2015. november 22., vasárnap

BEST OF CHIHIROX II. - Gondolatok összegzése

Hát, jót tett a Yonekura Chihiro iránti rajongásomnak az új best album megjelenése, erről már írtam korábban. De ennyire? Nagyon elővettem a dalait, sokat hallgatom mostanság őt. És nemcsak az új válogatásalbumot, hanem most speciel a BEST OF CHIHIROX albumot, vagyis az első részét a ezen válogatásalbum-párosnak. Azért is jók ezek az albumok, mert azok a dalok is felkerülnek rá, melyek egyik korábbi albumon vagy kislemezen sem hallhatók. Ezek bizonyos animék vagy videojátékok dalai, és csak annak az OST-jére került fel. És azáltal, hogy felkerülnek a válogatásalbumokra, akkor érzem igazán, hogy az az adott előadó hivatalos diszkográfiájának része, és akkor hallgatom sokat. Egy példa: Eredetileg egy anime (méghozzá a Tantei Opera Milky Holmes Dai-Ki-Maku) insert dala a Yokohama wo Arukou, és eleddig semelyik albumon vagy kislemezen nem volt hallható, de helyet kapott a BEST OF CHIHIROX II-n, és bár hallottam már akkor is, de most érzem igazán, hogy része az énekesnő repertoárjának. És ami igazán az egyediségét adja az albumnak, hogy helyet kapott rajta három új dal, az alábbiak:

  • Koi Seyo Otome! - Az ALI PROJECT-nek is van egy ilyen című dala, de az - az együttest ismerve - nyilván teljesen másról szól. Ez egy vicces, aranyos, már-már gyerekesen gondtalan dal, de tőle nagyon jól hangzik. És érdekes is abból a szempontból, hogy Yonekura Chihiro hangja nem változott olyan sokat az évek során, a zenei stílusa sem, így könnyen rá lehet mondani az új dalokra is nagyban hajaz a régiekre. Ez lehet jó is, hiszen, ha ebben is képes megújulni, valami érdekeset mutatni, akkor az csak még értékesebbé teheti az énekesnő karrierjét, hiszen az nemcsak azt jelentené, hogy hű önmagához, hanem így képes mindig változni. Ennél a dalnál ez tökéletesen megvalósul, és bizony, ha mindig így lett volna, nagyon másképp festene az a bizonyos 19 év, amit az énekesnő karrierje immáron felölel. Felidézi az első nagy szerelem gondtalan, egyben szenvedélyes érzését. Szinte hallani a tapasztalatlanságot, hogy övé az egész világ, és érte bárhova elmenne, nem számít semmilyen veszély. Szerintem igenis kell, hogy egy bizonyos kor után is érezzen az ember ilyet. Legalábbis Yonekura Chihirótól ezt elhiszem. 9/10
  • Mirai he no Prelude - A cím abból a szempontból érdekes, hogy az utolsó része három kanjiból áll (前奏曲), mégis angol címe van, nincs is olyan szótár (legalábbis én nem találtam), melyben japán kiejtést írtak volna, az énekesnő is "pureruudo"-t énekel. Amúgy egy kellemes, lassú dalról van szó, szintén a jobbik változatból. Ezt szívesen hallgatom, nem alszok el rajta. Szeretem a lassú dalokat, de ami már túlzottan andalító az nekem már nagyon unalmas. Mondjuk a japán előadók döntő többsége, akiket ismerek, ha a jövőről énekelnek, azt legtöbbször kellemes, optimista érzésekkel teszik, már-már utópisztikusnak hangzanak. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy valóban így éreznek, vagy azért énekelnek így, mert előírás, ez illik a többi dalhoz. Mindenesetre nagyon jó ez a dal, kellemes érzést kelt bennem. 9/10
  • Sanbon no Mahou no Ki - Ennek a címnek a romanizálása is megér egy misét, bizony a számnév miatt. Aki egy kicsit is belevetette magát a japán számnevekbe, az tudhatja, hogy ahányféle alakzat, forma, annyiképpen számolnak. Több szótár is a "mitsumoto" szót hozta ki a 三本 kanjira, de azt sejtettem, hogy nem jó, mert tudtam, hogy a "Ki" fát jelent, a "mittsu" pedig három ember jelentéssel bír. Aztán a Jisho.org hozta rendbe a dolgot, a "Sanbon" a hosszú henger alakú tárgyakat, élőlényeket számolnak, és mivel a fa egy hosszú (vagy magas, nézőpont kérdése) henger alakú élőlény, ezért ez a helyes. Ja, hogy van maga a dal is. Menő. Hosszabban pedig szintén egy sablonos Yonekura Chihiro-féle lassú, kellemes lüktetésű pop dal, és szintén a jobbik változatból. Amiről sokat nem tudok írni. Csak szeretem hallgatni. 9/10

A három új dal is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megszerettem az új válogatásalbumot, és érdekes, hogy mind a három másféle Yonekura Chihiróra jellemző sablont vesz elő, de azokból szinte a legjobbat hozza ki. Úgyhogy egy majdnem tökéletes albumot készített az énekesnő, szinte felér a "jam" és a "Nakeru Anison" albumok minőségével.

De csak majdnem... A fekete leves a koncertalbum. Nem is hiszek a fülemnek, hogy mennyit énekel hamisan az énekesnő, és itt-ott el is csuklik a hangja. Nem azért, mert annyira elérzékenyül, hogy alig bírja könnyekkel, hanem mert gondolom, sokat mozgott. Nem láttam a képanyagot, úgyhogy nem tudom pontosan. Magas hangokat nem képes sokáig tisztán énekelni. Ez főleg annak fényében szomorú, hogy a koncert a debütáló kislemez megjelenésének 19. évfordulójára lett megtartva. Most már simán számolhatunk 20 évben is (az első felvételeket, próbákat, gyakorlásokat beleszámolva), azért én azt gondolom, hogy aki komolyan énekel, annak 20 év alatt bőven meg kellett tanulnia azokat a technikákat, amivel mozgás közben képes tisztán énekelni, és tartani a hangját akár hosszú másodperceken át. Ehhez képest úgy énekel, mintha csak pár éve lenne a pályán, és csak most sajátítja el azokat a technikákat, amivel képes lesz majd nagyokat énekelni. Főleg azért sajnálom ezt, mert Yonekura Chihiro egyedi hangjával bizony üde színfoltja a japán zenei világnak, de ebből a koncertfelvételből úgy ítélem meg, hogy komoly hangképzettségnek híján van. Persze a lassú dalokat (például a FRIENDS) nagyon szépen végig énekli, gondolom, hogy ott egyhelyben áll, de a gyors, ütemes daloknál elvérzik. Aztán írtam korábban, hogy az énekesnő személyisége korántsem olyan erős, hogy a koncert bármelyik részét is meg lehessen jegyezni, ez esetben ez a kisebbik gond.

A másik kritika másféle problémát vet fel. Alapvetően nagyon jó ötlet, hogy az utolsó dalnál, az Arashi no Naka de Kagayaite (mely ugye az a bizonyos debütáló dal) végén elszámoltatja a közönséget 19-ig. És a végén tényleg nagyon-nagyon megköszöni ezt a 19 évet. Szinte felrobban a lelkesedéstől, és most ennek fényében kifejezetten kellemetlenkedésnek fog számítani, de igazából nincs mit megköszönnie. Mert ha összeszámolnánk, hogy ez alatt a 19 év alatt hány olyan dalt sikerült összehoznia, amire a nagyobb animés közösség emlékszik, akkor jó, hogy 5-öt össze tudunk számolni. És az az 5 dal sem feltétlen inspirálhatja a animerajongókat, hogy behatóbban megismerkedjen az énekesnő többi dalával. Mint ahogy én tettem például. Én például tudom, hogy azért van neki jónéhány nagyszerű és emlékezetes dala, melyről tudom, hogy az csak Yonekura Chihiro dal, és nem is gondolnám, hogy bárki másé lehetne. Általuk érzem és tudom, hogy miért szeretem annyira a japán zenét. Azt persze tudom, hogy a siker és az ismertség több tényezőtől függ, például mire szerződtetik, de az igazság az, hogy effektíve nincs sok kislemeze, ezek egy része fel sem került az Oricon kislemez eladási listára, így ezekből nem sok maradt meg az utókornak. És nem is értem, hogy van az, hogy a debütáló kislemez, az Arashi no Naka de Kagayaite őrült siker volt, talán a 70.000-es összeladást is elérte (pontos számot nem tudok), és a második kislemez már fel sem került az Oricon chart-ra. Hiszen, ha valakinek van egy sikeres kiadványa, akkor láthatják, hogy van rá igény, nem értem, hogy a következőket már miért nem akarják sikerre vinni. Megnézném azt a szerződést, ahol ilyesmi van leírva. Meg azt is, aki ezt aláírja... Ez egy nagy folt a japán zenei tudásomban, nem nagyon látom ennek a logikáját, értelmét.

Én azt gondolom, hogy Yonekura Chihiro legnagyobb hibája szakmai hiányosságok mellett, hogy nem olyan erős a személyisége. És ez valamennyire a dalokban is megnyilvánul, mert nem nagyon tudnék róluk jellemzést írni, kevés az igazán erős, jellegzetes dal, ami igazán kitűnik az átlagból. Valószínűleg ez az oka annak, hogy nem annyira ismert, és nem is nagyon promotálják a karrierjét. Pedig az igazán jó dalokért nagyon megérné.

2015. november 21., szombat

Nintendo 3DS főmenü témák

Egy ideje egyedi főmenü témák tölthetők le Nintendo 3DS-re. Ezeket eleddig nem nagyon használtam ki, bár amikor találkozón láttam egy-két Mariósat vagy Pokémonosat, igencsak megihlettek, tetszettek nagyon. Csak egyet töltöttem le, a "Mario jumping" témát, azzal elvoltam, hogy van egy. De múlt héten letölthetők lettek Segás témák, és nagyon megtetszettek, amikor megláttam őket. Azonnal le is csaptam kettőre, a Master System-esre és a Mega Drive-osra. Van még mellette Game Gear-es, de mivel végképp semmi emlékem nincs a Sega kézikonzoljával kapcsolatosan, ezért az kimarad. De az első két Sega konzolról már írtam, amikor Sonic volt fókuszban, hogy akármennyire is Nintendós voltam, és Mario volt a minden, azért mindig nagy tisztelettel néztem a Sega gépeire. Úgy voltam velük, hogy nagyon jól megférnek a Nintendo konzoljai mellett, Mega Drive-ra is megvoltak az egyedi játékok, ahogy Super Nintendóra is. És ahogy néhány Sonic játékkal is, úgy ezzel is tisztelettel adózok a nagy konkurens cégnek. A Master System-es téma eléggé hangulatos, a konzolra megjelent játékzenékkel, felül a Master System az ismert négyzetrácsos háttérben, alul pedig Alex Kidd (ha jól tudom) hamburgert eszik. A Mega Drive-os már érdekesebb, az eléggé lehangoló zenével kezd, aztán beindul, de az alsó képen meg valami vonal megy, azt nem tudom hova kötni, olyan mély ismereteim nincsenek a Mega Drive kapcsán. De amikor beindítok egy játékot, és hallható a klasszikussá vált "SEGA" kórus, arra kicsit furcsa Nintendo játékot beindítani.

Van még három újabb, amiket nemrég szedtem le:

  • Nintendogs + Cats: Toy Poodle and new Friends - Annak emlékére, hogy régen mennyire szerettem a játékot, és mennyit nevelgettem kutyákat és macskákat benne. A sétáló zene megy alatta, felső képernyőn a játék borítójának képe látható, alul pedig a játékban alapból megnyíló kutyafajok, és a macskák is helyet kaptak. Kicsit zavaró a rózsaszín háttér, bár alapvetően nekem nincs bajom a színnel, a virágminták teszik lányossá a hátteret. De inkább az dominál bennem, hogy mennyire szerettem a játékot, néha még most is előveszem.
  • Pokémon Omega Ruby / Alpha Sapphire - Mega Groudon és Mega Kyorge - Az egyik Pokémon téma, ami nagyon megtetszett, és tényleg nagyon stílusos. Elsősorban a Ruby / Sapphire emlékére szedtem le, ezek a kedvenc Pokémon játékaim. Bár az újabb játékokban már nem vagyok otthon, és a feldolgozásokkal sem játszottam még, de a Pokémonok mega változatai így ránézésre már nem állnak olyan közel hozzám. Semmit nem tudok ezekről, de így ránézésre teljesen feleslegesnek tartom, gondolom azért van elsősorban kitalálva, mert már tényleg nem tudták máshogy színesíteni az új játékot. Amúgy inkább megállnék ott, hogy Charmander - Charmeleon - Charizard, Mega Charizard meg legyen azoknak, akik nagyon villogni akarnak vele. Ettől függetlenül nagyon szeretem a harmadik generációs játékpárost, és kipróbálnám a remake-eket is.
  • The Legend of Zelda: Majora's Mask - Soha nem fogom elfelejteni, mennyi kellemes órát szereztek nekem a Zelda játékok. A Majora's Mask-kal speciel keveset játszottam, de azok nagyon jók voltak. És mindenképp szeretném megszerezni a 3DS-es remake-et, mert az Ocarina of Time-ot is nagyon szerettem (lehet nem szeretni?) és biztos nagyon igényesen néz ki a Majora's Mask is felújított változatban. A Song of Healing dalra nem emlékszem, de nagyon kellemes, ez szól.

Igen, manapság sokat 3DS-ezek, de főleg retro részlegen, elsődleges cél, hogy szórakozva növeljem a játszott órák számát. Végigjátszottam a Kirby's Dream Land-et, a Kirby's Dream Land 2-nek is lassan a végénél vagyok, Super Mario Land és Super Mario Land 2: 6 Golden Coins is nagyon jók voltak. Később bővebben írok róluk.

2015. november 18., szerda

Néhány régi Garfield képsor - 9. rész

Jó régen volt már Garfield, egyáltalán ritkán írok. No hátha most nagyobb kedvem lesz, igyekszem felrázni magam. Most íme néhány Garfield, hiszen belőle sosem elég.

Van úgy, hogy a macska elfelejti tenni a kötelességét.

  • Ha van macskád, a szőre bárhol lehet.
  • Mindig, amikor eszek, találok macskaszőrt a kajámban. Hadd mutassam meg.
  • Tudom, hogy itt van valahol.
  • NEM TUDOK ENNI, AMÍG NEM TALÁLOM MEG AZT A SZŐRT!
  • De buta vagyok, elfelejtettem oda tenni.

Ha nincs más megoldás...

  • Hoppá, eltörtem Jon antennáját.
  • Egy kicsit jobbra, Garfield.

Az a fránya hétfő, amikor minden Garfield ellen fordul.

  • Utálom a hétfőt.

Szeretnénk, ha ugyanígy helyettesítenének a munkahelyen is mi?

  • ROAR!
  • Garfield beteg ma reggel, és megkért, hogy helyettesítsem.

Az biztos, hogy Jon kitartóságára nem lehet panasz.

  • Ül, Ubul. Ül a fiú
  • GYERÜNK! ÜL!
  • Sok sikert Jon.
  • Ubulnak három év kellett, hogy megtanuljon lélegezni.

Na ezt magyarázza ki valaki.

  • ZZ
Csörrr
  • Gyere ide te kis... És letépem a karjaidat!
CSÖRRR
  • Gondolom, van rá magyarázat.
  • Óvatosan, Jon! Ezek párban utaznak!

Ha Jon beveti trükkös énjét, mindennél menőbbnek tűnik.

  • HÁÁÁ!
  • Itt az idő lefeküdni.
  • Mi a...?!
  • Z
  • Oké, Ubul, gyere ki és nézz szembe a tényekkel.
  • Fejezd be! Próbálok egy kicsit aludni itt.
  • Egy pont a nagyfiúnak.

Valljuk be, Garfield-ék tudják, mitől szép az élet.

  • Miről szól az élet?
  • Alvásról és evésről.
  • Éhes vagyok.
  • Z

Még véletlenül se jusson eszébe.

  • Aludj békében Ubul!
  • Még véletlül se gondolj vámpírokra...

Még egy kevés van az őszből, annak emlékére.

  • Szeretem az évnek ezen szakát.
  • A színek...
  • A ropogós reggeli levegő
  • És a levelek
  • Szeretem a hangját, amikor rálépek.
  • Bármit szeretek, ami a burgonyachips-re emlékeztet.

Minden kívánság ilyen gyorsan teljesüljön.

  • Bár lenne egy mottóm.
  • Ez az!
  • "Bár lenne egy mottóm"
  • Fülbemászó

Az ilyen nagyon megnevettet.

  • A vacsora késni fog.
  • Rendben.
  • Utolsó szó jogán?

CSÖRRR!

  • Téged keresnek.
  • Mondtam neked, hogy soha ne keress itt!

Csak egy szavába kerül, és Garfield máris intézkedik.

  • Milyen unalmas nap.

A mókamesterek soha nem pihennek.

  • Hello?...Nem, most ébredtem fel.
  • Rendben van, megkeresem.
  • Liz nem találja a sminkkészletét.
  • Mi nem láttuk!!!

2015. november 9., hétfő

BEST OF CHIHIROX II. - Az első gondolatok

Nem tartozik Yonekura Chihiro a nagy kedvenc japán előadók közé, de azért van jónéhány olyan dala, mellyel elvarázsol, és okoz néhány kellemes percet. Örültem is a BEST OF CHIHIROX II megjelenésének, egy válogatásalbum mindig nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerjük az adott előadó jelentősebb dalait, és akár nyithatunk a többi dala felé is. Az első ilyen című válogatásalbum még 2004-ben jelent meg, elvileg a 10. évfordulra, de hát 1996 és 2004 között kicsit kevesebb van, mint 10 év. De ez mit sem befolyásol azon, hogy ez az énekesnő egyik legsikeresebb albuma. A most megjelent válogatásalbum pedig ennek a folytatása. Dalok tekintetében, ugyanis ott folytatja, ahol az első abbamaradt. Tehát ez az album a második 10 évet veszi nagyító alá. Érdemes is végighallgatni, mert bár nem olyan régiek a dalok, mégis valóságos nosztalgiaélmény hallgatni őket. Yonekura Chihiro az első volt a japán énekesnők körében, akit megismertem, lévén, hogy a Kaleido Star volt az első anime, amit láttam. És hát ugye a Yakusoku no Basho he... És az újabb dalok közül is volt néhány olyan, amit már nagyon régen nem hallottam, de nagyon szerettem, és valósággal visszarepített abba a néhány évvel ezelőtti időbe, amikor azok a dalok aktuálisak voltak. A Towa no Hana dalt is hallgattam egy néhányszor, de úgy konkrétan nem kedvenc, csak jó hallgatni, amikor éppen az van soron. De a Lion no Tsubasa, na az már igen! A lüktetése tetszik nagyon, a versék alatt lehet érezni, hogy annak ellenére, hogy lassú, csendes, de ott ég a tűz, és bármelyik pillanatban refrén formájában kitörhet. És akkor bizony nincs kegyelem, felébred az oroszlán, és támad ereje teljéből! Nagyon benne van a hangulat, egyedül azt sajnálom, hogy nem eredeti hangszerekkel vették fel a dalt. Mekkora durranás lett volna vonósokkal felvenni a nagyon hangsúlyos részeket (melyek vonós hangzásúak), ugyanígy a fúvós részeket. Akkor azt mondanám, hogy az elmúlt 10 év legjobb dalát ismerhetjük. A másik, ami megérintett, a Seize the Days. Ez olyan dal, ami eredetileg olyan nagy eresztés, de nagyon jó korszakomban ért el, ezért vált emlékezetessé és szerethetővé. A kislemezen hallható másik két dalt is nagyon szeretem.

Ez az egyetlen problémám a BEST OF CHIHIROX II-vel, hogy van kislemez, melynek szerepel a B-side track-je, van olyan, amelyiknek nem. A Seize the Days az utóbbiak közé tartozik. Jobban örültem volna, ha inkább mindegyik kislemeznek rajta lett volna a második (némely esetben harmadik) dala is, és lenne 2 CD-s. Mert amúgy van második lemez is a Limited Edition kiadásban, azon egy koncert hallható, mely 2015. január 24-én volt. Gondolom sokkal hosszabb volt a koncert, de a lemezen csak régi dalok hallhatók a legelső kislemeztől egészen a Little Soldier-ig. És érdekes, az első dalnál nagyon elcsúszott az énekesnő énekben, olyan hamis hangok jöttek ki a 10 YEARS AFTER éneklése alatt, hogy csak lestem. De szerencsére több baki nincs a koncerten, sőt az utolsó dalnál milyen ötletes, hogy elszámolt egészen 19-ig. Hiszen a koncert napján 19 éve azon a napon jelent meg az első kislemeze, az Arashi ni Naka de Kagayaite, ezen szám alatt számolt. Amúgy az egész koncertalbum nem volt valami nagy eresztés, Yonekura Chihiro nem olyan különleges énekesnő, hogy csak úgy elvarázsoljon már a megjelenésével. Ehhez képest Okui Masami már ha csak megjelenik, nekem már végem, és minden érzékemmel csak rá figyelek, és akkor nincs külvilág.

Persze van még néhány dal, ami nagyon jól sikerült, és rákerült az albumra. Hogy is ne lehetne, hiszen felkerültek a Team.Nekocan [Neko] dalok is, melyek nagyon felrázták az énekesnő amúgy állóvíz-szerű repertoárját. A Pandemic!! de főleg a Revival! hatalmasat szólnak. Az a debiles rock zene, amiben megszólal ez a két dal nagyon egyedi, ilyet nem nagyon alkotnak világszerte. De nem csoda, hiszen a Yondemasuyo, Azazel-san. anime nagyon kemény. Csak 18 éven felülieknek és erős idegzetűeknek, mert vannak benne nagyon erős jelenetek, amik még engem is undorral töltöttek el, annak ellenére, hogy értettem, hogy miért olyan az adott jelenet. A Revival! nagy kedvenc, az egyik legnagyobb az énekesnő összes létező dala között. Teljesen egyedi színfolt, és kell, hogy néha igenis legyen debil az ember.

Szeretném majd később megszerezni ezt az albumot. Inkább a Best of albumokat tudnám magaménak az énekesnő albumai közül, mert van néhány stúdióalbum, melyen szabályosan bealszok, annyira unalmas. De azért van néhány album és kislemez, amit beszereznék tőle:

Albumok:

  • Believe
  • Transistor Glamour
  • Colours
  • jam (ez meg is van)
  • BEST OF CHIHIROX
  • Departure (esetleges, ez sem akkora durranás, de van egy-két nagyon jó dal rajta)
  • Voyager
  • Nakeru Anison
  • BEST OF CHIHIROX II

Kislemezek:

  • Arashi no Naka de Kagayaite
  • Mirai no Futari ni
  • Birth of Light
  • WILL
  • FEEL ME
  • Butterfly Kiss
  • Hidamari wo Tsurete
  • Yakusoku no Basho he
  • Towa no Hana (szintén esetleges)
  • Lion no Tsubasa
  • Seize the Days
  • Pandemic!!
  • Revival! (ez is megvan)

Azért nem olyan szerény a lista.

2015. október 21., szerda

Új Suara CD

Múlt pénteken megjött a Suara CD, amit előrendeltem.

Nagyon örülök neki, nagyon jó dalok vannak rajta. EMS-sel rendeltem meg, hogy biztosan ideérkezzen, de az igazat megvallva azon túl, hogy nyomon követhető volt a postán, sok hasznom nem volt belőle, mert ugyanannyi idő alatt érkezett meg, mint sima légipostával. A légipostával eddig semmi problémám nem volt, nagyon gyorsan ideért (3-4 munkanap), de mivel a Limited Edition változatot rendeltem meg, nem akartam kockáztatni. ¥3.800 volt, lehet forintosítani. Ugyanígy 3 nap alatt ért ide. Mindenesetre izgalmas volt a postán követni, hogy éppen hol tart a CD. Feladták postán, repülőre került, megérkezett a célországba, sikeres postázás, nagyjából ennyi. A japán és a magyar postán egyaránt nyomon követhető volt. És itt van. A mai napig nagyon izgalmas eredeti CD-t kezembe venni, úgy gondolkodok róla, mintha az adott előadó életének egy szeletét adná oda nekem azzal, hogy fizikális formában tudhatom magamnak a dalait. Ez az egyik kulcs oka annak, hogy miért örvend nagy kultusznak nálam a CD, és azt gondolom, hogy legyen akármilyen technika, amíg élek, ez nem volt megváltozni. Nekem a digitális letöltés smafu, nem mond semmit. Maga a lemez fizikai mivolta érezteti igazán, hogy az előadóból kapok egy "kis darabot". Ez morbidnak hangzik így, de nyilván lelki, érzelmi oldalról közelítem meg a dolgot.

A dalok nagyon tetszenek, mondhatni egyediek. Megvan az a megszokott Suara stílus, de a dalok jórésze tipikusan olyan, hogy nem azért fogom megszeretni, mert akkora érzelmeket kaptam tőle, olyan katarzis élményem volt, mintha előző életemben lett volna bármilyen kapcsolatom az énekesnővel, hanem apróságokat csempészett a dalokba, melyek ha nem is első hallgatásra, de emlékezetessé válnak majd. Az előző album, a Karin volt hasonló, azt főleg a téli hangulatú dalok miatt szeretem, a Koe albumot még nem tudom hova kötni. Az biztos, hogy a Nue Dori lesz a nagy kedvenc, de legalább ekkora említést érdemel a Koe wo Kikasete, mely már önmagában attól lett kedvenc, hogy Okui Masami írta. És amit Okui Masami ír, az nálam arannyá válik. És tényleg! Nagyon érdekes, hogy a zene a '90-es évek hangulatát hozza vissza, azokat a gondtalan gyerekkori éveimet, amiben oly jó volt élni. Hasonló zenét írt Okui Masami, de ilyet még soha, és nagyon tetszik, hogy a refrénben ő adja a háttérvokált, ad egy kis színt a dalnak. A zenéért külön hálás vagyok. Sok ismert dal van az albumon, hiszen rajta szerepel minden eddig megjelent digitális kislemez, és a fizikális formában megjelent kislemez, melyeken közreműködött: Niji Iro no Mirai, Future World, és az önálló kislemeze, a Fly away -Oozora he-. Az utóbbi dalért annyira nem rajongok, nem tudott Suara azonosulni a Cardfight!! Vanguard világgal, de az első kettő nagyon jó. A Future World tipikus videojáték zene, soft rock stílusban. És emlékezetes is, több szövegrészletet szoktam idézni magamban: "Dareka no tame ni", "Oshiete kureta", "Meguri megutte". Viszont azt nagyon sajnálom a Future World kislemezen hallható másik Suara dal nincs az albumon, a Blue Bird óriási kedvenc tőle. Mintha az angyalok hangján énekelne. Viszont az I'm a beast, mint digitális kislemez, hogy helyet kapott az nagy öröm számomra, a stílus nagyon tetszik, felráz.

A második lemez egy ún. koncepciós album, a négy évszakot öleli fel. Öt dal van rajta, az elsőn a négy évszakról általánosságban énekel. A Shunkashuutou dal eredetileg a Kizuna albumon szerepelt, ez az, amiről írtam, hogy mennyi emlék kötődik hozzá. És most ismét hallható. Aztán a második dal a tavaszról szól, a harmadik kicsit pörgősebb nyári nóta, a negyedik nyugis őszi dal, míg az utolsó a téli. Ötletes dolog, Suaránál egyébként is érződik a természetközelsége, a természet szeretete, ennek dalok formájában is gyakran hangot ad, és a négy évszakról egy mini-albumban énekelni, szép dolog.

És járt egy fotó azoknak, akik a CDJapantől rendelték elő a CD-t. Nagyon szép, tényleg valódi fénykép. A szöveget segítséggel sikerült lefordítani, nagyjából úgy szól, hogy négy év után jelentkezett új albummal, nagyon köszöni a türelmet, és azt, hogy kifejezték, hogy mennyire várták az új albumot, reméli, nagyon tetszeni fognak a dalok. Igazán szép, hogy így gondolt ránk. Nagyon szeretjük őt, és csak a legjobbakat érdemli, és több fizikai kiadást kérünk. Mondjuk mindjárt jön a következő, az új Utawarerumono anime opening és ending dala, a Fuantei na Kamisama kislemez.

És már Oricon eladást is lehet tudni a 25. helyet érte el. Ezzel ez az énekesnő legjobb helyezést elért albuma, ami önmagában nagyon szép, viszont az nagyban árnyalja a képet, hogy az utóbbi hónapokban iszonyúan sokat zuhantak az album eladások. A 25. hely mögött egy 2.448-as eladási szám áll, ami rettenetesen kevés. Ilyennel régebben kb. 50. helyet lehetett elérni. Arról nemrég értesültem egyébként, hogy az Oricon csak a Japánban eladott CD-ket számolja, tehát azt, hogy magamnak Magyarországra rendeltem, azt már nem. Erre igazából nem nagyon tudok logikus magyarázatot, hiszen a pénz Japánba megy, tehát ugyanúgy a japán gazdaságot támogatom azzal, hogy tőlük rendelek CD-t, az már irreleváns, hogy hova megy ebből a szempontból. Bár az eszembe jutott, és itt esetleg vélek egy kis párhuzamot felfedezni, amikor diákmunkásként metrós újságot osztogattam, akkor mindig mondták, hogy pl. a vasútállomásnál maradjunk, mert arra kíváncsiak, hogy ott hány olvasójuk van. Bár én ebben sem látok logikát (nem értek hozzá), de neki legyen mondva.

Most Suara, ma pedig Hayashibara Megumi és JAM Project kislemez megjelenések okoznak hasonló érzetet. Nagyon örülök, hogy végre sok japán CD megjelenés van, ami érdekel.

2015. október 6., kedd

Suara dalok több év után

Írtam, hogy néhány Suara dal igencsak nagy hatással volt rám, és komoly érzelmeket váltott ki belőlem. Persze nem tagadom, hogy az akkori történések is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ennyit jelentenek ezek a dalok számomra. Melyekről is van szó?

  • Toki no Kawa
  • Kimi ga Tame
  • MOON PHASE
  • Mizukagami
  • Shunkashuutou
  • Hana Kotoba

Nemcsak önmagának az új albumnak örülök, hogy végre új dalok Suarától, hanem hogy ennyire lázba hozott ez arra is nagy lehetőség volt, hogy kiteszteljem, hogy most több év után milyen érzéseket keltenek bennem ezek a dalok. Régen hallgattam már őket, úgyhogy biztos voltam abban, hogy nosztalgia-élmény lesz. És így is lett. Az érzelmek és az akkori élmények mélyen előjöttek, de nem sírtam rajtuk. Sokkal inkább a pozitív oldalát éreztem. Ez egyrészt nagyon jó jel arra, hogy a helyére kerültek a dolgok. Azt hallottam egyszer ugyanis, ha valaki hosszú idő után is elsírja magát azokon a dalokon, melyekhez az adott érzéseket köti, az azt jelentheti, hogy nem rendezte el magában azokat az eseményeket. Másrészről meg beigazolódott, hogy az idő mindent megszépít. Most már azt mondom, hogy minden nehézségeivel együtt szép volt megélni azokat a történéseket, és örülök, hogy úgy alakult, ahogy. És örülök az új Suara CD-nek, külön hálás vagyok érte, mert ha az nem lenne, nem, vagy később jutott volna eszembe ezt kitesztelni.

Úgy érzem, hogy képes vagyok továbblépni, csak még abban nem vagyok biztos, hogy merre. Úgy határoztam, hogy novemberben elmegyek egy kineziológushoz, és a segítségét fogom kérni.

2015. október 4., vasárnap

49. Pokémon találkozó

Kicsit szerény, kicsit kevesen voltunk, de a hangulat megvolt. Azt tudtam, hogy az éjszaka keveset fogok aludni, de azért önkénytelenül meg lett hosszabbítva. Eleinte azt gondoltam, hogy nem alszok éjjel, mivel az 5.13-as vonattal terveztem menni, és nem jött álom a szememre, de a könyv csodaszer. 1.20 körül végül elaludtam, úgy voltam vele, hogy 2 órás alvásnak azért lesz hatása, végül 5.16-kor ébredtem fel. Mekkora esély van arra, hogy elérjem az 5.13-as vonatot? De nem gond, megyek a 7.15-össel. Azzal mentem Szolnokig, onnan átszálltam a zónázó vonatra, mert most is a menő vonat ment. Most inkább olvastam az úton. Nemrég felmerült bennem, hogy szeretnék ismét Csernus Imre könyvet olvasni, és mivel hiányzik még három (a legrégebbiek), ezekből kettőt rendeltem magamnak. A Bevállalja? könyvet vittem magammal. Jó volt ismét olvasni, úgy érzem, hogy ebből is tudtam tanulni.

Nagyjából 10.50-re ért be a vonat Pestre, ott még szétnéztem, mert előző alkalommal láttam az egyik újságosnál régi Garfield magazinokat. De egészen régről, 1992-es is volt. Vettem két számot, majd mentem a Sugárba, ahol a találkozó volt. Már összegyűltek az emberek, voltak egy néhányan. Bár nem jött el mindenki, akinek szóltam, de így is összejött az, hogy nemcsak Pokémon volt, hanem Mariós, meg mindenes. Hiszen volt Mario Kart és Smash Bros. is. Bagszitól kaptam cuccokat, újra Super Mario van a Mekiben, és kértem, hogy vegye meg nekem, ugyanis Békéscsabán nemrég zárt be, így csak segítséggel tudom megszerezni a figurákat. Meg hozta az Irigy Hónaljmirigy: Fetrengés kazettát is, amit a vaterán vettem meg. Ellenértékének kiegyenlítése után leültem a többiek közé, és beszálltam én is a buliba. Eleinte a StreetPass-okat néztem, majd játszottam egyedül is, meg többedmagammal is. Egyedül főleg a Mario Kart: Super Circuit és Mario Kart DS volt terítéken, csoportban pedig a Mario Kart 7. Most nem voltam olyan jó csoportban, rendszeresen hátul végeztem, egyszer voltam harmadik helyen, de az is olyan volt, hogy végig vezettem, de a végén... No de jó buli volt, főleg az volt a legmenőbb, amikor mind a három Attila Koopa Troopát választott véletlenül. A Mario Kart: Super Circuit-ban tovább gyűjtögettem a serlegeket, a Mario Kart DS-ben, mert időmérőn csiszoltam a tudásomat. Nehéz-nehéz, főleg, hogy függ a kocsitól. Vagy gyors egyenesben, vagy jól veszi be a kanyarokat. A kettő nem mindig jár együtt.

Érdekes, hogy akkor is kisebb összejövetel alakult ki, amikor kiterítettem a Garfield magazinokat, amiket most vettem, és beszélgettünk róla. Vittem magammal a hiányzó Garfield magazinok listáját egy papíron, úgy lesték, mintha a gyűjteményemet mutattam volna. Lehet, hogy kéne Garfield találkozót is szervezni? Esküszöm, megfordult a fejemben.

Hát lényegében ennyi. Meglepő (ugyanakkor érthető) volt, hogy bagszi 16:15 után véget vetett a találkozónak, ilyet ezelőtt soha nem csinált. Így elértem a 17:10-es vonatot, azzal mentem haza. Vettem megint Gyrost a keletinél, de nyomatékosan megkértem, hogy ne legyen csípős, nem szeretnék úgy járni, mint jómúltkorában. A vonaton Garfield-ek olvasgatása mellett befejeztem a Csernus Imre könyvet. 24 óra alatt elolvastam a Bevállalja? könyvet. Volt egy pár dolog, amin hangosan felröhögtem. Azon is, amikor Csernus írta a gondolatait, és az egyikre írta, hogy mind a ketten röhögünk, de biztos, hogy nem ugyanazon. Én egy harmadikon. Mindenestre amellett, hogy sokat tanultam belőle, szórakoztatott is.

De ez a találkozó most így sikerült. Fényképeket még nem tudom,hogy kitegyem-e, ugyanis eléggé rosszul sikerültek. Nekiállok majd szelektálni, mert azért van egy néhány, ami jó, csak nem sok. Pénteken bevittem a munkahelyre a fényképezőgépet, mert az egyik munkatárs fényképészként dolgozik, és megkértem, hogy segítsen, hogyan tudom beállítani optimálisan, hogy jó képeket csináljon. Adott jó tippeket, amivel sikerült is néhány jó képet csinálni, de a találkozón odaadtam bagszinak, tegyen már egy kört a fényképezőgéppel, azt funkcionálisan használva. Körbe ugyan nem ment, de megnézte, és arra jutott, hogy rosszul fókuszál a fényképezőgép. Megérett már a dolog egy új gép vásárlására?

No majd az 50. találkozóra, mely 2015. december 5-én lesz. Nagy buli lesz, mindenki jöjjön el, mert én mondtam!

2015. október 2., péntek

Suara: Kizuna album kritika

Újra minden éjjelem és minden nappalom Suaráról szól, mióta belehallgattam az új lemez dalaiba. És megtettem a csodát, előrendeltem, annyira lázban égek tőle, hogy minden róla szól most nálam. Most pedig ráhangolódásként álljon itt egy kritika egy albumáról, mely nagy hatással volt rám. A Kizuna 2009-ben jelent meg, ez a harmadik stúdióalbuma az énekesnőnek. Ami elöljáróban elmondható, hogy kicsit kuszára sikeredett, így összességében kicsit lejjebb van, mint az előző két album, a Yumeji vagy a Taiyou to Tsuki, viszont vannak rajta olyan dalok, melyekre tényleg nincs rá szó, hogy mit jelent nekem, és ezek a magasba emelik az albumot. Inkább az, hogy nem alkot az album egy egységes egészet, mint az előzőek. 12 dal hallható a korongon, de milyenek?

  1. adamant faith: Az Utawarerumono OVA openingje korántsem lett annyira erős, mint a 26 részes animesorozat openingje, a Musouka, sokkal inkább a bája miatt szeretteti magát. Szerényebb a hangszerelés és az énekesnő éneke sem annyira erős. De ha megérezzük a hangulatát, és valóban meghalljuk, hogy miről szól a dal, akkor nagyon rá lehet kattanni. 9/10
  2. Free and Dream: No, ebben meg már vulkánként tör ki Suara! Nem láttam a Tears to Tiara animét, de állítólag nagyon bohókás és humoros, ezt az oldottságot hallhatjuk a dalban. Sikerült is rendesen visszaadni. Nem csoda, hogy a dalból készült kislemez az énekesnő második legsikeresebb kislemeze. A rock zene távol áll tőle, de nagyon jól helyt áll ebben a dalban. 9/10
  3. Kanojo no Senaka: Nagyon szeretem az olyan dalokat, amiben semmi komoly nincs, nagyon talán még a téma sem fontos, csak úgy szól a zene és az ének a maga egyszerűségében. Ez is ilyen. Én ezt hívom "easy listening" dalnak, ami semmit nem akar mondani, nem akar konkrétan érzelmet kelteni, csak ellazít, és kihozza belőlem azt a jó értelmemben vett egyszerűséget, amikor nem bonyolítom túl a dolgokat, csak vannak, ahogy vannak, és úgy szeretek bennük mindent. 8/10
  4. Mai Ochiru Yuki no You ni: Azon Suara balladák egyike, mellyel nem tudok azonosulni. Szerencsére kevés ilyen van, és erre is azt mondom, hogy szükség van rá. Egyrészt meg összességében emeli az énekesnő repertoárját, másrészt meg beleillik a WHITE ALBUM animébe, annak az ending dala. Ezt az animét speciel láttam, egész jó volt, szép balladával. Amikor megy, akkor meghallgatom. de ismétlőbe soha nem rakom. 7/10
  5. TOKIO-days: Hasonlóan egyszerű, mint a Kanojo no Senaka, csak olyan érzésem van, mintha akarna valamit mondani, de mégsem. Pedig van hangulata, érzem a dalban, hogy van mondanivalója, csak nem tudom meghallani. De ettől még kellemes dal, szeretem hallgatni. 7/10
  6. Mata Aeru Sono Hi Made: Na ez már egy fokkal izgalmasabb, azt érzem, hogy felkészít a komoly dalokra. Amik bizony ezután jönnek. Izgatott várakozást hallani a dalban, amikor már csak pár perc van a nagy találkozásig, a mindent betöltő boldogságig. Ennek a várakozásnak minden kellemes pillanatát segít megélni a dal. 9/10
  7. Friends: Szinte felrobban ez a dal az előzőekhez képest. Nem is Friends, hanem Lover címet kellett volna kapnia, akkora szenvedély van ebben a dalban. Nagyon felráz, rengetegszer hallgattam már a számot. Nem kifejezetten rock dal, úgy tudom, ezt hívják powerful pop zenének. Az biztos, hogy Suara nagyon otthon van benne, és az Oszakai nyelvjárása az, ami még egyedivé teszi a dalt, itt nagyon hallani. 10/10
  8. Crystal Tears: Nyugis, kellemes dal, nekem már túlzottan is andalító. Inkább a zene a domináns, az éneket egyáltalán nem tudom visszaidézni. Így ez az a szám, amiről a legkevesebbet tudok beszélni. Annyi maradt meg bennem, hogy érzelmileg varázsol a zenéje, érzelmek vannak benne. Csak az ének miatt problémás. 7/10
  9. Shunkashuutou: Na ez az a dal, ami biztosan amíg élek, ott lesz az örökös Top 100-as lista élbolyában. Hihetetlen katarzis élmény volt, tökéletesen magamra ismertem a dalban hallható érzelmekben. Nyilván megkapja a maximális pontszámot, de nem lehet pontszámokkal kifejezhető ki az a földön túli érzés, amit a világ egyik legszebb balladája nyújt nekem. 10/10
  10. Hana Kotoba: Ez is nagyon szép ballada, nagy hatással van rám, de nem annyira, mint az előző. Nehézségekről szól számomra ez a dal, és az abból fakadó változások fájdalmairól. Ezt a dalt inkább akkor jó nekem hallgatni, amikor még nem történt meg a baj, mert reményt ad (inspirál) a változásra, hogy ne kerüljek bele. Szép szám, nagyon. 10/10
  11. Utsusemi: Újabb ballada, de ezt nem szeretem hallgatni, mert ez már nemcsak a bekövetkezett rossz időszakot juttatja eszembe, hanem a beletörődést, és hogy már nem lehet változtatni. A keserűség és az abból fakadó negatív energia sokat ront a dal értékén, sőt kimondom, nekem túl kell élni, amikor hallgatom. A fokozatos halkulás a dal végén meg a szép időszak halálát szimbolizálja számomra, és onnan már nincs kiút. 8/10
  12. Tenshi ga Miru Yume: Egy balladacsokor után egy rock dallal zárni az albumot, nem semmi. És főleg azért nagyon jó ötlet, mert a dal hihetetlenül optimista. Egy angyalt látott álmában, mely megmutatta neki az utat, erről a megvilágosodásról szól a dal. Az a dinamika, ami a refrénben hallható, nagyon lázba hoz, valahányszor hallom. A nagyon erős gitárszóló pedig azt az erőt szimbolizálja, amit ez a megvilágosodás ad. Eszméletlenül erős dallal zárul az album. Útravaló: hatására azt érzem, hogy mindig van esély újrakezdeni. 10/10

Nem véletlen, hogy csak az utolsó számot értékeltem szakmailag, ugyanis Suarát nem azért szeretem, mert dalaiban olyan gitárszóló van, hogy hajamat eldobom, vagy a dobjátékot veri a szívem, hanem az az érzés, amit az énekesnő ad, a hangulatvilág. És az utóbi időkben még értékesebbé vált az énekesnői jelenléte, ugyanis többen is mondták, hogy iszonyúan technikás az éneke, szakmailag is nagyon jól képzett a hangja. Megmondom őszintén, ilyeneket nem mindig hallok meg, inkább akkor veszem észre (és zavar) ha már túlzottan csinált az az énekhang. De talán pont így jó, hogy Suaránál nem hallom, mert hiszen annak ellenére, hogy mennyire technikás, mégis spontánnak hangzik az éneke, az nagy szakmai tudásra vall. Sokkal inkább a jellegzetes mély hangja az, ami megfogott, ez japánok között nagyon ritka. És az, hogy ennyire tudok azonosulni az érzésvilággal, amit énekel.

Az album tehát nagyon jó, egyetlen komoly bajom van vele, hogy a dalok együtt nem alkotnak egy teljes egészet, így nem érzem azt, hogy az albumnak "történetvezetése" van. Pedig az nálam nagy erény, ha egy lemez történetet mesél el a dalok által. De az nagyon jó, hogy vannak kiváló dalok is, ez nagyon megemeli az album értékét, viszont mindegyik más Suara albumnak van története, ezért ez a lemez a leggyengébb tőle.

34/40

2015. szeptember 30., szerda

Második előrendelés?

Ahogy írtam korábban igencsak eseménydús lesz az őszi japán zenei szezon, hiszen sok olyan album és kislemez fog megjelenni, ami a kedvenc előadóim egyikétől van. Suara weboldalán bele lehet hallgatni az új albumának néhány dalába, és teljesen kész voltam... Nekem ez az album KELL! Minden idén korábban megjelent albumnál volt olyan, hogy megszokni, elfogadni, de ez az album tökéletesen olyan lesz, mint a "régi időkben" (néhány éve). Nagyon úgy néz ki, hogy Suara új albuma kompromisszumok nélküli lesz, és tudja hozni azt a színvonalat, amit megszokhattunk tőle, amiért annyira szeretem őt! És az első CD teljes lesz, tehát nem 6 dalt fog tartalmazni, hanem 13-at. A második lemez marad 5 számos, de azért így is teljesen másképp fest már a dolog. Frissítettem is az album Generasia oldalát. Meg tudnám oldani anyagilag, hogy megrendeljem a CD-t, az amit az árából tudnék venni, az feláldozható. Nagyon szeretném, mert nagyon hiányzik már végre egy kompromisszumok nélküli, japán album, melyre a kiváló jelző sem eléggé kifejező. És nagyon úgy néz ki, hogy ilyennel lesz dolgom. És akkor ez lenne a második előrendelésem. Az első Okui Masami: i-magination CD volt 2009 végén, 2010 elején.

Több lehetőség is van, egyelőre úgy néz ki, hogy a CDJapan lesz a legolcsóbb. Mindenképpen a Limited Edition CD-t szeretném, mert a második CD dalai is nagyon jók. Nem akartam elhinni, hogy a Shunkashuutou is újra helyet kap egy albumon, azt hittem, hogy valami feldolgozás, de amikor belehallgatva hallottam, hogy az eredeti, igencsak elérzékenyültem. Mennyi emlék kötődik ehhez a dalhoz... És egyik szebb, mint a másik. Szóval, a CDJapan. Csak egy dolog vet vissza, hogy megemelték a postaköltséget. Eleddig 750 jen volt a sima légiposta, most 1.150 jen lett. Rákérdeztem a karaoke fórumban, Leea adott egy linket, ahol ki lehet számolni, hogy adott tömegű csomag szállítása mennyibe kerül. Nagyon hasznos. Szóval itt azzal szembesültem, hogy egy CD szállítása légipostával 1.090 jen lenne. Úgyhogy tényleg van drágulás. Viszont a CDJapannél nem kell az adót kifizetni, így a kedvezmény mértéke 7,41% (8% az adó, de mivel magasabb értékből vonjuk ki, ezért a kedvezmény mértéke kisebb). Nagyon izgatott vagyok, és olyan szintű lázban japán zene miatt, amit nagyon régen nem éreztem. És a belső hang... Az intuíció... Rosszra csábít, az édeni rosszra... És hallgatni fogok rá, mert érzem és tudom, hogy az új Suara album a mennyekbe juttat. Úgyhogy vigyázz Suara: Koe [Limited Edition] album, mert jössz hozzám!

2015. szeptember 23., szerda

Vélemények az éX-Driver OVA dalokról

Nem nagy szám az éX-Driver, nem is néztem végig a 6 részes OVA-t, mert bár elvileg a sebességről meg autósüldözésről szól, maga a történet nem valami dinamikus. Meg persze csak a zene miatt érdekel, hiszen az opening előadója a JAM Project, méghozzá az első két kislemezük szól az éX-Driver-höz, az első az OVA-hoz, a második pedig a mozifilmhez. És vannak annyira jók, hogy inspiráljanak arra, hogy megnézzem a sorozatot. Csak megint felfedeztem egy furcsaságot. Szinte mindig csalódtam azokban az animékben, melyek dalait a kedvenc előadóim éneklik. Némelyik már nem is B-, hanem C-, rosszabb esetben D-kategóriás sorozatok. Egy-két részt megnézek belőlük, hogy éppen tudjam miről van szó, és ezzel abba is marad a dolog. Ez is magyarázat lehet arra, hogy miért nem ismertek ezek a dalok és az előadóik. Az éX-Driver még éppen belefér a B-kategóriába, mert azért el tudom képzelni, van olyan, aki megszereti, de csodát tényleg nem kell várni tőle. Hat számot ismerek a sorozatból, ezeket venném most nagyító alá.
  1. JAM Project - Kaze ni Nare: Az OVA opening dala, a legelső JAM Project szám, ezzel debütáltak. Már itt is megmutatták, hogy mire képesek, hogyan képzelik el a zenei karrierjüket. Bár egyelőre Matsumoto Rica erőteljes hangjával van lehetőségünk megbarátkozni. Már szólókarrierjében is vannak olyan dalok, melyekben erősen énekel, de igazán a JAM Project-ben mutatta meg, hogy mire képes. Nő létére hű az együttes alapelvéhez, és hangja alkalmas a powerful pop, rock stílushoz. A dalt még érdekesebbé teszi a többi tag rappelése. És az érdekes japán-angol tudás... Vajon honnan vették a "NOBODY CAN BE WINDS!" szöveget? Még logikával sem nagyon lehet értelmet találni neki. Mindettől függetlenül szívesen hallgatom ezt a számot. 8/10
  2. JAM Project - CRAZY REVOLUTION: És most Kageyama Hironobu mutatkozik be az OVA egyik insert dalával. Ha jól emlékszem, a 3. részben hangzott fel, de nem vennék mérget rá. Egyébként egyedi dal, Kage-chan éneke a '60-as, '70-es évek könnyed rock 'n roll stílusát idézi. Maga a dal is könnyedebb, énekével pedig emeli ezt a hangulatot. De ez a dal nem kifejezetten szóló, többet énekel Matsumoto Rica, aki nagyon megerősíti ezt a dalt, hiszen Kage-chan a maga könnyed énekével kellemessé teszi a hangzást, majd jön a Pokémonok legnagyobb tanítója az erős hangjával nagyon odateszi magát. Persze igyekeztek tartani a fokozatosságot, a bridge-et, ketten közösen éneklik, majd a refrént veszi át az énekesnő teljes egészében, és ott már nem tartja vissza magát, ami csak kijön belőle. Kicsit elüt a megszokott JAM stílustól, de szerethető a szám nagyon. 8/10
  3. MILK - Sniper: Talán azért is, mert nagyon nehezen sikerült megszerezni a kislemezt, de nagyon szeretem ezt a számot, pedig stílusban jelentősen eltér a JAM Project-től. A MILK egy duó, melyet egy testvérpáros alkot. A két lánynak nincs kifejezetten nagy énekhangja, a dal is tipikusan olyan, amit nem a minősége, hanem a hangulata miatt szeretünk meg. És soha nem rejtem véka alá, hogy nálam a hangulat fontosabb, mint a minőség, és hangulat tekintetében elsőszámú, nagyon szeretem hallgatni. Énekben nincs nagy hangterjedelem, de amiben énekelnek, az hibátlan. 9/10
  4. Endoh Masaaki - DESTINY: Ebben a dalban viszont minden összeáll. Endoh Masaaki ismét megmutatja mit tud, de ami igazán szerethetővé teszi a számot, az az egyszerűsége. Nincs túlbonyolítva, és ez ad egyfajta bájt a dalnak, mert az elejétől a végéig rendkívül vidám, szinte énekelteti velem, és az egyszerűsége nagyon oldottá tesz. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Endoh Masaaki a komolyabb hangszerelésű dalokat preferálja, mégis otthonosan mozog ebben is, és élmény hallgatni, hogy ennyire önmagát adja. A refrének végén meg vele kiáltjuk, hogy "JUST DO IT!" 10/10
  5. JAM Project - Danger Zone: Leginkább ez a dal tévesztett meg, amikor azt hittem, hogy mennyire dinamikus sorozat lehet az éX-Driver. Hihetetlen dinamikus, gyors dal, akár a Forma 1 betétdala is lehetne. Ebben sem vesz részt mindegyik tag, Endoh Masaaki és Sakamoto Eizo duója ez a szerzemény, és nagyon kemény lett. Tényleg ember legyen a talpán, aki utánuk tudja csinálni. Az elején hallható szintetizátor szóló megadja a féktelen száguldás érzetét, hogy teljesen átadták magukat a sebességnek, és semmi nem számít. Beindítja a dalt, és nincs megállás egészen a végéig. Aki szereti a keményebb rock zenét, és a dinamikus hangzást és éneket, annak kötelező ismerie ezt a számot! 10/10
  6. M Rie - It's Emotion: Ezt a dalt ismerem a legkevésbé a 6 közül. M Rie a MILK egyik tagja. Igazából kellemes dal, de amíg nem hallottam a Sniper-t, addig többet nem is jelentett nekem. Most tudom értékelni, mert az OVA ending dala teszi teljessé ezt a dalt. Vannak benne hangszeres érdekességek, de a dal önmagában nem nagy szám, tényleg csak az együttesként felénekelt dallal együtt válik igazán értékessé, mert van mihez kötni. De ennek a dalnak az egyszerűsége azért nem értékelhető igazán, mert az ének sem nagy szám. De a többi dal mellett elmegy, meg lehet hallgatni. 6/10
Összességében nem egy nagy durranás az éX-Driver zenei repertoárja, nem annyira monumentálisak, mint például a Slayers vagy a Neon Genesis Evangelion sorozatok dalai. Ezek a dalok azoknak fog igazán tetszeni, akik értékelik a fent felsorolt előadók munkáját, hiszen ők tudják igazából, hogy mit jelentenek például a JAM Project vagy Endoh Masaaki diszkográfiájában ezek a szerzemények. Természetesen ettől függetlenül bárkinek megtetszhet, ha meghall a dalokban valami különlegeset magának. Ha nincs is jelentőségük a japán zenei iparban ezeknek a számoknak, a szívemben igazán különleges helyet foglalnak el, és mindig öröm lesz hallgatni őket.