolni. Már régen voltam az Árkádban, kíváncsi voltam rá. Bevásároltam hétvégére az Intersparban: Vettem darált marhahúst, meg csirkemell filét.

Mindig akkor eszek édes-savanyú rizst, amikor anyámnál vagyok otthon, de egy két hete nagyon megkívántam. Akkor is vettem egyet, és megcsináltam. De látni kellett volna, hogy szerencsétlenkedtem a konyhában. Ugyanis meg kell mondjam őszintén, undorodok a nyers hús megfogásártól. Nem tudom mitől van ez, de azt igen, hogy ha finomat akarok lenni, akkor ezt le kell győznöm. Nem is volt kérdés, megcsináltam. Szerintem egész finomat hoztam össze. Tegnap vettem, ma megcsináltam, de legközelebb kevesebb olajat teszek a hús alá, mert kicsit olajos lett. Tegnap csináltam meg a spagettit. Marhahússal sokkal finomabb, bár tudom, hogy sertéshússal is szokták csinálni, de úgy voltam vele, hogy inkább megveszem kicsit drágábban a marhahúst. Csak azt sajnáltam, hogy nem daráltak marhahús külön, hanem csak fél kilós tasakban árulták. Akkor legfeljebb két szószt csinálok meg, és sokáig megmarad. Az előírást követve finomat csináltam. Bár lehet, hogy még jobb lett volna, ha nem Knorr alappal csináltam volna meg, hanem paradicsomsűrítménnyel. Csak azt nem tudom, hogy akkor elég csak azt hozzátenni a darált húshoz, vagy kell még mellé valami? Majd legközelebb kipróbálom. Van igényem arra, hogy egyre több mindent csináljak meg magamnak, nemcsak gyorskajákat.

Visszatérve az Intersparra, ekkor gondoltam ki, hogy most már megvehetném a Nintendogs játéktokot. Úgyhogy irány metróval, a Széll Kálmán térre. Innen merő lustaságból rászálltam a négyes-hatos villamosra, hogy egy megállót menjek a Széna térre. Nem szeretem a Mammut I. épületét, meg ekkor már céltudatosan akartam menni az 576-ba, hogy megvegyem, amit akarok, aztán hazamegyek. 1.450 forintot fizettem érte, annyit megért nekem. Az Allee-ban van másik fajta Nintendogs játéktok, szintén 2.800 forintért, szerintem az részemről ott is marad. Ez nagyon ötletes, úgysincs minden DS játékomnak helye. Úgyhogy örültem neki, végül jól alakult minden.

Na ha már ennyire közel kerültem a dalmatákhoz, úgy döntöttem, hogy megnézem a 101 Kiskutya rajzfilmből készült filmet is. Láttam régen, és egy életreszóló "élmény" volt, amikor Szörnyella deFrász beleesett a hatalmas kondér trágyába, azt a mai napig látom magam előtt. ^^' Egyébként mai fejjel azt mondom, hogy nagyon jó film, be kell valljam, könny szökött a szemembe, amikor kiderült, hogy a 15. kiskutya mégis él. A vége is nagyon szép lett. Annak ellenére, hogy egy adaptáció, nagyon jól megcsinálták. Annak idején a film hatására szerettem meg a Dalmatákat. Most a filmet láttam, de majd a rajzfilmet is megnézem. Ha találok max. 500 forintért vaterán 101 Kiskutya (film és rajzfilm) videokazettát, akkor majd megveszem.

Megmosolyogtam Szörnyella De Frászt, mai fejemmel nem tudok nem az ALI PROJECT énekesnőjére gondolni, amikor ránézek. :D De ő szerencsére nem szőrmékkel foglalkozik, hanem minket szórakoztat. ^^ Meglepődtem, hogy Chihara Minori legújabb kislemezének szövegírója Takarano Arika, nagyon kíváncsi leszek rá. A dal címe Celestial Diva lesz, és a kislemez március 21-én fog megjelenni, tehát másfél hét múlva. A Lantis feltette a videoklip rövidített változatát, elsőre annyira fogott meg a dal, remélhetőleg később jobban fog tetszeni:

Még utoljára szót ejtve a D-Formation albumról, érdekes dolgot tapasztaltam meg: Van két dal, a Freedom Dreamer, és a KEY FOR LIFE, melyből kijöttek kislemezek, és akkor hallgatva valahogy nem jöttek be a dalok. A többi dalhoz képest gyenge eresztésnek tűnt, de a albumon a többi dal mellett sokkal tetszetősebb. Ennyit számít, az albumon a dalok sorrendje. Mellesleg tegnap kerestem képeket az albumról, hogy milyen kibontva, meg hogy mutat lemezboltokban. Egy párat le tudtam szedni, azokat ide töltöttem fel, de egy jónéhányat levédettek. Ilyenkor tudom átkozni a japánok túlzott szerzői jogi védelmét, fogtam is a fejem egy párszor, hogy miért nem engedi letölteni? Pedig kiírtam az albumomba, hogy nem az enyémek a képek, csak találtam. Hát ezek vannak.