2009. január 29., csütörtök

The Legend of Zelda: The Minish Cap VÉGIGJÁTSZVA!!!

Hát sikerült! Nehéz volt, de hihetetlen élvezetes! Nem is azért volt nehéz, mert olyan sokat sebződünk, hanem mert hihetetlen nagy ügyesség, és precizitás kell. Egyáltalán, hogy leessen a tantusz, hogy mit kell csinálni. Az első alak az viszonylag könnyű. Amolyan első Zelda és Link to the Past egy érdekes elegyének mondanám, bár vannak saját ötletek. LttP-s elemek Vaati támadásában van, hogy tűz is pont úgy jön, mint a SNES-es Zeldában, első Zeldás elemek meg abból adódnak, hogy megöltük mind a négy szemet, akkor Vaati ugyanúgy teleportálja magát, mint Ganon. Aztán a 2. alak, hát az kegyetlen volt. Ha valahol, itt nagyon kellett az ész, hogy úgy tudd megsebezni, hogy te ne sebződj, mert ha téged ér baleset, akkor kezdheted előlről az egészet. De aki ügyes, az meg tudja csinálni. Ha meghal a 2. alak, akkor megint elhihetik velünk, hogy vége (lásd OoT) és omlik a kastély! Bár nem olyan mértékben, mint az OoT-ben, el lehetett jutni az Elemental Sanctruaryba, ahol várt a harmadik alak, amelyik rettenetesen ravasz. Ha valaki nem jön rá a titok nyitjára, rengeteget fog szenvedni. Szerencsére nekem idejében leesett, ezért nekem nem tartott ennek az első része olyan sokáig. De ha Vaati mindkét keze meghalt, akkor megint jön az, hogy hihetetlen pontosság, és ügyesség! De meg lehet csinálni! Különben nem csináltam volna meg! ^^' És meghal végleg. Az ending videó meg szép. ^^ A zenéje OoT ending. SPOILER!!! Ezlo visszaváltozik eredeti alakjába, és a piros sapkát, amit Vaati ellopott, az Zelda fejére kerül. De a sapka eltűnik. Annak a varázsereje Zeldára száll. De hogy Link se legyen sapka nélkül, ő is kap egyet, méghozzá zöld színűt. Azután Ezlo visszaváltozik Minish méretűre, bemegy az Elemental Sanctuarybe, és eltűnik annak ajtaja. És itt a vége, jön a Credits. Amelyben belerakták az artworköket. Nagyon jó ötlet volt! SPOILER VÉGE!!! Egyébként szerintem ezért tartják sokan a Minish Capet első Zeldának, mert Link itt kapja meg a zöld sapkáját, amit aztán később mindig viselni fog.

Összességében annyit mondanék, hogy rettenetesen élvezetes játék volt. Voltak benne bosszantó részletek, de a Kinstone-ok egyesítése, és a sok mellékküldetés jót tett a játéknak. Bár a története, és az egész hangulata nem annyira hatásos, mint a nagygépes Zeldáké, de azt minden további nélkül kijelenthetem, hogy a handheld Zeldák közül ez a legjobb! Ezlo beszólásai meg csak hab volt a tortán! Sok vicces pillanatot okozott, rendkívül jópofa, vicces, ahogy mondja a dolgokat. Megnevettetett. Szóval nagyon jó volt! Összességében, ha most így hirtelenjében 40-es skálán kéne értékelnem a játékot, akkor 35/40-et adnék neki.

2009. január 28., szerda

Közel a végéhez

Lassan vége a Minish Capnek, már rengeteg helyen jártam. A végére is tart kellemes meglepetést a játék. Miután kész a Temple of Droplets, utána a North Hyrule Fielden keresztül a Royal Valleybe kell menni. Hát tudtam, hogy mi hiányzott a Minish Capből! Hiszen nem Zelda játék a Zelda játék temető nélkül! Azt itt megtaláljuk a Royal Valleyben. Kifejezettem kellemes hely. Egyszemű szellemek ijesztgetnek, ha elkapnak, megnyalogatnak. És ismét van egy úttévesztős hely, mint az Ocarina of Time Lost Woodsában, és pont ugyanúgy, fákon kell keresztülmenni. Csak annyi különbség, hogy itt táblák mutatják, hogy merre kell menni. Először, csak annyit ír, hogy "up" vagy "right", de később már igyekszik viccesnek mutatkozni a játék, és ilyenek olvashatók, hogy "same as before" vagy "same as 2 before" hát sok sikert! Aztán jutunk be a temetőbe. Itt ismét egy régi ismerős, Dampé vár minket. Igen, megintcsak OoT, és itt is sírásó. Ránk bízza a kulcsot, hogy bemehessünk az elzárt kapun. Ám a kulcsot elveszi tőlünk egy varjú. Őt egy fa tetején találjuk. Egyszerű a feladatunk: fel a pegazus cipőt, és rohanjuk meg a fát. Ekkor a kulcs leesik. Menjünk be a kapun keresztül egy minidungeonben találjuk magunkat. Ha ezt teljesítjük, utána a Veil Fallsba kell menni. Egy nagy ajtó is akar Kinstone-okat egyesíteni. Ha ezt megtesszük, akkor feljutunk a Cloud Topsba, vagy felhők fölé. Itt az a lényeg, hogy meg kell találni az öt sárga Kinstone-t és egyesíteni kell a titokzatos felhőkkel. Ekkor feljutunk a Palace of Winds Dungeonba. Maga a Dungeon piszok nehéz, és talán a Minish Capnél van először olyan érzésem, hogy mint a platformjátékoknál, hogy a Dungaeonök egyre nehezednek. Eddig úgy volt, hogy mindegyiknek megvan a maga sajátossága, de ez egy kicsit nehéz. A főellenség Gyorg Pair egy rájapáros. Könnyű rájönni, hogy hogy kell megölni őket, és könnyű is csinálni, csak nagy ügyesség kell hozzá. Ha kész, akkor már csak egy utunk maradt hátra az Elemental Sanctuary, ahol a negyedik element erejét is megkapja kardunk, így már háromszorosan is tudunk klónozódni. Ha végzünk, akkor változik át Hyrule Castle, és bejutunk az utolsó Dungeonba, a Dark Hyrule Castle-be. Ez viszonylag könnyű, csak itt is sok hely van, ami nagyon sok ügyességet igényel. Például olyan van, hogy vannak kék mezők, és mindegyikre, ha rálépünk, akkor piros lesz, de csak egyszer lehet rálépni. Ha valakinek van egy kis IQ-ja, az könnyen átmegy. Ami egy kis nehézséget okozhat az a Darknut. Négy alkalommal kell megküzdeni velük, mindegyik egy kulcsot rejt. A négy kulcs, négy zárat nyit, mely elzárja az átjárót a nagy kulcs felé. Ha megvan a nagy kulcs, akkor nyithatjuk ki a nagy ajtót. Ekkor még nem jön elő Vaati. Előtte háromszor harangoznak. Mindegyik harangozás után megjelenik egy-egy nehezen legyőzhető ellenfél. Ha megvannak, akkor jön elő Vaati. Megismerkedtem vele. Három alakja van. Az első alakját, ha valaki rájön, akkor könnyű legyőzni. A második alakja már sokkal nehezebb, itt haltam meg. Itt mentettem, majd félbehagytam, mert megy az Animaxen a Naruto. Szeretem a sorozatot, bár nem vagyok akkora függő, mint amilyeneket látok az Animeconon. Épp most halt meg Sasuke. Szegény.

2009. január 27., kedd

Temple of Droplets

Körkérdés: Mi a közös a Link to the Past Ice Cavern és az Ocarina of Time Water Temple-jében? Mindkét Dungeon kivívta a rajongók haragját. Na jó, ez talán kissé túlzás, de azért valljuk be őszintén, nem szívesen látogatjuk ezt a két helyet. És most azt kell mondanom, hogy ha a Link to the Pastnek van Ice Cavernje és az Ocarina of Time-nak van Water Temple-je, akkor a Minish Capnek van Temple of Dropletse. Talán ennyire nem radikális a probléma ezzel a Dungeonnal, de itt is vannak nehéz és kemény ügyességi részek, köszönhetően annak, hogy jégből van szinte az egész Dungeon. A jégkocka tologatása meg az Ocarina of Time Ice Cavernjére emlékeztet (mert bizony neki is van). Több helyen is magam mentettem annak örömére, hogy túl vagyok azon a részen, az egyik ilyen amikor egy jeges pályán klónozni kell magunkat (már ez is egy külön harci feladat, aki csinálta, az sejtheti, miről beszélek). Aztán végigmenni az akadálypályán időlimitre, hogy a pálya végén lenyomhassuk a gombot, hogy kinyíljon az ajtó úgy, hogy a klónunk nehogy nekimenjen a falnak, mert akkor megszűnik létezni. Én legalább 15× megcsináltam ezt a műveletet, ha nem 20×. De többször volt szakadékos jégpálya, és a főellenség is nagyon durva volt! Big Octorok (azért big, mert minish size-ban kell végigvinni a Dungeont), óriás "golyóbisokat" lövell ki. Én előbb azt se tudtam, mit kezdjek vele. 10 szívvel mentem neki, de legalább 5 elment azzal, mire nagy nehezen rájöttem, hogy a pajzzsal vissza kell pattintani rá a lövedékét, és ha ez megvan háromszor, akkor megégetni a farkánál levő virágot. Aztán bedurvul. Szóval jól kitalálták. De legalább a Dungeon zenéje nagyon jó.

Ért egy apró kellemes élmény. Valaki Amerikában (Floridában) ránézett a Zeldás blogomra, mert a YouTube-os csatornára kiraktam a blog címét, és megkérdezte, hogy Magyarországon milyen nyelvet beszélünk. ^^' Megírtam neki, hogy magyarul. Meg kért valami Language Packet, de ezt pontosan nem értettem, csak annyit, hogy szeretné olvasni a blogot. Én ebben már nem tudtam segíteni neki. Szerintem van annyira élelmes, hogy saját maga találja meg a megfelelő választ.

2009. január 26., hétfő

Prepare for Library, make it Double!

Ez a kissé gagyin átalakított Team Rocket induló első 2 sora tökéletesen illik a tegnapi Minish Capes történésekhez. A 3. Dungeon után is sok mindent lehet csinálni, Kinstone-okat egyesíteni, de a fontos történés a könyvtárban van. Ha felmegyünk az emeletre, egy idegbeteg idős emberrel találkozunk, aki azon mérgelődik, hogy hiányoznak könyvek, és mi az, hogy kiveszik a könyvet, de nem hajlandóak visszavinni. Szám szerint három könyv hiányzik, a Hyrulian Bestiary, a Legend of the Picori és a History of Masks.

Az első könyv viszonylag közel van, és könnyű megszerezni. Mindenek előtt meg kell tölteni az üveget vízzel. A Hyrule town keleti részén a tyúkólhoz közeli kék tetejű házban van. A bal oldali házba kell bemenni, bele kell önteni a vizet a kandallóba, hogy kialudjon a tűz. Ekkor össze kell esni, és be kell menni a kandallóba. Tessék vigyázni a macskával, mert karmol, és 0.75 szívet vesz le. Bemegyünk a kandallóba, ekkor a ház tetején találjuk magunkat. Át kell menni a szomszéd házba. Itt fent találjuk a könyvet, amit eredetileg nem érnénk el. Joggal gondolhatnánk arra, hogy esetleg ez az egész művelet felesleges lett volna, hiszen mint a Link to the Pastben, elővesszük a Pegazus cipőt, lerohanjuk a könyvespolcot, és akkor lejön a könyv. De ez itt nem így van. Fel kell menni a kis létrán, oda kell menni a könyvhöz, és letolni. Vissza kell menni a másik házba, felnöveszteni magunkat, felvenni a könyvet, és visszavinni a könyvtárba.

Jöhet a 2. könyv, ami már egy kicsivel bonyoultabb. A Hyrule Town nyugati részén van. Szintén meg kell tölteni az üveget. Abba a házba kell bemenni, amely mellett a kutya járkál. Itt is el kell oltani a tüzet a kandallóba. Át kell menni abba a közeli házba, ahol munkások dolgoznak, itt össze kell menni, át menni abba a házba, ahol eloltottuk a tüzet, be kell menni, akkor ismét kijutunk. Át kell menni egy közeli helyre, ahol egy Minish van. Itt be kell menni a macskás övezetbe, tehát tessék vigyázni! Menjünk az úton, találunk egy bejáratot. Itt meg kell szerezni a Power Braceletet, ezzel el tudjuk tolni a szekrényt. Ha megvan, vissza kell menni abba a házba, ahol eloltottuk a tüzet, el kell tolni a szekrényt, hogy be tudjunk menni a padlásra. Itt Picorikkal találkozunk, az egyiket láthatjuk, hogy egy könyv szélén áll. Arra a könyvre lesz szükségünk. Elő kell vennia Gust Jart, fel kell szippantani a port, és láthatunk egy helyet, ahol tudunk klónozódni. Ott az ismert módszerrel kell belőlünk még egyet csinálni. Oda kell menni a Picorihoz, aki a könyv szélén áll, és ha mi ketten is ráállunk, akkor a könyv leesik. Legyünk nagyok, vegyünk fel a könyvet, és vigyük vissza a könyvtárba.

A harmadik könyv megszerzése nem annyira bonyolult, inkább megtalálni nehéz, mert nem Hyrule Townban van, hanem a Lake Hyliában. Érdemes használni az Ocarina of Windet, és vigyük magunkat a Lake Hyliába. Itt ki kell menni a Lon Lon Ranchba, mert nem egészen itt van a könyv. A forgószelek segítségével át kell menni a víz által elzárt részbe a Lon Lon Ranch keleti részébe. Ismét a Lake Hyliában kötünk ki, de ez még nem a végleges helyszín. Le kell menni a Minish Woodsba, ahol a boszorkánnyal lehet találkozni. Nem kell elmenni oda, hanem látunk ott egy kővel elzárt bejáratot, ahova eddig sehogy nem lehet bemenni. Most elő kell venni a Mole Mittset, és annak használatával be lehet menni. Találjuk meg a létrát, ott menjünk fel, és most vagyunk a Lake Hyliának azon részében, ahol a könyv van. Itt össze kell menni, majd egy levélen a Gust Jar segítségével el kell vinni magunkat a házhoz, itt el kell tolni a szerkényt, hogy el tudjuk érni a könyvet. Azt letoljuk, vissza kell növeszteni magunkat, és megvan a könyv. Ezt is vissza kell vinni a könyvtárba, és megvan mind a három könyv. Ha visszavisszük a könyvtárba a könyvet, akkor nagyon hálásak lesznek nekünk. Az öreg lejön, és visszaviszi a könyveket a helyre.

Itt ugyan nem kapunk semmit, fel kell menni az emeletre, ott kimenni, össze kell esni, és fel kell menni a könyveken, van egy pár könyvön ilyen létraszerűség. És el kell menni az idős Picorihoz. Azért volt szükség erre a küldetésre, mert másképp nem érnénk el az öreget. Ő leküld egy titkos helyre, ahol megszerezhetjük a békauszonyt. És végre tudunk úszni!

És hogy mi az a make it Double? A saját hülyeségem! Ugyanis sehol nem mentettem, és pont a végn merült le a DS lite-om! T_T (Most már működik, kipróbáltam másodjára) Úgyhogy fel kellett töltenem, és végig kellett még egyszer mindezt csinálni.

2009. január 25., vasárnap

1 év!

Pontosan 1 év telt el 2008. január 25-e óta, hogy elkezdtem Zeldázni, és mi tagadás, nagyon sok élményben volt részem! Ahogy elkezdtem a Link to the Pastet. Egy éve ezen a napon tapasztaltam meg, hogy mekkora csodája a Nintendo szegmensének a Zelda játéksorozat! A sorozat nemcsak epikus történetből felépülő játékokat (pl. Ocarina of Time) foglal magában, hanem lehet találni könnyedebb, szórakoztatóbb jellegű játékot (pl. Four Swords Adventures) vagy történettel rendelkező, de annyira nem komoly játékot (The Minish Cap). De ugye találkoztunk nagyon nehéz játékokkal is (NES-es Zeldák) és bár lehet, hogy bizonyos részeknek vannak hibái, panaszkodtam én is, hogy nincs minden rendben, de kit érdekel, hisz a The Legend of Zelda játéksorozat a hibáival együtt egy tökéletes összképet alkot!

2009. január 23., péntek

Túl a harmadik Dungeonön

Hát, nagyon hosszú út vezetett ide, de megérte.Ez egy olyan játék, ahol nem bánom, hogy ennyi a mellékküldetés, mert élvezem. A Castor Wilds egy nagyon ötletes hely. Elég nehezen jutott eszembe, hogy meg kell nyilazni az egyszemű szobrokat, hogy ne állják utamat. Bár ez eszembe juthatott volna, hiszen már a Link to the Pastben, meg az Ocarina of Time-ban is volt ilyen. De aztán végig lehetett menni. A Wild Ruinsba való belépés meg nagyon ötletes volt. Elvileg egy hatalmas kő állja a bejáratot. Áll vele szemben három ilyen totemoszlop-szerűség, és velük is lehet Kinstone-okat egyesíteni. És ha egyesítjük őket, akkor mindegy harmadrésznyit letör a kőből, és ha teljesen le van törve, akkor lehet tovább menni. Aztán itt is voltam meglepetések. Voltak ilyen Darknut-szerűséget, akiket, ha megkardozunk, felébrednek, megtámadnak, és meg lehet ölni őket. De vannak olyanok, amik nem mozdulnak. Ezeknél kicsivé kell változni, és be kell menni a páncélfejükbe, át kell vinni a kapcsolót, és ha visszanövünk, feléldenek. Eszméletlen, miket nem találnak ki. Így kerültem be a 3. Dungeonba, melyet normál méreten kell megcsinálni. Itt is van egy hely, ahol nem jelzi semmi, hogy robbantani kell. Aztán rájöttem, hogy ott, ahol ezt kell csinálni, más hangja van a falnak, ha megkardozzuk. Pont ilyen volt az Ocarina of Time Fire Temple-jében. Ez jelezte, hogy ott kell robbantani. Egyébként amit a mini-boss megöléséért, Darknutért kapunk, nagyon öltetes tárgy, Mole Mitts. Ez egy hatalmas kesztyű, amivel a falat lehet kaparni. Ezzel lehet elérhetetlen tárgyakat elérni. Összességében nem volt rossz a Dungeon, de inkább számomra ez csak annyi volt, hogy végigmentem rajta, és kész. Viszont a főellenség. Iszonyatosan ötletes volt! Mazaal néven ténykedik, és hasonlóképp kell megölni, mint az Ocarina of Time Shadow Temple főellenségét, csak Lens of Truth nélkül. Meg kell nyilazni a két kezét, ezután kicsivé kell változni, be kell menni a szemébe, elővenni a Mole Mittset, és ásni, meg kell találni a szemet, és azt kell kardozni. De erre csak meghatározott időnk van, mert egy belső kéz megfog és kivisz. Ezt nekem háromszor kellett megcsinálni, utána halt meg. Viszont most nem elementet kapunk, hanem megkapjuk az Ocarina of Windet, ami pontosan ugyanarra jó, mint a Link to the Pastben, vagyis elrepít egy madár egy általunk kijelölt helyre. Nagyjából ennyit csináltam, aztán mentettem.

Más. A Pokémon játék hatására elkezdtem a Yellowval (ne szóljatok a ragozás miatt, hanem emlékezzetek arra, hogy kell Madáchot ragozni) játszani. Mint minden Yellowban Pikachu a kezdő pokém. És most másképp játszok. Eddig azt csináltam, hogy a Starter pokét fejlesztettem, de most mindenkit, akit elkapok. Már 8 pokét elfogtam, és mindegyikkel foglalkoztam. Az egyedüli, ami meglepett, az az, hogy Caterpie már 10-es szinte elérte végkifejlődését, tehát Butterfree lett. Viszont a vele hozott támadása nagyon erős. Egyébként bagszi megkért arra, hogy írjak Yellow végigjátszást. Így én lennék az első, aki magyarul ír végigjátszást. Elvállaltam örömmel. ^^

2009. január 22., csütörtök

Több óra Minish Cap után

Fúú, rengeteg minden történt, és még így sem tértem be a 3. Dungeonba. Sok mellékküldetés van, és sok minden van elrejtve. Sokat egyesítettem Kinstone-okat. Ezek azok az érmeszerűségek, amiket, ha egyesítünk, akkor megnyílik valami titok. Ezeket is felderítettem. Egyébként, ha Minish méretben vagyunk, értünk az állatok nyelvén, lehet beszélni, kutyákkal, macskákkal. Bár a macskáktól érdemes távol tartani magunkat, mert időnként megkarmolnak minket. De velük is lehet Kinstone-okat egyesíteni. Emellett szereztem 300 rúpiát, hogy legyen bumerángom. Nagyon menő, jól lebénítja az ellenfelet. Egyébként a fő küldetés a 3. dungeonért a Pegazus cipő megszerzése, ami a Link to the Pastben is volt. Ez azért fontos, mert a 3. Dungeon a mocsáron keresztül vezet át, ahol ha lesüllyedünk, sokat vesztünk. El kellett menni a mocsárhoz (Castor Wilds) először, aztán vissza kell menni a Hyrule Townba elmenni a cipészhez, aki elaludt. Nem muszáj, de én összeestem Minish méretben, mert az asztalon voltak Picorik, akik közölték, hogy el kell menni a Minish Woodsba, ahol meg kell kerestni a boszorkány házát, és ő kifőz egy olyan szirupot, amitől felébred. Elmentem oda, és itt állt meg a tudományom, egyszerűen nem tudtam oda eljutni. El van zárva, próbáltam több helyről megközelíteni, de nem tudtam. Link meg nem tud úszni. Elmentettem, majd holnap rájövök. ^^

Azért komolyan vettem a fogadalmat, hogy 1 hétig végigviszem a Minish Capet, és itt szeretném megköszönni Csabinak a sok segítséget! A boszorkány házához má rnem akartam kérni, ne ő mondjon meg mindent. Majd délelőtt.

2009. január 21., szerda

Saját Pokémon történelmem, valamint egy furcsa eset.

Tegnap vásároltam DS-re játékot: Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness. Bontatlanul volt 2000 (!!!) forint. Én sem hittem el, de a Békéscsabai Media Marktban (talán már írtam ide is) nagyon le vannak árazva a DS játékok 2/3000 forintra. A Pokémont speciel a 2000 forintosok közé rakták. Az rendben van, hogy 10000-ről leárazták, de egy 2008-as játékot, miért az olcsóbb akciósak közé teszik, nem tudom. De nem is érdekes, jól jártam vele. Pláne, hogy nagyon tetszik a Pokémon. Nagyon sok régi szép emléket hozott vissza. 2000-ben fedeztem fel magamnak a Pokémont, az egyik unokatestvéremnél voltam, és nézte. Már akkor ugyan 14 éves voltam, és akkor úgy voltam a Pokémonnal, hogy csak egy gyerekes hülyeség, mint a Dragon Ball, ami el fog múlni (szégyellem, de akkor gyűlöltem az animéket! T_T). De felfigyeltem az endingben, hogy ez Nintendo kreálmány? O_O Na akkor nézni fogom. És tetszett. De aztán meguntam olyan 2001. őszén. Ráadásul akkor nem is tudtam, hogy vannak Pokémon játékok. Először Pokémon játékkal 2005-ben találkoztam. Itt Békéscsabán a Tescóban volt leárazva 1000 forintra a Gold. Na mondom, megveszem, 1000 forintot megér akár jó lesz, akár nem. De tetszett. De furcsa volt. Hosszú idő után ez volt az első olyan játék, ahol nem néztem a játékidőt. Egyszercsak mentettem, és néztem, hogy már 4 órát játszottam vele. Nagyon tetszett. De komolyan csak 2006-ban kezdtem el Pokémonozni. Az egyik barátom, Krisinek a a Pokémon tudását annyira csodáltam, hogy na mondom magamban, elérem az ő szintjét. (Egyébként van honlapja is.) Meg az volt még vicces, amikor Krisi tanított MSN-en keresztül pokés dolgokat, és én ezt mind bejegyeztem Wordbe. Kinyomtattam, ha jobban szétnézem, talán még meg is találom. De az alapoknál kezdtük, milen típusok vannak, melyik mikor jött be, aztán a támadások, azok erősségét, szóval sok mindent. Beszereztem egy Sapphire-t, Blue-t és Silvert, Yellowot, Emeraldot. Játszottam velük a saját ritmusomban. Sapphire-ral játszottam a legtöbbet, kb 14-15 óra játékidő volt benne. Elég sokáig eljutottam benne, de amikor megláttam, hogy V-ADinak 638 óra játékidő van, nem kicsit ijesztett meg... Szeretek játszani, de ennyit pepecselni egy játékkal, nem az én műfajom! T_T Úgyhogy abbamaradt a Pokézás. Ráadásul a Sapphire csak kölcsönben volt. Egyébként idén megkérdeztem Krisit, hogy is van pontosan ez a több száz óra játékidő? És ő mondta, hogy nem kell feltétlen több száz órát szánni a játékra, mert magát a sztorit olyan 30-35 óra alatt végig lehet vinni. Aki ügyesebb, annak 25-30 óra. Csak a pokék fejlesztése tesz ki sok időt. Így már egy kicsit megnyugtatott, de a pokémonhoz nem tértem vissza. De most, hogy láttam, hogy van az Explorers of Darkness 2000 forintért, hát megveszem. És nagyon tetszik a játék! Teljesen visszahozta ezeket az emlékeket, ezért is írtam le. Meg most Csabi barátom áraszt el Pokémonos tudásával. De nem hiszem, hogy a 23. születésnapom küszöbén (na jó, ez azért túlzás, mert áprilisban van a születésnapom ^^') Pokémon virtuóz válna belőlem. ^^ De majd meglátom. Nézek majd még interneten Pokémon játékokat, ha lesznek olcsón, lehet, hogy veszek még.

Ennyit a Pokémonról, mert Zelda téren történt egy ijesztő eset. Eddig GBA SP-n játszottam a Minish Capet, na gondoltam, átteszem DS lite-ra, legyen egy helyen a Pokémon és a Minish Cap. Bekapcsolom, játszanék vele, erre kiírva, hogy Save data file is corrupted, és üres. Csak nem törlődött? T_T Aztán visszaraktam GBA SP-n, itt megvolt a mentés. Na erre ki tud magyarázatot? Ezt láttam DS lite-on:

De nem értem, hogy GBA SP-n miért jelenik meg, és DS lite-on miért nem? Egyszer néztem meg, többet nem merem megmutatni a DS lite-omnak, mert tényleg törlődik. Egyébként Csabinak megígértem, hogy 1 hét alatt végigviszem a Minish Capet. Úgyhogy elképzelhető, hogy január 28-án már azzal jövök vissza, hogy végig van játszva, ha nem is 100%-ra. De szeretem, úgyhogy nagyok az esélyek, hogy végigviszem.

2009. január 17., szombat

Apró helyzetjelentés

Aki figyelmesen olvassa a blogot, annak feltűnhetett, hogy én nem az a fajta játékos vagyok, aki nagyon rááll egy játékra, és éjjel-nappal csak azzal játszik, hanem mindig azzal játszok, amihez épp kedvem van. Töredelmesen bevallom, hogy rég vettem elő a Minish Capet. Minish Capről jut eszembe. Csabi barátom pont az ellenkezője ilyen terén, és már végig is vitte a játékot! Innen is gratula neki! Most arra megy, hogy meglegyen mind a 20 szíve. Már 18 van neki. Azt hiszem, hogy nekem az LttP-ben volt ennyi. Mindenképp szép teljesítmény tőle, és örülök, hogy megszerette a Zeldákat, és nyitott a többi játékra is.

Homebrew Channel: Megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon ritkán használom. Ennyire nem az én műfajom a warez. Pedig simán megtehetném, hogy letöltöm a játékokat, kiírom DVD-re (lehetőleg Verbatimra) de nem... Csak ott díszeleg az ablaka. Legfeljebb régiómentesítésre használnám, de most melyik az a játék, amelyik esetleg másabb lenne az EUs verziónak. Tényleg a Twilight Princess! Egyszer belebontottam az eBayen egy japán fémdobozos kiadású Twilight Princessbe. Természetesen nagyon drága volt, de a leírássban azt olvastam, hogy pár száz van csak belőle... Hát mondom magamban ez igen! Ez még nyáron volt. Ja, és Wiis TP. Szóval max erre.

Mondjuk most nagyon nincs pénzem játékra, tegnapelőtt hozta meg a postás a limitált kiadású Megumi Hayashibara: Bertemu albumot. Hihetetlen boldog vagyok miatta! Egyébként attól limitált, hogy képeskönyv járt mellé. Gyönyörűszép ez a nő! És van 2 leütött eBayes üzletem az egyik 2 Megumi Hayashibara kislemezre szól a Proof of Myself, és a Just be conscious. A másik meg egy Okui Masami CD-re az Evolutionra. Ez is limitált kiadás, DVD is van mellé videoklipekkel, meg talán koncertfilmek is vannak, nem tudom. De ilyen csodákra szívesen kiadom a pénzt. ^^

Ami van 2 Zelda játék a Vaterán, úgysem kapkodják el.
Az egyik egy jó állapotú Link' Awakening
Legyen meg az eredeti is. ^^
A másik meg egy leírásos Zelda II
Ezekre majd lecsapok, ha letudtam az eBayt.

De a teszveszen is vannak nagyon nagy menöségek.
Itt van a GC: Twilight Princess
Valamint van 1. Zelda is 100 (!!!) forintért!
Eladja, mert nem tudja használni. De biztos vannak itt egy páran, akik örülnének neki! :-O

Eredeti Megumi Hayashibara: Bertemu album

Tegnapelőtt hozta meg a postás a limitált kiadású Megumi Hayashibara: Bertemu albumot. Hihetetlen boldog vagyok miatta! Egyébként attól limitált, hogy képeskönyv járt mellé. Gyönyörűszép ez a nő! És van 2 leütött eBayes üzletem az egyik 2 Megumi Hayashibara kislemezre szól a Proof of Myself, és a Just be conscious. A másik meg egy Okui Masami CD-re az evolutionra. Ez is limitált kiadás, DVD is van mellé videoklipekkel, meg talán koncertfilmek is vannak, nem tudom. De ilyen csodákra szívesen kiadom a pénzt. ^^