Tipikus Masami dal, melyet tízezer közül is meg lehet ismerni, mégis fantaszikus! Így kezdeni a God Speed albumot... nem semmi! A nagyvárosban egyre inkább dzsungellé válik az élet, ezt énekli meg az énekesnő. Az emberek türelmetlenek egymással, lehangoltan ébrednek, unottan mennek munkába, és még lehetne sorolni. A dal tiszta elektropop, szintetizátoron kívül más hangszert nemigen találni benne. De ilyen nagyszerűen megkomponált zene nem mindennapi!
Megmondom őszintén, amikor először hallgattam ezt a dalt, nem tudtam hová tenni az egészet. Éreztem a bánatot, de nem tudtam hova kötni. Talán azért, mert egyik hangszer sem dominál igazán, hanem az egész alkot egy egységes egészet. És Masami hangja, valami hihetetlen hatásos, fantasztikus, hogy ennyi év után is tud újat mutatni. És a hangulata is olyan, mintha már nem lehet megmenteni a világot, pedig meglett volna rá a lehetőség. Egyértelműen a legjobbak között van a helye számomra!
2010. március 17-én megjelent a One Piece 10. évfordulójának alkalmából egy ONE PIECE MEMORIAL BEST nevű válogatás CD, mely az addigi összes One Piece openinget és endinget tartalmazza, egy pár bonus trackkel. Külön-külön is ismerek egy pár számot, de így egyben hallgatni ezeket a dalokat, valami hatalmas! Nagyszerű kiadvány. Olyan kincseket lehet találni japán dalok terén, hogy még most sem hiszem el, hogy még mindig lehet újdonságot felmutatni Jpop terén! Az animét már egyáltalán nem követem. Volt egy nagyon jó rész 2009. őszén, amikor Luffyék a börtönbe mentek megkeresni a bátyját, az nagyon vicces volt, azt nagyon szerettem, de hogy egyszer csak a történet felénél hirtelen megszakítják fillerekkel, azt nem tudtam megbocsájtani. És nem is volt jó történet. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a vége, azért az érdekel, meg az elejét is kb. 50. részig láttam. Újra neki kéne ülni nézni a sorozatot. Visszatérve az albumra, álljon itt a tracklistje:
CD 1
Hiroshi Kitadani: We are!
Folder5: Believe
The Babystars: Hikari he
BON-BON BLANCO: BON VOYAGE!
BOYSTYLE: Kokoro no Chizu
D-51: BRAND NEW WORLD
One Piece seiyuu: We are!
Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
5050: Jungle P
Tohoshinki: We are!
Tohoshinki: Share the World
Mari Yaguchi: Kaze wo Sagashite
Maki Otsuki: memories
Maki Otsuki: RUN! RUN! RUN!
TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo
Shojo Suitei: Shouchi no Suke
CD2
AI-SACHI: BEFORE DAWN
The Kaleidoscope: fish
Takako Uehara: GLORY -Kimi ga Iru Kara-
Janne Da Arc: Shining Ray
Ruppina: Free Will
Ruppina: FAITH
ZZ: A to Z ~One Piece Edition~
shela: Tsuki to Taiyou
Aiko Ikuta: DREAM SHIP
Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
ASIA ENGINEER: Eternal Pose
TRIPLANE: Dear friends
Tohoshinki: Asu wa Iru Kara
Delicatessen: ADVENTURE WORLD
7-nin no Mugiwara Kaizokudan: Family
9-nin no Mugiwara Kaizokudan: Binkusu no Sake (Bonus Track)
9-nin no Mugiwara Kaizokudan: A THOUSAND DREAMERS (Bonus Track)
Csak, hogy ne legyen felhőtlenül pozitív a véleményem, sajnos rá kellett ébrednem, hogy a "We are!" csak Hiroshi Kitadanitól jó, a többiek inkább ne... Azon kívül az összes opening nagyon jó. Az 1. lemez 13. daltól vannak az endingek. Van egy pár érdekes, "ez mégis hogy lett One Piece dal?" kaliberű dal, de a többsége nagyszerű. És az Oricon charton elérte az 1. helyet, és azóta is listán van, eddig 244.211 példányt adtak el belőle. Ez nagyon szép teljesítmény, biztos benne lesz a 2010-es év Top 100 legeladottabb albumai között!
Ez a dal az INSANITY kislemez második dala, és a két dal remekül passzol egymáshoz! Amíg a címadó dalnak figyelmeztető jellege van, ennek olyan a hangulata, mintha a tragédia bekövetkezett volna, és mi maradt utána... Rom, káosz az emberi értékek semmibe vétele. Lehet még bármiben is hinni ezek után?
Okui Masami menedzsere és producere 1993-2001 között Toshiro Yabuki volt. Nagyon sok dalt írtak közösen, emellett Toshiro hagyta, hogy Masami maga is írjon zenéket, fogalmazza meg ő maga úgy a gondolatait, érzéseit, ahogy szeretné, persze ezekhez is nagyon jó támpont volt a producer. 2005-ben 4 év múlva ismét összejöttek, hogy közösen megemlékezzenek a "nostalgia" dal keretén velül az elmúlt évekre, a közös emlékekre. Ezen dal mellett, a többi is remekül mutatja, hogy Toshiro remekül kihozta Okui Masami egyéniségét, így fantasztikus zeneszerző lett belőle, és ezen közös szerzeményük mindennél jobb lett!
2:30 körül (azaz kb. fél órája) arra ébredek, hogy Mystra kiabál. Kérdem, mi az isten van, hogy így ordítozik? Megpróbálok visszaaludni, de amikor hallom, hogy becsapta az ablakot, feladtam a harcot. Felnyitom a szemem, és arra eszmélek, hogy furcsán "világos" van. Kinézek az ablakon, hát esik a hó! :D Minden bűnét megbocsájtottam a látvány hatására! ^^ De mintha január lenne! O_O Azt már évek óta megfigyeltem, hogy azokon a téli éjszakákon, amikor esik a hó, mintha világosabb lenne. Gondolom ahogy a közvilágítás megvilágítja a hópelyheket, és azok csillognak, akkor az világítja meg a terepet. De emlékszem, anno csodálkoztam, hogy nem kellett felgyújtani a villanyt, ilyen éjfél-1 óra magasságában, mégis el tudtam olvasni a szöveget! o_O Csinálok képeket, amikor láttam, hogy 2 ember lent van. Első látásra azt hittem, hogy gyerekek vannak. Meg is voltam döbbenve, hogy az ok, hogy a gyerekek szeretik a havat, de 2.45 körül nem illene ágyban lenniük? Aztán, ahogy jobban megnéztem őket, láttam hogy felnőttek vannak, Az volt a gondolatom, hogy biztos 2 szomszéd idős asszony ment le sétálni. Bejönnek Mystráék (itt van Tsuki is) a szobámba, hogy bocsánatot kérjenek, hogy felkeltettek, ó mondom, ez ilyenkor tényleg nem gáz. ^^ Aztán mondták, hogy ők voltak lent! :D És integettek is nekem. Csak annyira örültek az első hónak, hogy mindenképp le akartak menni, kipróbálni. Azt mondták, hogy nagy pelyhekben esik, és jó minőségű, igazi hógolyót gyúrható. De mind a hárman örültünk a hónak. Ablakon keresztül megmutatták, hogy japánul aláírták a hóban a nevüket, Tsuki kanjival írta a nevét (月), míg Mystra Katakanával. Aztán beszéltük még, hogy ők mind a ketten nyáron születtek, mégis a telet sokkal jobban szeretik. ^^' Én meg tavasszal, de én úgy vagyok, hogy minden évszaknak látom a szépségét. Bár, ha télen nem lenne hó, akkor nem rajonganék azért az évszakért, mert nagyon nehezen bírom a hideget. Az elmúlt pár napban is ugye már nagyon lehűlt a levegő, már nappal is ilyen 5-6°C-ok voltak, de hiába volt rajtam nagykabát, még úgy is fáztam. Mi lesz velem majd -20°C-os reggeleken? o_O De az tény, hogy sokkal jobban szeretem a nyarat, sokkal kevésbébb visel meg a 35°C-os hőség, mint télem 0°C alatti hideg. De így hóval, azt mondom, hogy megvan a maga szépsége is a télnek. ^^ Főleg akkor, ha karácsonykor esik!
Elmentem ma a MultiFormatba, de ahogy felkészültem rá, nem kaptam Wiimote-ot. Azt mondták, hogy most Nintendónak készleten, jövő pénteken menjek vissza. Egy alkalommal egy halasztás belefér, okvetlen megbocsájtható.
Bementem a WestEndben levő MediaMarktba, és a mai napig meg vagyok döbbenve azon, hogy sokan úgy játszanak az XBOX360-as Kinecttel, mintha tényleg a Microsoft találta volna fel a spanyol vi(g)aszt. Holott tudjuk, hogy a Nintendo találmánya ez alapból. De ha jobban belegondolunk, ez nem csoda. A fő probléma egyértelműen a Nintendo promóciójával van, hogy azért üzletekben nemigen promotálták a Nintendót. Csak annyi, hogy egy LCD TV-n kint van a Wii. És hogy nincs annyira kiemelve, hogy van Wii, így az embereket nem különösebben izgatja. Így azt kell mondjam, hogy a jelenlegi helyzet nem csoda, hogy így alakult.
Ezután elmentem a SakuraZakába, megvenni az Animekarácsony jegyet, és most itt van nálam. ^^ Ilyen rikító sárga színű lett most a karszalag, mint a sorkiemelőnek a színe. De 1000 forintot bőven megért szerintem. De el is gondolkodtam azon, hogy ez tényleg nagyon jó ár, és gondolom a Millenáris sem egy akármilyen hely, úgyhogy meglepett az alacsony ár. Csak az a kérdéses, hogy mennyire lesz nagy a rendezvény. Erre kíváncsi leszek.
Azt még elfelejtettem megírni, de még hétfőn voltam az egyik Alexandra könyváruházban, és tökre meglepett, hogy a MondoConos akció napi szinten elérhető, ugyanis minden MangaFanos kiadvány első 3 kötete le van árazva 50%-kal, ami az Árnybíró kivételével mindenhol 1000 forint kedvezményt jelent. :D Az Árnybíró ugye 1500 forint, ezért ott 750 forint kedvezmény járt, de ez remek lehetőség volt, hogy a második MondoConon elvesztett mangámat is pótoljam, az Árnybíró 2-t. Fűű, nagyon fel kell frissítenem az Árnybíró-emlékezetemet, mert valamikor 2-3 éve vettem meg az első kötetet. Arra emlékszem, hogy nagyon tetszett, de a történetre, már annyira nem. Viszont az Árnybíró kapcsán lesz a MangaFannak egy szerintem nagyon jó húzása. Mivel ugye megjelent mind a 17 kötet magyarul, ezért az Animekarácsonyon debütálni fog a díszdobozos Árnybíró-gyűjtemény. Nem is gondoltam volna, hogy mangában is van díszdobozos kiadvány, viszont, amit nagyon jónak tartok, hogy magát a díszdobozt külön is meg lehet venni! Legalábbis az Animelandben ezt mondták. Ha ez így tényleg meg fog valósulni, és ha lehet majd kapni az Animekarácsonyon, akkor szerintem beruházok rá. Még erről nem találtam infót, de nagyon kíváncsi leszek rá. És ugye a jegy 100%-ban levásárolható. Arra gondoltam, hogy ha ez nem csak MangaFanos mangákra vonatkozik, akkor én más kiadótól fogok venni, ami egyébként eredeti áron van. Én különben javaslom, hogy inkább boltba menjünk el megvenni, így elkerülhetjük a sorban állást, és elég lesz csak 11-re odaérni (akkor kezdődik).
Régóta írtam már így blogpostot. ^^' No, ez nem azt jelenti, hogy nem történt semmi. A Moonlight Meidóról még gyorsan annyit, hogy a hivatalos oldalra is kikerült, hogy bezártak. Tényleg nagyon sajnálom, mert jó hely volt, és nagyon hangulatos! Kétszer voltam ott összesen, (illetve háromszor is, ha azt is bevesszük, hogy AnimeConon is voltam ott keresni Animelandes Megumi Hayashibara CD-t.) de mind a kétszer nagyon jól éreztem magam ott. És remélem, hogy ez a bezárás csak átmeneti lesz, és ha másik helyen is, de újra megnyitnak.
Hétfőn voltam a Vörösmarty téren, kíváncsi voltam, hogy mitől ennyire híres a karácsonyi vásár, és tényleg nagyon szép. Nagyon tetszik az, hogy nem plázában volt összezsúfolva többszáz üzlet, hanem egy téren árusok árulták az általuk készített társaikat. Nagyon szépek voltak, és a hangulatot is megadta a szép zene, a szálló kürtős kalács illata.
Nagyon megörültem, amikor Amina kiírta a blogjába, hogy mégis lesz karaoke az Animekarácsonyon. ^^ És természetesen lesz helyben nevezős verseny is. Tessék minél többen eljönni, ez is nagyon jó buli lesz! A versenyre először Okui Masami: Taiyou no Hana dalát gondoltam (Cyberteam in Akihabara ED song), de végül úgy döntöttem, hogy itt az idő kipróbálni magam férfi előadótól énekelni, így Kitadani Hiroshi: We are! dalára esett a választásom, mely a One Piece 1. openingje. Nem egy könnyű dal! És ahogy így elkezdtem gyakorolgatni tegnap, arra jutottam, hogy nehéz, de menni fog, ha sokat gyakorlom. Bár valahányszor JAM Project, vagy valamelyik énekes dalát hallgatom szólóban, azt gondolom, hogy nem elég képezni a hangot, mert nagyon fontos a hangfekvés is, és ha valakinek nem olyan a hangja, az képezheti akármennyire is, nem fogja tudni kiénekelni a dalokat.
Itt egy példa, Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder dala
Szerintem erre a hangra születni kell. Különben mostanság ezt a dalt hallgatom, kevés az ennyire hangulatos dal.
De itt egy másik példa: Kageyama Hironobu: EVER LAST
Énekes legyen a talpán, aki így el tudja énekelni ezt a dalt!
Ma elmegyek a Multiformatba az új Wiimote-omért. ^^ Két hete hétfőn voltam ugye a Game Parkba, ott nem fogadták el a Multiformatos garanciát, még aznap elmentem oda, azt mondták, hogy holnap hívnak. Természetesen azóta is telefonálnak, úgyhogy egy hét múlva hétfőn visszamentem, akkor azt mondták, hogy a Nintendóhoz került szervizbe (ez eléggé meglepett, mivel elvileg nem hivatalos garancia, mégis Nintendóhoz kerül), és hogy menjek vissza csütörtökön. Visszamentem múlt héten csütörtökön, akkor azt mondták, hogy új Wiimote-ot kapok majd, valamikor a jövő héten, azt mondták a péntek, azaz a mai nap a biztos. És elmegyek érte.
Na, hát elérkeztünk a Top 10-be, melyet az énekesnő egyik legnagyobb hatású dala nyit. A Chou japánul pillangót jelent, a dal pedig nem más, mint egy könyörgés. Istenhez imádkozik, hogy segítse őt a bajban, mert már nagyon nehéz a szíve, és nem bírja tovább. Ebben a dalban nem csak azzal szembesül, hogy milyne nehéz a világ, milyenek az emberek, hanem rájön arra, hogy van jó is, és csak úgy látja az ember a jót, ha látja, hogy van rossz is. És annyira beleéléssel énekel, hogy elhisszük neki, hogy tényleg fáj neki, hogy milyen a világ, és ezt általa mi is megérezzük. Az ÖSSZES Okui Masami dal közül ennek a legszebb a vége.
Okui Masami egyik legmostohábban kezelt dala, hiszen csak az Olive kislemezen jelent meg, és sajnos ezért kevéssé ismert. Pedig nagyon szép dal, karácsonyra idilli hangulatot teremt.
